Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A bocsánatkérés sose tartozott a fő repertoáromhoz. Nem mondom, hogy fáj kimondani, nem csak úgy nem dobálózok vele. Viszont most jogos a kérés, aztán ha csak ennyi kell, hogy szent legyen a béke, akkor rajtam ne múljon.
- Myra drága… Bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásom miatt. Nem volt fair. - mint régen gyerekként, most is úgy nyújtom a lány felé kisujjamat. Régen valahogy így békültünk ki egymással a barátaimmal, ha jól emlékszem. – Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az akkor nem volt túl jó fej dolog tőled. – azért muszáj tisztáznom azt is, hogy annak ellenére, hogy bocsánatot kértem és nem tartok ribancnak, továbbra is szarul esik amit művelt.
Myra a hátára fordul, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyjából semmit nem változott, maximum felszedett egy keveset, de jól áll neki az a pár kiló. Mondjuk lehet csak én emlékszem rosszul, vagy a szemem dob.
– A nyugalom, amivel eddig nem sikerült találkoznom. Pihenni jöttem, de nem megy. Rá kell jönnöm, hogy ahhoz, hogy én tényleg pihenjek valami sziget kell óceánba lógó faházakkal. De nem maradok sokáig. Na és mi a helyzet a te házad táján? Mi történt míg távol voltam?  
Igazából úgy érzem, hogy jó volt így, hogy több hónapig nem találkoztunk. Ha a balhé után újra összefújt volna minket a szél, az biztos nem lett volna ilyen szép…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Igaza van abban, hogy a szex az szex, de furcsa mód személy szerint nem mentem volna bele egy ilyesféle kapcsolatba akkor, ha számomra e mögött legalább egy kicsi érzelem sincs. Nem, továbbra is hangsúlyozom, hogy nem tápláltam gyengéd érzéseket iránta, de kedveltem. Egyszerűen olyan könnyű volt vele minden, és természetesen nagyon is jó. Valahogy megvolt az összhang… Azonban nekem is van fülem, én is hallottam ezt azt róla, ami miatt ebből nem lett több, csak ennyi.  Viszont ezek ellenére is még mindig közel áll hozzám. Néha hányni tudnék magamtól… Hát igen, ilyen lesz az ember, ha az irtó cuki nagymamája neveli fel, aki mindig arra biztatja, hogy ne nyomja el a valós érzéseit. Mondjuk ki csak nagyon ritkám mondom őket, mivel azért van bennem tartás, na meg férfi vagyok.
- Nem bizony… – válaszolok neki, majd hallgatom amit mesél. Elég jól ismerem és nagyon sok mindent tudok róla ahhoz, hogy az elhangzottakhoz kötni is tudjak ezt-azt.
- Akkor gratulálok! Megcselekedtet amit megkövetelt a haza, szóval végre foglalkozhatsz azzal amit szeretnél. Talán… Vagy vannak még elvárások? -
Menet közben a macska befészkeli magát kettőnk közé és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy mennyire élvezi a társaságunk, illetve a simogatást. Én is újra megvakargatom a kis dögöt, közben pedig „véletlenül” Myra kezét is megérintem. Aztán leesik, hogy nem szabad játszadoznom, hiszen nekem barátnőm van Amerikában, így azzal a lendülettel húzom vissza kezem és a kabát zsebébe süllyesztem újra.
- Igazából minden állatot szeretek… Ez miért olyan meglepő? – vonom meg vállam. Furcsa, hogy eddig sose esett szó róla, hogy ki milyen viszonyt ápol az állatokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Myra meg az unatkozás valahogy nem fér meg egymás mellett. Véleményem szerint ő nem az az ember, aki hosszú távon bírja a semmittevést.
–Nem féltelek… biztos gyorsan fel fogod találni magad. - reagálok az elhangzottakra, majd hallgatom tovább amit mesél. Ház? Nem aprózza el a dolgokat. Mondjuk én teljesen jól elvagyok egy lakással is. Ott legalább nem kell kinti munkákat végezni, a takarítást pedig megoldja a takarítónő. Ez így nekem pont tökéletes.
- Na és lesz házavató buli? Meghívsz vagy örök harag? – nem tudok kiigazodni rajta. Értem a távolságtartást, hogy nem úgy viselkedik, mint előtte, de közben meg mégis kommunikál, mesél. Nők… Sose fogok tudni kiigazodni rajtuk. Bosszant, hogy ennyire összebalhéztunk és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott azóta már többször eszembe. Újra kezdeném-e vele? Hmm...
- Esélyes... - mosolyodom el az eget bámulva. Régi szép idők...  
A kérdését hallva harsányan felnevetek. Én sose tettem olyat… Játszadozni játszadoztam, de nem hülyítettem senkit és zsákba macskát sem árultam. Sose ígértem senkinek, hogy lesz újabb randi, vagy hogy fel fogom hívni. Mindig nyílt lapokkal játszottam és aki belement a játékba, nagyon is jól tudta, hogy az csak egy éjszakára szól. Általában nem volt gond belőle, elszámítva egy-két esetet, amikor igen nagy balhét csaptak a leányzók. Köztük pedig nem is egy volt, aki azért a pár perc hírnévért tette, amit azután kapott, miután kitálalt a sajtónak.
- Igazság szerint nem.. - válaszolom közömbösen. Egy-két külföldi lap lehozta a pletykát, miszerint együtt vagyunk Michelle, de soha nem erősítettük vagy cáfoltuk meg a dolgok. Azért kerítettek ennek ekkora feneket, mivel ő is egy nemzetközileg igen elismert modell. Ha nem az lenne, akkor lehet pont nem érdekelne senkit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mikor meghallom azt a jól ismert nevetést én is elmosolyodom. Azt hiszem, akkor a foglalkozás elérte célját. Ez a kisujj dolog az elmúlt negyed órában már másodszor üti fel a fejét. Először én akartam így békülni, most meg esküt kell tenni vele. Ki mondta, hogy a kisujjnak nincs haszna? Idióta! Nevetve nyújtom a kisujjam felé, majd fogom át az övét.
- Nem fog előfordulni, de ha mégis, akkor hajrá! – válaszolok, majd karomat magam mellé ejtem. Akkor sem terveztem ennyire durva lenni vele, de elöntött az indulat és kiszaladt a számon. Pedig aztán nagymamám mindig arra nevelt, hogy a nőkkel szépen kell bánni, sose bántsam őket se fizikailag, se lelkileg. Utóbbit nehéz betartani, pláne egy-két egyéjszakás után, de előbbi megesküdtem, hogy soha. Nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor egy nő megérdemli a pofont. Ha a hírekben ilyesmiről van szó a vérnyomásom legalább 300, és ott helyben tudnám szarrá átkozni az a mocskot. Na még a gondolat is felbosszant. Kérdései hallatán megvakarom tarkómat és szemöldököm is az egekig fut. Férj…Homoszexuális… Egyik jobb, mint a másik. Utóbbinál szemöldököm még magasabbra szökik, mivel ha valakinek, akkor neki aztán igazán tudni kéne, hogy mennyire nem hajlok a saját nemem irányába.  
- Hát egyik sem talált. Azt hiszem barátnőm van, vagy valami olyasmi. - vonom meg vállam. Furcsa mód kínos számomra erről beszélni vele, mikor egyébként… Áhhh, mindegy is.
- Na és te megállapodtál? Megtalált a szőke herceg fehér lovon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Mina
este | a konyhában | x


Furcsa lehet neki. Érzem ezt néha rajtuk. Hiszen erőteljes behatás, behatolás éri őket, megrendítő élmény, amiben aztán hirtelen magukra maradnak, és talán azt is megkérdőjelezik, ez valóban megtörtént-e, miközben nekem... nekem még ott folydogál le a torkomon vérük, ott bizsereg minden halhatatlan sejtemben a kábulat. Bennem vannak, hiába váltam el.
Szusszanok egyet és bólogatok neki. Bólogatásom nem puaztán annyit jelent, hogy "szívesen", hanem azt is, hogy "én is". Olykor megnyalom még kicsit számat és lassacskán feltárom szemeimet. Viszont nem sietek el semmit. Én elvagyok a csenddel. Meg úgy mindennel. Most aztán főleg.
Lepillantok a hízelgő cicákra és amíg lekötik a kis Warren figyelmét, hagyom még kicsit elnehezülni pilláimat olykor. Lassacskán szedem csak össze magam. Azt meg talán túlzás lenne állítani, hogy aggódom Dwayne miatt. Jelenleg, ha eszembe is jut, csak azért teszi, mert a lányának hasonló az íze, mint az övé. Finom egy család. Halandóknak talán fűszeresként tudnám leírni őket. Pikánsak, összetettek, kicsit erősek. Nyilván Mina zamata lágyabb azért. Mondjuk nem tudom, mennyi értelme van megpróbálni emberi ételekhez hasonlítani ezt a fogyasztsáélményt. Úgysem tudja leírni semmi igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szomorúan veszem tudomásul, hogy lemaradtam egy buliról, de majd a következőn. Ha csak addig újra össze nem balhézunk, bár ezt szeretném elkerülni.
- Megharagudnék, ha nem tennéd, szóval próbálj meg nem elfelejteni. Tudod én vagyok az a magas modell srác, akivel igen hosszú időn keresztül ütötted el az időd. – próbálom oldani a feszültséget, ami esetleg még uralkodik köztünk, de valahogy elég gyengén sikerülnek ma a poénok. Ez nem az én napom… Benyúlok a nadrágom zsebébe, ahonnan egy adag rágót halászok elő. Myra felé nyújtom, ezzel jelezve, hogyha kér akkor adok. Próbálom húzni az időt, hogy ne kelljen a kapcsolatomról beszélni. Ez gáz nem? Én annak érzem.
- Kössz. - válaszolom röviden és tömören, közben pedig reménykedem, hogy ezt a témát ezennel lezártnak tekintjük. Inkább beszélgessünk róla, az valahogy inkább menne. Válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon.
- Vagy csak öreg már a ló és lassan ér ide. – mosolyom töretlen, de mikor meghallom a következő kijelentését egy harsány nevetés tör ki belőlem.
- Azt hiszem ennek ellent kell mondjak… – mélyen a szemeibe nézek és nagyon jól tudja szerintem, hogy mire is gondolok. Oké, értem én, hogy mit akart ebből kihozni, de ezt a magas labdán nem lehetett nem lecsapni. Hirtelen emlékek tömkelege tör fel a mélyről. Arcom komollyá válik szinte pillanat töredéke alatt. Feltérdelek, kezeimmel pedig megtámaszkodok a feje mellett, majd fölé hajolok, nagyon közel hozzá. Még mielőtt ajkain összeérnének megtorpanok két dolog miatt is. Egyrészt nem tudom mit lépne rá, másrészt eszembe jut Michelle. Egy hatalmasat csapok a stég deszkájára. - Bassza meg! - nem szoktam igazán káromkodni, de ez most kiszaladt. Idegesen állok fel és indulok el a szárazföld irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Szinte toporzékolva, arcomon kaján vigyorral vártam, hogy a kissrác pofára essen. Ujjaim izgatottan kopogtak és suttogva bíztattam áldozatomat, hogy "Gyerünk, gyerünk, indulj már el! Nem érek rá egész nap! Anyunak kell a szépítő alvás". Igen ám, igaz, erőfeszítés nélküli bájom is hozzájárul a megjelenésemhez, de azért kell egy kis rásegítés, hogy fényesebben ragyogjak a legszebb navinés lánynál is. Mondjuk ez nem egy magas mérce. Az se lenne nagy kihívás, ha az egész iskolánál kéne szebbnek lenne, mert hát az is vagyok, duh.
A kis elkalandozásom miatt majd' lemaradtam arról, ami miatt eleve itt vagyok. A fiú felállt, de azon nyomban orra is esett, de olyannyira, hogy lehet még a földből is kiharapott egy darabot. Csilingelő nevetésben, nem ez már hahotázás... szóval abban törtem ki. Olyannyira, hogy kis, milliméteres könnyek kezdtek legördülni parányi arcomon. Pici pocakomat fogva kis híján hanyatt is vágott a jókedv, de aztán észbe kaptam, hogy na, ez a siker azért annyit nem ér, hogy összekoszoljam a ruhám, holmi fetrengéssel. Piciny ujjaimmal levegő után kapkodva felszárítottam könnyeimet, s már éppen, mint aki jól végezte dolgát, (mert hát jól végeztem) az áldozat egyszer csak.. kb az irányomba kezdett beszélni. Nem lát? Hogy nem szúrja ki a szemét a szépségem? Jó, pici vagyok, de azért az kompenzál. Ah.
- Ki vagy mi vagy te és miért bujkálsz itt? - figuráztam ki a diákot hangom elmélyítésével. Ezen is jót mulattam, de pár pillanattal később leesett. Ja tényleg, csak közelről hall. Egy méretes szemforgatás után elrugaszkodtam a talajtól és egyenesen a fiú felé röpültem és elkezdtem keringeni körülötte, akár egy (kivételesen nem halál ronda) szúnyog.
- Ki vagy mi vagy te és miért bujkálsz itt? - ismételtem meg, ugyancsak elváltoztatva a hangomat - Én, kérlek szépen egy rendkívül fontos főmufti vagyok a navinénál, talán még fontosabb, mint a házvezető. Nagy bajban vagy ám, apukám! - színészkedtem kaján vigyorral, miközben ő egy szúnyog zümmögéséhez hasonló, hullázó erősséggel hallhatta mézédes, bársonyos, simogató hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez az éjszaka meglepően nyugalmas volt eddig és Ilián, tőle teljesen szokatlanul örült is volna, hogyha ez így marad. Számításait azonban a sokkos állapotban lévő Veréna húzza keresztbe. A nő látványa még Őt is megdöbbenti, mert bár tud arról, hogy maga ajánlotta fel a segítségét, de egyrészt nem igen tudhatta a másik, hogy hol lesz ma éjjel, másrészt nem hitte volna, hogy ilyen hamar eljön az a nap, mikor nélkülözhetetlenné válik.
- Tiszta vér vagy - el is feledkezik magáról, ösztönösen tegezi le, mintha csak ezzel is biztosítani akarná, hogy a társaságában lehet szabadabb, megnyílhat és nem kell tartania semmitől. Ez persze nyálasan hangzik, de közel sem az: az, akivel tegeződsz, az egy hozzád közel állóbb réteg, ők valamivel többek már. A magázódás távolságot feltételez két ember között, Ilián viszont pont ezt akarja megszüntetni. Szinte már türelmetlenül várja, hogy mi történt, amikor a remegő ajkak közül kiszökik a válasz. Az auror homloka ráncba gyűrődik, szemöldökei összeszaladnak, aztán szép lassan, ahogy Veréna felfedi saját magát előtte, már minden egyértelművé válik számára. Nem kell legilimentornak lennie, de még csak az emlékeket sem kell látnia ahhoz egy merengőben, hogy legyen elképzelése a nő eddigi éjszakájáról. Nos, nem azzal telt, hogy egy csónakban ringatózva a csillagokat bámulta. Látva, hogy elhagyja az erő, néhány lépéssel ott terem, de nagyon óvakodva, mintha egy sebzett vadhoz közeledne, úgy próbálja megfogni a nő két felkarját, hogy megtartsa.
- Bántott? Önvédelem volt? - szemei előtt már rég nem az lebeg, hogy valahol a faluban van egy hulla, az a legkisebb gondjuk. Viszont, ha Károly nem támadta meg, ő viszont úgy érezte, pontot kell tennie az ügy végére és önbíráskodik... Nos, akkor tényleg az lesz a legkevesebb bajuk, hogy meghalt a férfi, az már inkább, hogy nem tudja elintézni, hogy Verénát felmentsék. Az arcán lepergő könnyek persze az Ilián által felhúzott álcát is rövid úton lebontják. Sohasem tudta elviselni, ha egy nő sír - ez abból adódik, hogy édesanyja is rengetegszer tette. Sok gyermeket veszített el, az auror pedig minden alkalommal hallotta, ahogy a szobájának sötétjében önmagát ostorozza valami miatt, amiről nem tehetett. Ez a vértisztítás eredménye és ez az oka, hogy ő nem akar ilyenné válni. Aggódva figyeli a másik reakcióját.
- Kérlek, mondd el, mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Fogalmam sincs hogyan találtam rá a férfira. Hány helyen jártam mielőtt itt kötöttem ki a csónakház ajtajánál. Kiestek a tudatomból ezek az órák. Ha találkoztam volna bárkivel, akkor valószínűleg nem jutottam volna el ideáig, főleg mert egyértelműen látszik rajtam, hogy valami szörnyűség történt velem. Ilián megjelenéséig tudtam tartani magamat. Amint a közelembe ért kezdtem elveszíteni azt a kevés lélekjelenlétemet is ami megmaradt. Ha nem nyújtja felém a kezét biztosan összerogyok. Azt a tényt, hogy letegezett bevallom észre sem veszem. Nem vagyok önmagam egészen. Mondhatni önkívületi állapotba kerültem az elmúlt ki tudja hány órában. Szavaim, amiket válasznak szánok sokára tudatosodó kérdésére is csak nagy nehezen buknak ki belőlem. Könnyen nyílok meg előtte. Talán mert ő volt ez alatt a sok év alatt az egyetlen aki hitt nekem és sajnálat nélkül nézett rám, nem pedig úgy, mint egy gyáva selejtre. Nyelvemet azonban mintha leláncolták volna és gondolataimnak is csak egy része jut át ajkaimon. Lelkem gátat emelt, amivel védeni próbál. - A temetőben voltam - kezdem elrévedő tekintettel. Kék szemeim elsötétednek az önkéntelen metamorf mágiámtól - Odajött mögém és szorításával a padnak szegezett - csak rövid villanásokként tűnnek elém az eseménysor emlékfoszlányai. Nem igazán tudok komplexen gondolkozni és a beszédem is töredékes kissé, de legalább mindkettő az időben lineárisan halad. - El akartam kábítani, hogy elfuthassak - idéződik fel bennem a közvetlen közelről is célt tévesztett igézet és most sem értem mi történt, hiszen mindig kifejezetten jó párbajozó voltam - Vissza akart kényszeríteni...Azt akarta, hogy menjek vele és teljesítsem asszonyi kötelességemet - Károly alakja és az a természetellenes magabiztosság még most is elborzaszt, ami akkor a szavaiból és minden mozdulatából áradt. Mielőtt elszöktem már jó ideje undorodtam az érintésétől, a csókja ízétől a hányinger fogott el, és amikor kénye kedve szerint erőszakkal magáévá tett azt sem tudtam utána titokban hogyan mossam le magamról és ki magamból mindazt ami ő volt. Így ez a kívánsága a halállal volt egyenértékű számomra. - Azt  kiabáltam, hogy el akarok válni, hogy hagyjon végre békén, de csak nevetett - hangom rezignált és olyan üres amilyennek érzem magam, ám ahogy tovább beszélek kezdek megtelni érzésekkel és hangom leköveti ezt a folyamatot - Azt mondtam megátkozom, de meg sem rezzent...Aztán hirtelen kedves lett és arról kezdett beszélni, hogy a születendő gyermekeinknek milyen jó lesz itt...Megrémültem, nem láttam más kiutat...Tudtam ha magával visz abba belehalok...Hogy inkább megölöm magam, mint, hogy még egyszer újra bármilyen módon bánthasson - fejem ekkor lecsüggesztem és úgy folytatom tovább - Akkor döntöttem el, hogy azt teszem vele, amit ő velem. Elhitettem vele, hogy nyert. Behódoltam neki, hogy közel engedjen magához - a jelenet lelki szemeim előtt kiélesedik és lelassulva fut - Megölelt és én leszúrtam, hogy alkut ajánlhassak - elborzadok és hangom megbicsaklik egy zokogáshullám tör rám, amit alig tudok elfojtani - Életért Életet - mondom ki a legocsmányabb mondatot, ami valaha elhagyta a számat - De nem ment bele. Megütött, akkora erővel, hogy elterültem a hóban - talán még most is nedves minden ruhám - Aztán megtörölte a kés markolatát, rámarkolt és kihúzta magából, pedig tudta, hogy abba belehal - a pillanat ott van előttem, éles mint egy fénykép -  Annyit mondott: Fuss. - ezt a tettét míg élek nem fogom megérteni. Apró gyöngyökként potyognak a könnyeim, ahogy újra rá merek nézni Iliánra. Azonban tekintetem még sötétebb mint mondandóm kezdetekor - Nem tudtam megtenni! NEM! Visszarohantam hozzá és a létező összes gyógyító igét ráolvastam amit csak ismerek, de semmi sem használt! SEMMI! - emelkedik meg hangom ereje, ahogy egyre jobban elönt a kétségbeesett őrület - NEM AKARTAM, HOGY MEGHALJON!...CSAK SZABAD AKARTAM LENNI!...SZABAD!...- pszichés kínjaim tetőpontján, a teljes káoszban metamorf erőm is elveszti kontrollját. Így változik folyamatosan alakom azokká a nőkké és férfiakká akiknek bujkálásom alatt a küllemét viseltem. Hol rövid fekete haj és duci alkat, hol kusza szőke tincsek és egy nyurga fiatal férfi, hol őszes törékeny nénike az, aki zokog és zihál Ilián előtt szinte megállíthatatlanul. Összeomlásom totalitása visszavonhatatlan. Innen már egyenes út vezet a kataton állapot felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még nem ment le a Nap, de én már azt keresem, hogy merre tudnék éjszakánként gondtalanul csillagászkodni. A fényszennyezés a falu környékén állítólag rendkívül alacsony, még varázslók lakta települések viszonylatában is, hiszen egy alig lakott területről beszélünk. Már csak az egyik csúcsra kellene valamilyen úton-módon felkapaszkodnom, s ha van ott egy tisztás, vagy kisebb magaslat, a távcsöveim egyikét magammal cipelve nekivághatok a kalandnak a következő éjszakákon, ha végre tiszta lesz az ég. Azt hallottam, hogy a tavacska mellett különböző erdei ösvények indulnak, egyikük talán pont oda, már csak azon kell fohászkodjak, hogy ne törjön rám semmilyen varázslény a vizsgálódásom során. Mert azok ellen pálca kéne, az meg nem biztos, hogy vészhelyzetben, védőbűbájok alkalmazásakor jól szuperálna, ezért is jönne jól egy mágikus amulett.
Errefelé még amúgy sem jártam, és ha már felfedezem a terepet e hosszabb sétám során, gondoltam lepihenek a tóparton. Az idő elég jó ahhoz, hogy ne fázzak, de hoztam magammal egy pulcsit, ha hideg lenne. Törökülésbe vágom magam, mintha csak meditálni készülnék - gondolná a laikus. Nincs a hátizsákomban pokróc, se hangulatgyertya, vagy egyéb dekoráció. Borosüveg és pohár helyett egy doboz sört veszek elő. Valljuk be, nem igazán stílusos ez. Egyik kezemmel magam mögött támaszkodom meg a fűben, míg a másikban a nyitóka felszisszentése után a jól megérdemelt nedűmet tartogatom, miután kortyolok belőle néhány jóízűt. Azt hiszem, többször ki fogok ide járni, mert igazán kellemes hely. És nincs is olyan messze a házamtól. Ahhoz már amúgy is megedződtem, hogy napi szinten fel-le járok az iskolából. Habár nagyon mondták, hogy lenne ott lakrészem, nem muszáj a faluban laknom, egyelőre a csillagvizsgáló rendbetételén agyalok, hogy minden tökéletes legyen a tanításhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Feszülten figyeli a nő reakcióit, ugyanis az önkívületi állapottól nem tartja túl sok távol. Az, ami idáig hozta, legyen az bármi, kiveszni, kihunyni látszik, s jelenleg az egyetlen dolog, ami egyben tudja tartani, az Ilián jelenléte. Nem mondanám, hogy ez nem helyez igen nagy súlyt a férfi vállára, de azért lett auror, hogy ilyesmivel megbirkózzon. Kérdése is azon túl, hogy aggodalmat sugároz, láthatóan a jövőbe tekint. Hajlandó lenne vallani a nő mellett, amennyiben úgy adódik, de ahhoz ismernie kell a történet részleteit, legyen bármily fájdalmas is azok felidézése.
- Folytasd – kedvesen, de határozottan kéri. Ez még nagyon kevés, ez még nem elég ahhoz, hogy fogja és megölje a férfit. Több kell, az kell, hogy Károly bántsa, hogy megpróbálja erőszakkal távozásra bírni. Egyébként is nehéz a családon belüli erőszak, hiszen Károly halálával már az sem bizonyítható, hogy minden így történt-e. Illetve de, az emlékeken keresztül, de mindenki szubjektíven, máshogy lát dolgokat, ahogyan ezek manipulálása is teljes mértékben lehetséges, ahogy azt már jó ideje tudjuk. Nem azért, mert az auror feltételezi, hanem azért, mert az igazságszolgáltatás igen. Neki pedig erre is fel kell készülnie. Mégis, nehéz erre koncentrálnia, miközben a karjaiban tartott nő lassanként darabjaira hullik. Kristálytisztán hallja a szavait, érti őket, de mélyen legbelül be akarja fogni a fülét. Ez nem az a fajta kínzás, amit a törvények büntetnek: ez egy csendes, lelket összeroppantó, gyilkos szenvedés. Mindent érez, mindent ért, Veréna bűntudata, önostorozása és lelketlen fájdalma teljesen nyilvánvaló a számára, segíteni azonban nem tud neki, nem tudja megváltani az életét és a lelkiismeretét. Ez egy olyasvalami, ami egész életében elkíséri majd, s Ilián, tegyen bármit, nem lesz képes enyhíteni a tett súlyát. Bár ez nem is tiszte, valahol mégis szükségét érzi, mivel teljes mértékben tisztában van a tettek miértjével, látja azt a kilátástalanságot, az út nélküliséget, mely végül erre vitte a nőt. A csel, ha becstelen is, egy végső ötlet, az elkerülhetetlen megoldás volt, s ha merne is akárkit gyilkosságért elítélni, az nem ő lenne. Nem ez a megtört, szárnyaszegett, szinte már kislánnyá zsugorodó ember.
- Meg akarta menteni az életed. Ez is egy játszma volt – a férfi egyetlen pillanat alatt látja át a feltételezett öngyilkosság okát. Ugyan Károly többé nem gazdagítja az élők sorát, felesége sohasem szabadulhat tőle, mert miközben megveti, gyűlöli és féli majd, mindvégig el fogja kísérni a tudat, hogy a szabadságát a saját bátorságának, hanem férje irgalmának köszönheti. Hogy megkímélte az emberöléstől, a béklyótól, melyet házasságuk jelentett, de ez is csak egy csel, akárcsak Verénáé volt: azzal zárja kalitkába, hogy a nő örök életére tartozni fog. Életért életet, ahogy ő fogalmazott. Pontosan ezt kapja a férfitól, semmi mást. Ha elveszti a boldogságot, a függőséget, a mindent, akkor a nő se élhessen tovább szabadon, kísértse mindig tettének súlya és kegyetlensége. Undorító.
Ezután viszont valami még ijesztőbb történik. A kezei között lévő teljesen kontrollját veszti, ahogy hangja erősödik, úgy válik egyre erősebbé Ilián ujjainak szorítása. Nem engedheti, hogy elszabaduljon, pedig ő is tudja, hogy el fog. Nem lesz képes megnyugtatni, s amitől a leginkább tart, lassan kibontakozik. Az eddig stabil metamorfmágia hirtelen labilissá válik a nő állapotával együtt, s az a felkar, mely eddig kitöltötte tenyerét, egyszeriben sokkal kisebbé válik, egy öreg hölgyévé, aztán nyurga, de maszkulinabb férfiévá. Nem tudja nyomon követni a sok változást, de mindegyikben felismerni véli a profilokat, melyet az ügy aktájában talált. Képtelen megállítani ezt. Pálcájáért nyúl jobbjával, majd erősen koncentrál, hogy a manát összpontosítani tudja, utána pedig halkan ejti ki a varázsigét. – Relevo – még korábban, mikor a különböző tudatmódosítókkal gyakorta életek, muszáj volt nyugtató után nézniük, de lehetőleg azonnalira. Ekkor kapott tippet egy gyógyító ismerősétől. Ha minden igaz, ez majd segít Verénának abban, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Még elég tiszta tudattal hallottam meg, amit a férfi mondott. Arról, hogy mi lehetett Károly szándéka. Csak az marad meg bennem belőle, hogy játszma volt. Ennek sejtem én is, de nem vagyok képes átgondolni, miközben beszélek és mind mélyebbre süllyedek emlékeim borzalmában. A felidézésük okozta pszichés sokkom egészen odáig fajul, hogy teljesen elveszítem a kontrollt alakváltó képességem felett és küllemem pillanatról pillanatra változik. Mint valami amorf lény, ami nem találja a valóság síkján való megjelenés legmegfelelőbb formáját. Mindehhez még lélekszaggató zokogás is társul különböző hangokon. Ekkor talál el az igézet, melynek hatása pár pillanaton belül érzékelhető. Mágiám lecsillapodni látszik. Testem rövid időn belül nem változik tovább. Sötétvörös tincseim hosszan omlanak le ismét a derekam alá. Lélektükreim világoskékekké és értelemmel telivé alakulnak vissza. Minden vonásom a helyére kerül és megállapodik. Ez az eredeti formám, amivel születtem és felnőttem. Pilláim kisvártatva megrebbenek, jelezvén érzem Ilián kezének szorítását. Ez azonban egészen másfajta mint amikben eddig részem volt. Azokat szép és gyengéd szavak előzték meg, majd harag vagy ütlegelés követte a rám feszülő ujjak érintését. Ennek az embernek a szavai erősek, de a tettei elmondják számomra, hogy az a bizalom amit kezdettől fogva vele kapcsolatban érzek egyáltalán nem alaptalan. Bármilyen bűbájt is vetett rám, mert akkor nem hallottam és nem láttam amikor megtette, azért hálás vagyok. Ez látszik a szememben, ahogy ránézek. Még nem tudok beszélni. Keresem a szavakat elmém frissen beállt csendjében. Mint amikor elül a vihar és, ugyan az eget még sötét felhők árnyékolják, de az eső illata feledteti a villámlás és mennydörgés ijesztő rémségét. Ezt érzem. Éteri könnyűséget és nyugalmat. Ez azzal is jár, talán a varázslat hatása, hogy ösztönös lényem ki tud bontakozni abból a keretből, melybe egóm beszorította. - Köszönöm -suttogom a zokogástól még rekedtes hangon, majd fejemet a férfi mellkasának támasztva lehajtom. Lehunyom szemeimet és egyszerűen csak létezem. Lebegni érzem magamat a semmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Aztán ennyi. Igen, ennyi. Nekem is annyi lett azonnal, a kapcsolatunknak is, meg neki is, de az most nagyon nem érdekel. Habár egyáltalán nem úgy tűnt, hogy annyira megviselte őt, mint engem, sőt, valószínűleg, neki más az egész. Ott van neki az, akivel majd újra csókot lophat, és én nem kellek oda, sem a közelébe, sem úgy, estére. Sem sehogy... valószínű, hogy az a valaki lesz az, aki majd a jövőben... szóval neki majd megengedi. Persze most már minden kis kirakós a helyére került, nem szeretett, szóval miért is lett volna köztünk még közelebbi testiség? Talán majd legközelebb már én sem leszek ilyen, aki ennyit vár. Most meg sírhatok a testvérem vállán, aki az egyetlen biztos pont az életemben, ő nem fog elárulni. Mondjuk általában nem is hagyom, hogy bármit tehessen, most is ő keresett meg. Meg nem tagadhatom előle a lehetőséget, hogy a bátyját vigasztalja, és a pártján áll. Persze, ez természetes, de nem tudom mi lenne a jó. Az előbb is olyat akartam tenni, amire azt hittem sosem lennék képes. Lehet, nem is tettem volna meg, már nem tudjuk meg.
- Nem tudom - szipogom, és tovább ölelem őt, mintha belé kapaszkodnék, hogy össze ne essek. Ez mondjuk jelenleg így is van, megpróbálok egy kicsit lazítani a szorításon, ő azért ne fulladjon meg. A vigasztalása olyan Emmás, megpróbálja kitalálni a gondolataimat és beleélni magát a helyzetembe. Ugyan minek, szerintem senkivel sem történt még ilyen, szóval mindegy is.
- Gondolom, hogy így volt. Nem, nem ezt érdemlem, de nem tudom, hogy mit érdemlek. Nem vettem észre dolgokat, ő meg nem mondott el semmit akkor sem, meg amikor ellökött magától, akkor sem. Nem tudok ezzel mit kezdeni, csak azt tudom, hogy fáj és... és nem akarok senkivel sem találkozni, meg úgy semmit sem ér semmi - azt sem tudom mit beszélek, letörlöm a könnyeim, majd elengedem őt.
- Fogalmam sincs mit kezdjek magammal, mert minden dühít, vagy elkeserít... még jó, hogy itt a vizsgaidőszak! - keseredett nevetésem alig-alig mászik elől a torkomon, könnyáztatva mutatja meg csak magát. Sóhajtok egy nagyot lehorgasztott fejjel, nem tudom már mit csináljak. Eszembe jut Babett is egy pillanatra, mosoly fut át az arcom, ez látszódhat a Holdfénynél, de most még ős sem tud felvidítani. Ő és a sörözés emléke, na meg a halé. Épp csak egy pillanatra hoz vissza asz életbe, pedig már azt hittem, hogy onnan könnyebb lesz. Egészen másnap reggelig, amikor is bűntudatom lett, hogy lehet, hogy őt meg én használtam ki.
- Holnap megiszunk valamit? Kezdek fázni - nézek rá, elmosolyodom és megsimítom kedvesen az arcát. Azért jó, hogy van egy tesóm, csak nem tudom kezelni ezt a tesóságot úgy, ahogy kéne. A volt másik felem persze biztosan tudja a sajátjával...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kaptam egy szabad hétvégét, amivel nem tudok mit kezdeni. Elmondhatatlanul furcsa, hogy nincs itt velem Dani, ahogy a megszokott kis napi rutinunk is hiányzik. Dóra kiadta parancsba, hogy lazítsak egy kicsit, majd ő és anyáék vigyáznak a fiamra. Szerettem volna én is ott lenni, de nem engedték, mondván, nekem is kell egy kis énidő. Mivel egyedül nevelem a kis tököst, így 0-24 munkában vagyok anyaként, napközben pedig boltvezetőként is. Imádom csinálni mindkettőt, de mikor becsukódott az ajtó és a kezdeti pánikon túlvoltam, jóleső érzés uralkodott el rajtam. Csend volt. Összepakoltam, majd kiosztottam a feladatokat, végül egy üveg borral és egy borospohárral felszerelkezve indultam el a tópart felé, akkor most lazítok felkiáltással. Még van egy kis időm, mire teljesen sötét lesz, így a naplementét a tó mellől fogom megnézni. Ilyen már diákkorom óta nem volt. Régi szép emlékek!
A partra érve szembesültem vele, hogy nem csak én gondolkodtam így. Egy szimpatikus helyre lehuppantam, majd egy kis ejtőzés után a bor után nyúltam. Nincs benne dugó, hanem csavaros, így gondoltam én is megbirkózok vele, mint általában. Azonban ez most kifogott rajtam. Hiába csavartam, hiába feszültem neki, meg se mozdult. Éreztem, ahogy egyre idegesebb kezdek lenni, végül arra jutottam, ideje segítséget kérni. A közelben kiszúrtam egy fiatal srácot, aki egyedül volt, így felé vettem az irányt. Remélem nem éppen a randi partnerét várja, mert az elég kellemetlen lenne, ha pont akkor futna be. De a borért vállalom a kockázatot.
- Bocsánat! Tudnál nekem segíteni? - kérdeztem megállva előtte, majd felmutatva az üveget. - Kifogott rajtam. - megvonom vállaim, majd egy kedves mosolyt küldök felé. Őszintén remélem, hogy igent mond, és ha ez megtörténik, akkor odaadom neki az borosüveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik, nem vagyok egyedül a tóparton iszogatós ötletemmel. Ez nem is csoda, hiszen ma gyönyörű időnk van, a táj pedig pedig mesébe illő. Őszinte leszek, láttam ennél szebbet, mégis kellően csendes és néptelen ahhoz, hogy visszataláljak majd önmagamhoz. Elvégre részben ezért is költöztem ide. Merőben más, mint a korábbi lakhelyem, de úgy gondolom, hogy jót tett ez a fajta, drasztikusnak mondható környezetváltozás.
A távolban felbukkanó nőalak hozzám közel, mégis tisztes távolból, a komfortzónámat megtartva telepszik le. Amennyire hunyorogva ellátok odáig, ő bort hozott. Jobban is illik hozzá. Már csak azt nem értem, hogy mit keres itt egyedül, hiszen rövid időn belül a második egyedülálló nyúl piáért ebben a faluban, úgy látszik ez errefelé jellemző, csak még én nem szoktam meg. Persze most sem tartom kizártnak, hogy vár valakire. Elkapom róla a tekintetemet, és inkább a lassan fodrozódó víztükröt bámulom. Veszek egy mély levegőt, majd hörpintek egyet a doboz tartalmából. Már éppen kedvem támad rágyújtani, mikor észreveszem, hogy az imént megbámult hölgyemény mellettem terem. Ami azt illeti, ez elég váratlanul ér, a meglepődöttség ki is ül az arcomra anélkül, hogy gondolkodnék. Előbb végigmérem őt, aztán az üvegre pillantok, amit felmutat. Nehéz megállnom, hogy ne pattanjak fel meghajolni, annyira hozzászoktam már az üdvözlésekhez, de ha már tegeződünk, és a segítségem kéri, jó fej leszek. Miért is tagadnám meg a piát bárkitől, ha úgy kívánja. Én már csak tudom, mennyire jó tud az lenni.
- Fogd meg a söröm - nyújtom ki felé a karomat, benne a dobozzal, ha pedig cserélünk, akkor a palackot az ölembe véve kezdem csavarni a nyakánál. Izmaim megfeszülnek, arcom bevörösödik az erőlködéstől. Nem vagyok a legizmosabb, de pár pillanat múlva azért megadja magát, innentől könnyedén tekerem le. - Parancsolj. Ezt mind te iszod meg? - adom vissza szerényen mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kelletlenül mozgatja át ujjait, immáron már csak egy biztonsági kötés fedi tenyerén éktelenkedő sebét. Vagy szándékos volt a hely, vagy egy piszok mázli, hogy nem ért olyan eret, ideget, amely miatt most csak azért kell aggódnia, mert a hosszas pihenés miatt el vannak gémberedve. Szüksége van a kezére, és bár ez a mágia világa, a gyógyulásnak is van folyamata, főleg, ha átszakad. Elégedett szusszanás, hogy a legapróbb ujj is akaratának hajlik meg, noha a tudat, amely ebbe és ide sorolta, még mindig nem nyugtatja. Most egyedül van, eleresztheti a kételyeket, a veszély érzetét, mert elég nagy árat adott egy csekélységért, mert így tulajdon. De sosem volt opció, hogy olyan legyen, amely miatt gödörbe kellene kerülnie. Elválik. Egyelőre ez egy piszkos és feszült játszma, de azóta csend. Ismét. Várakoznia kell, nyugodt, mint az állóvíz. Többnyire. Elengedi a kételyeit, mert a rohadt kíváncsiság.
Azonban, az élet ezen oldala az egyszerűség. Sétál, nézelődik, olyan idegen a nyugalom és az egész, szinte lúdbőrzik tőle. Kényelmes, sötét darabokban van, mintha el akarna veszni majd az éjszakában, pedig semmit sem tervez. Az előbb enni volt, mintha csak egy rendes ember lenne, rendes élettel. Csak hát, nem éppen. Sóhajtva húz elő egy cigarettát és gyújtja meg, már haladni is tovább, valamit kezdeni a nap hátralevő részével, hogy az idő teljen, mert mindig telik, nem sietteti ugyan, de a nyugalom lassú, míg a köd heves és napok is eltelnek, mire rájön, hogy nem két óra volt csupán. Lépne, de a telefonja pittyen egyet, elfelejti, hogy ebben a városban a térerő nem mindenhol él és ha igen is, nem egy pesti álom, de arra tökéletes, amire használja. Mordulva tűzi ajkai közé a szálat, mert a másik kéz még pihen és előbányássza zsebe mélyéről. Ez az egyszerű, földieknek fenntartott vonal, a nyilvános, amit mindenki ismerhet is, amelyet nem sajnál eldobni a tó mélyére, ha tovább kell állni. A másik bonyolultabb, csendesebb és védett attól, hogy megleljék, akik keresik. A mágia és a modern technika olykor annyira csodás...
Jelenleg azonban annyira nem. Csendben bámulja a kijelzőt, amelyre azok üzenetei érkeznek, akiket barangolása során megismert az éjszakában. Egyszerű emberek, csak a szórakozáshoz kellenek, nincsenek igények és lépcsők. Egy közeg, amely csak kellék, mint a bábú a színházban, de legalább viccesek. Van köztük olyan, aki a rossz felé nyúl és él benne, vannak olyanok, akik abban sem, csak szeretnek pörögni. Talán meg is van, estére mit csinál. Kikapcsol kicsit, ennyi meg bőven belefér. Csak veszett lassan tudja lepötyögni.