Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te is dögös pasi vagy - búgtam a fülébe a csók után incselkedve. Mindig is megvolt köztünk a vonzódás, Soma pont az esetem volt, amolyan markánsabb vonásokkal rendelkező férfi, ráadásul minden fontos jellemvonással rendelkezett, ami számomra fontos volt a másik nemben. Nagyon örültem a meglepetésének, sokkal egyedibb ajándékot kaptam tőle, mint a legtöbb lány a párjától. Mindketten tudtuk, hogy le volt fixálva a program, az asztal a pizzériában, ennek ellenére mégis azon törte a fejét, hogy mivel lephetne meg engem, aminek igazán örülnék. Hát, ez nagy meglepetés volt számomra, nagyon édes volt tőle, hogy így gondolkodott rajta, mi is okozna örömet úgy igazán.
- Cuki vagy! - karoltam át nyakát, majd adtam rá egy csókot, mielőtt kibontakoztam volna az ölelésből.
- Amúgy egész jól álcáztad magad, nem gondolkodtál aurori pályán? Vagy valami rosszfiúsan? - incselkedtem vele tovább széles mosollyal az arcomon, majd miután gázt adott, elkezdtünk száguldani a motorral. Iszonyúan élvezetem az utat, a sebességet, ahogyan az adrenalin száguldott szerte egész testemben.... hatalmas élmény volt az egész.
- Imádom ezt! - ordítottam a srácnak, hátha meghallja, közben csodáltam az előttünk sebesen elhaladó tájat, a száguldást, míg a kis tavacskához értünk. Szerettem ezt a helyet, sok időt töltöttem itt a barátaimmal, miután megálltunk, én is levettem a fejemről a sisakot a fiút kémlelve.
- Naná! Mutasd az utat, na meg, hogy mit kell csinálni! - kacsintottam a páromra, majd egy pici ideig tekintetem elidőzött a tavacskán, mielőtt újra felvettem volna a védőfelszerelést. Miután helyet cseréltünk, lelkesen vártam az utasításait, hogy mit is kell csinálnom a járgánnyal ahhoz, hogy működésre bírjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szemeimet egy pillanatra lehunyom, ahogyan felegyenesedek, és érzem ezt a megmagyarázhatatlan lüktetést jobb halántékomban, ezért jobb kezemmel odakapok, masszírozni kezdeném, de megszédülök. A kontrollálatlan mozdulattól ijedtség száguld végig felsőtestemen forró foltokat csókolva mellkasomra. Erősen szorítom össze szemeimet abban reménykedve, hogy amikor kinyitom egyenesen és magabiztosan állok mindkét lábamon. Azonban az érzés, hogy zuhanok nem akar megszűnni. Kétségbeesetten próbálom megtartani egyensúlyomat; sikertelenül. Egy halk nyüszítés hagyja el ajkaimat, és megadva magamat az esésnek hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell. Azonban mégsem az lesz, amire számítottam. Bőrömön érzem a másikét, amire kékjeimet lassan nyitom fel, szinte fájdalmasan lassan, mintha egy lassított felvétel két szereplője lennénk. Érzem kézfejem borításán az övét, ahogyan ujjai a tenyerembe fúródnak finoman, mégis erősen védelmezőn. Tüdőm úgy dönt, hogy kihasználja bizonytalanságom és megviccel egy pillanatra, hiszen nem enged magába levegőt. Így szívem is kihagy egy ütemet, miközben megérzem nem álltunk meg. Tovább zuhanunk, akaratlanul húzódok közelebb a fiúhoz, szinte mellkasába fúrom törékeny felsőtestemet, majd egy fájdalmas nyögés kíséretében érkezek a stég deszkájára. Nem, ez nem az. Kábultan nyitom ki szemeimet, s meglepettségemben egyre táguló pupillákkal tapasztalom, hogy ismét Bencén landoltam. Mégis lehet valami ebben a Diás hasonlatban, hiszen a mai este folyamán már másodjára teperem le a fiút. Meredtem figyelem arcát. Ahogyan mosolyogva lehunyja kék szemeit és fejet csóvál. Mégis mi történik? Meleg szuszogása páraként csapódik le arcomra, de még mindig nem merek megmozdulni. Nem tudom már eldönteni, hogy a belém állt félelem gátol meg a mozdulásban vagy az, hogy egyszerűen nem akarok eltávolodni. Ó, Gerda! Most már értem, hogy miért mondtad azt, hogy az alkohol nagyon furcsa dolgokat hoz ki az ember lányából, de valamiért azt hittem, hogy rám ez sem lehet hatással. Tényleg csak az alkohol volna? Nagyot nyelek, s ijedten húzom apróra magam, amikor Bence megtöri a beállt csendet. Mintha órák óta nem szólaltunk volna meg. „Akkor már nem lehet baj”, engedi el kezemet, azonban másik karja hátamon pihen, engem tartva.
- A… – kezdenék bele mondandómba, de elakad a szavam. Kezemmel, amit eddig Bence fogott ráfogok másik kézfejemre, úgy dörzsölöm őket finoman össze lányos zavaromban a fiú mellkasa előtt. De még mindig nem pattanok fel. A sör megfejtette volna a kódot, ezzel átszakítva az emberi érintések ellen bekapcsolt pajzsomat? – A… - kísérlem meg ismét a mondatot, de bent ragad minden, amikor azt látom, hogy Bence beharapja az ajkait. Oké, ennyire azért én sem vagyok analfabéta a romantikus jellegű dolgokhoz – noha nem volt még szerencsém részt venni egyben sem – hogy ne érezzem valahol belül mit próbál visszatartani a fiú. Kezdem úgy érezni, hogy a helyzet sokkal erősebb, mint én vagyok, mint ami eddig én voltam. Kékjeim a fiú ajkaira kúsznak, s a Guinness-rekordok könyvébe illő nyelés után én is beharapom sajátomat. Ennyire közel nem voltam még csókhoz soha. Mert mondjuk ki; ebben a pár másodpercben felismertem a helyzet komolyságát, és lélekben átadva magam az érzésnek kalapál tovább szívem mellkasomban. Ez lenne az a bizonyos kémia?
- A… a sálamat – bököm ki nemes egyszerűséggel. Felpattanok Bence mellkasáról, szinte űzött vad módjára ülök fel mellé, a szemkontaktust egy pillanatra sem megszakítva. Mélyen fúrom hason színű szemeimet az övébe, és nem tudom még engedni. Nem ihatok többet. – Azzal… azt akartam odaadni, hogy megtörölközz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Tényleg vicces, ami ma velünk történik. Ha még egyszer rám esik, elkezdek bejárni jóslástanra is, megígérem! Nem hiszem, hogy ez háromszor megtörténhet, de tulajdonképpen mindkétszer az én hibám volt, gondolom. Az elsőnél nem biztos, hogy én voltam… ott egyértelműen a hal volt a hibás, a másodiknál meg a sör. Tehát, ha jól meggondolom, tiszta a lelkiismeretem abban, hogy állandóan leteper ez a lány, aki már 18 éves lett. Mondani szeretne valamit, de látom, hogy olyan zavarban van, mint egy rádióadás, amikor sisteregve keresik a muglik, hogy megtalálják azt az egy pontot, ahol bejön.  Aztán látom, hogy ő is megtalálja azt a pontot, amit én, ezért behunyom a szemem, mert nekem egyszerűen nem szabad megcsókolnom, most senkit, bármennyire erre van késztetésem. De tényleg, két hete sincs még, hogy szakítottak velem, ennyit jelentett volna? Vagy csak dacból akarom megmutatni, hogy én is jó lehetek másnak? Ez őszintén nagyon gázul hangzott. Nem, nem akarok senkit sem megcsókolni, aki engem nem szeretne. Most Babett megszeretne engem? Én meg szeretném őt? Nagyon úgy érzem, hogy meg kellene, mert lehet, hogy sosem lesz ilyen alkalmam – ami azt illeti, sosem volt előtte sem -, hogy belemenjek egy ilyenbe. Ez vétek lenne? Még gyászolnom kéne azt, ami sosem lesz többet vele? A gondolataim ködbe burkolóznak, és nem engednek tovább gondolni annál, hogy egy lány fekszik rajtam, egy kedves, jó humorú, éppen felnőtt lány. Talán nem kéne ennyit gondolkodnom, sokkal tovább haladnék bármiben. De én ilyen gondolkodós vagyok, akkor is, amikor nem tudok. A pillanat elmúlik, Babett mellém ül, én pedig megint gondolkodhatok, hogy vajon egy barom vagyok-e, hogy kihagytam ezt a ziccert, vagy normális, hogy nem használtam ki? Ahhoz tudnom kellene, hogy ez jelen pillanatban kihasználásnak számított volna-e, de ehhez tudnom kellene, hogy Babett mit érezhetett. Mivel nagyon zavarban volt, nagyjából bármit… Felhorkanok a végül kibökött magyarázatba és én is a szemébe nézek. Felkönyökölök, úgy nézem, ahogy a szemembe mondja: a sálat, hogy megtörölközzek. Nem bírom tovább, felkacagok, közben mellé ülök, hasonló pózban
- Te nagyon kedves lány vagy, hallod-e – ingatom a fejem, ahogy belegondolok, hogy bele akart esni a tóba egy sál miatt. Miattam. Ez viszont elgondolkodtat, ahogy bámulom őt és közelítek hozzá, elveszve az égszín szempárban. Ekkor veszem észre magam, és ha nem mozdult el eddig, érzem a belőle kiáramló levegőt, ahogy majdnem barázdákat húz az arcomba. Nem tehetem! Ajkaim az övéit veszik fel egy pillanatra mégis, pedig ellen akartam állni, de nem tudtam… már nem is akartam. Óvatosan fonódtam össze vele mégis, a szemeim azonnal lehunytak, amint találkoznak ajkaink. A sör kikapcsolta bennem minden gátlásom, csak élvezni akartam a holdfényt, a vizet, a Babett-pillanatot. De végül észbe kapok, és lassan elhúzódok tőle, de csak az ajkaimmal. Csak bámulom őt és várom az ítéletet. Most itt hagy, felpofoz, kikéri magának, megijed. A csók pedig égő pecsétként lángol az ajkaimon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az élmény magával ragadó, leírhatatlan abban a pillanatban, amikor történik. Nem hiszem, hogy lenne író, legyen bármilyen tehetséges is, aki ott és akkor meg tudja fogalmazni azt, ami átjár minket, ami bennem fellobban, amit kivált az, ahogy a csuklóm fölé hajol, majd átadja magát vérem élvezetének, én pedig átadom magam az új élménynek. Nem is hittem, hogy ennyire sok minden képes egyidőben megindulni. Az érzések, a mozzanatok, egy-egy apró rándulás a testen, ahogy a szív hevesebben kezd verni az idegen érzésre, majd a bizalomtól nyugszik meg újra.
Átadom magam az élménynek, elraktározom, de semmiképpen sem állok neki most megvitatni magammal, hogy milyen is. Hogy mi az, amit kaptam, mennyire cseng össze azzal, amit hittem, vagy amit vártam. Most csak az élmény van. Most csak a bőr alatt bizsergő, hangyatánc, a szívem dobbanásainak váltakozásai vannak, a sóhaj, tőle és tőlem, a látvány, az elválás okozta pillantnyi üresség. Furcsa nézni, ahogy mintha mi sem történt volna, eltűnik annak a nyoma, hogy a vérem vette. Furcsa az üresség érzése, nem tudom, hogy ezt kellene-e éreznem, vagy valami mást, mindenképpen érdekesnek tartom, hogy ez a hirtelen jött magány lett a társam a végén.
- Váó.
Halkan hallatom ezt az egyetlen csodálkozó szót, mert nem tudom, hogy mit is mondhatnék ebben a pillanatban, de úgy érzem, hogy valamivel meg kell törnöm a csendet. Megnyugtató, hogy a macsekok úgy gondolják, hogy minden rendben van, és én is tudom, hogy ez az igazság. Csak az élmény, az olyan új még. Az élmény, ami teljesen átjárja most a szellememet.
- Köszönöm az élményt.
Szorítok rá mosolyogva a karjára, mert tudom, hogy aggódik apa miatt, de ez kettőnk között marad, hiszen nyoma sincs az esetnek, én pedig olyan sok titkomat őrzöm észrevétlen, hogy ennek is lesz helye közöttük. Leguggolva megsimogatom a kis szőrösöket, imádom, hogy ennyire okosat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, még meg sem fordult a fejemben - nevetve szóltam hátra Dana kérdésére, jó volt így viccelődni egymással, s örültem annak, hogy sikerült őt meglepnem ezzel a motorozással. Igazából nem voltak kétségeim afelől, hogy nem fogja élvezni, mert amennyire eddig sikerült őt megismernem, vadóc volt és kedvelte az ilyen programokat. Egy kis száguldás pedig mindig rejtett magában izgalmakat. Hosszú ideig csak motoroztunk, keresztül a falun, át a határon a Kis Tavacska felé, ott viszont megálltam, hogy megnézhessük a naplementét, s addig is átölelhessem őt.
- Gyönyörű ez a hely - jegyeztem meg, miközben közelebb húztam magamhoz Danát, majd felé fordulva, hosszan megcsókoltam őt, kiélvezve a pillanatot. Csak ezután ajánlottam fel neki a lehetőséget arra, hogy megtanítsam őt motorozni. Úgy tűnt, hogy az ötlet nagyon is tetszik a lánynak, így széles mosoly ült ki az arcomra.
- Na szuper! Akkor csússz ide - tenyeremmel megpaskoltam az ülést, aztán, ha helyet foglalt a megfelelő pozícióban, röviden ismertettem vele a motor részeit, megmutattam, hogy hová kell tennie a lábát, s végül megmutattam neki a féket, a gázt és a sebességváltót is.
- Nagyon fontos, hogy amikor gyorsítasz, csak szép fokozatosan kell meghúzni magad felé ezt, mert ha hirtelen rántod meg, akkor könnyen kipöröghet a kerék, vagy megugrik előre , és azt nem akarjuk. Ez itt a másik oldalon pedig a fék, beülök mögéd, oké? - helyet is foglaltam a lány mögött, majd előre nyújtóztam, s gyengéden fogtam meg kezeit, hogy kezdetben én irányítsam őt.
- Akkor jobb lábbal pöccinted be a motort, rá kell taposni, jó erősen. - magyaráztam, s ha felbőgött a motor, akkor megirányítva a kezét, gyengéden gázt adtam, így megindult alattunk a motor.
- Huhú, elgurultunk, most fokozatosan gyorsíthatsz - mondtam hátulról, majd egy idő után levettem kezemet az övéiről.
- Na milyen? - kérdeztem hátulról nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Pedig mindkettő nagyon illene hozzád! - kacsintottam rá beharapva ajkaimat játékosan. Egyébként valóban el tudtam volna képzelni a párom bármelyik munkakörben, illetve olyanban, ami nem 8-12 órás irodában ülést jelent, hanem valamiféle akciót.
- Valóban csodaszép - feleltem a fiúnak mosolyogva, minden annyira idilli volt most. Belegondoltam, hogy vajon ez meddig marad még így? Reméltem, hogy sokáig és nem válunk majd olyan párokká, akik egy idő után egymás agyára mennek meg elhidegülnek egymástól. Persze tisztában voltam azzal mások elmondása alapján, hogy mindenhol voltak hullámvölgyek, de a lényeg az volt, hogy akik valóban összetartoztak, azok képesek voltak átvészelni mindent, és legbelül igazán szerették egymást. Nálunk még szép és jó volt minden, reméltem, hogy ez sokáig így fog maradni, titokban pedig abban is bíztam, hogy mi valahogy majd a kivételt fogjuk képviselni a többi pár közül.
- Már csusszanok is! - nevettem rá a másikra, majd helyet foglaltam a megfelelő pozícióban a védőfelszereléssel, aztán megismerkedtem a motor legfontosabb részeivel is, már ami az irányítást illette.
- Oké! - feleltem neki duruzsolva, majd alig vártam, hogy elmondja az instrukciókat, és nekikezdhessek legelső utamnak ezzel a vadóc járgánnyal.
- Wow, egyenesen imádom! - kiáltottam oda Somának, miután elindultam a motorral, majd fokozatosan gyorsítani kezdtem a tempón. Egy idő után még nagyobb gázt adtam neki, imádtam a száguldás érzését, ahogyan a szél a hajamba kapott, az adrenalint, úgy összességében az egészet. Valahogy nem volt bennem félelemérzet, az izgalom ugyanis teljesen átvette rajtam az irányítást. Ahogy még nagyobb tempóra kapcsoltam, tovább száguldottam az egyenes úton, majd hangos fékcsikorgatás közepette álltam meg a semmi közepén.
- Ú, ez szuper volt! - szálltam le boldogan a járgányról levéve a sisakomat. Reméltem, hogy Soma is annyira élvezte az utat, mint én, bár elsőnek nem volt rossz, amit a motorral műveltem, legalábbis én ezen a véleményen voltam. Legalább olyan nagy élmény volt számomra, mint seprűvel repkedni szélsebesen a pályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szelíd mosoly terül szét arcomon, majd egy rendetlen tincset helyezek vissza fülem mögé, miközben egy pillanatra csupán, de elengedem Bence tekintetét. Értetlen szavakat suttog fülembe a hűs, éjszakai szél, és kacéran simogatja szabadon hagyott testrészeimet, amire látványosan megrázkódok, majd a stégen végig szaladó kékjeim újra a most már előttem könyökölő Bencére kúsznak. Zavarom forró auraként veszi körül bizonytalan porhüvelyemet, s hasonló gondolatok kezdik el ostromolni elmémet, mint az előttem fekvőét. Mi volt ez az egész? Filozofálhatnék, hogy helyes vagy nem helyes, amit most érzek, de egyszerűen nem tudok érzéseimre egy sémát húzni, hiszen eddig még sosem érkezett el a pillanat, ami ezeket az érzéseket váltja ki belőlem. Tetszik nekem ez a fiú? Nyilván. Részeg vagyok? Bizonyosan. Azonban ez az illumináltság már talán nem is kifejezetten az alkoholnak köszönhető, hanem a felszabadult feromonok játszanak velünk. Amikor Bence felhorkan, értetlenül emelem rá hatalmas szemeimet. Rajtam nevet? Vagy a kialakult helyzeten? Tekintetem ide-oda cikázik, és érzem azt a bizonyos gombócot a torkomban, amikor a fiú ismét megmozdul, és mellém ül, ugyanazt a pozíciót felvéve, amit most én is kényelmesebbnek éreztem. A bókra ismét lágy mosoly terül szét arcomon, s mivel ismét közelebb vagyunk egymáshoz, egy pillanatra el kell fordulnom, hogy összeszedjem magam, és végre meg tudjak szólalni én is. Bence annyira spontán és mindig tudja, hogy mit kell mondani, én meg ilyen sálakról tátogok, elesek és még millió kínos dolgot teszek. Megnyalom szám szélét, és megszületnek a közölni kívánt gondolatok, amikor megfordulok, és Bence arca még közelebb jelenik meg előttem. Szívem hatalmasat dobban, szinte kiüti mellkasomat, hiszen ez a feszült hallgatás – mindkettőnk részéről – hidegzuhanyként száguld végig testemen. Már annyira közel vagyunk, hogy érzem a fiú belső vívódását. Mély levegővételei izgalmas bizsergést futtatnak végig testemen. Arca még közelebb kerül, amire benn ragad tüdőmben a levegő, szívem vadul kalapálni kezd, majd… puha ajkaimon érzem az övét, s minden megszűnik egy pillanatra. Nincsenek körülöttünk hangok, csak a Bence és saját szuszogásomat hallom. Ösztönösen, ám nagyon lassan emelem meg mindkét kezem, hogy a fiú arcát lágyan vegyem azok közé. Mivel a gyakorlatom nem túl sok ezen a téren, ezért nincsen bennem semmi túljátszás. Egyszerűen és ösztönszerűen lehelem azt a néhány puha csókot a fiú ajkaira. Nem ficánkolok, csupán kezeimet engedem végül vissza magam mellé, amikor érzem; Bence távolodni fog. Kékjeimet lecsukva tartom ugyanabban a testhelyzetben, mint eddig, csak néhány másodperc elteltével nyitom ki őket, s kába tekintetemet fúrom a fiú lélektükreibe. Szaporábban veszem a levegőt, egyáltalán nem tűnök nyugodtnak. Mellkasom fel-lejár, ujjaimat szégyenlősen tördelve magam előtt. A hatás nem maradt el; szinte minden idegvégződésem bizseregni kezd. Jobb kezemet szám elé emelem, s annak finom kis ujjacskáival érintem meg kínzóan zsibbadó ajkaimat, miközben láthatóan meg-megemelkedő mellkassal, és óriási szemekkel meredek Bencére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tudom, hogy hogyan jutottunk el idáig, de ha bármikor vissza fogok emlékezni erre az estére majd öreg koromban, biztosan nem az lesz bennem, hogy éppen szakítottam vele és rossz kedvem volt. Nem, az egész mai este szürreálisan indult: kezemben egy láda sörrel megyek a stég felé, ahol egy lány táncol a Holdnak?! Aztán beszélgettünk, egy szemtelen hal lefröcskölt, megmentem az üveget, rám zuhan ő, majd később még egyszer, mert az alkohol nem csak a gátlásokat oldja fel, hanem a koordinációs képességeket is. Ahogy nézem őt, látom a zavarát, mégsem húzódik el, érzem, hogy ő sem tud mit kezdeni a helyzettel. Most miért barátkoznánk, amikor mindketten elmélkedni jöttünk, és ő is tudja, hogy én miért vagyok itt, mégis vigaszt nyújt azzal, hogy nem nyújt vigaszt. Na, ezt fejtsd meg Merlin! Látom, ahogy próbálkozik, nyílnak a szép ajkai, megjelenik a nyelve, amivel szétnéz, és végül mégsem mond semmit. Ekkor látom, hogy a Holdfény megcsillan a haja szálain, és nem érdekel az sem, ha csak a tudatom játszik velem. Ez a lány egy bájos barát legalább, aki azzal, hogy mellettem van, és nem faggat, sokkal többet ad, mintha beszéltetne. Végül nem bírok várni, nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon, elvesszen, és megcsókolom. Csak óvatosan, finoman, kérlelve őt, hogy ne bántódjon meg, mert ilyen eszetlen vagyok, akiből a sör ezt hozta ki. Pedig valójában tudom, hogy nem így van, meg akartam csókolni, mert a mai estével nagyon sokat adott nekem, hogy segítse a szívem gyógyulását. A sör legalább segített, hogy ne legyenek kétségeim, hogy legyek bátor, és ha Babettnek ez nem jön be, talán érzi majd, hogy nem ki akarom őt használni, csak meg akarom köszönni neki. Legalábbis ebben a pillanatban, minden vágyam az, hogy jól érezze ő is magát, hogy elmúljanak a kételyei azzal kapcsolatban, amit rólam gondol. Az érintése az arcomon azonnal elpirít, szinte belefeküdnék, ha a fejem kétfelé tudna szakadni. A csókja kesernyés a sörtől, de mégis őrült száguldásba hajszolja a szívemet. Hagyom egy kicsit mindkettőnket elmerülni az érzésbe, és a keserű érzet teljesen más váltja fel, egy sokkal vadabb érzés, mégis kínzó nehézséggel szakítom el az ajkaimat az övéről. Szinte odaragad hozzá, ahogy lepattan róla, én pedig zavarodottan vigyorgok és bámulom a kékjeit, miközben ő az ajkaihoz éri, mintha nem hinné el, hogy mit csináltunk. Lesütöm a szemeimet egy pillanatra, majd rá nézek. Most nem tudom, hogy bűnösnek, vagy feldobottnak kéne lennem, inkább valami kavalkád az egész. A szívemben még mindig ott van Mária szelleme, aki fojtogatóan, vádlón most rám mutogat. De hiszen már szabad vagyok, nem? Én nem csalom meg őt, vagy igen? A legnagyobb baj, hogy még mindig fáj, és még mindig nem tudok neki megbocsájtani. Holott lehet, hogy ez egy új valami kezdete? Vagy csak a pillanat varázsa? És miért akarom még egyszer megcsókolni? A szél hirtelen támad fel és megborzongok, a vizes részeken pedig a hideg is bekopog, hogy hé, meg fogsz fázni, te barom. Sóhajtok végül egyet anélkül, hogy levenném a szemeimet az övéről.
- Azt hiszem mennünk kéne, meg fogunk fázni – mondom szelíd mosollyal a képemen, a kis nevetőgödreim, most elmélyülnek. Lassan felállok és elmegyek kissé botorkálva a sörökért. Valahogy összepakolok, felveszem Babett sálját is, és visszamegyek hozzá. Kicsit állok még előtte, majd letérdelek elé. Aztán hirtelen megcsókolom, a bal arcát cirógatom az ujjbegyeimmel. A csókom még mindig óvatos, keresgélő, a homlokomat a fejéhez döntöm, és suttogni kezdek.
- Boldog Születésnapott Babu! És köszönöm, hogy itt voltál nekem. Volna… - elakadok egy pillanatra, elhúzom a fejem egy picit és lesütöm a szemeimet, miközben egy kósza tincset simítok ki a szemei elől, amit éppen akkor táncoltat oda szél. De összeszedem magam és folytatom. - …volna kedved máskor is találkozni velem? – kérdezem mosolyogva, ami biztos nem látszik ilyen közelről. Bármi is válasz, én már nem tudok megszólalni most. A szívem éppen ketté akar szakadni, és legszívesebben most csak ölelném ezt a lányt. Fogalmam sincs mi lesz holnap, de ezt a mai éjjelt nem fogom elfelejteni akkor sem, ha Babett már többé látni sem akarna. Még egyszer végigsimítok az arcán, közben óvatosan a kezébe adom a sálját, majd feltápászkodom. Jó, hogy ott van a hűtőláda, mert így nem esek el.
- Ez érdekes lesz a suliig – kacagok halkan, majd még egyszer Babettre nézek. A szemeim üzenik neki a hálát, és az egész érzést, amit ma okozott, hogy megértette velem, hogy lehet, nem csak Mária van a világon, akinek megnyílhatok. És ez rádöbbentett arra, hogy a szerelemre vigyázni kell, csalfa egy dolog, még akkor is, ha most Babettet nézve a szívem még mindig ki akar ugrani a helyéről.
- Hazakísérhetlek? – kérdezem, mert ekkor eszembe jut, hogy Babett nem véletlenül esett el. Ha belemegy, akkor szótlanul eltámogatom oda, ahol lakik, és a kastélyba térek aludni. Ha nem, akkor egyenesen a Bagolykő hívogató otthonába megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nagyon jó, ügyes vagy! - kiáltottam előre nevetve, s amikor már úgy éreztem, hogy Dana biztosan fogja a kormányt és rá is érzett a járgány működésére, úgy abban a pillanatban elengedtem a kezeim, s széttárva azokat hagytam, hogy a lány vezessen.
Dana egész jól ráérzett a motorozás ízére, gyorsított is, amit kifejezetten imádtam, s csak néha-néha nyúltam oda, hogy segítsek, ha picit bizonytalan lett volna egy-egy mozdulat kapcsán. Néhány perc telt el így, hagytam, hogy kiélvezze a dolgot, majd elnevettem magam, amikor vagány megállást produkált.
- Ez igen, klassz volt a megállás - dicsértem meg nevetve, magam is levettem a sisakot, s közelebb húztam őt magamhoz. - Szerintem is, király volt - ezután újra lecsaptam az ajkaira, megcsókoltam őt, s azután kézen fogva indultam meg vele a tó partjára.
- Remélem, hogy megéheztél, mert készültem még valamivel - már előre elterveztem, egy órával korábban a helyszínre hoztam mindent, így ahogy a parthoz értünk, Dana már láthatott egy kis általam eszkábált nyársaló placcot, egy kockás plédet, s egy kosarat, meg két nyársbotot.
- Gondoltam, hogy süthetnénk egy kis szalonnát - rámosolyogtam a lányra, aztán elkezdtem elővenni a kosárból a hozzávalókat, hogy a húst feltűzdeljem a botomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Egyenesen imádom, ezt máskor is szívesen vezetném - tekintettem a fiúra mosolyogva. Nagyon nagy lázba hozott, hogy egy ilyen erős, sebes járgányt vezethettem, amihez idáig sajnos nem volt szerencsém.
- Köszi! - tekintettem rá huncut szemekkel, majd miután levette rólam a sisakot, szenvedélyesen viszonoztam a csókját. Ezután visszamentünk a kis tavacska partjára, egész kellemes időnk volt.
- Ó, de édes vagy! Egyébként már kezdtem megéhezni, ugyanis reggel kajáltam utoljára, az pedig nem most volt - néztem hálás arccal a fiúra, majd nagy mosoly terült el az arcomon, mikor megláttam, mivel is készült a partnerem. Minden jelen volt egy tökéletes kajáláshoz, mi szem, szájnak ingere.
- Ez annyira hangulatos, ráadásul a szalonna az egyik kedvenc ételem! - feleltem a másik szemébe nézve vidáman. Úgy tűnt, hogy Soma már elég jól kiismert az együtt eltöltött idők során, ezt pedig igazán díjaztam. Közben elkezdte elővenni a kosárból a hozzávalókat, én pedig közreműködtem benne.
- Nyami, isteni finomat fogunk enni - mosolyogtam rá, hiszen remek hangulatom volt, az előbbi motorozást is igazán élveztem, hát még a finom kajálást. Soma tudta, mi kell nekem!
- Nagyon édes vagy, hogy így gondoltál rám, igazán megnyertél ezzel a kis meglepetéssel - kacsintottam rá huncutul, majd miután adtam egy csókot az ajkára, figyeltem, hogy mikor lesz kész a botra feltűzdelt étel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ez valami teljesen újnak a kezdete. Vagy csak a pillanat varázsa. Nem, nem szabad újra. Mindkettőnk kétségei egy húron játszák a kínzóan kesergő dallamot, miközben én semmi mást nem tudok csinálni, mint beengedni a melódiát belsőmbe, ami eszelősen nevetve ver tanyát bordáim között. A velünk incselkedő szellő érkezésére lehunyom szemeimet, és élvezem, ahogyan hűsíti kimelegedett testemet. Érzem, hogy Bence néz engem. Erre még csukott szemmel elmosolyodok, majd ajkamba harapva, még mindig lágyan mosolyogva fúrom kékjeimet az ő tekintetébe. Sóhaja tátongó sebet vág mellkasomba, így a fájdalomra nekem is egy hasogató sóhaj hagyja el szájamat. Ily módon bámulunk egymás lelkébe, amíg a fiú meg nem szólal. Mintha ismeretlen nyelven beszélve döntöm oldalra a fejem. Mintha nem érteném a szavakat, amiket intéz felém. Hatalmas szemeim összeszűkülnek és a Bence arcán kacérkodó nevetőgödrökre esnek. Bambán bámulom azokat, majd ajkait, orra hegyét, s végül kék szemein állna meg a tekintetem, azonban ő tovább áll. Némán figyelem John Smith-em minden mozdulatát hús-vér Pocahontasként; ahogyan magához veszi a maradék sörrel tömött ládát, majd valamit a kezébe veszi, s azzal tér vissza hozzám.
- Mit találtál? – kérdem lágyan, szinte suttogva a körülöttünk táncoló szellőbe. Ekkor ő letérdel, én pedig ismét megfagyok. Az elmém és testem újra lángol, de érzem, hogy megfagytam. Lehetséges ez egyáltalán? Mellkasunkat a sálam választja el, amire segélykiáltásként markolok, miközben Bence ajka újfent az enyémre tapad. Ahogyan távolodik egy másodperc töredékének erejéig utána hajolok, mintha nem hinném, nem akarnám elhinni, hogy vége van. Lassan emelem fel hosszú pilláimat, azonban észre kell vennem, hogy nem is nagyon kellene előre hajolnom, hiszen Bence itt maradt előttem, újra közelebb hajol, amire én már csuknám is le a szemeimet, de csupán homlokát érinti enyémhez. Nagyot nyelek. Felnyitom kékjeimet, amik úgy csillognak a fiú szavaira, hogy szinte össze lehet téveszteni a minket bámuló csillagokkal.
- Köszönöm – suttogásra suttogás a válasz, és egy szelíd mosoly. „Köszönöm, hogy itt voltál nekem” üti meg mellkasomat a köszönet, amire lefagy a mosolyom, és elkomorodok. Nem azért, mert nem esik jól, amit mond, hanem leginkább azért, mert nem tudom hová tenni ezt az egészet. Csodás érzés, mégis idegen, az ismeretlen dolgok pedig nem igazán vannak barátságban velem. Ezen gondolatokat Bence kérdezni akarása szakítja meg, ám amikor sikeresen felteszi azt érzem, hogy egész arcom lángol, napégette pirosságot varázsolva az eddig holdfény sápasztotta arcomra. – Ühüm – hümmögök végül igenlően, hatalmas szemeket meresztve a fiúra. Arcom simítására lehunyom a szemem, szeretetéhes kismacskaként nyomva lángoló ábrázatomat a fiú tenyerébe, azonban ő máris átadja a sálat, amit én eddig is nagy erőkkel szorongattam kettőnk között. Ő megemelkedik, és pedig még mindig ücsörögve követem arcommal. Mindketten hálásak lehetünk a mai estének, mert ha mégis egyszeri alkalom lenne ez az egész, akkor sem tudnám szebbnek elképzelni ezt a napot.
Felkacag. Nevetése lágyan simítja végig füleimet, amire én is elmosolyodok, és feltápászkodok a stégről. Fejemet csóválva, összeszűkített szemeimmel figyelem Bencét, ahogyan a hűtőládával egyensúlyozva kacag felém.
- Vigyázz magadra – a falu felé fordítom arcomat. – Hazatalálok, köszi – tekintek vissza rá kedvesen mosolyogva, majd magamra kapom minden ingóságomat szemkontaktust szinte meg sem szakítva. Picit még tisztítani szeretném a fejemet, amíg vissza nem érek Gerdához. Ez pedig lehetetlen volna Bence jelenlegi társaságában, és a miatta vibráló gondolataimmal. Lassú, őzike léptekkel termek előtte, majd kezébe nyomom dzsekijét. Az enyém ugyan kicsit nedves még, de sálamat magam köré tekerem, s így nem lehet belőle még nagyobb baj. Ahogyan eltávolodok tekintetem folyamatosan rajta tartom, s ujjaimmal végig simítom karját, amibe a kabátot nyomtam az imént. Ujjbegyeim sikítozva haladnak végig kézfejének bőrén, ám el kell engednem, és máris a falu felé indulok. Jéghideg ujjaimat szórakozottan dugom zsebre, majd egy pillanatra megfordulok a fiú felé. – Szia Bence – búcsúzom, mielőtt még elnyelne a faluba vezető kavicsos út. Soha nem felejtem el a ma estét. Boldog szülinapot nekem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Elhiszem, hogy vezetnéd még, de sajnos ez nem a sajátom, hanem egy ismerősömtől kértem kölcsön. Odahaza Pécsett viszont van egy motorom, egy igazi motor, azt vezetheted majd - rákacsintottam Danára, s miután megszabadultunk a sisakoktól és kiélveztük egymás csókját, leballagtunk a tó partjára, ahová néhány órával korábban már bekészítettem néhány holmit az estéhez, s bíztam abban, hogy ezzel további meglepetést okozhatok majd a lánynak. Végül is, ismertem, s tudtam, hogy szereti a finom ételeket, nem az a fajta volt, aki csak salátán élt.
- Miért csak reggel ettél utoljára te nő? - döbbenten pillantottam Danára, már csak az hiányzott, hogy beszédüljön az egész napos nem evés miatt. Meg is csóváltam a fejem, de most nem akartam példabeszédet mondani arról, hogy miért fontos a táplálkozás, azt hiszem, hogy ezzel ő is tisztában volt.
- Örülök, hogy tetszik, igyekeztem kitalálni valami különlegeset - mosolyogtam rá kedvesen, jó érzés volt azt látni, hogy boldog.  - Mi az hogy, a szalonna az egyik legjobb dolog, a kosárban találsz bort is amúgy - kacsintottam újra Danára, s közben előkészítettem a nyársbotokat, a szalonnát felkockáztam, és egységesen megpakoltam a finomságokkal a botot, amire került szalonna, kolbász, lilahagyma, paprika és egy karika paradicsom is.
- Na szuper, nem is hagytam volna, hogy más vigyen el - mosolyogtam rá, majd közelebb hajolva adtam neki egy csókot, s azután átadtam neki a két botot.
- Fogd meg egy pillanatra - reméltem, hogy segít, ezután tudtam csak tüzet rakni, majd ha már égett a tűz, kiemeltem a kosárból az üveg bort, s töltöttem a poharakba.
- Egészségedre, kettőnkre - felé nyújtottam az egyik bort, közben visszavettem tőle az egyik nyársat, majd kortyoltam a boromból, s letelepedtem a tűzrakás mellé a pokrócra.
- Amúgy kivel mentél volna el szívesen randizni, ha nem velem? De nem ér füllenteni, úgy őszintén, melyik srác jön be még? - kérdeztem nevetve, nem volt ebben semmi, hisz szeme azért volt, s tetszhetett neki külsőleg más is rajtam kívül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Mérhetetlenül unatkozom! Manapság már semmi érdekes nem történik errefelé! És mintha már a diákok is megfelejtkeznének rólam. Rólam! Szeretett tündérükről. Régen minden sokkal jobb volt. Egy-két éve még minden navinés izgatott lett, ha meglátott. Most viszont elfelejtve érzem magam. Pedig ez lehetetlen! Kedves vagyok, aranyos, csinos és remek társaság. Ez az egész olyan megalázó. És szomorú. Nem csak a kis önbecsülésemnek tesz rosszat ez, hanem a kis lelkemnek is. Olyan egyedül érzem magam. Mintha már senki nem hinne bennem. Kész, nem ülhetek tovább tétlenül! Találnom kell valami szórakozást. Vagy egy diákot, akivel szórakozhatok. Társként, vagy akár máshogy. Hmmm, valami csínytevés igencsak fogamra való volna. Oh, egy igazi zseni vagyok! Rajta hát! Szépen fel is emelkedtem eddigi tengődésem helyszínéről, s heves szárnycsapásokkal repkedni is kezdtem a kastély körül. Kicsiny lelkem valahogy a kastélyon kívülre vezetett. Miért is ne? Hisz úgy is régen jártam odakint. Tündéreknek is kell a friss levegő, sőt, különösen nekik! Szóval elrugaszkodva a kaputól suhantam a falu felé. Kissé meg is felejtkeztem komisz tervemről. Kissé kifújta piciny fejemből az ötletet a menetszél. A falu határához érve egyre inkább elcsüggedtem. Már be is sötétedett. Egyre ijesztőbbé kezdett formálódni a táj. Ugyan köztudott, hogy bátor tündér vagyok ám, de azért egy éjszaka egy olyan dolog, ami még fajtánk legvakmerőbbeiket is megrémíti. Mufurc, kicsit sem kétségbeesett pofival le is telepedtem egy még legkevésbé sem szerény véleményem szerint is apró kerítésre. Ahogy ott szépen nyugodtan sajnáltatnám magam, egyszer csak gyöngy szemeim lát-terébe került egy fiú. Aki gazolt. Arca túl ismerős ahhoz, hogy városlakó legyen. Cukorkristálynyi szívem tudatosan sugallta, hogy navinés. Ilyen későn kint? Hmm, ebből aztán lesz büntetés, ha visszakeveredik. Már tudálékosan köszönnék neki, mikor parányi, de annál aranyosabb fejem felett felvillant a szikra. Arcom pedig pimasz vigyorra húzódott. A tökéletes áldozat! Pontosan erre vágytam! Szépen, lassan odasettenkedek a cipőjéhez hátba támadó üzemmódban. Amíg ő a frissen gazolt hantot legelte szemével, én észrevétlenül kedvesen összecsomóztam két különálló cipőjét eggyé. Parány kezeimet dörzsölve le is léptem a tetthelyről, de csak a legközelebbi, takarást biztosító helyig. Mert mit ér egy kis csínytevés, ha nem láthatod munkád gyümölcsét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez szuper hír! Na, és mikor invitálsz Pécsre? - kérdeztem tőle somolyogva. Egyrészt szívesen megismertem volna a várost, másrészt nagy élvezettel vezettem volna a járgányát.
- Hm... hát elég sűrű napom volt. Nem igazán volt rá időm. De szerencsére nem ez a jellemző - nyugtatgattam meg a fiút egy puszit lehelve az arcára.
- Hát, azt sikerült, igazán különleges meglepetéssel rukkoltál elő! - feleltem neki vigyorogva, ráadásul még bort is hozott az egyik kedvenc márkámból. Ez az egész még rátetőzött a boldogságomra, hiszen minden olyan idilli volt, ehettem az egyik kedvenc ételemből, ihattam az egyik kedvenc italomból, a környezet is csodajó volt hozzá, de mindez eltörpült amellett, hogy kedvesemmel lehettem kettesben. Figyeltem, ahogyan előkészítette a nyársbotokat, azaz elkockázta a szalonnát, majd hozzáadott mindenféle finomságot.
- Helyes, nem is örültem volna ennyire más társaságának - kacsintottam a fiúra jókedvűen miközben viszonoztam a csókját. Közben megfogtam a két botot, amelyet átadott, amíg a tűzgyújtással foglalatoskodott. Miután ez megvalósult, töltött mindkettőnk poharába a finom borból, én pedig koccintottam vele.
- Csirió! - emeltem poharam a magasba mosolyogva, majd miután visszavette tőlem az egyik nyársat, ittam egy korty bort.
- Hogy kivel mentem volna el? Nem is tudom, nem gondolkodtam ezen. Igazából úgy voltam az egésszel, hogy akárki is visz el, túlesem rajta... de nagy örömömre szolgált, hogy végül licitáltál rám, így megúsztam a kötelező mutatványt - néztem rá vidoran, elvégre remekül sikerült idáig az első Valentin-napunk.
- Nos, nagyon jól tudod, hogy ki jön be nekem igazán, ez nem is kérdéses. Melletted szóba se jöhet más - néztem a páromra szenvedélyesen, majd közelebb hajolva hozzá nyomtam az ajkára egy szenvedélyes csókot. Boldog voltam mellette, belé is voltam esve, így nem igazán foglalkoztam azzal, ki jöhetne még szóba. Nem igazán értettem, hogy miért kíváncsi arra, hogy rajta kívül ki jön még be nekem, hiszen ennek egyáltalán nem volt jelentősége. Mióta vele voltam, csakis ő volt az, akiért teljesen odavoltam, reméltem, hogy ezt ő is érezte. Időnként ott motoszkált a fejemben, hogy rajtam kívül ki tetszhet még neki, de azzal is tisztában voltam, hogy most nem lennénk együtt, ha nem én jöttem volna be neki a legjobban. Az pedig, hogy még mindig odáig voltunk egymásért, mi sem bizonyította jobban, mint a tetteink. Ebből pedig könnyen ki lehetett következtetni, hogy nagyon szerettük egymást.
- Tudod, édes, nekem is lesz egy kis meglepetésem majd későbbre - haraptam be az ajkaimat, miközben tüzesen a másikra néztem. Reméltem, hogy tetszeni fog majd neki a meglepi, de egyelőre még bőven volt időnk arra, hogy a kedve szerint találgasson. Úgyse mondtam volna el neki semmit addig, míg fény nem derül a meglepetésre, amelyet egy régi beszélgetésünk alapján találtam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A mai hűvös éjszaka a tavon éri. Ahogy a csónakban fekve siklik a víz felszínén, íriszei a csillagokat pásztázzák. Noha a látkép festői, nem bír mély filozófiai tartalommal: Ilián egyszerűen szórakozni vágyott, kicsit kiszakadni a megszokott közegből, ezért az éjszaka közepén kijött ide. Nincs ebben semmi több. Persze attól, hogy a jelenet tartalmilag nem filmbe illő, az nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztatja ezer meg egy gondolat. Nem is igazán tudja, melyiket kellene megragadnia, hisz nehéz választania. Amióta itthon tengeti mindennapjait, minden sokkal csendesebb és lényegesen több ideje  van magával foglalkozni, mint egy-egy kiküldetésen. Természetesen ez esetben sem a világ megváltása, vagy egyéb magasztos ügyek foglalják le, de jó néha azt képzelni róla, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint először gondolnánk. Ezzel persze nem tévednénk sokat: eleve az, ahogy saját lényéhez, fajához áll, már az különleges és kiemeli a többiek közül. Sokszor kívánja azt, bárcsak ember lenne, bárcsak ne folyna ereiben véla vér, de ez is tipikusan olyan dolog, amit senki sem választ magának, hanem készen kapja.
Lassan hajnalodni kezd, ő pedig felülve kinyújtóztatja elmacskásodott végtagjait, majd a csónakház felé veszi az irányt. Lomhán, kényelmesen evez el odáig, hogy aztán kikösse apró hajóját, kiszállni belőle azonban épp nincs lehetősége, ugyanis egy ismerős női hang üti meg a fülét. Méghozzá úgy, hogy a nevén szólítja.
- Veréna? - kérdőn vonja össze szemöldökeit, miközben lábai a biztonságos fapadlón landolnak és megindul a hang irányába. Honnan tudja a nő, hogy itt van? Persze nem hibáztatja, ő mondta, hogy keresse meg, ha bármiben tud segíteni neki, de őszintén szólva nem gondolta volna, hogy az éjszaka közepén, épp a csónakházban él majd eme lehetőséggel. Mikor tekintete végre rálel a keresett alakra, azonnal megállapítja, hogy valami nincs rendben. Zaklatottnak és sokkosnak tűnik, ami semmit jót nem jelent. - Mi történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mély levegő! Lélegezz! Ki és be, ki és be! Ez az! De ez az illat, az alvadt vér szaga...Nem, nem bírom...Nem bírom tovább...Kapaszkodom a csónakház ajtajának keretébe és érzem fut ki lábaimból az erő. Már majdnem összecsuklom, ujjaim szinte elfehérednek úgy markolom a keret fáját. Ekkor azonban nevemet vélem hallani Károly hangján kimondva. A szívem kihagy egy ütemet, torkom egészen elszorul és összezavarodom. Csekély erőmhöz mért gyorsasággal fordulok arra felé, ahol a hang forrását feltételezem. - Igen - suttogom, amikor a felém közeledő alakban Iliánt ismerem fel. Megkönnyebbülés apró szikrája gyúl bennem, de ez a kis jó sem tart sokáig. Épp csak addig, míg kérdésével fel nem elevenednek és el nem kezdenek leperegni előttem a délután történtek képei. Éles színű és hangos villanásokként cikáznak lelki szemeim előtt a jelenet töredékek. Míg a szakadozott film ki nem merevedik Károly élettelen tekinteténél. Csak ekkor tudok nagy nehezen megszólalni újra. - Meghalt. Károly...meghalt... - ejtem ki elfúló hangon a szörnyű tényt, ami talán most jutott el valójában a tudatomig. A könnyeim elerednek és ha hátam nem vetném neki az ajtófélfának akkor biztosan összeesnék. Így viszont csak kicsit lejjebb csúszom és elernyednek tagjaim. Megadom magam a kétségbeesésnek. Nem vagyok hisztérikus. Sosem voltam. Inkább rezignálttá válok. Metamorf mágiám teljesen elveszti hatását és felfedi a valódi küllememet. Kicsit sötétedik és nő a hajam és szemeim kékje is változik kissé. Ajkaim a hideg és a félelem okán lilás árnyalatban játszanak. Nem érzem a hideget, illetve nem fogom fel, hogy mennyire fázom és hűltem ki a temetőben és itt töltött hosszú órák alatt. Létfenntartó ösztönöm eddig a lábaimnak adott hajtóerőt, hogy idejuthassak és ebből most ennyire futotta. Kabátom, nadrágom és kezem mocskos a rádermedt vértől, ami az éjszakai derengésben is egészen jól látható. A tájat belepő vékony hóréteg felerősíti azt a kevés fényt, ami erre a részre vetődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mondjuk a szünetben, akkor eljöhetsz és reményeim szerint a húgomat is megismered majd - egészen be is lelkesültem már ennek a gondolatától is, hisz Janka nagyon fontos volt számomra, s örültem volna annak, ha Dana is megismeri és összebarátkoznak.
- Egészségünkre - koccintás után kortyoltam a borból, de nem sokat, hisz nekem még vezetnem kellett azt a motort, az aurorok meg igazán résen voltak, így nem hiányzott nekem estére egy zárka.
- Jó válasz - nevetve kacsintottam Danára, sejtettem hogy nem mond mást, még szerencse. Nem is örültem volna annak, ha hirtelen elkezd áradozni, és neveket sorolni, mert akkor egész biztos, hogy valami nagy gond lett volna köztünk. Szerencsére, egy csókot is kaptam jelzésként, amit viszonoztam is, s csak ezt követően gyújtottam meg a tűzrakást, hogy aztán letelepedve a pokrócra elkezdhessük megsütni a finom falatokat.
A tűz felé tartottam a nyársbotomat, lassan forgattam körbe és körbe, a tűz közelében, ügyelve arra, hogy a lángok ne érjék, s inkább csak a parázs melegítse. A szalonna azonnal megizzadt a vörös lángok közelében, csak úgy cseppentek a zsírcseppek, s végig cikáztak a húskockákon. Kellemes illat terjengett a levegőben, de még ez sem rabolta el annyira a figyelmemet, hogy ne hallgassam Danát.
- Hű, komolyan? Na ne csináld, milyen meglepetés? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, bár elég volt huncut tekintetébe pillantanom, hogy érezzem, valami pajzánságon töri a fejét. Legalábbis reméltem, s rögvest lettek ötleteim is arra, hogy vajon mivel is lep majd meg. Ezeket persze nem tettem szóvá, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mennyire ismer, s mennyire jött már rá arra, hogy mi az, aminek igazán örülnék.
- Nyárra egyébként mit terveztél? Elutazol a szüleidhez, vagy a tesódhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez remek, nagyon szívesen megismerkednék a húgoddal - húztam mosolyra a számat, rendkívül jól esett, hogy a fiú be akar mutatni annak a személynek, aki a legfontosabb szerepet töltötte be az életében. Közben én is elgondolkodtam rajta, hogy klassz lenne őt megismertetnem a szüleimmel és a tesóimmal. Igaz a nővérem már külön költözött a párjával, de neki is mindenképp be akartam mutatni a fiút. Egyelőre azonban azon morfondíroztam, hogy mennyire esedékes a dolog, nem túl korai-e még az egész. Na, meg azt se tudhattam, mit szólna Soma ehhez az ötlethez, hiszen számos lehetséges opció lejátszódott pár másodperc alatt az agyamban: megfutamodás, öröm, ijedtség, elégedettség, vita, harmónia és a többi. Igaz a családom nagyon büszke volt az aranyvérűségére, nem tudtam, hogyan fogadnák a fiút, igaz Daisy kapcsolatába se szóltak bele, bár nem igazán volt rá lehetőségük, mert a nővérem már jó ideje megszakította velük a kapcsolatot. Egyelőre jobbnak láttam, ha nem hozom fel a témát, még azt se tudtam, hogy meglátogat-e a családom, ahogyan ígérte még pár hónappal ezelőtt. Az biztos, hogy nem volt velük könnyű dolgom, de ennek ellenére mindig összetartottunk, szerintem elég nagy törés volt az nekik, hogy a nővéremet elüldözték otthonról.
- Mertem remélni, hogy így gondolod - kacsintottam rá pajzánul. Remekül éreztem magam a társaságában, meg tudtam volna szokni ezt az idilli hangulatot, amely most körülvett minket. Minden olyan tökéletesnek tűnt: ő, a motorozás, a bor, a piknik, a finom étel illata, de főként az, hogy együtt lehettünk. Vajon meddig tart majd a kapcsolatunk? Egymás mellett éljük le az életünket boldogságban, jóban-rosszban, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, vagy netán viharos lesz az egész és egyszer csak véget ér anélkül, hogy bármelyikünk is harcolt volna érte? Vagy netán se veled se nélküled stílusban folytatódik? Akárhogy is lesz, a lényeg, hogy mi alakítjuk a közös jövőnket, rajtunk múlik minden. Legalábbis így voltam vele, de abba is hagytam az agyalást, nem akartam elrontani ezt a csodás időszakot apró hülyeségekkel. Még azt se közöltem Somával, hogy szeretnék majd külön költözni, mert nem szeretnék tovább a kastélyban lakni. Igaz, nem tudtam, hogy ez bármit is befolyásolna-e köztünk, egyelőre még nem akartam erről beszámolni neki. Elég lesz akkor megtudnia, ha már esetleg lesz valamilyen részmunkaidős állásom, hogy gyűjthessek bérlésre, rezsire. Persze valamennyi anyagi támogatást a szüleimtől is kaptam, de az nem fedezett volna mindent. Mondhattam volna nekik, hogy szeretnék önállósodni, de én is hozzá akartam tenni a dolgokhoz, nem akartam azt, hogy csakis tőlük függjek.
- Mindennek eljön a maga ideje... majd megtudod! - villantottam egy huncut mosolyt a páromra, majd játékosan kisimítottam a szabad kezemmel egy kósza tincset az arcából.
- Jó kérdés, még nem gondolkodtam el rajta. Szerintem a fél nyarat anyáméknál töltöm, a másik felét meg a tesómnál. De konkrét terveim nincsenek még, szerintem csak otthon leszünk, kirándulunk, ilyesmi. Na, és neked mik a terveid, szívem? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel, erről a témáról ugyanis idáig még nem beszéltünk, mert egyszerűen nem jött köztünk szóba. Közben a tűz felé emeltem a nyársbotot, és lassan körbe-körbeforgatva figyeltem, ahogyan az izzó fák a pattogó parázs alatt ropogtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hajjaj - rávigyorogtam Danára, aki nagyon rejtélyes volt, hisz nem akarta elárulni, hogy mégis miféle meglepetéssel készült. Igaz, volt néhány kósza gondolatom ennek kapcsán, de nem akartam firtatni, hadd legyen tényleg meglepetés. Közben sültek a finom falatok, s már az illat is ott terjengett a levegőben, Dana pedig a nyári terveiről mesélt. Nem tűnt túl sűrűnek a programja, így el is határoztam, hogy egy hétre tényleg elviszem majd valamerre, akár a Balaton partjára, vagy a Velencei tóhoz.
- Nyaranta mindig dolgozom, kell a pénz, meg szeretnék egy kis időt együtt töltöni a húgommal is, szóval szerintem Pécsett leszek, ott vállalok majd valami melót. Általában pincérkedek a sétálón, kávézókban, de már diszkóban is voltam pult mögött. Azt mondjuk nem szeretem, az éjszakázás fárasztó, és megsüketülsz, míg kiszolgálod a sok részeget - jegyeztem meg egy mosollyal. - De azért lesz egy kis szabadidőm is, szóval akár elmehetnénk a balcsira, vagy valahová - tettem javaslatot, közben úgy tűnt, hogy elkészültek a finom falatok. Fel is pattantam, hogy ne Danának kelljen felállni, s két tányérral tértem vissza. Az egyiket nekiadtam, a másikat az ölembe vettem, s arra húztam le a nyársról a finom falatokat. A nyársbotommal pedig közelebb húztam magunkhoz a kosarat, melyben ott sorakoztak a már megmosott, friss zöldségek, paprika, paradicsom és lilahagyma.
- Na mit szólsz, a hagymát bevállalod? - kérdeztem egy vigyorral, engem mondjuk nem zavart az, ha hagymaszagú lesz, a kérdés inkább az volt, hogy őt zavarná-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Majd meglátod! - feleltem neki sejtelmesen, eszem ágában sem volt lelőni a poént, hiszen miféle meglepetés lenne az, ha leleplezném?
- Ó, értem. Az éjszakai műszak tényleg durva lehet - válaszoltam neki elgondolkodva. Nekem idáig sosem kellett dolgoznom, ezt mondjuk a szüleimnek köszönhettem, hiszen egész jó anyagi helyzetben voltunk. Az már más kérdés volt, hogy szerettem volna a saját lábamon megállni, akárcsak a nővérem, és nem függeni tőlük. Erről egyelőre nem is beszéltem Somának, mert nem tudom, mennyire értette volna meg ezt a dolgot. Mivel a szüleim jól álltak anyagilag, nem tudhattam, hogy megértette-e volna, hogy önállósodni akarok. Egyébként is könnyen megbélyegezték azokat az embereket, akiknek a családjuk jól állt, hogy könnyű dolguk van, abba bele se gondoltak legtöbben, hogy egyesek egyedül szeretnék boldogulni. Persze Somáról nem feltételeztem ezt, hiszen ismertem már annyira, hogy nem általánosítana velem kapcsolatban, de valahogy mégse állt rá a szám erre az egészre. Sosem voltam az a bátortalan típus, de egyelőre úgy láttam jónak, ha nem hozom szóba a témát, valahogy magam sem tudtam, miért voltam ez ügyben olyan határozatlan.
- Úúúú, az tök király lenne! Szívesen nyaralnék kettesben veled! - lelkendeztem jókedvűen, hiszen ez lenne az első közös nyaralásunk... Reméltem, hogy meg fog valósulni ez az elképzelés, egyelőre nem mertem magam nagyon beleélni, csak akkor, ha már biztos volt a dolog. Mikor elkészült a kaja, Soma odahozta nekem a sajátomat, egy biccentéssel jeleztem, hogy nekem bizony szükségem van arra a hagymára. Egyszerűen imádtam, azt pedig tudtam, hogy mit kell tennem, hogy elmúljon a hagymaszag. Egyelőre volt nálam mentolos cukorka, másrészt pedig csak este találkoztunk újra, addigra pedig megtettem a szükséges lépéseket ahhoz, hogy semlegesítsem a hagyma mellékhatásait magamon.
- Hm, isteni finom ez a kaja! - közöltem vele mosolyogva, miután megkóstoltam a finom falatkákat.
- Este kilenckor várlak a Kívánságok termében - mondtam neki, miközben eszegettem. Reméltem, hogy nem lesz más programja, és ráér akkor, hogy ő is megkaphassa a Valentin-napi ajándékát. Közben eszembe jutottak az ott töltött perceink még régebbről, a meglepetés vacsora, a tánc, a forró hangulat, de szép is volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az, az éjszakai műszak szívás. Képzeld el, az egyik nyaramon, három hónapon keresztül voltam pultos az egyik éjszakai szórakozóhelyen. Kétnaponta voltam beosztva, és mindig volt valami nagy banzáj, hol egy dj jött, hol egy habparty. A muglik meg csak úgy vették az italokat, nagy volt a hangzavar, néha becsúszott egy-egy verekedés is. Szóval ezek nem olyan jó melók. - megosztottam tapasztalataimat a lánnyal, miközben visszaemlékeztem azokra az időkre. Bíztam benne, hogy nem kell majd ilyen melót vállalnom, bár a vendéglátózásban mindig volt pénz, de azért elég kimerítő munka volt. Éppen emiatt reméltem azt, hogy talán majd összejön a gombás biznisz, amiből lehet némi pénzt szerezni, s talán még összejön majd egy-két új meló is.
- Na, ennek örülök, akkor készülj, mert nyaralni megyünk majd - kacsintottam rá nevetve, s jóízűen neki álltam eszegetni a finom falatokat. A borból már nem ittam, hisz azt csak a koccintás végett hoztam magammal, mivel azonban még vezetnem kellett a motort, nem akartam megszegni a szabályokat. Dana persze ihatott, ha neki jól esett, mert úgyis mellette voltam, s vigyáztam rá.
- Örülök, hogy ízlett! - mosolyogtam rá, s miután végeztünk a kajálással, magamhoz öleltem őt.
- Jó, hogy nem vitt el előlem a licittel senki, mert most biztos, hogy elrabolnálak - mondtam nevetve, miközben mélyen fúrtam pillantásom a tekintetébe,  s közelebb hajolva megcsókoltam őt.
- Este kilenckor? Hajjaj, nagyon kíváncsivá tettél, mennyi is az idő? - nevetve pillantottam az órámra, s már fél nyolc volt. - Ez esetben akkor menjünk, nem akarom, hogy lekésd a randidat - kacsintottam rá nevetve, majd összepakoltam a kaját vissza a kosárba, a pokrócot feltekertem, s Danát felhúzva a földről, visszasétáltunk a motorhoz.
- Ez egész jó program volt, máskor is jöhetnénk ilyen piknikre - jegyeztem meg, majd ha elraktam a cuccot egy varázslat segítségével, a pálcámat elrakva pattantam vissza a motorra, s ha Dana is mögém ült, visszarobogtam vele a kastélyhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

ketten a világ ellen. mert a világ végére is követnélek

Én mindig úgy képzeltem el, hogy ez fordítva lesz. Kisírt, vörös szemekkel állok majd egyszer előtte, elhordva minden seggfejnek azt a valakit, aki miatt kisírtam minden könnyem, tőle várom majd a megoldást, ígéretet arra, hogy jól elveri és amit nem engedek majd, de jól esik. Hogy majd odamenjek, jól megöleljen és meséljen valami vicceset, hogy nevetni tudjak és hasonlók, de végül nekem az is jó lesz majd, ha csak csendben létezem. Ehelyett, most itt állok és így, más miatt vagyok idegben, mást szidok olyan szavakkal, amiket sosem hallott tőlem senki, mert nagy a szám, de nem mocskos és alpári, pedig most tudnék az lenni, hajaj, a haját lepörölném, de tudom, azzal feltépném a sebet és ártanék. És nem fontos, nem fontos az a perszónak, csak ő, csak a testvérem, aki miatt feltúrtam ezt a falut és most itt vagyok. Senki nem állíthat meg, ha akarom, ez tény, ez tudott, de most mutatkozik meg igazán, holnapig is kutattam volna, ha kell. Mind a ketten kint vagyunk, tilosban, talán már keresnek is minket és holnap nagyon nagy fejmosást kapunk, de nem érdekel. Vonjanak pontot, büntetőmunka is jöhet, ha nem értik meg, hogy ezt most muszáj volt. Meg kellett tennem, mert ki, ha én nem? Mindig is hangos és harsány voltam ha szóba került, sokszor vélekedtem erről rosszul – lehet nem alaptalan, lehet mégis a jóslástan lenne az én területem – és most, mi nem jön a számra? Az a mondat, ami égeti már a gondolataim is; én megmondtam. Képtelen vagyok kimondani, gondolni sem, mert azt is tudná, meglátná. De most lásson csak, ha akar, ha képes. Most engedem.
- Itt vagyok, itt vagyok – mert továbbra sem mozdulok el mellőle, küldhet bárhova. Makacsul és szilárd lábakkal állok mellette és karjaim körülötte. Totál átfagyott, vagy csak én érzek mindent jéghidegnek? Én sem most jöttem ki az ajtón, de mindegy is. Tartom, próbálok támasz lenni. Legalább az, ha a vigaszt nem én hozom el.
- Engedd csak ki, könnyebb lesz – szólok szelíden, nem fogom most cukkolni és később sem, hogy sírt. Sírjon. Én is szoktam, ha nagyon fáj, ha úgy érzem megint rossz vagy ha félek, bár sokan nem látják. Jó helyeken csinálom, jó időben. Kicsit majdnem elbillenek, amikor hirtelen húz le, térdem koppan a stégen, de nem számít, visszakapaszkodok, óvatosan simítom a hátát, ahogy anya szokta nekem, amikor megijedtem, hagyom, hogy a maga tempójában adja ki, nem baj ha könnyes leszek, majd megszárad. Nem szólok semmit, nem rontom el semmivel, csak gondolkodom és fáj. Nekem is, de erős leszek, a szemem sarkában ülő könnyeket hamar kipislogom, ott sem voltak. Most nekem kell erősebbnek lenni. Mikor megszólal, lepillantok rá, csendben hallgatom, de majd fel tudnék robbanni. Lehunyom pár pillanatra a szemeimet, időt kérek. Mindjárt. De csak lássam meg...
- Aztán ennyi – ismétlem meg amit mond, mert nem akarom magam sem elhinni. Tehát nem indokolt, nem szólt semmit sem, csak azt, hogy vége. Pedig elhiszem, benne is az volt az első, hogy miért? Miért tette? Jól megvoltak, még ha nem is szerettem. Hazudtam, nem lesz majd könnyebb, mert sírt, ezen csak az idő segít majd, de most nem fogok hazudni.
- Akkor neki ennyit jelentett. Egy szót. És csak így – komorodik el arcom, miközben sóhajtok. Nem akarom kimondani, amit gondolok. Aljas, utolsó húzás így eldobni valakit. Nem képes megbeszélni, mert sosem volt komoly, nem tudja milyen az és tessék, ami cuki, meg aranyos, az most itt és ennyire tönkretett mást, mert sosem tanult meg rendesen beszélni arról, amiről kellene. Lehet nem lenne jobb, könnyebb, de akkor is, tudná, hogy mi a baj, mi volt a hiba. - Nem te tehetsz róla, ez... ez lehetetlen lenne. Nem tudom mi ment a fejében, amikor döntött, de nem is akarom tudni. Nem ezt érdemelted, ugye ez van benned? Én is így vélem. Én... sajnálom. Sose kívántam, hogy tényleg ez legyen... - szusszanok, mert nem, valóban nem. Mondtam dolgokat és ez lett az ára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kellemes nap, kellemes nap után, érződik a tavasz, ébred a táj. Mintha most egy kicsit engedné a természet, hogy beférkőzzön a kellemes tizenpár fok, és nem kell egyből a pár után harmincra ugróval megbirkóznunk. Most minden nyugodt, idilli, mintha nem lenne megannyi szenvedés a világban, mintha isteneink kegyesek volnának. Most, ebben az apró világban, melyet pokrócunk határszéleivel jelölök meg képzeletben, teljes a béke. Kedves ötlet volt Bibitől, hogy ma kint töltsük a napot, kellemes így várni az ünnepet. Egy kicsit nem akarok a rosszról hallani, még az sem zavar, hogy a Kedves izgő-mozgó feje olykor erősebben nyomja a combom, teljesen elmerültem a tőle kapott könyvbe, és szinte monoton simítom haját, mert próbálok olyan lenni, mint a nők, és többfelé figyelni, de sokat ne várjon tőlem, hiszen sikerült olyan könyvet találnia, ami teljesen lenyűgöz. Meglepően hitelesen adja vissza a fáraók korát és a gyilkosság, habár kissé képtelen, annál érdekesebb eshetőségeket vet fel. Talán így történtek, elgondolkodtató, de gondolkodni nem most fogok rajta, hanem majd mikor a diákjaim röpdolgozattól szenvedő sóhajjal lehelik be a terem amúgy békés auráját keserűségükkel.
- Hogy mondod?
A lap aljára érek, ami egyben a fejezet vége is, lehajtva arcom elől a könyvet, tekintetem a nyúlra téved. Szeretem a feleségem, de ő is olyan, mint egy nő. Állat és gyerek mániás, és ha nem éppen a gyermeknemzésre utal finoman, akkor az otthonunkba tartható állatok lehetőségét mérlegeli. Én azonban, nehezen adom be a derekamat bármelyik felé is, noha tudom, hogy a mérlegnek most már illendő volna valamerre billennie. Tudom, hogy nem szép, amit csinálok, és talán előbb egy kutyára kellene igent mondanom, majd egy gyermekre. Ketyeg az a fránya biológiai óra. Önző vagyok.
- Honnan gondolod? Lehet, hogy csak túletették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A délelőtt elég sűrűre sikeredett annak ellenére, hogy ma semmittevős napot terveztem. Reggel egy jó kis futással kezdtem a napot, amit egy alapos reggeli követett a cukrászdában. Hát igen… ez nálam már csak ilyen. Aztán a délelőtt nagy részét a faluban való lófrálással töltöttem. A „feszített tempóba” azért belecsempésztünk Michellel egy gyors video beszélgetést.  Annyira megszoktam már az elmúlt egy hónapban, hogy mellé fekszek és mellette kelek, hogy azt én se gondoltam volna. Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerelmes nem vagyok, de most úgy ott a messzi Amerikában úgy éreztem, hogy kell valaki. Lehet, hogy öregszem? Ajaj… Egy kicsit hiányzik, de azért nyugodtan alszom így is. Na de lényeg a lényeg, mozgalmas volt a délelőtt, így délután mindenképp szerettem volna kiszakadni a falu „nyüzsgéséből”. Azonnal tudtam, hogy a tópart lesz az, ami nekem kell. Magamra rántottam egy „játszós ruhát”, majd rövid séta után meg is érkeztem a célállomásra. Sajnos – vagy nem sajnos – itt sem voltam egyedül, azonban a stégen fekvő alak ismerősnek tűnt. Mivel délelőtt már belefutottam egy majdnem ismerősbe, így most finomabban rontok a házba. Komótosan sétálok a stégre, majd más messziről szemügyre veszem a leányzót. Nem, egyszerűen nem tévedhetek. Őt 1000 közül is megismerném, szóval odalépkedek mellé és zsebre dugott kezekkel nézek le rá.
– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim… –egy mosolyt küldök felé, de az már nem annyira őszinte, mint korábban. Az utolsó találkozásunk igen csúnyán zárult, azóta pedig egyáltalán nem is beszéltünk semmilyen formában. Ennek ellenére azonban tovább tudok lépni a múlt sérelmein és tudom őt úgy kezelni, mint egy rég nem látott barátot?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Aucs! Szívem mélyéig hatolnak szavai, amiből gyorsan sikerül leszűrnöm, hogy ő nem tudja folytatni ezt a barátságot. Vagyis ebből nekem nagyon is ez jön le. Nem áll szándékomba vitába vagyis inkább szócsatába fogni vele, mivel teljesen felesleges. Ismerem már annyira, hogy tudjam… Emellett pedig részben megérdemlem, mivel nem szép dolog a düh hevében valaki leribancozni, majd a levetett ruhadarabjaival együtt kirakni az ajtó elé. Tisztára, mint a filmekben… De Myraval mindig ennyire eleven és intenzív volt a kapcsolatunk, ezt imádtam benne annyira. Őszintén szóval fogalmam sincs, miért ragadtunk meg a csak szex és más semmi szinten. Jól működtünk együtt… De ez már a múlt és felesleges rajta agyalni. Ami pedig a jelent illeti…
- Én is örülök neked, jó látni! Jól nézel ki, már amit látok belőled. – a mondat végén valaki a lábamnak dörgölőzik és dorombolás csapja meg fülemet. Na legalább ő kedvel... állapítom meg, mikor lenézek a lábam körül keringő kiscicára. Aranyos. Lehajolok és megsimogatom, majd lehuppanok Myra mellé.
– Sokáig fogsz durcizni, vagy tervezel megenyhülni. – kérdem, majd két ujjammal a lány egyik tincsével kezdek szórakozni. A mozdulat egy kis időre abba marad, annyi időre, míg behajtom a könyvet, hogy megnézzem mit is olvas.
– Nem rossz Blackburn.. nem is rossz! – állapítom meg, majd lábaimat előre nyújtom kezeimmel pedig megtámaszkodom hátam mögött. A Nap felé emelem arcom, de hiába a napszemüveg, a szemeimet még így is be kell csuknom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég