Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Azon gondolkodtam, hogy vajon... vagyis, nem. Igazából több minden járt a fejemben, nem csak egy gondolat. Először is, hogy a minap fedeztem fel, Csonginak mennyire furi a bajsza. Olyan mókásan furi, nem lefújjolósan ám. Fogalmam sincs, eddig volt-e bajsza. Mármint azt tudom, hogy borostája volt, mert mindig bökött az arca, amikor puszit adtam neki. Mostanában kevesebb puszit kapott tőlem, de nem az én hibámból. Emiatt el is szontyolodtam sokszor, most is. Úgyhogy inkább váltsunk. Min töprengtem még? A töpreng szóról mindig a törpék jutnak eszembe egyébként, de nem erre akartam kilyukadni. A vizsgák is eszembe jutottak most, hogy valamiért sikerült jól a vizsgaidőszak végére időzítenem őket, így még egy megmérettetésen sem vehettem részt. De majd hamarosan, azt hiszem. Ehhez kell a naptáram. Ja, igen! Okulva a tavalyi esetből, amikor elfelejtettem bemenni Bájitaltan vizsgára, idén kértem anyukámtól egy naptárat a vizsgákhoz, ami mindig időben szól. Vizsga előtt egy héttel, két nappal és a vizsga napján reggel elkezd pityegni, amíg oda nem érek és fel nem lapozom. Ha nem jutok el időben a naptárhoz, akkor a pityegés szirénázásba vált át. Saját tapasztalat. Eddig még nem érkezett rá panasz a szobatársaimtól, csupán Ágo cicáját rémíthette meg a lárma - ezt a naptáron lévő karmolás nyomokból következtettem ki.
Aztán még az is érdekelt volna, hogy hol lehet olyan virág alakú fagyit kapni, amit az előbb láttam a faluban egy kisfiúnál. Meg a szokásos apróságok: mit csinál most Rudolf (azt már elfelejtettem, hogy a plüssrénszarvast induláskor felkötöztem a bicajom csomagtartójára), miért mosolyog mindig olyan kedvesen rám Rózsa néni szomszédja, mitől lesznek olyan finom puhák a vajas kekszek, és mitől olyan színesek a színek, mi ez az illat...
Szóval nem csoda, ha elfeledkeztem arról, hogy épp Alettán, a bringámon ültem és - szokás szerint - száguldoztam vele. Én csak tekertem és tekertem, nem figyeltem azt, merre - hisz annyi mindenen járt az agyam ehelyett. Az volt a csoda, hogy eddig nem ütöttem el senkit sem. Eddig. A gondolatáramlás rövid szünetében eszméltem a rémisztő tényre: szélsebesen száguldok a víz felé. Nem mintha baj lett volna, ha beleesek a tóba; a lila, szalagokkal díszített Alettát féltettem csak, neki nem tesz jót szerintem ennyi víz. Na meg a tóba esés előtt valószínűleg elgázolom a korlátnál üldögélő valakit. Ezek miatt gyorsan kellett cselekednem, úgyhogy jól behúztam a fékeket, elsőt is, hátsót is - biztos, ami biztos. Tulajdonképpen mindez már a stégen zajlott le. De megálltam! Időközben becsuktam a szemeimet, így nem láttam, vajon nekimentem-e az illetőnek, de nem hallottam semmiféle kiáltozást, se ütközést nem éreztem, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem történt baleset. Kinyitottam a szemeimet, főleg, mert úgy éreztem, eldőlök. És így is történt. Aletta megállt, az én lábaim meg még a pedálokon voltak, egyensúlyozni így pedig nem nagyon tudtam. Úgyhogy puff, a stég padlóján kötöttem ki.
- Aú - Adtam halkan hangot a tompa fájdalomnak, amit a hátsó felem szenvedett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az esés után nem volt időm elgondolkodni azon, vajon eltörött-e valamim. Nem igazán szerettem volna magamnak törött csontokat, az is csak kicsit villanyozott volna fel, hogy baj esetén használhattam volna azt a hippogriffes nevű varázsigét, amit még nem volt alkalmam kipróbálni, pedig tetszett a neve. Szóval, mindezekre nem volt időm, mert ahogy elestem, a következő pillanatban egy alak magasodott felém.
- Ü-ü... - Ingattam meg a fejemet, hogy nem, nem esett semmi bajom, és ezzel magamat is meggyőztem erről. Sokkal nagyobb problémát okozott ugyanis jelen esetben az idegen jelenléte, főleg, mivel látta az elesésemet, és lehet azt is, amikor szélsebesen egyenesen felé gurultam. Nem akartam ám, hogy azt higgye: meg akarom ölni! Megszeppenve figyeltem a felemás térdzoknis lábaimat, ahogy lekerül róluk a bicajom, a fiúnak köszönhetően. Kicsit elterelte a figyelmemet, hogy mennyire jól mutat egymás mellett a fehér alapon kék szivecskés zokni, és a kék alapon fehér pöttyös. Pedig nem is direkt csináltam ezt így. Óvatosan megmozgattam lábujjaimat, majd felhúztam a lábaimat; minden simán ment, úgyhogy kijelenthettem: épségben megúsztam ezt a kalandot is! És milyen jó, hogy ezt így gyorsan megállapítottam magamban, hisz nemsokára jött is egy kérdés, ami pont erre a válaszra várt. Én azonban nem tudtam megszólalni. Meg akartam, tényleg, még ha ismét bennem is volt az a kicsi félelem, hogy van rajtam kívül más is itt, és ugye az előbb részleteztem is, miért éreztem kínosnak a jelenlegi helyzetet. Amikor azonban felemeltem a fejem, amit eddig nem tettem meg, elfelejtettem, mire is kéne nekem válaszolnom. Felpillantottam a fiú arcára, vagyis inkább az arcát fedő maszkra, és azonnal bekapcsolt bennem a kicsi, lelkes, kíváncsi Abigél.
Namármost innentől kezdve nehéz volt arra koncentrálni, mit mond a fiú. Csak szavakat fogtam fel belőle, közben pedig le nem vettem a szemem róla. Szinte megbabonázva ültem ott, szoborrá válva, pedig a fejemben ment a harc a fangirl-mode Abi ellen, hogy végre fogja be egy percre, hadd ne legyek udvariatlan és/vagy ijesztő a fiú számára.
Rudolf nevének hallatára aztán a kicsi-Abit sikerült lecsapni egy kicsit, úgyhogy én is életjelet adtam végre, Aletta felé fordítottam értetlenül a fejem. Tényleg! Ott volt Rudolf, nahát!
- Nem tévesztettem össze. Tudom, hogy ő Rudolf. Te honnan tudod a nevét? - Pillantottam ismét a fiúra. Néha hajlamos voltam elfelejteni, hogy Rudolfnak nem is én találtam ki a nevét, hanem a Mikulás. E.T-n pedig nem is volt időm elgondolkodni, hisz a maszk ismét kiváltotta belőlem az égető kíváncsiság érzését. Felemeltem a jobb kezemet, szép lassan, és egy pillanatig úgy tűnhetett, meg fogom érinteni azt a maszkot... de aztán ráeszméltem, mit is készülök tenni, és gyorsan, elvörösödve visszarántottam a kezemet. A szemeimet azonban továbbra is a fiún tartottam, és másodszori nekifutásra sikerült is megszólalnom.
- Te róka vagy? - Hátö, igen. Ennyi volt a nagy kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egy. Két. Há'. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Egy bot. Egy kalap. Egy e-ser-nyő és; előre, hátra, oldalt, zár. Egy... kettő...
Ahogy lépdeltem az esőben, egy emlék pörgött az agyamban. Egy emlék, amelyben Máté apja volt, aki verte őt, aki miatt kialakult ez az egész. Ebben az emlékben Máté még csak öt éves volt. A napsütötte utcán sétáltak, és az apja egy játékot mutatott neki. A számolás ütemére lépkedtek, Máté pedig harsányan nevetett. Az apukája mondta a verset, miközben mosolygott. Aztán az "esernyő" után megálltak, és előre-hátra lépkedtek. Így vonultak végig az utcán.
Köptem egyet a macskaköves útra, bár a sötétben már nem igazán látszott, hogy van itt egyáltalán valaki. Ebben a pillanatban nem a szívem pumpálta a vérem, hanem a gyűlölet, amit éreztem eziránt az ember iránt. Közben pedig verte Mátét... szánalmas...
Lépteim - melyek nem a versike ütemeire csattogtak - visszhangoztak az utcában, de mindezt elnyomta a kőre ütődő cseppek hangja. Nem hoztam esernyőt, se kabátot, így hát áztam... de nem igazán érdekelt. Nem nagyon fogtam fel, hogy esik.
Mikor kihajtottam a nyikorgó kiskaput, kicsit meg is lepődtem, hogy tulajdonképpen hogy kerülök ide. Nem volt semmi célom az éjszakai sétával. Csak járni akartam egyet. Zuhogó esőben. De mint mondtam, nem tudatosult bennem, hogy esik az eső. Az sem tudatosult, hogy tulajdonképpen miért jöttem ki. Teljesen szét voltam csúszva.
Az ideg, a gyűlölet, és a sok negatív érzés jóformán szétfeszítette a testemet. Járkáltam a sorok között, nem néztem egyik sírra sem. Senkim sincs ebben a földben, abszolút senkim. Ennek ellenére jó érzés halottak közt lenni. Talán ők az egyetlenek, akik elérték ennek az életnek a célját.
Egy pillanat alatt felvillan emlékeimben Letícia. Nem is keresett engem - jó, Mátét sem -, mióta itt vagyunk. Ismét harag zúdult a tüdőmbe, ami aztán egy ordítás formájában tört ki belőlem. Mintha mi sem történt volna, mentem tovább a sírok közt, immár minden feliratra vetettem egy pillantást. Mikor a temető egyik végéből a másikba értem, egy alak - egy meglehetősen kis termetű alak - sziluettjét láttam egy sírra borulni. Megtorpantam egy pillanatra. Még őt is gyűlöltem. Mert ő teljesen ép volt. Mert őt nem nézik lelki betegnek az utcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A ház ajtaja kicsapódott, én pedig dühösen törtettem ki az utcára. Vissza se néztem, mikor Zója kijött utánam, pedig valamit kiáltott. Nem túlzottan tudott izgatni, amellett, amit most mondott. Fel akart vinni minket a kastélyba, bentlakónak. Őrültség.
A kis tavacska felé vettem az irányt - mit sem törődtem a rám szegeződő tekintetekkel és az ijedtükben félrehúzódó emberekkel. Nem tudtam, hogy azért húzódtak-e el, mert őrültnek tartanak, vagy azért, mert jóformán mindenkit feldöntöttem volna, aki az utamba került, de nem foglalkoztam vele.
Mikor odaértem a tóhoz - ahol szerencsére egy árva lelket sem láttam -, rögtön egy fa alá ültem be, magamban pedig ezen kattogtam. Nem hiszem el, hogy Zója lehet ekkora barom. Máté idegösszeomlást kapna a rengeteg diák között. Igaz, valószínűleg én lennék odabent a legtöbbször a felszínen, és ennek nyilvánvalóan nagyon örülnék, de semmi kedvem a kastélyhoz. Akkor nekem kéne tanulnom is, és különben sem szeretem az embereket; nincs kedvem minden nap százat látni belőlük. Nem akarok nyitni feléjük, erre pedig az a legegyszerűbb mód, hogy itt vagyok, lent a faluban. Különben is, ha fölkerülnék, és mondjuk a gyáva Navinések, vagy az idióta Eridonosok, netán az okoskodó Levitások közé kerülnék, ott nem sok diáknak lenne maradása. A Rellonosok közt tudnék egyedül ellavírozni, de attól meg Máté kapna sokkot. Őt nem lehet beengedni közéjük. Mármint - könyörgöm, Máté, és a Rellonosok? Garantált a szívroham. És akkor nem csak Máté döglik meg, hanem én is.
Magamban még sokáig ócsároltam Zóját, közben pedig majd' kisült a szemem a lenyugvó Nap sugaraitól. Egy idő után abbahagytam a nő szidását, és csak bámultam magam elé, nem igazán gondoltam semmire. Nem nagyon akartam elmélkedni... az inkább Máté asztala.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Richard;;        
outfit.                    

Ami azt illeti egy ideje tisztában voltam azzal, hogy beszélnem kell majd Ifens-el, és az nem lesz egy éppen kellemes beszélgetés. Ezért is halasztottam el mostanáig, mert túl akartam lenni a szülésen. Előtte nem akartam sem őt, sem magamat felzaklatni azzal, hogy elmondom neki az igazságot, ami csak most derült ki számomra is. Mondanám, hogy kár volt hazautaznom, és kár volt találkoznom azzal a régesrégi ismerőssel, de az a helyzet, hogy a kislányom, akit az elmúlt héten el sem akartam engedni, túlságosan jó dolog volt, hogy ezt mondhassam. A világ leggyönyörűbb aprósága volt a számomra Rea, és semmi pénzért nem csinálnám vissza, még akkor sem, ha lenne hozzá bármiféle eszközöm. Felbolygatta ugyan az életemet, de ahogyan gőgicsélt és rám nézett, az mindent megért.
Írtam egy levelet Richardnak, hogy ma várni fogom kinn a tónál, pontosabban a stégnél. Valahol mélyen bíztam benne, hogy fog meggyűlölni, amiért csak most derült ki, hogy valószínűleg nem ő az apja ennek az apróságnak. Azt hiszem, úgy is felfoghatja talán, hogy így egyszerűbb. Végül is nem akartam soha, hogy bűntudata legyen előttem vagy a mostani barátnője előtt, mert van egy házasságon kívüli gyereke, főleg, ha igaz a pletyka, ami elterjedt a faluban és valóban eljegyezte azt a lányt. Nem mondanám, hogy ettől a hírtől repestem a boldogságtól, de ez van, tovább léptünk mind a ketten. Így visszagondolva talán én még korábban is, mint ő. Persze akkor mindez, nem így tűnt, és nem is gondoltam, hogy a vége egy picike lány lesz.
A stégre kiérve egyedül voltam Reával, aki csendesen szuszogott a rám eszkábált kenguruban. Letettem a táskát a fapadlózatra, majd én is leült. Ezt a kislányom már nem értékelte annyira, és elégedetlenül nyöszörgött egy sort, és szinte már vártam, hogy sírni kezdjen, nem tette. Kibújtattam a hordozó alkalmatosságból, és a lábaimra fektettem, ahogy törökülésbe helyezkedtem. Átdobtam a hajamat az egyik oldalra és megfogtam az én Csöppöm kezecskéit, miközben mosolyogva gügyögni kezdtem hozzá. Órákig csináltam ugyanezt a lakásban is, amíg éhes nem lett újra, Rea pedig nevetett. Tudtam, éreztem magamon, hogy ilyenkor csillogott a szemem és könnybe is lábadtak sokszor a boldogságtól, amit éreztem. Emlékeztem, hogy egy időben elképzelhetetlennek tartottam, hogy én anya legyek és gyereket neveljek, most még is ez töltötte ki minden pillanatomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Richard;;        
outfit.                    

Hallottam a férfi lépteit, ahogy végig sétált a rövidke stégen, majd végül köszönt nekem, amit egy felpillantással viszonoztam is. Bár az volt megbeszélve, hogy ott akar lenni, mikor a kicsi megszületik, nem volt ott, és talán elmehettem volna hozzá, miután hazajöttem, de akkor keresett meg Jeremiah is, és a megjelenésével igencsak felkavart. Igazán lehetett volna benne annyi, hogy nem állít be csak úgy hozzám egy apasági tesztet lobogtatva. Nem mintha akarna bármit is a vér szerinti lányától, mert ő nem az az apafigura típus, nem úgy, mint Richard, aki máris odáig van a gyönyörűségtől, hogy a "kislánya" a kezében lehet. Pont így képzeltem el, amikor kiderült a terhességem. Most viszont szinte megszakadt a szívem, és az is átfutott a fejemben, hogy egyszerűen nem mondom el neki. De nem. Egyenes akartam vele lenni, mert annál többet jelentett és fog is jelenteni, amíg világ a világ számomra. Sosem hittem azt, hogy az ember csak egyszer lehet igazán szerelmes, ráadásul éppen itt volt előttem a második olyan férfi, akit szívből szerettem, sokkal komolyabban is, mint az elsőt. Éppen neki nem akartam hazudni, bármi is történt köztünk.
- Reának neveztem el, de ha akarsz adhatsz neki második nevet - mondtam csendesen, és bár tudtam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges mindez, mégis jobban éreztem Richardot a kislányom apjának, mint mást. Nagyon szerettem volna, ha ezért nem gyűlölt volna se engem, sem pedig a kicsit, aki meg aztán végképp nem tehet róla, hogyan alakultak az események.
- Tudod, nem csak azért hívtalak ide, hogy láthasd - kezdtem bele végül és éreztem, hogy gombóc kezd nőni a torkomban. Őszintén féltem a reakciójától, és nem tudtam mit tehetnék. - És talán jobb lenne, ha leülnél - folytattam, majd beleharaptam az alsó ajkamba és vártam. Igaz, nem tudtam, mire, de ezt tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Richard;;        
outfit.                    

Igen, biztos voltam benne, hogy nem csak én lettem volna ideges, ha egy beszélgetés úgy kezdődik, jobb ha leülök. És ahogy elnéztem Ifens sem lett éppen túl feldobott ettől. Tulajdonképpen nevetségesnek találtam a helyzetet, és szívem szerint tudomást sem vettem róla, de ha egyszer csak Jeremiah beállítana, hogy mégis részt akar venni a baba nevelésében, akkor sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültem volna. Arról nem is beszélve, hogy Richard onnantól jogosan utálhatna, mert átvertem és ezt az opciót nem akartam megkockáztatni.
- Nézd, mikor kiderült a terhességem, szinte biztos voltam benne, hogy a tiéd a gyerek. Amit nem tudsz, hogy mielőtt lefeküdtem veled a hotelban, hazautaztam és összefutottam egy régi ismerősömmel, és... hát az a helyzet, hogy ő csináltatott egy tesztet. Az eredmény szerint ő az apa - nyögtem ki végül, újra beharapva az alsó ajkamat, mert nem tudtam, hogy fog majd reagálni erre az egészre. Aztán mielőtt még kiborulhatott volna folytattam:
- Én... ezt azért akartam, hogy tudd, ha nem akarsz részt venni az életében megértem, sőt. De hazudni sem akartam neked! Arról nem is beszélve, hogy Jeremiah nem akar foglalkozni ezzel a gyerek dologgal, ő nem az a fajta, akit megmozgat egy baba, és így Rea sem - a hangomban csalódottság tükröződött, mert megbántottan és átverve éreztem magamat, amiatt hogy ez a másik férfi magasról tesz a saját kislányára. Annyival könnyebb lett volna, ha Richard a vér szerinti apja, mert tudtam, hogy ő segítene, foglalkozna vele és számítana neki mi történik éppen Reával. De így... az egyedülálló anyaság gondolata még inkább megijesztett.
- Sajnálom - motyogtam elfojtott hangon, az a gombóc a torkomban már túl nagy volt, hogy rendesen tudja beszélni. Miközben a kislányom apró kezecskéjét simogattam az ujjaimmal, vártam a reakciót. Rettegtem attól a gondolattól, hogy egyszerűen feláll, elküld a francba és itt hagy. Vele nem akartam rossz kapcsolatot. Egyszerűen nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Richard;;        
outfit.                    

Sejtettem, hogy ki fog akadni. Mindenki így reagálna, mert hát mégis csak... ez nem egy egyszerű történet. Értem, hogy nem ezt kívánta volna hallani, de az az igazság, hogy én sem örültem neki. Igen, akkor lefeküdtem Jeremiah-al is, de azt hiszem, érthető, hogy kétségbe voltam esve, szomorú voltam és magamra maradtam újra, méghozzá igen csúnyán. És akkor ott volt egy férfi, aki törődött velem, én pedig többet ittam, mint kellett volna, és rossz döntést hoztam. De ez is én voltam, és felvállaltam, hogy elcsesztem. Viszont azt megérdemeltem volna, azt hiszem, hogy hajlandó legyen meghallgatni, mert azt akartam tudja, hogy örülnék, ha segítene, és egyáltalán nem bánnám, ha az apja helyett is apja lenne Reának. De mindezt nem tudtam elmondani, mert felállt és elsétált, otthagyva engem a kicsivel.
Borzasztóan utáltam magamat, amiért én voltam az újabb csalódás számára. Tudom, hogy mennyire el volt keseredve, amikor Janey-től is ugyanezt kellett hallania, ráadásul láttam is az arcán, mennyire megviselte mindez, akkor is és most is. Ha tehettem volna megváltoztattam volna a dolgokat, de ebbe egyszerűen nem volt beleszólásom. Az pedig még inkább rosszul érintett, hogy nem tudhattam mit gondol most, a csalódottságon kívül.
Az én Csöppömet néztem, éreztem, hogy a tehetetlenségtől könnyek kezdik szúrni a szememet. Rea pedig csak bámult rám azokkal a hatalmas, gyönyörű szép szemeivel, amiknek senki nem tudott ellenállni, főleg én nem. Mindenre orvosság volt ez a pici lány, önmagában azzal, hogy létezett és az enyém volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Unalom. Úgy tör rá, mint a régi mugli filmeken a sarkon nagy bunkós bottal várakozó tolvaj, aki a szerencsétlen arra járót akarja jól fejbe verni, hogy megszabadítsa azt az értékeitől. Ráadásul, ha már rátört, rá is telepszik, hogy Yarista minden életkedve elmenjen. Vizsgák pipa, edzések most nincsenek és az animágiát is pihenteti kicsit. Lefoglalhatná vele magát, de annyira nincs a toppon fejben, hogy biztosan megsérülne, és több kárt okozna a gyakorlás, mint amennyi sikerélményt hozna. Agyilag és lelkileg is le van szívva, talán fizikailag nem fáradt még eléggé. Épp a stég felé ballag, a kis tónál nem túl régen fedezte fel ezt a kis helyet, vagy csak mostanában vett tudomást róla, amikor unalomkörútját járta. Talán a vízbe való bámulás majd meghozza neki a várt felszabadulást a nyűgjeitől, amiket talán ő maga hozott létre. Egy vékonyabb vászonkabátban, szürke farmerben és egy tornacipőben indult útnak, a mai hűvösebb idő miatt. Mielőtt elindult volna, még küldött egy üzenetet McK-nek, talán a lány a maga módján ki tudja majd zökkenteni ebből a kómás állapotából. Igen, ő nagyon ügyes, hogy akár felpaprikázza, vagy más módon életre rántsa, és újabb lökést adjon neki az élet rögös útján, ahogy a közhelyek ezt mondani szokták.

„Hali Kenzie!

Elfelejtettél? Utálsz? Szeretsz? Gyűlölsz? Imádsz?
Válaszod élőszóban várom a stégen, a te előadásodban, egy fél óra múlva.
YP

ui: régen láttam a búrádat, szóval kötelező a megjelenésed”

Semmi extra, nem szokott levelezni McK-kel. Rég látta őt és most szükségeltetik a jelenléte, és még ezt a béna levelet is megírta ennek érdekében. Még ő is szánalmasnak találja a levél humorát, talán pont emiatt jön majd el a cserfes és szabad szájú és szabadelvű barátja. Megérkezik a kis stéghez, amin éppen nem tartózkodik senki, a pálcájával köveket röppen t a kezébe, majd a stég széléhez megy. Dobálni kezdi a kavicsokat és figyeli, hogy mekkorát fodrozódik éppen a víz. Nagyjából időben jött, a levélben megjelölt fél óra éppen lejárhatott, vagy csak pár perce múlhatott el. Miután elfogy a muníciója, felkönyököl a stég korlátjára és csak bámulja a tükörsima vizet, szinte felveszi a halszemet, néz a semmibe, gondolatai pedig ki tudja hol járnak. Még ő maga sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mr. Palarn

A legjobb dolog a világon, ülni a kandalló előtt ebben a kifejezetten nem szimpatikus időben és nézni a ropogó fákat, melyeket a manók gondosan beletettek, hogy hosszan meleget adjanak. Az ember csak elnyúlik a kényelmes kanapén, felpakolja a kis lábacskáit egy puffra, amit állítólag egy bátor és unatkozó Rellonos egyszer ellopott az Eridonosoktól és élvezni a csendet. Kezében egy nagy adag meggyes forrócsokival, csukott szemekkel.
A vizsgákat már letudta. Idén csak átlagos volt, egy kiváló, két várakozáson felüli, de nem is érdekli, nem hajt ő másra, csak hogy átmenjen és ne olyan szégyennel, hogy a hivatalos szünet alatt a pótvizsgákra gyakoroljon. A békés, és roppant unalmas csendbe érkezik meg a bagoly, aki majdnem kiveri a kezéből az italát. Rosszallóan néz rá, de végül csak elveszi a levelet, hiszen felé nyújtja karmos lábát. Furcsa, nem szokott neki levél érkezni, csak ha orbitális nagy gáz van, és most mégis. Bizony, ott van, feketén-fehéren a neve, és a kis levélke, amire széles mosoly terül szét az arcán.
- Végül mindig visszatévedsz.
Nagyot húz a csokiból, majd felkelve ad két kekszet a bagolynak. Nem számított rá, hogy bagoly látogatja ma meg, így nem is készült rá megfelelően, de reméli, nem sértődik meg. A választ azonban nem várja meg, inkább elsiet a szobájába, hogy magára kapjon valamit, és némiképp a kusza tincseket is rendezze, hiszen mégse mehet le így, mint aki most kelt fel, akkor sem, ha tényleg most kelt fel.
Fél óra kevés dologra elég, főleg, hogy a fele a stéghez való lejutásból áll, de bizakodóan húzza fel a harisnyáját, és dobálja ki a cuccait, hogy egy melegebb felsőt találjon. A zöldeskékes szoknyához egy fehér, fekete mintás darabot húz, már csak a cipő és a fésülködés hiányzik. Némi szemceruza, spirál, szájfény, hogy azért ki is nézzen valahova, és már mehet is a menet.
Előkeresett még két termoszos bögrét, amit a mugliknál vett, és amik melegen tartják a forrócsokit, és mind a kettőbe töltött egy jó nagy adagot. Ha a srác nem is kéri, ő majd biztos megissza az ő részét is, hiszen ez csoki, a csokinak pedig nem szabad nemet mondani.
Az utat tizenegy perc alatt teljesítette, mivel rövidített úton közlekedett, így könnyedén és teljesen időben megérkezett a kijelölt helyre, ahol már ott is várt rá a magányos hercegkezdemény. Magában a fejét csóválva sétál dúdolva felé, nagy lelkesen és nem kicsit fázva. Oké, kicsit alulöltözött, na de sebaj, majd a beszélgetés elvonja a figyelmét.
- Héj béjbi!
A legszebb és legmodortalanabb, férfias hangleejtésében adja elő ezt a két sort, majd vigyorogva átnyújtja az egyik bögrét, jelezve, hogy azt neki szánta.