Miss America

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want

  A lány hozzátette magában, hogy ő sem egy földre szállt angyalka, sőt sokszor megkapta hogy inkább olyan mintha ördög szállta volna meg. De legalább nem volt egyedül ezzel.
  Rámosolygott a fiúra. Tetszett neki a hozzáállása. Ahhoz képest, hogy minisztériumi dolgozó, elég lazán vett...mindent. És pontosan ez volt, ami miatt a szőke első perctől megkedvelte. Mert ahogy a magyarok mondani szokták, "laza mint a rigalánc". Bár a mondat értelméről fogalma sem volt, legalább tudta, hogy létezik.
  - Arra azért kíváncsi lennék, hogy te hogyan vakkantasz - nevetett fel a lány. - Lehet, hogy kellő mennyiségű ital tesz majd róla, hogy megmutasd a tehetségedet nekem - pislogott rá, mint aki egy teljesen ártatlan megjegyzést mondott.
  Maga az épület olyan csalódás volt, minthogy nem Tecsónak, hanem Tesco-nak hívják. A lány lebiggyesztette az ajkát, de aztán végül vállat vont. Végül is teljesen mindegy, hogy innen, vagy egy Walmartból lopnak el kocsit.
  A kezébe kapott egy érmét. Látott már ilyet, de ez most már volt. Olyan érzés volt, mintha megkapta volna a slusszkulcsot. Vagyis hát...tényleg azt kapta. Szemével körbepásztázta a helyeket, amiknél a kocsikat lehetett kiváltani.
  - Mond csak, van még egy ilyened? - kérdezte, és kinyújtotta a kezét. - Esküszöm visszakapod - tette hozzá. A tervei között nem szerepelt az, hogy még egy érmét eljátsszon, csak tényleg a megfelelő kocsit akarta.
  Amint megkaparintotta az érmét, merő elszántsággal neki indult az egyik tárolóhoz. Aztán hopp, elkezdett mászni a tetejükön. Közben folyamatosan mérlegelt, hogy az ott lévőek közül melyik a legjobb. Végül kiválasztott egyet kicsit beljebb mint a sor fele. Diadalittasan kiáltott fel.
  - Megvan a kocsink! - mutatott rá, hogy a fiú is láthassa. Aztán beletette a mögötte lévőbe az egyik pénzérmét, és eloldotta. A lábával nyomni kezdte kifelé az egész sort odaáig, ahogy volt. Nehéz volt, de neki szüksége volt arra a kocsira. - Segíts, és húzd! - mondta a fiúnak, aki reményei szerint valahol elképedve ácsorog.
  Mikor végre kint volt az a része a kocsiknak, a szőke lehuppant a kinézett jármű elé, és elegánsan beledugta a pénzt, és kihúzta a helyéről. - Látod? Tökéletes! - mutatta meg szerzeményét Ervinnek is. - Most már csak vissza kell tolnunk a kocsikat, és visszakapod a pénzed - jelentette ki, mintha ez olyan természetes lenne.
  - Rám bízod magad? - kérdezett vissza kaján mosollyal. - Ez volt életed egyik legrosszabb döntése - mosolygott rá féloldalasan, és elkezdte tolni a nehezen megszerzett kocsit a bejárat felé.
  Az üzletben nem voltak olyan sokan, de éppen elegen, hogy ha elkezdenek hülyéskedni, azt pont lássák. Ami azt jelentette, hogy Pest jó pár embere fogja őket teljesen elítélni ma este...

Kinézet | május 22. | with minion army♥

Nyomorultak
Budanekeresd

  A hideg betonpadló a combjánál mardosta a bőrt, ahogy leült törökülésbe. Hátát a falnak vetve nézte a padon ücsörgő Kolost, akinek az arcán a rács árnyéka vonalakat húzott.
  - Tudod, amikor írtál, tudtam, hogy jót fog tenni a levegőváltozás. Nem gondoltam, hogy ennyire... - mondta a lány szarkasztikusan, és a fejét a falnak vetette. Azon gondolkodott, hogy hogyan lehetséges, hogy még egy amerikai kiruccanást is simán megúszott, de egy kávézást a legjobb haverjával nem. Az egész univerzum mintha ellene lenne.
  Az üvegajtó kint kinyílt, és becsukódott. Hűvös szél rázta meg a szőkét. Egyre jobban sötétedett, de még semmi nem történt velük.
  - Szóóóval... tulajdonképpen akkor mi is történt veletek? - unta meg a lány, hogy már vagy fél órája csak a falat nézték, és nem szóltak semmit, annyira fura volt a helyzet. Nehéz volt felfogni, hogy tulajdonképpen hogy keveredtek ide. Ráadásul amiért találkoztak, azt még meg sem beszélték rendesen.

Nyomorultak
Budanekeresd

  - Szarkasztikusan mondtam... - körözött egyet a szemével, amolyan nem hiszlek el szinten. - De mégis maradtál velem, szóval végül is a te hibád is. Részben... - gondolt bele a lány. Bele sem gondolt, hogy a fiú miért ilyen ideges, egyszerűen csak ráfogta arra, hogy még biztos nem volt a rácsoknak ezen az oldalán. Vele ellentétben. Először valahogy ő is így be lehetett sózva. De akkor indoka is volt, hogy oda jutott. Most viszont nem nagyon csináltak semmit. A jogaik majd megvédik.
  Nézte, ahogy barátja ide-oda járkált, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, aztán a következő mondatánál megmerevedett. - Mondtam már, hogy Csin... - kezdte volna, de a fiú szavai megállásra késztették. Egy pillanatig csak nézte az arcát, és várta, hogy kibökjön valamit. Hogy egyáltalán hogy értette azt, hogy "elrendezett házasság". A középkor óta nem hallott ilyenről.
  - Úgy érted, hogy Northnak nem is... - kezdte, de aztán rájött, hogy az egész egy mekkora hülye felvetés volt. Vagy talán mégsem. Igazából az első lehetőség jobbnak tűnt. Még mindig okésabb, ha valaki olyan miatt hagyta el, akit szeret, minthogy valaki olyanért, akit nem is ismer.
  - Azt ne mond, hogy Myra! - kerekedett el a szeme, ahogy lassan - tényleg jó lassan - leesnek neki a dolgok.

Nyomorultak
Budanekeresd

  - Írásban is kérem igazolni az ötven pontomat - reagálta le a lány elég gyatrán, mert még mindig a kapott információkat próbálta feldolgozni. A kezeit nézte, amik az ölében pihentek, és az esélyeiken gondolkodott. De egy gondolat akkor újra és újra ott keringett az agyában. North ejtette. És meg sem próbált küzdeni érte.
  - Nem a barátom már - suttogta válaszként inkább csak magának, mint Kolosnak. Akárhányszor a fiú kimondta a "pasid" szót, mintha egy késsel véstek volna a mellkasába. De nem mondott rá semmit, mert tudta, hogy azzal nem segítene, és még a végén összekapnának és még egy napig idebent kell lenniük rendbontásért. Vagy bármiért.
  - Hogy akarod te megszöktetni? - kérdezte a lány elképedve. Az rendben van, hogy ő visszament Amerikába, de két olyan barátnővel, akinek van elég pénze erre, és oda, ahol tudta, hogy meghúzhatják magukat pár napra ingyen. De a fiú még csak nem is nagyon járt az országhatáron túl. Vagy legalábbis nem emlékezett rá.
  - Van valami tervetek? - érdeklődött bármilyen mellékhang nélkül.

A  NŐ
 Az otthonunkban

Szégyen vagy nem, de őt valószínűleg előbb eléri álommanó tevékenysége, mint a kislányt. Ez szerencsére nem okoz gondot, mert Hanna, amint nem látja, hogy vevőt talál az éneklésre, beszélgetésre, szintén álomba merül. Kivételesen nyugodtan alszik, egészen addig, míg mocorgásra nem lesz figyelmes maga mellett. Mire szemei kinyílnának, már egy apró kezecske simogatja az arcát, arra kényszerítve őt, hogy végre felkeljen. Nagyokat pislogva néz a kislányra, miközben nyújtózkodik egyet. Arca mosolyra rándul, még nyom egy apró puszit a kislány arcára.
– Na gyere ide – karijait kitárja. A kislány rendezetlen tincseit eligazgatja, kósza hajszálakat is söpör ki Hanna arcából, majd a kezébe veszi, s lassan felemelkedik az ágyról. – Nézzük meg, hogy anya haza ért-e már – elindul kifelé, karjaiban tartva a kisebbik szőkeséget. Mikor kiérnek a konyhába mosolya szélesebb lesz, ahogy észreveszi Aurórát. Hannát odacipeli és átadja az anyukájának, nyom egy csókot a nő hajába, majd egy kávéért igyekszik, mert az kelleni fog neki ahhoz, hogy felébredjen.

Nyomorultak
Budanekeresd

  Scar nem tudta felfogni, hogy a fiút tényleg ennyire elvakította a szerelem. Mert igen, romantikus volt a gondolat, de az egész...nem volt reális és kész. - Ne sértődj meg, de Myra nem olyan lánynak tűnik, mint aki pisilni jár majd az erdőbe - igen, biztos volt benne, hogy ez volt az a szóhasználat, amit muszáj volt alkalmaznia. Csak hogy Kolos kicsit komolyan lássa a dolgokat. Mert ha ez sem ébresztette rá arra, hogy ez nem lesz jó, akkor talán semmi.
  - Inkább várnotok kéne egy hetet. Összegyűjteni egy kis pénzt meg összepakolni. Biztos, hogy ennyi idő alatt nem fogja North az oltárhoz kísérni a lányt. Ha meg igen, akkor befestem művérrel az egészet, és még egy plusz hétre ki lesz ütve - hadovált a kezével a lány, ahogy magyarázott. Általában ő volt a spontán ötletek kitalálója, akit leszólnak mások. Szóval tudja milyen érzés Kolos cipőjében lenni. De ezt is meg kell élni. Amúgy sem lenne valami jó barátnő, ha csak úgy hagyná, hogy a legjobb barátja mindent eldobjon egy random csaj miatt. Bár legalább ők megpróbálnak küzdeni a szerelmükért, nem úgy mint North...

Nyomorultak
Budanekeresd

  Nem hitte el, hogy barátja ezt komolyan veszi. Ingatta a fejét, és már épp egy újabb adag "jótanácsot" akart a fejéhez vágni, amikor rávágott a rácsokra. Ez a hirtelen dühkitörés eléggé meglepte a lányt. De nem eléggé ahhoz, hogy ne fűzzön hozzá semmit.
  - Hát, ha tovább játszod az idegbeteget, akkor maximum az ELME-be engednek el... - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Újra a kezét kezdte el birizgálni, és az azon lévő tetoválást. Az egyik jó kiruccanásának az eredménye. Igazából ő is tett már meggondolatlan dolgokat, mint amire Kolosék készülnek.
  - Figyelj...ha kell, tudok még adni egy kis pénzt. Nincs sok, ne számíts arra, minden elment szinte a lakásra, de egy pár napi kajátok meglenne belőle - ajánlotta fel. Rájött, hogy nem az ő döntése, és azzal, hogy meg akarja akadályozni őt, csak még inkább segít meghoznia a döntést, hogy menjen. És amúgy is. Mindenkinek kell egy kis kalandozás. Ha ő volt már, akkor Kolos miért ne mehetne? Ha pedig baj lenne, majd üzen neki, vagy Tányának.

Kinézet | május 22. | with minion army♥

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

My All

Jellemző volt rá, valahogy a mágiatörténet dolog nem ért váratlanul. Szinte már vártam is, hogy valami hasonló szöveget benyom, mert hát miért ne? Ez is csak olyan Maja dolog volt, mint az, hogy a gyerek előbb tudott két lábon ugrálva forogni, mint hogy szobatiszta lett volna. Nem is értem, ki töltött vele itthon több időt. Nem gyanús, áááá...
Csak a szemem sarkából láttam, ahogy volt mancsaival doboltak, de aztán csak megingattam kis mosollyal a fejemet.
- Ejj de határozott valaki... - jegyeztem meg enyhe csipkelődéssel a hangomban, miután a harmadik vagy is elhangzott, de közben leszedtem a nutellát a polcról, mert hát ugye én pontosan tudom, hogy mi kell a nőnek. Jött is szinte azonnal a reakció, hogy neki ez kell, én meg csak leraktam az asztalra elé, mielőtt meggondolja magát. - Ez egészen gyors volt. Kevés az édesség a gyengélkedőn?
Közben megjegyeztem, hogy esetleg eldönthetnék, mit is csinálunk ma, lévén, hogy nem apák napja van, hanem gyereknap és akkor már mégis illene valamit, mire felvetette Voltnak, hogy engem is össze kéne nyálazni. Csúnya pillantást vívott ki ezzel, de nem tartott tovább 2 másodpercnél, mert ki kellett szednem a palacsintát, majd egy újabbat szétegyengetni.
- Igen? Körbenyaltok? Többesszám? - nevettem el magam kissé a gondolatra, miközben ismét feléjük pillantottam, Volt pedig lelkesen csóvált egy kicsit.
Végül csak ötletelésbe kezdett és ameddig az eszmefuttatás végére ért, sikerül még két palacsintát kisütni, ezzel nagyjából be is fejeztem, a többi medzsik módon oldja meg magának. Nagyi hasznos tudott lenni varázslat ügyben, legalább addig is letehettem a fenekem.
- Ha akarod, Jengázhatunk, deeee még vettem nektek valamit. Ha megreggeliztetek, majd odaadom, de először nyomás kezet mosni, hercegnő! Egy-kettő - keltem fel, majd intettem a buksimmal. Én is leöblítettem a kezem a mosogatóban. Biztos, ami biztos, csak ezek után ültem le az asztalhoz, hogy azért egy vagy két nutellás palacsintának én is hagyjam magam elcsábítani.

Te
Nálunk

Number one
dress
Az AMS előtt...

Minden új volt a számára a környéken, Max alig bírt betelni a környék szemrevaló... látványosságaival. Igen, egyértelműen ez a jó szó rájuk. Egyik a másik után billegett végig a folyosón, a szempilláikkal szépen pillogva az irányába. Volt aki után még meg is fordult, hogy szemérmetlenül mérje végig, mintha csak éppen vásárolni lenne. Ez együtt járt vele, soha nem volt más, ez is a személyes bája része volt, amiért annyiszor reccsent jellegzetesen az orra. Az idők során már megszokta ezt az incidenst, olyan rutinja volt már a forrasztásában, mint másnak a cipője kötésében.
Pécs most is napsütésben fürdőzött, ez pedig látható elégedettséggel töltötte el a németet. Ma épp nem kellett előadást tartania, de ez nem gátolta meg abban, hogy az épületben korzózzon fél délután, különböző projektekre hivatkozva, amik természetesen sosem léteztek. A felét olcsó mugli kosztümös filmekből szedte, a másik részleg sokkal inkább a saját agya szüleménye volt. A legtöbbet csak a nagyon szőkék hitték el, de elvétve akadt egy-két egészen ötletes is.
Azóta kénytelen volt elhagyni az épületet élete egyetlen hatalmas szerelme miatt. Muszáj volt ismét éreznie az illatát, az ujjai közt érezni a selymes tapintását. Öles léptekkel vágott át az iskolán, majd a téren is, az emberek nagy részét szinte levegőnek nézve. Természetes, hogy voltak kivételes szépségű hölgyek, akik méltók voltak arra a bizonyos csábító mosolyra, de a többségük fölött elsiklott a pillantása. Nem ezért vagy itt, Max.
És alig pár percbe tellett, ismét egymáséi lettek. Liebhart és a fehércsokis Latte Macchiato.
Innentől állíthatjuk azt, hogy a lelke nem háborgott tovább, mint a tenger, egészen kisimultak rajta a vihar kavarta hullámok. Már csak a kabátját akarta visszaszerezni az előadóból, ahol felejtette, hogy aztán visszatérhessen a pesti szórakozóhelyre, ahol tegnap azt a bizonyos dögös vöröst szédítette a karjai közé. Azonban akadt egy kis probléma, ami az útjába állt, közé és az ajtó közé egész pontosan. Abban a pillanatban, hogy megpillantotta a nőt, lecövekelt, azzal a lendülettel sarkon is fordult és a fejét leszegve figyelte a poharát. Megint elírták a nevét, ezt pedig csak most vette észre. Erről bizony még el kell beszélgessen a pattis, kapafogú kávégépkezelővel.
Azonban a kiváló helyzetfelismerő skillje tudatosította benne, hogy igen, a nő alighanem észrevette már és innen elfutni már gyávaság lenne. Maximillian pedig sosem volt gyáva kukac.
- Ooooh, servus, Tati. Micsoda kellemes meglepetés - a helyzet szülte kényszer, ebben a féloldalasan kifacsarodott pózban is képes volt bájos mosolyt kaparni az arcára. Ezt rendesen beszívtam.

I'm a prisoner
Budanekeresd

  Kíváncsi volt Kolos mondatának befejezésére. Szerette volna, ha elfogadja tőle a dolgot, de a hangja inkább elutasításként hangzott. Ezért már alapból nem tetszett neki az a kettő, akik megzavartás a beszélgetésüket. Pláne akkor, amikor a rab megszólalt.
  - Szórakozz inkább magaddal - vágta rá a lány csípőből, és fintorgott egyet a férfira. Az auror kitörésére viszont nem számított. Nem tudta eldönteni, hogy ez most a megjegyzés miatt történt, vagy a férfi próbálkozott valamivel. De mindenképp jó volt látni, hogy olyan emberre vannak bízva, aki meg tudja őket védeni. Még akkor is, ha úgy tűnt, mint aki most szabadult a pokolból.
  A férfi direkt úgy helyezkedik a cellában, hogy egyenesen rá lásson a szőkére. Remek. A tekintete már jó egy perce rajta van, így a lány valami vicsorításfélét küld felé, hátha azzal elriasztja, vagy valami. Sose lehet tudni.
  Csak akkor kapja el a fejét, amikor Kolos az aurorhoz szól. Nem tudja, hogy ez mennyire volt jó ötlet. Alapjáraton nincs valami jó viszonya az olyan emberekkel, akik a törvényeket követik. Pláne, ha azok betartását szorgalmazzák. Kivéve Ervinnel. De ő egészen más szituáció.
  Első pillanatban jól szórakozik a barátján. Mint aki azt sem tudja, hogy meg szabad-e szólalnia. Annyira lerí róla, hogy nem ide való. Igazából nem tudja, hogy segítsen rajta, vagy hagyja szenvedni. Inkább utóbbi mellett dönt, és pillantását ismét a férfira szegezi, aki természetesen még mindig őt mustrálja. Hogy ez mennyire idegesítő....

Liebhart...