Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jó - sóhajtok egy nagyobbat, mert azt amit mond, hiába nem üti azokat, amiket felsoroltam, be kell látnom, hogy ő csak jót akar. Pedig nekem most tökre nem fontos az, hogy mennyire megtervezett az egész, oké.. nem akarok megint összeszedni valami hetekig tartó kiütést és betegséget, szóval az  ilyen helyeket elkerülném. Viszont nekem most szükségem lenne rá, meg egy kis törődésre, nem pedig arra, hogy a Mirella előtti Márton váljon belőle.
- A kajából se egyél - mert abba beletrafált, hogy a kávé ihatatlan, de az ételt nem említette. Tudom, hogy szemrebbenés nélkül képes lenne megenni csak azért, hogy én azt higgyem mekkora szakács vagyok. Ám én most azzal mutatom ki a nem utálatom, hogy figyelmeztetem.
A kávés bögrémmel pedig kisétálok a verandára, ahol egy jó meleg plédbe csavarom magam és lehuppanok a kedvenc rattan fotelembe. Inkább dünnyögök a februári nap sugarainak, mint neki, mert még azt sem adja meg, hogy rendesen mérges lehessek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyot sóhajtok, amikor kimegy, és megdörzsölve a hajam, hogy azért álljon is valahogy. Utána sétálok, de nem a másik székbe ülök, hanem elé térdelek, és felpillantok rá, mint egy kiskutya. A Bánkik csodafegyvere, remélem születik majd fiam, akinek továbbadhatom ezt.
- Saci, senki sem érdemli meg, hogy úgy viselkedjen vele, ahogy én tettem. Imádok Utazásokat tervezni, de ez nem állapot, nem fordíthatom a figyelmem csak erre. Ez hiba volt és sajnálom, de örülök, hogy a magad drasztikus módján ezt közölted velem. - tényleg hálás vagyok neki, nagyon is. - Mi lenne, ha egy irányba indulnánk? Kezdésnek főzhetnénk együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A bögrém mögé bújva nézek rá, mintha az bármi védelmet is nyújtana ellene. Az a legnagyobb baj, hogy én mindenestül fülig szerelmes vagyok ebbe az emberbe, még akkor is, mikor utálom. Mert most tényleg utálom, nagyon. Jó. Csak egy icipicit.
- Elveszti a lényeget, ha ennyire megtervezed - én pont azt szerettem az egészben legjobban, hogy nem volt annyira tervezett, hanem bőven volt benne spontán megmozdulás. Imádtam keresni az ajánlatokat és a lehetőségeket. De ebből is kihagy.
- Nem akarok főzni. Csináltam reggelit - durcizok tovább, mert hiába próbálkozik az egyik legtökéletesebb módon, most aztán nem vesz le a lábamról azzal, hogy a hasamat megtölti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem szeretném, hogy bajod essen. Tavaly is mi lett, hetekig beteg voltál, és én nem tudtam segíteni. - tudom, hogy az emberek hajlamosak a betegségre, én is voltam beteg, mindenki volt, csak amikor a másik fél a szerelmed, akit mindennél jobban szeretsz, ez egészen átértékelődik. Olyankor tehetetlen vagy és sokkal idegesítőbbé válsz, nem csak a környezeted, de saját magad számára is. - Akkor mit szeretnél? - kérdezem nyugodtan, mert tudom, hogy most mérges rám, de ha teret hagyok neki, akkor még a végén a kinti bútorokkal ver agyon, és az nem lenne olyan mókás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tisztában vagy vele, hogy a háztartási balesetek gyakoribbak, mint egy utazás során összeszedett bármi?- és nem akarok én hálátlannak tűnni, mert tudom, hogy szeret és csak vigyázni akar rám. De képtelenség mindenre felkészülni, bármikor bármi beüthet.
- Fejbe dobni egy forró csokival, sétálni az Adventi vásárban hóesésben, táncolni a bálon és még sorolhatnám - fújom ki lassan a levegőt, mert tudom, hogy ezeket már elbuktam, de a felemlegetésükkel tudom érzékeltetni vele, hogy én még mindig az álmodozó kislány fázisban vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De én azt éltem át, hogy az utazás során történt. - a háztartási balesetek számomra nem mérvadóak, nem akkor történt olyan, amit nem tudtam megoldani. Sóhajtok egyet arra, amit mond, és megingatom kicsit a fejem. - Ezeket nem tudom megadni neked. Hónapokon át nem. Jöjjek vissza decemberben? - mert kezd ez a történet most abba az irányba elmenni, hogy mindegy mivel próbálkozom, mert olyat kér, amit nem tudok teljesíteni. Szusszanva kelek fel és lépek el tőle, hogy kinézzek a víz irányába. - Tudod, annyi ország és utazás után, én élveztem, hogy decemberben csak lazítunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sóhajtva emelem az égre, pontosabban a verandára a tekintetem a kérdését meghallva. Nyilván nem szeretném, ha decemberig nem látnám, viszont ha nem tetszik neki a válaszom, akkor minek kérdez.
- Jó - iszok egy kisebb korttyal a kávémból. - Végül is, már mindegy - időnyerőnk nincs, hónapokon át meg mégsem kívánok ezek végett haragudni rá. Majd szépen elfelejtem, elvégre ilyen az élete egy házas nőnek, nem? Muszáj megalkudnia és egy kicsit elvesztenie önmagát.
- Köszönöm, hogy megtervezted az évünket - kelek fel végül és mögé lépve, hátulról megölelem. Nem mehetek el amellett, hogy jót akar nekem és le vett egy olyan terhet rólam, amiben amúgy sem lennék jó, sőt valószínűleg össze is roppannék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tényleg az, de utálom az összes mindegyet az életünkben. Nem szeretném, ha ez szomorúsággal töltené el, de nem tudok mit tenni. Mégis, amikor átöleli a derekam, elmosolyodom, és ujjaimmal az ujjai közé fogok, hogy érezze, mennyire szeretem őt, és mennyire vele szeretnék lenni. - Át kell szerveznem a decembert. Korábban hazajönni és elmenni az összes karácsonyi vásárra, amit csak rendeznek. Akkor nem csak egy helyen vághatsz hozzám forró italokat és kicsit megismerjük Magyarországot is. - ebben az országban én úgyis kevés helyen jártam még, jó lenne, ha kicsit jobban megismerném a saját országomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Először nem értem, hogy ugyan mire gondol átszervezés alatt. A december nagy részét amúgy is itthon illene tölteni. Aztán ahogy halad előre, hogyan kéne, bár nem látja, de szemeim csillogni kezdenek.
- Hát tényleg szeretsz - mormogom a hátába és a szorításom erősebb lesz, amit aligha kétlem hogy megérez, amilyen nagy darab hozzám képest.
- Egyébként is itthon kell lennünk december nagy részében. Hát ki nem hagynám, hogy Mártont elviszi az agygörcs, mert a lánya egy éves lett - már azt is kár lett volna kihagyni, ahogy bepánikolt, hogy jön a gyerek. Még jó, hogy Miksa teljesen jól kezelte a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ritka az, mikor Ramóna idegen helyen kényelmesen érzi magát. Itt mégis így van. Nincsenek sokan, ráadásul rend van és viszonylag csend. Érdeklődve pislog körbe. Róla is el vannak rejtve itt a kellő adatok? Nem nagyon néz Paulára, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyel arra, amit mesél. Az is épp úgy érdekli, mint az iroda látképe.
Mikor pedig engedélyt kapnak rá, kérdés nélkül követi társát az emelvényre, a nyilvántartást rejtő könyvhöz. A navinés nem ismer más animágusokat, csak azt egy-két híresebb nevet, akikről olvasott. Kíváncsian figyeli, hogy Jiyun kit is szeretne megkeresni. Szemeiben látszik az ámulat, amint a könyv öreg lapjai mágikusan átfordulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ilyenkor mindig eszembe jutott az öcsém, hogy ő is állandóan ilyen hülye társaságba keveredik és ki tudja, hogy miféle bogyókkal tömködi az agyát. Ha most ránéztem a srácokra, ez jutott az eszembe, de próbáltam visszafogni magamban a negatív érzéseket, egyelőre jó lett volna tudnom, hogy egyáltalán mi történt. Tudtommal a srácok ugyanis nem fogyasztottak semmit, most mégis úgy lézengtek a sátorban, mintha teljesen beálltak volna valamitől. Ezt mi sem prezentálta jobban, mint maga Stephen. Ki is húztam a sátorból őt, hogy elsőként vele beszéljek erről, mert ő volt a csapatban a vezető, a srácok is itták minden szavát, felnéztek rá, erre tessék, mit művel?
A kedvességem pedig eddig tartott, s míg korábban, hogy tompítsam a bennem rejlő feszültséget, még magam köré fonott karokkal álltam vele szemben, most nem tetszésemet kifejezve csóváltam meg a fejem. - Megbolondultál? - kérdeztem halkan, mégis olyan hangsúllyal, hogy érezze, mennyire felháborít a felelőtlensége. - A banda jövőjéről van szó, végre lenne lehetőségünk és Ti az első alkalommal teleszívjátok az agyatokat tündérporral?? Nem is beszélve arról, hogy az egészségre ez mennyire káros. Tudod, hogy hány esetet láttam a sürgősségin? - haragosan böktem mutatóujjammal mellkason. Őszintén, nem akartam, hogy ennek a vacaknak a függőjévé váljanak, hogy egy napon majd ott kössenek ki az Ispotályban és azért kelljen küzdeni, hogy életben maradjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mintha Jeromosról beszélnénk - suttogok magam elé, mert rossz a felismerés, hogy… én tulajdonképp tudom, hogy ő miről beszél. Elvárások és elvárások.
- Viszont a tudat mindenképp bíztató, hogy meg lehet ugrani a lécet - nézek aztán rá csillogó szemekkel, hisz most olyan ember ül velem szemben, akire az apja okkal lehetne büszke. Így hát naivan hiszem, hogy tényleg van remény, hogy egyszer majd az én erőfeszítéseim is elismerik majd, és nem csak újabb elvárásokat aggatnak a nyakamba, csak mert az a nevem, ami.
Hiába szeppen meg dr. Laines, az én arcom megkeményedik, és szinte kérelhetetlen leszek, pontosan olyan, amilyen a bátyám is.
- Dominik túllépett egy határon. Nem tudom, mennyire tudja, de… elvileg készült rólunk egy kép a bál után. Az eridonos, meg azt terjeszti, megcsaltam őt… Önnel - rázom meg a fejem, de ugyanolyan dühös tekintettel meredek a poharamra, mint amilyen dühösen közöltem Domival is, mivel foglalkozzon inkább.
- Akármennyire barom a bátyám, bármitől megvéd engem, és most még meg sem akarom állítani benne, mert… megérdemli Domi. Hihetetlen, hogy nem képesek felfogni, hogy a sértett egójuk miatt, mit tudnak művelni más emberekkel… - és ez az, ami igazán dühít. Ha csak engem ócsárolna, magasról tennék rá, még a vállam is megvonnám, de…  mást is belekever.
- Lehet… de nem biztos, hogy hagynám - azért itt már elnevetem magam, mert én nem akarom, hogy mások hozzanak áldozatot miattam. Mindenkinek megvan a saját keresztje, nem vagyok én senki, hogy az enyémet valaki más cipelje helyettem.  
Ahogy biccent felállok én is, és míg rendezkedik, magamra veszem a kabátom. A kávét megköszönöm, mégis kicsit bizalmatlanul forgatom a kezemben, mert nem… még mindig nem mindegy, hogy laktózmentes-e a tej.
- Kérem ne!  Én… ostoba voltam, semmi közöm hozzá - nézek rá ijedten, és remélem, az arcom pirulását is betudja annak, hogy mennyivel hűvösebb lett idekint. Nem is értem, mit gondoltam. Az egy dolog, hogy én beszélek a családomról, de ez nem várható el tőle is, ráadásul… tényleg semmi közöm hozzá.
- Viszont egy valami tényleg érdekel. Lia miért gondolta azt jó ötletnek, hogy randit szervez egy diákjával? - pislogok fel rá, arcomon őszinte kíváncsisággal, miközben lassan megindulok talán a tér felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Aprót bólintok. A lécet mindig meg lehet ugrani, ha olyan ember teszi elénk, aki az érdekeinket nézi. Maximilian soha nem azt nézte, hogy nekünk mi a jó, csak és kizárólag az volt a fontos, hogy neki és a vezetéknevének alkosson kedvező szituációkat. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a családja fél tőle.
- Hallottam hírét. Már beszéltem erről Kakasival és biztosítottam a professzorasszonyt arról, nincs miért aggódnia - nem tudom magamra venni, hogy egy sértett diák a saját érdekeit helyezi minden elé egy szakítás után. Főleg egy szakítás után. Fordított esetben talán és ujjal mutogatnék a kézzelfogható emberre, akivel összehozták az ex-barátnőmet.
- Ne törődj vele, el lett simítva a helyzet - még akkor is, ha esetleg ez később visszaüthet rám. Mint tanárra és mint ügyvédre egyaránt. Soha nem jó dolog, ha összehoznak egy diákkal, vagy egy jóval fiatalabbal, ám itt a karrieremre is gondolnom kell - hiába tudom, hogy egy ilyen összeszedetlen és megalapozatlan pletyka aligha ronthat a hírnevemen.
A kávét fogva a kezembe indulok el a főutcán és akaratlan nevetek fel a visszakozáson. Fejemet ingatom meg jókedvűen.
- Lia hisz az igaz szerelemben, mióta csak ismerem és szerinte, amit irántam érzel, az az. Őszinte, tiszta és teljesen szívből jövő - mosolyogva felelek a kérdésre. Lia mindig is borzasztóan romantikus volt, túlságosan hamar lesz szerelmes és enged magához mindenkit közel, aminek eredményeképpen köt ki nálam egy borzasztóan mérgező kapcsolat után, hogy összeszedje magát és telesírja a párnámat. Mert neki minden férfi, aki szembe jön, az igazi.
- A szüleimet apám munkája miatt gyilkolták meg. Mély tiszteletnek örvendett a brit minisztériumban - ő volt az, akinek az ügyeinek az aktájára mindig azt írták, hogy titkos. Közvetetten kellett védenie a minisztert minden áron - az életükbe került, hogy ezt tette és tényleg minden áron - kortyolok a kávémból féloldalas mosollyal. Már nem fáj erről beszélnem, régen volt és meggyászoltam anyámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem tudok vele nem törődni, ha közben Önnek ártok. Tudom milyen az, ha egy tanárra rányomják a bélyeget függetlenül a valóságtól - szomorúan sóhajtok, mert ez bánt igazán engem. Hát látom, hogy furcsán néznek még akkor is, ha csak köszönök dr. Lainesnek, látom azt is, hogy összesúgnak a hátam mögött, pedig az utóbbi időben tényleg nagyon figyeltem, hogy ne adjak erre okot.
Szinte azonnal meg is bánom, hogy engedtem a kíváncsiságomnak, és feltettem a kérdést. Belepirulok a válaszba, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a kezemben tartott papír poharat. Úgy nézem rajta a címkét, mintha most látnám először, mert fogalmam sincs, mit kellene erre mondanom.
Szívem szerint egyből és határozottan vágnám rá, hogy a nőnek mennyire igaza van, de azt is tudom, aligha lehet ezt komolyan venni olyas valaki szájából, aki nem is olyan rég még másról állította ezt. Akkor tényleg azt hittem, valódi az, amit Domi iránt érzek, de még csak meg sem közelítette ezt.
-És Ön? Mit gondol? - nem nézek rá, megint a kirakatokba menekülök, hangom is halkabb és óvatosabb, túl élénk a deja vu, és nem szeretném, hogy megint úgy elsiessen, mint akkor tette. Az fájt.
- Nagyon sajnálom dr. Laines. Akármilyen is volt az apja, senki nem érdemli meg, hogy elvegyék tőle a családját - nekem meg a szívem szakad meg. Még nyelnem is kell egyet, csakhogy ne sírjam el magam. Pedig ha csak arra gondolok, mennyire fiatal lehetett, és mennyire egyedül lehettek Reinaval…. Próbálom alig észrevehetően letörölni a nyamvadt könnycseppet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Én majd ezzel foglalkozok. Te csak törődj a VAV-val. Törődj azokkal a dolgokkal, amik fontosak - mert ez nem az. És tudom, rosszul hangzik, de tényleg nem az. Tényleg nem hiszem, hogy ez ártana a karrieremnek vagy a hírnevemnek, mert bár sokan mondják, hogy a pletykáknak mindig van alapjuk: ennek nincs. Lehet mi leszünk az az egy, akik erre rácáfolnak, ám tényleg nincs köztünk semmi. És ha valaki bebizonyítja az ellenkezőjét, kezet csókolok neki.
Feltűnik a hallgatagsága, de csak egy mosollyal nyugtázom. Tudom, hogy ilyenkor mindig megbánja, hogy feltette a kérdést, és az is valószínűleg meglepi, hogy teljesen őszintén beszélek erről. Lia olyan, eltekintve a kisebb kalandjainktól ismeretségünk elején, mintha a húgom lenne. A kérdése nem lep meg, szinte már vártam, mikor kötünk ki ismét itt. Itt a pletyka alapja - nem volt igazam, nem leszünk kivételek. Arcomat dörzsölöm meg, majd állok meg mellette a kirakat előtt, és hajolok lejjebb, hogy én is láthassam mit nézünk ennyire.
- Egyetértek Liával - felelem végül az üvegen fürkészve vonásait töretlen mosollyal. - Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem bárki érzéseit? Főleg, ha felém irányulnak - egyenesedem fel, hogy aprót kortyolhassak a papírpohárból. - Talán még jövője is lenne - fűzöm még hozzá, elfordulok a kirakattól és állok irányba, hogyha Zsolna kinézelődte magát, akkor tovább sétálhassunk.
- Meggyászoltam édesanyámat, régen volt - sóhajtok egyet megkönnyebbülten. Tényleg régen volt. - Tessék - nyújtok felé egy zsebkendőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ön fontos - pislogok rá, szinte azonnal vágva rá a szavakat, még csak át se gondolom őket, ami baj. Valószínűleg, ha átgondolnám nem ilyen hirtelen és nem ennyire tömören fogalmaznám meg.  Másrészt meg mit számít, semmi olyat nem mondtam ezzel, ami nem lett volna nyilvánvaló eddig is.
Kortyolok én is a kávéból, bár először csak óvatosan, viszont ahogy megérzem, valóban laktózmentes, bátrabb leszek, és a szemeim is felcsillannak.
- Nem mertem inni belőle - vallom be, bocsánatkérőn nézve rá, de nem tudok nem mosolyogni, és nem boldog lenni már csak a ténytől is, hogy nem felejtette el. Apróság, tudom én, mégis jól esik.
Az is jól esne, ha valahogy jelezne Merlin, vagy az égiek, vagy bárki, hogy nekem mikor kellene abbahagynom most a kérdezősködést például. Utálatos ez az érzés, mert hallani akarom, mert kíváncsi vagyok, de közben meg nem akarom hallani, mert bármit is mond, az biztos, hogy össze fog törni. Közben meg persze két kézzel kapaszkodok az illúzióba, hogy bármi is van most, lehetünk olyanok, mint régen. Mehetek hozzá a hülye kérdéseimmel, vagy a hirtelen feltörő pánikjaimmal, amiken általában ő csak nevet, és aztán csak beszélgetünk, de utána minden sokkal könnyebb lesz, és még én is belátom, hogy sokszor túltolom. Most is azt szeretném. Csak beszélgetni erről, de annyira nehéz, mert róla van szó.
- Nem igazán… voltak érzéseim. Mármint, két fiúval voltam, és mindkettőnél azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, de… annyira nevetségesnek hatnak azok ehhez képest. Domit csak a családomtól akartam óvni, nem akartam, hogy anyám ártson neki, de élek a gyanúval, akkor is jobban tartottam attól, én mit fogok kapni tőle. Aztán én képeltem fel… dühből. Mert nem engem bántott, hanem Önt. És azóta se bánom, és azóta is megtenném, és bárkivel megtenném, aki Önt bántja - sóhajtok fel, csak kicsit fordítva el a fejem, csak hogy egy pillanatra ránézzek, de aztán hamar visszatér a tekintetem a kirakathoz, a ruhák látványa most sokkal biztonságosabb.
- Annyit gondolkodtam ezen. Annyi mindenkit meghallgattam, akik bölcsebbek nálam. Kerültem, aztán Önre rontottam részegen, aztán megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi… sehogy sem volt jó, mindig csak szenvedtem a végén. Aztán már csak azért kerültem, hogy Önt ne hozzam kellemetlen helyzetbe, hogy ne kelljen többet az igazgatóhelyetessel beszélnie… erről. Bűnösnek éreztem magam, mert érzéseim vannak, de… én már ebbe is belefáradtam. Nem akarom tovább ezt játszani - szóval ahogy felegyenesedik, én ugyanúgy állok vele szembe, hogy a szemeibe nézzek, mint akkor Pécsen.
- Én szerelmes vagyok Önbe, dr. Laines. Én szeretném, hogy ennek legyen jövője, sőt… csak Önnel tudom elképzelni a jövőm. Az sem érdekel, hogy milyen minőségben van mellettem. Legyen a tanárom, legyen a barátom, ha az kell, még ügyvédemnek is felfogadom - széttárom a karjaim, persze figyelve arra, hogy a kávé ne löttyenjen ki, de egyedül csak a megkönnyebbülés az, ami az arcomon látszik. Még halványan el is mosolyodok, mert tényleg nagyon jól esett hangosan is kimondani a szavakat, és nem megint hadakozni saját magammal is.
- Látja? Mondtam én, hogy csapnivaló ügyvéd lennék, sajnálom - de halkan elnevetem magam, és elveszem a zsebkendőt, és megtörlöm vele a szemeim.
- Mutathatok valamit? - jut hirtelen eszembe, hogy Üstösdön vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mosolyogni tudok csupán. Vannak olyan emberek, akiknek nyilvánvalóan fontos vagyok, ahogy nekem is vannak ilyeneket - ezért van megjelölve a papírpohár oldala, hogy az a laktózmentes. Nem említem meg, hogy nem felejtettem el, végül is rájött időben.
Láthatóan fagy le mosolyom arcomról, ahogy belelovalja magát. Ezzel még önmagában nem is lehetne feltétlen problémám, azonban a szavai meglepnek. Nem is kicsit. Hogy engem védve dobna el magától mindent, túlzásnak érzem, hiszen már amikor részegen jött, sejthető volt, hogy nem csak a tanáraként tekint rám. Most mégis tudom, hogy mi fog következni és azt is tudom, hogy meg kellene állítanom. Mindkettőnknek sokkal egyszerűbb lenne, ha nem mondaná ki azt, amit mindketten tudunk. Hogy az ártatlan kedvellek átfordult pillanatok alatt egy szerelmes vagyok-ba.
Ott állva, lefelé pislogva rá, kezemben a kávémmal legszívesebben csak nevetnék. Olyan abszurd és felfoghatatlan a helyzet, hogy nem tudom mit tehetnék. Erre nem készítenek fel a jogon, sőt sehol máshol sem - most kell a leginkább embernek lennem, hogy a megkönnyebbülés Zsolna arcán véletlenül se váltson át másba.
- Várj egy kicsit, előbb hadd dolgozzam fel az előbb elhangzottakat - nézek rá bocsánatkérően. - Kérlek - teszem még hozzá. Közelebb lépve hozzá veszem ki kezéből a kávés poharat, majd a sajátommal együtt teszem le a kirakat párkányába, hogy visszaálljak elé.
- Nem akarok az ügyvéded lenni, Zsolna, amennyi bajt okozol néha, lehetetlen lenne tartanom a lépést. Ám szívesen lennék több ennél… nem mondhatom azt, hogy ugyanazt érzem jelenleg, mint te, de szerintem ez változhat. Hamarosan nem leszel a diákom, és ezt pofátlan módon szeretném kihasználni - kezem nyúl fel, hogy arcára simítsam tenyeremet és hüvelykujjammal kezdjem el simogatni. - Mit gondolsz? Úgy is működőképesek lehetünk, ha nem az ügyvéded, de még a tanárod sem leszek, hanem elviszlek vizsgaidőszak után valahova? - úgy döntöttem, nincs értelme figyelmen kívül hagyni azt, ami túl régóta van az orrom előtt. Nem tagadom, Zsolna vonzó nő, a korához képest sokkal érettebb, én pedig nem vagyok vak: észrevettem ezt már akkor, mikor visszajött a franciáktól. Ujjam áll meg arcán, lassan hajolok le elnyílt ajkakkal és csókolom meg óvatosan. Csak egy apró csók, rövid, nem húzom el feleslegesen. Visszaadom a poharát, én is iszok egy kortyot és indulok tovább mosolyogva.
- Mit szeretnél mutatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Látom én, hogy az arca megváltozik, a mosolya szépen fokozatosan tűnik el. Egy pillanatra még el is fog a késztetés, hogy csendben maradjak, és mondjam megint, hogy felejtsük el, de… nem akarom. Úgy érzem, ha most nem mondom adok hangot a gondolataimnak, akkor soha nem fogok, és igazán elegem van már az őrlődésből, a kérdésekből és a “mi van ha”-ból. Annyiszor lezajlott már minden a fejemben, hogy szinte minden reakciójára van forgatókönyvem. Aha. Gondolom én naivan.
Biccentek, hisz igazán ráérek, és most tekintsünk el attól, hogy itt sem kellene lennem. Tényleg jobban érzem magam, még úgy is, hogy tudom, épp a szavakat keresi, amikkel véget vethet ennek. Mosolyogva nézem végig azt is, hogy a kávém a patkányra kerül, épp csak kiül az értetlenség az arcomra. Boldognak viszont határozottan boldog vagyok, hisz nem ment el, visszaáll pontosan elém, és nézhetem a szemeit a háta helyett. Jó érzéssel tölt még akkor is, ha most épp nem csillognak.
Már nyitom a szám, hogy szabadkozni kezdjek, mert bajkeverő nem vagyok annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben voltak olyan cselekedeteim, amik engem is megleptek. A szám viszont résnyire nyitva marad, mert nem csak a szó, de a levegő is bennem akad, és másodperceken keresztül meredek dr. Lainesre pislogás nélkül, míg az agyam sebesen dolgozza fel, hogy azok a szavak elhangzottak. Az ő szájából. Ő mondta őket. Keresem a szánalmat az arcán, vagy bármi árulkodó jelet arra, hogy megint csak arról van szó, nagylelkű és hagyja, de nincs. Nyoma sincs hasonlónak sem.
- Öhm. - annak ellenére hogy sose volt gondom azzal, hogy kifejezzem magam, most ennyi bukik belőlem, de még ez is lehelet gyengén.
- Bevallom, minden eshetőségre volt egy forgatókönyvem… erre nem - még a fejem is megrázom, és ijedten pislogok rá, de a boldogságom közben sehogy sem tudom elrejteni. Még a szemem is behunyom, ahogy végigsimít az arcomon, és végre visszakerül az én mosolyom is.
- Persze, de dr. Laines… Én nem várok Öntől semmi ilyet. Ha azért mondja ezt, mert nem akar megbántani… teljes mértékben megértem, hogy Ön másképp képzeli el a jövőjét. Akármennyire is szeretném, nem hunyhatok szemet a több mint tíz év felett, érthető ha másra vágyik - muszáj vagyok leszögezni, mielőtt még teljesen belelovalnám magam. Óvatosan beszélek, de határozottan és mosolygok, mert teljesen nem ment el az eszem szerencsére.
Felsóhajtok, hogy folytassam a kis monológom, de belekezdeni nem tudok, hisz a sajátomén érzem ajkait. A hasam akkorát buckázik hirtelen, hogy azon meg is döbbenek, de mire észbe kapnék, élvezném már vége is, mintha meg sem történt volna. A kezem ugyanúgy marad, ahogy elvettem a poharat, és úgy állok a járdán, mint akire most szórtak sóbálvány átkot.
- Fogalmam sincs - érkezik a reflex válasz, ajkaim még mindig elnyílva és jóformán csupán magam elé pislogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Akaratom ellenére lesz mosoly arcomon, ahogy megkapom a választ. Soha nem tudja mikor kellene csendben maradnia és nem hülyeségeket beszélnie.
- Tudom, hogy nem vársz, de szeretném, ha kicsit csendben maradnál - nagyon nehéz úgy megcsókolni valakit, amit teljesen komolyan gondolsz, ha közben folyamatosan ilyeneket mondd. Ezért kérem, hogy legyen kedves egy kicsit csendben maradni, mert megkönnyítené a dolgom, hiszen egyelőre tilosban járok. Másfél hónap ugyan, és ennek vége, ám a jég vékony még.
Bólintok.
- Majd eszedbe jut - somolyodom el. - Még valami: tegezz, légy szíves. Mindezek után nagyon furcsán érezném magam, ha ugyanúgy magáznál -  nyomatékosítom a nevemet a végén. Bár meg kéne tartani még legalább egy kicsit a látszatot, hogy valóban nincs köztünk semmi - és tényleg nincs -, de innentől részemről már mindegy. Ha már belevágtam, rendesen szeretném csinálni.
- És mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy mennyire zavar a korkülönbség. Tudom, elmondtad, amit elmondtál, ám ez fontos megbeszélnivaló. 32 éves vagyok Zsolna, te még csak a VAV-ra készülsz. Sokaknak nem fog ez tetszeni - jelentem ki szemrebbenés nélkül. Másokkal ellentétben én soha nem idegeskedtem a korom miatt, és valamiért - valószínűleg Reina jótékony hatása -, meg sem látszik rajtam. - Felkészültél a pletykákra, pillantásokra és arra, hogy engem is elő fognak venni? Nem állhatsz bele ezekbe a helyzetekbe - még akkor sem, ha nagyon imponáló, hogy engem védene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Teljesen elveszett vagyok. Én csak magamon akartam könnyíteni, valahogy pontot tenni ennek a végére, főleg így vizsgaidőszak előtt. Nem akartam magammal cipelni még ezeket a gondolatokat is, hogy aztán emiatt ne sikerüljön, így megragadtam az alkalmat annak tudatában, hogy jövőre dr. Laines már nem lesz mellettem. May minden szava ellenére is erre jutottam, soha nem gondoltam teljesen komolyan azt, hogy a szőke lánynak igaza is lehet, erre most…
Most sokáig nem kell  noszogatnia a férfinek, hogy csendben maradjak. Zavar van az arcomon, ami persze keveredik a boldogsággal. Az a csók nem tart sokáig, mégis olyan reakciókat csal elő belőlem, amiken őszintén megdöbbenek, és nem is tudom őket hirtelen hová tenni. Viszont nem is most fogom elemezni őket, minden agysejtemmel azon vagyok, hogy figyeljek, és fel is fogjam a szavakat, amiket mond, bár meglehetősen nehéz úgy, hogy látom az ajkait mozogni.
- Tegezni. Megpróbálom - ígérem meg egy bólintás kíséretében. Nem tudom rávágni, hogy az nekem kapásból menni fog, hisz annyi ideig volt dr. Laines, hogy ha nem mondja újra a nevét, lehet eszembe se jutna, és még mindig nem katapultált el. Valahol most kezd bennem teljesen tudatosulni, hogy ez most akkor valóban megtörténik, hogy ő… hogy ő tényleg nem küldött el a fenébe, a nevetséges érzelmeimmel együtt, persze még most sincsenek illúzióim, tudom én, hogy ennek ellenére se lesz kevésbé egyszerűbb, csupán most már ott a tény, hogy ebben már együtt vagyunk benne, és nem egyedül vagyok. Így valamivel könnyebb, és nem fog el a rettegés kapásból.
- Én attól tartok leginkább, hogy téged fog - vallom be némi gondolkodás után, és meg kell állapítanom, ez a tegezés dolog, nem is annyira idegen, vagy furcsa.
- Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy ítélnek meg mások, roppant megkeseredett ember lennék. A családom nélkülem is kellő figyelmet fordít erre… Akárhogy is, jobban bánt az, hogy minden rajtad csattan. Kakasi engem például nem hívott be, nem érdekelte, noha én is ugyanazt tudtam volna elmondani. Attól tartok hiába is akarnék beleállni, azzal csak rontanék… de te tényleg ezt szeretnéd? Mert… tudok én várni, tényleg nem sok idő már… - muszáj felpislognom rá, hisz ő már így is túl sokat kapott miattam, és még csak rá se szolgált. Én voltam ostoba és meggondolatlan.
- És engem előbb-utóbb úgyis férjhez adnak - akármennyire is boldog vagyok most, arcomra mégis árnyék vetül, mert ezt soha, de soha nem felejthetem el, még most sem. Nem tudom, mikor fog megtörténni, nem tudom, mikor cipelnek egy vadidegen elé, hogy vele kell leélnem az életem, de fognak.
- Eszembe jutott - torpanok meg egy szűk utca előtt, majd némi hezitálás után, megfogom Reece kezét óvatosan, csak hogy bevigyem oda magammal. Pár régi ház, ami lakatlan is már, de nem is ez a lényeg.
- Itt régen egy szabászat volt. Az egész család idejárt. Egyszer leégett egy baleset miatt, és a családom segített újra építeni. Még nagyon picik voltunk Magnussal, de… - előveszem a pálcám, amivel fényt varázsolva, mosolyogva mutatok a járdára. Tele van furcsa kriszkrakszokkal, meg tipikus gyerekrajzokkal, meg a monogrammunkkal.
- Teljesen ki voltak borulva apuék, de így hagyták. Az épületet meg megvettük. A nővérem itt akar gyógyszertárat nyitni - mosolygok, noha sejtem, Reecet ez mennyire érdekli, épp csak jól esik, hogy meg tudom neki mutatni, mindennek ellenére, voltak elvétve alkalmak, mikor voltam én is csak simán gyerek.  
Mindebben a legszomorúbb, hogy még csak nem is nekem jutott eszembe, hogy én konkrétan kilógtam. Pár perc csupán, ami marad, míg Reece nem figyelmeztet, hogy nem ártana visszamennem a börtönbe, mielőtt még egy egész osztagot riasztanak az eltűnésem végett, és kénytelen vagyok belátni, igaza van. El is köszönök tőle, bármennyire is nem szeretnék, és még pont sikerül Farkasék előtt hazaérnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ezt se én mondtam - válaszolom neki nevetve, majd megvonom a vállam. - Leginkább amúgy elcsépeltnek gondolom, de... te tényleg félsz a tűtől? Hallod, ha tudsz jó piercingest amúgy, mehetünk együtt. Akarok fordítókütyüt és kinéztem hozzá egy nyelvpiercinget - osztom meg vele az éppen felkínált javaslatom mellé, még mielőtt grimaszolni kezdenék az újabb témán. Komolyan, honnan szed ilyeneket? Jó, az internet bugyraiból, de mégis, hogy talál meg minden ilyen bugyrot? Úgy pislogok rá, mint aki menten meg akarja mérni azt is, hogy láza nincs-e véletlenül, vagy nem is tudom, mire gondoljak még.
- Muszáj megkérdeznem, de tényleg, te hogy találod meg az internetnek minden ilyen kis fertőjét, ahol ilyen furcsaságokat találni? Mennyi időbe és energiába telik? Mármint... oké, amíg a Tumblr olyan volt, amilyen, futottam bele én is furcsaságokba, de ezekre van azóta külön oldal? - kérdezem tőle még mindig furcsa pillantások közepette, azt latolgatva, hogy ezt biztos meg akarom-e beszélni itt és most, és az egészben az zavar a legkevésbé, hogy kapunk pár fura nézést a mellettünk elhaladóktól.
- Legalább addig, amíg sikerül elmesélnem Seth-nek, megígéred? - kérdezem most már komoly pillantást vetve rá, hogy azért mégiscsak én újságolhassam el a nagy hírt neki. - Mondjuk nem biztos, hogy neki az élete álma, hogy a nyakára járjak folyton tanácsot kérni, de Viktor is házvezető-helyettes volt az Eridonban, és ez nekem pont annyira volt bakancslistás, mint a Kommandó - zadarom szinte egy szuszra, közben már a felsővel ácsorogva. Megakad a szemem egy másikon is, amire szintén ráteszem a kezem, olyan szép sötétzöld, bűn lenne nem felpróbálnom legalább.
- Nem szeretnél még több túlélési gyakorlaton besegíteni véletlenül? Találok én hamar elfoglaltságot neked, ezen ne múljon - válaszolom rákacsintva, a gyakorlatokon úgyis mindig jóljön az is, ha van egy szakavatott botanikus, és addig talán ő se unatkozik. Bár lehet, hogy nem az minden vágya, hogy ilyesmivel töltse a napjait, ki tudja. Mindjárt kiderül a válaszából.
- Szerintem igen, de ez a zöld is tetszik, meg azt a vöröset nézd. Mintha lenne hová felvennem, amikor legtöbbször csak a pizsamát cserélem egyentalárra, aztán este vissza - állapítom meg elnevetve magam, de azért azt a vörös blúzt is leakasztom, most már három vállfát is lóbálva lelkesen, és szétnézek, merre akad próbafülke.
- Próbáld fel szerintem - mondom az ingre, amit mutat. - És a könyvesboltban mit veszel? Ajánlj már nekem valami jó krimit, kifogytam az ötletekből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem számít rá, hogy a partnerének idegen lenne a hoppanálás, különben biztosan szólna neki. Nyíltan rákérdeni pedig ilyesmire kissé olyan lenne, mintha afelől érdeklődne, hogy használt már valaha kést és villát az evéshez? Nem pazarol gondolatot erre így, míg dehoppanál a térről, sem akkor, amikor pillanatokkal később megjelennek Buda egy félreeső, köztéri parkjának fái alatt.
Elengedi a lány kezét, hiszen nem kutya ő, hogy tartani kelljen, különben elcsat... oh...
   -  Hát annyira mondjuk nincs...
Szól utána halkan, a szavait azonban már csak Kamilla távolodó alakja hallhatja. Talán rossz ötlet volt ez. Talán nem véletlenül támadták meg ezt a lányt az utcán, ha mindig előbb beszél és tesz, és csak aztán gondolkodik. Ha gondolkodik egyáltalán. Ez ezen a ponton még mindig rejtély.
Ismét a zsebébe nyomja a kezeit és tétován elnéz a parkon túl magasodó blokk felé, aminek alsó szintjén innen látja a halványkék neonfényt. Ha kicsit nagyobb szociopata lenne, mint például az apja, most tehetne hátra két lépést és eltűnhetne a sötétben, hiszen Kamilla nem tudja, hová indultak. Végül aztán mégsem teszi. Egyrészt, mert nem szociopata, másrészt pedig nem menne szívesen börtönbe amiatt, hogy véletlenül netalán a Dunába fullad ez a lány.
Hosszú percek telnek el. Hosszú percek a hidegben. Egyszer megnézi a mobilját, és épp azt csúsztatja vissza a zsebébe, amikor a lány visszatér.
   -  Kösz? - Átveszi tőle a hotdogot, bizalmatlanul megforgatja a kezében; sosem volt odáig ezért. De ha már a lány kérés nélkül vett neki egyet, az a minimum, amit megtehet, hogy rendezi a vonásait és beleeszik ő is - Pórázt kéne rád tenni, komolyan.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyébként ha hallanám se biztos most, hogy meghatna az ellenkezése. Pest is olyan hely, ahol ritkán fordulok meg, és alapból van egy furcsa vibeja annak, ha kiszabadulok Bogolyfalváról. Senki nem ismer, senki nem figyel, és nem fognak holnap rólam pletykálni, hát mennyire nagyszerű már.
- Neeeem, innentől jó leszek, esküszöm - teljesen komolyan gondolom, mert az a cél, hogy Damian kicsit kiengedje a fáradt gőzt, amit az elmúlt események okoztak neki. Biztos olyan ez, hogy ha a családtagod tette akkor te is tetted, nagyon próbálom megérteni a helyzetét. Nekem egy halom unokatestvérem van, aztán lehet, hogy valaki börtönben is, így hát kicsit nehéz beleképzelnem magam az ő helyzetébe. Főleg úgy, hogy sose akartam.
- És hol van az a hely? - nem rá figyelek, a parkon járatom a tekintetem, már amit látok belőle. Teljesen más még a levegő is, és iszonyúan élvezem, hogy itt vagyok.
- Ha nagyon rossz, nyugodtan dobd ki - nem bírnék élni a tudattal, ha miattam kapna gyomorrontást, vagy bármit. Érthető, hogy nincs hozzászokva az utcán vett kajához, én viszont hamar megeszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyfajta komolyan? pillantással nyugtázza a lány szavait, de ismételten, nem az apja, hogy kioktassa őt, mindössze súlyosan a szívére vesz, ha faképnél hagyják. Pláne egy ilyen... random köztéren.
   -  Ott, az az - csak a fejével bök valamerre a parkon túlra, ahol átfénylenek a neonfények. Még egy vérszegény próbálkozást tesz a hotdogra, de nem. Határozottan nem. Nem feltétlen azért, mert ezüstvillával a szájában született, hisz ő is fiatal, ő is jár koncertekre és ő is a Roxmortsban töltötte a hétvégéit diákként, amikor azt ette, amit bármi más. A mustár azonban sosem tartozott a kifejezett kedvencei közé. Így amikor int a lánynak, hogy az kövesse hotdogostól (mert hacsak nem versenyevő Kamilla, az valószínűleg még mindig nem fogyott el), hamarosan egy diszkrét mozdulattal a kukába ejti a sajátját.
   -  Szóval, én sem tudok sokat a helyről egyelőre - magyarázza új lendülettel, maga mögött hagyva az intermezzót. - Semmi pucc, semmi felhajtás, de azért ne keveredj el túlságosan, rendben? Ha később haza akarsz menni, akkor szólj és kikísérlek, ne szívódj fel, ennyi a kérés összesen. A pultnál mondd a nevem és később egyben lesz kifizetve minden. Azon kívül pedig csak: élvezd ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeim szúrósan villantak, mintha csak be akart volna szólni nekem azért, amiért ittam. Nem tagadom, igen fogyasztottam, de egyáltalán nem voltam részeg, nem dülöngéltem és pontosan tudtam magamról. Ellenben a srácok odabent teljesen elszálltak és láthatóan Stephenre is hatással volt. Azzal pedig kiverte nálam a biztosítékot, miszerint megpróbálta egymáshoz hasonlítani a kettőt.
- Merlinre, kiborítasz – mosolyogva ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, egyrészt mert el se akartam hinni, hogy ilyet magyaráz, másrészt meg...felkaptam a fejem arra, amit mondott. - Mármint mi? Lemezkiadó? - lemaradtam, éppen nem voltam bent, míg összebarátkoztak a fazonnal, de ezek szerint erről volt szó. Már épp akartam mondani valamit, amikor úgy rám nézett, ahogy nem sűrűn, mégis valahogy kezdett elpárologni a haragom irányába. - Jó, de...- itt valamiért el is akadtam, nem volt szívem vitázni vele, mert egyébként mindig is jófej volt és sosem volt köztünk harag. Az mondjuk meglepett, hogy váratlanul ennyire közel lépett hozzám, egy kicsit talán még zavarba is hozott, pedig ez sem volt jellemző.  - Őszintén? Ha neki ez a feltétele, hogy szívjunk vele, akkor a jövőnk is erről fog szólni, és én azt nem szeretném. Egyértelműen nemet mondanék neki Stephen – mondtam őszintén, tényleg ezt gondoltam. Nem értem, miért nem háborodtam fel ezen ennyire, de Steph valahogy mindig olyan nyugtatóan tudott beszélni még az ilyen dolgokról is. Furcsa volt.  - És tudom miről beszélek Steph. Nem egyszeri használatról, hanem függőségről. Legyen eszetek, kérlek – megérintettem a karját, mert éreztem rajta, hogy feszült, ezt pedig nem akartam. - Ebbe inkább bele se menj vele...ha ti ilyen alakkal akarjátok folytatni, akkor én kiszállok inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Maga sem tudta hogyan mondja el azt, ami ugyan csak egy igen erős bizonyítékokkal alátámasztott, de mégis csak k gyanú. Azt hitte, hogy így túl a negyvenen már nem érheti meglepetés, ám mégis. Unokahúga segítségét kérte és a kedves rokon több ponton támasztotta alá feltevésekből ácsolt ideáját. Az évszámok, helyszínek és nevek összevágnak. A hasonlóság jobban megnézve felfedezhető. Mégis mi lesz, ha tévedés? Egy genetikai teszt tesz majd igazságot. Ezt Elektra mondta, de addig ő azért hihet? Remélheti, hogy a sors furcsa játéka folytán megvalósul sok éve eltemetett vágya a saját gyermekre. Ráadásul készen kapja. Egy felnőtt nő személyében. Ha igaz. De mielőtt azzá válhatna, még beszélnie kell vele. Ezért jött, mégis földbegyökerezett lábakkal áll az sürgősségi ajtajában és a jó okot keresi. Mellette robognak el az emberek. Be kell mennie. Egy felnőtt férfi nem félhet ennyire egy beszélgetéstől, igaz? Megindul végre. A nővérpultot elérve kérdez a lány után. Füllent. Vagyis igazából nem, mert rokona kiokította. Legyen határozott és ha nincs más megoldás mondja, hogy egy beteg hozzátartozója. Egy auroré, aki régi barátja. Ez persze csak annyiban valós, hogy unokahúga annyit mesélt a férfiról, hogy ismeretlenül is megismerte. Remegő lapát kezét farmere zsebébe süllyesztve beszél és várja a lányt, miután a nővér kicsit ugyan gyanakodva, de megcsipogtatta Grétát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még mindig rosszul voltam a másnaposságtól, éppen a wc kagyló fölött roskadoztam a másodikon és adtam ki gyomrom tartalmát. Szabadnapot kellett volna kivennem, de gyakornokként ez nem volt ennyire egyszerű, mégis megbántam, hogy bejöttem. Szerintem a Doki is látta rajtam, mert bár eddig még nem szólt erről egy szót sem, a pillantásából azért úgy éreztem, mintha ma nem lenne megelégedve velem. Csak remélhetem, hogy nem szed elő emiatt, mert pont nem hiányzik az, hogy valaki még le is csesszen.
Közben sikerült feltápászkodnom, a wc-t lehúzva a csapnál frissítettem fel magam, arcmosás, öblögetés szájvízzel, miegymás. Ám ez sem dobott fel, szerintem egy hordó smink sem lett volna elég ahhoz, hogy varázslatossá váljak. Leginkább a karikás, kialvatlan szemeim árulkodtak az előző éjszakáról.
A csipogóm hirtelen törte meg a csöndet, ha nem fájt volna kellően a fejem, akkor ez a kis dög még rá is tett egy lapáttal. Halántékomat masszírozva néztem meg, hogy mi a helyzet, aztán sóhajtva indultam le a földszintre, ahol meglepetésemre a túrából ismert Tamás ácsorgott. - Öhm, szia - köpenyem zsebeibe csúsztatott kezekkel lépdeltem oda, értetlenül néztem a nővérre, majd vissza a férfire.
- Te érdeklődsz Mark McMillan állapotáról? - kissé meglepett, nem tudtam, hogy vannak a férfinek rokonai, csak egy nőt láttam hozzá bejárni, de arról is kiderült, hogy nem a neje.