Mesélő Mesélő
RPG hsz: 812 Összes hsz: 1287
|
Ariana - Tiszteld az apádat. Finoman, de egy kis nyomással a hangomban mondom ki a szavakat, miközben felemelem a tekintetemet és megvárom, amíg a szemembe nem néz. Azt akarom, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot, hogy komolyan azt szeretném, ha odafigyelne arra, amit mondok. - Lehet, hogy haragszol rá, de miért is? Mert meg akart óvni? Ez történt, hiszen az unokám, bármennyire is faramuci módon, de azt tettem ami egy ilyen helyzetben helyes. Menti a családját. Láttam a leggyengébb pillanatában, és ha úgy tetszik, én mondtam neki a házasságot. Persze nem pont úgy, ahogy meglépte, az amolyan színpadi túlzás volt. Én azt javasoltam, hogy kérje meg a gyerekeit, hogy házasodjanak össze olyanokkal, akikben megbíznak, hiszen a családunk hagyományai évszázadok óta szentek. Az egészet Maxwell intézte rosszul, mert ő azt hitte, hogy jobban tudja, mi kell nekik. - Ha jól emlékszem csupán csak Catherine kötött tényleges házasságot, és ha ő nem haragszik emiatt az apátokra, nem hiszem, hogy neked jogod van hozzá. A bort a kezembe véve lötyögtetem kicsit, mielőtt beleszippantanék, és végül csupán csak egy apró kortyot innék. Kedvelem a tölgyfa érlelést, igazán finom zamatot ad a meggynek és a csokoládénak. - Mindazonáltal nem, egyetlen zabigyereke sem fenyegeti. Csupán csak fél, aggódik értetek. Maxwell drasztikus, de nem rosszindulatú, csak egy apa, aki félti a gyermekeit. Én nem hibáztatom, pusztán csak sajnálom, ahogy látom, hogy szépen lassan eluralkodik rajta az őrület. Nyilván nem szerencsés, ha a szüleid pusztán csak másodunokatestvérek. Talán éppen az ilyen frigyek és elmebajok azok, melyektől a saját gyerekeit próbálja óvni. Mi nem figyeltünk, és meg is lett az eredménye. - Unatkozom, Ariana. Te nem?
|
|
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Hope biggranny's house in the UK
tovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz; szexuális, nem gyermeknek való tartalom, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztosan elolvasod? Ne, inkább ne tedd, mert ki fogsz akadni. Na ne szórakozz, Vajda, mutasd már végre!
Nem mutatom, de Hope meglep, mikor Lilit a tulajdonomként említi; pillantásom továbbra is mélyen az övébe fúrom, éppen csak ajkaim mozdulnak, kissé eltávolodnak egymástól. Ha engednék saját magamnak, annak a belső kényszernek, ami ébredéstől egészen nyugovóra térésig feszít, akkor most első felindulásból ráförmednék, hogy nem!. Lili nem a tulajdonom, hanem a csajom, önálló ember, akinek gondolatai, véleménye és egyéni döntései vannak, és kezd rohadtul elegem lenni abból, hogy a külvilág tárgyiasítja őt. Ehelyett azonban, míg a boszorkány tekintetébe meredek, fordítok egyet a nézőponton. Nem mondom, hogy jó érzés, mert baszottul nem az. Szóval hogy is van ez? A külvilág vagy én? - Te így látod? - kérdezek vissza rekedten, megdobbanó szívvel és kiszáradó torokkal. Világos szemeim égni kezdenek, mert nem pislogok, mert csak nézem Catherine-t, mert látni akarom minden rezdülését. Ha a szája hazudna is nekem, az arca és gesztusai nem fognak. Bal szemöldököm feljebb vándorol, ajkam grimaszba rándul. Nevetnem kellene, kelletlenül, sértetten, durcás gyerekként, de visszatartom, egyszerűen csak lenyelem. - Azt hiszed, hogy Lili a tulajdonom? Megvettem, mint egy doboz cigit a sarki közértben, és ennyi. Ugye, tudod, drágám, hogy most kurva nagyot tévedsz, ugye, tudod? Felszegett állal ülök fel, és egyik alkaromat a kanapé támlájára téve fordítom el a fejem. A virágokat kezdem nézni, bár egyiket sem látom, hiszen az ideg, ami terjed a testemben, egy kissé lefoglal. Nincs kedvem visszafordulni, nem akarom Catherine-t látni, helyette összepasszírozom a számat, és tüntetőleg kifele bámulok az ablakon. Vagy legalábbis úgy teszek. - Mert szerinted csak pofázok itt arról, hogy van ez a jóféle bár, de a küszöbét átlépni már félnék? - sötéten pillantok vissza a vállam fölött, és jobb bokámat bal combomon megtámasztva kezdem ritmusosan mozgatni a lábfejem. - Attól, hogy kapcsolatban élsz, még élvezheted az életet. Sz'al, ha valami ilyenért küldted el Brightmore-t, akkor hülye vagy. Fogalmam sincs, mi történt közöttük pontosan. Hallottam ezt-azt, Hope is mesélt, de nem élek velük, nem látok bele a párkapcsolatukba, így nem is érzem, hogy jogom lenne megmondani a frankót. A véleményemet persze... miért is rejteném véka alá, nem igaz? - Jó, várj egy kicsit - kérem halkan, míg az elhangzottakat megpróbálom fejben összerakni. Közben lehunyt szemmel simítok végig az orrnyergemen, újra meg újra, végül biccentek egyet - inkább magamnak, mint neki -, és kifújom a levegőt. - Szóval van ez a szararcú férjed, aki melletted más nőket dug, aztán meg odaadja a gyűrűjét, hogy nesze bazdmeg, fogd meg jól, és vigyázz rá, míg ő elmegy egy másik országba, de te még mindig szerelmes vagy belé. Aztán van egy másik csóka is, akivel meg te kefélsz félre, és szerencsétlennek az a legnagyobb baja, hogy túl jó! TÚL JÓ. Hát ki érti a nőket?! Lehet, hogy nagyon szigorú vagyok Catherine-nel. Felteszem, nem arra vágyik, hogy a problémáit a véleményemmel tetézzem, főleg nem így, ebben a formában, de én nem Will vagyok vagy Jason vagy bármelyik kedves testvére, akik rózsaszín alapon fehér szívecskés pamutköntösbe csomagolják a gondolataikat, mielőtt díszdobozban átnyújtják Cath-nek. Tudom, hogy érzékeny, emlékszem mindenre. De akkor sem fogok itt Hamupipőkeként pampogni, mint egy fogyatékos egér. - Értem, hogy miért vagy itt - bólintok, már inkább neki, mint magamnak, aztán sóhajtok egy nagyot, és megpaskolom magam mellett a kanapét. Üljön csak le, mert ez hosszú lesz. - Egyáltalán nem csesztél el semmit, nyugodj meg. Jól tetted, hogy hátrahagytad mindkét faszkalapot. Szerintem alapból nem kéne egy anyámasszonykatonájával viszonyban ragadnod, hát valami csak nem kóser vele, ha az asszony ott hagyta a kölyökkel. Aztán Denist is hagyd a picsába, az a gyerek totál nem tudja, mit akar, arra meg semmi szükséged, hogy második, harmadik vagy x-edik legyél a saját házasságodban. Hát bazdmeg. Mi vagy te? TULAJDON?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore INAKTÍV
Cicus =^.^= RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Ricsárdka Csak nézem őt, és érzem, ahogy a szívem egy ütemet kihagy, majd hevesebben kezd el verni, és hiába próbálom leplezni, zavarom az arcomra is kiül. Látom, ismerem, tudom, milyen az, amikor egy pillanat alatt idegessé válik, és bármennyire is minimálisan jelenik ez meg akkor, amikor dolgozik, látszik amikor a barátaival van, amikor nem kell takargatnia a benne dúló háborút. Ezt pedig most én indítottam el. - Így, de nem rossz értelemben. Én tényleg irigylem őt azért, amit látom, hogy neked jelent. Nem vagyok benne a kapcsolatotokban, csak mint küldő szemlélő tudok nyilatkozni. Talán nem a jó szót használtam rá, de azt hiszem arra, amik ők jelenleg az én meglátásaim szerint, talán nincs is jó szó. Érzem Lilin, hogy megváltozott, sokkal zárkózottabb lett, és máshogy csillan a szeme, amikor róla beszél, már nem olyan, mint volt. Szereti. Szerelemmel és szíve minden szeretetével, mégis, elcsendesedett. - Lili engem egy kacsára emlékeztet. Mármint konkrétan egy kacsára. Amikor gyerek voltam, apa kivitt az udvarba, oda, hátra, a dédi kacsákat tartott. Elmutatok a kert hátsó végébe, ahol régen a szárnyasok éltek, volt kis tavuk és minden jó, de már nincsenek egy ideje, amióta a dédi egyedül van, és azt hiszem, ez így van jól. - Volt közöttük egy nagyon beteg, senki sem tudta, hogy mi támadta meg, minden előjel nélkül. Amikor apa meg akarta szabadítani a szenvedéseitől, elkezdett menekülni. De nem úgy, mint a normális kacsák, játszott apával. Mindig becsusszant a kezei közé, majd kiugrott. A határait feszegette. Aztán eljött egy pont, amikor egyszer csak felállt egy rönkre, és lehajtotta a fejét, mint aki megadta magát. Egy ideje ezt érzem nála is, hogy megadta magát, csak, hogy veled lehessen. Hogy kész bármilyen áldozatot és büntetést elviselni, mert már nem tud nélküled élni. A végén elcsendesedem, mert tudom, hogy a kapcsolatunk alapja az őszinteség, de nem akarok beletenyerelni olyan szinten, hogy Ricsi hazamenjen, összecsomagoljon és elhagyja Lilit. Nem akarom ezt az egészet összetörni pont akkor, amikor a legtörékenyebbnek tűnik. És csak remélem, hogy Ricsi megérti, amit mondani szeretnék. - Tulajdon és tulajdon között is van különbség. Vannak emberek, akik szeretnek birtokolni és emberek, akik szeretnek birtokolttá válni. Attól még nem válsz rossz emberré egy kapcsolatban az én nézőpontom szerint, mert birtokló vagy. Nem bírálom a kapcsolatodat, főleg nem negatív értelemben, mert bár lenne olyan ember a Földön, mint aki annyi mindent ki tud hozni belőlem, sőt belőlünk, mint ti egymásból. De nincs. Azt hittem, tényleg azt hittem, hogy nekem Denis a Ricsim, és még mindig, a szívem egy részében ezt hiszem, de Ricsinél egy ponton túl nem volt kérdés, hogy Lilit szereti és Lilivel marad, én pedig ezt hiányolom az egészből. Lecsúszok Ricsi mellé, fejemet a támlának döntöm, lehunyom a szemem, és csak hallgatom az összefoglalóját. Más nézőpontok, ugyebár. Mi szerintem jó barátok vagyunk, csak kicsit kegyetlenek egymással. Én egy lelőtt kacsához hasonlítom a barátnőjét, ő meg arra biztat, hogy mindenkit hagyjak el. Mindenkit is. - Nem vagyok benne biztos, hogy még szerelmes vagyok Denisbe. De ő az én Lilim. Nem tudnék nélküle élni, mert már a részemmé vált. Fejlődtem és változtam általa, és jó irányba. Nem érdekel, hogy más nőkkel van, egyáltalán nem. Volt egy bájital. Ezt még korábban nem meséltem neked. Felszínre törtek tőle az érzései. Olyan volt, mint egy kis nyünny. És azt mondta, két nőbe szerelmes. Meglepetés, az egyik én vagyok. Szó szót követett, és azt mondtam neki, hogy tudom, hogy a másik nő is szerelmes belé, és ha szeretné, akkor mutassa ki, amit érez. Tudtam, hogy el fog menni, mégis, reménykedtem benne, hogy nem. Mire a történet végére érek, már nyitva van a szemem, és Ricsit nézem. Aztán sóhajtok egyet, és horkatva felülök, elhúzom a lábaimat is. - Aztán persze a nő terhes lett valaki mástól, és egy ideig szerintem elvárta, hogy Denis, ha már szerelmes belé, akkor örüljön annak, hogy ő terhes. Persze nem így lett, de az érzések nem olyanok, amik könnyen elmúlnak, és szerintem még most is úgy van, hogy bármit megtenne, hogy visszafordítsa ezt az egészet. És jön megint a szó, szépen körbeértünk, megforgatom az ujjamon a gyűrűt, és megvonom a vállam. Én nem vagyok ilyen emancipanci nő, aki egyenjogú meg önmegvalósító. Én szerettem a házasságom, nagyon sokáig boldog voltam benne. Aztán változtak a dolgok, és tőlem csak annyi kellett, hogy a felmerülő problémákat oldjam meg. Nem láttam egy idő után más hasznomat, és nekem ezért fájt mérhetetlenül az a gyűrű, amikor a tenyeremben landolt. - Szerinted valaha meg fogsz bocsátani Lilinek?
|
|
|
|
Vajda Richárd INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés RPG hsz: 219 Összes hsz: 567
|
Hope biggranny's house in the UK Kifejezetten rossz érzéseket kelt bennem az, hogy Catherine egy beteg, magát megadó kacsához hasonlítja Lilit, mindamellett is, hogy pontosan tudom, ő barátként viszonyul hozzám és baráti tanácsot ad. Tudom, hogy akármit is mondok neki, az kettőnk között, ennek a háznak a falai között, biztonságban marad, a szívem mégis összefacsarodik. Mik ki nem derülnek, ha? Van szívem. - Ragyognia kellene mellettem, nem elcsendesedni - mondom ki az igazságot száraz, kiszáradt torokkal, miközben a másik tekintetét keresem. A számat fanyar grimaszba húzom, ökölformába hajtott ujjaimmal állam alá támasztok. Elbasztam. Tudom, hogy el. - Néha... - kezdek bele, és bár egy pillanatra elnézek oldalra, a semmibe, végül visszafordulok Hope-hoz. Szeretném, ha a bűneimet neki mondhatnám, ha látnám, hogy lát engem, érezném, hogy hall, és nem csak a levegőbe gyónnék. Az menne otthonról is, messengeren. - Néha csak nézem őt otthon, és arra gondolok, hogy milyen boldogok voltunk régen. Mikor még kötött a mágia. Ő tesz-vesz, én meg csak nézem, vagy, tudod, van, hogy csak hallom, hogy zörög valamivel, és belémnyilall a felismerés, hogy már soha nem lesz olyan, mint akkor volt. Elvágtam valami fontosat, mikor szakítottam vele aznap. Aztán meg jött Denis. Illetve... Lili ment Denishez. Részletkérdés.Fáradtan dörzsölöm meg a halántékomat, aztán én is lejjebb csúszok a kanapén, és fejemet a támlának döntve kezdek az ablakok fele bámulni. Lomhán pislogok, alig tudok nyelni, mert olyan gondolatok cikáznak a fejemben, amiknek egy ideje már nem adok teret. Itt, a béke szigetén viszont nem kérnek tőlem engedélyt. Csak vannak. - Nem tudom, Cath - szólalok meg később, mikor arról mesél, miért nem vagyok rossz ember. Egyik nap így érzem, másik nap úgy, de az biztos, hogy nem egyszerű velem. Csak, hogy ezt én már az elején világossá tettem Lili számára, akkor meg miért érzem magam rosszul, amiért szenved attól, aki vagyok? - Oké, tehát ha jól értem, azt mondod, hogy ha az embered hazajönne és beközölné, hogy innentől csak téged akar, akkor boldog tudnál lenni vele.Nem igazán tudok kiigazodni Payne kisasszony gondolkodásán, bárhogy is próbálom kisilabizálni, mit szeretne, nem vagyok benne biztos, hogy sikerül is. Az ő kapcsolata(i) sem könnyebb(ek), mint az enyém, még akkor sem, ha két-három teljesen másfajta kapcsolatról van is szó. Felszaladó szemöldökeim alatt, kérdőn nézek át Catherine-re. - Várj egy kicsit, ácsi, ácsi, pillanat - csitítom el közénk emelt bal mutatóujjammal, miközben a vállam máris rázkódni látszik a szabadjára nem engedett nevetéstől. - A nő, akiért egyfeszt le lettél pattintva, terhes - húzom összébb a tekintetem, aztán hangosan röhögni kezdek. - De nem a férjedtől. Hát ez fergeteges! Merlinkém, ez nagyon jó!Jobbommal megvakarom az arcom, majd sóhajtok egyet, és megcsóválom a fejem. Nem lennék a mellettem ülő boszorkány helyében, de ezt kivételesen nem kötöm az orrára. Jobb lenne inkább nevetni látni, mintsem sírni, így átnyúlok a támlára hajtott fejéhez, és azt a pár előrehulló tincsét félresimítva felhívom magamra a figyelmét. - Én már rég túl vagyok a megbocsátás részén a dolognak - felelem még az előző kérdésére, aztán huncutul elvigyorodom. - Nézzük már meg azt a bárt! Tudod, hogy mindig ki akartam próbálni a sajttorta ízű sört, csak valaki baszott hozni nekem... Na? Na! Tőlem jöhetsz ebben is - pillantok le a Bíró Ica-szettre - ...nem szégyellek, eskü.
|
|
|
|
|
Catherine Hope Brightmore INAKTÍV
Cicus =^.^= RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Ricsárdka Figyelek rá, minden szavára, és arra, ahogy megnyilatkozik. Pont ez az, amit szeretek benne, bennük, a kapcsolatukban. Hogy vannak problémáik, felvállalják, kimondják, de nem élik meg úgy, minta ezen nem lehetne változtatni, nem verik magukat a földhöz, és nem is játsszák el, hogy minden csodálatos, és ők a legtökéletesebbek, hogy ők egy igazi nyerő páros (haha, tudom - a szerk.), nincs ebben semmi színészkedés. Ez pedig így tökéletes. Ajkaim elnyílnak, hogy válaszoljak neki, de mire megtenném, ebben a felfokozottan szinte már romantikusan őszinte pillanatban, megint beszélni kezd, sőt nevetni is. - Vagy már meg is szült. Nem tudom Santos éppen milyen stádiumban van, de igen, a lényeg az, hogy nagyon terhes volt, nagyon mástól és én nagyon ejtve lettem. De a kérdésre, hogy együtt tudnék-e lenni Denisszel, kerülöm a választ. Mert nem tudom. Ricsi az első, aki tényleg felteszi nekem ezt a kérdést, és olyan szinten első, hogy még én magam sem tettem fel ezt a kérdést magamnak, és itt és most, ebbe a kanapéba süppedve jövök rá, hogy nem tudom a választ, hogy fogalmam sincs, hogy képes lennék-e még Denisszel lenni. Szeretnék, ezt tudom. De tudok is? Talán a szerelem nem elég. - Nem? Nézek rá döbbenten, és felkászálódva a tenyerem Ricsi homlokára teszem, de az csak kellemesen ember meleg, így közelebb hajolok hozzá, és mélyen a szemébe nézek. - Elraboltak az ufók? Ki vagy te és hová tetted az én Ricsimet? Még, hogy nem szégyellnél! Felháborító! Öt perc Ricsárdka, öt, és kész vagyok. Maradj itt. Ami öt az öt, ilyenkor. Csak egy másik ruha, szempillaspirál és kész is. A hajam leengedem, eléggé feltűnő jelenség vagyok így is, nem kell túltolni. Visszaérve testszínű harisnyát, hosszú combközépig érő, fekete csizmát és smaragdzöld egyberuhát viselek, aminek ejtett válla van, így a bal vállam teljesen fedetlen. Kezemben fekete bőrkabát, így érkezem meg a hozzám illő illatfelhőben. - Amúgy, létezik olyan misztikum, mint a szeretet nyelv. Öt van belőle. Lilié az érintés, és te pont azt tagadod meg, ami a legfontosabb számára, ami hozzád köti őt. Ha lefeküdt volna Denisszel se lenne akkora bűntudata, mint a csók miatt. Ott mart, ahol a legjobban fáj, csak nem számolt vele, hogy saját magát is megsebzi. Elég szexi ez így? Fordulok körbe, nem mintha számítana, mert a cicibárok fő ismérve, hogy nem is engednek be oda nőket, de hátha velem kivételt tesznek. Mondjuk még mindig undorítónak tartom a sajttorta ízű sört, ezért is nem vittem neki soha. Viszont ha rendben van, akkor indulhatunk. Maximum máshol kötünk ki. // //
|
|
|
|
|
|
|
|
Nakahara Daisuke INAKTÍV
Wannabe artist boi RPG hsz: 45 Összes hsz: 184
|
DenisBevetem az összes erőmet, hogy olvasni tudjak az ajkairól, de a távolság és a magyar nyelvtan értetlensége miatt ez egyelőre veszett ügy. Jól lehet már egy pár hete az országban tartózkodóm, senkiből sem lett nyelvész ennyi idő alatt, pláne nem úgy, hogy szóban egyáltalán nem gyakorolja az adott tárgyat. Én pedig abszolút nem beszélek egy szót sem magyarul. Csak írok. Mégis mikor kihúzom a srác és a lány melletti széket, hirtelen úgy érzem, hogy az összes szó belém fagyott. A fejem hátulja eszméletlenül zsibbad, a gyomromban a gombóc pedig hatalmas szaltókat hány. Egy szóval rettenetesen félni kezdek, mikor remegő kezeim eleresztik a füzetet, majd a srác elé helyezik azt. Persze attól még mosolygok, mert miért ne, plusz eddig egy szavát sem értettem még, így miről is tudnék vele kommunikálni, nem? Nyugi Dai, attól még hogy egy kicsit para, nem biztos, hogy rossz ember. Gondolj csak Akihikora. Ő is az a tipikus rossz fiú volt, mégis a Mahoutokoroban ő lett a legjobb barátod, nem? Mi van, ha a fiú is egy Aki a szíve mélyén? A szőkeség imádta anno a rajzaimat, talán neki is tetszeni fognak. Félénken pislogok fel pilláim közül Denisre, aki végül visszatolja elém a kis könyvecskét. Tanulmányozom egy pár pillanatig vonásait, de érdekes mód semmi fenyegetőt nem olvasok ki belőlük. Talán egy kicsit távolságtartást, de abszolút nem rosszindulatot. Huh, oké, legalább a fejem nem lesz lekapva. Ez már egy jó jel. - Ő? Rajzolni ő? – firkantom a füzetbe a szavakat olyan kicsavart pózban, hogy nyomban megfájdul a karom. Ismét Denis elé kerül a papírtömeg, majd sietősen mutogatni kezdek arra a két rövidke tőmondatra, amelyek helyet kaptak benne, majd ahogy ezt a tevékenységemet befejezem, ujjaim a a rövid barna hajúra terelődnek, aki épp mellette olvas. Sajnálom, de másképp nem fogok tudni beszélgetni veled, ellenben nagyon szívesen lerajzolnám a társaságodat is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
nem lettem offolva? wuuu hát erre is az van. pangáááás
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Dana Straw Berry csónakázunk? / 4:00 pm Dana zavarát még a vak is láthatja, én pedig nem vagyok rest ezen egy jót derülni, de nyilván csak magamban. Arcomról semmit nem lehet leolvasni, azonban nyilvánvaló, hogy élvezem a helyzetet. Hiszen elég egy szavam, egy érintésem és a lány legszívesebben felszívódna, esetleg elfutna a helyszínről, mert mennyire zavarban van. Az okát nem értem, mert semmi olyan dolog nem történt köztünk, ami ezt indokolná, de mindegy, egyszerűen, ha úgy tetszik, kiélvezem a helyzetet. Nem kis bátorság kellett ezen levél megírásához, mert, akár akarom, akár nem, nekem ez tényleg tűnt inkább randi felkérésnek, mintsem egy baráti összeröffenésnek, hiszen arra ott van egy kocsma, esetleg nyaljunk el egy fagyit. De a lemenő nap fényében csónakázni? Mi ez, ha nem randi? És ha ez nem elég, a lány hívott el engem, ami még meglepőbb. Megemelkedett szemöldökkel várom, hogy végre kinyögje a mondatot, ami igen nagy küzdést igényel ezek szerint, és amikor sikerül neki, mosolyogva biccentek egyet felé, majd kezét megfogva vezetem le a lépcsőről, és indulok el a csónak felé vele együtt. Szemem sarkából veszem észre a mozgást, és a mosolyom még szélesebb lesz, ahogy felismerem az illetőt. Bocsánatkérően tekintek Danára, majd ellépte tőle, zsebre dugott kézzel állok meg Machay előtt. Lekezelünk, megilletődött tekintetére csak röhögök egyet, majd a hátam mögé bökve hüvelykujjammal magyarázom meg másodpercek alatt a helyzetet. Rögtön gonosz vigyor terül el arcán, és most rajtam a sor, hogy meglepődve nézzek rá, majd legyintve egyet felé közlöm, hogy majd találkozunk, és ezt úgy sem ússza meg, végül komótos léptekkel térek vissza Danához, aki már a csónakban ül. Beverekedem magam mellé, majd automatikusan megfogom az evezőket. - Kaptam - biccentek felé egy aprót, ahogy elkezdek kimanőverezni a stégtől a tó közepe felé. Megéri a kondi, legalább most nem sülök fel, de akkor sem tudom mire vélni Ábel kárörvendő mosolyát. Ha ezt most elmondja Polonak, és téma leszek, akkor el sem megyek a gyűlésekre, hiába jár túl sok következménnyel. - Megfelel. Majd eljönni megnézni? - mosolyodom el a lány felé, tűkön ülve várva, hogy ismét meglássam azt az enyhe pírt az arcán, ami mindig feltűnik, amikor ilyet vagy ehhez hasonlót kérdezek. - Régi rellonosé volt, nekem nem lenni vele sok dolog - vonom meg vállamat, ahogy irányba állítom a csónakot, belőve egy messzebbi pontot, majd lassan kezdek el arrafelé evezni. A nap lemenőben van, a narancssárga napsugarak gyönyörűen vetülnek a tó vizére. Nos, akármennyire szarul is hangzik, férfiként is tudom értékelni a természet adta szépségeket, és meg is teszem. Mert miért ne? Csak Ábel baszódott bele, ebbe az igen szép és idilli képbe, aki vigyorogva bámulja még mindig, ahogy evezek a lánnyal, de középső ujjam felmutatásával és egy nagyon bájos mosollyal elérem azt, hogy végre a könyvébe bújva ismét - nyilván folyamatosan vigyorogva - végre elinduljon.
|
|
|
|