29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2018. december 7. 13:45 | Link

Kenőkés

A nyomkövető gondolatára felszalad a szemöldököm, de elfelejtek reagálni rá, ahogy megpillantom Cath-et felénk sétálni. Remek, mindenki egy kupacon végre. Ahogy a lányra pillantok, tekintetem feljebb siklik a sorházak egyik ablakára. Elveszem tőle a poharat, belekortyolok, de tekintetem nem szakítom el a meglepően furán csillogó ablakról.
Szóval figyelnek minket tényleg. Nem mondom, hogy mindent, de nagyon sok dolgot megmagyaráz a tény, hogy tudják mik vagy éppen kik vagyunk és miért jöttünk. Nem könnyíti meg a helyzetünket, főleg, hogy MJ lassan rokkant lesz, Cath pedig visel egy f*sza átkot, de még így sem vagyok abban biztos, hogy az eltántorításunk a céljuk. Mintha plusz feladatok elé állítanának minket, hogyha már esélyünk van megszerezni a kardot, akkor tényleg mindent vessünk be. Ha elakarnának minket hallgattatni, akkor már rég megtehették volna. Náluk van a hazai pálya előnye, rég halottak lehetnénk mind, ha megerőltetik magukat, de még mindig élünk. Cath meglepő gyorsasággal gyógyítja meg MJ minden nyűgét-baját. Szegény ázsiai barátunk lehet nem azért jött el velünk, hogy minden szarság őt érje, de ha így alakulnak a dolgok... És még mindig tartom azt az álláspontot, hogy még mázlisták vagyunk.
Cath minden szavára figyelek, szemeimmel végig követem, ahogy Westnek adja a papírcetlit. Újra belekortyolok a kávémba, szemeimet lehunyom. Így jobban belemerülve a dolgokba, eddig semmi eget rengető nem történt azon kívül, hogy West közölte a tényt, miszerint el kell mennünk Avalon-szigetére. Nincs valami szimpatikus neve, ha ott nem halunk meg, akkor sehol.
- Na, mit ír? - jobb szemem kinyitom, úgy tekintek fel Westre. Ha van benne valami fontos, remélem minden köntörfalazás és ködösítés nélkül mondja el, mert szeretném, ha haladnánk, ámbár, ha itt ülve kávét szürcsölgetünk, akkor nem várhatunk csodára.
Nem azt mondom, nagyon jól esik csak itt üldögélni, de nem ezért jöttem el idáig. Ha nem leszünk kitiltva az egész országból ezek után, akkor lehet visszajövök még ücsörögni, de addig is; meló van, skacok.
Lassan felállok, végig nézve a többieken mosolyodom el.
- Skacok - iszom meg az utolsó kortyot. - Valami történjen, mert itt öregszem meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 8. 18:13 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Miután kiértek az épületből, eluralkodott a káosz. Először is senkit nem találtak, szóval a csapat férfi tagjai elkezdtek aggodalmaskodni. Aztán megjelent MJ a törött ujjával a maga némaságában, és nem sokkal később Cat is megkerült. Igaz, addigra North már nem csak a saját, de a szőke agyát is felhúzta a morgolódásával.
  Anélkül hogy bármit is mondott volna, Scar benyúlt barátja zsebébe, és kihúzta belőle az Emeraldtól kapott nyakláncot, és kibontva Cat nyakára húzta. - Remélem nem volt semmi bajod belőle, hogy nem viselted - kacsintott rá a szőke mosolyogva, és elvette a kávéját. - De azt hiszem a neveket elrontottad. North előbb mászna fel az ajtódarabra, minthogy feltegyen oda engem - utalt a lent történtekre, de persze közben nem is nézett a férfira.
  Vártak, amíg ellátja a másik lány a szerencsétlen némát, és közben hangtalanul hallgatták a beszámolóját. Egészen meglepte a szőkét a levél, hiszen nem számított rá, hogy üzeneteket is kapni fognak. Az előző esti fenyegetés épp elegendőnek tűnt, nem szerette volna, ha továbbra is megjegyzéseket és átkokat hoznak a fejükre. Így is őket figyelték majdnem minden ablakból.
  - A levél az őrzőtől van? És mégis minek mentél oda? Meg...honnan tudtad, hogy van ilyen itt? - tette fel sorban a kérdéseket a szöszi, ha már senki másnak nem tűnt olyan gyanúsnak az eset, mint amennyire neki. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy a megátkozott lányt Denisék úgy hagyták kint, hogy azt mondták neki: mászkáljon amerre akar, derítsen ki mindenfélét, hátha meghal közben.
  - Menjünk, út közben is megtudjuk beszélni a dolgokat - jegyezte meg Scar, hiszen Avalon sem a következő utcában van.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Írta: 2018. december 9. 04:18 | Link

Excalidíció

North szavaira, csak mérgesen szusszanok egyet. Ne mozgassam... Nem mintha nagyon tudnám, de mindegy. Szerencsére tesz rá egy kötöző bűbájt és ennek hála kicsit jobban érzem magam. A fájdalom is enyhül, már-már alig tűnik tompa lüktetésnek.
Papírt kezdek keresni a zsebeimben, mert írni nem tudok, aztán veszi észre North a patkányt. A reakcióját nem tudom komoly arccal tűrni, annak ellenére sem, hogy engem is zavar a kis dög. Végül azonban csak megvonom a vállam, aztán mivel nem találtam papírt a harapott ujjamra mutatok, utána meg a dögre és az épen maradt ujjaimmal mutatom, hogy megyek, a vérszomjas fenevad meg követ. Ekkor fut be Cath. Legalább ő vidámnak és nyugodtnak tűnik. Csacsog, mintha valóban csak turisták lennénk és kávét osztogat. A fehércsokis jól hangzik, régebben rengeteget ettem-ittam ilyesmit, ezért egy mosollyal nyúlok érte, de rögtön le is tehetem, mert a lány is észre veszi a sérül ujjaimat és kezelésbe veszi őket.
Néhány varázslat után, egészen olyan, mintha új ujjam lenne a jobb kezemen. Még egy puszit is kapok, ami apró mosolyt csal az arcomra. A balra viszont, a patkány harapásra nem kapok semmit. Helyette beszélni kezd. Érdekes és egyben furcsa, amit mond. Nekem is feltűnt, hogy figyelnek, a patkány is egészen biztosan nem véletlenül követ... De ettől csak még furcsább az egész. Miért nem próbálnak minket ténylegesen megállítani? Nem látom értelmét a dolognak.
Northra emelem a tekintetem, ha levelet már nem látom, legalább az arcáról leolvashassak valamit, vagy hogy tudja, minket is érdekel a tartalma. Közben pedig, a jobb kezemmel felveszem a kávét és belekortyolok, a bal kezem mutató ujját pedig meglebegtetem Cath előtt. Ezzel a gusztustalan harapással is csinálhatna valamit.
Aztán valóban mehetnénk valamerre, mert kezd zavarni az érzés, hogy figyelnek.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 9. 17:21 | Link

Az excalibur nyomában


Miután elláttam MJ baját és túltettem magam a tényen, hogy egy rohadt nagy dög követi őt minden felé jó messzire húzódtam a kis párostól. Nemsokára Cath is megjött, kávékkal, mindenkinek eggyel. Meglepődtem, de azért be kell vallani, jól esett ez az ital így mára. Scar közben megrohamozta a zsebem és előhalászta belőle a nyakláncot, biccentettem neki köszönet képpen, hogy olvasott a gondolataimban és nem kellett nekem ezzel külön fáradon, majd a titanikos megjegyzésre csak szimplán megvontam a vállam.
- Szerintem mindketten felférnénk arra az ajtóra - jegyeztem meg mielőtt beleittam volna a kávémba. Keserű volt, épp ez kellett nekem, el is mosolyodtam a pohár mögött, majd mikor Cath felém nyújtotta a levelet újra Northpofát vágva elvettem, közben a poharam addig odaadtam Scarnak és alaposan elolvastam a levelet.
Míg böngésztem a betűket szemöldököm nem rándult meg és arcom vonásai is kisimultak maradtak, semmit nem árultak el előre.
- Holnap reggelig el kell tűnnünk, kivéve Cathnak. Bár gondolom ezt az ajánlatot nem tőlem hallod először - tekintettem egy pillanatra a lányra szegeződött, majd annak kezére - nagyon megkedvelhetett - céloztam az átok hiányára, aztán zsebre vágtam a levelet. Bár látszott, hogy a papír sokkal nagyobb, nem pusztán két mondat fért rá, és nem is annyi volt rajta, úgy döntöttem egyelőre a többieknek nem kell tudniuk a mást, nem tartozik rájuk.
- Igazad van Denis, induljunk kövessetek. MJ, te a patkányoddal légyszíves leghátul gyere, az egy postadög, egy jó ideig még veled fog maradni... - Ha senkinek nem volt semmi olyan kérdése, amire érdemes lett volna válaszolnom ( Tehát nem, a levéllel kapcsolatban semmit nem mondtam, még Scarnak sem, csak egy pillantást ha rákérdezett, amiben benne volt, hogy jobb, ha nem akar tudni semmit.)
A lehető leggyorsabb tempót diktáltam ami még nem feltűnő az emberek között, sétának meg nagyjából séta,de azért nem vánszorgás, hanem gyorsséta, s nemsokára már el is hagytuk a kicsiny város zajait. Csend lett és ameddig a szem ellát pusztaság.
- Valahol van egy lejárat, válljunk szét, amúgy is látni fogjuk egymást -adtam ki az utasítást. Nem tökölünk. Munka van!
Utoljára módosította:North West, 2018. december 15. 14:15
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. december 9. 19:43 | Link

Csapatocska

- Oh.
El is felejtettem a nyakláncot, mármint, eléggé nagy bolond voltam, hogy csak úgy levettem, de végül is, még itt vagyok. Lélegzem és élek. Mondjuk, ha megmarad a nyakamban, lehet, hogy megúszom a szoborhangokat. Sosem fogom tudni elfelejteni azokat a fájdalmas segélykéréseket. Meg akartam menteni őket, tényleg hittem, hogy meg tudom tenni, hogy feloldhatom az átkot. Szomorú vagyok, amiért ez mégsem lehetséges.
- Ne aggódj Scar, ha North valamiért nem jönne haza, akkor keresünk neked egy Jacket.
Mondom teljes nyugalommal, úgy, hogy a fiú is hallja, sőt, még rá is nézek. Hihetetlen, hogy nem kedvesebb vele, értem én, hogy nagyon macsó, de azért ne már. Vannak olyan helyzetek - mint, amikor ügyesen rájuk nyitottam -, amikor  asrác hozzáállása Scarhoz irigylésre méltó, máskor meg még engem is bosszant. Viszont nem akarok én összeugrasztani senkit, szóval mosolygok is a kijelentésemhez, mint aki tréfálkozott. Pedig nem. Ha West itt hagyná a fogát, akkor bizony tényleg keresnék Scarnak egy kedves fiút, elvégre ő is kölcsönadta nekem a palettáját. Inkább azonban MJ bajával foglalkozom, elvégre jó lenne, ha mind egyben lennénk.  
- Eltapossam?
Kérdezem MJ-t, ahogy a másik kezét is kezelésbe veszem, itt előbb fontos, hogy kitisztítsam, azonban ezt nem a pálcámmal teszem, mugli módszerekkel. A táskámban elég sok minden van, így a lábaim közé véve kinyitom a cipzárt, és előkeresek minden szükséges eszközt.
- Egy picit csípni fog, de tudom, hogy nagyon bátor leszel.
Mondom neki olyan bájosan, amennyire csak lehetséges, hiszen azokkal az állatokkal szemben, akik magukat kedves néniknek és bácsiknak tartják, majd tövig lenyomják a fapálcikát a torkodon, én tényleg kedves vagyok, és szeretnék segíteni. A patkánynál meg komolyan mondtam, eléggé zavaró. Miközben próbálom helyrehozni, Denis is felszólal, menne már, megértem, de most szerintem vannak fontosabb dolgok is.
- MJ-től. Benne volt a levélben. Szóval mivel kint hagytak, odamentem egy őrhöz és azt mondtam neki, naggggyon hálás leszek, ha segít a beadandómban. Elmeséltem neki, hogy a tanárom odáig van a csodás szoborkertért, és azt mondta, elvisz oda.
Hogy miért mentem oda? Mert kint kávézgatva baromira hülyének és feleslegesnek éreztem magam, és reméltem, hogy valamivel hozzá tudok járulni ehhez az egészhez, túl azon, hogy kiválóan drámázok és játszom meg, hogy terhesen elájulok. De ezt persze nem mondom, nem is nézek rájuk, úgy teszek, mint aki minden idegszálával MJ ujjára koncentrál, pedig ez nem igaz, csak nem akarom, hogy lássák a tekintetemet, mert az árulkodó. Csak akkor pillantok fel ismét, amikor már teljesen készen vagyok, és már a kötést, amit közben készítettem sem tudom hova fokozni. Ekkor nézek szemet egy pillanatra North-szal, mielőtt a kezemre siklik a tekintete. Furcsa bűntudatot érzek, de ezt egyelőre még nem tudom hova tenni, így a szokásos, Cathes stílusban reagálom le.
- Ha így folytatom, még first lady lesz belőlem.
Tárom szét a kezemet vigyorogva, és ezzel le is kívánom zárni a témát. A férfit - a véleményével ellentétben -, nem tartom rossz embernek, megértem, hogy mit miért csinál, és elfogadom, csak nem szeretnék hullákkal tarkított távozást. Miközben haladunk, senki mellett sem megyek, inkább kicsit Denis mögött, de MJ előtt, a gondolataimba merülve. Az utasításra körbenéztem, és végül balra indultam el, de nem nagyon volt fogalmam róla, hogy mit keresek.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2018. december 9. 21:25 | Link

Kenőkés

Szó nélkül követem a többieket. Elmerengek a gondolataimban, nemigen figyelem a körülöttünk zajló dolgokat, amik amúgy sem érdekelnek különösebben. A legközelebbi szemetesbe, ami az utamba kerül, kidobom a kávés papírpoharat, visszasorolok Cath elé, mintha el sem tűntem volna. Zsebemből előkotrom a cigimet, meggyújtva azt nézek körbe. Nem nehéz észrevenni a mindent tudó és sanda pillantásokat, amiket kapunk. Így ne legyen feltűnő az ember, amikor mindenki mindent tud ebben a mocskos városkában.
West mondata jár a fejemben, amióta elindultunk az apátság elől. Holnap reggelig hagyjuk el a helyet. És ha nem tesszük meg? Hanem megvárjuk a dolog végét, mert szeretünk határokat feszegetni, akkor mi történik? Elmerengve érek ki a többiekkel a pusztába, mire feleszmélek már öntudatlanul is megálltam. West utasított minket, hogy keressünk valami lejáratot, én meg pár pillanatig csak álltam, mint egy hülye. Hogy a tökömbe kerültünk ide ilyen gyorsan? Megilletődve nézek körbe, majd rágyújtok még egy cigire.
- Conroy - kiáltok neki, ha rám figyel, akkor felé dobom a doboz cigit. - Rád fér - mosolyodom el, ujjammal meggyújtva a számból kilógó blázt. Hátat fordítva neki kezdem el a földet vizslatni, akár egy elmebeteg, de ha lejáratot kell keresni, mert azt az ukászt kaptuk, akkor hajrá. Nem vagyok semminek az elrontója. Remélem ez is hasonló lesz, minthogy a kriptába van Ginevra szíve, aztán hopp-hopp, kiderül, hogy mégsem, mert már rég elvitték onnan. Aztán szépen hoppon maradunk és innen is lehajtott, szomorú kiskutya fejjel távozunk, mint az apátságból. Az lenne a nap fénypontja, eskü. Már csak tényleg egy városkányi dühös ember kéne vasvillákkal meg fáklyákkal, akik elűznek minket innen. Végül is... nálam minden cuccom itt van, úgyhogy felőlem jöhetnek én elsétálok a legközelebbi hopponálási pontra és itt sem vagyok.
Pillantásom megakad pár fűcsomón, amik meglepően négyzetalakban helyezkednek el. Megállok előtte, leguggolok, a blázt a számba rakom, végül csalódottan állapítom meg, hogy ez sajnos nem ajtó, hiába tapogatom mindenhol.
- Te West - egyenesedem ki, tekintettemmel Westet keresem, majd megállapodik rajta a pillantásom. - Mit is keresünk pontosan?
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 9. 23:58 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A kávé úgy tűnt mindenkinek ugyanolyan életmentő volt. Jólesően szürcsölgették, miközben több furcsa részlet is kibontakozott a szőke előtt. Először is tudta, hogy figyelik őket, de természetesnek vette ezt egy kis faluban. Egész eddig. Másodszor, North mondata után végre felfedezte, hogy Cat karjáról eltűnt a jel, és hogy - harmadszor - valamit ezzel kapcsolatban takargat a lány. Mivelhogy csak ketten voltak nőneműek a csapatból, így szinte biztos volt, hogy a kis jeleket csak ő vette észre, de egyelőre nem akarta szóvá tenni. Semmiképen nem a többiek előtt. Negyedszer, vagyis legvégül pedig a levelet, ami valami olyan dolgot rejtett, amit még ő maga sem tudhat. Talán benne volt, hogy mi lesz velük, ha nem hagyják el a helyet x időn belül. Talán olyan kegyetlen dolgokat sorolnak fel benne, hogy North ki se akarja mondani, pláne nem akarja őket megijeszteni.
  Ahogy a sziget felé haladnak, mindenki csöndbe burkolódzik, ki-ki a maga belső mumusaival viaskodik. A sok kérdés, ami tíz perc alatt szakadt a nyakukba egyszerűen elviselhetetlennek tűnt hirtelen.
  A nevére felkapta a fejét, és szerencsére a kviddics jótékony hatásainak, azonnal elkapta a felé repülő dobozt. Elmosolyodott a fiú felé, és kihúzott egy szálat, hogy aztán visszapasszolja. Igazából a táskájában még volt egy félig elfogyasztott doboz, de nem akarta, hogy North is tudjon róla. Épp elég, hogy előtte szívja el a szálat, nem kellett neki a kis mise arról, hogy ha két évig kibírta nélküle, akkor most minek kellett vennie. Pláne, hogy már a szálak felét elfüstölte. Meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Mintha a füst nem ellepte volna a tüdejét, hanem megszabadította volna valami megfoghatatlan szellemtől, ami egyre csak vákuumot gerjesztett benne.
  Denis kérdése tökéletesen visszhangozta az ő kérdését is. Ha lefeküdne a fűbe, és végiggurulva rajta, akkor sem találna semmilyen csapóajtót vagy olyan nagy piros gombot, mint a filmekben. Elég feleslegesnek érezte most a cselekvését, és nem csak azért mert minden fűszál ugyanúgy nézett ki, de azért is, mert az agya mindenfelé járt közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Írta: 2018. december 14. 20:52 | Link

Excalidíció

North fapofával olvassa a levelet, amit Cath ad neki, így sajnos nem tudok meg semmit sem, csak az a pár szó utal rá, hogy valami nem stimmel. Ezt viszont eddig is tudtuk. A patkány sem lep meg, hogy mi... de azért leszállhatna rólam. Na mindegy.
Cath ellátja az ujjam és mivel nem tudok beszélni, nem állok le alkudozni, hogy én márpedig elől mennék. Semmi értelme. Lassan kullogok a többiek mögött, a patkánnyal. Időnként azért megpróbálom elhessegetni, kézmozdulattal, dobbantással, meg ehhez hasonlókkal, de nem akar menni. Minden alkalommal lemondóan sóhajtok és tovább állok. Közben meg azon kezdek agyalni, hogy mikor mit rontottam el, hogy nekem mindenből a szar jut. Mármint Cath is szerzett valamilyen információt de ő sérülés helyett láthatóan jól érezte magát. Plusz az átkot is levették róla. Rajtam meg elvileg nincs átok és végig szerencsétlenkedek itt mindent.
A borús gondolatokból szerencsére kiránt North újabb utasítása, hogy keressünk valami lejáratot. Rögtön nyitom is a számat, hogy megkérdezzem milyen lejáratot de rájövök, hogy úgysem menne, így csak elkezdek kóvályogni, meg köveket és fűcsomókat rúgdosni. A patkánynak is mutogatok, mert ő biztos tudja mit keresünk, szóval meg is mutathatná...
Amikor pedig Denis végre megkérdezi, amit én is akartam közelebb lépkedek, hogy biztos jól halljam a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2018. december 14. 23:54 | Link

Avalon-szigeti történések


Hiába irigykedik a damfir Cathra, most nincs miért, mert bizony, bizony átok ide vagy oda ő húzza a rövidebbet. Gratulálunk, a lányka találja meg a bejáratot, méghozzá nem is akárhogyan, hanem először is egy hangos morajlással, majd a lány lábai alatt a föld egyszerűen csak beomlik. Megállítani nem igen lehet semmiféle varázslattal sem, hiszen ahhoz az események túl gyorsak, néhány pillanat a levegőben, aztán már a földön gurul lefelé a régen kivájt lépcsőkön, hogy aztá az oldalfal állítsa meg, amibe beleütközik. Bal alkarjában kínzó fájdalom hasít, rendesen meghúzódott a végtag, igazán nagy szerencsétlenség, hogy nem a jobbra lévő pocsojába csúszott bele, ott biztosan kevesebb sérüléssel megúszta volna a dolgot.

Közben történik más is, Denis ugyanis a négyzetalakú fűcsomó tényleg nem a véletlen műve, talán egy titkos mellékjárat, vagy csak csapda az idegenek ellen, akárhogyan is, de az ő lábai alatt is beomlik a föld, ám koránt sem akkora lyuk formájában mint társánál, ugyanis ez csak egy olyan is alagút, amibe ő maga is seperc alatt beszorul nagyjából derék magasságig nyeli el a föld, felső teste még a mezőn, ám lábai mára barlang mennyezetéről kalinpálhatnak lefelé. Kezei kétoldalt be vannak szorulva, a cigarettás doboza pedig kiesik a zsebéből és hangos loccsanással a Cath melletti pocsolyába esik, ezzel a szegény lány arcát is jól összevizezve.
Utoljára módosította:Mesélő, 2018. december 15. 16:19
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. december 15. 14:28 | Link

Az excalibur nyomában


Oldalra tekintve láttam, ahogy Denis cigarettával kínálja Scarletet. Remek, elhúztam szám, de inkább nem mondtam semmit, a lány döntése, hogy mit fogad el és mit nem.
Helyette inkább a földet kezdem el nézni, valahol kell lennie valaminek, amiből lépcsők indulnak lefelé, vagy kis alagútrendszer, esetleg valami zsuppkulcs vagy tudjam is én. Cipőm orrával arrébbrúgok egy követ, majd néhány fűcsomót is megbökdösök, mikor meghallom Denis kérdését, ám mielőtt reagálhatnék Cath alatt beomlik a föld.
- Na valami olyasmit keresünk...Szép munka Payne - s már rohantam is oda a lány csinálta lyukhoz, hogy meginduljak lefelé a régi, kőből faragott lépcsőn, ám úgy tűnt nem csak egy bejárat volt, mert Denis alatt is eltűnt a föld és ahogy beértem a barlangba már láttam a férfi lábait. Egy pillanatra megálltam és rábámultam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem is a valóságban lettem volna, hanem valami régi, vicces filmben, nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet ténylegesen. Aztán Conroy és Min Jong felé fordultam.
- Ki tudjátok valahogy szedni onnan? - intettem Denis felé, vagyis amennyit láttam belőle, én pedig Cath mellé léptem, ha eseteleg segítséget kérne, tudjam majd orvosolni a helyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2018. december 17. 17:26 | Link

Egy szinttel lejjebb

El merülve a gondolataimban haladok messzebb a többiektől. Valamit beszélnek, de valahogy nem figyelek, megérintett az, amit a férfi a búcsú előtt mondott nekem. Mi van, ha igent mondok? Ha nem megyek vissza vissza? Vagy egy nap visszatérek ide? Annyira egyszerű lenne. Búcsút mondani mindennek. Mégis, most, ahogy így ezen gondolkozok, folyton megjelenik valahogy Denis a képben. Nem tudom miért, esküszöm. Egy fél nap alatt sikerült bennem mindent felforgatnia. Sosem volt még ilyen, senki sem gyakorolt rám ekkora hatást, aztán jött ő, és amikor átölelt a lépcsőn, valamit felszabadított. Nem tudnék maradni, nem tudnám megtenni, úgy, hogy nem ismerem meg azt, hogy milyen közös utunk lehetne. Hiszem, hogy lehetne, mármint, van valami láthatatlan kapocs, amit érzek, amikor rápillantok. Azt hiszem, ilyen az, amikor az ember talál egy hozzá hasonlót, ilyen az, amikor lehetnének akár barátok is valakivel. Ezt még sosem tapasztaltam, de szeretném, ha lenne egy barátom, szeretném megtapasztalni, milyen az.
Valószínűleg, ha szánt szándékkal keresem, akkor nem lélek rá a bejáratra, de így, hogy kóborlás címén csak mászkálok, és az elmémben lévő megannyi kavarcot igyekszem helyre tenni, így evidens, csak nem túl kellemes. Hátrapillantok a többiekre, hogy miért vannak annyira egyedül, amikor egyszer csak már hiába lépek, nincs hova érkeznie a lábamnak. Tompák az érzékeim, így visszalépni se tudok, csak egy sikkantással elveszek a fűben. Innentől minden túl gyorsan történik, ami nem olyan rossz, hiszen így legalább nem fogom fel, hogy lépcsőkön gurulok végig, majd csapódik egy falnak. Oké, az utóbbi már megvan, hiszen az a fájdalom a legélesebb, a bal kezemben olyan fájdalom uralkodik el, amit nem tudok hova tenni, és ennek hangot is adok egy ízesebb káromkodás és némi nyögés hatására. Ami pedig a legszebb, hogy Brightmore lábai után a cigarettája is megérkezik, ami a pocsolyában landol, beterítve az arcomat koszos vízzel. Hát ezt komolyan nem szeretném elhinni! Ahogy feltápászkodok, úgy halad el mellettem North, és annyit se mond, hogy kakukk, együttérzés lvl 10.000. Felpillantok Denisre, vagyis, ami látszik belőle.
- Azok ott... az ujjai?
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2018. december 20. 20:53 | Link

Kenőkés

A feltett kérdésemre mindenki helyeslően bólint, ám választ időnk sincs rá kapni, mert a következő pillanatban Cath alatt tűnik el a föld. Csak odafordulni van időm, az, hogy elinduljak felé jól van-e, még a gondolat sem született meg, mert én is elsüllyedek. Ám csak derékig, kezeim magam mellett beékelődve, mint egy rendes pingvinnek. Se ki, se be, se oldalra, semerre nem tudok mozogni, még egy hang sem hagyja el a számat, annyira megilletődtem.
- A k*rva életbe - szólalok meg a lyukból, szemeim összeszűkülnek, ahogy az enyhe napfény pont az arcomba süt pár sugárral. Remek, és mégis innen, hogy a tökömbe szabaduljak ki? Annyira becuppantam ide - szó szerint -, mint répa a földbe. Ficegek párat, lábaimat kezdem el lóbálni, hátha evvel legalább lejjebb segítem magam, de semmi.
West elbattyog alám. Szó szerint alám, merthogy Cath meg az alattam lévő járatba zuhant bele. Remélem nincs nagyobb baja, bár mint a mellékelt ábra mutatja hiába szabadították meg az átoktól, nem lett szerencsésebb. Eddig én teljesen abban a tudatban voltam, hogy a szerencsések táborát erősítem, de lehet az egész életemben hazugságban éltem.
Lábamat még mindig lóbálom, kezeimet próbálom feszítgetni, hátha valahol lazább a föld, de tényleg nincs ekkora mázlim. Hiába minden próbálkozásom, be vagyok ékelődve, mint egy rajzfilmfigura egy rajzfilmbe. Megadóan várom a többieket, akik remélhetőleg minél előbb kiszednek innen, mert kezd nagyon kellemetlen lenni a szituáció, és ha egy mód van rá nem tölteném itt a kaland további részét. Igen haszontalannak érezném magam.
- Na - mondom fennhangon, remélve, hogy mindenki meghallja. - Valami történjen, skacok, mert kezd nagyon kényelmetlen lenni - érzem, ahogy a föld egyre erősebben nyomja karjaimat az oldalamnak. Mintha szűkülne a lyuk, azért, hogy összeroppantson. Eddig nagyon jól halad vele, kezdem elég kellemetlenül érezni magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 20. 22:55 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Egy perc, kettő, három. Aztán jön a bumm. Aztán még egy, és végül kórusban a két ember káromkodása. Cat és Denis az egész kaland alatt teljesen rá voltak hangolódva egymásra, de ezt még a szőke se tudta elfogadni véletlen gyanánt. És mégis. Az első dolog ami kiszakadt belőle, az egy hatalmas nevetés volt. Persze csak azért, mert mind a két tagtól kapott visszajelzést arról, hogy élnek. Olyan jóízűen nevetett, ami mondhatni természetellenesnek hatott egy idő után. Mintha nem nevetne, hanem így takarná a sírását, és úgy jönne ki rajta az összes frusztrációja és aggodalma, ami az alatt a két nap alatt telepedett rá, amióta itt vannak.
  Nagy nehezen összeszedte magát, és a fehér hajúra nézett. - Na jó, vegyük komolyan a dolgot. Te fogod az egyik karja alatt, én meg a másiknál - bökte meg a vállát, ahogy tisztázta a tervet. Hátrasöpörte a haját, és felhúzta a ruhájának az ujját, hogy egyik se legyen útban. Beállt egy jó széles terpeszbe, hogy minél több erőt tudjon kifejteni, aztán beékelte a kezét Denis karja és oldala közé. - Bocsi, nem tudom ez mennyire fáj - húzta el a száját. MJ-re nézett. - Mehet? - Amint megkapta az igenlő választ, teljes erejéből elkezdte húzni a férfit, de az csak egy hajszálnyival, ha mozdult kijjebb. Úgy tűnt, mintha azt a lyukat pont az ő méreteire szabták volna. akárhogy húzta-nyúzta a szöszi, annál a picikénél többet nem akart mozdulni, belevörösödhetett a feje, akkor sem.
  - Na jó, új terv - engedte el a férfit. - West, te onnan lentről told felfelé. Fogd meg a talpát, és nyomd. Denis, feszísd meg az összes izmod, mert akkor kevesebb helyet foglalnak. MJ, te csináld amit eddig - adta ki az utasításokat. - Mindenki kész? Akkor három, kettő, egy... - teljes erejét bevetette, érezte, ahogy az izmai is remegni kezdenek az erőlködéstől, de nem hagyta ellazulni őket. Most, vagy soha!
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Írta: 2018. december 29. 22:12 | Link

Excalidíció

Denis kérdése után, ahogy a válaszra várok szinte rögtön le is dermedek, ahogy előbb Cath majd Denis tűnik el - igaz utóbbi csak félig - a földben. Hátra pillantok a patkányra, hogy ez mégis mi a franc. Mikor lettek a gondolataim olyanok, amik valóra válnak. Persze nyilván csak nagyon-nagy véletlen de azért mégis. Nem értem a szitut. Valószínűleg a patkány sem, de valamit muszáj okolni és mivel megharapott és haragszom rá, ezért természetesen őt okolom. Akkor is, ha a sebem már nem fáj, mert beszélni még mindig nem tudok. North és Scar hangja aztán kihúz a néma patkányszem-nézésből és pár gyors lépéssel szinte rögtön Denis mellett termek.
Scar terve elég jónak tűnik, bár szerintem egyedül jobban menne. Ennek ellenére odaállok Denis másik oldalára és Scarhoz hasonlóan, a fiú karja és teste közé ékelem a kezeimet. Scarnak egy bólintással és egy néma igennel jelzem, hogy igen, kész vagyok, és már húzzuk is. Jól indul a dolog, aztán megakadunk.
Letérdelek és a földet kezdem szemlélni, hogy van-e ott valami, nem tudjuk-e a lyukat esetleg nagyobbá ásni vagy hasonló... Scarnak viszont más ötlete támad, s mivel még mindig képtelen vagyok a beszédre, nem erőltetem a saját elképzelésem. Felállok, vissza a korábbi pozícióba és amikor Scar háromhoz ér, húzni kezdem Denist, remélve, hogy North alulról tolja.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. január 3. 16:55 | Link

Az excalibur nyomában


- Igen, asszem azok - biccentettem Cath kérdésére, s meg is álltam nagyjából mellette, hogy figylejem, sikerül-e a másik kettőnek kihúzni a harmadikat, ám úgy tűnt nem, mert Scar hangját hallottam, mire arcom azonnal grimaszba torzult.
- Persze, majd pont hozzáérek Brightmore lábához... - dünnyögtem olyan hangossan, hogy  maximum csak Cath hallhatta, majd lehajoltam a lányhoz. Lényegében megkérdezhettem volna, hogy tud-e járni, segítsek-e, ecetera ecetera, ám a fene se akart volna ilyen felesleges bájcsevelyre időt fektetni, helyette egyszerűen felkaptam akár sivalkodott akár nem és aztán lepakoltam a lépcső közepére.
- Maradj itt és takard el a szemed, nehogy belemenjen valami - utasítottam faképnél hagyva.
- Hé Denis! - üvöltöttem fel, hogy most már mindenki hallja - számolj el háromig fennhangon! - tettem hozzá aztán előhúztam a pálcám, aztán csak vártam, mert ajánlom neki, hogy számoljon. Vártam, hogy elmondja az egyet, majd a kettőt, bármeddig tarson is, aztán háromnál intettem a pálcámmal elmormolva egy enyhébb robbantó bűbájt. Mivel nem voltam teljesen diletáns ezért nem rájuk céloztam hanem egy jó méterrel arrébb  a plafonba. A puffanás nem volt nagy, épphogycsak megremegett Scar és MJ alatt a föld, a réten túl pedig feltehetőleg senki semmit nem is észlelt belőle, ám ahhoz elég volt, hogy egy hajszálrepedés meginduljon Denis lyuka felé, majd elérve azt az egész beszakadt. Ekkor jött a tervem második fele:
- Mobilicorpus! - ujjabb intés a pálcámmal és a három alak a törmelékek közül még földetérés előtt szépen kilebegett a nagy porfelhőből amit a beszakadás okozott, én pedig mint aki jól végezte dolgát, mert amúgy marhára jól végeztem a dolgom elmormoltam egy újabb varázslatot, amivel fényt csiholtam pálcám hegyére, hogy végre megnézhessem magamban a barlang belsejét is.
Nem volt sokáig szárazföld, néhány méter után ugyanis a fény fekete víz felszínén csillant meg, elképedve tátottam el számat ahogy közelebb léptem a tóhoz.
Utoljára módosította:North West, 2019. január 3. 16:56
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2019. január 4. 09:48 | Link

Barlangász szakosztály

Kicsit meglep North hirtelen mozdulata, ellenkezni se tudok, amikor konkrétan letesz a lépcsőre. Mondjuk értem én, hogy ő egy határozott férfi, meg azt is, hogy Scarnak bejön a durvulás, de nekem nem biztos. Szóval kicsit csodálkozva nézek rá, ahogy oda letesz, de azért bólogatok, és engedelmesen lehajtom a fejemet, karjaimmal takarva el a szememet. Nem. Nagyon nem szeretném, ha most meg az következne, hogy megvakulok. Persze előtte azért még rámosolygok Denis lábaira, és eszembe jut, hogy mennyire ellenkezett North, hogy hozzáérjen. Megnyugtathatom, egyáltalán nem kell attól félnie, hogy Denis ezt jelzésértékűnek veszi majd, és esetleg küld egy csábos kacsintást felé.
Lényeg a lényeg, hogy eltakarom a szemem, így nem nagyon látom, hogy mi történik, csak azt érzem, hogy az amúgy pocsolyától nedves, beeséstől amúgy is koszos, arcomra és hajamra most még egy illendő réteg por is került. Csodálatosan festhetek, mint egy malac. A hajam amúgy is katasztrofális, pedig amikor elindultunk még tök jó felfedezőnősben nyomtam. Mindegy, majd valahogy túlteszem magam ezeken, inkább szélesen mosolygok a tényre, hogy újra együtt vagyunk.
- Ejj, ejj Brightmore, mit is mondanak az olyanokra, akik minden lyukat betámadnak?
Szegény, biztos nagyon élveztem, hogy pont ilyen lehetetlen helyzetben ragadt bent, így közelebb menve pillogok rá kettőt, szépen, hogy azért egy kicsit jobb kedvre derítsem, és lopva, hogy mások ne lássák, megszorítom a kezét. Furcsa dolog ez az egész, ami ma így lezajlott közöttünk, nem az éjszaka, azt valahol borítékoltam, hanem az, hogy mennyire könnyen egymásra hangolódtunk a veszekedéskor, és, hogy mennyire különleges volt az a pillanat, amikor átölelt a lépcsőn. Ha össze kéne állítanom életem top öt pillanatát, az biztos, hogy az a pillanat benne lenne. Hazamegyünk innen, egyikünk jobbra, másikunk balra, ahogy eddig is léteztünk, de az a pillanat megmarad örökre. Kevés ilyen fontos pillanatom van.
- Ugye most csak szórakoznak velünk?
Kérdezem teljesen komolyan, téve egy lépést a víz felé. A legutóbb belelöktek egybe, szóval nem nagyon vicces.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. január 6. 18:25 | Link

Kenőkés

Kínomban legszívesebben már röhögnék a helyzeten, mert ennyire még sosem éreztem magam kellemetlenül. Már-már tényleg fel is röhögnék, amikor West hangját hallom meg lentről. Na fasza, ő lent hősködik én meg beszorulva számolgassak. Reménykedve abban, hogy tényleg van terve, ami be is fog válni és nem csak hülyét szeretne belőlem csinálni eleget teszek West kérésének. Hangosan kezdek el számolni. Háromnál érzem az enyhe robbanást, repedezik felém a föld, már készülök, hogy én bizony lábra fogok esni, nem pedig a mocsokba, a többiek meg oldják meg. Ám erre nincs szükség, mert West egy gyors lebegtető bűbájjal felfog minket. Talpra érkezem, rögtön zsebeimbe dugom a kezem. Körbe fordulok, hogy mégis mi a tökömet találtunk, amikor meglátom a barlang további részét. Szűk... majdnem elkap a hányinger, még időben fordulok el onnan, nehogy ne csak inger legyen, hanem más is.
Arra tekintek, ahonnan Cath esett le, minimum tizenöt lépcsőfokról, majd meglátom a lányt és kitör belőlem a nevetés. Akaratlan tör elő, nem tehetek róla, de nem tudom megállítani. Térdemre támaszkodom, hogy meg tudjak állni a lábamom, majd vállam pár pillanatnyi rázkódása után meghallom a kérdés.
- Pedofil - kaján vigyor jelenik meg arcomon, ahogy válaszolok a kérdésre. Cath közelebb lép, megszorítja a kezem. Már óvatos mosollyal viszonzom a gesztust, majd mély levegőt véve visszafordulok a többiek felé.
- Oké, szóval ezt kerestük - tekintek körbe ismét. - Meg van, nincs mit. És most? - húzom ki zsebemből a kezem, benne a cigarettás dobozommal. Ha valamelyik azt mondja, hogy bele kell menni a vízbe és, aki kapja marja alapon, megint keresni valamit, akkor sokkot kapok esküszöm. A blázt berakom a számba, meggyújtom azt és elégedetten fújom ki a füstöt. Visszalépek párat, majd fenekemet szépen lerakom a lépcsőre, így várom a további történéseket.
Komolyan nem vágyom le a vízbe, főleg nem egy szűk helyre, amiben víz van. Az isten mentsen meg, miért kell ezt most így? Nem elég, hogy beszorulok, mint egy rajzfilm figura, de még szűk vályatokban kell válykálnom. Gyönyörű lenne, feltenné azt a bizonyos pontot az i-re. Nagy élmény...
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. január 6. 20:23 | Link

A tó asszonya


A sötét barlangba lassan bekúszik a fény. A víz, ami eddig fekete volt fokozatosan változik világoskékké, mintha csillogna tükre alatt valami. És az a hang, az a csodálatos női ének, ami sejtelmesen, halkan de egyértelműen betölti a barlangot elragadó. Nincs szövege, egyszerű dúdolás, mégis azon morfondírozhat a boszorkány lánya és fia, hogy esetleg ilyen hangja lehet a mennyben az angyaloknak is.
Az ének hatással van mindenkire, mindenkit békével tölt el, biztonságérettel ruház fel, hívogat a vízhez. A vízhez, ami lassan forrni kezd, először apró buborékok bukkannak elő, majd egyre nagyobbak és aztán egy alak emelkedik ki, egészen kebelig.
Határozottan nőről van szó, ám ennél többet nem lehet kideríteni róla, arcát fátyol fedi, testét hínár és egyéb tóban található kagylók és homokok.
- Kik vagytok ifjú vándorok - kérdi édes, szelíd hangon, ám mielőtt bárki is felelhetne a patkány előre szalad. North felkiálltva hátrébb mászik, ám a patkány nem tágít, beleveti magát a vízbe és a nő felé kezd tempózni.
Amaz mintha ismerné, hártyás kezét kinyújtja a kis lény felé és hosszú, sötét körmű ujjával megcirógatja barna buksiját.
- Tehát a kardot keresitek, ha itt van ő is veletek. Megtaláltátok, a tó fenekén van, ám oda lejutni nem könnyű. A hínár sűrű, aki megpróbálta eddig segítségem nélkül mind belé fulladt. Ám én segíthetek. Egyvalakit leviszek a tófenékre a kardhoz, hogy szerencsét próbálhasson. Téged, leány! - mutat ujjaival Scarlett felé, majd hívogatóan magához inti.
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. január 8. 19:44
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. január 8. 23:56 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Olyan erősen koncentrált a húzásra, hogy fel sem figyelt arra, hogy mi történik a lábánál. Már csak azt érezte, hogy bumm, és nincs alatta talaj. Lebegés, és földet érés. Természetesen véletlenül sem sikerült a talpára érkeznie, így négykézlábról nézett fel mérgesen Northra.
  - Legalább szólhattál volna - tápászkodott fel, és a férfihez lépve beleöklözött annak vállába. - Mi van, ha megsérülünk? Annyit kellett volna mondanod, hogy "MJ, Scar, menjetek hátrébb" nehéz lett volna, mi? - tört ki a lányból a düh. Igazából ebben nem csak ez van benne, de még az alagsorban történtek is. Utálta, amikor a férfi játszotta mások előtt az érzéketlent. Még hördült egy utolsót, majd inkább elindult az ismeretlenbe. Minden jobb, mint ott maradni.
  A víz gyönyörűen csillog, és a lány szinte kényszert érzett hozzá, hogy megérintse. De mielőtt megtette volna, és alak emelkedett elő. Teljesen lefagyott. Látott már jó pár érdekes dolgot, mióta varázsló, de ilyet nem. A nő egyszerre volt bájos és ijesztő. Hívogató és mégis ellenszenves. Olyan valaki, akiről többet akarsz tudni, de félsz, hogy nem tetszene a meséje.
  Csodálva hallgatta beszédét, de egészen meghökkent, amikor rá mutatott. A szőke is ugyanezt tette, amolyan kérdésként, hogy tényleg rá gondoltak-e. Csapattársaira nézett, egy kis félsz is megbújt talán a szemében. De amikor North-tal találkozott a tekintete, akkor megszületett benne az elhatározás. Minél távolabb.
  Gyorsan kapkodta le cipőit, nadrágját és felsőjét, aztán már indult is a vízbe. Nem szerette volna megváratni a csodás szirént, aki őt választotta. A víz forró volt, égette a lány bőrét, de nem foglalkozott vele. Egyre beljebb ment. Teste körül fodrozódott a víz, szőke haja fátyolként terült köré. Egy utolsó pillantás a scooby gang-re, nagy levegő, és lebukott a víz alá.

Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 26. 23:59
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Choi Min Jong
Tanár, Mestertanonc Tanár, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 4999
Írta: 2019. január 20. 18:50 | Link

Excalidíció

North elképzelései elég merészek. Az egyetlen szerencséje, hogy a reflexeim viszonylag jók, így bár elugrani nincs időm, azért sikerül úgy talajt érni, hogy ma már ne essen bennem több kár. Aztán ahogy szétnézek egy kissé meghűl bennem a vér, mert azért ez a víz... Furcsa érzés jár át, amilyet már régen nem éreztem, a bugyborékolás és a kiemelkedő alak sem sokat segít. A patkány viszont határozottan megindul felé, én is teszek két bizonytalan lépést, aztán meggondolom magam. Megrázom a fejem, és jól megdorgálom magam, hogy kötődök egy rühes döghöz, ami még meg is harapott és elnémított. Nagyot sóhajtok, legyintek egyet és leülök a földre. Kavicsokat lenne kedvem dobálni a vízbe. Azonban megszólal újra a tó asszonya, és hirtelen megint minden olyan más lesz. Eszembe jut a sok legenda, az összes létező leírás, amit olvastam, és kedvem lenne Scarra kiabálni, hogy ne siessen annyira, hiszen veszélyes is lehet ez a móka, de hang továbbra sem jön ki a torkomon és gyorsaság ide vagy oda, mire felállok, már a habokba is veti magát.
Northra majd a többiekre pillantok, hogy őt mit gondolnak? Biztosak-e benne, hogy ez jó ötlet. Teszek ismét pár lépést a víz felé, de valami talán a meleg... talán a gondolat, hogy árthat az is, ha én is belelépek, megakadályoz. Így csak idegesen toporgok, és remélem, hogy a lány karddal vagy nélküle, de épen tér vissza.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. január 29. 17:59 | Link

Visszaérkezés


Először Scar tűnik el a habok között. A víz csendessé válik és sötétté, az idő pedig csak telik. Már gyanakodni lehet, hogy baj van, semmi sem jelzi a közeledő lányt, a sikerét vagy a kudarcát. Ennek legelőször North ad hangot, aki már amúgy is fel és le sétált a parton az elmenetel óta. Nem pihen, csak fel és le, fel és le, jojózhatnak tőle a szemek, záporozhatnak rá a csúnya felszólítások arra, hogy satufék legyen, folytatja oroszlánjárását a sötét tóra meredve.
Nagyjából a tizedik perc körül áll meg és szólal fel. Utána akar menni. Nem izgatja se ing se nadrág a parthoz sétál és felkészül. Ám a rémület görcsbe rántja gyomrát, lábát pedig a homokos parthoz szegezi. Még szerencse, hogy a csapatban van egy kedves buzdító lélek, Denis személyében, aki segít megtenni az első lépést egy határozott faron rúgással.
North elsüllyed a vízben, a habok még egy ideig bukkadoznak ahol csapkodott percekkel ezelőtt, aztán újra hosszú öt vagy hat perces szünet következik.
Talán már újabb emberen gondolkodik a csapat, mikor végre valami elkezd pezsegni, aztán megjelenik North feje. Kiköp oldalra majd mély levegő után kap. Zaklatottnak tűnik, s okát hamarosan a többiek is láthatják mikor Scat feje is előbukkan. A lány nincs eszméleténél, ez rongyhoz hasonló tehetetlen testéről tökéletesen lerí.
Gyorsan haladnak kifelé, North lába sekélyebb részt érint, innentől ölben viszi tovább a lányt, aztán mikor térdénél gomolyok a víz a barlangot hirtelen vérfagyasztó üvöltés tölti be. Nagyon magas a hang, mintha a füleket akarná süketté tenni, s valami nagy sebességgel megindul Northék felé. Nem látszódik belőle sok, csak a hab ami körülötte csapkod  s a hang vele együtt közeledik.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2019. február 7. 11:13 | Link

A barlangban

- Szerintem menjünk innen.
Szólalok meg határozottan, de úgy tűnik, hogy a szirén nagyobb befolyással van, mint én. Rossz érzésem van, és kezdek egyre jobban arra vágyni, hogy ne itt legyünk. Eljöttünk, jó buli volt, de ennyi. Csak menjünk el innen. A frusztráltság egyre jobban eluralkodik rajtam, ahogy Scar eltűnik a habok között, kis idővel később pedig North is megkezdi a járkálását. Egy ideig őt nézem, de annyira zavar, hogy inkább MJ és Denis között kezdem el járatni a tekintetem. Nemet kellett volna mondani arra, hogy Scar lemenjen. Nem értem, hogy North miért hagyta. Nem hiszem, hogy ez ennyit érne.
A barlang széléhez sorolva, a falnak vetett háttal ülök le, próbálom újra végiggondolni a szoborkert történéseit. A hangok még most is a fejemben visszhangoznak, ahogy könyörögnek a szívért, ami a labirintusban van. Nem tudom kiverni őket a fejemből, kudarcként élem meg, hogy nem tudtam megmenteni őket. De az a férfi... szorosabban fogom össze a pilláimat, nem szabad rá gondolnom.
~ Merlin átka. Ha nem a kardot akarod, nincs mitől félned.~
Mégis félek. Félek, hogy Scar nem jön fel élve. Mi van, ha így történik? Ha tényleg meghal? Ha a szobrok közé kerül, és oda tévedve az ő hangját is hallani fogom? Nem kizárt, hogy visszamegyek még oda, ha van rá lehetőségem, talán. De nem akarom Scart hallani ott. Nem akarom látni az arcát. Észre se veszem, de azon kapom magam, hogy imádkozom. Könyörgök azért, hogy hazamehessünk mind.
- A kripta üres volt?
Kérdezem végül csendesen, és fogalmam sincs, hogy kaphatok-e választ rá. A szív egy lepecsételt dobozban van a kriptában. De mi van, ha már nincs ott? Ha valaki már elvitte? Mi van, ha Northék kihozták? Alkutárgy lehetne Scarért. Nézem, ahogy North megindul, de megtorpan. Furcsa dolog ez a szerelem, én azt hittem, hogy minden akadályt képes legyőzni. Ezért nem űzöm ezt, mekkora csalódás.
- Csinálj valamit, Brightmore!
Nem tudom, miért éppen Denist szólítom meg, és miért idegesen, de úgy érzem, hogy Denis képes lenne rávenni North-t az elindulásra. Csak csináljon valamit, hogy menjen. És csinál. Mondjuk kicsit drasztikusabbat, mint hittem, hogy fog, legalább megtörténik. Nézem, ahogy a srácot elnyelik a habok, majd felpillantok Denisre.
- Bocs.
Nem, nem őszinte a bocsánatkérésem, ideges vagyok, és fogalmam sincs, hogy miért. Mintha a bőröm alatt lenne valaki vagy valami, ami hergelne. Szívem szerint most kitörnék a saját bőrömből. Telik ez a rohadt idő egyáltalán?!
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig várunk, hogy miért érzem, hogy lassan megfulladok. Mintha nem tudnék az idegességtől rendesen levegőt venni. Aztán egyszer csak, mikor már inkább a szabad levegőre mennék, megjelenik North, kezében az ájult Scarral. Sietve kelek fel és indulok meg feléjük, de az éles hang egy pillanat alatt megállításra kényszerít, fülemre szorított kezemmel, lehunyt szemmel próbálom tompítani. Valami közeledik. Erősnek kell lennem. Próbálok odaérni, és a kiérkezők valamint a valami közé állni, és olyan hangosan kiabálni, hogy meghallja.
- ELÉG LEGYEN!
~ Te is azért jöttél, hogy ellobd a kardot? Ha igen félj! Rettegj, mert az egész város, minden fa, fű, minden állat és minden tárgy azon lesz míg itt vagy, hogy megöljön. Ha pedig nem, nincs mitől tartanod. ~
Nem a kard miatt jöttem. Nem félek.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. február 8. 20:08 | Link

Kenőkés

Persze, nyilván egy tó fenekén kell, hogy legyen az a nyavalyás kard. Nem lehetne csak odamenni, kihúzni valakinek és végre haza menni. Nem... úszikázzunk le érte, ráadásul az, akit a szirén kiválaszt erre a becses feladatra. Amint Conroy elmerül a habok között, nagyot sóhajtva nyújtom ki lábaimat. Könyökömmel támaszkodom a feljebb lévő lépcsőfokokon, várva a csodára. Eltelik körülbelül három perc, West máris fel s alá járkál, morog magában, emelkedett szemöldökkel figyelem, ahogy járkál. Lassan én is begolyózom, ahogy oda-vissza megy, borzasztóan idegesítő. Több sem kell neki, a tizedik perc környékén torpan meg a tó szélénél, és nem mozdul. Utána akar menni, mégis nagyobb a félelme, minthogy Conroy után ugorjon. Payne is elkezd visítani, mintha én valami motivációs esteket tartanék a jelenlévő tagoknak. Nagy nehezen feltápászkodom, kezeimet zsebreteszem, égő cigarettám lazán fityeg a számba. Gyönyörű lehet kívülről, ám pont nem érdekel, öles léptekkel indulok meg West felé, amint odaérek bal lábam a talajon tart, jobbommal pedig rásegítek, hogy végre betaláljon a vízbe. Hatalmasat csattan a tó vízében, remélem arccal esett bele, majd visszasétálok a lépcsőhöz, és ugyanabban a pozícióban ülök le megint. Payne felé emelem pillantásom, egy vigyor terül el arcomon, ahogy bocsánatot kér. Csak rákacsintok, mélyet szívok cigarettámból, csak utána válaszolok előbb feltett kérdésére.
- Ahogy mondod - hunyom le szemeimet, még fejemet is hátradöntöm a lépcsőn. Senki nem tudja mennyi idő telhet el, mire ismét hallom a víz mozgását. West libben ki elég béna ábrázattal a vízből, karjában Conroy-jal, aki még szarabbul néz ki. F*sza. Tényleg nem megyünk soha haza. Cath máris mellettük terem, abban a pillanatban, ahogy megcsapja - valószínűleg - mindenki fülét az eszeveszett visítás. Gyorsan pattanok fel, cigarettám a földre hullik, és mintha lassítva érzékelném a világot. Westen taszítok egyet, szinte bizonyosan abban, hogy megtartja az egyensúlyát és kifelé indul Conroy-jal, majd gyorsan megragadom Cath karját, mikor kiabál egyet, nagyot rántok rajta magam mögé és éppen ahol áll hirtelen lobban fel egy tűz fal. Csak gondolnom kellett rá, és máris köztünk és a visító lény közé kerül. Balra sandítok, remélve, hogy nagy rohanásom közepette nem mértem el a dolgokat és MJ nem éppen a lángokban áll. Egy pár másodperces elégedett mosollyal konstatálom, hogy egyelőre jól állunk, nem hiszem, hogy a lény a vízből kimerészkedik a tűzbe, legalábbis az elméletem ez.
- Na takarodjunk innen - mondom fennhangon, hogy a nagy visítás közben mindenki meghallja, majd először jelentőségteljesen MJ-re pillantok, reménykedve, hogy megindul, majd Cath karját elengedve, tenyerébe csúsztatom a sajátom és elkezdem kifelé húzni, mindezt tizedmásodpercek alatt.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. február 8. 20:49
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. február 9. 21:41 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Húzta a férfit és tolta, csak hogy minél gyorsabban felérjenek a felszínre. Törött ujjaival egyáltalán nem foglalkozott, és még csak nem is kímélte őket miközben úszott. Fájt, sajgott, olyan fájdalom volt, amit még soha nem érzett, de ez még minig elviselhetőnek tűnt az adrenalin mennyiség mellett, amely az izmaiban és agyában tombolt.
  Felértek a felszínre, és hirtelen elöntötte az öntudat. A fájdalom egy addig ismeretlen hulláma érte el, és összerogyott a súlya alatt. Érezte, ahogy eszmélete egy pillanat alatt odavész, és még utoljára, mint egy reakciócselekvésként North felé nyúlt. Aztán semmi.
  Megremegtek a pillái, kilátszódott szeme fehérje egy pillanatig, aztán mint aki egy rémálomból ébredt. Sűrűn vette a levegőt, mintha több kilométert futott volna, és nyúgtalanul kapálódzott, amíg rá nem jött hol van. Magához ölelte a férfit. Még nem tudott szinte semmit se a környezetéről, se magáról, csak egyszerűen tudta, hogy a megfelelő kezekben van.
  - Vége? - suttogta a férfinek kérdését, aztán eluralkodott a fájdalom az egész bal felében, kezdve a törött ujjaival. A férfi háta mögött felemelte kezét, és megrökönyödve vette észre, hogy fájú testrészei a kétszeresére dagadtak és máris lilává színeződtek. Csak nézte megbabonázva őket, és igyekezett minél kevesebbet mozgatni, hiszen akkor csak még jobban fájtak. Nem mert szólni Catnek, hogy jöjjön és segítsen rajta, vagy megkérdezni hogy Denis mégis miért játszik a tűzzel. Ha kinyitotta volna a száját, valószínűleg először jött volna ki belőle egy fájdalmas sikoly és sírás, mint értelmes szavak, így csak hagyta, hogy North oda vigye, ahová akarja. Biztos volt benne, hogy a férfi is tisztában volt vele, hogy mi is a helyzet vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. február 20. 11:14 | Link

Az excalibur nyomában


Az a valami gyors volt és ijesztően hatalmas erejűnek tűnt úgy, hogy neki hazai volt a pálya, míg nekünk ennél idegenebb nem is lehetett, pláne,hogy én víziszonyos voltam, csak egy két zavaró tényező miatt lendülem rajta túl, sőt hála Denisnek szó szerint is.
Amikor kiemelkedtünk a vízből már kezdtem kicsit megnyugodni, lábam biztos talajon, s igaz Conroynak épp elment az esze pár pillanatra, nem volt annyira nehéz, hogy gondot okozna a kihozatala.
Ám mikor már azt hittem, hogy minden rendben meghallottam azt a rémes üvöltést amitől ledermedtem, majd rettegő ábrázattal hátratekintettem.
A vízben valami közeledett felénk, nem látszott ki belőle semmi, csak a magasra csapó hab, ám biztos voltam benne, hogy ha utolér nekünk végünk.
- Hát izé, még nincs, kicsit ájulj vissza, még pár perc... - makogtam a közben felébredő lánynak, amiután az egy sort kapálózott amitől a haladásom szintén csak még lassabb lett.
Magam mellől ekkor meghallottam Cath hangját, nem értettem mit mondott, ám úgy tűnt öntudalanul is már kijjebb értem, csak a bokáim körül fodrozódott a víz. Aztán pedig jött az óriási tűzoszlop. Lángja az egész barlangot és minket is vörösre festett, s elválasztott a rémtől. Ez még óriásibb sikításra sarkallta a lényt, amitől úgy érztem beszakad a dobhártyám.
- KI INNEN! - végre kiértem mindkét lábammal a szárazra, s azonnal rohanni kezdtem kifelé, bízva abban, hogy mindenki követ, viszont erről megbizonyosodni már csak odafönn voltam hajlandó, mikor letettem a földre Scart.
Ha mindenki kiért fogtam a pálcámat és a beszakadásokat, amiket Cath és Denis okozott visszaállítottam, mintha meg sem történt volna, remélve, hogy ezzel megakadályozom a lényt a felszínre jutásban.
- Mindenkii...huh mindhenki jól van? - két zihálás között néztem körül.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2019. február 20. 20:20 | Link

Barlangászok

Szerintem simán csak hibbant vagyok, és fogalmam sincs, hogy mit remélek. A férfi a kertben azt mondta, nekem nem eshet bajom, hiszen én nem azért vagyok itt, mint a többiek, én nem a kardot, hanem az élményeket akarom megszerezni... mondjuuuk, az is igaz, hogy nem biztos, hogy ezt a tó hölgye is így gondolja. Oké, egy kicsit elszámítottam magam.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, leblokkoltam, és megijedtem, azt hiszem. Nézem a felém közeledő valamit, a rántást csak tompán érzékelem, de nem ellenkezem, engedelmesen bújok Denis mögé, és azzal a kezemmel, amit nem Denis tart, karolom át a kezét, és reszketeg macskaként bújok hozzá. Letaglóz és ámulattal tölt el az, amit látok. Ahogy a tűz védelmet nyújt, forróságot érzek, nyugalmat, biztonságot. Csodálattal tekintem a falat, ami véd minket, és egy pillanatra elfelejtem, hogy hol is vagyunk, hogy félnem kéne, hogy lehet, hogy nem lesz olyan, ami miatt holnap is lenne okunk kinyitni a szemünk. Elengedem Denis kezének ölelését, ahogy érzem, hogy a keze lejjebb csúszik, tenyereink eggyé válnak. A többiek után futva indulunk meg mi is a kijárat felé, de hirtelen visszarántom, csak egy pillanatra, amíg a táskámat felveszem. Fontos lenne, hogy ne hagyjunk el mindent.
Az előbbi jelenet után a kinti hideg váratlanul csap meg, akaratlanul is reszketni kezdek, és összébb húzom magam. El kellene engednem Denis kezét, de jelenleg az egyetlen pont a testemen, amit biztonságban érzek, az az ő kezében van. Persze, ha ő elengedi az enyémet, akkor nem ellenkezem, de nem kezdeményezek, azt semmi esetre sem. Félek, de én Cath Payne vagyok, nem fér bele, hogy ezt ki is mutassam. Furcsa azonban, ha Denisre nézek, neki nem tudom megjátszani magam, ezért, természetesen, North figyelem.
- Mi a franc történt odalent?!
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. március 6. 12:13 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tompa, fájdalomtól és adrenalintól zúgó fülébe még eljutott a lány sikítása, bár nem olyan erősséggel, mint ahogy Northnak, legalábbis a megfeszülő izmain keresztül ezt érzékelte a szőke. Mikor kiértek, és North lerakta, addigra sikerült összekaparnia magát a lánynak, és karját csak vállból mozgatva mutatta Catnek, hogy segítsen rajta.
  - Csapda volt - mondta ki tömören, hangja zaklatottságról árulkodott, hangszíne talán feljebb is hangzott, mint ahogy szokott.
  Megvárta, míg segítenek rajta és meggyötört ujjain. A lehorzsolt térde és lila ajkai annyira nem foglalkoztatták, szinte nem is érezte, hogy fázik, csak mintha a sokk miatt remegett volna. - Tudom...hol...van...a...kard - mondta össze-össze koccanó fogai között. Várt egy par pillanatot, hogy mindenkihez elérjen az információ, és az addigi beszélgetés foszlányok is elhalkuljanak. Mindenki zaklatott volt, de már nem volt messze a cél, és ő ugyan nem megy haza a kard nélkül. - Nincs innen messze. Gyalog is járható - mutatott maga elé a lány ép kezével, mint egy útmutatásként, hogy merre induljanak el.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 1106
Írta: 2019. március 6. 18:31 | Link

A KARD


A tűzcsóvának hála a szirén nem tudja elkapni a kis csapatot, a női alak visszatántorodik a lángtól, sikolya dühödtből rémülté válik. Denis megragadja és kirángatja Cathat, North pedig Scart segíti a felszínre, azonban az ötödik tag még a barlangban van. Az enyhe remegéstől a plafonról levált néhány nagyobb kő, s az egyik fejen találja a férfit, aki ájultan rogy a földre.

A társai már kinn vannak, North pedig előhúzza a pálcáját. Pillanatok kérdése csak, hogy a MJ-t elnyelje örökre a természet gyomra.
Talán már kezdik sejteni a higgadtságukat jobban megőrzök, hogy valaki hiányzik, North tétovázik a varázslattal, körbekémlel még egyszer, s ekkor a lejárat felől megjelenik két alak. Odalenn már mindent ködként ellep a por. Ezért sem lehet kivenni semmit, csak mikor kilépnek a felszínre. Mindkét alak ismerős. Az egyik a tegnapi pincér, férfi alakjában, a tekinteteket kerüli, szigorúan maga elé néz. A másik Mj, eszméletét vesztve a karjai között. Olyan így, mint egy gyermek, az idegen izmos karjai között kicsi és sebezhető, még ha valójában damfírról is van szó.
A patkánynak hűlt helye, egyedül csak a megmentő rövidre nyírt, barna haja emlékeztet rá, s az a randa, sárga szempár, ami szinte állati megjelenést kölcsönöz viselőjének.
Nem fecsérli az időt, felemeli állát és Northra szegezi tekintetét. A többieket kizárja, mintha mind ott se lennének.
- A kertben várunk - szól. Hangja nem fenyegető, csak kemény és hideg. Személytelen, idegen, aztán elhopponál.
North megmarkolja a zsebében lévő levelet és kihúzza, majd felmutatja a megmaradt társaságnak.
- Nem esik bántódása - suttogja, mint aki tud valamit, s valóban a férfi tud is. Elvégre haladékot kaptak, az idejükből pedig még maradt, így társukat addig nem bánthatják.


Scarlett a mélytavi kalandja után úgy érzi, mintha nem is önmaga lenne, s valami más irányítja. Amikor megfogta a lila kardot látomása volt az igaziról. Talán csak csúfolódás volt a szirén részérül, hogy megmutatja az igazságot, mikor túl késő, ám ebben az esetben hiba volt, mert így az immár csak négy taggal rendelkező csapat eltalál a helyre. Az erdő közepén, ahol a fenyők annyira közel nőnek egymáshoz, hogy zárt kört alkotnak, ott van egy kis menedék. Nagyjából egy tornaterem nagyságú, a nap lemenetében befesti rózsaszínűre a tájat. Talán fél óra és lemegy végleg. A kis rétet egy vékony csermely szeli ketté, nagyjából olyan vastag, mint egy férfi nagyujja, s középen ott áll egy kő. Moha és kosz fedte, alatta ősi írás betűi. Benne pedig egy kard. Rozsdás, barna, olyan, amit már nem is igazán lehet használni, csak esetleg múzeumba kiállítani a többi ósdi régiség mellé, mégis mindegyik jelenlévő érzi, hogy valami különös mágia járja át a helyet, minek a központja a kard.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 1095
Írta: 2019. március 7. 06:55 | Link

Megmaradtak

- Valami nem jó.
Ujjaimat kibontva Denis ujjai közül, próbálok minél magabiztosabb lenni. Csak jussunk innen haza, csak éljük túl ezt, mert ez a fiú, nem tudom, hogy mit tesz velem, de meg akarom fejteni. Látta a gyengeségeimet, amiket sosem mutatok meg, és mellette védve érzem magam. Lehetetlen, hogy ilyen ember létezzen, és most mégis, ott áll tőlem pár lépésre. Eltávolodtam tőle ugyan, de visszapillantok rá, mintha a homlokára lenne írva a válasz, mitől lett alig huszonnégy óra alatt ennyire különleges nekem. Egy srác csak, olyan, mint a többi, és mégis, valahogy nem. Évek óta egy iskolába járunk, hallottam már róla, és most itt vagyunk, és... lehetetlen! Nem kötődhetek hozzá. Biztos vagyok benne, hogy csak a helyzet teszi. Lehet, hogy két perc múlva meghalunk, nem akarom magányosan tölteni életem utolsó két percét.
- Hol van MJ?
Kezd egyre jobban aggasztani az, hogy fogyunk. Először a nő, aztán a fiú. Vissza kellene menni érte, de épp csak teszek egy lépést - komolyan, nekem nem számít a saját életem? -, meglátom a két alakot, és a tegnapi események fényében, pontosan tudom, hogy ki a magas. Úgy iszkolok vissza Denis mögé, karjába kapaszkodva, mint valami rajzfilm figura, pedig alapból nagy szám van, de most igazán, de tényleg, nem sértődöm meg, ha nem engem átkoz meg. Nézem North-t, és már bánom, hogy nem olvastam el a levelet akkor, amikor lehetőségem volt rá, mert titkol előlünk valamit, ebben biztos vagyok, ám nem adok ennek hangot, hiszen elindulunk, és a többiek után, leghátul botorkálok. Kicsit haragszom a világra, és össze vagyok zavarodva. Ha visszamegyünk az iskolába, minden jó lesz. Minden. Megszűnik ez a furcsa kötődés, megszűnik az, hogy félek. Megszűnik minden ilyesmi.
- Mi áll a levélben?
Érzem a hely mágiáját, de én ezt korábban is éreztem, vagy ha nem is ezt, a kertét igen. A sok sikoltó, könyörgő nőét. MJ most ott van.
- A szoborkertben női alakok vannak, olyanok, akik a kardot akarták. Szobrokként. Könyörgő szobrokként. Te csak egy szobrot látsz, de belül nők vannak, akik könyörögnek azért, hogy az átok megszűnjön. Nem akarhatjátok, hogy mi is oda kerüljünk.
Ha valamit nem tudok elfelejteni, akkor azok a hangok, a szobrok könyörgése, és bár felajánlottak nekem ott egy másik "állást", valahogy nem lennék képes ott élni, és a könyörgésüket hallgatni.  
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. március 12. 20:12 | Link

Kenőkés

Végre friss levegő. Szinte arcon csap az áporodott és párától sűrű barlang szag után. Rögtön lehuppannék a fűre, ám feltűnik, hogy egyel kevesebben vagyunk. Már éppen nyitnám a számat, hogy rákérdezzek merre van koreai barátunk, amikor Payne megelőz, és már indulna is lefelé, amikor - mint egy elb*szott filmben - a porfelhőből lépked ki drága pincérünk karjaiban MJ-vel. Payne rögtön mögém kerül, karomba csimpaszkodik, lesandítok rá, egy féloldalas mosolyt engedek meg felé, hogy ne aggódjon nem lesz gond.
A férfi Westnek beszél. Persze, ki másnak? Rohangálok fel-alá, hogyha lehetséges, akkor senki ne haljon meg, amióta elindultunk megszerezni azt a b*szást, amit a híres Excaliburnak tartanak, egy olyan ember miatt, aki a barátnője haláltusáját - akiért elvileg meghalna - végig várta volna a vízparton ácsorogva, a víziszonya miatt, és ha nem rúgom bele, akkor bizony Conroy még mindig lent lenne. Egy olyan ember miatt, aki nem mentené meg egy iszonya miatt a lányt, akit szeret, de, amint megtörténik, csak ő létezik és van, az fel sem tűnik neki, mint vezető, hogy egy tagja a csapatnak hiányzik. Szemeimet összeszorítva indulok meg lassan a többiek után, hátha valami történik. Csak sétáljunk, csak ne kelljen beszélnem, mert esküszöm Merlinre, beverem West képét dühömben. És ha én itt elszabadulok, akkor azt senki nem köszöni meg. Anglia örülne felégetem területük felét, biztos vagyok abban, hogy megköszönnék, sőt, még kezet is csókolnának nekem. Fél szemmel sandítok csak hátra folyamatosan, hogy rajta tartsam a szemem Payne-en, mert mázlimra csak rá kell figyelnem, West most már foglalkozik Conroy-jal, de azért nem bízva a véletlenre semmit, rá is figyelek.
Zsebemből óvatosan előtúrom cigarettámat és a számba dobok egy szálat. Egy pillanatra megállok, meggyújtom azt, mélyet szívok belőle. Az ég felé tekintve fújom ki a füstöt, egy pillanatra lehunyom a szemem.
- Istenem adj erőt - suttogom felfelé, szám szegletébe tolva a blázt, indulok tovább.
Egy erdő közepén lévő sziklába taszigált rozsdás kard. Na remek! Ezért valóban megérte eljönni idáig, gyönyörű látványt nyújt, kár lenne tagadni. Egyik szemöldökömet megemelem West felé, ahogy megállok a szikla előtt.
- Na haverom - dugom zsebre a kezeimet, szívok egyet cigarettámból. - Húzd ki ezt a lóf*szt és haladjunk, mert innék már egyet - invitálom meg jobb kezemet kinyújtva a szikla felé Westet, hogy csak utána. Az istenért sem vallanám be, de valami olyan erő van ekörül a kő körül, hogy a hideg rázza meg minden csontomat, és esélyes, hogy nem vagyunk vagy nem maradunk egyedül, szóval tényleg leléphetnénk minél előbb.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek