29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 14. 05:14 | Link

Leonie
beköltözés, 5. felvonás, március 30. szerintem már bőven háromnegyed 1 Cheesy

Ez a második nagy folyosói kóborlásuk alig csendesebb, mint az első, bár most lényegesen rövidebb ideig tart eljutniuk a kívánt helyszínhez. Keith minden igényt kimerítő hosszúsággal és letörölhetetlen vigyorral válaszolgat Leonie kérdéseire, boldogan adva át neki a fődumás szerepét, amit a nagyterem előtt olyan mohón igyekezett kisajátítani. Gömbvillám nagytermi zavarát természetesen egyáltalán nem vette észre, Keith nem az a típus, akinek feltűnnének az ilyesmik.
Átlépve azonban a társalgó ajtaját, karjában Leonie-val egy egészen különös érzés keríti hatalmába; igen, kanapék. Tipikusan az az eset, mikor csak akkor tudatosul benned a fáradság, ha lehetőséget látsz arra, hogy békésen elnyúlj valami erre alkalmas puhaságon, ahol aztán semmi máshoz nem fogható boldogság árad szét benned, mint kölyökkorodban. Keith egyébként is sokszor hasonlít egy kisgyermekhez.
 Nem hisz abban, hogy ez bármelyiküknél hosszú távú érzés lenne, de Keith mindig is a pillanat embere volt. Ennek megfelelően sokkal békésebb lendülettel viszi a vöröst a kanapéhoz, akinek még csak felállnia se kell, a srác ügyel rá, hogy kényelmesen tegye le, és még a sütiért se kell messzire menni; ott hever egy bőségesen megpakolt tálca a kanapé előtt álló ezüst asztalka tetején. Kinyúl érte, megvárja, hogy Leonie kiválassza a legmegfelelőbb sütit, majd ő is a szájába töm egy csokis-kókuszos golyót és lerakja a tálcát elérhető közelségbe a kanapé elé, hogy gond nélkül falatozhassanak a nagy fetrengés közben is, mivelhogy Keith itt, a kastélyban először, egyelőre nem akar ugrálni, pörögni, mindent megfogdosni, beszélni, megismerni, tapasztalni - még arra se veszi a fáradságot, hogy átmásszon egy másik fekvőhelyre, egész egyszerűen ledobja a cipőjét, odahúzódik Leonie mellé, átrakja karját a derekán, mintha már közeli barátok volnának, és mélyen beletúrja arcát egy közeli piros párnába. Különös, megfoghatatlan megnyugvást érez, mintha nem 2 órája, hanem 2 évtizede lenne a kastélyban; azt érzi, amit a kapu átlépésekor, hogy itt még nagyszerű dolgok fognak vele történni - hiszen ez már bizonyítható is, itt van például a szerencsés találkozása Leonie-val. Minderre csak rátesz a kandallóban pattogó barátságos tűz hangja és közeli melege, ami hála a későn befutó télnek, még most is megörvendezteti őket bájos ropogásával.
Természetesen egyáltalán nem meglepő módon a szavai a legkevésbé se tükrözik a gondolatait.  
- Asszem itt el fogok hízni, minden terem folyton csak töm. Leonie, muszáj lesz gyakrabban táncolnunk, esetleg egyesületet is alapíthatnánk. - Mormogja a párnából bujkáló mosollyal, aminek igazából csak a fele látszik, mivelhogy az arca is csak félig látszik, azt is sűrűn keresztezi a kócos haja.
- Csinálhatnánk ilyen lélekfelszabadító táncórákat, amilyeneket a 60'-as években nyomtak Los Angelesben, csak ezek nem feltétlenül végződnének orgiákkal. Sok itt  az olyan szabadelvű ember, mint te?
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 14. 05:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 14. 17:42 | Link

Keith
Egy biztos, a kastély már alszik

Legalább olyan békésen ki van nyúlva, mint egy döglött béka. Persze azért arra még van ereje, hogy a felé nyújtott tálcáról vegyen magának süteményt, és elkezdje jóízűen majszolni. Nem zavarja, hogy közben mindent összemorzsáz maga körül, még a mellé telepedő Keith-t is. Csak rágcsál halkan, minden értelmes gondolatot kizárva elméjéből, ami nem egy nehéz feladat, mivel Herci újbóli közelsége hipersebességgel nyomja le a biztosítékot agyában. Eleinte csupán pislog nagyokat, végül egyre laposabbakat, ahogy engedelmes lufi módjára leereszt.
Kezdi úgy érezni magát, mintha otthon lenne, és jó szokásához híven bemászott volna Kev mellé az ágyba. Már csak a mesemondás hiányzik az egészből, és igazán kerek lenne a történet. Ennek az idilli érzésnek köszönhetően rendes kisgyerek módjára odabújik a szőkeséghez, és már éppen elszundítana hüvelykujjával a szájában, mikor a másik kibillenti lelki békéjéből azzal, hogy megszólal.
-Ne félj! Jó sokat fogunk táncolni! – Könyököl fel, hogy egészen közelről belebámulhasson az uraság arcába, és komoly tekintetével próbálja meggyőzni igazáról. Előreláthatólag még a Kastélyt is lerombolják maguk körül, annyi tűz meg őrültség szorult beléjük.
-Húúú, csináljunk! – Lelkesedik kuncogva, és már fel is térdel, mert izgatottságában képtelen tovább fetrengeni.
-Azt hiszem, sok embernek lenne itt szüksége lélek felszabadításra. – Próbálja elképzelni, ahogy az összes tanerő hangosan énekelve körtáncot jár. Hmm… Seren bácsi bizonyára kimagasló teljesítményt nyújtana egy ilyen foglalkozáson.
-Rengeteg jelentkező lenne rá! – Állapítja meg vidoran némi morfondírozás után. El sem tudja képzelni, hogy valaki kihagyna egy ilyen lehetőséget, hiszen áramlana a jókedv az ereikben. A rellonosoknak különösen jót tenne, Zója néninek is kevesebb munkája lenne…
-Dejóóó! Mikor kezdjüüük? - Lelkesen tornázik a srác mellett, veszélyesen közel ahhoz, hogy ismét kárt tegyen benne. Ezt maga is észreveszi, ezért egy fél pillanat múlva már a kanapé támláján ül, és onnan bámul csillogó szemekkel az úrra.
-Éjszakánként belóghatnánk valamelyik tanterembe, hogy kitáncoljuk magunkat! - Kezd bele a tervezgetésbe, de egy  pillanattal később elszontyolodik, és összeráncolja a homlokát.
-Jaaa, de hiszen nem szabad! Mint prefektusnak, kötelességem tájékoztatni Téged, hogy este tíz után nem szabad elhagyni a hálókörletet! - Húzza ki magát, miközben próbál minél hivatalosabb hangnemet megütni. De a következő másodpercben felkap egy párnát, és izomból hozzávágja Hercihez. Sejthetjük, hogy nem rejtezik a hölgyben rendkívüli Hulk erő.
-Miattad most nagyon rossz vagyok! - Panaszolja, de nem bírja megállni vigyorgás nélkül.
-Menned... kell... a... toronyba... aludni... - És minden egyes szó után megpróbál rácsapni a gyerkőcre, míg a nagy heveskedést félbe nem szakítja egy kis egyensúlyvesztés. Átbillen a támlán, és a kanapé mögött nagyot puffan a padlót megtámasztva felülről. Még azért nyekken egyet, jelezve, hogy él.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 14. 20:08 | Link

Leonie
beköltözés, 5. felvonás, március 30. 0:45 körül

Ketten olyanok együtt, mint két rossz gyerek, akik betömtek magukba négy tábla csokit és képtelenség lenne őket lefektetni, mivel egy pillanatra se tudnak lenyugodni egymás mellett. Ha Leonie pilled el, akkor Keith csigázza fel őt néhány szavával, ha Keith, akkor meg Leonie ugrik rá, nehogy egy csepp békéjük legyen.
Így természetesen Leonie irtóra fellelkesül az új ötleten, aminek a srác elsőre igazán örül, de mikor a lány feltérdel, a szörnyű konyhai emlékképek olyan intenzitással árasztják el paranoiás gondolatait, hogy már jó előre felvinnyog, miközben védekezésképp összerándul egy pillanatra. Ezt meglepő módon különösebb figyelmeztetés nélkül Leonie is észreveszi, és kissé hátrébb húzódva fűzi tovább az őrült ötletet, Keith pedig így már nyugodt szívvel fordulhat a hátára, hogy kezeit a feje alá támasztva hallgassa Gömvillámot.  
- Igazán furcsa találkozások lennének...- A piszkos kis vigyorából messziről lerí, hogy számára minden remek és vonzó, amit a 'furcsa' kategóriába sorol; a lényeg itt is az öröm keresése, lehetőleg a legegyedibb módon, amit ki tudnak találni. Már azt is boldogság elképzelni, ahogy ketten, vagy akár egy nagy csapatban táncolnak sámánként, vagy igazi úttörőként a holdfénnyel megvilágított hatalmas teremben, időnként a réten, miközben közösen kántálják a szentigeként funkcionáló, a lehető legkomolyabban vett dalaikat addig, míg mindannyian fel nem oldódnak a hihetetlen közösségi élmény gyönyöreiben, és nem omlanak nevetve a földre. Erről a ma estéről is festeni kéne egy képet.
Míg ezen álmodozik, persze lármásan jól ki is neveti Leonie 'kemény vagyok' Rohr dorgáló próbálkozását, amire válaszul, teljesen jogosan csak egy párnát kap a képébe.
- Életcélomnak tekintem, hogy rosszá tegyelek! - Kiáltja dacosan, miközben hangosan nevetve igyekszik kikerülni Leonie újabb és újabb párnacsapását nagyjából úgy, mintha csikiznék, és már csak azt veszi észre, hogy eltűnt előle a kicsi sárga párna, a túloldalon meg puffan valami.
A lehető legnagyobb együttérzést tanúsítva segítségül az ő piros párnáját küldi Leonie arcába, ráadásul ki is röhögni, s mivel ez nem bizonyul a legkielégítőbb megoldásnak, utána dobja az összes tarka párnát, ami hirtelenjében a keze ügyébe kerül. Ezek után már csak annyi feladata van, hogy felkapjon néhány süteményt a tálcáról és elszeleljen néhány méterrel arrébb; így amint vöröske feltápászkodik, már dobhatja felé a legkrémesebb süteményeket.
- Azt hiszem te leszel erre a kedvenc prefektusom. Képzeld el, miket csinálhatunk majd a jelvényeddel! - Két órát töltött eddig a Bagolykőben, de úgy látszik ez az idő bőven elég volt, hogy megtanulja az iskola legfontosabb tételét; a kreatív szabályszegést. Fantáziáját iszonyatosan piszkálják ezek az új lehetőségek, nem valószínű, hogy ellen fog állni a csábításnak - még azt se bánná, ha Leonie minden egyes éjszaka büntetőmunkára küldené.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 17. 17:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 14. 22:35 | Link

Keith

Ha apukája tudná, milyen társaságba keveredett, biztos nagyon aggódna kislányáért. Lassan Leonie is elkezdhet gondolkodni azon, hogy mennyire rossz irányba kanyarodik a jelleme. Gurkókkal öli az embereket, egyfolytában csínytevésekbe keveredik, és most még itt van Herci is… ez biztosan nem természetes. De azért jót nevet Keith kijelentésén, meg amúgy is kellemesen bizsergető érzés szétpüfölni az úrfit.
-Nem adom a lelkemet! – Visítja kacagva, de immár a földön fetrengve. Nehezen tudja összekaparni magát, még úgy is, hogy a szőkeség minden segítséget megad neki. Valószínűleg azért árasztja el annyi párnával, mert a kis törpe azokból lépcsőt tudna építeni, hogy visszajusson a kanapéra. Rendkívül figyelmes a srác, hogy tekintettel van Leonie magasságára. Alacsonyságára, attól függ, honnan nézzük. Ülő vagy álló helyzetből.
-Neee, csak a jelvényemet neee! – Gumicukorból van! Különben sem ér visszaélni azzal, hogy a hölgyemény ilyen vajszívű, és hát… szétcsúszott. Rosszabb, mint egy kártyavár nyitott ablaknál.
-Most aztán végeeed! – Csatakiáltással pattan fel a kanapé mögül, de azonnal feltűnik neki az első krémes sütemény, amely elindul az irányába. Ritkán lát az ember repülő süteményeket, az is igaz, de inkább egy sikkantással lebukik a fedezékbe.
-Nem talált, nem talált! Úgy dobsz, mint egy lááány! – Gúnyolódik nevetve, bár egy egészen hangyányit sajnálja, hogy kárba vesznek ezek a finomságok, így inkább ismét kikukkant menedékéből, és rámutat a szájára.
-Ide célozz! – Nagyra tátja a száját, és várja is a következő darabot, hátha sikerül beleharapnia, de lássuk be, ennek esélye egyenlő a nullával, hacsak Keith nem egy született hajtó, benne pedig nem egy őrző bújt el valahol jó mélyen. Ráadásul az is nehezíti a dolgot, hogy alig bírja ki nevetés nélkül. Általában remekül mulat itt az iskolában, de ez az éjszaka felülmúlja minden képzeletét mókázás terén. Kár, hogy a hatalmas kupit, amit csináltak, össze is kell takarítani valakinek. Jajj, hiszen az már annyira nem is muris, báááár… becsukja a száját, és nagyot rikkantva mutat a Hercire.
-Ezt a helyet Te fogod itt tisztára nyalni! – Nyilatkoztatja ki határozottan, bár a tekintélye kissé csorbult azáltal, hogy éppen az arcán kötött ki egy krémes darab. Prüszkölve letörli ruhája ujjával, majd kecsesen átesik a kanapén, és elkezd Keith felé sprintelni, hogy a végén hatalmas lendülettel rávesse magát, és a maradék sütit megpróbálja szétkenni rajta. A jelige: „Edd meg, amit főztél.” Sütöttél. A manók sütötték… na mindegy.
-Most úgyis mindet megetetem Veled! – Vihog, miközben teljes pillangóerejével azon van, hogy lebirkózza a szőkeséget, és beletömködje a szájába, amit éppen talál. Jó, talán a szék lábát nem…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. április 15. 18:55 | Link

Runa

Elgondolkodva hallgattam Runát. Igenis, sokkal fontosabb a belső, mint a külső.
-Nem te gondolod rosszul! Hidd el, hogy sokkal fontosabb, amit ott találok. Hiszen, az a te mozgató rugód.-Mutatok a szívére. Le kell beszélnem erről a butaságról. Miközben beszélgetünk, mesebeli barátnőm elkezdd feloldódni. A jégből pedig, egy nagyon aranyos ám annál félénkebb ember bontakozik ki. Az önbizalom szintjén van mit javítani. ezen, sajnos mindenki átesik, ki előbb, ki utóbb. Eszembe jutott a csomag, ami segített nekem, hogy kibontsam őt, a tartalmában levő zene pedig nyugalmat adott. Meg van! Támadt egy zseniális ötletem. Ha, a zene nekem segített, akkor lehet, hogy Runának is segít. Azzal elővettem, legféltettebb kincsemet és kinyitottam.
-Nekem segít, mikor félek. –Suttogom, miközben a zene betölti a termet és még az egyébként mindig zsémbes festményeket is magával ragadja az andalító dallam. Az izmaim egyre jobban ellazulnak.
-Rosy? Az egyik legfontosabb ember. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.-Ezt komolyan is gondolom. Együtt ismerkedtünk meg az iskolával és együtt tanultuk meg a varázslás mesterégének minden csínját-bínját. Runa megnézi a nyakláncom és hálás vagyok neki, amiért ennyire óvatosan bánik vele. Mikor a könyvekre terelődik a szó, nagyon megörülök. Bár, azokat a könyveket nem ismerem, amelyeket Runa mondd, de a könyveknél nem is kell jobb téma.
-Ismered a Hunger Gamest?-Ez a kedvenc könyvem, ráadásul a főszereplője az én nevemet viseli. Erre nagyon büszke vagyok.  Egy időben, mindig arról álmodtam, hogy majd egyszer jön egy Peeta nevű srác és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Most, hogy felnőttem már másképp látom a dolgokat, de az álmok világában, örökre gyermek maradok. Az álmokról nem fogok lemondani soha. Imádok álmodni! Hiszen, a szürke hétköznapokban igazi kis színfoltokká válhatnak. Jóslástanon, amikor kifejezetten ez volt a téma, azt az álmot sohasem felejtem el. Örökké szép emlék marad. Ráadásul úgy tűnt, mintha valóságos lenne.
-Hol is kezdjem? Az én örökbefogadóm Odett. Ha, bármi problémám van, őt keresem meg vele. Odett pedig, segít megoldani, vagy, ha kérdésem van, akkor válaszol nekem. Szóval, ha még nincs neked, akkor a Levitában kérj egyet, hiszen ő tud neked segíteni, hogy a végén jobbá válj minden téren. Amolyan pótanyuka.-Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá. Odett nagyon sokat segít nekem. Ha, valami bajom van, akkor őt bármikor megtalálom. Egy nap, ha nagyobb leszek én is szeretnék örökbefogadó lenni, mert biztos vagyok benne, hogy csodás érzés segíteni valakinek. Igaz, hogy nem vagyok Run örökbefogadója, de jó érzés segíteni neki.
-Ha, van még kérdésed, szívesen válaszolok. –A kedvességre eső megjegyzés nagyon jól esik. Sokszor mondták, a muglik, hogy más vagyok. Mindig kitűntem a tömegből, de itt végre elfogadnak. Ez nagy boldogság a számomra.
-Hófehérke, bocsánat Runa, milyen tantárgyakat vettél fel?-Hopsz, nem baj, legalább lesz beceneve.
-Nem baj, ha ezen túl Hófehérkének foglak hívni? Annyira hasonlítasz rá, és én nagyon szeretem a meséket. Te, hogy vagy vele?-Hamár lebuktam, akkor induljunk tovább ezen a szálon a beszélgetésben. Remélem, nem fog lenézni, hogy szeretem a meséket, mert utálom, hogy a muglik azt hiszik, hogy a meséket csak a kicsik szerethetik. Butaság! A mesék mindenkihez szólnak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 18. 21:34 | Link

Leonie
beköltözés, 5. felvonás, március 30. 0:45 körül

- Még, hogy én?! - Kiáltja nevetve, de kétségtelen, hogy Leonie gonoszkodása pozitív hatással van Keith teljesítményére, a sértés után ugyanis sokkal pontosabban és gyakrabban kezd célozni. A nevetéssel különben ő is gondban van; legalább három süti ment pocsékba azért, mert a féktelen jókedv hirtelen elgyengítette koncentrálóképességét.    
- Nyáháháháhá! - Közli az egyértelműt, idétlenül körbeugrálva maga körül, mintha ezzel a vörös ugrándozását próbálná kiparodizálni. Az újabb fenyítésre már csak egy krémessel válaszol, és a süti nagyon úgy néz ki, hogy egyetért a sráccal, mert olyan szépen csapódik be a lány arcába, hogy Keith majdnem megkönnyezi csodás teljesítményét.
- Prodige! - Ujjong jócskán túlzó, nyálas, gúnyos francia kiejtéssel, és láthatólag a legkevésbé se tiltakozik az ellen, hogy Leonie 2 órán belül harmadjára is ledöntse a lábáról. A helyzet most merőben jobb, mint eddig bármikor; ezúttal látja, hogy felé futnak és fel tud rá készülni, hogy bizonyos területek ne sérüljenek többet.
Mikor a Gömbvillám nekivetődik, egy pillanatig se akarja megtartani az egyensúlyát; olyan könnyedén dőlnek hátra, mintha valami puha kanapé, vagy ágy várná őket, pedig a kandalló előtt heverő vastag szőnyeg mindent biztosít a számukra, csak a kényelmes érkezést nem.  
- Puff. - Kommentálja kissé fájdalmasan a "puff" bekövetkezésekor, de nem sok ideje marad sajnálni tulajdon hátsóját, Leonie ugyanis közelharcos módba kapcsol, és frontális támadást indít ellene.
A következő néhány perc a játékos dulakodás időszaka; Keith érezhetően nem akarja túl hamar átvenni az irányítást, úgyhogy össze-vissza hemperegnek a vörös szőnyegen, mint két lökött kölyök, az arcuktól a karjukon át mindenüket összekenve az édességgel, míg végre elérik a kandallót, és elfogy a kenni való süti - pedig tény és való, hogy teljesen kihasználták a lehetőségeiket, Keith még azután is megpróbált minél nagyobb felületet bevonni, miután már Leonie arcára került a krém.
- Szörnyen nézel ki. - Állapítja meg pihegve, vigyorogva, félig-meddig még ráhajolva Leonie-ra. Hogy állítását alátámassza, bele is túr a hatalmas vörös hajba és a lány szeme elé hív egy tincset, ami természetesen tele van tésztadarabkákkal. S amíg Leonie a prefektusi pályája legmélyebb éjszakájának a kézzel fogható bizonyítékát nézi, Keith féktelen gondolatai is, lecsillapodva kissé a játék heve után, más vizekre eveznek, és közben tekintete soká időzik a lány szemén.
Végül persze csak elneveti magát, és lefordulva pajtásáról mellé veti magát, bár a bal karját nem húzza ki teljesen alóla. Már ő maga se tudja mire gondolt az imént, de azt gyanítja, hogy egyáltalán nem is gondolkozott. Az ilyen percek mindig sokkal több veszélyt hordoznak magukban, mint egy vad nagytermi tánc.
- Továbbállunk, mielőtt elkap egy manó? - Kérdezi Leonie felé fordulva vidáman, az aggódás legkisebb jele nélkül.  
- Gyere! - Kéri, és felpattanva már nyújtja is a kezét a lány felé, hogy minél hamarabb indulhassanak. A 15 perccel előbbi fáradsága mostanra teljesen eltűnt, és határozottan sétálni akar. Igaz, hogy a tisztogatása ügyében annyit tesz, hogy egy szalvétával letörli a krém nagyját vigyorgó arcáról, de legalább a cipőjét nem felejti ott; annak összeköti a cipőfűzőjét és feldobja a nyakába.
- A célom az, hogy jó legyek
  Hű társam oldalán,
  Oly sok a harc, a küzdelem,
  De győzelem vár ránk! - Kántálja lelkesen, egy gyorsan összeállított koreográfiával összekombinálva, aminek a főattrakciója Leonie körbeugrálása, a vége pedig az ajtó kinyitása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 20. 16:18 | Link

Kat

Kicsit meglepődik, amikor Kat az ő, Runa mellkasára, pontosabban szívére mutat. Az a fontos, ami idebent van. Talán most először erősíti meg a gondolataiban valaki hangosan és határozottan. Ez pedig nagyon jó érzéssel tölti el, ezért is pislog most hálásan Katnissre, sőt a mosolya is szélesebbre kunkorodik lassacskán. Hát még, amikor meghallja a csodálatos dallamot, mi Katniss ereklyéjéből felcsendül, elfutják a könnyek a szemét ismét és szipogni kezd, de ezúttal a meghatottságtól.
-Ez olyan gyönyörű szép.- makogja kissé esetlenül, de már egy fokkal nyugodtabban, mint pár másodperccel ez előtt. A zenének hála kezd belé egy kicsi önbizalom csörgedezni, sőt a kedve is jelentősen javult, noha az előbbi kedves szavak is már megtették egész rendesen a hatásukat. Közben a Rosy nevű leányzó emlegetéséhez egyelőre többet nem tud hozzátenni, mint egy értelmes bólogatást és mosolygást, mert még nem ismeri ugyan a lányt, de azt már látja, Kat mennyire szeretheti őt, sőt még annál is jobban bizonyára, mint ahogy azt ő el tudja most képzelni.
-Még nem hallottam róla. Elmesélnéd, miről szól, ha megkérlek?- minden nagyon égetően érdekli, ami a könyvekhez köthető, így ez a Hunger Games nevű olvasmány is most hirtelen felkeltette a figyelmét. Éhség Játék? Biztos van egy rendesebb fordítása is. Ki fogja keresni svédül és elolvassa, ha Kat meggyőzi róla, érdemes rátennie a kezét. A címe már eleve érdekesnek hangzik.
-Ahaa... És... ühm... Hol kérhetek pótanyut? Vagyis van valamiféle protokoll erre?- pislog aranyosan, most már teljesen nyugodtan Katre. Egészen megnyugtatta a lány jelenléte, kedvessége, szavai, egész lénye. Másként elpityergett volna magában itt fél napot, mert lefogadná, hogy a förtelmes képek minduntalan kiakasztották volna a mutatóját.
-Hááát... Egyelőre csak amolyan tanulós kérdéseim szoktak akadni, de azokat eddig ki tudtam kutatni a könyvekből. Van vagy tizenöt tantárgyam, akad mi után kutassak.- jegyzi meg egy zavart nevetgéléssel egybekötve. Tényleg ennyi tantárgya van nagyjából. Maximalista egy lány, hát mindent felvett, amit csak lehetett. Tán még azt is, amihez semmi affinitása. Például Repüléstan. Abból inkább Eséstan lesz csak év végére.
-Őőő... hát elsorolom mindet, rendben? Van asztrológiám, átváltoztatástanom, bűbájtan, bájitaltan, elfeledett varázslatok tana, gemmológia, jóslástan, legendás lények gondozása, melodimágia, mitológiák és vallások, mugliismeret, önismeret, rajzmágia, repüléstan és sötét varázslatok kivédése. Szóval igen, tizenöt tantárgy.- közben számolta az ujjain is, nehogy valamit kihagyjon. És mindezekből tanul. És mindezekből házizik. Neem, csöppet sem könyvmoly lányka. De! Az! Nagyon! Még csak most üti meg a fülét, hogy Hófehérkének lett hívva, amire aztán nagy szemeket mereszt Katre, amolyan csillogó nagyokat.
-Hófehérke? Ez most... becenév?- oldalra dönti aranyosan a fejét és úgy nézi a lányt, várja a válaszát szinte tűkön ülve, mert ha kapott egy becenevet, attól most nagyon de nagyon fel lesz dobva. Soha nem nevezték el még sehogy eddig.
-Nem, egyáltalán. Megtisztelsz. Úgy értem, nagyon jólesik, hogy elneveztél. Olyan... kicsit különleges. Még soha nem kaptam becenevet senkitől.- szépen el is pirult most kérem. Olyan a feje, mintha mindjárt ki akarna lőni az összes vére a fülein keresztül. Szerencsére ez nem fog bekövetkezni.
-Hááát én is szeretem őket. Leginkább a Grimm meséket. Utánuk következnek Andersen meséi. És a kedvencem talán „A kis gyufaárus lány” . Mindig sírok azon a mesén.- nem nehéz, amúgy is egy kis bőgőmasina tud lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. április 22. 18:03 | Link

Hófehérke


Nehéz szívvel csukom be a dobozom ajtaját, hiszen ezzel a csodás dallam is eltűnik. Az utolsó akkordok még lebegnek a levegőben, majd lassan elhallgatnak, és egy ideig beáll a csönd. Runa megjegyzésére hevesen bólogatok. Erre a tárgyra nincsenek szavak. Sok emlék, a sok segítség! Természetesen az eredmény sem marad el, hiszen Hófehérke máris kivirult, mint mikor anyuval a kertünkben körbe jártunk az elszáradt, haldokló növények között. Elég volt csak egy suhintás és a virág újra élt. Ilyenkor mindig letépett egy orchideát és a hajamba tűzte, varázslattal pedig egy hétig ott tündökölt a hajamban.
-Van egy ország, aminek van tizenkettő körzete a fővárosa pedig Panem.  Egyszer a körzetek lakói fellázadtak és tizenhárom körzet kelt fel királya ellen. A tizenharmadik körzetet elpusztították, a többi tizenkettőt, pedig arra kötelezték, hogy minden évben, a körzetekből kisorsolnak körzetenként egy lányt és egy fiút, tizenkettőtől tizennyolc éves korig. Ez a huszonnégy gyerek vesz részt az éhezők viadalán, ahol életre-halálra kell küzdeniük, de csak egy győzhet. Katniss testvérét Primet kisorsolják, de ő önként jelentkezik helyette.  Ez a sorozat egy három kötetes trilógia, mindegyik kötet egy-egy éhezők viadalát ír le. A sorozat főszereplője Katniss, aki részt vesz mindhárom viadalon. De, azt nem árulom el, hogy mindet meg is nyeri-e, és mielőtt azt gondolnád, hogy úgy is igen, akkor nagyon tévedsz!-Remélem felcsigáztam, hiszen ezt a könyvet nem lehet kihagyni.  Annyira magával ragadó könyv. Peeta, akinek a lénye lehengerel, Ruta, a kicsi lány és nem utolsó sorban Katniss a bátor hős. A névadóm, anyu meglepődött, mikor olvasta, hogy Katniss a főhős is, hiszen nem egy gyakori névről van szó.
-Pótanyut, van a Levitában, egy papír kirakva, hogy Örökbefogadunk. Oda kell fölírnod a neved és ott valaki kiválaszt téged, és küldeni fog neked egy baglyot. –Annyira boldog voltam, mikor Odett kiválasztott, madarat lehetett volna fogatni velem! Büszke voltam, legszívesebben éjjel-nappal csak a nyomában lettem volna, de sajnos, neki is sok dolga van, hiszen egy prefektus!
-Tizenöt? Az szép, azt ugye tudod, hogy ebből mind le is kell vizsgáznod?-Nekem hat tantárgyam volt, de az is eléggé soknak tűnt. Órákat ültem könyvek fölött. Ha, pedig nem akkor annyira izgultam, hogy muszáj volt a dobozomból áradó dallamot hallgatni, hogy ne uralkodjon el rajtam a vegytiszta pánik.  Szerencsémre a tanárok nagyon rendesek voltak és nem a hibákat keresték a feleletemben, hanem az értékelhető dolgokat és igyekeztek mindent kihúzni belőlem, amit csak tudtam. Hirtelen megijedek, az elszólásom miatt, de Runa arcán látott izgatottságtól megnyugodok. Akkor még sem baj.
-Igen, Hófehérke. –Mosolygok rá. Ezen túl így hívom, milyen jó dolog mosolyt csalni valaki arcára. Hova lett az a könnye szemű lány? Eltűnt, szertefoszlott, mintha sohasem létezett volna. Helyette, egy vidám, bűbájos lány ül előttem, aki ráadásul okos is. Megtisztelő, hogy enyém az első becenévadó jog. Hurrá!
-Tényleg? Nekem mindegy, milyen mese. Igazából szinte mindet kedvelem. A gyufaárus lány szerintem is nagyon szomorú, ugyanakkor szép is. Így egyszerre!-Ez a mű szépsége. Andersen zseniális író volt, olyan bájt adott ennek a szomorú történetnek, amit szavakkal nem lehet leírni. Sohasem értettem, miért nevetnek a kamaszok a meséken, hiszen annyi tanulsága és mondani valója van!
-Szereted a zenét? Milyet?- A zene minden nyelven képes szólni. Átjárja az egész testedet a kislábad ujjától egészen a fejed búbjáig. A zenében szabadság van, akár a könyvekben. Talán, ezért szeretem őket, a szabadság érzéséért, amely mindenkinek megadatik. Már csak az a kérdés, hogy élsz-e ezzel a lehetőséggel, vagy nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 28. 07:21 | Link

Kat....ie Cheesy

A levegőt betölti a zene szárnyaló tisztasága, borzongató ereje, kristálytiszta szépsége. Egyszerűen megfoghatatlan, s mégis olyan erőket képes megmozgatni egy emberben, mint semmi és senki más. Egy egyszerű, alaktalan kis lény, külön dobogó szív, ami mindenki szívébe belopja magát, ha esélyt kap rá: a zene. Így van most ezzel ő is: csak ül és képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy megkönnyezze ezeket a mágikus, mézédes akkordokat a végén.
Nemsokára áttérnek „Az éhezők viadala” témára és ő bizony feszült figyelemmel hallgatja Kat beszámolóját a versenyzőkről, akik olyan fiatalok, mint a legtöbb itteni tanuló, s ha jól érti, ez valami posztapokalipitikus témájú mű lehet, legalábbis neki úgy tűnik, mert hát harcokról van szó, meg átalakult ország- és területszervezésről is mintha. Nagyon izgalmas, amit hall, egyre inkább kitágulnak a szemei, ennek következtében a több fénytől pupillái jobban össze is szűkülnek, de ez nem egy probléma most, hiszen a füleire hagyatkozik, befogadja az információt velük, amit Kat közöl, mesél.
-Megvan neked a könyv, Kat? Hívhatlak Katnek? És esetleg, ha megvan, kölcsön tudnád adni?- hát talán ebből leszűrhető, hogy kis gólyánk érdeklődése percek alatt hatalmassá duzzadt a panemi emberek sorsa iránt hála Kat érdekfeszítő mesélésének.
Nemsokára átterelődik az örökbefogadások ügyére a téma, amiről ő személy szerint semmit nem hallott, vagy csak szokás szerint elég vaksin közlekedett a házukban ahhoz, hogy ne vegyen észre egy-egy hirdetményt vagy ilyen jellegű árulkodó jelet. Ki tudja. Minden esetre ezt az információt is koncentrálva hallgatja végig és a legvégén bólogat egy sort, hogy érti már a lényegét a folyamatnak.
-Nahát, erről tényleg nem is tudtam. Pótanyu.....- most elképzelte, hogy az első napján megismert Abigél Rudolffal, a rénszarvassal együtt ringatja az ölében lefekvés előtt és dúdol neki. Nem, ez nem olyasmi pótanyu. Gyorsan egy fejrázással el is hessenti a képet.
-Ennek alaposan utána fogok járni! Köszi az információt. – ismételten egy szép, hófehérkés mosollyal ajándékozza meg jótevőjét, aki most olyan hamar mosolyra fakasztotta őt a képek kekeckedése után.
-Ühümm, de élvezem őket. Izgalmas tantárgyak, bár mondjuk a repüléstan.... ajh, az kicsit kínszenvedős.- elhúzza a száját csöppnyit, mert emlékszik még első és utolsó repülési élményére, minek utána az anyja a sima seprű közelébe sem engedte őt. Na nem baj, a többi tantárgy az már valamivel jobb, bár az a legendás lényes bravúrozás.... hajajj, az állatok és ő. Na igen, az egy másik mese.
-Megtisztelsz.- jelenti ki a Hófehérkére és igen, szeretné, ha ezentúl Kat így szólítaná, mert ez igazán különleges és gyönyörű név szerinte, úgy hogy miért is ne? Nem igaz?
-Én van, amelyiktől félek. Például volt egy olyan... kis gömböcös mese, ami elég ijesztő. Mindenkit megesz és HAMM!- imitálja a hamm szóval önmagához képest elég hangosan és látványosan Kat felé kilengve, milyen az, ha egy gömböc bekap egy embert. Persze csak imitál, nem próbálkozik meg vele a gyakorlatban is.
-Hú, szeretem igen, de csak klasszikusokat ismerek eddig. Anyu régen zongorázott és engem is zeneiskolába íratott, mikor kicsi voltam. Ott meg ismét csak klasszikus zenére kerültem és hát Mozarton és társain nőttem fel masszívan. Nem valami tág a tudásom. Te miféle zenét hallgatsz?- érdeklődik, hátha tágul tőle egy kicsit az agyacskája és szélesebbnek látja majd a világot.
-Amúgy hova valósi vagy, Kat?- kezd egyre inkább belerázódni a beszélgetésbe és most már mer ő is kérdezgetni, mert érdekli, honnan jön a lány, milyen messze van neki a „haza” , persze a levitás hazán kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. április 29. 18:03 | Link

Hófehérke

Runa szeme csillogásából ítélve, jól sikerült a könyv beszámolóm. Hiába, ez a könyv minden mást túlszárnyal!
-Persze, szívesen kölcsönadom neked, csak kopogj be hozzám a Rainbowba. Nyugodtan hívhatsz Katnek.-Mosolygok rá. sokszor hívnak az emberek Katnak, kicsit olyan a kiejtése, mint az angol macska szónak. Szeretem a macskákat, bátrak, ügyesek és elegánsak. Nekem is van otthon, sőt az igazság az, hogy három is. Hófehérke arcán ezernyi gondolat suhan át, az örökbefogadási témával kapcsolatban. Szinte hallani lehet, ahogy a kerekek pörögnek és zakatolnak a fejében.
-Én melodimágiát, jóslástant,mugli ismeretet,gemmológiát, önismeretet és elemi mágiát tanulok. Kedvencem pedig, az önismeret és a mugli ismeret, de mindet szeretem.-Ezekkre a tantárgyakra is bőven elég lesz készülni a vizsgákon. Bár, az idei vizsga, nem volt olyan vészes. Rosszabbra számítottam, de nem szabad elbíznom magam, mert annak súlyos esés lehet a következménye. Az pedig egy csöppet sem hiányzik, hogy év végén megbukjak! El is bujdosnék szégyenemben. Örülök, hogy a becenevem végül is jól sült el. De, hát mit tehetek, ha tényleg kiköpött mása? A gömböcös mesén elmosolyodok. Ilyesztő? Én mindig viccesnek tláltam. Pláne azt a részt, mert olyankor apu mindig eljátszotta, hogy bekebelez engem és ilyenkor elkezdett csikizni, olyankor az egész ház visszhangzott a kacagásomtól.
-Igazából, minden műfajban otthon érzem magam. Talán egyedül a kemény rockot utálom. Szereted a musicaleket?-De, tényleg a klasszikust azért szeretem, mert lágy, a popot, mert energikus, a musical pedig viszi a pálmát. A színháznál nincs is szebb hely a világon. Akármire van szükséged, ott megtalálod. Nyugalomra vágysz vagy épp tombolásra? Mindkettőt megkaphatod! Varázslat, melyhez bárki hozzáférhet és nem is kell más hozzá, csak lélek. Anyukám színésznő, ezért lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor is! Kicsi koromtól fogva körbe vesz. Szerencsés vagyok, hiszen keveseknek adatik ez meg.
-Budapest mellett lakom egy festői környezetben. Van egy kétemeletes házunk, hozzá egy hatalmas birtokkal, amiken lehet lovagolni. Van egy lovam Ezüst Hold, három kutyám és három macskám. Tudom kicsit olyan, mint az állatkert, de imádom őket. Te hol laksz? Vannak állataid?-De, ha ez a sok minden nem lenne elég, még vasárnaponként, mielőtt idejöttem volna, rendszeresen jártam egy menhelyre, ahol jelenleg is százhúsz kutya várja szerető gazdáját. Szegények, milyen szívtelenek voltak velük az emberek. Elütik őket, kidobják vagy éheztetik őket. De, a gondoskodásodért cserébe olyan szeretettel vesznek körül, mint senki más. A vakáció alatt rengetegszer látogatom meg őket. Imádom az állatokat,azért amilyenek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:06 | Link

Kat

De még mennyire, hogy jól. Máris kedvet kapott hozzá. Az egyetlen fullánk, ami visszatartja, az a tetemes mennyiségű házi feladat, ami rá vár és bizony senki nem fogja helyette megcsinálni. Viszont eldöntötte, hogy amint lesz ideje, megszerzi a könyvet és befalja egy nap alatt. Mondjuk amúgy is, ha nekikezd egy bekötött remekműnek, nem teszi le, amíg a végére nem ért, de ez a történet most különösen felcsigázta a fantáziáját. Az arca csak akkor ragyog fel igazán, mikor Kat felajánlja, hogy kopogjon be hozzá és kölcsönzi neki Az éhezők viadalát. Rainbow, milyen szép neve van Katék szobájának! Talán többen is lakják, mint Kat és Rosy. Közben azért lelkesen bólogat egy sort arra, hogy hívhatja Katnek a lányt, de közben már azon is forog az esze, mi is van ezzel az örökbefogadással? Na majd alaposabban utánajár a levitások körében.
Nem kell sok, hogy a tantárgyaikra terelődjön a szó és bizony ő aztán meglepődik, hogy Katnek messze nincs annyi tantárgya, mint neki, de hát, ha megválaszthatják a nebulók, mire iratkozzanak, akkor csak természetes, hogy mindenkinek mások az igényei és más mennyiségű ismerettel bír el egyszerre.
-Akkor ezek majdnem mind közösek. Én még nem tanulhatok elemi mágiát elsős lévén.- valahol sajnálja is, mert nagyon izgalmasnak hangzik. Az újdonságokért is megérné letenni az összes vizsgáját idén, csak tudjon annyit is tanulni, hogy mindegyik próbatételét sikerrel vehesse.
-Hmmm, nekem... nem is tudom. Azt hiszem, az asztrológia és az EVT eddig az esélyesek a kedvenc listámra, bár talán inkább az asztrológia. A tanár úr nagyon kedves és buzdítóak a visszajelzései. Legalábbis én úgy érzem, azok.- tényleg hamar megszerette az asztrológiát, buzgón dolgozik is belőle, erre bárki tanú lehet, aki rajtakapja a könyvtárban tanulás közben.
Mesék ügyén megjegyzi, hogy a kisgömböc neki ijesztő volt, mert hát miféle egy kannibál gömböc az, aki megesz mindenkit, aki az útjába akad? Brrr! Ő el is szaladna visítva egy ilyen akármi elől, mert szégyen a futás, de hasznos. Életben maradna. Lehet, hogy ma éjjel kergetőző gömböcökről fog álmodni ezután a beszélgetés után.
-Igen. Legjobban a Moulin Rouge-t, de az újonnan megjelent Nyomorultak is szenzációs.- igen, musical filmekre gondol, bár, ha rákérdeznek a színházi musicalekre, azokból is tud sorolni párat, amik tényleg megragadtak az emlékeiben. Kicsit egysíkú a memóriája, mert ami le van írva, azt kivétel nélkül megjegyzi, ám amit vizuálisan rögzít, sokkal nehezebben tud visszaemlékezni rá, ha egyáltalán sikerül és nem írta felül az emléket valami más információ az agyában.
-Én imádom az állatkerteket, de ez mesésnek hangzik, ahogy leírtad.- dicséretnek szánja a szavait, mert tényleg nagyon szép lehet a hely, ahol Kat felnőtt, ráadásul ennyi állattal biztosan nem unatkozott egy percig sem.
-Én Stockholmban hivatalosan, de... hát nem is tudom. Az apám visszaköltözött már egy ideje Angliába, úgy hogy lehet, hogy most oda fognak engem is átjegyezni. Vagy nem tudom.- Érzi, hogy ez egy kicsit zavaros lehet, hogy ha stockholmi, mit keresne az apja miatt Angliában? Szóval nekiesik a magyarázat részének is akkor már.
-Tudod úgy áll a dolog, hogy az anyukám egy éve meghalt és ő meg az apám elváltak, mikor úgy két éves voltam. Apám meg most készül újranősülni és elveszi azt a Claire-t, akit én nem szeretek. Mondjuk apámat sem, mert otthagyta az anyukámat, így meg nem örülök neki egyáltalán, hogy oda kell átköltözzek. Szeretem Stockholmot, ott vannak az ismerőseim, a házunk, ahol laktunk eddig anyuval, mindenem. És nem adnám fel csak úgy egy angol házért egy angol nővel és egy ismeretlen apával, akitől legfeljebb egy képeslapot kaptam születésnapra és karácsonyra.- na jó, most kicsit kitört, kicsit nagyon és látszik, mennyire mérges, dühös az apjára, hogy nem akar ő tőle semmit, de hát mégis rá van utalva. Azt sem tudta megbocsátani az apjának, hogy azért hagyta el az anyját, mert boszorkány. Miért nem lehet ezt megérteni? Biztosra veszi, hogy az a férfi őt is utálja és csak kolonc a nyakában, mert boszorkány ő is, mint a megboldogult édesanyja volt.
-Állatom az nincs... azaz volt egy hörcsögöm, de mikor tíz éves voltam, véletlenül kimostam a szennyessel együtt, mert bemászott a kosárba és nem figyeltem oda. Azután anyu nem engedte, hogy más állatot is tartsak. Szegény Robinak csúnya vége lett.... Ja de igen! Van! Az apám vett nekem egy baglyot, Hugot. Vele most szokunk össze, de folyton nekimegy valaminek és kicsit bugyuta meg öntörvényű. Folyton csipked.-  már majdnem megfeledkezett a madárról, mert nem látta jó ideje, mióta hazaírt az otthoni ismerőseinek, mi a helyzet vele. Mostanában kellene visszakavarodjon Stockholmból, csak hát mégis hosszú az út átrepülni fél Európát...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. május 8. 20:55 | Link

Ruu


A tanulás a legfontosabb dolog a világon. Milyen igaz! Sőt, ha szereted az adott tantárgyat, akkor még élvezetesebb. Ám, sajnos vannak olyan dolgok, amiket nem tartasz fontosnak a jövődre nézve. Ezért is nem vettem fel az őszeset. Örülök, hogy még egy taggal bővült a musicalt kedvelők száma, az ismeretségi körömben. Bár most Ru inkább a filmeseket sorol.
-Színházi musicalek közül, melyik a kedvenced?-Ha, nekem tennék fel ezt a kérdést, órákig rágódnék rajta, hogy melyiket mondjam, hiszen mindegyikben van valami, ami megfog, magával ragad és felemel.
-Hát, tényleg, olyan, mint egy mesebeli világ. Ezért szeretem annyira.-Otthon, édes otthon. De, hiányzik már! A hosszú vágták Ezüst Holddal, vagy amikor a kutyáimmal játszok. Az is vicces, mikor este ülünk a tévé előtt és az ölünkben egy-egy macska dorombol. Az enyémben általában Zoli szokott, de persze ez nem jelenti azt, hogy sose simogatnám meg mindhármat. Hófehérke családi állapotát, telje mértékben átérzem. Nem csak azért, mert jó empátiával rendelkezem, hanem az anyukám is csonka családban nőtt fel. Hosszú történet és anyu nem is szokott beszélni róla. Anyu apja otthagyta őket egy sárvérűért. Tudom, hogy ez a szó nagyon csúnya kifejezés, de nem tudok tisztelni egy olyan embert, aki családokat szakít szét! Örök sebet ejtett, anyán. Én sohasem ismertem a nagyapámat, de egy ilyen embert nem i akarok sohasem megismerni. Nagymamám, pedig egyedül nevelte fel anyut. Apának ezért is tartott sok ideig, mire elcsábította őt, aki életet adott nekem. Runa közbe visszatereli a szót az állatokra. A szerencsétlenül járt hörcsög esetén, egy ki mosoly jelenik meg a szám szegletében.
Van kedved elkísérni, egyszer az állatkereskedésbe, én is szeretnék már magamnak egy baglyot, csak nem akarok egyedül menni. Mehetünk akár most is, ha van időd.-Jó lenne, végre, ráadásul Ru ért i hozzá, hiszen neki is van egy. Kérlek, mondj igent...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 9. 11:19 | Link

Kat  Smiley

Az ember holtáig tanul - tartja a mondás. Mások szerint van, aki ebbe hal bele a végén, ha túlzásba viszi. Ő inkább tartozik a második kategóriába, bár, ha azt nézzük, hogy ilyen kedves háztársakkal van megpakolva, mégis át fog az a mérlegnyelv az előbbibe billenni, mert ilyen környezetben sokmindenben részt fog venni, hogy kicsit elszakadjon a tanulástól. Ki tudja, ha már felhozódtak a musicalek, akár rendezhetnének is egyet! Tudni kell a kislányról, hogy az ő fejecskéjében ő a szuperhős, a mindenre képes, belevaló csaj, csak éppen élőben soha nem nyitja ki a száját (szinte).
-Hmmmm.... Megfogtál.- ezen nem is gondolkodott. Igazából színháziakat keveset látott, de mégis, ahogy egyre jobban és jobban belegondol, felrémlik benne, hogy melyik is lehet a kedvence.- Azt hiszem, mégis csak a "Macskák" . Anyuval kétszer láttuk a színházban és mindkétszer megragadott teljesen. Neked melyik a kedvenced? Vagy több is akad?- nem kizárt, hogy Kat több musical darabot látott nála, így több kedvencet is megjegyezhetett magának. Ő inkább filmeket bújt otthon, míg a szomszédoknál lakott az anyja kórházi kezelése alatt, meg a könyveit falta legtöbbször. Színházba csak addig jártak, míg Runa Ulvaeus egészséges(ebb) volt.
Nemsokára szóba kerülnek az otthonok és a családok is, s belőle is kitörnek a szavak, mi volt, hogy volt, az apjáról is szó esik, a leendő mostohájáról, akit utál, az édesanyjáról, akit nagyon szeretett, szóval minden felhozódik, ami csak előkerülhet a tarsolyból, de a végére picit nyugodtabb, összeszedettebb lesz tőle, sőt visszatereli a szót az állatokra, nevezetesen Robi nevű hörcsögére, aki nem élte túl a nagymosást. Viszont itt van mára helyette Hugo, aki enyhén bolond, de kedves is a maga módján.
-Persze, szívesen elmennék veled. Az az egyetlen baj, hogy itt nem tudom, merre van az állatkereskedés.- most nagyon meghatódott, hogy Kat felajánlotta, kísérje el. Ez látszik a szemein is, hogy kicsit elfátyolosodtak, no meg a hangja picit dallamosabb lett, de a lelkesedése őszinte. Menne ő akár most is, bár, ha meghallaná, hogy ért a baglyokhoz... ha értene hozzájuk, Hugo nem csipkedné minden egyes alkalommal, mikor megsértődik rá.
No de annak érdekében, hogy jussanak is valahová, fel kell tápászkodni, még pedig most. Tehát szépen feltornázza magát, a kötnivaló holmijait bekaparja abba a zacskóba, amiben eddig is tartotta őket odafönt, csak most eddig rajta trónolt, s ha Kat is készen van, részéről indulhatnak, meg sem kell állni egészen a nevezett állatkereskedésig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. május 17. 22:55 | Link

Terroristám Kiss


Jó reggelt kívánok, kedves! Na, nem mintha ezt hallotta volna reggel, de azért annál szívélyesebb első pillantásokra számított, mint amit kapott, valamelyik lány kellően feldúlt állapotban hadonászott a ruhákkal és fennhangon szidott valami Ákost. Ákos, Ákos, Mákos… tészta! Nem valami sütemény… Bejgli! Hagyjuk. Az vajon ki lehet? Végül is teljesen mindegy számára, de jó lenne, ha jobban figyelne a barátnőjére, mert ha ez így megy tovább, Emmuska fogja magát és bepanaszolja Védamaminál, hogy nem tud aludni. Persze, mert valakinek jól megy és lustálkodhatna az ágyikóban, ma nem dolgozik lent a cukorkaboltban, a faluban lévő iskolából pedig még nem kapott hírt, ma órája is elszórtan, ha lesz, szóval azon átesni ennyi alvással is sikerülni fog. Szépen, komótosan kimászik az ágyból, pár pillantást vet az elhajigált dolgaira, majd nekifog egy kis összepakolásnak még pizsamában. A legutóbb mikor Boti itt járt meg lett dicsérve a szoba, hogy milyen rendes, vagyis kifejtette, hogy ő rendet még nem látott, most végre megismerheti. Ezeken jót mosolyog pakolgatás közben, majd mikor végzett ruhát választ. Egy rózsaszínes összeállításra esik a választása, mily meglepő, nem igaz? Jó időre tekintettel rövidnadrág, de egy kardigánt azért felvesz. Majd összekapja a holmiját, meg pár dolgot, amiktől meg kell szabadulnia, beletesz abba a nagyobb táskába, ami ma kísérni fogja és elrohan Véda néni sárkányos órájára, tanársegéd lévén illik elsőként érkeznie, ami sikerül is. Le is zajlik az óra, sokat tanult és persze segített is a tanerőnek, ezek után megköszönte a lehetőséget, majd egy mosollyal elköszönt és egy közös helyiség, a társalgó felé vette az irányt.
Dudorászva, boldogan, a táskájában matatva ballag és nem figyelve maga elé rohamoz a Nyugati szárny felé. Akkora az iram, hogy hirtelenjében az ajtót lefejelve áll meg és huppan fenékre. Megdörzsöli a fejét, majd feltápászkodva belép a helyiségbe. Egyből feltűnik neki, hogy nincs egyedül, nem más van odabent, mint Adria a háztársa.
- Szia! Hát te? Vége az óráknak? – Érdeklődik, majd elhelyezkedik a kanapén és az asztalra kezdi az előbb összeszedett cuccokat pakolni. Elő kerül egy termosz, ami fogalma sincs, mit tartalmaz, mintha Boti hozta volna, de ebben se biztos. Azt elől hagyja, meg két dobozt, amit még mugliként szerzett be, hajfestéket tartalmaz. Meg akart tőle szabadulni, mert ugyan mi szüksége lenne ilyen színes dolgokra, de még nem jutott el odáig. Matatás közben felnéz mosolyogva és folytatja. – Egyébként akartam már kérdezni, beszélgettünk a sütőporos trükködről, ismersz még ilyeneket? Annyira jól hangzott! – Belelkesedve figyeli a másodéves szőkeséget.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. május 17. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. május 23. 06:15 | Link

Mucim Kiss

*Ma reggel is sikerült a szobatársai előtt felébrednie, így nyugodtan készülődhetett reggel. A lusta népek éjjel sokáig viháncolnak meg olvasnak, nem tudják mi a rend. Aztán meg reggel sírnak, hogy milyen korán kell kibújni az ágyból. Hát kérem, aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Aztán meg persze csak tapossák agyon egymást a fürdőben, bele sem mer gondolni, hogy mi lesz akkor, ha majd az összes lány komplett sminket akar viselni. Valaki kénytelen lesz az íróasztalokra vagy az ágyikóra húzódni, mert bizony az nem két perc. De se gond, mert ő a legteljesebb nyugalommal tudta felvinni az újabban nem is olyan halovány sminkjét. Az utóbbi hónapokban lázas kísérletezésbe fogott a tusvonalakat illetően, és mára már egész tűrhetően megy pláne azzal a csodálatosan pedigrés kézügyességgel, amivel odafentről megáldották. Így ma is egy cicás tusvonalra, hozzá aranyló szemhéjfestéket használt és ezúttal már fekete szempillaspirált. Régebben jobban szerette a barnát, mert az valahogy természetesebben mutatott a szőke hajával meg hófehér bőrével, viszont be kell ismernie, hogy a fekete sokkal jobban néz ki. Mostanság már a szemöldökét is festi, így legalább látszik, hogy olyanja is van neki. Mert van. Tényleg.  A szájára enyhén színezett szájfényt tett, az almácskáit pedig barackszínű pirosítóval emelte ki. Hosszú szőke haját valamivel rövidebbre nyesték néhány hete, mert már elég csúnyán tört a vége, úgyhogy most úgy kicsattan az egészségtől, hogy csak, na! Ez az egészségtől duzzadó hajkoronát nem rejti konty vagy fonat mögé, mindenkinek látnia kell, hogy milyen gyönyörűen is fest leengedve, enyhén hullámos loknikba szedve! Oldalt egy tincset megcsavart, hogy ne lógjon a szemébe és egy díszes hullámcsattal a füle mögé tűzte.
Ehhez sajnos csak az iskolai egyenruháját ölthette fel, mivel ma tanítás volt. Eléggé kimerült, idén sokkal több tárgya van, mint a tavalyi évben, ráadásul ott vannak a kviddics edzések is, amik tovább nehezítik a 9 tantárgyból való sikeres fejlődését. Igaz, hogy a tanév elején nagyon sikeresen indított, ám mostanra teljesen kimerítette magát, jobban szeret egy kicsit pihenni. Az utolsó órája után úgy döntött, hogy egy kicsit társaságba vágyik, de nem is akármilyenbe-, idegenekébe. Úgyhogy ellátogatott a meglepően üres társalgóba. Vélhetőleg zabálni mentek a többiek, azért ennyire üres az amúgy nyüzsgő helyiség. Ő maga még nem éhes, majd ha nem lesznek ott a tanárok meg az a sok mindenki, akkor megtiszteli a Nagytermet a jelenlétével. Vagy összeüt valamit a Navine konyhájában. Úgy döntött, hogy marad és unottan lehuppan kanapéra. Kényelmesen elterült az ülőalkalmatosságon, majd behunyta a szemét. Talán pár percig relaxálhatott a maga kellemes kis társaságában, amikor valami zörgést hall az ajtó felől. Puff? Zavartan felkapja a fejét és bambán a bejárat irányába mered, ahol hamarosan megpillantja a háztársát, aki rögtön csevegni kezd vele.* - Szia... öhm… igen. Neked is? *Kérdi, mialatt kulturáltabb pózt igyekszik felvenni a kanapén, hogy a lánynak is legyen helye. Érdeklődve figyeli, hogy mik kerülnek elő a táskájából. Szó mi szó, furcsa dolgokat hord magánál a lány. Nála a mugli tolla meg valamiféle érdekes könyv az extra felszerelés az iskolai szereken kívül.* - Jesszus, mik ezek? Te hajfestékkel jársz órára? * Kíváncsiskodik hüledezve, miközben mutatóujjával megdörzsölgeti az arcát. Nem is tudja elképzelni, hogy mire kellhettek ezek. Rédey nem tanít mesterképzésen, ő nem mondhatta, hogy vigyenek be mugli vackokat.* - Ja, hát.. tudok. Tudod ki az a Zsolti? Perott? Őt akartam megviccelni vele… * Kezd bele egy kicsit zavartan. Időnként nehezére esik a másik szemébe nézni beszéd közben, ám most megerőlteti magát és a lányra pillantva folytatja.* - Kicsit rendezgettem egy szem Menthos cukrot egy flakon kólához… így madzaggal. Mindegy, az lett volna, hogy ha kinyitja, akkor sugárba kilövi a kólát az arcába, de valahogy felém tartotta… * Fejezi be ismét a földet bámulva, miközben morcos fintor húzódik az arcára. Ezek a levitások… Még csak szívózni sem lehet velük.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 14:46 | Link

Hanna


 Elég késő érkeztem meg tegnap, majdnem mai napba csapott át a dolog. Mire  megtaláltam a helyem, pontosabban a házamat, és azon belül is a szobámat. Ami még csak átmeneti szállás, mert amíg nem találnak nekem egy állandó szobát, addig ott alszok. Kényelmes ugyan, de azért az ember állandóra tervez. Majd kialakul a dolog, nem szabad mindenen rágódni. Amúgy hangulatos, egyszerű szoba, a célnak megfelel, mint ideiglenes alvóhely. Az esti kiruccanásról nem nagyon beszéltem senkinek, bár még nem sok embert ismerek. Igaz voltak óráim, de ki tudja milyen szabályok vannak itt. Ha már iskola, akkor tuti van takaródó idő is. Ma volt egy-két órám, vagyis azon amit hirtelen vettem fel reggel, ami így szimpatikusak voltak elsőre, de még azért holnap még átfutom, hátha találok érdekes dolgot, de nem akarok sok mindent felvenni, azért én sem vagyok az a nagyon tanulós típus. Nem rég jöttem fel a szobámba ebédem elfogyasztása után. Az egyik óra elött két padtársam beszélgetéséből kivettem, hogy a kastély nyugati szárnyában van egy társalgó. Nem is időzők itt, megyek megnézem magamnak. Kicsit szuszogtam mire felértem a másodikra, de nem vettem azért sietősre így sem a dolgot. Belépek kicsit bátortalanul, remélve jó helyen járok, és így is van. Szép kék falak, már ami látszik a sok portrétól, és kék szőnyeg. Odakint borongós az idő, de én ilyenkor szeretek az ablakban nézelődni. Látszik hogy Angliában nőttem fel. Le is huppanok az egyik ablak belső párkányára, ahonnan szép kilátás nyílik az épületet körülvevő vidékre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 16:48 | Link

Andy

A lehető legrosszabb napja után, nagyon fáradtan, a lehető leghosszabb gondolkodás után úgy döntött, hogy lesétál a társalgóba. Tényleg nagyon fárasztó napja volt, és a feje is elkezdett fájni. Gondolta, úgysem marad sokáig, csak körülnéz egy kicsit, kik vannak errefelé.
Amint belépett a terembe meleg levegő csapta meg. Kedve támadt megismerkedni újabb diákokkal. Lehuppant az egyik szabad fotelbe és onnan figyelte a körülötte zajló történéseket. Szerencse, hogy magával hozta a kis füzetét, amelybe a vele történő dolgokat szokta részletesen leírni. Elővette a kicsi, megviselt füzetet és írni kezdett. Közben fél szeme még mindig a többieket figyelte. Észre sem vette, hogy szeme átcsúszott egy aprócska részleten: egy lánynak ugyanolyan sálja volt, mint neki. Mindig felfigyel az ilyesmire. Szerinte ez különleges kapcsolatot jelent a másik személlyel, olyan kapcsolat, melyet egyikük sem érez...
Lát egy pár ismerős arcot, de nem találja a rég várt, új diákot, akivel érzi, hogy találkoznia kell a mai délutánon. Kis időt megint csak a füzetével tölt el... majd észrevesz egy fiút, akit eddig nem érzékelt szeme. Sokat gondolkodik rajta, hogy oda menjen-e, de végső pillanatban mégis odamegy hozzá és megszólítja.
 - Szia! Új vagy a suliban? Vársz valakit?
Áll a fiú mellett és érdeklődve várja válaszát. Belegondol, hogy észre sem vette és kiszűnt a fejfájása. Ennek nagyon örült, jobban érezte magát. Nyitottnak érezte magát egy új barát befogadására.
Utoljára módosította:Jakab Hanna, 2013. június 6. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 5. 18:13 | Link

Hanna

Ahogy itt ülök szépen lassan kezdek elmerülni a gondolataimban, mintha csak a testem  lenne a társalgóba. Egyszer-egyszer azért visszahúz egy-egy ember, vagy társaság hangosabb bejövetele, de eddig nem panaszkodhatok hiszen tényleg nem jöttek be eddig sokan, úgy körülbelül öt - hét ember. Ők annál hangosabban jöttek be, és vonták magukra a figyelmet akkor, de ők is elcsendesedtek mostanra, így nem zavarja senki a másikat. Mikor a társalgóban elhelyezkedtem az ablaknál, már akkor is eléggé borongós volt az idő, fekete fellegekkel az égen, de most már szakad mintha dézsából öntenék. Így újra a gondolataimba mélyedve, nézem ahogy kopog az ablaküvegen a sok-sok esőcsepp. Szeretem ezt az időt, sokszor ülök és nézek ki az ablakon ilyenkor. Otthoniakra gondolok, még nem hiányoznak annyira. Délelött küldtem haza egy levelet, hogy rendben megjöttem, és minden oké. Hirtelen egy lágy hangot hallok mellőlem. Arra fordulok, egy szép lány áll mellettem. Éppen hogyan elkaptam mit is mondott, és felettébb örülök annak, hogy valaki így idejött hozzám, így hogy nem is ismer engem. Nem zárkózom el az ismerkedés elött, csak egy kicsit csodálkozom rajta, sebaj. Addig jó míg megszeretnének ismerni.
 - Szia! Nem, nem várok senkire, nyugodtan ülj föl te is ide a párkányra. Simán elférünk mind a ketten kényelmesen. Igen új vagyok még a suliban, tegnap késő este jöttem meg. Várakozásomhoz képest sokkal gyorsabban mentek itt a dolgok. Gondolok a házbeosztásra, és az elszállásolásra. Nem akarlak untatni ezekkel a dolgokkal, hiszen te is tudod hogy megy ez. -
 Beszélek itt butaságokat, a kérdések megválaszolásán felül is. Persze bemutatkozni azt el is felejtettem. Ennyire nem figyeltem, hogy még ezt is elmulasztottam. Azért hellyel kínálom a lányt, nem mulasztom el  lehetőséget egy jó beszélgetésről.
 - Még be sem mutatkoztam neked Andrew Wikkensberg vagyok. Elsőéves Navinés. Szeretem az ilyen időt, persze innen bentről. Amikor elázok akkor már nem olyan jó. Így jobban eltudok merülni a gondolataimban. Nyugodtam helyezkedj el kényelmesen, szeretek beszélgetni és új emberekkel megismerkedni. Amúgy is néha megzavar ez a kis társaság. - Mutatok a társalgóban nem messze tőlünk lévő társaságra. Akik néha harsányak voltak egy kicsit. - Jó ha az ember társaságban van, mivel egyedül nem jó. Te mióta jársz az iskolába? Gondolom már több éve is. -
 Tényleg nem akarom így untatni a lányt, főleg nem butaságokkal tömni a fejét. Azt fogja még gondolni, hogy komolytalan vagyok, hogy csak mindenfélét beszélek össze-vissza.
Utoljára módosította:Andrew Wikkensberg, 2013. június 5. 18:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 5. 19:27 | Link

Keiko Sama

Újabb borús délután, ami számomra egyenlő újabb néhány unalmas órával. Valahogy elhagyott a fantáziám és ilyen rossz időben semmi szórakoztatót nem tudok kitalálni. A délelőttömet is fetrengéssel és lustulással töltöttem. Igazából egy csomó értelmes dolgot lehetne kezdeni az időmmel, de nekem valahogy semmi nem jut eszembe. Legfőképp a tanulásra kéne koncentrálnom, mert mostanában eléggé visszafogott lettem ilyen téren. De hát mit lehet tenni? Itt a nyár és már senkinek nincs kedve az iskolapadban ücsörögni. Persze ez egyáltalán nem kedv kérdése, de azért néha jó álmodozni róla, hogy milyen lenne ha épp nem egy újabb unalmas órát kéne végigszenvedni, hanem mondjuk az olasz tengerparton iszogatnék egy finom koktél és beszélgetnék a csinos olasz lányokkal. Sajnos ilyenkor muszáj mindig visszarángatnom magam a valóságba és tudatosítani magamban, hogy hol is vagyok.
Ma késő délután úgy döntök, hogy úgysincs jobb dolgom, ezért keresek valami társaságot. Először arra gondoltam, hogy csak lemegyek a Klubhelyiségbe, de mivel azt üresen találtam, ezért kénytelen vagyok kimenni az alagsori rejtekemből. El is indulok a Nyugati szárny felé, majd föl a másodikra, ott pedig egyenesen a Társalgó felé. Erőteljesen kivágom az ajtót, mire jó pár szem rám szegeződik, de én nem foglalkozok vele, csak elindulok az egyik fotel felé. Nem igazán tudom, hogy mit keresek itt, de hátha felbukkan egy ismerős és akkor kitalálhatunk valamit közösen. Nekem most már mindegy csak legyen valami, mert ez a semmittevés megőrjít.
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2013. június 5. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 5. 20:05 | Link

Varga Dávid

Bár már nyár van, de az idő nem ezt mutatja. Ez a borús idő nincs rám túl jó hatással, ilyenkor jobban szeretek társaságban lenni. Délelőtt a klubhelyiségben voltam, és Ruuval beszélgettem, de neki el kellett mennie. Így inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a társalgóba, talán ott lesz valaki akivel tudok beszélgetni, de azért a biztonság kedvéért elviszem a kedvenc mangámat. A társalgóban leülök az egyik kanapéra, vagyis az egyetlenre, ami még üres, és elkezdek olvasni. Bár nem haladok vele olyan gyorsan, sőt egy oldalt eleinte percekbe telik, míg elolvasom, mert a képek állandóan közbeszólnak. Végül sikerül úgy ahogy kizárnom őket, de még kicsit zavar a csacsogásuk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki beront, mire mindenki egy pillanatra elhalkul és az ajtó felé néz, de hamar vissza is térnek oda ahol abbahagyták. A fiú a modora alapján rellonos lehet. Én talán a kelleténél tovább figyelem a srácot, és talán ezt észre is vehette, és ezért indul el felém, de aztán rájöttem, hogy csak le akar ülni, így nem is foglalkozom vele tovább, inkább olvasom a mangát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 5. 20:33 | Link

Keiko Sama

Meg meg mondani a belépőm mindenképp hatásos volt, hiszen mindenki megbámult egy pillanatra. Kaptam néhány morcos tekintetet vagy fejingatást, de voltak olyanok is akik tátott szájjal vagy elismerően meredtek rám, azonban senkit nem érdekeltem különösebben, kivéve talán... Amikor elindultam az egyik kanapé felé, észrevettem, hogy egy lány még mindig engem néz, de amikor újra felé fordultam, már elmerült a könyvben ami a kezében volt. Már majdnem elértem a fotelhez, de hirtelen megváltoztattam a tervemet és elindultam az előbb említett hölgyemény felé. Útközben gyorsan kitaláltam valami szöveget, majd felöltöttem az egyik legmeggyőzőbb mosolyomat és leültem az olvasó mellé.
- Szia! Megnézhetem, hogy mit olvasol? Messziről úgy tűnt mintha az egyik kedvenc könyvem lenne, de nem vagyok benne biztos... -
Mit ne mondjak, elég rossz duma és én lehet, hogy nem dőlnék be neki a helyében, de hátha most szerencsém lesz és a lánynak nem tűnik fel, hogy itt valami sántít.
Amíg vártam a válaszát gyors pillantást vetettem a könyvre, ami tele volt különböző rajzolt figurákkal. Soha nem olvastam még ilyen jellegű könyveket, szóval ki kell majd találnom valami jó magyarázatot erre a kedvenc könyves dologra, de azért érdekel, hogy miről szólhat. Régebben a sulinkban mindig ilyeneket olvastak a kissrácok, de nekem valahogy soha nem volt elég akaraterőm, hogy nekilássak. Meg nincs is meg bennem az a kifejezett érdeklődés az ázsiai kultúra iránt. Persze biztos érdekes, meg minden, de nem hiszem hogy az én világom lenne. Mondjuk azért egyszer lehet, hogy utána nézek ezeknek a dolgoknak, csak hogy azért tájékozódjak egy kicsit, de nem sok esélyét látom, hogy azután manga rajongó válik belőlem.
Minden esetre most az a lényeg, hogy lehet, hogy találtam magamnak mára társaságot és ha már így alakult, akkor össze kéne szedni magamat és valami kedvesség félét mutatni az ismeretlen irányába. Nem mondom, hogy ez mindig olyan könnyen megy nekem, de hát ilyenek ezek a rellonosok, vagy kifogod a jó napjukat vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 5. 21:12 | Link

Dávid

Nem tudok sokáig olvasni tovább mert egy hang megszólít. Ahogy gondoltam, miattam jön errefele, és most ki tudja mit akar csinálni. Kicsit összehúzom magam, mert be kell valljam, enyhén megrémültem, hogy most itt ül mellettem a fiú, s engem néz. Próbálok nem nézni rá, s a könyvre figyelni, de ez nem megy, végképp feladom, mikor hozzám szól.
- Hmm? - kérdőn nézek a srácra, félelmem is elmúlt a mosolya láttán. - Nem hiszem, hogy ez az a könyv lenne, amire te gondolsz, mert ez pár hete jelent meg Japánban is, nemhogy már itt is kapható legyen.
Nem hiszem hogy hazudott volna, mert a borítóját tényleg össze lehet téveszteni, több más mangával is.
- De lehet hogy neked vannak titkos forrásaid, ahonnan be tudod szerezni az ilyen dolgokat. - egészítem ki,és elnevetem magam.
Első benyomásra rellonosnak nézett ki, mikor csak úgy berontott a terembe, de most már nem vagyok benne olyan biztos. De az is tuti, hogy nem levitás, mert biztos idősebb, mint én, és még sosem láttam a klubhelyiségben. Kicsit furán nézzétek ki, miközben azt próbálom kitalálni, hogy hova valósi a srác, s mikor erre rájövök, elpirulok, és ismét belebújok a mangába. Óh jaj, most biztos idiótának néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 5. 21:45 | Link

Keiko

A lány arcán meglepettséget veszek észre ami vegyül egy kis rémülettel is. Persze megértem, én is megijednék a helyében ha egy vadidegen csak úgy odajönne hozzám és elkezdene kérdezősködni. Igazából régebben én se nagyon csináltam ilyeneket, de a Bagolykőben hozzászoktam, hogy akárkihez odamehetsz ismerkedni és nem fognak hülyének nézni. Persze azért hallottam már olyan esetekről, ahol bizonyos emberek elég konkrét szándékkal indultak ismerkedő körútra és ennek a szándékuknak hangot is adtak. Na ezzel azért még várok egy kicsit.
- Igen, tényleg nem ez volt az. - Felelek vigyorogva és közben nagyon jól leplezve, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen könyvet tart a kezében. Egyelőre úgy tűnik, hogy neki se tűnt föl a tudatlanságom, ami már alapból egy jó pontot jelent nekem.
- És ha csak most jelent meg, akkor neked hogyhogy meg van?- Nézek rá kérdő tekintettel. Ez tényleg érdekel, mert tudom, hogy az ilyen dolgokhoz vagy nagyon jó kapcsolatok kellenek, vagy egy rakat pénz.
A lány újra elkezd bámulni rám, mintha valamit keresne rajtam, majd hirtelen észbe kap és elkapja a tekintetét rólam, majd újra elbújik a könyve mögé. Kicsit félénk csajszinak tűnik, de szerintem ez hamarosan változni fog, csak kitartónak kell lenni.
- Ja milyen bunkó vagyok, ne haragudj... Dávid vagyok. - Mondom mosolyogva, majd kinyújtom felé a kezemet. Valahogy fel se tűnt, hogy a bemutatkozást azt lazán kihagytam. Nem mintha nagyon lett volna rá alkalmam, de általában egy találkozást azzal szokás kezdeni.
Kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni ez a délután, de én minden esetre meghagyok minden lehetőségek, hogy még véletlenül se érjen túl nagy meglepetés, ugyanis nem szeretem az ilyesfajta meglepiket, mert nagy esély van rá, hogy nem pont úgy sülnek el, ahogy azt az ember szeretné...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 12:56 | Link

Andy

Megörül neki, hogy a fiú nem vár senkit, ezért úgy dönt, hogy felül mellé a párkányra. Ő is elkezdi nézni az ablaküvegen lecsorduló esőcseppeket. Ő is megnyugtatónak és elgondolkodtatónak találja a dolgot. Egyáltalán nem untatták a fiú szavai.
 - Jakab Hanna vagyok, Levitás. Én is elsőéves. Én sem járok ide túl régen. Nyugi, egyáltalán nem untatsz. Szeretek társalogni, szeretem kiönteni a szívemet, csak néha rossz helyen és rossz időben teszem. Szívesen meghallgatok másokat és segítek ha tudok.
Továbbra is a legördülő esőcseppeket bámulta és a ronda időjárást, amelyet ő nem minden esetben talál jónak és megnyugtatónak. Főleg nem, ahogy Andy is mondta, kívülről átélni a szeles viharokat.
Igen ez kell nekem, egy jó barát, akivel meglehet beszélni az élet fontos dolgait. Akivel meglehet osztani a gondolataimat és észrevételeimet. Belülről valami azt súgja, hogy jól választottam amikor odamentem Andy-hez és ismerkedni kezdtem vele. Talán pont benne találom meg a jó barátot.
- Tényleg jó társaságban élni. Sokkal teljesebbnek érzed magad. Felettébb örülök, hogy ismerkedek veled.
Körülnéz a teremben, mert megint hangosabb hangokat hall az őket környező társaságtól. Mintha kisebb veszekedés vette volna kezdetét... De szerencsére hamar elcsitult a hirtelen fellángoló harag. Hangtalanul nézelődött a teremben, majd egy hideg fuvallat csapta meg az egyik ablak felől. Kirázta a hideg. Majd megkérdezte:
- Nem lenne kedved inkább átülni ott arra a kanapéra? Éppen most szabadult fel az a hely és talán ott melegebb a levegő. Kicsit fázni kezdtem.
Némán várta a fiú válaszát, közben a fiú arcvonásait figyelte és azon tűnődött, hogy vajon honnan érkezhetett Andy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 6. 14:55 | Link

Hanna


Reményem valóra vált, és nem gondolta meg magát a lány, hogy itt marad velem társalogna. Nem tudom miért jött fel ez a gondolatom, hiszen ő kezdeményezett, és igen valószínűtlen lenne, ha ilyen gyorsan meggondolja magát. Szimpatikus és barátságos, neve is kiderül, Hannának hívják, nagyon szép név, meg nekem tetszik is.
 - Szép neved van. Szeretek én s társalogni, és emberekkel ismerkedni. Főleg olyan szép és kedves lányokkal, amilyen te vagy. Igen néha kihasználják az embert, csalódik a másikban. Van amikor azt hiszi az ember, hogy megbízhat a másikban, de csalódik benne,mert nem azt kapta amit várt, vagy megérdemelt. Ilyen amikor olyanokat mondanak el róla, ami csak két ember közt kell hogy maradjon. -  
 Nem akarok nagyon előre szaladni, jósolni Hannával való kapcsolatomban, e úgy érzem, egy jó barátot ismertem meg a személyében. Úgy látom, ő is nagyon nyitott e felé, szerintem ha nem lennék szimpatikus a számára akkor nem is jött volna ide hozzám beszélgetést kezdeményezni.
 - Ezért van az, hogy nem nagyon szeretem a tömeget, ha túl nagy társaságban vagyok, mert ott elveszik az ember, mint egyén. Nem mondom azt, egyáltalán nem megyek társaságba. Jobban kedvelem az olyan beszélgetéseket, mint amiben most is vagyok veled. Személyesebb, ha így kettesben beszélgethetek valakivel, jobban el lehet mélyedni a kapcsolatban, jobban megismerhetem a másikat, amiből bármilyen kapcsolat kialakulhat. -
 Még mindig nagyon esik, és ez egy kicsit lehangoló, melankolikus hangulatot ad a beszélgetésnek, ami nem azt jelenti, hogy rossz a lány társasága a számomra, sőt ellenkezőleg, nagyon is üdítő, nagyon élvezem. Remélem ez valamennyire igaz az ő részéről is. Hanna egy kicsit fázik, ami azt illeti, a hideg levegő kicsit becsap, és arra kér üljünk át a kanapéra, ami most szabadult fel.
- Persze, gyerünk üljünk át a kanapéra. Nem szeretném, ha megfáznál itt miattam. -
 Azzal át is mentünk, és elhelyezkedtünk a kanapén. A másik társaság már egyre sűrűbben, de annyira nem zavaró, most mintha valami civakodás alakult volna ki, de elsimult, ezek szerint nem volt olyan vészes a téma.
 - Gondolom te már azért kiismered magad a kastélyban, szerintem jobban mint én. Szeretsz itt lenni? Szabadidődben mit szoktál csinálni? Bocsáss meg a hirtelen feltett kérdésekért, szeretnélek jobban megismerni, ha ez nem baj számodra. Láttam így a csatangolásom során, hogy van egy könyvtár is itt, de már nem volt időm bemenni. Majd benézek oda, meglesni milyen is a varázsló irodalom, remélem azért valami mugli irodalma is fel lehet itt lelni, mert azért azt is jó olvasni. Te szeretsz olvasni? -
 Remélem nem veszi támadólag a Hanna a kérdéseimet, valamelyest így ismerjük meg a másikat, azon túl amit magáról mond el a másik fél. Nem is nagyon folytatom, mert kíváncsi vagyok a válaszára és a véleményére.
Utoljára módosította:Andrew Wikkensberg, 2013. június 6. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
KARANTÉN


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15054
Írta: 2013. június 6. 18:09 | Link

Terroristám Kiss


Nem is tudja miért várt volna mást a mai naptól. Eddig a pontig totál unalom, szórakozását is csak abban lelte, hogy takarított, ami valljuk be nem egy leányálom. De valakinek azt is kell néha. Ma egész rövidre sikerült a napja, így megengedhette, hogy a felesleges holmikkal emberek közé menjen, az mondjuk meglepő, hogy a folyosó olyan kihaltsági szintet mutatott, mint karácsony másnapján a fa alja. Mikor már minden mozgatható ajándékocskát magukévá tettek az arra érdemesek. Hmm, szép kis gondolat, csak igen kár, hogy május van, nincs ünnep, sem tűzvész, se más esemény, ami miatt ez történhetne. Eszméletlen! Jajj, és ha már itt tartunk, a nagy gondolatmenetek közepette ismerkedik meg közelebbről az ajtóval egy nagy puff kíséretében. Eszméletet nem vesztett még a nap folyamán, nem most kéne elkezdeni. Van az a mondás, hogy eldobom az agyam, na, abban sem szeretne gyakorlatot szerezni. Okos kislány révén rendezi magát és benyit. Egyből megpillantja a Navinés szőkeséget, majd azzal a lendülettel, ahogy benyitott, már suhan is a kanapéra pakolászgatni és le is támadja szegényt a kérdéseivel. Képzeli, hogy miket gondol. Aztán a fejét a festékekre még annyira nem kapja fel, mint inkább Zsoltra. Igen, a portrék beszélnek, meglepően sokat, nagyon sok dologról és rengeteg badarságot is, de aztán ki tudja ebből mennyi az igaz.
- Nem, dehogy. A ládám tartalmát vizsgáltam át ma, és amiket feleslegesnek tartottam magamnál tartom, hogy túladjak rajtuk, nekem nem igazán van rá szükségem. Ez még valamelyik barátnőmtől ragadt nálam. – Emeli fel a piros, majd a többi színes festéket. – Ez fogalmam sincs, hogy került hozzám, de gyanítom, ezekhez tartozik. – Emel fel egy kis elvékonyított tetejű tubust, látott már ilyet, ezzel is szoktak hajat festeni, de nem igazán ért hozzá, bár próbálta már barátokon. Nem volt azért nagy sikere, de mindenki boldog volt, meg szeretettel teli utána is.
- Zsolti? Hallottam már róla, ő az aki bolondul azért az aranyos Eridonosért, hogy is hívják? – Igen csak gondban van néhány névvel, de ez nem is a leglényegesebb. – Na szép, még a tréfát is elrontja, milyen ember ez? – Csóválja kissé kacarászva a fejét, majd hirtelen ötlettől vezérelve nyitja ki a kis termoszát, csodák csodájára mikor beleszagol, akkor el sem hiszi, de olyasmi ital van benne, mint a mugli kóla. Mért ne nála van műanyag üveg, meg még látni kéne abban a zsákban az ágya mellett mennyi kacatot szedett össze.
– Rius, ezt nézd! – Tartja felé a termoszt és az üveget is. – Megmutatod? A cukorkaboltból hoztam fel ezt-azt, valahol akad a táskámba még használható cukorka. Csak le kellene inni belőle egy kicsit, mert sok lesz hozzá.
Mondja felajánlva a lánynak, hogy igyon bátran, aztán csinálhatják a dolgot. Kisebb bazárféle alakult ki az előtte lévő asztalon, de ezzel se igazán törődik most. Közben, ha nagy várakozások után elfogadta az italt, kitölt neki, majd ügyeskedni kezd a műanyag üvegbe való áttöltéssel. Muci rosszalkodni akar, de ez a gyermeki kacarászás semmi embertelent nem rejt azért. Legyen akció!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 6. 18:54 | Link


David


 Mosolyától én is kicsit felbátorodom, s már bátrabban is nevetek.
- Hát... - Kicsit habozok a válaszadással, mert nem tudom hogyan fogalmazzam meg, de végül válaszolok a kérdésére. - Az egyik könyvkiadónak a főnöke jó barátunk. Ha új könyv van, akkor mindig megkapom tőle. Nagyon kedvelem őt, örülnék ha apám lehetne - kicsit bővebbén feleltem a kelleténél, de nem tehetek róla. Biztos nem érdekli őt az én gondom-bajom, s csak zavarom a fecsegésemmel.
Visszabújok a könyvembe, s reménykedem benne, hogy elmegy innen. Nem is pillantok rá többet, mert talán még itt maradna. Tudom, ez nem túl kedves gondolat, de már nem igazán vágyom társaságra, inkább olvasok. De nem akar elmenni, inkább bemutatkozik. Behúzom a fejem, legszívesebben elszublimálnék, hogy ezt ne kelljen folytatni, mert a végén még leégetném magam, ha eddig nem tettem.
- Az én nevem Keiko - mutatkozom be én is, kezet fogok vele, s rámosolygok.
Már biztos hogy nem fog elmenni. Most hogy belegondolok végül is jó hogy itt van, talán a kedvem is jobb lesz, mert ettől a szar időtől kikészültem teljesen.
- Ugye jól gondolom, hogy rellonos vagy? - kérdem, s még a szemöldököm is felhúzom, meg egy kicsit félrebillentem a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 6. 19:59 | Link

Keiko

A lány nagyon aranyosan reagál, de eléggé meg van szeppenve, ezért próbálom oldani a hangulatot és végig mosolygok. Kívülről valószínűleg egy idiótának tűnhetek, aki össze-vissza vigyorog, de nem különösebben zavar a dolog. Most jó kedvem lett, hogy végre találtam magamnak társaságot, ezért nem is fogom hagyni lekoptatni magam egykönnyen. Persze lehet, hogy pont ezzel rontom el az ázsiai lány napját, de ki tudja. És ugye kockázat nélkül nincs nyereség.
- Húha, akkor ti nagyon befolyásos emberek lehettek! - Mondom ámulattal. Lehet, hogy tényleg kifogtam az egyik nagyfőnök drága kislányát, úgyhogy jobb lesz vigyázni... - És... miért örülnél ha ő lenne az apád? A sajátoddal nem jöttök ki? -
Az utóbbi kérdésem egy kicsit túl személyesre sikerült, ezért rögtön meg is bántam, hogy föltettem. Remélem azért nem sikerült máris eltalálnom az egyik gyenge pontját, mert akkor már most lemondhatok arról, hogy ebből lesz még valami.
- Nagyon örülök Keiko! Tetszik a neved! - Mondom vigyorogva. Most már kezd kicsit oldottabb lenni a hangulat, de azért még mindig vannak kétségeim afelől, hogy a lány jól érzi-e magát a társaságomban. Azért gondolom ha nagyon zavarnám, akkor azért szólna...
- Igen eltaláltad, de ezt honnan tudtad? -
Most tényleg ennyire látszik rajtam, hogy a zöldekhez tartozom? Pedig még meg is próbáltam rendes lenni... De úgy látszik az ember soha nem fedheti el teljesen az igazi kilétét és a jobb emberismerők hamar rá is jönnek a turpisságra. Akkor úgy tűnik Keiko is ezek az emberek közé tartozik és akkor itt az újabb pont, amiért vigyáznom kell vele. Sok a kockázat, de állok elébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 6. 20:35 | Link

Dávid

Ahogyan mosolyog a srác, mások talán idiótának néznék, de szerintem kifejezetten jó, és egy kicsit aranyos is.
-Óh, nem, nem vagyunk egyáltalán befolyásosak, csak van egy ilyen ismerősünk, azt ennyi - javítom ki a fiú téves megállapítását, egy halvány mosoly kíséretében. - Nem igazán. Vagyis régen nagyon jó volt a kapcsolat az apám és köztem, de mára már teljesen eltávolodtunk. Semmit nem foglalkozik velem, szinte soha nem látom, még így se, hogy egy országban tartózkodunk. Az egyetlen jó dolog, amit az elmúlt években tett velem, az az volt, hogy szó szerint rám parancsolt, hogy jelentkezzek ebbe a suliba - fejtem ki az apám és köztem lévő kapcsolatot. Hangomban némi megvetés hangzik, mert apám iránt tényleg így érzek, ezen nincs mit takarni.
Nem zavar hogy megkérdezte, inkább örülök is, hogy valamit kérdez, legalább nincs az a kínos csönd, amit nem szeretek. A bókra - mert gondolom az, amit a nevekkel kapcsolatban mondott - nem mondok semmit, csak vigyorgok.
- Csak abból gondoltam, ahogyan berontottál ide - felelek, és most már bátran rámosolygok Dávidra.
Kicsit talán meglepődött, hogy egyből kitaláltam, bár ez csak az esetek 10 százalékában történik meg, mert nagyon rossz emberismerő vagyok. Azért próbálom leszűrni az emberekről, hogy milyenek, már az első alkalommal, és akik rosszak, azokkal többen nem foglalkozni, de mindig kifogom az olyan embereket. Volt már olyanra példa, még hat éve, hogy barátkozni akartam az új - vagyis első - sulimban, és pont egy olyan csajt fogtam ki, aki nagyon beképzelt volt és mindenkit csesztetni akart, és engem nagyon meg szégyenített. Azóta nem igazán barátkoztem, csak néhány embert engedtem közel magamhoz. De itt a Bagolykőben kezdek megváltozni, nyitottabb lenni, és ez a mostani esetre is igaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 7. 16:54 | Link

Keiko

Keiko nagyon kedves lánynak tűnik és közben titokzatosnak is. A szerénység lehet, hogy csak egy álca nála, de az is lehet, hogy tényleg ilyen kis csendes. Általában én a hangosabb, bulizósabb emberekkel voltam mindig jóban, de lehet, hogy azért mert nem is próbáltam megismerkedni a kicsit titokzatosabb, nehezebben megfejthető emberekkel. De most ennek is eljött az ideje és ezt nem is bánom.
- Ja értem. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy valamelyik szülőd a nagykövet vagy valami hasonló. - Mondom nevetve, majd elkomolyodnak az vonásaim, amikor az apukájáról beszél. Nem gondoltam volna, hogy így megnyílik majd nekem, ezért külön megtiszteltetésnek érzem, hogy beavat a személyes dolgaiba.
- Hát nagyon sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok, de még hátha lehet rajta javítani. Az emberek változnak és néha olyan irányban és mértékben, hogy azt még az álmaidban se gondoltad volna. - 
Meg tudom érteni a lány helyzetét, mert én is elvesztettem az édesapámat csak én őt már nem is kaphatom vissza, Keikonak pedig meg van az esélye rá, hogy helyrehozzák ezt a dolgot.
- És te szeretnéd egyáltalán, ha újra jóba lennétek, vagy már lemondtál róla? - Normális esetben nem tettem volna föl ezt a kérdést, de nála nem vagyok biztos a válaszban. Elég határozottan és csalódottan beszélt az apjáról, szóval lehet, hogy már elfogadta, hogy ez van és nem is próbál változtatni a helyzeten.
Az első bókomra csak elmosolyodik. Szóval vagy nem szereti ha udvarolnak neki vagy csak ez is hozzá tartozik a visszafogottságához. Az biztos, hogy ha valaki meg akarja hódítani ezt a lányt annak nehéz dolga lesz.
- Ja, hogy az... Hát igen, az elég rellonosra sikeredett. De azért hatásos belépő volt, legalábbis neked sikerült felkelteni a figyelmedet. - Nézek rá vigyorogva. Most már értem, hogy miből jött rá, pedig én már teljesen el is felejtettem az érkező mozzanatomat.
- Na és te melyik házban vagy? Levitára vagy Navinére tippelnék. -
A viselkedése alapján egyértelműen nem rellonos, meg nem is láttam a klubhelyiségben, az eridonosok se ilyenek, viszont a navine és a levita közül nem tudom eldönteni, hogy melyik lehet, de remélhetőleg hamarosan kiderül.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet