Katniss

A délelőtt ma a társalgóban találja egy gombolyag kötnivaló fonallal és egy szép pár kötőtűvel. Elhatározta, hogy megtanul kötni, noha a kézügyessége majdnem egyenlő a nullával. Azért csak majdnem, mert írni még tud szerencsére, és persze a pálcikaemberek, hogy ne sértődjenek meg, őket is le tudja pingálni elég szépen magához képest. Most azonban nagyobb fába szándékozik vágni a fejszéjét és ez eddigi, fél órás munkásságán is meglátszik: fonaltekervények nyüzsögnek össze-vissza körülötte és két lépésnyi környezetében legfőképpen, ő is már itt-ott bele van tekeredve ezekbe az alattomos kis anyagkígyókba. Lassan ott tart, hogy vagy odavágja az egészet, vagy sírva fakad, mert még a kezdőszemek felszedésével sem boldogul. Eég bonyolult ez a kötés, pedig elolvasott jó néhány vonatkozó szakirodalmat a témával kapcsolatban és az alapokat betéve tudja: hogyan szedjük fel a kezdőszemeket, hogyan kössünk sima kötéssel, hogyan fordítottal, hogyan szaporítsunk, hogyan fogyasszunk. Mindezeket átvette, de ugye ahogy a példa is mutatja, amikor gyakorlatra kerül a sor, elvérzik az esetek többségében. Most is.
-Először áthúzom a kisujjam mögött a szálat... megtekerem a mutatóujjamon.... Nem megy. NEM MEEEEEEEEEEEEEGY!!!- ez már visítás volt és eljött az a pont, hogy most teljes erőből odavágta az egész gombolyagot, meg a kötőtűket, felhúzza lábait maga elé a sárga szőnyegen és pityeregni kezd saját sikertelenségén.
Néhány festmény a fél órás ügyködése alatt keményen próbálta osztani az észt neki különböző technikákat ecsetelve, valamint rettenetesen kritizálták a fonaltartását és ügyetlenségét. Így nem csoda, ha hamar feladja ahelyett, hogy tovább próbálkozna és inkább enged a pityergés kísértésének. Körbepislogva a társalgóban, azért lassacskán lenyugszik, csak a könnyeit nem törli még le az arcáról, hátha megint rájön egy kis szipoghatnék. Az asztalokat és foteleket nem akarta összegabalyítani fonalakkal, a párkány kicsi volt ügyködése helyszínének és valahol az elhozott könyveket is kellett tárolnia, végül itt kötött ki, a kandalló előtti sárga szőnyegen. A képalakok egyike-máika továbbra is fontoskodva magyarázza, hogy nem így kell csinálni, hanem úgy, rossz a kéztartása, túl lazára akarja hagyni a szemeket, mert ők látják ám. Végül már annyira bosszantja a sok okoskodó, hogy inkább a fülére tapasztja kezeit és hangos "Lálálá"-zásba kezd, hogy ne hallja a nem kívánt jótanácsokat.

Katniss

Lassan úgy érzi, a nyelve elzsibbad a sok lálálázástól. Már a karjai is kezdenek szúrni. Még annyival sincs megszokva, hogy huzamosabb ideig feltartsa őket, vagy éppen félmagasságban a fülére szorítsa gyenge kis kacsóit. Ez onnan is látszik, hogy a karjai remegnek, de nem a sírástól, nem is a félelemtől vagy egyéb érzelemtől, hanem az edzetlenségtől. Határozottan rosszulesik most neki, hogy ilyen durván osztják ki, volt, aki lehülyézte, mondván, még ennyit sem tud megcsinálni, hogy felszedjen pár kötéshez alkalmas szemet. Nem csoda, hogy eltört a mécses és pityereg egy fél óra próbálkozás után. A haja szerencsére eltakarja profilból egy kicsit a kivörösödött szemeit.
Hirtelen egy kéz körkörös mozgását, simogatását érzi meg a hátán, amitől összerezzen, rögtön utána megmerevedik, majd arra fordul arccal, könnyes pillái mögül a semmiből előtermett lányra nézve. Szipog még egyet, majd az egyik kezét leveszi a füléről és megtörölgeti a szemét úgy nagyjából, közben a másik pracliját is leereszti. A hátsimogtás most sokban rásegít, hogy ne vigye el a cica a nyelvét Katniss bemutatkozását követően. A hangja is olyan lágy, kedves, szinte bíztatja, hogy válaszoljon. Akadozva, de végül is megpróbál értelmesen válaszolni Katnissnek.
-Én csak meg... meg akartam tanulni kötni, de... mindegyik kép csúfot űz belőlem. És tudom,... hogy nem jó a kézügyességem... és csak könyveket... tudok visszamondani, de... nem esett jól, hogy még le is szidtak.- nyökögi egészen töredezetten, de érthetően, közben Katniss megkerüli őt és leül vele szemben. Kissé meglepett szemekkel pislog rá, amikor Katniss felismeri őt az activityről, de bólint egyet, hogy nyomatékosítsa, helyesen emlékszik a lány, találkoztak a játékon és őt valóban Runának hívják.
-Igen, emlékszem. Nagyon ügyesek voltatok mind a játék alatt.- most már összefüggőbben és kicsit nyugodtabban beszél, mert erőt vett magán és abbahagyta a szipogást és az egerek itatását, helyette inkább most Katnissre figyel. Hálás neki, hogy ilyen kedves vele, pedig még csak látásból ismerik egymást. Most igazán örül, hogy ennyire rendes, nagyszívű emberekkel került egy közösségbe. A zsebkendőt egy „Köszönöm szépen”-nel elfogadja és felitatja a szemeiről, s alattuk a könnyeket, ezek után pedig végképp igyekszik lecsendesülni.
-Ne haragudj. Általában nem szoktam csak úgy bömbölni, de most kicsit lefárasztott ez a sok tanács, amit kaptam. Próbálok megtanulni kötni, mert régen az anyukám is kötött, és mostanában eszembe jutott, hogy jó lenne megtanulni, de még a szemfelszedés sem megy, hiába elolvastam a szakirodalmat.- egy sóhajtással fejezi be rövid beszámolóját, közben törökülésbe helyezkedik Katniss előtt és megpróbál rámosolyogni, de csak egy vérszegényre futja az előbbi, fancsali kedve miatt. Eldöntötte, hogy barátokat szeretne idén találni az új iskolájában és ezért megerőlteti magát, mert általában a mosolygáshoz is félős, nehogy félkegyelműnek gondolják, vagy ki tudja.
-Mi járatban vagy errefelé? – időközben nem állja meg, hogy azért meg ne nézze Katniss arcát magának alaposabban. A (szerinte) nagy szemei olyan őszintén csillognak és bizalomgerjesztően, de lehet, hogy csak neki tűnik úgy most.

Katniss

Lassanként megnyugszik, s ez abból is látszik, hogy lehúzza szemei elől a kezeit, már nem szipákol, csak néha-néha megdörgöli egy sebtében előkapart papírzsebkendővel az orrát. Egészen megnyugtatta Katniss jelenléte, sőt már szinte butaságnak tartja, hogy az előbb képes volt elpityeredni azért, mert nem ment a szemek felszedése.
-Pedig... Csak azért gondoltam, hogy menne, mert az anyukám is könyvekből tanult meg kötni, horgolni, hímezni. Azt hiszem, ő jobban el tudta képzelni a mozdulatokat. Nekem ez nem megy, hiába tudom az elméletet.- jegyzi meg egy bocsánatkérő mosollyal egybekötve. AZ ajánlatra őszinte lelkesedés csillan fel kék szemei mélyén, rögtön utána ez az érzés kiül az arcocskájára is.
-Tényleg megtennéd? Azt nagyon megköszönném. Nincs kitől tanuljak, vagyis az apám barátnője nem tud ilyesmiket, csak manikűrözni meg hajat festeni, ilyesmik.- na igen, Claire nem tartozik a kedvencei közé már csak azért sem, mert nem olvas könyveket, inkább magazinokat és TV műsorokat búj, ha éppen nem dolgozik vagy az apjával van kettesben. Az ellenszenvéhez persze az is hozzátársul, hogy Claire az elején megpróbálta átvenni az anyja helyét az életében és ezt nem fogja megbocsátani meg elfelejteni egykönnyen.
Katniss festményekre fűzött szavaira bólogat egy sort, aztán fészkelődik kicsit, hogy kényelmesebben üljön. Most valahogy inkább beszélgetne mégis és máskor használná ki ezt az ajánlatot a kötésre nézve. Majd megmondja Katnissnek remélve, hogy a lány beleegyezik. Mikor Katniss anyukájáról esik szó, átfut egy meleg, kicsit nosztalgikus mosoly az arcán. Ő is szerette nézni, amikor az anyukája kézimunkázott. Olyankor ráncok gyűltek a homlokára a nagy koncentrálástól és mikor észrevette, hogy a lánya bámulja, elnevette magát és nyomott egy puszit Runa homlokára. Az ilyen emlékekre mindig szívesen gondol vissza.
-Rosyt? Nem, nem hiszem, hogy találkoztunk. Eddig találkoztam egy Lagger nevű lánnyal, meg a könyvtárosunkkal, aki nagyon kedves nő és vicces is.... és Abigéllel, akinek van egy plüss rénszarvasa.- sorolja fel az eddig konkrétan megismertek nevét. Bár ott van még Jessie is, de vele elég furcsa körülmények között találkozott és hirtelen nem is jut eszébe megnevezni a lányt. Jobban megragadt az előbbi két találkozás a fejében az említett emberekkel.
-Nahát, milyen érdekes nyakláncod van.- elcsodálkozva bámul rá a sárga fényt árasztó ékességre, majd Katnissre, végül ismét az ékszerre.
-Uhm, ti külön szobában laktok? Olyat lehet? Még nem olvastam el a házirendet.- teszi hozzá magyarázatképpen, miért is nem tudja, hogy is megy a dolog a hálókkal. Talán majd most felvilágosítják, hogy vannak külön hálók is. Ő meg volt róla győződve, hogy ömlesztve alszanak az emberek, mint a Gólyalakban.
-Hát... Nem hiszem. Elég nehezen barátkozok, félénk vagyok, folyton olvasok, nem igazán tudok semmihez sem hozzászólni, azaz inkább nem merek. És ahogy láthattad, hamar elpityeredek. Nem vagyok valami... bátor... meg úgy... hát nem mondhatnám, hogy én vagyok a legjobb társaság. De igyekszem változni. A régi iskolámban nem tudtam barátkozni, de eldöntöttem, hogy itt változtatok, megpróbálok beszélni... Jajj, ne haragudj, hogy untatlak. Biztos az agyadra megyek már.- ijedten visszakozni kezd, amint ráébred, mennyit járt a szája egy lélegzetre. Meg van róla győződve egyelőre, hogy túl sokat és túl feleslegesen szólt. Mellesleg egy kanyar erejéig: kicsit tényleg hasonlít a nevezett mesehősnőre, mert nagyon sápadt a bőre és hollófekete a haja, már csak az ajkait kellene vörösre fesse és indulhatna egy farsangi versenyen Hófehérkének öltözve.

Katniss


Ha egyszer hangosan is Hófehérkének fogja hívni Katniss, valószínűleg nagyon megilletődik majd. Még soha senki nem aggatott rá becenevet, más nevet, így igazán örülne neki. Valahogy különleges dolognak érzi az ilyen apró kis gesztusokat. Számára azt jelzik, hogy a többiek, most éppen Katniss egészen pontosan kezdik elfogadni egy picit, mint háztársat. Ezek szerint csak nem halad olyan rossz úton a barátkozás és a kicsit szociálisabbá válás felé.
-Claire szerint nem. Vagyis kinevetett, mikor azt mondtam neki, hogy fontosabb, ami belül van, mint ami kívül. Szerintem csak ostoba, mert nem látja az emberek jellemét, a jó tulajdonságaikat... de lehet, hogy én gondolom rosszul.- elég bizonytalan a témában, mert ő sem egy nagy emberismerő, sőt. Hajlamos nagyon könnyen részre hajlani és percenként változtatni a véleményét, mindig más pártjára állni, mert nem látja a sok kicsi részlettől a nagy összképet.
-Igen, nagyon szeretném! Szeretnék összebarátkozni az emberekkel, sokat beszélgetni, de félek, hogy... unalmasnak gondolnak majd... meg könyvmolynak. És ilyenkor elbizonytalanodok.- magyarázza a problémája lényegét a lánynak. Le is hajtja a fejét, még egy sóhaj is kicsusszan a száján. Hamar elbátortalanodik és olyankor megnyikkanni sem nagyon tud. Így volt ez az activity alatt is, ha Katniss emlékszik még. Amint megfejtették a megoldását, megnémult és nem is mert, próbált már bekapcsolódni a játékba, inkább csendesen meghúzódott a helyén, ahova leült, távolabb egy fokkal a többiektől, mégis elég közel ahhoz, hogy a csoportba tartozzon.
A nyaklánc történetét feszült figyelemmel hallgatja, bólogat egyes részleteknél egyrészt, hogy jelezze, figyel, másrészt, mert azt is fontosnak érzi tudatni, hogy eddig érti az összefüggéseket, a magyarázatot.
-Gyönyörű darab. Rosy tényleg nagyon fontos ember lehet az életedben. Szerencsés vagy.- jegyzi meg egy szende mosollyal az arcán, miközben az elé tartott medaliont kicsit alaposabban is szemügyre veszi, megforgatja az ujjai között, ha ez nem jelent problémát, s a végén elereszti, hogy Katniss nyugodtan kiegyenesedhessen. Legalább ilyen érdekes számára a külön hálószobák témája is. Ha régebb óta itt lesz? Az még arrébb van. Egyelőre csak ott szokott lebzselni a Gólyalakban körbebástyázva egy halom könyvvel és olvas látástól mikulásig, amikor csak ideje van. Neki ez most úgy megfelel. Persze, ha valamikor úgy összebarátkozik néhány emberkével, hogy külön hálót fognak igényelni, vagy esetleg más módon jut külön hálóba, akkor azt fogja megszokni, de most ez így rendben van neki. Mondjuk arra lenne ötlete, hogyan nézne ki a szobája. Sőt, rengeteg ötlet villant most fel hirtelen a fejében villanykörték módjára. Közben átterelődik a beszélgetésük a könyvekre is, amik megint csak az íriszeiben feltűnő csillogáshoz vezetnek. Imádja a könyveket, egyszerűen nem tud nélkülük létezni és ha valaki bezárná egy könyvtárba, neki az nem büntetés lenne, hanem csodálatos ajándék.
-Most a romantikus regényeket nyúzom, vagyis pontosabban Austen regényeket. Éppen megkezdtem Emmát, de a Büszkeség és balítéletet már kivégeztem, sőt az Értelem és érzelmet is.- magyarázza nagy lelkesedéssel Katnissnek az éppen aktuális olvasmánylistájának egy töredékét.- Ezeken kívül szinte bármilyen könyvet a kezembe veszek. Előbb megnézem, miről szól, mi a rövid összefoglaló, aztán elolvasom az első fejezetet és az alapján döntök, folytatom-e vagy sem. Már történt olyan, hogy letettem egy könyvet, mert nem tetszett. Az unokanővérem például Laurell K. Hamilton-rajongó, de engem annyira nem fogott meg a stílusa. Túlságosan... barbárnak éreztem az én fantáziavilágomhoz. Ettől még elismerem, mint írót, csak én nem hiszem, hogy a rajongó táborában leszek a jövőben.- próbálja szavakba önteni a véleményét olyan módon, hogy ne sértsen meg vele egy Hamilton-rajongót sem, mert hát lehet azt tudni, Katniss nem-e éppen imádja a nő könyveit? Nem. Na hát azért fogalmaz mindig óvatosan, azaz igyekszik, törekszik rá.
-Örökbefogadó?- ismét egy olyan ponthoz érkeztek, amikor kérdő tekintet a válasz Katniss érdeklődésére.- Kellene legyen örökbefogadóm? Én erről nem is tudtam...- egyre bizonytalanabbul cseng a hangja, nem nagyon tudja, mit is mondjon. Őt nem fogadta örökbe senki, ebben teljesen biztos, de hogy kellene? Arról még nem tud semmit, de talán most kiokosítják.
-Katniss... hálás vagyok érte, hogy ilyen kedves vagy velem.- úgy érzi, szeretné őszintén megköszönni a figyelmességet, mert ez most nagyon jóleső és kicsit az amúgy is borzalmasan pici önbizalmán lendített egy hangyányit.

Kat

Kicsit meglepődik, amikor Kat az ő, Runa mellkasára, pontosabban szívére mutat. Az a fontos, ami idebent van. Talán most először erősíti meg a gondolataiban valaki hangosan és határozottan. Ez pedig nagyon jó érzéssel tölti el, ezért is pislog most hálásan Katnissre, sőt a mosolya is szélesebbre kunkorodik lassacskán. Hát még, amikor meghallja a csodálatos dallamot, mi Katniss ereklyéjéből felcsendül, elfutják a könnyek a szemét ismét és szipogni kezd, de ezúttal a meghatottságtól.
-Ez olyan gyönyörű szép.- makogja kissé esetlenül, de már egy fokkal nyugodtabban, mint pár másodperccel ez előtt. A zenének hála kezd belé egy kicsi önbizalom csörgedezni, sőt a kedve is jelentősen javult, noha az előbbi kedves szavak is már megtették egész rendesen a hatásukat. Közben a Rosy nevű leányzó emlegetéséhez egyelőre többet nem tud hozzátenni, mint egy értelmes bólogatást és mosolygást, mert még nem ismeri ugyan a lányt, de azt már látja, Kat mennyire szeretheti őt, sőt még annál is jobban bizonyára, mint ahogy azt ő el tudja most képzelni.
-Még nem hallottam róla. Elmesélnéd, miről szól, ha megkérlek?- minden nagyon égetően érdekli, ami a könyvekhez köthető, így ez a Hunger Games nevű olvasmány is most hirtelen felkeltette a figyelmét. Éhség Játék? Biztos van egy rendesebb fordítása is. Ki fogja keresni svédül és elolvassa, ha Kat meggyőzi róla, érdemes rátennie a kezét. A címe már eleve érdekesnek hangzik.
-Ahaa... És... ühm... Hol kérhetek pótanyut? Vagyis van valamiféle protokoll erre?- pislog aranyosan, most már teljesen nyugodtan Katre. Egészen megnyugtatta a lány jelenléte, kedvessége, szavai, egész lénye. Másként elpityergett volna magában itt fél napot, mert lefogadná, hogy a förtelmes képek minduntalan kiakasztották volna a mutatóját.
-Hááát... Egyelőre csak amolyan tanulós kérdéseim szoktak akadni, de azokat eddig ki tudtam kutatni a könyvekből. Van vagy tizenöt tantárgyam, akad mi után kutassak.- jegyzi meg egy zavart nevetgéléssel egybekötve. Tényleg ennyi tantárgya van nagyjából. Maximalista egy lány, hát mindent felvett, amit csak lehetett. Tán még azt is, amihez semmi affinitása. Például Repüléstan. Abból inkább Eséstan lesz csak év végére.
-Őőő... hát elsorolom mindet, rendben? Van asztrológiám, átváltoztatástanom, bűbájtan, bájitaltan, elfeledett varázslatok tana, gemmológia, jóslástan, legendás lények gondozása, melodimágia, mitológiák és vallások, mugliismeret, önismeret, rajzmágia, repüléstan és sötét varázslatok kivédése. Szóval igen, tizenöt tantárgy.- közben számolta az ujjain is, nehogy valamit kihagyjon. És mindezekből tanul. És mindezekből házizik. Neem, csöppet sem könyvmoly lányka. De! Az! Nagyon! Még csak most üti meg a fülét, hogy Hófehérkének lett hívva, amire aztán nagy szemeket mereszt Katre, amolyan csillogó nagyokat.
-Hófehérke? Ez most... becenév?- oldalra dönti aranyosan a fejét és úgy nézi a lányt, várja a válaszát szinte tűkön ülve, mert ha kapott egy becenevet, attól most nagyon de nagyon fel lesz dobva. Soha nem nevezték el még sehogy eddig.
-Nem, egyáltalán. Megtisztelsz. Úgy értem, nagyon jólesik, hogy elneveztél. Olyan... kicsit különleges. Még soha nem kaptam becenevet senkitől.- szépen el is pirult most kérem. Olyan a feje, mintha mindjárt ki akarna lőni az összes vére a fülein keresztül. Szerencsére ez nem fog bekövetkezni.
-Hááát én is szeretem őket. Leginkább a Grimm meséket. Utánuk következnek Andersen meséi. És a kedvencem talán „A kis gyufaárus lány” . Mindig sírok azon a mesén.- nem nehéz, amúgy is egy kis bőgőmasina tud lenni.

Kat....ie

A levegőt betölti a zene szárnyaló tisztasága, borzongató ereje, kristálytiszta szépsége. Egyszerűen megfoghatatlan, s mégis olyan erőket képes megmozgatni egy emberben, mint semmi és senki más. Egy egyszerű, alaktalan kis lény, külön dobogó szív, ami mindenki szívébe belopja magát, ha esélyt kap rá: a zene. Így van most ezzel ő is: csak ül és képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy megkönnyezze ezeket a mágikus, mézédes akkordokat a végén.
Nemsokára áttérnek „Az éhezők viadala” témára és ő bizony feszült figyelemmel hallgatja Kat beszámolóját a versenyzőkről, akik olyan fiatalok, mint a legtöbb itteni tanuló, s ha jól érti, ez valami posztapokalipitikus témájú mű lehet, legalábbis neki úgy tűnik, mert hát harcokról van szó, meg átalakult ország- és területszervezésről is mintha. Nagyon izgalmas, amit hall, egyre inkább kitágulnak a szemei, ennek következtében a több fénytől pupillái jobban össze is szűkülnek, de ez nem egy probléma most, hiszen a füleire hagyatkozik, befogadja az információt velük, amit Kat közöl, mesél.
-Megvan neked a könyv, Kat? Hívhatlak Katnek? És esetleg, ha megvan, kölcsön tudnád adni?- hát talán ebből leszűrhető, hogy kis gólyánk érdeklődése percek alatt hatalmassá duzzadt a panemi emberek sorsa iránt hála Kat érdekfeszítő mesélésének.
Nemsokára átterelődik az örökbefogadások ügyére a téma, amiről ő személy szerint semmit nem hallott, vagy csak szokás szerint elég vaksin közlekedett a házukban ahhoz, hogy ne vegyen észre egy-egy hirdetményt vagy ilyen jellegű árulkodó jelet. Ki tudja. Minden esetre ezt az információt is koncentrálva hallgatja végig és a legvégén bólogat egy sort, hogy érti már a lényegét a folyamatnak.
-Nahát, erről tényleg nem is tudtam. Pótanyu.....- most elképzelte, hogy az első napján megismert Abigél Rudolffal, a rénszarvassal együtt ringatja az ölében lefekvés előtt és dúdol neki. Nem, ez nem olyasmi pótanyu. Gyorsan egy fejrázással el is hessenti a képet.
-Ennek alaposan utána fogok járni! Köszi az információt. – ismételten egy szép, hófehérkés mosollyal ajándékozza meg jótevőjét, aki most olyan hamar mosolyra fakasztotta őt a képek kekeckedése után.
-Ühümm, de élvezem őket. Izgalmas tantárgyak, bár mondjuk a repüléstan.... ajh, az kicsit kínszenvedős.- elhúzza a száját csöppnyit, mert emlékszik még első és utolsó repülési élményére, minek utána az anyja a sima seprű közelébe sem engedte őt. Na nem baj, a többi tantárgy az már valamivel jobb, bár az a legendás lényes bravúrozás.... hajajj, az állatok és ő. Na igen, az egy másik mese.
-Megtisztelsz.- jelenti ki a Hófehérkére és igen, szeretné, ha ezentúl Kat így szólítaná, mert ez igazán különleges és gyönyörű név szerinte, úgy hogy miért is ne? Nem igaz?
-Én van, amelyiktől félek. Például volt egy olyan... kis gömböcös mese, ami elég ijesztő. Mindenkit megesz és HAMM!- imitálja a hamm szóval önmagához képest elég hangosan és látványosan Kat felé kilengve, milyen az, ha egy gömböc bekap egy embert. Persze csak imitál, nem próbálkozik meg vele a gyakorlatban is.
-Hú, szeretem igen, de csak klasszikusokat ismerek eddig. Anyu régen zongorázott és engem is zeneiskolába íratott, mikor kicsi voltam. Ott meg ismét csak klasszikus zenére kerültem és hát Mozarton és társain nőttem fel masszívan. Nem valami tág a tudásom. Te miféle zenét hallgatsz?- érdeklődik, hátha tágul tőle egy kicsit az agyacskája és szélesebbnek látja majd a világot.
-Amúgy hova valósi vagy, Kat?- kezd egyre inkább belerázódni a beszélgetésbe és most már mer ő is kérdezgetni, mert érdekli, honnan jön a lány, milyen messze van neki a „haza” , persze a levitás hazán kívül.

Kat

De még mennyire, hogy jól. Máris kedvet kapott hozzá. Az egyetlen fullánk, ami visszatartja, az a tetemes mennyiségű házi feladat, ami rá vár és bizony senki nem fogja helyette megcsinálni. Viszont eldöntötte, hogy amint lesz ideje, megszerzi a könyvet és befalja egy nap alatt. Mondjuk amúgy is, ha nekikezd egy bekötött remekműnek, nem teszi le, amíg a végére nem ért, de ez a történet most különösen felcsigázta a fantáziáját. Az arca csak akkor ragyog fel igazán, mikor Kat felajánlja, hogy kopogjon be hozzá és kölcsönzi neki Az éhezők viadalát. Rainbow, milyen szép neve van Katék szobájának! Talán többen is lakják, mint Kat és Rosy. Közben azért lelkesen bólogat egy sort arra, hogy hívhatja Katnek a lányt, de közben már azon is forog az esze, mi is van ezzel az örökbefogadással? Na majd alaposabban utánajár a levitások körében.
Nem kell sok, hogy a tantárgyaikra terelődjön a szó és bizony ő aztán meglepődik, hogy Katnek messze nincs annyi tantárgya, mint neki, de hát, ha megválaszthatják a nebulók, mire iratkozzanak, akkor csak természetes, hogy mindenkinek mások az igényei és más mennyiségű ismerettel bír el egyszerre.
-Akkor ezek majdnem mind közösek. Én még nem tanulhatok elemi mágiát elsős lévén.- valahol sajnálja is, mert nagyon izgalmasnak hangzik. Az újdonságokért is megérné letenni az összes vizsgáját idén, csak tudjon annyit is tanulni, hogy mindegyik próbatételét sikerrel vehesse.
-Hmmm, nekem... nem is tudom. Azt hiszem, az asztrológia és az EVT eddig az esélyesek a kedvenc listámra, bár talán inkább az asztrológia. A tanár úr nagyon kedves és buzdítóak a visszajelzései. Legalábbis én úgy érzem, azok.- tényleg hamar megszerette az asztrológiát, buzgón dolgozik is belőle, erre bárki tanú lehet, aki rajtakapja a könyvtárban tanulás közben.
Mesék ügyén megjegyzi, hogy a kisgömböc neki ijesztő volt, mert hát miféle egy kannibál gömböc az, aki megesz mindenkit, aki az útjába akad? Brrr! Ő el is szaladna visítva egy ilyen akármi elől, mert szégyen a futás, de hasznos. Életben maradna. Lehet, hogy ma éjjel kergetőző gömböcökről fog álmodni ezután a beszélgetés után.
-Igen. Legjobban a Moulin Rouge-t, de az újonnan megjelent Nyomorultak is szenzációs.- igen, musical filmekre gondol, bár, ha rákérdeznek a színházi musicalekre, azokból is tud sorolni párat, amik tényleg megragadtak az emlékeiben. Kicsit egysíkú a memóriája, mert ami le van írva, azt kivétel nélkül megjegyzi, ám amit vizuálisan rögzít, sokkal nehezebben tud visszaemlékezni rá, ha egyáltalán sikerül és nem írta felül az emléket valami más információ az agyában.
-Én imádom az állatkerteket, de ez mesésnek hangzik, ahogy leírtad.- dicséretnek szánja a szavait, mert tényleg nagyon szép lehet a hely, ahol Kat felnőtt, ráadásul ennyi állattal biztosan nem unatkozott egy percig sem.
-Én Stockholmban hivatalosan, de... hát nem is tudom. Az apám visszaköltözött már egy ideje Angliába, úgy hogy lehet, hogy most oda fognak engem is átjegyezni. Vagy nem tudom.- Érzi, hogy ez egy kicsit zavaros lehet, hogy ha stockholmi, mit keresne az apja miatt Angliában? Szóval nekiesik a magyarázat részének is akkor már.
-Tudod úgy áll a dolog, hogy az anyukám egy éve meghalt és ő meg az apám elváltak, mikor úgy két éves voltam. Apám meg most készül újranősülni és elveszi azt a Claire-t, akit én nem szeretek. Mondjuk apámat sem, mert otthagyta az anyukámat, így meg nem örülök neki egyáltalán, hogy oda kell átköltözzek. Szeretem Stockholmot, ott vannak az ismerőseim, a házunk, ahol laktunk eddig anyuval, mindenem. És nem adnám fel csak úgy egy angol házért egy angol nővel és egy ismeretlen apával, akitől legfeljebb egy képeslapot kaptam születésnapra és karácsonyra.- na jó, most kicsit kitört, kicsit nagyon és látszik, mennyire mérges, dühös az apjára, hogy nem akar ő tőle semmit, de hát mégis rá van utalva. Azt sem tudta megbocsátani az apjának, hogy azért hagyta el az anyját, mert boszorkány. Miért nem lehet ezt megérteni? Biztosra veszi, hogy az a férfi őt is utálja és csak kolonc a nyakában, mert boszorkány ő is, mint a megboldogult édesanyja volt.
-Állatom az nincs... azaz volt egy hörcsögöm, de mikor tíz éves voltam, véletlenül kimostam a szennyessel együtt, mert bemászott a kosárba és nem figyeltem oda. Azután anyu nem engedte, hogy más állatot is tartsak. Szegény Robinak csúnya vége lett.... Ja de igen! Van! Az apám vett nekem egy baglyot, Hugot. Vele most szokunk össze, de folyton nekimegy valaminek és kicsit bugyuta meg öntörvényű. Folyton csipked.-  már majdnem megfeledkezett a madárról, mert nem látta jó ideje, mióta hazaírt az otthoni ismerőseinek, mi a helyzet vele. Mostanában kellene visszakavarodjon Stockholmból, csak hát mégis hosszú az út átrepülni fél Európát...

Kat  

Az ember holtáig tanul - tartja a mondás. Mások szerint van, aki ebbe hal bele a végén, ha túlzásba viszi. Ő inkább tartozik a második kategóriába, bár, ha azt nézzük, hogy ilyen kedves háztársakkal van megpakolva, mégis át fog az a mérlegnyelv az előbbibe billenni, mert ilyen környezetben sokmindenben részt fog venni, hogy kicsit elszakadjon a tanulástól. Ki tudja, ha már felhozódtak a musicalek, akár rendezhetnének is egyet! Tudni kell a kislányról, hogy az ő fejecskéjében ő a szuperhős, a mindenre képes, belevaló csaj, csak éppen élőben soha nem nyitja ki a száját (szinte).
-Hmmmm.... Megfogtál.- ezen nem is gondolkodott. Igazából színháziakat keveset látott, de mégis, ahogy egyre jobban és jobban belegondol, felrémlik benne, hogy melyik is lehet a kedvence.- Azt hiszem, mégis csak a "Macskák" . Anyuval kétszer láttuk a színházban és mindkétszer megragadott teljesen. Neked melyik a kedvenced? Vagy több is akad?- nem kizárt, hogy Kat több musical darabot látott nála, így több kedvencet is megjegyezhetett magának. Ő inkább filmeket bújt otthon, míg a szomszédoknál lakott az anyja kórházi kezelése alatt, meg a könyveit falta legtöbbször. Színházba csak addig jártak, míg Runa Ulvaeus egészséges(ebb) volt.
Nemsokára szóba kerülnek az otthonok és a családok is, s belőle is kitörnek a szavak, mi volt, hogy volt, az apjáról is szó esik, a leendő mostohájáról, akit utál, az édesanyjáról, akit nagyon szeretett, szóval minden felhozódik, ami csak előkerülhet a tarsolyból, de a végére picit nyugodtabb, összeszedettebb lesz tőle, sőt visszatereli a szót az állatokra, nevezetesen Robi nevű hörcsögére, aki nem élte túl a nagymosást. Viszont itt van mára helyette Hugo, aki enyhén bolond, de kedves is a maga módján.
-Persze, szívesen elmennék veled. Az az egyetlen baj, hogy itt nem tudom, merre van az állatkereskedés.- most nagyon meghatódott, hogy Kat felajánlotta, kísérje el. Ez látszik a szemein is, hogy kicsit elfátyolosodtak, no meg a hangja picit dallamosabb lett, de a lelkesedése őszinte. Menne ő akár most is, bár, ha meghallaná, hogy ért a baglyokhoz... ha értene hozzájuk, Hugo nem csipkedné minden egyes alkalommal, mikor megsértődik rá.
No de annak érdekében, hogy jussanak is valahová, fel kell tápászkodni, még pedig most. Tehát szépen feltornázza magát, a kötnivaló holmijait bekaparja abba a zacskóba, amiben eddig is tartotta őket odafönt, csak most eddig rajta trónolt, s ha Kat is készen van, részéről indulhatnak, meg sem kell állni egészen a nevezett állatkereskedésig.