29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2384
Írta: 2020. február 12. 00:17 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Nah, ennyit arról, hogy olyan vagyok, mint egy macska az éjszakában. Mint egy árny, amit sosem veszel észre. Mint egy szeles szellem. Vagy szellemes szél. Na mindegy, most nem voltam egyik sem. Csak egy szerencsétlen idióta, aki lebukott. Otthon ugye nem kaptam különösebb fenyítést az elböffentett alvási szokásaim miatt, így sosem voltam rászorulva, hogy megerőltessem magam és egy hihető kifogással tudjak előrukkolni a lebuktatómnak. Na de lám, mindennek eljön az ideje egyszer, ezúttal lelepleződtem. Sajnos még elugorni és elrejtőzni sem lett volna esélyem, mert mikor beléptem, tekintete egyből rám szegeződött. Az egyszerű, már minden filmben valaha ellőtt alvajárós dolgot. Saját bevallásom szerint nem is adtam elő olyan rosszul, sőt! Már éppen fordultam volna sarkon, kínos vigyorral az arcomon a ki- és bejáratot egy személyben megtestesítő ajtó felé, sőt, már végre is hajtottam a 180 fokos fordulatot, mi több már az első kivezető lépést is majdnem végre hajtottam ám a prefi csaj megsejtette, hogy hát akarom. Basszus.
 Kérdésével egy időben fordulok meg, olyan fejjel, mint akit orrba vágtak, ám miután felfedi, hogy nem szándékozik hozzám vágni egy büntetést, az arcizmaim elengednek, kivéve a szemöldököm. Az úgy felszalad, mintha krokodilok volnának alatta.
- Ah, várj csak, a holnap reggeli baglyomban fognak értesíteni az Oscar-jelölésemről. - ironizálok, miközben megindulok a szék felé, amire az imént mutatott. Mialatt helyet foglaltam, néztem, ahogy a késői vacsoráját tünteti el a tányérjáról. Ahogy leteszem magam, egyből manó-sereg jelenik meg, érdeklődéstől csillogó szemmel. Én pedig csak elkerekedett, tanácstalan tekintettel tudok egyenlőre csak válaszolni. Ahogy erőlködök azon, hogy kitaláljam, mit eszek, lassan megindul a fejem jobbra-balra, s felfúvódott arcomból kiengedek egy nagy kupac levegőt. Végül kinyögöm.
- Ahm, én asszem egy vega burritot eszek, fekete teával. - rendelek kissé kétes hangon, bizonytalanságom pedig az arcomon is kivehető. Ez egy random kívánság volt. A manók köddé válnak mellőlem, szóval már minden figyelmemet a vacsora partneremnek szentelhetem. Ő meg is nyitja a beszélgetést egy bemutatkozással, ami jó, mert habár voltak halvány emlékeim, hogy hogy hívják, de azért jobb az elején letisztázni nem ám a mondat közepén például izomból benyögöm, hogy Dia, vagy mi?
- Azért, akkor jól emlékeztem. Lol, ez új, emlékszem valamire! - csóválom felé a mutatóujjam hunyorogva, ám a második mondatnál csak elnézek mellette, hogy ilyen kis "mellékes megjegyzésnek" állítsam be a poént - Én meg Matt, önjelölt zenész és már évek óta felfázásra pályázó, örvendek! - kacsintok közép- és mutatóujjammal szalutálva, utólag belegondolva, hogy az utóbbi jelzó lehet nem ugyanúgy fog landolni, mint ahogy azt én kigondoltam.
- És... meló-szünet? - próbálok érdeklődni finoman afelöl, hogy hogyhogy nem a folyosókat járja ilyenkor?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. február 23. 09:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. február 16. 20:20 | Link




- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. február 22. 20:41 | Link

Dana



Egy franciának a palacsinta ugyanolyan mennyei fogás lehet, mint egy magyarnak, de most kettős célja lesz a főzőcskének. Danával beszültünk össze egy közös kalandra a konyhában, hogy bebizonyítsuk, érdemesek vagyunk a bizalomra, hogy fejlődött a tudásunk és satöbbi. Bal kezemben két tojást egyensúlyozva, jobb kezemben bőrpóráz, végén egy Tücsökkel. Ki kell ábrándítanom a kedves olvasót, nem a Pinocchio béli bölcs tücsök vezetődik megalázva egy pórázon, hanem a Levita kutyája, egy border collie. Sajnálkozva pillantok Danára, mikor találkozunk.
- Bocsi, de vagy lemondom a mai sütést, vagy elhozom. - Lemutatok a lelkes jószágra. A szeme sem áll jól. Pajkosan csillognak barnái, kölyök lelke rosszaságon töri a fejecskéjét. Félve hoztam el, de nem volt mit tennem.
- Én vagyok ma a soros. Nem tudtam elcserélni. Ágota a járőrözésre hivatkozott, persze tudom, hogy olvas valahol. Lotti rajzol, Kardos, meg csak Kardos. Reménytelen - vonom meg a vállaimat, a tojásokkal még mindig egyensúlyozva. Rozáliát is megkérdeztem, de gyengélkedik a Gyengélkedőn. Ha jól belegondolok, szánalmas a helyzet, mivel a múlt héten őt helyettesítettem a vigyázásban, mert akkor is beteg volt. Mélyet sóhajtok, jelezve, hogy nem egyszerű az élet, de itt vagyok, és remélem, hogy Tücsök ezúttal ne csinál ostobaságot. Persze neki minden csak játék, de engem vesznek elő, ha kárt okoz. Szép kis kilátások futnak át agyamon, ahogy letekintek a kis kópéra. Meg kell zabálni. Cuki kis dög.
- Na, nekilátunk? Sikerült tejet szerezned? - Lepakolom a tojglikat, aztán tál után kutatok a szekrényekben. Tücsök elmélyülten szaglászik...egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. február 22. 21:39 | Link




Már nagyon vártam a mai nap eljövetelét, hiszen megbeszéltük, hogy sütünk majd valami finomat. Lena mindig is nagyon jó barátnőm volt, hiszen együtt töltöttük a karácsony előtti időszakot, plusz bájitaltanból is rengeteget segített nekem. Sok mindent elmondhattam neki, amit másnak nem mertem, úgy éreztem, hogy ő mindig megértett, olyan dolgokban is, amelyek terén talán más nem értett volna velem egyet. Legutóbb együtt tanultunk a könyvtárban, éppen a bájitaltan próbálta megértetni velem, amely egyáltalán nem volt egyszerű számomra. Anno még korrepetálást is kértem ebből a tárgyból, most pedig, hogy kiderült, hogy az egyik legjobb barátnőm a bájitaltan professzor unokája, naná, hogy éltem a szolgáltatásaival.
- Jól tetted, hogy elhoztad végül - bólogattam hevesen mosolyogva, a kutyuk mindig is cukik voltak számomra.
- Amúgy aranyos az a tücsök - néztem rá biztatóan. Mindig is állatbarát hírében álltam, egy lénnyel sem volt gondom. Egyedül a nagy, szőrös pókoktól féltem, ráadásul voltak róluk rossz emlékeim is a tiltott erdőt járva Theonnal. De végül szerencsénk volt, és mindketten megúsztuk élve a dolgot.
- Igen, hoztam végül tejet. Ne is kérdezd, hogy hogy sikerült... a lényeg, hogy itt van - néztem a lányra nagy mosollyal az arcomon. Közben felvertem négy tojást, hogy előre haladjunk, majd áttoltam a kész tálat a lánynak, hogy most ő következik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2384
Írta: 2020. február 23. 16:58 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Ha valaki rám néz, biztos az egyik első gondolata az, hogy milyen bunkó lehetek, meg hogy valami önjelölt anarchista lázadó vagyok, aki minden egyes mozdulatával a rendszer megbuktatásán ügyködik. Pedig közel sem vagyok ilyen. Elég nyomi egy punknak számítok a magam kis csendes, chill, szabálykövető mivoltjával. Na jó, ha leszámítjuk az éjszakai ide-oda mászkálást takarodó után. A lány pedig nagyon kedves, már csak azért is, hogy nem akaszt büntetést a nyakamba. Tetszik, hogy érti a viccet, a kis tapsra grandiózus kézmozdulattal és egy meghajlással válaszolok, majd egy fáradt mosollyal helyet is foglalok, s kisebb tanácstalanság után a manóknak is feladom a rendelést.
- Jap, elég random volt, de a lényeg, hogy vega legyen. - mutatok egy laza béke-jelet és egy lapos vigyort. Ahhoz képest, hogy a varázsvilág még eléggé újkori technikával éli mindennapjait, a Bagolykőben mégis tudnak kezdeni valamit azzal, hogy az ember fia nem fogyaszt állatot. Meglepő módon a többi diáknak kell inkább magyarázkodnom az étkezési szokásaimról. Pedig nem olyan komplikált az egyenlet. Egyszerűen nem eszek húst, vagy akármit, amiben állat van. Ennyi.
- Ahm, indie, acoustic... - nézek el merengve a távolba. Ekkor jöttem rá, hogy a bemutatkozásom nem azt a reakciót váltotta ki belőle, amit vártam, szóval kicsit konkretizálnom kellett - És a te neveeeed....? - könyökölök a pultra, érdeklődő tekintettel. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Danának hívják, de mondom, azért jobb meggyőződni, minthogy utána szégyenkezzek, illetve pofára essek.
  Hallgatom, ahogy meséli, hogy üres hassal nem lehet dolgozni. Biztos igaza van. Én magam nem nagyon tudom ezt átérezni, hiszen én magam kevés táplálékkal is elmegyek. De azért egyetértően bólogatok.
- Ahm, nem tudom, unatkoztam, kinda éhes lettem, gondoltam elzsalok bekapni valamit. - vakarom a tarkómat, nem találva izgalmasabb választ. Hirtelen meglepve felnézek rá - Te is eljártál anno éjszakánként... már... mielőtt még megtehetted volna? - ráncolom a szemöldököm. Éreztem, hogy cool a csaj, de hogy ennyire?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. március 5. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. február 24. 19:19 | Link

Dana



Már nyílik a szám, hogy megkérdezzem, hogy sikerült szereznie, de aztán visszafogom magam. Biztosan nagyon kalandos lehetett, de csak elmondja, ha fontos. Megkapom a felvert tojásokat és elmosolyodom.
- Látom, te sem teszel cukrot a tésztába. - Ebből kiderül, hogy én sem szoktam, mivel a töltelék úgyis cukros, felesleges még több édeset beletenni. Hozzáöntök a tojásokhoz néhány kanál lisztet. Általában érzéssel szoktam adagolni, eddig még mindig sikerült, soha nem szakad szét.
- Odateszed a palacsintasütőt a tűzre vagy hagyjuk állni kicsit? Nagyon éhes vagy? - Áttolom vissza Danának a tálat, hogy a tejet adagolhassa, közben lepillantok Tücsökre, aki felmeredő szőrrel megmerevedve szuggerál valamit. Követem a kutya tekintetét és mit látok? Ne! Ezt nem akarom! Ilyen nincs. Miért pont itt? Miért pont most. Kiáltok egyet, de hatástalan.
- Tücsök, ne! - A kis oktondi már ki is lőtt és eszeveszett futásnak indul, letarolva maga előtt mindenkit, hogy megkaparintsa azt a kívánatos farkincát, ami egy cica alkatrészét képezi.
- Ezt Kardos macskája! Akkor ő is itt van valahol. - Ismét kiáltok, hol a macskának, hol a kutyának, hol Kardosnak.
- Paragrafus! Fuss! Kardos! Tücsök! - Nem rohanok utánuk, mert a kutya így azt hinné, belemegyek a játékba, és eszébe sem jutna megállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 1. 19:14 | Link




Megvoltak a forrásaim az alapanyagok beszerzéséhez. A tejet végül Alíztól sikerült beszereznem, ő imádott főzőcskézni, otthon is sokat konyhaművészkedett mugli módra. Azt nem kérdeztem tőle, hogy honnan halászta elő a hozzávalókat, de gyanítottam, hogy a mostohaanyjából, bár ez csak feltételezés volt részemről. Igazából nem is firtattam a dolgot, a lényeg, hogy megvolt az, ami a sütéshez szükséges volt.
- Nem szoktam. Ez jó, akkor hasonlóképp vélekedünk erről - mosolyogtam rá, majd figyeltem, ahogyan a tojásokhoz hozzáad egy kis lisztet. Láttam, hogy ő se méricskél, hanem érzéssel adagolt, ebben is hasonlítottunk.
- Szerintem hagyjuk kicsit állni, még kibírok egy kis időt, míg el nem készül - feleltem vidáman, majd miután Lena áttolta a tálat nekem, elkezdtem óvatos mozdulatokkal adagolni a tejet a megfelelő mennyiségben. Miután leraktam a tejesdobozt, kezdetét vette a káosz. A kutyus gondolt egyet hirtelen, majd a macska után vetette magát, én pedig csak pislogtam nagyokat. Figyeltem, ahogyan Lena kézbe veszi a dolgokat, nem tudtam hirtelen mit tegyek, hülyeséget pedig nem akartam csinálni. Magamhoz szorítottam a tálat, mintha el akarná venni valaki, pedig nem leselkedett rá veszély, majd kíváncsian szemléltem az eseményeket. Nem akartam a blöki után rohanni, mert láttam, hogy a lány sem teszi, jobbnak láttam, ha egyelőre csendes megfigyelő vagyok, persze, ha nagyon eldurvulna a helyzet, közbeavatkoznék, de reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. március 1. 19:33 | Link

Dana



Csak mosolygok csendesen, szelíden. Jó mókának ígérkezik ez a feladat. Nem is túl bonyolult, bár párt szerezni hozzá kicsit kacifántos. Meg az idő is nagy úr. Nem, nem Várffy. Lassan összeáll a tészta, Dana pihentetné kicsit, amit nagyban helyeslek.
- Rendben van. Én is kibírom még kicsit. - És ezzel a végszó elhangzott, a nyugalomról ennyit. Minden a feje tetejére áll a konyhában. Dana magához szorítja a tálat. Jól teszi. Legalább az legyen biztonságban. A manók ezer felé szaladnak a kutya elől, ami nem törődik az apró lényecskékkel, mikor ott van Paragrafus, becenevén Paragrafuss. Kardos, aki ügyvédnek készül, általában a Konyha területén magol. Nem szotyolázik, hanem tanul. Általában ott van vele a macskája is, ez most sincs másképp. Ez a mi balszerencsénk. Repülnek a fedők, különböző zöldségesládák, szertegurulnak az almák, karalábék. Nagy a hangzavar.
- Itt egy alma. Reszeljük bele a tésztába! Mit szólsz? Addig megfogom a kutyát. - Odadobom a lánynak a földről felvett gyümölcsöt, kapja el! A királyi többesből pedig levághatja, hogy rá vár a munka oroszlánrésze, mivel én igen elfoglalt vagyok. Hirtelen gyanús, vészterhes csend támad. Rosszat sejtve lopakodok a kutya felé. Paragrafuss bebújt egy láda mögé, a farkincája sem látszik ki. Kardos dermedten áll, kezében a Mágiatöri könyvvel. Szóhoz sem tud jutni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 1. 19:52 | Link




Ismertem olyan embereket a környezetemben, akik nem fogyasztottak állati eredetű ételeket, én viszont igen. Úgy gondoltam, hogy az az ő dolguk, ez meg az enyém, mindig is figyeltem arra, hogy tiszteletben tartsam más szokásait, véleményét, hiszen mindenki úgy élte az életét, ahogyan akarta. Voltak bizonyos ételek, amelyeknek én is szerettem a vegán változatait, mert nekem sem volt mindig kedvem húsos kaját enni. Ezek az ételek pedig tökéletes alternatívaként szolgáltak arra, hogy egyek valami finomat, ha épp ráuntam a húsos étkekre.
- Na, majd egyszer meghallgatom, ha nem bánod - feleltem neki kíváncsi tekintettel.
- Szeretnék még egy szelet málnaszeletet, és narancslevet - adtam közben le a rendelésemet a manóknak. Nagyon megkívántam az édességet, ennyi pedig belefért, amúgy is mentem másnap az edzőterembe, szóval nem hagytam lerakódni azokat a fránya kalóriákat.
- Dana. Dana Straw Berry - mutatkoztam be neki, miután megkérdezte, hogy mi a nevem. Ha idáig nem tudta, akkor most bizonyára megjegyezte egy életre a gyümölcsös nevemet. Az emberek zöme legalábbis nem tudta elfelejteni. Igaz, kis koromban sokat gúnyolódtak rajta, de idővel valahogy ez szerencsére abbamaradt, igaz ezen a családom legtöbb tagja átesett.
- Jól tetted. Én késő este is képes vagyok enni, ha rámtör az éhség. Sokan azt mondják, hogy nem tud utána jól aludni az ember, ha bekajál, hát én tudok... meg kell egy kis szünet őrjáratozás közben. Nagyon monoton az egész - meséltem Matt-nek nagy beleéléssel.
- Persze. Elég sokszor. Szerencsém volt, hogy nem kaptak el, általában megúsztam a dolgot. Egyébként meg jó móka, szóval nem bántam meg egy kihágást sem - vontam meg a vállamat vidoran. Közben megérkezett a rendelésem, melyet jóízűen kezdtem el eszegetni. Közben hangokat hallottam kintről, reméltem, hogy senki se nyit be a konyhába, mert akkor lehet, bajban leszünk, sőt biztos. Nem sok kedvem volt bebújni az asztal alá, de ha nem lett volna más választásom, éltem volna vele, magammal húzva a fiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 1. 20:12 | Link




Úgy tűnt, közös nevezőre jutottunk akaratunkon kívül is a lánnyal, mert egyikünk sem volt még farkaséhes. Ennek köszönhetően pedig sikerült rögtön megegyeznünk abban, hogy még pihentetjük egy ideig a tésztát.
- Nem gondoltam, hogy itt lesz Kardos a macskájával. Igaz a kutyus is meglepetés volt, hogy hoztad, de annak örültem, nem gondoltam, hogy összekerül majd egy cicussal - közöltem a lánnyal őszinte arccal. Reméltem, hogy sikerül megoldania ezt a kis kellemetlenséget, illetve a cica is ép bőrrel megússza a dolgot. A negatív opcióba bele se mertem gondolni...
- Rendben! Sok sikert! - feleltem a barátnőmnek, majd egy almahámozót elővéve elkezdtem meghámozni az almát. Ezután pedig reszelővel elkezdtem apró darabokra nyesni a gyümölcsöt. Készültem ám erre a sütős délutánra. Hogy miért nem varázslattal csináltam? Talán azért, mert meg akartam dolgozni azért a finomságért, hogy aztán élvezhessem a munkánk gyümölcsét. Túl egyszerű lett volna csupán a pálcát elővéve megoldani mindent, szerettem a kihívásokat. Miután lereszeltem az adott mennyiségű almát, összekevertem azt a tálban lévő hozzávalókkal. Ezután elővettem a palacsintasütőt, majd pár perc várakozás után, csak hogy összeérjenek kellőképpen az ízek, rátettem azt a lángra, hogy összesüljenek a dolgok.
- Na, mi újság? - kiáltottam oda a barátnőmnek, miközben arra koncentráltam, hogy ne égessem oda a tésztát, hiszen ez a művelet igencsak nagy koncentrációt igényelt. Csak remélni tudtam, hogy Lena jól halad a kutya elkapási projekttel, aztán ha minden rendben megy, akkor újra ide tud jönni asszisztálni a sütéshez.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 9. 19:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2384
Írta: 2020. március 5. 19:30 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am



  - Wow, most megnyugodtam, hogy nem hallatszik át, amikor a szobámban verem a gitárom hajnali egykor. - nevetek. Na igen, eddig mindig azt gondoltam, hogy a navinéből legalább is azért néznek rám ferde szemmel, mert az éjszaka közepén is képes vagyok hangszert ragadni. Mondjuk eddig sosem tett senki szóvá ilyesmit, szóval kitalálhattam volna, hogy akkora gáz nincs. Jól esik, ha az emberek érdeklődnek az iránt, amit csinálok, főleg, hogyha az ilyen kis szolid, nem pedig habszó szájú ujjongás. Mármint girl, chill, csak húrokat pengetek amúgy. Egy laza kacsintással párosított "klikk" hanggal válaszoltam az érdeklődésére. Reméljük nem jön majd rá, kiről is szólnak a dalaim túlnyomó részt. Az lehet kínos lenne, pláne ha jóban voltak Fannival.
 Neve hallatán egy egy elégedett sóhaj repült ki ajkaim közt, kezem pedig a mellkasomra tapadt.
- Azért, jól emlékeztem, csak gondoltam. Csak biztosra akartam menni! - jegyeztem meg inkább csak magam elé szórva a mondatot - Cool név by the way. Ez is kaptad a szüleidtől, vagy ez saját identitás? - néztem rá érdeklődően, az asztalon támasztott kezeimet még össze is kulcsolva. Egyre szimpatikusabb a csaj, pláne, ha ez magának adott neve. Ha pedig a kezdetektől így szólították... grat a szülőknek, így kell original nevet adni a gyereknek! Habár kisebb korában biztos nem örült neki ennyire. Talán még most sem. Remélem azért nem hagyott maradandó nyomokat benne az esetleges bántalmazás. Mondjuk ebben az esetben nem a teljes nevét mondta volna. Mindegy, azért csak óvatosan. Sose tudhatjuk, hogy a másik min ment keresztül. Szeretem hallani mások hasonló történeteit, hogy ők hogyan élték meg ezt, hogyan léptek túl rajta, illetve mit tehetek értük, ha ez nem történt meg. De azért nem kérdezek rá, akármennyire is foglalkoztat a kérdés. Majd megosztja velem, ha ő készen áll.
  Lelkes mesélésére csak bólogatok egyetértően. Elég menő dolog lehet este járőrözgetni. Habár nem tudom, hogy az én műfajom-e az egész. Másokkal betartani a szabályokat? Én? Kicsit irónikus lenne.
- Wow, cool. És mióta vagy prefektus? Nem kell ahhoz ilyen... szabálykövető, jó tanuló valakinek lenni? - próbáltam legjobb magyar nyelvi ismereteim szerint megfogalmazni a kérdésem, de valahogy nem sikerült. Pár másodperccel az után, hogy a mondat elhagyta a számat, egyből megbántam.
- Nem mintha nem gondolnálak jó tanulónak, vagy mi, csak... nem tudom. Bocs! De remélem kivehető volt, hogy mit makogok itt. - vigyorogtam kényelmetlenül, tarkómat vakarászva. Hiába, este van már. Remélem nem sértettem meg túlzottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. március 9. 18:41 | Link

Dana



Jó ötlet az alma a tésztába és ezért Tücsöknek lehettem hálás. Ha ő nincs itt, akkor pár pont hiányzott volna talán a vizsgához. Sajnos a munka Danára várt, s bár furkált a lelki, de nem hagyhattam, hogy a dolgok elfajuljanak. Kardos imádja a macsekját, ezért utálja Tücsköt, Tücsök meg utálja a macskát, viszont nem szereti Kardost. Nagyon nem, így ahogy meglátja, ugatni és morogni kezd.
- Kardos! Fogd meg a macskádat, addig tartom a kutyát! Na, mire vársz? - Mondanám, hogy még palacsintát kell sütnöm, és ha sokáig totojázik, nem marad nyers tészta, csak kóstolni tudok. Erősen fogom a pórázt, bár Tücsök már Kardos fenekét szaglászná, Paragrafus pedig nem tiltakozik. Végre valahára helyreáll a rend, Kardos a kardjába dőlne, ha baja esne a cicusnak. Lágyan gügyögve a jószágnak, hagyja el a konyhát. Még valami olyasmit is mond, hogy feljelent a MÁK-ÖJÁL-nál, gyengébbek kedvéért a Mágus Közegészségügyi Állomás. Lihegve, és dúlva-fúlva térek vissza Danához.
- Most nézd meg! Ez a Kardos nem normális. Képes behozni ide egy macskát. Mindent összeszőröz. Nem lett olyan a tészta? Ha szőrös a tészta, MJ szőrözni fog. Szerinted? - Bekapok egy darabot, szőr ide vagy oda. Hümmögve bólintok, jelezve, hogy mennyei lett. Tücsök lihegve, kérlelő tekintettel mered rám, meg a paleszra.
- Adjunk neki? Nem lesz baja? Na, engedj egy kicsit! Hagy süssek párat! - veszem át a lapos edényt, forrósítok olajak, hogy a tészta sercegve folyjon szét a forró serpenyőben. Imádom a lehető legvékonyabbra elteríteni, bár az alma miatt nem lehet eleve hajszálvékony. Apropó hajszál...
- Ha lesz szőr a tésztában, majd azt mondjuk, hogy alma. - Elnevetem magam, pedig halál komolyan mondom. Megkóstoltam és még élek. Nem lehet nagy baj.
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2020. március 9. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 9. 19:48 | Link




Miután csendes megfigyelője voltam az eseményeknek, hagytam, hogy a barátnőm intézkedjen, én pedig a sütni valónkkal foglalkoztam. Mindig is odavoltam a finomságokért, igaz, igyekeztem egészségesen élni, de úgy voltam vele, hogy időnként belefért az is, hogy egyek némi édességet. Készülődés közben fél füllel hallottam, ahogyan Lena odaszól a srácnak, hogy fogja vissza a macskáját. Idővel boldogan konstatáltam, hogy újból helyre állt a rend, a cicusos páros ugyanis épségben elhagyta a konyhát. A feljelentési fenyegetőzését nem tudtam komolyan venni, végül is mit várt, mi fog történni, ha egy macsek és egy eb egy szobába kerül? Egyébként sem esett baja senkinek sem és ez volt a lényeg.
- Igen, látom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tészta megúszta, nem lett szőrös - feleltem a lánynak megkönnyebbülve. Közben megkóstoltam sütésünk gyümölcsét, majd elégedetten megjegyeztem magamban, hogy iszonyat finomra sikeredett.
- Egy picit adhatunk, szerintem isteni finom lett - feleltem a barátnőmnek, majd lehajoltam a kutyuhoz, és adtam neki egy kis szeletet a finomságból. Úgy tűnt, hogy neki is nagyon ízlett, mert egy-kettőre bepuszilta az egészet. Közben odaengedtem Lena-t a tűzhelyhez, és hagytam őt is érvényesülni.
- Rendben, benne vagyok! - vigyorogtam rá jókedvűen, majd megvártam, mire ő is elkészült, hogy közreműködhessek a töltelékadagolásban.
- Szerintem nagyon ízletes lett, szuper kis páros vagyunk! - kacsintottam vidoran a lányra, miután ettem egy újabb kóstolót a finomságból. Úgy éreztem, hogy remek munkát végeztünk, innentől pedig a tanárunkon múlott, hogy elnyerte-e a tetszését munkák gyümölcse.



/Köszönöm a játékot!/ Cheesy
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 9. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 11. 23:45 | Link




- Egyáltalán nem hallatszik át - nyugtattam meg a fiút arról, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a zenei rajongása miatt. Hallottam már olyanokról, akik amiatt összevesztek, mert áthallatszott a szomszédból, mit csinál az egyik fél, a másik pedig nem bírta hallgatni... szerencsére nekem ebben még nem volt tapasztalatom. Jó volt, ha volt egy barátja az embernek, de emellett azzal is tisztában kellett lennie, hogy melyik tényező az, ami árthat annak a kapcsolatnak. Anyámék pedig felnyitották a szemem arra, hogy sima szomszédokkal sosem barátkozunk, mert ha egyszer hülyeséget csinál az ember és megharagszik rá a másik, vagy éppen fordítva, akkor oda a jó szomszédi viszony, kerülgethetik egymást nap mint nap... ez pedig mindkét félre nézve igencsak kelletlen tud lenni, főleg, ha durván összekapnak. Ha három-négy házzal odébb lakik nincs nagy gond, de ha a közvetlen szomszédod, nem árt erre odafigyelni, legalábbis jóanyámék elmondása alapján. Nem is értem, miért mondták el ezt nekem, biztosan rossz tapasztalatuk volt nekik ezen a téren.
- A szüleimtől van. Ez ilyen gyümölcsös család - nevettem el magam, végül is vicces volt kijelenteni azt, ami igaz tény volt, mások szemében viccesen hangozhatott.
- A te őseid mivel foglalkoznak? Apám a sportfogadásokban érdekelt, kisfőnök. Anyám pedig a vendéglátásban tevékenykedik - mondtam el neki a fontosabb információkat, ha már szóba jött a család.
- Hát egy ideje az vagyok, szerencsémre idáig nem buktam le, szóval megválasztottak a rend őrének vagy hogy is mondjam. Így viszont nekem is jobb, mert könnyebben mozoghatok, ha érted, mire gondolok - kacsintottam huncutul a másikra, hiszen biztos voltam benne, hogy sejtette, miről is van szó. Jó fejnek tűnt a srác, így én is megnyíltam neki valamelyest, még úgymond a biztonság határain belül, bár igazából én is átéltem már azt jó párszor, amit most ő, szóval bíztam benne, hogy nem úgymond egy besúgóval van dolgom.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 11. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2384
Írta: 2020. március 26. 01:16 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am



  Enyhén tátott szájjal, csodálattól csorduló tekintettel, lágy fejcsóválással reagálok a vallomására, hogy ez bizony a szülőjétől, vagy szüleitől kapott, becses neve.
- Wow, ez a valaha volt egyik legcoolabb dolog, amit hallottam! - csillognak a szemeim izgatottságomban. Igen, ez egy visszatérő téma nálam, hogy szörnyen izgatott leszek a "fura"... mondjuk inkább azt, hogy nem mindennapi dolgoktól, az kevésbé bántóbb, pláne, ha valaki nevéről beszélünk. Mondjuk nálam a fura jelző eléggé pozitív, de ez egy saját értelmezés és így lehet, hogy másoknak kellemetlen, becsmérlő, vagy csak simán rossz emlékeket idéz elő a kis lelkében. Dana kedves, sőt, aranyos csajszi volt, legalább is eddig úgy viselkedett velem, szóval az utolsó dolog, amit akarok, hogy esetleges félreértések , vagy érzéketlenség miatt megbántsam. Mondjuk nem mondtam semmi negatívat, szóval megint miért is futom ezeket a köröket?
  A szüleimről kérdez hirtelen, s mialatt ő mesél kicsit a sajátjairól, addig kicsit feljebb ülök, megigazítom a pulcsimat és az asztalra támaszkodva figyelek, bólogatok. - Cool. Apud munkájáról még nem igen hallottam, hogy megy ez akkor? - hajolok kicsit közelebb - Nekem apám nyugdíjazott tűzoltó, anyum tanárnő. Mindketten muglik. Szeretem őket nagyon! Olyan kis supportive-ak. - bólogatok magam elé, összepréselt ajkakkal. Igen, biztos full fura lehet, ha semmi fogalmad sincs akármilyen mágiáról, aztán születik 3 kölköd, akik közül mind varázsló lesz. Az élet egy érdekes tréfamester. - És testvérek? Ha már család...
  Nagy csodálattal bólogatok amikor a prefektusi karrierjének részletei kerülnek előtérbe. Így, az ő szájából már nem is hangzik ez olyan nehéznek.
- Ámen, pacsit rá! - rakom fel a kezem, várva, hogy belecsap a tenyerembe. Aztán elgondolkodom picit - Akár én is lehetnék prefektus? - nézek rá kétségek takarta szemen keresztül.
  Közben a manók kedvesen elém rakják a tányért. Fejemmel oda fordulok, megköszönném hangosan, de csak a szájmozgás megy mellé, szóval csak tátogni tudtam a hálámat (szorongás. haha). Egy kisebb kínos mosoly után felkapom a tányért, közelebb emelve az orromhoz, beleslukkolok a vacsorámba. Isteni illata van! Tekintetem átszökik Danára.
- Akkor... jó étvágyat! - mondom mosolyogva, majd beleharapok a burnótomba - És mit utálsz nagyon, amúgy? - kérdezem, csak éppen az a baj, hogy e kérdés helyett a "És melyik kaját utálod?" de fel sem tűnt. Uh. Ciki.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. április 15. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. március 29. 00:50 | Link




- Örülök, hogy neked tetszik. Páran gúnyolódnak rajta, de az mondjuk pont hidegen hagy - feleltem a srácnak egy vállrándítással. Jó fej volt, hogy tetszett neki a családi nevem, úgy tűnt, hogy jóindulatú, ezt pedig rendkívül díjaztam.
- Apám a varázsló sportokban érdekelt összekötő, félig amerikai, félig kubai fogadásokat ajánl, segít egy irodában. Ott pedig főként a legtöbb világverseny mérkőzéseire lehet téteket tenni, nem csak eredményekre, hanem minden egyébre is - magyaráztam Matt-nek.
- Hű, azok is érdekes szakmák, főleg apudé. Rendkívül izgalmas élete lehetett. Anyud mit tanít? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- Van négy fiútesóm és egy lány. Szóval elég nagy a család - meséltem nevetve. Bizony, elég jó volt a kapcsolatom velük, főleg, mióta itt tanultam. Azóta kissé megváltozott minden, a többiek is másként álltak hozzám, úgymond minden a legnagyobb rendben volt.
- Pacsiii! - nyújtottam a kezem viszonzásul vidoran, majd egy erős mozdulattal belecsaptam a tenyerébe.
- Persze, simán. Ha meg vannak veled elégedve, vagy jobbá akarnának tenni, miért is ne? Ismerek olyat, akiből azért kreáltak prefektust, hogy jobb belátásra bírják, úgymond megváltoztassák a világnézetét, a viselkedését. Mondjuk én ebben nem hiszek, de ki tudja, lehet hatékony módszer. Rólam sok mindent nem tudnak, ez pedig így van jól, nekem is jó, hogy viselhetem ezt a címet - válaszoltam Matt-nek komoly arccal.
- Jó étvágyat! - közben megkaptam én is a rendelésemet, avagy a narancslevet és a málna szeletemet. Vígan neki is álltam falatozni, isteni finom volt a kaja.
- Hogy mit utálok? Lássuk csak... a hazug embereket, azokat, akik érdekből barátkoznak másokkal... ezen kívül nem szeretem a túlzott féltékenységet, az unalmat, az értetlenséget, a gyávaságot, az agressziót, a megfutamodást - gyűjtöttem össze a gondolataimat, hogy választ kovácsolhassak belőlük.
- Na, és te mit utálsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, miután belekortyoltam a finom narancslébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2384
Írta: 2020. április 15. 20:42 | Link

Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am


  Az az illető, akit nem érdekelnek a negatív visszhangok, csak meg előre megállíthatatlanul, az meg tud venni kilóra. És ezek szerinte Dana is ilyen. Egy egyszerű, büszke félmosollyal tudatom vele, hogy jól is teszi, hogy magasról tesz a vele gúnyolódókkal, aztán fejemet támasztva, tagra nyílt szemekkel (és fülekkel) hallgatom az édesapa foglalkozásának magyarázatát. De természetemnél fogva minél többet tudok, annál több a kérdésem. De nem tudok egyet sem eljuttatni az ajkaimig az alatt a rövid idő alatt, amíg a lány vesz egy levegőt, azután meg már rám terelődik a szó.
- Yap, kiskoromban ilyen szuperhős szinten tekintettem rá. - mosolygok magam elé, nosztalgikus ködben - Műszaki rajzot. Hihetetlenül precíz, imádom nézni, amiket otthon csinál. A rajz részét örököltem, de a precizitást már nem... - sóhajtok mosolyogva -  ...na mindegy.
  Tekintetem kissé elkerekedik, mikor megmondja, hányan is vannak a családban. Végig is futott az agyamon, én mit kezdenék ennyi tesóval otthon. A kis anti-szociális mindenem majd' megborzongott. Először nem is mondtam semmit, csupán elismerően bólogattam, számat agresszíven lefelé görbítve.
- Jeez, girl, én két tesóval is a hajamat téptem. Mondjuk inkább a kisebb miatt. - javítom ki kicsit magam elgondolkodva - De gondolom más, mióta itt vagy. Nálam legalább is más.
  A pacsi elcsattan. A gondolkodás ráncolta szemöldökkel hallgatom Danát, ám amikor az "ismerőséről" ejt szót, a a jobb oldali, busa hernyó felszalad. Egy egyszerű "Jah"-val fejezem ki egyetértésemet, majd emllé szúrok egy fáradt mosolyt. Ez kb olyan, mintha a kecskére bíznád a káposztát. De abban is igaza lehet, hogy lehet a házvezetők tudnak valamit, specifikusan azt, hogy ez egy okos dolog. Habár szeretném látni azt a bizonyos cserebogarat. Talán tudom is, hogy kiről beszél. Rákérdezzek? Elvégre magunk közt vagyunk. És ki ne szeretne egy kicsit pletykálni?
- Kire gondolsz amúgy? Csak így magunk közt... - húzódok hangyányit közelebb, kacsintással éreztetve vele a megbízhatóságomat.
  Belekezd a felsorolásba, s csak mire visszafordítja felém a kérdést, jut eszembe, hogy valahogy máshogy hagyta el a számat a kérdés, mint ahogy kigondoltam azt. Mutatóujjammal meg is támasztom a halántékom és olyan fejet vágok, mint aki citromba harapott.
- Uh, baszki, úgy akartam kérdezni, hogy milyen kaját utálsz, de ok, ez is jó témaindító. - nevetem el magam, majd egy kerek szemű sóhaj után elkezdek gondolkodni - Egyébként same. Úgy érzem, hasonlóak vagyunk, csak te eléggé kaland-orientált vagy... mármint aktívan ilyen menős, vagy hogy mondjam... értesz. - takarom el a szemem fogalmas zavaromban.
 - Egyébként látszik, hogy este van, mert nem az asztalon ülök. Mondjuk lehet a manók páros lábbal rúgnának le róla. - poénkodok csak úgy a semmiből.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. július 29. 13:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Farkasházy Zora
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 15. 22:50 | Link

LILITH

- Hogy az istenit... - szitkozódom miközben hangom egyre remegősebbre vált. Kezem alatt egy recept pihen, a másikkal pedig egy serpenyőt egyensúlyozok a tűz felett.
- Tegyél bele egy kis olajat, majd mikor az olaj forró, akkor két tojást. És mégis, mit jelent az, hogy kevés olaj? Egy kanál? Vagy csak egy fél kanál? Honnan kéne ezt nekem tudnom? És azt, hogy mikor forró az olaj? - motyogom magamban a kérdéseket mintegy válaszra várva, ám nyilván senki nincs velem, így azok megválaszolatlanul maradnak. Helyette inkább úgy döntök, hogy a tettek mezejére lépek, majd egy evőkanál olaj serpenyőbe helyezése után kimeredő szemekkel bámulom az edényt, amiben életem első rántottáját szeretném elkészíteni. A két tojást már hamarabb felvertem, talán ez volt a legkönnyebb feladat, majd öt perc várakozás után - mikor nyilván már az olaj is totál leégett - sikerül beletennem a tojásokat. Hatalmas fröcskölés támad, mert a gázt nem állítom kisebbre, így hátra kell ugranom, hogy a kicsapódó zsiradék ne hagyjon a bőrömön égő nyomokat. Nem bírnám elviselni, ha a makulátlan bőrömön bármi is látszódna, hiszen nem vagyok konyhás néni, nem ez a foglalkozásom, szóval jó hogy nem értek hozzá, de nem kell úgy kinéznem, mint egy ott dolgozónak.

- Anyád! - kiálltok fel, mikor egy forró csepp a kezemre fröccsen. Ösztönösen cselekszem, a kezembe veszem az ott pihenő konyharuhát, hogy megfogjam vele a serpenyőt, és hogy ne égessem meg magam. Meg kéne kavarni a tojást, mert le fog égni, azonban a kicsapódó olaj túlságosan elbizonytalanít. Már nem merem megfogni a kezemmel a serpenyő nyelét, így a törlőruhát hívom segítségül.
Rámarkolok a műanyagra, nem éget, csak egy kicsit langyos. Viszont nem értem... hogyha a tojás nem égett meg teljesen, mert láthatóan nem, akkor miért van ilyen égett büdös szag?
Hangosan szimatolok kettőt, majd mikor a konyharuha látványosan kigyullad a kezemben a nagy ijedtségben beleejtem a rántottámba.
- Bakker! - állapítom meg elhalóan, majd előveszem a pálcámat, és azzal a kezemben, mint egy szerencsétlen állok a lángoló rántottámmal szemben. Mit is kellene mondanom? Mondjuk hogy fakasszon vizet? Hogy tüntesse el a tűzet? Hiszen komolyabban sosem varázsoltam. Fogalmam sincs, hogyan kellene csinálnom! Hogy fakasszam elő a mágiát önmagamból, mint egy hűs forrást, ha még sosem tanították meg, hogy ezt hogyan is kellene előhívni?!
Help!!!!
Utoljára módosította:Farkasházy Zora, 2020. április 16. 08:58
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 938
Írta: 2020. április 19. 00:36 | Link




- Ó, akkor ezek szerint jól rajzolsz. A precizitás jellemző rám, akár nyithatnánk egy közös üzletet is! - viccelődtem vele vidoran. Végül is a tanárok és a szüleim szerint mindig is igyekeztem az alaposságra, a pontosságra, de sajnos a rajzolás már nem igen ment.
- Hát, sokszor nem egyszerű a családdal, nekem igazából a magánszféra hiányzott, hogy egyedül lehessek időnként... ez most sem adatik meg, bár jelenleg ketten vagyunk egy szobában. Azért mégis más, valahogy jobban önmagam tudok lenni, mióta külön élek a családtól, ezt pedig egyáltalán nem bánom - válaszoltam a másiknak komoly arccal.
- Nos, a kérdésed akár vonatkozhatna rám is, ha tudnának az eddigi kihágásaimról. De ugye nem tudnak szinte semmit... egyébként Theon-ra gondoltam - mondtam neki a szemébe nézve, nem tudhattam, hogy ismeri-e a fiút vagy csak látásból ismerős neki...
- Kaják terén utálom a krumplilevest, a tökfőzeléket, illetve a spenótfőzeléket... a többi ételt szeretem - válaszoltam mosolyogva.
- Na, és te mely ételeket preferálod kevésbé? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már ez volt a téma.
- Nekem is ez a benyomásom, igencsak hasonlóak vagyunk. Abban is igazad van, hogy én bizony kaland orientált vagyok - feleltem neki vidáman. Az igazat megvallva szerettem mászkálni, részt venni eseményeken, de azért időnként jól esett a pihenés is.
- Ugyan, most is simán felülhetsz az asztalra, ha kedved tartja. Ne gátoljon meg abban semmi, amit szívesen csinálnál. Én például most őrjáraton lennék, de ehelyett inkább vacsoráztam valami finomat - vontam meg a vállam jókedvűen, egyáltalán nem bántam meg, hogy az unalmas járkálás helyett a finom étel elfogyasztását választottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 63
Írta: 2020. május 25. 21:08 | Link

Noel
Magánórán

A sokadik alkalommal vagyunk már itt mi ketten, és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem ezeket a kettesben töltött különórákat, mint azokat, amikor a fél banda unatkozva néz rám, és igazából azt várja, hogy minden alkalommal valami nagyon király dologban legyen része. De nem lehet minden óra maga a varázslat, ahhoz valóban rengeteg pénzre lenne szükség. Ugyan bár kértem Julest, hogy kaphassak egy kicsivel több pénzt, mégsem kaphatok annyit, hogy gyakorlatilag visszarepítem a bandát az ókori Egyiptomba, habár... nem, valljuk be, az valóban túlzás volna. Imádnám én magam is, de túlzás volna.
- Az nyűgöz le a madaizmusban, hogy egy ma is létező, ám ősi vallás, a jövőben én magam is szeretnék minél több kutatást végezni a témában.
Bár ezt még nem mondtam még senkinek, de terveim között szerepel egy ideig külön lenni a tanítástól, hogy elmélyedhessek a Zoroasztrizmusban, hogy sokkal több mindent megtudjak, sokkal többet megismerhessek belőle. A kettő azonban nem fér össze, a kutatás és a tanítás, mert ismerem magam, teljesen elmerülnék, és nem a tanításban.
- Van olyan, ami ennyire magával ragad téged, hogy nem tudsz szabadulni a gondolatától sem?
Teszem fel a talán kicsit eltérő kérdést, miközben a papírjaim között elkezdem megkeresni a Faravahar szimbólumot, amiről a következő percekben tovább szeretnék beszélni, de természetesen előbb megvárom a válaszát. Többnyire persze a mitológiákról és a vallásról beszélgetünk, a történelemről, de most valahogy ez a kérés nagyon ideillet, és reményeim szerint nem sértem meg vele. Noel kellemes társaság, üdítő, érdeklődő, és tényleg örömmel töltenek el ezek a kivételesen nyugtató percek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6181
Írta: 2020. május 26. 10:39 | Link

András


Sápadt halántékomon egy árva izzadtságcsepp kacskaringózik lefelé, és én a fejemet lehajtva, ajkaimat összeszorítva markolok rá a farkasfejet formáló fa markolatra. Rég nem kellett már nagyapám botjára támaszkodnom, de néhány napja újra erős fájdalom gyötör. Az a sok évvel ezelőtti kocsmai baleset, mikor kielégíthetetlen éhségemnek köszönhetően mérgezett sárkányfoggal a vesémben amputoportáltam a csárdából, úgy tűnik, minden évben felbukkan, hogy a testemet kínban fürösztve emlékeztessen arra, milyen törékeny is az emberi élet. Hogy halandó vagyok. Ó, de még mennyire, hogy az!
- Ne haragudj - szűröm fogaim között halkan, és kézfejemmel megtörlöm forró homlokom. Nem célom András idejével játszani, épp ezért sem mondtam le a mai alkalmat, még annak ellenére sem, hogy Nadine a fejét csóválva fordított nekem hátat, mielőtt kibicegtem az ajtón. - Habár tudod, hogy Zarathustra próféta minden tanítása lenyűgöz, úgy érzem, most az egyszer nem fog elkapni a flow.
Hiába, a fájdalom nagy úr, főleg, ha feketemágiából ered, amit egyetlen gyógyító, de még javasasszony sem tud csillapítani. Elfojtott, néma nyögéssel egyenesedem ki, és a pohár vízért nyúlok, amit még Kapor, Bagolyköves éveim legkedvesebb házimanója hozott az előbb.
- Igazság szerint van - mondom eltűnődve, és András tekintetét keresve folytatom. - Csak nem tudom, mennyire vág témába. Mit gondolsz, azokkal az emberekkel, akikhez a jelenlegi életünkben kötődünk, lényegtelen, milyen formában, azokkal előző életekben is találkoztunk már? Azért van velük most dolgunk, mert előzőleg valamit nem fejeztünk be? Vagy talán akkor olyan mély gyökereket eresztettünk egymásban, hogy most ha... ha minden erőnkkel is azon vagyunk, hogy ne kötődjünk... tehetünk bármit, akkor is egymásba ivódtunk már. Már túl mélyen vagyunk ahhoz, hogy elszakadjunk.
Így, hangosan is kimondva hatalmas zagyvaságnak érzem a gondolataimat, de remélem, András legalább sejti, hova is szeretnék kilyukadni. Zöldjeimben izgalom csillan, úgy nézek át az asztal szemközti oldalán helyet foglaló férfira. Érdekes, külső jegyeiben mennyire hasonlít apámra. Áldás, hogy minden másban különbözik tőle.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2020. május 26. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 63
Írta: 2020. május 26. 14:07 | Link

Noel

Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom a szavait, és végül apró bólintással zárom a belső gondolatmenetet.
- Igen, már amikor beléptél ide, éreztem, hogy nem ugyanaz az energia jár át, mint szokott.
Zavart, mondhatjuk úgy is, hogy zavart. Mert van egy frusztrációs él ebben az egész mai Noelben, mintha számtalan ki nem mondott kérdése lenne, mintha lenne valami, ami odabent viaskodik benne, és a megérzésem nem csal, hiszen alig egy pillanattal később már árad is belőle a szó, én pedig összehúzott szemöldökeim mögött pillantok rá, ízlelgetve az opciót, amit felvetett nekem.
- Érdekes gondolat, amennyiben bölcs és nem balga szájból hallottad ezt.
Mert valljuk be, ezzel a hasonlattal szeretnek élni a meg nem értett tizenévesek, akik tizenöt évesen három életük szerelmét is elveszítettek már, túl vannak pár "most megölöm magam" drámán, és annyi részeg éjszakán, hogy azt leírni is kínos. Bezzeg, amikor én voltam gyerek, ugyebár jöhetnék ezzel, meg azzal, hogy nem volt nekem akkor még senkim, csak a tanulás meg a hit keresése. Nem értem én rá olyanra, mint a nők, és amikor kellett, eljött. Túl a harmincon egy lány, aki éppen csak túl volt a húszon, de rendben vagyunk, többnyire, szóval nem tudom megérteni a mai fiatalokat.
- Nem hiszem, hogy mindenkivel, hiszen ahogy a testnek és az elmének, úgy a léleknek is szüksége van friss tapasztalásra. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a házastársunk, ő volt az előző életünkben is a párunk, de szerintem ez nincs így. Ellenben, abban hiszek, hogy vannak olyan erős lelki kötődések, melyeknél nem számít az idő, a tér, a távolság. Hogy vannak olyan lelkek az életünkben, akikkel nem először találkoztunk már.
Amikor ott van a bőröd alatt a bizsergés. Nekem is volt ilyen, és talán van is, de érdekes módon, nem Bíborkát sorolnám ide. Szerintem ő egy friss lélek, még tapasztaljuk egymást, próbáljuk egymás határait feszegetni, és a mostban dől el, hogy lesz-e közös jövőnk más testben, hogy találkozunk-e még.
- Hiszek abban, hogy vannak lelkek, akik olyan mélyen egymásba égtek már, hogy minden életükben találkoznak, és ez a kötelék, ha jól csinálják, szorosabb lesz, ha rosszul, mérgezőbb. Vékony jég és nagy felelősség egy ilyen lelki kapcsolatban lenni, mert ahogy építhetsz, úgy rombolhatsz is. Kínoz a szellemi sík, Noel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Negyedikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 94
Írta: 2020. július 27. 12:48 | Link

Lucas
Olívia


A színház óta eltelt pár nap, szám szerint négy, szóval arra a döntésre jutottam, hogy most már elég időt nem találkoztunk ahhoz, hogy felkeressem, és átadjam neki a tojást. Történt ugyanis, hogy a szünet kezdete előtt kiviharzott, majd a szünet második felében a húgommal beszélgetett, és mire visszaindultunk, anya maga mellé fogott, és mire feleszméltem, addigra a helyemen a húgom ült, én pedig Ricsi mellé kerültem, vagyis tisztes távolságba ültettek Lucastól, mielőtt még újabb szócsatát lenne kedvünk folytatni. A hétvégén egyszer sem merült szóba, hogy mégis mi volt ez, én pedig mélyen hallgattam arról, hogy nem megfelelően viselkedtem egy összejövetelen.
Most viszont, itt nincs a családom, nincs aki lepisszeghetne, maximum Lucas, de úgy érzem, hogy ő nem fog, mert szeretné a tojást, így hát a huszadik embertől végre megkapom, hogy vajon merre lehet, másként egészen biztosan nem keveredek a konyhába, és ez bizony nagy hiba lett volna, mert a látvány, nost az megért egy misét. Belépve ugyanis egyetlen manó sem jött oda hozzám, hogy mit szeretnék, helyette viszont valóban ott volt Lucas, aki láthatóan nagyon el volt foglalva azzal, hogy meggyúrjon egy adag tésztát. Egyszerre tölt el a látvány gyönyörködéssel és jövök tőle iszonyatosan zavarba, ugyanis egy kamaszlány teste igen intenzíven reagál arra, ha csodálata tárgya olyan lehengerlő műveleteket végez, mint például a főzés. Ilyenkor minden nőnemű egyed már szinte érzi a karikagyűrűt az ujján és a méhében a gyermeket, ezzel én se vagyok másként, csakhogy ehhez hozzájön még pár nem várt extra. A gyomromban a pillangók szárnyai hirtelen kezdenek el verdesni és ezzel együtt a szívem is hevesebb, erős ütemmel adja a tudtomra, hogy bizony ez a fiú nagyon tetszik neki. Érzem, ahogy az ajkaim kiszáradnak, muszáj megnedvesítenem őket, de képtelen vagyok összezárni őket a látványtól hirtelen megnő a nyáltermelődésem, és mintha elkezdene szorítani a melltartóm is. Magamon kívül vagyok, ahogy a műveletet nézve, fejem kiskutyaként döntöm oldalra, és elpirulva, kitágult pupillával, fejemben mocskos gondolatokkal, amiket összemoshattam egy tiniregény eseményeivel, nézem Lucast. Helló tinédzserkor, helló fiúk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 63
Írta: 2020. július 27. 13:45 | Link

Olívia


Hanna ( a kisebbik Vajda) már napok óta bombázott üzenetekkel az egyik csevegő programon keresztül, ami az elején még hízelgőnek tűnt, most viszont már kezdett fárasztóvá válni, s magam sem tudtam azt, hogyan is küldhetném el finoman úgy a búsba, hogy többé ne zargasson. Már-már kezdtem úgy érezni, hogy talán a Vajdák akarnak tőlem valamit, bár egyelőre még csak megfejtésem sem volt arra, hogy mit, hisz nem volt se pénzem, se jó hátterem, s még csak aranyvérű sem voltam.
Végül inkább nem is vettem a fáradtságot, hogy visszapötyögjek, csak behajítottam a telefont az ágyamba, s magam mögött hagyva a szobát, elindultam a konyha irányába, hogy összedobjak magamnak valami kaját délutánra. Na nem mintha gondom lett volna az iskolai koszttal, egész jó ételeket készítettek a manók, de anno hozzá voltam szokva ahhoz, hogy mindent magamnak készítettem el, legyen szó egy szendvicsről, egy rántottáról, valami levesről, vagy egyszerűbb kajákról. S mivel soha nem gondoskodott rólam senki, így a megszokásokat is nehezen vedlettem le magamról, nem mintha bántam volna, hogy főznöm kellett. Szívesen készítettem ételeket, addig is elütöttem az időt, s nem gondoltam anyára.
Ezúttal egy jó kis pizzára esett a választásom, tudtam hogy viszonylag hamar elkészülök, s ráadásul még finom is lesz a végeredmény.
Kötényt azt azért nem kötöttem magamra, szerencsére pólóban voltam, így semmit sem kellett magamon feljebb gyűrnöm, jöhetett a sütés.
Pikk-pakk előkaptam egy nagyobb edényt, majd a hozzávalókat, aztán miután kikevertem a tésztát, és gömböcöt gyúrtam belőle, hagytam egy kicsit pihenni. Az egyik manó megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben, de útjára engedtem, mondván hogy csak gyakorlok. Egy nagy pohár víz is lecsúszott a torkomon, aztán mikor már megkelt a tészta, visszaálltam az asztalhoz, némi lisztet szórtam a lapjára, s mielőtt még neki álltam volna megformálni a pizzát, egy kicsit megdögönyöztem a tésztát ököllel, biztos ami biztos, legyen tökéletes.
Kicsit bele is merültem a műveletbe, így amikor felemeltem a fejem, hogy a karommal egy kicsit megtöröljem a homlokom, észrevettem az ajtóban Olíviát, aki rám is hozta így a frászt.
- Baszki, nem tudsz köszönni vagy kopogni? - hát a franc gondolta, hogy lesz ott még rajtam kívül valaki, még szerencse, hogy nem énekelgettem csak úgy magamban.
- Kéne valami a konyhából? - mi mást kérdezhettem volna? Tök kínos volt ez az egész, tekintve a színházas esetet. Még csak azt sem tudtam igazán, hogy most beszélő viszonyban vagyunk-e, vagy mi van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Negyedikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 94
Írta: 2020. július 27. 14:09 | Link

Lucas

Nem tudom megmondani, hogy mennyi ideje állhattam ott, csak abban voltam biztos, hogy nem csak szerelmes vagyok, mármint a pillangókra azt szokták mondani, hogy szerelmet üzennek, hanem testileg is igencsak vonzódom hozzá, és ez biztos vonzódás, mert senki más mellett nem éreztem még ilyet, a találkozásaink alkalmával viszont mindig egy vagy több testrészem reagál, az agyam azon kattog, hogy érinthetném meg, és mindig olyan rossz lesz, ha elválunk egymástól, akkor is, ha üvöltve hagyjuk ott egymást.
A nyálam csak azért nem cseppen a padlóra, mert még éppen idejében szól rám, ami egyből magamhoz térít. Nyelek egy mélyebbet, és zavartan pislogok párat, mint aki most tért magához az ébredésből. Ez az álom eléggé rendben volt, valljuk be. De ahogy rám förmed, kezdem úgy érezni, hogy valamiért jobban utál, mint korábban, pedig az a bocsánatkérés annyira szép volt, és azt hittem, hogy az, amit én mondok, szintúgy tetszik neki. Ám ezek szerint azért rohant el, mert nagyon utál, és azért beszélgetett inkább a húgommal, hogy kifejezze, mennyire nagyon utál. Sosem voltam féltékeny Hannára, de akkor nagyon szerettem volna elküldeni őt is melegebb éghajlatra. Sóhajtva szegezem le a szemem és inkább a tésztát fixírozom, de csak addig, amíg meg nem hallom a fejemben anya hangját, aki figyelmeztet arra, hogy húzzam ki magam és nézzek a másik szemébe.
- Elhoztam a tojást.
Mondom végül a nyilvánvalót úgy, mintha az év felfedezése lenne a kezembe tartott, eddig féltve őrzött példány. Nem tudom, hogy kikel-e, vagy, hogy tényleg sárkány van-e benne, de az előírtaknak megfelelően cselekedtem vele. Az asztalt megkerülve mellé lépek, és bár az agyamban élénken élnek a képek, ahogy beránt maga elé, és szorosan hozzám simulva, együtt nyújtjuk a tésztát, mégis, viszonylag összeszedetten cselekszem odakint.
- Mindent úgy csináltam, ahogy az utasításokban szerepel, és elhoztam hozzá a feljegyzéseimet is. Csináltam egy megfigyelési naplót, párszor mintha megmoccant volna, és volt egy különös érzésem, szóval, nem tudtam úgy aludni, hogy ne aludna velem, így éjjelre magamhoz vettem.
Meg a délutáni szundikhoz is, de ezt már nem teszem hozzá, mert még a végén majd legközelebb erről kezd el valami pletyka terjengeni, elég volt ez a csókos eset. Soha többet senki se fog megcsókolni az is biztos. A tojást és a naplót a tiszta asztalrészre teszem, és nagyon béna ácsorgásba kezdek mellette. Csak el kéne köszönni és elmenni, de nekem még mindig a pizzagyártás van a fejemben, és pont olyan jó az illata, mint mindig, szóval kicsit nehéz most elmozdulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 63
Írta: 2020. július 27. 21:42 | Link

Olívia


Az ijedtséget követően - ami valljuk be vicces, de hát mégis ki számított látogatóra - kituszkoltam magamból egy sóhajt, s egy pillantással végig mértem Olíviát, aki most is csinos volt, mint általában. Bár ez a szett azért nem múlta felül a színházas megjelenését, ott tényleg nagyon jól nézett ki, talán ezért is zavarodtam össze annyira. Most viszont megint rám tört némi paranoia, mert kezdett zavaróvá válni az, hogy a Vajdák zaklatnak. Hol a húga sms-ezgetett nekem, hol meg ő bukkant fel valahol. Jó, a színház óta mondjuk nem láttam, de korábban állandóan a sarkamban volt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a Tinderen bejelöljön a bátyja, és ő is elhívjon randizni. Nem igazán értettem, hogy ez vajon egy beteges családi fétis, vagy valamiféle aranyvérűek által játszott trófea vadászat, esetleg tényleg csak a véletlenek műve. Mindenesetre ismét gyanússá vált a dolog, bár lehet, hogy már megint csak én agyaltam túl a dolgokat, s talán egyszerűbb magyarázat is lehetett, mondjuk az, hogy tetszem neki. Nem, mintha ebben az opcióban hittem volna.
- Milyen tojá...ja, a dinó...izé, sárkánytojást - nagyszerű. Erre most mégis mit kéne mondanom, örüljek, hogy majd egy hét után végre megosztja velem a tojást, amit elvileg közösen kaptunk? Nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy inkább hagyjam a francba, de még ha volt is bennem némi harag, csak le kellett gyűrnöm egy jobb jegy reményében.
Tekintetemet le sem vettem róla, figyeltem minden mozzanatát, ahogy megkerülte az asztalt, s végre magam is a tojás közelébe kerülhettem. - Egész jó állapotban van, igazából nem hittem, hogy túlél veled egy hetet törés nélkül - ez talán egy kicsit gonosz volt, de csak odaszúrtam, miközben ráemeltem a pillantásom, majd vissza a tojásra. Szerencsére jó állapotban volt a holmi, viszont első, vagy inkább második ránézésre sem tudtam volna megállapítani, hogy ez tényleg valódi-e , vagy csupán csak szivat minket a tanárnő. Arra viszont már felkaptam a fejem, hogy a lány együtt aludt a tojással, s bár nem akartam nevetni, nem tudtam uralkodni magamon, egy mosoly húzódott a számra.
- De Olívia, ez nem egy gyerek. Jó, hogy nem adtál rá pelenkát, meg szoknyát - nevetve ráztam meg a fejem, majd megtöröltem a kezemet egy konyharuhába, s a tojásért nyúltam, hogy végre én is a kezeim közé vehessem. Egy kicsit fel is emeltem, közelebbről nézegettem, közben forgattam jobbra-balra, de nem láttam rajta semmi különlegességet, néhány halovány szeplőn kívül.
- Azt mondod, hogy rúgott? - vontam fel gyanúsan a szemöldököm, miközben a fülemet a tojáshoz tartottam, s próbáltam fülelni, hátha hallok benne valami mocorgást. - Ebben nincs semmi szerintem, lehet, hogy csak valami kamutojás. Lehet, hogy jobban járnánk, ha feltörnénk, és megsütnénk - jegyeztem meg, s visszaadtam a lány kezébe, hogy folytathassam a pizza elkészítését.
A tészta dögönyözését abbahagytam, s most már igyekeztem kör alakot formálni úgy, hogy az öklömre fektettem, s pörgetve nyújtogattam ide-oda a széleit. Persze nem voltam ebben profi, viszont a nénémnél a tévében így láttam. Olívia viszont még mindig ott ácsorgott. - Szeretnél valamit? Mondjuk, itt hagynád a tojást, hogy most egy hétig én takargassam be, vagy mi? - kérdeztem egy vigyorral, mert hát totál nevetségesnek találtam ezt a házi projektet.  - Amúgy miket sikerült feljegyezned róla? Megmérted, hogy lázas-e, vagy elkapta-e a bárányhimlőt? Ez nektek csajoknak tuti jó játék, újra élhetitek a babázós korszakot - mondtam még mindig nevetve, s folytattam a pizzatészta kialakítását, mely egyre nagyobb lett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Negyedikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 94
Írta: 2020. július 27. 22:32 | Link

Lucas


Már majdnem felháborodok, hogy milyen dínótojás, de valljuk be, eléggé aranyos ez a dinó gondolat, de remélem azért, ha valami kikel belőle, akkor az ha nem is sárkány, de valamelyik izgalmas legendás állat. Mindenképpen utána kell majd olvasnunk, hogy melyikek szaporodnak tojással. Ki van zárva, hogy egy opálszemű tojását tényleg ránk bízták volna, de mégis, hasonlít, ott van benne az izgalom, hogy akár lehet sárkány is. Ez pedig egy rellonosnak igazán nagy kincs.
- Hogyan adtam volna rá szoknyát? Ha nekem gyerekem születik, egészen biztos, hogy fiú lesz.
Nem tudom amúgy, hogy ezt honnan szedtem, de egészen kicsi koromban is mindig szentül hittem, hogy nekem nem fog lányom születni, csak fiam. Mindig úgy is játszottuk a játékokat, kivéve, amikor Hanna volt a kisbabám, mert olyat akart játszani, hogy ő kisbaba, akkor nem lehetett fiam, mert ő nem akart fiú lenni, csak hercegnő. Egy kisbaba hercegnő. De a szent meggyőződésemet, mely szerint a születendő gyerekeim csak fiúk lesznek, most gondolkodás nélkül osztom meg Lucas-szal, igen, éppen vele. Hát komolyan mondom, ezért lesz fiam, lánynak lenni nagyon nagy szívás. Bár gondolom a fiúk is éreznek valamit, amikor tetszik nekik egy lány, csak nekik nincs melltartójuk, hogy az feszüljön. A tekintetem akaratlan is lejjebb vándorol, de csak egy pillanatig vagyok túl illetlen, utána gyorsan visszakapom a tekintetem az arcára.
~ Viselkedj Olívia!~
Korholom magam finoman, mert nem szép dolog sem fiúkat, sem fiúk testrészeit bámulni. Ez már megtanultam azóta, hogy Lucas azt hiszi rólam, hogy beépített ügynök vagyok. Nem is értem, hogy mégis honnan veszi és hogy miért akarnék én neki kémkedni, de talán enyhül egy kicsit ez is most már, hátha látja, hogy nem vagyok annyira rossz ember, mint amilyennek feltételez. Nem vagyok egy olyan tipikus rellonos lány, amilyeneket felvázolt nekem, bár szerintem a rellonos lányok nem is olyanok. Jó, vannak furcsák, de azért nem mind. Például a szobatársaim, Zina és Emma aranyosak.
- Te képes lennél megsütni?! És ha igazi sárkány van benne!
Hüledezve nézek rá, mert nem akarom elhinni, hogy komolyan képes lenne rá, hogy feltörje a tojást. Engem még mindig rabul ejt, és még mindig szeretném hinni, hogy van benne valami csoda. Ha más nem, talán az, hogy minket kettőnket összehoz, jó lenne, ha nem utálna, és bár szeretném, ha viszonozná az érzéseimet, de a nem utálat is már egy nagyon biztató lépcsőfok lenne.
- Ne nevess ki!
Korholom, de közben én is nevetek, mert azért ha nem is ezeket, de részletesen leírtam a méreteit, az alakját, a színét. Leírtam és lerajzoltam a foltjait, következtetéseket vontam le, hogy milyen stádiumban lehet. Elmesélném neki, hogy tényleg olyan volt, mintha a tojás magához hívna, mintha kérné, hogy velem alhasson. Ahogy ezt sem, úgy azt sem merem neki elmondani, hogy még a felsőm alá is betettem, hogy emberi test meleget kapjon. Biztos, hogy akkor flúgosnak nézne.
- Szívesen itt hagynám neked, de a tanárnő azt mondta, hogy nem látott minket együtt vigyázni a tojásra, és jó lenne, ha együtt foglalkoznánk vele. Éjszaka lehet felváltva nálunk, de napközben közösen kellene időt töltenünk vele.
Megállva egy fél pillanatra, hogyha nevetni szeretne, nevesse ki magát, folytatom a gondolatmenetet. Véve egy nagy levegőt, és engedve a fejemben élő illetlen képsorozatnak, teszek felé egy apró lépést, a kezeimet magam mögé kulcsolva, akaratlanul is kidugva kicsit a melleimet, kedvesen ringatom kicsit a felsőtestem. Nem feltétlenül a csábítás a célom ebben a pillanatban, és ez nagy szó.
- Van kedved megtanítani pizzát sütni? Még sosem csináltam ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 63
Írta: 2020. július 27. 23:15 | Link

Olívia


- Hű, jól van anyuci, bocsánat a feltételezésért, hogy lányt mertem mondani - még a kezeimet is a magasba emeltem védekezésképp, s talán a hangomban volt némi kis gúny is, bár inkább viccelődésnek szántam, mindenesetre meglepett az, hogy ennyire határozottan közölte velem, hogy neki bizony fia lesz. Azért egy kicsit furcsa volt, hogy ezt már ilyen idős korában elhatározta, de nem tudtam lányos fejjel gondolkodni, ez is biztosan olyan dolog lehetett náluk, mint hogy már hat évesen megtervezték, hogy milyen lesz az esküvőjük és satöbbi. Abba viszont tényleg mókás volt belegondolnom, hogy ezt a tojást bizony egész héten őrizte, s gondoskodott róla. Nekem akárhogy is néztem, még mindig csak egy bazi nagy tojás volt.
- Szereted amúgy a pizzát? Olívia, szereted a pizzát? - a tojásügy megvitatása közben azért gondoltam, megkérdezem, hogy szereti-e azt, amit épp készítek, de hogy ez az infó miért is volt olyan fontos, azt magam sem tudom. Mindenesetre az feltűnt, hogy nagyon elkalandozott a figyelme, magam is a földre bámultam, mert hát valahogy nagyon abba a szögbe, legalábbis lefelé bámult. Remélem, nem valami dög nagy egér mászkált alattunk, ami nekem nem tűnt fel. - Mondjuk a rántotta is finom - szórakozottan ezzel megint csak a tojásra utaltam, de úgy tűnt, hogy ő nem igen vette a poént, mert nagyon is komolyan gondolta minden egyes szavamat.
- Jól van na, azért nem kell leszedni a fejem, honnan tudjam mi van benne? Még az is lehet, hogy egy bazi nagy szőrös jeti. Akkor mégis mit csinálunk, ha majd egy olyan nagy izé mászik ki belőle? Vagy mondjuk egy predátor, az tudod mi? - áh, honnan is tudná? Aranyvérű bige, nem holmi sárvérű csaj, aki moziba jár. Talán fogalma sem volt arról, hogy mi az a Nyolcadik utas a halál , meg ehhez hasonló filmek. - Mindegy is - legyintettem inkább - Legyen neked igazad, de mondom, ha olyan izé gyíkszörny van benne ekkora nagy pofával - itt a kezemmel is mutattam, hogy mekkora nagy az a pofa - akkor majd te fogod lefogni, míg elmenekülök-magyaráztam teljes komolysággal, de ez sem tartott sokáig, mert igazán vicces volt már annak a gondolata is, ahogy elképzeltem, hogy Olívia pátyolgatta ezt a tojást. Szóval tényleg jót nevettem, egy pillanat erejéig még össze is néztem vele, s fura érzés volt, hogy ő is velem együtt nevet. Annyira nem is tűnt gáznak ez a csaj, mármint nem is volt ijesztő, és nem is tűnt olyannak, mint aki ártani akarna nekem. Meg jól is nézett ki, formásak voltak a lábai. Ne bámuld, ne bámuld!  
Nevetésem alább hagyott, s egy mosollyal mértem végig így közelről, mire pillantásom újra megakadt kékjein.
- Öh, ezt mondta? - pajzán gondolataimból vissza is húzott ezzel, s le is fagyott az arcomról a mosoly, mert erre én már nem is emlékeztem. Miért kellett nekünk egyáltalán ilyen baromságokat csinálni, hogy egy tojást, amiben a kinder meglepitől kezdve tulajdonképp bármi lehet, azt babusgassuk közösen, éjjel-nappal. Ez már szinte a háztartástanhoz hajazott.
- Tehát úgy érted, hogy megviseli a lelkivilágát az, ha mi a nevelői nappal külön vagyunk? - kérdően fúrtam pillantásom a lány tekintetébe, miközben abbahagytam a pizzatészta formálását, s kifordultam, teljesen vele szembe. - Mert ennyi erővel már az éjszakát is együtt tölthetnénk, és mehetne a papás-mamás - vigyorogtam rá, ez mondjuk béna poén volt, én mégis felnevettem rajta. De bakker, hogy dumálhatok ilyen marhaságokat? Ésszel már Lucas!
S mire felocsúdtam a gondolataimból, ő valahogy hirtelen a látószögembe került, egész pontosan a felsőteste, amit nem tudtam nem észrevenni, s naná, hogy a tekintetem is megakadt rajta. - Ahhaaa - bólogattam, mint azok a műanyag kutyeszok a skoda ablakában, s csak néhány másodperccel később eszméltem fel az újabb pajzán álomvilágból. - Izé, mi? Jaaa, pizza! Igen. Megtanítalak! Ezt...gyere, állj ide - a vállaira helyeztem a kezem, majd betoltam magam és a pult közé, s egy gyors hátsó terepszemléit is tartottam. Ejha! Nem sok kellett hozzá, hogy beüzemeljen a zseblámpám.  
- Szóval a tésztához kellett víz, liszt, élesztő, só, cukor. Megvárod míg beerjed az élesztő és mint a gejzír kicsap, na akkor jó. Aztán összetrutyizod a kezeddel és csinálsz belőle egy golyót, izé csinálsz belőle ilyen labdákat. Letakarod, hagyod kicsit pihenni. Utána lisztezed itt, lerakod a tésztát és elkezded a kezeddel így nyújtogatni - mögé állva megfogtam a kezeit, s egy gömböcöt, hogy megtanítsam , hogyan is kell a tésztát megformázni. - Ha ez kész lesz, jöhet rá a paradicsompüré, és a feltét, meg a sajt. Majd lehet sütni . Na gyerünk, most csináld egyedül - egy pillanat erejéig a derekára csúsztattam a kezeimet, majd inkább elléptem mögüle, mert kezdett szűkös lenni a gatya, így inkább hagytam, hogy egyedül is kipróbálja a dolgot. Addig letöröltem a kezem, majd felkapva a tojást, letelepedtem az egyik székre, s lopva újra őt méricskéltem, de ha felém pillantott, elkaptam a tekintetem és a tojást vizsgálgattam. - Ez amúgy szerintem beteg, tele van foltokkal. Vagy lehet hogy ez ilyen sárkányajagyegy? Tényleg, tojásjegye van a gyereknek - röhögtem fel, s gondolva egyet, hogy valóra váljon az álma, előkaptam a zsebemből egy tollat, majd művészi mozzanatokat imitálva odarajzoltam a kisfickó ékességét, csak hogy Olíviának valóban kisfia legyen. - Mit szólsz anyjuk? Milyen a kölyök? - ha elkészültem, vigyorogva, s büszkén emeltem fel a csemetét, megmutatva a rajzomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Negyedikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 94
Írta: 2020. július 28. 19:23 | Link

Lucas


Kuncogva csóválom meg kicsit a fejem, ahogy ő védekezik, és most azt mondom, hogy ezt a légkört szeretném és elviselném örök életemre. Most elhiszem, hogy nem utál, hogy akár még kedvelhetne is, és ha kedvel, idővel talán szerethetne is. Annyira tökéletes és egyszerű lenne, nem? De, pont ezért nem fog ez így, ebben a formában megvalósulni, tudom én. Mert körülöttem semmi sem egyszerű vagy könnyű, hiszen, ha csak arra gondolok, hogy mi mindennek nézett Lucas is, hivatalossá válhat, hogy én semmit sem tudok egyszerűen csinálni, mert ha nem én, akkor a másik, a világ, a szomszéd Piroska néni, valaki megnehezíti.
- Szeretem.
Felocsúdva a nyilvánvaló bámulásból, zavartan és halkan, kicsit talán erőtlenül jelentem ki. Tényleg szeretem a pizzát, csak ez most nem jött át, de az a fajta lány vagyok, aki képes hajnalban, hidegen is megenni, csak, hogy ehessen, szóval ezzel nincs baj. Természetesen odafigyelek a kalóriabevitelre meg arra, hogy ne egyek túl sokat, túl egészségtelent, de szeretek jókat enni, szeretek finom ételeket enni, nem sok mindenre vagyok finnyás, például tökfőzeléket sosem ennék, de sültkolbászt bármikor, így a pizza is teljesen rendben van.
- Nem eheted meg a gyerekünket.
Csapom asszonyosan csípőre a kezem, hogy most már aztán tudja, hogy merre van a helye, mert komolyan mondom, megharapom. Nem vagyunk mi állatok, sem kannibálok, noha annak kicsi az esélye, hogy egy embergyerek van benne, de bevallom, ha kikel belőle egy ember, akkor sikítva ütöm agyon, és valahol Lucasnak is itt járhatnak a gondolatai, bár azt hiszem, ő egy kicsit vadabbra vette a figurát a predátorral. Szeretnék neki válaszolni, hogy csak mert boszorkány vagyok, azért tudom, hogy mi az a mozi, és nem állok tátott szájjal előtte, folyó nyállal, hogy "aztaaaa, ez mozooog", a nyálam eddig se jött ki, bár ha nem szólal meg az előbb, akkor lehet, hogy egy kis elcsöppenős baleset keletkezik. Viszont nem tudok nem nevetni, jóízűen kacagni vele, ahogy azzal viccel, hogy mi fog kimászni belőle. Még illusztrálja is, nekem pedig már a hasamat kell fognom, annyira nevetek, és még a könnyem is kicsit kicsordul.
- Simán odavetnél elé? Nem valami lovagias tett. De rendben, ha egy demagorgon születik a tojásunkból, akkor majd elismerem, hogy igazad volt.
Arra, hogy mit üzent a tanárnő, bólogattam egy aprót, mentségemre szóljon, hogy tényleg így volt, jelezte, hogy a megfigyeléseket együtt kell prezentálnunk, és hogy szeretné látni, hogy tényleg mind a ketten foglalkoztunk vele. A mosolyom egészen odáig megvan, amíg fel nem veti, hogy töltsük együtt az éjszakát és gyakorlatilag szexeljünk. Egy kicsit azért megriaszt a gondolat, hogy most ez csak vicc, vagy azért mondja, mert azt gondolja, hogy nem volt igaz amit az ártatlanságomról mondtam, és ahogy fogalmazott, elvinne egy körre? Vagy, talán én is tetszem neki, de a mai fiúk csak akkor tudnak egy lánnyal együtt lenni, ha feltétlenül van testiség is? Azonnal kell csinálni? Mármint ha azt mondom, hogy rendben, akkor ő elvárja, hogy ma megtörténjen? És ha rossz lesz? Ha nem úgy csinálom, akkor kinevet? Ő biztos, hogy sokkal tapasztaltabb, biztos, hogy sok barátnője volt már, sok okos, szép és tehetséges lány, akik értették, hogy mit kell csinálni egy fiúval. Miközben én ezen pánikolok az agyam egy hátsó szegletében a hangok azt mondják, hogy menjek, éljek, csináljam, mert rá fogok érezni, és akarom, nem? Hát akkor meg? Lucas benne lenne, én pedig vele szeretném, mi baj lehet?
Megint vagy egy pillanatunk, egy olyan különös, mint a színházban, mint a pofon után. Olyan pillanatok, amikor ő meg én mintha a magunk kis világában, elfelejtve a kellemetlenségeket, úgy nézünk egymás szemébe, mintha kötelék lenne közöttünk. Elveszek ezekben a pillanatokban, és a szívem szakad meg, amikor véget érnek. Viszont most kivételesen nem azért lesz vége, mert valamit elrontott valamelyikünk, épp ellenkezőleg, azért, mert valami olyan történik, ami a fejemben már lejátszódott. Engedelmesen lépek közé és a pult közé, élvezem, hogy hozzámér, hogy irányt, hogy mögém áll, a testünk összesimul és a gyomromban a megannyi pillangó megint szárnyalni kezd, a szívem már boldogan dobog a torkomban. Halványan elpirulok, de nem leszek olyan gázos rákvörös, szerencsére. Teljesen ellazulok, biztonságban érzem magam, sőt, sosem éreztem még ennyire jól, mint ahogy a kezével a kezeimet mozgatja. Nem ellenkezem, nem bénázom, figyelek mindenre, amit mond, és segítve a mozdulatokat, gyorsan tanulva ültetem át a gyakorlatba is a megszerzett tudást, elveszve a ténybe, hogy gyakorlatilag átölel. Érzem, ahogy libabőrössé válok a közös tésztanyújtástól, összesimuló testünktől, és attól is, amikor a kezem helyett a derekamra teszi a kezét, mintha ott lenne a helye, tökéletes. Éppen ezért is lesz hirtelen hiányérzetem, amikor ellép mellőlem, és ahelyett, hogy tovább tanítana, leül a tojással, én pedig gyakorlatilag átveszem a munkáját. Mosolyogva pillantok felé, ahogy a tojás Tóbiásunkkal van elfoglalva.
- Bolond vagy! Lehet, hogy csak szeplőz az orra, mint az anyjáé.
Közlöm vele nevetve, miközben sajtot csempészek a tészta szélébe. Így szeretem, és remélem, hogy valójában így is készítik. Utána nekiállok szószozni, szépen eligazgatva, majd megpakolni minden földi jóval. Még, hogy tojásjegyes a gyerek!
- Nem tojásjegyes, hanem tökéletes. Vigyázz, hogy mit mondasz rá, mert ha megsérted, akkor amíg fel nem nő, nem engedi majd, hogy a szülei papás-mamást játszanak.
Ha rám pillant, még rá is kacsintok, de túl ezen inkább visszafordulok a pizzámhoz, mert szeretnék tisztességes ételt tenni az én sárkányuram elé. Még a végén fogja magát, és itt megcsal engem egy unikornismacával, amit nem hagyhatok! Felpillantva, amikor megszólít, mosolyom csakhamar vált át hápogásba, látva, hogy mit művelt a tojással. Kiskutyásan oldalra döntött fejjel végül elvigyorodva indultam meg felé, lopva a lisztbe nyomva a jobb tenyerem.
- Tiszta apja ez a gyerek!
Ölelem át a nyakát, ügyelve arra, hogy ne vegye észre a lisztes mancsomat, és orromat az orrának simítva, egész közel került megint az ajkunk egymáshoz. Mélyen a szemébe nézve, gyakorlatilag a lábai közlé lépve vontam kettőnket megint abba a bizonyos bűvkörbe, hátha lépünk egyet előre. Legalábbis elsőre úgy tűnik, ám másodikra már tenyerem az arcának nyomva, lisztes lenyomatot hagyok arcán, és ha van lehetőségem, nevetve menekülök arrébb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 63
Írta: 2020. július 28. 20:03 | Link

Olívia


A kezdeti ridegség ellenére a tojástéma valahogy közelebb sodort minket, mert a sok dumálás közben azt vettem észre, hogy nem csak fizikálisan került hozzám közelebb, de a beszélgetésünk lassan áthajlott poénkodásba, amiből aztán sok nevetés kerekedett. Tényleg elengedtem magam, pedig korábban tűzzel-vassal harcoltam volna ellene, most viszont nem tudom, miért váltottam át haverkodósba, egyszerűen csak jól esett.
- Simán, még sóval is megkínálnám, hogy ízletes legyél - vágtam rá nevetve, aztán egy pillanat erejéig meglepődtem a szó hallatán, de a következő másodpercben elnevettem magam. - Ismered a Stranger Thingst? Tudood, turn around look at what you seeeeeeeeeeee - elkezdtem énekelni a dalt, hátha beugrik neki a rész, és tovább nevettem. - Van is a suliban egy csávó, na az kiköpött Dusti! - mondtam lelkesen, ezt követően viszont sikerült zavarba hoznia, s jöhetett a pizzamesterség elsajátítása.
A franc se gondolta volna, hogy ma még vele együtt fogom gyúrni a tésztát, meg együtt nevetünk, de volt benne valami, ami tetszett. Még magamnak is nehéz volt beismerni, bár lehet csak a külsőségek voltak azok, amikre rákaptam. Mindenesetre, mielőtt még hülyeséget csináltlam volna, inkább elcsusszantam mögüle, hogy kissé távolabb kerülve a lánytól egy kicsit a tojással bajlódjak, ha már ennyi ideig nem láthattam. El is szórakoztam vele, s felnevettem, amikor Olívia magához hasonlította a tojást.
- Szóval szerinted az anyjára van? - egy hümmentéssel kezdtem méregetni, s újra röhögtem a lány megjegyzésén. - Abba se lesz beleszólása, majd beadom valami tojásnevelő intézetbe - teljes komolysággal közöltem a hírt, mintha be akarnám pánikoltatni az anyát, meg a kezemben tartott tojást, ám azon még csak egy hajszálrepedés sem keletkezett, s még csak meg sem moccant. Ennyit arról, hogy ér a fenyegetés.
Míg Olívia a pizzát pakolta, tovább szórakoztam a kiskrapekkal, s végül diadalittasan mutattam meg a művemet, ami még a lánynak is tetszett. Szuper! Más már lehet, hogy visított volna, ha ilyen rajzot lát.
- Ugye? Apa büszkesége - mondtam vigyorogva a lánynak, majd ismét a tojásra pillantottam büszkén, s látványosan megsimítottam a kölyök képzeletbeli haját. Arra viszont nem számítottam, hogy Olívia majd ilyen közel lép, s nem csak hogy beáll a lábaim közé, de még meg is érint! Atyaég.
Megéreztem ujjait a tarkómon, s ahogy felemeltem az arcom, már az övé is ott volt, közvetlenül előttem. Egy pillanatra még az élet is megállt bennem, mint sarki róka a vederben, éreztem, hogy bevörösödik a fejem, s hogy talán még a pulzusom is szaporábban ver. Ajkai szinte az enyémeket érintették, szinte már sóvárogva vágytam, hogy ne fogja vissza magát, csókoljon csak meg, ám a következő percben csók helyett csak egy tenyér csúszott az arcomra, s némi lisztfelleg vett körbe, s ő már tovább is lépett...volna!
Ugyanis megemelkedve a székről, balommal fogva hónom alá a tojást, jobbommal elkaptam a karját, visszarántottam magamhoz, s ösztönszerűen megcsókoltam úgy igazán, nem bénázva, nem fogkocogtatóan, hanem úgy, ahogy eddig még nem. S ha nem lökött el, karjáról engedve kezem a csípőjére csúszott, hogy úgy húzzam magamhoz közelebb, ám ekkor szinte berobbant az ajtó, s az egyik szobatársam dugta be rajta a fejét, nem zavartatva magát.
- Lucas...óh, ne már...menjetek szobára. Ezt a szart meg ne hagyd fent máskor, mert egész délután csörög, és rohadt idegesítő! Vedd már fel ember! - morogta, s levágta a konyhapult szélére, majd mérgesen csapta be maga mögött az ajtót.
- Na ő a szobatársam volt...- mondtam zavart mosollyal, közben feltűnt, hogy a sütő füstöl.
- Basszus! Ezt fogd meg! - a lány kezébe nyomtam a tojást, majd odarohantam a sütőhöz, mert elfelejtettem, hogy már egy ideje bekapcsoltam, s elképzelhető, hogy valami korábbról benne maradt. A helyiséget pillanatok alatt betöltötte az égett szag, a telefonom meg újra megrezzent az érkező sms-től.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint