36. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. május 25. 21:08 | Link

Noel
Magánórán

A sokadik alkalommal vagyunk már itt mi ketten, és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem ezeket a kettesben töltött különórákat, mint azokat, amikor a fél banda unatkozva néz rám, és igazából azt várja, hogy minden alkalommal valami nagyon király dologban legyen része. De nem lehet minden óra maga a varázslat, ahhoz valóban rengeteg pénzre lenne szükség. Ugyan bár kértem Julest, hogy kaphassak egy kicsivel több pénzt, mégsem kaphatok annyit, hogy gyakorlatilag visszarepítem a bandát az ókori Egyiptomba, habár... nem, valljuk be, az valóban túlzás volna. Imádnám én magam is, de túlzás volna.
- Az nyűgöz le a madaizmusban, hogy egy ma is létező, ám ősi vallás, a jövőben én magam is szeretnék minél több kutatást végezni a témában.
Bár ezt még nem mondtam még senkinek, de terveim között szerepel egy ideig külön lenni a tanítástól, hogy elmélyedhessek a Zoroasztrizmusban, hogy sokkal több mindent megtudjak, sokkal többet megismerhessek belőle. A kettő azonban nem fér össze, a kutatás és a tanítás, mert ismerem magam, teljesen elmerülnék, és nem a tanításban.
- Van olyan, ami ennyire magával ragad téged, hogy nem tudsz szabadulni a gondolatától sem?
Teszem fel a talán kicsit eltérő kérdést, miközben a papírjaim között elkezdem megkeresni a Faravahar szimbólumot, amiről a következő percekben tovább szeretnék beszélni, de természetesen előbb megvárom a válaszát. Többnyire persze a mitológiákról és a vallásról beszélgetünk, a történelemről, de most valahogy ez a kérés nagyon ideillet, és reményeim szerint nem sértem meg vele. Noel kellemes társaság, üdítő, érdeklődő, és tényleg örömmel töltenek el ezek a kivételesen nyugtató percek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2020. május 26. 10:39 | Link

András


Sápadt halántékomon egy árva izzadtságcsepp kacskaringózik lefelé, és én a fejemet lehajtva, ajkaimat összeszorítva markolok rá a farkasfejet formáló fa markolatra. Rég nem kellett már nagyapám botjára támaszkodnom, de néhány napja újra erős fájdalom gyötör. Az a sok évvel ezelőtti kocsmai baleset, mikor kielégíthetetlen éhségemnek köszönhetően mérgezett sárkányfoggal a vesémben amputoportáltam a csárdából, úgy tűnik, minden évben felbukkan, hogy a testemet kínban fürösztve emlékeztessen arra, milyen törékeny is az emberi élet. Hogy halandó vagyok. Ó, de még mennyire, hogy az!
- Ne haragudj - szűröm fogaim között halkan, és kézfejemmel megtörlöm forró homlokom. Nem célom András idejével játszani, épp ezért sem mondtam le a mai alkalmat, még annak ellenére sem, hogy Nadine a fejét csóválva fordított nekem hátat, mielőtt kibicegtem az ajtón. - Habár tudod, hogy Zarathustra próféta minden tanítása lenyűgöz, úgy érzem, most az egyszer nem fog elkapni a flow.
Hiába, a fájdalom nagy úr, főleg, ha feketemágiából ered, amit egyetlen gyógyító, de még javasasszony sem tud csillapítani. Elfojtott, néma nyögéssel egyenesedem ki, és a pohár vízért nyúlok, amit még Kapor, Bagolyköves éveim legkedvesebb házimanója hozott az előbb.
- Igazság szerint van - mondom eltűnődve, és András tekintetét keresve folytatom. - Csak nem tudom, mennyire vág témába. Mit gondolsz, azokkal az emberekkel, akikhez a jelenlegi életünkben kötődünk, lényegtelen, milyen formában, azokkal előző életekben is találkoztunk már? Azért van velük most dolgunk, mert előzőleg valamit nem fejeztünk be? Vagy talán akkor olyan mély gyökereket eresztettünk egymásban, hogy most ha... ha minden erőnkkel is azon vagyunk, hogy ne kötődjünk... tehetünk bármit, akkor is egymásba ivódtunk már. Már túl mélyen vagyunk ahhoz, hogy elszakadjunk.
Így, hangosan is kimondva hatalmas zagyvaságnak érzem a gondolataimat, de remélem, András legalább sejti, hova is szeretnék kilyukadni. Zöldjeimben izgalom csillan, úgy nézek át az asztal szemközti oldalán helyet foglaló férfira. Érdekes, külső jegyeiben mennyire hasonlít apámra. Áldás, hogy minden másban különbözik tőle.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2020. május 26. 11:01
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. május 26. 14:07 | Link

Noel

Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom a szavait, és végül apró bólintással zárom a belső gondolatmenetet.
- Igen, már amikor beléptél ide, éreztem, hogy nem ugyanaz az energia jár át, mint szokott.
Zavart, mondhatjuk úgy is, hogy zavart. Mert van egy frusztrációs él ebben az egész mai Noelben, mintha számtalan ki nem mondott kérdése lenne, mintha lenne valami, ami odabent viaskodik benne, és a megérzésem nem csal, hiszen alig egy pillanattal később már árad is belőle a szó, én pedig összehúzott szemöldökeim mögött pillantok rá, ízlelgetve az opciót, amit felvetett nekem.
- Érdekes gondolat, amennyiben bölcs és nem balga szájból hallottad ezt.
Mert valljuk be, ezzel a hasonlattal szeretnek élni a meg nem értett tizenévesek, akik tizenöt évesen három életük szerelmét is elveszítettek már, túl vannak pár "most megölöm magam" drámán, és annyi részeg éjszakán, hogy azt leírni is kínos. Bezzeg, amikor én voltam gyerek, ugyebár jöhetnék ezzel, meg azzal, hogy nem volt nekem akkor még senkim, csak a tanulás meg a hit keresése. Nem értem én rá olyanra, mint a nők, és amikor kellett, eljött. Túl a harmincon egy lány, aki éppen csak túl volt a húszon, de rendben vagyunk, többnyire, szóval nem tudom megérteni a mai fiatalokat.
- Nem hiszem, hogy mindenkivel, hiszen ahogy a testnek és az elmének, úgy a léleknek is szüksége van friss tapasztalásra. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a házastársunk, ő volt az előző életünkben is a párunk, de szerintem ez nincs így. Ellenben, abban hiszek, hogy vannak olyan erős lelki kötődések, melyeknél nem számít az idő, a tér, a távolság. Hogy vannak olyan lelkek az életünkben, akikkel nem először találkoztunk már.
Amikor ott van a bőröd alatt a bizsergés. Nekem is volt ilyen, és talán van is, de érdekes módon, nem Bíborkát sorolnám ide. Szerintem ő egy friss lélek, még tapasztaljuk egymást, próbáljuk egymás határait feszegetni, és a mostban dől el, hogy lesz-e közös jövőnk más testben, hogy találkozunk-e még.
- Hiszek abban, hogy vannak lelkek, akik olyan mélyen egymásba égtek már, hogy minden életükben találkoznak, és ez a kötelék, ha jól csinálják, szorosabb lesz, ha rosszul, mérgezőbb. Vékony jég és nagy felelősség egy ilyen lelki kapcsolatban lenni, mert ahogy építhetsz, úgy rombolhatsz is. Kínoz a szellemi sík, Noel?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint