Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=792509#post792509][b]Dana Straw Berry - 2020.02.09. 00:44[/b][/url]

Épp járőröztem éjszaka, mikor rám tört a farkaséhség, semmi kedvem sem volt még órákon át éhgyomorral az üres folyósokat rónni. Sosem voltam az a tipikus szabálykövetős típus, így most is elhatároztam, hogy bizony én most enni fogok, történjék bármi is. Nem szerettem egyébként sem üres hassal bármit is csinálni, mert olyankor hisztisebb és hasznavehetetlenebb voltam, mint bármikor máskor. Utam rögtön a konyhába vezetett, ahol a manók áhítatosan lesték a kívánságaim. Kértem egy adag bolognai spagettit és hozzá egy pohár ásványvizet. Nagyon reméltem, hogy gyorsan az asztalomon fog teremni a kaja, de úgy tűnt, hogy nem voltak épp a helyzet magaslatán, szóval várnom kellett egy picit a rendelt ételre. Egy kis idő elteltével meg is jött a rendelésem, a manó, amelyik kihozta, pedig nagy sajnálkozások közepette rakta le az asztalomra az áhított ételt. Persze őket is megértettem, hiszen rögtön le kellett reagálniuk az adott helyzetet, de azt is megértettem, hogy volt más ezer dolguk is rajtam kívül, emellett pedig nem tudtak mindig olyan tempósan dolgozni, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. Belekóstoltam a spagettibe, majd elégedetten biccentettem a manók felét, hogy ez bizony igazán ízletes egytálétel, így nyugodtan tudták tovább végezni a dolgukat, én pedig zavartalanul lakomázhattam. Nagyon klassz volt, hogy minden a terveim szerint alakult, nem buktam le, hogy tettem egy kis kitérőt a járőrözésem alkalmával, ráadásul még az étel is igencsak ízletes volt. Minden tökéletesre sikeredett, egy rossz szavam sem lehetett semmire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=792584#post792584][b]Dana Straw Berry - 2020.02.09. 20:38[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy ez egy nyugodt este lesz, a konyhában sem volt már igazán forgalom, ami érthető is volt. A többi prefitársam bőszen megdolgozott a rangért vagy épp mást csinált, én pedig vacsorázással töltöttem az időt. Mostanság amúgy is kitolódott nálam minden, járőrözések alkalmával pedig általában még a "műszak" megkezdése előtt betoltam valamit. Szuper volt, hogy kineveztek prefinek, mert így sokkal nagyobb volt a mozgásterem, mint valaha, és nem kellett aggódnom amiatt se, hogy tilosban mászkálok épp. Már majdnem megettem a kajám felét, mikor valaki hirtelen betért a konyhába. Rögtön felismertem a háztársamat, de a világért se jutott volna eszembe a neve. Vajon hogy hívják? Morfondíroztam magamban, miután köszöntem neki, de gondolataimat megzavarta azzal, hogy elkezdett mentegetőzni. Elég merev, szabálypárti szöveget vágott le, egyből kiderült, hogy itt bizony nem az alvajárásról volt szó, tudta, hogy tilosban jár.
- Mondták már, hogy rosszul hazudsz? - sandítottam rá komoly tekintettel, majd az szemben lévő ülőalkalmatosságra mutattam bátorítóan.
- Semmi gond, ülj le, ha gondolod, nem harapok. Nekem se kéne itt lennem amúgy, szóval nincs bünti - vontam meg a vállam, majd folytattam jóízűen az evést. Világosan elmondtam neki, hogy nem számíthat tőlem semmi rosszra, szóval, ha kedve tartotta, leülhetett hozzám kajálni valamit. Úgy tűnt, hogy a manók is felvillanyozódtak a kései vendég láttán, mert rögtön ott termettek körülöttünk, hogy felvegyék a srác rendelését.
- Egyébként Dana vagyok - tettem hozzá, majd ittam egy kortyot az ásványvizemből, reméltem, hogy én is megtudom így a másik nevét. Azt ugyanis nem tudtam, hogy arcól ismer-e csak vagy a nevemet is tudja talán, de az világossá vált számomra, tudott a prefektusságomról. Mondjuk ez annyira nem lepett meg, mert szinte mindenki tisztában volt vele, hogy kik voltak a házuk prefektusai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=794392#post794392][b]Dana Straw Berry - 2020.02.16. 20:20[/b][/url]

- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=795349#post795349][b]Dana Straw Berry - 2020.02.22. 21:39[/b][/url]

Már nagyon vártam a mai nap eljövetelét, hiszen megbeszéltük, hogy sütünk majd valami finomat. Lena mindig is nagyon jó barátnőm volt, hiszen együtt töltöttük a karácsony előtti időszakot, plusz bájitaltanból is rengeteget segített nekem. Sok mindent elmondhattam neki, amit másnak nem mertem, úgy éreztem, hogy ő mindig megértett, olyan dolgokban is, amelyek terén talán más nem értett volna velem egyet. Legutóbb együtt tanultunk a könyvtárban, éppen a bájitaltan próbálta megértetni velem, amely egyáltalán nem volt egyszerű számomra. Anno még korrepetálást is kértem ebből a tárgyból, most pedig, hogy kiderült, hogy az egyik legjobb barátnőm a bájitaltan professzor unokája, naná, hogy éltem a szolgáltatásaival.
- Jól tetted, hogy elhoztad végül - bólogattam hevesen mosolyogva, a kutyuk mindig is cukik voltak számomra.
- Amúgy aranyos az a tücsök - néztem rá biztatóan. Mindig is állatbarát hírében álltam, egy lénnyel sem volt gondom. Egyedül a nagy, szőrös pókoktól féltem, ráadásul voltak róluk rossz emlékeim is a tiltott erdőt járva Theonnal. De végül szerencsénk volt, és mindketten megúsztuk élve a dolgot.
- Igen, hoztam végül tejet. Ne is kérdezd, hogy hogy sikerült... a lényeg, hogy itt van - néztem a lányra nagy mosollyal az arcomon. Közben felvertem négy tojást, hogy előre haladjunk, majd áttoltam a kész tálat a lánynak, hogy most ő következik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=796355#post796355][b]Dana Straw Berry - 2020.03.01. 19:14[/b][/url]

Megvoltak a forrásaim az alapanyagok beszerzéséhez. A tejet végül Alíztól sikerült beszereznem, ő imádott főzőcskézni, otthon is sokat konyhaművészkedett mugli módra. Azt nem kérdeztem tőle, hogy honnan halászta elő a hozzávalókat, de gyanítottam, hogy a mostohaanyjából, bár ez csak feltételezés volt részemről. Igazából nem is firtattam a dolgot, a lényeg, hogy megvolt az, ami a sütéshez szükséges volt.
- Nem szoktam. Ez jó, akkor hasonlóképp vélekedünk erről - mosolyogtam rá, majd figyeltem, ahogyan a tojásokhoz hozzáad egy kis lisztet. Láttam, hogy ő se méricskél, hanem érzéssel adagolt, ebben is hasonlítottunk.
- Szerintem hagyjuk kicsit állni, még kibírok egy kis időt, míg el nem készül - feleltem vidáman, majd miután Lena áttolta a tálat nekem, elkezdtem óvatos mozdulatokkal adagolni a tejet a megfelelő mennyiségben. Miután leraktam a tejesdobozt, kezdetét vette a káosz. A kutyus gondolt egyet hirtelen, majd a macska után vetette magát, én pedig csak pislogtam nagyokat. Figyeltem, ahogyan Lena kézbe veszi a dolgokat, nem tudtam hirtelen mit tegyek, hülyeséget pedig nem akartam csinálni. Magamhoz szorítottam a tálat, mintha el akarná venni valaki, pedig nem leselkedett rá veszély, majd kíváncsian szemléltem az eseményeket. Nem akartam a blöki után rohanni, mert láttam, hogy a lány sem teszi, jobbnak láttam, ha egyelőre csendes megfigyelő vagyok, persze, ha nagyon eldurvulna a helyzet, közbeavatkoznék, de reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=796372#post796372][b]Dana Straw Berry - 2020.03.01. 19:52[/b][/url]

Ismertem olyan embereket a környezetemben, akik nem fogyasztottak állati eredetű ételeket, én viszont igen. Úgy gondoltam, hogy az az ő dolguk, ez meg az enyém, mindig is figyeltem arra, hogy tiszteletben tartsam más szokásait, véleményét, hiszen mindenki úgy élte az életét, ahogyan akarta. Voltak bizonyos ételek, amelyeknek én is szerettem a vegán változatait, mert nekem sem volt mindig kedvem húsos kaját enni. Ezek az ételek pedig tökéletes alternatívaként szolgáltak arra, hogy egyek valami finomat, ha épp ráuntam a húsos étkekre.
- Na, majd egyszer meghallgatom, ha nem bánod - feleltem neki kíváncsi tekintettel.
- Szeretnék még egy szelet málnaszeletet, és narancslevet - adtam közben le a rendelésemet a manóknak. Nagyon megkívántam az édességet, ennyi pedig belefért, amúgy is mentem másnap az edzőterembe, szóval nem hagytam lerakódni azokat a fránya kalóriákat.
- Dana. Dana Straw Berry - mutatkoztam be neki, miután megkérdezte, hogy mi a nevem. Ha idáig nem tudta, akkor most bizonyára megjegyezte egy életre a gyümölcsös nevemet. Az emberek zöme legalábbis nem tudta elfelejteni. Igaz, kis koromban sokat gúnyolódtak rajta, de idővel valahogy ez szerencsére abbamaradt, igaz ezen a családom legtöbb tagja átesett.
- Jól tetted. Én késő este is képes vagyok enni, ha rámtör az éhség. Sokan azt mondják, hogy nem tud utána jól aludni az ember, ha bekajál, hát én tudok... meg kell egy kis szünet őrjáratozás közben. Nagyon monoton az egész - meséltem Matt-nek nagy beleéléssel.
- Persze. Elég sokszor. Szerencsém volt, hogy nem kaptak el, általában megúsztam a dolgot. Egyébként meg jó móka, szóval nem bántam meg egy kihágást sem - vontam meg a vállamat vidoran. Közben megérkezett a rendelésem, melyet jóízűen kezdtem el eszegetni. Közben hangokat hallottam kintről, reméltem, hogy senki se nyit be a konyhába, mert akkor lehet, bajban leszünk, sőt biztos. Nem sok kedvem volt bebújni az asztal alá, de ha nem lett volna más választásom, éltem volna vele, magammal húzva a fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=796391#post796391][b]Dana Straw Berry - 2020.03.01. 20:12[/b][/url]

Úgy tűnt, közös nevezőre jutottunk akaratunkon kívül is a lánnyal, mert egyikünk sem volt még farkaséhes. Ennek köszönhetően pedig sikerült rögtön megegyeznünk abban, hogy még pihentetjük egy ideig a tésztát.
- Nem gondoltam, hogy itt lesz Kardos a macskájával. Igaz a kutyus is meglepetés volt, hogy hoztad, de annak örültem, nem gondoltam, hogy összekerül majd egy cicussal - közöltem a lánnyal őszinte arccal. Reméltem, hogy sikerül megoldania ezt a kis kellemetlenséget, illetve a cica is ép bőrrel megússza a dolgot. A negatív opcióba bele se mertem gondolni...
- Rendben! Sok sikert! - feleltem a barátnőmnek, majd egy almahámozót elővéve elkezdtem meghámozni az almát. Ezután pedig reszelővel elkezdtem apró darabokra nyesni a gyümölcsöt. Készültem ám erre a sütős délutánra. Hogy miért nem varázslattal csináltam? Talán azért, mert meg akartam dolgozni azért a finomságért, hogy aztán élvezhessem a munkánk gyümölcsét. Túl egyszerű lett volna csupán a pálcát elővéve megoldani mindent, szerettem a kihívásokat. Miután lereszeltem az adott mennyiségű almát, összekevertem azt a tálban lévő hozzávalókkal. Ezután elővettem a palacsintasütőt, majd pár perc várakozás után, csak hogy összeérjenek kellőképpen az ízek, rátettem azt a lángra, hogy összesüljenek a dolgok.
- Na, mi újság? - kiáltottam oda a barátnőmnek, miközben arra koncentráltam, hogy ne égessem oda a tésztát, hiszen ez a művelet igencsak nagy koncentrációt igényelt. Csak remélni tudtam, hogy Lena jól halad a kutya elkapási projekttel, aztán ha minden rendben megy, akkor újra ide tud jönni asszisztálni a sütéshez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=797739#post797739][b]Dana Straw Berry - 2020.03.09. 19:48[/b][/url]

Miután csendes megfigyelője voltam az eseményeknek, hagytam, hogy a barátnőm intézkedjen, én pedig a sütni valónkkal foglalkoztam. Mindig is odavoltam a finomságokért, igaz, igyekeztem egészségesen élni, de úgy voltam vele, hogy időnként belefért az is, hogy egyek némi édességet. Készülődés közben fél füllel hallottam, ahogyan Lena odaszól a srácnak, hogy fogja vissza a macskáját. Idővel boldogan konstatáltam, hogy újból helyre állt a rend, a cicusos páros ugyanis épségben elhagyta a konyhát. A feljelentési fenyegetőzését nem tudtam komolyan venni, végül is mit várt, mi fog történni, ha egy macsek és egy eb egy szobába kerül? Egyébként sem esett baja senkinek sem és ez volt a lényeg.
- Igen, látom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tészta megúszta, nem lett szőrös - feleltem a lánynak megkönnyebbülve. Közben megkóstoltam sütésünk gyümölcsét, majd elégedetten megjegyeztem magamban, hogy iszonyat finomra sikeredett.
- Egy picit adhatunk, szerintem isteni finom lett - feleltem a barátnőmnek, majd lehajoltam a kutyuhoz, és adtam neki egy kis szeletet a finomságból. Úgy tűnt, hogy neki is nagyon ízlett, mert egy-kettőre bepuszilta az egészet. Közben odaengedtem Lena-t a tűzhelyhez, és hagytam őt is érvényesülni.
- Rendben, benne vagyok! - vigyorogtam rá jókedvűen, majd megvártam, mire ő is elkészült, hogy közreműködhessek a töltelékadagolásban.
- Szerintem nagyon ízletes lett, szuper kis páros vagyunk! - kacsintottam vidoran a lányra, miután ettem egy újabb kóstolót a finomságból. Úgy éreztem, hogy remek munkát végeztünk, innentől pedig a tanárunkon múlott, hogy elnyerte-e a tetszését munkák gyümölcse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=798134#post798134][b]Dana Straw Berry - 2020.03.11. 23:45[/b][/url]

- Egyáltalán nem hallatszik át - nyugtattam meg a fiút arról, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a zenei rajongása miatt. Hallottam már olyanokról, akik amiatt összevesztek, mert áthallatszott a szomszédból, mit csinál az egyik fél, a másik pedig nem bírta hallgatni... szerencsére nekem ebben még nem volt tapasztalatom. Jó volt, ha volt egy barátja az embernek, de emellett azzal is tisztában kellett lennie, hogy melyik tényező az, ami árthat annak a kapcsolatnak. Anyámék pedig felnyitották a szemem arra, hogy sima szomszédokkal sosem barátkozunk, mert ha egyszer hülyeséget csinál az ember és megharagszik rá a másik, vagy éppen fordítva, akkor oda a jó szomszédi viszony, kerülgethetik egymást nap mint nap... ez pedig mindkét félre nézve igencsak kelletlen tud lenni, főleg, ha durván összekapnak. Ha három-négy házzal odébb lakik nincs nagy gond, de ha a közvetlen szomszédod, nem árt erre odafigyelni, legalábbis jóanyámék elmondása alapján. Nem is értem, miért mondták el ezt nekem, biztosan rossz tapasztalatuk volt nekik ezen a téren.
- A szüleimtől van. Ez ilyen gyümölcsös család - nevettem el magam, végül is vicces volt kijelenteni azt, ami igaz tény volt, mások szemében viccesen hangozhatott.
- A te őseid mivel foglalkoznak? Apám a sportfogadásokban érdekelt, kisfőnök. Anyám pedig a vendéglátásban tevékenykedik - mondtam el neki a fontosabb információkat, ha már szóba jött a család.
- Hát egy ideje az vagyok, szerencsémre idáig nem buktam le, szóval megválasztottak a rend őrének vagy hogy is mondjam. Így viszont nekem is jobb, mert könnyebben mozoghatok, ha érted, mire gondolok - kacsintottam huncutul a másikra, hiszen biztos voltam benne, hogy sejtette, miről is van szó. Jó fejnek tűnt a srác, így én is megnyíltam neki valamelyest, még úgymond a biztonság határain belül, bár igazából én is átéltem már azt jó párszor, amit most ő, szóval bíztam benne, hogy nem úgymond egy besúgóval van dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=801426#post801426][b]Dana Straw Berry - 2020.03.29. 00:50[/b][/url]

- Örülök, hogy neked tetszik. Páran gúnyolódnak rajta, de az mondjuk pont hidegen hagy - feleltem a srácnak egy vállrándítással. Jó fej volt, hogy tetszett neki a családi nevem, úgy tűnt, hogy jóindulatú, ezt pedig rendkívül díjaztam.
- Apám a varázsló sportokban érdekelt összekötő, félig amerikai, félig kubai fogadásokat ajánl, segít egy irodában. Ott pedig főként a legtöbb világverseny mérkőzéseire lehet téteket tenni, nem csak eredményekre, hanem minden egyébre is - magyaráztam Matt-nek.
- Hű, azok is érdekes szakmák, főleg apudé. Rendkívül izgalmas élete lehetett. Anyud mit tanít? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- Van négy fiútesóm és egy lány. Szóval elég nagy a család - meséltem nevetve. Bizony, elég jó volt a kapcsolatom velük, főleg, mióta itt tanultam. Azóta kissé megváltozott minden, a többiek is másként álltak hozzám, úgymond minden a legnagyobb rendben volt.
- Pacsiii! - nyújtottam a kezem viszonzásul vidoran, majd egy erős mozdulattal belecsaptam a tenyerébe.
- Persze, simán. Ha meg vannak veled elégedve, vagy jobbá akarnának tenni, miért is ne? Ismerek olyat, akiből azért kreáltak prefektust, hogy jobb belátásra bírják, úgymond megváltoztassák a világnézetét, a viselkedését. Mondjuk én ebben nem hiszek, de ki tudja, lehet hatékony módszer. Rólam sok mindent nem tudnak, ez pedig így van jól, nekem is jó, hogy viselhetem ezt a címet - válaszoltam Matt-nek komoly arccal.
- Jó étvágyat! - közben megkaptam én is a rendelésemet, avagy a narancslevet és a málna szeletemet. Vígan neki is álltam falatozni, isteni finom volt a kaja.
- Hogy mit utálok? Lássuk csak... a hazug embereket, azokat, akik érdekből barátkoznak másokkal... ezen kívül nem szeretem a túlzott féltékenységet, az unalmat, az értetlenséget, a gyávaságot, az agressziót, a megfutamodást - gyűjtöttem össze a gondolataimat, hogy választ kovácsolhassak belőlük.
- Na, és te mit utálsz? - kérdeztem vissza érdeklődve, miután belekortyoltam a finom narancslébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=806006#post806006][b]Dana Straw Berry - 2020.04.19. 00:36[/b][/url]

- Ó, akkor ezek szerint jól rajzolsz. A precizitás jellemző rám, akár nyithatnánk egy közös üzletet is! - viccelődtem vele vidoran. Végül is a tanárok és a szüleim szerint mindig is igyekeztem az alaposságra, a pontosságra, de sajnos a rajzolás már nem igen ment.
- Hát, sokszor nem egyszerű a családdal, nekem igazából a magánszféra hiányzott, hogy egyedül lehessek időnként... ez most sem adatik meg, bár jelenleg ketten vagyunk egy szobában. Azért mégis más, valahogy jobban önmagam tudok lenni, mióta külön élek a családtól, ezt pedig egyáltalán nem bánom - válaszoltam a másiknak komoly arccal.
- Nos, a kérdésed akár vonatkozhatna rám is, ha tudnának az eddigi kihágásaimról. De ugye nem tudnak szinte semmit... egyébként Theon-ra gondoltam - mondtam neki a szemébe nézve, nem tudhattam, hogy ismeri-e a fiút vagy csak látásból ismerős neki...
- Kaják terén utálom a krumplilevest, a tökfőzeléket, illetve a spenótfőzeléket... a többi ételt szeretem - válaszoltam mosolyogva.
- Na, és te mely ételeket preferálod kevésbé? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már ez volt a téma.
- Nekem is ez a benyomásom, igencsak hasonlóak vagyunk. Abban is igazad van, hogy én bizony kaland orientált vagyok - feleltem neki vidáman. Az igazat megvallva szerettem mászkálni, részt venni eseményeken, de azért időnként jól esett a pihenés is.
- Ugyan, most is simán felülhetsz az asztalra, ha kedved tartja. Ne gátoljon meg abban semmi, amit szívesen csinálnál. Én például most őrjáraton lennék, de ehelyett inkább vacsoráztam valami finomat - vontam meg a vállam jókedvűen, egyáltalán nem bántam meg, hogy az unalmas járkálás helyett a finom étel elfogyasztását választottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=815642#post815642][b]Dana Straw Berry - 2020.08.13. 21:49[/b][/url]

- Haha, az aztán remek lenne! - feleltem neki vigyorogva. Végül is nem lenne rossz az elképzelés, ha a művészetből meg lehetne élni. Azzal azonban tisztában voltam, hogy csak annak hozott anyagi hasznot, aki kiemelt tehetséggel rendelkezett bizonyos területeken. Én rajzolni se tudtam jól, a kézügyességem egyenlő volt a nullával, de fotózni szerettem, bár azon a téren is volt még mit fejlődnöm. Precíznek precíz voltam, de ez a tulajdonság nem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelő módon érvényesülhessek ezen a téren.
- Az jó, becsüld is meg, hogy ilyen jó fej a családod. Az enyém ennél komplikáltabb, de persze ennek ellenére szeretem őket - válaszoltam neki mosolyogva. Nagyon imádtam a szüleimet, a testvéreimet, de azt az oldalukat nehezen viseltem el, amely az elvárásokkal volt kapcsolatos, na meg a nővérem hirtelen történt elköltözése is a mai napig megmaradt az emlékeimben. Egyelőre nem tudtam, hogy mik a szüleim jövőbeli szándékai engem illetően, de bíztam benne, hogy észszerűen hozzák meg majd a döntéseket, és haladnak a korral az aranyvérűség ellenére is.
- A rakott krumplit nagyon szeretem. A sóskafőzeléket pedig egyenesen imádom - nevettem el magam. Hát igen, ebben különböztünk egymástól.
- Rendben, amúgy is végeztem a kajálással. Jó ötlet, menjünk együtt egy darabon, aztán folytatom az őrjáratomat - idáig elég nagy szerencsém volt, hogy megúsztam a lebukást, pedig elég sok kihágást követtem már el, mióta itt vagyok. Felkeltem az asztaltól, majd Isaac kíséretében elindultam a dolgomra, egy darabig még együtt róttuk a folyosókat, majd búcsút vettünk egymástól, és belevetettem magam az "éjszakai életbe".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=819389#post819389][b]Dana Straw Berry - 2020.10.15. 19:39[/b][/url]

Ez a nap is iszonyat gyorsan eltelt, már beesteledett, mire észrevételeztem magamon, hogy bizony még semmit sem ettem ma. Kitakarítottam szobámat, tanultam, Hápival foglalkoztam. Próbáltam lekötni magam minél több tevékenységgel, hogy ne Somán járjon az eszem, közben pedig még enni is elfelejtettem. Nem is volt napközben igazán étvágyam, viszont most igencsak megjött. A gond az volt csupán, hogy nem volt időm enni, ugyanis kezdetét vette az esti prefektusi feladataim egyik legfontosabbik feladata, azaz a járőrözés. Miközben a földszinten baktattam a folyosón, egyre jobban korgott a gyomrom, én pedig egyre nyűgösebbé váltam az éhség mardosó érzésétől. Útközben megpillantottam a konyhát, majd megálltam az ajtaja előtt, és néhány percnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy egy életem, egy halálom, én bizony ma bekajálok. Nagyon éhes voltam már, így nem is tudtam volna összpontosítani a kötelességeimre, és kissé gyengébbnek is éreztem magam emiatt a kelleténél. Úgy gondoltam, hogy gyorsan eszem valamit, aztán majd folytatom a járőrözést teli hassal, addig pedig csak nem bukom le. Benyitottam végül a helyiségbe, majd helyet foglaltam az egyik hátsó asztalnál, és villámgyorsan leadtam a rendelésemet az egyik manónak. Baconos kolbászos pizzát kértem ketchuppal és egy pohár frissen facsart narancslevet. Egy kis ideig vártam, hogy meghozza a manó a kajámat, majd mikor elém került, rögvest neki is estem a pizzának, amely külön szeletekre volt vágva. Iszonyat jól esett ez az étel... mivel farkaséhes voltam, még a vasszeget is elfogyasztottam volna, minden további nélkül, viszont ennek a pizzának mennyei volt az íze. A manók aztán tényleg értették a dolgukat! Elégedetten falatoztam, kezdtem egyre jobban érezni magam, ahogyan kezdett múlni az éhség gyötrő érzése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=819401#post819401][b]Dana Straw Berry - 2020.10.15. 21:03[/b][/url]

Rögvest megfagyott a vér az ereimben, amit megpillantottam az igazgatónkat, gondoltam, hogy itt vége a történetnek, biztos számon fog kérni, mit keresek itt ilyenkor. De legnagyobb meglepetésemre nem tette...
- Szép estét, igazgató úr! - pattantam fel az asztalom mellől evés közben már-már szalutálva. Reméltem, hogy nem vette rossz néven, hogy én épp ebben az időpontban étkezem, és nem követte figyelemmel a prefektusi beosztás követelményeit. Közben figyeltem, ahogyan felfedezi a konyhát, úgy tűnt számomra, mint aki még nem járt itt...
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle az asztalomtól felegyenesedve, mint valami kis mintadiák. Magam sem értettem a reakcióm, de azzal tisztában voltam, hogy általában segítettem azokon, akik valamilyen szinten rászorultak, vagy nem találták a helyüket az adott időszakban.
- Ha éhes, egy kóstolót fel tudok ajánlani a pizzámból - nyújtottam feléje az egyik szelet pizzát, volt még nekem bőven. Hirtelen nem is tudom mi ütött belém, talán a túlélés ösztöne? Ez az újdonsült igazgató elég jó fejnek tűnt idáig, végül is úgy gondoltam, hogy nyithatok is felé. Ez pedig nem sok emberrel esett meg nálam, de ő úgy tűnt, hogy hasonló tulajdonságokkal bírt mint én, amit idáig álmomban sem gondoltam volna.
- Mi járatban erre? Maga sem tud aludni? - kérdeztem tőle hirtelen felindulásból. Legbelül éreztem, hogy lehet, csöndbe kellett volna maradnom, még szépen át is vészeltem volna a dolgot. Mehettem volna kajálás után tovább járőrözni. Ehelyett felhívtam magamra a figyelmet... ejnye Dana!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=819844#post819844][b]Dana Straw Berry - 2020.10.22. 22:13[/b][/url]

Rögvest vissza is pattantam lendületből a helyemre, miután tekintetével jelezte a "pihenj közlegény" üzenetet. Úgy tűnt, hogy nem szállt el magától a posztja miatt, igaz az előző igazgatónk sem volt az a hataloméhes típus. Ismertem azonban a szüleim révén olyanokat, akiket a hatalom teljesen kifordított magukból.
- Kávé... - szippantottam magamba a fekete nedű finom illatát. Bizony, az volt az én éltető erőm reggelente. Jelen pillanatban viszont csupán éhes voltam, de szerencsére ezt a problémát sikerült már orvosolnom.
- Milyen egyébként az aurori élet? Nálam szóba jött a többi között ez a pálya, elég izgalmasnak ígérkezik, de kíváncsi vagyok egy kompetens ember véleményére is - tettem fel neki egy kérdést, mert néhányszor bizony eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy auror leszek egyszer.
- Hát, ezzel én is így vagyok. Bár én inkább éjjeli bagoly típusú ember vagyok, úgyhogy főként akkor vagyok elememben - közöltem a férfival nagy őszintén. Végül is nem árultam el magamról túl sokat, csupán közöltem vele a bioritmusom működését. Rögtön felszaladt a szemöldököm, miután közölte velem, hogy mégiscsak segíthetnék neki valamiben, majd eljött az a kérdés, amelytől oly annyira tartottam idáig. Most mit mondjak erre? Hazudjak neki? Az mégse lenne fair, meg úgyis kiderülne, elég ránéznie a jelvényemre.. a legjobb az egyenes út, végül is mit veszíthetek? Rossz esetben nagy bünti vár majd rám, vagy ki tudja mi, jó esetben meg emberséges lesz, ha elmondom neki az igazat.
- Nos, igazából őrjáraton vagyok, de ma nem ettem még semmit, nem igazán volt étvágyam. Kimaradt a reggeli, az ebéd... egy ideig nem is voltam éhes, de estére hirtelen elkezdte mardosni az éhség a gyomromat, úgyhogy beugrottam ide, hogy gyorsan ehessek valamit, aztán mehessek a dolgomra - feleltem neki őszintén. Ha rajtam múlott volna, akkor egész nap nem ettem volna semmit, de a hasam jelezte, hogy bizony éhes már nagyon, így pedig nem voltam képes koncentrálni semmire sem. Máris jobban lettem pár falatka után...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=820905#post820905][b]Dana Straw Berry - 2020.11.07. 22:14[/b][/url]

- Ó, értem. Hát akkor sajnos nem nekem való ez a pálya, pedig olyan rendhagyó... kár érte. Én mindenképpen szeretnék majd a későbbiekben családot alapítani, de azt se tudom egyelőre, hogy mi fog történni velem a közeljövőben. Annyi lehetőség van, hogy az ember képes elveszni köztük. Igazából még magam sem tudom, mit kéne csinálnom, de az biztos, hogy emellett vonz a veszély is, dolgozik bennem az adrenalin. Igazából el kéne döntenem, mi is a fontosabb, mit csinálnék szívesen, de ez nem olyan könnyű - válaszoltam a férfinak őszintén elgondolkodva.
- Nos, ez az én bűnöm, mivel nem reggeliztem és ebédeltem, így egy nehezebb ételre esett a választásom az esti járőrözés alkalmával. Ha ezt megeszem, akkor legalább egész este nem leszek éhes. De persze nem fogom újra elkövetni ezt a hibát, ígérem - ecseteltem a férfinak a helyzetem.
- Rendben, ígérem így teszek - feleltem az igazgatónak, miután kiszabta rám a büntetést. Még egész jól megúsztam a dolgot, mert lehetett volna sokkal rosszabb is de szerencsére jó fej volt velem, így nem kellett neki még magyarázkodnom.
- A pizzát azért választottam igazából, hogy pótolja a reggelit és az ebédet egyben, de persze, ha úgy nézzük, ez viszont hátráltat abban, hogy el tudjam látni a napi dolgaimat - helyeseltem a férfinak nagy bőszen. Közben nagy szemekkel néztem, ahogyan a manók próbálják kikerülni a munka nagy részét, nagy rémület kíséretében. Közben megegyeztek arról a suli fejével, hogy én majd besegítek nekik a konyhai munkák során.
- Na, és milyen érzés igazgatónak lenni? Gondolom, jó nagy felelősség. Van valami kihívás ebben a munkában? Valószínűleg az aurorság azért izgalmasabb. Persze nem vagyok benne ebbe az egészbe, épp ezért vagyok kíváncsi rá - folytattam a társalgást az igazgatóval. Jó fej volt, mert idáig nyitottnak tűnt minden kérdésemre, ha pedig egy ilyen emberrel volt dolgom, ki is használtam az adott lehetőséget, hogy minél többet megtudjak arról a dologról, ami érdekelt. Klassz volt, hogy nem egy karóba nyelt emberrel volt dolgom, és így nagyobb bizalommal is voltam felé, mivel tudtam, hogy a kérdéseimre választ is fogok kapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=820912#post820912][b]Dana Straw Berry - 2020.11.07. 23:36[/b][/url]

Idáig szerencsém volt, mert senki sem kapott el, amikor szabályszegést követtem el, most viszont pont az igazgatóval kerültem össze a konyhában, amikor vacsoráztam, így kiderült, hogy tilosban jártam, de szerencsémre, csupán egy enyhébb büntetésben részesültem általa. Tulajdonképpen a manóknak kellett besegítenem a konyhában, így egy kis időre konyhai kisegítő szerepében bűvölögtem. Meg is jelentem a rám kiszabott büntetés napján a konyhában, majd beálltam a manók közé, hogy segítsek nekik a konyhai munkákban. A manók bizony nem kíméltek, beálltam hagymát pucolni, kenyeret szeletelni, kajákat fűszerezni, szóval segítettem nekik mindenben, amiben csak tudtam. Úgy voltam vele, hogy minél gyorsabban letudjuk az egész dolgot, annál kevesebb időt kell a konyhában töltenem. Szerencsére, amikor épp bénáztam, a manók rögtön a segítségemre siettek, így némi háttértámogatást is kaptam tőlük. Az étel, amit kreáltunk, nem volt túl nehéz feladat, ugyanis sült pulykacombot csináltunk zöldségkörettel. Sosem voltam az a nagy főzős típus, de szívesen tanultam másoktól, így a manók utasításai szerint sikerült segédkeznem az étel elkészítésében. Emellett pedig elmosogattam a piszkos tányérokat, edényeket, evőeszközöket is, ami elég gyorsan ment. Miután végeztem mindennel, és a manók is úgy vélték, hogy nincs velem több dolguk, egyenesen az igazgatói irodához vezetett az utam, ahol jeleztem, hogy megtettem a rám szánt részt a büntetőmunkából. Tehát leróttam az adósságomat, és a tapasztalataim szerint a manók is meg voltak elégedve a munkámmal.