- Hogy az istenit... - szitkozódom miközben hangom egyre remegősebbre vált. Kezem alatt egy recept pihen, a másikkal pedig egy serpenyőt egyensúlyozok a tűz felett.
- Tegyél bele egy kis olajat, majd mikor az olaj forró, akkor két tojást. És mégis, mit jelent az, hogy kevés olaj? Egy kanál? Vagy csak egy fél kanál? Honnan kéne ezt nekem tudnom? És azt, hogy mikor forró az olaj? - motyogom magamban a kérdéseket mintegy válaszra várva, ám nyilván senki nincs velem, így azok megválaszolatlanul maradnak. Helyette inkább úgy döntök, hogy a tettek mezejére lépek, majd egy evőkanál olaj serpenyőbe helyezése után kimeredő szemekkel bámulom az edényt, amiben életem első rántottáját szeretném elkészíteni. A két tojást már hamarabb felvertem, talán ez volt a legkönnyebb feladat, majd öt perc várakozás után - mikor nyilván már az olaj is totál leégett - sikerül beletennem a tojásokat. Hatalmas fröcskölés támad, mert a gázt nem állítom kisebbre, így hátra kell ugranom, hogy a kicsapódó zsiradék ne hagyjon a bőrömön égő nyomokat. Nem bírnám elviselni, ha a makulátlan bőrömön bármi is látszódna, hiszen nem vagyok konyhás néni, nem ez a foglalkozásom, szóval jó hogy nem értek hozzá, de nem kell úgy kinéznem, mint egy ott dolgozónak.
- Anyád! - kiálltok fel, mikor egy forró csepp a kezemre fröccsen. Ösztönösen cselekszem, a kezembe veszem az ott pihenő konyharuhát, hogy megfogjam vele a serpenyőt, és hogy ne égessem meg magam. Meg kéne kavarni a tojást, mert le fog égni, azonban a kicsapódó olaj túlságosan elbizonytalanít. Már nem merem megfogni a kezemmel a serpenyő nyelét, így a törlőruhát hívom segítségül.
Rámarkolok a műanyagra, nem éget, csak egy kicsit langyos. Viszont nem értem... hogyha a tojás nem égett meg teljesen, mert láthatóan nem, akkor miért van ilyen égett büdös szag?
Hangosan szimatolok kettőt, majd mikor a konyharuha látványosan kigyullad a kezemben a nagy ijedtségben beleejtem a rántottámba.
- Bakker! - állapítom meg elhalóan, majd előveszem a pálcámat, és azzal a kezemben, mint egy szerencsétlen állok a lángoló rántottámmal szemben. Mit is kellene mondanom? Mondjuk hogy fakasszon vizet? Hogy tüntesse el a tűzet? Hiszen komolyabban sosem varázsoltam. Fogalmam sincs, hogyan kellene csinálnom! Hogy fakasszam elő a mágiát önmagamból, mint egy hűs forrást, ha még sosem tanították meg, hogy ezt hogyan is kellene előhívni?!
Help!!!!
- Tegyél bele egy kis olajat, majd mikor az olaj forró, akkor két tojást. És mégis, mit jelent az, hogy kevés olaj? Egy kanál? Vagy csak egy fél kanál? Honnan kéne ezt nekem tudnom? És azt, hogy mikor forró az olaj? - motyogom magamban a kérdéseket mintegy válaszra várva, ám nyilván senki nincs velem, így azok megválaszolatlanul maradnak. Helyette inkább úgy döntök, hogy a tettek mezejére lépek, majd egy evőkanál olaj serpenyőbe helyezése után kimeredő szemekkel bámulom az edényt, amiben életem első rántottáját szeretném elkészíteni. A két tojást már hamarabb felvertem, talán ez volt a legkönnyebb feladat, majd öt perc várakozás után - mikor nyilván már az olaj is totál leégett - sikerül beletennem a tojásokat. Hatalmas fröcskölés támad, mert a gázt nem állítom kisebbre, így hátra kell ugranom, hogy a kicsapódó zsiradék ne hagyjon a bőrömön égő nyomokat. Nem bírnám elviselni, ha a makulátlan bőrömön bármi is látszódna, hiszen nem vagyok konyhás néni, nem ez a foglalkozásom, szóval jó hogy nem értek hozzá, de nem kell úgy kinéznem, mint egy ott dolgozónak.
- Anyád! - kiálltok fel, mikor egy forró csepp a kezemre fröccsen. Ösztönösen cselekszem, a kezembe veszem az ott pihenő konyharuhát, hogy megfogjam vele a serpenyőt, és hogy ne égessem meg magam. Meg kéne kavarni a tojást, mert le fog égni, azonban a kicsapódó olaj túlságosan elbizonytalanít. Már nem merem megfogni a kezemmel a serpenyő nyelét, így a törlőruhát hívom segítségül.
Rámarkolok a műanyagra, nem éget, csak egy kicsit langyos. Viszont nem értem... hogyha a tojás nem égett meg teljesen, mert láthatóan nem, akkor miért van ilyen égett büdös szag?
Hangosan szimatolok kettőt, majd mikor a konyharuha látványosan kigyullad a kezemben a nagy ijedtségben beleejtem a rántottámba.
- Bakker! - állapítom meg elhalóan, majd előveszem a pálcámat, és azzal a kezemben, mint egy szerencsétlen állok a lángoló rántottámmal szemben. Mit is kellene mondanom? Mondjuk hogy fakasszon vizet? Hogy tüntesse el a tűzet? Hiszen komolyabban sosem varázsoltam. Fogalmam sincs, hogyan kellene csinálnom! Hogy fakasszam elő a mágiát önmagamból, mint egy hűs forrást, ha még sosem tanították meg, hogy ezt hogyan is kellene előhívni?!
Help!!!!
és ez olyan szomorú. Sőt az idén alapból hó se nagyon volt 
Gyűjtsed csak Te! Itt már van kettő (a lakótársaim xD muhhhahha - amúgy, szeretem a lakótársaim <3)