Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=809571#post809571][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.25. 21:08[/b][/url]

A sokadik alkalommal vagyunk már itt mi ketten, és be kell vallanom, sokkal jobban élvezem ezeket a kettesben töltött különórákat, mint azokat, amikor a fél banda unatkozva néz rám, és igazából azt várja, hogy minden alkalommal valami nagyon király dologban legyen része. De nem lehet minden óra maga a varázslat, ahhoz valóban rengeteg pénzre lenne szükség. Ugyan bár kértem Julest, hogy kaphassak egy kicsivel több pénzt, mégsem kaphatok annyit, hogy gyakorlatilag visszarepítem a bandát az ókori Egyiptomba, habár... nem, valljuk be, az valóban túlzás volna. Imádnám én magam is, de túlzás volna.
- Az nyűgöz le a madaizmusban, hogy egy ma is létező, ám ősi vallás, a jövőben én magam is szeretnék minél több kutatást végezni a témában.
Bár ezt még nem mondtam még senkinek, de terveim között szerepel egy ideig külön lenni a tanítástól, hogy elmélyedhessek a Zoroasztrizmusban, hogy sokkal több mindent megtudjak, sokkal többet megismerhessek belőle. A kettő azonban nem fér össze, a kutatás és a tanítás, mert ismerem magam, teljesen elmerülnék, és nem a tanításban.
- Van olyan, ami ennyire magával ragad téged, hogy nem tudsz szabadulni a gondolatától sem?
Teszem fel a talán kicsit eltérő kérdést, miközben a papírjaim között elkezdem megkeresni a Faravahar szimbólumot, amiről a következő percekben tovább szeretnék beszélni, de természetesen előbb megvárom a válaszát. Többnyire persze a mitológiákról és a vallásról beszélgetünk, a történelemről, de most valahogy ez a kérés nagyon ideillet, és reményeim szerint nem sértem meg vele. Noel kellemes társaság, üdítő, érdeklődő, és tényleg örömmel töltenek el ezek a kivételesen nyugtató percek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=809622#post809622][b]Déry-Hajnal András - 2020.05.26. 14:07[/b][/url]

Halvány mosollyal az arcomon nyugtázom a szavait, és végül apró bólintással zárom a belső gondolatmenetet.
- Igen, már amikor beléptél ide, éreztem, hogy nem ugyanaz az energia jár át, mint szokott.
Zavart, mondhatjuk úgy is, hogy zavart. Mert van egy frusztrációs él ebben az egész mai Noelben, mintha számtalan ki nem mondott kérdése lenne, mintha lenne valami, ami odabent viaskodik benne, és a megérzésem nem csal, hiszen alig egy pillanattal később már árad is belőle a szó, én pedig összehúzott szemöldökeim mögött pillantok rá, ízlelgetve az opciót, amit felvetett nekem.
- Érdekes gondolat, amennyiben bölcs és nem balga szájból hallottad ezt.
Mert valljuk be, ezzel a hasonlattal szeretnek élni a meg nem értett tizenévesek, akik tizenöt évesen három életük szerelmét is elveszítettek már, túl vannak pár "most megölöm magam" drámán, és annyi részeg éjszakán, hogy azt leírni is kínos. Bezzeg, amikor én voltam gyerek, ugyebár jöhetnék ezzel, meg azzal, hogy nem volt nekem akkor még senkim, csak a tanulás meg a hit keresése. Nem értem én rá olyanra, mint a nők, és amikor kellett, eljött. Túl a harmincon egy lány, aki éppen csak túl volt a húszon, de rendben vagyunk, többnyire, szóval nem tudom megérteni a mai fiatalokat.
- Nem hiszem, hogy mindenkivel, hiszen ahogy a testnek és az elmének, úgy a léleknek is szüksége van friss tapasztalásra. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a házastársunk, ő volt az előző életünkben is a párunk, de szerintem ez nincs így. Ellenben, abban hiszek, hogy vannak olyan erős lelki kötődések, melyeknél nem számít az idő, a tér, a távolság. Hogy vannak olyan lelkek az életünkben, akikkel nem először találkoztunk már.
Amikor ott van a bőröd alatt a bizsergés. Nekem is volt ilyen, és talán van is, de érdekes módon, nem Bíborkát sorolnám ide. Szerintem ő egy friss lélek, még tapasztaljuk egymást, próbáljuk egymás határait feszegetni, és a mostban dől el, hogy lesz-e közös jövőnk más testben, hogy találkozunk-e még.
- Hiszek abban, hogy vannak lelkek, akik olyan mélyen egymásba égtek már, hogy minden életükben találkoznak, és ez a kötelék, ha jól csinálják, szorosabb lesz, ha rosszul, mérgezőbb. Vékony jég és nagy felelősség egy ilyen lelki kapcsolatban lenni, mert ahogy építhetsz, úgy rombolhatsz is. Kínoz a szellemi sík, Noel?