28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 96 ... 104 105 [106] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2020. március 25. 21:29 | Link


outfit|a világ egyik legcsodásabb helyén|music

Kissé ijedten pislantott a fiúra, valamiért úgy gondolta, ő szúra el a hangulatot, pedig amúgy meg sem szólalt. Inkább csendben belapátolta a még tányérján lévő ételt és telehassal hátra dőlve hallgatta a másik kettő felszabadult beszélgetését. Visszatért a jó kedve, ahogy a hangulat újra felfelé ívelt. Ha már a témához nem tudott hozzászólni legalább nem próbált meg úgy tenni, mint akinek van fogalma az aprócska utalások valódi jelentésétől. Miután a fiú is befejezete az evés elégedetten állt fel az asztaltól.
- Köszönjük szépen, ez tényleg csodás volt. Segítsünk esetleg elmosogatni? Bár lehet akkor egy épp tányérod sem marad - tolta be a székét kuncogva és a háttámlára támaszkodott. Szüksége volt egy kis testhelyzetváltoztatásra, túl sokat ült egyhelyben. Amennyiben a férfi válasza nemleges volt finoman jelezte a göndörnek, hogy lehet ideje lenne menniük, s ha ő is így gondolta érzékeny búcsút vettek újdonsült barátjuktól.
Ahogy kilépett a szabadlevegőre a napfény és a friss levegő szinte arcon csapta. Hunyorogva igyekezett hozzászokni a kint uralkodó természetes világossághoz, majd miután barna íriszei megszokták a változást a fiúra nézett.
- Terveztél még valamit, vagy ennyi volt mára? Így hogy nem megyünk esküvőre - csóválta vigyorogva a fejét. Még mindig elvetemült ötletnek tartotta, de örült volna ha élvezheti még egy kicsit Zsombor társaságát. Persze, azt is meg tudta érteni, hogyha más tervei vannak, amik között ő nem szerepel. Miért is szerepelne, alig két napja ismerik egymást. Gyorsan elfojtotta magában a reménykedést, kérdése inkább tárgyilagos volt, megpróbálta nem beleélni magát a dolgokba. Ha reménykedik és utána mégsem teljesül be, akkor csalódni fog és nem akart negatív élménnyel elválni a fiútól. Bár nem gondolta, hogy a másik tudna bármit tenni, ami miatt hirtelen homlokegyenest véleménnyel lenne róla, de ő maga sem akart azért tenni, hogy ez bekövetkezzen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2020. március 26. 10:46 | Link


outfit

Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 637
Összes hsz: 2988
Írta: 2020. március 26. 20:38 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #letsgoGIF

- Akkor innen a rét neve? - teszem fel költői kérdésem, hiszen hát tökre valószínű, hogy igen, azért hívják így a helyet, mert a kápolnát is így hívják. Amikor elmeséli, mik vannak közel, egyedül a kisvasútra nézek valamivel értelmesebben, mert legalább sejtésem van róla, mi az meg milyen lehet; a többire vagy homlokráncolok, vagy csodálkozva pislogok kicsit.
- Libegő? Mi libeg? - kérdezek is rá erre. Érdeklődő hümmögőn bólogatok, miközben megtudom, mi ez a hely. Ilyen szemmel is körbenézek. Szóval ez a muglik közkedvelt kirándulós, kiülős környéke. Szép is, az már az igaz.
- Ügyes vagy nagyon - susogom ezt egy kissé halkan, félszegen. Fogalmam sincs, van-e szüksége bármilyen megerősítésre vagy hogy egyáltalán érdekli-e valakinek a véleménye, aki még egy magában sem tud hoppanálni, nem hogy valakit vinni magával. Oké, biztos érdekli a véleményem, csak ez most olyan... áh, mindegy. De ez tényleg nem semmi és én csak lassan fogom fel, hogy komolyan barátnőm hozott el ide. Durva.
Hálásan veszem át az innit és már kortyolok is nagyokat. Jó ég, ez szörnyen kellett! Máris jobb. Kicsit leiszom magam, szusszanó nevetéssel törölgetem az állam, aztán visszaadom neki a palackot. Felpillantok a kápolnára, amikor említi.
- Keressünk, csak belesek előbb - intek az épület felé és odaballagok, ujjaimat a rácsra fűzöm és úgy skubizok befelé az ajtón. Figyelem a szent képeket és eszembe jut valami. Miközben elmerengek, ösztönösen keresztet vetek pár laza mozdulattal, majd ellépek onnan, barátnőm elé állva, nagy mosollyal, így jelezve, hogy tőlem mehetünk.
Miközben elindulunk, megmasszírozom kicsit a mellkasom meg a fejem, mert érzem őket picit. Azonban ez sem túl tudatos, eléggé el vagyok gondolkozva azon, ami az imént beugrott és most azon agyalok, hogyan hozakodjak elő vele. De aztán kicsit magamra szólok, hogy inkább törődjek most azzal, ahol vagyunk meg hogy együtt vagyunk. Amit meg ki akarok bökni, vagy bökjem ki, vagy tegyem most félre. Mindig ezt csinálom. Annyit készülődöm lélekben még a legapróbb bejelentésekre, kérdésekre, megtennivalókra is, hogy közben nem figyelek mindarra, ami körülvesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 695
Összes hsz: 2397
Írta: 2020. március 26. 21:13 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Bólogatok, bár tudom jól, hogy már meg is kapta a választ a kérdésére. De attól én még helyeslek. Végül is lehetne akár úgy is, hogy nem. Hogy valami Anna hercegkisasszonynak volt ez a kedvenc helye és emiatt nevezték el így a rétet. A kápolna meg csak később jött. Hm, jobban belegondolva halvány lila gőzöm sincs, hogy melyik volt vajon előbb, na mindegy.
- Öhm, az egy ilyen drótkötélpálya ami a hegy tetejére vezet az aljáról. Vannak ilyen padszerűségek rajta, amikre fel lehet ülni és úgy visznek fel. Majd ha van kedved sétálgatni a környéken, akkor látni is fogod – megint bajban vagyok, hiszen olyan dolgot próbálok elmagyarázni amit én sem értek teljesen. Tudom milyen, láttam már, de még soha nem ültem rajta. Azt se tudom, hogy pontosan hogyan működtetik. Amit tudok, de azt biztosan, hogy eléggé para gondolat, hogy a hegy felett tök magasan, egy padon ücsörögve haladjak, miközben egy vékony korlát választ el attól, hogy kizuhanjak. Ja és azt ki is hagytam, hogy meg se áll az a vacak, hogy kényelmesen, nyugodtan ki-be tudj szállni, nem, úgy kell felpattanni meg lepattanni róla. – Fogalmam sincs, hogy miért pont libegő a neve – teszem még hozzá. Remélem nem azért, mert ide-oda lengedezik az a vacak. Az biztos, hogy egy fél másodpercig sem búslakodnék ha nem akarnánk kipróbálni.
Szükségem van a megerősítésre, és naná, hogy érdekel a véleménye. Hiszen pont azért gyakoroltam annyit, hogy ne lehessen – nagyon – rossz tapasztalata, hogy jó benyomása legyen a velem utazgatásról. Szóval nagyon is jól esnek a szavai, halványan el is pirulok tőlük.
- Köszönöm, nagyon igyekeztem – felelem szinte suttogva, lesütve a tekintetemet. Csoda, hogy nem fájdult meg a fejem a nagy koncentrálástól, annyira nagyon igyekeztem. De nem, teljesen jól vagyok, sőt mi több, madarat lehetne velem fogatni örömömben. Hatalmas vigyorral figyelem hát a szomját oltó fiút, a félrement limonádé maradékát, ami megúszta a letörölgetést, pedig amennyire tudom elpárologtatom. Aztán amíg ő a kápolna belsejében gyönyörködik addig én elrakom a palackot. Nagy puffanással landol a táska alján, gondolom, hogy ott és hangból ítélve az egyik doboznak ütközött.
- A hoppanálás okozta? – teszem fel a kérdést lassan lépdelve a fiú mellett magam elé meredve. Még mindig foglalkoztat, hogy ez mindig előfordul-e vele, vagy csak most. Lopva pillantok rá a fiúra, aki úgy néz ki mintha eddig ő is a saját gondolataiba lett volna mélyedve, majd körbepillantok és megtorpanok. – Szerintem itt jó lenne, szerinted? Van egy kis árnyék is ha túl meleg lenne, és elég egyenletes a talaj.
Mutatok rá a kis fára, ami mellett épp elhaladni készültünk. Csupán egy szavába kerül a fiúnak és már elő is kerül a táskámból a pokróc, le a fűre és telepedhetünk is le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 925
Írta: 2020. március 27. 00:07 | Link

Rara
Meghallgatásvendég


Rara mozdult, erre pedig úgy érezte neki is kell. Feltápászkodott a székből, és miután Jimmy biztosította őket, hogy a zene elég volt neki, mint segítség, egy öleléssel elbúcsúztak. Nehéz volt újra elhagynia a férfit, mert habár eleinte nagyon ellenségesek voltak, mostanra olyanná vált számára, mint egy apafigura.
- Hát, az esküvő még mindig opció...
- incselkedett a lánnyal Zsombor, de aztán csak megvonta a vállát. - Igazából ezek közül egyik sem volt tervben. Sőt. Pest sem, így... tudod, csak vagyok - mosolygott rá. - Ellenben neked, még lehet valami terved. - Igen, ez egy kérdés volt. Zsombor módon. Kicsit furán, kicsavartan, mint amilyen a fiú is volt.
- Figyelj... - kezdte, ahogy megállt a járda szélén. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy is folytassa. - Mikor elmondtam a nevem, abban a pillanatban tudtam, hogy hallottál már rólam - tisztázta a nyilvánvalót. Próbált úgy tenni, mintha semmi lenne az egész, de Jimmynek igaza volt. Ideje szembe néznie a múltjával. És azok után, hogy a lány követte ma Zsombort az egyik legelhagyatottabbnak tűnő helyre, az a minimum, hogy elmesél neki mindent, amit tudni akar. Vagyis hát... egy szebbik verzióját. A lényeget. Na szóval értitek. Amit muszáj.
- Biztos vagyok benne, hogy hallottál ezt-azt, kábé egy fél éve, amikor visszatértem. Szóval gyerünk, elő velük - tárta szét karjait színpadiasan, mintha csak várná a golyót a szívébe, mellyel örök nyugalomra tér. Másféle bizalmi játék volt ez, mint amit a többi ismerősével próbált, de volt valami Rarában, ami miatt nem hagyhatta úgy elmenni, hogy ne ismerné legalább egy kicsit, milyen is valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 124
Írta: 2020. március 27. 09:49 | Link


outfit|Pest egyik szűk utcáján|music

- Ha hajlandó vagy a továbbiakban is rám pazarolni az értékes idődet, akkor lehet, hogy van egy tervem - vigyorgott rá Zsomborra. Az igazság az volt, hogy több terve is volt, de úgy döntött, majd sétálás közben eldönti, mi legyen a nap további részében a program. Attól függően, hogy merre irányítja a sétát szóba jöhetett egy aprócska park, egy régi, elhagyatott játszótér, egy tündéri kávéház esetleg egy nagyobb sétával még a Dunapart is. Ez persze nagyban függött a fiú válaszától.
- Igen? -pillantott a másikra kérdőn. Nem tudta, mit akarhat a másik. A mondat második felét egy bólintással nyugtázta. Hát persze, hogy hallott már róla. A fiú, aki megjárta az ELMÉT. A fiú, aki ön- és közveszélyes. A fiú, aki valójában fiúk. Nem lehetett megmondani, hogy valójában ezek közül mi volt igaz. Szinte mindenkiről terjengtek gonoszabbnál gonoszabb szóbeszédek.
- Nem hallottam részleteket. Annyit mondtak, hogy valószínűleg igen komoly segítségre szorulsz, mert küzdesz ilyen-olyan problémákkal. - Ez azért a valóság sokkal szebben megfogalmazott, kissé sarkított változata volt, de azért nem akarta megbántani a fiút azzal, hogy esetlegesen olyan szavakat ejt ki a száján, amiket nem kellene. Ő is tudta milyen sérüléseket tud okozni egy-egy rosszul megválasztott szó egy hasonló kényes helyzetben és semmiképpen sem akart fájdalmat okozni Zsombornak.
- De azt tudnod kell, hogyha ezek igazak is... - tekinteté a fiúéba fúrta, drámai hatásszünetet tartott. - Engem nem érdekel. Mindenkinek vannak problémái. Nekem is, neked is, sőt annak a néninek is - mutatott a túloldalon elhaladó hetven év körüli hölgyre. Komolyan gondolta a szavait, az ő szemében ettől nem lett kevesebb a fiú. Sőt, inkább felnézett rá, hogy hajlandó volt szembe nézni velük és küzdeni ellenük. Erről persze nem szóltak a pletykák, de ha nem így történt volna, most valószínűleg nem állnának itt, ezen a csendes utcán együtt. Akkor nem ismerte volna meg, amit igazán sajnálna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
Független varázsló, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 285
Összes hsz: 599
Írta: 2020. március 27. 12:10 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje

Semmi baj. Ezzel egyelőre magamat is nyugtatom, hogy Ems érezze rajtam a pozitív aurát - mármint, nem teszt-pozitív, hanem... próbálok nyugodt maradni, ennyi, és felkészülni a legrosszabb és legjobb eshetőségre is. Nem tudom, hogy a gyerek e közül a kettő közül melyik, de azt tudom, hogy a legrosszabb az, ha Ems nem boldogan lép ki ebből a lakásból, és asszem' mindent meg kell próbálnom, hogy ez ne legyen lehetséges.
Durva, hogy hozzám jött ezzel. Még akkor is, ha tudom, hogy már elég rég elástuk a csatabárdot, akkor is érzem, hogy pont én vagyok az, akit ezzel megkeresett. Mondjuk jelenleg ez a legkisebb dolog, de valahol mégis ott van a fejemben mélyen, hogy Ems bennem bízik meg ennyire, hozzám jött útmutatásért, nem Blackhez, nem valaki máshoz, hanem hozzám, és ez simogatja az egómat, jól esik.
A félmondatát már könnyek között ejti el, én meg ölelem tovább, simogatom a hátát. Minden rendben lesz, mantrázom magambam, mielőtt kitalálnám a megfelelő választ.
- Ha véletlenül pozitív lesz, annak a gyereknek egy fantasztikus anyja lesz, és mindig nyitva lesz az ajtó, ha el akar jönni a nagybátyjához. Jó élete lesz, mert gondoskodunk róla, hogy az legyen. - Mondom halkan, és még nem engedem el a húgomat, most fontos, hogy így tartsam. Nem lesz semmi baj, Ems.
Ha lesz egy gyerek, az rengeteg változást fog hozni az életünkbe, az övébe meg az enyémbe is. Talán még az apánkéba is. Az, hogy Monica esetleg látni akarná a csecsemőt, beférkőzik a tudatomba egy pillanatra, aztán elhesegetem. Távoltartási végzés, tuti megoldható. Liam biztos segítene.
- Azt elhiszem, hogy remeg, Ems, tök normális. Nyugi, sis. Minden király lesz. - Elengedem, hogy a szemébe nézzek, próbálom érzékeltetni, hogy komolyan gondolom. - Szépen megcsináljuk a tesztet, és kiderül az igazság. Meg fogsz könnyebbülni. Lehet, hogy attól félsz inkább, hogy nem tudod, mi van.
Hallgatom Emilyt a terhességi tesztek használatáról - istenem, mikor 13 voltam, ezt el sem tudtam volna képzelni... olyan szürreális, mintha csak tegnap ugráltunk volna az ágyon, miután Monica arcába robbantotta a vadmágiám a szülinapi tortámat -, én pedig figyelmesen hallgatom, bólogatok.
- Aha, jobb a tégelybe pisilős. - Talán biztonságosabb, meg én már elég sokszor pisiltem tégelybe, ebben tehetséges vagyok - például amikor orvoshoz mentem, vagy annyira be voltam állva, hogy nem tudtam volna elérni a vécéig.
- Azt mondom, menjünk be a vécébe... megnézem, van-e itthon műanyagpohár, és abba pisiljünk. Abba belemártjuk a tesztet, a tiedet a mosógépre tesszük, az enyémet meg a tükrös polcra, hogy véletlen se keverjük össze. Na? - Várom beleegyezését, majd megfogom a csuklóját, hogy magammal húzzam a konyhába, mert egy percre sem akarom egyedül hagyni. - Lássuk csak... - túrok bele a szekrényekbe, és hamarosan meg is találom a műanyag felespoharakat, amik még nagyon régről maradtak meg. - Ezek jók lesznek, menjünk... vagy ha egyedül akarsz pisilni... - ami, valljuk be, logikus lenne - ...azt is lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 637
Összes hsz: 2988
Írta: 2020. március 27. 21:47 | Link

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #whatdoyousayGIF

Próbálom elképzelni, amit mond.
- Akkor az a pad libeg - fordítom le magamnak, elgondolkozottan bólogatva. Tudom, hogy a muglik szeretnek ilyen köteleket meg drótokat meg ilyeneket használni arra, hogy tárgyakat emeljenek, mozgassanak a magasban. Itt meg akkor azért teszik, hogy feljussanak a hegyre és közben nézelődjenek.
- Mit? - kérdezek vissza, mielőtt még egyáltalán hagynám magamnak, hogy felfogjam, vajon miről érdeklődhet. - Jaaa - jövök persze rá magamtól, mielőtt még felelhetne. A szédelgést, feltételezem. Azt meg észre se veszem, hogy most is még masszírozgatom mellkasom. - Hát... igen - vallom meg csöndesen. - Bár már rég volt ilyen különben - teszem hozzá, aztán kicsit ijedten fordulok barátnőm felé - Mármint... gondolom, idővel zökkenőmentes lesz. Első pár alkalom persze, hogy rázós még - állok neki rögtön bíztatgatni őt, nehogy már lelombozzam itt azzal, hogy igen, bizony attól lettem rosszul, ahogy idehozott. Hiába ez a helyzet, ez tényleg így van rendjén szerintem, hogy eleinte még nem megy flottul minden. - Mikor Riley először hoppanált engem, az elég kemény volt. Aztán kezdtem megszokni - mesélek kicsit erről.
- Klassz - véleményezem a kiválasztott letelepedő helyet és hamarosan terül a pokróc, helyezkedhetünk el. Lekapom cipőmet is, és törökülésbe vetem magam a plédre. Kellemeset sóhajtok. Tök jó, hogy már kezdenek ilyen enyhe, napos idők jönni. Mélyen magamba szívom a tavaszillatot.
- Lau? - szólítom meg aztán, segítve neki a holmik kipakolászásában. Amit a kezembe ad, azt elhelyezem közénk, bár látszik rajtam, lélekben kicsit máshol vagyok. Hamarosan megvagyunk a rendezkedéssel. Nagy levegőt veszek. - Szeretnélek meghívni a keresztelőmre - bököm ki azt, amit már hetek óta tartogatok. Amíg nem volt meg az időpont meg helyszín meg minden, addig valahogy még nem akartam előhozakodni. Meg ugye már megint bejött az, hogy amíg nincs valami kézzelfogható a dologgal kapcsolatban, addig még hajlamos vagyok félni tőle, hogy nem is lesz meg. Pedig hát miért ne lenne?
- Megkeresztelkedem - közlöm a nyilvánvalót, mert úgy érzem, magyarázattal tartozom (és ezzel most aztán mindent megmagyaráztam) és mert jól esik kimondani. Megilletődötten mosolygok a lányra, közben szórakozottan morzsolgatva a pokróc bolyhait. Érzem, hogy már áradna belőlem tovább az, hogy hogyan jött ez, mit jelent, hogy lesz, meg minden, de visszafogom még, hiszen meghívtam őt, inkább a hasznos infókat kéne szórnom rá először.
- Két hét múlva szombat délelőtt lesz a szertartás a templomunkban - szolgálok is hát pár érdemi tudnivalóval ahhoz, hogy meghozhassa döntését, végiggondolhassa, ott tud-e lenni. Rázom picit törökülésbe rakott lábaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 864
Írta: Tegnap, 10:30 | Link

Drága bátyám, Cole

Tudom, hogy ha a teszt pozitív lenne, ha terhes lennék, Nico nem hagyna el. Nem fordítana hátat sem nekem, sem a gyerekének, nem kötelezne rá, hogy elvetessem. Szeretnék családot alapítani vele, évek múlva, amikor már olyan szinten összekovácsolódtunk, hogy nincs az a Bözsi néni, aki szétválaszt minket. Ismerkedünk, beszélgetünk, megismerjük azt az embert, akibe szerelmesek lettünk, akivel olyan erős a szexuális feszültség egy unalmas kedd délelőtt is, hogy képes felrobbantani a világot. Nem történt közöttünk semmi szilveszter óta, szándékosan. Mert lassan akarunk haladni, és hiába vágyunk egymásra, ellenállunk a vágyainknak. Mintha tisztasági gyűrűt viselnénk, csak éppen ez nem lesz aktuális, ha pozitív lesz a teszt. Ne legyen, könyörgöm.
- Tudom.
Szipogok bele az ölelésébe, mert tudom, hogy jó helye lenne a gyereknek, megtennék érte mindent, de ott lenne az életünkben a tüske, mindenkiében, főleg Nicoéban, amiért akarata ellenére vált apává, még ha a gyerek anyja én is vagyok. Nem akarok tüskéket az életünkbe, nem egyszerű, és egy önérzetes olasszal még bonyolultabb minden, de tudom, hogy én is utálnám a helyzetet.
- Jó, csináljuk.
Nem vagyok valami kommunikatív, de remeg a gyomrom, folyik a könnyem, és rettegek attól hogy két csík jelenik meg a tesztemen. Nem akarom látni a két csíkot, nem akarom, hogy kettő legyen. Majd később, ha együtt vagyunk, ha békében élünk, ha már túlléptünk mindenen, ami korábban volt. Csak akkor. Állok, és nézem, ahogy intézkedik. Én szoktam elintézni mindent, de most képtelen vagyok mozdulni, segíteni, most csak arra vagyok képest, hogy lassan a fürdőszoba felé sétáljak. Ha nem vagyok terhes, akkor is el kell mondanom neki a tesztet, el kell mondanom, hogy erre mostantól jobban odafigyelek, el kell mondanom neki mindent. Beszélnünk kell erről is, hogy egy nap legyenek gyerekeink, hogy idővel váljunk majd szülőkké, de most még ne. Valamit valamiért. Ez kell ahhoz, hogy rendben legyünk.  
- Ne hagyj magamra.
Különben is, amikor gyerekek voltunk, ez nem jelentett problémát, most sem fog, csak ne nézze végig. Nem kell pisilni, de valamennyit azért megpróbálok, hogy eredményesek legyünk, ha már idáig eljutottunk, nem adom fel. Oké, az első fele megvan, ha Cole is letudta a maga körét, akkor kibontom a teszteket, az egyiket átnyújtom, a másikat beledugom a saját poharamba, majd a leírást követve zárom rá a kupakot, és riadtan lépek tőle hátra. Túl valóságos. A hátam a csempének vetve csúszok le a földre, és a kezeimbe temetve az arcom várok. Olyan lassan telik most ez az idő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 695
Összes hsz: 2397
Írta: Tegnap, 20:47 | Link

Thomas

 
Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o


Igen, libeg. Tök magasan a föld felett. Egy pad. Egy vékony korláttal. Nem nekem való és pont. Egyelőre úgy tűnik, hogy a barátomat sem hozza lázba túlzottan a dolog, legalábbis nem csap le rá rögtön. Hál’ Istennek.
Nem tudom, hogy miért így kérdeztem. Hogy miért ezt kérdeztem. Hiszen tudom, hogy a hoppanálás okozta. Azt nem tudom, hogy mindig ez van-e. Talán … talán félek megtudni a választ. Talán ezért ezt a kérdést tettem fel. Egy aprócska esélyt, reményt adva még magamnak, hogy másról lehet itt szó. De nem. Hát persze, hogy nem. Tehát rosszul van a hoppaná … oh. A jókedvem okozta fejem felett lebegő láthatatlan lufi egy pillanat alatt pukkad ki, olyan hangosan, hogy cseng tőle a fülem. Vagy a talpam alatt lévő levegőréteg, amin eddig méterekkel a föld felett lebegtem olyan váratlanul tűnt el, hogy a hirtelen földet éréstől süketültem meg egy pillanatra. Persze ezek nyilván a képzeletem szüleményei, ám az tagadhatatlan, hogy a fiú hangja olyan most számomra, mintha valamiféle rossz rádióból szólna. Már nem szokott vele ilyen lenni. Most van, amiatt hogy idehoztam, amiatt ahogy idehoztam.
- Sajnálom – mondom neki elhúzva kicsit a számat. Nem akartam, hogy rossz legyen neki, pont ezért … áh mindegy. De gyakorolhatok én akárhogy, meg igyekezhetek teljesen zökkenőmentessé tenni az egészet, ki nem tudom védeni az ő szervezetének reakcióját. Ezek szerint legalábbis, hiszen Rileyval is ilyen volt, márpedig ő biztos, hogy nagyon gyakorlott hoppanáló. De még ha nem is rajtam múlik, akkor sem szeretném, ha szenvedne. – Szóval, először mindenkivel rossz? – kapaszkodok ebbe, mint valami fuldokló a mentőövbe. Akkor, akkor nem voltam nagyon ügyetlen? Ugye? A bizonytalanság szinte sugárzik a tekintetemből, ahogy végre ránézek és felhagyok a lábam tanulmányozásával.
Hamarosan el is készül a piknikezőhelyünk, kényelembe is helyezzük magunkat és némi töprengés után kibújok én is a cipőmből. Nem engedek annak a fura késztetésnek, hogy a zoknimat levetve hagyjam, hogy a fűszálak a talpamat csiklandozzák. Ahhoz még nincs elég meleg. Így marad rajtam a mókás cicamintás zokni.
- Hm? – kérdezek vissza szorgosan adogatva a különféle felvágottakat, sajtokat, zöldségeket tartalmazó ételtartókat. És persze előkerülnek a házi zsömlécskék is, Kati néni jóvoltából. Ez az utolsó, amit kiveszek a táskából, ám le már nem teszem, megállok a mozdulatban. Csodálkozón nézek Thomasra. Keresztelőjére? Azta. Valamiért én eddig tökre abba a hitbe éltem, hogy meg van keresztelve, de rájövök, hogy ha meg lenne akkor most nem lenne neki ilyenje. Meg, hogy ugye Liam bácsi vezette be a vallásba, mentek együtt templomba satöbbi, szóval talán emiatt lett ez a kavar a fejemben. A csodálkozás széles mosollyá alakul és öröm csillog a szemeimben.
- Hiszen ez fantasztikus! – állok neki rögtön lelkesedni vele együtt örülve. Merthogy ő örül ám, tudom én azt, hogy tiszta zizgés belül. Határozottan bólogatok, amikor mondja, hogy mikor és hol lesz az esemény, pedig őszintén szólva fogalmam sincs, hogy aznapra hogy vagyok beosztva. De teljesen mindegy, mert szerencsére olyanok a kollegáim és főnökeim, hogy ütközés esetén simán át tudom variálni a beosztásom. Mázlista vagyok, na.
- Köszönöm a meghívást, mindenképpen ott leszek! – ütök meg egy kicsit hivatalos hangot, de csupán azért, mert millió dolog – főleg kérdés – van most a fejemben. – És, hogy lesz? Lesznek keresztszüleid? És fú, Liam bácsi biztos borzasztóan boldog! Azta! – ennyit a hivatalos hangról, már hadarok is lelkesen. Majd finoman elmosolyodom, nem akartam én letámadni őt, meg hát úgy is elmond mindent magától is. De, akkor is, ez fantasztikus!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~

Oldalak: « 1 2 ... 96 ... 104 105 [106] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek