Inkább a séta. Mindig inkább a séta. Pedig ezek úgy eltervezték, hogy de berúgunk. Bevallom, egy pillanatra rám is rámtört a késztetés, de számomra elég elrettentő a másnap gondolata, úgyhogy csak egy darabig kísérem el a lányokat, pontosan addig a helyig, ahol szerezhetek magamnak egy kávét, az nekem bőven elég a boldogságomhoz.
Pedig másra számítottam. Szünet a Grosserliebben, letudva a Bagolykő, én meg mégis csak fellélegzek, ahelyett, hogy bármilyen hiányérzettel küzdenék, vagy visszavágynék a kastély falai közé. Nem, azt hiszem, Bogolyfalvától már rég elköszöntem, ahogy egy csomó emléktől ott. Megküzdöttem azt hiszem nagyi halálával, legalább is már el tudom fogadni, levertem azt a hülye kis kapcsolót, ami mindig olyasmire késztetett, ami csak abban a pillanatban tűnt jó ötletnek. Lenyugodtam. Talán fel is nőttem, ahhoz eléggé, hogy komolyan vegyenek. Két zenét írtam, amiket már játszanak, és elégedettséggel tölt el, hogy jól fogadták. Persze a srácok... őket nem csoda, hogy elfogadják. Én meg rájöttem, nekem ez a legtesthezállóbb. Írni, közölni, és hagyni, hogy mások énekeljék fel. Valahol mindig is sejtettem, hogy az előadó művészet nem az én asztalom, és minden tévhittel ellentétben, nem is áhítozom hírnévre, bőven elég volt nekem az a figyelem, amit a nagyi halálakor kaptam. Hála Merlinnek, az a csoda is három napig tartott csupán.
- Te is inkább minél távolabb? - "köszönök" mosolyogva Marcinak. Igen, mosolygok, mostanság egyre többször, és azt mondták, most már nem is hasonlít egy vicsorra, vagy furcsa rándulásra. Mondom én, fejlődök kérem szépen.
Marciról meg pont tudom, hogy annyira vonzódik a kastélyhoz, meg az ottani élethez, mint én, szóval... nem lepődök meg, hogy próbál ő is minél távolabb lenni tőle. Elvegyülni az átlag emberek között meg egyszerűen üdítő, kivéve, ha rossz környékre kerül az ember lánya, na de az egy másik történet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801824#post801824][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2020.03.30. 22:36[/b][/url]

Inkább a séta. Mindig inkább a séta. Pedig ezek úgy eltervezték, hogy de berúgunk. Bevallom, egy pillanatra rám is rámtört a késztetés, de számomra elég elrettentő a másnap gondolata, úgyhogy csak egy darabig kísérem el a lányokat, pontosan addig a helyig, ahol szerezhetek magamnak egy kávét, az nekem bőven elég a boldogságomhoz.
Pedig másra számítottam. Szünet a Grosserliebben, letudva a Bagolykő, én meg mégis csak fellélegzek, ahelyett, hogy bármilyen hiányérzettel küzdenék, vagy visszavágynék a kastély falai közé. Nem, azt hiszem, Bogolyfalvától már rég elköszöntem, ahogy egy csomó emléktől ott. Megküzdöttem azt hiszem nagyi halálával, legalább is már el tudom fogadni, levertem azt a hülye kis kapcsolót, ami mindig olyasmire késztetett, ami csak abban a pillanatban tűnt jó ötletnek. Lenyugodtam. Talán fel is nőttem, ahhoz eléggé, hogy komolyan vegyenek. Két zenét írtam, amiket már játszanak, és elégedettséggel tölt el, hogy jól fogadták. Persze a srácok... őket nem csoda, hogy elfogadják. Én meg rájöttem, nekem ez a legtesthezállóbb. Írni, közölni, és hagyni, hogy mások énekeljék fel. Valahol mindig is sejtettem, hogy az előadó művészet nem az én asztalom, és minden tévhittel ellentétben, nem is áhítozom hírnévre, bőven elég volt nekem az a figyelem, amit a nagyi halálakor kaptam. Hála Merlinnek, az a csoda is három napig tartott csupán.
- Te is inkább minél távolabb? - "köszönök" mosolyogva Marcinak. Igen, mosolygok, mostanság egyre többször, és azt mondták, most már nem is hasonlít egy vicsorra, vagy furcsa rándulásra. Mondom én, fejlődök kérem szépen.
Marciról meg pont tudom, hogy annyira vonzódik a kastélyhoz, meg az ottani élethez, mint én, szóval... nem lepődök meg, hogy próbál ő is minél távolabb lenni tőle. Elvegyülni az átlag emberek között meg egyszerűen üdítő, kivéve, ha rossz környékre kerül az ember lánya, na de az egy másik történet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801833#post801833][b]Vlad Z. Marcell - 2020.03.30. 22:55[/b][/url]

Újabb szombat este, amit nem töltök a kastély falai között, de hát mit tehetnék, betöltöttem a tizenhetet, a felnőtt kor határán vagyok, és a csapatban van olyan, aki már legálisan vehet alkoholt, cigit, szóval van mindenünk. Nem vagyok nagy dohányos, néha egy-két szállal megengedek magamnak, de soha nem költeném rá a pénzemet. Van itt két üveg vörösbor, amit a közeli boltból szereztünk, szóval nem a legfinomabb minőség, pálinka, amit nem tudom ki hozott, de elvileg házi, nemsokára ez is kiderül. Valaki kólát is kért, így gyengítő is található, plusz pár üveg cider. Alig múlt kilenc, ha később olyan kedvünk lenne, buliba is elmehetnénk, a program a kedvünktől alakul. A város legközpontibb részén vagyunk, minden hely, legyen kajálda, szórakozóhely, bolt egy karnyújtásnyira van, és WC is található a füves rész másik oldalán. Az időjárás is a mi oldalunkon áll, sikerült olyan időpontot kiválasztani, hogy kabátban ki lehessen ülni. Nagyon várom a nyarat, csak nem itt.
Az egyik üveg vörös, el is fogyott, ahogy a pálinkát is megízleltük, ez tényleg nem a boltból való, az túl gyenge ehhez. Nem kellene kevernem, anyáék is megmondták, de hogy tanulnám meg ezeket, ha nem az én hibáimból, így kissé bódultan nyomják a következő üveget a kezembe, amit meghúzok. Közben a srácok egy idióta játékot is kitalálnak, üvegezni akarnak, amit a lányok sem bánnak. Hát legyen, nekem mindegy, ahogy a többség akarja. Lemegy pár kör, mire sorra kerülök, faszagyerekként bevállalom a merést, és persze rögtön kicsesznek velem az emberek, akiket barátaimnak nevezek. Random embereket csókolgatni, méghozzá szájon, nem az én személyiségemhez illik, de meghátrálni ciki lenne. Elindulok keresni egy leányzót, aki beleegyezik ebbe, már látótávolságon kívül esek, mikor egy ismerős szól hozzám. Hamar megismerem a volt rellonost, bőszen integetek neki.
- Kell egy kis kikapcs, épp a haverokkal lógok. És te? – annyira nem vagyok bódult, hogy ne válaszoljak normálisan. Közben megint körbenézek, potenciális jelöltek után kutatva, túlságosan feltűnően is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801834#post801834][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2020.03.30. 23:06[/b][/url]

- Kávé - mutatom is fel bizonyítékként. Mintha teljesen normális lenne, hogy valaki még éjjel is ezen él, de én már azt hiszem, csak az íze miatt iszom. De mindig másmilyet, szeretek kísérletezni, még annak ellenére is, hogy csomószor ráfaragok.
- Ne nézz hülyének - forgatom meg a szemem, aztán a homlokom ráncolom, mikor látom, nagyon kutat valami után. Az már az első percekben szemet szúrt, hogy lehet, már nem annyira szomjas, de ezzel én mit sem törődök. Attól, hogy nem alkoholizálok, még nem fogom megszólni azt, aki igen, ez mindenkinek a saját döntése.
- Elhagytál valamit? - mert mi más jutna elsőre az ember lányának eszébe?
- Vagy hánynod kell? - kerekedik el a szemem, és teszek is egy lépést hátra, jó, van amiről nem sikerült leszoknom. A külsőmre kimondottan finnyás vagyok, és biztosra veszem, az egész hetem tönkretenné, ha ilyesmi kerülne rám, de hát el kell nézni, nőből vagyok.
- Gyere ülj le - karolok belé, ha hagyja, aztán az egyik pad felé navigálom, mert én már elkönyveltem, hogy rosszul van. Nem, jobb emberismerő most sem lettem, de legalább a segítségnyújtás halvány szándéka megmutatkozik rajtam, ami igazán dícséretes.
- És hol vannak a haverjaid? - inkább ezt kérdezem, mint azt, milyen haverok azok, akik hagyják így flangálni... na mindegy, nem túlzom el, tényleg nem túlzom el, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801840#post801840][b]Vlad Z. Marcell - 2020.03.30. 23:20[/b][/url]

- Hm… Én tuti energiaitalt kérnék, ha álmos lennék – jelentem ki egyszerűen, bár nem kérdezte tőlem. Nem lepődök meg ezen az italon, még éjszaka sem, az előbb jelentettem ki, hogy én meg energiaitalt innék, de nem vagyok fáradt, teljesen jól vagyok.
- Miért néznélek hülyének? – kérdezek vissza. Eddig nem tettem azt, nem értem miért gondolja, hogy szerintem hülye. Indokolatlanul senkinek nem mondom azt, kivéve, ha hülyeséget kérdez, mint most, szóval most lehet lehülyéztem, de nem vagyok benne biztos. Mindegy, ha megadja a választ, eldöntöm, mit gondoljak, addig nem teszek megjegyzést.
Következő kérdései zuhanyként érkeznek, nem hagy válaszidőt az első után, rögtön jön az undorítóbb verzió. Megint értetlenség látszódik a pofimon, majd megadom a megfelelő választ.
- Nem, és nem vagyok rosszul, csak meg kell csókoljak valakit, mert ezt a feladatot kaptam, és keresek egy lányt, akivel megtehetem – ezt úgy mondom, mintha a világ természetesebbnél is természetesebb dolga lenne, holott nem az, főleg nem számomra. Nem akarom senkivel összeérinteni az ajkaimat, hazudni meg utálok, így két tűz közé kerültem.
Lehet, keresgélnem sem kellene, ahogy a karomba karol, és a padhoz vezet úgy érzem megtaláltam a megfelelő lányt, de ő egy barátom, azt hiszem mondhatom annak, vele nem akarok csókolózni. Az már nem barátság, nem olyan, ami normális lenne az én szemszögemből.
- Arra, nem messze – mutatok az egyik irányba, ha még ott vannak, és nem álltak tovább nélkülem, ami remélem nem történik meg, mert az egyiknél aludtam volna, úgy meg nem lenne alvóhelyem, ami szarügy és elég ciki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801843#post801843][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2020.03.30. 23:35[/b][/url]

- Azt nem szeretem - megvonom a vállam, mert én próbáltam, tényleg, csak valahogy nem békültem ki az ízével. Meg utána pörögtem nagyon egy darabig, aztán meg olyan fáradt lettem, mint aki hetek óta nem aludt. Nem, nekem arra nincs szükségem.
- Már megszoktam, hogy mindig magyarázkodni kell, a barátnőim abszolút nem értik, hogy tudok éjjel is kávét inni - mosolygok, meg szemet is forgatok megint, szerintem a leggyakrabban ezt látják tőlem, valahogy sose bírom megállni, hogy ne tegyem. De nem is panaszkodok, hogy fájna a fejem, ami azt illeti, jóformán azt sem tudom, milyen az.
- Óóó....óóóóóó - esik le, hogy valami fogadás lehet, vagy mi. Nem igazán vagyok képben, az ilyen játékokból ha lehet, inkább kimaradtam. Igen, most lehet nyögni, micsoda szent életet éltem, de bármennyire is fáj ez sokaknak, még most sem tartom cikinek.
- Őt?..... Inkább ne - nevetek fel, ahogy látom, a lányt akire mutatok, fél pillanat múlva, át is karolja valaki. A balhé meg azért nem kellene.
- És milyenek jönnek be? -  ülök le mellé, és áldom azért a melegítő bűbájt, ami segítségével el tudom kerülni a vesegyulladást. Nem hátsószándékkal puhatolózom, csupán...
- Tudod, könnyebb úgy lányt találni, ha megvannak a paraméterek, és neked is csak könnyebb lesz olyas valakit megcsókolni, aki még be is jön - vagy a franc tudja, még most se lesz belőlem párkkapcsolati szakértő, az tuti.
- Ahaaaa - ez sem hangzik túl bíztatóan, legalább is pont annyira nem, hogy eldöntsem, nem hagyom magára szegényt, legalább is addig nem, míg a haverjainak fel nem tűnik, hogy egy ideje távol van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=802651#post802651][b]Vlad Z. Marcell - 2020.04.01. 22:34[/b][/url]

- Én a kávéval vagyok így. Egy kiló cukor, és egy liter tej hozzáadásával jó, de az már inkább kakaónak számít, mintsem kávénak – hét igen, ha nem a Zoltán lenne a második nevem, akkor tuti az édesség, mert anélkül élni sem tudok. Szóval nálam az energiaital a nyerő, de természetesen nem a cukormentes.
- Nekem sincs semmi bajom az éjszakai energiaital ivással - sőt néha még jó is egy-egy hosszú meccs alkalmával. Akkor még jól is esik.
Beavatom, hogy miért vagyok itt, és miért keresek valakit. Rögtön ő is keresésbe kezd, talál számomra egy szép, csinos lányt, de hát az ilyen lányok nem járnak egyedül, rögtön fel is bukkan a pasija.
- Ez nem nyert, most nem tudnék bunyózni – állapítom meg. Nem minden helyzetben kell az erőszakra hagyatkozni, sőt anya már a játékaimat sem szereti, mert túl erőszakosak, de hát mit lehet tenni. Közben felteszi azt a kérdést, amin már sokszor gondolkodtam, de soha nem jutottam a végére. Milyen lányok tetszenek? Milyenek? Nem tudom, soha nem néztem még meg lányt olyan szemmel. Sem szőkét, sem barnát, sem dagit, sem vékonyat, sem magasat, sem alacsonyt, sem magyart, de még csak ázsiait, vagy négert sem. Egyszerűen engem nem kötött le soha a szépségük, vagy a szavaik, amikkel hozzám fordultak. A barátságnál tovább eggyel jutottam eddig, viszont vele se lett több a csóknál. Ő szeretett volna, én nem.
- Nem tudom, igazából nem is akarok megcsókolni senkit sem – rántom meg a vállamat. Általában az emberek, ha isznak, bátrabbak lesznek, felszedik azt, akit akarnak, nálam ez még akkor sem érkezik el. Engem nem érdekelnek a lányok
Közben elmondom, merre vannak a többiek, azonban a reakciója nem teljesen meggyőző.
- Teljesen megértelek, én sem akarnék hozzájuk csatlakozni, ha kívülálló lennék – vigyorodom el. Imádom a többieket, de félelmetes egy csapat tud lenni, amennyi hülyeséget összehordanak néhanapján.