28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 54 ... 62 63 [64] 65 66 ... 74 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Kolos
Egyetemi hallgató, Színjátszós, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérűgypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2530
Írta: 2017. október 1. 21:39 | Link


Budanekeresd
Acsarka Mágusfogadó, 12/A szoba


Az üzenet váratlanul érte. Az a pergamen már hosszú idő óta üresen állt. Se új, se régi üzenet nem jelent meg rajta. Most, hogy végleg visszaköltözött a lakókocsiba, a régi holmijait is szelektálni kezdte. A régóta néma pergament sokáig tartotta a kezében. Nem tudta eldönteni, mit kezdjen végül vele. Hogy inkább kidobja, vagy tartsa meg emlékbe. A kukára nézett, és nagyot sóhajtott. Már megindult a keze, mikor megjelent a szöveg rajta egyértelműen Myra kézírásával.
Egy perc sem kellett, hogy dzsekijét felkapva nekivágjon az utcáknak megkeresni az említett fogadót. Enyhe pánik kerülgette. Nem tudta eldönteni, hogy a hosszú némaság után mi történhetett. Talán egy újabb baleset? Vagy valami annál is rosszabb hír? Kirúgták az egyetemről és otthonról is? Azért van egy fogadóban?
Kitágult szemekkel, zihálva lépett be az Acsarka ajtaján, hogy a lépcsőn felrohanva kikeresse az említett szobát, és kopogás nélkül nyisson be az ajtón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
online
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2017. október 1. 21:50 | Link

Kolos
Budanekeresd

Érett már ez a dolog jó ideje, valójában az első különtöltött estétől fogva. Az a két alkalom Kristóffal pedig mit sem segített. Szerencsére egyikük sem gondolta túl a történteket, és kimondottakat.
Céllal érkezik a fogadóba, ami nem éppen egy ötcsillagos hotel, de nem vészes. Az ajtó szépen zárható, de direkt nyitva hagyja, aztán mielőtt üzenne Kolosnak, a szobában néhány világító füzért helyez el és gyümölcslevet pakol az éjjeliszekrényre. Nem viszi túlzásba, éppen csak egy kis hangulatot akar teremteni ahhoz, amire készül.
Frissítő zuhanyát követően az ajtóval szemben helyezkedő franciaágyon helyezkedik el. Elfekszik, forgolódik, nedves haja már kezd kócolódni. Éppen azt simogatja feltérdelve amikor szíve nagyot dobban a meglepetéstől. Csak reménykedett benne, hogy Kolos jönni fog.
Nagy szemeket mereszt rá, arcáról lerí, hogy meglepetésként éri és egyben bocsánatot is kér amiért iderángatta. Keze megáll a hajában,majd ölébe ejti és kicsit kihúzza magát.
- Tudom mit gondolsz - szólal meg azonnal, amint tekintete találkozik a fiúéval. - Sajnálom, ha megijesztettelek, esküszöm nincs semmi baj és jól vagyok - hadarja a mondandóát, kezd zavarban lenni és rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. De hamar az éjjeliszekrényre kihelyezett italra mutat, amiről Kolos is könnyen megállapíthatja, hogy öltözéke és gondolatai nincsenek alkohollal befolyásolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Egyetemi hallgató, Színjátszós, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérűgypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2530
Írta: 2017. október 1. 22:07 | Link


Budanekeresd
Acsarka Mágusfogadó, 12/A szoba


Látta maga előtt a szituációt. Látta maga előtt, szinte érezte, hogy Myrának szüksége van rá. Hisz barátok maradtak. Igenis barátok, akik bármikor ugranak, ha segítség kell a másiknak.
Így a látvány egy pillanatra elfeledtette vele, hol is állt éppen. Az ajtó nyitva maradt, ahogyan szája és szemei is egyre nagyobbra nyíltak döbbenetében. Nem igen tudott mit mondani. Nem találta a szavakat, de még csak reagálni sem igen tudott a helyzetre. Megtörtént, hogy Ardai Kolosnak abban a pillanatban egyetlen épkézláb mondat vagy szó sem jutott eszébe. Csak állt ott, kissé bambán, és bámulta az előre elkészített szobát.
Kinyögött pár hangot, többnyire értelmetlen, szavak nélküli szótagokat. Mutogatott a kezével, majd az ajtóra, magára, Myrára és a szobára. Aztán újra elindultak azok a fogaskerekek és a tárva nyitva hagyott ajtót becsukta, mielőtt a folyosóról kíváncsiskodó tekintetek lennének szemtanúi a benti jelentetnek.
- Öhm... Szóval... Izé... Myra? - Vakargatta a feje búbját, hátat is fordított neki egy ideig. Aztán a ki nem mondott kérdésre már felé fordult, széttárt karokkal követelve némi magyarázatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
online
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2017. október 1. 22:23 | Link

Kolos

Miután belekezd a mondandójába, kis szünetet tart. Ajkába harap, és ismeretségük alatt talán először elkezd vörösödni az arca. Zavarban van a helyzet miatt, még keresnie kell a magabiztosságát. Nem éppen arra számított, hogy majd az ágyon térdelve fog rátörni a hercege. Bár arra tétet tett volna, hogy ez lesz a reakciója.
Amolyan pótcselekvésként hátraigazítja haját ujjai segítségével, szemeit pedig továbbra sem veszi le Kolosról. Hiszen pont azért hívta, mert sosem tud betelni vele.
- Gyere - kérleli halkan, miközben kinyújtja felé a kezét is int, hogy legalább lépjen közelebb az ágyhoz. Ő maga is kicsúszik a szélére és ha a fiú is megteszi, sarkairól feljebb emelkedve néz fel rá.
- Kimondom, oké? - pillog rá, majd nagy levegőt vesz. - Megőrülök érted. - Hangjában érezhető, hogy félti ezt az érzését, halkan jelenti ki, mert elijeszteni sem akarja a másikat, valamint tudja, hogy ezt nem lenne muszáj elmondania.
- Csak veled jó. És csak veled akarom. Most, itt, és nem csak azért... Hanem mert szeretlek, minden porcikámmal. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt két évben, nem múlik, csak a hiányod erősödik...minden értelemben - szinte levegővétel nélkül mondja el érzéseit és mindeközben majd' megőrül egyetlen érintésért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Egyetemi hallgató, Színjátszós, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérűgypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2530
Írta: 2017. október 1. 22:51 | Link


Budanekeresd
Acsarka Mágusfogadó, 12/A szoba


Összezavarodott. Azt hitte baj történt. Aztán agyában valahogy nem állt össze az a kép, amit elképzelt, és ami végül is a motelszobában várta. Tétován nézett körbe, mielőtt elindult volna az ágy felé, hogy leüljön Myra mellé.
Tágra nyílt szemekkel bámult Myrára. Mióta különváltak az útjaik, megszámolni sem tudta, hányszor de hányszor fohászkodott azért, hogy ez megtörténjen. Hogy hallja azokat a szavakat a másik szájából. Hány éjszaka ébredt arra, hogy Myra hangja ébresztette, aztán Scarlett lakásának kanapéján ébredt. Aztán az álmok idővel csökkentek, és Myra látványa az iskolában már nem volt egy újabb tőrdöfés a szívébe.Ez azonban mégis más volt.
- Myra, én... - próbálta megfogalmazni az érzéseit, a gondolatait, de azok olyan kuszák voltak, hogy még maga sem tudta eldönteni, mi is érvényesül igazán.
Idegesen a hajába túrt, és fújt egyet. Biztos volt benne, hogy kész túllépni, és megtenni a következő lépést. Hogy egyszerűbb lesz minden, ha végre elmegy a tanodából. Ha végre elmegy otthonról, és a maga ura lehet új helyen, új emberekkel körülvéve.
Szerette Myrát. Hisz ha nem szerette volna, nem ugrott volna azonnal az első szóra, amint megkapta az üzenetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
online
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2017. október 1. 23:05 | Link

Kolos

A szavak csak úgy jönnek, nem gondolja át mit mond ki. Most már amúgy is mindegy alapon cselekszik csak, legalább a kezeit visszafogja és csak beszéddel kommunikál. A barátság exek között nem létező dolog. Együtt éltek, egy pár voltak, olyanokat tudnak egymásról, amit más nem. Ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ahogy az érzéseket sem, melyeket a lány azóta is táplál Kolos iránt.
Beszél és beszél, majd nagyot nyel miközben a fiúra néz. Figyeli, de a szíve összeszorul azt a tekintetet látva. Torkában érzi, mely pillanatokon belül szemét is elhomályosítja. Nem sír, nem könnyezik, de csak azért nem, mert olyan erősen szorítja össze fogsorát.
Percek telnek el némaságban. Megmerevedve ül ott mellette, mutatóujjával harisnyáját piszkálja. Nem néz Kolosra, mert nem akarja, hogy lássa, hogy sikerült magát összetörnie. Hiszen nem a fiú hibája. A szülők is elmondják a gyereknek, hogy ne játsszon az ollóval...
- Te már nem - töri meg a csendet nagy nehezen. Ajka széle kicsit megemelkedik. Legfőként a saját butaságán, fájdalmasan mosolyog. És persze azért, hogy Kolos ne aggódjon miatta. Mert nincs baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Egyetemi hallgató, Színjátszós, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérűgypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 2530
Írta: 2017. október 1. 23:28 | Link


Budanekeresd
Acsarka Mágusfogadó, 12/A szoba


Nem akarta ezt az estét. Nem akarta ezt az egészet. Nem akart ilyen helyzetbe kerülni és nem akarta így látni Myrát. Tudta, látta, érezte, hogy ez így nem jó. Ismerte Myra minden rezdülését, és ismerte ezt a mozdulatát is. A keserűség úgy öntötte el Kolost, mint a méreg, mely lassan hatott.
Maga felé akarta fordítani, hogy biztosítsa arról, nem lesz semmi gond. Magához ölelni és megnyugtatni, mint régen. Mint akkor, mikor még nem létezett keserűség és bánat köztük.
Mondania kellett volna valamit. Valami olyat, ami lezárja, vagy megnyugtatja a  másikat. Nem jött ki hang a torkán. Képtelen volt megszólalni, látva Myra arcán érzéseit. Összeszorult a szíve, és görcsbe rándult a gyomra a gondolatra, hogy megint így látja őt.
Menekülni akart. Azt az életet akarta, mielőtt még megérkezett volna az iskolába. Minden egyszerűbb volt. Mennyivel könnyebb lenne ismét csak lelépni, és soha vissza nem térni!
- Találni fogsz olyat, aki jobb lesz hozzád. - Gyenge mondat volt, gyenge érvvel. Tudta, hogy ez nem vigasztalja meg, és nem segített a mostani helyzeten sem.
Megfogta Myra kezét és megszorította. Erőt akart adni neki, búcsút kart mondani. Végül azonban nem mondott semmit. Csak felállt, és kisétált a szobából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. október 2. 18:38 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Tény volt, hogy sokan fenyegettek vele, hogy majd jön egy apuka puskával, de aztán soha nem szegeztek lány miatt fegyvert rám, szóval ez amolyan városi legenda volt. Így tehát sikertelen is. Az szerintem teljesen más visszatartó erővel bír, mikor az orrod alá nyomják a fegyvert, hogy jól van fiam, akkor most tegyél kettő lépést hátra, vagy kidekorálom a gondolataiddal a konyhát.
Az az egyetemi buli elég húzós volt, de megőriztem a pókerarcomat, miközben a hazafias társaságomra pillantottam.
- Ha annyira ott akartál volna aludni, elfértél volna - közöltem búgó hangon, még a szemöldököm is vonogatva kicsit, de aztán csak elröhögtem magamat. Ezt gyorsan le is mostam az arcomról egy pókerarccal, mikor megérkezett a törpe, hogy vad tárgyalásokba kezdjen. Nem is értettem, mire jó nekik ez az egész este, mert látványosan unta magát a társaság, mielőtt idejött volna. Azóta meg mint az a baglyos csoportkép, egymást kerülgetve próbáltak minél jobb rálátást szerezni.
- Igazán nagylelkű vagy, hogy átvállalod - közöltem fennhangon, majd a lányt figyeltem, meg röhögve Kevét, mikor közölte, hogy hát a lány maga rohan a vesztébe. Nekem mondjuk nem volt gondom a házassággal, de mi nagyon jól megvoltunk az asszonnyal amúgy is. Nekem ez inkább csak egy ígéret szorosabbra fűzése volt, semmint kötelesség. A kérdésemre Keve rám nézett, majd elkezdett valami méltatást a nőre, aminek nem tudtuk meg a lényegét. Még egy pár pillanatig figyeltem a szőkét, aki a telefonját pötyögtette, majd Kevére néztem. Kissé kétkedve figyeltem, ahogyan közelebb csúszott, aztán a vállával meglökte az enyémet. Felé fordultam most már teljesen és így az orrunk majdnem összeért, összességében furcsa volt az egész, de a nem is olyan régi levegőzés, meg az unikornishányás az ítélőképességem elég szépen elhomályosította. Pár pillanatig bámultam a szemébe, így utólagosan megállapítva, hogy hát igen, elég szép, mielőtt a kezem a tarkójára csúsztatva közelebb nem húztam. Az szám először csak finoman súrolta az övét, majd végigfuttattam a nyelvem az alsóajkán, kissé talán még közelebb is húzva, ahogy a kezem a derekára tévedt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 2. 19:32 | Link

Hannah

szeptember 20. | egy belvárosi modellügynökségen
* kinézet *

A mai napom kicsit másabb mint a többi, egy új dologba vágom a fejszém. Vegyes érzelmekkel, ám de annál lelkesebben indultam neki a napnak. Éppen a megérdemelt szünetemet töltöm, mielőtt elkezdődne az első mestertanonci évem. Rögtön az első napon a városban jártam, és ekkor történt az, ami miatt itt vagyok. Ugyanis megtalált egy kedves úriember, egy úgynevezett fejvadász, és megkért, hogy vegyek részt egy castingon a modellügynökségnél ami foglalkoztatja. Először nem akartam elfogadni a kérését, hiszen épp pár pillanatra találkoztunk az utcán, ahol a kezembe nyomott egy kártyát és már rohant is tovább. Az utolsó mondata hogy "Remélem tényleg eljössz, még sokra vihetnéd nálunk!" a következő napokban is a fejemben visszhangzott. Korábban sosem éreztem késztetést erre, pedig olyan helyen nőttem fel, ahol akár lett is volna rá lehetőségem. Most mégis úgy döntöttem hogy miért is ne?, így ma itt vagyok. Habár sokszor nem jártam a városban, szerencsére egyszerűen idetaláltam. Nagyon kedvesen fogadtak mikor beléptem, és elmondtam miért is jöttem, és felvették a legfontosabb adataimat. Ezután kényelmes székekhez vezettek, ahol várakozhatok, amíg majd szólítanak. Most már az előtérben üldögélek rengeteg szép lánnyal körülvéve, akik közül van aki láthatóan ideges, van aki pedig teljesen nyugodt. Én leginkább csak izgatott vagyok, a szerencse nyakláncomat babrálva várom, hogy a nevemet halljam valahonnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Illúziómágus, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 353
Írta: 2017. október 3. 18:58 | Link


- IMG Premier Models, Budapest -
#ootd


Néha úgy érzem nincsenek teljesen képben Magyarországon azzal, hogy egy németnek milyen dolga is van szeptember végén, és miért otthon. Azon túl, hogy szokásos módon segítettük az oktoberfest promótálását, csak kiélvezni is mentem volna az egészet a barátokkal, illetve, ha összejön Sebbyvel, de egy nap még visszaszólított a kötelesség. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jövök ide szívesen, de most kicsit fejfájással és koordinálatlan napirenddel érkeztem a már jól ismert épület elé késve. Ez az, amit sosem engedek meg magamnak, de ezer szerencse, hogy a sok lány és az esetleges csúszások miatt rengetegen felejtik el ki és mikor érkezik, így még azt is hitte a recepciós lányka, hogy korán érkeztem. Persze már ahogy meglátott fülig ért a szája, megdicsért, aztán a kezembe adott pár jelentkezési lapot, akik még mentorra várnak,amennyiben tovább jutnak, nézegessem. Egy sóhajjal gomboltam ki egyet a blézeremen, majd éppen átsétáltam volna a hölgyek tömegén, mikor megtorpantam.
Pár lány fotót kért volna, ha nem kapcsolja le őket Cathy, én azonban nem miattuk, inkább az ismerős arc láttán kellett kicsit elgondolkozzam. Halvány mosoly ült ki az arcomra, aztán megköszörülve a torkom léptem a barna lány elé.
- Kit látnak szemeim, szia - köszöntem Bellának, majd nem telt el sok idő, hogy nyíljon az a bizonyos ajtó. Kiintett nekem a színes hajjal megáldott férfi, majd én vissza neki, és bőszen mutogattam a levitás hölgyre előttem, akit így be is invitáltak. - Hogy keveredtél a válogatásra?
Elindultam befelé, mutatva neki is az utat, - mire nem jó a protekció ugye, még a nem várt is - közben rá-rápillantottam, hogy a válaszát megtudhassam. Odabent már négy személy ült tűkön ülve, hogy megcsodálják a következő jelentkezőt és ki is faggassák egy kicsit. Egyből meg is kérték Arabellát mutatkozzon be, én pedig oldalt egy székre ültem még ez a beszélgetés lezajlik és eléjük vonul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. október 4. 12:14 | Link


Előadás után

- Meglepném a művésznőt, de ahhoz az öltözőjébe kellene mennem.
- Sajnálom, nem segíthetek, még Önnek sem.
- Valahogy csak meg tudunk egyezni, számon kérhet, ha rossz dolgot akarnék, de nem. Jól ismeret Csint, szerintem örülne nekem, meg ennek a nagy csokor virágnak is
- Nem is tudom…
- Egy jegy a páholyba?
- Egy jegy, meg 10 galleon
- Megegyeztünk

A beszélgetés nagyjából negyed órája történt, azóta a kviddicses be van zárva Csinszka öltözőjébe. Mivel mindenféle kis rejtett zug van a helyiségben, Yarista pedig be is állt a paraván mögé, azóta ott várakozik. Szerencséje volt, az előadásnak már vége, a tapsból hallatszik, hogy a lány megint csak fergeteges volt, amit ő is meg tud erősíteni. Sajnos a végéről ő lemaradt, különben nem tudná meglepni Csinszkát. A hatalmas virágcsokrot az öltözőasztal közepére tette, és még egy vízzel teli vázát is varázsolt alá, hogy minden tökéletesnek hasson. Egy orchidessist is „ellőtt”, így aztán tényleg virágos lett a szobácska. Most már csak a híres dívának kell megérkeznie, hogy a terve a második fázisba léphessen. A hangját elváltoztatta, hogy nehezebb legyen felismerni őt, és az őrt aki beengedte még megbízta azzal, hogy egy rajongó küldött a lánynak némi meglepetést, és erről tájékoztatja majd. Így nem számíthat rá elvileg Csin, ő pedig jót fog mulatni majd… remélhetőleg a végére a lány is. Ami azt illeti, nem kellett kétszer meghívni erre az előadásra, még korábban Csinszka küldött neki jegyet. Korán foglalt magának szállást a fiú, közel a színházhoz, és nagyon izgatottan várta, hogy újra találkozzanak, mert a múltkori kis beszélgetésük és vacsorájuk során mondhatni „beleszerelmesedett” a gyönyörű lányba. Mindenképpen meg akarta lepni őt, látni, hogy hogy viselkedik váratlan helyzetben. A taps odakint elhal, már csak percek kérdése és megérkezik az „áldozata”. Addig is kivont pálcával bújik rejtekén, és mosoly terül szét ábrándos ábrázatán.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2017. október 5. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 4. 16:13 | Link

Hannah

szeptember 20. | egy belvárosi modellügynökségen
* kinézet *

Nem is telt el sok idő, és máris a nevemet hallottam. Azonban nem onnan, ahonnan vártam. Hannah lépett elém, akit már nagyon régen láttam. Az édesapám és az ő anyukája ismerik egymást időtlen idők óta, mi így ismerkedtünk meg évekkel ezelőtt. Mindig is felnéztem rá, de évek óta nem találkoztunk. Szégyen, nem szégyen, de azt sem tudtam, hogy itt összefuthatok vele. Azonban most nagyon örülök hogy látom, ami abból is látszik, hogy mikor megpillantom elmosolyodom, és úgy válaszolok neki.
- Szia! Nahát, ezer éve... Nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozunk! - amikor látom, hogy egy intésére engem is hívnak következőnek, megörülök. Gondolom amúgy elég sokat kellett volna várakoznom a hölgyek számából ítélve.
Elindulunk befelé, előttem megy, ezzel is mutatva az utat, és újabb kérdést tesz fel. - Itt jártam Pesten egy pár napja, és a cég egyik fejvadásza leszólított az utcán. Én meg úgy voltam vele, hogy akár ki is próbálhatnám a dolgot, így eljöttem. Amúgy nagyon köszönöm, hosszú várakozástól mentettél meg! - mondok köszönetet egy utolsót visszapillantva a zsúfolt előtérre, majd még hozzáteszem mielőtt elérnék az ajtót, ami vészesen közeledik - Mivel már nincs idő előtte, azt utána elmeséled te miért vagy itt?
Épp hogy befejezem a mondatot, be is lépünk egy helyiségbe, ahol négyen várakoznak ránk. Miközben Hannah leül oldalt egy székre, engem meg is kérnek, hogy mutatkozzak be. - Kékessy Arabella vagyok, 18 éves, miskolci lakos. Egyik munkatársukkal összefutottam az utcán pár napja, aki biztatott hogy jöjjek el ide. Megtetszett a gondolat, ezért vagyok ma itt. Habár lehet előreszaladok, de úgy gondolom, ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy el tudjak kezdeni pénzt keresni. Szeretnék regisztrálni Önökhöz, mi a teendőm? - bemutatkozom, és azonnal a tárgyra is térek. Nem tudom hogy mennek ezek a dolgok, remélem nem bénázok el itt mindent. Lehet jobb lett volna, Hannah-tól ezeket megtudakolni, mielőtt bejövünk, de minden olyan gyorsan történt. Mondandómat befejezve várom a továbbiakat, miközben egy ideges mosolyt eresztek meg a szőke lány felé, hogy azután visszaforduljak "vallatóim" felé.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2017. október 4. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Máté Csinszka
INAKTÍV


East West
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 498
Írta: 2017. október 5. 10:27 | Link


Kinézet

Minden előadást ugyanannyira élvez, még azt is, amit ezredszerre játszanak el. Együtt él a darabbal, teljesen átlényegül a karakterévé. Nem véletlenül van tele a nézőtér, ahogy pedig hallotta, az utolsó jegyekért veszekedéseket rendeztek.
Felszabadultan, jó kedvvel búcsúzik a közönségtől és megy hátra, hogy visszaváltozzon Csinszkává. Kitáncolta, kipózolta magát. Az viszont biztos, hogy valakit le fog teremteni amiért dideregnie kell a folyosón, mert elfelejtettek befűteni.
Már az öltözőhöz közeledve megpillantja az őrt, az újat, akinek a nevét sem tudja, és ezzel együtt meghallja a gondolatait. Tudja, ki van odabent, és azt is, miért engedte be. Mielőtt a férfi megszólalna, felemeli kezét és csendre inti.
- Ki van rúgva - rá sem néz, úgy zavarja el onnan a férfit, majd belép az öltözőjébe. Első dolga, hogy a hátulra erősített tollakat lecsatolja magáról. Vet egy pillantást az asztalára helyezett csokorra, és csak azért, mert szeretne belemenni a játékba, beáll a fésülködőasztal és a paraván közé. Így hajol le, hogy megszagolja a virágokat, és a bújócskát játszó férfi kigyönyörködhesse magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. október 5. 11:58 | Link



Egyre izgatottabb lesz, ahogy közeledik az idő, hogy Csinszka belépjen az ajtón. Azzal együtt, hogy nem tudhatja, hogy ez mennyi idő, hiszen akár órákig is eltarthat, ha ad valami interjút, vagy tudja a fene. Hogy miért, ennyire nincs otthon Yar a színház világában. Végül fordul a zár, ő pedig elmosolyodik és kinéz a kis résen. Majdnem elfüttyenti magát, amikor meglátja őt, pedig nem szokása, még szerencse, hogy a rutin, meg az évek vele vannak. Az kicsit bántja, hogy a virága épp, hogy csak egy pillantást kap, de ezen felül tud emelkedni. Úgyis csak elterelésként hozta – nyugtatja magát, és máris felszabadul. Lekerül a „farokrész” a díva ruhájáról, ő pedig majdnem elájul, ahogy a ruha hátsó vonalait tanulmányozza. ~ Igazán szép szabás. ~ Harap az ajkába, majd megszólal az elváltoztatott hangján úgy, hogy kidugja a pálcája hegyét a leskelődésre használt résen.
- Csak semmi rossz mozdulat, vagy kiabálás művésznő! Forduljon balra, arcával a falnak! Végre elkaptam – az öblös hang még őt is meglepi, pedig csak Aaron Summer hangja, akitől begyűjtötte a mintát, jó barátja még a Vikingses időkből. Sosem gondolta, hogy valaha hasznára válik majd, de most igazán jól jött. Kicsit irigyli is ezt a hangot, az övé bár nem rossz, nincs ennyire jó orgánuma. Summer rádiózott is egy darabig, úgy tudja és általában ő adta az interjúkat. De most más feladatra kell koncentrálnia, addig viszont nem akar kilépni a paraván mögül, amíg a lány megláthatja a tükörből. Akkor oda a meglepetés…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Illúziómágus, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 353
Írta: 2017. október 7. 12:25 | Link


- IMG Premier Models, Budapest -
#ootd


A magassarkúim ütemesen kopogtak a hall padlóján, ahol a rengeteg hol reményteli, hol teljesen lesápadt lányka várakozott. Az arcomra hamar mosoly kúszott, hogy egyiket meg másikat jobban megnéztem köztük lavírozva, na, ekkor szúrtam ki a barna lánykát is. Jóval őszintébb mosollyal ajándékoztam őt meg, mint bárkit szoktam, hiszen a szakma és a munkám sem erről szól, de itt egész más szál idéződött fel bennem. Még az érdeklődésem sem felszínes volt.
- Ó, biztosan Barni volt, a legtöbb lány az ő meghívottja, ha úgy tetszik. Az az ember imádja a szépet - közöltem kissé elvigyorodva. Annak ellenére, hogy túlzásokba esett néha a férfi, kedveltem és egyáltalán nem volt rossz ízlése, de ugye a külső nem minden, ez az egész hely egy szűrő, hogy van-e valami a csinos kobakok mögött. Közben némi jelzés után behívásra került Bella, én pedig csak bólintottam a kérdésére, hogy persze, beszélhetünk utána.
A teremben keresztben átvetett lábakkal figyeltem a vég képviselőit előbb, majd a lánykát. Elég határozottnak tűnt az újdonság varázsa mellett is, ráadásul nem kertelt ez pedig eléggé plusz pont szokott lenni. Azzal tisztában vagyok, hogy szintén a kékeket erősíti, vagy épen erősítette, ahogy annak erején én a Bagolykő falai között, így abban sem kételkedem, hogy megvan az esze. Közben Kata feláll, kikeresi a kint rögzített adatlap alapú jelentkezést és kér két beleegyező aláírást Bellától. Megvárom ezt, még őt felvilágosítják nagy vonalakban, hogy ez még nagyobb kötelességekkel nem jár, de egy hónapon belül egy portfóliót készíteniük kell együtt. Utána gyakorlatilag a negyed órás kis eszmecserét követően útjára is engedik. Biztatóan figyelem, majd ahogy elindulhat én is felállok, leteszem a magam kis papírjait, amiért itt vagyok, gyorsan pár puszival elköszönök a többiektől, aztán Bellánka intve a másik kijárathoz vezetem, ami az utcafrontra vezet majd minket.
- Tetszettél nekik. Ritka, hogy a lányok a nevükön kívül bármit tisztán és érthetően el tudjanak mondani, vagy, hogy annál többet is tudjanak - jegyeztem meg kétkedően. Régóta vagyok a szakmában hozzá, hogy elég sok buta, hezitáló és alkalmatlan lányt ismerjek már. - Sietsz valamerre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. október 8. 15:08 | Link



Megemeli a poharát Colton felé, de a fiú nem néz fel. Helyette azonban Adrian tekintetét érzi néha magán, mint akit zavar maga a tény is, hogy itt van. Pedig nem ártott neki. Még csak szava sem volt soha ellene, de hát ez van. Ha ettől jobb neki, hát akár gyűlölheti is. Nem ő lesz az első ember, aki így érez iránta. Lerázza a gondolatot. Inkább a beszédre figyel. Ismeri a lányt, még ha nem is személyesen, de látásból. Rellonos. Látta párszor, amikor az iskolában töltötték azt az évet a minisztérium által kijelölt felügyelőkkel. Ha jól emlékszik, már akkor is prefektus volt. Megtapsolja ő is a köszöntő szavakat, amint végére ér a lány, aztán úgy dönt, ha már itt van, gratulál. Ellenőrzi futólag a karpereceket, biztos akar lenni benne, hogy nem történik semmi gond, habár ezeknek a visszatérő, lassan rituálévá váló mozdulatoknak sem sikerül elérni, hogy teljes mértékben biztos legyen magában. Legfeljebb abban bízik, hogy az illúziókkal még mindig el tud rejteni szinte bármit, bizonytalanságát és aggodalmait éppen úgy, mint néhány esetleges indát, ami éppen a hajában bukkan fel vagy az ujjaira tekeredik, ahogy az nem egyszer történt már meg a karperecek nélkül. Lazán fogva a még mindig érintetlen pezsgőt átsétál néhány, a képeket bámuló ember között. Egész szép számban gyűltek össze ma, állapítja meg körbepillantva. Valahol tudta, hogy ez lesz. Mindig is tudta, hogy Colton tehetséges, és egyszer még híres lesz, ez pedig csak az első lépés azon az úton, de egész jól sikerült lépés. Türelmesen megvárja, hogy amikor beelőzi valaki, nyugodtan gratulálhasson, meg sem próbálja félbeszakítani az egészet, hiszen az még csak nem is illendő, csak utána lép oda futólag megérintve Colton vállát is, merthogy éppen többé-kevésbé háttal áll neki.
- Gratulálok, kedves művész úr - szólal meg kezet nyújtva, hogy megrázhassa a rellonos kezét is, ha már éppen gratulál. Hangjában most semmi irónia nem akad, őszintén cseng, ahogy kimondja a szavakat, és még mosolyog is mellé barátságosan.
- Nem is vártam tőled kevesebbet, és ez még csak a kezdet, de nem is rabolom tovább az idődet, hadd gratulálhasson mindenki más is, aki szeretne. Egész sokan vannak. Egészségedre. - Megemeli a poharát fejét kissé oldalra biccentve közben, aztán átengedi a terepet valaki másnak, hogy ő pedig végignézhesse a képeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
INAKTÍV


álomjáró
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 93
Írta: 2017. október 8. 19:44 | Link



Nehéz eldönteni, hogy Álmos-e a boldogabb, vagy Lucifer, akinek a nyomában éppen lohol kezében az agár pórázát lóbálva, merthogy az eb szabadon van éppen. Minek ide szájkosár meg hasonlók? Igazi szelíd jószág, aki a légynek sem árt, csak azoknak esetleg, akik hőn szeretett gazdáját bántanák valami oknál fogva. Kissé azért már liheg, mert hiába van amúgy a kviddicsnek hála jó kondiban, lassan már egy félmaratonnak is beillene a távolság, amit a kutyája mögött szaladva megtett, de azért az eb is fáradni látszik. Mégiscsak körbeszaladták fél Pestseholsét, ahol most éppen csak a szórakozás kedvéért tartózkodik. Budanekeresdet már túl jól ismeri, ideje volt váltani, felfedezni kicsit a másik mágusnegyedet is. Hogy éppen hogyan sikerült a piros lámpás negyedbe keveredni, meg mikor, főleg anélkül, hogy észrevette volna, azt nem tudja, de nem is zavarja különösebben. Eddig azért szólították meg, hogy "hééé, a kutya, vigyázz már rá, te kis taknyos", most meg legfeljebb azért, hogy nem akar-e egy kicsit ismerkedni, ha már lelassítva felcsatolja végre a pórázt Lucifer nyakörvére, megsimogatva a fejét is, hogy aztán zsebre dugott kézzel sétáljon vele tovább. Az eddigi kérdések után, amiből hármat is kapott, ha nem négyet, csak éppen nem érdekelte a lehetőség, a német felkiáltás kissé meglepi. Kartoffeln? Mi a szösz? Hiszen ez még mindig ugyanaz az utca.
- Jobb ajánlat, mint az eddigiek, de kösz, nem - szólal meg pillanatnyi döbbent csendet követően. Ha jól sakkozza éppen, akkor a Kartoffeln, az krumpli, hiszen szinte teljesen úgy hangzik, mint a román, de ez most esetleg valami új szleng lenne, hogy ha netán auror jár erre ellenőrzés céljával?
- Ez az új szöveg amúgy vagy mi? - kérdez vissza végül, megfordulva, hogy lássa is a lány arcát, mielőtt még tovább indulna.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 8. 20:22 | Link

Hannah

szeptember 20. | egy belvárosi modellügynökségen
* kinézet *

A következő percek gyorsan eltelnek, hirtelen azon kapom magam hogy alá kell írnom a papírokat. Akkor jó, úgy látszik hiába voltam kicsit rámenősebb, bejött a dolog. Tudatják velem, hogy ez nem jelent még kötelezettséget, és hogy portfóliót kell majd készítenünk egy hónap múlva. Lelkesen bólogatok, miközben aláfirkantom a két papírt, közben oldalra pillantva Hannah felé is megeresztek egy mosolyt. Alig várom, azt hiszem ez valami jónak a kezdete, ilyen lelkes régen voltam. Ezek után utamra is engednek, így elindulok, azonban végül tétovázva megállok,  hogy merre is menjek. Idő közben Hannah is elindul, és miután elköszön a többiektől egy másik ajtóra mutat, mint amin bejöttünk, így elindulok utána. Az ajtón az utcára érkezünk, a verőfényes napsütésbe.
- Örülök, hogy tetszettem nekik! Én is izgultam, de ez szomorú! Pedig első ránézésre ezt egyik várakozó társamról se gondolnám.
Olyan utcákon haladunk most, melyet nem ismerek, de Hannahban bízom. Éppen azon gondolkozom, hogy meg kellene kérdeznem, hol tudunk még egy kicsit beszélgetni, amikor arról érdeklődik, hova megyek ezután.
- Nem sietek sehova, én is éppen mondani akartam hogy menjünk még el valamerre. Van valami ötleted? - kérdezem, de azt még hozzáteszem - Úgy is ki szeretnélek faggatni arról is, mi van veled mióta nem találkoztunk!
Ez a város olyan nagy, és én annyi részét nem ismerem még. De a mellettem haladó lánnyal szívesen eltöltenék még egy kis időt.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2017. október 8. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2017. október 9. 00:50 | Link


kinézek | pont akkor


Keve már szinte az első szó előtt emelte megadóan a kezeit, hogy nem kívánt ezzel öngólt lőni, de megszokta, hogy egyedül él, na. Meg nem panaszkodhatott a sanyarú sorsán, amit azzal a vörössel kellett megosszon. Először és utoljára, de most egy kis nosztalgikus panaszkodás igazán belefért a keretébe. Végül csak megforgatta a szemeit, aztán bármit is akart mondani, belefojtottak minden szót. Legalább egy nő volt, aki ha nem is volt nagy eresztés, volt vele pár csinos darab. Ezen kívül, hogy a szemüket rajtuk legeltető kört hozta, még pár vad dolgot is bedobott, ami kapcsán olykor igyekezett tárgyalás közben elnyomni a röhögési kényszerét.
Aztán felálltak sorban, mint ahogy kiülni szoktak a verebek a villanypóznák vezetékére, és bámultak szinte pislogni és lélegezni is elfelejtve. Kár lenne a halálukért, ha örökké tartana. A fejét a másik lengyel felé fordította széles vigyorral, jelezve, hogy pontosan tudja milyen áldozatokra képes.
- Jaj, csajszi - csóválta meg a fejét röhögve, majd mikor a vállával meglökte a másikat már teljesen biztos volt benne, hogy nem egészen van tisztában egyikük se vele, mit is fognak ma még véghez vinni. De ez pillanatok alatt változik. Pláne az elfogyasztott termékek után.
A csaj lopva figyelte a honfitársakat, mintha elfogadta volna a nem létező nemleges választ, aztán Keve sem különösen hátrált vagy ellenkezett, amikor hirtelen egymás arcában találták magukat Lewyvel. A szemöldöke egy pillanatra felkúszott, aztán enyhültek a vonásai, végül a tarkójára csúszott kézzel egyidőben kipillantott a kiscsajra, rá is kacsintott, aztán a másik lengyel ajkai után kapott. A keze a hajtó álla alatt indulva csúszott annak tarkójához, kicsit megbillentve a fejét, aztán nem zavartatva magát viszonozta a csókot. Nem is igazán volt meg neki hogyan, vagy hogyan se került át a nyelve a másik szájába, meg mennyi időre, de a fogakba akadó PC miatt képtelen volt nem elröhögni magát, és ezzel szakította azt meg végül. Elhajolva végig nyalta a saját ajkait, majd a kékekbe nézett, csak aztán az idegen csajra  a pultra támaszkodva.
- Még valami?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máté Csinszka
INAKTÍV


East West
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 498
Írta: 2017. október 9. 11:06 | Link


Kinézet

Ha nem színésznő lenne, most elnevetné magát. Visszatartja, sőt, kifejezéstelen arccal szemléli és szagolgatja a virágot. Már várja, mi lesz abból a "támadásból", és egészen az elváltoztatott hang megjelenéséig hátsóját mutatja.
Lassan emelkedik fel, annyira nem szeretne az öltözőjében is szerepet játszani. Persze kíváncsian várja, mit fog vele tenni Yar, ezért belemegy a játékba.
- Megyek, megyek - feltartja mindkét kezét, és az utasításnak megfelelően a falhoz fordul. Szeme sarkából pillant oldalra, így persze semmit sem lát.
- Szeretnék még élni, nélkülem nem megy a műsor - jelenti ki leplezetlen jókedvvel a hangjában. Ez valójában így is van, Máté Csinszka a színház dívája és ezt ő pontosan tudja. Ahogy azt is, hogy szigorú óvintézkedéseket tesznek a védelmük érdekében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. október 9. 11:23 | Link



Bejött a terve, amire nem számított, csak reménykedett benne. De az is lehet, hogy a színésznők fejedelme csak játszik vele, de erre igen kevés esélyt ad, hiszen tényleg jól elrejtőzött. Csak a félelem nélküli hang, ami zavarja a tervében, az nem illik az egészben. Nem ilyen az, ha valaki megrémül és csinálják, amire kérik.
- Hmm, így közelről még csinosabb, mégiscsak el kell rabolnom, nem kell a vérdíj - mondja "Aaron", ő pedig lassan előlép a paraván mögül. ~ Lehet, hogy tényleg el kéne rabolnom, Merlinre, hogy lehetett őt nem észrevenni akkoriban? ~ teljesen kész van ettől a ruhától, meg a lány kecsességétől. Még túsznak is bombázó, mégis magabiztos, amikor nem kéne annak lennie.
- Ha eljön velem vacsorázni és elkápráztat, talán elengedem élve - mondja fenyegetően, de az arcán a hagyományos Yarista vigyorral. - És semmi riasztás, vagy azon nyomban békává varázsolom. Igaz, szexi egy béka lesz - nevetgél. Közben megközelíti a lányt és a pálcájával finoman megböki a háta közepét. Aztán elkezdi lefelé húzni, egészen a derekáig. Abban reménykedik, hogy Csin csiklandós, és ezzel is "kínozhatja" egy kicsit. ~ Egy csókkal mondjuk kiválthatná magát, de ezzel még várnom kell. ~ Morfondírozik magában és nézi a lány kecses vonalait. Igazán szerencsésnek érzi magát, hogy egész életében szép lányok vették körül, jelenleg pedig úgy érzi, hogy ez egyszer vissza fog hatni rá, mert egyre csak szebbekbe botlik. Igazán választani sem tudna közülük, de az előtte állót bizonyosan a legjobb 3-ba sorolná, és akkor egyikük sem sértődhetne meg. Ha igen, akkor hazudnia kellene mindnek, hogy ki hányadik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Boglár Gréta
INAKTÍV


Kommentátorina | Detti
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 323
Írta: 2017. október 9. 18:05 | Link


Pestseholse
A tanulmányi szünet alatt
Baromira eltévedve

Megszeppenek, hiszen hogy valaki errefelé értse amit mondok, igencsak fura. Az emberek úgy átlagban az angolt jobban beszélik, minthogy az ő svájci német akcentusát kihallják. Őszintén szólva én magam sem értem, hogy miért is kiáltottam ezt, de pánikhelyzetben azt se tudom, miről beszélek, csak menekülni akarok. Mondjuk viccesebb lett volna, ha valaki az eladó krumpli miatt szaladt volna hozzám. Igazából nem is figyelem a majdnem kopaszra nyírt fiút, szemem rögtön a mellette haladó állaton akadnak meg.
- Óóóóó kutyiiii! - és ennyi kellett, én, a kutyabolond már guggolok is le és nyújtom a kezem szaglászásra az ebnek, így mire a srác megfordul, már mint egy dinka cuppogok meg fütyülök a kutyusnak. Amaz talán egy kicsit bizalmatlan velem szemben, én azonban kitartóan hívogatom magamhoz és talán ő is érzi, hogy tele vagyok imádattal és szeretettel a négylábúak iránt.
- Óóóó de édes vagy, hát nagyon véded a gazdit, mi? Hogy hívják? - pillantok fel barnáimmal a srácra, majd próbálom megsimogatni a kutyulut és felállok. Hallottam ám a kérdését, csak na. A kutyik fontosabbak.
- Ja, nem, csakhát... tudod te milyen emberek járnak erre? Mindegyik azt hiszi, a testemet árulom. - na persze én egy krumpli vagyok, most kapcsolok csak. Végülis ezért mondhattam. Ettől függetlenül nem vagyok én olyan lány, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Eridon MáJa

Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2017. október 9. 18:53 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


Olyan my bad feje volt a srácnak, ahogy közöltem, hogy elfért volna, még a kezét is feltartotta, hogy bocsmá, hogy élek. Persze, nem bántásból mondtam neki, csak a szokásos piszkálódás volt a kettőnk között, szerintem egyikünk sem vette különösebben a lelkére, ha  a másik éppen beoltotta, vagy régebbi dolgokat rótt fel.
A nők lassan kiültek sorba, mint a madarak a dróton és bámultak, hatalmas szemekkel az irányunkba. Ha egy fél órával később történik ez, már lehet, hogy csak baglyokat láttam volna, nem is nőket, de éppen időben érkeztek még. Így is épp elég komolytalan látványt nyújtottak.
- Ugye nem rám gondoltál? - rebegtettem meg a szempilláimat, de aztán kicsit felnevettem, mielőtt még a személyes szférámba mászott volna, amitől kiült az enyhe értetlenség az arcomra.
Végül én voltam az a bizonyos, aki kezdeményezett, a kezemet a féllengyel tarkójára csúsztatva, aki még kipillantott a csajra, mielőtt az ajkaim után kapott volna. A nyelvem végigfuttattam az alsó ajkán. miközben ő lassan az állam alá csúsztatta a kezét, majd hátrébb onnét. Talán egy egész kicsit túlságosan át is adtam magamat a pillanatnak - arról nem volt szó, hogy a nyelvem valaha is más pasi szájában fog járni! -, de nem siettem el azt a bizonyos elhajolást. Talán a derekán járó kezem is kicsit lejjebb csúszott, mint azt eredetileg terveztem volna. A csók akkor szakadt félbe, mikor röhögésben tört ki, mert a rágója - az volt? Lószarért nem köpte ki? - a fogamhoz érte.
Elhajolva a pultra támaszkodott, míg én csak nagyokat pislogtam magam elé, az ajkam megnyalva és igyekeztem feldolgozni az imént történteket. A kezem is csak eszembe jutott, hogy nem ártana elvenni az illető seggéről. A lány csak leesett állal pillázott ránk, én meg megköszörültem a torkom kissé.
- Nem... izé, mármint... a, nem. Én csak... írják Németh Anna számlájához az egészet- hebegte, én pedig nem bírtam levenni a szememet a mellettem tespedő Kevéről.
- Mi a szar van a szádban? Képes voltál rágózni? - kérdeztem teljesen értetlen arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 376
Összes hsz: 2883
Írta: 2017. október 10. 21:08 | Link


Egyelőre köszönöm szépen, nagyon jól elvagyok egyedül, nem is igénylem löttyedt bőrű emberek társaságát, akik azt hiszik ismerik Colet, meg a képeit, csak azért mert olyan szavakkal dobálóznak, hogy színvilág, meg tudja a makkom. Farkasra is éppen csak egy pillantást vetek amikor megjelenik, és éppen nagyon magabiztosan emelgeti a poharát. Nyilván ismerem, hogy ki ő, meg hallottam is róla már ezt-azt, szóval nem lep meg a jelenléte, a viselkedésével meg épp nincs sem kedvem, sem idegem törődni. Tök jó, hogy eljött, nyilván egy szuper alkalom lenne ez arra, hogy megismerjem, és ne indokolatlanul irritáljon, de hát továbbra sem akarom megismerni. Szóval tökéletesen ignorálom a tényt, hogy éppen egy teremben szívjuk a levegőt és vegetálunk. A könyököm fölé tűröm az ingem ujját, na nem azon az ortó hanyag módon, hanem szépen feltűrögetem őket. Ebben a roppant precíz és lefoglaló folyamatban jelenik meg Emily, aki már természetesen nagyon is érdekel, nem úgy mint mások. Szóval nem túl pofátlanul szlalomozok el az emberek között, nem meglepő módon csak akkor érve hozzájuk, ha nagyon nincs más választásom, hogy magamhoz öleljem a vörös ruhás lányt.
- Úr Isten, el sem tudod képzelni, mennyire örülök most neked - egy pillanatra magamhoz is szorítom, nyomok egy puszit a hajába, majd egy fél lépést hátrálva el is engedem. Mindig örülök neki, természetesen, de ez olyan alkalom, amikor külön boldoggá tesz a létezése. Az ő létezése is. Vetek egy pillantást hátra, Mini épp a beszédéhez készülődik elő. Nyilván ezt érezheti Farkas úgy, hogy őt bámulom, de nem tehetek róla, ha épp a rálátásomban zavar a kis ácsorgásával. Összetalálkozik a tekintetem Coltonéval, egy egészen apró mosoly jelenik meg az arcomon. Nem feltétlen mondható bátorítónak, szerintem érződik rajta, hogy most feszélyez ez a rengeteg ember akik össze vannak nyomulva, de mosoly, és én nem dobálom csak úgy a mosolyaim. Good job babe. Do it. Összeráncolva homlokom nézek rá ismét Emily-re, egy kicsit confused fejet vágva mérem végig. Nem azon a zavarba ejtő módon, épp csak megnézem mit is visel ma. - Mi ez a ruha rajtad? - okay, lehet, hogy rosszabb vagyok, mint a bátyja, sőt, biztos, hogy rosszabb vagyok. Nem nagyon várom meg a válaszát, a kérdés után szinte rögtön megrázom a fejem, jelezvén, hogy mindegy, ne is foglalkozzon ezzel, majd megfogva a kezét indulok ki. Nyilván ki tudná húzni, meg hagynám is neki, ha ki akarná, de azért reménykedem benne, hogy nem fogja.
- Vedd ezt fel - a vállára is teszem szépen a zakóm, még mielőtt kilépnénk, nehogy megfázzon a lelkem, vagy akármi.
- Nem bírom ezt a tömeget - nagyot szusszanva állok meg az egyik padnál, ahogy a zakóm zsebében kinyitok egy cigisdobozt, és merészkedem rá is gyújtani. Nem veszem le Emyről közben, engem egyáltalán nem zavar a műveletben, hogy épp viseli. - Ülj csak rá nyugodtan, szerintem befér a feneked alá is - ugyan én nem telepszem le, csak nekidőlök, azért megtapogatom a pad fáját, hogy mennyire lehet hideg. Vetek egy pillantást az ajtóra, taps tompa zaja szűrődik ki, mire megcsóválom a fejem. Nem tervezem amúgy az egész megnyitót idekint tölteni, csak ameddig lemennek a beszédek, és feloszlik a tömeg, és fogok végre kapni levegőt. Meglötyögtetem a másik kezemben levő pezsgőspohár tartalmát, de nem iszok bele, inkább leteszem azt is a padra.
- Ez a te ruhád? Biztos nem a te ruhád - oldalra fújva a füstöt nézek rá ismét a lányra, összeráncolva a homlokom. Hallom Mini hangját, egy-egy szót sikerül elcsípnem belőle, ami jó, mert így tudni fogom mikor is kell visszamennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Illúziómágus, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 353
Írta: 2017. október 11. 21:51 | Link


- IMG Premier Models, Budapest -
#ootd


Ugyan nem vagyok túl türelmes, ha látványos távozóra foghatom, de onnantól, hogy megláttam a Kékessy leánykát már egészen érdeklődő lettem. Nem munkaként, inkább kíváncsiságból vonultam be vele és foglaltam helyet oldalt. Odafigyeltem fél füllel rá természetesen, egyszer még fel is néztem elkapva a tekintetét, amit felém fordított. Elég talpraesett volt, ez pedig nem csak az én tetszésem nyerte el. Még ő a papírokkal és az infókkal törődött a kapott kupacból kiemeltem a négy lányt, akik meggyőzőnek tűntek, és elköszönéskor a többiek elé csúsztattam a többi lap meg ment egy másik asztalra. Süllyesztő. Nem mindenkinek válhat valóra az álma, kemény szakma ez. De a legtöbbnek tényleg nem a külsőjével akad probléma, bár én az 170 cm alattiakat meg sem hallgatnám. Más kérdés, hogy van, aki így is beválik.
- Valóban nem, az első pár ilyen bemutatkozón csodálkoztam is, ha valaki leakadt, azt hittem izgulnak, de az évek alatt kiderült, hogy ez több annál - jegyeztem meg, ahogy kiérve lévén elég érzékeny a szemem egyből feltoltam a napszemüvegem a táskámból kivéve. - Vehetnénk egy kávét vagy teát, nem is tudom, mit innál? Utána igazából cipőket indultam nézni, abból sosem elég, velem tarthatnál, ha gondolod.
Meglepően kedves voltam, ha az elmúlt időszakot nézem, talán mostanság többet voltam az egyetem miatt gyakorlaton kisgyerekekkel és kezdtem hozzászokni, hogy moderáljam magam tényleg. Állítólag javamra válik.
- Ez az egyik ügynökség, akikkel nekem is szerződésem van, bár velük csak, mint mentor. Modellként velük már nem dolgozom, csak 21 év alattiakkal foglalkoznak - adtam választ még egy korábbi kérdéses foltra, aztán elmosolyodva fordultam le balra megvárva őt a zebránál, hogy aztán átmenjünk a kávézóba.
- Kérdezz bátran, erről imádok mesélni. Még mindig járom az országokat és kontinenseket, nincs megállás, a kifutó valahogy nem akar rólam lemondani - közöltem felnevetve, aztán Bellát figyeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 12. 09:50 | Link

Hannah

szeptember 20. | Budapest
* kinézet *

A napsütés vakítóbb, mint akkor volt, mikor idefelé tartottam. Nem igazán érzékeny a szemem, de azért lehet nem ártana a napszemcsi. De mindegy is, emlékszem, ahogy ma kipakoltam a tatyómból, hiszen borongós időt jósoltak. Így próbálok nem hunyorogni, miközben egymás mellett haladunk az utcán.
- Érdekes... - Nem tudok egyebet hozzáfűzni a témához, így lógva hagyom a levegőben. Nem is igazán akarok más lányokról beszélni, hisz mindenki a maga sorsának kovácsa, nemde?
- Szívesen meginnék egy kávét! És a vásárlás is remek ötlet, nekem se ártana pár új cucc. Főleg a közelgő fotózás miatt! - Szívesen töltök vele még időt, mindig is kedveltem. A köztünk lévő korkülönbség miatt, mindig is felnéztem rá, mint egy példaképre. És érdekes módon, most valóban úgy hozta a sors, hogy ebben a szakmában tényleg példaképem lehet.
- Az lehet, hogy már nem dolgozol náluk modellként, de egy biztos: adnak a véleményedre. Ez a mai nap után számomra is világos! - Aztán egy gondolat suhan át a fejemen, így nem is habozok feltenni a kérdést ezzel kapcsolatban: - Akkor esetleg lehetne arról szó, hogy kicsit a szárnyaid alá veszel a kezdetekben? Elég magabiztosnak érzem magam, élveztem ezt a pár perces beszélgetést, és nagyon várom a fotózást. De egy nálam tapasztaltabb segítsége jól jön, mivel teljesen új vagyok ezen a területen.
Idő közben egy utcasarokra érünk, ahol balra fordul, így követem, majd egy zebrához érünk. A szemközti oldalon egy igen hangulatos kávézót látok meg, igazán aranyos hely. A zebrán átérve helyet foglalok a helyiség előtti asztalok egyikénél, a napernyők árnyékában, és várom, hogy Hannah is csatlakozzon.
. Akkor ezek szerint elég keresett modell vagy! Most éppen magyarországi vagy külföldi ügynökség foglalkoztat téged? - temérdek kérdés jut eszembe, de csak szépen sorjában - És mit csinálsz még a modellkedés mellett? - Remélem nem sok kérdés ez egyszerre, próbálom magam kicsit moderálni, így hátdadőlök a székben és a szőkeség arcát figyelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 238
Írta: 2017. október 14. 16:14 | Link



Elmosolyodom a megjegyzésére. Tényleg szerettem volna minél jobban beleolvadni a budapesti tömegbe. Tulajdonképpen nem különbözhet annyira az öltözködés a két ország között, azért nem vagyunk messze egymástól földrajzilag. Eleget tapasztaltam a varázstalan európai divatból, de az ilyen alkalmakkor tényleg nagy elégedettséggel tölt el, ha elvegyülök, és nem csak én gondolom így. Meg szerencsére otthon se vagyunk azok a süveges, tradicionális aranyvérű viseletben járkáló család, bár a faluban látok néha furcsaságokat, amik már szerintem is idejétmúlt göncök. Szóval varázstalan világ ide vagy oda, a két megjelenésem között nincs drasztikus eltérés.
Kérdésével elbizonytalanít, méghozzá elég hirtelen. Fogalmam sincs, melyiket válasszam. Azt hittem, hogy komplett városvezetést kapok, de persze hogy is lehetne egy nap elég erre a fővárosra? Örülök tulajdonképpen, hogy rám hagyja a választás lehetőségét, így tényleg csak oda vinne el, ami engem is őszintén érdekel. De még így se könnyű meghoznom a döntést, na... Hümmögök párat, míg végre megszólalok.
- Igazából mindegyik jól hangzik - mosolyodom el. - Az Állatkert merre is van? Felőlem lehet az a befutó...
Ha jól rémlik az a térkép, akkor van a közelében egy tök nagy park, meg útba esik a Hősök tere is, szóval csomó minden nevezetességet láthatok az odaút során, az aranyos állatkákról már nem is beszélve. Azt hiszem van nálam annyi mugli pénz, hogy ne legyen gond kifizetni, diákoknak amúgy is szoktak adni az ilyen helyeken kedvezményt. Legalábbis ezt hallottam, meg erről tanultunk is órán. Szóval lehet az állatkert, mert talán oda menne a legszívesebben. Intek a karommal, hogy részemről indulhatunk. Jó kérdés persze, hogy merre is kell mennünk, de ma minden ilyen problémát a társaságomra bíztam, nem nekem kell törnöm a fejem.
- Te egyébként messze laksz innen? - jut eszembe hirtelen a kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2017. október 14. 18:34 | Link

Panka
Ruha

Sietek amennyire tudok, azonban a tömegközlekedés nem a legkegyesebb velem, hopponálni pedig nem tudok, illetve nem is szabadna közterületen, ami megnehezíti a varázslók, és boszorkányok életét. A villamos nem tartozik a kedvenc tömegközlekedési eszközeim közé, többször rossz irányba indulok velük, míg a metróval könnyebben boldogulok. Az a legrosszabb, mikor mindkettőt igénybe kell vegyem, és pont elmegy az egyik, mire odaérek. Nem hosszú idő, míg várakoznom kell, mégsem a legkellemesebb érzés. A teámat kikérve szaladok fel az emeletre, miközben a jéghideg innivalót szorongatom. Mások ilyenkor még melegen kérik, vagy legalább langyosan, de esetemben, aki télen is képes jégkrémet reggelizni, ez nem így van. majd akkor lehet változás, ha torokgyulladást kapok, és nem mehetek sehová, még randizni sem, mert meghalok a fájdalomtól, illetve enni sem tudok. Még belegondolni is rossz. Mosolyogva lépek mellé, miközben beszélgetni kezdünk.
- Én a faluban is elkések, akkor azért, mert a lehető legutolsó pillanatban indulok, amolyan minek előbb gondolkodással, aminek ez lesz a vége általában. De van, ahonnan nem kések, mondjuk az nem az iskola vagy ilyesmi, azonban van olyan személy, aki nem panaszkodhat – Zali az ilyen, neki eddig maximum egyszer kellett várnia, sőt volt, amikor én értem oda előbb. Komolyan, ilyen is történt az életben.
Az órával sem lenne egyszerűbb az életem. Volt nekem, nem is egy, még anno Barbie-sat is hordtam, de azóta, sok idő eltelt, és szégyen vagy nem, kell fél perc, mire rájövök, mennyit mutatnak a mutatók. A digitalizálódással együtt eltűntek azok a régi fajta időmutató eszközök, mára inkább kiegészítőként hordják az emberek.
- Próbáltak már nekem órát venni, még olyan okosat is, ami hasonlít egy telefonhoz, de az sem vált be, hát még a régi. Vagy szoros volt, vagy laza, és kényelmetlen, egy napnál tovább nem bírtam, meg eltakarja a jegyeimet a karomon – bizony, azt a csoportot támogatom, akik nem szedik le rögtön a karszalagjukat, hanem ott hagyják, amíg az le nem esik. Nem egyszer állítottak meg, hogy hol voltam, milyen koncerten, sőt egy eladó is kérdezett róla, miközben fizettem. Közben a kaja is megérkezik, aminek nagyon örülök, nem tudtam normálisan kajálni, akkor még tuti nem lennék itt. Nem tehetek róla, az ágyban fetrengés, és pihenés, túlságosan jó dolog, és elkényelmesedtem az utóbbi időben. Néha jó, csak úgy pihenni, nem gondolni a kinti világ zajaira, bár ezt télen értékelem a legjobban. Akkor bekuckózom a meleg szobába, magamra húzom a takarót, készítek ki finom teát, vagy kávét, amit egy jó könyv, vagy film társaságában elfogyasztok. Ez még jobb, ha nem egyedül vagyok, hanem mondjuk, valakit leverhetek egy Mortal Kombatban. De várom a mostani telet is.
- Sajnálom, ez a poszt már foglalt, de neked is kitalálhatok valamit – válaszolom nevetve, mielőtt elcsendesedem. Feltűnik, hogy nem teljesen őszinte a mosolya, és kissé megváltozik a hangulata. Biztos rossz emlék vegyül ehhez a témához, viszont az emberi kapcsolatok kialakításában, megtartásában, vagy épp a tanácsadásában kissé szar vagyok, emiatt nem tudom, hogyan kérdezzek rá. Lehet nem is kellene, majd egyszer elmondja, de az bunkóság lenne, vagy megsértődik, amiért érzéketlen vagyok. – Baj van? Rosszat mondtam? – kérdezem meg végül. Remélem nem haragszik meg, amiért figyelmes szeretnék lenni, nem tépek fel semmilyen sebet a múltjában, vagy ilyesmi.
A hangulatváltozás nem áll közénk, nemsokkal később ismét vidáman trécselünk tovább, méghozzá a vásárlásról, ami nekem egy kissé kínos pont az életemben. A többi nővel ellentétben, én kifejezetten gyűlölök ruhákat venni, felpróbálni, mert megnézek négyet, mindegyik jó, abból megveszünk kb. kettőt. Jó, felnőttként máshogy működnek a dolgok, el tudom dönteni magam, hogy mi tetszik, mi nem, de valamennyi anyagi támogatást kapok az otthoniaktól, így nehéz lenne saját lábra állni még. Majd, ha elvégeztem egyetemet, és sikerül munkát vállalnom. Az egyetlen kivétel a vásárlás alól, mikor könyveket, és játékokat kell keresgélni, akkor órákig képes vagyok az adott üzletben lébecolni.
- A keresztanyám, és a nagynéném is csinosak szoktak lenni, bár tőlük ezt várják el. Egy kviddicses, és egy auror férjjel nem járkálhatnak megfelelő megjelenés nélkül az összejövetelekre. Majd egyszer elviszlek, és meglátod, milyen csinos tudok lenni, ha úgy adja a helyzet – belegondolni is rossz, hogy ott miket viselnek az emberek. Másik oldalról az sem jó, ha mindig egyszerűbb ruhákat hordok, meg kell mutatni, amim van, különben még oltárhoz is sportcipőben állnék.
Bízzam rá magam, ez nem olyan egyszerű, ha ismerem, hogy miket szeretne nézni nekem. Bízom benne, és nem húzatna fel velem kínzóeszközöket, mégsem tudok teljesen nyugodt lenni.
- Na, velem olyan sosem lesz, magassarkúban menni is alig tudok. Vannak, vagyis van maximum három, vagy csak kettő? Egyáltalán megvannak még? – kérdezem magamtól, mert régóta nem láttam azokat, lehet már Pécsről sem hoztam fel őket. Közben a sushi, illetve a tea szép lassan fogy, majd a kaja végeztével elindulhatunk a megfelelő helyre, ha neki is megfelel még.
- Merre? – teszem fel a leghelyénvalóbb kérdést. Pesten millió árkád, és bevásárlóközpont van, így nehéz dönteni közöttük.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Hannah Schwarz
Előkészítős igazgató, Illúziómágus, Bogolyfalvi Tanács tag, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 353
Írta: 2017. október 14. 20:56 | Link


- IMG Premier Models, Budapest -
#ootd


Nem különösebben szoktam az időjáráson aggódni, mert annyit mozgok akár egy héten belül is éghajlatok között, hogy hozzászoktam, jobb, ha bármivel számolok. Júliusban is jártam olyan helyen, ahol éppen hóembert építettek a gyerekek, másnap meg bikinit fotóztunk a spanyoloknál. Elengedtem, csak úgy, mint a lányka az átlagos beszámolót a szép lányokról. A javaslatomra úgy tűnt elég lelkesen tart velem, így elégedett mosollyal tipegtem tovább.
- Igen, mindenképpen. Jártál már valaha fotózáson? Azaz leszámítva az ilyen tabló és hasonló kötelezőket - fordultam felé, miközben érdeklődtem. Ugyan engem elég hamar belevittek a mély vízbe, így időm se volt sok dologra magamtól rájönni, hiszen gyakorlatilag végig fogták a kezem, elég lányt mentoráltam az utóbbi időben ahhoz, hogy tudjam, sokszor van szükségük iránymutatásra vagy éppen magyarázatokra. Ezt a részét a munkámnak nagyon élveztem, talán így keveredtem pedagógusnak is. Ennek ellenére nem szerettem túl sokat tölteni más mentoráltakkal, később mégis csak konkurencia lesz és ha túl sokat tanulnak el, az nekem üthet be. De egy kezdő pályája egészen más.
- Igen, a szakmában már eleget tettem le az asztalra ahhoz, hogy bizalmuk legyen a döntéseimben - mondtam neki, de jól látta a dolgokat egyébként. Talán kivételes helyzet is az enyém, mert tényleg nem a semmiből kezdtem ismerve a családi hátterem, de mégis magam jutottam idáig. - Gyakorlatilag onnantól, hogy beültem az is lettem, ők is észrevették, nem szokásom senkit kivárni.
Nem kívántam hiú ábrándokat hagyni körülötte, hogy ezt bárkivel megtenném, akit felismerek, vagy hogy különösebben jó bárki meghallgatását végig várni. Tényleg csinos lány, és van esze is. Veszélyes és sikerhez vivő kombó lehet. Közben beértünk a kávézó utcájába is, majd a kávézó teraszán szintén leültem. Az itallapra pillantottam, de szinte azonnal ott termett egy pincér.
- Egy pascuccio, sovány tejhabbal, cukor nélkül, étcsokival - szinte a kérdése előtt soroztam a kívánságaim, mert általában elég egyedi szokásaim vannak rá. Aztán Arabellára pillantottam, hogy mit is szeretne, és amint kikérte és a pincér bevonult érte kezdtem csak beszélni.
- Igen, hetente átlagosan két-három munka van, és az anyaügynökségem otthoni, német. De többel is szerződésben állok profiltól függően - adta meg a választ, inkább velősen, mint magyarázóan, egyelőre inkább hagytam, hogy ő kérdezzen konkrétan, élveztem is, hogy ilyen érdeklődő. - Most éppen tanulok a Pécsett lévő egyetemen, pedagógiát. Amúgy kicsit mindenbe szeretek belekóstolni. Ingatlanpiac, ruhatervezés, egyszer két napra a menedzsmentet is megnéztem magamnak anyáék vállalatánál. A kozmetikum se áll messze ugye tőlem - vontam meg a vállam egy pillanatra. Anya részéről ebben utazik a család, a mágikus szépség. Hisznek benne, hogy bárkinél jobbak, nekem akkor is úgy tűnt ott nagy a káosz néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 804
Írta: 2017. október 15. 09:37 | Link

Mr. Leroux

- Doriánt.
Nem tudom, hogy miért mondom ezt ilyen határozottan, de tudom, hogy így van. Sosem szerettem a Norbertet, nem volt hozzá közöm. Kaptam egy nevet, de még a szüleim sem hívtak így. Nem tudom, miért, de tudom, hogy nem. Én nem vagyok Norbert. Amióta itt vagyok, azóta tudom, hogy így van. Nem tartozom ide.
- Azt hiszem doki, egy kicsit most leállok a motorozással.
Azt mondják persze, hogy ha leesel a lóról, akkor az a legjobb, ha visszaülsz rá menten, mert különben kialakulhat a félelem valamitől, amit korábban szerettél csinálni. Hááát, nem tudom, belegondolva abba, mennyire fáj a bal lábam, nem most lesz az, amikor én visszaülök. Majd talán egyszer, de nem most.
- Honnan jött? Írországból?
Rángatom ki magam a gondolatmenetből, és fordulok érdeklődve a férfi felé. Azt tudom, hogy az ír vidék valami mesésen gyönyörű. Valahogy tudom, hogy valami fontos út vitt oda egyszer, de nem tudom felidézni. Viszont lehet, hogy ott élek, és azért volt fontos az út, mert akkor kezdtem új életet, amikor odakerültem? Nem tudom, de tudom, hogy visszavágyom oda. Maga a varázslatos szó nem igazán érint meg, nem úgy, ahogy az ember gondolná. Tudod, nem az a „Varázslat, kacsint, kacsint” féle megmozdulás. Számomra elég sok minden lehet varázslatos, az is, hogy még életben vagyok azok után, hogy a motorom elfér egy reklámszatyorban.
- Hogy igyak? Dehogy, ezek a nővérkék amúgy is arra mennek itt, hogy kiszáradjon az ember. Meg, hogy éhen haljon. Reggelire egy kicsi májkrémet kaptam két vastag szelet kenyérhez. Persze ez nem az ő hibájuk, nem költ a kormány szinte semmit az egészségügyre.
Hogy ezt honnan tudom? Nem, nem onnan, hogy ilyen politikus vagy aktivista, vagy bármely oldalhoz is tartozó lennék, hanem mert a szobatársam, aki most éppen mindenféle ellenőrzéseken van, folyamatosan hírekkel kapcsolatos adókat néz. Csak ezért tudom. Könnyedén elfogyasztom a narancslevet, pedig alapból nem szokásom elfogadni semmit. Munkaköri ártalom, most viszont, hogy azt se tudom, ki vagyok, nem igazán hat meg a gondolat sem, hogy bármikor megmérgezhetnek. Van jó oldala is a tudatlanságnak, csökkent az enyhe üldözési mániám, és ahogy a gyümölcslé a gyomromban landolt, mintha a fejemben cikázó sok hang elkezdett volna csökkenni, a helyére kerülni. Nem is értem.
- Ez egy fadarab doki.
Nézek rá gyanakodva, amikor felém nyújtja. Láttam már korábban is, de hozzá nem nyúltam, mert minek. Azt gondoltam, hogy valamimbe beakadhatott a balesetnél, aztán meg csak úgy bedobták a többi cuccom közé. Nagy ügy. Most viszont, mert a doki kéri, nem a többi, amelyik csak morgott valamit, és továbbment, hanem az, aki azt mondta, hogy hazamehetek, átveszem a fadarabot, és abban a pillanatban megtörténik az a varázslat, amit most szó szerint kell érteni.
Érzem, ahogy az egész testemet elönti a forróság, a szívem hevesebben ver, mintha az egész szoba fénybe borulna. Közben képek villannak be, olyanok, amik ott voltak eddig is. Gyerekként találtam egy csúf, sérült macskát, anyám ellenkezett, de apám szerint sok mindenre megtaníthat az ápolása, a gondoskodás róla, tudom, hogy ez a macska a mai napig velem van. Látok egy kisbabát, lila fejjel ordít, benne vagyok a jelenettel, a saját számmal ejtem ki, hogy ő lesz a feleségem, miután az érintésemtől megnyugszik. Látom, ahogy az iskolában próbálkozom a megszelídítésével, de esélytelenül, mert olyan önfejű. Látom a sikeres felvételi lapomat, az auror akadémiára. Látom azt, ahogy folyamatosan kitüntetéseket kapok a tanoncok között, mert olyan kitartó vagyok. Látom, ahogy a makacs nő végül igent mond, könnyek szöknek a szemembe, amikor meglátom őt az oltár felé lépkedve, látom, ahogy két barátom meghal azon az éjjelen, amikor a fiam megszületett, látom, ahogy a lányom megszületik, a vonásaiban, a bőre színében a két nagyanyját és magamat vélem felfedezni az első pillanatban. Látom a vérfarkast, amely megmarta Levit, látom, ahogy Kanadába megyünk, és látom azt a sok kegyetlenséget, amit azért követtem el, mert valaki bántotta a családomat. Érzem, hogy élveztem a bosszút, ami megrémít jelen pillanatban. Tudom, hogy ezt más nem tudja. Tudom már, miért hallottam gondolatokat, miért láttam emlékeket, látom a kislányt, akit véres-szétmarcangolt karjaimban hozva hazahoztam. Látom, ahogy növekszik, ahogy Levi féltő gonddal, Lexa irigykedve tekint rá. Látom a kutyákat, az ellopott pávát, látok mindent, és mindenkit. Kívülről talán csak egy perc, nekem viszont egy egész élet pergett le a szemeim előtt most.
- A családom Budanekeresden lakik, a szomszédaink Loveguardék és Kelemen Farkas, aki egy tó közepén lakik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 54 ... 62 63 [64] 65 66 ... 74 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek