26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 618
Írta: 2012. szeptember 14. 00:31 | Link



Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 3. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Marmorel
INAKTÍV


Csak Lizi
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 67
Írta: 2012. november 4. 13:58 | Link

Azariel

Hónom alá csaptam az "Átváltozások" névre hallgató könyvemet még a Gólyalakban, ezzel a kötettel közeledek egy olyan helyre, ahol reményeim szerint tudok egy kicsit olvasni. Szeretem ezt a helyet, Bagolykőt, a tanév kezdete óta már sikerült megszoknom az itteni nyüzsgését, azonban szükségem van néhány perc egyedüllétre.

Lassan, csendesen lépkedek a belső udvarban. Még sosem jártam itt, elbűvöl a szökőkút varázsa és békéje. Kezdetlegesen elhatározom, hogyha később tehetem, mindenképp ellátogatok még ide - talán ez a hely lesz az én is bázisom, ahol időm nagy részét a későbbiekben eltöltöm.

Elégedett mosollyal arcomon foglalok helyet a szökőkút peremén, majd lábamat keresztbe rakva felcsapom Ovidius művét, majd továbbfolytatom az olvasást Pygmalion történeténél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Discere non est vitiosum, sed ignorare.
Azariel Goldwin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 11
Írta: 2012. november 4. 14:26 | Link

Elizabeth

A mai nap is olyan volt amilyen a megszokottak sokasága. Mivel már második éve koptatom a padokat, úgy éreztem azért már ismernem kel azt a helyet, ahová járok. Ami úgy 80%-ban már ment is.  Nagy szükségem volt azonban arra, hogy továbbra is folytassam a tőlem megszokott stílust, ezért hát nem csodálkozom rajta, nem igazán voltam jóban senkivel. A csapatból is csak olyan elfogadom, hogy ott van, de attól még nem a barátom stílus jött össze. Bár azért már megkedveltem a többieket. Mindenesetre a mai napot arra szántam, hogy kimenjek felfedezni a környék megmaradó részét, ahol nem jártam. Azonban előtte fel is kellene kapni magamra valamit. A választásom most egy fehér tigrissel mintázott hosszú ujjúra és egy csőfarmerra esett. Persze ez kevés volt így felkaptam magamra egy hozzá illő fehér pulcsit, majd egy fehér sportcipőt. Amint ezzel megvoltam megfésülködtem és elvégezve az utolsó simításokat magamon, felkaptam a kabátom. Most már úgy éreztem ki merek innen lépni úgy, hogy ne érezzem kényelmetlenül magam. Azonban amint kiléptem a folyosóra visszafordultam a szobába. Olyan érésem volt elfelejtettem valamit, de nem ugrott be, hogy mi lehet az. Vállat vonva becsuktam az ajtót, majd rögtön nekiláttam a tervem végrehajtásához. Útközben néhány kósza diákkal futottam össze, akiket maximum látásból ismertem, de semmi kedvem nem volt kivételesen leállni szekálni őket, ezért hát tovább haladtam. A kastély nagy részét már ismertem, így inkább ki vezetett az utam bentről. A folyosón haladva, kinyitva az ajtót rögtön továbbhaladtam meg sem állva egészen addig, míg el nem értem a belső udvart. Körbetekintve minden egészen szép volt még ilyenkor is. Lassan elindultam tovább amikor elértem a szökőkutat. Néhány dolgot halottam, de eddig nem volt időm megnézni a helyet. Tudtam, hogy ide maximum okosodni jó jönni ezért nem volt kedvem meglátogatni. Nem azért mert utáltam tanulni vagy ilyesmi, csak szerintem épp elég egyszer hallani valamit ahhoz, hogy megértsem. Azonban jobban megfigyelve egy diákot vettem észre, akit eddig nem volt szerencsém megismerni. Látásból sem volt ismerős, így gondoltam valami új diák lehet. Hirtelen kissé kíváncsian indultam el felé, hiszen ritkán adódik olyan helyzet amikor összefuthatsz valakivel, aki egyedül van. Főleg ebben az iskolában…na és hát a természetemtől fogva jó kis szórakozást véltem látni a dologban. Egyenlőre csupán azon voltam, hogy megnézem miként válaszol nekem, amikor megszólítom. Végül aztán odasétálok és ránézek- Látom tényleg ide járnak a könyvmolyok mostanság nem a könyvtárba- kezdem a tőlem megszokott „kedvességgel” azonban ő nem ismer, így nem tudhatja, hogy ez a stílusom.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Marmorel
INAKTÍV


Csak Lizi
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 67
Írta: 2012. november 4. 14:43 | Link

Közeledő lépteket hallva bosszúsan ugyan, de továbbfolytattam az olvasást. Közben motyogtam magamban, hiszen a hexametert sokkal könnyebb úgy olvasni, hogyha közben skandálunk is. Azonban gondolataim elkalandoztak.

Tényleg arra számítottam, hogy egy kicsit, csak egy icipicit egyedül lehessek, ahogy azt szoktam. Igen, általában keresem az egyedüllétet, mert bár nagyon szívesen vagyok Házam diákjai között - meg úgy egyébként is mindenki között -, de egyszerűen muszáj úgy levezetnem a feszültséget, hogy egy fél órácskára elvonulok valami nyugalmas helyre, és ott elmélázok a világ gondjain - illetve jelen esetben olvasgatok néhány sort Mitológiák és Vallásokra. Úgy látszik, mégsem tehetem meg.

Feltekintve a könyvből egy furán öltözött diákot pillantok meg. Kicsit feltűnő számomra a stílusa, bár nem ízléstelen. Egy apró vállrándítással jelzem, miszerint felőlem azt vesz fel, amit akar.

Hozzá képest teljesen egyszerűen festek kék farmeromban, piros tornacipőmben és szürke csíkos fehér pólómban, amire piros, kapucnis pulcsit vettem.

Kedves szavaira csak felvonom szemöldököm, és a könyvjelzőt a helyére igazítom a biztonság kedvéért, hátha a későbbiekben be találnám csukni a könyvet. Nem paprikázom fel magam, helyette gyorsan, de nem hadarva válaszolok neki, miután végigmértem a lányt:

- Az ember lánya néha kénytelen-kelletlen, de leemel egy könyvet a polcról. Muszáj.

Viszonylag semleges választ sikerült adnom, amire büszke vagyok. Nem hangzik ki belőle, hogy imádok olvasni, és talán békén hagy ezek után. Majd meglátjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Discere non est vitiosum, sed ignorare.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 23:00 | Link

Szendrődy Tanár úr

Levegő.... igen, erre van most szükségem, mert különben  megfulladok. Ez a sok ember... honnan jönnek, és mégis hogy férnek itt el?
A falhoz lapulok, nehogy bármi kár essen bennem, közben elborzadva figyelem a tömeget. A nagyterem az a hely, ahová én soha többé nem teszem be a lábam, bár igazán beláthatnám végre, hogy egy iskolában vagyok, emberek közt, de... egyszerre ennyi... mintha Prada leárazás lenne, komolyan, csak ott nem érezném ennyire elveszettnek magam, amit persze nem hagyok kiülni az arcomra.
Életemben nem voltam még ekkora tömeg közelében,hisz magántanuló voltam, ráadásul, ha valami csoda folytán mégis több emberbe botlottam, lefoglaltam magam azzal, hogy a ruhájukat elemeztem. Na de itt, ez a talár mindenkinek egyforma, leszámítva a rajta levő címert, és ez idegesít a legjobban. Nem csak a szabadságomtól, de az egyéniségemtől is megakarnak fosztani? Mégis milyen.... vadállatok teszik ezt.
- Rendben, quiétude - motyogom magam elé, és tényleg azon is vagyok, hogy lenyugodjak. Mihelyst kezdenek oszladozni, én nem törődve a takarodó fontosságával, meg a szabályok betartásával, az udvar felé veszem az irányt. Nem érdekel, hogy hideg van, nem érdekel, hogy öt perc múlva mehetek is vissza, ki kell szellőztetnem a fejem, és össze kell szednem magam. Mennyivel könnyebb helyzetben lennék, ha felvilágosítottak volna az itteni életről, de nem, Gregorynak még csak eszébe se jutott.
- Cheval- fortyogok is mellé,és már-már trappolok, ami nem szokásom. Valami kútnál kötök ki, ami jelenleg a legkevésbé érdekel, így fogom magam, és leülök a peremére.
Próbálom emészteni azt a rengeteg mindent, ami így a napokban történt velem, kezdve azzal, hogy idejöttem, azon túl, hogy a kávés gép is kifogott rajtam, mert bár muglik között éltem, abszolút nem kellett használnom, ráadásul még el is tévedtem, és most ez. A legszívesebben torkom szakadtából ordítanék, de ehelyett, a lábamra teszem a könyököm, és a tenyereim közé temetem az arcom. Nem fázok egyenlőre, sőt azt sem érzem, milyen idő van, most ahhoz túl ingerült vagyok. Mellesleg ezt a hülye talárt is letépném magamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 2. 21:00 | Link

Ophelia


Az ember tragédiáját szorongattam, miközben a plafont tanulmányoztam. Olvastam két sort, de agyam ismét nem oda koncentrált, ahova kellett volna, és csak azt a pici pókot tudtam figyelni, amint közelít az ablak felé, lassan, de biztosan. Örültem a csendnek, napok óta csak csend honolt a szobában, az óráimon kívül nem nagyon mentem sehova, még Veronikával sem találkoztam. Na nem mintha nem lett volna hozzá kedvem, sokkal inkább időm nem volt. Vagy ha volt, mint most is, tudtam, hogy dolgozik a lányka, ott pedig semmiként sem akartam zavaró tényező lenni.
Letettem magam elé, az asztalra a könyvet, tekintve, hogy nem haladtam vele semmit, felálltam, majd egy hatalmas nyújtózkodás mellett a szekrényhez mentem, hogy elővegyek egy pulóvert, illetve az ajtóról leakasszam a kabátomat. Megfogtam a pálcám, zsebrevágtam, hátha kint szükségem lesz rá, és elindultam ki, az épületből. A rét mellett elhaladva már láttam a szökőkút íveit, bár be kell, hogy valljam, nem számítottam arra, hogy ennyire hideg lesz idekint, így zsebre tettem kezeimet, és mentem tovább. A sötét ellenére tudtam, hogy már majdnem ott vagyok, ami eredetileg a célom volt. Néha szeretek kijárni esténként. Azonban kissé meglepődtem, mikor az egyik diákot véltem felfedezni a szökőkút peremén ücsörögni. Nem volt még dolgom takaró után kint mászkálókkal, hiszen ki az az elmebeteg rajtam kívül, aki kijön ide? Hát, úgy néz ki ez a lányka. Mivel még nem láttam ezidáig, feltételeztem, új lehet. Fél év alatt nagyjából sikerült kitapasztalnom, kik járnak ide, de őt még nem láttam. Minden mogorva, és rossz szándékot félretéve, úgy döntöttem előadom magam diáknak. Hiszen simán kinézek végzősnek, neeem? Vagy mestertanoncnak. Ó, megvan. Hetedikes leszek.
- Helló! - odaléptem a lány elé, s ezzel egy időben le is ültem mellé. Nem mondhatnám, hogy meleg volt a kút pereme, de mivel a lustaság nagyúr, így nem foglalkoztam vele. - Mi járatban erre egy ilyen szép lány, ilyen mogorva időben? - néztem magam mellé és próbáltam kivenni az arcát. Nem akartam a szemébe világítani, én is kezdtem már megszokni a sötétet teljes mértékben, így úgy vélem nekem sem tett volna jót, ha elkezdek itt világítani. Amúgy is. A hangulatot mindig is a sötét adja, legyen szó akármilyen beszélgetésről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 3. 18:12 | Link

Ármin - olyan este 11 körül

Szép, holdfényes este. Ha az időjárási adottságokon múlna csak, hogy mikor indulok sétára, mostanában szinte biztos, hogy folyton kint lennék. De szerencsére nálam ez sok más összetevőn is múlott, mint például a hangulatomon, ami napok óta először, most volt ilyesmire megfelelő.
Hosszú fonatot készítettem a hajamból, felvettem egy fekete farmert és a szürke, jól kibélelt, igencsak meleg pulóveremet, aztán el is indultam.
Nehéz döntés volt, hogy merre menjek. Egy darabig szinte teljesen céltalanul bolyongtam a kastélyban, bár már a sétám elején biztos voltam benne, hogy valahol a szabadban fogok majd kikötni, ugyanis azért indultam neki, mert az ablakon kinézve elcsavarta a fejemet a felhőmentes éjszaka. Elég ritkán lehetett mostanában ilyet látni, szóval talán nem is csoda, hogy úgy megtetszett a látvány.
Addig bóklásztam ameddig ki nem tévelyedtem a fénylő lelkek udvarára. Ott sóhajtottam egy nagyot és úgy éreztem, hogy most itt lesz az ideje végre megállni és letelepedni egy kicsit, így a közeli padhoz léptem és lecsücsültem rá. Közben összébb húztam az egyébként rám elég bő pulcsit és összefontam magam előtt a karjaimat, ugyanis kezdtem rájönni, hogy kicsit túlságosan is lengén öltöztem a mostani időjáráshoz. A lábaimat keresztbe tettem, közben pedig, körbenézve meg kellett állapítanom, hogy gyakorlatilag senki nem volt itt kint az udvaron, rajtam kívül. Annyira ki volt halva a kastélynak ez a része most, hogy akár bárki szabadon meg is gyilkolhatott volna, észre sem vette volna senki. Na persze, azért ahhoz még nekem is lett volna egy-két szavam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 544
Írta: 2012. december 3. 18:41 | Link

Hollym - Tizenegyet üt az a fránya óra

Tekintve, hogy gyakorlatilag gyengélkedőre küldött megint egy egész kviddics csapatnyi embert, illendő, hogy meglátogassa őket. Egy kicsit elhúzódott a dolog, már estefelé van, amikor elindul kifelé. Viszont, ha már itt van, akkor meglátogatja a kedvenc helyét a kastélyban, vagyis a fénylő lelkek udvarát, ahol régebben rengeteg időt töltött. Ide nem jártak olyan sokan, ő pedig amúgy sem volt az a társasági ember, így aztán ez volt számára az egyik tökéletes hely.
Belépve a kúthoz sétál, a kellemesen sötét helyen most sincs sok mozgás, talán csak a lány lábai azok, melyek elárulják, hogy ott van. Ezek szerint nincs egyedül. Jobban megfigyelve a másik fél mostanra valószínűleg odafagyott a padhoz, és a tavasz eljövetelével majd ő is átalakul fagyott lányból, nos, nem fagyottá. A humora még mindig nincs a helyén. Elindul felé, reméli, hogy nem néz ki úgy, mintha valami mutogatós bácsi lenne. A kabátja gombjait kigombolva áll meg a lány előtt és levéve a kabátját odanyújtja neki.
- A lányoknál szerintem kellemetlenebb, ha felfáznak.
A sálat megigazítja, majd a nadrágja zsebeibe dugja a kezeit és végignéz a lányon. Ismerős, de nem úgy, hogy nem ugrik be neki elsőre, pontosan tudja ki ő. Az ember emlékszik ilyen fontos emberekre az életéből.
- Te különösen vigyázhatnál magadra, szentem.
Most, hogy már  tudja, ki is a lány, bátrabban le mer ülni mellé. Holly jó, ő nem hiszi majd azt róla, hogy nem illő szándékai vannak vele. Azt a kort már kinőtték mind a ketten. Legalábbis amíg jobban bele nem gondol a dologba, addig ez az állítás határozottan igaz.
- Miért ülsz itt kint, egy szál pulcsiban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 3. 20:02 | Link

Ármin

Nem telt olyan sok időbe, és léptek zaját hallottam. Nem gondoltam volna, hogy pont most fog belém botlani bárki is, reméltem, hogy legalább ez az egy este nyugodt lesz. De nem. Túl nagy luxus is lett volna, hogyha ma békésen üldögélhetek itt, anélkül, hogy békémet bárki megzavarná.
A szemem sarkából pillantottam fel az ismerős hang tulajdonosára, de nem voltam hajlandó rendesen a szemébe nézni. Sőt, inkább igyekeztem hideg tekintetet erőltetni az arcomra. Ez nálam afféle védekező mechanizmus volt. Ha valakit túl közel engedtem magamhoz, azt utána el kellett löknöm magamtól, és Ármin nagyon is közel volt egykor, még ha nem is tudott róla, még ha nem is történt köztünk túl sok minden úgy igazából, sőt. Igazából, csak egy kicsi kis csók volt az egész. De azért belül valahogy mégis sikerült annyira feldúlnia a dolognak, hogy most még az arcába sem volt kedvem nézni.
- Szia. - szóltam oda neki halkan, miközben hagytam, hogy az ujjaim közé csússzon a szövetkabát. Egy pillanatra élesen rászegeztem a pillantásomat, majd illedelmesen, de mégis hűvösen elutasítottam a figyelmességet.
- Köszönöm, de nincs rá szükségem. Nem vagyok fázós típus, felfázni sem fogok. - nem akartam felvenni a ruhadarabot. Nem akartam sem azt, hogy szívességet tegyen nekem, sem azt, hogy érezzem az illatát a kabátban, vagy hogy bármit meg kelljen köszönnöm neki. Hűvös és bunkó akartam vele lenni, ahogyan azt minden emberrel tenni szoktam... De annyira nehezen ment.
- Unatkoztam és láttam, hogy egész kellemes itt kint az idő, gondoltam kinézek. Szeretem ezt a helyet. És te mit keresel itt? - még mindig nem néztem rá, de azért a testtartásom nagyjából felé fordult, éreztetve, hogy figyelek. A szemeimet a nyakára és az arca alsó részére szegeztem, végignézve az ajkain is. Bárhova, csak ne a szemeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 544
Írta: 2012. december 3. 20:43 | Link

Hollym

- Mindig ezt mondják a lányok, aztán többször járnak pisilni, mint levegőt venni. Zavaró lesz majd Felagund dupla bájitaltanán, mint inkább triplának tűnik, tudod, ott csurognak a bájitalok.
Fiú, nem tehet róla. Nem gondol bele, hogy esetleg van olyan téma, ami nem illendő. Mint például ez a mostani is, különben is, Holly annyiszor jár mosdóba egy nap, ahányszor csak jól esik neki és még csak be se kell számolnia róla, sőt azt főleg, hogy nem. A lány visszautasítja a kabátot, de ő nem adja fel, egy pillanatig vár, majd ügyes mozdulattal a lányra teríti a kabátot, az ilyen mozdulatokban nagyon jó.
- Jobb, ha úgy hagyod, különben erőszakhoz kell folyamodnom.
Ő nem akar hűvösen viselkedni a lánnyal, mivel amúgy is hűvös, kicsit olyan, mintha érdektelen ember lenne, pedig egyáltalán nem olyan, csak ilyen a stílusa. Megmondja, amit gondol, mégis eléggé magának való.
- Amikor még idejártam ez volt a kedvenc helyem. Sok mindenről gondolkoztam itt, a tanulásról, a jövőről…
~ Rólad.~
A gondolatra halványan elmosolyodik. Nincs hosszú múltjuk, mégis, az a pár pillanat, az előtte és utána lévő érzelmek, neki sokat jelentettek mindig. Végül is, ki ne emlékezne szívesen az első csókjára?
- Én vezetem a kviddicsmeccseket, legalábbis most egy ideig. Jól mutat majd az önéletrajzomban. Merre tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Laurena Aquamarine
Független boszorkány, Diák Levita (H), Végzett Diák


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3179
Írta: 2012. december 6. 00:07 | Link

December 6.
Mikulás napja

Kaland Trixinek PART IV.  Angel


Nem volt egy nagyon nehéz feladvány ez! Főleg az utolsó szavak, nagyon árulkodóak voltak, remélhetőleg Trixi is rájött, hogy a Fénylő Lelkek udvarába kellett megérkeznie. Amint megérkezik, máris feltűnhet neki, hogy itt valami más, mint eddig volt. Lau pirosra színezte át a szökőkút színét, pont azért, hogy nagyon feltűnő legyen, a vizet pedig behintette kis csillámmal, hogy gyönyörűséges látvány legyen ez az egész, ha Trixi megérkezik, egyből vonzza oda a lány figyelmét.
Ha közelebb megy a szökőkúthoz, s mélyen belenéz, a szikrázó vízben ékszerek pompáznak, melyek pontosan megegyeznek Trixi stílusával. Ez nem véletlen, ez is egy kis meglepetés a lánynak, amit minden bizonnyal hamar kipecázik, s máris magáénak birtokolhatja őket. A kalandnak viszont itt még korán sincs vége, az ékszerekkel együtt újabb levél jelenik meg Trixinek címezve, s a következőket tartalmazza:



Valóban ez volt az utolsó előtti állomás, a következőben már Laurena várja a lányt, felfedi kilétét és átadja a további dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2012. december 6. 19:01 | Link

Lau Smiley)))

Trixi izgatottan érkezik meg a Fénylő Lelkek Udvarába. Kapott már zoknit, manót, de amit itt talál, attól szeme-szája eláll! A szökőkút vize megváltozott, piros és arany színekben csillog. Valami gyönyörű! És bizonyára nem volt egyszerű elkészíteni. Ráadásul ez a kastély egyik legkedveltebb helye, rengeteg diák megfordul itt. De ez az ajándék csak az övé, csak neki szól! Lelkendezve közelebb megy, és ekkor veszi észre a kút alján csillogó tárgyakat. Érdeklődve kihalássza őket, és ekkor látja, mik is azok: egy pár fülbevaló és egy nyaklánc. De milyen klasszul néznek ki! Fel is venné őket most rögtön, ha nem lennének vizesek. Így inkább csak zsebre vágja őket, és összedörzsöli a kezét, amelyek igencsak elfagytak már a hideg víztől és a széltől. Elgémberedett ujjakkal, de mosollyal az arcán bontja fel az utolsó borítékot. Az utasítások egyértelműek: A Levita toronyba kell mennie. El is indul azonnal, és közben töri a fejét. Természetesen nagyon élvezi ezt a kis kalandot, de ki állhat a hátterében? Bizonyára egy nagyon kreatív és tehetséges Levitásról van szó, hiszen a vizet tuti nem volt egyszerű átszínezni. De találgatások helyett inkább szedi a lábát, kettesével veszi a lépcsőket, és alig várja, hogy találkozzon a titokzatos jótündérével!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 11:33 | Link

Szendrődy tanár úr

A levegő kicsit javít a kedélyállapotomon, de még mindig  egy időzített bombának érzem magam, ami bármikor robbanhat. És ezt nem akarom. Emlékszem, amikor utoljára keltem ki magamból, újra kellett tatarozni egy szobát, plusz Gregory ide száműzött, de hogy ő honnan tud erről a helyről, az rejtély. Hiába az apám, legalább is papíron, utálom. És akit utálok, azzal nem fogok leállni cseverészni, de szerintem ez egyértelmű.
Már kezdem érezni, hogy hidegebb van a vártnál, de nem érdekel, hiába tudom, csak magammal cseszek ki, mert én fogok bezsebelni egy tüdőgyulladás, még sincs az az Isten, hogy oda visszamenjek, legalább is addig nem, amíg el nem tűnik onnan az a rengeteg ember.
Sokszor elgondolkodtam már azon, mi lett volna, ha szimplán Amszterdamban maradok, ott jó volt, ó de még mennyire, de itt. Ez az egész hely bazira idegen nekem, és mindenféle előítélet nélkül mondhatom, hogy szenvedés lett itt, legyen bármennyi évről is szó. Akikkel eddig találkoztam, mások, mint én, nagyon, és ha mindenki ilyen... na nem mintha én lennék a megtestesült barátkozás, de azért pár egyén szokott lenni, akiket elviselek, de itt...
Sóhajtok, mivel egy hangot hallok, és mivel rajtam kívül senki nem olyan hülye, hogy itt üljön, bátran merem feltételezni, hogy engem szólítottak meg, na de minek. Ez egy olyan dolog, amit sose fogok megérteni, bennem sosincs késztetés, hogy odamenjek valakihez, ha egyedül van, de gondolom, csak én lehetek ilyen elcseszett.
- Üdv- motyogom némi akcentussal a hangomban. Komolyan, francia lévén az angolt előbb megtanultam, és könnyebben, mint a magyart, és az jobban is megy, de nem hiszem, hogy itt az angolommal annyira boldogulnék. A franciáról nem is beszélve.
Ahogy leül mellém az illető, a szemöldököm magasba szalad, majd fél perc múlva egy beletörődő sóhajt hallatok.
Oké, akkor beszélgessünk... persze, miért is érdekelne másokat, hogy nekem ez nem megy, és alapból kedvem sincs hozzá, na de mindegy.
- Bent sok az ember... nem bírom a tömeget- vonok vállat, sose szégyelltem eme hiányosságomat, sőt úgy alapból semmit. Gregoryra fogok mindent, miatta vagyok ilyen, hát tessék.
- És te?- gond nélkül tegezem le, nem lehet sokkal idősebb nálam, és amúgy is, itt úgyis mindenki tegez mindenkit nem? A szemeimben némi érdeklődés csillan, ami csodával egyenlő, ha rólam van szó, de hát mégis csak egy ismeretlen valakiről van szó, és most nem is akarok tapló lenni.
- Mikor kijöttem, még nem hitte volna, hogy itt ennyire hideg van- motyogom szinte magamnak, mert valamiért biztos vagyok benne, hogy ez őt nem érdekli. Fázósan fonom össze a karom a mellkasom előtt, és úgy vizslatom az idegent itt mellettem.
- Ophelia- biccentek, majd pár másodperc múlva, hezitálva nyújtom az egyik kezem, mert nekem is mindig nyújtották, amit persze nem tudok mire vélni, de ha itt ez a szokás...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 20:07 | Link

Ármin

Kicsit elfintorodtam. Ármin kezdett átlépni egy bizonyos határt, ami már nálam is az undorítóság határát súrolta, így kicsit megköszörültem a torkomat és fennhangon beszélni kezdtem.
- Örülök, hogy ilyen mértékben leköt az anyagcserém, de talán most már... Eleget beszélgettünk a témáról, nem gondolod? - vontam fel a szemöldökömet, és egy sokatmondó pillantással igyekeztem érzékeltetni, hogy a válasz igen, teljesen függetlenül a fiú véleményétől.
Aztán a kabát a vállamon landolt, de én ezúttal hagytam a dolgot. Nem volt kedvem leállni megbirkózni a fiúval, ráadásul esélytelen is voltam, hiszen egy ilyen lelkes kviddicsest nem annyira könnyű legyűrni.
Végighallgattam a fiú létére viszonylag érzelgős dumáját erről a helyről és azt is hagytam, hogy rendesen válaszoljon a kérdésemre.
Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet, ugyanis legnagyobb meglepetésemre, csupa újdonsággal szolgált nekem a fiú.
- Érdekes, nem is tudtam, hogy Markovits abbahagyta. - kicsit megvontam a vállamat, de csak finoman, annyira nem izgatott azért a dolog.
Aztán Ármin egy érdekes kérdést tett fel, és bár sejtettem, hogy a kérdés alapvetően nekem szólt, érdemben mégsem válaszoltam rá, hanem inkább visszafordítottam rá, és a nevében meg is válaszoltam.
- Hallom megnősülsz. - miután kimondtam a mondatot, gratuláltam magamnak. Sem a hangom nem csuklott el, de nem vágtam fura fejet... Csak a szokásos, magamhoz méltó, viszonylag hűvös és érzéketlen hangnemmel és stílusban tálaltam neki a tényeket, amelyekről ő persze régebb óta és jobban is tudott, mint én magam. Csak, hogy ezt is említsük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:08 | Link

Rose
- dec 31. délelőtt.

Hogy egy percet sem képes egy helyben, a fenekén tölteni, édesanyjától örökölte, aki hatszor körbeugrálja apját, míg az a varázsvilág híreit olvasva sokszor teljesen elfeledkezik kötelezettségeiről, fontos, vagy kevésbé fontos dolgairól. Hangosan szidalmazza az árfolyamértékek lefolyását, a politikai élet döntéshozatalait, a minisztert, annak fiát, még Ivánt is előkapja néha, hogy miért nem tesz rendet országunk fővárosában. A nagyobbik Araczki olykor leül apjuk mellé, hogy hosszadalmas vitába bonyolódjon vele, és elmondja századjára is, ő Vácról semmit nem tehet az ellen, amit az okosok fent művelnek. Nimród morogva kéri ilyenkor az édesanya által elkészített tejeskávéját, és magában elmélázva folytatja beláthatatlan hosszúságú magyarázatát az egész világ számára. Ilyenkor például jó távol lenni a ház urától, és megbújni az évek során fellelt egyik-másik rejtekhelyen. Endre egész héten jár-kel a kastélyban, és annak környékén, mindent felkutat, megkeres, megtalál, egyszerűen mindenhol ott van, csak ahol éppen lennie kellene, na ott nincs. Bőrdzsekijét magára kapva, napszemüvegben indul, hogy ismét friss levegőt szívjon. A talárját, mint egyébként kötelező ruhadarabot, rég nem tart magánál, még Angliában szokott le erről az öltözékeltakaró, sivár lepelről, amit akkor is csak akkor és úgy vett fel, ha maga az igazgatóság parancsolt rá. Hiába, az öltözködésére mindig szeretett odafigyelni. Első gondolata, hogy a csárdába, vagy a közeli pubba látogat el, hogy igyon egy jól elkészített, finom forralt bort, de útközben letér az odavezető ösvényről, mert egy sokkal érdekesebb látnivaló gondolata csillapítja kíváncsiságát. A navine folyosója környékén beszélték a festménylakók, hogy ha egyszer kiszabadulhatnának kereteik fogságából, akkor egy bizonyos bölcselő udvart látogatnának meg, amiről olyan sokan csevegnek mostanság. Endre ugyan csak fél füllel hallotta ezt a beszélgetést, de nem feledte el, és ami képes eltántorítani a forralt bor útjáról, az bizony megér egy misét. Bakancsa hangosan becézi a hótakarót a negyedéves talpa alatt, és bár hideg van, legalább a magasban leselkedő Nap sugárzó fénye nem égeti ki a fiú szürke szemeit. Nem biztos a számára ideális, az udvarhoz vezető irányban, de mintha úgy hallotta volna, hogy egy tiszta vizű, fénylő kutat kell keresnie, az pedig csak erre lehet, hiszen... hiszen ha nem erre van, akkor...
- Csak keringek itt összevissza - fejezi be gondolatait a szokott hangnemnél sokkal hangosabban, és meleg levegőt kiengedve száján megáll, és szemüvegét orra hegyére tolva tekint fel az égre. - Az egyik oldalamon egy hatalmas kastély éktelenkedik, a másikon egy bazi nagy erdő, felettem a kék ég, én meg idelent fogok megfagyni. Azok a piszok festmények ezer, hogy csak kitalálták azt a kutat!
Hangosan mérgelődik, de közben folytatja útját, mert félő, hogy beigazolódik a fagyás képzete.
- Azért nem volna rossz az újévet megélni - mondja magának, és Istennek is részben, hogyha a kút nem is létezik, őt azért ne hagyja meghalni. - Nem hiszem el, hogy az a sok öreg nő a semmiről beszélgettek a poros vásznuk alatt! Én meg még hiszek is nekik! Ez komolyan mondom..., ilyen nincs a világon sem!
Belejön a morgásba, és ha ezt a jelenetet most egy családtag látná, azt mondaná, hogy igen, bár az aktivitását édesanyjától örökölte, jutott belőle Nimródból is, aki seperc alatt felbőszül bármily apróságon is. Endre ugyan türelmesebb ember, mint az öreg, kiéli magát a hóban, egyedül, a világ mögött, egy nem létező kút keresése közben.
- Bölcsnek hiszed magad, mi?! - kiáltja a tiszta vizű kútnak, hátha az fogja magát, és kegyeskedik a negyedéves fiú elé jönni. - Bölcsen elbújtál, annyi szent. Biztos szereted a magányt, mert hogy nem sokan találhatnak rád, a fejem teszem erre! Bezzeg én ráérek egy tárgyat keresgélni, mint valami mugli filmszínész, aki ereklyék után futkos két órán keresztül... nem vagyok normális.
Morog, és morog, de közben rúgja a havat maga előtt és zsebre tett kezekkel halad remélhetőleg a megfelelő irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. december 30. 16:37 | Link

Endre
~ december 31.


Az utolsó napot, ami van az évből az iskola falai között töltöm. Ádám ma is dolgozik, így csak este megyek le hozzá, közös megállapodás alapján. Így ki tudom használni, hogy itt nagy hó van, kellemes társaság, némi mézeskalács a konyhán és persze tankönyvek, amiből tudok tanulni. Napok óta a szobámban ülök, és a szünet előtt feladott anyagokat tanulmányozom, tekintve, hogy ez az utolsó év, muszáj annyit tanulnom, amennyit csak tudok. Így is kétszer buktam, nem bukhatok hát meg az utolsó vizsgámon is. Mondjuk az a kettő sem volt piskóta, az egyik csakis a lustaságomon múlott, a másik azonban.. ójajj, az a felejtés bájital, amit még Seren főzött meg nekem. Ezek az idők is régen múltak, de nem sokat segítettek, hiszen ugyanúgy nyert a kíváncsiság, ugyanúgy tudtam mindent, mint előtte, pontosabban kikutattam mindent pont úgy, ahogy előtte. Tudom, hogy ki az apám, vagyis ki volt az apám, és sosem szerettem, de volt helyette más. Ezért jó, hogy egy ideje már nem az a család a családom, aki ellökött magától, mert van valaki, aki mellettem lehet. Na de vissza a jelenbe. Ledobtam a tankönyveket, amiket már konkrétan rongyosra olvastam, majd kimentem a fürdőbe, hogy átöltözzek, és összekészüljek. Egy vastagabb harisnyába bújtam, ami kötött és mintás volt, hozzá egy derékig érő pólót, és egy combközépig érő kabátot vettem. Hosszú sálat kötöttem a nyakamba, majd összegomboltam a szövetkabátomat, és cipőt húztam. Kivételesen félretettem a magassarkúimat, hiszen kint nagy a fagy, hasra esni pedig nem szeretnék. Egy sima fekete csizmát vettem, és már indultam is. Azonban mielőtt kimentem volna, útba ejtettem a konyhát, az emlegetett mézeskalácsért. Önmagamat meghazudtolva kértem egy tíz-tizenkét darabot, és amint a zacskót megkaptam már mentem is ki a hidegbe. Sosem árt egy jó kis séta, szokták mondani, még ilyen hidegben sem. Bal kezemben szorongattam a zacskót, jobbosommal pedig falatozni kezdtem. Öt darab után zsebre tettem, és arra koncentráltam, hogy kinyissam a nagy faajtót, amin át ki tudok menni. Eredetileg hátrafelé indultam, de út közben hangos kiabálásra lettem figyelmes. Próbáltam nem foglalkozni vele, de mint mindig, most is a fantáziám győzött, így elindultam a hang irányába. A fénylő lelkek udvarától nem messze egy diákot véltem felfedezni, de mivel ebben sem voltam teljesen biztos, közelebb mentem.
- Jól vagy? - léptem oda hozzá, és elkezdtem mellette lépdelni, felvéve a tempóját. - Mit keresünk? - mosolyogtam rá kíváncsian. Ugyan megváltoztatta az úti célom, de látszott rajta, hogy keres valamit, és bár sejtem, hogy a FLU-t keresi, inkább megkérdezem. Tény ami tény, vannak itt furcsa emberek, akiken olykor még én is meglepődöm, bár ő egész normálisnak néz ki, leszámítva azt, hogy tulajdonképpen senkinek sem kiabált, csak magának. Vagy magába, vagy hogy mondják. Ettől igaz nem fogom lenézni, mert nem ismerem, és nem mellesleg én is szoktam magamban beszélni. Ilyenek az emberek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 18:48 | Link

Rose
- dec 31. délelőtt.

Nem lát senkit maga körül, csupán ezért mer a normális beszédnél hangosabban, szinte már-már kiabálva konzultálni magával, és szidni a kutat vizestül, bölcsestül. Amikor közeledő léptek zaját véli felfedezni, azt hiszi csak képzelődik, és beszél, hadonászik tovább a levegőben, fekete keretű napszemüvegén át látva a most igen idegesítő világot. Elméleteket is gyárt időközben, miszerint a keresett kút teleportkapu segítségével elugrik a negyedéves elől, nehogy túl könnyű legyen annak megtalálnia őt. Amint közelebb ér, a kút felkészül és ugrik, majd fülelve a fiú nehéz lépteinek zaját, újbóli ugrással hagyja el a majd' felfedezett helyszínt. Végül kiderül, hogy a hallani vélt léptek lábakat, és kezeket is tartalmaznak, és az Endre ritmusához igazodó lány mosolygósan néz fel rá. A navinés zavarba jön egy pillanatra, hiszen eddig családtagokon kívül senki nem volt szem-és fültanúja a természettel, annak erejével vitázó fiatal haragos, lázadó kiabálásának.
- Hejhó - teszi szája elé ökölbeszorított jobbját, és tettetett köhögést ad ki magából. Még torkát is megköszörüli, igyekszik nagyon betegnek látszani, akiből természetesen megfázott hangok jönnek felszínre. Még jó, hogy hideg van, és arcát a hűvös idő megcsípve pirossá színezte, mert máskülönben most nagyon kellemetlenül érezné magát az előzőek végett. - Á, egy kicsit megfáztam, tudod. Az idő, meg a hó, meg ööö... a tanév.
Hogy a tanév mégis hogyan és miképp jut épp most az eszébe, az kétely, és kérdés, viszont már nem lehet segíteni ezen, kimondta. A frissen érkezett kollegina ezek után biztosan bolondnak nézi a magas növésű navinést, aki ezt meg is érdemelné lefutott körei után.
- Azt beszélték a minap azok az öregasszonyok a navine felé vezető egyik folyosón, hogy van valamiféle bölcs kút a kastély körül, de szerintem csak tudták, hogy hallom őket, és ezért pletykáltak olyan hangosan.
Kezeivel segítve a kommunikáció hatásos kimenetelét, igyekszik részletesen beavatni új ismerősét a negyedéves. Azok a festmények kellőképpen felcsigázták, biztos volt benne, hogy ott sokat megtud majd az iskola történetéről, mint ahogyan a trófeateremben tett kirándulása során is, viszont jelenleg nemhogy történelmet, még egy darab bötűt sem lát sehol. Csak havat és a saját leheletét figyelheti, esetleg a lánykát maga mellett, de őt csak óvatosan, mert még a végén erről is pletykálni fognak az amúgy semmiről sem tudó, mégis mindent tudni vélő boszorkányok a kereteikben.
- De nem tudom - mondja tanácstalanul a lányra nézve, akinek arcát most jobban szemügyre is veszi. - Szerintem ez a szökőkút menekül előlem.
Kineveti szavait, olyan bénán és bután hangzanak, hogy szörnyű a tény: ezt bizony tényleg ő hozta össze, nem Ákos, nem más, ő. Még vállait is meghúzza, így teljesen feladva a dolgot, szerencsétlenül és viccesen érzi magát.
- Nem szoktam egyébként ennyire béna és elátkozott lenni - mondja röhögve Rose-nak, és leveszi napszemüvegét, hogy ha a rellonos szeretne a szemébe nézni, akkor akadályok nélkül tehesse azt meg. - Nem rég jöttem egyébként az iskolába, és leginkább a csárdát és annak környékét ismerem.
Nem biztos, hogy ez a legjobb bemutatkozó szöveg a részéről, de elég nyugisnak és türelmesnek tűnik a partner, talán meg sem fog kottyanni neki a bolond unikornis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2013. január 2. 18:08 | Link

Endre
~ december 31.


Bár a köhögés megtévesztő, rögtön mosolyogni kezdek. Jól tetteti, hogy meg van fázva, én is sokat éltem a lehetőséggel, meg amúgy is felismerem, ha valaki füllent. Az ifjú ismerős pedig ezt kifejezetten rosszul csinálja, de nem baj, élvezem, úgyhogy nem szólok neki, hogy észrevettem, csak szélesen mosolygok. Furcsa ebből a szemszögből látni azt amit anno én is megcsináltam, dehát fiatalság, bolondság, ahogy a mondás is szól.
- A tanév, áááá. Az aztán tényleg beteggé teszi az embert. - bólogatok pontosan olyan együtt érzően, ahogy csak tudok. Persze a mosolyt nem tudom elnyomni, ami most még szélesebben virít arcomon. Hazudni aztán valóban nem tud, hiszen ki az, aki szó szerint belefázik a tanulásba? Én még nem találkoztam olyan emberrel, de akkor gratulálok neki, így elméletben, elvégre, ehhez jó nagy tudás, meg tehetség kell. Hogy nem lehet szeretni tanulni, olykor nem értem.
- Óóóó, hogy egy kút... hát ilyen itt nincs. - vágok szomorú arcot, mint a három éves kislányok, amikor nem kapják meg az a csokit, amit akarnak. Közben haladok tovább mellette, és figyelem, amint magyaráz, olyan semmilyen arccal magam elé bambulva haladás közben. Néha olyan jól esik elbambulni, ilyenkor elkalandozhatnak a gondolataim, és mikor magamhoz térek egy fokkal mindig jobban érzem magam.
- Béna és elátkozott, kutak nélkül.. mindez összevetve nem fest ám valami jó képet rólad.. - jelentem ki, mintha komoly lennék, majd ismét elmosolyodom kedvesen, mint a három éves kislányok - példánál maradva. - Na, gyere, ne legyél olyan béna. - ragadtam meg egyik kezét, és ellentmondást nem tűrve elkezdtem magam után húzni a fénylő lelkek udvara felé. Nem volt több két perc sétánál, így legalább azt elkönyvelheti, hogy jó felé bolyongott. Mikor odaértünk, elengedtem a kezét, és leültem a kút szélére, keresztbe tett lábakkal.
- Tessék, gondolom erről beszéltek a hazug banyák. - néztem körbe én is, ezt a helyet mindig is kedveltem, hiába van itt évek óta. Jó néhány rajzom is itt született, bár az utóbbi időben nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, mint rajzolás, vagy művészet, de maguk az emlékek, jól estek. Majd szánok rá időt, hogy megint elkezdjek alkotni, hiszen sokra vihetném vele. Csak úgy, mint a korival, amit újra kéne kezdenem edzés szerűen, mert már több mint egy éve nem volt a lábamon korcsolya. Pedig mikor idejöttem még napi szinten bejártam a városba, csakis emiatt. Mennyi minden megváltozott azóta..
- Na hogy tetszik? - éledtem fel a múltból visszatérve a jelenbe. Nem éri mag azon rágódni mi volt, vagy hogy mi lesz, inkább csak arra kell terelni a figyelmet, hogy mi van most. Élj a mának, vagy sokkal inkább a pillanatoknak, hisz ezek határozzák meg az életed. Bölcsességek, éljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 544
Írta: 2013. január 7. 01:04 | Link

Bűbájos Holly

- Az a baj veled, hogy sosem lehet tudni mi a jó téma. Bármint mond az ember - legalábbis én -, mindenbe bele tudsz kötni. Tőrt döföl belém.
Pontosabban csak megforgatja. Az a tőr azóta benne van, amióta a lány visszautasította egyetlen csók alapján. Férfiúi büszkeségének annyi és most már csak annyit tud tenni, hogy magában elkönyvelheti, sokat javult, de ha ezt kimondaná, az megint cikis rész lenne.
- Mielőtt még megvádolnál semmi közöm hozzá. Nem tudom, hogy mi volt pontosan, részleteket nem közöltek. Csak suttognak a falak.
Apró, szellemes megjegyzés az Edictumra, és annak szennyrovatára, melyet mindenki azonnal a megjelenés után szeretne elolvasni, hogy tudja, ezúttal mit tett, vagy a többiek mit tudnak, hogy mit tett.
- Van, aki azt mondja, alkoholproblémákkal küzd. Tudja bánat mi az igazság, nekem pénz kell, a terep pedig nem ismeretlen.
A következő mondatra, bár nem feltűnően, de elhúzza a száját. Göndör hajába túrva vesz egy nagy levegőt, ezzel is hagyva néhány másodpercet magának, hogy megválaszolja érzései szerint a helyes választ.
- Ezt már régen nem én irányítom. Igen, volt egy ilyen része a dolognak. Tudod, majd a távoli jövőben egyszer, ha már elvégezte az iskolát, dolgozik. Tudod öt éves terv.
Mindig öt évre tervezett előre. Minden évet azzal kezdett, hogy értékelte és bővítette a terveit egy évvel. Szerette betartani a terveit. Eddig mindig csak pozitív eredménye volt, hiszen mostanra saját lakása van vele, munkája is, melyet nem hitt volna, de tervben volt, hogy lesz, csak éppen nem az, hogy itt. Minden olyan tökéletes volt.
- De terhes. Miért hiszitek azt, hogy egy gyűrű azt jelenti, hogy a gyerek is jöhet? Ez nem így van. Ez nem normális.
Kicsit előre dől, könyökeit a térdeire helyezi, állát megtámasztja rajta.  
- Vállalom a felelősséget persze, csak azt hittem, korrektebben kezeljük ezt a témát, megtervezzük.
Ilyen fiatalon pont, hogy gyereket nem akar nevelni. Dolgozni akar, tanulni, élni, megismerni a világot, majd ha már lesz tapasztalata, amit átadhat és megtakarítása, amit rá költhet, na akkor jöhet a gyerek.
- Na és te? Terrorizálsz valakit éppen ellenállhatatlan, csalfa bájoddal?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 15:44 | Link

Hiába vagyok már egy ideje a kastély falai közt, néha elfog az érzés, hogy időként egy-egy helyiség, folyosó, sőt egész szárny képes, és fogja magát, és elköltözik máshová, és amit eddig megtaláltam, most hiába keresem. Persze az is lehet, hogy ez csak egy jó kifogás arra, hogy tökéletesen bénán tájékozódom. De mégis melyiknek nagyobb a valószínűsége? Naná, hogy annak, hogy a kastély szórakozik velem! Csak velem.
És most ismét, fogalmam sincs hol vagyok, órára tartok, de már a végén azt se tudom, melyikre indultam el. Persze a jóslástan tankönyvem megsúgná, ha betekintenék táskámba, de az túl egyszerű lenne. És ki tudja, talán még a könyveim is gyorsan kicserélődtek a móka kedvéért. Nem, nem vagyok paranoiás, de esküszöm csinált ilyet már az egyik. Azt hiszem Átváltoztatástan volt ráírva kezdetben. Nincs is ilyen órám!
Egy újabb bal kanyar, és egy folyosón találom magam, melyről csupán egy boltíves ajtó nyílik. Ha már itt vagyok, mindenképp megnézem, hátha tanterem, de ahogy közelebb érek, érzem, hogy hidegebb levegő süvít be a küszöb felett. Megtorpanok, és kikapom pulóverem táskámból, és magamra rángatom. Először fordítva, de még mielőtt az ujjaiba is bebújnék, elforgatom nyakamon. Remélhetőleg elég lesz, talán nincs olyan nagy hideg ma.
Kezem a kilincsen, és már lököm is ki az ajtót, és szinte repülök utána, mert kicsit nehezen nyílik először, aztán meg nagyon.
Először azt hiszem, hogy a kastély egy romos részére érkeztem, de nem, csupán hiányzik a tető. Az oszlopok mentén egy kert látványa tárul elém, közepén egy szökőkúttal, rajta egy ismerős arccal. Valami híres mágus szobra lehet, az biztos, de a neve az életben nem fog eszembe jutni. Történelem könyv sincs nálam, csak jóslástan, ami lehet, hogy átváltoztatástan. Szóval rögtön le is mondok róla, hogy megfejtsem a rejtvényt, inkább beljebb lépkedek, hogy felfedezzem az újabb, sose látott részét a tanodának.
- Sosem tévedhetsz el, ha barátaidra támaszkodsz a bajban - szólal meg a szobor.
- Hát kösz, de nincs itt egyik se - mondom neki. Erre valamiért nem válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 16:24 | Link

A tél egy nagyon jó évszak, a hideget leszámítva majdnem jobb, mint az ősz. Ilyenkor lesz ám móka és kacagás, természetesen leginkább mások kárára. A hóesés megannyi lehetőséget hordoz, amelyekkel a társak agyára lehet menni, s Zoé ezt igyekszik mind kiaknázni. Hiába, olykor a zseniknek is kell egy kis kikapcsolódás.
A mostani lyukas óra eddig kevés áldozatot hozott rellonosunk számára, de ez nem ok a csüggedésre, még kevésbé a tétlenségre. A letakarított járda részeket igyekszik egy-egy kis felületen lefagyasztani épp, hogy az arra járó, gyanútlan diákok jégtáncosokat megszégyenítő tripla leszúrt Rittbergerekkel és más szemgyönyörködtető mozdulatokkal vágódhassanak hasra.
- Awh! - már most olyan megható a dolog, pedig még nem történt incidens. Na, de az óráknak hamarosan vége, addig már csak egy megfelelő hely kell, ahonnan az összes csapdát tökéletesen lehet látni és talán majd a röhögése sem lesz olyan nyilvánvaló... csak egy kicsit.
A hátralevő perceket is el kell azonban tölteni, így az eddig kevés figyelemben részesített udvart kezdi el szemügyre venni. Semmi különleges, szobrok, hó, padok és még több szobor. Hamar unalmassá válik a terep, így végül is célba veszi a legközelebbi kőalkotást, vállát nekivetve fürkészi tovább a helyiséget, újabb csínyeket eszelve ki közben.
Léptek zaja üti meg a fülét, úgy tűnik, figyelmét elkerülte az ajtó szokásos zajos nyílása és zárása. Közelebb húzódik a szoborhoz, majd lassan guggolásba ereszkedik. Elég kicsi ahhoz, hogy ne látszódjon.. Észrevétlennek szánt mozdulatokkal a havat kezdi el gyűjtögetni maga köré, hogy aztán formás kis gombócot gyúrjon belőle. No, nem ám hóembert akar csinálni, ebből bizony hógolyó lesz, amely váratlanul fog csattanni a közeledő hátán, arcában vagy épp, ahol éri.
Pechjére az illető épp az ő szobránál fékez le és kezd el beszélgetni vele, amit alig bír röhögés nélkül hagyni. A hang nem ismerős számára, s mivel barátai nincsenek a kastélyban, így lelkiismeret-furdalástól sem kell tartania.
- Rendesen körülnéztél... Fiú? - hirtelen ötlettől vezérelve szólal meg, bénán utánozva a szobor mély, tiszta hangját, a megszólítás kissé tétován érkezik, mivel fogalma sincs, egy szobor, hogy beszél... Mielőtt még a srácnak leeshetne, mi is történik, kihajol a szobor mögül, s eldobja a hógolyót egyenest a másik felé.
- Meglepiii! - kiált még fel, miközben vigyorogva figyeli a repülő gombócot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 16:57 | Link

Már megint eltévedtem, semmi kétség, de mindegy, kezdek hozzászokni. Jól jönne nekem egy térkép, vagy legalább egy iránytű, csak hogy tudjam, melyik irányban vagyok eltévedve. Most azonban úgy tűnik, semmi egyéb kellemetlenséggel nem jár, hogy nem tudom, hol vagyok, és merre van, amerre tartanék. Nyugalom van, még kellemes az időjárás is, és igen szép részére értem a mágusikolának. És még társaságom is van. Persze már megint csak egy olyan, ami nem is él igazából. De legalább nem akar bántalmazni, vagy szándékosan kiszúrni velem, mint a festmények annó, mikor ide érkeztem.
Aztán már épp azon vagyok, hogy megfordulok, és visszamegyek, keresni egy újabb folyosót, mikor újabb hangot hallok a szökőkút lakója felől. Hogy rendesen körülnéztem-e? Először nem is esik le, hogy nem ugyanazt a mély hangot hallom, ami előbb bölcselkedett, hanem egy másikat, helyette megfordulok, tekintetem ide-oda fordítom, hogy körülnézzek, és akkor megpillantom a fehér golyóbist, mely elég egyértelműen felém közeledik.
- Vhoaa! - kiáltok fel meglepettségemben, és fürgén háthaugrok, de mivel még félig másfelé állok, mint amerre mozdulok, az egész mozdulat egy tökéletesen kivitelezett esésbe torkollik. A hátsó felemre esek, az éppenséggel elkerült, és így már alacsonyabban szálló hógolyó pedig simán a nyakamban landol. A csípő hidegtől néma kiáltásokra formálódik szám, és gyorsan próbálok kikapkodni az olvadó hólét a pulcsim alól.
Végre sikerül is felpillantanom a támadás helyszínéül szolgáló szoborra, és értetlenül bámulok rá. Nem, határozottan ki van rázva, hogy a szobor volt. Még hó sincs a közelében, csak víz, meg a sok kis érme, amit elég ciki lenne, ha belegyúrna a hógolyóiba. De egyáltalán nem is gyúr hógolyót! Hisz az utolsó pillanatban tisztán hallottam, hogy egy lány volt!
Gyorsan felmarkolok egy adag havat, és a szökőkútra felpattanva, védelmétől megfosztva hajítom gondolkodás nélkül nyakába az áldást. Gyorsabban cselekszem, mint ahogy felismerem rellonos évfolyamtársam. De azért a támadáshoz képest viszonylag kedvesen hozzáfűzöm:
- Jé, szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 17:40 | Link

Lesből támadva jobb a móka, persze nyíltan is simán hadat viselne, de kinek kell az esetleges baj?! Zoé a szökőkútban ácsorogva, a máskor vizet köpő alak mögé lapulva próbálja épp visszanyelni a nevetését, de ez kevéssé sikerül neki. Ki sem kell lesnie a szobor mögül, hogy tudja, ez bizony találat volt, nem is akármilyen, s a neszek azt is elárulják, az áldozatul esett srác, hanyatt is vágódott. Kezeit a szájára szorítja, de még így is hallható valamiféle kuncogás. No igen, itt kerül a homokszem, vagy hogy stílusosak legyünk, hópihe a gépezetbe, mert ilyenkor már legalább menekülni kellene, vagy valami ilyesmit művelni, nem pedig kínlódni a nevetéssel és határozottan nem nem mozdulni egy tapodtat sem.
Eme tétovázás eredménye, hogy hamarosan egy nagy adag hó landol a rellonos leányzó nyakában. Mivel azonban nála a sapka, sál és egyéb kiegészítők kötelezőek, őt nem éri olyan kellemetlenül a kontrázás. Az arcát kissé csípi a jeges fürdő, ennek megfelelően fel is sikkant egy pillanatra. Bár kedveli a humort, s értője is, kifejezetten utálja a "fagyi visszanyal" helyzeteket.
A felismerés most már neki sem tart sokáig, ez persze egy csöppet sem segít a levitás srácon.
- Te teljesen hülye vagy??? - fakad ki, s pattan fel, szemei azonban kevésbé szórnak szikrákat, mint általában. Köszönés helyett inkább lehordja Nikolát, legalábbis ez az első terv...
- Neked is szia! - üdvözli végül mégis majd a kezébe vett, de még rendesen össze nem gyúrt hóadagot úgy, ahogy van a levitás arcába szórja. - Ó, és... örülök, hogy látlak! - teszi hozzá egy széles vigyor kíséretében.
- Nocsak! - kapja aztán hirtelen szájához a kezét, mintha valóban totál meg lenne lepve - De hát te tiszta víz vagy! - az már mellékes, hogy ő is és az ő arca is, még mindig jobb máson élcelődni, mint saját magán.
- Egyébként mit keresel itt? A levitásoknak órája van ilyenkor... - pillant fel kérdőn, s gyanakodva méregeti a srácot. Nem szereti, ha az emberek lógnak az órákról... mármint a hasznosabbakról. Hangja nem barátságtalan, de nem is hideg, inkább érdeklődő. Ha esetleg Nikola valami rosszban sántikálna, szívesen segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 18:05 | Link

Ismét tetszeleghetek az áldozat szerepében, no nem mintha kedvemre való lenne a dolog, igazság szerint kezdem unni is, ezért döntök nyomban a törlesztés mellett. A szökőkút szobra meglepetten forgatja kőszemét, ami persze nem igazán látszik, mivel híján van a szembogarának, szóval csak sejthető, hogy azt nézi, mit kaszkadőrködök tálcáján állva, kezemben egy jó adag hóval.
Nem valószínű, hogy visszatartott volna, ha tudom, kivel állok szemben, sőt, lehet két marok fehér kásával kedveskedtem volna neki, de már nem változtathatok a terven. Felháborodottan esik nekem, én meg csak elnevetem magam.
- Csak amennyire te is! - a hatás kedvéért nyelvet is öltök, de nem gondolom túl komolyan, különben nem nevetnék rajta. Úgy látszik ritkán kapja vissza a húzásait, de bennem nem kell csalódni.
Azonban jól belém fojtja a nevetést egy újabb adag hóval. Még a számba is jut belőle bőven, így a következő pár másodpercet köpködéssel töltöm. Ezek után eljátssza a meglepettet. Kapcsolok, és egy gyors mozdulattal a fejére söpröm azt a jó adag havat, ami a szobor fején csücsült eddig békésen.
- Hűű - tátom el meglepetten a számat. - Hát te se vagy épp száraz!
Mielőtt még újabb támadást indíthatna ellenem, leugrok a kútról, és kalimpálok egy sort, mikor sikerül megcsúsznom, és majdnem vágnom egy újabb seggest.
- Igen, tényleg órám volna.. valahol - felelem kérdésére kisvártatva, biztos távolságba húzódva a lánytól. - Jóslástan, ha minden igaz. De eltévedt.. a tanterem, és nem talál engem.
Igen, ez így teljesen hihető. És logikus, valljuk be.
- De most már elég cinkes lenne késve beérni.. remélem nem fog Fédra néni elevenen felfalni, ha legközelebb meglát.
Persze ennek lehetőségéhez előbb a Zoéval való találkozást kell túlélnem.
- És te mi jót csinálsz? - kérdezem, körülnézve, újabb bűntényeinek nyoma után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 18:44 | Link

Mióta a kastélyba érkezett, sokat fejlődött az ilyen helyzetek kezelésében. Korábban igencsak kiborult, ha hasonló történt, az arca is belepirult, ő pedig nagyon dühös lett. De hát ilyen az, ha a mágus gyereke egyedül nő fel, és csak a sikerekhez és ajnározáshoz van szokva. A cselédek nem vágtak neki vissza, ennek itt az iskolában többször is megitta már a levét. Mára képes kontrollálni annyira magát, hogy nem esik rögtön neki a másiknak, és nem feltétlenül az első kemény tárgyat igyekszik a fejéhez vágni. A hó nem fáj annyira, így azt természetesen hezitálás nélkül vágja hozzá ismét.
- Ha-ha-ha!!! - horkan fel a képtelen megjegyzésre. - Szeretnél te olyan hülye lenni, mint én! - vág vissza gőgösen, s nála látható a szemforgatás. Azonban nem űzheti sokáig, mert egy újabb adag hó landol a feje tetején. Amikor ezt igyekszik leseperni magáról, természetesen úgy teszi, hogy a lehető legtöbb a levitáson landoljon. Közben azért kérdőre is vonja, mert neki aztán beleszólása van mindenbe, és kérdőjelezze ezt meg az, aki meri...
- Mi? - vonja fel a szemöldökét, kissé kétségbe vonva most társa épelméjűségét. Ez nem példátlan eset, jobbára senkit nem tart normálisnak, szinte mindenkiben talál kivetnivalót... eddig egy emberről feltételezett jobbat, de az is csak egy ostoba baklövés volt.
- A terem... ? - aztán koppan neki a poén és elmosolyodik. - Hát igen, ezek a termek elég ostobák néha... - megingatja a fejét, majd hozzáteszi - ...de nem veszítesz semmit, a Jóslástan egyébként is tiszta badarság, nem is értem, minek "tanítani" - ujjaival mutatja a macskakörmöket. Nem titok, sosem tartotta valami sokra a tárgyat, s amit hallott az órákról...
- Nem csodálom, hogy ellógod, már az is értelmesebb időtöltés, hogy itt vagy - vonja meg a vállát, miközben ő is lekecmereg a szökőkút kávájáról. Kuncog egy keveset Nikola bénázásán, s miután ő zavartalanul ér földet még megjegyzi.
- Akár egy tíz pontos esés is lehetett volna... - jegyzi meg huncut mosollyal, hogy jelezze, bizony nem kerülte el figyelmét a baki.
- Én? Nos, ezt is azt is... - ismét megvonja vállát - ...kísérletezgetek, csak a szokásos - ez egy régebbi motorosnak akár többet is mondhatna a kelleténél, de a levitás nem ismeri még ennyire. De, hogy elterelje a témát stiklijeiről, ismét visszafordítja a beszélgetést.
- És akkor most mihez kezdesz? Nem hiszem, hogy bárki beveszi az eltévedős sztorit.. - ismét felvonja szemöldökét, zöldjei fürkészik a srác arcát. Bár nem mondanánk meg, épp valami hozzá illő kifogást próbál fabrikálni... Zoé a megmentő.. Egy fenét!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 19:48 | Link

Nem terveztem, hogy a szabadba jövök, még kevésbé, hogy havas leszek, így a nem is tudom milyen csoda folytán nálam maradt pulóver kezd kissé kevésnek hatni, ahogy újabb és újabb adag hideg pelyheket kapok a nyakamba. Remélhetőleg a megfázás elmarad, bár, ha jóslástanon lennék, meg tudnám jósolni, hogy lesz-e belőle vagy sem. Bár, ha ott lennék, sanszos, hogy eleve nem lennék havas.
- Hát jó - hajtok fejet szavainak, és a hatás kedvéért még bólogatok is egy sort nagy komolyan. - Igazad van. A te hülyeségedhez én nem érek föl.
Hozzáfűzném még, hogy "taníts, mester", de talán ennyi is elég lesz, nem szeretném túlságosan kihúzni a gyufát, hátha a végén még rossz néven veszi.
Az újabb adag fehér áldás elől félreugorva, és a már említett bakit produkálva keresek magamnak biztonságos helyet, ahol a közvetlen támadásaitól viszonylag biztonságban érezhetem magam. Fürge vagyok ugyan, ha számítok rá, de ez még nem feltétlen jelenti, hogy meg is úszom szárazon. Illetve, arról már azt hiszem lecsúsztam. És majdnem el.
- Hát, azért most jól jönne, ha mondjuk meg akarnám jósolni, hogy megúszom-e, hogy nem jelentem meg órán - mondom kicsit aggódva. - Még nem nagyon fedeztem fel magamban a jóst, de azért remélem, valahogy átjutok másodikba. Elméletileg elég az elmélet is, valódi jóslásra nem lesz szükség. Pláne, hogy ha olyasmit jósolok, ami a távoli jövőben van, és nincs idő kivárni, hogy megtörténik-e, így átmegyek.
Széttárom a karom, mintha a spanyol viaszt találtam volna föl. De még mindig furdal a kíváncsiság, hogy mit is ügyködik itt Zoé, elvégre csak nem követett engem, hogy megdobálhasson, mert még én magam se tudnám követni magam. Az előbb még biztosra vettem volna, hogy valamelyik toronyban caplattam felfelé, most meg a földszinten vagyok. Ha nem láttam volna már, hogy néz ki egy hopponálás, és milyen hatást gyakorol a használójára, azt hinném, véletlenül ide-oda hopponálom magam.
- Kísérletezgetsz? - vonom fel a szemöldököm. Tudom, hogy szeret a bájitalokkal játszani, de most nem látok nála se üstöt, se fiolákat, semmit. Bár nyilván elrejthette a zsebében, szóval a tisztes távolságot továbbra is tartom.
- És mivel? Segítsek esetleg? - nem teljesen önzetlen a segítő szándékom, csak így talán elkerülhetem, hogy rajtam csattanjon. Inkább kapja más a rellonos következő meglepijét.
- Háát nem is tudom... valószínűleg tényleg nem fogják bevenni - bólogatok. Habár van már egy-két ember, aki könnyedén tanúskodhatna, hogy bizony a saját szobámban is képes vagyok eltévedni.
- Esetleg azt mondom, hogy te raboltál el. Az hihetőbb - nevetem el magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 20:20 | Link

Még elhangzik tőle egy repost Nikola megjegyzésére, mert nem hülye ám ő és ügyesen bogozgatja ki az ilyen fogalmi dugókat, de az talán a levitás figyelmét elkerüli, vagy csak a lány motyog túl halkan. Nem is lényeges ez már. Nem leplezi azonban, hogy szívesen látta volna néhány igen nevetséges rúgkapálás után, ahogyan eltaknyol a levitás, de erről egyelőre le kell mondania.
A jóslástan nem egy kedvelt téma Zoé számára, ő az exakt tudományokat kedveli és nem az olyat, ami csak úgy megtörténik az emberekkel. Kétli továbbá, hogy ilyesmit lehet tanulni. Oké lehet bizonyos jeleket értelmezni, de nehogy már egy adag ázott teafű mondja meg mi fog történni a jövőben.
- A dolog két esélyes, és ez biztos - vigyorodik el, talán kissé rosszmájúan. De nem ő az, aki bajban van, így megengedhet magának egy kis kötekedést. Hallgatja a srácot, aki még szinte be sem fejezte a mondandóját, ő máris véleményezi azt. - Persze, hogy elég az elmélet, a jóslást nem lehet megtanulni, azzal aztán pláne nem, ha ülsz és órákon keresztül bámulsz egy kristálygömböt vagy kártyalapokkal szórakozol. De a dumád mindenképpen megvan hozzá. Egy kicsit még gyakorlod és úgy vered át a mgulikat, ahogy akarod - böki meg könyökével a levitás fiút, majd kacsint egyet rá. Kétséges, hogy efféle céljai lennének vele, de sosem lehet tudni biztosan. A Szfinx szárnya alatt is megbújhat egy-két simlis alak.
- Mm... - egy pillanatra elgondolkodik az ajánlaton, legalábbis úgy tesz, de a kísérleteibe csak a legritkább esetekben vesz be valakit nem tesztalanyként. Szüleit leszámítva eddig csak az iskolai projektekben dolgozott valakivel együtt, de azt is csak és kizárólagosan azért, mert kötelező, és meg mind Felagund professzor, mind pedig Révay professzor elég félelmetesek számára ahhoz, hogy ne kezdjen el hisztizni miatta. - ..végül is.. - vonja meg a vállát - segíthetsz! - áll rá, s virít hozzá egy bájos mosolyt. Azonban nem kezd el a részletekről beszélni, szépen továbbgörgeti a társalgást egy másik témára, miközben az egyik kis jégcsapda felé terelgeti Nikolát.
Egyetértően bólogat, mintha nem épp ő maga állapította volna meg, bizony az a vérszegény magyarázat, amivel Zoét próbálta a srác kábítani, nem fog működni. Közben fejben számolgatja a visszalevő lépéseket. Képtelen nem felnevetni az abszurd kitaláción.
- És mégis mi célom lenne nekem veled, hm? Mihez kezdhetnék én veled, ha elrabollak? - a tények ismeretében talán mindkettejüknek ugyanaz a válasz ugrik be, de a rellonos bizony nem ostoba. Ha valakin kísérletezni próbál, akkor még véletlenül sem kerül vele kapcsolatba. Figyeli, de hozzá sem szól, sokszor nem is ismeri, mint azt a navinés harmadikos fiút, aki egy hétig buborékokat csuklott az egyik főzete miatt. Máig nem tudják megmondani, mitől. Már csak két lépés, már csak egy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 21:13 | Link

Valami motyogást hallok válaszként, talán kifogyott a szúrkálódásaiból, és csak elküldött halkan melegebb égtájra, amit annyira nem is bánnék, hiszen a többszörös havas meglepetésnek köszönhetően most kissé fázom.
- Hogy mondod? - kérdezem nagy kíváncsiságot tettetve.
- Jól sejtem, hogy te nem vetted fel a jóslástant? - teszem fel az igencsak logikus kérdést, szavaiból ítélve legalábbis legfeljebb azért járhat be órára, hogy nevessen a dolgon, bár elég valószínű, hogy a Tanárnő ezt nem igazán tűrné el. Így marad az, hogy eleve a közelébe se szagolt a dolognak. Pedig azok a teák nagyon finomak tudnak lenni.
- Viszont ha kétesélyes, akkor elég nagy százalékom van rá, hogy megúszom.
Meg persze ugyanakkora arra, hogy nem. De legyünk csak pozitívak. És habár muglikkal szórakozni nem sok kedvem van jelenleg.. lehet meg kéne jósolnom, hogy később lesz-e ilyen irányú szándékom, mert akkor megtanulok jósolni. Ezzel az elmélettel persze már megint van némi gond, azt hiszem.
Úgy tűnik segítő szándékom, vagy legalábbis az, ami annak látszik célt ér, vagy legalábbis úgy látszik, mert Zoé rábólint segítségéül szegődésemre. Persze már ezen a ponton gyanakodnom kéne, de túlságosan is eltereli figyelmem annak gondolata, hogy talán beülünk egy fortyogó üst mellé, és ott majd jó meleg lesz.
De hogy lehetek ilyen bolond, ilyen bájos mosolyt nem kapnék hátsó szándék nélkül tőle!
- És mi készül? - kérdem, hátha valami számomra is ismerős főzetről kerül le a lepel. Habár anyám nem remekelt a gyakorlatban, elméletben zseniális bájitalfőző volt, róla pedig ragadt rám egy kevés.
Újabb kifogásomat hallva már ki is nevet.
- Hát mondjuk kísérleti nyúlnak, mármint tesztalanynak vagy ilyesmi.. vagy mit tudom én - széttárom a karom, és értetlenül megrázom a fejem, mintha a legtermészetesebb dologról volna szó. - Hát én tudjam, miért raboltál el? Nem tehettem semmit!
Próbálom a vigyort a végéről elhagyni, de azért nem olyan egyszerű az. Ekkor azonban észre veszek az arcán valamit. Mintha különös, várakozó tekintetet öltött volna föl. Megtorpanok, és egy "hmm"-re formálom összepréselt ajkaim.
- Hová is megyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 22:11 | Link

- Egész ügyesen következtetsz, hallod-e - mosolyodik el ismét, de azért megingatja kissé fejét. Még hozzátenne néhány hasonló szarkasztikus megjegyzést, de inkább nem. Nem mintha érdekelné, hogy megbántja-e a fiút. - Nem, nem vettem fel. Részemről inkább a lyukas óra, addig akár képregényt is olvashatok, még az is hasznosabb. Szerencsére nem kötelező, az tuti, hogy rögtön írattam volna valami igazolást, hogy valami komoly allergiám van a... füstölőkre és a totális ostobaságokra... vagy valami ilyesmi - újra elvigyorodik, válla rázkódik az elfojtott nevetéstől. Ő mókásnak találja magát, ennél több aligha kell.
- Ha sikerül valami elfogadható kifogást találnod, akkor minden bizonnyal, de az eddigieket figyelembe véve ennek nem túl sok esélyt jósolok - az utolsó szót hangsúlyosan ejti ki, s újra elvigyorodik. Épp csak meg nem dicséri magát, mennyire elemében van ma, de az túl égő lenne a másik jelenlétében.
- Ó, majd meglátod... nem szeretném itt nagydobra verni, még a végén valaki más is meghallja. Itt még a falnak is füle van - suttogja végül, s gyanakvón körbenéz. Remekül alakít, sokszor ment már végig igazából ezen a fázison, hangja is inkább felcsigázza az embert. Nincs a kezében semmi gyanakvásra okot adó dolog, még csak zsebre sem dugja őket. Fesztelenül kacarászik azon, amit a levitás mond, s lelki szemei előtt meg is jelenik a kis mozgó képsor, amint ördögi kifejezéssel angyal arcán egy székhez kötözi a másikat, majd őrült mód körül ugrálja és végül megpróbál szájába tuszkolni egy kanál gyanúsan gőzölgő és gusztustalannak kinéző trutymót.
- Igazán ösztönző... de nem szokásom túszokat ejteni, akkor túl egyszerűen rám bizonyíthatnák. Várnom kell, amíg elvégezhetem az emléktörlést, de az még minimum néhány év... szóval.. - mielőtt még jobban kifecseghetné magát, inkább elharapja a mondatot.
De ekkor az a fránya hópehely már megint oda repked, ahova nem kéne. Neki fogalma sincs, mi árulhatta el, de terve megint dugába dől, amikor az utolsó lépés előtt Nikola megtorpan és ráadásul kellemetlenkedve még faggatózni is kezd.
- Be... - gondolkodás nélkül vágja rá, zöldjeit nagyra nyitja s folytatja a kamuzást - ...gondoltam egy forró csoki mellett megvitatjuk a dolgokat... - lassan elindul, hátha sikerül magával csalogatnia a levitást - ...egyébként is tiszta víz vagy, egy szál pulóverben - amit egyébként a kutya sem ért - vagy szeretnél megfázni? Ki kell ábrándítsalak, ha nem olyan bajod van, amivel a gyengélkedőn legalább félholtan fekszel, az óra látogatás kötelező... egy kis nátha smafu. - Tesz még néhány lépést a távolban leledző bejárat felé, közben várakozón pillant a srácra. Nem azzal az éhes, "taknyolj már el, Merlin gatyájára, kérlek!" nézéssel, egyszerűen csak várja, mire dönt. Ha ezen nem esik el, ott a többi, s ha ő nem, majd elnyalnak mások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 22:48 | Link

Zoé elég nyilvánvalóan a tudtomra adja, hogy nem a jóslástant tartja a legmegbízhatóbb tudományágnak a varázsvilágban, és nem is igazán érzek késztetést, hogy vitatkozzak vele, noha nem vagyunk ugyanazon a véleményen. Tanúja voltam, hogy a jóslatok olykor igenis valóra válnak. Csak kis százalékban.
Így aztán visszamosolygok és megrántom a vállam csupán. De azért "jóslatára" kiöltöm a nyelvem kissé.
- Köszi - hálálom meg szellemességét.
- Dehát itt nincsenek is falak, csak oszlopok - nézek én is körbe, és keresem rajtuk a fülelő kis réseket, amiket az idő vájt beléjük. - Gondolod, hogy máris a titkaidat lopkodják? Ha már most ekkora szám vagy, bele se gondolok mi lesz később - mondom nagy komolyan, de egy vigyor mögül.
Feltételezésem mulattatja, de reakciója engem kevésbé, érik bennem a gondolat szavait hallgatva, hogy talán nem is áll messze a valóságtól, ahogy megítéltem. Persze csak viccnek szántam, de kicsit most elbizonytalanodom. Pedig olyan ártatlan, bájos arca van, a legutolsó lenne, hogy azt feltételezem, hogy túszokat ejt. Mondjuk az ilyesmit szokás kihasználni, szóval ki tudja.
- Szóval néhány év múlva kezdhetek aggódni? - kérdezem. - Tudnál egy kicsit pontosabb lenni? Szeretném tudni, hány évem van még hátra gondtalanul.
Persze a vigyort nem hagyom le a végéről, biztos ami biztos, nem adom meg neki az örömöt, hogy azt higgye, komolyan veszem a dolgot. Nem, mondom, nem veszem komolyan!
De akkor is, most gyanakvás fogott el. És a dolog csak tovább erősödik, ahogy egyre inkább adja az ártatlant. Nem sok mindent tudok még róla, de nagyon bűzlik a viselkedése. Azért aggódik, hogy megfázok? Egyáltalán, foglalkozik vele?
- Én mondom, sántikálsz valamiben - jelentem ki határozottan, fürkésző tekintetem arcára szegezve, mely most mentes mindenféle vigyortól, vagy egyértelmű jelétől valami kis aljasságnak. Talán csak én vagyok paranoiás?
- Abba a forró csokiba akarsz csempészni valamit, igaz? Én bizony nem fogadok el tőled semmit ami folyékony!
Határozott vagyok, akárcsak lépteim, melyeket befelé irányítok, mert azért ha forró csokira nem is (legalábbis az övére), a kastély melegére már annál inkább vágyom.
És akkor hirtelen helyet cserél ég és föld körülöttem, lábaim a magasba repülnek, testem pedig engedelmeskedik a gravitációnak. Bárcsak ne találta föl az az átkozott mugli! A fene essen belé, és az almájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék