Elizabeth
A mai nap is olyan volt amilyen a megszokottak sokasága. Mivel már második éve koptatom a padokat, úgy éreztem azért már ismernem kel azt a helyet, ahová járok. Ami úgy 80%-ban már ment is. Nagy szükségem volt azonban arra, hogy továbbra is folytassam a tőlem megszokott stílust, ezért hát nem csodálkozom rajta, nem igazán voltam jóban senkivel. A csapatból is csak olyan elfogadom, hogy ott van, de attól még nem a barátom stílus jött össze. Bár azért már megkedveltem a többieket. Mindenesetre a mai napot arra szántam, hogy kimenjek felfedezni a környék megmaradó részét, ahol nem jártam. Azonban előtte fel is kellene kapni magamra valamit. A választásom most egy fehér tigrissel mintázott hosszú ujjúra és egy csőfarmerra esett. Persze ez kevés volt így felkaptam magamra egy hozzá illő fehér pulcsit, majd egy fehér sportcipőt. Amint ezzel megvoltam megfésülködtem és elvégezve az utolsó simításokat magamon, felkaptam a kabátom. Most már úgy éreztem ki merek innen lépni úgy, hogy ne érezzem kényelmetlenül magam. Azonban amint kiléptem a folyosóra visszafordultam a szobába. Olyan érésem volt elfelejtettem valamit, de nem ugrott be, hogy mi lehet az. Vállat vonva becsuktam az ajtót, majd rögtön nekiláttam a tervem végrehajtásához. Útközben néhány kósza diákkal futottam össze, akiket maximum látásból ismertem, de semmi kedvem nem volt kivételesen leállni szekálni őket, ezért hát tovább haladtam. A kastély nagy részét már ismertem, így inkább ki vezetett az utam bentről. A folyosón haladva, kinyitva az ajtót rögtön továbbhaladtam meg sem állva egészen addig, míg el nem értem a belső udvart. Körbetekintve minden egészen szép volt még ilyenkor is. Lassan elindultam tovább amikor elértem a szökőkutat. Néhány dolgot halottam, de eddig nem volt időm megnézni a helyet. Tudtam, hogy ide maximum okosodni jó jönni ezért nem volt kedvem meglátogatni. Nem azért mert utáltam tanulni vagy ilyesmi, csak szerintem épp elég egyszer hallani valamit ahhoz, hogy megértsem. Azonban jobban megfigyelve egy diákot vettem észre, akit eddig nem volt szerencsém megismerni. Látásból sem volt ismerős, így gondoltam valami új diák lehet. Hirtelen kissé kíváncsian indultam el felé, hiszen ritkán adódik olyan helyzet amikor összefuthatsz valakivel, aki egyedül van. Főleg ebben az iskolában…na és hát a természetemtől fogva jó kis szórakozást véltem látni a dologban. Egyenlőre csupán azon voltam, hogy megnézem miként válaszol nekem, amikor megszólítom. Végül aztán odasétálok és ránézek- Látom tényleg ide járnak a könyvmolyok mostanság nem a könyvtárba- kezdem a tőlem megszokott „kedvességgel” azonban ő nem ismer, így nem tudhatja, hogy ez a stílusom.