28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2019. április 6. 14:41 | Link

Itt a vége
Vajda Richárd


Mikor már a cipőit húzza, én is felállok, és zsebre tett kezekkel, félredobbanó szívvel kezdem őt figyelni. Nem az arcát, hanem a mozdulatait nézem, a ruhája szegélyét meg az alóla előbukkanó combjait. Tekintetem végigfut a lábán, követi kezeit, majd visszaszánkázik vékony karjain. Nem akarok a szemébe nézni, mert nem akarom látni a lelkét.
Végül, mikor tesz egy lépést felém, és a kezét nyújtja, mégis engedek az illemnek. A pillantásunk találkozik, mire az arcom azonnal megfeszül, és úgy nyújtok kezet, hogy egyszer sem nézek el oldalra.
Azt hiszem, ez az a tisztelet, amire az édesapám tanított, csak eddig még soha nem éreztem a lényegét. Értettem a fogalmat, hogyne, mindig, csak épp senki sem váltotta ki belőlem.
Lilit tisztelem.
Az ujjai lassan kicsúsznak az enyémek közül; a búcsú szent, keserű pillanata a végéhez közeledik. Szinte látom magam előtt, ahogy a kapcsolatunk színes emlékképei gyors egymásutánban peregnek le közöttünk. A boldog pillanataink emlékről emlékre halványodnak és szürkülnek el, a foszlányok hol hangosabb, hol csendesebb hangjai mintha áthatolhatatlan, végtelen víz alól szólnának. Egyszerre visszafelé látom magunkat, aztán meg olyan, mintha ez az egész meg sem történt volna, fogalmam sincs hol vagyok.
A pillanat véget ér, és Lili elfordulva tőlem kilép az ajtón. Az halkan csukódik mögötte, és én, akárha az utolsó volna, a lélegzetemet megfeszült mellkassal tartom bent.
Aztán hátat fordítok a kis ház bejáratának, és kezeimet tarkóm mögött összefűzve elindulok a terasz felé. Nehéz a mellkasom, a fejemben pedig se eleje, se vége gondolatok zúgolódnak, mégis... talán, mert hosszú és nehéz hónapokat tudhatok magam mögött, de úgy érzem, megkönnyebbültem.

// Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 8. 18:52 | Link


| |



- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. április 9. 18:46 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

- Még szerencse - sóhajtok egy drámait, szemeimet is lehunyom. - Meglepődnél mik vannak a fejemben - csókolom meg nyakadat, majd vállad minden pontját, amit csak érek, mielőtt elhajolnál, hogy beállítsd a sütőt. Szemtelen és csillogó szemekkel nézek végig testeden, különböző pontokon időzik tovább tekintetem, ahogy azt illene, elégedett mosollyal fogadom, ahogy visszatérsz hozzám.
Kérdésedre csak megrázom a fejem. Ennek mindegy mit kap, csak kapjon valamit. Engedelmesen ellépek előled, hogy letudj szállni a pultról, közben egy intéssel kitárom a legközelebbi nagyobb ablakot. Méreteit elnézve befér, és remélhetőleg te sem kapsz majd szívinfarktust, mert - akármilyen hihetetlen -, eddig eszembe sem jutott, hogy te még nem találkoztál az én drága Niamey-emmel. Az istenért sem mondanám ki, de nem gondoltam volna, hogy életem két legfontosabb nője egyszer találkozik. Előbb vagy utóbb ennek is el kellett jönnie.
- Ne ijedj meg - követlek, majd óvatosan helyezem tenyereimet füleidre, haloványan elmosolyodom, lágyan megcsókolom nyakszirtedet, mielőtt elhajolnék és egy nagyot füttyentenék. Pár másodperc múlva Niamey száll le az ablakpárkányra.
- Ivana - suttogom füledbe lágyan. - Bemutatom Niamey-t - elengedlek, hogy csináld tovább a dolgod, végül én huppanok fel a pultra. Nem zavartatva magam gyújtok rá egy cigarettára, mielőtt válaszolnék kérdésedre.
- Olaszországba - hunyom le szemeimet. - Kényelmesen öltözz fel, mert hosszú utunk lesz - pillantok rád hatalmas vigyorral. Mindent elterveztem. Hogy tetszeni fog-e, az kérdéses, de ha részletesebben érdekel, úgyis elmondom. És ezt te is tudod, mert attól még, hogy megtudod, az élmény ugyanakkora marad.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 11. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 9. 22:27 | Link


| |




Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. április 11. 19:46 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

Önfeledten felnevetek reakciódon, ahogy meglátod a madarat. Most nevetek, de ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, ha például - teszem fel - fejvesztve menekülsz tőlem és Niamey-től is a legmesszebb. Tekintve, hogy te laksz itt, nem hiszem, hogy messze mennél, na meg nem is így ismerem az én mindenemet, de érhetnek meglepetések még engem is. Nevetésem mosollyá szelídül, végig követem lépéseidet és mozdulataidat, ahogy tányéron viszed neki a húst, végül portugálul szólalsz meg. Nem tudhatom mi a célod vele, de hogy Niamey nem érti, az is tuti, nem csoda, hogy fejét ide-oda biccentgeti. Végig mér téged, én pedig önfeledt örömmel nézem végig, ahogy találkoztok.
- Nem fog bántani, Ivana - húzlak magamhoz, ahogy hátrálni kezdesz felém, nyakszirtedbe csókolok. Hagyom, hogy úgy mozdulj, ahogy neked megfelel, állom pillantásodat, mintha az életem múlna rajta. Végül is; nem így van?
Mosolyogva forgatom meg szemeimet, mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel kezdem el birizgálni egy kósza hajtincsedet.
- Ami neked kényelmes, de ha nem az, úgyis segítek levenni - pontosítom mondandóm mormogó hangon. - Motorral - szélesedő mosollyal felelem. Már előttem van a kép, ahogy együtt szeljük a végtelen utakat, erdőkön, mezőkön és falvakon keresztül. Talán - ha lesz annyi energiám - beugrunk meglátogatni Salvatore-t is. Valószínűleg nem lesz, de legalább el tudom neki mondani majd, hogy egyáltalán eszembe ötlött, mint alternatíva.
- Visszatérve Niamey-re - emelem le magam kicsit a pultról, hogy leugorhassak onnan melléd. - Bízol bennem ennyire? - fogom meg kezed, hogy lágy csókot nyomhassak rá, szemeimet még be is hunyom egy pillanatra. Nem kell kimondanom, tudom, hogy tudod mire gondolok. Mindig tudod.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 11. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 11. 23:10 | Link


| |



Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. április 12. 22:28 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

Tudom, hogy nem egyszerű elhinni azt, hogy Niamey nem bánt. Hatalmas állat, ezzel én is tisztában vagyok. De rajtam kívül még senkit nem bántott, azt is azért, hogy én ne bántsak másokat, így egy olyan mély és szoros kötelék alakult ki köztünk, hogy mindenemet rábíznám. Akár az életemet is, mert tudom - és ő is tudja -, hogy feltétel nélkül megbízom benne, és azt is tudom, hogy ő is bennem.
Mosolyogva hallgatom meg, hogy szerinted lovagias vagyok. Kinek mi, ugye. Valószínűleg görcs állhatott a számba, mert, amikor megcsókolsz még mindig mosolygok. Utána is. Most el tudom képzelni, hogy egész életemben mosolyogni fogok, mert tökéletes minden, Ivana, és miattad az. Miattad és érted az.
- Nos - csókolom meg lágyan ajkaidat. - Kívánságod parancs - mormogom ajkaidba, ahogy megcsókollak. Elválunk, én pedig szemtelen módon harapok rá óvatosan alsó ajkadra, mielőtt elindulnék Niamey felé, ám megtorpanok egy pillanatra, ahogy elhangzik telt ajkaidból a "Nem csak ennyire". Meghökkenve állok pár másodpercig előtted, végül ismét elmosolyodom, mint egy kisiskolás. Homlokon csókollak, mint egy első szerelmes, mintha tudnám, hogy mégis milyen érzelmek kavarognak most bennem. Boldog vagyok. Tudom.
Madaram elé érve, kezemet nyújtom felé. Rögtön felemeli a fejét immár a cafatokra szaggatott hústól, értelmes tekintetét rám emeli, hogy rögtön ezután játékosan megcsipkedje kézfejemet.
- Pulchram - mindig közlöm vele, hogy gyönyörű, de néha esküszöm, hogy elhiszem; tudja. Szeme mögém villan, én pedig feléd fordulok, látom, hogy bátortalanul közeledsz felénk.
- Gyere már - lépek hozzád, ujjainkat összefonva vonlak közelebb magamhoz. Hátad mögé lépek, lágyat csókolok nyakadba. - Hajrá fekete mágia hercegnője - suttogom államat válladra téve.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 13. 09:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 16. 00:20 | Link


| |



Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 174
Írta: 2019. április 17. 00:40 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


- Nem tudtam, hogy szerzői jogok védik - ó, pillanat. Pontosan tudom, hogy nem védi semmi, sőt. Még azért is én tudnék bárkinek ügyet tenni a nyakába, hogy vissza akarja kérni. Nyilván ez nem fog megtörténni, de én büszke lehetek magamra és a még szélesebb mosolyommal adhatom át a megfelelő borítékot. Majd ezek után elégedetten megvárom, hogy ellenőrizze meg a pincérnő vegye végre a tempót. Én nem érek rá egész nap, gondoltam az egy italnyi idő elég lesz nekem a lényegi részekre, de kezdem úgy érezni, elnézést kell majd kérnem a hivatalban a késésért.
- Fogalmam sincs honnan veszed, hogy a testvérem - néztem rá teljes tanácstalansággal eltárva a kezeim. Sajnos elég jobban ránk nézni itt  nevünk, meg a tények, hogy magasan jó a friss levegő, de egy próbát megárt. Közben a lány kihozta a rendelést, én az italt a nő felé toltam, majd megigazítva a zakót magam mögött még egyszer, utoljára a zsebembe nyúltam egy CD-ért. Hagyományos, na.
- Igor jobban tenné, ha nem élne ilyen sok szaron, de nem vagyok az apja - pedig nem ártana neki egy, akire hallgat, vagy legalább meg tudja nevelni. - Mondjuk úgy, ezt az egész országnak sikerült elregélnie, milyen mély nyomot hagytál benne - jegyeztem meg talán kicsit ironikusan is, hogy aztán egy mosollyal csúsztassam felé a műanyag tokot, benne azzal, amivel készültem. Én a helyedben meghallgatnám. Van angol fordítás a szövegekhez.
Mondjuk bevégezettnek félig az itt létem, de igazság szerint kíváncsi is voltam, így mikor a szépem támlájának dőltem végig is néztem a lányon, mondanám, hogy meg vagyok lepve, de kicsit sem, az öcsém igen érdekes figura.
- Én visszahoztam az irataid, és közben megnéztem magamnak, kitől kattant el az öcsém - tártam el a kezeim az italomért nyúlva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. április 17. 14:40 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


A néni, az új, elég kedvesnek tűnt, szóval én sem feszengtem, pedig mikor legelsőre kellett lehoznom egy brekit én is rosszul éreztem magam. Nem szeretek orvoshoz járni, az sosem jelent jót, pláne velük. Még én se nagyon akarok ilyenkor elmozdulni gyógyítók felé, csak ott van Lewy és szól aztán meg már muszáj. Vagy ő visz, de azt ne várjuk meg, mert akkor nem tesszük zsebre, ahogy néz végig a váróban vagy utána a papírok felül ránk, mennyi bajunk van.
- Igen, meg köhög, néha kicsit könnyezik is, gondolom az is a fájdalom, nem mindig mondja mi, csak tudjuk, hogy fáj - mondtam el, ahogy a minire pillantottam, aki szerette volna ha felemelem, de ez most nem annyira volt könnyű, így csak picit előre hajolva nyomtam puszit a felnyújtott kezére, még azelőtt, hogy a néni elmondta volna nekünk, mi is lesz akkor most. A kis létrás dolgot nézegette, az tetszett neki, el is indult, csak azért a keze után kaptam, mikor majdnem átesett a saját lábán. Egyszer kiijeszti belőlem a tesóit, én tudom. Szóval fogta a kezem, a másikkal meg kotort a levegőben, gondolom kapaszkodó után, de szépen elkezdett fellépdelni. Körülményesek vagyunk, tudom.
- Mennyire vetkőzzünk le? - kérdeztem rá, ahogy lassan a kis kabátkapulcsiból kicsomagoltam és a nyuszis szépséget az ágy végébe terítettem. Lecsatoltam a cumitartót is, hogy előrébb legyünk, most úgyis motyogott, meg biztos megnézik a torkát. - Tessék? - pillantottam oldalra, aztán megvilágosodva pillogtam és mosolyodtam el.
- Hát, nem vészes, pár hét, ha minden igaz, most kezdtem az utolsó hónapot - gondolkodtam el egy pillanatra. De bármikor lehet. Mikor az első ultrahangon voltam akkora sokk volt, amit mutattak, hogy nem is nagyon kapcsoltam, mikor szólt a néni, hogy lehet újra kellene számolja a heteket. Mindenesetre még húsvét előtt valamikor biztosan jön a nagy tesózás a minibrekiimnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. április 17. 16:27 | Link

Maja & Ania
- Értem - feleltem a panaszokra. Sajnáltam a pöttömöt meg az anyukát is. Síró piciket látni olyan szívszaggató, pedig én igazán hozzászokhattam volna, miután oltásokat is szoktam beadni, és születésükkor is gyakran sírdogálnak. Bár a szülés az egy teljesen más dolog, ott minden fájdalmat és könnyet felülmúl az a sok érzelem, ami ilyenkor hatalmába keríti az anyukákat.
- Ügyes vagy! - mosolyogtam rá, amikor felért az asztalra. Én is utánakaptam, mikor megbotlott a lábában, de végül az anyukája elkapta, így semmi baj nem történt. Azért nem sokan tudtak ilyen fiatalon ilyen gyorsan fellépdelni a létrán.
- Felül elég. Trikó maradhat, csak húzzuk ki, ha be van tűrve - válaszoltam a kérdésre, miközben nyakamba akasztottam a fonendoszkópot és közel helyeztem a tálkát, amiben a spatulák sorakoztak. Nem állt szándékomban siettetni őket, ezért nem is rohantam oda. Az én orvosom például mindig szaggatta rólam a ruhákat, egyszerűen meg sem állt munka közben, ami nekem egyáltalán nem imponált. Nyilván én sem szeretném, ha sokáig várakozniuk kellene a kint ücsörgőknek, de senkit nem akarok megijeszteni.
- Az még kibírható, de ha fáj a hátad, akkor nyugodtan ülj le a székemre - mutattam az asztal mögé. A megnevezés nem volt igazán helyes, hiszen nem is az enyém, de remélhetőleg érthető volt. Egyetemi éveim alatt igazán belemerültem a terhességes témába, így tudom, hogy ilyenkor fáj az élet, és mindig pisilni is sokat kell, úgyhogy én igazán megértem, ha nem szeretne végig állni. Amikor először ügyeltem itt, nem is értettem, hogy miért nincs itt egy fotel vagy ülőalkalmatosság. Az én rendelőmben például előbb volt fotel másoknak, minthogy én kaptam volna széket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Diák Rellon (H), Világalkotó, Karácsonyi Manó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


love of your life, the killer queen
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 552
Írta: 2019. április 17. 17:20 | Link

my King


Nem tudom, meddig fogok kételkedni még. Sok alkalma lehetett volna már ennyi idő alatt is lelépni, mégsem tette. Tudod Nárcikám, azt sem szabad elfelejtened, hogy olyan helyre hoztad, ami egy, itt tartja, kettő, talán ezzel megbocsátja, hogy hülye és béna vagy. Te meg...most már fogd be.
Mindig lelkesen néztem a bent játszókat, de egyedül biztosan nem tudtam volna, mit kell csinálni. Az meg hogy néz ki, hogy bemész és órákig csak figyeled az idegeneket, mert nem tudod, mivel működnek a gépek és egyáltalán mit kell húzogatni ahhoz, hogy a képernyőn ne egyből a game over jelenjen meg.
Valld be, baromira élvezed az egészet. Még engem is sikerül elcsitítanod egy időre, ami miatt igazából meg is sértődhetnék. Miért rá figyelsz? Miért nem rám? El fogsz nyomni, ha szerelmes leszel? Nem, nem! Jobb lenne, ha véget érne a randi.
- Hát ez nagyon tetszik! - lelkesen, mosolyogva fordulok a sráchoz. Nem csak a játék, de ő is, ez azonban most kevésbé lényeges. Büszkén húzom ki magam az elismerését hallva. - Jó tanárom volt - utalok egyértelműen rá, bár nem sokat kellett tanítani azon, hogy nyomjak egy gombot.
Míg a következő menetre várunk, én is kortyolok a colából, aztán tenyereimet összedörzsölve szállok vissza a ringbe.
- Mentsük meg a hercegnőt.
Utoljára módosította:Mérey Nárcisz Mara, 2019. április 17. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 17. 17:56 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

A többi lánnyal ellentétben nem érzi attól kivételesebbnek magát, hogy a színpad széléről nézheti a koncertet. Neki az igazi élmény kell, szemből, a közönség soraiból figyelni Őt és énekelni a dalait.
Be nem vallaná talán, de ahhoz képest, ahogy viszonyult Nimródhoz, mostanra már egészen kedveli. Nem, nagyon is kedveli és annak ellenére, hogy ő többnyire a másik gitáros karjaiban köt ki hetek óta, itt hullámozva a többi rajongóval eljátszik a gondolattal, hogy ma este ő lesz az a lány, akit kinéz magának a tömegből és vele tölthet egy különlegesnek nem nagyon mondható, de izgalmas éjszakát.
Mindkét keze a magasban, jobb karján az a szalagkarkötő van, melynek másik felét a fellépés előtt Nimród karjára kötötte. Libabőrözik a hangjától és attól, ahogy a tömeg vele együtt énekli a dalokat. Mintha belelátnának mind és együtt, ugyanúgy élnék meg azt, amiről Ő énekel.
Velük együtt énekel, számára a tömeg csak hanggá alakul, szemeit néha hosszabb időre lehunyja, de többnyire le sem veszi a férfiról. Hatással van mindenkire, köztük Borira is. Kezd olyanná válni, akitől nem akar szabadulni, mint a szerek, amik gyakran előkerülnek a koncert után a backstage-ben. Biztos benne, hogy sokra fogja még vinni, ezzel a tehetséggel hülye lesz az, aki kiengedi a kezei közül, hisz nem csak egy lelketlen előadó.
A villódzó színes fények kavalkádjában Bori érzi a részegséget, de ennek nem az alkohol az okozója. Alig ivott két pohárkával mielőtt befurakodott volna a harmadik sor közepére, annak is már vagy fél órája.
Megőrülnek érte, hallja, amint sok lány sírva fakad és sikoltozik, néhányan azt kérik, vegye őket feleségül. Ő pedig nevet rajtuk, el sem tudná képzelni a zenészt egy valakivel hosszú távon, nem hogy esküvőn. Az a sok lány mind rá vágyik, neki pedig akad mind a tíz ujjára egy hátul is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. április 18. 23:44 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Bár nyilván, ha az előző néni nem buta, megspóroltuk volna ezt a kört, azért annak örülök, hogy talán most rendesen meg is nézik. Nem szeretjük a doktorosdihoz járást, de a rossz gyógyszerrel megijesztettek. Remélem azért ilyen sokszor nem fordul elő. Mi van ha valakivel nem beszélget a patikás néni és rá se jönnek, hogy rossz? Mi lett volna, ha neki adjuk. Kicsit meg is ijesztettem ezzel saját magam, éreztem a kis görcsöt a hasam aljában, aztán egészen kemény is lett a pocim. Duh.
- Köszönjük - mosolyogtam a nőre, ahogy Ania megtapsolva magát már egyből fordult volna hasra, hogy ő most végigmásszon itt, de nem hagytam. Mutattam hol lógassa le a lábait, ő meg párszor elismételte hogy Tatus így meg Tatus úgy, de az apuci most nincs itt, szóval csak megsimogattam a fejecskéjét, ahogy lekerült a kisfelső, majd elborítottam, amin kacagott. Lehúztam kicsit a naciját, így kipattant a body és kihúzhattam, hogy a pocija meg a mellkasa kiszabadulhasson majd ha kell. Trikót nem hordunk, így biztosabb a nem felfázás. - Álljak arrébb? - kérdeztem meg félig a derekam támasztva ki, a másik kezem a brekim előtt tartva, le ne induljon fentről, kicsit aktív.
Bárhogy is döntsön, azért kartávolságban maradtam, mert sosem lehet tudni, mikor múlik el a nagylány vagyok dolog, néha a játszón is elvannak más gyerekekkel, aztán egyszer észreveszik, hogy se én, se a mancsosaink, se a férjecske és eltörik a mécses. Én megértem őket, én sem szeretném, ha elhagynának véletlenül.
- Nagyon kedves vagy, de majd lepihenünk otthon ha végeztünk, úgyis vár ránk a délutáni szundi. Meg előtte még az ebéd - néztem a minimre, majd vissza a kedves helyettesítős nénire. - Igazából sehogy nem jó mondjuk, nem hiszem, hogy ha leülök, jobb lesz - vallottam be kicsit sóhajtva. Nehéz felkelni, meg van, hogy pont akkor fáj jobban. Ugyan ez a helyzet a fekvéssel is. Amúgy is hason alvós vagyok, azt meg ilyenkor nem lehet csak úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. április 20. 22:46 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

A dob kemény ütemére lüktetett a mellkasa, csukott szemén keresztül is látta a relfektorok fényét, és még a fülesen keresztül is hallotta a tömeg énekét. A nyakán kidagadtak az erek, ahogyan a mikrofonon keresztül szólt a tömeghez. A dalával.
A kezében lévő gitár szinte eggyé olvadt vele, ahogyan rajta játszott. Eggyé olvadt a zenével. Kitárulkozott. Elmondott nekik mindent, mit szavakkal el lehetett. Amit egy dallammal sikerült kifejeznie. A színpadon állva kiadta magát a tömegnek. Nekik viszont erről fogalmuk sem volt. Ők csak azt hallották, amit meg akartak belőle hallani. Pont ezért volt az ő kapcsolatuk ennyire kiegyensúlyozott.
- ...just for tonight. Forget who we are, give up and ignite. - Válogathatott azok közül, akiknek a dalt éppen énekelte. A szőke, abban a rövid topban. A barna, aki teljes eksztázisban hallgatta őt a telefonja képernyőjén keresztül. Vagy az a vörös. Borbála.
- All these clothes like you still want me around, I can't give you this for nothing, help me out.
Az első sorban állt. Ezért látta. A relfektorok elvakították. Ő csak érezte a közönséget. Minden egyes alkalommal, mikor fellépett. A rajongásukat, a megértésüket. Azokat, akik tudták, miről énekel.
Befejezte az akkordot és kezével a mikrofonért nyúlt. Eldöntötte az állványt, egészen hátra, miközben ő is hátradőlt vele. Kitartotta a hangot. Nem is énekelt. Kiáltott. Tisztán és érthetően.
- Go with me through the dark, for tonight.
Kiegyenesedett. A közönséget akarta látni. A lámpák a háta mögött felvillantak és bevilágították a teret. Az emberek tömegét. Ő azonban csak egyetlen személyt látott az első sorban. Neki énekelt aznap este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 21. 14:03 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

A külvilág és az élet minden egyéb része megszűnik arra az egy órára, míg Nimród előad. Ilyenkor teljesen átveszi az uralmat a zene és annak ereje Bori fejében. Nem tud és nem is akar másra gondolni, vagy másra nézni rajta kívül. Ugyan tudja, hogy ez az egész a közönségnek szól és a rajongóknak, mégis túl sokszor találkozik a tekintetük ahhoz, hogy ne dobbanjon furcsán a szíve. Kicsit különlegesnek érzi magát, amiért a mellette tombolókkal ellentétben többet is kaphat az emberből, aki ezt az egészet, az érzelmeket és hangulatot kiváltja belőlük.
Szíve ki akar szakadni a mellkasából, a tömeggel és a férfival együtt hangosan énekli a dalt a végéig. Aztán megáll a mozgásban, a zene elhalkulásával és az emberek őrjöngésével ő csak a mosolyra figyel, a tekintetére és a szédülésre, ami uralni kezdi.
Szélesen vigyorog vissza rá, aztán eltűnik a tömegben, hogy hátul, a backstage-ben valahogy máshogy is kifejezze rajongását. Nem gondolkodik, csak megy az érzései után. A helyzet az, hogy nem is lát semmi mást Nimródon kívül, nem érdekli hányan veszik őket körül és a másik, a gitáros mit szól hozzá. Az egész hatása alatt van még amikor meggyorsított léptekkel szinte odaszalad az énekeshez.
Átöleli a nyakát és lehúzva magához megcsókolja. Hosszú és sok mindent kifejező, olyan, amire biztosan emlékezni fog. Mert ez az első, hogy nem csak szórakozásból, a többiekkel felváltva tennék meg.
Szaporábban veszi a levegőt amikor elszakadnak egymástól. Végigsimít a másik arcán, de el nem engedi. A szemébe nézve vigyorog rá, tetteivel próbálja kifejezni azt a sokat, amit szavakkal képtelen lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. április 22. 22:04 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

- Majd akkor leszel királynő, ha megkérem a kezed - vonok vállat könnyelműen. Tisztában vagyok azzal, hogy miket ért el az életben a szakterületen, tudom, hogy hányszor meghalhatott volna, mégis jó húzni az agyát. És tudom, hogy tudja; viccelek. Soha nem bántanám szándékosan, nem lennék rá képes, sem fizikailag, sem máshogy, természetesen ez addig áll fenn, amíg én irányítok. Amint ez megszűnik, nem vállalhatok érte garanciát, és már maga a tudat, maga az, hogy ezzel tisztában vagyok, egy gombóccá gyűri a gyomrom.
Gondolatmenetemet direkt megszakítom, hogy végig tudjam nézni bátorságod netovábbját. Elégedett mosollyal csókolok a nyakadba, ahogy ujjaid érintik Niamey tollait. A madár csak elégedetten lehunyja a szemét pár másodpercre, majd amennyire tudja, kitárja szárnyait és óvatosan csapkod kettőt. Ő is üdvözöl téged, és ahogy megfogod a kezem, megszorítom, hogy ne aggódj, nincs mitől tartanod, főleg, amíg melletted vagyok én. És most már Niamey. Halkan felnevetek ténymegállapításodra, szembe fordítalak, homlokomat a tiednek döntöm, közben intek egyet Niamey-nek, hogy mehet. Az rögtön megfogja a nyulat, és isten tudja hova repül. De el. Az ablak szintén egy intéssel bezárul, a függönyök a helyükre kerülnek, ahogy lenniük kell. Csak én láthatlak így, ahogy most, mert csak nekem van ehhez jogom. Eddig Niamey kitakart mindent, de már oda kell figyelnem, hogy az enyém maradjon minden rejtett porcikád, minden rejtett tetoválásod. Mindened.
- Egy madár rezervátumban önkénteskedtem gyerekkoromban - kezdek bele a történetbe. - Niamey fiókaként került hozzánk, rögtön megszerettem, mert olyan volt mint én; magányos - mosolyodom el egy pillanatra, ahogy elveszem homlokomat a tiedről. - Engem osztottak be mellé. Etettem, itattam, foglalkoztam vele, titokban kiengedtem a fél hektáros ketrecéből, hogy szabadon repüljön. Mindig visszajött hozzám - az emlékek seperc alatt rohamozzák meg az agyam, mintha tegnap történt volna. - Kevés volt már neki a hely a reptetőjében, de nem merték kiengedni, mert elég nagyra nőtt, pedig csak másfél éves - kuncogok egyet halkan, ahogy hátamat a falnak döntöm és gyújtom meg cigarettámat zavartalan. - Felkeresett a rezervátumi igazgató és lemeccseltük. Én meg megbeszéltem Mikolával, az igazgatóval és a polgármesterrel, szóval jöhetett. Elfogadott engem, ahogy senki más és segít, tudod, Ivana? Rengeteget segít - szemem elé kerül azonnal a kép, amikor majdnem megöltem Salvatore-t, ha Niamey nem lép közbe. Arcomra ráfagy a mosoly, ajkaim lekonyulnak, ahogy minden kép úgy villan be lelki szemeim elé, mintha tegnap lett volna. Kicsit megrázva a fejem, szívok mélyet cigarettámból és rád tekintek.
- De már nem csak ő van nekem - mosolygok rád őszintén.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 23. 08:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. április 22. 23:27 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Elhalványultak a fények, és a sötétség rájuk telepedett. Rá és a közönségre. Egy takaró alatt hallgatták a hangszerek utózengését, és vártak. Arra, hogy a következő pillanatban felkapcsolódjanak a relfektorok és ők egyként fejezzék be a dalt. Közösen. Mert az ő estéjük.
- Just for tonight, just for tonight, forget who we are.
Hagyta, hogy a közönsége énekelje a dalát. Az utolsó sorra tért velük vissza, hogy kitartva a hangot elbúcsúzzon tőlük. És folytassa az estét.
Mintha részeg lett volna, úgy indult le a színpadról. Levette a gitárt és az egyik technikus kezébe nyomta. Éreznie kellett volna a hűvös szelet, azt, ahogyan haja a vállára és nyakára tapadt. A hideget. De az ereiben ott lüktetett még az adrenalin és szemével csak azt az egy embert látta. Széles vigyorral indult meg felé. A csók nem érte váratlanul. Sokkal inkább az intenzitása. Olyan volt, mintha ők ketten még folytatnák a koncertet. Mintha a dal utózengése kettejükben szólt volna tovább.
Zihált, ahogyan a levegőt vette, és Bori ajkai után kapott. Keze formás fenekébe mart, úgy húzta közelebb magához. Nem érdekelte, éppen kik vannak körülötte. Hogy Ákos éppen most érhetett le a színpadról, ő pedig az aktuális nőjével... Nem. Itt nem számítottak a határok. Ez a turné a határaik átlépéséről szólt.
- Ma ketten ünneplünk - suttogta a szavakat. Kijelentésként. Nem kellett neki engedély vagy beleegyezés. Ez eldöntött tény volt már akkor, mikor ő még a színpadon állt.
Megfogta Bori kezét, és magával húzta, miközben baljával még elkapta a felé kínált sört. Valaki még szólt mögöttük, még gratuláltak a remek koncerthez. Néhol megveregették a hátát, mások pedig váltani akartak vele pár szót. De fülében még ott zengett a dal, a közönség sikolya, és ajkain még ott volt Bori csókja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. április 23. 13:47 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali


- Mert nem is, attól még érezhetem magam fosul - világítok rá a tényre, hogy igenis jogomban áll szarul érezni magam, ha éppen olyan kedvem van. Most az van, ha tehetném, csak bezsebelném a képeim és ki is sétálnék az ajtón, de nem így áll a helyzet, szeretném tudni, hogy ki is pontosan mit akar tőlem, ha már pont ő jött a minisztériumtól. Nem kevertem magam nemzetközi politikai problémákba, így azt hiszem, nem erről van szó.
- Megérzés? Hasonlítanak a vonásaitok, meg ő is ilyen... alacsony alkat - jegyzem meg fanyar mosollyal, én nem vagyok magas darab, de ez is tud nagyon praktikus lenni. Nehéz sem vagyok, sokszor ajánlják fel, hogy nyakba vesznek fesztiválon, ez sem kiváltsága a nagy nőknek.
- Én is jobban járnék, mégsem szól rám senki - tárom el a karjaim tanácstalanul, de aztán csak felnevetek kicsit. Nem érdekel annyira ez az egész, hogy tényleg komolyan vegyem magam és leálljak az alkohollal, vagy a fűvel, mert jóval több pozitív hatása volt az életemre eddig mindkettőnek, mint negatív. Ha nem vesszük a spontán hajvágásaim, mikor sikerült lehányni. Azt annyira nem éltem. - Pardon?
Ezt viszont nem élem, nem értem, mégis mi a szarról beszél, kinek mesélt és mit. A szemöldököm is felszalad, kicsit előre dőlve, összefűzve az ujjaim az ölemben.
- Ki fogok akadni? - teszem fel az egyszerű kérdést, közelebb húzva magamhoz a tokot, miközben áttanulmányozom a számok listáját a tok hátulján, majd a képet, ahol meg kell hagyni, szép az ember. - Mármint... ennyire egyértelmű, kiről szól?
Mert gondolom nem egyszerű a helyzet, ha képes volt ennyiből, meg pár fényképfoszlányból ténylegesen felismerni.
- Elkattant? Ezt úgy mondod, mintha megbolondult volna. Nem vagyok véla, nincsenek ilyen "adottságaim".
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. április 23. 13:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 23. 20:34 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

Ketten léteznek a világon és a zene ami körbeveszi őket. Nincs szükségük semmire és senkire, csakis egymásra most. Hosszú volt a bemelegítés és a csókból kiérződik, mennyire feltüzeltek. Talán még semmire nem vágyott annyira, mint erre az estére. Vele, a tömegben, idegenekkel kiáltva a jól ismert dalokat, majd ott hagyva mindenkit ketten megünnepelni a sikert. Rá vágyik. A nevetésére. A hangjára. Arcára, amikor beleéli magát dalaiba. Ujjai köré csavarná a haját és reggelig ki sem szállna mellőle az ágyból.
Kezd sípolni a füle amint kilépnek az épület hátsó kijáratán, megcsapja a hűvös szellő, s ő elneveti magát. Egy mozdulattal emeli le a férfi fejéről a kalapot és viseli onnantól ő a vörös tincsek felett. Futásnak erednek, mint két rossz kamasz. Kézen fogva, torkukban dobogó szívvel, előre rohannak céltalan. Mindegy hova mennek, hogy hol kötnek ki. A lényeg, hogy együtt teszik.
Együtt állnak meg az utca kellős közepén, nyomják egymást a falnak, majd együtt esnek be a fogadó egyik szobájának ajtaján. Szó szerint. Bori ahogy hátrál, lába megakad a szőnyegben és ez épp elég ahhoz, hogy elveszítse egyensúlyát. Elcsukló nevetéssel terül el a puha, vastag anyagon, karjaival magához öleli Nimródot. Kíváncsian, teljesen a hatása alatt kutatja arcát, vonásait, belefeledkezik szemeibe.
- Kérek egy autogramot - ajkán a mosoly vigyorrá szélesedik. Szemeit lehunyja, lassan, hevesen dobogó szívvel minden tizedmásodpercet kihasználva lop csókot miközben ujjbegyei finoman érintik a másik bőrét az oldalán.
Nincs tovább, nincs ma, nincs holnap, ők vannak és a koncert hatása kettejükben. A távoli pillantások, a mosolyok mind itt vannak, de más már nem láthatja. Az övüké. Csak az övüké az este, az érintések, csókok, a zene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 27. 15:43 | Link


| |



- Ahhoz nem elég egy gyű... - , de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. április 29. 14:25 | Link

Maja & Ania
Nem csak anyukám nézi rossz szemmel, ha helyettesítek, sokan a rendelőben sem szeretik, ha én vagyok bent, mert engem nem szoktak meg, tulajdonképpen idejük sincs rá. Én ezt megértem, nem is hibáztatok senkit, aki közelebb áll, mikor vizsgálom a csemetéjét, de még azokat sem, akik a helyettesítős papírt meglátva sarkon fordulnak és inkább egy kevésbé idegent látogatnak meg. Minden szülőnek a gyermeke az első, és bár még sosem panaszkodott senki, az ismeretlentől mindenki fél. Ania anyukája mégis kedves volt, nem is kérdőjelezte meg, hogy megbízható lennék és készségesen segítette a munkámat, ami igazán jól esett. Ma is voltak már sokan, de a legtöbben csak méregettek, amíg a pöttömöket vizsgáltam.
- Csak annyira, hogy odaférjek - válaszoltam, miután a nő levetkőztette a picit. A fonendoszkópot kicsit a combomhoz dörzsöltem, hogy ne legyen annyira hideg, de nem hiszem, hogy túl sokat javított volna a helyzeten. Odaléptem a kislányhoz és a body-ját óvatosan felhúzva ráhelyeztem a műszert a mellkasára. Amikor ott végeztem, a hátánál is hasonlóan jártam el. Hiába a mágia jelenléte, az orvoslás alapja még mindig a mugli gyógyászat.
- Értem, azért csak nyugodtan szolgáld ki magad, ha úgy érzed - mosolyogtam rá. Az igazat megvallva, egy kicsit megsajdult a szívem a napi programjának hallatán. Én még sokáig fogok a rendelőben ülni, amit tényleg imádok, de olyan jól hangzik egy kis szünet. Ám teljesen felesleges, ugyanis a szabadnapjaimon annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy vagy egész nap Monát böködöm, hogy csináljuk már valamit, vagy számolom az órákat, amikor végre visszamehetek dolgozni. Sosem voltam képes megállni, pedig én is tudom, hogy ez így nem jó. - És Ania szeretne már nővér lenni? Vagy van nála kisebb is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. május 1. 13:06 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Nem? - kérdeztem vissza széles vigyort tartva továbbra is, ahogy már közel sem viccnek értékelve méregettem őt, leginkább a haján és a szájánál időztem el még mielőtt a szembe néztem volna újra. Kellett az a jéger, meg ki tudja még mi kéne, azért dobtam egy intést, hogy kifelé menet igényelnék legalább egy rövid kört még, de ez már futólag esett csak meg mert a cigim meg a tüzem után kotortam a nő felé lesve maradt vagy jött-e. De jött, de még hogy. Egy kicsit fel is nevettem magamban mielőtt ledobva magam a nadrágom szárán feljebb rántottam egy részt.
- Az sosem baj, ha meg a családban még rokonlélek is van, pláne - vontam vállat lazán, ahogy mélyet szívtam és természetesen megint elfelejtettem lehamuzni, így az prímán végigszánkázott a nadrágomon, majd véget ért a földön, mintha jobb dolga se lenne. Aztán felnézve rá hallgattam a hangját. Van az a pillanat, mikor ismerős, közben meg mégsem. Tudod ki, de sosem hallottad, mégis nosztalgikus hallani. Éreztem ahogy a hideg végigfut a gerincem mentén, majd széles vigyorral könyököltem az asztalra közelebb hajolva, a füstöt kettőnk közé fújva, majd ahogy az elillant végighúztam a csikket tartó kezem élét az arcán. Édes. Aztán csak visszadőltem, én is szívesen érzem magam meg minden de mondjuk úgy, van, mai nem csak az egóm tudja simogatni.
- Tanár vagyok, igen - bólintottam is a visszakérdésen, majd elbillentve a fejem néztem rá, mi ez a nagy gondolkodás. Nem nézik ki sokan, ettől még van ilyen szakmám is. Sok van, ez mondjuk tuti valami családi szarunk lesz, anyánknak is voltak, apánknak is, Bence sem fukarkodik. A nővérem egyedi eset, de azt engedjük is el.
- Meg nem mondtam volna - forgattam meg a szemeim, bár komolyan gondoltam, még ha hülyéskedve is hangzott el, majd felnevetve hátradöntöttem a fejem. Képtelenség, és mégis itt van. - Még egy kör? Addig elcsicsereghetné a Sellő, hogy a húgán kívül mit él itt. Gondolom nem takarít az egyetemen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. május 1. 20:28 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 744
Írta: 2019. május 1. 22:06 | Link

Kedves Kis Családom
x eszti, május, otthon

Csizmám sarkai egyenletesen koppannak a nappali lakkozott padlóján, ahogy az annak határait jelölő konyhapult oldalának dőlök csípőmmel. Ujjaim között megforgatom a kezemben tartott gyűjtői kristálypoharat, tekintetem megpihen a jelenlévők arcán, ahogy belekortyolok a félszáraz rozéba, végül karjaim összefonom magam előtt. Kedves, szűk családi kör, mintha csak Karácsony lenne, azzal a különbséggel, hogy már egy májusfa is szánalmasan későn jelenne meg a kapunk előtt. Állkapcsom egy pillanatra megfeszül, fogaim szinte fájóan nyomulnak egymás ellen, ahogy egy utolsó, mélyet szívok a Vajda kúria jellegzetes illatából. Már nem táncolhatok vissza. Már nem akarok visszatáncolni.
- Szóval, valami fontosat szeretnék mondani - tudom, hogy hangzik ez, komikusan, szinte várom, hogy az apám felnevessen, de nem hátrálok meg. Már nem. A pohár talpa hangtalanul simul a márvány felülethez, ahogy leteszem kezemből, kihúzom magam, állam hajszálnyit felszegem, igen, mintha csak uralnám a környezetem. Szeretném, ha így is lenne, felnőtt vagyok, felnőttem, és véget szeretnék vetni annak, ami az elmúlt egy évben a fejem fölött zajlott. Nincs ebben semmi drámai felhang, nincs ebben hisztéria. Nem akarok többé tudatlanul létezni itt, mintha nem lenne jogom döntéseket hozni, vagy egyáltalán tudni, mit művel a családom.
- Csak egyszer fogom elmondani, és szeretném, ha tiszteletben tartanátok a döntésem, akkor is, ha nem értetek ezzel együtt - ujjaim összefonom magam előtt - ahogy azt én is megtettem már - megemelem bal szemöldököm, tekintetem először az apám arcára vándorol, ott elidőzik pár pillanat erejéig, csak utána nézek az öcsémre. Nem félek. Már nem félek, mert döntöttem, és már nem félek, mert rosszabb dolgok is történtek velem annál, mint az, hogy ne értsenek együtt velem, mégis itt vagyok.
- Újra fogom kezdeni a tanulmányaim a Bagolykőben - persze, ez még nem is olyan gázos, elvégre, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Lesz még egy diplomám? Elvégzek még pár évet az iskolapadban? Okosabb leszek? Még csak most jön a java. Hosszan kifújom a levegőt, hajam hátrasimítom a vállam felett, finoman, szolidan mosolyodom el, mielőtt berobbantanám a nyugvó bombát.
- Auror szakirányon.
Vajda Eszter utolsó, port kavaró lázadása.
Tudom, ha ezt elkezdem - sőt, ettől a pillanattól kezdve, hogy kimondtam, már nincs visszaút. Már nem táncolhatok el, nem mondhatom azt, hogy meggondoltam magam, és pont ezért fogom ezt csinálni. Erős, független nő vagyok, kitartó vagyok, és képes vagyok elérni bármit, amit el akarok érni. Azt akarom, hogy tiszteljenek. Be akarom bizonyítani, hogy tisztelniük kell, hogy már nem az a kislány vagyok, aki akkor, amikor hazajöttünk, és, hogy igenis van jogom döntéseket hozni, olyan horderejű döntéseket, amiket az apám, vagy az öcsém megtett. Nincsenek több fegyházi telefonálások és címlapok a botrányos életemről, ebben biztosabb vagyok, mint bármiben eddig az életemben.
- Utána el fogok még végezni két évet a Sárkányölőben, és a végén bűnmegelőzési végrehajtó leszek - aprót bólintok a végén, mielőtt újra ujjaim közé venném a poharam. Hát ezzel is megvagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. május 2. 00:27 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


- Kinkekkel sosem. Milyen csúnya csúfolódás lenne az, én meg kedves és elfogadó lány vagyok! - horkanok fel hangosan, össze is fonva a kezeim a mellkasomon, de aztán csak a kezére kalandozik a tekintetem, szinte érzem, ahogy az ujjai a torkom köré kulcsolódnak. Más kérdés, hogy nem tudom, ez most fantázia, vagy inkább emlékkép. Nem tudom, melyiket akarom jobban.
Kicsit fel is nevet, gondolom, hogy rajtam, de nem zavartatom magam, csak letelepedek, figyelve rá, mint a szentírásra.
- Hát, jófej családom van. Apám zenész, sosem tartott minket rövid pórázon, szerinte inkább most éljünk, mint ötven felett.
Az asztalra könyököl és kicsit még közelebb is hajol, kettőnk közé fújva egy nagy füstfelhőt, mire szélesen elvigyorodom, egy részét be is lélegezve. Ezt asszem passzívan sem szívnám sokat, megvan a maga ereje és feelingje. A keze a bőrömhöz ér és kicsit úgy is érzem magam, mint akibe áramot vezettek, szinte felforr a bőröm az érintése nyomán. Inkább én is hátradőlök.
Asszem erre mondják, hogy felfalod a tekinteteddel, ahogy végigmérem, lassan, alaposan, mielőtt még az arcára terelem a barnáim. Oldalra billenti a fejét, mint egy kölyökkutya.
- Nevetsztnevetsz, pedig... Csípem az okos férfiakat, az előző egyetememen is... volt pár közeli ismerősöm - csücsörítek pár pillanatig elgondolkozva, de aztán felnevetek kicsit. Leteszem az üres poharamat, majd újabbat slukkolok. - Akár kettő is, nem sietek. Nem, nem takarítok, egyetemre járok. Gyógyítói szakon. De ez a becenév vicces, az utolsó évembe jártam Mermisztikán, mikor... búcsút vettünk egymástól az egyetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. május 2. 18:09 | Link

Ivana
újra velem

Mosolygok, pedig még a mondatot sem fejezed be. Ha tudnád, Ivana, hogy márpedig, ha egyszer eljutunk odáig, ha valaha eljutunk odáig, hogy megkérem a kezed, valami botor gyökérség miatt, akkor leszel csak igazán királynő. Elmondhatnám ezt neked és megígérhetném, de mi értelme lenne? Hamis vágyak keltése és olyan dolgok ígérgetése, ami nem csak rajtam múlik? Pedig őszinte leszek; előttem van, ahogy hófehér ruhában felém sétálsz.
És most életem egy olyan nőjét ismerted meg, aki nem elég, hogy nem beszél vissza, de sokkal többet jelent nekem bárkinél. Amikor még nem volt Payne, amikor nem volt Lorin, ő volt nekem az egyetlen, aki segített túlélni. Szó szerint is érthető, nem véletlen éktelenkedik - már behegesedett – három karomnyom a jobb lapockámon. Zseniális a madár.
Szemtelen mosollyal tartom a tekinteted, szinte magamhoz láncollak már. Ha lehetséges lenne, ha akarnád, már csak az enyém lennél, senki más rád sem nézhetne, amikor én azt meg nem engedem neki. Ha megengedem, akkor is halál fia.
- Az ördögöm is te vagy – nyúlok csípődhöz, ahogy mozdulsz felém. Magamhoz rántalak, ajkaidba motyogom szavaimat, kezemet engedelmesen teszem arrébb. Mosollyal ajkaimon érzem meg fogaid alsóajkamon, kényszeresen vágyom rád, és az érintésedre, mert félő, ha megszakad ez az egész, elsorvadok. Amikor távolodni kezdesz tőlem, és egy gyorsabb csókot szánsz nekem, nem engedlek. Elmélyítem azt, nyelvem táncot jár a tieddel, csak utána hagyom, hogy elhagyj ismét, hogy meleg tested eltávolodjon.
- Voltál már Olaszország eldugottabb részein? – beleszívok cigarettámba, kezemet elveszem onnan, így könnyedén lifeg ajkaim között, szám szegletében. Tekintetem vágyódással van tele, ahogy leguggolsz a sütő elé, aztán teszel-veszel. Muszáj beszélnem, beszéltetnem kell téged is, különben itt és most teszlek magamévá az asztalon. Nem szabad. Önmegtartóztatás, vagy mi a f*szom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. május 2. 20:08 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Kedvelem a kedves és elfogadó lányokat - erősítettem meg még kicsit játszva is az isten adta hangszíneimmel egészen halkabbra is véve a figurát, hogy végül csak kiinduljunk. Szeretem a helyet, de azért nem vagyok ekkora fasz, hogy odabent gyújtsak rá. Nem, nem akadályoznak holmi szabályok, egyszerűen szorult belém némi akarat arra, hogy kivonszoljam a seggem. Meg itt nincs hely. Nincs levegő. Le akarok ülni.
Elégedetten bólogatok magam elé az infókra. Szerettem volna mindig ilyen családot, amiben valahogy közelebb pendülök a testvéreimmel, a szüleim nem választanak kedvenceket, ahol nyíltak és nem követelnek. De azt hiszem mára már egyikre sincs szükségem, lettem az, aki.
- Milyen igaza is van. Az én öregemmel azért nem egy hamar találna közös szót, de van valami ebben - hamuztam le még billegtetve is gondolkodóan a fejem. Nem különösebben hittem, hogy ne élném a csúcséveim, vagy azt, hogy majd ötvenévesen még lenne bármi a bakancslistámon. Elég jól állok vele már most is. - Máskor...
A szó elismétlése inkább volt tőlem már ígéret, mint tőle ajánlat, ettől még valahogy más volt, mint a szokásos hülyítő szarságok, amik kiesnek rajtam és még csak utánuk sem gondolok.
- Nem veted meg az erőt magad előtt, nincs is ezzel baj - mennyi ilyen van. De komolyan, a legtöbb nő még nem próbálja ezt a fajta... kapcsolatelvet, fogalma sincs róla, mire van szüksége. Kétlem hogy a tizenötéves trógerekre a térről, akik egy koncertet se bírnak végig asztmaroham nélkül. - Ez csodás - vigyorodtam el, majd a kifelé igyekvő igen keze után nyúltam, és megkértem legyen már kedves nekem.... nekünk rendelni még inni, én meg előszedtem még egy szálat az idő közben eltűnt helyett. Tuti elszívták a galambok.
- Gyógyító? Mi lesz a specialitása, doktornő? - kérdeztem pimaszul még egészen nevetgélve is, ahogy rágyújtottam újra, majd egy tüdőbeteget megszégyenítő köhögés után fogtam fel a többit. - Ez tudat alatti megérzőképesség nálam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. május 2. 20:54 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Beleivott a sörébe, miközben kézen fogva Borit indult el az estébe. Mindegy hova, csak el. Ki az éjszakába, mely csak az övéké volt. Az éjszaka, amik kérdések és felesleges mondatok nélkül is tökéletes volt. Mert a zene összekötötte őket. A nyári koncertek. A buszutak és a hajnalig tartó fesztiválok.
Érezni akarta őt. Minden porcikáját. A falnak préselte. Hallani akarta a szívverését is, érezni az ereiben dübörgő vér zúgását. Éhesen kapott ajkai után, aztán nevetve indultak tovább az éjszakába.
Nem tudta, melyik motelben találtak végül szobát, vagy hogy hogyan jutottak el az ajtó kitárásáig. Széles vigyorral az arcán hajolt a földön heverő Bori fölé. Még a kalapja is legördült valamerre, ő pedig félresöpörve a vörös hajtincseket tette szabaddá az utat ajkainak.
Bori érintése nyomán libabörős lett a karja. Belemosolygott a csókba, majd kihátrált, hogy a nő arcát figyelve tegye fel a kérdést.
- Hova szeretnéd? - Keze a kötött felső alá csúszott. Végigsimított a hasán, ujjai egy rövid ideig a köldökénél köröztek, majd felcsúsztatva az anyagot, belecsókolt az apró mélyedésbe.

***

Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor a spalettán átszűrődő fény az arcát kezdte melegíteni. Felnyögött, ahogyan a vékony takaró lecsúszott csupasz válláról. Hosszan szívta be a levegőt. Még próbált visszaaludni, még kellett az a pár perc, amíg magához tér. Amíg fel nem fogja, hogy a motelben van, és végig nem néz a szobában szétszórt ruhadarabokon. Hogy gondolatai visszatérjenek az előző este történéseire. Még kellett volna pár perc ahhoz, hogy mindezek felébresszék. De Nimród csak szusszant egyet, ahogyan behunyt szeme mögött a megkezdett álom halvány körvonalait próbálta még utolérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. május 5. 12:01 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Már csak a hangszinből és az arcából meg tudnám mondani, mennyire szereti a kedves és elfogadó lányokat, de nem teszem. Nincs kedvem nagyon piszkálódni, inkább csak utána lépek, elgondolkozott pillantással figyelve, ahogy kisiet dohányozni.
- Megesik, apám meglehetősen... szabadelvű. - Akár azt is mondhatnám nemes egyszerűséggel, hogy zenész, de nem teszem. Nem tudom, mennyire működik ez a metafora, ha az illető maga is részese az iparnak, gondolom sokkal inkább kevésbé, mint mikor egy külsőssel beszéled ezt meg. - Máskor...?
Egészen kezd érdekelni, ő mit tenne máskor, bár, nem vennék rá különösebb mérget, hogy látom még az életben, de egy próbát mindenképpen megért.    
- Szeretem a határozott és férfias férfiakat, szerintem sincs ezzel baj. Csodás? - Ezzel a jelzővel viszont nem illetném, bármennyire is érzem helyénvalónak a dolgaim. Kicsit le is akadok, de aztán figyelem, ahogyan a pincérnővel csacsog, még egyet szívva a szívhatatlan cigijéből. Nagy volt a kísértés.    
És ez az ember pimasz, jaj, de pimasz, szinte az arcomra van írva, hogy odáig vagyok, ahogy felnevetek kicsit. Ez persze nem változtat a tényen, hogy komolyan beszéltem.
- Az átkok, rontások kezelése érdekel leginkább. Talán még a mérgek, de ez utóbbiak... hát - megrántom a vállamat, majd felé nyújtom a cigarettát, esetleg kér-e belőle. Még van jó pár slukknyi, erre ő meg akar fulladni, így kissé aggódva pillantok rá. - Mindenben ennyire jó vagy? A légzésen kívül, az ember azt hinné, ha énekelsz, legalább az megy.
Szemétnek hangzik, de ha rám meg a ragyogó mosolyomra néz, talán leesik neki, hogy csak piszkálódom. Aztán jön is a nőci, hozza az italokat, le is veszem a sajátom a tálcájáról, majd inkább Igorét is, miközben ő elmélyülten keresi a szemkontaktust.
- Csibém. Te itt dolgozol. Meghoztad az italokat. Nincs dolgod? Huss - legyezgetek a nőnek, hogy menjen már a dolgára, majd megforgatom a szemeim és inkább a frissen szerzett italomba kortyolok, ahogyan a nő sértetten elsiet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek