36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
A fővároson kívül - Mitzinger Igor Bendegúz hozzászólásai (26 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. február 8. 00:56 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Tudom-e milyen nap van ma? Kérdezi a csaj, ahogy a kabátom felrántva elindulok kifelé a dobosommal együtt Csinosból. Elvigyorodom, majd egy fél vállrántással közlöm, hogy csütörtök. Látom szinte a csalódottságot, de ahogy voltam, úgy már nincs a helyemen semmi, mire az italával visszaér a csapostól. Remekül értek hozzá, hogy egy este alatt több helyen törjek össze valakit, mint illene. Azt hiszem most kéne kezdeni magam szarul érezni, de őszintén, még csak a nevét sem kérdeztem meg és nem is bánom. Kapott egy közös képet, pár mosolyt meg két italt. Mára elég volt a Máltai Szeretetszolgálat által is megirigyelhető szívemből. Gondolod te, fiam.
A tér felé sétálva kénytelen voltam hangos röhögésben kitörni, mikor Ivánt leszólította egy csávó van-e tüze, majd olyan finoman karolta át a vállát, mintha muszáj lenne. Ő mindig kifogja, van valami mágnese ezekre a csávókra. Szóval egy intéssel siettem előre és a Fő utcán végiglépdelve, ahogy sikeresen elhagytam a színházat majd egy-egy helyet a messziről is jól ismert helyre fordultam és be is léptem. A pulthoz sétálva könyököltem fel és kezeltem le a kiszolgálóval, hogy aztán egyből soroljam, mi is lenne az estindítónk, ha beérnek.
- Két almáspite lesz, egy hosszúlépés, két... - és megakadtam, ahogy nézelődni kezdve oldalra megláttam. Azt hiszem a szám is a mondandóm közepén maradt nyitva, éreztem, ahogy Csabi néz a pult mögül, mi van velem, én meg csak beszűkültem, vágjátok mikor minden olyan, mint egy lassított felvétel, tök homályos azon túl, amit nézel. Meggörbítette a csaj a teremet, de rendesen, mert arra eszméltem csak, hogy valaki a hátamra vágott egy isteneset. - B-szd meg... nem, a kettő az jéger lesz, és egy jeges szivárványt a lánynak - intek fejemmel oldalra még a vigyort is magamon felejtve.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. február 8. 01:00 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Még mindig röhögve pillantottam a karórámra, majd magam mögött hagyva a haverom folytattam a már betervezettek szerinti utam. Nem különösebben ingatott meg az idő, a hétközbennek számító nap, még csak az sem, amin mindenki a piros meg rózsaszín színnel pörög. Ha jól csinálod az életed, minden napod lehet ilyen. Bár van egy pont, amikor már csak monoton tolod, ezt ismerem, és nincs ezen mit ünnepelni, csak mondom.
- Mindjárt megjelenik, jobb esetben egyedül - közöltem a közbevágó érdeklődőnek, hogy Ivánt hol is hagytam el, ha már tudtával közösen ígérkeztünk el ide, aztán nem ez szakított félbe a rendelésbe, de annyira, hogy totál kiesett vagy két perc teljesen, még ennek a fogyatékosnak is volt ideje hátba b-szni úgy rendesen, érezzem, szeretetből van. Meg ne röhögjek többet. Pedig fogok, mindketten tudjuk. - Ez itt az enyém, ezt vidd - böktem oldalra a fejemmel a félretolt italokra, az egyik jégert lehúzva pedig csak a fejem csóválva vigyorogtam magam elé, még meg nem éreztem, hogy néznek. És a hang. Túl ismerős. Ezer közül is, tudom, mert kibaszottul hazudnék, ha azt mondanám, nem pörög ezen az agyam minden alkalommal, mikor beülök próbálni, mikor állok a színpadon, mikor utána a buliban ránézek valakire.
- Remélem igen - közöltem oldalra fordulva és félig könyökölve nézve rajta végig. Nem, nem a ruhája, az alakja, vagy hasonló alapvető szarságok érdekeltek. Inkább tudatosítani akartam, hogy a belém égett képet nem csak keverem... bármivel, bárkivel. Közben egy szívószálért nyúlva beletoltam az édes cuccba és szívva egy nagyobbat ízlelgettem, mielőtt oldalra billentett fejjel biggyesztettem le az ajkam. - Elkeserítő ez a bizalmatlanság. Vagy csapda, és én leszek mindjárt beginázva? Szólj, még lemondom előtte a programom.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. február 8. 01:01 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Ismertek már, vagy csak szerették rám hagyni a dolgokat, magamtól szaladjak a tavasznak, ha arról van szó. Képletesen is, meg egyébként, így el is vitték Ivánék a poharakat én meg lehúzva a jégert könyököltem fel, mert YOLO, minek a holnap. Egészen fel is nevettem a visszakérdésén, de csak hümmögtem egy kört.
- Kicsit mindkettő, tudhatom, ha te nem, az elég lelombozó lenne - mondtam, hogy aztán ne is tököljek sokat és a szívószálat az innivalóba tolva egy adag dinnyés-kókuszos sziruppal vodkát szívjak fel. Nem mondom, hogy szar, de azért ezt meghagyom az édesebb élményt tolóknak. A gyógynövényes tereppel még elvagyok, de inkább a füstös vonz. Meg más is, leginkább. Ezért is felejtettem a tekintetem a színes haj tulaján, és még csak nem is zavart a pörgése, de a veséjét illető vicce se.
- Ha már szervek, egy májra előbb lenne szerintem szükségem. De elvagyok - támasztottam ki a fejem a kezemmel, még egész oldalra is billentve a tenyerembe. - Ha gondolod becsukom a szemem a következő jéger előtt - jegyeztem meg totálisan ignorálva a nekem köszönőket, még a szervezőt is, aki megpróbált rákérdezni, ma is kiállunk-e, mert van felszerelés. Csak a szabad kezemmel intettem, hogy majd később beszéljünk.
- Nem akárkinek, maradjunk abban. Fanny? Franc? Frankie? Az F betűben biztos vagyok, azt minden mellre elég fixen kanyarítom - böktem felé, mintegy hintet, honnan is kéne előássa, ki vagyok én. Nem, igazából ezen kívül is remek lenne, ha egy vigyorból már tényleg vágná a fél világ, de még az országban adott, egyelőre kis lépésekben haladjunk. Igaz? Közben megjött a jégerem, amire rámutattam és ezzel a lendülettel el is kezdtem dúdolni, bár nem voltam hangos, amihez értek, az használni is szokott.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. február 19. 23:53 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Pontosan ezt mondtam - bólogattam is, ahogy a színes és kicsit sem kedvemre való italt visszatéve a pultra felé toltam. Nekem erre már nem volt szükségem, a magam igaza már pipa volt. Igazából szokatlanul feszengtem, legalábbis ahogy az ujjaim néha önálló életre kelve kopogtattak a pulton, vagy ahogy a hajamba túrtam nem volt egy jellegzetesen állandó mozdulatom, sőt. A nő mögött éppen megtalálta a tekintetem az egyik helyi zenészt, akinek biccentettem is, bár elég furán méregetett engem. Ennél gyorsabbnak és határozottabbnak ismernek, ha akarok valamit. De itt én sem tudtam, mit is.
- Azt jelzi, hogy tudsz élni. Lehet kicsit jobban, mint szükséges, de tudsz, és ez a lényeg - vigyorogtam rá, ahogy elmutogattam lassan Csabinak, hogy jó lenne, ha szerválna nekem még legalább két italt, mert kiszáradok, mint a kib-szott sivatag, és a tekintetemmel ezt elég hatásosan is sikerült lekommunikálni, mert percekbe került csak. - Jobb esetben nem a májad mellé, nem tenne jót neki - csúszott le a tekintetem az oldala vonalán a hastájékára, kellően elég eszem volt, hogy tudjam hol kell annak lennie, még ha ezt nem is nézték ki. - Népszerű, de az elég, sosem elég. Az még nem név, ha előre köszönnek egy országban, ha már egy egész kontinensen, az valami - voltak álmaim, meglátszik. Szerintem mindenkinek vannak, ettől még nem lettem több vagy kevesebb másnál, de a beleölt munkám már egészen más tészta. Arra büszke voltam, most viszont percek óta hadoválok, semmi épkézlábra nem jutottam, le is csúszik még egy jéger gyorsan. A csaj is, akivel közöltem, hogy ne most, és arrébb intettem. Na őt például lövésem sincs honnan kéne tudom kicsoda. Meg hol ugrált és hányszor.
- Frankie - ismételtem meg, az ajkam lassan húzódott féloldalas vigyorra. - Igor, vagy Beni, mi szimpatikusabb.
Általában előre megérdeklődöm mit könnyebb sikítani a megfelelő decibellel. Nem, nem csak a koncertjeimen, de most inkább csak meghagytam a választást, mert érdekelt. Társítottam embereket a döntés alapján dolgokhoz.
- Fel, valaki meg egy igazán formás területre kapott aláírást, még éppen azelőtt, hogy a dobosunk cipőjébe hányt - nevettem el magam, ahogy lassan kihúztam a cigarettám dobozát, majd egy házisodort szálat belőle. - Szerencse, hogy ez igaz a csinos többi részedre is, kérsz? - nyújtottam felé a dobozt, majd jelezve, hogy akkor kibattyogok a teraszra el is indultam a tüzem keresve a zsebemben. Ehhez kell egy cigi, vagy kettő.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. február 21. 19:37 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én sem, és ha lehetek őszinte, nagy hálával tartozom érte, hogy se a belső, se  a külső tartozékaim nem rendelkeznek jó memóriával és történetmesélő készséggel. Azt mondják az orvosok egy csontot is remekül szóra tudnak bírni, az én dolgaimmal azért csak ne beszélgessen már senki. Ha megdöglöttem, legalább békében maradhassak már, pörgök és használhatnak is eleget itt, életemben. Amúgy meg kérdezzen engem... nem mondom hogy felajánlom magam a nekromancia szakosoknak, ha megdöglöttem, de kezdek ezen irányra ráfeküdni.
Nevetett én meg vele, de olyan boldogan és jólesően, véletlenül sem játszottam rá, tényleg szórakoztatott a némileg szarkazmusba csúszó megjegyzéseivel, a látásmódjával. akkor is, ha nem állok itt két perce. - Erős keddek lehetnek, én a csütörtököket jobban bírom, utána vasárnap jön általában - közöltem vigyorogva, mert ha nekünk fellépésünk volt, akkor az így ment általában, főleg ha másnapra nem volt leszervezve senki és semmi, általában maradtunk és kihasználtuk a helyek adta adottságokat. Azért egy backstageből nézni koncertet olyan bandával, akire gyerekként még csak pillogtál, hogy de jó lenne csak hallani őket élőben, most meg két pacsival egyenrangúan sétálnak melletted.... az nem mindegy.
- Csak tudom mit akarok, és teszek érte, hogy meglegyen - közöltem elég egyszerűen levezetve a képletet. Mondjuk úgy a családunkra igen jellemző volt ez a felfogás, csak még én tudtam, ha arról volt szó csomagolni valamibe, addig a bátyám takarózott érvekkel, és ott volt az apánk, aki nyers volt. Minden érv vagy csomagolás mellőzésével.
- Sh, virágszál, még a végén meg kell öljelek - emeltem csittegve a mutatóujjam az ajkaira, hogy aztán elvéve nevessek fel. Nem különösebben voltam orosz. Se a hangom, se a tetteim, sem én magam, az más, ki és minek veszi a nevem. Eleve a vezetéknevünk is inkább valami szovjetek által megirigyelhető megnevezésnek mondanám, más kérdés. Közben előkerült a cigim és bár elutasította, úgy tűnt csak azt, ezt megmosolyogva féloldalasan gyújtottam meg a saját szálam, ahogy egy gyújtót elemeltem az egyik asztalról, majd a terasz egyik székébe le is dobtam magam.
- Ne sajnáld, én szétadtam. Ilyen színátmenetet festeni sem lehet - közöltem elismerően, hogy aztán befelé tekintsek Ivánt keresve. - Bár lehet más elfogadná az elnézéskérést, de én a helyedben elengedném a dolgot. Mit csinálsz az Isten háta mögött kettővel?
Nyilván való volt a szavai hangsúlyából, a helyismeretéből és abból, én honnan is ismerem, hogy nem üdül és nem ide született. Aztán egész érdeklődve emelkedett meg a szemöldököm és a füstöt mélyről kiengedve felé tartottam a szálat. - Csak óvatosan, karcol.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. március 1. 12:33 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Mit látok sok emberen? Szégyent. Nem szó szerint, inkább csak dobják magukról az érzést, a megbánást, az önítéletet és mindazt a sok szart, amivel realizálták, hogy eltérnek a normáltól. Sosem értettem. Engem boldoggá tett, mikor ez nem jött, mikor csak felébredtem négy várossal odébb, vigyorogtam egyet, megnéztem a fekete haj tulaját az egyik oldalamon... majd a másikra néztem és rágyújtottam. Nem különösebben voltam sosem a Mi Atyánk és társai elszórója. Nem volt miért.
- Iránymutatóak, terveknek erős lenne mondani. Ahhoz nem vagyok elég... pontos - gondolkodtam el közben, de nem találtam a jó szót hozzá. A jéger se segített a felfedezésben, de legalább pont annyira melegített belülről, amennyire éppen szükségem volt. Még intettem pár betérő ismerősnek, de alig fél szemmel, ha rájuk néztem, nem különösebben kötöttek le, egészen csőlátással hallgattam a lányt, de aztán a válaszán csak hangosan felnevettem még a pultra is csapva, nem túl erősen azért, mielőtt itt megbélyegeznek rongálással.
- Ha egyszer érdekelne mégis, csak keress meg - kacsintottam egyet, még éppen az új italom és a cigim előkotrása előtt. Nem különösebben zavartattam itt magam, ismerem a helyet, mint a tenyerem, tudom mit lehet és mit nem, meddig mehetek el és mit engedhetek meg magamnak, még ha szeretem is a határt feszegetni, ettől még bírom az ittenieket, nem szívesen vágatom magam ki a helyről. Szóval a cigivel is kivonultunk és le is dobtam magam egy székbe, hogy aztán csak rá figyeljek. Talán kicsit meredve is, mint mikor figyeled a helyet, keresed a részleteit, ismerni akarod, amit látsz. Pedig nem teljesen új, mégis az.
- Érdekes nézetei vannak a húgodnak - hamuztam a tálba kicsit kétkedően is nézve, talán a fél szemöldököm fel is szaladt. Ha világot akarsz látni elmész a kib-szott Amerikába, valami trópusi vagy extrém hideg helyre. Nem benyomorodsz Európa feketegödrébe tanulni. - Ezt még én se láttam reggelig, de - vontam meg a vállam nevetve, majd felé is nyújtottam. Én szóltam. Igazából volt egy kesernyés, talán áfonyás mellékíze, amit azt hiszem a belekerült vízipipadohány tett, ettől még egész tűrhető volt. Nem lett olyan erős, mint szokott, de megkaparta az ember torkát, ha elidőzött vele. Még kettő-három ma, és a hangom beáll a fesztiválszezon végire.
- Itt élek - néztem rá teljes döbbenettel, hogy nem látszik? - Just kiddin', de itt születtem, hazajöttem kicsit, meg stúdióztunk és akkor már ki is kell kapcsolódni. Egyébként meg tanítok, és van itt pár diákom.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 1. 13:06 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Nem? - kérdeztem vissza széles vigyort tartva továbbra is, ahogy már közel sem viccnek értékelve méregettem őt, leginkább a haján és a szájánál időztem el még mielőtt a szembe néztem volna újra. Kellett az a jéger, meg ki tudja még mi kéne, azért dobtam egy intést, hogy kifelé menet igényelnék legalább egy rövid kört még, de ez már futólag esett csak meg mert a cigim meg a tüzem után kotortam a nő felé lesve maradt vagy jött-e. De jött, de még hogy. Egy kicsit fel is nevettem magamban mielőtt ledobva magam a nadrágom szárán feljebb rántottam egy részt.
- Az sosem baj, ha meg a családban még rokonlélek is van, pláne - vontam vállat lazán, ahogy mélyet szívtam és természetesen megint elfelejtettem lehamuzni, így az prímán végigszánkázott a nadrágomon, majd véget ért a földön, mintha jobb dolga se lenne. Aztán felnézve rá hallgattam a hangját. Van az a pillanat, mikor ismerős, közben meg mégsem. Tudod ki, de sosem hallottad, mégis nosztalgikus hallani. Éreztem ahogy a hideg végigfut a gerincem mentén, majd széles vigyorral könyököltem az asztalra közelebb hajolva, a füstöt kettőnk közé fújva, majd ahogy az elillant végighúztam a csikket tartó kezem élét az arcán. Édes. Aztán csak visszadőltem, én is szívesen érzem magam meg minden de mondjuk úgy, van, mai nem csak az egóm tudja simogatni.
- Tanár vagyok, igen - bólintottam is a visszakérdésen, majd elbillentve a fejem néztem rá, mi ez a nagy gondolkodás. Nem nézik ki sokan, ettől még van ilyen szakmám is. Sok van, ez mondjuk tuti valami családi szarunk lesz, anyánknak is voltak, apánknak is, Bence sem fukarkodik. A nővérem egyedi eset, de azt engedjük is el.
- Meg nem mondtam volna - forgattam meg a szemeim, bár komolyan gondoltam, még ha hülyéskedve is hangzott el, majd felnevetve hátradöntöttem a fejem. Képtelenség, és mégis itt van. - Még egy kör? Addig elcsicsereghetné a Sellő, hogy a húgán kívül mit él itt. Gondolom nem takarít az egyetemen.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 2. 20:08 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Kedvelem a kedves és elfogadó lányokat - erősítettem meg még kicsit játszva is az isten adta hangszíneimmel egészen halkabbra is véve a figurát, hogy végül csak kiinduljunk. Szeretem a helyet, de azért nem vagyok ekkora fasz, hogy odabent gyújtsak rá. Nem, nem akadályoznak holmi szabályok, egyszerűen szorult belém némi akarat arra, hogy kivonszoljam a seggem. Meg itt nincs hely. Nincs levegő. Le akarok ülni.
Elégedetten bólogatok magam elé az infókra. Szerettem volna mindig ilyen családot, amiben valahogy közelebb pendülök a testvéreimmel, a szüleim nem választanak kedvenceket, ahol nyíltak és nem követelnek. De azt hiszem mára már egyikre sincs szükségem, lettem az, aki.
- Milyen igaza is van. Az én öregemmel azért nem egy hamar találna közös szót, de van valami ebben - hamuztam le még billegtetve is gondolkodóan a fejem. Nem különösebben hittem, hogy ne élném a csúcséveim, vagy azt, hogy majd ötvenévesen még lenne bármi a bakancslistámon. Elég jól állok vele már most is. - Máskor...
A szó elismétlése inkább volt tőlem már ígéret, mint tőle ajánlat, ettől még valahogy más volt, mint a szokásos hülyítő szarságok, amik kiesnek rajtam és még csak utánuk sem gondolok.
- Nem veted meg az erőt magad előtt, nincs is ezzel baj - mennyi ilyen van. De komolyan, a legtöbb nő még nem próbálja ezt a fajta... kapcsolatelvet, fogalma sincs róla, mire van szüksége. Kétlem hogy a tizenötéves trógerekre a térről, akik egy koncertet se bírnak végig asztmaroham nélkül. - Ez csodás - vigyorodtam el, majd a kifelé igyekvő igen keze után nyúltam, és megkértem legyen már kedves nekem.... nekünk rendelni még inni, én meg előszedtem még egy szálat az idő közben eltűnt helyett. Tuti elszívták a galambok.
- Gyógyító? Mi lesz a specialitása, doktornő? - kérdeztem pimaszul még egészen nevetgélve is, ahogy rágyújtottam újra, majd egy tüdőbeteget megszégyenítő köhögés után fogtam fel a többit. - Ez tudat alatti megérzőképesség nálam.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 22. 14:53 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


A szabadelvű szülők rész nem igazán volt az asztalom, anyánk mindig támogató volt és mikor nem veszekedtek, akkor éppen ott állt mögöttünk, teljesen mindegy volt, hogy mit akarunk csinálni. Sport? Tedd. Zene? Csodálatos leszel. Nem gondolta ezt mondjuk az apám így, az ö életében és korosztályában még mindig forog a kérdés, hogy: és van rendes munkám is? Ez az életem és a munkám. A visszakérdésére eszmélek csak fel, mire elmosolyodva hagyom is annyiban. Halogatom az életet is néha, de mindig jövedelmező, mikor elérek valamiben a mosthoz.
- Mindenkinek van egy zsánere, jobb előbb megtudni, mint késve eszmélni, hogy leélted az életed valami ZS-kategóriás prüntyőke mellett - szívtam bele a cigarettámba, hogy rá nézzek, de el is nevettem magam. Valahogy nem tudtam elképzelni, ha valakit egy fesztivál, vagy koncert szét is kap, akkor sem fordul vele a világ ennyit. Nem láttam magam előtt olyanokkal, akikből most is párosával sétálnak el előttünk a Fő utcán.
- Hát? Egyik se hangzik egyszerűnek, nem mintha közöm lenne hozzájuk - tárom el a kezem. Sosem másztam olyanba, ami tudtam, hogy nem az én tudásomhoz vagy szakmámhoz mért. Ezt a f.sza kis tulajdonságot meghagytam Bencének. Ő előszeretettel b.szott ki emberekkel helyettem is. Megingattam a fejem, volt saját szálam a nyújtásra, majd vigyorogva meredtem rá. Merész. - Sokszor mondták már, hogy életösztönöm az nincs, de ezen kívül... tesztelj le, tündérke.
És milyen komolyan gondoltam ezt, még a kacsintás is ott volt pont az előtt, hogy az idillbe gyalogolt volna a kiscsaj. De mielőtt bármit tehettem volna már ki volt téve a körből én meg csak összefűztem az ujjaim magamon ahogy igyekeztem nem hangosan röhögni az asztallapot nézve. Milyen édes egy nő.
- Nincsenek hozzászokva, hogy valaki meg meri jegyezni nekik, hogy dolgozhatnának - néztem a pincércsaj után, majd elhúztam az italom magam elé.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 10. 14:07 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Párdon - emeltem fel a mutatóujjam, hogy nevetve nézzek körbe, és amint kiszúrtam az xs-es lógós felsőjű, magát deszkásnak aposztrofáló "fiút" a nőket szégyenítő derékszélességgel felé is böktem. Nem azt mondom, hogy tipikus, és azt sem, hogy csak ez lenne a ZS-kategória, de elég bizonyos lenne azt kijelenteni, hogy ez egy prüntyőke. A férfi jelzőtől messzi, a fiút meg nem jelenteném ki, ki tudja ő minek vallja magát. Tőlem aztán mindenki abban él, amiben akar. Volt egyszer egy csávó a koncertünkön, aki közölte, hogy ő amúgy földönkívüli. Tisztelet, bro. - Valami ilyen. Vagy olyan.
Tudtam volna még szemléltetni, de ezt egyelőre elnapoltam, semmi humorom, se időm erről beszélgetni. Ez most másról szól.
- Biztos vagyok benne, én is szeretem a munkám - vontam vállat, és még csak nem is kamuztam. Meg nem is feltétlen a zenekarra gondoltam. Azt is, de én jól megvagyok a zenével négy fal között a kölykökkel. A jövőt is el kell indítani, mielőtt még oda jutunk, ahol most sokan tartanak. - Fogós kérdés. Lenyűgöznöm kell téged vagy csak megmutatni, hogy én vagyok a helyi szuperhős?
Nem vagyok, ettől még lehetek, ezen nem múlik. Voltam már "rendőr" is meg "katona" - innen is köszi Bence, a cuccaidért -, mikor éppen ilyen irányultságú nőt akartam felszedni, de az nyilván addig tartott még az egyenruha. Nem is terveztem többre. A pincérlánykának sem tudnék többet mondani a félmosolynál és a ténynél, hogy ha így folytatja a borravalótól elköszönhet, mert fixen nem neki fizetek. Van néhány csaj, aki nagyon creep, ő inkább reménytelennek tűnt és nem is bírtam ki, hogy ne vigyorogjak a zajló eseményeken, de csak hamuzgattam csendesen.
- Útban? Nem hinném, hogy több lenne holmi buckánál egy vonalon - emeltem vissza a tekintetem rá a befelé igyekvő csajsziról. - Szavadon foglak, Hableány, vigyázz magadra - koccintottam a poharam az övéhez, hogy aztán végig is nézzek újra a nőn még ivott. Az állam vakarva nevettem hangtalanul kifelé a járókelők irányába. Olyan abszurd, már én is kételkedem, nem-e szívtam magam túl. Intettem Iván felé, hogy ha már annyira éli éppen a társalgást, rám figyeljen, aztán a zsebére böktem, mire véve a lapot kiküldte a következő körrel a listát.
- Én adok rá sanszot, csak - mert nem vagyok én lelketlen, meg számító se, ugyan. Mikor idekerült a papír is felé toltam. Vendéglista, mert úgyis most kaptuk meg mi is javításra. - Én ott leszek, a neveden múlik, te is így teszel-e.
Készségesen tollat is adtam.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 12. 15:36 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én is ezt mondtam, kicsit más szavakkal. Figyeltem, ahogy nevetve nézi az imént mutatott képződményt, és nem tudtam nem mosolyogni a reakcióján, aztán csak a hamutálra vezettem a szemeim és pár pöccintés után el is nyomtam a csikkemet, ennek is annyi, mint a csaj terveinek volt az előző helyen és a pincérének lesz itt.
- Remélem senki - mert az régen rossz lenne, azért fizetnek, mert azon kívül, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, még élvezem is és ez látszik. Ha nem így lenne, biztos találnának mást. Egy zenekar is, egy intézmény is. Van, ami nem pótolható több tudással vagy tapasztalattal. - Mindent.
Elég egyszerű ember vagyok a magam módján, egy-egy szóban meg tudom határozni magam. Mindig, mindent, mindenhol. Nem célok, inkább vágyak voltak a vezérlőim mindig. Ez vitt és juttatott oda, ahol most is vagyok és szerintem járna a vállveregetés, amit most hagyjunk meg képletesen, ellenben a jégerrel, amit még letoltam némi köhintéssel követve, ahogy nem akartam a pincércsaj jelenetét kommentálni.
- Hogy emlékezni fogsz - remélhetőleg mindketten így leszünk, mert az én memóriámon is lenne mit csiszolni, főleg nevek terén, de azt hiszem hősiesen tudom kipótolni, mikor valami nagyon nem megy. Ez lehet az egyik szuperképességem. De ilyen gyűjtő vagyok és azért akad még több is, egy ki-mit tud nyerne rajtam, elég sokat is. - Még.
Sokan ígérték meg, hogy megfoghatatlanok és alkura képtelenek, másnap reggel az üres apartmanban ébredve újragondolták. Azt is, hogy mennyire könnyen lehet őket meggyőzni bármiről, mert bizony sokszor még csak trükk sem kell. Elég ha csak önmagad vagy, és már másnap van és túlestél a legrövidebb éjszakádon, de te azért megpróbáltad.
- Náluk ez nem ennyire nyílt, hogy legyen hova - jegeztem meg vigyorogva, hogy aztán ingassam a fejem rosszallóan. - Vertelek én már át? - nem mintha lett volna alkalom vagy lehetőség ezt kitapasztalni, de teljesen úgy kezeltem, mintha létező érv lenne. Elhúztam végül a papírt és felállva a zsebembe gyűrtem. Elővettem a tárcám és az asztal közepére a hamutartó alá toltam a cekket. - Másodikán találkozunk, Hableány - böktem a zsebemben lévő papírra, majd ahogy jöttem, úgy el is indultam a pulthoz, előbb Ivánt felkapni valami rusnya vörös karmaiból kimentve és közöltem, hogy mennék. Még intettem a Sellőnek, aztán lassan a forgatagba vesztem a dobosunkkal.


//Thx, Mermaid//
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 19. 20:54 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Dudáltam, vagy négyszer, mire végre Duplo legalább reagált és megláttam a lakás ablakában kaparni, amin el is mosolyodtam, de láttam, hogy nem fogunk így működni, szóval kimásztam a napszemüvegem megigazítva, majd bezárva a kocsit felügettem a lépcsőkön és a gangon átvágtam a leghátsó lakásig, majd benyitva vigyorogtam körbe.
- Itt mindenki süket - mintha ez nyilvánvaló lenne, vagy az, hogy lehet nem közöltem előre, hogyan is megyünk el a nő kutyájáért. Na pajti, te vajon akarsz jönni? Izgatott egy kutya, de fogalma sins mi jön azt hiszem, de fogtam a pórázt meg a hámot, ami becsatolható az övrészhez és rátettem, hogy aztán állva várjak a nőre a napszemüveg felett kinézve.
- Mehetünk, vagy még van valami? - Nem vagyok türelmetlen alkat, de a forgalmat irányító képességet nem örököltem a szüleimtől, szomorú, mondjuk van még pár dolog, aminek utána kérdeznék miért nincs a vérvonalunkban. Mondjuk némi tisztelet egymás iránt, igaz Bence?
Még ez kiderült  a kulcsot a zárban hagytam, hogy bezárjon én meg lecammogtam egy gyors pisire a négylábúval, hogy aztán beszálljon hátra és odakapcsoljam. Ő már tudja a rendet engedelmesen mászott be és pihent el.
- Szivárvány? - bukkantam elő a hátsó ajtó mögül, majd becsukva azt vártam, hogy odajöjjön. Ja, van jogsim, semmi fenyegetés. Bár a kocsi nem az enyém, de én használom, az is valami, nem?
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. augusztus 22. 20:25 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Kezdhetnék lélektani boncolgatásba, mert megöregedni is van időm még a nőre és a saját kutyámra várok, de inkább fogtam az ebet és egy gyors sétát még meg is ejtettünk, még a Színeshajú összekapja, amit szeretne hozni. Nem viselkedtem másként, mint előtte. Úgy tettem, mint akivel az ég egy adta világon semmi nem történt, közben a szomszédok még mindig leesett állal meredtek rám reggelente. Vagyis hajnalban, értitek, mikor jövök meg megyek. Rózsi néni még fel is ajánlotta, hogy szívesen lesz fogadott nagymama, ha majd megszületik a gyerek. Nem azt mondom, hogy annyit néznek ki belőlem, hogy csak akkor költöztetek ide valakit, ha már nagy para van. De ezt teszik.
- Te, te csoda, menjünk - közöltem, ahogy ténylegesen sikerült lent beaplikálni a kocsiba Duplot. Igazából ezen volna mit izguljak, de úgy voltam vele, hogy eddig is jól kijöttünk más ebekkel. A hírre csak megforgattam a szemem benézve a kutyára, majd a nőhöz fordulva félkézzel a derekára fogtam é közelebb húzva csókoltam meg az utca kellős közepén, majd elhajolva intettem a fejemmel, hogy tegye be a seggét végre az autóba.
- Majd veszünk másikat, gondolom úgysem ártana nézni pár dolgot. Vagy ha gondolod hazafelé megvártok kint, beugrom én - fordultam felé miután bekapcsoltam az övem és feltoltam a napszemüveget a fejemre. Még kitolattam hátul Duplora is ránéztem, de már majdnem el is bóbiskolt. A jó szoktatás teszi. - Tudjuk pontosan kiért is megyünk, vagy majd ilyen szerelembe kell ess eset jön?
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. szeptember 2. 19:22 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Az egész életem egy sietés, ha azt vesszük, hogy a késés nem opció, ennyire nem megy jól se az élet, se a dolgom, hogy megtegyem. Talán ezért szoktam rá, hogy mikor pihenő napot tolok, akkor is jobban tolom az igyekezetet, mint az feltétlenül szükséges lenne.  Az előző pár napban volt három fellépésünk, az egyiken zenekari simogatót is tartottunk, így minden vagyok, csak kipihent nem, ha azt vesszük, de mára semmiképpen nem akartam egyéb programot. Itthon döglésben gondolkodtam, már leszámítva ezt a kis utat. A kutya beaplikálása elég energiát vett el, de visszaszedtem a nőtől, meg abból a kriminális vigyorból, amit néha produkált. Imádom. Nevetve be is ültem, aztán mikor mindenki útra kész volt el is indultunk. Azért feltoltam a telefont a tartóra, biztos ami biztos, de nem állt szándékomban rá hallgatni, semmi humorom bekocsikáznia  forgalmasabb szakaszokra, majd kikeveregni. Van ennél egyszerűbb.
- Mehetünk együtt, inkább miattuk kérdeztem - intettem a fejemmel a visszapillantót lesve hátra, hogy Duplo érezze magát kellően szemléltetve. Ide bejöhetnek, az eladóknak szokott is tetszelegni, de azért az új jószágot én személy szerint még nem ismerem. Nem vagyok ijedős, de ki tudja ő akar-e emberek közé menni. Ha engem kérdeztek, én sem szeretnék.
- Igen? Tökre el vagy jegyezve meg leszervezve az esküvő? Aztán nekem mikor szólsz? Ha alá kell írni tanúként? - billentettem a fejem oldalra, hogy végül hamis mosollyal felé nézzek, persze csak vicceltem. Gondolom. A kereszteződés lámpájában bambultam el éppen, mikor kérdezett így fáziskéséssel jutottam el ehhez.
- Nincs olyan messze, negyed óra, húsz perc szerintem legfeljebb. Hogy hívják? Vagy ennyire még nincs meg? - kérdeztem azért az utat nézve, mert velük ellentétben, valakinek erre is kéne figyelni.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. október 21. 18:44 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Nem aggódtam, mert ha arról van szó akad jó ismerősöm - Bencéé, de ami az övé, az az enyém is -, így akár össze is lehet szoktattatni a két ebet, nem lesz baj. Duplo elég türelmes természet, ő a tekintetével elítél, de mikor kutyák közé mentünk se volt baj. Nem kezdeményez és áll bele balhékba, persze játék szinten megteszi, de olyannal, aki szintén csak ezért. Annyira okos, tényleg büszke gazda vagyok.
- Megoldjuk, ha úgy alakul. Duplo elég baráti, nem árt neki se valaki, akivel bandázhat, azt hiszem mióta ott hagytuk a Mari nénis helyet, nem is laktunk kutya közelében - gondolkodtam el, de már azt se tudnám felidézni, akkor ő már volt-e nagyobb az alkaromnál. Egyáltalán emlékszik-e rá, nekem néha az előző este is félhomály, ha nem teljes. Nem vagyunk egyszerű esetek, ettől még hiszem, hogy ha már ezt összeraktam, akkor megoldható. Bármi áron.
- Tudod kicsit fáj a hátam, meg itt a nyakam - döntöttem is oldalra a fejem egy pontra mutatva, ahogy fél kézzel elemelkedtem a kormánytól. Persze csak piszkáltam, nem venném szerintem én se ilyen könnyen, ha nem egy kutyáról lenne szó. Azt hiszem erre mondja a muter, hogy már menthetetlen vagyok.
- Új képesség, nyitott szemmel alszom, vezetek, társalgok és dalt is írok egyszerre - nevettem el magam felgyorsítva és haladva tovább. Inkább megérdeklődtem mit lehet tudni az új gyerekről, és azért többet, mint elsőre hittem volna.
- Mennyi idős? - mert ugye más egy kölyök, meg egy idősebb igénye is, mondjuk Duplo még mindig olyan mint egy hat hónapos. Csak kétszer akkorát harap, ha éppen utál. Majdnem mint én, mikor nem tetszik valami. Meg is forgattam a szemeim a megjegyzésére. Nem értem miről beszél. Inkább beálltam a parkolóba és kicsatolva magam még hátranyúltam Duplohoz. - Csak óvatosan kisöreg, kiszállunk, de te kint maradsz. Nincs hergelés. Mehetünk? - ez utóbbit már a nőhöz intéztem.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 01:15 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A napokban nem mentek valami könnyen a séták, ennek volt persze fizikai magyarázata is Duplo részéről, ami sajnálatos, de fejben sem voltunk rendben. Dühös voltam, folyamatosan, de nem tettem semmit szóvá. Három napon át újratárcsázáson volt a telefonom gyakorlatilag, majd letettem a telefont. Írtam egy utolsó üzenetet majd felöltöztem és elmentem itthonról. Nem voltam hajlandó itt lenni. Két napot csöveltem Mr. Rangidősék kanapéján, aztán eltessékeltek. Ivánt is megjártuk, de miután összekapott Duplo a szomszéd macskával és kaptunk egy príma kötést tegnap hazajöttünk. Elég volt ebből most már, igazából a telefonomra is percenként nézek megint, de ez nem segít semmin.
A mai reggel meg úgy indult, mint a legtöbb. Duplo kibaszott az ágyból, hogy ő menne sétálni, szóval ettünk, aztán összekapva magunkat mentünk le. Tettünk vagy három - lehet volt négy is - nagy kört az utcában, mire teljesen megkattanva kezdett el ugatni a kapualj felé, én meg felvont szemöldökkel próbáltam visszafogni, ahogy közeledtünk.
- Nyugi van pajti, nem kell több harcimacska - próbáltam a pórázzal vissza is húzni, de a vezényszavak felfokozva mit sem érnek. Pedig viszonylag ügyes és jól nevelt darab tud lenni. Fogalmam se volt milyen mókust lőhetett, ami ennyire érdekli, de ahogy közeledtünk feltűnt, hogy ennek két lába van és egész emberi alakja. A cipőjétől lassan indult fel a tekintetem, az arcom ráncba csúszott a derengő, de beazonosítatlan kabátnál. Aztán megláttam a haját és lefagytam. Duplo rántott kettőt a pórázon én meg el is engedtem meglepettségembe.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 18:36 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Nem féltettem se Duplot, se azt, amit a lánnyal közösen éltek. Nem hittem hogy gond lesz, vagy ha lenne, ne lehetne kezelni, így nem különösebben aggódtam a mai alkalom miatt. Ami néha megzavar, az inkább a kísértetiesen ismerős momentumok a múltból. Próbáltak már velünk hangot megtalálni, Duplo is komált egy-egy lányt, de ez azon eléggé túlment be kellett látnom. Hagytam őt emberekre, de sosem hosszú időre, de jól megvoltak, és az új kiskrapeknak is bizonyosan jó dolga lesz.
- Mindig dolgozom, ez nem áll meg, néha alvás közben sem - nevettem el magam, mert valahol elég vicces volt belegondolni, hogy az agyam akkor is alkot, mikor én pihennék. Sokszor keltem fel részletekkel, egy dallammal vagy éppen szövegrészlettel, mai aztán napokig nem hagyott nyugodni, még valami nem lett belőle. Most egy ideje már dolgozunk az új számokon, de én még nem érzem késznek ezt a csokrot, hiába szeretnék, ha rámondanám. Azt hiszem nekik már sok a válogatásom. Lesöpörtem ezt-azt az asztalról, nem vagyok mindig kedvenc a zenekaron belül, ha kívül sikerül is.
- Még kis formálható - mosolyodtam el, ahogy megérkeztünk és kénytelen voltam az intelmeket is kiosztani a kiugró Duplonak. Rákattintottam a pórázt, aztán elkísértük a lányt a bejáratig, ahol a kialakított kis részhez kattintottam a nagyfiút és ülésre intve beléptem a nő után. Fél szemem persze kifelé szegeztem, de elég csendben tűrte, hiába a sok ugatás és hangok. Csak szaglászott jelenleg, nagyon okos teremtés. És ha már kutyák. Fel is figyeltem az ölbe került új négylábúra.
- Szia öcskös, mizu - vakargattam meg, mire finoman rá is harapott a kezemre, még próbáltam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz-e, de tényleg szép, és egészségesnek látszó. - El is vihetjük, vagy van még teendőd vele? - kérdeztem rá megsimogatva a fejét az ebnek, miután végre megszaglászott és hagyta.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 19:08 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A hideg fel sem tűnt, amíg a kabátom alá nem fújt egy nagyobb löket és ki nem rázott a hideg. A tenyereimbe fújva összedörzsöltem a kezeim, az egyikben a póráz szárával, ahogy sétáltam a mancsos után. Ő élvezte a kint létet, a levegő meg azért valahol mindkettőnknek eléggé jót tesz. Teljesen el is bambultam, ameddig el nem kezdett rángatni és vonszolni a saját kutyám. Ritkán ugat rá emberekre, sőt, kifejezetten flegma és csendes, de most nem. Kicsit szaggatott léptekkel mentem utána, ameddig a tekintetem rá nem ragadt arra, akihez tudom, hogy tartott.
Az agyam lassabban kapcsolja össze a vizuális ingert, mint a hangot. Mert utóbbira borultam ki a sokkból valami érdemibe.
- A póráz végén - feleltem szinte azonnal, ahogy én is beértem őket, leginkább állva ott és csak nézve le. Nem, mást nem mondtam, meredtem rá, mert kérdést azt rengeteget tettem fel, üzenetben és hangpostának, az anyjának, aki szerintem jórészt felét érti annak, amit néha mondok neki, vagy éppen Bencének. Nem tudom az mondjuk hogy érne Frankiehez, de a lényeg ugyan az. A torkom kaparta valami, kényszeresen köhögtem fel a kezem végül zsebre csúsztatva. Voltak már kellemetlen eseteim, sok dolgot vágtak a fejemhez már. Mondjuk gyűrűt meg a saját nevem még soha. És amúgy fogalmam sincs mi a jó istent csináltam, mert bizony ezen kattogtam az első pár napban a legtöbbet. De nem tudom.
- Hogy vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet, csak nézve Duplot, aki szintén nem volt elragadtatva. Meg is értem. Egy út választ el a saját kapunktól. Itt van a nő, de nem nálunk. Nem otthon.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 29. 19:25 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Nem vagyok egy lelkizős típus, ha engem szétvet az ideg, akkor az rám van írva negyvenes betűmérettel, és nem kérdeznek. Jól is teszik, részben ezt érzem, másfelől aki megteheti, az fog, csak kivár. Most is ez zajlott, de nem beszélni volt kedvem, hanem válaszokat kapni. Basztam már el életemben sok mindent, és még ha adtam is a hülyét, tudtam miben léptem át a határt. De most? Nem. Fogalmam sem volt. Reggel minden a legnagyobb rendben, este meg a semmi várt. Aztán teltek a napok, én mostanra pedig ugyan azt éreztem, mint évekig. Mintha kergetnék valamit, mai lehet már nincs. Duplora figyeltem, de rágyújtani nem volt időm mert megfagytunk aztán ő megiramodott.
- Túl ügyes - már persze Duplo. A zsebembe visszamélyedt minden a hang hallatán, egyszerre voltam boldog és azt hiszem kétségbeesett is. És ezek helyett mit tettem? Megkérdeztem hogy van, mint akit semmi nem gátol vagy érdekel. De nem így volt, egyszerűen görcsben voltam és tejesen befeszülve ahogy elhúzva válaszolni kezdett. A szemem végig az arcát figyelte. A szemét, az ajka mozgását, a homlokán vagy az arcán görbülő ráncokat. Semmit nem tudtam még, csak azt, hogy láttam rajta valami rosszat, amit talán még egyszer sem eddig.
- Jól vagyunk, kicsit szétszórtan - simogattam meg a kutyát, aztán nem számítottam rá. Semmire, azt hittem állunk kínosan és majd lesz valahogy, de közelebb jött, én meg mint Bence, aki em ért hozzá álltam az ölelést nem tudva kezelni. Aztán átölelve jött ki egy mély sóhaj a fejem az övére hajtva ahogy megszorítottam.
- Ne csináld ezt többet. Bármi történt, ennyit nem ér.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 00:49 | Link

🌧🎀dash Grin
january

Péntek hajnal van. Én meg gyakorlatilag végre normális életet élek. Azt hiszem nem csináltam ilyet az elmúlt közel...hát, ne hazudjunk egymásnak de 20 évben biztosan, előtte meg egy pöcsfej voltam és kisfiú. Azt se mondanám normálisnak. Szóval nem tudom pontosan mit várhatnék vagy mit kéne tennem. elmenni a postára? Fizetni a számlákat magamnak nem csak megbízásokat adni a számlámhoz? Bevásárolni? Nem azt mondom, hogy ezeket sosem csináltam, de nagyon régen volt napirendi pont. Ahogy mondjuk a reggeli kelés is, de igyekszem, így például éjjel alszom. Aludnék, ha hagynák. Volt már kutyát levivős katasztrófa, ami muszáj volt, de amúgy sem alszom nyugodtan, mikor érzem, hogy egyedül vagyok a szobában, így már eleve nyögve fordultam az oldalamra, mire percekkel később hallottam a szapora lépteket, majd megdobott az ágy a lendülettől, amivel rá érkezett a nőm. Tudtam, hogy nem eldöntendő kérdése lesz és biztos nem az érdekli mennyi az idő.
- Én mindig, mi ebben az új - mondtam félig a takarónak amire rányomtam az arcom, félig neki, ahogy elfordultam és felnéztem a fölém magasodó nőre. Bár hiába a vigyorom, és szerintem a simítás a combjain, úgy érzem nem egy hullámon ülünk éppen. Igazából fogalmam sincs mi is történik, még félig lehet alszom, el is nyomtam egy ásítást, aztán néztem rá, hogy most mi is lesz, feltolva magam a kezemmel félig ülésbe közelebb húztam őt a jobbommal egy csókra, akkortájt jelent meg Duplo is, aki nyüszítve feküdt el az ágy mellett. Mást is felkeltettek ma?
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 00:56 | Link

🌧🎀dash Grin
january

- Ugye senki nem hányt össze semmit? - mert ez egy fontos kérdés. Eddig egyszer volt példa rá, hogy bárki másért keltsen fel. A kölyök kutyák sok szart összeesznek, csak mondom, és még Duplo is csak menekült. Másnap meg a kölyök fején ült. Ki érti ezt?
Nem különösebben vagyok félálomba gyors gondolkodó, néha a szám előbb is kel életre mint én. Erre mondjuk még sosem volt panasz, se így, se úgy. Most se hittem hogy lesz de azért egy kicsit elégedetlen morgás csak kint volt, ahogy végül elváltak az ajkaim az övétől, és most már nem olyan ködös tekintettel néztem rá. A fiam is berobogott, apjára ütött mondhatnám, a reakcióján fel is nevettem, csak utána néztem vissza a nőre már félig-meddig feltolva magam. De ugye ha rajtam ül igen nehéz az ágynál messzebb jutni. Ezzel se lenne bajom de a hanglejtésből is sejtettem, hogy mennyire más vonal ez most. Kicsit meg is lepett, ami talán ki is ült az arcomra.
- Zene? Te eddig ezen dolgoztál? - néztem az órámra a szekrényen, mert az egy dolog, hogy én elég könnyen alszom a mellettem doboló Ivánnál is, de ez még tőlem is sok kicsit. Mármint gondolom, akkor volt hangja. Bármilyen. Végül csak elmosolyodva még egyszer megsimogattam az arcát a kézfejemmel, aztán néztem rá, hogy ha rajtam ül, ez nem fog megtörténni.
- Persze hogy akarom. Csak nem jó helyen simogattam? - kérdeztem nevetve, ahogy végül sikerült alóla kiszerencsétlenkednem magam, eltűrve a hajam aztán csak ásítva elindultam ki.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:03 | Link

🌧🎀dash Grin
january

Ezt-azt. Nem hangzott biztatóan, de nem különösebben szoktam foglalkozni papírokkal, amit elől hagyok. Mármint mire írhatott? Valami szórólapra? Kit érdekel, amúgy sem járok bevásárolni. Kéne, de eddig nem voltam ez a fajta. Ha tehetném azt is hazarendelném, azt hiszem már lehet ilyet, azt ha vagy negyven kilót ott hagysz náluk összegben ingyen és mosolyogva adják a kezedbe a küszöbödön.
- Pedig de, mindig - néztem a szemébe, mert kétségtelenül fogalma sincs ennek a nőnek róla, mit hoz ki belőlem. Még így sem, hogy én itt tartok az életben ahol, vele. Pedig szerintem egyikünkből sem nézték ki, hasonlót se. Indítva a saját testvéreinkből. Jó, Bence szerint csak jön a pont majd mikor elbaszom, az ő húga már más eset, az egy hárpia. De nem fogom elbaszni, gyakorlatilag erről szólt az a fogadalom is, nem? Én annak veszem. - Nincs baj, kisszivárvány, csak megleptél, ennyi - mondtam neki, mire végül sikerült magam éber állapotba tenni, bár egy ásítás még oroszlánüvöltéssel vegyítve elhagyott engem, de vegyük ezt a hivatalos önébresztőmnek. Még lehajolva nyögtem a derekam miatt egyet majd megvakartam Duplo hátát és elindultam kifelé végre a szobából.
- Édes nő vagy, de ez nem érzék. Ez képesség, nem minden hős visel köpenyt - tártam el a kezeim már a folyosón a nappaliba menet. Kint meg is láttam a másik jómadarat, szeretem őt is, mindkét kölyök egy álom, és kicsit jobban érzem magam a ténytől is, hogy most itt vagyok és senkire nem kell rácsuknom az ajtót esténként vagy hívni valakit, esetleg áttestálnia  felelősségüket Frankiere.
- Akkor inkább leülök - gondolom, szóval a kanapéra dobva magam dőltem a támlának, majd a borostám megvakarva figyeltem mi fog történni.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:06 | Link

🌧🎀dash
january

Ez a hajnal tele van új dolgokkal, legalábbis ahogy tisztul a látásom és az érzékelésem, sorra jutok erre. Most nem csak a tényeket tekintve, hogy változnak a dolgok, amikre nem lehet azt mondani, hogy rossz irányba azért. Hanem magára a nőre is gondolok. Szerintem ha van bárki a környezetemben, akit keveset látni bármiben kellemetlenkedni, az ő. A zavarba jövetelére hirtelen egyéb példát mondani sem tudnék, de látom rajta, és nem értem miért történt. Annyira jó vagyok, hogy még ébren sem kell lennem? Ezt azért kétlem.
- Kicsit mindennel, de engedd is el - nyomtam egy csókot a homlokára még kicsit görnyedve felé az ágyunk mellett, majd már tényleg éberen, némi ásítással még ugyan, de nekiveselkedtem a háló elhagyásának. Nem mintha ez olyan könnyű lenne. Ha van hely, amit imádok, az az ágy, de tényleg. Életed legjobb részét abban töltöd, tevékenységfüggően. De hazudik, aki tagadja. Sok jó helyet és helyszínt meg tudsz jegyezni, ha már nem csak alvást nézünk, de megvan a feelingje a saját fészeknek. Kezdem magam többnek érezni, mint a korom...és másik B-s Mitzingernek ennyi szentimentalizmussal. Korán van.
- Mit is magyaráz meg? - kérdeztem meg már ledobva magam és egy párnával kiékelve az oldalam. Marley ugyan felnyüszített, amiért el lett lökve és drámaian úgy tett, mint aki leesett, így inkább átmászott mellém és a combomra nyomta a pofáját. Édes egy dög ő is. - Azon a  legegyszerűbb dolgozni, ha van ismerősöd - tártam el a kezem elég egyértelműen jelezve, hogy Iván akármekkora faszarc néha, ha meg van kérve a legodaadóbb zenész, Isti meg amúgy is mindig akar valamit, Dzsi meg bondinggol a nővel. Min is kéne aggódnom?
Tiéd minden figyelmem. Bár ezt nem kell mondjam, csak nézem őt, előbb a kezeire téved a szemem - nem mintha megkönnyítené a jelenésével, hogy bármi másra nézzek, mint amire tudnék -, az arcát, látom rajta, hogy nem csak felszabadultabb, de ettől még nem is feltétlenül boldog. Ezt egy számnál leginkább érzed, már ahogy elindul, aztán lassan felfogom a szöveget, vagy legalábbis elcsípem részenként. A kutyát vakaró kezem is lelassul aztán megáll, hogy az utolsó hümmögésig neki szenteljem minden figyelmem, de nem szólalok meg, mikor vége van sem.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:10 | Link

🌧🎀dash
january

Rengeteg tehetségem van, és ezt sosem fogják tőlem elvitatni. Mondhatnám magam polihisztornak, de azt olyan emberek teszik, akiknek az egójuk felesett a vérnyomásuk szintjére, arra, mikor valaki nem tekinti őket fontosnak. Ez rám nem jellemző, de elég sokoldalú vagyok. Ha éppen a nőt kell levenni a lábáról is, meg mikor rá kell bírni, hogy fejezze be a napi csellókottát. Ez igenis fontos, az apjával mélyen egyetértünk. Szerintem sok másban is értenénk, de még mindig nem érzem magam szülős gyereknek, már olyan kedvencnek, vágja mindenki. Nem az én szerepem.
- És tárt karokkal várnak - bárkiről legyen szó ez biztos, szerintem nem bízik eléggé vagy a munkájában vagy bennünk, egyik sem rózsás, nekünk se, de neki se. Kicsit ingatom is a fejem magam elé, ahogy megvakartam a kispajtást, Duplo meg rohamában addig kotort a kanapé felé még elnyúlt mellette és ő is idetolta a fejét. Mert kurvára elférünk. Ja nem, csak sóhajtva inkább a nőre néztem, eleinte inkább csak maga a zene meg úgy ő kötött le, férfi vagyok senki ne hibáztasson, abból is hallás után szerelmes általában. Így talán lecsúsztam kicsit az elejéről, de lehet hogy így kevésbé ütött akkorát? Nem tudom, igazából nem reagáltam rá, mert nem tudtam, kérdésem biztos lenne, de egy alkotót nem illik faggatni, ha megérted tudsz együtt élni a számával, és nyeltem a végére, mert azt hiszem, ha csak fele annyira érzem, az már bőven többet lemond miért kellett neki leírnia.
- Nekem? Mik nem történnek, és csellóval? - nevettem el magam, mert inkább oldani próbáltam az egészet, úgy láttam nem a bátorság meg határozottság öleli körbe, de érdekelt. Nagyon is.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:14 | Link

🌧🎀dash
january

Nem csak Igor vagyok, nem csak az Influx első ember és nem is csak egy celeb. Annál jóval több lettem az évek alatt, barát és testvér amúgy is, még ha egyesek tagadják is, de már férj is. Még ha nem is nézik ki belőlem ez sem csak a két szép szememért az enyém - azt hiszem. És szeretem, jó érzés minden ezzel járó jog és kötelesség is, az egyik éppen az, hogy hajnal háromkor kicsoszogok és nem pofázok, csak kivárom mit akar. Ha most elküldene boltba is ez lenne a feladatom. Csak több ruhában és egy bankkártyával.
Van az a pillanat az életben, mikor nem tudsz magadról. Ott vagy, tudod mi történik, hallod, de minden lelassul. Olyan mint egy fordított trip, amiből nem is igen van kiszállás. Nem eufória, inkább letaglózódás. De hogy ez a jó-e vagy sem, azt a végén tudod, vagy érzed a zsigereidben. Nekem nincs időm számot vetni, mert még ott tartok éppen mennyi mindent tett ide elénk, de hogy amúgy én vagyok és leszek a középpontban.
- Au - ezért nem vennék el egy boxolót. Fegyvert is lehet fogni a fejemhez, láttam és éreztem már hogy üt Bence neje, azt hiszem ezért más az ízlésünk. Nem díjazom, mikor fáj, legalábbis ezt a fajtát nem. Egész biztosan nem. És kár a csellóért is, én nagyon tudtam volna értékelni és jutalmazni azt is. Inkább előre dőlve nyúltam a nő után és odahúzva nyomtam csókot a homlokára, hogy aztán visszadőljek a morgó kutyák hallatán. Mert én egy használati cikk vagyok nekik. Párna!
- Figyelek én, hova gondolsz - forgattam is meg a szemem de csak mosolyogtam és néztem rá, végig a szám alatt a tekintetét kerestem. Meg utána is. Is. - Gyere ide - szólaltem meg kicsit meg is köszörülve a torkom.
Szál megtekintése
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:19 | Link

🌧🎀dash
january

Még ha azt hitte is, hogy neki kell súlyokat cipelni egyedül, hogy ő teszi ezt, nem kellene így lennie. Itt voltam, nem haragudtam rá, a csalódottságom se tartott sokáig, csak szomorú voltam, mikor elment. És inkább azt éreztem valami nincs meg,a miről azt hittem igen. Nem volt bátorsága, vagy ereje beszélni velem, nekem, rólunk, a történtekről. Mintha kevés lettem volna ehhez, azt hiszem, ha nem is a konkrét történteken rágódnék, a lefolyásán biztos, de valahogy az egész nem csak olyan, amit egyszer megtudsz, majd el is felejtesz. Ez ennél több.
- Sosem - forgattam meg a szemem, mintha nem is érteném a kijelentését. Igazából volt idő, mikor tudott volna, most fizikailag értve persze elsősorban. Azért elbújt benne egy Hulk, bárki mondjon bármit, nem fogom irigyelni, aki egyszer ki akarja majd rabolni. Nos, én ezért nem féltem őt úgy talán, meg a bizalom, hogy nem marad el és nem jár ott, ahol nem kéne. Ilyenkor nem értem a többi férjet. Már azokat, akikkel össze is találkozom. Sűrűn.
- Ismerj meg jobban - hajoltam előre, de aztán csak megtörtént, jött még egy adag az egészre, ami itt elindult. De boldog volt, láttam rajta, éreztem és ez jól esett, pont úgy, mint a gyerekeknek a meglepetésajándékok. a metafora rossz, de az érzelem hasonló. - Mindent is. Téged. Hogy érzed magad? azon túl, hogy ezt csinálod alvás helyett. Hiányzik valami?
Az utolsó kérdés nem feltétlen kapcsolódott a többihez, közben mégis. Már azóta fontolgatom, hogy elkezdte az első számot.
Szál megtekintése
A fővároson kívül - Mitzinger Igor Bendegúz hozzászólásai (26 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek