Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=753825#post753825][b]Blossom Miles - 2019.04.01. 18:07[/b][/url]

Kicsit fáradtan ittam bele az asztalra helyezett fekete teámba. A telefonom rákezdett a csengőhangomra, a képernyőn pedig felvillant édesanyám arcképe. Elhúztam a piros ikont és leírtam neki, hogy dolgozom, majd biztosítottam, hogy amint hazaérek felhívom. Valószínűleg nem ez volt a legjobb amit tehettem, miután tudom jól, mit gondol a folytonos munkáról és a helyettesítésekről. Nem igazán érti, hogy én így, megállás nélkül szeretem. Az asszisztens megkérdezte, hogy hívhatja-e a következő beteget, mire én csak bólintottam továbbá próbálkoztam kedves mosolyt varázsolni az arcomra, mégiscsak gyerekekkel dolgozom. Teljes szívemből szerettem a pöttömöket, sajnáltam is eléggé, hogy ilyen kevés gyerekekre szakosodott gyógyító van mostanában. A pécsi is épp valahol a szabadságát töltötte, én pedig nem tudtam nemet mondani, mikor felkértek, hogy helyettesítsem. A következő kisfiúnak fájt a pocija, amit vizsgáltam egy darabig, aztán az asszisztensnek lediktáltam a felírandó gyógyszereket. Visszacsüccsentem a kölcsönasztalom elé és újabb nagy kortyot nyeltem le az innivalómból. A recepteket aláfirkantottam, és mielőtt az anyuka és a fiú távoztak volna a rendelőből szóltam nekik, hogy az ügyes viselkedésért bizony matrica jár. Ezzel együtt kiborítottam az asztalra a matricákat rejtő dobozomat, amit Bogolyfalváról hoztam magammal. Mikor először helyettesítettem itt, meglepődve vettem észre, hogy nem is használnak ilyen kedves eszközöket, pedig engem így mindig rá lehetett venni az udvariasságra. A pöttöm boldogan választott egy kalózos matricát és azt nézegetve kisétált a szobából. Mosolyogva pillantottam utána, és megkértem a hölgyet, hogy hívja be a következő beteget. Amíg kint volt, elvettem az előtte heverő kórlapot, amin nagy betűkkel az Ania Bojarska név virított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=754531#post754531][b]Blossom Miles - 2019.04.05. 16:39[/b][/url]

- Szép napot! - mosolyodtam el halványan a hölgy és a pöttöm jelenlétére. Sosem tudtam, hogy helyettesítésnél külön ki kell-e emelnem, hogy nem a megszokott néni vagyok, amellett, hogy az ajtóra kifüggesztettük. Amúgy is nagy ötlet a gyerekosztályra kiírni valamit, a célközönség úgysem tudja elolvasni, a szülőknek pedig szinte mindegy, ki vizsgál, csak minden gördülékenyen menjen. Végül ezt nem kellett elmondanom, ahogy arra sem kellett rákérdeznem, hogy mi a panasz, már meg is kaptam az instrukciókat.
- Rendben - vettem át a receptet és próbáltam minél gyorsabban átfutni, hogy felfogjam a helyzetet. - Akkor a torka fáj, ugye? - pillantottam az idősebbikre, majd a picire is. Azért annyira nem voltam fáradt, hogy ilyet ne tudtam volna megállapítani, ennél több kell, hogy engem megállítsanak. Az adag valóban nagy volt egy ilyen kicsi szervezet számára. A vizsgálat elkerülhető lett volna, de nem szeretek analízis hiányában gyógyszert felírni, ez alól pedig a mai nap sem volt kivétel.
- Egen, ez esetben fel kellene pattanni az ágyra - mutattam a mögöttem lévő vizsgálóágyra, míg lábammal elé húztam egy sámlit, ha Ania esetleg maga szeretne felmászni. A gyakorlat szerint én csak akkor emelgetek pöttömöket, ha már ismernek engem, addig ez a szülők feladata, de az anyuka láthatóan nem volt olyan helyzetben, úgyhogy meghagytam, hogy a kislány döntsön, hogyan kerül fel oda.
- Már nem sok van vissza, ugye? - néztem az anyuka hasára. Egészen végstádiumnak tűnt, bár láttam már egypár nagy babát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=755675#post755675][b]Blossom Miles - 2019.04.17. 16:27[/b][/url]

- Értem - feleltem a panaszokra. Sajnáltam a pöttömöt meg az anyukát is. Síró piciket látni olyan szívszaggató, pedig én igazán hozzászokhattam volna, miután oltásokat is szoktam beadni, és születésükkor is gyakran sírdogálnak. Bár a szülés az egy teljesen más dolog, ott minden fájdalmat és könnyet felülmúl az a sok érzelem, ami ilyenkor hatalmába keríti az anyukákat.
- Ügyes vagy! - mosolyogtam rá, amikor felért az asztalra. Én is utánakaptam, mikor megbotlott a lábában, de végül az anyukája elkapta, így semmi baj nem történt. Azért nem sokan tudtak ilyen fiatalon ilyen gyorsan fellépdelni a létrán.
- Felül elég. Trikó maradhat, csak húzzuk ki, ha be van tűrve - válaszoltam a kérdésre, miközben nyakamba akasztottam a fonendoszkópot és közel helyeztem a tálkát, amiben a spatulák sorakoztak. Nem állt szándékomban siettetni őket, ezért nem is rohantam oda. Az én orvosom például mindig szaggatta rólam a ruhákat, egyszerűen meg sem állt munka közben, ami nekem egyáltalán nem imponált. Nyilván én sem szeretném, ha sokáig várakozniuk kellene a kint ücsörgőknek, de senkit nem akarok megijeszteni.
- Az még kibírható, de ha fáj a hátad, akkor nyugodtan ülj le a székemre - mutattam az asztal mögé. A megnevezés nem volt igazán helyes, hiszen nem is az enyém, de remélhetőleg érthető volt. Egyetemi éveim alatt igazán belemerültem a terhességes témába, így tudom, hogy ilyenkor fáj az élet, és mindig pisilni is sokat kell, úgyhogy én igazán megértem, ha nem szeretne végig állni. Amikor először ügyeltem itt, nem is értettem, hogy miért nincs itt egy fotel vagy ülőalkalmatosság. Az én rendelőmben például előbb volt fotel másoknak, minthogy én kaptam volna széket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=756693#post756693][b]Blossom Miles - 2019.04.29. 14:25[/b][/url]

Nem csak anyukám nézi rossz szemmel, ha helyettesítek, sokan a rendelőben sem szeretik, ha én vagyok bent, mert engem nem szoktak meg, tulajdonképpen idejük sincs rá. Én ezt megértem, nem is hibáztatok senkit, aki közelebb áll, mikor vizsgálom a csemetéjét, de még azokat sem, akik a helyettesítős papírt meglátva sarkon fordulnak és inkább egy kevésbé idegent látogatnak meg. Minden szülőnek a gyermeke az első, és bár még sosem panaszkodott senki, az ismeretlentől mindenki fél. Ania anyukája mégis kedves volt, nem is kérdőjelezte meg, hogy megbízható lennék és készségesen segítette a munkámat, ami igazán jól esett. Ma is voltak már sokan, de a legtöbben csak méregettek, amíg a pöttömöket vizsgáltam.
- Csak annyira, hogy odaférjek - válaszoltam, miután a nő levetkőztette a picit. A fonendoszkópot kicsit a combomhoz dörzsöltem, hogy ne legyen annyira hideg, de nem hiszem, hogy túl sokat javított volna a helyzeten. Odaléptem a kislányhoz és a body-ját óvatosan felhúzva ráhelyeztem a műszert a mellkasára. Amikor ott végeztem, a hátánál is hasonlóan jártam el. Hiába a mágia jelenléte, az orvoslás alapja még mindig a mugli gyógyászat.
- Értem, azért csak nyugodtan szolgáld ki magad, ha úgy érzed - mosolyogtam rá. Az igazat megvallva, egy kicsit megsajdult a szívem a napi programjának hallatán. Én még sokáig fogok a rendelőben ülni, amit tényleg imádok, de olyan jól hangzik egy kis szünet. Ám teljesen felesleges, ugyanis a szabadnapjaimon annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy vagy egész nap Monát böködöm, hogy csináljuk már valamit, vagy számolom az órákat, amikor végre visszamehetek dolgozni. Sosem voltam képes megállni, pedig én is tudom, hogy ez így nem jó. - És Ania szeretne már nővér lenni? Vagy van nála kisebb is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759554#post759554][b]Blossom Miles - 2019.05.26. 12:15[/b][/url]

Halványan mosolyogtam a pici lányra, amikor a köpenyem után kapkodott. Hozzászoktam már ehhez, a legtöbb pöttömnek mindig fognia kell valamit, vannak akik hajmániások, mások az asztalba kapaszkodnak, megint mások pedig a köpenyem széle után vágyakoznak. Meg néhányan a bal mellrésze felé is tapogatnak, miután az különlegesebb, mint a legtöbb orvosé. A Többieké egyszerű fehér, a szívük felett a nevükkel. Nekem is van olyanom, de az túl unalmas, amikor gyerekekkel vagyok. Hiszen ők úgysem tudnak olvasni, úgyhogy teljesen feleslegesek a betűk. Helyette egy egészen nagy cseresznyefaág terül el azon a részen, rengeteg rózsaszín virággal. Még anyu csinálta és az ő ötlete is volt, amikor elpanaszoltam, hogy mennyire nem jó ez így. Sokáig dolgozott rajta, mire végre elkészült, de én azóta is nagyon lelkesedem érte. Benne van egy kis blossom, de nem az egyhangú, ingerszegény névtábla. Közben folytattam a vizsgálatot, megnéztem a torkát és a hasát is picit megnyomogattam.
- Nagy baj nincsen - mosolyogtam rájuk, aztán arrébb léptem Aniától és újra teret adtam az anyukájának. - Vissza is öltözhetünk - mondtam, majd megfordultam és elkezdtem volna diktálni az adatokat az asszisztensemnek, amikor észrevettem, hogy a nő felszívódott. Nem ült az asztalánál senki, és a rendelőszobában sem volt sehol. Annyira nem zavartattam magam, csak elsőre kicsit meglepődtem, de végül leültem a székébe. Miután én vagyok a saját asszisztensem, tudom hogyan kell kezelni egy ilyen rendszert. Sokáig nem értettem, hogy miért nem Purlitzer-pennát használunk, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, ez így kicsit muglisabb, de azt mondták nekem, hogy azzal a pennával vigyázni kell, úgyhogy inkább maradjak az eredeti felállásnál, nekem pedig végül is mindegy.
- Akkor már igazán nagy család lesztek - realizáltam. Három gyerekkel azért már elég nehéz lehet, főleg ha valaki annyira karrierista, mint én. Anyu is mindig mondta, hogy ne koncentráljak annyira a tanulmányaimra, hanem inkább éljem az életem, mert a család és a barátok fontosabb, mint a munka, de engem nem zavar, hogy nincsenek még gyerekeim. Elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bármi történhet. Ha gyerekem lesz, akkor kicsit le kell majd állnom a munkával, addig pedig kiélvezem minden percét.
- Jár előkészítőbe vagy bárhová, ahova igazolás kellene? - kérdeztem, miközben a recepteket rögzítettem. Gondoltam, hogyha az anyuka terhes, akkor a nagyobbak is otthon vannak vele, de az volt a biztos, ha megkérdeztem.