28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 ... 46 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lepsényi K. Kende
Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Független varázsló


K. K.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2019. február 19. 22:14 | Link

K.

Kende már megszokta, hogy Kolos minden este – sokszor reggel is – turmixszal öblítette le a nap fáradalmait, most sem volt másképpen; a vágódeszkán kaotikus összevisszaságban szomorkodó kivik és újhullámos fensziségek – kínai kel, mindenmentes liofilizált aszalványok – sorsát sorra pecsételte meg Kolos kése, ahogy lusta mozdulatokkal felvágta a hozzávalókat. Úgy festett, mint valami középkori szeánsz főpapja; aki hatalmas ónüstbe dobálja az összetevőket, hogy aztán némi hidegen sajtolt gabonaolajjal lazítsa – csak az üstöt itt a turmixgép helyettesítette, és hosszas főzés helyett pár gombnyomásra kész lett az energetizáló varázsital. Kende neheztelő pillantást vetett a vágódeszkára, amin szép lassan folydogált egy kis méregzöld ér; életlen lehetett a kés, a kivinek pedig szanaszét folyt a leve, összetéveszthetetlen shrekszín nyomot hagyva a pozdorján. Kende egy pillantása elég szokott lenni ilyenkor, hogy Kolos, morogva bár, de a csap alá tegye a vágódeszkát, és a kivihéjakat se hagyja szanaszét rohadni, hanem elegáns kézmozdulattal a kukába kúrja. Arra viszont semmi szín alatt nem szokott hajlandó lenni, hogy fertőtlenítse a munkapultot; Kende szokott minden este nekiesni lefekvés előtt, s olyan odőr terjengett ilyenkor a konyhában, mint a lerobbant közkórházak folyosóin, fojtogató neomagnol és flóraszept szaga.

Kolos nem beszélt, matchaturmixát iszogatta, s tüntetően bámult ki az ablakon – ezzel még nem lett volna nagy gond, de Kolos szándékosan őt irritálhatta azzal, hogy rálehelt az ablakra, s ujjaival – csupa zsírral, ofkorsz – összerondította az üvegfelületet. Kende elhúzta a száját, de nem szólt; egyrészt nem szeretett konfrontálódni Kolossal, másrészt érezte, hogy tisztaságmániája túlkapás, s nem hányta szemre Kolosnak a gyermeteg játékot. Olyan kilengés persze nem történhetett meg, hogy domesztosszal, újságpapírral ne tegye nyomtalanná még aznap az ujjlenyomatokat, ez is a lefekvés előtti takarítás része volt.

A mosatlanok közt heverő turmixgépről viszont rögtön intézkednie kellett; Kolos ímmel-ámmal mosogatott ugyan, de semmiképp sem azonnal; ezt a munkát egyébként Kende se szerette, a biomosogatószer csípte a bőrét, az odakozmált ételmaradékok vakargatása taszította. A matcha élénk takonyzöld árnyalata azonban nem tűrt halasztást, Kende a mosogatóhoz lépett, hogy testvére helyett elöblítse a turmixgépet.

Fél füllel figyelt csak Kolosra, de ujjai megdermedtek a fröccsöntött műanyag turmixgépen; mit beszél ez a hülye? Egy pillanatig se gondolta komolyan, hogy Kolos elrakhatta a gyógyszereit; de mire felfogta, mit mondott fivére, már csak a lépteit hallotta.

Dühösen utána csörtetett, a szobájában kereste, de ott nem volt; a nappaliban heverészett a rekamién. Jobbjában még mindig ott csöpögött a turmixgép, a hajópadlóra pedig folyt a szappanos víz, de már ez sem érdekelte, Kolos lusta; közönyös ábrázata felbőszítette, fogta a turmixgépet – nem volt nagy kár érte, elöregedett keravilles darab – és teljes erőből a falhoz baszta. Ilon néni 1950-es nászajándékát találta el, ronda csendélet volt, a közepén most már szappanos folttal, mely teljesen elmosta a nagy műgonddal megfestett szőlőszemeket, és a romantikus, giccses, harmonikus faliképből zaklatott opart műalkotás lett. A turmixgép szétrepedt, de Kendét nem érdekelte, ő úgysem használta; nyugodt elégtétellel szemlélte a művét, majd némileg lehiggadva leült a karosszékbe, Kolost fixírozva.

- Miért? – bökte ki. Egyszerű tőmondat volt, de sok kérdés volt mögötte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. február 19. 23:53 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Pontosan ezt mondtam - bólogattam is, ahogy a színes és kicsit sem kedvemre való italt visszatéve a pultra felé toltam. Nekem erre már nem volt szükségem, a magam igaza már pipa volt. Igazából szokatlanul feszengtem, legalábbis ahogy az ujjaim néha önálló életre kelve kopogtattak a pulton, vagy ahogy a hajamba túrtam nem volt egy jellegzetesen állandó mozdulatom, sőt. A nő mögött éppen megtalálta a tekintetem az egyik helyi zenészt, akinek biccentettem is, bár elég furán méregetett engem. Ennél gyorsabbnak és határozottabbnak ismernek, ha akarok valamit. De itt én sem tudtam, mit is.
- Azt jelzi, hogy tudsz élni. Lehet kicsit jobban, mint szükséges, de tudsz, és ez a lényeg - vigyorogtam rá, ahogy elmutogattam lassan Csabinak, hogy jó lenne, ha szerválna nekem még legalább két italt, mert kiszáradok, mint a kib-szott sivatag, és a tekintetemmel ezt elég hatásosan is sikerült lekommunikálni, mert percekbe került csak. - Jobb esetben nem a májad mellé, nem tenne jót neki - csúszott le a tekintetem az oldala vonalán a hastájékára, kellően elég eszem volt, hogy tudjam hol kell annak lennie, még ha ezt nem is nézték ki. - Népszerű, de az elég, sosem elég. Az még nem név, ha előre köszönnek egy országban, ha már egy egész kontinensen, az valami - voltak álmaim, meglátszik. Szerintem mindenkinek vannak, ettől még nem lettem több vagy kevesebb másnál, de a beleölt munkám már egészen más tészta. Arra büszke voltam, most viszont percek óta hadoválok, semmi épkézlábra nem jutottam, le is csúszik még egy jéger gyorsan. A csaj is, akivel közöltem, hogy ne most, és arrébb intettem. Na őt például lövésem sincs honnan kéne tudom kicsoda. Meg hol ugrált és hányszor.
- Frankie - ismételtem meg, az ajkam lassan húzódott féloldalas vigyorra. - Igor, vagy Beni, mi szimpatikusabb.
Általában előre megérdeklődöm mit könnyebb sikítani a megfelelő decibellel. Nem, nem csak a koncertjeimen, de most inkább csak meghagytam a választást, mert érdekelt. Társítottam embereket a döntés alapján dolgokhoz.
- Fel, valaki meg egy igazán formás területre kapott aláírást, még éppen azelőtt, hogy a dobosunk cipőjébe hányt - nevettem el magam, ahogy lassan kihúztam a cigarettám dobozát, majd egy házisodort szálat belőle. - Szerencse, hogy ez igaz a csinos többi részedre is, kérsz? - nyújtottam felé a dobozt, majd jelezve, hogy akkor kibattyogok a teraszra el is indultam a tüzem keresve a zsebemben. Ehhez kell egy cigi, vagy kettő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. február 20. 01:55 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Felém tolja az italt, amit aztán el is húzok. Nem hiszem, hogy lenne szüksége Ginára, azért, hogy kirángasson innen, nem kicsi ember és nem is különösebben népszerűtlen. Szóval elég nagyot iszok a slushieból, szerintem elég gyorsan be is fog ütni, de nem bánom. Akkor ezt az estét is megúsztam olcsón.
- Nem akarom tudni, akkor a tiéd mit mesélne - nevetek fel, hangosan, harsányan, talán kicsit jobban is, mint illik, de nem mondom, hogy nem érzem a hazai ízek hatását.
A tekintetem nekem is lecsúszik, követi jóformán az övét és feljebb húzom a croptopot, hogy kb épp csak nem villantom ki a melltartóm. Leginkább azért, mert nincs rajtam.
- Nem tudom, látsz kis tatyit? Én nem. Lehet elhagytam. B.szki. - Egy pillanatra tényleg idegesnek tettetem magam, de aztán csak felnevetek, kinyújtva kicsit a nyelvem. - Ambiciózus vagy, hah? Én örülök, ha szerda reggel a tükörbe nézve tudom a sajátom. Ha a húgomét is, az már valami.  
És nem parodizálok, ez így van, ez az életem, amitől talán mások viszolyognának, engem pedig kielégít. Mint most a látvány, ha másért nem, már az ingyen piáért és ezért a kilátásért megérte lejönni.
- A Beni szimpatikusabb, kevésbé orosz maffiás - közlöm, mielőtt ismét a szivárványos valamibe kortyolnék, elérve egy újabb réteget, ami talán kókuszos, vagy valami hasonló, de az biztos, hogy még egy halk nyögés is kicsúszik. - Ez jó cucc.
Lassan helyére kattan a kép, sikerül összeraknom, hogy igen, úgy rángattak ki a vízből, hogy ha ennyire tetszik a zene, uram fia másszak már ki a f.szom pancsiból és menjünk oda táncolni. Aztán a társaságom valahogy elmaradt, még a koncert vége előtt, mert én közöltem, hogy csss, cssss, nekem kell egy ital, meg egy aláírás.
- Miiiiiiiiiiii? B.szki, bocs - nevetem el magam, a kezembe temetve az arcom egy pillanatra, mielőtt még felmarkoltam volna a poharamat, utána kocogva. Rühellem a magas pasikat. - Kösz, nem, van sajátom, minőségiben utazom.
Azzal felé nyújtom az apától kapott Zippot, miközben egy türkizkék szálat biggyesztek az ajkaim közé. Van valami megkapó ebben az emberben, azt el kell ismernem.
- Legfeljebb egy slukkot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. február 21. 19:37 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én sem, és ha lehetek őszinte, nagy hálával tartozom érte, hogy se a belső, se  a külső tartozékaim nem rendelkeznek jó memóriával és történetmesélő készséggel. Azt mondják az orvosok egy csontot is remekül szóra tudnak bírni, az én dolgaimmal azért csak ne beszélgessen már senki. Ha megdöglöttem, legalább békében maradhassak már, pörgök és használhatnak is eleget itt, életemben. Amúgy meg kérdezzen engem... nem mondom hogy felajánlom magam a nekromancia szakosoknak, ha megdöglöttem, de kezdek ezen irányra ráfeküdni.
Nevetett én meg vele, de olyan boldogan és jólesően, véletlenül sem játszottam rá, tényleg szórakoztatott a némileg szarkazmusba csúszó megjegyzéseivel, a látásmódjával. akkor is, ha nem állok itt két perce. - Erős keddek lehetnek, én a csütörtököket jobban bírom, utána vasárnap jön általában - közöltem vigyorogva, mert ha nekünk fellépésünk volt, akkor az így ment általában, főleg ha másnapra nem volt leszervezve senki és semmi, általában maradtunk és kihasználtuk a helyek adta adottságokat. Azért egy backstageből nézni koncertet olyan bandával, akire gyerekként még csak pillogtál, hogy de jó lenne csak hallani őket élőben, most meg két pacsival egyenrangúan sétálnak melletted.... az nem mindegy.
- Csak tudom mit akarok, és teszek érte, hogy meglegyen - közöltem elég egyszerűen levezetve a képletet. Mondjuk úgy a családunkra igen jellemző volt ez a felfogás, csak még én tudtam, ha arról volt szó csomagolni valamibe, addig a bátyám takarózott érvekkel, és ott volt az apánk, aki nyers volt. Minden érv vagy csomagolás mellőzésével.
- Sh, virágszál, még a végén meg kell öljelek - emeltem csittegve a mutatóujjam az ajkaira, hogy aztán elvéve nevessek fel. Nem különösebben voltam orosz. Se a hangom, se a tetteim, sem én magam, az más, ki és minek veszi a nevem. Eleve a vezetéknevünk is inkább valami szovjetek által megirigyelhető megnevezésnek mondanám, más kérdés. Közben előkerült a cigim és bár elutasította, úgy tűnt csak azt, ezt megmosolyogva féloldalasan gyújtottam meg a saját szálam, ahogy egy gyújtót elemeltem az egyik asztalról, majd a terasz egyik székébe le is dobtam magam.
- Ne sajnáld, én szétadtam. Ilyen színátmenetet festeni sem lehet - közöltem elismerően, hogy aztán befelé tekintsek Ivánt keresve. - Bár lehet más elfogadná az elnézéskérést, de én a helyedben elengedném a dolgot. Mit csinálsz az Isten háta mögött kettővel?
Nyilván való volt a szavai hangsúlyából, a helyismeretéből és abból, én honnan is ismerem, hogy nem üdül és nem ide született. Aztán egész érdeklődve emelkedett meg a szemöldököm és a füstöt mélyről kiengedve felé tartottam a szálat. - Csak óvatosan, karcol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. február 21. 21:18 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. február 22. 19:34 | Link





Miért néz így? Nem a Holdról jöttem, csak Amerikából. Nem is a Kánaánt hagytam el a Purgatóriumért, nem kell úgy ledöbbenni. Az a hely kifejezetten szar, ha tudni akarod. Romlott a velejéig. Ez sem valami remek. De nem mondanám, hogy a velejéig romlott. Csak úgy… csontig. Még van egy pici, vagy mindegy lesz, vagy jobb. Ez már több, mint amit a másik ország elmondhat magáról, úgyhogy mindenképp egy win.
A vigyor úgy jelenik meg, mintha felkapcsolták volna a villanyt odabent. Semmi átmenet. Egyik pillanatban fapofával nézek, mégcsak nem is rá, hanem úgy általában a nagyvilágra, a következőben meg bamm, rávillantom nem túl előnyös fogsorom nem túl vakító fehérségét. Jó, lehet, hogy nem olyan rémes, mint ahogy én azt elképzelem, még senki sem szaladt el emiatt tőlem sikoltva - mondom, hogy nem emiatt, ne akarj belekötni -, szóval lehetséges, hogy az a mosoly, amit elkapok az ő arcán, nem annak szól, hogy óédesistenem, mekkora egy creep ez a srác, hanem inkább annak, hogy óédesistenem, mennyire aranyos. Gondolnak ilyet rólam az emberek? Hogy aranyos vagyok? A nagyi nem számít, ne szólj bele.

Battyogunk szépen keresztül az utcákon, csak néha les felém, mintha félne, hogy lelépek, ami amúgy egy teljesen reális félelem, de most nem akarok lelépni, tényleg nem. Most ez így… jó.

És akkor megpillantom. Mintha a felhők közül kisütne egy fénynyaláb, megvilágítva az Arcade homlokzatát, hallelujah, ámen. Oh. Ralph. Hát persze. Rávigyorgok Nárciszra és fejemmel bökve jelzem, hogy menjünk.
Belököm a vállammal az ajtót s oldalt megállok, hogy a lány is mellém érjen. Nem óriási a hely, de van itt minden. Videó játékok, pinball, még az a hülye léghoki is. Kisebb tömeg van a Ralph játéka körül, mire csak megforgatom a szemem és inkább a többit kezdem el bámulni. Megindulok a sorok között, néha meg-megérintek egy gépet, s közben visszatér az az idült vigyor a képemre. Nincs egy virtuális valóság-gép sem. Semmi új. Mintha egy időkapun keresztül átjöttünk volna, egyenesen a nyolcvanas évekbe. A játékok ricsaján át még hallani is vélem a Pet Shop Boys kultikus Go West című dalát. Nem is reméltem, hogy találok egy ilyen helyet itt. Hitetlenkedő kis kacagás hagyja el a számat, ahogy megállok a Donkey Kong előtt.
- Ebben a játékban jelent meg először Mario - mutatok a gépre, mint valami vallási ereklyére, aminek a kezelő felületén ott is van a kis olasz fazon piros sapkában. A Nintendo nagyot kaszált ezzel a játékkal és a belőle kinövő spinoffokkal. - A legújabb szériák már konzolra lettek kiadva, de azért ez… ez még mindig az igazi.
Rögtön kettővel odébb a Pacman van, de ott ül egy srác, alig éri el a gombokat, de azért olyan profin navigálja a sárga gömböcöt a szellemek között, mintha az anyaméhben is már ezt csinálta volna.
Csak azért nem fogtam neki még játszani semmivel, mert egyszerűen nem tudom, honnan kezdjem. Vannak két játékos gépek is, de nem tudom, hogy a lány mit akar játszani. Lehet, hogy csak nézni szokta, sokan azért járnak ilyen helyekre, hogy reggeltől estig üljenek mások mögött és figyeljék, ki fogja végre megdönteni a helyi rekordot. Én soha nem voltam az a kölyök, aki csak figyel. Az voltam, aki a rekordot döntötte.
- Szóval... mit szeretnél csinálni? - kérdezem nézelődve. A sor végén egy pult van, zsetonokat lehet váltani, meg poharas kólát venni, s ha jól látom, van valami promós akció üdítővel és hot-doggal. Biztos nem jöttünk át egy portálon Long Islandre 1985-ben?
Utoljára módosította:Kárpáti Damian, 2019. február 22. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. február 26. 21:56 | Link


| |
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2019. február 27. 03:25 | Link


daddy | december 10. |Pécs  | #adoptdontshop



- De, olyasmi, csak ugye, vannak dolgok, amiket méf nem tud. Mint, hogy hol lehet Stellának ilyen meg olyan ajándékokat venni, nekem is iddőbe telt ezeket megtanulni - bólogattam kicsit, fel is sóhajtottam, mert nem mindig egyszerű beszerezni, amit éppen a kicsi szívük megkíván. De okoz ez gondot? Szerintem nem, elég normálisnak tűnik. Kevesebb pénzembe, idegszálamba és időmbe fáj, mintha felszedtem volna egy implantoszauruszt. Nem is működtem volna mással, azt hiszem.
- Szóval egy tsumház tetszene? - kérdeztem kissé inkább a mögöttes üzenetre koncentrálva, ha már egyszer itt tartottunk. Akármennyire is gondolja valaki, hogy a nők pletykálnak és a dolgok felének sincs értelme abból, amit beszélnek, ez nincs így. Rohadt irritáló néha, de ha eleget figyelsz, akkor találsz olyan infókat, amik később hasznosak lehetnek.
- Figyelünk az állataink igényeire. - Így, ennyi. Mintha ez egy válasz lenne arra, amit Maja mondott. Nem az. Nem szeretem az ilyen helyek dolgozóit, egy idő után érzéketlenek és kiüresedettek lesznek. Mint ez a nő is.
A kérdésre is inkább csak bólintott, én meg felszusszantam, hogy legalább ennyivel is előrébb vagyunk. Közben el is ment valami papírokat intézgetni, meg oltási könyvért.
- Abból senkinek nem lesz baja, ha beleírod a levélbe - szusszantam fel egy kicsit, mielőtt csókot nyomtam volna Maja arcára. Édes egy nő volt, én nem akartam, hogy szomorú legyen. Közben a néni meg is jelent a nyomtatványokkal, amiket el is kezdtünk kitöltögetni, míg Klara el nem kezdett nevetgélve szaladni. - Nyuszi lediktálod a többit, míg levadászom a lányunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. február 27. 22:44 | Link


TörpékADiszkóban és a Méhike | december 10. |Pécs  | #adoptdontshop


- De ez tökre értelmetlen - néztem egyre értetlenebbül - Stellának se kellenek ilyen hűdenagy dolgok, mondta, én se azért... ugye tudod, hogy ezeket se akartam volna, meg egy csomó színezőt se, nem volt muszáj - néztem rá nag szemekkel, mert egészen elvesztettem a fonalat, közben meg mutogattam a gyűrűim. Én már akkor megmondtam neki, hogy nekem ez nem fontos, sokkal jobban az volt az, hogy szerette volna, ha vele maradok mindig és a végtelenségig is. Hogy majd igent mondja a nagy napon is, ami így is lett. Nem kellett a drága gyűrű vagy hasonló, de ő mégis elment és megvette nekem. Azt a szép, hercegnőset. Meg azt a szépet is, amit a papbácsinál húztunk fel. És a műanyag, pónis is megvan, amit az állatkertben kaptam, aznap, mikor a néni biztosan megmondta, hogy jön az első brekink nem olyan nagyon sokára. Szeretem őket, de azért nem ez a legfontosabb dolog a világon. Gondolom Stellának sem, sosem ezeket mondja, meg senki, mikor beszélgetünk. Pedig neki is van sok dolog, amit szeretne. De az nem pénzbe kerül. Időbe, na azt én is tudom. Duh. És abból az apuknak nincs sok, ezt én is sajnálom.
- A tsumoknak van háza? - pislogtam nagyokat, de úgy, hogy még Aniacska is az ölembe, erre megint kipottyant a cumija és mutogatott nyögdécselve Lewyre. - Tatus - mondtam vigyorogva neki, mielőtt megpuszilgatva áttértünk a kutyusra meg én kicsit arra is, hogy a néninek felvessem, mennyire nem ért szerintem a tappancsosokhoz. Butákat mondott, miért ne mondanám meg az igazat? - Majd mi jobban figyelünk - mosolyodtam el bámulva a feketécskére, hogy aztán felegyenesedve fogjam a minimet aki eléggé ficergett. Szeretett volna végigmászni a padlón, ha már Klara szaladgálhat. De én ezt nem tartottam jó ötletnek.
- Tudom, a Télapó majd úgyis megnézi a jók listáját és utána minden kiderül, igaz minike - néztem a nagyobbik brekire, hogy aztán figyeljem a papírozást, majd nevetve bólogattam és elkezdtem a címünket pontosítani meg telefonszámot is adtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 1. 01:29 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Kicsit el is nevetem magam, mert elég sok hetem ilyen gyorsan véget tud érni. Ismerem az érzést, volt, hogy egy fél fesztiválszezon kimaradt. Csak úgy foltokban van meg a mai napig, de a mesék alapján asszem jobb ez így, I was in some real shit.
- Nem hangzik rosszul - helyeslek, jó is az úgy, főleg, ha másoktól azt hallod vissza, hogy tényleg jól érezted magad. Nekem az ilyen jó hétvégékre ment rá az előző egyetemi tanulmányom. Nem mintha a mermisztika annyira a szívemhez közel állt volna, a sellők nem az eseteim és nem áll jól az sem, mikor ráncosra ázom.
- Helyes, legalább vannak terveid. - Nem úgy mint nekem. Én csak elvagyok itt, mint hal a vízben, míg valami közbe nem jön. Lehet tudni kéne, hogy mit csinálnék szívesen, ha egyszer végzek az egyetemmel, de ahhoz lehet rendesen neki kéne állni és nem csak szórakozni a környéken. Egyelőre ez jobban leköt.
- Nah, élem a fojtogatást, de nem ennyire durván - húzom el kicsit a szám, ahogy lecsitteg. Azt hiszem, hogy most a nagyanyám forog a sírjában, ő nem ilyen gyerekeket nevelt! Hogy lehet valaki ennyire vulgáris és nyers? Nem illik ez egy hölgyhöz. Milyen kár, hogy itt nincs egy sem. Inkább követem az erkélyre és hozzá hasonlóan én is leülök, kicsit felé fordítva a széket, mert mekkora parasztság lenne már nem figyelni. Inkább
- Ez ritka szarul hangzik, lehet jobb, hogy nem emlékszem rá - nevetek egy pillanatra a kezeimbe temetve az arcomat, de aztán csak vigyorogva meggyújtom a türkizes szálat, miután kicsit körbepörkölöm. - Ez kérlek egy k.rva jó kérdés, napok óta ezen gondolkozom. Egyetemre járok. Az előző helyről kidobtak, a húgom pedig világot akart látni és ezt nézte ki. Szóval itt vagyok.
Elég gyorsan és könnyeden vázolom fel a helyzetet, miközben a bakancsba bújtatott lábaim a karfára pakolom, félig-meddig eltespedve. Kicsit bizalmatlanul is nézek rá, ahogy közli, hogy a cigarettája karcol. Grimaszolok.
- Azt hiszem, mindent láttam már, nem lepsz meg - közlöm, mielőtt még felé nyújtanám cserébe a sajátom és elvenném a szálat. Kicsit levegőzök, mielőtt még beleszívnék, de meg kell hagyni, tényleg nem egy átlagos darab. Elsőre a köhögés is kikívánkozik, de sikerül leküzdeni. Grimaszolok. - Nem az én világom, de értem, miért szívod. És te mit csinálsz itt?
Inkább ismét a szivárványos italba kortyolok, ami elég vészesen fogy.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. március 1. 01:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. március 1. 12:33 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Mit látok sok emberen? Szégyent. Nem szó szerint, inkább csak dobják magukról az érzést, a megbánást, az önítéletet és mindazt a sok szart, amivel realizálták, hogy eltérnek a normáltól. Sosem értettem. Engem boldoggá tett, mikor ez nem jött, mikor csak felébredtem négy várossal odébb, vigyorogtam egyet, megnéztem a fekete haj tulaját az egyik oldalamon... majd a másikra néztem és rágyújtottam. Nem különösebben voltam sosem a Mi Atyánk és társai elszórója. Nem volt miért.
- Iránymutatóak, terveknek erős lenne mondani. Ahhoz nem vagyok elég... pontos - gondolkodtam el közben, de nem találtam a jó szót hozzá. A jéger se segített a felfedezésben, de legalább pont annyira melegített belülről, amennyire éppen szükségem volt. Még intettem pár betérő ismerősnek, de alig fél szemmel, ha rájuk néztem, nem különösebben kötöttek le, egészen csőlátással hallgattam a lányt, de aztán a válaszán csak hangosan felnevettem még a pultra is csapva, nem túl erősen azért, mielőtt itt megbélyegeznek rongálással.
- Ha egyszer érdekelne mégis, csak keress meg - kacsintottam egyet, még éppen az új italom és a cigim előkotrása előtt. Nem különösebben zavartattam itt magam, ismerem a helyet, mint a tenyerem, tudom mit lehet és mit nem, meddig mehetek el és mit engedhetek meg magamnak, még ha szeretem is a határt feszegetni, ettől még bírom az ittenieket, nem szívesen vágatom magam ki a helyről. Szóval a cigivel is kivonultunk és le is dobtam magam egy székbe, hogy aztán csak rá figyeljek. Talán kicsit meredve is, mint mikor figyeled a helyet, keresed a részleteit, ismerni akarod, amit látsz. Pedig nem teljesen új, mégis az.
- Érdekes nézetei vannak a húgodnak - hamuztam a tálba kicsit kétkedően is nézve, talán a fél szemöldököm fel is szaladt. Ha világot akarsz látni elmész a kib-szott Amerikába, valami trópusi vagy extrém hideg helyre. Nem benyomorodsz Európa feketegödrébe tanulni. - Ezt még én se láttam reggelig, de - vontam meg a vállam nevetve, majd felé is nyújtottam. Én szóltam. Igazából volt egy kesernyés, talán áfonyás mellékíze, amit azt hiszem a belekerült vízipipadohány tett, ettől még egész tűrhető volt. Nem lett olyan erős, mint szokott, de megkaparta az ember torkát, ha elidőzött vele. Még kettő-három ma, és a hangom beáll a fesztiválszezon végire.
- Itt élek - néztem rá teljes döbbenettel, hogy nem látszik? - Just kiddin', de itt születtem, hazajöttem kicsit, meg stúdióztunk és akkor már ki is kell kapcsolódni. Egyébként meg tanítok, és van itt pár diákom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3 | Cinkelány
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 222
Írta: 2019. március 3. 14:25 | Link

Mr. Everleigh
Öltözetem


Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 3. 15:10 | Link

A.  K.
Látni akarlak.


Jack már percek óta figyeli a kikötőben várakozó nőt. A háttérben áll, vállát egy vaskos fa törzsének dönti, szemét egy pillanatra sem választja el Korinnától. Olyan sok idő telt el azóta, hogy ők ketten, emberi alakjukban találkoztak, hogy most egészen borzongatja a viszontlátás gondolata. A viszontlátás.
Észre sem vette, hogy míg ők az otthon védelmében pennával a kezükben, tintafoltos arccal egymás levelei fölött görnyedtek, a hónapok odakint elteltek, hogy a tél elmúlt, és lassan ismét minden zöldbe borul.
Fogalma sincs, mi lesz. Nincsenek elvárásai, képzelgései annál inkább. Látja Korinnát maga mellett a stég kopott deszkáin ülni, somolyogva, zavartan a vizet bámulni, látja őt rá mosolyogni, kéz a kézben sétálni, a hűvös szélben összesimulni. A sóhaj nehézkesen szakad ki belőle.
Korinna hol balra, hol jobbra néz, Jack látja rajta, hogy ideges, hogy egyik lábáról a másikra állva várja őt.
Ideje indulni.
Ellöki magát a fától, megigazítja kockás pulóverét, majd zsebre tett kezekkel a nő mögé sétál. Hevesen kalapáló szívvel, sűrűn pislogva áll meg mögötte alig néhány méterrel.
- Korinna - jobb öklét szája elé téve köszörüli meg a torkát, majd a félelemtől kiszáradt szájjal folytatja. - Szia. Kicsit hamarabb érkeztem, és sétáltam egyet a közelben.
Jack hüvelykujjával zavartan maga mögé mutat, aztán elmosolyodik, és tekintetét végighordozva Korinnán, enyhén megingatja a fejét. A nő gyönyörű. De akkor mi a gond? Az agya egy hátsó szegletében hirtelen lábra kapó rémisztő gondolat előretolakszik. A nő gyönyörű, ... pont, mint Virginia.
A mosoly lehervad Jack arcáról, és pillantását lesütve kezd összpontosítani. Ki kell zárnia magából a másik nőt. Mert most már Virginia a másik nő.
Sokáig úgy érezte, hogy Korinna az, ő a másik nő, akinek nem volna szabad a napjai részesévé és a gondolatai visszatérő vendégévé válnia, tegnap éjszaka azonban, mikor képtelen volt elaludni, s végül az íróasztala mögött kötött ki, azzal, hogy leírta: látni akarlak, pontot tett Virginia végére. Eldöntötte, hogy vége. Elhitte, hogy ő már nem létezik többé. Végleg elengedte.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. március 3. 15:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3 | Cinkelány
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 222
Írta: 2019. március 3. 15:44 | Link

Mr. Everleigh


A hangja távolról, mégis közvetlen közelről szól hozzám, összerezzenek és bizsergek egyszerre, mint akit áram csapott meg. Reszketek és vágyok rá, vele akarok lenni, és most mégis, félek megfordulni. Ideges, őrülten ideges vagyok. El is köszönhet tőlem, ha megfordulok, az búcsú lesz? Nem tehettem, hogy nem írom le, ennyi idő után ki kellett adnom magamból. Azt akartam, hogy tudja, önző módon mindent feltettem egyetlen lapra. Tessék Jack, feltártam magam, fogadj el, vagy búcsúzz örökre. Mondjuk leginkább fogadj, de ez ugye nem olyan dolog, amibe bele kellene merülni.
- Jack, szia!
Mosolyogva köszöntöm, és elpillantok arra, amerre mutat. Mosolyog, és ez jó, ám még éppen az előtt, hogy elhinném, ez valóban egy jó jel, a mosolya lehervad. Istenem Jack, ne tedd ezt velem. Mit akarsz? Neked adom magam, vedd el a testem, vedd a lelkem, vedd a gondolataimat. Minden a tiéd. Ledobom a pajzsom, ledobom a kardom. Ellened nem harcolok, ellened nem harcolhatok.
Imádlak és gyűlöllek egyszerre, hiszen a tekinteted a páncélomat megrepesztette, hangod a kardom elgörbítette. Beengedtelek ide, a városba, ami az utolsó mentsváram volt. Beengedtelek ide, az életem titkos szegletébe. Miért múlt el a mosolyod? Olyan jól állt. Gyönyörű voltál vele.
- Tetszik? Ez a szakasz egész szép. A Helikon park a kedvencem, de a kastélykert is csodaszép, mondjuk inkább nyáron, de nagyon szeretem a kaktuszokat.
Mi van? Nagyon szeretem a kaktuszokat? Kit érdekel? Jesszus lány, szedd már össze magad egy kicsit kérlek! Közelebb lépek egyet, egészen közel vagyok már így is, de muszáj még közelebb lennem hozzád.
- Mit szeretnél csinálni? Sétálhatunk, beülhetünk valahova, vagy akár hozzám is elmehetünk. Pár utcára lakok innen.
Persze, rögtön felviszem magamhoz, hogyne, mi sem természetesebb. Istenem, szét vagyok esve! Te meg nem mosolyogsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 3. 16:11 | Link

A.  K.
Látni akarlak.


Korinna hangja megmelengeti Jack szívét, főleg mikor nevén nevezi őt. Olyan, mintha a leveleik ezzel az egy szóval lépnék át képzelet és valóság határát, mintha a méterekkel a vízfelszín alatt, a tengerfenékbe ágyazott érzések, gondolatok, a saját, egymásnak való jelentésük, minden, amik ők ketten valaha is voltak, egyszerre kibukkannának az édesvízből, és Jack hosszú hónapok elteltével most először jutna lélegzethez.
- Nagyon - feleli mély baritonján, kissé artikulálatlanul. Ritkán beszél, és akkor is leginkább Doriával, aki már félszavakból megérti őt, így előfordul, hogy vadidegenek azt hiszik, nem is magyarul beszél, pedig csak elharapja a szavak végét. Az ujját szorító, megbűvölt pecsétgyűrű különben tesz arról, hogy bármilyen nyelven is szólaljon meg, a környezete gondolatait már saját nyelvén hallja. - Még nem jártam errefelé, de Keszthely csodálatosnak tűnik.
Már éppen kezdenek olyanok lenni ők ketten, mint két zavart kamasz, akik inkább elcsevegnek az időjárásról, mintsem valamivel jobban is megismerjék egymást. Habár Jack és Korinna mostanra már jóval mélyebben ismerik egymást, mint azt a második találkozó megkívánná, a kezdeti nehézséget áthidalhatják a város dicsérésével és...
- ...a kaktuszokat? - kérdezi a férfi félszeg mosollyal, szemöldökeit csak egy múló pillanatra húzva össze, majd vonásait gyorsan kisimítja, nehogy Korinna észrevegye a mozzanatot, és azt higgye, valami rosszat mondott, vagy, hogy Jack nem is olyan, amilyen, hanem inkább pontosan olyan, mint a többi, egy bennszülött bárdolatlan bunkó.
- Ööö... - jön a határozott válasz, miután célt tévesztett gondolatai közül a nő kérdése, és a kérdésébe foglalt meghívás rántja vissza. Hűha! Jack ajkai elválnak egymástól, és Korinna vállán át a vízre pillant, úgy tűnik, Aquamantől a semmiből várja a megoldást. - Talán először sétálhatnánk egyet. Megmutathatnád a kedvenc kávézód, amiről írtál, és esetleg megihatnál ott velem egy kávét. Nem tudom..., csak ha van hozzá kedved?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3 | Cinkelány
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 222
Írta: 2019. március 3. 16:40 | Link

Mr. Everleigh


- Nyáron még szebb, rengeteg program van itt, csodás a gasztronómia, a borok, a hangulat. Egyszerűen, pezseg a véred.
Nem úgy, mint máskor, amikor valami jó történik veled. Nem, ez másféle pezsgés, ez különleges. A gyerekkorom egy részét itt töltöttem, a nagyi háza nem lehetett másé, csak az enyém. Nekem itt kellett maradnom. Nekem ide kellett hoznom Jacket, és Jack itt van. Mondanám, hogy majd nyáron megérti, hogy miről beszélek, de ne szaladjunk annyira előre. Nem mintha a levelemben nem azt fejtegettem volna, hogy szívesen hallgatnám, ahogy beszél, miután szeretkeztünk. Pedig ez a nagy helyzet. Kiéget aggyal az ember őrültségeket beszél, össze s vissza, sokszor összefüggéstelenül. Tudom, hogy ha mi együtt lennénk, az első alkalommal ez lenne velünk is. Csak szavakat mondanánk ki, csak beszélnénk a semmiről.
- Kaktuszokat.
Mondom félszeg mosollyal, mert nem tudom, hogy ezt mennyire értékeli. Rengeteg kaktuszom van otthon, a legnagyobb meg én magam vagyok talán. A gondolatra elmosolyodom, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben is humoromnál lehetek. Azt hittem, mostanra már belegyalogolok a vízbe.
- Jó tervnek tűnik. Egy kicsit sokat kell sétálnunk hozzá, de megéri, mert nagyon finom ott minden. Vannak tortáik, sőt, egy csomó marcipánjuk, ilyen kiállítás.
Hoppanálhatnánk is, nem venné észre senki, de sétálni szeretnék vele. Vele szeretnék lenni. Lépek még egyet felé, és egy nagy levegőt véve, megteszem. Karomat Jack karjára fonom, ujjaimat megpihentetve a szöveten.
- Oda fel kell mennünk.
Mutatok a templomtoronyra. Kicsit persze arrébb, de onnan már csak néhány lépés, és tényleg megéri. Én mindig elmegyek oda. Miközben elindulunk, sűrűn pillantok oldalra, hogy mit szól, amikor ilyen merész lépést tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 3. 17:40 | Link

A.  K.
Látni akarlak.


Jack vére már most is pezseg, de a világért sem adna ennek hangot, vagy tenne a nő felé egy jelentőségteljes lépést, egy olyat, amiből Korinna bármit is leszűrhetne. A férfinak gyakorlatilag nincs randevú-kultúrája, nem ért a nők nyelvén, ő soha nem ment oda bárokban neki tetsző lányokhoz, hívta meg őket egy pohárka gintonicra, vagy csúsztatta ujjait idegen ujjak közé, és vonta a táncparkettre a nőt, aki a bűvkörébe vonta. Igazából soha nem is tetszett neki senki, kettőt kivéve. Egyikük most itt áll vele szemben, és a hely hangulatáról beszél. Ő meg csendben figyel, olykor biccent, és olyannyira koncentrál Korinna hangokat, szavakat formáló ajkaira, hogy közben mindenről lemarad.
Jack egyetlenegyszer járt bárban. Méghozzá a kedvesével ment el, aki kikérte helyette az italokat, mire ő álmatagon a pultra készítette a pénzt, és szende mosolyával a lányra nézett, figyelte az arcát, a mozdulatait, és őt figyelte akkor is, mikor az nevetve kapaszkodott a kezébe, és húzta a tömeg közé. Tetszett neki - a lány miatt. Ügyetlenül követte, és kezdett táncolni, nem érdekelte más, csak hogy boldoggá tegye a vékony karjait nyaka köré fonó lányt.
- Szeretem a kaktuszokat - jegyzi meg Jack halkan, ugyanazzal a félmosollyal, amellyel Korinna is rá néz. Somolyognak, édesen, és kerülik egymás tekintetét, mintha azzal, hogy hosszabban néznek egymásra, hétpecsétes titokról rántanák le a leplet. - Láttál már óriásokat? Olyanokat, amelyek kétszer-háromszor magasabbak nálad?
Jack, míg beszél, vízszintesen tartott tenyerét jóval a nő feje búbja fölé emeli, és tekintetével követve is mozdulatát, próbálja mutatni neki, miről is beszél.
Kisfiú korában, mikor még alig érte fel pado ölét, mindig azt mondogatta magának, hogy ha majd magasabb lesz a kedvenc kaktuszánál, ha majd magasabb lesz egy másik kaktusznál, akkor majd történik valami. Valami fontos. Hogy az majd jelenteni fog valamit. A szigeten, ahol élete legszebb időszakát töltötte, megannyi növény volt. És mind óriás.
Végül lepillant Korinnára, és kiszélesedő, zavart mosolyával belenéz a szemébe. Szereti a szemeit. Szívesen hintene rájuk apró, észrevétlen csókot, miközben a nő álmodik, csak hogy védelmezze, hogy ekképp, szavak nélkül susogjon neki át, az álmok világába.
- Oda? - kérdezi összevont szemöldökei alatt, míg fejét a templom felé fordítja. Egy perccel később visszasandít Korinna irányt mutató kezére, és ellenőrzi, biztosan ugyanarra a templomra gondolnak-e. Még ajkát is megemeli, fejét előrébb billenti, úgy néz a messze távolba. Rögtön az első gondolata, hogy kár, amiért nem a kemény talpú bakancsát választotta. Máskülönben viszont Jack kifejezetten kedveli a hosszú sétákat, és bár általában a húgával szokott erdőt mászni, a szíve repes a boldogságtól, hogy Korinnával közösen indulnak útnak. - Hiszel I...
A nő érintésére hangja elakad. A vékony ujjak ráfonódnak karjára, a szíve meg olyan szakadatlan kezd verni, hogy hirtelen megszédül. Ajajaj. Lepillant a karjára, tekintete elidőzik az első valóságos érintésen, aztán a barna tekintet elindul fel, a nő alakján, egészen az arcáig. Összezárja a száját, és széles mosolyra húzza azt.
Az első lépést megannyi másik követi, mire Jack hangját újra hallani lehet.
- Azt akartam kérdezni, hogy hiszel-e valamiben, amit mások Istennek neveznek? - néz le a nőre, aki tökéletesen illik mellé, akinek az arcát minden levelében látni vélte, akinek az illatát ezidáig saját tintájának illatával helyettesítette. Úgy képzelte, Korinnának tintaillata van. Hollóalakban a nőt egészen más aromák vették körbe. Nem emberi, nem olyan, mint most.
- Korinna? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3 | Cinkelány
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 222
Írta: 2019. március 3. 18:22 | Link

Mr. Everleigh


Tekintetemmel követem a kezét, ami fölém emelem, a testem nem, de a fejem megemelkedik, érzem, ahogy a nyakamon megfeszül a bőr. Vannak pillanataink, amikor belelendülünk, amikor olyanok vagyunk, mint mindenki más, ám máskor, nem igazán. Ezért is olyan nehéz ez. Nem tudom, hogy mit rejt a jövő, vagy mi van a jelenben. Nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy én mit gondoljak. Olyan, mint gyerekkoromban a kincskeresések. A titkok vezetnek el a célig. Néha könnyű felfedni a titkot, néha nem is alszol miatta. Sokszor nem aludtam már Jack miatt.
- Még sosem, de egyszer nagyon szeretnék.
Inkább csak a kisebbeket ismerem, illetve azt a párat, ami a kertben van. Ott vannak nagyobbak is, de nem olyan nagyok, mint amit az előbb mutatott a férfi. Imádom a kaktuszokat, mindent, ami kaktuszos. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen látni akarom az óriás kaktuszokat.
- Oda.
Bólintok egyet határozottan, mert hát majdnem teljesen stimmel tényleg a dolog. Az a kicsi már nem oszt, nem szoroz. Így is és úgy is messze van, de amikor majd odaérünk, nagyon fog neki tetszeni. Legalábbis nagyon remélem. Ha meg mégsem tetszik neki a táv, én olyan félúton lakom, közel a Nádasközhöz, így haza is tudunk sétálni, otthon is van kávé, és süthetek neki süteményt. A hiedelmekkel ellentétben, tudok sütni, és nem csak random ötletektől vezérelve elutazni.
- Istenbe?
Fáziskésés. Ahogy elindultunk, felpillantottam rá, és elvesztem abban, amit láttam. Mosoly. Nem olyan, mint eddig, egy teljesen másféle mosoly. Egy széles, határozott mosoly, olyan, aminek a jelenléte mellett az ember a legcsodálatosabbnak hiszi magát. Én a legcsodálatosabbnak hiszem magam ebben a pillanatban, itt lépve mellette. Egyszerre lépünk, pont ugyanakkora távot tesznek meg a lábaink, pont ugyanazzal a lábunkkal lépünk. Nem beszéltünk össze, az elején nem így volt, most viszont, ahogy lepillantok magunk elé, megmosolyogtat lábunk összhangja. Én vezetem őt, hiszen én vagyok ismerős a környéken, de mintha nem is kellene vezetnem, magától is tudja az utat. Együtt tudjuk a utat.
- Nem. De nem azért nem, mert nem hiszek semmiben. Hiszek rengeteg mindenben. Hiszek a sorsban, hogy minden okkal történik, hogy az életutak a megfelelő pillanatban fonódnak össze, hogy vannak emberek, akik évekig élnek egymás mellett, majd egyszer csak meglátnak valamit a másikban. Hiszek abban, hogy az emberek születésének és halálának megvan a miértje.
Én ne hinnék? Hiszen személyesen tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nagykorúsága mellé az ember özvegységet is kap. Mégis, itt és ebben a pillanatban megkaptam azt, akire vártam. Ha Balázs életben marad, én nem válok azzá, aki most vagyok, és nem találkozom soha Jack-kel. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de így van, és én ezt elfogadom, ahogy azt is, hogy Balázs küldte őt hozzám.
- Hiszek abban, hogy vannak megérzések, iránymutatások. De nem vagyok képes egyetlen névvel illetni a főnököt. Különben is, ha megnézzük az indiai vagy görög valláskultúrát, nem egyetlen személynek köszönhetünk mindent. De éppen így izgalmasnak tartom Platón másolt világ elméletét is. Inkább megfigyelő, érdeklődő vagyok, mint hívő, de tisztelem mások hitét, szívesen beszélgetek róla.
Meg amúgy is szívesen beszélek, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, így ajkaimat összecsukva, zavartan pillantok rá.
- Te hívő vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 4. 02:00 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Nem csak ő nem volt elég... összeszedett, hogy tervezzen. Legutóbb egy randit terveztem szerdára, hétfőn a felesége ágyában felejtettem magam, míg a nő konferencián volt, majd kedd éjszaka elmentem bulizni és pénteken Izlandon keltem. Meredek hét volt. Inkább nem is emlegetem, csak kicsit elfojtom a kitörni készülő mosolyt és ledöntöm a tonikos cucc maradékát, hogy legalább ne két pohárral kelljen mászkálnom. Jó ez így.
Elneveti magát, a tenyere a pultra csapódik, hangosan, élénken, már-már színesen - vagy az nem is a gesztus miatt? - én meg rosszalló tekintettel vizslatom.
- Nem vicceltem - közlöm és még azzal sem igazán fárasztom magam, hogy elszakítsam a tekintetem a kezétől, mielőtt még kacéran elmosolyodom. Nem sokkal később már sietek is utána, hogy el ne tűnjön nekem, mert aztán itt maradok egyedül megint és nézegethetek. Kinek lesz az jó?
Elég hamar el is kényelmesedem, nagyokat szívva a cigarettámból, a tekintetem viszont szinte végig rajta tartva. Nisa ki is akadna, semmi shady nincs a csávóban, ahogy elsőre ránézel.
- Tudom, szabados nevelés. Közös vonás - grimaszolok, mert hát, nekem is lehetne próbálkozni mindennel kicsiben, de akkor valószínűleg nem  azért dobnak ki, mert a nős tanárommal kapnak rajta az előadóban. De ugye akkor most nem vagyok itt és szívok mélyet a guberált cigijéből. Elég hamar vissza is nyújtom. - Az utóíz jó, de az élményt tartsd meg. Máskor majd inkább odahajolok, ha az ajkaid íze érdekel.
Mert a füst mellett ott volt az a jégeres aroma is, éreztem én.
- Tanár vagy? Hmmmm... - szinte már kihívóan vigyorodom el, a tekintetem látványosan végigfuttatva rajta, el is időzve itt-ott, talán kicsit lejjebb is csúszva a székben, de a fél lábam továbbra is a karfán pihentetve. Még két korty az italomból és üres is a pohár. - Azt szeretem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. március 4. 19:42 | Link

A.  K.
Látni akarlak.
Ezt hallom, mikor a szigetre gondolok. Hallod te is?


Egy nap talán visszautazhatunk a szigetre mi ketten, te és én, ina és ama tudta nélkül. Soha nem tudnék a szemükbe nézni ismét, ha úgy ülnénk hajóra, hogy előtte ők arra nem adták áldásukat. És nem adnák. Száműzetésünk ideje ugyanis épp aznap hajnalban telik le, mikor a Nap az égbolt nyugati féltekén tűnik fel és a keleti féltekén bukik alá, mikor majd tenger borítja a kék eget, és a boltozat minden csillaga a föld alá süpped. Majd akkor, ha Atlantisz hatalmas romjai kiemelkednek a mélyből.
Téged mégis szeretnélek elvinni oda, ahol a Nap citrom és narancs sugarai az év legtöbb napján meleg ölelésükbe vonnak, és ahol a növények jóval fejünk fölé magasodnak, azok, amelyek nálatok, itt Európában alig térdhajlatig érnek.
Lehajtott fejjel hallgatlak. Csendben vagyok, még egy kóbor pisszenés sem hagyja el ajkaimat. Pillantásom az együtt mozduló lábainkra esik, és nem bírom ki, zavarodottan elmosolyodom, s az ajkaim megrándulnak, mert nem tudják, szabad-e, vagy illetlen. Nem is tudom, ez nehéz. Nehéz elmagyaráznom.
Végül oldalvást rád nézek, szemeimben melegség fészkel, olyasfajta, amely mellé már nincs szükség szavakra. Az imént elmondtál mindent, amit gondolok. Szavakká alakítottad azt, amit a teremtőről és az útról képzelek.
Tekintetem sokáig elidőz rajtad, a szemed világán és arcod apró pöttyein, és csak miután felpillantok a messzi távolban, a fák közül kitűnő templomtoronyra, szólalok meg.
Úgy érzem, most először, mióta a húgommal Magyarországon vagyunk, hogy le kellene vennem a gyűrűmet. Azt, amely számodra is érthetővé teszi a szavaimat, amelytől a te fülednek nem a sziget nyelvén szólalok meg, hanem magyarul.
Le kellene vennem, hogy amit mondani készülök, a saját anyanyelvemen keresztül adhassam át neked.
Lassan, az érzésnek meggondolatlanul eleget téve húzom ki kezeimet nadrágzsebemből, majd a járdapadkát figyelve kezdek babrálni az ezüstben fénylő ékszerrel. Nem, nem vehetem le, hiszen semmit sem értenél, csak halk hadoválást hallanál, és ha eddig még nem tetted, hát most már tényleg bolondnak néznél. A sziget nyelve ugyanis kétszáz éve eltűnt a föld színéről. Legalábbis az a mágusvilág, amit te ismersz, ezt hiszi. Holtnyelv. Én mégis beszélem.
- A törzsben, ahol felnőttem - nagyot nyelek, és csak egy futó pillanatra fordulok feléd, majd az arcomba hulló fakó tincseket fülem mögé söpörve megnedvesítem a szám. Azután a tekintetemet ismét engedem a tájba veszni. - Esténként a tűz körül, mikor mindenki hazatért, és az asszonyok gyermekeikkel férjük köré gyűltek, azt beszélték, hogy minden család más istentől származik. Hogy a család legősibb tagja magától az istentől született le a Földre, és az az ág onnantól kezdve annak az istennek tartozik hálával.
Sejtelmem sincs, ezek a szavak vajon mit váltanak ki belőled, hiszen erről korábbi leveleimben egyszer sem írtam. Ez ahhoz túlságosan is bennem van, és...
Míg beszélek, kezeimmel erősen gesztikulálok, gömböket és finom hullámokat, eget és esést szimbolizálva rajzolok magam elé a levegőbe, hogy te is lásd, mintha láthatnád, amit én látok a szemeim előtt. Az emlékek életre kelnek.
- A testvérem a legerősebb isten gyermeke - mondom még, már egészen elhalkulva, hevesen csapkodó szívem azonban büszkeséggel telik meg. - Ő mangangaso. De még nem tud róla. Ő már nem a szigeten nőtt fel.
És akkor megtörik a varázs. Szemöldökeimet zavartan húzom össze, homlokomat ráncolom, és mint aki nem éppen a teste, a lelke legmélyéről beszélt, csevegőhangon megkérdezem.
- Van itt mozi? - pillantok rád ártatlanul. Nem, szerintem nincs több személyiségem. Őrült sem vagyok. De ha már itt tartunk, kedvelem a mozik sajtos popcornját. Nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


#Jackinna <3 | Cinkelány
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 222
Írta: 2019. március 4. 21:20 | Link

Mr. Everleigh


Megyek, visz a lábam, ismerem az utat, tudom, hogy nem tévedhetünk el. Itt sosem tévedek el. Ez a hely olyan, mint az én saját szigetem, minden rezzenését tudom a fáknak, ismerem az utcákat, a titkos átjárókat, melyekkel a kertek alatt eljuthatok a célig olyan gyorsan, hogy más csak néz. Tudom, hogy hol lehet a legfinomabb péksüteményt kapni, és hogy hol éri meg a jégkása. Mindent tudok, ami Keszthely.
Nem érzem azt, hogy vezetnem kellene, egy ütemre lépünk, megbízik bennem, és megbízok benne. A karjába kapaszkodva csak még magabiztosabbnak érzem magam, csak még inkább elhiszem, hogy a "látni akarlak" nála nem azt jelenti, "búcsúzom". Még mindig látom magam előtt azt, amit az első alkalommal, még mindig látom magam, ahogy hálás szemmel pillantok rád, meztelen bőröm bőrödnek feszül, kipirult arcomon ajkaim hálás sóhajt lehelnek ajkaidba. Még mindig látom magunkat így eggyé válni, de most már mást is látok, egy vékony, ezüst fonalat, mely összeköt minket, egy láthatatlan, csodálatos dolgot, mely lassan teljesen körénk fonódik, eggyé olvaszt minket. Mondd kedves, te is látod? Te is érzed, hogy hozzád tartozok?
Miért nem lepődök meg, amikor azt mondja, a "törzsben, ahol felnőttem"? Nem lepődök meg, nem csodálkozom rá, mert annyira illik hozzá, annyira ő. Figyelmesen hallgatom, amit mesél, bizalmát kiélvezve szorítok rá kissé a karjára, hogy érezze, tényleg figyelek.
- Vagyis, vannak az istenek, akik a család fejét adták a világnak? Hány isten létezik a törzsed hitvilágában?
Nem hallottam még ezt, de nagyon érdekesnek tartom, és egyáltalán nem lehetetlennek. A parkon át szeretném megközelíteni a helyet, mert a park, maga a csoda. Az ottani nyugalom egy ekkora városban, szinte elképzelhetetlen. Vannak benne előre meghatározott utak, padok. Hűvösebb van itt, közelebb bújok Jackhez, bár be kell vallanom, ebben van egy kis szándékosság is. Közelebb bújok, mert azt akarom, hogy érezzen engem, hogy tudja, érezze, hogy számolhat még mindig velem, hogy én nem riadok meg attól, amit mesél. Érdeklődöm, és élvezem a történetet.
- Doria, ha jól tippelem.
Könyvek és folyóiratok, a lány természetes szépség, aki a Vajda kozmetikumok hirdetésein pózol. Nem került sok időbe kideríteni, hogy ki ő. Nem szándékosság vezetett, pusztán csak üzletet akartam ajánlani az idősebb Vajdának, de egyelőre kemény diónak bizonyul. Doria azonban, csodálatos lenne könyvborítón is. Persze akkor még nem kapcsoltam össze őket, sőt, egy perccel ezelőttig sem, hiszen nem hasonlítanak, ám az a pár apró félmondat, ami most elhangzott, sok mindent a helyére tett. Jó vagyok a nyomozós játékokban.
- Mozi? Ha működik még, akkor a főtéren van.
Mozi? Nem, ki van zárva, hogy valóban a mozi lenne a lényeg, hogy moziba akarna menni. Mit lehet csinálni egy moziban? Filmet nézni, csókolózni, a lány kezét véletlenül megfogni. Vagyis, az utolsó kettőt fordítva csinálni. Másért nem nagyon van értelme moziba járni, és nem hinném, hogy Jack annyira mozis típus lenne, hacsak! A szám gyermeki mosolyra húzódik, a szemem felcsillan, ahogy rá pillantok.
- A popcorn miatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mérey Nárcisz Mara
Diák Rellon (H), Világalkotó, Karácsonyi Manó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


love of your life, the killer queen
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 552
Írta: 2019. március 5. 20:10 | Link

my King


Biztos lehetsz benne, ez a paranoia jele. Egyáltalán mit akarsz csinálni abban az esetben, ha meggondolná magát és inkább sarkon fordul? Hát...gondoltam utána futok, lekaratézom és a torkához szorítok egy kést miközben a fülébe suttogom, hogy nem menekülhet.
Teljesen hülye vagy.
Te is.
Végülis...csak nem utál annyira, ha már megint mosolyog. Jó, jó, tudom, hogy nem nekem szól ez az édes vigyor, hanem a játékteremnek, de valljuk be, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy én hoztam el őt ide.
Csak aztán nehogy elveszítsd az érdeklődését, meredek pálya. Vajon ha készítenének egy játékot belőled, hány szintet kellene megugrani, mire kiszabadítják a hercegnőt?
- Elég félelmetes az a majom. Tetszik - vigyorodok el megbabonázva figyelve a gépet. Ahhoz képest sokan vannak itt, de nem tud zavarni, hisz megegyezik az érdeklődésünk. Meg hát Damira kell figyelni, nem a többiekre.
- Neked kell választanod, valami olyat, ami a hozzám hasonló analfabétáknak is menni fog - nevetem el magam kislányos pironkodással. Hogy Nárcisz bevállalja, hogy valamiben rossz? Édesem, lázas vagy? Mentőt, tűzoltót, a lány mindjárt kigyullad!
Néha őt, néha a játékokat nézegetem. Villódzó fények, régi formák és pixelek, nálam fiatalabb gyerekek drukkja és sajnálkozó felkiáltásai. Ez amolyan életérzés, ugye? Olyasmi, amiben egy ideig levakarhatatlan az arcodról a mosoly, aztán a szomorúság a sorozatos vesztés miatt némi "éntöbbetsoha" után csak fokozza a teljesíteni vágyásod.
- Álljunk sorba - döntök végül az elsődleges pont mellett, amit nehéz lenne kihagyni, majd gondolkodás nélkül ragadom meg Damian kezét és húzom magammal a kisebb sorhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 174
Írta: 2019. március 6. 15:05 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Szemét vagyok-e? Alighanem. Érdekel? Nem különösebben, ezért is lehet, hogy most nagy nyugalommal terítem egy szék támlájára a zakóm, majd lassan feltűrve az ingujjam intek a felszolgáló lánynak, akit még ismerek is, hogy szeretnék kérni egy kávét meg egy üveg vizet, aztán leülve néztem körbe, majd az órámra pillantottam. Miért is?
A hét azon napja és ideje van, mikor az egyetemen hirtelen vagy pocsék minden, vagy ott nem jártak bizonyos diákok és ide térnek be. Így már nem is olyan feltűnő, ellenben én igen konkrét céllal érkeztem. Bogolyfalván találtak egy okmányt, aminek a tulaját kicsit jobban megvizsgálva érdekes felfedezést tettem. Várnom kellett, talán többet is, mint gondoltam, de a megbeszélt idő rohamosan közeledett én pedig elkényelmesedve fogyasztottam a kávém hol a betérőkre nézve, hol a kiszolgálókra és az újságra, ami betűrve félig a csésze fedésében volt a kezem ügyében. Már átjárta a tekintetem a lapokat párszor, semmi eget rengető, ellenben a mai elképzeléseimmel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lassan fordult át az órám mutatója a megbeszéltről, pontosan négyszer hagyta le, így öt percnél már kicsit aggodalmasan és összevont szemöldökkel emeltem fel a fejem, hátha csak nekem teljesen egyértelmű, hogy magamat keresem. Szándékosan nem hagytam meg nevet, de úgy gondoltam felismer egy minisztériumtól jött alakot. Nem azt mondom, hogy lepukkantak az egyetemisták, csak azt, hogy ezen a napszakban, ha valakit meglátsz ilyen szerelésben, nem ezt a helyet választja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 6. 17:41 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Hogy számítottam-e rá, hogy elhagyom az irataim egy részét és elő sem kerül? Lássuk be, ez egy konstans veszély az életemben, vesztettem már el értékesebb dolgokat is, pár papír nem visel meg. De hogy kapok egy üzenetet, hogy megtalálták a személyim meg a diákom? Na, ez kérlek, váratlan fordulat.
Szóval ma felöltözök időben, hogy elinduljak és átvegyem, a Nappaliban. Furcsa hely egy ilyen cseréhez, de kivagyok én, hogy ítélkezzek?
Az már más kérdés, hogy sikerült megint elkavarodnom, mert a nénik belezavartak az egyik sarkon, merre is kell mennem. Így lefordulok jobbra, mikor balra kellene mennem. És k.rvára fogalmam sincs róla, hogy merre is haladok, de legalább csak pár perc késéssel esek be a helyre. Még elég kevesen vannak, nem tömött a helyiség, miközben én a nyakam nyújtogatva próbálok kiszúrni valakit a Minisztériumtól. Elég hamar meg is van, itt ez a szexi ember, az öltönyében és ücsörög ott, láthatóan feszülten. Veszek is egy mély levegőt, mielőtt oda sétálnék.
- Jó napot... Öm... Maga van a minisztériumtól, ugye? - kérdezem, miközben a kezem nyújtom neki. - Guinevere Yazel.
Közvetlenül utána ki is húzom a széket, nem túl nőiesen és leülök. Kicsit figyelek is, hogy most akkor mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 174
Írta: 2019. március 6. 18:58 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


A kávém egész ihatóra hűlt, túl is estem a csésze felén, mire megszólított a lány. Az arca elég jól felismerhető volt az iratokról is, de más képhez képest is nagyon egyértelmű volt, így halványan el is mosolyodtam, ahogy biccentettem, igazolva a feltevését.
- Igen, elhoztam az iratokat, anélkül mégiscsak nehéz egy idegen országban - jegyeztem meg teljesen csevegően, ahogy lassan előhúztam az egyik zsebemből egy borítékot. Véletlenül a rosszat, de mit sem törődve toltam elé a képeket tartalmazót. - Remélem mind ide is tartozik - mosolyodtam el a szék támlájának dőlve végül és két harapással eltüntettem a kis süteményt, ami az italomhoz járt. Furcsa volt ezzel a sötét hajjal határozottan, nem mintha ismerném, de minden lefestett és mutatott valójában sokkal... élénkebbnek és színesebbnek hatott. Nem értettem sokszor az öcsémet, sok dologban futottunk néha egy vágányon, nők terén is, de az elmúlt éve sok minden volt, csak meredektől eltérő nem. Ha a hülyeségnek van hasznossági függvénye, ő a kockázatok terén megütött egy erős konvexitást mutatót. Barát a dologgal.
- Iszol valamit, Frankie? - kérdeztem meg egész konkrétan, ahogy a kezeimmel lassan az asztallapra támaszkodva figyeltem őt. Nyilván most illene bemutatkoznom is. Többnyire szoktam is, de egy kis hatásszünet senkinek nem fog ártani. Nyilván nem szoktam fiatal lányokra a frászt hozni szabadidőmben. Mi az a szabadidő? Megvártam inkább, hogy az öcsémtől szerzett képek előhívott formáival összefusson a borítékban, és csak ennek esetén... Esetleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 6. 20:21 | Link

Bence
#frankie | Pécs, nappali

A pasi nem is olyan vészes, mint amilyennek elsőre tűnik, rám pillantva megenyhül és mosolyogva biccent. Természetesen azonnal visszamosolygok, nő vagyok, ha szép, akkor szép.
- Igen, meglehetősen. Főleg, hogy a vizsgáim nagy részekor elvileg majd igazolnom kell magamat, ami így meglehetősen... kellemetlen. - Arról nem beszélve, hogy a bárok nagy részében is elkérik a személyim, pedig szerintem annyira nincsen kislányos arcom. De ezt nem kezdem el taglalni a férfinak. Átnyújt egy borítékot, amit hálás arccal át is veszek, csak azért, hogy letegyem az asztalra egész addig, míg le nem ülök a székre. Nem túl nőiesen, az egyik lábamat a karfára dobva.
Ő nem mondja el a nevét, de nem bántam, tartsa meg a titkait, Mr. Bond... csak egy egész kicsit lefagyok, mikor kimondja a nevem. Frankie. Még a Frances sem hangzott el a számból, így a torkom megköszörülve nyitom ki a borítékot. Ezek nem az irataim. Nagyon nem. Az első egy kissé bemosódott, eegy szál takaróban fekvő, kék hajcsomó volt, a másodikat szinte már be se tudom azonosítani, hacsak nem... oh. Oh.
- Ezek honnan vannak? - érdeklődöm felpillantva, nem igazán mutatva semmit az átmeneti megrökönyödésemből. - Egy gin-tonik jó lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 174
Írta: 2019. március 7. 18:08 | Link

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Megértően bólintottam párat a kávém maradékát is elfogyasztva, mert hát ezért jöttem, nem? Nem. Más kérdés, hogy valóban részben ez a munkám is, segíteni, ha nem is pont így és nem is ez a menete. Szia Gabe. Bár gyorsan távoztam a hivatalból, pontosan tudom mi hangozhatott el, amire én már nem figyeltem. Dolgom volt, majd megérti, gyanítom úgyis pár napon belül kifordul a rejtekéből az Igor dolog, és lesznek kérdések. Akkor majd mindennel egyszerre ráérek elszámolni.
- Oh, elnézést, eltévesztettem - mosolyogtam kedélyesen, mint aki tényleg szétszórt el is húzva előle a képeket és a borítékot magam felé, majd a mögém terített zakó másik oldalába nyúltam és előhúztam a belső zsebből a tényleges iratait tartalmazót és át is adtam. Nyilván sosem tévedek - aki mást mond hazudik, csak olyat kérdezünk meg, aki számít erről. Érdekelt a reakciója, de ha volt is, igen okosan állt a dologhoz, mondjuk úgy egész szimpatikus is lett ettől.
- Szilvi - szóltam a pincérnő után, aki mintha a csillagokat kapta volna tipegett felénk, de én csak egy plusz rendelést intéztem a nőre mutatva és megismételve a kérését, én pedig kértem még egy jeges teát odaadva neki az üres csészém. Aztán ő elment én meg újra a lányra néztem. - Mitzinger Bence vagyok, én is örülök a megismerkedésnek, kedves Szivárványhányás-tulaj - nevettem el magam, hogy aztán a képeket betömködve a borítékba az asztalon támaszkodva összefűzzem az ujjaim. Neki fogalma sincs róla mibe sétált, az öcsémnek meg a tényről, hogy többet tudok, mint szeretné. Most már biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. március 10. 19:04 | Link





Ja, a Donkey Kong tényleg elég creepy tud lenni, főleg egy kiskölyöknek, vagy valakinek, aki nem szokott ilyen helyekre járni. Talán azt még kihagyhatjuk az első körben.
Zavartan vallja be, hogy noob, mire csak vállat vonok, s tovább forgok, keresve a tökéletes játékot. Nem szégyen az. Biztosan ő ezer másik dologban jobb nálam, s olyanokat tudna mutatni s mesélni, mire én nem tudnék mit reagálni. Nem vagyok az új dolgok rajongója, mint azt sejteni lehet a lelkesedésemből, ahogy beérkeztünk a 80-as évekbe. Annyira nem szeretem az újat, hogy a születésem előtti világot érzem igazán közelinek. Lehet, hogy csak visszafele fejlődik a lelkem, s mire öreg leszek, már gyertyaláng mellett fogok görnyedni s emlegetni azokat a régi, szép időket, amikor pattintott kővel vadásztam mamutokra.
- Az ott - mutatok rá az egyik gépre. Snow Bros. Igazából a Bubble Bobblet jobban szeretem, de ott ül két csaj, úgyhogy esélytelen, hogy odamenjek. Csak gazdátlan gép jöhet szóba. De amúgy tökmindegy, a Snow Bros is ugyanolyan, csak a másik volt előbb s az az igazi, nem mintha most ez annyira számítana.
Mielőtt elkezdhetném magyarázni a játék szabályait, Nárcisz megfogja a kezem s húzni kezd maga után. Annyira meglepődök, hogy nem is húzom el a kezem, hagyom, hogy odavezessen a pulthoz. Zenét váltanak épp, a Take on me első ütemeire érünk oda az anyuci pincéjében élő harmincas alakhoz, aki felvont szemöldökkel és lustán rágózva várja, hogy kibökjük, mi kéne.
- Kérnénk négy zsetont és két kólát. - Szabad kezemmel pénz után kutatok a zsebeimben, ahonnan előkerül egy marék máguspénz meg néhány dollár. Nincs magyar mugli pénz nálam. - Kártyát elfogadtok?
A pofa egy lajhár sebességével pillant rám, majd elfordul, hogy a pult alól előszedjen egy kártyaolvasót. Valószínűleg elszokták rejteni, mert nem passzol a designhoz.
Mindeközben még mindig a lány kezét fogom, ha az nem engedte el jószántából. Az agyam valami mellékvágányra síklott ki, nem küld vészjelzéseket, hogy egy szemi-idegen keze érinti az én kezem. Minden más esetben már rég elhúzódtam volna néhány méteres távolságba, mint fény elől menekülő vámpír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Diák Rellon (H), Világalkotó, Karácsonyi Manó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


love of your life, the killer queen
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 552
Írta: 2019. március 12. 19:07 | Link

my King

Vajon feltűnt másnak is rajtam kívül, hogy a srác kezét fogod? Vajon neked feltűnt? És neki? Úgy hiszem, épp olyan meghibásodottak vagytok mindketten. Remélem valami jó sül ki belőle és legalább ez alkalommal nem kell leimádkozni az égből az egódat, vagy kezdesz el áradozni életed szerelméről.
Miért, nem volt vicces? Az a fiú tényleg azt hitte, hogy van barátom miközben vele randizok...
Az agyam felfogja lassacskán, melyik játékra is gondol, de annyi impulzus ér, hogy épp csak rápillantok mielőtt még nagy bámészkodva elhúznám a pulthoz, hogy ne csak nézegessünk. Minél előbb szeretnék játszani. Inkább nézni, ahogy ő játszik. Ez a helyes kifejezés, kedvesem. Mert te bizony képtelen leszel bármi hasznosat is csinálni.
Nem tudom, mikor éreztem magam ilyen jól. Ebben a néhány percben az ő kezét szorongatva, az a-ha dalt dúdolva elveszve az új világban egészen földöntúli. Mintha behúzott volna egy örvény, vagy egy hullámvasúton ülnék.
- Say after me, it's no better to be safe than sorry... Take on me... - énekelem Daminak egy lépéssel közelebb lépve hozzá. Visszafogom magam, nem vagyok hangos, de táncikálok is mellé egy helyben állva. Hova tűnt a pánik és a félelem attól, hogy lelép?
Kicsit elveszve a teremben, térben és időben magamhoz térek, de bárki kérdezné, nem tudom, mi történt Damian és a pult mögött ácsorgó alak között. Már csak arra figyelek fel, hogy a kezében vannak a zsetonok és ezt nem bírom ki vigyorgás nélkül. Szabad kezemmel kiveszek egyet a tenyeréből, majd feldobom és fogókat meghazudtoló mozdulattal kapom el.
Vicces vagy, Nárci, de a gyorsan kapjunk utána amíg le nem esik, majd fejeljük meg szegény randipartnerünket - másodjára már ténylegesen - nem éppen számít csini és profi mozdulatnak.
- Bocsi, nem szándékos... Totál béna vagyok. Jegeltessük le a Snow Brokkal - hebegem a homlokomat a kézfejemmel dörzsölve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 294
Összes hsz: 2722
Írta: 2019. március 19. 23:04 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 ... 46 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek