Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 4. 17:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744961#post744961][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 17:41[/b][/url] My teacher...
Csendben telt az út, ami egy kicsit zavart, de így legalább végiggondolhattam a dolgokat. Ő lesz a második. Most akkor tényleg egy tanárral bújok ágyba másodszor? Olyan furcsa belegondolni. Ő pedig nem is tudja, hogy semmi tapasztalat és semmi rutin nincs mögöttem. Eddig nagy volt a szám, de most valahogy esetlennek érzem magam. A játszadozás mindig is nagyon ment, de mikor komolyra fordultak a dolgok, kihátráltam. Ezt most nem tehetem meg, már nem, ugyanis villámgyorsan kerülünk a bizonyos házba. Mikor megérkezünk akkor alaposan körbetekintek, majd annyit fűzök, hozzá, hogy „Ejha!”, ezzel jelezve, hogy szép kis házikó. Mire észhez térek egy pezsgő landol a kezemben, amit fénysebességgel húzok le, abban reménykedve, hogy ez majd csillapítja az izgalmam. A gyomromban furcsa érzés volt, olyan, mint mikor nagyon ideges vagyok. Szívverésem az egekbe szökött, ami olyan hangos, hogy hallani is lehet, nem csak én érzem. Vagyis én azt hiszem. Mikor a férfi hozzám ér behunyom szemeim és csak élvezem, de közben azon jár az agyam, hogy mit is kellene most tennem, vajon mit is vár el tőlem. Tudom mit, csak nem tudom, hogy jussunk el odáig. Most mondjam meg neki, hogy teljesen vakon vagyok? Kizárt! Előbb ugrok ki az ablakon! Kinyitottam szemem, majd a karjaimat a férfi nyaka köré fontam. Gyengéden csókoltam meg, kiélvezve minden másodpercet. A csók végén óvatosan alsó ajkába harapok, majd ellépek tőle. A pezsgősüveg után nyúlok és töltök még egy pohárral magamnak. Ezt már lassan kortyolgatom el talán. Sétálni kezdek a szobában, mint alaposan végigmérve, végül lehuppanok a kanapéra. - Hát nem ilyen elegáns házhoz öltöztem. Előbb is szólhattál volna, hogy csípjem ki magam. Úgy sokkal gyönyörűbb lennék. – idéztem fel az előbb elhangzottakat. - El tudnék itt időzni többször is úgy érzem. -közlöm, majd fejemet hátrahajtom a támlára.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 4. 19:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744976#post744976][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.04. 19:14[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
Végre valami tetszett neki! Már azt hittem, nem lesz semmi közös pontunk. Bár mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. - Mennyei a csókod! - ehhez nagyon értett Léda, izgatottan vártam, hogy más, hasonló finomságokban is megmutassa a képességeit. - Nem bánom, hogy nem öltöztél ki. Sőt, jobban szeretnélek meztelenül látni. - azzal elkezdtem lehúzni a felsőjét, de egyelőre csak a hasát fedtem fel, hogy ajkaimmal többször is megérintsem köldöke környékét, lágy csókokat lehelve fiatal, puha bőrére. Ez volt az a testrésze, amivel már tegnap is felkorbácsolta bennem a vágy tüzét. - Tévedtem. Tökéletes a hasizmod. - utaltam vissza a korábban tett megjegyzésemre. Tessék, Léda szépsége akkora hatást gyakorolt rám, hogy képes voltam beismerni a tévedésemet. Tanárként megbuktam előtte, nem volt vevő a pedagógiai célú próbálkozásaimra, és ezt a csorbát csak úgy tudtam kiköszörülni az egómon, ha szeretőként bizonyítok neki és magamnak is. A testi örömök olyan csúcsára fogom eljuttatni, amiről más férfival csak álmodhatna. - Megmutassam az ágyat? Vagy kipróbáljuk a jakuzzit? Ha még nem akarod felfedni a bájaidat, találsz szexi fürdőruhákat a szekrényben. - no meg egyéb női ruhadarabokat is, amik korábbi partnereimtől maradtak itt. A döntést viszont rábíztam, nem akartam sürgetni, hátha gyorsnak érzi a tempót. Minél tovább izgatjuk egymást, legalább annál nagyobb lesz az élvezet.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 4. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744980#post744980][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 19:34[/b][/url] My teacher...
Elmosolyodom a hallottakon. Szeretem mikor dicsérnek, de ki ne szeretné? Azt, hogy jól csókolok nagyon is jól tudom, de mindig jó hallani. Az, hogy meztelenül szeretne látni, eléggé egyértelmű volt, és végül nem is reagálok rá semmit. Minek? Mikor felsőmet elkezdi felfelé húzni nyelek egy nagyot, melyet egy sóhaj követ, mikor apró puszikat ad a hasamra. Jól eső érzés, közben pedig furcsa is, mivel sose kaptam puszikat oda. Azonban mikor megállapítja, hogy a hasizmom nagyon is rendben van, felnevetek. - Én mondtam… - közlöm nevetés közben – Csak nem hittél nekem, mert játszottad az eszedet. – úgy gondolom, ha már itt vagyok nála és valószínűleg elég közeli kapcsolatot fogunk kialakítani, akkor megengedhetem magamnak ezt a stílust. Ha meg nem tetszik neki, akkor így járt. Sajnos vagy nem sajnos, de felvágták a nyelvem. Aztán a helyett, hogy lassan haladnánk, valami felvezetéssel vagy valami, ő azonnal a lényegre tér. Fújok egy nagyot, majd feltornázom magam törökülésbe. - Fürdőruha? Hány nőt dugtál már meg itt? Például az ágyban, vagy a jakuzziban, vagy esetleg ezen a kanapén? – kérdem, majd felpattanok az ülőalkalmatosságról. Lehúzom a pohár pezsgőt, majd a poharat leteszem a bárpultra. - Mesélj, hogy szokott általában zajlani a dolog? Ide hozod a nőt, majd töltesz neki egy pohár behűtött pezsgőt. Tegyük fel, hogy utána felhúzza a szexi fürdőruhát, amit őrizgetsz a szekrényben, vagy meztelenül bemásztok a jakuzziba. Mi a következő napirendi pont? – felvezetem az eddig történteket, majd érdeklődve várom a folytatást. Nekidőlök a pultnak, majd összefont karokkal várom a folytatást,
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 4. 20:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745014#post745014][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.04. 20:59[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
A szó elég konkrétan ráterelődött a korábbi nőkre, akiket ugyanitt tettem magamévá. - Számít ez? Most csak te vagy itt, és te különleges vagy. Téged máskor is el foglak ide hozni, a többiekkel ellentétben. - próbáltam azt mondani, amit Léda hallani szeretne. - Ne másokkal foglalkozz, én sem faggatlak a pasijaidról. Hagyjuk a múltat, élvezzük a jelent! - bizonytalanságot éreztem a lányban, a korábbi férfifaló énje csak nem akart előjönni belőle. Pedig én nagyon vágytam arra a szexdémonra, aki felsejlett előttem az üres tanteremben. - Ízlik a pezsgő? - követtem Lédát a bárpulthoz, aki már a második poharát lökte le. Én is lelöktem a magamét, majd újra töltöttem mindkettőnknek. - Semmi olyat nem teszek, amit a másik fél nem szeretne. Bármikor szabadon távozhatsz, a zsupszkulcs a hamutál a kisasztalon. - mutattam rá. Nagy tisztelője voltam a női nemnek, és nem holmi erőszakoskodó, úgy gondoltam, ezt jobb, ha tisztázom. - De remélem maradsz, még jó sokáig, és a kedvedben járhatok. - átkaroltam a derekát, magamhoz húztam, haját félrehajtva a fülét kezdtem izgatni ajkammal és nyelvemmel. Felengedhetne végre, és simán jól érezhetné magát. Nem fogom előtte részletezni, hogy hogyan szoktak zajlani a dolgok, egyrészt mert minden alkalom más, másrészt meg ki a franc emlékszik már rá, hogy kivel hogyan történt. Lédára viszont emlékezni fogok, ebben biztos voltam.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 4. 21:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745024#post745024][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 21:37[/b][/url] My teacher...
Tisztában vagyok azzal, hogy azt mondja, amit szerinte hallani akar ilyenkor egy nő. De én nem vagyok buta tyúk, mint az eddigiek, akiket ide hozott, vagy akiket jól megdugott. Nevetek az elhangzottakon, mivel képtelen vagyok komolyan venni. Különleges, többször… hazugság az összes, de ezzel részben nincs semmi baj. Tipikusan olyan pasi áll velem szemben, akinek a lényeg a mennyiség és nem a minőség. Vajon hányszor kapott már el mindenféle betegséget az alkalmi partnereitől? Az biztos, hogyha eljutunk a szexig, akkor gumi nélkül be nem teszi. Oda lép hozzám a pulthoz és tölt még egy pohárral, melybe csak belekortyolok, majd lerakom. Színpadiasan oldalra biccentett fejjel nézek rá, mikor magyarázza, hogy tudok visszajutni a kiindulási pontra, közben pedig erőteljesen bólogatok. Eszem ágában sincs visszamenni. Nem azért jöttem ide, hogy most meghátráljak. Pláne nem úgy, hogy én juttattam idáig a dolgokat, én kezdtem ki vele, és én akarok lefeküdni egy tanárral. Ő volt a legszimpatikusabb egyébként, majd a lehetőség belepottyant az ölembe. -Nyugi, nem megyek sehova. – duruzsolom, majd hagyom, hogy magához húzzon és fülemmel játszadozzon. Mikor kissé eltávolodik tőlem felülök a pultra, majd közelebb húzom magamhoz. Megcsókolom, közben pedig elkezdem levenni róla a felsőjét. Először a pulóvert, majd a pólót is, ha hagyja, és ugyan már miért ne hagyná? Ajkammal átvándorolok a füléhez, majd a nyakához, közben pedig kezemmel célirányosan a férfiasságát veszem célba. Először csak a nadrágján keresztül kezdem el „simogatni”. - Mit szeretnél, mit csináljak? - suttogom. Mivel bizonytalan vagyok az egyébként nem létező tudásomban, így egyszerűbb, ha ő irányít, amire ezzel próbálom rávezetni.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 4. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745038#post745038][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.04. 22:39[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
Lassan, de kezdett alakulni a dolog. Léda közreműködésével lekerült rólam a pulóver és a póló. Érintéseinek hatására egyre jobban beindultam, és amikor elkezdte simogatni a nadrágomon keresztül, a tábornok máris vigyázba állt. Valamit nagyon értett ez a lány. Megszabadultam az alsó ruházatomtól, felfedve legnemesebb testrészemet. A méretére aztán igazán nem lehetett panasza. - Erre a pálcámra is rámarkolhatnál. - kértem meg rá, hogy kicsit izgasson a finomka kezeivel. Aztán nekiálltam levetkőztetni. A pulcsijával kezdtem, a hasán ismét elidőztem kicsit csókjaimmal. Aztán ahogyan a ruháját egyre feljebb húztam, úgy vándoroltam ajkammal a nyakáig. Végül felül már csak a melltartója maradt. Ekkor megfordítottam, hogy hátnak legyen nekem, és nekitámaszkodhasson a pultnak. Feltűnt néhány lilás folt a tökéletes testén, de ezeknek próbáltam most nem nagy jelentőséget tulajdonítani, nem akartam kérdezősködéssel megszakítani az éppen csak beindulóban lévő élvezetet. - Ne izgulj, nagyon jó vagy, Lédám. - suttogtam, miközben simogattam a hátán. Majd gyengéden átkaroltam hátulról, megcsókoltam a nyakánál, hogy utána kigomboljam a nadrágját. Lassan lefelé húztam róla, hogy feltáruljon előttem a formás feneke. Micsoda idomok! Biztos kinevetne, ha tudná, de már tegnap is annyira felizgatott, hogy egész este róla fantáziáltam. - Keresünk kényelmesebb helyet? -kérdeztem. Szabadon választhatott, hol érezné magát a leginkább felszabadultabbnak.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 5. 16:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745154#post745154][b]Szendrey Adél - 2019.01.05. 16:55[/b][/url] My teacher...
Várffy gyorsan megszabadítja magát az nadrágjától és az alsónadrágjától is, így pedig face to face kerülök legféltettebb kincsével, vagy nevezzük bárhogy is. A méreteket nem vesézném ki, pedig tudnám. Lehet, hogy nem feküdtem le még a fél világgal, de azért nem az övé a második pénisz, amivel eddig találkoztam. Szerencsére. Amikor közli velem, hogy rámarkolhatok újabb nevetés tör ki belőlem. Sajnálom, de én az ilyen kijelentéseket nem tudom komolyan venni, így általában jól elszórakoztatom magam rajtuk. Lehetséges, hogy ez másoknak éppen bántó vagy sértő, de ez van, ezt kell szeretni. Ne mondjanak ilyeneket, akkor nem fogom könnyesre nevetni magam. Másodsorban ezekre nem is nagyon tudok mit reagálni ezen kívül. Mit mondjak neki? Óóóó, minden vágyam a pálcád markolászása volt? Hazudnék. Meg szerintem ez egyébként is gáz. Végül azért a kérésnek eleget téve gyengéden kényeztetni kezdtem, közben pedig lemásztam a pultról. Az események igen felgyorsultak menet közben, mivel hamarosan rajtam sincs túl sok ruhanemű. Meg is feledkezem a foltjaimról. Élvezem, ahogy csókokkal borítja be testem elég sok részét, hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Érzem, hogy pulzusom egyre szaporább, egyre többet sóhajtozom, ahogy forrósodik a helyzet. Várffy azonban csak mondja és mondja a magáét. - Jesszus, fogd már be! – fordulok hirtelen felé, majd mutató ujjamat a szájára tapasztom rövid időre. Apró csókokkal kezdek el a nyakától lefelé haladni, végül az utolsót péniszére kapja, melyet ezután gyengéden megmarkolok, majd be is kapom. Fejemet előre hátra kezdem mozgatni, miközben erőteljesen érződik, a férfi eléggé élvezi a dolgot, mivel férfiassága egyre keményebb. Nem időzök el túlzottan sokat odalent. Felállok, majd néhány gyors mozdulattal megszabadulok a még rajtam lévő ruhadaraboktól, utána megragadom a kezét és húzni kezdem magam után a kanapé felé.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 5. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745164#post745164][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.05. 19:20[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
Léda a nevetéssel zavartságát leplezte, legalábbis másra nem tudtam gondolni. Végtére is ilyen férfival és ilyen férfiassággal még nem létesíthetett közeli kapcsolatot. Szerencsére jól állt neki a nevetés, volt benne valami izgató, így egyáltalán nem szegte kedvemet. A kezével ügyesen eleget tett a kérésemnek, néha egy kicsit talán erősebben fogta a kelleténél, de ezért igazán nem akartam szemrehányást tenni. Apró sóhajai jelezték, hogy felettébb élvezi, amit viszonzásul kapott. Mégis beszólt, hogy fogjam be. Az előbb még tudni akarta, hogyan szoktak menni a dolgok, most meg leállít. Kiismerhetetlen volt számomra ez a lány, és ez csak még vonzóbbá tette a szememben. Úgy döntöttem, hallgatok rá, és meg sem szólalok, legfeljebb csak ha kérdez. Rövidesen szájával kezdett kényeztetni, az elején még bizonytalanul, de néhány ütem után gyorsan belejött. Nyögéseim és merev péniszem mutatta, hogy kiváló munkát végzett. A fehérneműitől szerettem volna én megszabadítani, azonban megelőzött, macskaügyességgel vetkőzött le. Egy pillanatig csak néztem, és gyönyörködtem a fiatal, tökéletes testében. Majd gyorsan a kanapéhoz kerültünk. Legyen hát, akkor először a kanapén, utána a bárpulton, utána meg... tulajdonképpen minden létező helyen magamévá akartam tenni, olyan szintű szexuális túlfűtöttség uralkodott el rajtam. A kanapén hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam, miközben ujjaimmal már lába közét kerestem, hogy izgatni kezdjem ott lent. Aztán letérdeltem elé, megsimogattam a combjait, és finoman szétnyitottam a lábait. Feltárult előttem a gyönyörűség, amitől vágyaim enyhítését vártam. Nyelvemmel igyekeztem megtalálni a pontot és módot, ahol és ahogyan Léda a leginkább élvezheti. Emlékezetes előjátékban szerettem volna részesíteni.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 5. 19:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745168#post745168][b]Szendrey Adél - 2019.01.05. 19:57[/b][/url] My teacher...
Élvezem, ahogy a Várffy kényeztet, melynek következményeként olykor hangosan felnyögök, főleg akkor, mikor két lábam közé ér. Egy ideig hagyom, hogy elidőzzön odalent, de sajnos hamar ráunok. Jó-jó, de azért hosszú időn keresztül unalmas. Már Denisnél is megmutatkozott, hogy egye-egy pózzal vagy dologgal nem lehet hosszú ideig lekötni, szeretni fogom vagy szeretem a változatosságot. Szóval mikor már úgy éreztem, elég ebből, óvatosan elkezdtem „ellökni” a fejét. Ha rám néz, akkor ujjammal közelebb intem magamhoz, és ha feljebb tornázza magát, akkor megcsókolom. - Lassacskán lehet nem ártana valamit felhúznod, nem gondolod? És nem, nem ruhára gondolok. – Abban biztos lehet, hogy ha nincs nála óvszer, akkor itt és most vége a bulinak. Ahogy már egyszer végigvezettem a dolgot, sok nővel volt, sok szart összeszedhetett, ezekből pedig köszönöm, de én nem kérek. Denisnél kicsit meggondolatlan voltam, mivel ott csak menet közben kapcsoltam, pedig azt suttogják, hogy ő sem veti meg az élvezeteket. Sőt! Kérdően és várakozóan nézek a tanerőre, akire valószínűleg többet nem fogok tudni úgy nézni, mint eddig. Vajon ezek után képes leszek a szemébe nézni? Mi lesz ha kiderül? Nagy volt a szám, hogy akkor izgalmasabb lenne, ha ott lenne mögötte a lebukás veszélye, de azért na. Bár ha kirúgják, akkor azt csak és kizárólag magának köszönheti. Senki nem mondta, hogy a farka vezesse az esze helyett.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 5. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745206#post745206][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.05. 22:15[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
- Te mindig gondolsz mindenre, cica. - viszonoztam a csókját. Mostanra már rájöttem, hogy kár ellenkeznem vagy magyaráznom Lédának, egyik se jött be neki, úgyhogy a színtiszta testiségre koncentráltam. Természetesen volt nálam gumi, bár inkább a bájitalra esküdtem, amit egyébként a pezsgővel már bevittünk a szervezetünkbe. A lánynak nagyon muglis volt a gondolkodása ezen a téren is. De a meseszép alakja miatt elnéztem neki. Feltartottam a kezemet, és szőkeség által hőn áhított óvszer máris ott termett a markomban. Piszok jó ez a pálca nélküli mágia! Azt inkább meg se mondtam neki, hogy narancs ízű, úgyhogy ha szereti, cuppanjon csak rá, mert tuti rám szólna, hogy fogjam be, vagy jobb esetben elnevetné magát. - Parancsolj. - átnyújtottam neki a gumit, rá várt, hogy feltegye, ha ennyire ragaszkodott hozzá. A szükséges óvintézkedések megtétele után felkúsztam a lányra, szorosan átöleltem, és közben csókokkal halmoztam el minden porcikáját. A mellein egy kicsit tovább időztem, a bimbóit kéjesen nyalogattam. Mikor már teljesen alám került, lassan becsúsztattam, egyelőre még csak az elejét. Ide-oda mozgattam, és fokozatosan nyomtam be tövig. Megsimogattam az arcát. Annyira szép, és annyira fiatal még! Talán hibát követtem el azzal, hogy elcsábítottam, de már nem volt visszaút. Nagyon odafigyeltem rá, hogy lehetőleg ne okozzak fájdalmat. Ha Léda engedte, ütemesen elkezdtem ki-be húzni, gyorsuló tempóban.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Írta: 2019. január 6. 15:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745444#post745444][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2019.01.06. 15:33[/b][/url] Erik Szó se róla, Eriknek az idő csak előnyére vált. Most, hogy közelebb jön, van időm alaposabban szemügyre venni, s még csak véka alá se rejtem, hogy tetszik az elém táruló látvány. Nem szoktam fáradozni azon, hogy rejtegessem az érzelmeim, a jégkirálynők ideje nálam már bőven lejárt, és sokkal ijesztőbb, ha az emberen látszik, komolyan is gondolja a kiejtett szavakat. Meg minden más sokkal könnyebb. - Bar*mi vicces vagy - forgatom meg a szemem, mire kapok is egy torokköszörülést a nagyanyámtól. Hála égnek, mert így legalább eszembe jut, hol is vagyok, és itt azért fel kell vennem egy maszkot. Mondtam már, hogy imádom ezeket a bulikat? Buli... chh.. - Akarom mondani, borítsunk fátylat a múltra - mosolyodok el jó kedélyűen, ahogy ezt jelenleg el is várják tőlem. Mielőtt elfogadnám a kezét, teátrálisan körülnézek azért, látszólag jobb parti után kutatva, végül meg ugyanolyan teátrálisan sóhajtok fel. - Hát ha más nincs - persze, tudom, hogy nála is ez játszik be, de így akkor is jobban nyeregben érzem magam. A tánc az kötelező volt nekem is, ahogy neki, így biztos vagyok benne, hogy mi ketten így együtt nagyon kellemes látványt nyújtunk. Főleg, hogy a magassarkú ellenére is megvan Eriknek a kellő magassága, ami csak tökéletesíti a párosunk. - Félek, Fiona meg fog egyszer mérgezni, most nézd meg.. évek óta a társaságodra pályázik - biccentek fejemmel a lány felé, aki most is úgy néz ki, mint egy víziló, és a ruhája még inkább kihangsúlyozza ezt. Ezzel egy időben meg szakítva az illemmel, még közelebb simulok Erikhez, hogy borzoljam itt a kedélyeket, mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem az említett lány az egyetlen, aki a pokolba kíván. A női wck ha beszélni tudnának. Egy két számot táncolok vele, amennyit illik, aztán a füléhez hajolok. - Na én ezt unom - azzal befejezem a táncot, el is lépek tőle, majd felmegyek a lépcsőn, és egyből a dolgozószoba felé veszem az irányt. Tudom én, hol kell keresni azokat a piákat, amiket nem adnak vendégeknek, mert túl jók ahhoz, de hát nekem úgy is adnának. Ha tudnák, hogy már nem csak üdítőn élek. Be is ülök a kényelmes bőrfotelbe, és töltök magamnak a Whiskeyből, folyamatosan az ajtót bámulva, kíváncsi vagyok, hogy utánam jön-e, vagy inkább keres valakit, és hallgatja, ahogy az egekig magasztalják.
|
- Szeretlek! - Hol? -Mi? -Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Írta: 2019. január 6. 16:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745470#post745470][b]Gálffy Erik - 2019.01.06. 16:35[/b][/url] Imádom mikor ennyi idősen akarnak nekiállni minket nevelni. Nekem tockos járt, a leányzónak torokköszörülés. Nem is értem, hogy gondoltuk az illetlen, oda nem illő, egymás se**ét nem kinyalós kommunikációt. Pedig ez most az az esemény, ahol jó pofát kell vágni mindenhez és mindenkihez. Aki pedig nem ilyen típus, mint például én is, annak nagyon nehezére esik. Mikor a leányzó közli, hogy mennyire nagyon vicces vagyok csak rákacsintok, de mikor tovább fokozza és a múltat emlegeti, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. - Sajnálom, de képtelen vagyok elfeledni, hogy mit műveltél annak idején. De egye fene... – válaszolok színpadiasan, nagyon durván túltolva a dolgot. A legutóbbi találkozásunkhoz képest a kiscsajnak eléggé kinyílt a csipája, ami tetszik. Képtelen vagyok rá nőként nézni, nem abban az értelemben, hanem ahogy viselkedik. Magamat látom benne, csak nőnemben és majdnem tíz évvel fiatalabb kiadásban. Jót mosolygok azon, mikor látványosan körbetekint a teremben, majd nagy duzzogva velem tart. A táncparkett felé vezetem, majd menet közben megjegyzem, hogy „Nálam jobbat itt ma úgysem találsz…”. Belibbenünk a parkettre, majd egy keringővel kezdünk, aminek a végén meg is nyitódik a bál. Ezt egy lassabb dal követi, melyet még a parketten töltünk. Jót nevetek, mikor azt kezdi el elemezni, hogy méreg vár rá azért, mert velem táncol, majd megfejelve a dolgokat még közelebb húzódik hozzám. Erre fel egy tipikus Erikes mosoly kúszik arcomra, mely miatt nők tömkelege dobta már le magáról a bugyit. Évek kemény munkája van ebben a mosolyban, de minden percet megért, amit ráfordítottam. - Mondom én, hogy te ma egy nagyon szerencsés lány vagy… - unottnak imitálva megvonom a vállam. Majd egyszer csak elkapok egy szempárt, melyből féltékenység sugárzik. Szememmel megpróbálom lekommunikálni a nő felé, hogy higgadjon le. A leányzó akkor hajol közelebb hozzám és suttog a fülembe, majd pedig távozik. Megigazítom a zakómat, majd elindulok kifelé a parkettről, amikor is valaki elkap a karomnál fogva. Egy kisebb hisztit hallgatok végig arról, hogy mit képzelek magamról, de mikor közlöm a hölgyeménnyel, hogy nyugi, nem a kislányt fogom ágyba vinni mindjárt, akkor lehiggad nagyjából. A szemében még ott csillog a bizonytalanság, de elfogadja. A probléma lerendezése után arra megyek amerre gondolom, hogy xyka ment és igen. Benyitok a dolgozószobába és elég gyorsan megtalálom. Nem bújócskázik. - Ha ezt apám meglátja… Halál lánya leszel. – közlöm, majd közelebb megyek hozzá és magamnak is töltök egyet abból a piszok drága és elég jó féle whiskeyből. - Egészségedre… Hogy is hívnak? – kérdem teljesen közömbös arccal, mintha normális dolog lenne, hogy nem tudom a nevét.
|
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 6. 17:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745488#post745488][b]Szendrey Adél - 2019.01.06. 17:03[/b][/url] My teacher...
Kissé megszeppenve veszem el tőle az óvszert, majd letépem a kis zacskó tetejét, hogy ki tudjam belőle venni. Eléggé zavarban vagyok, mivel még sosem csináltam ilyet, sosem kellett még óvszert felhúznom senki farkára. Múltkor Denis megoldotta egyedül, így most abból tudok meríteni, amit ott láttam. Felhelyezem, majd magamban elmondok egy imát, hogy jó legyen. Nem lenne túl vicces, ha esetleg lecsúszna és bennem maradna, vagy elszakadna, vagy ilyesmi. Aztán végre eljutunk a fő műsorhoz. Nem mondom, hogy nem jó érzés, de közben ott van az is, hogy eléggé kellemetlen. Nem fáj annyira, mert hazudnék, ha az mondanám, de azért nem a legfelemelőbb érzés, amit eddig éreztem. Felnyögök, de még én sem tudom eldönteni, hogy az élvezettől vagy pedig a fájdalomtól. Esélyes, hogy kettő elegye tört most fel belőlem. Hagyom, hogy tegye, amit tenni szeretne, miközben próbálom élvezni a dolgot. Ami egyébként úgy eléggé nehéz, hogy közben azon vagyok, ne látsszon arcomon, hogy nem túl jóleső érzés. Feszültség levezetésként körmeimet hátába mélyesztem és akarva akaratlanul végighúzom rajta. Szerencsére nincsenek hosszú körmeim, de az eléggé esélyes, hogy nyomot fog hagyni maga után. Mikor felgyorsít belőlem egy újabb nyögés tör fel, mely már inkább az elégedettségé, mint a fájdalomé. Hátam kissé megfeszül, fejemet hátra feszítem. Karjaim közben testem mellé csúsztak, így most a kanapét markolom. Nem nézek rá, csak csukott szemmel hol élvezem, hol pedig elviselem a dolgot. Kurva lennék most ezért? Lehet. Érdekel? Nem!
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 6. 19:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745545#post745545][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.06. 19:39[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
Zavarban volt a lány, nem volt ő olyan tapasztalt, mint amilyennek próbálta mutatni magát. A nagy rutinommal erre persze már az elején rájöttem, de nem tettem neki megjegyzést. Csak azt szerettem volna, hogy élvezze, mert én élvezni fogom, akármi lesz. Bevallja majd magától is, ha valami nem oké. Elég erősen belekarmolt a hátamba, de nem érdekelt, a fájdalom inkább arra ösztökélt, hogy még keményebb legyek. Most már rendesen, tényleg tövig betoltam neki, minden egyes ütemnél. Hallani akartam a nyögéseit, érezni akartam a verejtékét a puha bőrén. Láttam, ahogyan egyre erősebben markolja a kanapét, ezért kicsit lassítottam. Megsimogattam az arcát, homlokunk összeért, reméltem, hogy a szemembe néz. Előttem most már nem kell titkolnia semmit, hiszen eggyé váltunk, egymáséi lettünk, ez a kapocs pedig kitörölhetetlenül összeköt minket. Azt sem kell titkolnia, ha valami fáj, ha valamit nem élvez. Nem fogom megszólni ezért. Bíztam benne, hogy most már őszinte lesz velem, csak így juthatunk el mindketten a csúcsra. A lassabb ütemek után teljesen leálltam, úgy véltem, kipróbálhatnánk más pózt is. Hagytam, hogy Léda fölém kerüljön. Így ő fog irányítani, mindent úgy csinálhat, ahogy neki a legélvezetesebb. Nekem mindenképpen az lesz, hiszen minden egyes porcikáját kívántam, teljesen belefeledkeztem a szépségébe. Bárcsak ő is úgy kívánna engem, mint ahogyan én őt!
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen offline RPG hsz: 68 Összes hsz: 598
|
Írta: 2019. január 8. 19:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745850#post745850][b]Mérey Nárcisz Mara - 2019.01.08. 19:19[/b][/url] My King, Kárpáti Damian ...Ain't no sound but the sound of his feet, machine guns ready to go... Another one bites the dust... Te, te ott. Nézz csak ide! Szereted, mi? Azon gondolkodsz, hogy azok alapján, amit a maximumra felhangosított zenémből a fülhallgatón át hallasz, én vagyok életed szerelme. Vicces. Te is az vagy. Ne nézz, mert nekimész a villanyoszlopnak. Mondjuk jó lenne, ha nekimennél, akkor legalább valami lekötné a figyelmem és nem ácsorognék itt magamban úgy, mint egy hülye. Mit gondolnak ezek? Biztos, hogy nem a szemfestékem folyt el, épp az előbb ellenőriztem. Hát akkor? Látják, hogy nem olyan vagyok, mint ők? Hogy nem mugli vagyok? Unlak titeket, de többet már a csizmám orra sem köti le a figyelmem. Idegesen szusszanok fel újra, vagy negyedjére azóta, hogy megálltam itt, a könyvesbolt előtt, ahová megbeszéltük a találkozót. Tök hülye vagy. Hülyét csinálsz magadból. Egyébként is, milyen szokás az, hogy a nő vár a férfira? Jó...szerinte ő inkább fiú, mint férfi, rólam nem is beszélve... Úgy értem... Hülye vagy Nárcisz, nem férfi. Sem pedig nő. A lényeg az lényeg, öt perc várakozás után erőteljesen unni kezdem magam és tuti, hogy a homlokomra van írva, hogy lúzer. Lemoshatatlan, fekete filccel. Nem is, tetoválva. Üzenet jött. Vajon ő...? Lehúzom a kesztyűm mielőtt kihúznám a zsebemből életem szerelmét üvöltő kütyümet, majd a jól megszokott módon pöttyintek rá. Hát nem. Pedig már elhittem, hogy...hopp! Basszus, élőben sokkal nagyobb szemei vannak. Mosolygok? Néhány üzenete alatt azt tettem. Most ez ciki? Ciki találkozni valakivel, akit a tinderen ismersz meg és alig két napja "ismered"? De hát valami megfogott benne. Bugyuta, félszeg mosollyal intek neki. Ez az Nárcisz, ilyenkor hol az önbizalmad? Jaaa, hogy elbújt a takaró alá ahelyett, hogy találkozott volna egy vélhetően bérgyilkos, furcsa alakkal? Milyen jól tette. Te nem akarod ezt tenni? NEM.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas
|
|
|
Szendrey Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 256
|
Írta: 2019. január 8. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745862#post745862][b]Szendrey Adél - 2019.01.08. 20:23[/b][/url] My teacher...
Nem nézek rá, nem megy valami miatt. Csak akkor nyitom ki szemeimet, mikor érzem, hogy leáll, majd egy-két ügyes mozdulattal helyet cserélünk. Meglepődöm és ez az arcomra is kiül pár pillanatra. De mivel múltkor is egész jó volt felül lenni, így nem jövök zavarba. Nagyjából kihúzom magam, kezeimmel Várffy mellkasán támaszkodom meg, majd fel-le kezdek mozogni. Közben egyszer csak bekattan, hogy mi van, ha azt várja, hogy én is elmenjek. Ezt most még halott ügynek gondolom, de akkor mi legyen? Közöljem vele, hogy ezt engedje el, vagy játsszam el? Komoly vita zajlik le a fejemben, hogy melyik legyen, de végül arra jutok, hogy nem nézzük meg, hogy mennyire vagyok ügyes színész. Egyre erőteljesebb nyögések törnek fel belőlem, a tempó is egyre gyorsabb, és furcsa mód én is egyre jobban élvezem. Előre hajolok, megcsókolom. A csók hosszú és szenvedélyes a maga módján. Igyekszem elérni, hogy ő élvezze, emiatt mindent megteszek amit csak tudok, ami egyébként nem sok. Gyors és lassú tempót váltogatom, hol egy rövid időre abbahagyom. Igyekszem minél inkább felpöckölni az erogén zónáit, de nem tudom, hogy ezt mennyire csinálom jól. Jó? Nem jó? Erre mind az ő reakciói adnak választ, amiből talán kiderül, de sose lehet tudni. Mi van ha csak megjátssza, hogy élvezi? Vajon szólna, ha nem jó amit csinálok? Kicsit frusztrál a dolog, hogy őszinte legyek. Lehet nulla tapasztalattal nem kellett volna mindjárt vele folytatni a tanulást. Lehet rossz döntést hoztam?
|
|
|
|
Kárpáti Damian INAKTÍV
there's a flaw in my code | elektromágus offline RPG hsz: 29 Összes hsz: 185
|
Írta: 2019. január 8. 21:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745879#post745879][b]Kárpáti Damian - 2019.01.08. 21:36[/b][/url] Ezt még megfogom bánni. De elmegyek, hogy nagyi lássa, igazam volt. Elég sokat megtennék azért, hogy azt mondhassam, én megmondtam. Mondjuk elmennék egy randira. Randi. Tinderes randi. A nővérem fél órája hívott, csak azért, hogy kiröhöghessen. Édes, ugye? Meg hallani akarta tőlem, hogy igaz, amit a nagyi mondott. Annak is miért kellett eljárjon a szája. Először belezsarol egy ilyen hülyeségbe, aztán még elújságolja mindenkinek. Nem lenne professzionális zsaroló belőle. A helyzet az, hogy amit a profilomon írt, az nem volt teljesen igaz. Jó, nem volt egyáltalán igaz. Mert nem én írtam. A kép és a név az igazi, de a többit a nagyi töltötte ki. Ő is swipe-olt jobbra, miután elege lett, hogy én mindenkit balra küldtem. Dehát mit tegyek, ha senki se jött be? Meg azt sem akartam, hogy aztán csak ácsingózzak egy match után. De ez a nő fogta magát és kiszedte a telefont a kezemből - ez azért nem kis eredmény - és amíg visszkaparintottam tőle, gyorsan szerzett is nekem egy találatot. Először azt hittem, valami kutya-képes egzisztenciális krízisben szenvedő fehérnép lesz, de nem. Remélem, hogy nem.
Kilesek a sarok mögül, vagy tíz méterre a célponttól. Már egy ideje ideértem, de aztán megfordultam és addig mentem az ellenkező irányba, amíg elszívtam egy szálat. Visszafele még egyet, most meg itt rágózok két perce. Talán ideje lenne odamennem. Nem tűnik annak a menopauzás nőnek, sőt, fiatalabb, mint amennyit mondott. Meglepő. A csuklyát hátranyomom, aztán kicsit elrendezgetem a hajam, azt a pár centis kócot a fejem búbján. Zsebredugott kézzel odalépek elé. Jó, az elé az enyhe túlzás, még mindig van köztünk néhány méter, de felé fordulok és ránézek, úgyhogy minden oka megvan rá, hogy azt gyanítsa, én vagyok én. - Helló - rá is köszönök a biztonság kedvéért.
|
|
|
|
Lepsényi K. Kende INAKTÍV
K. K. offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 31
|
Írta: 2019. január 8. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745885#post745885][b]Lepsényi K. Kende - 2019.01.08. 21:55[/b][/url] K. PécsKende szobája mindig tiszta volt, rendezett. A könyvek ábécésorrendben a polcokon, a tollseprűvel még a leheletvékony, már-már otthonossághoz kellő porréteg is eltávolítva; az ágy kínosan beágyazva, a díszpárnák katonás sorrendben; Kolos sokszor le is szidta emiatt, nem szoba az olyan, ahol nincs egy kis összevisszaság, egy csálén lógó kép sem akad; inkább kórterem. Most kivétel volt: a szőnyeget elborították a műanyag tégelyek, a sarokban álló intarziás diófaasztal – dédnagyanyai örökség volt, Kolos látni se bírta, de Kendének tetszett – teljes tartalma a padlón hevert, Kende lázasan kutatta az új tablettát, amit a pszichiátere írt fel múlt héten; miután felvette az anamnézist. Nem is rendes gyógyszer volt, csak afféle hangulatjavító gyógyhatású készítmény; angyalgyökér és orvosiszékfű-koncentrátummal, semmi komoly. Erről sose számolt be testvérének: ki nem állhatta bosszús pofavágásait, gúnyos szkepticizmusát, amikor szóba került a téma; a gyógyszereit külön tartotta, nem is a fürdőben; persze ettől még Kolos tudta, mi a helyzet. Túl régóta ismerte. Minden tégely a földön hevert már, s Kende egy másodperc alatt látta, hogy nincs itt, amit keres; még az is felmerült a fejében, hogy esetleg az egyetemen felejtette, előfordul az ilyesmi. Bosszúsan vállat vont; majd nagy műgonddal visszarakosgatta a dolgokat a helyére; s közben az apró neszeket figyelte, azokat, melyek többnyire megbízhatóan jelezték, ha megérkezett testvére, Kolos. A bejárati ajtó előtt összecsörrenő fémkulcsok zaja, a nyikorgó kilincs, vagy a fényesre polírozott, recsegő parkett apró nesze, mind-mind rá utaló zörej. Most azonban semmi ilyesmit nem hallott; csak az első emeletre beszűrődő, tompa utcai zajok törték meg a csendet; autók tülkölése, a fasor sarkán terpeszkedő gyorsétteremből ebédidőben kiáramló, szénhidrátzabáló egyetemisták zsivaja. Még egy kicsit szöszmötölt a szobában – megigazította az ágyán a díszpárnákat, és leheletnyire kinyitotta az ablakot; rég nem szellőztetett, a sarokban álló ócska konvektorból pedig örökösen áradt a gázszag; Kende utálta. Bár arcát szinte égette a fagyos hideg, felfrissítette. Kellemes gesztenyeillat áradt az utcán; az ablakuk alatt dolgozó Lenke néni gesztenyét süthetett, Kende néha vett egy kis zacskóval; imádta, ahogy a forró papírzacskó szinte égette átfagyott ujjait, és az apró tasakból egyenesen az arcába áradt a gőz; úgy tűnhetett, akár egy ködbe burkolódzó mitikus alak.
|
|
|
|
Lepsényi K. Kolos INAKTÍV
offline RPG hsz: 2 Összes hsz: 2
|
Írta: 2019. január 9. 10:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745946#post745946][b]Lepsényi K. Kolos - 2019.01.09. 10:17[/b][/url] K. 8 éves volt. Meg persze én is. Ahogy pirospozsgás, gyermeki arcunkat a fehér fajanszban álló – az állandó orvosi fertőtlenítés miatt – kékre színezett víz felé fordítottuk, érezni lehetett, ahogy kettéválunk. Először, de nem utoljára, fájdalmasan, sorsfordítóan – mármint Kendének neki biztosan fájdalmasabb volt, ahogy az aprócska koktélvirslire emlékeztető ujjaim nekicsapódtak a tarkójának. Sosem szerette, ha megütöm, én viszont szerettem megütni. Szeretetből. Na de, vissza a porcelánhoz - amiről már messziről kiabált, hogy egy nagykörúti, túlárazott dizájner fürdőszoba berendezést áruló üzlet egyik topterméke -, meg a benne álló kék vízhez, aminek a felszínén a fehér tabletták úgy lebegtek, mint a legszebb tavaszi égbolton békésen úszó cifra szélű vattacukorfelhők. A napi adagom; iskolai szorongás, fáradtság, túlzott aktivitás, elhízás, túlzott fogyás ellen, három különböző vitaminbomba, vastabletta és egyéb, emlékeim kósza útvesztőjében elveszett nevű és felhasználási területű, feltehetőleg elenyésző fontosságú falatka, amelyeket akkor már egy hónapja elhagytam. Erre sarkalltam volna Kendét is, akinek parányi, remegő tenyere az ítélet kezeként lógott be a vécécsésze felé, de nem nyílt ki. Az istennek nem nyílt ki, én meg ugyan nem akartam türelmetlen lenni, de voltak ennél fontosabb dolgaim is – például megenni a párnám alá eldugott csokoládé maradékát -, így hát rávertem a kezére, amiből hirtelen potyogni kezdett az ő adagja is, mintha óriási hópelyhek hullanának alá, épp csak cukorka formájában, amolyan karácsonyi ajándékként a gyerekek számára. Apró csobbanás, szinte hallani sem lehetett, ahogy leérkeztek. Kende arcán akkor megjelent valami, amit akkor láttam utoljára. Ijesztő volt – bár egy nyolc éves számára mi nem ijesztő? -, úgyhogy ráhagytam. Többet nem próbáltam rávenni, hogy csatlakozzon hozzám. Abban a pillanatban viszont, ahogy beléptem az ajtón, megint láttam az arcán. Párszor már megjelent, amikor az egyetemen hagyta a a bogyóit vagy csak nem abban a zsebében kereste, amelyikbe rakta – amennyire pedáns volt, annyira szétszórt is tudott lenni, talán pont a gyógyszerei nyomták el ennyire -, de sosem volt tartós. Viszont most tudtam, hogy tartós lesz. Na nem azért, mert ennyire ismerem – ami persze egyébként igaz, ennyire ismerem -, egyszerűen csak tudtam, hogy nem fogja megtalálni, amit keres. Vagyis, ha nagyon akarná, megtalálná, puha, visszataszító masszává olvadva a csatornában. Az ajtón belépve egyenesen a konyhába megyek, hogy elkészítsem a vacsorára szánt turmixainkat. Kende nyugtalan szöszmötölését és az ilyenkor megjelenő, felemás légzését még a csöppet sem környezettudatos műanyagzacskók otromba zörgése sem tudja elnyomni.
|
|
|
|
Lepsényi K. Kende INAKTÍV
K. K. offline RPG hsz: 15 Összes hsz: 31
|
Írta: 2019. január 9. 14:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745955#post745955][b]Lepsényi K. Kende - 2019.01.09. 14:10[/b][/url] K.A résnyire nyitva hagyott ablakon csak úgy áradt befelé a hideg, fagyos levegő; Kende lélegzete pedig áttetsző párát hagyott az üvegfelületen, melyen keresztül átirizáltak a téli Nap sugarai. Szórakozottan az ablak felé nyúlt; kiskorában imádta összefirkálni az ablaküvegeket a mutatóujjával; ma már persze nem tenne ilyesmit; tudta, a zsírfolt ott maradna undok, makacs mementóként.
Pár percig nézte a forgalmat; bár arrafelé nemigen volt tömeg, a közeli Meki és pláza is pár sarokkal odébb volt; az ő lakásuk egy csendesebb, de belvárosi köz első emeleti utcafrontján helyezkedett el; valaha jobb napokat látott bútorokkal; s egykor lakkfényű, mára kopottas biedermeier rekamiékkal. A főbérlő ízlése eklektikus volt; az ízléstelen rokokó ornamentikák mellett megfértek a valóban értékes, antik nemesfa bútorok is a lakásban; a konyhai eszközök – a tányérok, a főzőedények és a kredencben sorakozó csuporkollekció – elmúlt idők paraszti tisztaszobájára emlékeztettek; szinte népmeseinek tűnt a sok hófehér anyagedény; kacskaringós, vörös mintákkal.
Töprengéséből csak a konyhából kihallatszó nesz zökkentette ki valamelyest; megszokott zajok voltak ezek; evőeszközök és tányérok csörrenése, biztos Kolos érkezett haza. Elgémberedett ujjaival bezárta az ablakot; a sarokban álló konvektort egy mozdulattal felcsavarta – bár érezte, hogy mindhiába; annyit ért csak, mint egy kisebb tábortűz a végtelen szibériai tajgán; az ablakok öregek voltak és rosszul szigeteltek, áradt be a hideg akkor is, ha zárva volt.
Belépett a konyhába, valóban ott volt Kolos, esti turmixát készíthette; csak ne felejtse el jól elmosni az edényt utána; Kende szabályosan rosszul volt a műanyag- és üvegedényekben megmaradó tejszagtól, ez is Ilon néni öröksége lehetett, tejet csak bögréből ihattak.
Köszönt testvérének, majd feltette főni a kávéját. Sok kávét ivott; az elmúlt évben nem tiszta babkávét, cikóriával keverte, hogy ne legyen túl magas a vérnyomása. Leült az egyik étkezőszékre; nem szólt semmit. Zaj sem hallatszott, csak a takaréklángon lassan készülő kávé sercegése és Kolos motozása.
Sokáig várt, amíg kész lett a kávéja; majd a feketébe – szokás szerint – két teáskanál hidegen készült mandulatejszínt és egy bogyót tett. Visszaült a székre, lustán kavargatni kezdte a kávét, majd Koloshoz fordult.
- Láttad valahol a tegnap felírt pirulát? Mintha a konyhaasztalon hagytam volna… - bökte ki a mondatot. Nemigen hitte, hogy Kolos elrakta volna valahová; bár neheztelte, hogy annyi tablettát szed, nem is burkoltan; nyíltan ellenezte. Azért megkérdezte mégis; amolyan érdeklődésféleképpen, de nem ítélkezett; nem Pilátus ő.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2019. január 10. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746064#post746064][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.10. 18:58[/b][/url] Szendrey AdélA Várffy család vidéki villája 18+ Utolsó figyelmeztetés 18+
Léda, Léda, kellett neked pucsítani. De azért csak sikerült elérnem, hogy ő is élvezze, miután felülre került. Lassan, de biztosan belejött a tempóba, megtalálta a módját, hogy neki is jó legyen, én éppen csak annyit segítettem rá, amennyit muszáj volt. Menet közben a formás fenekét markolásztam, ha választanom kellene, hogy melyik a kedvenc testrésze, tuti erre szavaznék. A nyögései elégedettséget jeleztek, amit egy hosszú csókkal is megerősített. Teljesen még mindig nem nyílt meg nekem, de éreztem, hogy nem színészkedik, a szexben sikerült ráhangolódnunk egymásra. - Igen, igen, nagyon jó! - egyre szaporábban vettem a levegőt, nem voltam messze a csúcstól. A végén még magamhoz szorítottam a lányt, mellei erősen a mellkasomhoz nyomódtak. Így újra én diktáltam, az utolsó néhány ütemmel pedig kőkeményen megadtam neki, amit meg kellett, hogy velem együtt ő is tutira elélvezzen. Nyögéseinkbe, a csattogásba szinte a föld is beleremegett, legalábbis a kanapé rendesen recsegett. Miután elmentem, végigsimítottam Léda hátán, és finoman megcsókoltam, megköszönve az együttlétet. Nem volt szükség szavak, fantasztikus menet volt, annak ellenére, hogy a szőkeség nem rendelkezett nagy tapasztalattal. Pusztán a testi adottságai is különlegessé tették vele a szeretkezést. Visszafelé előre küldtem a lányt, én csak bő fél órával később mentem utána. Büntetőmunkának indult, ez sült ki belőle.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen offline RPG hsz: 68 Összes hsz: 598
|
Írta: 2019. január 10. 20:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746076#post746076][b]Mérey Nárcisz Mara - 2019.01.10. 20:38[/b][/url] my king Valljuk be, jót tesz az egónak az a sok match helyes pasikkal. Ha pedig már ez így átfutott a fejeden, elmondhatnád, miért nem azzal a szőkével mentél bele az első ilyen randiba, aki százkilencven magas és a hóna alá csapva rak fel az unikornisára, majd ellovagoltok a naplementében. Drágám, mert sárkány vagyok, az unikornis maradjon meg Kírának. Nem tudom, mi rosszabb. A hideg, vagy az ácsorgás kukán. Vagy mondjuk az, hogy mindjárt be is pisilsz izgalmadban és a hidegtől? Biztosra veszem, ez az alak vagy nem jön el, vagy most is az egyik sikátorból figyel meg és keresi a megfelelő pillanatot arra, hogy hozzám rohanjon, majd zsákot húzva a fejemre váltságdíjat követeljen anyáméktól. Megint hülye vagy - nem, te vagy hülye, te kezdted ezt a bérgyilkosos történetet -, hisz itt áll szemben veled, sehol egy zsák, sem kés... Komoly, Freddie? Crazy little thing called love? Minimum a leghangosabban, hogy ő is hallja? Úgy van, te meg csinálj magadból az első percben tök hülyét, kapd ki a füledből a fülhallgatót és rántsd ki a telefont a zsebedből úgy, hogy azzal a lendülettel földet érjen. Hogy is? Ja, hogy kijelzővel lefelé? Az Ő lábai előtt? - Helló, vagyis, bocsi...heló - hebegj és habogj még egy kicsit. Az arcod miatta, vagy a dühtől és rettegéstől lett ilyen vörös? Csak egy kicsit, egy icipicit kérlek, hogy fogd be, hadd vegyem fel és...rendben van! Freddie tovább énekelne törés nélkül, ha nem nyomnám ki. A fülhallgatót összetekerve a telefonnal együtt a zsebembe csúsztatom és két kezemmel hátralököm a hajam mindkét oldalon. Nyugi, tökéletesen áll a sapkád. - Tetszik a madárfészked. Lakója is van? - tekintetemet a fiúra emelve csúszik ki a számon ez. Ne hidd, hogy nem érződik ki belőle a szarkazmus, hiába mosolyogsz ott a végén kínosan. De hát fogalmam sincs, mit kellene csinálnom!
|
Várffy-Zoller Vándordíjas
|
|
|
Celestyna M. Czerny INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood offline RPG hsz: 201 Összes hsz: 290
|
Írta: 2019. január 15. 10:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746583#post746583][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.15. 10:20[/b][/url] Korinna#her | 5th January | Keszthely, Kori háza A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek. De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni. De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve. Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón. - Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. január 15. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746604#post746604][b]Andretzky Korinna - 2019.01.15. 17:17[/b][/url] Szusszanva nézek körbe a lakáson. Nem nagy, de végre tisztaság van. Az első olyan decemberem volt ez a mostani, vagyis most már tavalyi, amikor nem itt töltöttem az év utolsó napjait. Itt voltam, a főbb napokon, itt töltöttem az „ünnepeket”, aztán el kellett mennem dolgozni, majd visszajöttem. El kéne engednem a dolgot? Anyám biztos odáig lenne az örömtől. De hogyan? Jött Jack és a levelezés, de ez nem egy normális kapcsolat, talán soha nem is lesz az. Furcsa, hogy megosztok vele mindent. Elmélkedéseket, gondolatokat, élményeket és emlékeket. Mindent, kivéve életem ezen részét. A keszthelyi apró házat a megannyi emlékkel. Máshol nincs képem Balázsról, az életünkről, itt azonban mindenhol ott van. A falakon a képeink, az esküvői csokrom, a ruhái a szekrényben, és még a menyasszonyi ruhám is. Minden itt van pár négyzetméterbe sűrítve. Életem legboldogabb két éve. Kereken két évet voltunk házasok. Karácsonyi esküvő, karácsonyi eltávozás. Nem könnyű ez nekem, nem könnyű ezt hátrahagyni, nem is lehet, szerintem. Egy képet igazítok a helyére, amikor hallom a kopogást. Pilláim egy hosszú pillanatra lecsukódnak, és már előttem is van a rémkép: Anyám. Rajta kívül nem sokan jönnének el, talán Andris még. Magamban reménykedek, hogy az öcsém legyen az, és ne anyám akarjon mindent átszervezni. Legalább ezt az időszakot tisztelje. Halkan, mint egy macska osonok közelebb, és lesek ki a kukucskálón. Sápadt arcom egyből vidámmá válik, és megtelik élettel, amint megpillantom Celt. Köszönöm, Merlin, hogy gondoltál rám! Vidáman tárom fel az ajtót, és szinte a nyakába vetem magam. - Boldog új évet, miss Celestyna. Mondom neki vidáman, majd elengedve félreállok, hogy szegény be tudjon legalább jönni, és ne itt kint az ajtóban tartam szóval. Ahogy pedig bejön, elhalad mellettem, meglátom az apró fényjátékát, így a kezét elkapva, felemelem, lábammal csukom be az ajtót. Csak nézem a gyűrűt, aztán az arcát, megint a gyűrűt, megint az arcát. Aztán... megrázom. Persze csak finoman, de nagyon tetszik a móka benne. - Ez egy olyan gyűrű?
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2019. január 16. 18:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746668#post746668][b]Lewy Bojarski - 2019.01.16. 18:27[/b][/url] daddy | december 10. |Pécs | #adoptdontshop
Persze, ez is benne volt a pakliban, hogy Keve nem mindig és mindenkivel maradéktalanul őszinte. És akkor még viszonylag enyhén fogalmaztam meg azt, hogy néha egy sunyi kis köcsög. - Ebben biztos vagyok. Már, hogy boldog lenne tőle, bár szerintem ő már attól is, ha összecuccolna Dustinnal - vontam meg a vállamat, mert ha jól tudtam, neki voltam még cuccai erre-arra. Mint az a bazinagy bambusz a lengyeleknél, meg a színezős és egyéb dolgai a társaslakásban, legalábbis, az alapján, amit Maja legutóbb mesélt. - Meg Dolfinak. Igazából a teljes társaság összes kutyáját nézve nagyon is össze tudtunk volna dobni egy kisebb menhelyt, így asszem elég kulcsfontosságú kérdés volt, ha új tagot hozunk, ne akarja az összes többit lemészárolni. Esetleg. A nő nagyon furán nézett rám, mikor az adományokkal kapcsolatban kérdeztem, szerintem nem erre számított, de attól még tény volt. Fordíthatják akár reklámokra, felújításra is, nem egyértelmű hogy ebből egy öreg, beteg kutya lát bármi pozitívat. - Minden rendben van itt? - kérdeztem, Majáék mellé lépve, majd lepillantva a kicsi breki kezére, de azt hiszem, az ijedtség volt itt a legnagyobb probléma. - És ő családbarát? Milyen fajta? Mennyi idős? - tettem fel a kérdésemet, amire a néni lassan, de készségesen felelt is, mindenre sorban, ellenőrizgetve is a papíron. - Nyuszi hazavigyük őt?
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° offline RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4927
|
Írta: 2019. január 17. 00:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746712#post746712][b]Maja Bojarska - 2019.01.17. 00:47[/b][/url] Körülöttünk mindenki furcsa volt, közben meg egyforma, arról már nem is beszélve, hogy voltak gyors meg lassan lépő párosok, Lucáék minket is lepipáltak a hirtelen minden egyszerre dolgokkal szerintem, de Sebbyék vagy éppen Kevéék meg olyan kényelmesek. Dustint meg nem is értem még miért nincs brekije, meg volt esküvője és vett már sok kutyás ohanának házat! Jó, az van neki, de még nem tökéletesen élik. - Igazából, ha nem ott lakna, nem lenne ott a legfontosabb 5 színezője, az éjjeli plüssei, a DVD-i és minden csini pizsije, bugyija meg felsője. Mutatta - bólogattam magam elé, ahogy vázoltam Nyuszó mennyire nem látja át a helyzet súlyát. Igazából a gyűrű és a brekik a hiánycikkek. - Ami meg a babákat illeti. Szerintem ő azt nagyon várja. Én megértem, ha csak így bumm lehetne kívánságra - emeltem meg kicsit a vállaim jól összeszorítva a szám aztán csak elsétáltam a picibbel a kutyákhoz. Nem fejeztem én azt a mondatot be, jobb így. Bonyolult ez nagyon. Örülök, hogy az ohanánk nagyon boldog és békés most, hogy nem rontok éppen el semmit és senkinek a kedvét. Hogy nincs rossz érzés, viharfelhők vagy bármi buta, pocigörcsöt csináló. Fontos szempont, hogy nem csak a mi fehérkénk, de rengeteg rokonkutyus is türelmetlenül várná az új családtagot, így nem volt mindegy a dolog. De nem annyra tudtam az adományra meg anénire figyelni, mert Ania túlkíváncsiskodta - meg kicsit én is - a nagy és fekete kutyulit, aztán beszorult a mancsa és megijedtünk. Én jobban, de mire az apu jött kiszabadultunk. - Mi? Igen, nincs semmi, nem csináltunk semmit - tiltakoztam egyből, mintha kéne, aztán még meséltek nekünk a vauról arrébb mentem kicsit így ők is Klaraval odafértek. Fontos, hogy brekibarát is legyen! - Úgy látom nekik már eléggé tetszik, én meg mindenkit is hazavinnék - néztem Lewyre oldalra biccentett fejjel.
|
Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
|
|
|
Celestyna M. Czerny INAKTÍV
Babydoll || Property of Daddy Westwood offline RPG hsz: 201 Összes hsz: 290
|
Írta: 2019. január 18. 05:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746754#post746754][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.18. 05:37[/b][/url] Korinna#her | 5th January | Keszthely, Kori háza Talán illett volna bejelentenem magamat, legalábbis, Apu biztos azt mondta volna hogy ha már valahova beugrok, akkor legyek szíves és szóljak előre. Mert ugye nem mindenki olyan, mint ő, van, aki nem örül annak, ha egyszer csak ott állok a küszöbön. Nem mintha ez vele annyiszor előfordulna vele, leginkább szinte soha, tekintve, hogy majdnem nála laktam. Csak majdnem, nem teljesen, mert még akadtak cuccaim a másik házban, de igazából nem olyan sokáig, azt hiszem. Szóval itt álltam, hívatlanul és bekopogtam a vöröskéhez, a lehető legnagyobb lelkesedésemet magamra öltve, kicsit még billegve is a lábikóimon ide-oda. Nem kellett sokáig várnom, pillanatokon belül feltárult az ajtó, mi pedig egymás nyakába borultunk. Jó volt őt újra látni. - Szczęśliwego Nowego Roku neked is, te drága - öleltem még pár pillanatig, mielőtt beslisszoltam volna a hívogató melegbe. De épp hogy csak elhaladtam mellette, a kezem után kapott, én pedig mielőtt még a szemébe nézhettem volna, már szélesen elvigyorodtam, szinte bele tudtam volna halni a boldogságba. Mikor az egész gyomrod egy apró, pici labdává változik. - IGEN! Ez pontosan egy olyan gyűrű! - ugráltam egy egész kicsit egy helyben, mint egy pingpong labda, de aztán a másik kezem a zsebembe mélyesztettem és kihúztam 6 kicsi tasakot. - Hoztam forrócsoki-port. Lányos este?
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. január 18. 17:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746776#post746776][b]Andretzky Korinna - 2019.01.18. 17:32[/b][/url] Édes Celestyna - Úristen! ÚristenÚristenÚristen! És még egyszer Úristen! Nem tudom nem nézni a gyűrűt, olyan, mintha babonázna engem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy babonáz. Mennyire tökéletesen tökéletes! Egyszerűen jobban nem tudom kifejezni azt, hogy mit gondolok most. - Már akartam is kérdezni. Nincs egy öccse, bátyja, fiatalos nagybácsija? Persze nem komoly, de nem tudom, megtenni, hogy ne öleljem meg megint, vigyázva, hogy a forrócsoki pornak ne essen baja. Az szent és sérthetetlen, a törött borda meg majd összeforr. - Annyira örülök nektek, Cel! Megérdemled, hogy boldog légy. Ha valaki igazán megérdemli, akkor az ő. Ezt mindig is tudtam, és mindig is hangoztattam. Nagyon szeretem Celestynát, sosem tudtam rá haragudni, sosem lettem volna képes bántani. Pedig sosem voltam, és soha nem is leszek angyal. Lehajtva a fejem, lopva letörlöm a boldogság könnycseppjeit. - Forró csoki? Szerencséd van te nő. Ide a porral! Irány a szék, csüccs, és amíg elkészítem, tessék szépen mindent elmesélni. Hogy történt? Mikor? Mit csinált? Ugye, nem karácsonyi volt? Az olyan sablonos lenne, de tudom, hogy náluk nem ez történt. Persze a karácsonyi sem rossz, csak valahogy úgy képzelem el, hogy Cel igazán meglepő pillanatban kapott felkérést a feleség szerepre. Szóval most jól beterelem a konyhába, azaz megteszünk együtt vagy hat lépést, és a porokat elkobozva állok neki alkotni, miközben hallgatom őt.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2019. január 20. 01:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746878#post746878][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.01.20. 01:04[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nevettem, de kurvára nem volt ez túl őszinte dolog. Leginkább úgy éreztem, erre se most, se később nem kéne válaszolni a magam érdekében, volt valami hibbant nő is, akit miután elküldtem a karom simogatása után a kezére szorítva közölte, hogy fel fog jelenteni zaklatásért. Majdnem megerőszakolt a szemével, és ő jelent fel? Krisztusom. Egyszerűbb lett volna, ha hagyjuk. Ezek tapadnak, biztos hogy nem. Ez igaz, de ő? vele mi bajod, ide tapadhatna a... Kuss. De most már komolyan. - Igen, baj? Kipróbáltam, hogy hangzik - gondolkodtam látványosan - szoktál -, pedig nem volt min - kapd be -. Már elég jónak tűnt, sőt, kifejezetten vicces és jóleső volt a szó. Irtózom a normálistól, amióta én is aberrált vagyok. Ez is lehet az ütéstől, amit a fejemre kaptam, nem? Szeretnéd, ha így lenne. Csak néztem rá le, ahogy a gombokat ki, majd újra rangsorolta. Bár nem volt elcsúszva a hossz, de a minta rettenetesen bántotta a szemem, nem szóltam mégsem. A göndörödött fürtjeit lestem, aztán az orra vonalát, majd az ujjait, amik még az utolsó gomb után se távolodtak el rögtön. Olyan érdekes egy perc volt az, nem igazán akartam ezért rászólni, vagy úgy bármit vele, igazából még meg is mosolyogtam, mielőtt kellett volna. Ez a fotózás dolog nem az erősségem, s talán sosem lesz. Nem is hiányzik, jól elvoltam a kötelező igazolvány és aktafotókkal, minden mást évekkel ezelőtt magam mögött hagytam. Dobozban és messze onnan, ahol éppen élek. Undorodtam a tényektől, hogy léteztek néha. Fel is sóhajtottam a gondolatra, de inkább kivártam a képet. - Szerintem is - helyeseltem a "gagyi" kivesézésén. Szimplán szar volt, valljuk be, de én ilyen rendes figura vagyok és alkalmazkodtam. - Ja, a színek elég jók, én a helyedben a faszit lecserélném rajta, de amúgy ja, jó - bólogattam mielőtt zsebre toltam volna a kezeim.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2019. január 25. 01:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=747375#post747375][b]Edler Bonnie - 2019.01.25. 01:04[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem mondhatnám, hogy haragudtam rá, amiért azt mondta rám, Krumpli. Nem vagyok egy nagy sértődős egy ideje, de ha lennék, sem ilyesmin akadnék fent, attól tartok. Mert ez még egészen aranyos, ahhoz képest, hogy milyen neveket aggatták rám néha egyesek. Nem tetszett. - Nem, dehogy - ingattam meg a fejemet, kicsit az ajkamba harapva, mintha ez így lenne normális, hogy alig ismerjük egymást, de becézget. Én örültem volna, ha így marad ez, volt valami egészen bizsergető, pillangós érzés a gyomromban tőle. Kicsit furcsa is volt, ahogy a kezem a mellkasán nyugtattam, talán kevésbé lett volna kínos, ha azonnal elveszem, de volt ebben az egészben valami... különleges, amire szükségem volt, amiről nem akartam lemondani egy pillanat alatt. Aztán csak eljutottam odáig, hogy elkattintsam a fotót, de ahhoz, hogy elő is hívja most, nem voltam benne biztos, hogy nincs-e túl hideg, így inkább a melltartómba csúsztattam arra a minimum másfél percre, míg ténylegesen befejeződik az előhívási folyamat. Végül megkérdeztem, érdekli-e, amire a válasz igenleges volt, én meg felé mutattam a fotót. Ami mellesleg nagyon is tetszett. - Hé, nem azt kértem, hogy kritizáld, azt mondtam, megmutatom - grimaszoltam rá, mielőtt még a mini albumba csúsztattam volna a képet, majd azt is a táskámba suvasztottam, felpillantva rá, zsebre vágott kezekkel. - Az önbizalmadnak nem ártana egy atyai pofon. Én pedig hajlandó voltam ezt megadni neki, ha már ennyire szüksége van rá. Aprót szusszantam, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, éppen csak annyira, hogy tenyerem a tarkójára csúsztassam. Lábujjhegyre állva simítottam az ajkaim az övéire, egészen gyengéden, mint amilyen egy pillangó szárnyának érintése. Aztán csak elmosolyodtam halványan, visszazöttyenve teljesen a tappancsaimra és még felnéztem rá. - Fel a fejjel, nagyfiú. Nem lehet minden rossz örökké - azzal tovább indultam a parkon keresztül, hogy aztán a kedvenc padomra leülve merüljek el kicsit a gondolataimban. És a beszélgetésben, vele, ha hajlandó volt követni.
|
|
|
|