29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 19. 14:21 | Link


o u t f i t


Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. április 19. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 2115
Írta: 2020. április 24. 15:57 | Link

Adél
valahogy így

- Hogy beszélsz a főnököddel? - nevet fel hangosan.
Nem szokott úgy utalni magára, mint főnökre, sosem érezte úgy, hogy attól bárki felett lenne. Viccelődni szabad ezzel, komolyan a beosztottjai fejéhez vágni viszont...hát maga alatt vágná a fát rendesen. Elég, ha a vendégek okot adnak a bosszankodásra, nem kell, hogy még ő is ossza az észt.
Aztán a felsorolásra köhögni kezd a félrenyelt bortól. Nevet és köhög egyszerre, néhány percig szóhoz sem jut.
- Nem volt más - nem fogja megadni azt az örömet a nőnek, hogy dicsérgetni kezdje a tulajdonságaiért.
Gondolhat mást, tudja Niko, hogy kit miért választ maga köré, de ez inkább megérzés. Akit nem ismer, nem tudhatja előre, milyen lesz vele együtt dolgozni. Szerencsére azt elmondhatja, eddig jókat sikerült választania.
Félig felvont szemöldökkel fordítja fejét Adél felé. Mosolyra készteti a kis akció, de semmi komolyat nem mozgat meg benne. Persze eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha, nincs a közelben senki, és amúgy is csak behívhatná az irodába...de nem, ez a kis szikrázás addig jó, míg jól működik.
- Igaz. Nálad jobban még Anna sem tud törölgetni - feleli vigyorogva.
Az üveget leteszi, aztán egyet gondolva kinyújtja kezét, át a stég deszkáin, hogy megnézze, milyen a víz. Hűvös, nem lehetne benne még fürdeni, de ettől függetlenül szemöldökét vonogatva néz a szomszédos nőre.
- Na, beleugrasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 1. 13:41 | Link


o u t f i t


Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 1. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 2115
Írta: 2020. május 11. 19:51 | Link

Adél
valahogy így

Nem igazán érti, mi baja lett hirtelen a nőnek, de hát...nők. Mindig képesek így viselkedni, ha ad rá az ember okot, ha nem. Ő csak kicsit húzza az agyát, de nem csinál semmi rosszat. Rá is hagyja, ő aztán nem fog erre rákérdezni, magyarázkodni meg főleg nem. Szeretné nyugalomban fogyasztani a bort, meg aztán a sört, amit Adéltól lopni fog.
- Beszari - állapítja meg.
Elvigyorodik, de úgy látszik, minden hiába, most tényleg semmi nem jó. Annyiban is hagyja, elpillant a tavacska másik oldalára, ahol felbukkan néhány futó egy kutyával. Nem érdekes, de a vitatkozásnál jobb.
Aztán mégis visszafordul a nőhöz, felvonja szemöldökét és értetlenül hümment egyet.
- Menstruálsz, vagy mi? Mi rosszat mondtam?
Védekezően feltartja a karjait. Felszusszan miközben visszahuppan mellé. Bocsánatkérésre ne számítson, ez nem az a nap. Meg nem is az az ember.
- Ti nők, komolyan... Megdicsérlek, bort hozok, de genyó vagyok. Hát bazdmeg.
Még ha máskor egy más ember lenne, azt mondaná, igaza van Adélnak. De nem, így ismerhette meg akkor, amikor beszállt a csárdába és nem egy kedves kis tenyérbemászó figuraként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 11. 20:22 | Link


o u t f i t


Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 11. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 2115
Írta: 2020. május 12. 18:22 | Link

Adél
valahogy így

- Jól van akkor.
Niko ennyiben hagyná, igazából már az sem érdekli, ha Adél most fogja magát és elmegy. Ő csak egy nyugodt estét szeretett volna, de nagyon úgy látszik, hogy ezt nők környezetében nem lehet megvalósítani.
Akkor viszont már igencsak nagyot néz, mikor ez a hárpia fogja magát és az ölébe ül. Felszökik a szemöldöke és fejét oldalra biccenti. Nem fogja odébb lökni, sem elzavarni.
Szó nélkül, a borosüvegből tovább kortyolgatja hallgatja. Hiányzik még neki egy szerelmi dráma, aminek ő a főszereplője, igen. Enélkül nem is lenne teljes az élete, még ha nyilvánvaló is, hogy mindketten vonzódnak a másikhoz.
- És mit szeretnél, mit kezdjek a helyzettel? - teszi fel a nagy kérdést. - Te is tudod, hogy nem fogjuk átlépni a határt, még ha beszélünk róla, akkor sem.
Ő a nővel ellentétben meg tudja őrizni a hidegvérét. Néha. Az ilyen esetekben legalábbis.
- Figyelj Adél, nincs szükségem a drámára, otthon is csak az megy és hogy őszinte legyek, tököm tele a nőkkel. Úgyhogy talán jobb, ha most megyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 16. 16:07 | Link


o u t f i t


Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Független boszorkány


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös =^.^=
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 35
Írta: 2020. május 17. 17:58 | Link

Norina
Kissé szétesettem magam, de nincs vész,
majd csak összerakódok megint. Valahogy.
Ruha


Még mindig menekülök előled, hát nem szánalmas? Szerintem is az, nyugi, mégsem tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy ne így legyen. Helyettesítelek, olyan dolgokkal, amiket te csinálsz Benő, és én nem. Most például a héten a negyedik szál cigarettát szívom, hogy érezzem az illatát, és undorodom az ízétől az ajkaimon, mégis kell, mert ez az illat hozzád köt. Mert hiányzol, bazd meg. De ne mondjam, hogy bazd meg, mert hát a legutóbb is mi lett belőle ugye? Megtetted. Én meg azóta nem tudok napirendre térni fölötte, úgyhogy mint egy hülye menekülök előled. Te vagy a legjobb barátom, és én még mindig nem tudok a szemedbe nézni, mert látom magam előtt, ahogy a csúcsra viszel, és olyan érzéseket élek meg, amiket még soha előtte. Nem játszottam meg, és nem tudom, hogy ezek után hogyan tovább. Kijelentetted, hogy nem menne a dolog, én meg, hogy nekem meg menne. Nyilván, nem maradok a közeledben, de akkor most mégis, mi a fenéhez kezdjünk? Megmondanád, ha a közeledbe merészkednék, tudom, de nem merek. Még nem.
Szusszanva nézem a tájat, hűvösödik, a délutáni nagy meleg már sehol sincs, az emberek szétszéledtek, én meg elbújva a világ elől, a nádas áldásos takarásában úgy lélegzem be a cigaretta füstjét, mint egy függő. Mint, aki nem képes élni nélküle. Ott van az ajkaimon, ott az ujjaimon. Ez így nincs rendben, de most nincs jobb ötletem. Csinálnom kell, hogy érezzelek. Annyira szánalmasnak érzem magam, annyira nyomorultnak, hogy újra a munka vált a szenvedélyemmé. Dolgozom, mint akinek sosem fogy el az ereje, dolgozom, intézem az ügyeket, kritikus alapossággal vizslatok meg minden szerződést, intézem kínos alapossággal a polgármester és a tanács körüli dolgokat. Túlórázom, nem a pénzért, hanem, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal. Nőnek lenni kurva nagy szívás, ez a sok hülye érzelem, hát a tököm tele van mindegyikkel. Inkább a pezsgősüveget emelem az ajkaimhoz és iszok egy kortyot. Elég szánalmas az egyszemélyes partim, de én élvezem. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2020. május 17. 18:21 | Link



Vasárnap. Az a nap, amikor midig minden olyan nyugodt, mikor a család együtt van, közösen főzünk és eszünk, majd hosszasan beszélgetünk az elmúlt hét eseményeiről. Meg a nagy… Hát igen, ezek mi is lehetnénk apával, de rohadtul messze állunk ettől. Se idill, se közös ebéd, se beszélgetés. Az ébresztőm hat órakor ugrasztott ki az ágyból, majd egy óra múlva már Stromboli hátán róttam az erdőt. Nincs is ennél jobb program egy vasárnap délelőtt… legalábbis számomra. Aztán hazarohantam, készítettem magamnak két szenyót, majd egy puszit nyomva apa arcára már el is viharoztam a szobámba, mivel muszáj volt tanulnom is egy keveset. Na jó, az nálam sose kevés, mivel rendszeresen feledkezek bele, így sokszor azon kapom magam, hogy már sötét van odakint, én pedig több órája nem ettem, nem ittam, sőt még pisilni se voltam. Most is így alakult volna, ha nincs Hunor, aki igen erőteljesen adta tudtomra, hogy ő márpedig ki szeretne menni egy kicsit. Szóval nagy nehezen összeszedtem magam, majd útnak indultunk. Nagyjából mindig ugyan azt az útvonalat tesszük meg Hunorral, így ő már saját magát is meg tudná sétáltatni. Most is előttem döcög, de tudja a határt, amit nem lép át. Zsebre dugott kézzel sétálgatok, miközben hol az eget, hol a kutyát, hol pedig éppen valami érdekességet bámulok, közben pedig az előbb olvasottakon jár az agyam. Mikor elhaladunk a nád mellett és a stéghez érünk, szinte rutinszerűen fordulok a víz felé, s egy ismerős hajkoronát pillantok meg. Zsófi. Arcomra egy széles és őszinte mosoly kúszik, majd füttyentek egyet Hunornak, aki szélsebesen indul meg felém. Odalibbenek Zsófi mögé, majd lehajolok és egy hatalmas cuppanó puszit nyomok az arcára. Hajam előre lóg, amit egy lendületes mozdulattal dobok hátra, hogy ne lógjon a szemembe.
- Ajaj, ekkora a baj? - kérdem leülés közben, majd kiveszem a lány kezéből az üveget és iszok egy nagy kortyot. Visszaadom neki, majd törökülésbe helyezkedek. - Mi történt drágám? - szomorú kiskutya tekintettel pillogok rá. Hunor közben lefeküdt mögénk, s mereven lesi a vizet és a nádast.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Független boszorkány


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös =^.^=
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 35
Írta: 2020. május 17. 18:48 | Link

Norina


Újabb mély szívás, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy dohányzom, és szerintem Richárd, ha nem tévedek, érzed te is rajtam, hogy dohányzom, de valahogy nem akarod elrontani a tényt, hogy itt vagyok, hogy én kerestelek téged, azzal, hogy rákérdezel, mi ez az új módi. Pedig ha tudnád... az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, akkor mit tennél. Mit tennél, ha tudnád, hogy én, aki mindig azt hirdettem, hogy veled ellentétben tökéletes önfegyelemmel és tudatos döntésekkel irányítom az életem, most a stégen ülve pezsgőt kortyolok és dohányzom, mert hiányzik a legjobb barátom, akivel szexeltem? Bezony, akkora karriert csináltam itt magamnak pár hét alatt, hogy azt mondhatnád: Kislányom, olyan vagy, mint én. És én újra gyűlölnélek, pedig nem hazudnál, Richárd, ez az igazság. Hasonlítunk. Kegyetlenül. Még ha kívülről olyan is vagyok, mint az én csodálatos anyukám, belül rád hasonlítok.
Az égboltot nézem, nem tudom, hogy igaz-e, hogy lát vagy hall engem, abban biztos vagyok, ha van élet odaát, a halálon túl, akkor az én szeretett anyukám most is vigyáz rám, csak nem tudom, hogy ő volt-e, aki úgy rendezte, hogy Benővel ez megtörténjen, vagy éppen a mennybéli bridzsparti miatt nem tudott figyelni, aztán már késő volt. Anya nagyon szeretett téged, Benő, és mindig szerette volna, ha egy-egy találkozásunk után azt mondom neki arra a kérdésre, hogy mi volt, hogy megcsókolt, vagy, hogy szerelmet vallott. De az ő kívánsága sosem valósult meg, szóval azt hiszem, Benő, a kettőnk dolgában ő a hunyó. De biztos bolondnak néznél, ha az én örök álmot alvó anyukámra fognám, hogy te meg én, tudod.
- Norina.
Mosolyodom el jöttödre, ahogy hajad és bőröd illata körbeölel. A cigarettát eltartva, hogy ne pirítsam meg semmidet, és mosolyogva fogadom az üdvözlésed, és vállat vonok kicsit.
- Stresszes hét. Stresszes hónap. Tudtad, hogy Benő magához vett még egy kutyát? Egy zsebcirkáló kis nyomit, aki állandóan ugat, mint aki haragszik a világra, és csúnyán néz rám? Ha közel megyek Benőhöz, mindig idegbeteg módon ugat, mint egy bolond. És mit mond? Azért vette magához, mert meglátta, és én jutottam róla eszébe. Hogy olyan az a minidög, mint én.
Nem szeretem Morcost, főleg, mert tudom, hogy hasonlítunk. Szerinte is bekaphatja a világ, meg szerintem is, ő is kicsi, én is. De látod, most sem tudok másról beszélni, csak rólad.
- Hogy vagy? Eltanultad a mai napot is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 468
Írta: 2020. május 18. 17:16 | Link

Lucas

A sárkányeregetés jó móka volt, még így, lassan tizenhat éves fejjel is, főleg úgy, ha a játék nem is úgy festett, mint a hagyományos, mugli fajta, amihez igen komoly képzelőerő is kellett, hogy sárkánynak lehessen nézni, hanem valóban, kissé durván faragott vonalakkal, de megközelítőleg hasonló külsővel rendelkezett, mint az említett bestia. Volt hosszú nyaka, egy kissé aránytalanul nagy fejjel és ehhez képest kicsi sárnyak és rövid farok állt ki a tömzsi testéből. És persze lapos is volt eléggé, de az lenről nem annyira látszott.
A móka hátulütője az volt, hogy kicsit kevesebbet nézett Lili az orra elé, még annál is, mint ahányszor egyébként szokott, így gyakran megbotlott, vagy nekiment valaminek, de egyetlen egyszer sem annyira, hogy fontolóra vegye, hogy talán másként kéne ezt csinálnia. Már így is csak sietve lépkedett, nem futott vele, mint tette kiskorában, szóval épp eléggé visszafogott volt saját megítélése szerint.
Tekintete azért időnként előre, meg oldalra is fordult, kereste barátját, akiről úgy tudta, itt lesz, elvégre alapvetően neki akarta megmutatni a papírból formált eszközt, nem maga ötlötte ki, hogy repülés helyett reptetni is lehetne. Előbbit azért cseppet jobban élvezte.
Viszont elkalandozott annyira, méghozzá nem csak fejben, hanem ténylegesen is, hogy a falu határában lévő tó is tó mellé ért. Mivel kiért a fák takarásából, itt a szél is jobban fújt, és Lili alig győzte visszatartani a szörnyet.
- Hát jó, látom arra akarsz menni - nevetett fel a sárkányt nézve, ami felhúzta őt a stégre.
Itt azonban megvetette lábát, mielőtt még besétált volna a vízbe, ám a természet erői másként gondolták. Mielőtt feleszmélt volna, a szél megfordult, majd ismét, és olyan erővel fújt, hogy még Lilit is meglökte előbb jobbra, majd balra. Nem volt egy súlyos egyéniség, így egy erősebb szélroham simán kibillentette az egyensúlyából, ez pedig még az irányát is változtatta rövid időn belül, Lilkó pedig azon kapta magát, hogy a sárkány zsinórjába gabalyodott. Igazából nem lett kötözött sonka jellege, egyáltalán nem okozott volna gondot kikevickélni belőle, de a szél ismét gondolt egyet és olyat taszajtott a lányon, hogy hátra kellett lépnie.
Lába megakadt egy magasabban álló deszkában, és már sikkantott is fel, ahogy egy zsák krumplit megszégyenítő módon eldölt, bele a még nem túl meleg tóba. Ha jó idő lett volna, illetve fürdőruhában van, valószínűleg direkt örült is volna a balesetnek, de így, felöltözve, farmerben, kötött pulcsiban, zokniban és cipőben azért még számára is súrolta a kellemetlenség határait a helyzet. Ráadásul úgy tűnt, vízben már nem is annyira egyszerű kigabalyodni a sárkány "karmaiból".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2020. május 18. 18:49 | Link



Még mindig nem találtam a helyemet a suliban, hiába volt egy-két jó arc, aki próbált segíteni, ezt leszámítva nem éreztem úgy, hogy olyan baromi könnyű lenne barátokat találni. Tök új voltam, ellentétben azokkal, akik talán már évek óta ültek egymás mellett a padban, és a nyarakat is együtt töltötték. Sokaknak már megvoltak a közös emlékek, bulizások, volt összetartó erő, én meg csak vakartam az államat, azon agyalva, hogy úgy mégis kihez csapódhatnék.
Nem volt kenyerem a zargatás, és azt hiszem a barátkozásban sem voltam túl jó, meg hát itt nem volt egy jó kis akadálypálya, ahol megmutathattam volna a bicikli tudásom. A kviddicsről meg eddig csak elméletben hallottam, szóval még csak annak kapcsán se tudtam haverkodni a srácokkal, pedig a sportokat imádtam. Tré, de ez van. Úgy kavarogtam a kastélyban, mint galambfos a levegőben, hol ide mentem, hol oda másztam, de nem találtam a helyem.
A könyvek nem kötöttek le, a tanulásban nem voltam toppon, és nem akartam magam egyből azzal égetni, hogy hé ez nekem nem megy, kéne valaki, aki korrepetál. Ehelyett maradt az mp3 lejátszóm, meg a gitárom. És ha már azokat is untam, akkor odakint császkáltam, leginkább a tisztás környékén, vagy a falu határában. Az a hely egyébként nagyon király volt, leginkább a tó tetszett és annak a környéke, ezért is döntöttem ezen a napon a pecázás mellett.
Nem volt hideg, de fejest azért még nem ugrottam volna a tóban, ám a halaknak ez az időjárás kedvezett. A csalim egy kis ebédről lopott kenyérdarab volt, abból csináltam golyókat, amit aztán a horog végére csúsztattam. A horgot pedig egy damil segítségével eszkábáltam hozzá egy hosszabb fadarabhoz, mert ezen kívül másom nem volt. Nem egy csúcsszuper horgászcucc, de időtöltésre alkalmas.
Be is lógattam a csalit, és már jó ideje ücsörögtem ott némaságban, várva, hátha lesz egy kapás, amikor egyszer csak felfigyeltem valami madárijesztő félére az égen. Na nem egészen az volt az, mert jobban megfigyelve úgy tűnt, hogy valami sárkányt próbál hajtani egy kiscsaj. Meg is akadt a pillantásom a sárkányon, de ekkor éreztem egy rántást , valószínűleg ráharaptak a csalimra, így újra a vizet figyeltem.
- Gyerünk hal, akadj a horgomra  - magamban motyogtam, ekkor hallottam meg egy nagy csobbanást, s ahogy a stég felé kaptam a pillantásom, úgy láttam, mintha a vízben lenne valaki, a sárkány meg eltűnt.
- Baszki! - nagyon úgy tűnt, hogy a csaj eshetett a vízbe, és ugyan semmi közöm nem volt hozzá, de azért még sem hagyok senkit a vízben, nehogy már megfulladjon szerencsétlen. Fel is pattantam, s eldobva a botomat, rohamtempóban futottam arra, amerre láttam elmerülni a lányt. Nem, nem volt a hónom alatt olyan piros műanyag, a mellkasomon sem feszült olyan fekete pánt, és piros gatya sem volt rajtam. Farmer-póló-kapucnis felső kombóban, na meg tornacipőben értem oda a stéghez, és már vetettem is bele magam a vízbe, hogy segítsek a lányon.
- Minden okés? - ahogy megragadtam őt a vízben, egyik karomat átfűztem a testén, a másikkal meg mintha lubickolnék, próbáltam fenntartani magunkat a víz tetején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 468
Írta: 2020. május 20. 16:19 | Link

Lucas

Ha ezt az esetet (illetve esést) később bárkinek elmeséli, hát Lili biztos volt benne, hogy nem is fogják elhinni. Azt mondják majd gúnyosan, hogy persze, a szél lökte be a tóba, nem ám saját magától gondolt egyet, és ugrott fejest. Utóbbit, hogy ruhástól vízbe vetné magát, még inkább el tudták képzelni róla, szóval így képzelte el a beszélgetéseket el nagyjából, és azt is elkezdte fontolgatni, kinek is mondja el, ha egyáltalán bárkinek is érdemes megtudnia.
Elvégre fontos volt, mondhatni majdnem meghalt. Illetve hát meg is halhatott volna, ha nagyon akar. Mármint nem direkt, hanem mert volt rá némi esélye. És sosem fog kiderülni, hogy mennyi is. Hogy vajon saját erőből ki tudta-e volna bogozni magát a zsinórból, miközben a vízben merül. Vagy nem-e görcsölt volna be a lába, ami ugyan nem szokott, de hát sose lehet tudni. Szóval volt itt számos tényező, amit figyelembe vehetett, de végül mégsem kellett, mert gyakorlatilag meglepődni is alig maradt ideje a vízbe csobbanást követően, valaki bevetette magát utána, hogy kihúzza.
Persze, gondolta, ezt se hinné el neki senki se. Hogy egy bátor, jó kiállású férfiú kimenekítette őt a gyilkos hullámok fogságból, mint valami hős lovag. Pláne, ha lovag lett volna, még előbb meg kellene szabadulnia a páncéljaitól, hogy azok ne húzzák őt is le a mélybe shakespeare-i drámává alakítva a hőseposzt. Addigra pedig Lili kétszer is vízbe fulladt volna.
Ám ahogy kibukkant feje a tóból, máris levegőért kapott, és döbbenten pislogott körbe. Még kicsit vergődött is, attól tartva, hátha visszamerül.
- Baszkullancs! - nyögte, és mikor észrevette az őt tartó srácot, hirtelen elernyedt, abbahagyta a tekergőzést, és engedte, hogy arcára kiüljön a teljes értetlenkedés.
- Minden, aha... Azt hiszem, beleestem a tóba - állapította meg okosan, és körbenézett, mintha azt keresné, hol a part, vagy honnan is jött a segítség.
- Te nem sellő vagy, ugye?
Közben a papírsárkány is odaért melléjük a vízfelszínen úszva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2020. május 20. 18:26 | Link



Ha egy valamire jó volt az, hogy úgy hét évesen beleestem a bostoni Whitham folyóba és majd belefulladtam, akkor az az volt, hogy a későbbiekben ennek hatására tanultam meg profin úszni és nem félni a víztől. Később már a suli csapatában is úsztam, de végül még sem lett belőlem úszóbajnok. Az viszont biztos, hogy ez most jól jött, s ha nem is kellett túl messzire úsznom, de legalább nem féltem bevetődni a vízbe a csaj után, hogy kimentsem onnan.
A tó ezen része nem volt túl mély, de azért a nyakunkat se kellett törni benne, tőlem úgy talán egy fejjel magasabb lehetett a vízállás. A dolgot inkább csak a stég közeli növényzet nehezítette, bár még épp időben sikerült megragadnom a derekát, mielőtt mondjuk még elnyelné a sás, a nád vagy egy kacsacsalád.
Tartva őt, próbáltam úgy fogni, hogy a feje azért kint legyen a vízből, és csak eközben tűnt fel, hogy valahogy köré tekeredett az a vacak sárkány zsinór. Szegény még a feje búbjáig is vizesnek tűnt, és mivel nem láttam, hogy megütötte-e magát, jobbnak véltem csekkolni a helyzetét, még mielőtt jobban megmozgatnám, és egyéb, fölösleges sérülést okoznék neki.
- Ja, de még hogy! Bevágódtál, mint valami farönk - még mindig tartva őt a vízben, vizsgálódva figyeltem, és egy pillanatra el is bizonytalanodtam az állapotát illetően, mikor megszólalt. - Nem hinném, nincs uszonyom, se kopoltyúm. Te viszont beverhetted a fejed, ha ilyeneket kérdezel, vagy csak túl élénk a fantáziád . Megpróbállak kigobozni ebből a vacakból, várj - láttam, hogy közelebb ér hozzánk a sárkány feje, így azt egy picit arrébb löktem tőlünk, majd egy nagy levegővétel után a víz alá merültem, és próbáltam lerángatni a testére akadt madzagot.
- Ez szívás, rendesen rajtad van. De szerencsére a vízben nem akadt bele semmibe. Szerintem így kiviszlek, a parton egyszerűbb lesz rólad lehámozni azt a vackot - közölve vele a tényeket, nem vártam az engedélyére, immár két kézzel fogtam, és amint a lábam elérte a talajt, gyalogosan lépdeltem a stéghez, majd kiemelve őt a vízből, felfektettem a deszkákra, aztán még visszanyúltam a sárkányfej után, és azt is a stégre helyeztem.
-  Veszélyes sport ez, nem itt kéne eregetned - ezt azért csak odaszúrtam, mert ha nem vagyok itt, és ő nem tud magától kigabalyodni a madzagok szorításából, akkor akár bele is fulladhatott volna. Közben a deszkákra tenyerelve magamat is kitornásztam a vízből, majd mellé guggolva elkezdtem lefejteni róla a sárkányhoz tartozó madzagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2020. május 21. 17:10 | Link



Sajnos van egy ilyen sokak szerint furcsa szokásom, hogy a barátaimat egy puszival köszöntöm. Sose kettő vagy három, mindig csak egy. Már volt, aki megkérdezte ennek okát, de csak vállat vontam és közöltem, hogy én sem tudom, csak jól esik. Én már csak ilyen vagyok! Abból se csinálok problémát, hogy az illető esetleg egy pasi, sőt úgy vettem észre, hogy ők még jobban is értékelik. Egyesek azért mert nincs senkijük és jól esik nekik, akik pedig kapcsolatban vannak azért, mert nem mindig ugyan attól kapják a puszit. Zsófi számára ez nem újdonság, mivel mér megszokta, így a cigit eltartva fogadja üdvözlésem. Leülök mellé, majd meghúzom az üveget, de természetesen végig figyelek rá, s olykor-olykor grimaszt vágva hallgatom. Közben lehangzik egy-két ühhüüüm is.
- Nem tudsz tovább lépni rajta mi? Mély nyomot hagyott úgy érzem... Jó „mélyet”. – ujjaimmal idézőjelet mutogatok, majd folytatom. - Na de mit foglalkozol vele?! Örülj neki, hogy ennyire érdekled, hogy még megkaparintott téged egy kutya bőrébe bújva. Mert egyébként az elmondottak alapján tényleg kiköpött te az a kis dög. - elnevetem magam, majd fejemet Zsófi vállára hajtom. Ekkor nézek a kezébe, amibe ott füstölög a cigi, pedig ő legjobb tudomásom szerintem nem dohányzik. - Zsófi! - szólok rá, majd kiveszem a kezéből és beleszívok a cigibe. - Ha már egyszer cigizel, akkor legalább olyat szívnál, ami kicsit lelazít, ha már stresszes vagy. - újra elmosolyodom, s ismét beleszívok a cigibe. Hát mekkora szerencséje van velem,megmentem a káros dologtól. Feláldozom magam érte! Igen, ilyen egy jó barátnő… Kérdését hallva ismét felnevetek.
- Honnan jöttél rá?! - kérdem, majd újra felemelem fejem, s ismét csenek egy keveset az italból. - Na de mesélj, mi van ebben a Benőben, ami ennyire felkavarta benned az állóvizet? Azon kívül, hogy…- nem fejezem be a mondatot, de egy sokat sejtető, talán kissé huncut mosolyt eresztek meg felé.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2020. május 21. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Független boszorkány


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös =^.^=
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 35
Írta: 2020. május 22. 16:39 | Link

Norina


- Hisztek benne, hogy erre egyszer valamelyikünk igennel felel?
Kérdezem nyugodtan és őszinte érdeklődéssel tőled, mert esküszöm, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hozzánk közelállók ne azt tippelték volna, hogy együtt vagyunk-e, csókolóztunk-e, szerelmet vallott-e nekünk a másik, vagy, ami még ennél is merészebb, az, amikor azt kérdezed, hogy szexeltünk-e. Igen, most már igen. De mégsem vagyok képes kimondani, hogy igen, hogy a most aztán igazad van Norina, mert jóóó mély nyomot hagyott bennem. Nem, nem és nem. Előbb Benővel kellene beszélnem, csakhogy ugye vele meg nem tudok, mert nem tudok a közelébe menni.
- Tudom, pont olyan, mint én. De akkor ennyi? "Helló, nem vagy itt, nem is kell, mert ez a kutya pont olyan, mint te, csak nem sért meg, mert az ugatását nem értem, így hihetem, hogy azt mondja, kedves vagyok, és nem azt, hogy basszam meg."
Mert hát én azt mondtam neked Benő, hogy bazd meg, és mit tettél? Éppen azt. Hát most akkor meg ugye jön az a kérdés, hogy hogyan tovább, utálom, ha nem tudok valamit, ha nem tudom a megoldást. Én mindig, mindent tudok. Én mindig, mindent megoldok. De nem. Ez most nem működik. Most egyszerűen olyan kétségbeesett vagyok.
- Csak szükségem volt egyre. Nem szeretnék eltompulni.
Egyre, vagy háromra, kérdezheted a két csikk okán, ami mellettem van már. Egész héten dohányoztam, mert tudod, majd így megjön a válasz. Richárd szólni se mert, mert szerintem ő is tudja, hogy most jobb, ha inkább elengedi a dolgot, mert majd megoldódik, majd megoldom. Nem nagyon szól inkább bele, mert egyelőre még engem sem tud hova tenni. Haragudnom kellene érte? Nem. Inkább neki, mert ennyi idő után se tudom nem Richárdnak hívni.
- Ő a legjobb barátom attól a naptól, hogy itt vagyok. Sokszor veszekedtünk már, de most valahogy máshogy végződött a dolog, és ő lazán fátylat borítana rá, de én nem tudok, viszont gondolom beszélnünk kellene róla, de ő nem akar, ahogy kivettem a szavaiból, neki ez a mostani veszekedés, nem gond.
Nem, még mindig nem tudom megosztani azt, hogy szex volt, és azért másabb ez a veszekedés, mint a többi. Hogyan mész oda a legjobb barátodhoz, akivel összefeküdtetek, hogy "mizu", amikor te azt mondtad, hogy menne a barátság extrákkal, ő pedig azt, hogy az ki van zárva? Kellett nekem előbb kinyitni a számat Benő, ugye? Kellett nekem megint az okosabbnak lenni. A legjobb barátom vagy, és vágyok rád, izgatsz, most úgy rendesen, és ebből még nagyobb baj lesz, ezért is kerüllek inkább, és leselkedek utánad.
- Te is a legjobb barátom vagy, de ő volt az első. Érted. A legeslegjobb. Akivel együtt nőttem fel, aki mindent tud rólam és mindenhogyan látott már. Az, akit meg kéne ölnöm, ha azt akarom, hogy minden titkom titok maradjon. Ez bonyolult. Mesélj inkább valami vidámat. Mit tanultál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 468
Írta: 2020. május 23. 12:03 | Link

Lucas

Kész szerencse, hogy Lilinek nem volt különösebb büszkesége, amit sértett volna, hogy úgy pakolásszák, mint egy zsák krumplit. Igaz, alapvetően újszerű, és emiatt egyelőre felfoghatatlan volt, ami éppen történt vele, sosem kellett még sehonnan így kimenekíteni, és azt is tényleg komolyan gondolta, hogy a srác csakis úgy érhetett olyan hamar oda hozzá, ha eleve a vízben volt. Vagyis miért olyan furcsa gondolat, hogy sellő lenne? Sellőfi. Hímsellő.
- Az a fantázia-dolog lehet az, a fejem asszem rendben van - állapította meg, míg az ismeretlen srác, aki nem sellő volt, mert valóban nem volt kopoltyúja, és az uszonyt meg-nem-létét is hajlandó volt neki elhinni Lili, a lány testére tekeredett zsineggel foglalatoskodott. Le is merült a víz alá, és míg lent volt, a szőke megilletődötten pislogott párat.
Aztán megmentője közölte vele a tényállást, és mire Lilkó reagálhatott volna, már úszott is vele a stéghez, és pakolta ki a száraz deszkákra. És még a sárkányát is kimentette a vízből, aminek Lili igazán örült is volna, ha épp nem lett volna csurom víz miatta.
A még kissé hűvös levegőn azonnal dideregni kezdett.
- De-de hát az extrém pa-papírsárkányereget-getés bajnokságra cs-csak i-ilyen veszélye-es kö-körülmények közt le-het készülni - mondta szomorúan, és kissé túljátszva szerepét még a fejét is látványosan megcsóválta. Mását amúgy se tudta épp nagyon mozgatni, szóval kénytelen volt így kifejezni magát.
A szabadnapos vízimentő is kikerült végre a tóból és nyomban neki is látott a lány kiszabadításának a gonos sárkány fogságából.
Mikor végre újból mozgásképes lett, nyomban össze is húzta magát ültében, átölelve felhúzott lábait, és térdei közé fújva a levegőt.
- Kö-kö-köszön-öm - mosolygott rá a srácra hálásan. - Li-lili vagyok a-amúgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Nádassy Norina Iza
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2020. május 27. 16:44 | Link



Kérdését hallva kissé színpadiasan vakarom meg fejem búbját. Végül is teljesen jogos a felvetés… Mióta ismerjük egymást a két jómadár között mindig is volt valami, amit nevezzünk mondjuk kémiának. Mai napig nem értem, hogy ez miért nem fejlődött tovább, pedig szerintem marha szép pár lettek volna. Őszintén bevallom azt is, hogy még mielőtt megismertem Zsófit én is szemet vetettem Benőre, vagyis hát tetszett, de aztán láttam mi van köztük és fénysebességgel mondtam le róla. Nem szeretek más életébe belepiszkálni, pláne, hogy akkor még úgy láttam, alakul a molekula köztük. Aztán teltek az évek és még mindig egy helyben toporzékolunk.
- Életem, már csak azt mond meg nekem, hogy mi a kénköves ménkűért rekedtetek meg a barát zónában?! Tudom, ezt már rengetegszer kérdeztem, de na…  Olyan nagy gyökerek vagytok mind a ketten! Rajtatok kívül mindenki látja mizu, csak ti nem látjátok a fától az erdőt…- megcsóválom fejem. Zsófi tudja rólam, hogy én nem az a szépítős, köntörfalazós, visszafogott lány vagyok, így nagy eséllyel meg sem lepődik már az őszinte és igen nyílt monológjaimon.
- Na ezt most nem sikerült feldolgoznom… - megrázom fejem és buta tekintettel meredek rá. Mondjuk az sem tiszta, hogy mit is pörgünk ennyire a kutyán? Mit tett az a csóri dög? Szívom a cigijét és nem tervezem visszaadni neki úgy döntöttem. Ő nem dohányzik és ne most szokjon rá! Hirtelen összerezzenek, mikor a hátam mögött ugatni kezd Hunor. Hátrafordulok, de semmit nem látok, ő viszont mereven bámulja a vizet és jár a szája. Lesistergem, mire rám pillant és elhallgat. Tudja, hogy ez mit jelent, így most egy kis ideig talán újra nyugiba lesz. Imádom, hogy ennyire le tudja magát kötni a semmivel. Hallgatom Zsófit és a mesélése közben szó szerint kikerekednek szemeim és „leesik az álam”, mely abban nyilvánul meg, hogy kinyílik a szám.
- Ti dugtatok! – a stég deszkáira csapok, majd egy széles mosoly terül el arcomon. - Ti tutira összefeküdtetek! - elnevetem magam, majd érzem, hogy Hunor lökdösni kezd. Gondolom nem értette a csapkodást és odajött megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Odaül mellém, én pedig simogatni kezdem. - Mindent el kell mondanod! Igen még a piszkos kis apró részleteket is!!! - széles mosollyal vigyorgok rá, majd újra ellopom az üveget és iszok egy kortyot. Felfogom amit mond, meg, hogy meséljek mit tanultam de csak legyintek egyet. Abban semmi izgalmas nincs, viszont ami vele történt, na az már igen…
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2020. május 27. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa