Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. július 23. 11:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=813966#post813966][b]Romhányi M. Áron - 2020.07.23. 11:04[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rám- Zsibbadsz már rendesen? - pillantok át rá a vászon fölött, amit felhúzott lábaimon támasztottam meg úgy húsz perccel ezelőtt, mikor az elemi mágusom pózba vágta magát a csónak túlfelén. Számszegletében kirajzolódik egy halvány, alig-alig észrevehető mosoly, míg pillantásom végigsiklik a nő vonalain. Tekintetemmel együtt ecsetet tartó kezem is mozdul; a színek lassan ivódnak a papírba, direkt, mágiával lassítom a folyamatot, hogy ha hibázok, még kapkodás nélkül javíthassam magam. Habár ritkán festek, a Durmstrangban hetente kétszer jártam Mr. Nielsen tehetséggondozó szakkörébe, és ha úgy adódna, a következő tanévben szívesen csatlakoznék valami hasonló csoportba a Bagolykőben is. - Ha most feldühítenélek - szólalok meg kisvártatva, de a hangom egészen halkan cseng. Mostanra tetőtől-talpig átadtam magam a festésnek, és a nagy összpontosításban úgy ellazultam, hogy már-már buddhikus nyugalomban ülök a csónak szélesebbik végében. - Akkor képes lennél megmozdítani alattunk a tó egész medrét?Nem szeretném azzal áltatni, hogy mindig is érdekelt, mire képes egy elemi mágus, mert amúgy magasról teszek rájuk, most viszont, hogy itt ülünk a tó közepén, az ő közegében, felébredt bennem a kisördög, és izgalmas dolgokat sutyorog a fülembe. Kíváncsi vagyok, mekkora erő lakozik ebben a törékeny testben, amit más esetben a félkaromban tartva nyomhatnék a falhoz. Érdeklődve pillantok ki a munkából, ujjaim között megtorpan az ecset.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. július 23. 15:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=813986#post813986][b]Romhányi M. Áron - 2020.07.23. 15:44[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámNem nézek rá, míg beszél. Úgy érzem, jobb, ha a háttérbe húzódva csupán a hallgatásommal figyelek, és a vászonon megelevenedő alakkal foglalkozom inkább, ha hagyom őt egymagában lenni, mintha valójában csak egy fejében létező hang volnék, és nem valaki, egy idegen, aki rávette arra, hogy falatnyi bikiniben üljön modellt a kastély melletti tó kellős közepén. Megtudná magát védeni, nem erről van szó, de ne felejtsük el: egy nő mindig nő - leginkább férfitársaságban. - Ő? - kérdezek vissza halkan, most először pillantva fel a munkából. Vannak tippjeim, de nem akarok az életét megfejtő nagyokos lenni, aki messzire vezető következtetéseket von le az egyke kislányról, akit a pszichológus anyja vagy apja egyedül nevelt fel, és úgy érzi, még mindig a tökéletesnek hitt szülő árnyékában kénytelen élni. Játszik persze idősödő nagy- és nem kívánatos nevelőszülő is, de ha az érzékeim nem csalnak, itt anyuka vagy apuka cseszte el a dolgokat. Vagy kettecskén, közös erővel. Romantikus. - Shut! A kicsinyes családdrámád után már épp át akartam térni valami kevésbé lohasztóra - sóhajtok fel lemondóan, majd ciccegve megingatom a fejem és egy széles mosollyal átpillantok a csónak túlfelébe. - Témázhattunk volna világrengető problémákról is, mint mondjuk a DC-MARVEL kérdés meg ha már így szóbahoztad, akkor Aquaman, erre... - még a számat is oldalra húzom, lássa csak, milyen mérhetetlenül szíven ütött a dolog, aztán lebiggyesztett ajkakkal és rendesen elhaló hangon hozzáfűzöm: - Te kis poéngyilkos.Izgi, mert ezt általában rám mondják mások, dehát van ez így, én meg egyébként sem vagyok irigy fajta. Az ecsetet belemártom az előre kikészített vizes ibrikbe, majd festékért nyúlok, és hosszúkás, elnagyolt vonalakkal elkezdem átrajzolni a vászonlány testét. - Kisujjeskü meg amit akarsz, de ha megmozdulsz, sikítok - mondom rekedten, és gyorsan előredőlve olyan komoly tekintettel dugom ki a fejem a vászon baloldalán, hogy valószínűleg sokkal inkább nevetséges látványt nyújtok, mintsem tekintélyesen szigorút. Olyan atyait, vagy mittudomén. Olyat.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. július 27. 09:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814438#post814438][b]Romhányi M. Áron - 2020.07.27. 09:15[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
Szóval az anyja. Meg hát, ha jól értem, az apja is ott van valahol a sarokban. És tessék, óriási siker, hogy még az édestestvérek is összejöttek, habár olyan nagy a korkülönbség közte és közöttük, hogy fogadni mernék, nem egyszer nézték már őket a sajátjainak. Egy elnyújtott, halk hümmentéssel engedem el a témát, mert bár hipphopp belemélyedhetnénk - nem tűnik úgy, mint aki menten krokodilkönnyekkel egészíti ki az elmondottakat és engem sem zavar a téma -, azonnal lecsapok Amber Heard-re. Mondjuk szép is lenne, ha nem tenném. - A' you fucking kiddin' me?! - emelem meg a hangom, míg a vászon két szélébe kapaszkodva - a kelleténél éppen csak egy hangyányival dinamikusabban, hogy a lendülettől hirtelen még a csónak is imbolyogni kezdjen - előredőlök. Az ecset persze mindenhez hozzáér, és egy pillanat alatt kékre festi az alkaromat, a vásznam oldalát, és néhány csepp könnyen lehet, hogy még a szemben ülő áruló testére is ráfröccsen. - Ájulásig dugnám azt a nőt. Szűzanyám, már látom is magam előtt a kéjsóvár jelenetet, amint összesimulunk a kanapén, aztán a szőke bombázó az ölembe mászik és lecsukódó szemekkel, izgatóan nyögdécselve mozogni kezd rajtam. MAAAAN, nem is kell több, hogy erőre kapjon és irányba álljon odalent a kapitány. Nem bírom, kénytelen vagyok egy múló pillanatra a vászon mögé bújni, hogy kevésbé legyen kínos, amint lehunyt szemmel óvatosan magam elé fújom a bent rekedt levegőt, aztán mintha mi sem történt volna, kissé flegma tekintetemet ismét Minára emelem. - Nem tudom ennek örülni fogsz-e vagy sem, de az a helyzet, hogy ezt most megúsztad. Abszolút Marvel párti vagyok - felelem hátradőlve, hátamat kényelmetlenül támasztva meg a csónak keskeny falában. - Ti, csajok vagytok oda a DC-ért, ami... valljuk be, a pornó soft változata. A kis finom, lassú mozdulatokat kedvelitek és érzésekre vágytok még ebben a lehető legérzelemmentesebb műfajban is. Nem tudom, miért van az, hogy ha én nő közelébe kerülök, akkor fél órán belül testiségre terelődik a szó, de úgy tippelem köze lehet ahhoz, hogy megígértem szegény megboldogult - pappá lett - öcsémnek, hogy helyette is a magányos, vagy hát izé, ne legyünk túl szigorúak: a kevésbé magányos nők szolgálatába (is) állok. Ez van, fiam, vigyázz, mit kívánsz, ha nem tévedek, így tartja a mondás is. Aztán a bikinis bestia velem szemben újra megszólal, én meg lemerevedő vonásokkal tartom vele a szemkontaktust. Ajkai csúfondáros mosolyra húzódnak, mire fél szemöldököm feljebb araszol, és várakozón még a fejemet is oldalra billentem. Érdekel, mi lesz a következő lépés, vajon mit tud még mondani ezután? Erre tessék. Nem számít, hogy idegen vagyok, sőt, talán épp ez a dolog nyitja. Az izgalom. Nem ismer, nem kötik hozzám érzelmek, velem most könnyű. Fájdalommentes. Elvárásmentes. Pezsdítő. Könnyedén beszél és flörtöl, pont úgy cicázik velem, mintha minden nap ezt csinálná. Ki tudja, lehet, hogy így is van. De vigyázz, kislány, mert nem tudod, ki ül a csónak másik végében... - ...mesélj, sok mázlista érte már el, hogy nedves legyen a lábujjad? - kérdezem rezzenéstelen, végig komolyvonású arccal, akár ha a tegnapi vacsoráról beszélgetnénk. Tekintetemet egy pillanatra sem választom el tőle - ha ő tartja a szemkontaktust, hát biztos nem én leszek az, aki elgyengülve megszakítja azt.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. július 27. 14:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814487#post814487][b]Romhányi M. Áron - 2020.07.27. 14:56[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
- Nem vágom Samara Weavinget, de hogy Heardnek ütnivaló feje legyen? - meglepően nyugodt hangon teszem fel a költői kérdést, mert képtelen vagyok felfogni, mi baja van a másiknak. Pedig értelmesnek tűnik. Meg olyan normális ízlésvilágúnak is. Teljességgel érthetetlen. Oké, rendben van, majdnem megfeledkeztem arról, hogy egy csónakban ül velem, akin már csak hosszas keresgélés után találni szabad bőrfelületet - és ez bizony még ma, a huszonegyedik század modern világában élve is csak a lehető legritkább esetben számít normálisnak vagy épp ízlésesnek. - Margot Robbie-nak finomabb vonásai és kerekebb idomai vannak, de akkor is rossz példa. Ők ketten ugyanabban a kategóriában meresztik a picsájukat, higgy nekem. Ha szabadon választhatnék, Amber kezéért nyúlnék, méghozzá kérdés vagy felesleges tétovázás nélkül. Kedvelem a karakteres arcú nőket, akiket élvezet le- és megfesteni, akiket jó időtöltés nézni, akikkel kivételesnek érezhetem magam. Egy Amber-féle nő illene hozzám. Nem mintha valaha is eszembe jutott volna megállapodni, és valószínűleg vele sem tenném, hiába Hollywood legdögösebb nőinek egyike, ha szóba is állna velem, nem hiszem, hogy kimondanám: járunk. Amúgy is, milyen idióta kifejezés ez? Járni. Émelyeg tőle a gyomrom. - Ácsi - szólok közbe finoman, de hiába, mintha meg se hallana, véget nem érően beszél tovább. - Ha figyelnél rám is, nem csak magadra, nem kellene minden ártatlan szavamba belekötnöd, ugyanis képzeld, tudnád, hogy nem kifejezetten rólad beszéltem, hanem en bloc a lányokról. Őszintén, nem sűrűn találkozok Marvel rajongó nővel. És ha már itt tartunk, olyannal sem, aki ilyen nyíltan adja a tudtomra, hogy szexelni akar velem. Keresztezték már az utamat one night stand-típusú csajok, nem mondom, hogy nem, de velük alkoholmámoros bulikban találkoztam, nem pedig fényes csütörtök délután vágták az arcomba, hogy fektess meg, ráadásul ilyen szemérmetlen stílusban, mint ahogy ő teszi. Szexi. Kár is volna tagadni. Míg konokul őt nézem, azon merengek, vajon a víz közelségétől ilyen magabiztos vagy én vagyok rá túl nagy hatással? Az elemi mágusok begerjednének a természetes közegükben? Érdekes, érdekes. Ha a feltételezésem igaz, akkor ez sok extrém helyzettel ajándékozhatja meg őket. Fincsi. - Még a vezetéknevem se tudod, de máris megmagyarázod, mi a baj velem - biccentek egy aprócskát, csak úgy jelzésértékűen, hogy nem csalódtam benne, ő aztán mocskosul igazi, vérbeli nő. Mielőtt folytatnám, a vásznat bevonom egy egyszerű védővarázslattal, hogy véletlenül se sérüljön, ha esetleg víz vagy ütés érné, majd festéssel lefelé a csónak pléddel bevont aljára, közénk igazítom. Végül elpakolom a kikészített vizet, színeket és ecseteket, és kényelmesen visszadőlök az előző pozícióba, alkarjaimat a csónak keskeny oldalfalán támasztva meg. A szemeim persze azonnal a másikon, megpróbálom vele újra felvenni a szemkontaktust. - Engedd csak el magad, sajna elment a kedvem a festéstől. Amúgy meg nem értem, miért nézel így rám... Voltam már harmadik muskétás két csaj mellett. Van benne valami, egyszer-kétszer let's do it, de különösebben nem izgat fel, ha esetleg ennek szól ez a pillantás. Tévhit, hogy minden férfit begerjeszt a csaj-csaj felállás. Én legalábbis nem fogok a gatyámba csinálni attól, hogy Mina két kapura játszik. Egyáltalán nem érdekelnek szabályok, általános reakciók, statisztikák, vagy megfelelés. Szerintem legyél csak rendbontó, hitszegő, valaki igazi, valaki unique... - Furcsa egy lány vagy te, Mina - merengve kerülöm ki a kérdést. Elgondolkodva figyelem őt, talán még hunyorgok is közben, és az sem tűnik fel, hogy a körmeimmel a csónak falát kocogtatom. Az az igazság, hogy nem tudom hova tenni a belőle áradó energiát, ezt a fajta túlzó nyomulást, az ordítóan provokatív kérdéseket. Nagyon, nagyon más, mint amilyennek első blikkre gondoltam. - Te minden sráccal lefeküdtél már a kastélyban?
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. július 27. 16:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814509#post814509][b]Romhányi M. Áron - 2020.07.27. 16:35[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
Nem bírom megállni, elmosolyodom azon a durcás kislányon, akivé a szemben ülő nő egyik pillanatról a másikra válik. Érzem, hogy sérti a gondolat, hogy szépnek vagy éppen különlegesnek tartok valakit, aki őt valami oknál fogva idegesíti, ugyanakkor az is megvan, hogy ez nem rólam, ellenkezőleg, nagyon is róla szól. Mintha az óriási magabiztosság alól mégiscsak kibukkanni látszana némi kis önbizalomhiány. Persze, Hollywooddal van a baj, semmi esetre sem mással, tudjuk ezt mindannyian. Rajtam is azért van annyi tetoválás, mert olyan felhőtlenül jól éreztem magam a bőrömben, mikor elkezdtem. - Azért én megfürödnék benne - jegyzem meg oldalra szélesedő vigyorral, majd horkantok egyet, és a fejemet ingatva jóízűen nevetni kezdek. Imádom, hogy csípőből tagad és még ott is megpróbál kiskapukkal játszani, ahol szerencsétlenségére sajnos nem lehet. Sóhajtok, majd az ajkaimat megnedvesítve bólintok egyet. - Igazad van - engedek neki, már csak a tisztesség nevében is, de a szám csúnyán szemtelen, ügyvédjelölthöz pompásan illő széles mosolyra húzódik. - Egy szóval sem mondtad. Valójában minden megszólalásod a megkísértésemet célozza. És ha csak a verbális kommunikációról lenne szó... Ejnye, ejnye, ciccegek finoman, a hangom és a vonásaim azonban elárulhatják neki, hogy koránt sem bánom a flörtöt, nincs ellenemre a sikamlós témaválasztás, sem az a tekintet, amivel olykor-olykor sikerül rám néznie. Hiszen előfordulhat, hogy most én is pont úgy nézek őrá. Összetéveszthetetlen, szúrós, fénylő szemekkel. És tessék, már meg is érkeztünk. Helyben vagyunk ismét. Nem szeretném hangosan is kimondani, de kezdem azt hinni, durván rossz irányt vettem ezzel a jogdologgal, és pszichológusnak kellett volna mennem. Van egy olyan sejtésem, hogy Minából meglenne az alap, de még a mesterképzéshez szükséges szakdolgozati anyagom is. - Kínosan semmilyen? Nem is tudtam, hogy olyan is lehet valaki - felelem nyugodtan, élvezve ahogy a csónak gyengéden ring az alig sodrozódó tó vizén. Ráadásként még a Nap is pont jól melegít, és a társaságom is kellemes (habár egyértelműen bolond) - az a helyzet, hogy a bogolyfalvi pályafutásom ennél jobban nem is kezdődhetne. - Az első szerelmem egy hetvennyolc éves néni volt - tromfolok rá flegma lezserséggel, mintha amúgy tényleg büszkeséggel töltene el az Irénke nénivel való kapcsolatom. Mondjuk... nem tudom, mit izélek ezen, mikor így is van. Hát milyen meséket olvasott nekem, hey, és még gobelint hímezni is megtanított! Na, ha valamire, akkor erre büszke vagyok. Higgadt pókerarccal figyelem Minát, minden vonásom komoly, egyedül a számszéle reszket kicsit, de csak abban az esetben nevetem el magam, ha úgy látom, sikerül feloldanom a másikra hirtelen rátörő nyomott, zárt hangulatblokádot. Hihetetlenül hullámzó és hihetetlenül szeszélyes ez a nő. Kábé mint a Hét Tenger együtt véve - se.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. október 3. 07:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=818352#post818352][b]Romhányi M. Áron - 2020.10.03. 07:12[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámElárulhatnám Minának, hogy engem a nők azon csoportja, amely minden félnótásnak - beleértve engem is, természetesen - felkínálja magát, fikarcnyit sem érdekel, de az alig hallható, mellékesnek szánt megjegyzés helyett inkább amolyan kösz'szépen-féle cinkos félmosolyra húzom vastag ajkaimat, majd hátamat a csónak falának vetve, kíváncsiságtól fülledt, már-már szúrós szemekkel kezdem figyelni őt. - Örömmel hallom - bólintok oldalra billenő fejjel, és mint aki még életében nem tette be lábát színjátszó szakkörre, mesésen rosszul előadott merengéssel, de legalább összehúzott szemöldökeim alól folytatom. - Rosszul is érezném magam, ha már az ismeretségünk ötödik percében el kéne utasítanom téged.Még halkan felsóhajtok, még tekintetem az övére emelem, de ha egy szempillantás alatt semmivé váló pillanatra hittem is, nem bírom ki, a következő levegővételnél már ajkaim között kidugott nyelvvel, és olyan mohó tekintettel nézek a csónak túlfeléből engem fürkésző nőre, mintha szavaimmal ellentétben most azonnal fel akarnám őt falni. Hiába, a szemtelenség mint általában, úgy most is győzelmet arat felettem. Aztán mond valamit, amitől egy pillanatra megdermed bennem az élet. Akaratom ellenére gondolkodtat el, ami meglepően ritkán fordul elő, hiszen a legtöbb ember egyébként sem képes magára vonni a figyelmem - főleg nem hosszabb időre, az érdeklődésemet már meg sem említve. A legtöbb ember a rossz kérdéseket teszi fel, és a jók helyett azokra keresi a választ. - Mennyi? Hét milliárd ember él ma a bolygón? - kérdezem mindinkább magamtól, mint tőle, de a pontos adatra magasról téve, szinte azonnal folytatom is. - Fizikai képtelenség, hogy ennyien érvényesülni tudjunk. Ilyen módon. És hidd el, a gyerek meg a család sem válik minden esetben értékké. Kérdezd csak meg apámat - vigyorodom el szélesen, és mutatóujjammal a csónak szélét ritmusosan kocogtatva kezdem fürkészni Mina arcát. - Egyébként is, kit érdekel, mi lesz miutánunk? Miért kellene bárkinek is emlékeznie ránk? Félelem helyett inkább told fel maximumra az intenzitást, élj, amennyire lehetséges, aztán engedd el. Máskülönben viszont meg kell mondanom, igazán kedvelem benned, hogy egy ilyen drámai felsorolásba is képes voltál belecsempészni némi pornót.Vállaim megrázkódnak, ahogy szórakozottan nevetni kezdek. Fejemet hitetlenül megcsóválom, aztán apró sóhajjal Minára pillantok. - Mivan, Baba Vanga - jegyzem meg ciccegve, a pillantásomat még véletlenül sem választva el a másiktól. - Oké, vagy Bagolykőnek van a legjóképűbb jóslástan tanára vagy über máker vagy, de akkor irány Pest meg az első szembejövő lottózó...
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. október 3. 09:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=818363#post818363][b]Romhányi M. Áron - 2020.10.03. 09:22[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámÚgy megszólalnék, úgy, de úgy kimondanám, hogy tégy próbára, valami mégis visszatart. Hiába nézem a csónak másik végében ülő lányt; hiába takarja testét fikarcnyi anyag és hiába tűnik a szokottnál sokkal nyitottabbnak. Hiába beszél magáról ennyire nyíltan, hiába mond el ennyi mindent, az idegen fülnek és idegen szemnek hiába tűnik önmagát felfedő és kiadó, akár mindenki előtt őszintén kitárulkozó nőnek. Valami azt súgja, hogy a lényeg bent marad, az alig takart, mutatós test, a vékony, törékeny csontok mögött, és úgy érzem, azt, amit mond, amit belőle kapok, azzal odabent, a lelkében hagyott, az ott őrzött lényeget takargatja. Nem az őszinteségét kérdőjelezem meg - éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ha valaki, hát ő az. De valami furcsa, valami mégsem egészen klappol vele kapcsolatban. - Soha nem tudjuk meg - viszonzom szemtelen vigyorát, és szemöldökeimet kérdőn felhúzva ciccentek egyet. Így jártunk.Miközben hallgatom, a képzeletem dolgozni kezd, és önkéntelen is magamat látom gyerekként, ahogy hazamegyek és az ebédlőasztal szélére teszem azt az épp az imént felhánytorgatott hitvány félévit. Durva, de még Katit és Borit is látni vélem, pedig egyet sem ismertem soha. Nem semmi a csaj, gondolom elismerően, halványan oldalra húzott szájjal. - Szerintem most mondtad ki a kulcsszót - felelem rekedten, aztán megköszörülöm a torkom, és ha nem szólal meg, folytatom. - Az az egyetlen, vagy inkább az igazi problémád, hogy nem érzed magad egésznek. Amúgy annyira mindegy lenne, mit hagysz magad után, mert lekötne az életed. Várj - emelem fel gyorsan a mutatóujjam, mielőtt még hevesen közbevágna, és csúnyán megmagyarázná, amit én is tudok, hát hogyne tudnék?! - tudom, tudom, most is az életed köt le. Csak rossz sarokból nézed.Hinnye, ezt az éleslátást, édes fiam, Romhányi-Coelho Mózes! Nem kérdés, hogy Mincsi is roppantmód értékelni fogja, milyen tisztába kerültél az életével röpke egy óra alatt, és csöppet sem fogja bánni azt az igencsak elhamarkodott döntését, miszerint egy csónakba ül veled. Végülis, belefér. - Tiszta Mindhunter - vigyorgok teljes kényelemben ott az alvégen, és mintha bárki is kérdezett volna, kezdek el a sorozatról beszélni. - Nézed? Tegnap kezdtem el. Arról szól, hogy a muglik miként kezdték el vizsgálni a sorozatgyilkosok viselkedését. Ne vedd sértésnek, de az az érzésem, hogy neked tetszene. A hangulata meg... úgy az egész.Aztán jön a következő faszomkérdés; mi lennék, ha bármi lehetnék? Hjaj, úrjézus, ez a nő! Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem foglalkoztatott ez a kérdéskör. Merthogy állandóan ott motoz az agyam sötétebbik, hátsó szegletében. Részben ezért is kezdtem tetováltatni; hogy elinduljak a saját utamon, ami eltér az átlagostól, a megszokottól, mindenki másétól, ami az enyém, amit különlegesnek és issssszonyúan unique-nak érzek. - Ácsi - kiszélesedő mosollyal nézek át Minára, és feljebb emelt állal megingatom a fejem. - Attól, hogy te így elsőre mindent és azonnal típus vagy, én még kurvára nem ismerlek téged. Tudod, az van, hogy a szüleim arra tanítottak, hogy eleinte tartsak egy kis távolságot, aztán majd szépen, idővel. Nemt'om, számomra ez elég privát cucc. Érti?
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. október 26. 15:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=820124#post820124][b]Romhányi M. Áron - 2020.10.26. 15:20[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámPillantásom követi az övét, ami anélkül, hogy tudná: figyelem, a tó tükréhez vezet. Fogalmam sincs, milyen messze jár, merre réved, hogy a vizen megcsillanó napfolton és az apró, színes halakon túl mit lát, csak azt érzem, hogy egy ideig nincs itt a csónakban velem, ahogy azt is, hogy nincs jól, ezen pedig lássuk be, aligha tudok változtatni - még csak közöm sincs hozzá, nem is ismerem. Véleményem ettől függetlenül persze van, hát hogy is ne lenne(?!); egyrészt: még a fogykosok is tudják, hogy a szerelmet okosabb dolog messze elkerülni, másrészt pedig, ha már az első opciót nem sikerült abszolválni: - Azt mondod, sosem tetted meg - nézek át rá a csónak túlfeléből. - Akkor éppen ideje, mhm? Az mostanra világos, milyen nem megtenni. Most jöhetne az Option B, azaz, hogy kilépsz a komfortzónádból, összecsomagolsz mindent, amit magad mögött kell hagynod, és elindulsz egy új, tökismeretlen úton. Vagy kérhetne segítséget is, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, enélkül is tuti, hogy sokszor kezdeményezett orvosi jellegű beszélgetést vele az anyukája. De egy külsős, valaki, aki nem ismeri, néha félelmetes, tűhegynyi pontossággal talál bele igen-igen fájdalmas pontokba. Ez még nekem is megvan. A pszichológia meg a jog, kérem alássan, mindkettő fájdalmas és pontos. Nincs kecmec, az igazság csak úgy tolul az arcodba, te meg csak ülsz ott, és nem érted, eddig miért nem értetted. Horkantva nevetek fel, míg elfordulok tőle. Pillantásom a közeledő stég korhadt léceire esik, fejemet bosszúsan ingatom. - Hát te tiszta hülye vagy - mondom egy lélegzetvételnyi idővel később, és szúrós tekintetemet visszavezetem őhozzá. - Attól, hogy valami nem jött össze, még nem kéne ennyire mélyre temesd magad. Gondolj már arra is egy kicsikét, aki megpróbál majd kiásni, hey. Lehet, érzéketlen vagyok. Lehet csak az a baj, hogy még nem igazán éreztem úgy senki iránt (bár a jogot minden ismerősömnél jobban kedvelem - mármint, nem az ismerőseimnél kedvelem jobban, hanem annál, amennyire ők kedvelik), de nem tudok úgy gondolni valamire vagy valakire, mint egyetlen és kizárólagos lehetőségre, útra, célra, mikor mire. Hiszen a világunk hatalmas! Telistele számtalan sansszal és alternatívával, amivel élhetünk. A találkozások száma nagyjából végtelen, és az, hogy mit kezdünk velük, egy az egyben rajtunk áll. Sokáig nézem Minát, hagyom, hogy beszéljen, közben nevetve csóválom a fejem, többször felsóhajtok. Nem értem, de azt hiszem, nem is az én feladatom kibogozni őt az óriási maszlagból, amit maga köré gyűjtött. Viszont bírom a Mindhuntert és a karácsonyi moviek nálam is mennek nyáron. - Nézzük - bólintok rá mosolyra nyúló ajkakkal, azután ismét nevetni kezdek. Hangosan, hogy lehetőleg még a stég fölött tanuló párocska is hallja, nem csak bájitaltanból meg mágiatörténetből áll a világ. - Rozsdás üstalj, te tényleg nagyon hülye vagy! - mondom az előbbihez képest már egy egészen másféle hangszínt megütve, és még a fejemet is hátradöntöm néhány pillanatra, miközben vállaim meg-megrázkódnak, míg végül hjajjogva meg nem törlöm a szemem, és a nevetéstől elpilledve sóhajtok egy utolsót. - Amúgy meg... rohadjak meg, de benned komolyan elveszett valami jóstulok Baba Vanga, vagy ha nem, akkor ismersz. Kész, rejtély megoldva. Valld csak be, hogy ismersz, ha? Túlságosan is jó érzékkel találsz bele életem legkényesebb pontjaiba, huminyumi. Feljebb araszoló szemöldökkel, kissé talán szúrósan is nézem őt, mintha így, csupán a tekintetem erejével akarnám rábírni a hátborzongató beismerésre: követ engem! kutakodik utánam! ismeri a családom! a húgomat megkötözve, étlen-szomjan tartja pincéje sötét fogságában! Ja, hogy izé, nekem nincs is húgom? Hoops. Na de a lényeg: először beletrafál Irénke nénibe és a kisunokájába, Ninácskába, most meg felhozza a szörnyűséges paptémát? Mindez véletlen egybeesés volna? Ühmhüm. Meglátjuk.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia offline RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
Írta: 2020. október 29. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=820322#post820322][b]Romhányi M. Áron - 2020.10.29. 11:38[/b][/url] M I N C S Idouble darkness || nézz rámNem kérdőjelezem meg amit mond. Nem tudom, hogy az elszántság miatt, ami hangjában cseng vagy a tó vizét olyan átszellemült, meghitt áhítattal figyelő tekintete az oka, de ide a rozsdás bökőt, hiszem minden szavát. Tudom, hogy most legszívesebben összecsomagolna és még ma elindulna megkeresni a világ legvégét, hogy aztán apróra gömbölyödve éppen azok elől bújhasson egy paplan alá, akikkel egyébként a leginkább lenni szeretne. Abban is biztos vagyok, hogy ha megtenné sem találná meg számításait. Mert a vágyott béke nem a világ legvégén van, hanem bennünk - vagy van, vagy nincs. Általában pedig nincs. Nemcsak őbenne, másban sem. - Márpedig valaki érted él - jegyzem meg eme hatalmas életbölcsességet, majd, amikor már kellőképpen furcsán néz rám, huncut kis félmosollyal folytatom. - Mindenki ezt mondja. Egy lélek-két test, egymásnak teremtődés meg végzet-hűhó, vágod. A mindenki pedig mint tudjuk: tévedhetetlen. Főleg falun. Jah, leginkább falun...Arról már inkább nem kezdek el beszélni, hányszor okoztam ilyen-olyan (bár azt hiszem, többször kellemes, mintsem rémes) csalódást embereknek - legtöbbször nőknek -, amikor kiderült, hogy a kissé rajzos külcsín közel sem rejt ádáz, tanulatlan drogost, akinek egyetlen célja, hogy magával rántson minél több tisztalelkű haszonpolgárt a pokol legmélyebb bugyrai közé. Néha még én magam is meglepődök, hogy a létezésem nem csupán ennyiből áll, jé!- Ami azt illeti, az öcsémet nemrégiben szentelték pappá - mondom, pillantásom közben a lábamnál húzódó, lefordított festményre esik. - A Budanekeresdi Nagytemplomban dolgozik, ha lehet ilyet mondani, nem tudom. Előtte egy évre elvonult Tibetbe, ahol nem szólalt meg közel tíz hónapon át. Nem írt levelet, nem jelentkezett, itthon azt sem tudtuk, életben van-e még. Iszonytató lehetett, bár állítja, hogy sorsfordító volt az az időszak, és hogy akkoriban volt a legmélyebb kapcsolata Istennel és önmagával is. Szóval...Ki tudja, nem igaz? Szerencsés vagyok, hogy van egy olyan testvérem, mint Martin, aki miatt nem nekem kellett kikötnöm Tibetben, és aki miatt nem nekem kellett átvennem Gellért atya papi tisztségét Budanekeresden. Ha ő nincs, apám valószínűleg nem ad más választási lehetőséget, és akkor ma nem védőügyvédnek tanulok, hanem Isten egyik földi helytartójaként szolgálom a vallást, amiben még csak nem is hiszek. A vallást a történelem és politika szülte, amely lehetővé teszi olyan pénzek államivá mosását, amihez szegény emberek ártatlan vére tapad. Vállaimat végül könnyedén megvonva nevetek fel, s visszafordulva Minához összehúzom a szemöldökeimet. Szőkéket? Vöröseket? Fehér bőrűeket? Telt ajkúakat? Mivan? - A barna nem is játszik? Kár... - kérdezek vissza vonásaimban mímelt csalódottsággal, majd fejemet teljesen hátradöntve a napsütötte, világos eget kezdem bámulni. Mincsi gyantázós megjegyzésére aztán önkéntelenül is horkantok egyet, hogy rögtön utána hangosan nevetni kezdjek. - Én is találtam már ott magam a krémrózsaszínűre festett kozmetikában, és ültem a pihepuha plédekkel megrakott szülőágyon, míg a forró gyanta méltóztatott rendesen meghűlni.Hozzátehetném, csak hogy a nő fejében ne legyenek felesleges kérdések, hogy amúgy nem, nem járok minden második pénteken kozmetikushoz, hogy kicsinosítsa a... ki tudja mimet, épp csak akkor bukkanok fel a csilingelő ajtóban, amikor megvan a következő időpontom a tetoválószalonba. Lehet buzis, de ezerszer inkább választom a gyantát, mintsem a művész eldobható borotvával szaladjon végig a testemen. Grrr, még a hideg is ráz tőle, pedig ez csak egy gondolat. Igaz, egy határokat feszegetően undorító, rémes gondolat.
|
|
|
|