36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 15. 13:50 | Link


o u t f i t


Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. április 15. 16:50 | Link

Adél
valahogy így

Nyugodt szívvel bízza alkalmazottjaira a csárdát a legtöbb esetben. Aztán amikor jön a panasz valakire, mert nem úgy szolgált ki, ahogy azt elvárták, vagy éppenséggel az állításuk szerint Cruciatusszal fenyegetőzik, akkor már muszáj az asztalra csapni. Vagy hát kellene, de Niko csak az egyik távoli és mindenki előtt titokban tartott munkájában ilyen vasmarkú. Itt a csárdában inkább elbeszélget a pultosaival és megkérdezi, miből indult az egész.
Ez a kora esti randi Adéllal erről szól. Mondjuk arról is, hogy már ideje kimozdulnia Nikolainak is. Mióta jó idő van, még egy órát sem töltött a szabadban, állandóan mozgásban van, így épp itt az ideje, hogy felvegye a hétköznapi ruháját és egy üveg borral a kezében ellátogasson a megbeszélt pontra.
- Bocs, hogy késtem. Le kellett vinnem a kutyákat - szabadkozik amint odaér a nő mellé.
Nem, esze ágában sem volt magával hozni ide a két vérebet. Még a végén a tóból kellene kihúznia őket és oda lenne a pihenés, márpedig elsődlegesen ezért jött. Miközben leül Adél mellé, a bort is lerakja a stég labilis deszkáira.
- Bassza meg. Poharat nem hoztam. Üvegből is jó? - emeli rá a tekintetét.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 15. 17:05 | Link


o u t f i t


Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. április 15. 18:29 | Link

Adél
valahogy így

- Most mutogassam én is a kockáim? - vigyorogva méri végig a nőt.
Nem titok, hogy van kémia kettejük között, vagyis egymás előtt biztosan nem tudják titkolni. Elég egy pillantás és felfedezhető. A határokat viszont nem fogják átlépni.
- Ha nem lenne feleségem, biztos elvennélek - nevet fel.
Egy jó sörre sosem mondana nemet, így nem kizárt, hogy a bor mellé élni fog Adél ajánlatával és felpattint egy üveggel. Elvégre ez a szabad estéje, amikor nem a munka van főszerepben, csak egy annyiban, amennyiben muszáj jelen lennie.
Miközben dugóhúzóval kiügyeskedi az üvegből a dugót, felpillant a mellette ülőre. Hosszan sóhajt fel, de csak azután óhajt válaszolni, hogy belekortyolt az italba. Finom, édes vörös, mert Niko azt szereti.
- Miért, nem hiányozhatnál? - kérdéssel felel első körben, majd elmosolyodik. - Panaszkodtak a vendégek, hogy megfenyegetted őket Cruciatusszal. Van ennek igazságalapja, vagy ahogy sejtem, kellő alkoholmennyiség után kreálták ezt a vádat?
Szemöldökét felvonva várja a választ, miközben tekintetével elidőzik a nő arcán. Mosolyog rá, mert úgy érzi, most jó helyen van.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 15. 18:48 | Link


o u t f i t


- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. április 19. 12:26 | Link

Adél
valahogy így

Nem túl szégyenlős a csárda tulaja, könnyedén rántja fel a pólóját és villantja meg a hasát. Nem egy igazi kigyúrt állat, de látszanak a kockák vonalai, csak hát elég fehér is az a pocak.
- Jó, de hát a főnöknek sincs ingyen a pia - forgatja meg a szemét miközben beszél.
Jó is lenne, úgy lenne részeg minden alkalommal, hogy egy knútot sem kellene kiadnia érte. Egyelőre viszont nem a mástól kunyerált sört, hanem a bort akarja megkóstolni, de hát egyesek elterelik a figyelmét. A mosoly szép lassan rajzolódik ki az arcán miközben az a pillanat egészen hosszan tart. Nem zavarja, hogy Adélra ilyen hatással van, általában minden nővel ez történik, és hát köztük még a kémia is működne.
- Baszki Niko, ki fogsz csinálni - vigyorogva kezdi utánozni elvékonyított hangon a nő dumáját.
Végül felnevet és bele is kortyol a borba, ha már kinyitotta és a másik szerint iható. Ha Adél mondja, el is hiszi. Hát vagy nem. Nőknek soha semmit.
- Azta, Adél, milyen bölcs vagy ma. Mindjárt el is tekintek az ejnyebejnyétől - továbbra is vigyorog, csak már részben a bor miatt is.
Míg az üveg száját csókolgatja, végig a nőre és a magyarázatra figyel. Alig emelkedik meg a szemöldöke, meg hát az ejnyebejnye is elmarad.
- Győzz meg, miért ne rúgjalak ki?
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 19. 14:21 | Link


o u t f i t


Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. április 19. 14:21
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. április 24. 15:57 | Link

Adél
valahogy így

- Hogy beszélsz a főnököddel? - nevet fel hangosan.
Nem szokott úgy utalni magára, mint főnökre, sosem érezte úgy, hogy attól bárki felett lenne. Viccelődni szabad ezzel, komolyan a beosztottjai fejéhez vágni viszont...hát maga alatt vágná a fát rendesen. Elég, ha a vendégek okot adnak a bosszankodásra, nem kell, hogy még ő is ossza az észt.
Aztán a felsorolásra köhögni kezd a félrenyelt bortól. Nevet és köhög egyszerre, néhány percig szóhoz sem jut.
- Nem volt más - nem fogja megadni azt az örömet a nőnek, hogy dicsérgetni kezdje a tulajdonságaiért.
Gondolhat mást, tudja Niko, hogy kit miért választ maga köré, de ez inkább megérzés. Akit nem ismer, nem tudhatja előre, milyen lesz vele együtt dolgozni. Szerencsére azt elmondhatja, eddig jókat sikerült választania.
Félig felvont szemöldökkel fordítja fejét Adél felé. Mosolyra készteti a kis akció, de semmi komolyat nem mozgat meg benne. Persze eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha, nincs a közelben senki, és amúgy is csak behívhatná az irodába...de nem, ez a kis szikrázás addig jó, míg jól működik.
- Igaz. Nálad jobban még Anna sem tud törölgetni - feleli vigyorogva.
Az üveget leteszi, aztán egyet gondolva kinyújtja kezét, át a stég deszkáin, hogy megnézze, milyen a víz. Hűvös, nem lehetne benne még fürdeni, de ettől függetlenül szemöldökét vonogatva néz a szomszédos nőre.
- Na, beleugrasz?
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 1. 13:41 | Link


o u t f i t


Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 1. 13:44
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. május 11. 19:51 | Link

Adél
valahogy így

Nem igazán érti, mi baja lett hirtelen a nőnek, de hát...nők. Mindig képesek így viselkedni, ha ad rá az ember okot, ha nem. Ő csak kicsit húzza az agyát, de nem csinál semmi rosszat. Rá is hagyja, ő aztán nem fog erre rákérdezni, magyarázkodni meg főleg nem. Szeretné nyugalomban fogyasztani a bort, meg aztán a sört, amit Adéltól lopni fog.
- Beszari - állapítja meg.
Elvigyorodik, de úgy látszik, minden hiába, most tényleg semmi nem jó. Annyiban is hagyja, elpillant a tavacska másik oldalára, ahol felbukkan néhány futó egy kutyával. Nem érdekes, de a vitatkozásnál jobb.
Aztán mégis visszafordul a nőhöz, felvonja szemöldökét és értetlenül hümment egyet.
- Menstruálsz, vagy mi? Mi rosszat mondtam?
Védekezően feltartja a karjait. Felszusszan miközben visszahuppan mellé. Bocsánatkérésre ne számítson, ez nem az a nap. Meg nem is az az ember.
- Ti nők, komolyan... Megdicsérlek, bort hozok, de genyó vagyok. Hát bazdmeg.
Még ha máskor egy más ember lenne, azt mondaná, igaza van Adélnak. De nem, így ismerhette meg akkor, amikor beszállt a csárdába és nem egy kedves kis tenyérbemászó figuraként.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 11. 20:22 | Link


o u t f i t


Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 11. 20:29
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. május 12. 18:22 | Link

Adél
valahogy így

- Jól van akkor.
Niko ennyiben hagyná, igazából már az sem érdekli, ha Adél most fogja magát és elmegy. Ő csak egy nyugodt estét szeretett volna, de nagyon úgy látszik, hogy ezt nők környezetében nem lehet megvalósítani.
Akkor viszont már igencsak nagyot néz, mikor ez a hárpia fogja magát és az ölébe ül. Felszökik a szemöldöke és fejét oldalra biccenti. Nem fogja odébb lökni, sem elzavarni.
Szó nélkül, a borosüvegből tovább kortyolgatja hallgatja. Hiányzik még neki egy szerelmi dráma, aminek ő a főszereplője, igen. Enélkül nem is lenne teljes az élete, még ha nyilvánvaló is, hogy mindketten vonzódnak a másikhoz.
- És mit szeretnél, mit kezdjek a helyzettel? - teszi fel a nagy kérdést. - Te is tudod, hogy nem fogjuk átlépni a határt, még ha beszélünk róla, akkor sem.
Ő a nővel ellentétben meg tudja őrizni a hidegvérét. Néha. Az ilyen esetekben legalábbis.
- Figyelj Adél, nincs szükségem a drámára, otthon is csak az megy és hogy őszinte legyek, tököm tele a nőkkel. Úgyhogy talán jobb, ha most megyek.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 16. 16:07 | Link


o u t f i t


Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa