Layla Robillard Egyetemi hallgató
Kayla Nyuszi offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 190
|
Írta: 2024. április 22. 11:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877401#post877401][b]Layla Robillard - 2024.04.22. 11:36[/b][/url] Lafayette Franciaország | Robillard-Saint-Venant lak | egy évvel korábbanSzeretnélek szeretni, de nem tudom, hogy kell...
| |
| Ezt a hozzászólást rémes emlékek kísérik, melyek a mai napig kísértenek. Emebertelen, kegyetlen, űzhetetlen démonok ostromolják, s bár neki nincs választása, neked van: lenyitod-e? Ha nem félsz a szexuális tartalomtól és megérted, hogy ez valakinek nehéz lehet, betekintést nyerhetsz, nincs más dolgod, mint... KATT. |
Ugyanolyan szenvedélyesen viszonozza a csókot, ahogyan kapja, egyik kezével a fiú felkarjába kapaszkodik, míg a másikat a nyaka köré fonja. Érzi, hogy most meg fog történni, hogy most végre átlendül a határon és sikerülni fog. A ránehezedő férfitest tüzet szít lényében, vágyik arra, hogy megtörténjen. Szemeit lehunyja, lábait Lafayette dereka köré kulcsolja és próbál beleveszni a pillanatba... Csakhogy nem igazán sikerül. Amikor ajkaik elválnak egymástól és a levitás a nyakát kezdi csókolni, végigfut hátán a hideg. Annyira gyengéd és óvatos, olyan finom és játékos, mégis, ahogy halad lefelé, a mellei felé, szinte érzi, hogy minden érintés marássá változik. Élvezni fogod. Légzése gyorsulni kezd, s bár nem fojtogatják, mi több, nem is érnek nyakához, érzi, nem kap lassan levegőt. Csak kapkod az oxigén után, ahogy tette akkor is, de nem jut el tüdejébe - ez a fajta reakció pedig jelezhetné akár azt is, a fiú jól csinálja. Próbál magára parancsolni, hiszen ő nem Nathaniel, tudja, hogy ő nem fogja bántani, de egészen más mindezt tudni és más megélni. Az emlékek olyan könnyen gennyedznek szét elméjében és fertőzik meg a vágyat, hogy nem képes reagálni. Lafayette semmit sem tesz rosszul, azt hiszi, Layla még érintetlen, mert a lány képtelen volt elmondani, mi történt vele korábban. Összepréseli ajkait, ahogy a fiú egyre lejjebb ér, amikor pedig csipke alsóneműjét óvatosan lejjebb húzza, összerándul és keservesen felkiált. - Neee, kérlek, ne! Kérlek szépen ne... - az elején még csak ijedt volt, de mire a végére ér, már a hangján is hallatszik, ahogy könnyei patakzanak arcán. Retteg. Borzasztóan retteg.
|
Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
|
|
|
Charon I. Yaxley Diák Levita (H), Negyedikes diák
rabid dog offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 76
|
Írta: 2024. április 27. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877618#post877618][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.27. 22:08[/b][/url] DamianValami fancy étterem kerthelyiségében ücsörög. Fehér asztalok, pasztell színek, fehérre festett fa-vázakon felkúszó zöld növények - melyek a felettük árnyékot adó boltívet is benőtték, és a zöldet megtörő élénklila orgonák enyhe illata. Ez egy kellemes és romantikus hely.. .. lenne. Ha nem az az ember ülne vele szemben, akivel a legutóbbi veszekedésük után egy percet sem akar tölteni. Ha rajta múlna, nem is ülnének itt: az elmúlt hetekben, mióta kijelentette, hogy "we are done", egyetlen kisujját sem mozdította a Flaviuért. Volt ezer más dolga, lefoglalta magát, többek közt a szülei győzködésével. Megmutatta a veszekedés emlékeit, hogy mit mondtak rá. Megmutatta a beszélgetését Adéllal. Meg akarta értetni az otthoniakkal, milyen egy vállalhatatlan légkör ez, vállalhatatlan emberekkel - és bár látott némi megértést, sőt, valahol a "pondró" résznél némi indulatot is a szülein, megkapta a maga reality checkjét is az egész felfordulással kapcsolatban. Hogy hiba volt elsőre elhinnie és még további következtetéseket levonnia. Hogy a konfrontációja, hogy az anyját idézze: "was not classy at all". Hogy hivatalosan meg sem történt az eljegyzés, és bár ha igaz lenne a történet, valóban nem vetne rájuk rossz fényt, és megértik milyen fontos Charonnak a család, de nem lehet ennyire heves ilyen kevés bizonyítékkal. Összességében a lánynak az volt a benyomása, hogy nem adtak neki igazat, és hogy a jegyesség továbbra is a terítéken van. Ettől még jobban elment az életkedve. Csak utólag jött rá, hogy akár tudat alatt is, de mennyire akart kapaszkodni ebbe a botrányba. Mennyire jól jött ez volna számára, ha tényleg több időt áldozott volna rá, és talált volna fogást.
Bezzeg most ülhet itt a kerthelyiségben, néma csendben, előtte egy csésze kávéval, amit már korábban rendelt. Az volt az első és egyetlen alkalom, hogy megszólalt itt az asztalnál. Tudja, hogy mit várnak tőle a szülei és a másik fél szülei is, de nem jön a szájára. Nem érzi magát hibásnak annyira, hogy őszintén bocsánatot tudjon kérni. Heves volt? Igen. De okkal volt az! Az ajtót sem sajnálja, kicsit sem, kétszer is figyelmeztette Flaviut. Száraz érdektelenséggel bámulja a csészét a kezében.
|
|
|
|
Elsie Rose Krise Mestertanonc Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
katasztrófa offline RPG hsz: 44 Összes hsz: 50
|
Írta: 2024. április 30. 09:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877818#post877818][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.30. 09:55[/b][/url] Flaviu Birtok Varsó közelében, Lengyelország | hétvége | otthonédesotthon
Nem vagyok én sűrű látogató erre. Most sincs különösebb okom hazajönni, talán csak annyi, hogy megragadom a lehetőséget, hogy kiszabaduljak egy kicsit a faluból, de szinte át se lépem a küszöböt, és már érzem, ahogy a hatalmas falak fojtogatnak. Pedig aztán... semmi okom nem lenne rá, és nem is értem magam, hogy miért kényszerítem magam ilyesmire. Persze letudom a köröket a szüleimmel, de aztán a szerelmemmel együtt megyek a szobámba. Nincsenek igazán nagy elvárásaim, és azt is el kell ismernem, fényévekkel jobb itt, mint a nagyinál. Oda szintén csak cipelni tudnak, magamtól a Krise birtoknak még csak a közelébe se mennék. Annak viszont örülök, hogy Dami is jön, talán még Alináék is felbukkannak, ki tudja. Tök rég volt már, hogy együtt hesszelt volna az egész család. Nem sokat bíbelődök, ilyen kipakolással, nem is hoztam magammal sok cuccot, és nem is tervezek a Flaviu birtokon kívülre menni ezen a hétvégén, így hamar kényelmesbe vágom magam, hogy aztán Diorral lemenjünk a tóhoz. Dami szeret ott lenni, fene tudja miért. Amint meglátom ott, alattomosan lopakodok mögé - sose szokott beválni - és ölelem át. Ő tényleg hiányzik nekem. - Annyit jársz ide, hogy nem is értem, minek neked lakás a városban. Nekem adhatod - osztom meg vele az ötletem vigyorogva. A bátyám hetente megfordul itt, azt tudom, így nem értem, miért költözött el egyáltalán.
|
|
|
|