A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849982#post849982][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.07.26. 15:06[/b][/url]

Amikor nekivágott ennek az útnak - a hangszereivel, két kütyüvel és egy kis hátizsákkal - tudta, hogy teljesen lutri, amibe bocsátkozik. Komolyabb tervezés, alapos felkészülés nélkül indult el, s talán emiatt nem is akadtak a nyomára. Valahol táskája mélyén ott lapult a telefonja, gondosan kikapcsolt GPS-szel, gyakorlatilag csak fényképezéshez és végszükség esetére. Vonattal indult el, de utazott azóta már mindenen, kamiontól személykocsin és tehervonaton át traktorig. A kezdeti idegesség hamar lehullott róla, mintha azt is otthon hagyta volna. Nem maradt mit féltenie. A lanton kívül nincs nála érték, s a legtöbben azt sem ismerik fel; a pénze legfeljebb némi szállásra, az út következő szakaszára kiszámolva. Három nyelvet beszélt, s fordítója segített neki megérteni minden mást, mert azt mindenképp tudni akarta, ha háta mögött vagy tudta nélkül valaki beszél róla. Aludt padon, volt, hogy két-három napig nem mosakodott. Néha zenéért cserébe sört kapott, egyszer-kétszer meghívták meleg ételre, gyakran kerülte el utolsó pillanatban a rendőröket, sietősen távozva. Egy ponton elfelejtett félni.
Az olaszok sziesztáját is megszokta, mire Rómáig ért, elvesztegetett idő helyett arra használva, hogy hűvösebb zugokban aludjon vagy megfelelő helyet keressen későbbre. Nem igazán foglalkozott vele, hol szükséges engedély, inkább ügyesen lavírozott és egyezkedett. Aztán késő délután, amikor az emberek elkezdtek az utcákra szállingózni és megindult ismét az élet, leült a pokrócára valahol és rákezdett a dalokra. Javarészt gitáron játszott, könnyedebb, népszerűbb melódiákat, s csak mikor összeszedett annyit, amire szüksége volt, állt tovább. Az új ponton nem tett ki gyűjtőt, hogy senki se zaklassa miatta; helyette a lantot vette elő (ugyanazon megbűvölt tok másik oldalából) és azokat a dalokat, amiket nem vagy alig ismertek mások. S ritkán előfordult, hogy egyik vagy másik boltos behívta játszani, vagy hogy valaki beszédbe elegyedett vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850115#post850115][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.07.28. 21:15[/b][/url]

A színpadhoz legközelebb eső asztalon egy apró, francia és arab felirattal ellátott táblácska jelzi, hogy foglalt - ide irányítják Romant, ha Sébastien névre kérdez. A hely ötvözi magában a modern nyugat által preferált elrendezést és kelet színvilágát, mintáit. Vendégei hasonlóan sokszínűek, bár biztató, hogy valóban arabnak tűnő ember bőven akad.
Amíg az illapot böngészi, végig szólnak az egzotikus hangszerek. Öt ember foglalja el a székeket tőle nem messze, bár meglepő módon mintha több hangszer lenne, mint muzsikus. Az instrumentális szám nem sokkal azután ér véget, hogy a pincér megjelenik és felveszi a rendelést. Kis csend áll be, aztán lantszóló csendül - a sötét hajú, görbe orrú és nyúlánk srác, aki pengeti, talán húsz lehet. Balján árgus szemekkel lesi egy öregebb férfi, aprókat bólogatva, mint aki hibát keres technikájában. A zenekar maradéka nesztelen rendezkedik, egyikük elsétál a pultig, hogy inni kérjen magának. A játékhoz aztán ének csatlakozik, s a hang hol magasba ível, hogy cirádákkal ereszkedjen alá, hol melankólikusan mély. Ugyanaz az egyszerű öltözetű, elsőre hétköznapi srác énekel, le-lehunyódó szemmel. Egyre erősödő, egyre fűtöttebb melódia, gyűjti a feszültséget és ha kezdetben nem figyeltek fel rá, úgy most többen fordulnak felé, főleg a falsetto hallatán. Azonban mint mindennek, ennek is vége szakad, az emberek figyelme pedig visszatér tányérukhoz.
Az instrumentális zene kis szünet után folytatódik, az énekes azonban még előtte otthagyja a színpadot, kezében egy jókora pohár vízzel egyenest a lefoglalt asztalhoz tartva. Enyhén meghajol, kihúzza a széket Romannal szemben, aztán leül.*
- Remélem, k-k-kedvére való az asztal,-*üdvözli vendégét, már ha annak tekintheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850413#post850413][b]Reiner Kende - 2022.08.01. 21:03[/b][/url]

Szülinap, FINA, Kitti taroló pizsamás bulija - a nyár tombol. Ebben volt Kende, aztán kijött az olaszokhoz és ők megmutatták a gyereknek, hogy milyen a pálya, amikor a nyár tényleg pörög és speedosok meg magánsulis előkészítősök még csak a közelben sincsenek. Az olaszokból elsőre csak a dude érdekelte, akivel olyan megható újra találkozást toltak, az egész tér őket bámulta. A betonon. Vörös fejjel egymás mellett kiterülve és röhögve. Részletekbe menés helyett aztán nagyon hamar Lorenzonál voltak, akinek a nevét Kende egész hamar megjegyezte, de a többiekkel idő előtt fel is adta. A szomszéd lány neve valamennyire azért megvan neki, ha már vele jöttek bulizni. Annyi gebasz van, hogy, óóóó baszod.
- Te hallod, haver - kézfeje csapódik Móricnak, feje fordul hátra, pedig már egy teljesen másik hely bárpultja előtt várják a hidratálás adta örömöket. - Frankón ott hagytuk a csajt, ahonnan kipakoltak a biztonságiak! - kiabálja túl a zenét, arca már ki van pirosodva, tincsei mindenfelé meredeznek és megspékelve az egészet: azóta vigyor épült a fejére, hogy újra lekoccolt a dudeal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850444#post850444][b]Sebastian Jared Selwyn - 2022.08.02. 18:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850539#post850539][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.08.03. 13:25[/b][/url]

A találkozó óta ügyelt rá, hogy mindig keze ügyében tartsa a telefont, de ahhoz is ragaszkodott, hogy ne törje meg felvett rutinját. Utazott, megismerkedve a Európa újabb szegletének számos utcasarkával. A fényképekről útközben lemondott, helyette helyi művészek képeit vásárolta, akvarellt és szénrajzokat.
Akár egy régi, ismerős barát tért vissza hozzá az érzés, amikor még majd' minden gondolatát egyedül fejében tartotta. Megvolt a módszere, hogyan rendezze és rendszerezze őket, s azzal töltötte estéit, hogy megszabaduljon a feleslegessé vált dolgoktól. Helyet készített mindannak, ami rá várt, amire várt.
Ma este ismét az Utazóban játszik, s az őt ide szólító hívás óta türelme mintha mélyülne. Izgatottnak kellene lennie, de valahogy más tölti ki - mintha egyszerre minden hiperéles fókuszba került volna. Mintha kívülről nézné, magát is beleértve. Az asztal Romanra vár, s le kell hunynia a szemét, hogy ne akarja egyszerre látni az egész termet. Átengedi magát a zenének, csak a dalok közt nézve fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851125#post851125][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.15. 15:26[/b][/url]

Temesvár, Északi pályaudvar


Az egyik barnára festett padon fekszik, lábait a pad támláján pihenteti, miközben a közvilágítás fényénél olvas. Úgy hajnali három óra körül járhat az idő, de órája úgysincs, hát nem nézi. Fölöslegesnek tartja, hogy folyton azt lesse, hány óra, hány perc is van éppen. Otthon a nagy falióra úgyis jelzi, mikor van ideje annak, hogy elinduljon, és mindig úgy számol, hogy nyugodtan oda is érjen, ne rá kelljen várni. Ezen felül az idő nem igazán érdekli. A telefonokat még annál is jobban gyűlöli, bár a nővére ráerőltetett egy rúnázott példányt, mert állítólag az megnyugtatja, hogy így elérhetőbb, mint ha egy bagollyal küldözgetnének leveleket, ahányszor csak hazajön a világnak ebbe az Isten háta mögötti sarkába. Na nem az állomást érti rajta, hanem a birtokot, ami még jó pár órányira van innen gyalog, seprűvel úgy huszonöt perc, viszont az alkalomra hozott zsupszkulcsot is. Annyira rendes volt, még a megfelelő hivatalból is kért engedélyt, hogy egy vámpír is használhatja, biztosítva arról az illetékest, hogy Adelina nem veszélyes, na meg akkor már azt is lejelentette, hány napot lesz itt és hol is pontosan. A bürokrácia valami förtelmes kínzóeszköz, de ha már az ember szembetalálja magát vele, kénytelen átvergődni rajta, hiába ér fel egy foghúzással. Még szerencse, hogy egyébként az itteni hivatalnokot ismeri, időnként készít neki egy-két apróbb varázstárgyat is, így nem kellett kivárnia, hogy hetekig küldözgessék egyik részlegről a másikra. A Román Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével ellátott papír is ott lapul egyébként a könyv lapjai között, de addig is, mire megérkezik a dieselmozdony vontatta vonat - tiszta szerencse, hogy ez már nem gőzös -, még olvasgat kicsit a térben lokalizáló bűbájokról. Mostanában azt találta ki, hogy a mágikus kartográfia roppant érdekes ága a varázstárgykészítésnek, és nagyon is kíváncsian vetette bele magát a létező szakirodalomba. Talán még akár alkotni is tudna valami bűbájt, amivel egész területeket vetíthetne át papírra méretarányosan, anélkül, hogy azt méricskélni és rajzolni kellene hetekig. Bele is merül a gondolatba annyira, hogy fel se tűnik, amikor az egyébként több vágánnyal is rendelkező állomásra az a vonat is beáll, amelyikre ő vár, merthogy azzal érkezik kedvenc vámpírja látogatóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851143#post851143][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.08.15. 22:20[/b][/url]

A dátumot bámultam. Hosszasan és forrongva. Onnan újra a levélre néztem, és olyan érzelmi kavalkád szaladt végig bennem, mint még soha. A szívem hevesen vert, a mellkasom járt, a fejem majd szét hasadt - egyik sem túl kellemes érzés. Úgy felkaptam a vizet, hogy mindenki elcsendesedett a szobában.
Pár nap telt csak el, mielőtt megérkezek a zajosabb, macskakővel végig pakolt úthoz. Kezemben a levél, másikban a telefonom térképe, tekintetem zizeg fel a házak falának oldalán. Cipőm alatt a kavicsok halkan morrannak nem tetszően, végül megállok az egyik épületnél, amiről potyog a vakolat. Az ablakokra nézek fel, majd tanácstalanul pillantok körbe. Fogalmam sincs melyik lesz az, nem tudom egyáltalán mit művelek. Azt sem hogy miért. Ez pedig egyáltalán nem tetszik.
Terveim szerint keresek valakit, akit esélyesnek látok arra, hogy beszél angolul, ebből csak a földszinti néni maradt, akivel activityizve térnék a göndör és rám jelenleg igen mérges lényegre. Nem egyszer írta meg, hogy mennyien ismerik a környéken, mégha ezt magamtól is kitaláltam volna… Szemöldököm rebben meg a furcsa akcentusba csomagolt válaszra, amire szükségem volt. Megköszönöm, hosszasan sóhajtva fordulok a lépcső felé és bár a kezdetleges lendületem hatalmas volt, most belassítva a lépteimen állok meg az ajtó előtt. Mellkasomból a szívem mindjárt kiszakad, akkorákat dobban. Borzalmas idegességem érződik meg azon is, ahogyan jelzem érkezésemet. Hirtelen mozdulattal, tenyérrel kezdem csapkodni két kézzel az ajtaját. Ha már itt vagyok, csináljam rendesen.
Ha nincs itthon, megvárom. Ráérek... nem mintha vizsgaidőszak lenne. A VAV előtt. Én nem vagyok normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852239#post852239][b]Kelemen Farkas - 2022.09.04. 20:03[/b][/url]

Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852991#post852991][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 15:48[/b][/url]

Schwerin
Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853809#post853809][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.03. 20:12[/b][/url]

Mióta Amélia elment a napok még jobban pörögnek. Egyszerűen muszáj úgy csinálnom, hogy így legyen, különben megbolondulok. És azt semmiképpen sem akarom, mert még túl sok olyan helyszín van, ahova nem jutottam el. Amúgy is azt tervezzük a hétvégére Lucival, hogy leutazunk a tengerpartra. Ahhoz meg épeszűnek kellene maradnom. Legfőképpen, de a pénz sem elhanyagolható szempont. Ezért pörgök az arcomon azóta is.
Éppen egy elkészült pizzát csúsztatok be a kemencébe a másik fölé, mikor a nevemet hallom. Fejemet kapom fel, aprót bólintok, majd a lengőajtón keresztül lépek ki az étterembe. Komótos léptekkel indulok el felé. Váratlanul ért a bagoly, amit kaptam a fivérektől, hogy többet nem ők oktatják az illúziót. Mérges voltam és nem akartam elhinni, de megbeszéltem velük, hogy attól még segítenek és igenis tartani fogjuk a kapcsolatot. Alek és Noncsi bácsi szeretnek engem. True fact. De ez az új...
Az asztal mellé lépve törlöm meg kezemet a fehér köténybe.
- Gondolom te vagy Seth. Móric vagyok - nyújtom felé jobb kezemet. Egyszerűbb lenne mágiát használni, hogy minden tiszta maradjon, de annyira kerülöm a mágiát itt, mint más a pestist. Nem vagyok hajlandó varázsolni az illúzión kívül, mert anélkül nem bírnám ki, és őszintén megmondom, nincs is szükségem pálcára semmihez. - Kösz, hogy kijöttél. Repülővel és vonattal több ideig tartott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853908#post853908][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 12:51[/b][/url]

Nem azt mondom, hogy pánikolok, egyáltalán nem, de, vagyis pánikolok is és dühös is vagyok. Elküldtem, hogy mit szeretnék, de nem ezt kértem, és nem azért hoztam magammal Nellit, hogy ez legyen a vége. Annyi történt, hogy túl jó beadandókat írtam a nevében, és mivel a másik két kölyök a legkevésbé sem szimpatikus nekem, akiket választhattam erre az útra. Mondjuk jobb is, mert az a másodikos, rókaképű lány meg a szülei egy ilyen banális esetnél egész biztos, hogy az egész karrieremet megölték volna.
- Biztos, hogy franciaágy?
Kérdezem végül reményvesztetten, pedig legyünk őszinték, jól látható, hogy az. Nem hiszem el, hogy ilyen helyzetbe keveredtem. Két egyágyas, egymás melletti szobát kértem. Én előadó is leszek ezen a konferencián, koncentrálnom kell, de úgy, hogy ő mellettem fekszik, nem fog menni. Sóhajtva nézem az ágyat, kínban vagyok. Azt szerettem volna, ha egy kicsit vidámabb lesz, eljön, segít nekem az előkészületekben, elmegy várost nézni, kiszakad Bogolyfalváról. De nem. Ez így nem olyan egyszerű.
- Alszom a földön, jó? Megoldjuk. Ne haragudj, én tényleg két egyágyasat kértem, vissza is igazolták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854071#post854071][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.10. 12:53[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Egyetlen napig bírta elviselni, hogy a nővére tekintete mindenhová követi, és bár nem tette fel kérdéseket, mindvégig azt érezte, hogy várja a válaszokat. Ő pedig nem igazán akart válaszolni egyikre sem. A második napon így már egész egyszerűen ide tért haza, társaságnak magával hozva Lucifert is. Adelina felől azóta sem hallott, hogy a Macskabagoly utca közepén arra kérte, menjen haza, mielőtt bántaná, az álmaiban azonban azóta is felbukkan meglehetősen gyakran. Nehezére esik eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is érez, talán leginkább megnyugtatja valahol mélyen, de ha őszinte, mégsem örül neki felhőtlenül. Ma éppen egy gyűrűvel a markában ébredt, amelyben a gömbölyded kő a holdat idézi a szürkés-fehéres árnyékokkal, és napsugarakra emlékezteti a foglalata. Arra már nem emlékszik, hogy álmában mi haszna volt, ha volt neki egyáltalán, de legalább szépnek szép. Meg egyedi, ilyen követ még nem látott. Már eltökélte egyébiránt, hogy beszél a gemmológussal, mert szeretne többet tudni a kövekről a varázstárgykészítéshez, ám ezt majd csak akkor tudja megbeszélni vele, ha hajlandóságot érez visszatérni Bogolyfalvára. Talán majd a jövő héten. Meglátja. Egyelőre csak a minisztériumot látogatja, mert a munkája meglehetősen érdekli, minél jobban beleássa magát a képességkorlátozás rejtelmeibe és lehetőségeibe. Most azonban, így sötétedés után - nemrég ébredt csak -, mivel nincs jobb dolga, a földszinten található konyhában telepedik le az asztalhoz, és egy lebegő, világító gömb - ezt is álmából hozta pár napja - lágy sárga fénye mellett vizslatja a gyűrűt tenyerén. Lucifert kiengedte, éppen ezért az ajtó nyitva, nem zavarja, hogy esetleg betéved pár rovar a fényre. Hiába a könyv előtte, nem bír rájönni, milyen kő lehet benne, a fémről legalább már rájött, hogy bronz. Meg kellene néznie, hova tűnt el Lucifer. Túlságosan is csendben van, ami sosem jelent jót se gyereknél, se kutyánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855290#post855290][b]Dr. Nahowsky Aida - 2022.10.27. 20:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855512#post855512][b]Eszterházy Diána - 2022.10.31. 19:50[/b][/url]

Az egész olyan secondhand embarrassement, de valójában nem tud igazán haragudni a szüleire, mert tudják, hogy ők tényleg csak jót akarnak neki. Ezt általában az emberek akkor mondják, amikor valami rosszat tesznek és azt igyekeznek valahogy hitelesíteni - ugyanakkor jelen helyzetben Dia tisztában van vele, hogy ... tényleg csak jót akarnak. Ilyen egyszerű. Ha belegondol, mindig úgy bántak vele otthon, mint egy kis igazgyönggyel. Csinált vad dolgokat, barátkozott fura alakokkal, nagyon nem hozta a konvencionális aranyvérű lányt, de büntetve igazából mindig csak jogos dolgokért volt. Még akkor is, mikor átküldte apja a Durmstrangba, azt akarta, hogy több felelősséget tanuljon.
Az ilyen kínos szervezett aranyvérű házasságokat is sikerült sokáig kikerülnie. Ez meg Zsófinak is köszönhető, aki beadta a derekát és teljesítette a kötelező kvótát - így még kevesebb teher nyugodott a fiatalabb testvér vállán. Pont ezért hitt az anyjának, mikor azt mondta neki "lehet, hogy valamivel idősebb nálad, de hidd el, amint találkoztok, látni fogod, hogy még működhet is, hasonlóan... furcsa, mint te."
Az anyja igazi aranyvérű hölgy. A nagybetűs h-ö-l-g-y-. Még azt is tudja, hogyan kell tökéletesen tartani a kezét .. álmában. Minden oka meglett volna a weirdo, mondjuk ki könnyűvérű, felelősséget hírből sem ismerő lányát elítélni, ehelyett jó anyaként mindent megtett, hogy elképesztően különböző világaikat némiképp közelebb hozza egymáshoz - és minél jobban megértse a lányát.
Tulajdonképpen ezen anyai erőfeszítéseknek köszönhető ez a találkozó is, ami.. bár kínos-kínos, mégiscsak ez a merriage interview műfaj annyira idejét múlt, de az elmondások szerint nem valami cringe, huszonéves elkényeztetett "a DiÁkTaNáCs ElNöKe VaGyOk TeDd SzÉt A lÁbAd" sráccal kell leülnie most.

A Kylemore Abbey teraszán ücsörög, gyönyörű kilátással a Pollacapall tóra. Délutánra jár az idő, a kertben tartott fogadáson vendégei még lent nyüzsögnek a viktoriánis stílusban kialakított kertben, de ezt az emeleti kis helyszínt direkt elkülönítették számukra. Azt hallotta, hogy tulajdonképpen a... 'távolabbi' főnökével fog randizni. Hónapok óta gyakornok a Morphe-nál, de a magyar részlegen volt eddig, sosem volt alkalma találkozni Solomonnal meg.. amúgyis, a férfi kreatív igazgató lényegében, nem csak egy-két lépcsőfok van közöttük. Azt sem tudja, hogy néz ki. De az anyja csak nem választott volna valami kopaszodó csúnyácska alakot, igaz? Nem lehet -annyira- eltévedve Dia ízlésével kapcsolatban.
Szóval na. Izgul egy kicsit, pont ezért nem is tud rendesen ülni. A cipőit lerúgta, egyik lábát pedig felhúzta maga elé a székre, így a térdén tudja nyugtatni az állát, úgy kavargatja maga előtt az ír kávét, amit kért. Merthát haha, Írország, ír kávé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856427#post856427][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:03[/b][/url]

Azt mondják, ha az ember nagyon akarja, akkor nincs annak akadálya, hogy meg is valósítsa a terveit. Én pedig nagyon akarom őt, Mirellát, így hát, mi sem természetesebb, mint, hogy mindent addig szervezek, amíg napokig nélkülözhetővé válok a családom számára, és most én jövök el hozzá. A minisztériumban megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy beléphessek az országba hivatalosan is, így most már csak annyi a dolgom, hogy kilépve megkeressem őt, de persze pont ilyenkor van a legnagyobb forgalom ezen a téren. Nem kellene elmozdulnom a megbeszélt helyről, mégis, valahogy előbb meg akarom találni, mint, hogy ő odaérne, így elindulok, ami persze azt eredményezheti, hogy elkerüljük majd egymást, csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857350#post857350][b]Kis Laura Grace - 2022.12.12. 21:04[/b][/url]

Miksa azt mondta, hogy viselkedjek teljesen természetesen, így hát én - teljesen természetesen - a nagy fotelben az ölében ülve lapozgatom a programajánlatokat, hiszen, ha már itt vagyunk, akkor nyilván ki fogjuk használni a lehetőségeket.
- Vajon ez idei kiadás, és ha igen, akkor tényleg ez a fiú oktat?
Mutatom a képet Saci felé, amin egy túl szép fiú van, aki meglepő, de nyomokban az ő Zádorjára is képes emlékeztetni, így hát huncutul kacsintok a lány felé:
- Mindig meg akartam tanulni snowboardozni, te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857564#post857564][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.22. 17:27[/b][/url]

Krise családi karácsony

Az ízlésesen berendezett szalonhelyiség kandallójában ropogó tűz hangját beszélgetések egybefüggő masszája nyomja el. A szoba sarkában tekintélyes karácsonyfa ezüst-kék díszekkel: az ezévi karácsony színtematikája.
Ez nem az a szűk, meghitt családi karácsony, ez rongyrázás és a szociális dominancia érzékeltetése. Az este elején járunk, a másik helyiségben már rendezik be a hosszú asztalon a vacsora fogásait, míg a vendégek itt beszélgetnek egymással, előre a fa alá helyezik ajándékaikat, amiket majd később, az ételek elfogyasztása után nyithat majd ki mindenki. Nathaniel Adele mellett áll, elegáns sötétkék zakóban, vasalt fehér ingben, jól fésült hajjal. Fiatal arcán barátságos mosoly játszik. Kezében egy pohár ital, ugyan a mellette álldogáló Adelenek nem ez az első már. Akkor surrant ide a nő mellé beszélgetni, mikor látta, hogy William valami miatt ideiglenesen tovább áll.
- Örülök, hogy legalább valamivel csökken az átlagéletkor veled. Ezekkel a vén varázslókkal vacsora helyett inkább altató hatásúak ezek az alkalmak. Illetve meg kell jegyezzem, hogy csodásan nézel ki. Kicsit irigykedem is Williamre.
Cinkos mosollyal fűzi tovább épp csak nemrég megkezdett small talkjukat. Az utolsó megjegyzés inkább az a barátságos bókfajta, mintsem valódi próbálkozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857694#post857694][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 16:46[/b][/url]

Az étterem éppen kellemesen puccos, de nem kihívóan. Elég ahhoz, hogy eltöltsek egy vacsorát a téren szétolvadt Hargitával, majd menjek a kötelező eseményre, ahol szélesen kell mosolyognom olyan emberekre, akik meg sem érdemlik, hogy rájuk nézzek. Az egész legnagyobb pofátlansága, hogy Leonyid helyett kell megjelennem, mert a Sztravinszkij családfőnek hirtelen halaszthatatlan dolga lett. Az igazság? A legtöbb vélalány, akit feleségül szán a fiának, az esemény nagyra becsült meghívottja.
Kezem csúszik zakóm külsejére, így tökéletesen érzem az apró zacskót a belső zsebben. Megkönnyebbülten engedek ki egy sóhajt, könnyed mozdulattal fordítom magam felé karórámat: ha minden igaz, pár percen belül meg kell jelenniük. Hargita valószínűleg igen nagy meglepetéssel szembesült, míg először Pestre lett víve a reptérre, majd egy magángépre ültették fel, hogy eljuthasson gond nélkül Varsóba, a randevú helyszínére. Őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy ma estére esik a pofamutogatós rendezvény, ezért ajánlottam fel nagy hévvel a lánynak a ma estét. Elhamarkodott volt részemről, de megoldottam, így mikor az egyik pincér lép az asztalhoz, bólintva állok fel. Automatikusan gombolom be zakómat, halvány mosollyal ajkaimon várom, hogy a lányt bevezessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857794#post857794][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.28. 14:56[/b][/url]

Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857928#post857928][b]Bontovich Sára - 2023.01.01. 19:52[/b][/url]

Nem egyből indulok el, azután, hogy mindenki távozik. Nagyjából tizenöt, húsz percet várok, mert azt gondolom, hogy ha valaki vissza akarna jönni, akkor ezen intervallumon belül érkezik. A történet egyszerű, fogom a holmijaim és egy cetlit hagyva, melyen az áll, hogy nagyon nagyon nagyon rosszul lettem, eltűnök. Nem. Nem akarok a kelleténél több időt tölteni Bánki társaságában, főleg úgy, hogy Miksa is jelen van.
A kanapé előtt lévő kis asztalnál írom az üzenetet, mert eddig is volt a központi helység. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, táskám a vállamra kapom, s indulok az ajtó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858272#post858272][b]Erdődy Hella - 2023.01.07. 14:45[/b][/url]

Bosszankodva járkál fel s alá a pompás berendezésű szállodai szobában. A kandalló zöld lángjában egy fejhez beszél, türelme igencsak fogytán van, ám hangja nyájas marad mindvégig. - Igen, természetesen értem, és ahogy mondtam, csupán meg óhajtom vizsgálni a követ, egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő megbízásából - beszél arisztokratikusan kellemesnek tűnő hangnemben, majd a választ hallva ugyan szemforgatva fintorog, modora mégis kifogástalan, amikor ismét megszólal - Pontosan. Mint azt már említettem, a gemmológia doktora vagyok. Emellett a nemes és nagy múltú Erdődy ház sarja. Történetesen grófnő, aki aranyvérű boszorkány is egyben - sorolja fel összes létező titulusát megint. Mivel ugyanezt már megtette írásban is, amikor a vizsgálatra előzetes igényt nyújtott be a birtokos képviseletének. Így magában teljesen feleslegesnek tartja ezt az újabb faggatózást. Viszont bármit elmond, ha kell, akár ötvenszer is a cél érdekében. - A kő nálam nem is lehetne méltóbb és szakértőbb kezekben. Köszönöm nagylelkű bizalmukat! - hízeleg tovább olyan mérvű önuralommal, melyre csak egy nemes képes. Még néhány szót váltanak a másnap reggeli vizsgálat menetéről és az alak torz képe eltűnik. Kisvártatva a lángok is újfent vörös-narancs árnyalatúvá válnak, amitől a szoba megtelik lágy melegséggel. - Idióta vadbarom! - toppant jeges méltatlankodással Hella, majd magában füstölögve elvonul a fürdőbe, hogy felkészüljön a második nap záró estélyére. A mellette lévő szobából Adelina még nem jött át, így amikor végez a nyugtatólag ható fürdéssel leül, hogy újra, immáron harmadjára átnézhesse a kapott iratokat, melyek a tollforgó eredetiségét voltak hivatottak bizonyítani. Szerencsére a szervezőknél még mindig akadnak páran, akiknek mond valamit a neve. Szakmai berkekben legalább vannak még értelmes mágusok. Egy szál köntöse alatt fűzős fehérneműjében ücsörög az ablak mellett. Odakinn a hófödte hegyvonulatok ölelésében lassan nyugovóra tér a Nap, hogy átadja helyét a barátnőjét egyelőre rabságban tartó éjszaka sötétjének. Hamarosan öltöznie kell. Elpillant az ágy végén kiterített, sötétzöld színű nagyestélyi felé és sóhaja túl mélyről tör fel belsőjéből. Régen kellett ennyit bájolognia, de holnap még mielőtt kalapács alá kerülne, végre megnézheti azt a varázserejű rubint és talán kiderül, valóban segíthet-e Adelinának. Amennyiben a válasz igen, úgy ő maga fogja megvenni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858483#post858483][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.16. 22:53[/b][/url]

Will
- Karácsony éjjelén, Krise-birtok, Anglia -

Mire visszaérnek a szobájukba, már éjfél is elmúlt, és mi tagadás, egyikük ingatagabb a másik, tapasztaltabb alkoholistánál. Adél inkább a kezdő, kiscsajos ivós kategóriában versenyzik. Még. Ugyan Willel összetűztek még a legurított bor mennyiségén is, végül a legszebb mosolyával a rózsás kis arcán távoztak az eseményről. Ő, mint ügyeletes, jó társasági villámhárító, a lehető legtöbb idős családtagot sorra vette, boldog karácsonyt kívánt nekik és váltott néhány udvarias, csivitelős szót velük, hogy lássák, Willnek milyen jól megy a sora az újabb viszontagságok ellenére. A felesége szereti, boldog mellette, a történtek ellenére kitartanak egymás mellett. Nem mulasztott el belekarolni a férjébe egyrészt, mert másképp a lépcsőkorlátot fogta volna, hogy ne essen le és zúzza össze magát, másodsorban még mindig remekül festenek egymás oldalán, és a látszatnak a mai nap mindenképp adni kellett.
Beérve egy percig sem teketóriázik, azonnal lerugdalja a tűsarkú cipőket a lábáról a sarokba, aztán a sorban következő, szépen felkontyolt haját veszi elő, hogy kibontsa a csatokkal és fonatokkal rögzített, elegáns frizurát. A ruhájához érve viszont megáll, a válla fölött hátrapillant Willre.
- Lehúznád a cipzárt? Nem érem el. - Mostanra visszanyerte a “versenysúlyát”, így, ha társasági eseményre kerül a sor, megint bolondítóan szépen mutatkozhat…na, ha egy ideje nem az önkárosításhoz folyamodna újra és újra változatos módszerekkel, mint az alig evés, vagy az antidepresszánsra ivás. Még nem kórosan sovány, de kezd úgy kinézni, mint aki alultáplált kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860485#post860485][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.09. 21:29[/b][/url]

Sokáig nem értettem, hogy én mégis mit keresek itt, főleg úgy nem, hogy az anyám utálja, ha felügyelekt nélkül utazom, és ide Miksa nem jöhetett velem. Nem engedték, hát hihetetlen, pedig élettársak vagyunk, az első leheletünktől az utolsóig összetartozunk. Az apám viszont egyszerűen hasznot húzott belőlem, mert valójában neki kellene itt lennie, de nem akart jönni, és nekem is csak annyit tudott mondani, hogy egy csinos pofi sok mindenre képes. Hihetetlen, hogy a csodás adottságaimat, melyeket csajozásra használtam eddig, most mint felelősségteljes felnőtt kell kamatoztatnom. Huszonkét éves vagyok, az ég szerelmére! Nekem most nem itt kellene lennem, de még Miksa is csak röhögött, és azt mondta, hogy kellett egy szépfiú, akivel el lehet adni az iskolát, hogy valójában ez is ribanckodás, csak a végén nem lesz élvezet. Köszönöm szépen az együttérzést, remélem azóta is érzi, hogy emlegetem. Mert, hogy két napja jöttünk el innen, és a két napban amúgy nem nagyon történt semmi, most is csak annyi, hogy az iskolától az indulóállomásra igyekvő vonaton ülünk, hogy bemutassák, milyen is lenne a diákok útja.
- Kényelmes. Jól érzed magad? Nincs szükséged semmire? - a terhesség ténye csak nemrég derült ki nekem, és mivel a húgom és köztem nincs olyan sok, illetve, mivel neki még nincs gyereke, meg Miksáéknál se senkinek, nem tudom, hogy a terhes nőknek milyen igényük lehet. Ahogy a kérdést felteszem, úgy kezd e a vonat vadul fékezni, csikorogni és rázkódni, én pedig az ülésbe kapaszkodom, mintha az segítene, arra koncentrálva, hogy ha Nadia le akarna esni az ülésről, elkapjam. - Mi a fene ez?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=861009#post861009][b]Eszterházy Diána - 2023.03.18. 23:32[/b][/url]

Azt mondták a szülei, hogy mindenképpen ejtsenek meg egy második találkozót is. Nem igazán értette az enyhén zavart hangjukat, majdhogynem mintha nem is kérés, hanem kérdés lett volna. Második? Legfeljebb másfeledik! Mr. Cavanaugh ugyanis nem volt hajlandó megjelenni a találkozójukon.
Várjunk, lehet, hogy csak nagyon sokat késett és... hát akkor Dia már nem volt ott? Akkor ő a baddie? Most akkor kérdőre fogják vonni? Ahogy az elegáns nappaliban ücsörög (ráadásul nem is az övék, hanem egyenesen a Cavanaugh családi kúria nappalijában). Nézelődik.. és mostmár egy kicsit feszeng is. Eddig eléggé lazán állt a találkozáshoz, annak tudatában, hogy ő lett felültetve. De most, hogy felmerült benne a lehetősége a kérdőre és felelősségre vonásnak..
Füle mögé tűr egy előretüremkedő színes hajtincset, aztán előszedi a mobiltelefonját, felcsapja a messengert és ír a baráti beszélgetésbe.

"lehet, hogy a szüleim egy social vágóhídra küldtek és nem is szóltak róla :O"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=861704#post861704][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.31. 11:46[/b][/url]

Mivel Miksáék jó pár napra leléptek, még így a szünet utolsó etapjában, így nekem is van némi szabadidőm, amit nem a családommal töltök, hanem ígéretemhez híven meglátogatom Sárát, és megpróbálom teljesíteni a lehetetlen küldetést, amivel megbízott, vagyis, hogy hozzak neki kávét Amarillától. Az út, ha minden nagyon flottul is megy, megállások nélkül több, mint fél nap, és hát nyilván azért az ember meg is áll. Mondjuk, ha megtudják, hogy ennyi időt vezettem, és ezen az úton senki se volt velem, akkor baromira nagy szarban leszek, de hát megígértem. Így hát, itt vagyok, tegnap elindultam, éjjel szállodában aludtam, hajnalban megérkezett a megrendelésem, ami nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen mégiscsak bagoly hozta, és most, délelőtt tizenegy után nem sokkal itt vagyok, az autómnak támaszkodva, a Herzberghez közeli városban, és várom Sacit, hogy felbukkanjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863440#post863440][b]William Martin Krise - 2023.04.22. 22:34[/b][/url]

A fejében még mindig a kandallós utazás zsongásával nyitja ki a hopp-állomás fémkapuját és maga elé engedi a lányt. A szombat kora délutáni, hűvös, április végi napfényben pocsolyák csillognak a járdákon, a levegő pedig nosztalgikus esőszagot hord magával. Az apró, mágusok lakta falu mellékutcáján rajtuk kívül nincs más. Távolabb, egy nyitva hagyott ablakon át zene és kanálcsörömpölés szűrődik az utcára, valahol pedig, a túlnőtt jegenyefák ágai közt galambok búgnak.
Tegnap reggel érkeztek az országba, hogy Adél megnézhesse a Carlisle városának határában álló intézetet, amire végül a választása esett. Ebben hagyott mozgásteret a lánynak és csak magában reménykedett benne, hogy egy jóval délebben fekvő intézmény mellett dönt majd. Ami természetesen nem így lett.
Nem valószínű, hogy Adélnak feltűnt, de reggel óta valamelyest hallgatagabb. Beleegyezett, hogy eljönnek ide, az ötlet akkor talán még jónak is tűnt... egészen addig, amíg ma szedelőzködni kezdett, ő pedig ismét emlékezett rá, hová indulnak.
Nyolcévesen járt itt utoljára. Maga a falu biztosan sokat változott, őt azonban ez érdekli a legkevésbé. A falu határában álló ház az, amit egyszerre szeretne is látni és... szeretné, ha egyszerűen csak a hűlt helyét találnák majd.
   -  Olyan öt perc séta innen. De nincs messze - magyarázza a lánynak, miközben kézen fogja őt és elindul fölfelé a keskeny utcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863683#post863683][b]Eszterházy Diána - 2023.04.26. 17:23[/b][/url]

Általában nem tartja ellenségének a magassarkút, sőt, nagyon is szereti, mert mindig még tovább emel a magasságán és a tartása is sokkal nőiesebb egy magassarkúban, de egy egész napi állófogadás és mászkálás után azért már nagyon sírnak a lábfejei a szabadságért. Solomonnal együtt érkeznek vissza a férfi lakására, és türelmetlenül várja, hogy kinyíljon végre az ajtó.
Amint ez megtörténik, már a küszöböm belül hajol le, hogy lehúzza a lábáról a cipőket.
- Úristen, SZABADSÁG. - Megmozgatja a lábujjait, hogy visszatérjen beléjük a vérkeringés. Nem élete programja volt a mai, ami azt illeti, sőt. Máskor is érezte magát kényelmetlenül ezeken az összejöveteleken: és nem azért, mert megnézték a színes haja miatt. Az már megszokta, lepattan róla sőt, gyakran észre sem veszi. Ellenben a másokkal történő jelenetek és szituációk annál jobban meg tudnak benne ragadni.
- Még mindig érzem a szekunder szégyent, basszus, durva, hogy a 21. században ez még megtörténhet. Csóró csaj. - Azért ritka igazi keményvonalas, minden szempontból maradi és kirekesztő családokba botlani, akik ráadásul nyíltan is vállalják ezt az életmódot, de mindig, mikor előfordul, valósággal sokkoló látvány. Mint napjainkban európaiként megnézni egy valódi lefejezést.
- Visszarepültem a középkorba, pedig nem is valami Sierra DLC-ben voltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=863961#post863961][b]Adele Nadia Krise - 2023.05.07. 23:20[/b][/url]

Will
- Carlisle, egyébként telefonálás közben, két héttel az intézetbe költözés után -

Valami szokásosan borzalmasra számított legbelül, mikor beköltözött, ám kellemes csalódásként rá kellett ébrednie: ez nem egy kiképzőtábor, se nem börtön, sem átnevelési központ. Hátborzongatóan furcsa, hogy teljesen más perspektívából közelítenek a kérdéseihez, mint eddig, és nem elnyomni akarják a gondjait, hanem megoldani, vele együtt kézen fogva, segítve őt az úton. Ahhoz képest, amit odahaza tapasztalt, ez már-már kényelmetlenül egyenrangú bánásmód.
Félúton tart a történetben, most látták elérkezettnek az időt, hogy a telefonálást nyugodt szívvel ajánlhassák. Eddig annyira magával ragadták a foglalkozások és a velük járó, váltakozó hullámvölgyek, hogy eszébe sem jutott felhívni bárkit is. Most viszont régi ismerős infóként görget végig a rövid névlistán, egészen Will nevéig, hogy rányomjon a Facetime gombra, majd türelmesen megvárja, míg kicseng és nagyon remélhetőleg felveszi a férje.
- Emlékszel még rám? - A hangja vidámnak tűnik, az arca már beszédesebb. Sápadt, a mosolya soványabb, de mindent összevetve jobban néz ki, mint két héttel ez előtt, összeszedettebb egy fokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864081#post864081][b]Layla Robillard - 2023.05.15. 13:07[/b][/url]

Fáradtan lép ki a gőzből, derékig érő hajára törölközőt csavar, ahogyan vékony testét is puha textilbe bugyolálja. Lafayette bármelyik pillanatban megérkezhet, ő pedig késve indult el az edzésről, így most minden terve borul. A főzéssel ugyan elkészült, a meggyes-cseresznyés piskóta még épp langyosan várja, hogy végre megkóstolhassák, a brassói pedig a sütőben pirul tovább. Nem kimondottan francia ételek, de a fiúval eldöntötték, hogy minden alkalommal olyan ételeket próbálnak ki, amik a legkevésbé sem franciák. Így történhetett, hogy a legutóbb pukkadásig nevették magukat Lafayette túlzottan csípősre sikeredett pad thai-án, vagy épp Layla agyonsózott rántott húsán. És még azt mondják, van, amit nem lehet elrontani - cáfolom, el lehet!
Épp csak mezítláb sétál a konyha irányába, hogy ránézzen vacsorájukra, amikor hallja a kulcs csörgését, ezek szerint párja rendkívül pontos ma. Kikapcsolja a sütőt és rögtön szalad is, hogy a levitás nyakába ugorhasson. - Időben jöttél - karjai a fiú nyaka köré fonódnak, amikor pedig rájön, hogy még mindig turbánban van, egy laza mozdulattal lehúzza a törcsit hajáról, hogy az nedvesen hulljon a hátára. - Ne haragudj, sokáig tartott az edzés, még nem vagyok kész... legalábbis magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864335#post864335][b]Návay Regina - 2023.05.28. 19:47[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.