A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=659781#post659781][b]Ombozi Noel - 2017.02.13. 19:32[/b][/url]

Nádja
Nagyvárad


Míg balja nadrágzsebének mélyén pihen, addig jobbjában pezsgőspoharat tart, s azzal kering a hatalmas, gyönyörűen kivilágított körteremben. Akármerre néz, mindenhol ablakot lát; azok plafontól padlóig érnek, és szinte mindegyik feldíszített, ragyogó erkélyt rejt maga mögött. A besötétedett, fekete égen megannyi csillag figyeli, hogy odabent, az idei évi sárkánytani kongresszuson hány nevesebbnél nevesebb kutató és tanár lép a katedrára.
Noel belekortyol a drága, ízletes italba, majd udvariasan nevetni kezd az aktuális előadó egyébként igen gyenge viccén. Ő, Nádasdy, aki jegyzetei között keresgél, és lámpalázasan köhécsel, végigkísérte a mestertanonc egész gyakorlati idejét, amit itt, a romániai rezervátumban töltött, és eltagadhatatlan, hogy a fiatalember nagyon sokat köszönhet a középkorú, kopaszodó férfinak.
Arcán szolid mosollyal pillant el oldalra, és bár nyomban vissza is fordul, a piros ruha, ami ezalatt az egyetlen pillanat alatt a látószögébe került, nem hagyja nyugodni. Fejét kérdés nélkül fordítja ismét balra, mire az arcán pislákoló mosoly azonnal kiszélesedik.
- Mi ez az ősz hajszál itt, hm? Csak nem öregszünk, kedves Nádja? - dörmögi előrébb hajolva a nő fülébe, miután korántsem feltűnően mögé lopakodott, s igencsak gyerekesen meghúzta egy vékonyabb fürtjét, hogy a piros ruhás, hihetetlenül vonzó exeridonos úgy érezze, mintha épp kitépett volna egy oda nem illő, ősz szálat. - Jó látni, hogy a rénszarvasos pizsamádon kívül van más is, amit néhanapján felvehetsz.
Halkan beszél, egészen közel a barnasághoz, de még csak véletlenül sem rá, hanem a pulpitus felé nézelődik. Nem akar tiszteletlen lenni kedvenc tanárával, és noha megpróbálja, az egyre csak mélyülő vigyort képtelen elfojtani. Aztán féloldalasan, leplezetlen huncutsággal lepillant a nőre.
- Helló - köszön kissé megkésve, és hangjába szemtelen élt csempészve folytatja. Homlokát kérdése közben ráncolja, mintha erősen gondolkodna. - Bocsáss meg a kérdésért, de... téged ki hívott? Látványelemnek jöttél, vagy...? Őszintén bevallom, elképzelésem sincs, mi másért jöhettél volna.
Borostás arcán továbbra is ott ül a vigyor. Nagyon széles, nagyon pofátlan. Valószínűleg pontosan tudatában van annak, hogy ez az elegáns, piros ruhás nő nem fogja megütni egy ilyen rendezvényen. Ha meg mégis... nos talán az sem jelentene számára nagy problémát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=660282#post660282][b]Lewy Bojarski - 2017.02.16. 02:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=661299#post661299][b]Kornai Viktória - 2017.02.21. 02:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=662217#post662217][b]Hannah Schwarz - 2017.02.25. 01:19[/b][/url]

Amszterdam amennyire csodás tud lenni, éppen annyira kaotikus is. Legyen szó szimpla kirándulásról a városban, egy látogatásról ismerősöknél vagy a jól megszokott munkáról. Nekem ez utóbbiban volt részem ismételten és egyáltalán nem mondhatnám, hogy nem szívott le teljesen a nap. Hat kivonulás, az azért annak is sok, aki napi szinten csinálja a kifutómunkát, nem még nekem és Kathrinnak, akik éppen a könnyedebb szakmabeliek most. Amennyire ki akartam szállni és felhagyni kicsit az állandó utazással és tanulni inkább, fix pontot keresni, ez annyira nem sikerült. Hazudnék, ha azt mondanám bánom, mert mindennél jobban szeretem csinálni, viszont a nap végére hisztéria közelébe tudnék kerülni pár ital és némi kikapcsolódás nélkül. Talán kicsit túlságosan feszült vagyok az utóbbi időben, de ezt aztán senki nem róhatná fel. Elrontották a ruhám, utána a cipővel volt gond, végül be kellett ugranom egy kezdő helyett, aki bepánikolva hányt a színfalak mögött. Kiadta magából a drágám elég rendesen az izgalmat. De természetesen így is ragyogtam, mosolyogtam és tettem a dolgom.
A bemutató után - amit a meghívottak jó része inkább üzleti kapcsolatok ápolására fordított - egy partira voltam én is hivatalos, természetesen szerény személyem nélkül nem is lett volna igazi. Visszatértem a szállodába, ahol rendbe szedtem magam, átöltöztem, aztán a csapatom a sminkem és a hajam kiigazította még utolsó napi cselekedetként és utakra engedtek. Vörös magassarkúm koppanása visszhangzott, ahol csak végiglépdeltem, egészen ki a hotel elé. Fogtam egy taxit, majd a megadott címre kértem magam.
Út közben, de még kiszállva és üdvözölve a fogadóimat is teljesen máshol jártam fejben. Elvettem a kínált pezsgőspoharat, vendéglátóim szemébe nézve mosolyogtam, majd koccintva lehúztam a tartalmát. Ezután célba vettem a bárpultot, ahol megrendelve az italom fordultam a tömeg felé pásztázva a teret ismerős után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=664651#post664651][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.03.05. 19:13[/b][/url]

| Bryggen, Berger, Norvégia | március eleje | ♫

Már rég megígérte a lánynak, hogy elmennek valahova. Messzire, ahol senki nem ismeri őket. Vagy legalábbis Anneliet nem, hisz Tobias elkerülhetetlenül olyan helyre kell hoppanáljon, ahol már járt.
Bryggen. A második legnagyobb norvég város partmenti negyede. Egy saját kis világ. Már a vikingek korában is az egyik legfontosabb kereskedelmi pont volt. Az átjáró a kontinens és Norvégia között. Azóta pezseg az élettől, hemzseg, nyüzsög, lármás és színes. A szűk kis utcák zenétől visszhangzanak, minden irányból illatok bódítják el az arra járót. Úgy érzed, a múlt és a jelen összefolyva kanyarog a sikátorokban, néhol a modern mugli találmányokkal találod szembe magad, egy divatbolt, egy hotel, csakhogy a következő sarkon egy több száz éves, roggyant kis épület tűnjön eléd, cégére emberöltők óta ugyanazt hirdetve - egy kocsma, egy halfeldolgozó vállalkozás, egy kerámiás.
Ők pont egy ilyen épületet keresnek. Egy kerámiást. Az ajtó fölé vésett cikornyás, alig kivehető betűk szerint már 364 éve áll itt. Amint belépnek az ajtón, egy hadsereggel találják szembe magukat. Nem, nem átvitt értelemben, hogy sok csecsebecse volna mindenfele, hanem egy tényleges, életnagyságú viking sereggel. Ugyan mind agyagból vannak, de az avatott szemek rögtön kiszúrják, melyik az, amelyik mintha élne. Nem lehet a látogató biztos benne, mert mindig épp csak a szeme sarkából észleli a mozgást, ha odakapja a fejét, már minden mozdulalatlan, amilyennek lennie kell.
De ha mágus az illető, akkor a mozgás nem marad annyiban. Az egyik viking egy hátsó ajtót őriz. Baltája nyelét cseppent sem megnyugtató módon, ritmikusan ütögeti a tenyeréhez. Ha megállsz előtte, hideg, szürke szemekkel végigmér. Tobias nyugodtan bámul vissza, nem hatja meg a kerámia-balta, sem a rideg fogadtatás.
- Heimskr saxar!* - a rég elfeledett, óészaki szavak mintha súlyosabban, rekedtebben jönnének fel a torka mélyéből, mint a magyar hangok szoktak. Mintha ő is kicsit magasabb volna, háta is kicsit egyenesebb. Az agyag viking szélesen elvigyorodik, hamiskásan rákacsint Tobiasra, és félreáll az ajtó elől. Semmitől sem vidultak fel annyira a vikingek, mint amikor az ellenséget lehetett szídni - és persze legyőzni. A fiú hátranéz a lányra, rámosolyog, némán kérdezve, hogy mit szólsz hozzá, jó, mi? Egy kicsit azért büszke, hogy ismeri ezt a helyet. Nem nagyon, de be kell ismerni, megvan a hangulata.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=665853#post665853][b]Czettner R. Luca - 2017.03.09. 18:58[/b][/url]

Őrült üdvrivalgás, megkattant tizennégy éves lányok, akik még így is magasabbak... és hangosabbak Lucánál. Hiába a magasított topogó, a kihúzott testtartás és nyújtózás az első sorban. Mert amúgy igen, bizony, simán átverekedte magát nagy vigyorral. Bár egész más indíttatásai vannak, mint a legtöbbeknek. Ő csak élvezi ezt csinálni. Meg fesztivál és koncert hangulat, yeah. Egy percre elgondolkodott, hogy tényleg elkezdett idősebb lenni, de ahogy jött, úgy ez a gondolat távozott is a korlátozott férőhellyel megáldott buksijából. Luca nem szokott cigizni, de egyszer ugye minden eljön, hiába a csúnya rossz szokás, meg ejnye, sportolóról beszélünk, most még a lelkét is elfüstölte kis híján. Ilyen, mikor új, menő ismerősökbe botlunk, akik hasonlítanak a barátainkra. Leoniet innen is csókoltatná, ha éppen képes lenne rá gondolni. Közben előkerült a tatyójából pár vékony szeletke házisüti - haha, nem, a süti a nevetős, nem a tény - is, amit igazából magának és a pajtiinak hozott, de egy kicsit megdézsmálták már koncert alatt... ami valószínűleg fantasztikus volt, mert mindenki örült, boldog volt, elérték a szeretetet és a Nirvanat. Nem, nem az együttest. Bár Luca egy percre még azt is hitte, hogy egy unikornis a sztárvendég Arlenéknél.
Az utolsó szám alatt már elkezdett oldalra araszolni, bár kicsit furcsán, meg ölelgetve pár embert, hogy amint az est sztárjai elköszöntek és mindenki sírva essen össze bánatában, felvillanthassa a kis "varázsjegyét" - V.I.P kérlek -, és bebocsátást nyerjen a kordonon át egészen a színpad mögé az öltözőkhöz. Ismerősen és határozottan lépdelt végig, ma már megismerte a folyosót korábban ugyanis, most kezeit lóbálva kicsit szökkent el a nagy, testőrmakik mellett, leste a feliratokat, miközben ismerős loboncot pillantott meg. Előbb csak intette a gitárosnak, akivel Lengyelországban már összepajtizott, majd rávigyorgott Oroszlánkára.
- Leeeeeeeeeeeeon! Ugye nem fárasztott le a sok tinilány még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=665872#post665872][b]Hannah Schwarz - 2017.03.09. 19:45[/b][/url]

Ha létezik olyan, hogy egy alkalom egyszerre dob fel és lesz a kedvencem és tudna elszomorítani, akkor azt most megtaláltam magamnak. Ennek ellenére nagy mosollyal teszem le a telefont, amin éppen az időpont miatt hívtak, biztosan megjelenünk-e. A vállam felett a vőlegények gyöngyére pillantottam, majd határozottan felelve a kabátomért léptem, hogy felhúzva azt elhagyjuk a lakásom. Szerencsére édesapám éppen nem tartózkodik a városban sem, különben totálisan véget vetne ennek a napnak valami hülye ötlettel már. Több variáció is felrémlett bennem, hogyan vinni ezt véghez, el is húzom a szám alig láthatóan, ahogy végigsimítok a szoknyám fodrán, hogy tökéletesen álljon. Na nem mintha eddig gond lett volna vele.
- Különben elkezdhetnél a legfontosabb dolgokon gondolkodni, mint csokornyakkendő vagy nyakkendő? Milyen színben maradtatok, már ha van, vagy ez is szabad terep? Komolyan, esküvőszervezőnek kellett volna mennem, akkor legalább az normális és szép lenne aznap...
Igazából remekül elfecserészem általában magammal is, de itt most tényleg érdekeltek a dolgok. Ha már voltam ilyen iszonyatosan lelkes - se -, hogy tényleg ennyire a tanú szerepébe bújtam, és én magam érdeklődtem, hogy öltönyt néz-e velem, vagy más terve van-e. Kezdtem egyre jobban érezni, hogy napról napra kevésbé tetszik és tudok megbékélni, viszont hallgattam, mint soha nagyjából.
Szerencsére közel volt az üzlet, ahova igyekeztünk és már külön csak ránk várva elő is voltak készülve. Mosolygósan üdvözöltek minket, szerencsére minden félreértést mellőzve, itt már ismernek legalább. Nem zavartattam magam, a kabátom felakasztottam a fogasra, aztán egyből pár kirakott példányt tapogattam végig. Néztem a vonalát, a színeit és az anyagát. Túlzás lenne - engem ismerve mindenképpen -, hogy mindet rendben találtam, de szép darabok voltak legalább. Tekintetemmel persze lopva végig Sebbyt kerestem. Érdekelt nagyon, hogy vajon most látok-e rajta bármi lelkességet... Érdekelt csak? Maradjunk ennyiben.
- Szeeerintem kezdjünk egy alap öltönnyel, csokornyakkendővel, feketével. Hm?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=666726#post666726][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.12. 14:10[/b][/url]

Hát ez is életem legjobb napjai közé tartozik. Szerencsére ugyanannyi van belőlük, mint a rosszakból, vagy lehet, hogy pont ez a baj. Kisétálok az erkélyre. Életemben először vagyok Magyarországon kívül, és most még a hopponálást követő rosszulléttel se törődök, pedig... szerintem én sose fogom azt megszokni.
Ebben a pillanatban meg még azt is elfelejtem, kivel vagyok itt, szemeim csak az alattam lévő várost fürkészik. A nyüzsgést, meg a zajokat, én meg próbálom elhinni, hogy az Eiffel-torony ott velem szemben, nem csak hallucináció. Az sem foglalkoztat, ha úgy viselkedek, mint egy gyerek. Erősen kapaszkodok a korlátba, mégis kicsit kijjebb hajolok, hogy véletlenül se legyen semmi, ami elkerüli a figyelmem. Itt még az emberek is mások, bár lehet a napsütés miatt, de innen fentről mindenki olyan boldognak tűnik. Nem értem, mit mondanak, de biztos, nem morognak és hasonlók, ilyen helyen nem lehet durcáskodni. Még a levegő is más, még a szellő is jól esik, és bár nagyon fáradtnak érzem magam - mint ilyenkor mindig -, aludni most mégsem lennék képes.
Gyanítom Arlen is örül, hogy sikerül lefoglalnom magam, és nem az ő nyakán lógok, lehet, ez is volt a szándéka. Nagyon furcsa látni azt, amit olvastam, hogy tényleg viszik motron a virágokat, meg hogy a pincérek tényleg pingvinnek tűnnek, már pedig... ezen meg még el is kell mosolyodnom. Majd lövök is pár képet, hogy Mina is lássa. Ő mintha kicsit irigykedett volna, és én sem tudom, Arlen mit mondhatott, amiért Zója ebbe belement, mármint, hogy a hétvégéken vele lehessek, de ezt szépen csendben elfogadom, és örülök neki. A vizsgáim már úgyis le vannak tudva, a többségük még K is, ahogy az várható volt, most már tényleg csak pihizni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=668623#post668623][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.03.18. 23:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=668647#post668647][b]Czettner L. Maja - 2017.03.18. 23:59[/b][/url]

Pámpárám. Valakinek születésnapja van ma, bizony! Akkor is, ha ennek lehet Maja jobban örül, és lehet jobban készül, de bizony nem a sajátja. Az mééég egyelőre odébb van, de ez most mit sem számít. Az egyik kezében szorongatja a fura pálcikákat, félig pedig a kisebb fehér dobozt, amit a másikkal tart stabilan. Úgy tervezte, hogy pontosan kis éjféli meglepi lesz, de kicsit csúszik. Négy perce kevereg az utcában, de végre megvan, merre is kell menni. Ez is valami. Sötétben nehéz ám tájékozódni! Ennek ellenére a piros masni nagyon szépen vigyorgott a csuklóján és a derekán is, bár az ajándék nem ő volt, de azért járt a csomag mellé.
Ami a dobozkát illeti bizony torta pihen benne, aminek lehet a látványa is cukormérgezést okoz, annyi tejszín meg krém van némi eperrel - az egészséges! - spékelve. Tekintetével próbált a lába elé nézni, közben néha a fekete sporttáska pántjára pillogva, ami keresztben pihent rajta. Mikor megérkezett letette a dobozt, a táskát, előhúzott a zsebéből egy doboz gyufát és meggyújtotta a kis csillagszórót kopogás után. Kiemelte a tortát tálcástól, ezerwattos vigyor és a meglepeeetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=669746#post669746][b]Czettner L. Maja - 2017.03.23. 23:07[/b][/url]

Sokszor mondják, hogy az élet egyszer felvisz, máskor leejt és Maja ezt pontosan érezte az elmúlt tanévben. Nem csak időnként, de volt, hogy egyik nap még a fellegekben járt, a következőn meg azt hitte két úthenger is áthalad rajta. Utóbbi időszakokat sosem szerette, próbált optimista maradni, amit úgy szeret és viszonylag sikerülni is szokott. Érezte, tudta, hogy Lewy nincs és nem volt túl jó passzban, aminek ő sem örült, és bármit megtett volna, hogy ne így legyen, de egyelőre csak ott lenni tudott, ennél tovább nem értek a kacsói. Most az optimizmusán felül nagy izgalommal és lelkesedéssel azonban újra szurkolóba készül váltani ezt erősítve. Kivételesen nem is egyedül, hanem az egyik ház és évfolyamtársa, Viki társaságában. Ő is hajtó a navine csapatában, az elmúlt tanévben már kiszurkolt nekik egy győzelmet és tudja, hogy ügyeskedik a Kornai lány a seprűn. Kicsit ilyenkor hiányzik neki a kapitányi szerepkör, hogy azzal a pár emberrel olyan jól elvolt, pedig nem is szereti a sok emberes dolgokat. A múltkori pályán történtek után pedig Lucáék ellen kicsit megingott abban, hogy mennyire megy neki más csapatokba a beilleszkedés.
- Nem-nem, a másik arra!
Már a csuklójukon a karszalaggal kapja el Viki kezét, akit elirányítottak a nagyobb tömeg után majdnem, de ők nem arra mennek. Maja legalább itt már ismeri a járást. Maga után vonja a navinést, miközben szemei már a pályát figyelik, kik vannak már kint. Illetve hát egy embert keres a legjobban, a vőlegényét.
- Voltál már kupameccsen? Vagy ez az első? Mennyire ismered a csapatot amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=675461#post675461][b]Sebastian Sieger - 2017.04.18. 01:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=677092#post677092][b]Lewy Bojarski - 2017.04.24. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=677979#post677979][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.28. 10:38[/b][/url]

A kora reggeli napfény és a sós levegő betolakodott a nyitott ablakon, ami a teraszhoz vezetett. A kis fogadó egy domb tetején terült szét, tökéletes rálást biztosítva városra és a mögötte elterülő tengerpartra. Tegnap érkeztek, szétnézni még nem volt lehetőségük, meg nem is nagyon akartak, a szoba biztonsága sokkal kellemesebbnek tűnt. Furcsa volt, hogy nem azzal a nővel jött ide, akivel eredetileg tervezte, de a háziak kedvesek  voltak és szíves örömest tették át egy korábbi időpontra a foglalását, ez volt hát a nászútja, egy másik nővel. Mikor felvázolta a "Lépjünk le!" részleteit, nem fért bele egy nyüzsgő, szmogtól bűzlő nagyváros, ahol még a saját gondolatait sem hallja az ember. Úgy érezte, hogy mindkettőjüknek arra van szüksége, hogy egy kicsit kikapcsoljanak, elszakadjanak mindentől.
Vince az ablak felé fordította a tekintetét, kiélvezte a tűzgolyó első próbálkozását, majd visszafordult az ágy felé, ahol a szőke aludt, látszólag békésen. Az ölében ott hevert a megviselt füzete, amiben ott lapult a hajnal terméke. Nem tudott aludni, így az ágy melletti fotelt választotta, amiről tökéletes volt a rálátás a tengerre és Szofira. Valahányszor ránézett, mindig tudott valamit a lapra vetni, a lány, úgy tűnt kiapadhatatlan ihlet forrása, de mivel hamarosan elkezdődik a nap, kár lenne ismét beletemetkezni a kibontakozó történetbe, a szöszkécel akarta tölteni a napot. Így hát az asztalon lévő palack után nyúlt és kitöltötte magának a vörölső italt, majd lustán belekortyolva legeltette a szemét az alvó szépségen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=682136#post682136][b]Lewy Bojarski - 2017.05.21. 14:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=684197#post684197][b]Czettner L. Maja - 2017.06.05. 23:12[/b][/url]

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686052#post686052][b]Czettner R. Luca - 2017.06.17. 22:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686272#post686272][b]Egressy Auróra - 2017.06.18. 22:11[/b][/url]

Hát persze, hogy nem felejtette el az érkezését, volt bőven ember, ki erre figyelmeztesse, jószerével mindenki tudta, hogy jön, és mindenki várta, főleg miután az édesanyja elmesélte ki is ez a férfi. Két unokafivére ki is nevette, nem hitték el, hogy szeretheti őt meg a nagy orrát ilyen hírhedt és gazdag üzletember. Pláne, hogy el is akarja venni és a gyűrű mintegy hatalmas bizonyíték csillogott az ujján. Az életében nem látott még ekkora követ, úgyhogy meg is bűvölte a gyűrűt, hogy le ne essen az ujjáról. A legidegesítőbb azonban Tíra volt, hiába volt tizenkilenc, úgy viselkedett mint egy óvodás. Mikor Rora az étteremben dolgozott folyton követte és kérdésekkel zaklatta. Most sem egyedül jött, mielőtt bármi mondhatott volna a húga bevetette magát a taxi hátsó ülésére és végigcsacsogta az utat. Fülled nyári délután 30 fok, a tenger mellett volt egyedül elviselhető, így mikor beértek a reptérre a nőt egyből kirázta a hideg hála a légkondinak.
- Csak fogd be! Ne hozz rám szégyent...Allah.
Égnek emeli a tekintetét, direkt magyarul beszélt, hogy a közelében lévők ne értsék, de az utóbbi időben egy magyar szó sem hagyta el a száját, nem csoda, hogy az 'istenem' hamar lecserélődött. Megállnak a kapu előtt, Tíra a nyakát nyujtogatja, még lábujjhegyre is áll, de Rora egy egyszerű mozdulattal megfogja a vállait és lenyomja a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=686907#post686907][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.06.22. 20:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=687708#post687708][b]Haruka Yamasaki - 2017.06.29. 01:53[/b][/url]

Hogy őszinte legyek, féltem. Sosem mondanám el másoknak, de az ilyen helyzetekben mindig remegett egy kicsit a lábam. Mégsem tudtam tétlenül üldögélni, míg arra várok, hogy megjöjjön a bátorságom, vagy elmúljon a félelem. Nem, ennél egy kicsivel több büszkeség szorult belém, ráadásul a célért bármire hajlandó voltam. Akár félretenni az érzéseimet, de még meg is változtam volna érte.
Szóval mély levegőt vettem, és bekopogtam Sebastian ajtaján. Nem voltam benne biztos, hogy itthon lesz, de kész vagyok várni rá.
Lenéztem a két óriási bőröndre, és ismét hálát adtam, amiért boszorkánynak születtem. A muglik nem tudom, hogy tudnak elférni ilyen apró helyen. Talán ha két napra ruccannék ki, elég lenne, de egy költözésről beszélünk.
Könnyebb lett volna költöztetőket hívni, nagyon ügyes varázslók vannak ott. Legutóbb is sokat segítettek, de a különbség a két esemény között, hogy most nem tudja az illető, hogy ide cuccolok. Ami azt illeti, azt sem mondtam el neki, hogy felmondtam a tokiói seprű műhelyben.
Csak abbab reménykedek, hogy mint mindent, ezt is meg tudjuk beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=690968#post690968][b]Yarista Palarn - 2017.07.16. 19:49[/b][/url]

- Na, szevasztok – kacsintok a többiekre vigyorogva, akik visszaköszönnek és hagynak távozni. Nyertünk, sima volt, dobtam 8-at, mi kell még? Az fogónk, mint egy vércse, úgy szedte ki szinte a másik kezei közül a cikeszt. Nagyon izgalmas volt, a meccs meg is állt egy pillanatra miatta, éreztük, hogy valakinek meglesz, szerencsére nekünk lett, mert nem dobtuk túl őket. 460-250 lett a vége, nem volt eseménytelen, jól mulattunk. Bár egy gurkó megkóstolt, nem vészes. Pár napig pihentetem a bal karom és kész, közben pedig iszom az előírt bájitalokat. De a lényeg az most következik, egy fél éve már, hogy küldtem jegyeket a Bagolykőbe, most megint eszembe jutott. Viszont a legutóbb nem szerveztem egy partit köré, szóval jöttek, láttak, hazamentek és nem tudtam senkivel találkozni. Most is abban reménykedem, hogy egyvalaki talán itt lesz a régiek közül, akiket még ismerek. Kibéreltem egy kisebb helyiséget az aréna mellett, úgyhogy a meghívóban ez is benne van. Valószínűleg ők fognak odaérni hamarabb és, hogy addig se unatkozzanak egy helyi skót bandát hívattam oda, akik húznak valami lágy zenét. Na meg svédasztal, eszem iszom, és némi Magpies-es ajándékszatyor. biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek, de már nem kell sokat várni rám, hamarosan megérkezem. Szóval sima ruhába vagyok, semmi kiöltözés, vagy ilyesmi, egy ing, egy farmer, és sajnos Roli sem tart velem, hát be kell érniük velem. Már nagyon izgatott vagyok, de szerencsére nagyjából negyed óra alatt leküzdöm a távot és benyitok, a biztonságiak mosolyogva és váll veregetve engednek be. Tudom, hogy van néhány újságíró is valahol, őket sosem lehet lelőni, de meghívva nincsenek, szóval nagy baj nem lehet.
- Na, szevasztok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691487#post691487][b]Hannah Schwarz - 2017.07.18. 22:04[/b][/url]

Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695770#post695770][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.08.11. 10:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=695927#post695927][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.08.12. 15:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696345#post696345][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.08.15. 12:56[/b][/url]

Gyöngéden fektetem le őket egy aranyszínű selyem lepedőre. Karjuk ölelésbe fordul, ajkuk a csókot megelőző pillanatba fagyva, elnyílva. Óvatos ujjakkal arany pigmentet kenek a szájukra. A Nap csókja. Hátralépve csodálom őket. Tökéletesek.

Az első feladat. Az első megoldatlan rejtély. A fényképek, amelyeket a dossziéhoz mellékeltek, esetlenek, ügyetlenül próbálják megragadni a valóságot, ami vízként csúszik ki a repedéseken. Hiábavaló próbálkozás. A helyszínt már megbolygatták. Eltelt nyolc év. A ház még ott áll, de benne már mások laknak. Boldogan, ignoránsan. Őket készülnek meglátogatni.

Tobias az éjszakát a könyvtárban töltötte. Az akadémiának az az előnye a Bagolykővel szemben, hogy a könyvtárban nincs záróra vizsgaidőszakban. Lehunyt szemmel ült a könyvek fölött, mint aki alszik. Órák teltek el így. A szemhéja mögött azonban képek ezrei, tízezrei pörögtek futószalagon. Tovább, tovább, tovább. Keresve a kapcsolatot. A választ. Hamarabb megtalálta, mint eddig bármikor. A hiányos fényképek, amelyek ráadásul mégcsak nem is mozogtak, kevés kapaszkodót jelentettek a fiúnak. De elég kellett legyen. És elég is volt.

A következő lépést már nem tudja egyedül megtenni. Leventének még napfelkelte előtt küldött egy baglyot. Nyolckor legyen a kapu előtt. Még egy keveset kell gyalogoljanak a hoppanálási pontig, onnan pedig további gyaloglásra lesz szükség. A Koppenhága melletti tanyát nem ismeri. A legközelebb öt és fél kilóméterre járt egy benzinkútnál tizenkét éve. Odáig tudja elvinni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696378#post696378][b]Ruarc L. Mornien - 2017.08.15. 21:02[/b][/url]

A hoppanálás még mindig ugyanolyan fullasztó, egész lényem maroknyira gyűrő érzés volt, mint először. Azt hiszem, sosem fogom megszokni, hogy ennyire nyersen húsomba váj a kiszolgáltatottság; ahogy a mágia önkényesen megragad, hogy széttépjen, majd összerakjon ismét.

Egyik keze görcsösen kapaszkodott Tobias ruhájába, míg a másik ösztönösen valamiféle támasz után kapott, az egyik oldalon köveket tapintva ki. Gondolkodás nélkül dől feléjük, támaszt keresve, mert remegő térdei nem akarják tartani és minden mozdulatából süt, hogy szédül. A dolog pozitívuma, hogy inkább sápadt (amennyire ez nála megállapítható), semmint zöldes az arcszíne, s néhány perc elég is ahhoz, hogy magához térjen.
Tisztul a feje, ahogy a kőfal durva érintése is, s már el tudja engedni a falatnyi anyagot. Végre tényleg itt van, de már nem taglózza le ez a hirtelen súly. Moccan, ajkait megnyalva szimatol. Itt más a levegő; a sóillat furcsán puha mosolyt csal az arcára, ahogy a szélbe tartja és mélyen belélegzi a láthatatlan tenger üzenetét. Ha minden mást lehalkít, már a mormolását is hallja, ahogy hívogatja, felé nyújtózkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=698775#post698775][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.31. 14:44[/b][/url]

Kissé homályos emlékei vannak arról, hogyan is kerültek a lánnyal a horvát tengerpartra, onnan pedig egy sétahajó fedélzetére. Pontosabban azt tudja, hogy hogyan keveredtek ide, csak élete hátralévő részében inkább nem beszélne róla, de még csak rágondolni sem akar. Valahogy mégis a hajó fedélzetén ácsorog a korlátra támaszkodva, miközben dús hajába tép a szél és a kék inget cibálja ide-oda a mellkasán. Gyors mozdulattal felgyűri a ruha ujját, majd ellöki magát a korláttól és megfordul, hogy tekintetével megkeresse a rellonost. A legutóbbi eset után megfordult a fejében, itt akkor most végleg vége a kapcsolatuknak és a rellonos már így is eleget látott belőle. Igazából sok kedve nincs megint a lány hisztijét hallgatni, de ad neki még egy esélyt, mert tudja, hogy ő sem viselkedett éppen túlzottan kedvesen vele legutóbb.
- Azt meg sem kérdeztem, hogy bírod-e. Ugye nem leszel tengeribeteg? - bizonytalanul teszi fel a kérdését, hunyorogva méregeti közben a lányt. Az arcát fürkészi, árulkodó jelek után kutatva, mert abban az esetben, ha Myra valóban nem bírja, talán még visszafordulhatnak, nem jutottak olyan messzire a parttól. Erről pedig előbb kellett volna érdeklődnie, most jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=699791#post699791][b]Maja Bojarska - 2017.09.05. 23:31[/b][/url]

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=700257#post700257][b]Valery Madelaine Fisher - 2017.09.09. 17:26[/b][/url]

A tizenkét éves kislány undorodva törli bele kezét az őt körülvevő fűbe, ezzel megszabadulva a bőrére tapadt, még meleg létől - ami máshoz tartozik, és amit nem lenne szép elvennie tőle. Bár nem fogalmazódott meg benne még egyszer sem ez a gondolat, néha felüti fejét a kétség, hogy talán nem kellene. Majd, amilyen hamar jön ez az érzés, annál gyorsabban el is múlik. Nem csak, hogy még egyszer sem büntették meg emiatt, még csak nem is látta Monica, hogy ilyeneket csinálna. Ameddig pedig nem tud róla, addig meg sem történt, nem? Ő van annyira okos, hogy gondosan eltüntesse a bizonyítékokat, ami pedig a testvéreit illeti, tudja, hogy ezek nélkül a bizonyítékok nélkül nem hinne nekik a kutya sem. Talán Rosie miatt kellene aggódnia valamennyit, de a nővérét soha nem érdekelte annyira, hogy elárulhassa. Így hát, mondhatni teljesen biztonságos terepen mozog - ameddig vigyáz. Kíváncsian billenti oldalra fejét, még előre is hajol ültében. Vékony ujjaival tűri füle mögé előre hulló tincseit, az ember el sem tudná képzelni, mennyi kincsre lelhet, ha van türelme megvárni, amíg a vörös folyadék ki nem folyik. Ő mondjuk nem kifejezetten egy türelmes alak, de lévén egy elég kis testről van most szó, nem is kellett annyit ücsörögnie mellette. A következő ötlet szinte villámcsapásként éri. Hirtelen kapja fel a fejét, óvatosan tolja be újonnan szerzett drágaságát a bokor takarásába. Védeni kell, még a rá nem méltó, hozzá nem értő szemektől is. Mert nem értik meg. Tudja, hogy sem Monica, sem George, sem Allan nem értik meg őt, még Rosie sem. Senki nem érti meg őt, még Emily sem, fiatalabbik nővére mégis a kedvesség jeleit mutatja felé. Néha. Egyre kevesebbszer ugyan, de van, hogy megtörténik. Éppen ezért neki szeretné megmutatni a művét. Még a vöröslő végű botot is elfelejti letenni, olyan elánnal kezd el szaladni a ház felé. Megtehetné, hogy elkezdi Emily nevét kiabálni közben, de nem teszi meg. Leginkább, mert akkor más is hallaná, észrevenné, tudna róla, ő pedig nem akar beavatni senki mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702478#post702478][b]Maja Bojarska - 2017.09.18. 00:33[/b][/url]

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.