Kiszakadni a megszokottból. Mondanák ezt azok az emberek, akik tudatosan vagy csak spontán terveznek egy ilyen kirándulást. Kiszakadni a megszokottból, mondanák azok, akik vágynak valami többre, valami másabbra, mint amit a mindennapok adnak. És én? Én vajon miből szakadok ki?
Anyám örömében táncot járt szerintem, amikor azt mondtam neki, hogy nem érek rá a jövőhéttől, mert munkahelyen fogok dolgozni. Munkahelyen, ami azt jelenti, hogy rutinnal az életemben fogok élni. Hogy minden reggel időben kelek, tartalmasan reggelizek, felkészítem a testem és a lelkem a napi nyolc órás tevékeny és hasznos életre. Azt mondta nekem, emlékszem: "Kislányom, legalább hasznos tagja leszel a társadalomnak." Hát anyukám, kurvára nem. Ha eddig nem voltam hasznos, nem nem hiszem, hogy ettől az lettem.
Egyrészt, az intéző nem csak napi nyolc órában intéző, másrészt, ha haszontalannak tekinti azt, hogy könyveket írok, tulajdonosa vagyok egy kiadónak, és azt képes vagyok életben tartani, ráadásul tanítok, akkor szerintem a saját gyerekét nem tekinti hasznosnak. Bár ez annyira nem is lep meg, az Andrássy gyerekek valahogy csak haszontalan, ingyenélő, szerencsétlen művészek, akik csak szégyennel hálálták meg anyjuk megfeszített munkáját.
És akkor itt van még pluszban a névkérdés ugyebár. Egyre többet rugózunk ezen a hogy is hívnak engem kérdéskörön. Régebben évente kétszer Canossát járt, hogy márpedig édes kislányom a férjed, aki miatt te tizenhat évesen a hátunk mögött nagykorusítattad magad már alulról szagolja az ibolyát, hát mit képzelsz te magadról, hogy nevét viseled még most is. Hát így soha senki nem akar majd elvenni téged, mert olyan, mintha egy halottal hálna. Ezen mindig nagyon nevettem, és most is, amikor eszembe jut a melange felett, amit szopogatok az, hogy halottal hálna, hát nagyon, nagyon, nagyon nevetek. Tényleg. Biztos bolondnak néznek emiatt az emberek, mert egyedül ülök, és még a könyv is, amit eddig olvastam, csukva hever előttem. Amúgy is, kinek van kedve kacarászni Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából című műve felett. Pokolra jutok biztos, de legalább a bulis csaj biztosítva lesz a többieknek.
Amúgy lehet, hogy tényleg pofátlan és bunkó kölyke vagyok a szüleimnek, mert miközben röhögcsélek, jól meg is írom Andrisnak, hogy tudja, hogy velem hálni olyan, mintha egy holttal hálna, és sajnálja már szegény férfiakat, akikre ráerőszakolok egy szellemet. Egy állat vagyok, egy állat voltam, és az is legyek, míg világ a világ. Erre azt hiszem, sajttortát érdemes rendelni, áfonyás öntettel.