AZ ESKÜVŐ
Róma, Loveguard Birtok, a házban egy szobában
2014. 06. 14. 14:15

Roxforti cserediákoskodás
június 22.

Kellemes, napos időben szedelődzködtek a diákok és kísérőik, hogy elérjék a vonatot, ami az első ahhoz, hogy eljuthassanak a híres, hatalmas, és távoli Roxfort kastélyba. A kétfordulós kvízen Keiko, és Mínea remekeltek, így az övék lett a megtiszteltetés, hogy egy teljes héten keresztül roxfortos diákok legyenek.
A két kísérő, Wickler igazgató, és Rubya tanárnő büszkén és örömmel vállalták, hogy a két fiatallal tartanak. Mind a négyen időben odaértek a megbeszélt helyre, az iskola kapujához, ahonnan szép egyenletes tempóban haladva bőven elérték a vonatot.
Az út eléggé unalmas volt, hisz csupán annyiból állt, hogy vonatoztak, aztán hopp-porral a King’s Cross pályaudvarra mentek tovább. Itt akadt az első bökkenő, ugyanis Samu nagyon viccesnek gondolta, hogyha meglovasítja a tanárnő jegyét, ami nélkül nem utazhat. Azért valljuk be, vicces látni az elképedt diákok arcát amikor azzal szembesülnek, hogy van tíz percük megoldani a helyzetet, vagy a következő fordulóval visszamennek az iskolába.
Végül a lányokat Rubyával hagyta, hogy a kastély falain belül a helyére rakja a kopogószellemet, és visszavegye tőle az ellopott jegyet. Így a napi bakiadagot ellőve még az utolsó percekben felpattantak a vonatra, hogy elkezdődjön az órákon át tartó unalmas út.
Keiko és Mínea magukra lettek hagyva, de a vonaton még voltak fiatalabb diákok, akik év közben érkeztek az iskolába, vagy külön kérésre haza lettek engedve, és most mennek vissza. Úgy az út negyedénél hallatszott először a folyosóról a kocsi, és az azt toló nő hangja, aki az édességeken kívül hűsítő italokat is kínált.
Kinek hogy, de ez a nap is elment, és a lányok már csak arra lettek figyelmesek, hogy a vonat fékez, az ablakból pedig megpillanthatták a kis falu, Roxmorts pályaudvarát. A vonatról leszállva három, egymástól teljesen különböző nőt, illetve lányt fedezhettek fel, akik egyből kiszúrták a négy érkező idegent.
- Üdv itt, Roxmortsban - mosolygott rájuk a nő, aki talpig fekete talárban volt, az iskola címerét ábrázoló kitűzővel a mellén. - Josephine Hock vagyok, a Sötét varázslatok kivédését tanítom a kastélyban, az Igazgató engem küldött a lányokkal kísérőnek - a szőke hajú nő kedves, és nyitott volt a vendégek felé. A mellette álló Hollóhátas leányzó vállára tette a kezét, majd folytatta. - Ők pedig a lányok, akik a Ti pártfogóitok lesznek, vagyis szobatársak lesztek, és együtt fogtok órára járni, és a többi.
- Szép estét - a tanárnőhöz közelebb álló lány bátortalanul pillantott rájuk. - Florence Rosemary Clifford vagyok, a Hollóhát prefektusa. 14 éves vagyok, harmadéves, és gondolom Te leszel a pártfogoltam - fejét oldalra döntve nézett egyenesen Keikora.
- A nevem Doris Marie Arkwright, Mardekáros prefektus vagyok, 16 éves, ötödéves - a fekete hajú lánytól ennyi telt, nem épp a legkedvesebb, de legalább komolyan veszi a szabályokat.
- Fáradjanak velünk, csónakkal fogunk átmenni az iskolához, érdemes körülnézni, nagyon szép így estefelé a táj. Áh, de vigyázzanak, közvetlenül a vízbe nézni tilos, ha nem akarnak a tó fenekén aludni.
Az SVK tanárnő határozottan elindult a rájuk várakozó csónakok felé, hogy mindél előbb felérjenek a kastélyba, hisz már a Nagyteremben várják a vendégeket a tanulók, és tanárok.

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján

Hosszú évek óta most tért vissza először Namurba, ahol anno a tanulóéveit töltötte. De nem tehetett mást, fel kellett keresse korábbi professzorát, ugyanis a Bagolykő könyvtárában egy olyan kéziratra lelt, amelyről eddig még csak nem is hallott. Miután tüzetesen átvizsgálta a kérdéses iratot, rá kellett jöjjön, hogy ezúttal kevés lesz a saját tudománya, így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy visszatér Belgiumba egy rövid kiruccanásra.
Tegnap délután érkezett a nemzetközi hop-hálózat segítségével, éjszakáját egy, a központban lévő felkapott kis szállóban töltötte. Miután a mai napot Lemaire proffal töltötte, úgy határozott, hogy muszáj kicsit kiürítse a fejét, ennek köszönhetően kötött ki a földszinten lévő bárpultnál.
Már a második pohár scotch-csát fogyasztja, azon tűnődve, hogy a holnapi nappal bizony ismét hétfő következik, amikor is neki tanítania kéne - amihez jelenleg semmi affinitása. Annak ellenére, hogy kezdte megkedvelni a tanítást, még mindig sokkal inkább töltötte volna napjait jegyzetei fölött vagy épp egy jó könyv - és szivar - társaságában. De mit volt mit tenni, a szerződését pillanatnyi szeszélye miatt nem fogja felmondani, így kénytelen tudomásul venni, hogy holnap délre már a régi falak között kell legyen, két tucat gyerek figyelmét igyekezvén lekötni.
A kellemetlen gondolatra le is húzza pohara tartalmát, majd int a csaposnak, hogy ne maradjon sokáig üresen az említett. Miután ismét csodálhatja az arany nedűt az üvegen keresztül, pillantását átvezeti a helyiség szélén elhelyezett biliárdasztalok egyikére, történetesen egy olyanra, amelyet jelenleg nem használ senki. Szíve szerint sürgősen változtatna ezen a tényen, azonban játszópartner nélkül nem sokra megy vágyaival. Kelletlen fordítja vissza tekintetét maga elé, hogy aztán hirtelen ötlete nyomán inkább a többi bárnál ülőt mérje fel.
Mennyi az esélye, hogy van olyan szerencséje, és talál egy épp magányosan üldögélő embert - lehetőleg hölgyet -, aki kapható egy kis szórakozásra?

Sharlotte - Projektmunka 1. nap, 8:40, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Szép idő van ma. Nem az a rettentően meleg, rekkenő hőség, a tegnapi nagy eső tett arról, hogy most ne legyen annyira forró a levegő, hanem egy kifejezetten kellemes, ámbár még egy kicsit felhős időjárás a mai. Teljesen tökéletes, bármi is fog ma velünk történni.
Reggel 7 van, de már talpon találhat a lelkes érdeklődő. Halkan dudorászva kezdem meg az öltözködést, kíváncsi vagyok, hogy mi fog majd kisülni ebből a napból. Egy térdig érő farmer, egy nem túl csicsás rövidujjú, zokni. Kész is. Egy simogatás a cicának, egy a rókának és lehet is menni a fürdőszobába kicsit tollászkodni. De ez igazából kimerül egy arcmosás-fésülködés kombóban nálam, nem viszem túlzásba a dolgokat. A dúdolás még mindig kitart, sőt, új dallam kezdődik, mikor a konyhába érve nekiállok reggelit gyártani magamnak. 3 szelet pirítósnál áll meg a tudomány, ennél többre csak szakácskönyvvel vagyok képes, nálunk Manda az agytröszt a fakanál mögött. Nem baj, ez is bőven elég lesz, lehúzok még egy pohár tejet mellé, aztán összepakolok két szendvicset, hogy ne akarjak éhen halni út közben, meg betárazok egy kis üveg vizet is a kistáskámba. Nagyszerű, gyakorlatilag készen is volnék. Még egy gyors kis firkálás a pultra a lányoknak, hogy ma ne keressenek, és minden príma. Cipő a lábra és lehet is indulni.
Az utam a kastélyba, vagyis pontosabban az erdőbe vezet. Annak is egészen a mélyébe. Runának is azt mondtam, hogy ide jöjjön, ha nem talál meg minket, akkor majd elmegyek érte. Amíg nem figyelt, lenyúltam tőle pár hajszálat, tökéletes szagminták. Bent a susnyásban nem nehéz ráakadni egy nem túl nagyra nőtt hippogriffre, ha az ember füttyent is neki, ő meg érti a jelet, akkor meg aztán pláne nem. Sheli gyorsan előkerül a fák közül és üdvözöl, én meg nekiadom azt az útközben talált szarvasbogarat, amit annyira szeret. Miközben nyammog, várjuk lelkesen a Levitást.

strandruha

Lavia
Anglia, Baker Street 221/B.
~ Outfit

Alíz és Krisztián - Költözöm
Ruha | November 22., Először Pécsen utána Angliában.
[zárt]

Nemrég még fent volt a szobájában, fehérneműben és fürdőköpenyben. Az íróasztalánál tervezgette, hogy miként fogja megakadályozni a költözést, de hát semmi értelmeset nem talált ki. Ma fognak Londonban házat nézni, mert Dávid anyja leszervezte. Nagyon dühös a vén szipirtyóra, hogy a keresztapja helyett akar dönteni. És, ha ez még nem lenne elég megírt az egyik levélben, hogy szeretné, ha a lány is menne. Még csak nem is szeretetből hívja a lányt, hanem, hogy illedelmes nőt varázsoljon belőle. Nem vér szerinti rokonok, de akkor is úgy kell viselkednie, mint egy hölgynek. Ezért is utálja Gwen, ha Viktória ott van náluk nyaranta, meg ünnepekkor, mert akkor ráerőlteti a magassarkút és könyvekkel a fején kell járkálnia a tartás miatt. Ezt ugye senki nem nézné ki belőle? Sok kell, ahhoz, hogy ne csinálja ki ilyenkor a nőt.
Most is miatta kell mai napot a világvárosban töltenie. Egész este nem aludt semmit csak szomorkodott és a plafont bámulta. Sok mindenen gondolkodott és kevés kellett hozzá, hogy ne sírjon. Nem várta ezt a napot pedig legalább két hete volt lelkiekben felkészülnie. De, ha már házat néznek, kint az azt jelenti, hogy biztos a költözés ergo mennie kell. Itt kell hagynia mindent és mindenkit. A családját, a barátait és még valakit. Már ez elég nehéz számára, de az rátesz egy lapáttal, hogy a bácsikája nem akarja elengedni. Ezt a tegnapi vacsoránál sem halasztotta el megemlíteni, amiből hatalmas vita lett ismét. Dávid és Dan mostanában nem a legjobb viszonyt ápolják, ami gyakran meglátszik. Mind a ketten azt akarják, hogy Gwen náluk lakjon és bár a lány szereti Dant és a családját, Kathleent kivéve a keresztapjánál szeretne lakni, s nem, csak azért mert szereti. Az anyja naplójából megtudta Dávid nekik tett ígéretét, miszerint vigyázni fog a szőkére, de eddig nem sikerült neki. Milyen nehéz a döntés a lánynak. Mindkét hely mellett vannak érvek és ellenérvek is. Nehéz lesz választania.
Az ötletelésben keresztapja kiáltása zavarta meg, amikor lehívta a nappaliba. A szőkeség nem gondolta volna, hogy a férfi idehívja a barátait. Ebből is látszik, hogy mennyire törődik vele. A pár pillanatnyi kábulatból nehezen sikerül visszatérnie, mert nem érti, mit keres itt Alíz és Krisztián. Az még számára is érthető, hogy azért jöttek, mert elkísérik Angliába de, akkor is.
~ Mit keresnek itt? És miért kellett szólni nekik? - kattog az agya. Száz hasonló kérdés kavarog a fejében. Legszívesebben elküldené mind a kettőt, de sokat utaztak miatta és nem akar bunkó lenni velük. Lehet, hogy már csak kevés időt lehetnek együtt és azt ki kell használni. Meg biztos nem lépnének le olyan könnyen.
Reggeli közben Ella ismerteti, hogy mi az útiterv és kikkel fognak találkozni. A szőke már ismeri keresztapja testvérét, de neki a gyerekeit nem. Kicsit kutakodik a fejében, aztán rájön, hogy biztos elfelejtette említeni. Egyébként Dávid bátyját is csak egyszer látta.

                         A Francia Lencsilány
                                Úton Párizsba...
                                       (Franciaország)

Őszintén szólva mindig is vonzott a hangszerek világa. Így nagy nehezen rászántam magam, hogy megtanuljak gitározni. Igen ám, de ahhoz egy tanár is kéne. Rengeteget kutakodtam, bagolyban, újságokban, még mugli gyökereimet is bevetettem és siker! Öhm...azaz majdnem. Az egyetlen egy fellelhető gitártanár csak is kizárólag külföldön, Párizsban tartózkodik! És mivel a kis szentem bokáját törte, nekem kellett hát felcuccolnom a messzi messzi Franciaországba. Össze is pakoltam a cuccikámat, ahogy kell, de a családomra pont ilyenkor tört rá a fojtogató szentimentalizmus, így kis híján lekéstem a vonatomat.
-Oké anyu, persze, hogy hívlak!-próbáltam kiszabadulni a fojtogató ölelésből.
-Na, sietek is, sziasztok!-próbáltam kitérni a kar hurkokból, meglepő sikerrel. Gyorsan felfutottam az utasszállító-vagonba, a kézipoggyászomat szorongatva. Kisebb loholás után megálltam, kezemet a térdemre helyeztem, ezután kisebb lihegés. Tiszta a terep. Nekifogtam tehát egy üres kabin keresésének. Vagy két perces késedelemmel találtam egy igen igen kihaltat. Levetettem magam az ülésre, majd gyorsan levedlettem téli holmijaimat. Hogy elkerüljem az unalom lélekölő perceit, hoztam olvasnivalót is. Boldogan nyitottam ki és már faltam is a Szent Johanna gimi második részének oldalain lévő betűket. Olykor olykor felpillantottam, hogy tisztában legyek az esetleges környezeti változásokkal, hiszen ha én olvasni kezdek, se kép, se hang. Örülök, hogy megtettem, hisz másképp nem vehettem volna észre egy ismerős, vörös hajjal megáldott buksikát.
-Szia! Nem akarok bunkónak tűnni, de te meg mit csinálsz itt?-tettem fel a kérdést az Eridoros lánynak, név szerint Leonie Rohrnak.

Kinézet, fekete hajjal

Nagyon szeretem a sportokat és ez alól a téliek sem kivételek. Kiskoromban telente mindig elmentünk egy-egy hétre síelni, így egész fiatalon megtanultam már siklani a havon. Szokássá vált bennem, hogy egy hetet ilyen fajta szórakozásra szánok, most sem akartam elmulasztani, ezért megkérdeztem a barátaimat, hogy nem akarnánk-e eljönni a hegyekbe. Miután többen is igent mondtak, biztosra vettem, hogy nagy buli lesz, jól fogjuk magunkat érezni. A célpont Gerlitzen névre hallgat, bár én még személy szerint nem voltam ott, a többiek nagyon jónak találták és sokan dicsérték. Az ünnepekkor otthon meséltem erről a tervről az ikertesómnak, Victoriának is, aki rögtön kedvet kapott hozzá. Az egyik barátnőjével ők is eljönnek, bár ahogy sejtem, nem nagyon fog velem lenni, az ideje legtöbb részét a barátnőjével fogja tölteni kettesben síelgetve. Chh, jellemző.
Egyik hétvégén meg is valósítottuk a programot. A találkozót a közös szálláshelyükön beszéltük meg, amolyan apartmanszerű házikónál, mert épp szünet van és senki sem tudta, hogy karácsony után ki hol lesz. Én Izával mentem vonattal. Az út során fantasztikus volt látni az Alpok vonulatait, még sosem jártam errefelé. Az túlzás, hogy nem láttam ekkora hegyeket, mert Koreából mindig a Himalájához mentünk síelni, de jó érzés volt látni Európa kincseit. Épségben megérkeztünk, a hotelben lepakoltunk és megvártuk a többieket. Megkönnyebbültem, amikor mindenki épségben megérkezett és jó volt látni a húgom cuccát is az egyik szobában. Ők már valószínűleg kint lehettek a hegyen. A házhoz tartozott egy kis étterem is, ahol napi háromszor étkezhettünk. Miután köszöntöttük egymást elmentünk enni, hogy ne korgó gyomorral vágjunk neki a síelésnek.
- Nem baj, ha az ikertesóm és az egyik barátnője is itt fognak aludni? Ők is síelni jöttek, de nem hiszem, hogy napközben sokat találkoznánk velünk, legfeljebb a felvonóknál. Viszont butaságnak tartottuk külön szobát kikérni nekik, tudjátok milyen spórolósak a szülők. – Mondtam ebéd közben mindenkinek címezve, de nem biztos, hogy mindannyian hallották vagy figyeltek volna. Csak nem fognak megharagudni ezért, ha meg nem is hallották, majd meglepődnek, hogy kettő van belőlem.
Miután jóllaktunk elkezdtünk öltözni. Vagy fél órát kellett szentelnünk a készülődésre, mert elég sok ruhadarabot kellett felvennünk, már aki nem akart megfázni. A szokásos póló és a hőfogó aláöltözet fölé két vastag pulcsit vettem, a külső felszíne úgy nézett ki, mintha pamut lenne, pedig az bizony víz-, hó- és hideglepergető bűbájjal volt megáldva. Karácsonyra kaptam és nagyon örültem neki, legalább nem akadályoz annyira a mozgásban, mint a kabát. Síszemüvegem és sapkám is fekete volt, így jól kitűnhetek a hóból, ha netán elesnék, bár ha nem csinálok nagy örökséget és adrenalinnal dús dolgot, akkor nem szabadna elesnem. Csak most itt lesz Grace is.
Nem túl gyorsan, de azért megérkeztünk a sípályához is. Ausztriába csak a snowboardomat hoztam, ha nagyon megunnám és sílécre akarnék váltani, akkor majd könyörgök a tesómnak, hogy cseréljünk. Kék és fekete kötésű boardomat viszonylag könnyű volt cipelnem a többiekhez képest, köztudott, hogy sícipőben elég rosszul lehet sétálni. Egy valaki, mivel enyém volt az ötlet, így én elmentem megvenni a bérleteket. A sípályán voltak rendesen emberek, de azért nem volt tömegnyomor sem, amolyan átlagos nap lehetett a hegy számára. Remélem, azért megtalálom majd Victoriát.
- Akkor mi legyen? Először meg kéne tanítani Izát és Scarlettet, csak aztán kéne felmennünk közösen a csúcsra. - Mondtam hangosan, mert ezt már tényleg szerettem volna, hogy mindenki hallja. Nem akartam rögtön a mély vízbe dobni a két lányt, mert még sérülés lesz a vége. Inkább idelent kéne őket megtanítani és egy biztonságos alaptudással felmenni a kék pályára. Közben szétosztottam a bérleteket.

KoncertDorian
London; Linkin Park és Fall Out Boy kezdése előtt nem sokkal

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † A nagy meglepetés! † Viselet

A szünet az egyik legjobb dolog a világon, pláne ha egy fiú elhív magával, hogy töltsétek együtt. Na persze csak akkor, ha az a fiú valami romantikus, vagy éppen valami... ehhez hasonló dologra gondol. Nos ez egy kicsit másképp volt. Dorian egyik nap feltűnt a küszöbön, én meg pizsiben, totálisan kócosan Sierrával a kezemben nyitottam ajtót. Az anyám éppenséggel el volt foglalva azzal, hogy kioktassa a dolgozókat, így ezért kellett nekem kinyitni azt az ajtót. Na hát, elég nagy meglepetés ért mikor ő állt ott. Még Sierrát is leejtettem, mire fújtatva menekült a helye felé.  Egy ideig próbáltam kinyögni valamit, de végül rájöttem, hogy be kéne engedni szegényt, így elhúzódva az ajtóból intettem, hogy jöjjön be, pont akkor, mikor felhangozz anyám kiáltása, hogy ki jött. Na hát törtem a fejem, mert nem tudtam hogy mutassam be.
- A... suliból az egyik barátom! - kiáltottam oda neki, mire beviharzott, mintha valami olyat mondtam volna, hogy ég a ház. Jó, nem szokása senkinek sem felkeresni engem, szóval nem volt meglepő, de azért hé! Persze az lett ebből, hogy halálra faggatta szegény Doriant, nekem meg égett a buksim, így elfutottam rendbe szedni magam, remélve, hogy nem áll neki mutogatni a gyerekkori  képeket rólam, vagy cikis történeteket mesélni rólam. Olyan gyorsan öltöztem át, hogy megdöntöttem a rekordomat, az egyszer biztos. Gyors rendbe kapva a hajam szinte levágódtam a lépcsőn, pont akkor, mikor anyám belekezdett volna egy történetbe arról, hogy hat évesen milyen butaságokat csináltam...  Gyorsan felvetettem, hogy menjünk a társalgóba, mire anyám összecsapta a kezét és beinvitálta Doriant. Ezután hárítottam a krízishelyzeteket nagy nehezen, így hamarosan megtudtam, hogy a fiú mit keres itt. Volt ott meglepetés, elég nagy. Elkért anyámtól, hogy töltsem vele a szünetet! Úgy néztem rá, mint aki nem hisz a fülének, majd anyámra lestem döübbenten, aki felém pillantott kérdőn. Mivel nem volt ötletem mit nyögjek ki, sőt arra sem, hogy anyám mit fog mondani, így néma csendben ültem, próbáltam láthatatlannak tűnni. Egyrészt teljesen sokkolt, hogy csak így lazán előadta mit akar, másrészt anyám rávágta miután nem válaszoltam, hogy jót tenne neki, ha egy kicsit kimozdulna. Most ez egy igen?... Zavartan ráncolva a buksim néztem egyikről a másikra és felkaptam az elhaladó Shilát a földről, aki dorombolva összegömbölyödött az ölemben. Nem szóltam bele, de ők egészen szépen megbeszélték a dolgokat nélkülem, hiszen felnőttek. Jó, én sem voltam fiatalka már, de azért... na. A végén persze megbeszélték én meg lemaradtam a beszélgetés nagy részéről, mert a gondolatmenet a buksimban lefoglalt elég rendesen. Úgy tudtam meg, hogy megyek vele, hogy közölte velem, hogy akkor készüljek össze. Na hát így kerültem ide, vagyis Dorian mellé és bámultam kifelé az ablakon. Ő döntötte el mivel megyünk, mivel ő volt az a nagyon koncertes srác, így tudta mivel és hogyan érdemes menni, hogy ne kelljen sokat utazni. Sosem hittem volna, hogy egy nap mellette fogok ülni és együtt megyünk valahova, kettesben. A suli az más... Na hát megint visszakanyarodtam az otthoni gondlatmenethez, ezért nagyjából le is tudtuk az utat zökkenőmentesen. Most itt állunk, megérkezve a helyre és őt figyelem.
- Hát... tudod. Megleptél. - nyögtem ki végre valamit. Nem tudtam mit hozzáfűzni a dologhoz, vagyis de, tudtam volna, viszont akkor itt álltunk volna míg be nem sötétedik. Szóval inkább kérdeztem valami mást, nehogy belekezdjek a szövegelésbe.
- Azt... gondolom hogy ez egy koncert helyszíne vagy mi... - mutattam az elhaladó furcsán kinéző tömegcsoport felé. - De azért világosíts fel kérlek, hogy kik is lesznek, vagy mik, vagy... érted. - nevettem fel zavartan. Valójában ötletem sem volt, hogy kik vagy mik játszanak. Annyit tudtam, hogy a fiú imád egy csomó bandát, de ennyi. Eléggé kezdő vagyok ebben a témában, tehát lesz mit mesélnie.

Francia ország- Párizs

A reptérre menet alig bírtam megnyugodni, számoltam a perceket, mikor indulhatunk már. A karácsonyi szünetben nem voltam Amorden nagyapánál. Lemondtam, akkor a szokásos vakációt nála, hogy az iskolában maradhassak a barátaimmal. Nagyapa nem szólt semmit, de biztosan nem örült neki. Talán, ezért ment bele, hogy most a barátaimat is magammal hozzam a nyárra. Persze pontosan tudom ki sugallta ezt neki. Fleur néni volt az, egészen biztos, a nagyszerű Fleur néni. Nagyon várom már, hogy ott legyünk ez lesz a legeslegjobb szülinapom. Együtt ünnepelhetek a barátaimmal a kastélyban. Ez annyira klassz, mindent meg szeretnék mutatni nekik. Azt mondják született egy unikornis csikó is még nem is láttam. Bár Párizsban is vannak ismerőseim, de ők főleg az előkelő körökből vannak és csak a szünetekben találkozhattak velem. Legtöbben csak udvariasságból, vagy a szülei miatt játszott, vagy beszélt velem. Nem olyan szoros barátságok és ismeretségek ezek, mint Meával, Kilivel és... Derekkel és persze Lucyval, akit az utolsó pillanatban hívtam meg. De, így utólag is nagyon jó ötletnek tűnik. Nagyon barátságos lány és Derek unokatesója. Nagyon jó lenne vele is jól összebarátkozni és van ennél jobb alkalom erre? Mindenkihez eljutott a meghívó. Azonnal megírtam őket, mihelyt megérkezett nagyapa baglya, hogy nyugodtan elhívhatom a barátaimat Magyarországról a születésnapomra. Most nagyon izgulok, hogy mind el tudnak e jönni? Eddig senki nem mondta le az utat. A reptér bejáratánál elbúcsúztam aputól, aki kihozott, aztán indultam is a szokásos találkozási ponthoz, ahol Dóra vár. Már megszoktam, ő a kísérő hosztesz és nagyapa asszisztense. Majdnem mindig vele utazom, mikor Franciaországba megyek. A jövő menő emberek között lavírozva végre eljutok a nagy reklám tábla alá, a bejárattól balra és igen Dóra a szokott helyen, a szokásos széles mosolyával már integet is felém. Visszaintek és megszaporázom a lépteimet.
-Szia Dóra! Régen láttalak. Hogy vagy?
-Salut!Je suis tout droit, Mlle!
-Jahj neee... Dóra kérlek ne kisasszonyozz engem pláne ne a többiek előtt se il vous plaît.
Elnéző mosollyal bólint.
-Rendben Kiranella. Hol vannak a barátaid? Ha jól tudom ezúttal ötös csapatot viszek, majd.
Minden tudó mosollyal kacsint rám.  Csak arra tudok gondolni milyen ciki lenne, ha Amorden kisasszonynak hívna a többiek előtt. Nyújtogatom a nyakamat és körbe nézek, hátha meglátom a többieket, de úgy tűnik még várni kell rájuk egy kicsit.
-Igen, de úgy látszik még nincsenek itt. Biztosan nemsokára megjönnek.
Kíváncsi vagyok ki jön meg először. Vajon Derek mikor jön? Jön egyáltalán? Talán Meával együtt jön. Remélem Kili időben megkapta a baglyot, hogy hol találkozunk és Lucy vajon el tud jönni végül? Még jó, hogy kicsit sem izgulok az induláson. Dóra magyaráz valamit a megérkezésről, de most nem tudok rá odafigyelni csak a tömeget lesem az ismerős arcok után kutatva és várva.

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek
nők + Mínea
concerto

Kaidan

Spanyolország | Valamikor a szünetben | Ruha | Lovagolunk *-*

Kensington :3



Helyszín: Németország,Fekete erdő

Mihael
London, Anglia

London

Ahogy ott álltam a tükör előtt egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy én ezt az egészet akarom. Nem Kon miatt, sőt még csak nem is a hátam mögött az utolsókat rúgó Gwen miatt. Ennél egy sokkal komolyabb problémával álltam szemben.
Ruhakrízis.
Minden menyasszony rémálma –pláne az olyanoké, mint én vagyok–, hogy mindössze egyetlen hónapja van megtalálni a tökéletes ruhát. Ezer meg egy ruhaboltot végigjártam már és itt, Londonban volt az utolsó reményem. Éppen ezért kaptam el ma reggel Gwent és cipeltem el magammal egészen Angliáig.
A gyomrom összeszorult, ahogyan a tükörképemre pislogtam. Szerettem volna tökéletes lenni, nem csak a magam, vagy Konstantin kedvéért, sokkal inkább a szülei miatt. Nem tudhattam, mit gondolnak rólam pontosan, de nyilvánvalóan mindamellett, hogy az édesanyja odáig meg vissza volt egy nőért a házban, nem igazán jó pont a tény, hogy vámpír vagyok.
Maximalista voltam. Minden tekintetben.
A szőkére pillantottam a tükrön keresztül és elhúztam a számat. A három jelöltem közül ez volt az első és mindenképpen rá kellett a lánynak is bólintania mielőtt elviszem. Anyámnak még nem meséltem el a dolgot, így aztán az egyetlen reményem az unokahúgom maradt.
-Ez az egyik. –sóhajtottam fel végül.
Íriszeim visszavándoroltak a költeményre. Természetesen minden menyasszonyi ruha szép és minden menyasszony tökéletes, csakhogy én nem így láttam magamat. A hajamat reggel kontyba fogtam, így többé kevésbé megegyezett az összhatás azzal, amit majd szeptemberben kapnak.
Míg vártam a lány válaszát az eladólány csusszant be az ajtón és aggódva kezdte méregetni az arckifejezésemet. Nyilvánvalóan nem nyújtottam túl biztató látványt…

Yarista
Egyesült Királyság
Barntaple
Exmoor közelében

Bálint ^^
Norvégia – Oslo – Varázsló-negyed

Végül is szépen sikerült beilleszkednem, de hiányoztak a magyarországi, bagolyköves barátaim: A Csapat, Bé, Gréti és Nyeste. Gondoltam rá, hogy a hétvégén haza kéne utazni, úgyhogy mihamarabb kaptam egy pergament, meg tintát, és nekiláttam körmölni, amint egy kényelmes, helyi kávézóban megtaláltam a megfelelő csendet és nyugalmat.
Eleinte nem is tudtam, kinek címezzem a levelet, pláne, hogy alig van, aki megértené kissé szegényes magyar tudásomat.

Kedves Bálint!
Tudom, talán lenni neked fura, ’ogy írok, de non mindenki érteni, milyen külföldinek lenni, és úgy magyarul beszélni. ’iányoztok, rémélem, ti lenni jól. Norvégia lenni szép hely, vannak már barátáim, de nem lenni olyan jók, mint ti. Úgy örülők á ’ázkupánák, grátulálok mindenkinek. Én üzenni többieknek: sok széréncsét kívánok áz új tánévhéz, találkozni mi júniusban, vizsgák élőtt. Rémélem, gyorsák lésznek á norvég postábáglyok, jó tánulást nektek, várom válászod:

Zsani

Dolgom végeztével kifizettem a sütit és a kávét, majd ellibbentem a legközelebbi mágushivatalba, hogy csekély összegért cserébe elszállíttassam a jószággal a levelet Bálintéknak.

Seth és Mesélő
Anglia - október 2.

"The sound of the wind is whispering in your ear.
Can you feel it coming back?
Through the warmth, through the cold, keep running 'til we're there.
We're coming home now, we're coming home now."

A hajnal már otthon érte. Apja, akit Angusszal szó szerint elraboltatott az elmegyógyintézetből, most megkötözve ült egy széken a hall végében, míg Jared a szemben lévő falnál ücsörgött egy kis asztal mellett és a kakaóját kavargatta. Néha felnézett, hogy vajon felébredt-e már az öreg, de nem úgy tűnt, hogy egyhamar fel fog eszmélni, addig pedig semmi dolga nem volt vele.
Ahogy nézte az alélt embert újra és újra undorodva fintorgott. Gyermekkora megkeserítője és egy rakás szerencsétlenség egyben, legalábbis az ő szemszögéből nézve. Hiszen te jó ég, még a saját tinédzser fia is elbírt vele! Kár, hogy utána Seth nem fejezte be a munkát, amit elkezdett.
A Selwyn-ház elég nagy volt, három emelet, sőt, négy, ha a pincét is beleszámítjuk. Az alsó szinten volt a konyha, a gyakorlószoba és a hall, ahol a vendégeket fogadták valaha, egyel fentebb a nappali, a dolgozószoba és a könyvtárszoba, valamint a szüleik hálója, odafent pedig az övék és két másik vendégszoba. A berendezés tipikus aranyvérű ízlésről tanúskodott, bár apjuk, miután elítélték, minden bizonnyal leredukálta a tárgyak számát, hiszen nem lett volna tanácsos továbbra is fekete mágiára utaló díszeket hagyni kint.
Most sötét volt és csend. Még nem kelt fel a nap, de mindegy volt, mert a sűrű, sötét felhőkön át úgysem látszódott volna belőle semmi. Jared a tenyerébe támasztotta az arcát és elgondolkodva leste a szürke kinti világot. Mennyire hiányzott neki Anglia! Igaz, járt itt azóta párszor, hogy elszöktek, de az nem volt ugyanaz. Neki ez a ház kellett, a lépcsőkorlát ismerős simasága, a türkiz cserepek a tetőn, a fák a ház körül. Ha nem érezte volna teljesen magához méltatlannak, hogy ilyen gyengeséget mutasson, akkor talán azt is lehetett volna mondani, hogy honvágya volt.
Viszont ahogy újra az apjára pillantott egy pillanat alatt elfeledte az előbbi gondolatokat. Ujjai megfeszültek, ahogy a férfi moccant egyet, de még mindig nem ébredt fel, amit Jared egyre inkább bánt.
Mikor ideértek és Sacheverellt már biztos helyen tudták, akkor Angusszal védővarázslatokat helyeztek el a ház körül. Ha Seth utána jön, akkor azonnal észre fogja venni, ráadásul ha a másik fiú átlépi a varázslatok határát, akkor remélhetőleg meg fog dermedni, időt adva Jarednek arra, hogy felkészüljön és megtegye a további lépéseket. Szerencsére a házon még mindig rajta volt a védelem, ami biztosította, hogy a valaha magántanuló fiúk nyugodt szívvel varázsolhassanak a falak között különösebb következmény nélkül, de a birtok határán kívül nem mehetett, ezért biztosabb volt itt lennie, mikor Seth megérkezik majd. Ráadásul amúgy is az volt a célja, hogy végre hazacsalja a bátyját.

Dorian
Szerkó
októberi péntek, Braga, Portugália

Skócia, Falkirk, Nemzeti Varázs- és Sportnyavaja Kúráló Ispotály