A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857614#post857614][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 00:21[/b][/url]

Vörösesbarna libbenés.
Zavartan ereszti le a buborékját vesztett pezsgőspoharat. Alina csacsogása távoli zajjá szűkül, ha pedig egy filmben lennének, most szétnyílna a jólfésült tömeg és ő lassított felvételben követné Esthert a tekintetével, ahogy az kisétál a szalonból. Helyette azonban a perifériás látásába a felesége arca kúszik be, ahogy az üres tekintettel bólogat bele az érdektelen beszélgetésbe.
Megrázza. Kiissza a felmelegedett pezsgő maradékát, az üres poharat pedig elengedi maga mellett: az ahelyett, hogy a drága szőnyeggel borított márványpadlóra zuhanna, vidáman ellebeg egy közeli tálca felé. Futólag megérinti Adél vállát, mindjárt jövök, mormogja felé halkan, amik talán az első szavai, amiket az érkezésük óta hozzá intéz.
Feltűnés nélkül vág át a rokonok vidáman és minden bizonnyal felületesen csevegő tömegén. A parfüm, fahéj és narancs nehéz illata a kandalló melegében ugyanaz, mint gyerekkorában, a gyomra pedig ugyanúgy kavarog tőle, mint régen. Legelőször ez volt az oka annak, hogy a vacsorát követően, amíg a felnőttek tojáslikőrrel és szivarfüstben szórakoztatták egymást bensőséges, karácsonyi szalonrasszizmussal, ő a birtok szobáit fedezte fel. Először egyedül. Később nem.
A folyosót hosszú futószőnyeg fedi, így a léptei nem igazán vernek zajt. Hamar beéri a lányt - aki ki tudja, merre tart.
   -  Mit csináltál a hajaddal? - szól rá jó pár méter távolságból, úgy, hogy a hangja már ne vesszen be a szalonból kiszűrődő karácsonyi zene és beszélgetések zajába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857619#post857619][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 07:59[/b][/url]

Mondhatnánk, hogy nem az én döntésem volt, de nem lenne igaz, mert az volt. Én mondtam, hogy nem akarok mindig parókát viselni, sem azt, hogy állandóan valamit a hajamra kenjünk. Egy egy egyszeri, közepesen tartós megoldás, ami után egyetlen főzettel visszakaphatom a tincseim eredeti színét. Ha vissza akarom kapni. Egyelőre tetszik. Inkább barnás, de bizonyos fényekben nagyon szépen tud vörösen megcsillanni, és ki tudja, még a végén inkább erre megyek tovább. Még, hogy nem hasonlítok rá, hogy inkább Alexa nénire, jó, hogy nem rögtön a nagyit mondta!
Erre a gondolatmenetre felülve, úgy határoztam, hogy ha már mindenki egy helyen van, akkor hatásos belépőt szánok az új külsőmnek, elvégre tetszett az is, ahogy Várffy odalépett hozzám, amikor hivatlanul sétálgattam a bankettjén, így ehhez igazítottam a kinézetem, a leomló, göndörített tincseket, és a hozzá illő zöld ruhát. Nem terveztem odamenni senkihez, sem a testvéreimhez, sem Adélhoz, csak sétálgattam, bókoltam az idősebb rokonoknak, és megköszöntem a dicséreteket, legyenek őszinték vagy megrökönyödöttek. Aki kérdezett, annak válaszoltam, majd tovább sétáltam. Ha nem beszélhetünk róla, ha úgy csinálunk, mintha nem volna, akkor majd én segítek, hogy az idei karácsony szelleme kicsit felidézze az anyukámat. Azonban a tömeg valamiért iszonytat, kell egy pár perc csend, így a folyosóra sétálok, hogy kicsit magam legyek, természetesen eredménytelenül, így ház szembe fordulok Willel és felé is felöltöm ugyanazt a mosolyt, mint, amit mások kaptak.  
- Beszíneztem, William. Megkaptam Boleyn Anna szerepét a színház egyik új balett előadásában. De ami ennél is jobb, Gitta Jane Seymour lesz, ami hatalmas karrieri mérföldkő neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857623#post857623][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 14:40[/b][/url]

Jó pár lépésre áll meg a felé forduló lánytól. A kezeit idegenkedve csúsztatja az öltönye zsebébe. A Krise és Machay birtokokon különösen ügyel rá, hogy a kinézetére a nagyanyja vagy anyósa ne tehessen panaszt.
   -  És meddig marad így?
A kérdés élesebb, mint amilyennek szánja. A felesége büszke lehetne rá, ha szóba állna vele az a ribanc, hiszen a bárgyú társaságban eddig kifogástalanul imitálta az apja diplomatikus viselkedését. Eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857629#post857629][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.23. 18:37[/b][/url]

"Krise"tmas

Külső szemlélődő szemszögéből nézve Nathaniel Krise igazán elemében van ezen az eseményen. Mostanra mindenkivel váltott néhány udvarias szót, amely láttán a család prominens tagjai elégedetten hümmenthetnek, hogy "igen, az új generáció tudja, hogyan kell haszonba forgatni az ünnepeket". Mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy arcán diplomatikus magabiztosság és elégedettség tükröződjön. Eközben legbelül egész más a helyzet, végtelenül kedvetlen, már most rossz hangulata van, ami azt illeti, ahogy általában, már a karácsonyi esemény környékén  irritált és frusztrált. Tekintete egy csapat vele egykorú, talán 2-3 évvel idősebb huszonéves fiúcsapatra vetődik, velük már érkezéskor lekezeltek. Talán lesz alkalma később, mikor már az idősebbek jobban elmerülnek az esti beszélgetésekben és programokban - többedmagával lelépni innen. Biztos benne, hogy az Inner is készült valamivel az ünnepekre.

- Együgyű? - Meglepetten pillant oldalra Adele felé. A kifejezés alatt szórakoztatja a nő véleménye.
- Nézd el neki, ezek a családi alkalmak egy kicsit mindannyiunk számára kellemetlenek. Megérteném, ha William különösen rosszul érezné magát ma.
Szándékosan megvédi kicsit a felesége előtt a testvérét. Elvégre ez a kisöccsök dolga, nem igaz? Arckifejezése empátiát és együttérzést sugall.
- Nem jó a mai napon egy Krise kísérőjének lenni, túlzottan el vagyunk foglalva a magunk nyűgjével.
Ahh, és még önkritikus is! Hát nem érett? Hát nem belátó? A mellette álló nő kérdésére mosolya szomorkás árnyalatot vesz, ami tulajdonképpen nem is akkora hazugság, bár inkább szól az Estherrel való távolságának, mintsem annak, amivel aztán szóban indokolja.
- Tulajdonképpen már elfoglaltam egy apartmant magam is, de nincs nagy gyakorlatom a családi összeborulásokban. És nem is hiszem, hogy tárt karokkal fogadnának, így.. várok, míg lassanként alkalmam adódik a jó szándékom bizonyítására. Arra, hogy mi Estherrel nem értünk egyet a család többi részével, amelyik szükségtelenül ridegen vetné ki magából Willt.
Beleiszik az kezében lévő pohár tartalmába, csendben marad, hagyja Adele-nak, hogy eméssze a hallottakat. És magának is, hogy tovább fűzhesse a mondandóját.
- Ha egy kicsit idősebb lennék, magam is kiállhattam volna a védőügyvédjeként, de pár évvel le vagyok meg maradva, hogy tényleges erőm legyen.
Szegény-szegény túl fiatal aranyvérű varázsló, akit még túlzottan kötnek a család béklyói.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857631#post857631][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 19:54[/b][/url]

- Nyár elejéig...végéig. Lehet, hogy kicsit vörösebb lesz még, meg kell néznünk a díszletben is.
Nem, ez nem teljesen igaz, de ő úgysem ért hozzá, így nem tudhatja, hogy ez nem éppen így működik. A vörösebb az én ötletem volt, és valójában most is vörösebbnek kellene lennie inkább, mint barnának, csak, mint ahogy a hajfestések nagy többsége lenni szokott, nem éppen úgy alakult a szín rögtön, mint hittem.
- Az biztos, hogy az évad végéig műsoron lesz a darab. A nagyi nem volt odáig érte, pedig szerintem nagyon szépen kiemeli a szemem. Kicsit kevésbé Krise-os, az igaz, de nem marad ilyen örökre.
Nem, mert előbb még vörösebb lesz. Láthatóan meghatottam a kinézetemmel, és ahogy nézem, nem éppen pozitívan, de legyünk őszinték, nekem sem tetszett, hogy azt mondta, nem hasonlítok anyára.
- Milyen érzés szabadon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857632#post857632][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 20:45[/b][/url]

Csak átfestette a haját. Semmi komoly. Hiszen nem kellene érdekelnie, ahogy eddig sem foglalkoztatta, mi történik a testvéreivel. Ő azonban feszült, ez pedig amikor elhagyta a szalont és a családtagok tekinteteinek kereszttüzét, halványan kiült az arcára.
Öt éve töltötte utoljára itt a karácsonyt. Huszonhárom éves volt akkor, Venezuelából utazott ide a nagyapja nélkül, aki hátramaradt, hogy előkészítse a néhány héttel későbbre tervezett kísérletüket. Esther ugyanilyen zöld ruhában volt, emlékszik rá, ahogy arra a másik kislányra is, aki mindig körülötte ugrált akkor. Neki hányingere volt a tojáslikőrtől, azért ment ki a folyosóra, arról azonban fogalma sincs, a húga mit keresett ott akkor. Mondott valamit egy rókáról, őt pedig felidegesítette ez, a többi pedig már történelem.
   -  Meddig maradsz abban a falusi színházban? Gondolom Madlen nem rajong érte.
És én sem. A válla fölött elpillant a szalon felé, aminek kitárt, kétszárnyú ajtaján a fény kifolyik a folyosóra. Beharapja az alsó ajkát.
   -  Nagyszerű. Akár meg is látogathatnál néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857634#post857634][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.23. 20:58[/b][/url]

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Eltűnődő, féloldalas mosoly villan az arcán, főleg, hogy a felé közeledő Willt követheti végig a pillantása. Csak egy röpke jelzés, egy mindjártjövök. Megfeszülnek a szépen manikűrözött ujjak a kristálypoháron, acélosan villan a kék lakk, benne a csillám, akárcsak az egy pillanatra megkeményedő arcvonása. Még mindig hidegháborúban állnak a férjével.
A mélázásából végül Nathaniel zökkenti ki.
- Majd este úgyis látom. - Nem siet eltüntetni a szarkazmust a mosolyából, bár azért a végére semlegesíti és bájossá kovácsolja. Este... össze lesznek zárva, és nem várja, hogy őszinte legyen. Napok, sőt talán hetek óta hadakoznak, így pedig valószínűleg külön fognak aludni így vagy úgy... vagy ki tudja. Inkább gondolatban visszakanyarodik a sógorához. Tulajdonképpen érdemes volna csak rá koncentrálnia, hiszen ő is egy újabb információforrás, hogy megismerje Willt. Maradtak még bőven kérdései vele kapcsolatban.
Hosszabb hümmögés, már-már zavarba ejtően hosszú pillantás, de nem kommentálja különösebben a fivéri törekvéseket. Egyrészt szívből utálja a saját bátyját, így Nathaniel testvéri vágyaival nem tud azonosulni, másfelől... ez egy újabb ötletet ad neki a bódult szórakozásra, ha már úgyis marják egymást Willel.
- Tudod, hogy bármikor szólhatsz nekem, ha segítségre van szükséged, igaz? - Meleg, bensőséges, bizalomgerjesztő mosoly. Az is lehet, hogy az alapból meglévő vélaszépsége most picit hangsúlyosabb, hogy jobban koncentrál. - Will nem egy könnyű eset... de meggyőzhető. Lassan, de biztosan. - Igazából csak látni akarná a férje dühtől és gutától lüktető halántékát, ha hazahívná magukhoz teázni az öccsét, az "egyik kis csótányt".
A tárgyalás említése azonban zárkózottabbá, semlegesebbé gyúrja át az arckifejezését, a gerincoszlopát is jobban kiegyenesíti, hogy a testtartása még tökéletesebb legyen.
- Madlen szerencsére időben megkapott minden információt, és... Will ügyvédje is rátermett volt. Bár dicséretes az aggodalmad mindenképp, de reméljük, többé nem lesz hasonló eset. - Nem fogja hagyni. Amúgy meg még az hiányzott volna, hogy Nate keze közé kerüljenek a kompromittáló dokumentumok. Így is hatalmas problémát jelent, hogy Júliával jelenleg megreccsent a kapcsolat, és a lány kezébe kerültek a háborús dokumentumok, amikről a Minisztérium még csak nem is tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857635#post857635][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 21:10[/b][/url]

- Nem tudom, élvezem. Elég sok mindenbe belefogtam az utóbbi időbe. Önkénteskedem a gyakorlaton felül is a rendelőben és kicsiknek tartok mozgásszakkört.
Nem táncot és nem is gimnasztikát, inkább valami olyat, amiben jól érzik magukat, és a sok-sok felesleges energiájukat le tudják vezetni. Kicsit táncos, de inkább szabad stílusban, ami fejleszti a mozgáskoordinációjukat. Élvezem, és közben törekszem arra, hogy megtaláljam én magam is a táncba vetett hitemet.
- Szeretném, ha a családom elfogadná, hogy nagykorú vagyok. Képes vagyok anyagilag és szellemileg is független lenni. Élvezni akarom az életet, meglelni az utamat.
Valójában szerettem volna azt az életet, amit egyetlen, rossz hoppanálás elvett tőlem, és egészen addig, amíg el nem kerültem innen, nem eszméltem rá, hogy mennyire sok minden van bennem.
- Nem tudtam, hogy kiszabadultál. Azt mondták, hogy valószínűleg évekig távol maradsz majd. Adélt meglátogattam, vagyis szerettem volna látni, de amikor odamentem, senki sem volt a házban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857636#post857636][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 21:25[/b][/url]

Blablablabla. Önkénteskedés, kicsik, színház, nagykorúság. Csak háttérzaj csupán minden, amit a lány elmond neki, hiszen amit tudni akar róla, azt tudja már. Azt azonban tényleg nem érti, mit keres a faluban, hiszen Esthert semmi sem köti oda igazán. Ő maga a gyerekkora egy részét kényszerűségből ott töltötte, amíg az anyja befejezte az iskolát, az ikrek azonban már Észak Angliában születtek és a család sosem tért vissza Magyarországra. Már csak abban reménykedhet, hogy Nate nem forgatja hasonló elmebetegségben a fejét.
   -  Kiderült, hogy nem csináltam semmit. Mert, hogy tényleg nem csináltam semmit. Csak Adélt kellene már meggyőzni erről... meg úgy általában arról, hogy visszatérjen az élők közé.
Ismét visszapillant a szalon felé. Sokat megadna azért, hogy a felesége abbahagyja ezt az érthetetlen viselkedést és végre túltenné magát Noah idő előtti halálán. Részéről már szóba hozta, hogy a legkönnyebben úgy felejthetnék el a történteket, ha Adél minél hamarabb ismét bevállalná a terhességet. Mondani sem kell, az ötlet nem lelt lelkes fogadtatásra.
   -  És a cuccok, amiket adtam, megvannak még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857637#post857637][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 21:41[/b][/url]

Követem a mozdulatát, és én is Adél felé fordulok, aki láthatóan Nate társaságát élvezi. Egy enyhe féltékenység végigfut rajtam, hiszen hónapok után hazatértem, és az ikertestvérem ahelyett, hogy velem foglalkozna, inkább mást részesít előnyben, aki ráadásul nem is William. Ha ő volna, az ellen nem tudnék tenni, de, hogy Adéllal beszélget helyettem, fáj. És nem, nem Adél miatt, bárki lehetne, fájna.
- Tudok segíteni?
Nem tudom, hogy igazán mit. Anno kérte, hogy beszéljek a lánnyal, ám mire megtörtént volna, jött a börtön és én nem találtam őt otthon. Nem tudtam, hogy ennyi rossz közepette mit mondhatnék, így nem is erőltettem, de látva őt, és Willt, szeretnék segíteni.
- Természetesen. Minden egyes nap viselem őket. Kivéve itt. Nem akartam egy olyan helyre hozni őket, ahol nem beszélnek anyáról. Nem ő ölte meg apát, Will. Őt is veszteség érte, elvesztette a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857640#post857640][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 22:10[/b][/url]

A visszakérdezés pedig... meglepi. Legalább annyira, hogy egy pillanatra felvonja a szemöldökét és csodálkozva kihúzza magát. Ebben a családban nem szokás segítséget ajánlani, ha valakit magánéleti problémák kínozzák. Nem kaptak segítséget annak idején a szülei sem, amikor az apja a betegsége miatt ágynak esett; nem fogtak össze Alexandra védelmére, amikor az erőszak nyomait már képtelen volt elrejteni magán, és akkor sem állt melléjük a Krise- koszorú, amikor Adél elvesztette a gyerekét. See, but never intervene - kicsi volt még akkor, amikor Madlen ezt tanította neki. Ami egy házasság zárt ajtói mögött történik, abba senki se szólhat bele.
   -  Nem hiszem, hogy ezen bárki tudna segíteni. De ha van ötleted, hallgatlak.
Kihúzza a kezét a zsebéből. A tekintete ismét megragad a lány haján, hosszabb ideig, mint szeretné. A háta mögül lépteket hall; más is levegőre vágyik, így közelebb húzódik a falhoz, és a lányhoz, hogy elengedje a párost maga mellett.
   -  Van még a dobozokban ilyesmi - szól a lányhoz halkan, elengedve a füle mellett mindent, amit az anyjukról mondott. Nincs az az isten, hogy erről beszéljen most. Majd talán később, majd talán egy zártabb helyen, majd akkor, ha már megfelelően eltompult. - Csak el kell jönnöd érte. Addig meg... majd beszélünk.
Futólag érinti meg a lány felkarját. Csak egy kósza, baráti szorítás. Majd megfordul és visszasétál a társaságba magára hagyva őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857642#post857642][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.23. 23:38[/b][/url]

"Krise"tmas

Van egy kellemes iróniája annak, milyen kedvesek egymással - és hogy ez a kedvesség talán a természetesnél jobban származik egyéni érdekekből, mintsem őszinte szimpátiából. Nem mintha Nathanielnek amúgy problémája lenne a nővel. Semmi oka Adele-t utálni, sőt, talán valamennyire sajnálja is amiatt, hogy egy olyan ember mellé lett kényszerítve, mint amilyen William. Emiatt egy kicsit szimpatizál vele, de a domináns érzései mégis inkább a semleges felé tendálnak. Mégis kedvesen mosolyog, "megnyílik" a másiknak, mert minél sebezhetőbb oldalát mutatja valaki, még az óvatos ember is közelebb engedi magához. Azért túlzásba sem akarja vinni, megvan a maga büszkesége - na meg jó a valóság talaján maradni.
- Ne vedd magadra, de nem, eddig nem tudtam. Ebben a családban nem szokás egymást támogatni.
Apró mozdulattal állával Maddy felé biccent, kire is utal pontosan. Vagyis inkább ki a legtökéletesebb megtestesítője ennek az attitűdnek.
- Még nem volt alkalmunk annyit beszélni, hogy úgy igazán megismerjelek. Rosszul tettem..
Bár nem olyan módon csavarja el a fejét a véla, mint egy heteroszexuális férfiét, de kétségtelenül megerősíti az általa keltett benyomás Nathanielnek: érdemes lenne Adelet a maga oldalán tudni.
- Úgy látszik, ezúttal valaki olyan csatlakozott a családhoz, aki több melegséget hordoz magában.
Barátságos mosolya biztató és egyfajta mentálisan felkínált jobb kéz.
- Ráfér a rideg kis famíliánkra...
Hjajj, ha szegény Adele tudná, hogy Nathaniel saját szemével látta már a dokumentumok nagy részét.. Érdekes fejlemény lenne, de olyasmi ez, amit a fiú eddig inkább magának tartott meg.
- Nincs szívem hagyni, hogy egyedül unatkozz az este - vagy ami még rosszabb, hogy Maddy lecsapjon rád. Ha gondolod, ülj mellém a vacsora alatt. Már ha nem tolakodó az ajánlatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857643#post857643][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.24. 00:10[/b][/url]

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Mostanság eltompult a pletykákra, botrányokra éhes aranyvérű fele, pontosan az az énje, aki árgus szemekkel leste volna, ki játszhat szerepet és ki mutat valósabb arcot, vagy épp mire készül a mézesmázos szavak mögött? A köreikben ezt legtöbbször elég nehéz megmondani, ugyanis a nagy részük az anyatejjel szívja magába a kékvérűség csínját-bínját. Sajnos igenis elfelejtette, hogy nem szabad hinnie a látszatnak és Nathaniel simulékony modora elaltatja az amúgy is alig éledező gyanakvását, ellazul a közelében. Olyan, mintha kapott volna egy kedves, jó modorú Willt.
- De most már legalább tudod. Egyébként is, hogy nézne az ki, hogy Esther már járt nálunk, te pedig még soha? Ha Bogolyfalván jársz, mindenképp ugorj be. - Ahogy haladnak előre a beszélgetésben, kezdi érezni a hamvaiból feltámadó szociális énjét. Mint a biciklizés - ha egyszer megtanultad, csak kicsit gyakorolnod kell és ismét belelendülsz, na meg itt a pezsgő is sokat segített a feladatban.
Egy pillanatra elidőzik a tekintete a sógorán, aztán lassan odafordul az ajtó felé, ahol Will eltűnt az imént, ami most nyitva van és a férje épp visszafelé tart ki tudja, honnan. Rámosolyog, és visszafordul Nathanielhez.
- Nagyon örülnék a társaságodnak. Úgy érzem, van mit behoznunk ismeretség terén. - Kicsinyes kis bosszú a férjének címezve az utóbbi idők súrlódásai, féltékenykedései miatt. Üljön akkor Will Estherrel, mint két jó testvér, ő pedig majd Nathaniel társaságát élvezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857645#post857645][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.24. 07:18[/b][/url]

Lázadok. Életemben először csinálok ilyet igazán, és eszméletlenül tetszik. Valószínűleg a soha ki nem tört kamaszkorom most feleszmélt, és rájött, hogy ő is ki akarja élni magát, és ő is a rendszer ellen kíván lázadni. Én pedig? A legkevésbé sem kívánom magamba fojtani őt. Hogy a családomnak nem tetszik? Őszintén, hány pubertás-dráma volt az, mely elnyerte a szülők és közeli hozzátartozók tetszését? Egy sem. Én sem kérek hát senkit jelenleg, hogy mosolyogva asszisztáljon. Tudtam, hogy ellenérzéssel viseltetnek majd, és bánom csak azt, hogy nem lett annyira vörös, mint vágytam rá. Az lett volna az igazi, karácsonyi belépő, amit megfejeltem volna azzal, hogy nem szeretek balettozni, de azért annyira őrült még én sem vagyok. Szeretem a pozíciómat, a lehetőségeimet, nem kívánom őket totálisan kiiktatni.
Engedelmesen húzódom félre, ahogy közelednek felénk, egészen közel kerülve Willhez. Eddig mindig megvolt az az ösztönös távolság, amit egy belső hang súgott. Eddig, és ne tovább, és ne tovább. Most azonban nem csak a falhoz, de egymáshoz is közel simulunk, libabőrössé válok, ahogy megérzem a meleg lehelletét a bőrömön, és áldom azt, hogy ezen a részen félhomály van. Felismerhetőek vagyunk, de senki, még talán Will sem láthatja mindazt, ami végbe megy bennem. Miért? Mit érzek? Mi ez? Miért nem vagyok bizalmasabb vele, amikor ő volt az indok, ami miatt kockáztattam a karrierem. Lássuk be, London után Bogolyfalva igen nagy visszalépés.
- Elmegyek.
Fogalmam sincs, hogy miért suttogok, de úgy érzem, hogy ez a helyes. Érintése nyomán a bőröm kimelegszik, érzem, ahogy a torkom kiszárad, ahogy megsimítom azt a részt. De hát ezt akartam nem? Közel kerülni a testvéreimhez. De mi a baj? Miért nem érzem jónak ezt? Sietve indulok tovább, csak pár perc kell egyedül, egy kis levegő, hogy utána a terveim szerint, kihúzott háttal, tökéletes rendezettséggel sétáljak vissza, és játsszam azt a szerepet, amit egész idáig természetesnek és valósnak véltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857655#post857655][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.24. 11:18[/b][/url]

"Krise"tmas

Hálás arccal dönti meg a poharát, hogy mintegy megpecsételjék Adele ajánlatát a későbbi látogatásra. Tudatosan úgy intézi a mozdulatot, hogy akkor történjen, amikor kiszúrja a helyiség másik feléből feléjük induló Williamet.
- Legyen így. Ha más nem, ma már nyertem ezzel az estével.
Udvarias túlzásnak is hathat, nincs is baj ezzel, ugyanakkor a nő ajánlata, még hátsó szándékoktól is fűtött (amikről Nate valójában még csak nem is tud) - valójában tényleg kedves gesztus. Még a végén tényleg megkedveli annyira, hogy ne csak a bátyja kiidegelése miatt akarjon vele jóban lenni.

Időközben úgy tűnik, véget érnek a vacsora előkészületei, mert egy rövid mágikus csengőszó járja be a szobát.
- Az asztalnál találkozunk akkor.
Ő már tudja az ülésrendet: most elég sokan vannak itt ahhoz, hogy ne egy hosszú asztalnál foglaljon mindenki helyet, hanem kör alakú asztalokhoz csoportosítottak be mindenkit ötösével-hatosával. Őt és Esthert eredetileg Maddy a saját asztalánál akarta látni, de Nathaniel erősködött, hogy az ő generációjuk olyan ritkán látja egymást. Körbe kellett hozzá udvarolni nagyon Madelinet, de erősebb volt a kísértés, hogy egy egész vacsorán keresztül frusztrálhassa Williamet, mint amekkora az undora attól, hogy kedveskedjen a matriarkával.
Így mire az asztalhoz ér, meglepettség helyett elégedetten látja az asztaluk közepén elhelyezett névlistát. Gondos teríték, illeszkedik a fa kék-ezüst színeihez, ezüst étkészlet, kék selyemszalvéták - ha más nem, legalább ízléses a berendezés. Legalább ez legyen jó, ha már maga az esemény valódi social torture.
Mikor az asztalhoz ér Adele, Esther és William is, először Estherre mosolyog és mintegy magától értetődően kínálja hellyel az egyik oldalán, ezalatt az unokatestvéreik is asztalhoz ülnek. Tökéletes alkalom adódik most, hogy köztük és közte a másik oldalán meg egy hely pont megmaradt. Futólag összenéz a vélával - és ha Adele közelebb lép a korábban megbeszéltek szerint, udvariasan előre kihúzza neki a párnázott széket maga mellett.
- Hölgyem... - Bizalmas, kedveskedő viccelődés a megszólítás, nem az a frusztrálóan hivatalos és formális gesztus. Érződik, hogy ez még az ezelőtti beszélgetésük derűs felhangja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857663#post857663][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.24. 21:45[/b][/url]

Már most kedvére van a Willnek készülő bosszúság, kellemesen zsibbadt agya gyerekes csínyként értelmezi az amúgy vaskos sértést. Férjes asszonyként máshová ülni, mint a férjével felér egy nyílt sértéssel, ráadásul az egész családja előtt bőgetné le. Nem Adélra vallana, ha duzzogásában ez számítana, és a háborúban mindent szabad ugyebár.
Így aztán amikor az ajtók megnyílnak az ebédlőbe, és a karácsonyozó sereglet átvonul szép sorjában, könnyed eltökéltséggel követi a sógorát az asztalukhoz. Lám csak, az egész testvéri palettát egy asztalhoz rakták még néhány unokatestvérrel. Csak az enyhén felvont szemöldöke és a diszkrét, féloldalas mosolya jelzi az elégedettségét a vendéglista láttán. Nathaniellel összenézve mondaniuk sem kell semmit, ő természetesen a kiszemelt székhez járul és tündöklőre szélesedő mosollyal köszöni meg a kedves helykínálást. Nem is lehetne gálánsabb a férfi, és mindez a figyelmesség és az összhang köztük remélhetőleg betalál legalább egy aprócska sértés erejéig Willbe. Adél kicsinyes tud lenni, óh, borzasztóan kicsinyes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857665#post857665][b]William Martin Krise - 2022.12.24. 22:48[/b][/url]

Perceket tölt mindössze távol a folyosón, mintha csak dohányozni vagy telefonálni ment volna ki a teraszra. Egy diplomatikus biccentéssel és kézfogással köszönti az őt leszólító harmad ági nagybácsit, aki, mint egy közlekedési jelzőbója, az útját állja. Ez a megtorpanásnyi idő pedig elég hozzá, hogy pár perccel később, már a többiektől némileg lemaradva sétáljon át a díszesen megterített étkezőbe.
Távolabbról követi a felesége alakját, hiszen fogalma sincs róla, melyik asztalnál ül, de amilyen társasági villámhárító Adél, ő biztos tudja. Utoljára öt éve járt itt karácsonykor, amikor az ikreket még a gyerekek asztalához, őt pedig távolabb, a harmadunokatestvérek közé ültették. Most is úgy számol, hogy - különösen a közelmúlt eseményeinek fényében -, ők ketten valahol a fal mellé kerülnek, a ikrek pedig nyilvánvalóan a középpontba. Ez különben nem is zavarná, hiszen úgy tervezi, a lehető legrövidebb időn belül csöndesen lelépnek a társaságból majd. Megmutathatná a birtok érdekesebb és távolabb eső részeit Adélnak, elvégre amilyen spicces már a lány, nem lesz ereje akadékoskodni.
Aztán Adél megkerüli az egyik kerek asztalt és...
Az ő szemöldöke széle megemelkedik. Az asztal túloldalán torpan meg. A szeme végigsiklik a már helyet foglalt Damian és Blanka kettősén, onnan átvándorol Estherre, vissza Nate-re, majd legvégül megállapodik Adélon. Leginkább kérdés az, ami megjelenik az arcán egyelőre, nem pedig rosszallás, hisz őszintén nem érti a szituációt. Aztán levonja az egyértelmű következtetést: csak elbaszták.
Ha Esther már leült, ha nem, ő megérinti a vállát, hogy rá figyeljen.
   -  Adél itt ül, te ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857674#post857674][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.25. 00:32[/b][/url]

Mint mondtam, úgy sétálok vissza, mintha az előbb nem éppen egy kisebb válságon mentem volna át, a tartásom egyenes, a lépteim légiesek, minden mozdulatomból sugárzik, hogy egy finom, művészi ág képviselője vagyok, hogy számomra ez nem megjátszott, hanem teljes mértékben természetes. Rápillantok Nate-re és bólintok egyet, elfoglalva a nekem szánt helyet a balján, és az ujjamon pihenő karikagyűrűt forgatva nézelődöm, figyelve azt, hogy vajon kik ülnek a közelben. A gyűrűt viselhetem újra az ujjamon, a legutóbbi sikertelen férjvadászat válaszaként, tényként közöltem, hogy visszakerül, és ebből nem is engedek. Özvegyként hivatkozom magamra, még akkor is, ha csak a család van jelen. Túl sok ember tartozik ide, mind potenciális veszélyforrások.
Aztán megérkezik Adél is, és szemöldökeimet kicsit összevonva követem a mozdulatait, azt, ahogy megkerüli az asztalt, és leül az ikertestvérem másik oldalára. Egy hosszú percig is nézem őket, mielőtt kicsit közelebb hajolnék és aggodalmasan, ám csak úgy, hogy ő hallja, oda ne súgjak neki.
- Ez megalázás. Bajba fogsz kerülni.
És éppen, hogy csak kimondom, máris érkezik Will, én pedig felpillantva rá, finoman megingatom a fejem, jelezve, hogy ő téved. Én jó helyen ülök.
- Az én helyem a férjem bal oldalán van, férj hiányában ezt a szerepet a nőtlen fivérem vagy legközelebb álló férfi rokonom tölti be. Nekem Nate bal oldalán kell ülnöm.
Bocsánatkérően pillantok rá, főleg azért, mert érzem, hogy ha én fel is állnék, akkor Adél nem tenné meg. Fogalmam sincs, hogy mi van most éppen közöttük, de legyünk őszinték, nem hozzák meg a kedvet a házassághoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857679#post857679][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.25. 01:27[/b][/url]

"Krise"tmas

Mit tehet ő az egészről, nem igaz? Mindenki olyan egyszerre ült le, majdhogynem csupán másodperces eltéréssel! Nehéz lenne konkrétan megmondani, pontosan ki is a hibás ebben a helyzetben, vagy hogy hibás-e egyáltalán valaki. Szerencsétlen fennakadás, semmi több.
Ellágyul azért kissé, ahogy Esther odahajol hozzá aggodalmasan. Na nem William iránt, csak mindig eszébe jut ilyenkor, hogy ebben a családban még mindig az ikertestvérébe szorult a legtöbb jóindulat.
Bezzeg ha tudná, mit csináltak vele! Ő.. és főleg William! Elég csak futólag átvillanjon a fején egy-két emlékfoszlány, ennyi pedig elég ahhoz, hogy ne osztozzon a lány aggodalmán.
Fojtott hangon, halkan válaszol Esthernek.
- Adele kényelmetlenül érezte magát, segíteni szeretnék neki feloldódni, ami a testvérünk mellett láthatóan nehéz volt. William felnőttebb, biztosan jobban tudja kezelni a helyzetet és előtérbe helyezni Adele közérzetét.
Úgy tűnik, a jóindulata miatt Nathaniel két tűz közé szorult. A páros nem szólt egymáshoz az este, Adele egyedül ácsorgott, mielőtt a fiú csatlakozott volna hozzá. Hagyná kelletlenül feszengni, míg William valami ismeretlen okból kifolyólag látványosan hanyagolja?
Haha.
Elégedetten hallgatja Esther válaszát, ahogyan arra számítani lehetett, talán mindannyiuknál jobban keni-vágja az etikettet. Be kell vallania, ő nem tudott volna ezzel a szabállyal ennyire magától értetődő gyorsasággal előhozakodni.
Kérdőn oldalra pillant Adelera, fel szeretne-e állni vagy továbbra is szimpatikusabb a hely mellette. Elvégre ő a nő "szövetségese" ebben a szituációban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857683#post857683][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.25. 10:26[/b][/url]

Számított rá, hogy Willt ez összezavarja majd, és őszintén szólva cseppet sem igyekszik helyreigazítani a dolgokat. Mi több, Nate-tel összenézve látszik az arcán, hogy ő innen nem igazán akar elmozdulni, abszolút jól érzi magát a helyén. Vajon Will ennyiben hagyja a dolgot?
- Csak szeretném pótolni az elmulasztott időt a testvéreiddel. - Könnyed, semlegesen derűs hangot üt meg a férjével, egyenesen felé fordulva, ellazítva a vállait. - Úgyis elfoglalt voltál, talán ma este kicsit kiléphetünk a szabályok világából? - Will láthatja az arckifejezésén, hogy bosszantani akarja a maga gyerekes módján, ami most ráadásul párosul a spiccességével is, és kissé csökönyössé teszi. Jelenetet azért nem akarna, de ez elsősorban most nem rajta áll vagy bukik. Ő csak egy csendes, jó hangulatú vacsorát szeretne a sógora és sógornője társaságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857694#post857694][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 16:46[/b][/url]

Az étterem éppen kellemesen puccos, de nem kihívóan. Elég ahhoz, hogy eltöltsek egy vacsorát a téren szétolvadt Hargitával, majd menjek a kötelező eseményre, ahol szélesen kell mosolyognom olyan emberekre, akik meg sem érdemlik, hogy rájuk nézzek. Az egész legnagyobb pofátlansága, hogy Leonyid helyett kell megjelennem, mert a Sztravinszkij családfőnek hirtelen halaszthatatlan dolga lett. Az igazság? A legtöbb vélalány, akit feleségül szán a fiának, az esemény nagyra becsült meghívottja.
Kezem csúszik zakóm külsejére, így tökéletesen érzem az apró zacskót a belső zsebben. Megkönnyebbülten engedek ki egy sóhajt, könnyed mozdulattal fordítom magam felé karórámat: ha minden igaz, pár percen belül meg kell jelenniük. Hargita valószínűleg igen nagy meglepetéssel szembesült, míg először Pestre lett víve a reptérre, majd egy magángépre ültették fel, hogy eljuthasson gond nélkül Varsóba, a randevú helyszínére. Őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy ma estére esik a pofamutogatós rendezvény, ezért ajánlottam fel nagy hévvel a lánynak a ma estét. Elhamarkodott volt részemről, de megoldottam, így mikor az egyik pincér lép az asztalhoz, bólintva állok fel. Automatikusan gombolom be zakómat, halvány mosollyal ajkaimon várom, hogy a lányt bevezessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857702#post857702][b]Lónyay R. Hargita - 2022.12.25. 18:18[/b][/url]

Te jóságos Merlin meg az összes druida, akiknek a nevét már el is felejtettem, hiába kellett bemagolni mágiatörténetre. Ha nem lett volna elég, hogy tegnap este annyira nem tudtam, hogy hol áll a fejem, hogy alig találtam haza - a Macskabagoly utcza helyett sikerült a Holdfény utczába betévednem valahogyan -, ma ezt sikerült Mihailnak teljességgel felülmúlni. Pedig én igazán határozottan eldöntöttem, hogy ma úgy teszek, mintha a színpadon lennék, akkor talán nem tud annyira könnyedén zavarba hozni. Vagy háromszor öltöztem át, mire sikerült kiválasztani a halványszürke ruhát, amit most viselek, és amiben elég magabiztosnak éreztem magam, egészen addig, amíg azzal nem szembesültem, hogy minden mágiát mellőzve először Pesten találom magam, ráadásul a reptéren, majd egy repülőn - mintha ez már bárkit is meglepne ezen a ponton -, majd Varsóban. Soha életemben nem ültem még repülőn. Nem félek a magasban, tudok seprűn repülni, de ez mégis meglehetősen új élmény volt azért, ha megmondja, hova menjek, én igazán kiegyeztem volna a hopp-hálózattal is. Az kicsit gyorsabb megoldás is lett volna, bár az igazat megvallva most egészen tetszett, hogy egyszer kivételesen nem rohanok sehová sem, mert nem tudom, hogy hová is tartok. Amikor végre meg is érkezem, nagyon igyekeznem kell, hogy tartsam magam az elhatározásomhoz.
- Jó estét - köszönök visszafogottan mosolyogva, jólnevelten, közben a táskámat viszont úgy szorongatva, mintha az valami pajzs lenne, ami megóv attól, hogy megint kínos helyzetbe hozzam magam és elkezdjek olvadozni. - Öhm... muszáj megkérdeznem, te tényleg valami nemesi családból is származol? Mármint a repülő... meg minden... - dünnyögöm a végét magyarázatként a kérdés mellé. Nem mintha az én családom nem ősi aranyvérű család lenne, még királyi vér is akad benne, de az idő felemésztette a vagyont, szóval név ide meg oda, ezt sosem tudnánk megengedni magunknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857712#post857712][b]William Martin Krise - 2022.12.25. 22:44[/b][/url]

A mondata Esther felé ezen a ponton még szinte teljesen semleges és épp csak annyira kemény, mint általában, ha az ikrekkel beszél. Várakozva teszi át a súlyát a másik lábára, a lány azonban nem mozdul, sőt, egy rögtönzött etikett órába kezd a fehér abrosz fölött.
Amíg Esther beszél, ő ismét felnéz Adélra, így már vele néz farkasszemet, amikor az megerősíti a döntését: köszöni szépen, a seggén marad. Azt, hogy ez mekkora sértés vagy épp nem az, ő nem tudja: ne felejtsük el, az élete legnagyobb részét Kanada északi részén egy kabinban, a maradékot pedig börtönben töltötte, távol a felesleges pucctól. Nyilván ahányszor a Birtokon járt, a nagyanyja gondoskodott a neveléséről, ezek az órák azonban jószerével már homályba vesznek a fejében.
   -  Hagyd már ezt a hülyeséget - felel ismét lepillantva Estherre, hogy pedig ne kelljen felemelnie a hangját és az étkezőbe érkezők alapzaján át az esetleges kagylózók ne hallhassák, az asztalra támaszkodik. - Emeld fel a segget és cseréljetek helyet. Most.
Ennyi. Összesen másfél óra kellett hozzá, hogy megfeledkezzen a diplomatikus maszkról és akaratlanul kiszóljon mögüle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857718#post857718][b]Nathaniel James Krise - 2022.12.25. 23:28[/b][/url]

"Krise"tmas

Sejtette, de egy egészen kicsit mégis meglepi, hogy a sejtése beigazolódni látszik. Hogy a makacs felesége helyett a törékenyebbnek ható Esthert szúrja ki magának. Nem tett már elég rosszat Esthert el? Egy pillanatra megfeszül az állkapcsa idegesen, majd gyorsan ellazítja az arcizmait. Muszáj kontrollálnia magát és nem hagyhatja hogy dühből cselekedjen. Ha látja-hallja, hogy Esther levegőt venne a valaszhoz - vagy ami még rosszabb, mozdulna, de még akkor is ha semmi ilyesmit nem tapasztal az ikertestvérétől, Nathaniel gyengéden a lány vállára teszi a kezét. Esther érezheti az egészen enyhe nyomást lefelé, amellyel Nate szavak nélkül üzen egyértelműen.
- Ugyanmár, William, az előbb mondta el Esther, hogy ő pont ott ül, ahol ülnie kell.
Szabad keze a térdén nyugszik, a hosszú terítő takarásában - ezt használja ki egy egyszerű nonverbális illúzióbűbájhoz, amellyel az asztalnál történő eseményeket hangosítja fel épp annyira, hogy az ne legyen természetellenes, inkább hasson a helyiség szerencsés, ez esetben szerencsétlen akkusztikájaként.
- Nem történt semmi baj, nem igaz? Egymás közt vagyunk, rokonok, ilyen apróságokat semmiség megoldani. Ne légy durva az ikerhugommal, kérlek.
Hangja nyugodt, barátságos, de azért van egyfajta határozottság a diplomatikus kérés mögött.
- Valóban elcsúszott egy kissé az ülésrend, de Blanka és Damian biztosan nem mondanak nemet, ha szépen megkéred őket. És akkor a testvéremnek sem kell felkelnie arról a székről, ami az etikett szerint neki jár.
Lehet, hogy William azt hiszi, hogy Esther valamiféle pushover, de ha Nathaniel is jelen van, nem áll szándékában hagyni, hogy a testvérét így lekezeljék.
- Ahogy nekem az ő jobbján ildomos ülnöm, úgy neked a feleségedén. Az asztal rossz oldalán próbálkozol.
Kedves mosollyal legyint elnézően, mutatva nagylelkűségét a közönségnek.
- Semmi baj, olyan ritkák ezek a családi események, együttérzek veled, néha engem is teljesen megzavar az illendő ülésrend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857741#post857741][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.26. 08:31[/b][/url]

Megremegnek a szempilláim, ahogy Will rám förmed, és attól is, ahogy Nate keze a vállamon van. Mintha...furcsa, de azt érzem, hogy voltam már olyan helyzetben, ami kettejük közé kényszerített, de mégsem emlékszem, hogy valaha megtörtént volna ilyesmi. Odakint az előbb és idebent is olyan érzések kerítenek hatalmába, amilyenek korábban nem. Túl sokat voltam távol, túl sokat az ikertestvérem nélkül, annak érdekében, hogy a másik testvéremet megismerjem. Így egy helyen látva őket, úgy érzem, mintha megszépítettem volna a múltat. Nate és Will sok időt töltöttek együtt, kizártak engem, és én minél elutasítóbbak voltak velem, annál inkább akartam velük lenni. Ez megvan, ezt az érzést ismerem, ezt az emléket magamban hordozom, de mégis, valami más is ott van, de nem tudom beazonosítani, és frusztrál, ha nem tudok valamit.
- Blanka, úgyis szerettem volna, ha egy kicsit tudunk beszélgetni, ha jól hallottam, van egy komolyabb házassági ajánlatod. Illetlenség lenne átkiabálni az asztal felett.
Nem akarok foglalkozni ezekkel az érzésekkel. Nem ismerem őket, és biztos vagyok benne, hogy csak a hely teszi ennyire furcsává az egészet. Nincs ebben semmi rendkívüli. Will az előbb kedvesen simított a karomra, látszik, hogy próbálkozik azzal, hogy ugyanúgy a család tagja legyen, mint mindenki más, és én szeretnék segíteni neki, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Olyan rossz látni, ahogy ott áll, és néz ránk, és az is rossz érzéssel tölt el, hogy ennyi szem szegeződik ránk, pedig engem az sosem zavart, ha néznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857762#post857762][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.27. 16:54[/b][/url]

Igazából elég volt elfogadnia Nathaniel kedvességét annak tudatában, hogy ellentmond majd az etikettnek, és lám, ezzel elfelpattantak a szikrák. Külső szemlélő legfeljebb annyit lát az egészből, hogy Will indokolatlanul modortalan a húgával, nem tudja, hogy kell viselkedni, ő pedig a csendes megfigyelők nyugalmával dől hátra a székén, hogy végre megfigyelhesse a három testvér viselkedését egymás felé. Mondhatni izgalmas; Will szinte azonnal kihasználja Esther felé tanusított jámborságát, Nate pedig udvarias, de határozott módon kell a húguk védelmére. Izgalmas.
Ha Esther nem cselekedne az ülésrendet illetően, maga kérte volna Nathanieltől hogy üljenek eggyel arrébb, hogy a durcás férje leülhessen mellé, így viszont a kisujját sem kell mozdítania. A környezetüket elnézve annál kevésbé tetszik a feléjük forduló fejek sora. Ilyen hangosan beszéltek? Összeszalad a két, szépen ívelt szemöldöke, de ennél több jelét nem adja a bosszúságának. Apró jel arra nézve, hogy az este további részébeb kordában tartsa Willt az incidensek elkerülése végett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857768#post857768][b]William Martin Krise - 2022.12.27. 19:44[/b][/url]

Annak, aki igazán ismeri őt, nem lehet titok, hogy a visszafogott előzékenység, ami eddig a viselkedését jellemezte az este folyamán, csak kicsivel több egy ügyetlenül felöltött álcánál. Neki az ilyesmi nem megy és sosem ment zsigerből. Aktívan kell koncentrálnia rá, hogy az udvarias kézfogások ne torkolljanak szemforgatásba, az arcára ne üljön ki az unalma és a gesztusai természetesek maradjanak akkor is, amikor a családtagjai érdeklődő kérdéseire válaszol. Így, amikor ezt az összpontosítását megbillenti Nate és Adél közjátéka, már nem tud uralkodni sem a hangsúlyán, sem a szavain.
Nate határozottan Esther vállára teszi a kezét. Ő csak a szeme sarkából látja ezt. Ismét kiegyenesedik, és bár nem tudhatja, de ugyanaz az érzése támad, mint Esthernek. Ő azonban pontosan tudja, mikor és hogyan kerültek hasonló helyzetbe. Mielőtt azonban ismét olyan válaszra nyithatná a száját, amit lehet, egyikük sem köszönne meg, a húga kettejük között közbeszól. Neki pedig ekkor ismét eszébe jut, hol vannak.
Zavartan kapja a szemét a fő asztal felé. Neki különben nem tűnt fel a hangerő változása, csak az, hogy figyelik - és ami ennél is rosszabb, a tekintete a nagyanyjáéval akad össze. Még egyszer megforgatja a szemét, édes faszom, dünnyögi érthetetlenül, majd az arcára ismét visszaerőlteti azt a semlegességet, amit korábban.
Megvárja, hogy mindenki átüljön az új helyére, ő pedig eztán ül le most már Adél mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857794#post857794][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.28. 14:56[/b][/url]

Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857802#post857802][b]Reiner Kende - 2022.12.28. 23:12[/b][/url]

Nem szereti a meleget, szerencsére ezzel télen Magyarországon sincs baj, de most mindjárt befagy a valaga. Összehúzza magán a kabátot, ahogy a kisebb termináltól arrébb eső elvarázsolt liftből kilép. A helsinki-i a hopphálózat egyik olyan pontja, ahol eddig még sosem járt és most mégis a legjobb okkal jött. Brutálisan izgatott és alig várja, hogy újra lássa Mihailt, főleg az utóbbi napok után. A táska, amit máskor edzésre menet dob magára most az utazás miatt lóg fél vállán, azon ránt egyet mielőtt a reptér elé lépdel. Ahol, - és ez nem semmi, haver - Kende figyelmét elkapja, hogy akció van, annak közepén pedig Mihail vonul felé. Meglepetten csillan tekintete, sietősen elindul ő is, végül gödröcskéje óvatosan kirajzolódik, amikor már a sapka a fejére kerül. Lejjebb is húzza, tuti ami biztos.
Ahogy besüpped az ülésbe akkorát szusszan, még a sofőr haját is leviszi.
- Hello - int egyet a visszapillantóba nézve, lebénázza magáról a táskát amit a lábához tesz, aztán hátrébb dől és kifelé nézelődik, még akkor is, amikor Mihail behuppan mellé.
A finn szó a szájából olyan vigyorra készteti Kendét, ami az utóbbi napokban messze nem volt a fején. Felé fordulva szólalna meg, de csak felkészül a becsapódásra mielőtt ajkaik összeérnek. Szíve dobban nagyot, kezével simít Mihail nyakához, úgy húzza közelebb. Teljesen abban volt, hogy nem jön ki elé és csak később láthatja, így aztán a szavakra bólint pár aprót és csókolja meg újra. Hogy a francba ne tenné?
- Szia - gyorsan csókol egy utolsót Mihail ajkaira. - Kösz, hogy mégis kijöttél - elengedve húzódik hátrébb, hogy elkapja a pillantását. - Ha a rajongótáboroddal is finnül dumáltál, simán ácsorogtam volna a hidegben - így is van!
- Innen hozzád megyünk? - pillant Mihail ajkára.
Jó lesz itt, és szüksége is van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857813#post857813][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.30. 00:42[/b][/url]

Már lassan egy órája zajlik a protokoll-estjük, de legalábbis igen erősen kitágul az idő mint fogalom számára az elfogyasztott alkohol tükrében. Nem számít soknak, de több, mint az ildomos volna. Egyébben, mint a Nathaniellel és néha Estherrel folytatott kedélyes beszélgetésben, aligha tűnik fel, hogy a jelenlegi állapotához képest jóval vidámabb.
- ... és akkor azt kérdezte: "Mi rosszat mondtam?" . Mire Alvinczi báróné ránézett iszonyatosan lesajnálóan, és csak annyit mondott: "A férjem húsz éve süket. Semmit nem hallott abból, amit az imént mondott." . Elképesztően kellett koncentrálnunk, hogy ne nevessünk. - Kicsit úgy néz ki, mintha visszatért volna belé az élet, az arca kellemesen élettel teli és kedélyesen ecsetel épp Nathanielnek egy mulatságosan kínos szalontörténetet. Még nem kezdődött el a karácsonyi műsor, legalábbis Will szavaiból úgy vette ki, hogy minden évben van egy kis előadás a karácsony tiszteletére.
Viszonylag nyugodt a légkör most közte és Will között, és mivel a férje elég távol ül a testvéreitől, egyelőre az újabb összeakaszkodások is váratnak magukra. Azért, mikor a pincér a közelükbe ér, a legszebb mosolyát küldi felé, és amaz természetesen veszi a lapot, hogy közelebb jöhet a boros poharakkal. Miért is ne inna még egy pohárral? Elviselhetőbb lesz ez az egész közjáték.