38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 15 16 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 13. 23:46 | Link

mulatós büntetés

Ha Amira ennyire irtózik a piszoktól, akkor valóban nem Leonie a megfelelő barátalapanyag, mivel a kishölgy pontosan olyan, mint egy ötéves. Egyfolytában összekoszolja magát a sok bénázás közepette, és egy cseppet sem zavarja a dolog. Illetve, hogy így meg lett említve, egy sárcsatában bármikor örömmel részt venne.
-Óóó, nem hiszem, hogy bántanának. Az állatok érzik, ha szeretik őket, nem? – Néha annyira kis naiv tud lenni, vagy inkább nagyon sokszor, de erről nem tehet. Majd ha lekapja az ujját egy bagoly, amelyiknek nem tetszik, hogy a kis vörös molesztálja… akkor szaladnak a gyengélkedőre. Egyébként cseppet sem zavarja a prefektus stílusa, mert hallani véli a hangjából, hogy hangyányit aggódik. Legyen ez bármi oknál fogva, törpénk elégtétellel gondolja magában, hogy na ugye. Mindenki jó ember, csak valakin nem látszik. Ez az ő felfogása.
-Óóó, szia! – Mielőtt még megnyúzhatna egy baglyot, megérkezik Lotte a helyszínre. Juhhúú, legalább nem fog unatkozni. Vidáman int egyet a lánynak, és megállapítja, hogy amaz immár nem a falábú kalózok nemes lépteivel közlekedik. Pedig milyen élethűen hozta még este a figurát.
-És Neked is szia! – Merthogy Zsolt is megérkezik nagy elánnal. Olyan felháborodottnak tűnik, meg egyből le is támadja Mirát… Vöröskénk csak elkerekedett szemekkel pillog rá egy másodpercig, de elmélkedéséből az említett rabszolgahajcsár rángatja ki azzal, hogy elmondja a feladatot. Elvileg nem kéne nagy meglepetésként érnie hölgyünket, hiszen mi mást kereshetnének itt?
-Még énekelnünk is kell közben? – Ezt úgy mondja, mintha szörnyülködne egy sort, pedig csak összegyűjti közben minden energiáját.
-Jóóóóóó! – Visítja boldogan, ennél remekebb büntetést nem is kaphattak volna. Ugyanis ha a szotyinak közösség kovácsoló ereje van, akkor egy ilyen énekes mulatságról már ne is beszéljünk. Erősen tartania kell magát a kis vöröskének, hogy ne ugorjon azonnal a fekete nyakába.
-Megyek seprűért! – Lelkesen, mintha a világ legjobb melóját kapta volna meg, elrohan az említett eszközök után, és mindenkinek hoz egyet, majd feltekeri a volumét, hogy az ajtó előtt is lehessen hallani, és belekezd:
-Én vagyok a Captain törp,
Kedvencem csak a gyömbér szörp.
– Vígan nekiáll takarítani, és még táncol is hozzá, ahogy azt illik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 14. 15:12 | Link

Bünti

Egyébként is felülmúlhatatlan boldogságát már azt hitte fokozni sem lehet, de aztán mégis. Majd' kiugrott a bőréből, mikor az éneklés felvetődött, sőt mi több, kötelező volt. Már azt hitte csendben és antiszociálisan kell kipucolniuk a kócerájt, de így aztán jó lesz. Éppen javasolta volna, hogy keres akkor valamit, amivel elkezdhetik, de a kis vörös már el is tűnt, és nem sokkal később seprűkkel érkezett vissza. Hárommal ráadásul, mindegyikőjüknek. Amira addigra már elhagyta a helyiséget, de nem olyan messziről figyelte őket, amivel igazából nem is foglalkozott, nem stresszelt rá a dologra.
Leonie bele is kezdett a dalolásba, Zsolttal pedig kicsit sem foglalkozva vágott bele a sepregetésbe szépen. Végig kellett gondolnia a szöveget ugyan, de táncolni már elkezdett mellé.
- Attól tartok Captain törp
Elfogyott a gyömbér szörp.
Úgy esett e rém eset
Megittuk az...
- folytatta lelkesen a megkezdett éneklést, majd hangja elhalkult, mert elakadt benne. - Ja igen, az összeset - egészítette ki, mikor eszébe jutott végre. Seprűjét ugyanilyen vígan rángatta jobbra-balra, erősen lenyomva, hogy azért valamit felszedjen, mert ez a dolguk tulajdonképp. Ő maga nagyon jól szórakozott, és előbbi megnyilvánulásaiból kikövetkeztethetően az eridonos lányka is. Már csak a levitás volt a kérdés, vajon ő hogyan vélekedik a dologról.
- Gyerünk, Zsolt, énekelj velünk! - szólította fel azért kedvesen a fiút. Csak addig állt le, mert egyébként dúdolva haladt pár métert. Az nagyon kevés volt, hiszen a bagolyház méreteit és minden egyebet figyelembe véve az kicsi felületnek minősül. Ettől sem lankadt jókedve, csak a mókára tudott gondolni, még a büntetésben is. Ez tőle felettébb szokatlan, hiszen a világnézete kicsit sem mondható pozitívnak egy ideje, azaz a legutóbbi ősz óta. Valahogy semmit sem tud a naposabbik feléről nézni, igen ritka az olyan. Inkább a reális, vagy a felelőtlen és túlságosan szabad stílus az övé, és ez nem is fog változni, az szinte lehetetlen. Néha beesik egy ilyen nap, hogy még a legeslegrosszabb dolgot is jóként fogja fel, és ez igazán jó. Végül is, nem biztos, hogy mindenki ekkora lelkesedéssel vágna neki egy igazából eléggé undorító munkának, de ő, vagyis ők kivételek voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 15:07 | Link

Noel

Nem voltam napsugaras kedvemben, még annyira sem, mint amennyit sikerült magamból kierőszakolni mostanában. Mert igen, mosolyogtam, ha volt velem valaki, ha lent voltam az Üvegházban, csak akkor nem, mikor Serennel vagy Kahlillal voltam. Ők tudták, hogy mi történt, nem kellett játszanom előttük semmit.
Most a Bagolyház felé tartottam Noellel, akit megkérdeztem, hogy van-e kedve velem jönni, mert továbbra sem akartam egyedül maradni. Nem mondtam ugyan meg senkinek, hogy mennyire félek attól, hogy ha egyedül maradok, akkor újra elkezdenek kínozni a saját borzalmas emlékeim, így valami olyasmit mondtam, hogy szép a kilátás. Persze ki tudja, lehet már járt ott a fiú, a lényeg viszont az volt, hogy velem jöjjön.
A kezemben egy már előre megírt levél volt, gondosan lezárva. Willnek írtam, mert mióta elváltam tőlük nem is küldtem magamról életjelet, és amúgy is érdekelt volna, hogy hogy vannak. Nem terveztem ugyan, hogy a jövőben tartom majd a fiúval a kapcsolatot, hiszen az újra csak felidézné bennünk a dolgokat, és amúgy is jól megvoltunk évekig egymás nélkül, de ennyivel tartoztam nekik.
Mikor felértünk elkaptam egy szimpatikus baglyot, és a lábára kötöztem a levelet, és közöltem, hogy hova, kinek vigye, aztán útjára engedtem.
- Indulhatunk vissza, vagy még nézelődnél? - néztem egy halvány mosollyal Noelre, de félig egészen máshol jártak a gondolataim. Egy pillanatra meg is álltam, és csak néztem a bagoly után, azon tűnődve, hogy milyen rég volt már, hogy levelet küldtem valakinek. Még valamikor akkor, mikor Seren Kínában volt, és mint tudjuk, az sem volt egy nagyon gyakori levélváltás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 23. 15:41 | Link

Ly:

Mikor Lyra megkérte, hogy kísérje el a bagolyházba, gondolkodás nélkül beleegyezett: egyrészt meglepte, hogy a lány önként akart vele időt tölteni - oké, az üvegházas témába se kényszerítette bele senki, de ott hárman voltak, ami egy hajszállal más helyzetet eredményez -, másrészt pedig neki is volt tennivalója arrafelé, lévén nem rendelkezett semmiféle háziállattal.
Küldeni akart Nadnak néhány sort, csak egyszer írt, mióta megérkezett, és bár húga nem panaszkodott, Noel tudja, hogy nem könnyű neki egyedül, hiszen anyjukra sosem számíthatott, és ha segítségre volt szüksége valamiben, többnyire Noelhez fordult - most pedig nemhogy segítséget nem kap, de még azokat a dolgokat is egyedül kell megcsinálnia, amiket a fiú eddig megoldott kettejüknek.
 - Kicsoda Will? - kérdezi, miután a lány eldarálja a bagolynak félhangosan, hogy pontosan hová és kinek szeretné a levelet eljuttatni. Ártatlan kérdés, kézenfekvő, ha a helyzetet nézzük, elvégre ha Lyra nagyon szeretne titkolni valamit, akkor nem hívott volna kísérőt magával az útra. Főleg nem Noelt: nem ismerik egymást régóta, de Lyra valószínűleg leszűrte, hogy a fiú nemcsak folyton beszél, de folyton figyel is, és elraktároz mindent, amit hall vagy lát, ha pedig kérdéseket kell feltennie, nem túl szívbajos az egyén privát szféráját illetően.
 - A bagolypotyadék annyira nem lenyűgöző - vigyorog a lányra, elvégre nem sok mindent lehet látni a helyiségben azon kívül, hogy van egy rakat madár, és a rakat madárhoz sok rakat végtermék tartozik.
Miután ilyen finoman közölte, hogy nem sok nézelődést tervez a továbbiakra, elindulnak lefelé a lépcsőn, elvégre mindketten ugyanarra tartanak, akkor akár mindezt beszélgetéssel megtűzdelve is megtehetik.
 - De a torony nem rossz. A tetőtérnél ki lehet mászni, és a cserepek között van egy pont, ahol biztonságosan le lehet ülni - meséli. A biztonság hallhatóan relatív fogalom, épeszű ember nem bélyegezné ezzel a szóval a körülbelül öt-hat emelet magasságában húzódó, az eddigi időjárásnak köszönhetően jeges felületet.
 - Bár asszem neked nem sok újat mondtam - teszi még hozzá. Nehéz is lenne elkápráztatni a kastélytani ismereteivel a hamarosan mestertanonci státusba kerülő, immár hatodik éve itt dekkoló lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 17:17 | Link

Noel

A kérdés hallatán a fiúra villant a szemem, de aztán kapcsoltam, hogy talán nem kéne ellenségesnek lennem azért, mert megkérdezte, hiszen tudtán kívül is ő tett nekem szívességet, hogy elkísért. Így aztán némileg megenyhülve válaszoltam neki.
- Egy gyerekkori barát - mondtam egy halovány félmosollyal, de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek magam is vissza, mikor a fiú is elküldte a saját levelét. - És kicsoda Nad?
Igazából ha belegondolok, szinte semmit nem tudtam Noelről. Teljesen véletlenül sodródtunk egy helyre, mind ház, mind kviddics szinten, aztán meg az üvegházban is csak azért, mert egyikünknek sem volt saját szobája a kastélyban, én meg nem akartam visszaélni Kahlil vendégszeretetével. Viszont Noellel az alap ismerkedési körök is elmaradtak, mert én tudtam a nevét, és ő is az enyém, hála az SVK óráknak, így pedig nem kellett kérdéseket tennünk fel egymásnak.
Aztán elindultunk lefelé, én pedig a fiúra nézve hallgattam a mondanivalóját.
- Tényleg? Az jó hely lehet - mosolyodtam el egy pillanatra, miközben az járt a fejemben, hogy vajon most szólnom kéne-e, hogy a tetőre kimászni nem egy életbiztosítás, de aztán inkább megtartottam ezt a megjegyzést magamnak, mert a fiú nem hülye, csak láthatólag adrenalinfüggő. - Hát, meg kell valljam, nem sűrűn jártam a tetőn. Eleve toronyban laktam ezidáig, nem hiányoztak még pluszban is a magas helyek.
Tulajdonképpen a kastéllyal nagyon jól boldogultam, ha titkos átjárókról meg effélékről volt szó, de a tetőt sosem kívántam megismerni, így Noel valószínűleg többet tudott róluk, mint én.
- Évkezdéstől nekem lesz saját szobám a rellonban - kezdtem aztán új témába. - Te hogy tervezed, visszajössz a kastélyba?
Igazából az jutott eszembe, hogy ha végképp nincs hová mennie, akkor elcsövezhet ott egy darabig, miután én leteszem a nagy esküt Alexának, hogy csak és kizárólag szállást adok egy másodikos gyereknek, de nem kívántam ráerőltetni a srácra. Mindenesetre az a helyzet, hogy nem szívesen hagynám őket üvegfedél alatt Opheliával, mert jön a nyár, és ott fognak megsülni. Nocsak, lehet hogy van bennem némi felelősség tudat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 23. 21:14 | Link

Lyra

A lány tekintete nem hagy kétséget afelől, hogy Noel olyan területre tévedt, ahová nem rendelkezik engedéllyel. Érzékeny pontra tapintott volna? És még csak nem is volt szándékos.
 - Azért ne vedd a vérem - jegyzi meg sztoikus nyugalommal, és Lyra valóban megenyhülve folytatja, úgyhogy a gyülekező viharfelhők egyelőre szertefoszlani látszanak.
 - A kishúgom, Nadia - válaszolja egy mosollyal. - Neked vannak testvéreid? - kíváncsiskodik újfent, hiába adta már ékes jelét Lyra az előbb is, hogy annyira nem kedveli, ha a személyes terében mászkálnak az emberek, még akkor sem, ha mindezt csak figuratívan teszik. Amíg nem történik valami kardinális, ami megakadályozná a kérdezésben - lásd: megnémul, vagy Lyra kiakad és apró, szemtelen darabkákká átkozza -, addig többnyire nem zavartatja magát ezen a téren, vagy ha mégis, akkor az indoknak komolynak kell lennie. Ő is tud veszíteni az infantilizmusából, de csak okkal.
Néhány bólintással megerősíti Lyra feltételezését, valóban imádja a tetőteret a maga békéjével és lenyűgöző kilátásával.
 - Áh, a torony jó. Szívesen átrakatnám a rellon házat úgy ától zéig, a pince esetenként ocsmányul büdös és hideg - válaszolja. Ennek ellenére szeret rellonos lenni, hát még rellonos prefektus - elképesztő, mennyire másak, és sokkal jobban hozzáillőek az elvárások velük szemben, mint mondjuk egy navinés prefinél. Noeltől mindenki azt várja, hogy szadista legyen és szétszívassa a diákok agyát, és ki ő ahhoz, hogy nemet mondjon egy ilyen kérésre?
Áttérnek a szoba kérdésére, és őszintén szólva Noel kicsit sajnálja, hogy ott kell majd hagynia az üvegházat. Kellemesen elrendezkedett már a maga kis ágán, megszokta, jó volt.
 - Elvileg nekem is lehetne, de előtte keresnem kell egy szobatársat. Ez csak azért problematikus, mert a gólyalakban töltött idő alatt nem sikerült túlzottan belopnom magam a szóba jöhető lakótársak szívébe - magyarázza, majd váratlanul elvigyorodik. - Pedig figyelmeztettem a felettem alvót, hogy ha sokat mocorog, beragasztózom az ágyát. Nem értem miért akadt ki, amikor előre szóltam - vonja meg a vállát ártatlan tekintettel, de ahogy felidézi a hernyóként vergődő fiú látványát, képtelen nem elvigyorodni.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 23. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 24. 07:50 | Link

Bünti

Élvezd csak a pillanatot Amira, eljön az idő, mikor majd én fogok nevedni. Várd csak meg, mert háromszor veri ezt kendnek vissza Lúdas Matyi Zsolt Perott. A bagolyházból következtetve biztos takarítanunk kell majd. Látom Amira arcán, nem fogjuk ennyivel megúszni. Sejthettem volna, hogy jobban járok, ha egy maszkban jövök.
-Még énekelnünk is kell?
Szólaltam meg makdnem egyszerre Leonie-val. Énekelni? Én? Szeretek énekelni, de csak a tusolóban, mikor senki nem hall. Most, hogy mutál a hangom, éneklés közben olyan hangok jönnek amiket egyáltalán nem akarok. De viszont, ez lehet a mi előnyünk. Amira hamar megfogja unni. A Captain törpöt? Az nem is olyan rossz. Nekem tetszik ez a szám, olyan kis cuki.
-Rám fér a szidalom, gyere el éss büntess meg! Én vagyok a Captain törp, úgy meginnék még egy kört.
Elkezdtem takarítani közben. Ez a feladat rendkívül gusztustalan, de így énekelve a csajokkal nem is olyan rossz. Sokkal rosszabb lenne ha bámulnának, és nem beszélhetnénk. Amirától ezt a büntetésmódot vártam volna. Az a kis rabszolgahajcsár, nem tisztel sem embert, sem Istent. Nem tudom, hogy viselkedik a barátai körében. Egyáltalán vannak barátai, vagy csak képmutató kényszerbarátai? Én biztos, hogy nem büntettem volna őt meg, egy ennyiért. De ha ez boldoggá teszi, akkor....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 24. 14:40 | Link

Bünti vége

A kellemest a hasznossal dolog végül bejött, Mira elbüszkélkedhetett órákkal később vele, hogy kitakarították a jómadarai a bagolypiszokkal teli helyet. Mira egyébként élvezte a helyzetet, kint állt, és gondolkozott, na meg...na mindegy, miközben hallgatta a bentről kifelé harsogó törpéneket.
Büntetést osztani sokkal jobb érzés, int kapni. Mikor Mira elsős volt, sűrűn lógott ki éjszaka, amit most már szabadon csinálhat anélkül, hogy bárki szólna érte. Nem sűrűn kapták el régen, volt ideje mindig felfedezni olyan termeket és dolgokat, amik azóta is megmaradtak a kis fejében.
Gondolta, hogy már lassan végeznek a büntetőfeladattal a bentiek, úgyhogy még utoljára körbenézett, és visszafordult a bejárathoz. Belépett a bagolyházba, ami láthatóan már jóval szebb volt, mint amikor elkezdték takarítani.
Leonie feltehetőleg még mindig nem unta meg az éneklést, a másik kettő viszont az órák telésével valószínű, hogy beleuntak a monoton Captain törpbe.
-Oké, látom kész vagytok. Felnyalni azért nem kell...majd legközelebb. Ajánlom, hogy többet ne forduljon ez elő -körbehordozta rajtuk a tekintetét, majd rezzenéstelen arccal, köszönés nélkül fordított nekik hátat, és elhagyta a büntetés helyszínét. Kristófhoz indult, remélte, hogy talán egy kis időt párjával tud tölteni.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 24. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 17:52 | Link

Eric

2013. április 1., késő délután


A vörös volt gyors tempóban sietett fel az északi toronyba. Ma annyi minden történt, hogy majd elfelejtette elküldeni a megígért levelet apjának, plusz a köszöneteket az ajándékokért a rengeteg rokonnak, akiknek eszébe jutott a szülinapja. Már is fáradt volt, nem csak hogy amiatt, hogy ma volt az első napja, hisz már az este is mekkora galibába keveredett. Futás közben megtapogatta azt a két bordát ami még sajgott, élénken emlékeztetve őt az elmúlt napi sebes arcú fiúra. Máma is ahányszor csak rá gondolt mindig dühös fintorba torzultak vonásai, de próbált másra koncentrálni. Holnapra már minden felhagyott sorral megvolt, s a leveleket is minnél hamarabb el akarta intézni, hogy visszatérhessen szobájába. Mikor kiderült, hogy vagy húsz emberrel fog egy terembe aludni a rosszullét kerülgette, de hamar belenyugodott, hisz könyve volt, s apjának köszönhetően egy fél édességnyi bolt is, ami elterelheti a figyelmét.
Lobogó hajjal futott végig a lépcsőkön, kezébe vagy 20 levelet szorongatva. Megbotlott, s majdnem orra zuhant, de még időben visszakapta az egyensúlyát, s folytatta a szaladást. Mikor felért meg sem állt kifújni magát, zihálva kezdte felkötni a baglyok lábára a csomó levelet.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 18:23 | Link

Tiffany
április. 1.


A délutánom nagy része azzal telt el, hogy a rokonaimnak és a barátaimnak írtam levelet. Amikor az utolsóval is végeztem rájöttem, hogy használhattam volna bűbájt is. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb lett volna. Csak megráztam a fejem, amolyan minden mindegy alapon, aztán a leveleket felkapva elindultam feladni őket. Út közben betértem a konyhába, ahonnan egy óriási sonkás szendviccsel távoztam. A manók mindig örülnek nekem, általában a szendvics mellé kapok valamilyen csokit vagy édességet is. Most egy zacskónyi csokis kekszet adott nekem az a kicsi manólány.
A Bagolyházhoz hamar odaértem. Már sokszor voltam itt, mert a húgom folyton leveleket küldözget nekem, és a szüleim elmondása alapján ha nem kap gyorsan választ, akkor óriási hisztit csap.
Amint odaértem elkezdtem a baglyokra kötni a levelet. Ezzel gyorsan végeztem, a célhely soknál ugyanaz volt. A mugli barátaim szerintem helyben szívinfarktust, ha megjelenne náluk egy bagoly egy levelet szorongatva. De inkább nem próbálom ki. Azt majd máskor, egy másik bolondoknapján.
És ha már bolondok napjánál tartunk, meg kellene viccelni valakit. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Előkaptam a pálcámat, és a helyiségben tartózkodó lány felé fordulva halkan elmondtam a bűbájt.
- Feraverto! -A pálcamozdulat elvégzése után a bagoly, amelyikre éppen kötötte a levelet talpas pohárrá változott. Mosolyogva néztem, hogy vajon milyen reakciót vált ki belőle a hirtelen változás.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 18:34 | Link

Eric

Már szinte a felével kész van, mikor lépteket hall. Nem fordul meg, mivel csöppet sem érdekli ki futott be, csak ne szóljon hozzá. Mikor a bagoly pohárrá változik egyetlen egy másodpercre ijed meg, de azonnal rájön, hogy valaki csak szórakozik, s haragosan felhorkan. Megfordul, hogy lássa ki az a személy, aki úgy döntött, hogy még jobban elrontja a napját. Tudta, hogy április elseje, és hogy mindenkire most jön rá a "vicceljük meg a másikat" roham, de neki csak egy ugyan olyan nap volt mint a többi, s vágyott legalább egy olyan szülinapra, mikor jól érzi magát.
-Hahaha -mondja tagoltan, szárazon a fiú felé fordulva. Keresztbe teszi a kezeit és jégkék szemeiből csak úgy szikrázik a düh, elsötétítve a világos, szeplős arcot. Hiába suttogja egy kis hang, hogy legyen kedves, küzdje le ellenszenvét, dühét, mérgét, gyűlöletét, nem tudja jól lereagálni ezt a kis heccet. Megpróbál nem túl mérgesen bámulni a srácra, de továbbra is keménységel pásztázza a barna szempárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 19:05 | Link

Tiffany


A lány reakciója nem éppen olyan volt, mint amire számítottam. Elképzelésem szerint hangosan kellett volna sikítania, aminek következtében a baglyok hangos szárnycsapkodások közepette elrepülnek. Ehhez képest csak száraz nevetést és dühös tekintet kaptam. Egyből kapcsoltam, hogy nem épp jó alanyt választottam ki. Sőt, azt is elképzeltem, hogy mi lett volna, ha a lány Lotte. A hideg víz vajon hogy tetszene neki? A gondolataimat inkább eltereltem másfelé. Egy ismeretlent kevésbé szívesen szívatok, mint akiket jól ismerek. A lány dühe kissé ijesztően hat a vörös haja és jégkék szemei miatt. Az én arcomon viszont továbbra is ott ül az a bizonyos mosoly. Ellököm magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam, és a lány mellé lépkedtem. Lassan. A ház két végében álltunk, így elég sokáig tartott mire odaértem.
- Na, ne legyen ilyen rossz kedved. Inkább mosolyogj! Élvezd április elsejét! - Halkan és kedvesen próbáltam beszélni, közben jobb karommal átöleltem a vállát. Még nem láttam a suliba, gondolom új, nem akartam, hogy rossz emlékekkel kezdje az ittlétét.
Miután elengedtem újra nekidőltem a falnak. Egy bagoly repült oda hozzám. Felemeltem a karom, mire a barátságos állat megpihent az alkaromon. Mosolyogva néztem végig a nagy szemeivel engem pásztázó állaton, aztán elkezdtem simogatni.
- Szerintem elnevezem őt Gusztikának. Mit szólsz hozzá?- kérdeztem kicsit nevetve az ismerős név hallatán. Minden állatot így nevezek el, igazából nem tudom, hogy miért.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 19:15 | Link

Eric

Mikor a fiú megindul felé ösztönösen hátra lép egy lépést, de csak akkor döbben le igazán, mikor a átöleli. Csak mert őt nem szokták csak úgy átölelni. Tőle vagy félnek, vagy bántják, nem jönnek hozzá barátságosan átölelni. Hiába, úgy látszik egy olyan egyeddel került össze akivel mégis bír kedves lenni. A már két napja arcán uralkodó hideg, érzéstelen maszk darabokra hullik, s száját elhagyja az első szívből jövő nevetés amióta itt van.
- Nagyon illik rá - mondja már is kicsit barátságosabban, s megvizsgálja a kis madarat.
- Öhm... hogy hívnak? - kérdi félszegen, mivel még nem jött bele ebbe a "bemutatkozom mindenkinek akivel találkozom" dologba, amit eddig tapasztalt, de most tényleg törekedik, hogy a másik a jó oldalát lássa. Már az is haladás, hogy Tiffnek nem az volt az első gondolata, hogy átszúr a fiún valamit. Még jó, hogy hamar dönt az emeberekkel kapcsolatban. A kérdés után kicsit zavartan elfordul, s elkezdi tovább kötögetni a leveleket a kinyújtott lábú madarakra.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 19:30 | Link

Tiffany


Amikor az ölelés közben lenéztem a lányra, láttam rajta, hogy nagyon meglepődött. Amivel együtt a gonosz pillantása is tovaszállt. Mosolyogva léptem hátrébb, és simogattam a baglyot, aztán amikor kimondtam a neki szánt nevet, teljesen megtört a jég, és nevetni kezdett. Mégis csak tudok hatni a nőkre.
- Eric Marius Chabot vagyok. A félreértések elkerülése végett pedig bármilyen becenevet rám aggaszthatsz, mindenre hallgatok - ejtem ki a nevem erős akcentussal. Amikor a nevemet mondom még jobban érződik a külföldi származásom, mintha csak simán beszélnék. Azt már nem teszem hozzá, hogy hála a kistesóimnak, akik mindig más néven hívnak. Pedig szerintem nem olyan nehéz megjegyezni a nevem. Mindegy is, kicsik még.
- És téged hogy hívnak, Vöröske? - kérdezem mosolyogva. A becenév csak úgy jött, szoktam csak úgy elnevezni embereket. Bár ez most illet rá.
A madarat nézve erősen elgondolkodtam azon, hogy hazaviszem. Lesz egy saját baglyom. Nem tudom, hogy lehet-e innen csak úgy elvinni baglyokat, vagy meg vannak számozva, esetleg bűbájjal idekötve, de megpróbálhatnám. Csinálok belőle egy kalózbaglyot. Veszek - vagy varratok valakivel- neki egy öltönyt, és az egyik szemére egy szemfedőt. De azt nem használná, csak ott lenne a szeme felett, dísznek. A gondolatsort befejezve már szinte biztos voltam benne, hogy nekem most lett egy Gusztika nevű baglyom. Úgyis azt mondták az otthoniak, hogy lehet háziállatom, egy varázscsaládban meg miért ne lehetne bagoly?
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 19:42 | Link

Eric

-Francia vagy? -kérdi, ahogy meghallja a nevét. Nem akart tolakodni, dehát imádja a franciákat, mindig is rajongott értük. Ezért is tanult meg pár mondatot, épp annyira, hogy egy pohár vizet azért tudjon kérni. Szerette a nyelv bársonyosságát, az ország csodáit, sőt, arról a pár francia varázslóról akivel életében találkozott, kifejezetten jó véleménye volt.
- Amúgy Tiffany Elswood - válaszol mosolyogva. Talán mégis lesz valami jó a szülinapján. - Elhatároztad, hogy elkobozod Gusztit? - kérdi nevetve, hisz észrevette, hogy Eric hogy méregeti a kis tollcsomót. Nagyon élvezi, hogy a fiú barátságosan mosolyog rá, szemében nyoma sincs annak a lenézésnek, mellyel például az este találkozott. Elrendezi kicsit felborzolt haját, s felköti az utolsó levelet. Már éppen lendületet akar adni a madárnak, mikor rájön, hogy elfelejtett valamit. Szegény bagoly megindul, majd határozatlanul megáll a levegőbe, végül dühösen visszaszáll a lány kezére.
-Bocsánat - nevet rá a bagolyra. Előhalász a zsebéből egy kis erszényt, s azt is felakasztja a kinyújtott lábra.- Na most már mehetsz! - mondja a madárnak, s visszafordul a fiúhoz.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 20:20 | Link

Vöröske

A kérdés egy pillanatra meglepett. Elég gyorsan rájött a származásomra.
- Oui, je suis francais - mosolygok továbbra is. Azért franciául válaszoltam, mert úgy tűnt a lány ismeri és szereti a nyelvet. Azt nem tudtam, hogy beszéli is-e, de ezzel a nem túl bonyolult mondattal azért megpróbálkoztam. Ha nem is beszéli a nyelvet, könnyen kitalálhatja, hogy mit takar a mondatom.
- Megfordult a fejemben. Szerinted észrevennék? - kicsit halkabban mondtam, mint eddig, sőt, még körül is néztem a második mondat előtt. Nehogy valaki meghallja, és megakadályozzon. Próbáltam komolynak tűnni, de egy kis nevetést nem bírtam megállni. Közben továbbra is a baglyot simogattam, aki úgy tűnt elaludt a karomon. Abbahagytam a simogatását, gondolva, hogy azzal ha piszkálom, csak felkeltem, de kábé tíz másodperccel később kinyitotta a szemeit, és kicsit talán gonoszan nézett rám. Újra elkezdtem simogatni, ekkor becsukta a szemét. Én összehúzott szemmel figyeltem őt. Ha abbahagytam a simogatást, akkor kinyitotta a szemeit, ha simogattam becsukta. Nevetve néztem rá, és inkább simogattam. Ezalatt a rövid idő alatt is nagyon a szívemhez nőtt a kis jószág.
- Te nem szeretnél egy baglyot? - kérdeztem komolyan Tiffanytól, de szememben sarkában látható volt, hogy amúgy mosolygok.
- Hova valósi vagy? - kérdeztem egy kicsivel később. Úgy fair, hogy ha ő tudja az én származásom, akkor én is az övét.  
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 20:34 | Link

Eric, akit ezennel elbecéztem Bagolypapára

Elneveti magát a kis bagoly viselkedésén, majd csodálkozva néz Ericre.
- Szerintem rájönnek, de azért érdemes lenne megkérdezni. Szeretnék baglyot, csak ne kapjon össze Paradicsommal. Paradicsom a macskám - magyarázza fapofával, de elneveti magát.
- Rég kaptam, s ráragadt szegény párára a név, mivel vörös a szőre. - vigyorog rá a fiúra. Mosolyogva nézi a srác és a kis bagoly párosát, és magába már ki is formált egy becenevet Ericnek: Bagolypapa!
- Hát ilyen félig angol, félig magyar - válaszol a kérdésre. - Northamptonba születtem, de anya magyar volt. Most is Angliában élünk - magyaráz, s a baglyok felé fordul. Ő is beszerez magának egy madarat, egy egész picurkát, igazi csöppség, ami leginkább úgy néz ki mint egy összegyúrt toll-labda. Nevetve simogatja a csöpnyi madár fejét, miközben az barátságosan csipkedi az ujját.
- Tényleg megéri elcsempészni őket - mondja vigyorogva. - De inkább menjünk le egy nap a faluba együtt... mármint ha szeretnéd - vágja ki gyorsan magát - mert ha jól tudom van kisállatbolt. Vehetnénk baglyokat - vonja meg a vállát.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 21:14 | Link

Tiffy


- De hát annyi van belőlük. Nem hiszem, hogy naponta jön valaki, aki...ömm... leltárt tart - kicsit megakadok a mondat végefelé, mert nem akart eszembe jutni a megfelelő szó. Aztán elnevetem magam, hogy pontosan miről is beszélünk. Tényleg baglyot akarok lopni?
Még mielőtt megmagyarázná, hogy hogyan is érti a Paradicsomot, nekem az étel jut eszembe. Akaratlanul is elképzeltem, ahogy a bagoly csipegeti a parit, mire az visítva felugrik. Biztosan varázsparadicsom. Aztán elnevetem magam, amikor megtudom, hogy egy macskáról van szó.
- Már kezdtem azt hinni, hogy van egy visító varázsparadicsomod - osztom meg vele a gondolatomban elő elképzelést. Persze jól tudom, hogy nincs ilyen, de ki tudja mit fejleszt ki hirtelen valamelyik varázsfeltaláló.
- Anglia jó hely. Voltam ott nemrég. Bár majdnem ott maradtam, mert majdnem eltévedtem, és mivel nem beszélem a nyelvet, benne volt a pakliba, hogy nem találok vissza - hitetlenül megráztam a fejem, közben magamban megfogadtam, hogy meg fogok tanulni angolul... majd egyszer. Nem szokásom nyelvet tanulni, csak akkor tanulok, ha muszáj. Mint mondjuk a magyart muszáj volt megtanulnom. Közben Tiffany is szerzett egy baglyot. A kijelentésére bólintottam.
- Itt kell hagynom Gusztikát? - nézek szomorúan a lányra, de a tettetett szomorúság hamar elmúlik. - És mi lenne, ha elmennénk a kisállatboltba, becsempésznénk Gusztikát az egyik ketrecbe, és megvennénk? - vázolom fel röviden a tervemet. Úgy a szívemhez nőtt a kis jószág, hogy nem szívesen hagynám itt. Olyan barátságos és szelíd, nem biztos, hogy a boltba találok még egy ilyet.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 21:23 | Link

Bagolypapa


- Varázsparadicsom? - neveti el magát a fiú ötletén.
- Az angol nagyon könnyű nyelv - magyarázza -, szerintem eléggé fülbemászó - vonja meg a vállát.
Elgondolkodik a Gusztiról szoló terven, majd határozottan vállat von.
- Nemtudom... Mondom, megkérdezhetnéd a házvezetődet, mert hogy te melyik házba is vagy? - teszi fel a kérdést, mert csak most jön rá, hogy még azt sem tudja, hogy hogy tartozik a fiú. Két ujjal simogatja a kis, puha fejecskét, a bagoly pedig belelapul a tenyerébe. Kinéz az ablakon, az est sötétjébe, s észrevesz pár csillagot. Azon gondolkodik, hogy az otthoniak vajon hogy vannak, de gyorsan visszarángatja magát a jelenbe, a Bagolykőbe, fel a bagolyházba, oda, Eric mellé.
- Azért először nézzük meg a kisállat boltba -mondja végül- És ha nem találunk semmit, akkor megkérdezed a házvezetődet, hogy megtarthatod e Gusztit. Apropó, a Gusztiról valami peleszerűség jut eszembe - von vállat mosolyogva.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 21:40 | Link

Tiffy

Újra elnevetem magam, amikor a lány visszakérdez. Közben bólintok párat.
- Megvan az életcélom. Kifejleszteni egy bájitalt vagy valamit, amitől nevetnek a paradicsomok. Kösz az ötletet, már régóta gondolkodok valami életcélon. - Ismét felnevetek.
- Majd egyszer megpróbálom megtanulni. Hátha - vonom meg a vállam. Amikor próbálkoztam vele egy ideig jól ment, amíg nem tanultunk semmi bonyolultat. Aztán minden megváltozott. Leginkább csak bemutatkozni tudok. Az angol meg a francia valahogy nem fér nálam össze. Más stílus, kiejtés, meg szinte mindenben különbözik. Bár tény, hogy mindenki szerint könnyű nyelv, nekem szerintem nehezebb, mint a kínai.
- Levitás vagyok - felelem. - Téged hova osztottak? - A találkozásunk első perceiből gondolva talán rellonos lehet, de így, hogy kicsit többet voltam vele talán eridonosnak mondanám.
- Ez jó ötlet! - mosolyodok el. Bár sajnálom itt hagyni Gusztikát, biztos találunk valami nekemvalót a  kisállatboltba. Ha meg nem, az általam csak Kálmibácsinak nevezett tanár szerintem beleegyezne a bagoly megtartásába. -Peleszerűség? - Kérdezek vissza, mert elsőre nem tudom, hogy mire gondol. Magamban gyorsan felelevenítettem az állatokról tanultakat, így egész hamar rájöttem, hogy mi is az a pele.
- A pelék jó fejek. És szerinted Gusztira milyen név illene? - mosolyogva felé fordítom a karomon csukott szemmel pihenő állatot.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 21:48 | Link

Bagolypapa

- Majd ha kész a bájital, kérlek mutasd be nekem is - bólogat komolyan, de szája sarkába kis mosoly bujkál.- És rellonos vagyok... Éés halvány lila ötletem sincs, hogy hogyy lehetne őt elnevezni - néz az alvó kis jószágra. Sosem volt jó névadogatásba, nézzük csak meg Paradicsomot. Hogy nevezz már el egy macskát Paradicsomnak?! De hát neki összejött, mondjuk azóta nem is adogat több nevet.
- Van egy ajánlatom - mosolyog rá -, te megtanítasz franciául, és megtanítalak angolul. Mit szólsz hozzá? - kérdi, bízva benne, hogy tán talált magának egy francia tanárt.
Legalább most összejön neki a francia tanulása. Apja valahogy sosem örült annak, hogy franciát akart tanulni. Mondjuk mai napig nem tudja, hogy miért ellenezte annyira, de az fix, hogy esélye sem volt jól begyakorolni.
Kinyújtja hátát, s hangtalanul tűri, hogy ropog pár csontja. Arca kicsit megrezdül, mikor a bordáiba a már megszokott fájdalom nyilal, de gyorsan visszanyeri mosolyát. Nem akarja sajnáltatni magát, sosem szerette, ha mások elé kerül gyengesége. Inkább válaszért néz a  fiúra, hogy mit szolna az instant nyelvleckékhez.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 22:13 | Link

Tify


- Te leszel az első, akinek megmutatom - bólintok látszólag komolyan. A házára elmosolyodtam. Egész jól gondoltam.
- Hát nekem otthon van egy Sátán nevű macskám, és egy Ördög nevű kutyám. Csoda, hogy ez a bagoly nem a Lucifer nevet kapta... - vázolom fel röviden a helyzetet, amikor a névadás kerül szóba. Azt hiszem én se az a tipikus 'jó nevet adok az állatomnak' ember vagyok.
Amikor felajánlja a nyelvtanítás lehetőségét, egy pillanat törtrészéig gondolkodok csak.
- D'accord! - bólintok mosolyogva. -Rendben! Tetszik az ötlet! - vigyorgok vidáman. - De előre szólok, hogy nehéz eset vagyok - még ennyit hozzáteszek, csak hogy tisztában legyen vele. Mire én megtanulok angolul... huh, hát valaki meg fog őszülni.
Kinéztem az ablakon. Kint már erősen sötétedett. Eszembe jutott a házirend, meg hogy lehet vissza kellene menni, de még nem akartam. Mégis mennyi az esélye, hogy egy prefi pont ilyenkor jön a bagolyházba? Én elég kicsi esélyt tulajdonítottam ennek, ezért nem idegeskedtem, és nem is említettem meg. Hideg sem volt, vagyis kabátban jól elvoltam, a falak felfogták a hideget. Egyetlen bajom csak az volt, hogy kezdtem éhes lenni. Maximum egy órája lehet, hogy elfogyott a sonkás szendvicsem, de én rosszabb vagyok, mint egy csecsemő. Azok három óránként esznek - tudom, mert két kistesóm is van -, én meg óránként. Eszembe jutott, hogy a kicsi manólány adott nekem kekszet, amit én el is hoztam, és most is nálam van. Benyúltam a kabátom belső zsebébe, ahova anno a sütiket rejtettem.
- Kérsz? Csokis keksz! - nyújtottam a lány felé a zacskót.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 22:19 | Link

Bagolypapa

- Milyen rossz hatású állatneveket adsz - jegyzi meg vigyorogva. - Na jó, én Paradicsommal inkább hallgatok - neveti el magát.
Látja, hogy a fiú is az eget vizsgálgatja, de látszólag egyiküknek sincs még kedve lelépni, Tiffanyt legalábbis nem zavarja, hogy már elmúlt az határidő.
- Nem hiszem, hogy annyira nehéz eset lennél. Hát még én... Majd versenyezhetünk, hogy melyikünk bénább a másik nyelvét illetően - kuncog, s kicsit összehúzza magát, mert a tegnaphoz is hasonlóan sokkal inkább nyári felszerelésbe indult el mint olyanba, ami az ilyen fagyos időre illik.
- Nem kérek, köszönöm - utasítja vissza kedvesen a kekszet- Ma már degeszre tömtem magam édességgel... Apa egy fél édességboltot postázott a szerencsétlen baglyokkal - tesz említést a szülő egyik ajándékára. Annak ellenére, hogy rajongott az édességért - szinte semmi mást nem szokott enni- most úgy érezete, hogy ha még egyetlen egy falatot is bekap elönti a legközelebbi mosdót a gyomra félig megemésztett tartalmával - ehhez pedig nem igazán fűlött a foga.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. március 31. 22:35 | Link

Tifi


A megjegyzésre elnevetem magam.
- De illik rájuk. A macska maximum háromnaponta mindig hoz valamit. Egér, madár, amit talál. A kutya meg borzasztóan rossz. Pedig csak fél éves. A kertünk úgy néz ki, mintha kitört volna a harmadik világháború. Olyan dolgok is előkerültek, amiről nem is tudtam, hogy van! - felnevetek visszagondolva a kutyámra. Aranyos meg minden, de nem láttam még ilyen rossz kutyát. Pedig még okos is. Már szinte mindent megtanítottunk neki, amit hogyha ott vagyunk nagyon szépen csinál. Csak amikor senki nem foglalkozik vele, mert dolgozunk vagy iskolában vagyunk... na akkor mindent rombol.
- Na majd meglátjuk! Fogadok veled egy tál cukorkában, hogy előbb fogod azt mondani, hogy lehetetlen eset vagyok, mint én rád. - Közben odanyújtom a kezem egy kézfogásra, hogy ezzel is hivatalossá tegyü j a fogadást.
- Az alakodon nem látszik, hogy ennyit eszel. -Jegyzem meg egy falat keksz után mosolyogva. Amíg ettem, a kezemben lévő keksz a bagoly fejétől nem messze volt. Én a lányra néztem, hogy mondok neki valamit, amikor azt éreztem, hogy a kezemben lévő kekszet kikapja valaki.
- Mi a...? - kérdezem hirtelen, leginkább magamtól. A földre nézek, hátha csak leejtettem, de ott nem volt. Összehúzott szemmel néztem a bagolyra, aki éppen egy csokidarabot pöckölt le a kekszről a csőrével, aztán csipegette a többi részét.
- Oké, jól látom, hogy ez a madár ellopta a kekszem? -Kérdezem nevetve. Amíg evett, Gusztika leszállt a kezemről, rá az ablakpárkányra. Egy ideig figyeltem őt, aztán hitetlenül felemeltem a fejem, és a tetőt kezdtem vizslatni. Aztán hangos szárnycsapkodások hallatszottak, és az eddig békésen evő madár kikapva a kezemből a zacskót, felszállt az egyik gerendára. Én tágra nyílt szemekkel néztem körbe.
- Ömm... Mondd, hogy csak képzeltem, hogy az a madár kifosztott!
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 22:46 | Link

Bagolypapa

- Fogadjunk - nyújt kezet nevetve. Még csak azért is be fogja bizonyítani, hogy ő a bénább. Az alakra való megjegyzésre csak vállat von. Nem szereti, ha soványságáról flirtatják. Ő tudja miért ilyen, és ez legyen is elég. Ki is hinné el, hogy a mostanra annyira magabiztossá vált lány valaha is éheztette magát, csak hogy megfeleljen másoknak? Pont ő, aki mindig bizonygatja, hogy magának való. Legalábbis az új változata. Hangos nevetésbe tör ki végig figyelve a kis madár akcióját.
- Jól láttad, de be kell vallani, egész ügyes - néz fel a gerendán ülő csöpp bagolyra. Átöleli felsőtestét mivel egyre jobban fázik, s közben elismerően bólint a kis madár felé.
- Az én macskám is hasonló - kezd el Paradicsomról mesélni. - Amit meg lehet fogni, biztos, hogy elkap, aztán már hozza is haza nagy büszkén. Apa nem egyszer akarta kitenni a házból, mert hordogatta befelé a kis tetemeket - nevet fel az otthoni idillre gondolva.
-A kutyákat sosem szerettem - von vállat. - Vagyis mikor kicsi voltam megharapot egy, és azóta hihetetlenül félek tőlük - árulja egy az igazságot.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Mrs E. Perottné
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 1. 15:35 | Link

Tifi


A kézfogás után nevetve néztem a lányra. Most komolyan abban fogadtunk, hogy ki a hülyébb? Végül is, mindig is tudtam, hogy lehetetlen dolgokra vagyok képes.
Miután a madár ellopta a kekszem, és kicsodálkoztam magam, egy dühös pillantással jutalmaztam a gerendákon falatozó kis tolvajt. Az oké, hogy egy mondjuk rellonos ki tud cselezni - ha szerencséje van - de egy madár? A legrosszabb napomon is szégyen.
- Egész ügyes... de erről senkinek sem beszélünk! - nézek rá határozottan, hogy azért mégse rólam beszéljen az egész suli majd.
- Hát nekünk a kertünk végében már szinte egy temető van. A bátyám úgy döntött, hogy a félig megevett állatokat inkább eltemeti - gondolatban felelevenítettem a pillanatokat, amikor Fréd a fejeket meg nem tudom miket egy közös, általa tömegsírnak elnevezett gödörbe ásta. Egy ideig tábla is állt ott, aztán azt elfújta a szél. Na meg, amikor a mamám úgy döntött, hogy ő most paprikát fog ültetni nálunk. Csak mondjuk a temető helyén. Sokáig tartott elmagyarázni, hogy miért ne oda ültessen. Végül egy kisebb sokk után úgy döntött, hogy inkább vesz a boltba paprikát. És jól döntött.
- Pedig nagyon aranyosak. Egy pár hetes kiskutyának biztos nem tudnál ellenállni. Úgy néz ki, mint egy szőrös plüss. -Mosolygok vidáman, a kis Ördögre gondolva. Azt nem tettem hozzá, hogy nagyon rossz, mindent megrág, kezdve a kezeddel. Ami mondjuk akkor nem fájt, de így, hogy már nagyobb... megjártuk párszor a sebészetet.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. április 2. 21:03 | Link

Bagolypapa

- Dehogynem - válaszolja kaján vigyorral, mikor Eric megkéri, hogy ne beszéljen róla senkinek. - Holnapra óriási plakátok fognak díszelegni mindenhol - hadonász nevetve, hogy megmutassa, tényleg nagy mértű reklámozásra gondolt.
Már a testtartása is lazább lett, csak néha rezzem össze egy egy hűvösebb szélfuvallatnál. Eszébe jut, hogy majd egyszer, majd, később, megköszöni a fiúnak ezt a napot. De nem most. Még nem.
Nem állja meg jóizű nevetés nélkül a hátsókert leírását.
- Nem is szeretem a plüssöket - húzza el a száját. Oké, magának bevallja, hogy hazudik. De másnak sose mondaná el, hogy van egy, már könnyektől összeragadt plüssmacija, amit talán apján kívül sose látott senki, és remélhetőleg nem is fog.
- Nekünk a hátsókertünk teljesen elburjánzott - vonja meg a vállát. - Csak anya ületetett ott valamikor valami növényeket, dehát azok már rég meghaltak... - feleli kicsit szomorúbban, majd gondolatba hozzátesz még pár sort, hisz ugyanolyan sorsra jutottak, mint anyja.. Gyorsan visszaragasztja a mosolyt az arcára, hisz nem szeretné, ha Eric azt hinné nem érzi jól magát.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. április 2. 22:58 | Link

SzélesDeaFlóra

A szentségit. Már megint ez az idegesítő zsivaj. Miért nem hagyják az embert pihenni, vagy olvasni? Nem volt ma túl jó hangulatom, az igazat megvallva, így gondolom megint felnagyítottam a problémát. Néha rám nehezedett ez a furcsa érzés, ami azért volt főleg bosszantó, mert semmi előzménye nem volt, viszont ajtóstul rontott be a házba, és azt nem szerettem.
Nem voltam soha a dühömet hangosan kiadó egyének egyike, így valami más megoldást kellett találnom hangulatom kifejezésére, lehetőleg az értetlenkedő szemeket messziről elkerülve. Egykedvűen indultam el a klubhelyiségtől kifelé vezető folyosón, abszolút céltalanul, rábízva magam jó sorsomra, hátha szembeküldi megmentőmet. Akárcsak a filmekben. Egy egész „klip” kezdett el lejátszódni a fejemben, már csak zene kellett volna hozzá. Na, így mindjárt mókásabb ez a kihalt folyosó. Mindenféle jelenet lejátszódott a fejemben, ha akkor valaki „legilimens” bűbájt szórt volna rám, belenézve ezzel a fejembe, biztosan azt hitte volna, hogy tudatmódosító szerrel éltem a mai nap folyamán, esetleg a reggeli mellé.  Pedig ez csak a magam szórakoztatására szolgált.
Lépteim mintha önállósították volna magukat, vittek, amerre gondolták, és csak egy idő után vettem észre, hogy mintha már jártam volna erre, de biztos, hogy nem sokszor. Felfelé ugrándoztam egy lépcsőn - nos igen, a klip szerint épp egy virágos réten tartottam – amikor kellemetlen szag csapta meg a szaglásért felelős érzékszervemet. Gyorsan befogtam az orrom, hogy ne jusson olyan mélyre az átható szag, és közben már kapizsgálni kezdtem, hogy valószínűleg az Északi Toronyba vezetett utam, azon felül is a Bagolyházba. Ami nem volt egy külön ház, a nevével ellentétben, csak egy kiugró része a kastélynak, ahonnan könnyedén kirepülhettek a szárnyasok.
Végignézve magamon, farmert és fehér pólót viseltem egy fekete tornacipővel, hajamat egy vastag, fekete hajpánt óvta a rakoncátlan hajszálak rosszalkodásától, illetve mint kiderült, az esetleges madárürüléktől, bár reméltem, hogy ezt megúszom. Baglyok, levél. Végigfutott az agyamon, ha már itt vagyok, lehetne valami levelet rittyenteni az otthoniaknak. Hisz még nem is tudják, hogy évfolyamelső lettem, nahát! Már fogtam is a pergament és a pennát, és nekiálltam az írásnak. Röviden és tömören, nem akarok én most regényt írni, csak éppen tájékoztatom őket hogylétem felől. Kész is, ez hamar ment. Kéne a végére egy vicces kis versike.
Üdvözletem küldöm népes családom,
remélem megvan még az őszi kabátom…”.

Jesszus, ez így nem lesz jó. Népes családom… kalapácsom…plakátom…
- Merlin szakállára, de megijesztettél! – meredtem rá a beviharzó egyénre, aki nyilván nem akart megijeszteni, csak én voltam nagyon elmélyedve az írásban…remélem segít nekem legalább.
- Amúgy szia, Ágota vagyok, épp a levelem befejezésével bajlódom…ja igen, levegőt ne nagyon vegyél, bár egy idő után megszokható – vigyorogtam rá, aztán visszafordultam pergamenem felé.


Hozzászólásai ebben a témában

Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 3. 17:38 | Link

Hanna

Este az évnyitó-évzáró ünnepség után tervezte barátjával, Ronalddal a repülésüket. Ronald még elszaladt Bogolyfalvába, így egyedül indult el a kviddics pálya felé. De először még úgy gondolta, hogy ír egy levelet a szüleinek. Így hát elment az Északi torony felé, a bagolyházba.
Sporttalárban, rugalmas cipőben és kesztyűben, seprűvel a kezében belépett a bagolyházba. A baglyok többsége ijedtében össze-vissza repdestek a toronyban. Antonio nem értette, hogy miért félnek ennyire tőle. Egy perc gondolkodás után rájött. A seprűt tartotta magasan és attól ijedtek meg. Levette a válláról a seprűt és egy kicsi, szalmával teli asztalnak támasztotta. Aztán elővett egy pergament és írni kezdett rá:

Szia apa!
Nagyon szépen köszönöm a seprűt. A suliba minden renben van.
Persze jól vagyok, hamar beilleszkedtem és sok barátot szereztem.
Most nyílott meg az új tanév, vagyis nemsokára órák is lesznek.
Sok szorgalmi feladatot írok, hogy sok pontott szerezzek a házamnak.
Barátommal, Ronalddal most fogom kipróbálni az új seprűt.
Neki van egy tűzvillám 2013-a. Fú nagyon szép és szerintem gyors is.
Na nem tudom mindjárt kiderül. És ti hogy vagytok? Tesóimnak jól megy a suli?
Majd valamikor szünidőben megyek Madridba. Na megyek, majd írok, sziasztok!

Mikor ezeket a mondatokat leírta összehengerítette a pergament, és piros szalagot kötött rá. Majd magához hívta baglyát és a csőrére kötötte a levelet.
- Szállj Milan!
Szólt és kieresztette az ablakon a baglyot. Majd ő is távozni készült.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 17:49 | Link

Antonio

Mikor már volt egy pár szabad perce, úgy döntött elsétál a bagolyházig, hogy küldhessen szüleinek egy levelet. De amikor kinyitotta az ajtót véletlenül beleütközött Antonioba. Gyorsan felsegítette a fiút a földről és bocsánatot kért:
- Kérlek bocsáss meg! Nem láttam, hogy éppen kifelé tartasz. Még egyszer bocsi. Legközelebb jobban fogok figyelni - mondta zavartan. Ezek után sebesen lehajolt a földre és összeszedte dolgait, amik az előbbi ütközéskor kiestek a kezéből.
Már nem foglalkozott a balesettel... el akarta felejteni mihamarabb. Így lapot és tintát vett elő, majd írni kezdett a papírra gyöngybetűivel. A nagy sietségben fél szemmel oldalra pillantott, mert nem találta a kis kabala állatkáját amit még bátyjától, Benjamintól kapott. Gyorsan szétnézett a teremben, és észrevette, hogy a fiú még mindig ott áll. Így hát megkérdezte:
- Nem láttad az állatkámat? - beszéd közben is a termet szemlézte. - Biztosan akkor esett le az is, amikor összeütköztünk. Amúgy Te épp repülni készülsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 15 16 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony