31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 4. 15:01 | Link

Húgi


Nem szólók közbe, amíg válaszol a kérdéseimre. De, fájdalmasan dobban a szívem, mikor meghallom a szüleim nevét. De a legjobban a születési dátuma lep meg. Akkor mi tényleg ikrek vagyunk! Illetve egy perccel vagyok idősebb, de ez most nem számít. Hogy voltak képesek, egy ilyen horderejű dolgot eltitkolni előlem?
-Akkor semmi kétség nincs afelől, hogy ikrek vagyunk. Az én szüleimet hívják Elisabethnek és Edmund Peternek. 1997 december 31. 00:00 kor születtem, ami azt jelenti, hogy egy perccel vagyok nálad idősebb.-Összegzem végül azt, amit idáig tudunk.  De, ekkor nálam átszakadt a gát. Zokogva ölelem magamhoz a húgomat, akiről pár nappal ezelőtt m,ég azt sem tudtam, hogy létezik. Ahogy így állunk egymást átölelve Hedvig hangosan jelzi, hogy meghozta a küldeményt. Úgy fordítottam a levelet, hogy Kat is lássa.


Két kislányom!
Fogalmam sincs, hogy találhattatok egymásra. De, ahogy most már tudod, egy iker vagy. Mindketten a Katniss nevet kaptátok, egy nyaklánccal együtt. Ám, mikor a húgodat örökbeadtuk, ezeket a nyakláncokat elraktuk egy dobozba és elrejtettük. Most elküldtük nektek, hogy hordjátok őket. Nagyon sajnálom, hogy így kellett ezt megtudnod. Ne haragudj!
Drága másik kicsi lányom. Sajnálom, hogy nem ismerhettelek meg jobban. Biztos nem hiszel nekem, de minden nap gondolunk rád. Ez volt életünk legnehezebb döntése. Lehet, hogy nem értitek, miért tettem, de hinnetek kell benne, hogy megakartalak védeni ezzel titeket. Bízzatok bennem! Kérlek bocsássatok meg nekünk!
Szeretünk titeket:Anya és Apa



Kinyitottam a kis csomagot és a nyakláncomra helyeztem a kicsi K betűt, melynek alsó indexében egy E betű díszelgett, a másik K betűt pedig ráakasztottam a testvérem nyakláncára, melyhez egy L betű társult.
-Mi a második neved?- kérdeztem a sírástól kicsit rekedtes hangon. Annyira örülök, hogy van egy húgom. Mostantól nem kell félnie semmitől. Megfogom védeni mindentől, ami árthat neki.  Most már biztonságban van.  
-Mi a kedvenc színed, a kedvenc állatod?-Mindent megakarok tudni róla. Be kell pótolni azt a rengeteg külön töltött időt, szóval jobb, ha mindjárt hozzá is látunk
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 4. 16:13 | Link

Nővérkém:)

Szóval igaz! Minden kétséget kizárva és felülmúlva igaz amit gondoltunk! Nem egy ostoba diák űz ízetlen tréfát velem és nem is egy olyan emberről van szó aki kísértetiesen hasonlít rám, de nem a rokonom. Végigmérem és azt tapasztalom, hogy reszket. Meglepő. De nyilván belül nem vagyunk annyira egyformák.
Tátott szájjal bámulom, ahogy hirtelen eltörik nála a mécses és zokogva a nyakamba borul. Egy másodpercig habozom, mielőtt viszonzom az ölelését, de akkor én is olyan szorosan fonom köré a karom, mintha nem akarnám elengedni. Mintha ő lenne az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatok a viharos, sötét tengeren egy hajótörés után.
Az életemben bekövetkezett vad és értelmetlen váltás-amit a nevelőanyámnak köszönhetek- valóban hajótörésként hatott rám. Elsüllyedt az életem. Eltűnt Lily és Claire a két legjobb barátnőm. Eltűnt a kis Kárpátok-beli ház az aranyos kis kerttel. Eltűnt az erdő és az állatok. Minden elsüllyedt és alig maradt meg néhány dolog.
Maya, a baglyom...
A ruháim.
Körülbelül ennyi. Úgy kezdtem itt az évet, hogy gyomorgörccsel keltem és mentem be az órákra. Senkihez nem szóltam és senki nem szólított meg. Magányos voltam. Aztán egy gyanútlan reggelen felbukkant a mentőöv.
Katniss Flechter személyében.
A haja csiklandozza az arcom, mégsem engedem el. Csak akkor válunk szét egy pillanatra, mikor a baglya-váratlanul hamar- visszatér! Talán nem is laknak olyan mesze a szülei, a szüleink...
Leügyeskedi a levelet és felém fordítja, miközben az arca az enyémhez ér. Hallom  gyors lélegzését. Egy kis csomag, ami a levéllel jött szintén a kezében van.
Elolvasom a levelet. A végleges, hivatalos bizonyítékot, ami alátámasztja a mesébe illő történéseket.
Kinyitja a csomagot. Két K betű díszeleg benne. Az egyiket felakasztja a saját láncára. A másikat az enyémre függeszti.
Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy az enyém a kis L betűs darab, talán kizárásos alapon.
- Leyla.És a tiéd? Talán Elena?-szipogom a kérdésére. Könnyek folynak az arcomon, pedig nem szoktam meghatódni. De ez most más, most kaptam egy tesót!
- Szeretem a rózsaszínt és imádom a lovakat! Te mióta vagy itt? Melyik a kedvenc tantárgyad? Milyen szakkörökre jársz? Sok barátod van?-hirtelen törnek ki belőlem a kérdések olyan lelkesedéssel és kíváncsisággal, amelyet soha nem néztem volna ki magamból. Főleg, ha egy idegennel állok szemben. De vele megszűnnek a gátlások, előtte aligha szégyellhetek bármit.
Átkarolom a derekát. Ebben a pillanatban Maya csipog rosszallóan a hátunk mögött. Visszafordulok ismerős hangjára, majd papírt ragadok és leírok mindent a nevelő szüleimnek, majd végigsimítok a fején és kézfejemről kiröptetem a napsütésbe.
- Ő a baglyom, Maya!-mosolygok.
Aztán félénken megállok előtte és mosolyogva várom a válaszait.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 4. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 6. 19:27 | Link

Húgi <3


Kicsit kezdek megnyugodni, de még mindig alig bírom felfogni azt, ami történt velem. Velünk! Ezentúl meg kell szoknom, hogy többes számban beszéljek, mert mostantól soha többé nem leszek egyedül. Rosyval kapcsolatban éreztem hasonlót, de ő még is csak egy barát volt, de egy testvér, ráadásul egy iker, na az teljesen más.
-Elisabeth. A teljes nevem Katniss Elisabeth Flechter.-Leyla? Szép név. Tehát ezt jelenti az L betű. De, nem merengek el ezen, mert Kat tovább beszél.Tátott szájjal hallgatom, hogy még az érdeklődési körünk is egy pár pontban összekapcsolódik. Nem hiába a testvérem, bár nem tudom, hogy az azonos érdeklődési kört lehet-e a genetikával magyarázni.
- Akkor itt nem lesz gond. Szerintem is a lovak a legcsodálatosabb lények a világon. Az én lovamat Ezüst Holdnak hívják. Egy gyönyörű, fehér musztáng. Egyébként az én kedvenc színem is a rózsaszín, bár én inkább a pink illetve a neonrózsaszínt szeretem, de a világosat is szívesen hordom. Lássuk csak, a kedvenc tantárgyam az önismeret. Színészszakköre járok, ha akarod mesélek róla többet is. Sok barátom van, a legtöbb levitás. Bemutatlak nekik. Ja, és a legfontosabb dolog, amit tudnod kell,-tartok egy kis hatásszünetet-hogy a mi házunk a legeslegjobb- mondom mosolyogva, majd hagyok neki egy kis időt, mert elég sok dolgot mondtam most hirtelen. Megvárom, amíg levelet ír, valakinek.
-Kinek írtál?- kérdezem kíváncsian. Kik között nőtt fel, milyen volt az élete nélkülem? Annyi kérdésem van, ezt nem lehet ilyen hirtelen elmondani. Le kell ülnünk valahova megbeszélni. Ez most fontosabb mindennél. A sulinak már úgyis vége, így gyorsan döntök.
-Gyere el velem a Czukorvarázs cukrászdába, ott jobban tudunk beszélgetni.-indítványozom a javaslatot. Meg rég jártam ott. Szeretem azt a helyet, olyan meghitt és békés. Ideális hely egy kiadós beszélgetéshez. Meg azok a röpködő pillangók, szerintem tetszene Katnek. Bemutatja nekem Mayát. Kuncogok, mikor látom a bagoly nemtetszését azon, hogy elrabolom a gazdáját. Ekkor Hedvig a vállamra száll.
-Ő Hedvig.-Mutatok a vállamon ülő hófehér baglyomra. Megjutalmazom egy kis nyalánksággal, mert ma tényleg kimerítően dolgozott. Majd, az én kis kedvencem leszáll rólam és elhelyezkedik az egyik gerendán a többi bagoly társaságában.
-Hogy hívják a nevelőszüleidet és mi történt veled? Meséld el egészen addig, mígnem találkoztál velem!- kérem, ugyanis annyira türelmetlen vagyok, hogy ezek a kérdések nem várhatnak a cukrászdáig. Ezekre most kell választ kapnom. A többire tudok várni. Ezekre nem. Sajnos a türelem nem az erősségem...  

Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 10. 14:19 | Link

Nővér<3
Kezdem unni a bagolyházat. Túlságosan sötét van, de azért persze nem az unalom a legfőbb érzés, ami most kitölt. Hogy is volna az?
Neve hallatán elmosolyodom.
-Szép név, fenséges és nos... tiszteletetparancsoló.-motyogom.
Aztán ő is elmondja mik a kedvencei, ámulok magamban , hogy ennyire hasonlítunk. Teljességgel meglepő és abszurd. Nevetve hallgatom, ahogy a házunkról beszél és egyet kell értenem vele.
-Van egy lovad? Húh...önismeret, nem szeretem, kevés az önbizalmam... Színjátszó szakkör?! Muszáj elvinned egyszer! kérlek! Egyébkén igen, szerintem is a Levita a legjobb, rengeteg pontunk van!-fülig ér a szám, miközben gyorsan rákötözöm levelemet Mayára és elröptetem, de persze előtte kap valami kis finomságot.
-A nevelőszüleimnek írtam le ezt a...-nem találom a megfelelő szót-csodát...-nyögöm ki végül esetlenül és örömmel látom, hogy egyáltalán nem néz hülyének. Vagy tévedek?
Meghív egy furcsa nevű helyre, elég vidáman hangzik és az, hogy valahol cukrot lehet kapni, csoki meg sütiket feldobja a napom. Jó lenne megismerni azt a helyet! Gondolkodás nélkül mondom ki:
-Úhh! Cukrászda? Persze induljunk azonnal!-najó kicsit túljátszottam a lelkesedést, túlteng bennem a színészet, ezért jó lenne szakkörre járni.
Ámulva nézem a baglyot, ami már néhányszor leszállt a vállára beszélgetésünk alatt.
-Hedvig? Nagyon szép név!-bókolok udvariasan, talán mégsem oldódtam még fel annyira.
Arra kér meséljek magamról... Nos.
- Azt tudod mikor születtem-kezdem-amint mondtam 4 hónaposan vettek magukhoz a szüleim. Olive Leyla Grey, furcsa nem? Én mindvégig azt hittem, hogy tőle kaptam a második nevem.. Vagy nem is tudom, valószínű abban a hitben éltem, hogy ők adtak nekem nevet is, de ez nem így van!-érintem meg a kis medált a nyakamon, megborzongok-Ő külföldön éli világát,de ő sem igazán mintaszülő, alig foglalkozott velem, ahogy apu is bár apát nem hibáztatom annyira, már csak azért sem mert ő a példaképem, tudod ő színész, Amerikában. -lesütöm a szemem és elmosolyodom-Zachary Clare-nek hívják, hallottál már róla?
-Minden időmet a nagybátyámmal töltöttem, Milo Grey-nek hívták.-könnyek szöknek a szemembe. Annyira hiányzik. Lassan gördül le egy könnycsepp az arcomon.
- Khm... 8 évesen szereztem tudomást a képességemről, anya nemrég dugott ide! Félre ne értsd! Nagyon jó itt főleg most, azelőtt nem , egyedül aludtam valami komor szobában.. Bár ez lehet nem is fog változni. Nagyon izgultam, hogy mi lesz az osztály előtt. Ja és kiskoromban elég magányos voltam, Milo sem ért rá mindig.
Elhallgatok, döbbent csend kíséri a szavaim.
- De cukrászdáról beszéltünk nem? Rengeteg csokiról, sütiről, hangulatos zenéről és világításról, ja és mennyei illatokról nem?- kérdezem mosolyt erőltetve magamra és lépek egyet az ajtó felé.
-Jössz?-nyújtom ki felé a kezem.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 10. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 13. 16:49 | Link

Húgi <3



A második nevem véleményét hallva elmosolyodok. Én is mindig ezt gondoltam. Elvégre a nagy Sissyről, Ausztria császárnéja után neveztek el Elisabethnek is.  Aztán, ahogy elkezdünk beszélgetni, nagyon kell figyelnem, mert ide-oda ugrálunk a témák közt.
-Van. Imádom, nincs nála okosabb ló a világon. Ha, nálunk leszel, fölülhetsz rá. Az önbizalomhiánnyal nem vagy egyedül, de ez ugyanakkor szerintem hasznos is, mert jobb félni, mint megijedni.  Szívesen elviszlek a szakköre.- Miközben beszélek azon gondolkodom, hogy mit fognak szólni a Levitások, mikor beállítunk. Alexnek, Hófehérkének és a többieknek tátva marad a szájuk.  Halkan kuncogok, mikor arra gondolok, hogy hívják valamelyikünket és mindketten felkapjuk a fejünket, vagy amikor ők akarnak nekünk valamit mondani és kiderül, hogy nem is ahhoz szóltak, akihez akartak. Mennyi tréfát lehet így kitalálni és véghezvinni. Sok előnye van az embernek, ha van egy tesója. Na, de ha ikre van? A lehetőségek tárháza nyílik meg előtte. Én pedig vagyok olyan gonosz, hogy ki is használom. Ha, ha, ha! Rettegjetek emberek! De, ideje a bennem levő ördögfiókát vissza tenni oda, ahova való és elővenni a kis angyalkát. Húgi kijelentésével egyetértek, ez tényleg egy jó nagy csoda.
-Gyere!-Karolok a húgomba, hogy mutassam neki az utat le a faluba. Közben meghallgatom, hogy mi is történt vele, az alatt az idő alatt, amíg ide nem jött. Hozzám! Anyuékkal lesz egy nem kellemes beszélgetésem, és ajánlom melegen nekik, hogy jó magyarázattal szolgáljanak. Bár, azt még mindig nem értem, hogy mi alapján döntöttek. Kisorsolták vagy mi? Ez annyira abszurd!
-Még nem. Én inkább a musicalek terén vagyok otthon. Tudod, anyu musical színésznő, apa pedig régész.-Sohasem hallottam róla, de, hát a szüleim inkább a színházi és nem a filmes színészeket részesítik előnyben. Mindig azt mondják, hogy a filmes szakma túl könnyű, viszont három órát végigugrálni és -énekelni az más. Ahhoz tényleg komoly kondíció kell. Ezt alá is támasztom, hiszen én is csináltam már végig színházi darabot, az egyesületben ahol táncoltam, mielőtt ide kerültem a Bagolykőre. Nagyon hiányzik a tánc és a lovam is. Meg a többi állatom. Ugyanakkor, itt is vannak olyan dolgok, amik meg otthon hiányoznak. Hiába, ez a hely a második otthonom és mindig az is marad! Annyi emlék köt ehhez, ráadásul ez a csoda is itt talált rám, Katniss szavaival élve. Amikor a nagybátyját említi, már a hanghordozásából érzem, hogy ez eléggé fájdalmas pont. Biztos nagyon szerette, de valami történt a vele.  Milo, pont mint az Atlantisz  című mesében. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem,  a sok kaland az izgalom, a jó és a gonosz harca, ahol végül a jó győz, mindenki megmenekül és boldog, ráadásul Milo és Kida lesznek Atlantisz urai. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam. Szerettem, esténként apa karjába kucorodtam, mikor otthon volt és együtt néztük meg, aztán megvárta, amíg elalszok. Milyen lett volna, ha másképp történne, ha nem én, hanem neki lennének ezek az emlékei? Tudom, hogy nem az én hibám, mégis rosszul érzem magam, amiért így alakult. De, ami történt megtörtént. Abban segíthetek neki, hogy azt az időt, ami még hátra van az életéből megszépítem neki. Igen, ezt fogom tenni. Közben a feltételezésem is helyesnek bizonyult, mert Kat szemében megjelenik egy hívatlan könnycsepp. Nem szólok semmit, csak a hátát simogatom. Sokszor a csend többet mond minden szónál. Fura, de igaz. A tanítóm mindig azt mondta, hogy a csend a legjobb tanító mester. A cukrászda szóra hirtelen megkordul a gyomrom. Ez is csak velem történhet meg. Drámai helyzet van és az én gyomrom korog.
-Még szép!-Fogom meg Kat kezét és már futunk is le a faluba egyenesen a cukrászdába.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. augusztus 19. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 16:35 | Link

Emma


Örültem, hogy végre elindultunk, mert már nagyon izgatott voltam. Mondjuk, ha én izgatott voltam, akkor mi lehet szegény Emmával. Ő biztosan dupla hiperszuper izgatott a levélfeladás miatt. Elindultunk. Kiértünk már a Társalgóból és az északi torony felé vettük az irányt. Emma még nem volt a postán, és igazából még én sem, csak elmentem előtt párszor, de én vezettem őt. Útközben néha már nem bírtam ki és összevissza beszéltem szegény Emmához. Azt gondoltam, ő biztosan nem figyel most rám, mert legkevésbé érdekli az én fecsegésem.
-Annyira izgulok! Te is?-kérdezem és közben újra tűzöm a hajamat.-Vajon, hogy néz ki a posta belülről? Vajon, hogyan kell feladni a levelet? Szerinted sokan lesznek ott? Megvárjalak kint, vagy bemenjek veled? Ott lehetek én is, ugye?- persze ezek a kérdések nem vártam megválaszolásra. Csak ezzel tudom levezetni a feszültséget. Megint újra csináltam a hajamat, mert egyszerűen nem bírtam mást tenni.
-Hát itt vagyunk!-jelentettem ki, mikor odaértünk a bagolyház ajtaja elé. Persze felesleges volt mondanom, mert lehet, hogy Emma rájött magától, de idegességemben ez csak úgy jött.
-Menj csak nyugodtan előre!-mutattam az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 26. 17:04 | Link

Blanka


Miközben haladtunk, Blanka egész végig csak beszélt. Nem tudom mi ütött ebbe a lányba. Olyanokat kérdezgetett, hogy izgulok e. Buta kérdések, bár tudom, hogy csak jó szándékból.
- Igen én is izgulok! - válaszoltam meg a kérdését, bár nem számítottam rá, hogy több is lesz. Csak úgy dőlt belőle a szó.
- Hogyhogy te még sosem voltál bent a bagolypostán? Sosem adsz fel levelet? Amúgy, igen, szeretném, ha velem együtt bejönnél. Én még annyit sem konyítok az egészhez, mint te! - jelentettem ki, és közben azt figyeltem, hogy állandóan össze vissza rakja a haját. Lerítt róla, hogy izgul. Én a nyakláncomhoz kapta, hogy erőt merítsek, mert úgy éreztem rögtön maga alá gyűr a pánik, és a lábam feladja a szolgálatot. Ekkor azonban megállt, és mondta, hogy menjek előre. Amikor beléptem a terembe, akkor állott szag csapta meg az orromat. Szemem előtt egy csomó bagoly jelent meg, akik mindig felém pillantottak pici kis szemükkel. Senki nem volt bent rajtam kívül. Óvatos léptekkel haladtam előre, és le kellett hajolnom a pici bejárat miatt. Mindenféle bagoly volt ott. Egy kicsi réz színű baglyon állapodott meg a szemem. Tudta, hogy vele kell elküldetnem a levelet. Olyan kis aranyos volt, ahogy a kicsit nagyobb szemeivel engem fürkészett. Eszternek is biztos tetszene.
- Nézd! Olyan kis aranyos! Biztos vagyok benne, hogy vele kell elküldetnem a levelet! Csak most hogyan is kéne? - kérdeztem, és hátam mögé pillantottam, hogy Blankára nézzek. Újra megérintettem a medált, de az most forrón égette a bőrömet. Elkaptam róla a kezem, és felszisszentem. A szegycsontomnál lévő bőrt szerencsére nem perzselte, így csak egy rossz képzetnek hittem az egészet.
~Biztos csak ideges vagyok a levél miatt.~ biztattam magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. február 25. 20:28 | Link

Luna

Délután, 14:27
Az északi torony felé tartottam, kezemben egy levéllel. Kissé gyűrött volt már, hiszen sokáig tartott, mire ideértem és útközben végig ezt gyűrögettem. Ideges is voltam kicsit, hiszen a levél apámnak és az undorító mostohaanyámnak szólt. Sok lépcsőt másztam meg és kicsit elfáradtam. A bagolyház ajtaja előtt megálltam, hogy kifújjam magam. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy lány viharzott ki rajta. Vállat vonva gyorsan beléptem, nehogy akár egy bagoly is itt szökjön ki. Ahhoz meg van a saját kiszökő-részük.
Beérve a házba baglyok csipogása, csiripelése és egyéb zajkeltő tevékenységük hallatszott. Boldog mosolygással nyugtáztam, hogy Aqua a helyén ül és éppen valamit evett. Mellette egy kuvik halkan hortyogott, amitől kuncognom kellett, mire a kis baglyom csodálkozva nézett rám. Elé tartottam a mutatóujjam, mire vidáman közelebb mászott és megcsipkedte. Suttogva a lelkére kötöttem, hogy el ne tévedjen útközben, mert ez a levél apámnak szól és semmi kedvem újat írni. Ha elveszíti, akkor pedig ő lesz a hibás. A bagoly rám nézett nagy szemeivel és mintha megértette volna, bólintott egyet. Legalábbis úgy néztem. Megsimogattam a feje búbját és hagytam, had csipkedje még egy kicsit a kezem, aztán útjára indítottam. Megvártam, míg eltűnik a láthatáron, aztán szedelőzködni kezdtem.
Ekkor vágódott ki a bagolyház ajtaja, amitől összerezzentem. Halk szitkozódást hallottam, így úgy döntöttem, üdvözlöm a jövevényt. Biztosan nem egy bagoly. Kiléptem Aqua helye mellől és meglepődve láttam, hogy Luna áll az ajtóban.
- Luna? Szia! - szaladtam oda hozzá. - Rég találkoztunk - mosolyogtam rá.


!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Kvaff
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 26. 00:09 | Link

Ree

Délután, 14:30
A bagolyház felé tartottam, hogy az első levelemet elküldjem anyáméknak. Furcsa lehetne másoknak, hogy csak most, hisz itt vagyok már egy kis ideje. Valójában folyamatosan úton voltak és megbeszéltük, hogy ha olyan helyre érnek, ahol hosszabb ideig tartózkodnak, akkor majd írnak nekem. Akkor még én sem tudtam, hogy ilyen okosak a baglyok. Könnyűszerrel megtalálták volna őket, kivéve ha eltévednek. ~ Ezen mosolygok magamban egy jót. ~  Viszont tartottam magam a megbeszéltekhez, mivel a szüleim erre nagyon érzékenyek. A levelemben azért megemlítem nekik ezt a tényt, biztos örülni fognak neki, hogy akkor is tudunk majd egymásról értesülni, ha úton vannak.
Míg ideáig eljutottam a gondolataimban már az északi toronynál is voltam. Előttem már csak a hosszú lépcsők sora. A lépcsőn kaptatva gondolatban visszakanyarodtam anyámékhoz. Nagyon hiányoznak és valahol az utazás is, de mégis most vagyok életemben talán a legboldogabb. Találkoztam itt pár olyan emberrel és majdnem emberrel, akiket nagyon megkedveltem és nagyon jó barátságok alakulhatnak ki. A lépcső tetején meg álltam egy kicsit, hogy körbenézzek. Szeretem a magas helyeket, hisz onnan jól be lehet látni a környéket és hihetetlen látványt tud nyújtani az embernek. Természetesen most sem csalódtam, a látvány lenyűgöző volt.
Letéptem szemem a látványról és ráfordítottam szemem a bagolyház ajtajára. Odaléptem és nyitottam. Azaz nyitottam volna, de sikerült úgy kivágnom az ajtót, hogy még én is megijedtem, hát még az, aki bent volt. Mert bizony volt bent valaki. Kilépett egy bagoly helye mellől és akkor láttam meg, pontosabban nagyjából, mert bent elég homályos volt a kinti fény után. Ő viszont rögtön felismert és már szaladt is köszönteni engem.
-Szia Is. Régen bizony.- mosolyogtam rá én is. -Te is levelet jöttél feladni vagy csak meglátogattad Aqua-t?-
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. február 26. 14:33 | Link

Luna

Luna elé szaladtam. Az arckifejezéséből látszott, hogy meglepődött. A kezében levelet szorongatott, pont ahogy három perce én is. Nem tudtam elolvasni a levélen álló nevet, illetve címet, aztán eszembe jutott, hogy nem illendő leselkedni. Elkísértem a baglyáig, aztán végighallgattam a mondandóját.
- Igen, apáméknak küldtem egy levelet. És te? - kérdeztem mosolyogva. Közben megálltunk az egyik bagolyfészeknél, és Luna feladta a levelét. A baglyok közben elhallgattak és most fejüket a szárnyuk alá rejtve aludtak. A házban csak mi ketten voltunk, ami egy kicsit furcsa, hiszen még délután volt. Pár madár még ébren volt, ők a tollukat fényesítették, vagy ettek. Morogtam egy hmm-öt aztán kíváncsian Luna felé fordultam és újabb kérdésekkel bombáztam őt.
- A gólyalakban laksz még? Vagy már másik szobában? Mi pár lánnyal összeköltözünk..Nem lenne kedved velünk lakni? - a szavak csak úgy dőltek belőlem. Egy ismerős bagolyhuhogást hallottam. Bocsánatot kértem és elsiettem a hang irányába. Aqua a helyén ült és boldogan csiripelve nézett rám. A karomra ültettem és visszamentem Lunához.
- Ő itt Aqua - mutattam be a baglyot. - Aqua, ő itt Luna - mosolyogtam a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 26. 17:31 | Link

Ree

A kicsiny levelemet szorongatva elindultam Is-el az oldalamon az egyik bagolyhoz. Találtam egy olyat, amelyik még ébren volt és nem is nézett szúrós szemmel, hogy feladatott szánok neki. Egy kis helyes barna nagy kerek szemekkel. Megsimogattam szép tollazatát és hagytam, hogy megcsipkedje az ujjamat. ~ Egy új barátság született. ~ Aztán rákötöttem levelem. -Kérlek, kis szépség, mindenféleképpen kézbesítsd a levelet.- mosolyogtam a madárra és úgy láttam, nem kell félnem, célba ér a levelem. Majd Ree-hez fordultam és halkan elnevettem magam.
-Úgy látszik ma családias nap van. Én is a szüleimnek írtam.- Majd körbenéztem jobban a házban. Baglyok tolla csak úgy szállt a levegőbe. Elidőzött némelyik madáron a szemem, a legtöbb eldugta okos kis fejét a többiek pedig csipegettek vagy épp más elfoglaltságot űztek. Egyre jobban megtetszettek és azon gondolkoztam, hogy talán kéne nekem is egyet találnom /vennem/, mely elfogad engem gazdájának.
Is újabb kérdés özöne egyelőre elvitte a háziállat gondolatát. Figyelmesen hallgattam kérdéseit és az utolsó kérdésnél örömmel is.
-Nem, nem, még a gólyalakban. De nagyon szívesen, amennyiben ez nem okoz gondot senkinek.- válaszoltam boldogan mosolyogva. A lány elnézést kért és eltűnt pár pillanatra, majd egy gyönyörű bagollyal tért vissza a karján. Udvariasan bemutatott egymásnak minket. Mosolyogva néztem a kis madarat és viszonozta érdeklődő tekintetemet.
-Szia Aqua, már sok szépet hallottam rólad, örülök a szerencsének, hogy láthatlak is.- közben Ree-re is rá emeltem tekintetemet. -Köszönöm, hogy bemutattad. Nagyon szép.- köszöntem meg szívből.          
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. február 26. 20:58 | Link

Luna

Követtem Luna mozdulataid, amit a barna bagoly felé intézett. Hagyta, hogy az állat megcsipkedje az ujjait és megsimogatta a hátát, amit a bagoly élvezettel tűrt. Amikor a lány rá akarta erősíteni a levelet az állat lábára, az szúrós szemmel nézett rá. Mintha ezt mondaná:
- Ne dolgoztass, nem látod, hogy már öreg vagyok? - mosolyognom kellett, és tényleg: az uhu már eléggé idős volt, így nem tudom, hogy még mennyit bír ki. Persze nem voltam állatorvos, sem biológus, hogy megállapíthassam mennyi ideje van még hátra.
Néztem, ahogy a madár eltűnik, aztán halkan kuncogtam Luna kijelentésén. Eszembe jutott a pár napja készült megfigyelésem, miszerint Lunának állat kéne. Az arckifejezését figyeltem és megállapíthattam, hogy egy baglyot szeretne. Gondoltam meglepem egyel, de nem voltunk olyan kapcsolatban és nem is volt időm lemenni baglyot venni, így elhessegettem a gondolatot. Amikor a szobáról kezdett el beszélni, hevesen bólogatni kezdtem. Örültem, hogy mg nem talált szobatársat.
- Hárman költöznénk, és rád gondoltunk, negyediknek - mosolyogtam és közben a fejem előre-hátra mozgott. Aqua eközben megérkezett, amiből azt következtettem le, hogy a szüleim közel vannak. Méghozzá nagyon közel. A mutató és középső ujjaimmal simogatni kezdtem a hátát, amit boldog csiripeléssel nyugtázott. Behunyta a szemeit és élvezte a kényeztetést.
- Nincs mit. Több állatom nincs - mosolyogtam, miután bemutattam őket egymásnak. - Nos, neked van valamilyen állatod? Esetleg szeretnél valamilyen állatot tartani? Azt hallottam, hogy a macskabagoly nagyon szelíd és kedves társ - motyogtam. Szerettem állatokról beszélni, hiszen imádtam őket. Semelyik állatot nem vetettem meg és nem néztem rájuk undorodva. Gyűlöltem az olyan embereket, akik azt hitték magukról, hogy különbek, amikor állatot ölnek. Míg ezen morfondíroztam, Aqua türelmetlenkedni kezdett, aztán felszállt a karomról és visszatért a helyére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 27. 12:07 | Link

Ree

Ree-re hasonló hatással volt a kijelentésem, mint rám, így már ketten igyekeztünk azon, hogy ne zavarjuk meg az alvó baglyok álmát. Néztem a lány figyelmességét a madara iránt, e kis hószépséget ugyanúgy szerette, mint Benny-t. Volt egy olyan gyanúm, hogy ha lenne más állata, azt is ennyire szeretné. Én is nagyon szeretem az állatokat és a természetet is. Tehát az állatok iránti szeretet közös, bár valószínű Ő többet tud róluk, mint én. ~ Legalább lesz kitől tanulnom. ~ és emellett ha minden igaz, volt még egy közös érdeklődésünk, ha jók az értesüléseim, mégpedig a könyvek. Mikor elmondtam neki, hogy még nincs szobám, úgy láttam, örül neki.
- Ó! Ennek nagyon örülök és nagyon jólesik, hogy rám gondoltatok. Kik a többiek? Ismerem őket?- közben figyeltem, ahogy kényezteti Aqua-t aki ezt boldog csipogással és behunyt szemmel élvezte.
-Nem, sajnos nincs állatom. És eddigi életem folyamán nem is volt. Igen, szeretnék egyet és valóban egy baglyon gondolkozom. - mosolyogtam Ree-re. Közben Aqua visszarepült a helyére, gondolom álmos volt már, hisz a baglyok éjjel aktívak. Azon méláztam, hogy föltegyem-e a kérdésem, féltem attól, hogy esetleg teljesen ostobának néz majd. Aztán mély levegőt vettem és belevágtam, lesz ami lesz alapon.
-Mint mondtam, szeretnék egy állatot és azt hiszem egy baglyot egész pontosan.- na szép, ennél kacifántosabban már el sem kezdhettem volna. -Szóval az lenne a kérdésem, hogy rosszul gondolom-e, hogy nem csak én választom őt hanem ő is engem? Mármint úgy értem, hogy állat és ember között is fontos, hogy szimpatizáljanak, vagy rosszul tudom?- félve néztem Is-re és úgy vártam válaszát.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. február 27. 15:16 | Link

Luna

Megvártam, hogy a madár visszarepüljön a helyére. Luna még mindig csodálattal nézett az állatokra. Szemei csillogásából tudtam: bagoly kell neki. Amikor találkoztunk, igazán kis időt töltöttünk együtt, így nem igazán tudtam megismerni. Javasolni akartam, hogy menjünk el valahova, de nem tettem. Valahogy megnyugtatott a baglyok közelsége. Úgy tűnt, hogy a lány is így gondolja. Azt a kis időt leszámítva, nem találkoztam vele. Annyit viszont észrevettem, hogy nagyon szeret olvasni és szeretheti az állatokat is.
- Apáthy Hanka és Lucy Carmen - válaszoltam az előző kérdésére. - Nem tudom, hogy ismered-e őket. Én is csak párszor találkoztam velük.
Csodálkozva hallgattam a következő választ. Állítólag nem volt állata, de nagyon szeretne egyet. Egy baglyot. ~ Tudtam ~ gondoltam és elmosolyodtam. Mit mondjak, hát jók a megérzéseim. Nagyon is jók. Na, nem akarom magam fényezni. Lépteket hallottam az ajtó felől, aztán egy fekete hajú lány lépett be. Ügyet sem vetve ránk, odament az egyik bagolyhoz, majd odaadta neki a levelét. A bagoly elrepült, a hölgyemény pedig kilibbent az ajtón. Persze nem csukta be. Odasiettem és behajtottam. Visszanéztem Lunára és fejcsóválva felé közeledtem. ~ Mik vannak ~ gondoltam és elgondolkodtam a történteken. A sötét hajú lány nagyon ismerősnek tűnt, ám nem bírtam rájönni, hogy honnan. Vállat vonva álltam meg Luna előtt. Egy igencsak hosszú kérdést tett fel, állatokkal kapcsolatban, amire szívesen válaszoltam. Köztudott tény, hogy az állatok a mindeneim.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, mert ez igazán könnyű kérdés volt. Számomra...
- Nem feltétlenül - kezdtem lassan. - Persze ne olyan baglyot válassz, ami a kezdetekről kiválasztott magának és pikkel rád. Ember és állat között mindig is volt kapcsolat. A kötődés, amit az emberek elfelejtettek és megvetették az állatokat... - elhalkultam, hiszen teljesen más témába kezdtem. - Na, vissza a lényegre. Nem fontos, hogy első látásra megszeressen, az majd kialakul idővel, ha úgy áll hozzá a kedves társ - halkan kuncogni kezdtem, amitől pár bagoly felébredt és rosszallóan nézett ránk. Bocsánatot kértem tőlük, mire megnyugodtak és újra aludni tértek. - Szóval: akár madarad, akár más állatod van, tudd neki biztosítani azokat a dolgokat, amikre szüksége van. És most nem olyanokra gondolok, hogy élelem és hely. Itt olyanokról van szó, mint a szeretet, a törődés, a kötelék - szinte már költőien beszéltem. - Érted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 1. 21:32 | Link

Ree

Úgy láttam, sikerült meglepnem Is-t azzal a ténnyel, hogy még nem volt háziállatom, legalábbis az arckifejezése erre utalt. Jó volt itt lenni most, valahogy olyan érzés fogott el, mintha a nyugalom zenéjét hallgattam volna a baglyok neszezésében. Legalábbis engem megnyugtatott.
-Lucy Carmenhez még nem volt szerencsém. Hankával viszont találkoztam és nagyon szimpatikus, kedves lány.- válaszoltam és arra gondoltam, hogy ha Lucy is hasonlóan kedves, mint e két szőkeség akkor nagyon jó kis szoba lesz.
Miután egy fekete hajú lányka belibbent és kilibbent, miután útjára ment a választott baglya, Issie odament az ajtóhoz és becsukta. Visszafelé jövet úgy látszott, elgondolkodik valamin, de aztán egy vállrándítással állt meg előttem.
Mint kiderült, félelmem alaptalan volt, nem nézett lükének. A válasza is megnyugtatott, hisz érthető és valahol egyértelmű volt.
-Igen teljesen, köszönöm.- nagyon hálás voltam neki, hogy szánt "kicsit butácska kérdésemre" időt.
Aztán elgondolkodtam azon is, amibe belekezdett kérdésem alapján. Teljesen egyetértek vele, az emberek többsége úgy véli, neki mindent lehet állattal és természettel szemben. Elfelejtik, hogy nem jobbak csak mások, mint más teremtények.
-Amit elkezdtél az állatok és az emberek viszonyáról van egy olyan érzésem, hogy hasonlóan gondolkodunk. Kíváncsi lennék a véleményedre ezzel kapcsolatban is.- nagyon szeretem természetet minden formájában és jó volt olyan emberrel találkozni aki szintén rajongót a állatokért. Ráadásul még értett is hozzá.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. március 2. 11:14 | Link

Luna

Lunát érdekelni kezdte az a téma, így csillogó szemeket meresztett rám. A szobából pár embert ismert, ami jó volt. Nem idegenként költözik be. Ez jó pont.
- Lucy is kedves, legalábbis én azt hallottam róla - válaszoltam és egy kicsit hanyagoltam a témát. A fekete hölgy távozása után ismét pár perc csend szállt közénk, közben a baglyokat figyeltem és a kezeimet tördeltem, aztán egy hosszú választ csúsztattam ki a számon. A lány érdeklődve hallgatta, így folytattam. Tetszett, hogy ennyire érdekli az ember-állat közti viszony kialakulása. Elmeséltem mindent, aztán észbe kaptam és visszakanyarodtam a témához.
Megkérdezte a véleményemet, amire hosszú lett volna a válasz, de belekezdtem. Próbáltam a legrövidebben elmesélni mindazt, amit én erről gondolok.
- Nem igazán tudnám megfogalmazni, annyi érzés kavarog bennem amikor állatokról van szó. Igazából erről az ember-állat közti viszonyról keveset tudok - szabadkoztam. - Az ősembernek enniük kellett valamit ezért vadászni kezdtek az állatokra. Ezt még meg is értem és oké. Aztán később, ahogy fejlődtek, újabb és újabb terveket készítettek, amivel az állatok élőhelyét tönkretehetik. Kivágták az erdőket, ezzel több millió állat maradt otthon és búvóhely, esetleg élelem nélkül. Ketrecbe zárták őket és a legtöbb állat már fogságban születik. Van pár olyan kutatóközpont, ami direkt azzal foglalkozik, hogy állatokat szoktatnak vissza a vadonba. Egyszer olvastam, vagy láttam olyat, amiben két férfi talált egy kis oroszlánt. Felnevelték, majd visszaszoktatták a vadonba és ha jól emlékszem egy év után visszamentek hozzá. Az állat nem tépte szét őket, nem is bántotta a férfiakat, sokkal inkább örült, hogy láthat a pótszüleit. Boldogan a nyakukba ugrott, és engedte hogy megsimogassák. Egy kamera pedig ezt mind fel is vette. Lehet hogy gonoszságnak hangzik, de én megvetek minden olyan embert aki csak hanggal vagy cselekedettel bántja őket. Nem kell közéjük menni, sőt, beszélni sem kell róluk, elég ha kiirtják az erdőket, ezzel több millió őz, vaddisznó, nyúl és madár marad otthon nélkül - válaszoltam a kérdésre. - Te mit gondolsz róla? - lihegtem a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 2. 16:52 | Link

Ree

Érdekfeszítőnek találom Issie okfejtését az ember-állat közti kapcsolatról, így miután kielégítően válaszol előtte feltett kérdésemre, megkérem, hogy fejtse ki bővebben erre vonatkozóan a nézeteit. Szabadkozott egy kicsit és megemlíti azt is, hogy ha állatokról van szó, akkor nagyon sok érzés kavarog benne. Ez utóbbi meg is mutatkozik beszéde közben. Figyelmesen hallgatom és közben nézem az arcára kiülő érzelmeket. Megmutatkozik rajta harag, szomorúság, értetlenség és társaik e érzéseknek. Mikor az oroszlános részhez ér, már a jobb érzések jelennek meg az arcán mint például az öröm, a szeretet és tisztelet. Most egy kicsit úgy láttam, jobban megnyílt Is. Kedves és udvarias volt, de zárkózott, legalábbis én így vettem észre.
Mikor mondandója végére ért, kissé kifulladva rákérdezett az én véleményemre. Megkíséreltem összeszedni a gondolataimat. Nem volt könnyű, mert bennem is kavarogtak az érzések és a gondolatok.  
-Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy azokat én is megértem akik élelemszerzés gyanánt vadásztak és vadásznak a mai napig. Az egyik Indián faluban, ahol megszálltunk a szüleimmel, ott még mai napig a természet ajándékaiból élnek. Az Őseikhez híven megköszönik a vadászat végén a természetanyának és a levadászott állatnak az ajándékát ami nem más, minthogy élelemmel látja el- és melegen tartja őket. Azokat viszont ki nem állhatom akik sportból vagy vagyonszerzésből irtják az állatokat és a természetet. Annak nagyon örülök, hogy pár ember azért igyekszik ezt ellensúlyozni és tenni valamit. Igaz csak pár egyelőre, de úgy veszem észre, kezd lassan felnyílni az emberek szeme.- megengedek magamnak egy mosolyt és úgy folytatom. -Ha gonoszságnak számít a megvetés az olyan emberek iránt, akik semmibe veszik, sőt eszköznek nézik e teremtményeket, akkor én is a gonoszok táborát erősítem.- most én fújtattam úgy mint egy dühös oroszlán és ezen nevetnem kellett.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. március 2. 19:48 | Link

Luna

Abbahagytam a beszédet, majd Luna válaszáért érdeklődtem. Figyelmesen végighallgattam a tartalmas válaszát. Ő is hasonlóan gondolkozott, mint én ezt szerettem benne. Szinte ugyanolyan gondolkodásmódunk volt, ami nagyon tetszett benne. Luna a beszéd közben sokat mosolygott, ám a végére arca elkomorult és borúsan nézett maga elé. Az utolsó mondata végén fújtatott egyet, de lényegében tetszett az, amit mondott. Az oroszlános viselkedésén nevetnie kellett, amin viszont én nem nevettem. Megengedtem egy kisebb mosolyt, de semmi több. Ha állatokról volt szó, nagyon komolyan tudtam ezt a dolgot venni és elvártam, hogy mások is így gondolkodjanak. Néha egyenesen követeltem, hogy így álljanak hozzá.
Luna szerint  ő a gonoszok táborát erősíti, amit meg is értek, hiszen az embernek fontos táplálék a hús. Egyetértettem vele.
- Én sem szeretem, amikor valaki csak azért vadászik farkasra, mert húha, lőttem egy farkast. Most ilyen nagy ember vagyok. Egyenesen gyűlöltem ezeket az embereket. Meg tudtam volna fojtani, hogy tudják milyen érzés, mikor szegény állat az utolsó lélegzetvételig küzd az életéért. Számomra az állat nem egy külön faj, hanem az állatok mi vagyunk. Igen, mi vagyunk. Mi is állati faj vagyunk, azokból alakultunk ki és bármennyire is furcsa, az emberi lény csak a Föld teremtését követően sok száz év múltán fejlődött ki. Az csak mese, hogy Isten megteremtette Ádámot és Évát. Ez most nem ellenük szól, csak ez az igazság. Gondolhatsz rólam bármit, de ez a véleményem és nem változtatom meg. Ítélj csak el nyugodtan, de ez van - fejeztem be a kérdés nélküli választ, aztán kifújtam magam. Vártam a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 3. 18:52 | Link

Ree

Örültem, hogy olyan emberrel találkoztam akivel fesztelenül és bántódás nélkül tudok erről a témáról beszélgetni. Ráadásul nagyon hasonlóan is látjuk a dolgokat. Úgy láttam a mosolygásomat nem értette félre és ettől nagyon megkönnyebbültem. Mióta történt az az incidens nagyon vigyázok, hogy a dühöm és a haragom ne kerüljön felszínre és ennek egyik ellenszere a mosolygás. Tehát összegezve elég félreérthető. Érdeklődve hallgattam okfejtését arról, hogy az ember is állat és ebben is egyezett a véleményünk. A vallás téma elég kényes így nem csodálkoztam azon, hogy kicsit átment védekezésbe. Egy mosoly kíséretében válaszoltam neki, hogy tudja nem ítélem el.
-Én sem úgy gondolom, hogy egyszer csak lőn ember és ezzel én sem azokat akarom bántani akik hisznek ebben. Sőt tisztelem őket azért, hogy ilyen erős a hitük, legyen szó bármelyik vallásról. Az állatokat én is úgymond a testvéreimnek tekintem. Valószínű sok ember azért gondolja úgy, hogy jobb az állatnál mert nem értik őket pedig, ha vennék a fáradságot és egy kicsit jobban figyelnének akkor megláthatnák bennük az értelmet és azt, hogy egy cseppet sem vagyunk különbek náluk.- egy kis szünetet iktatok be a mondani valómba. A válaszomból ugyan kitűnik, hogy nem ítélem el azért a biztonság kedvéért meg is mondom neki. - Egyáltalán nem gondolok rosszat rólad és nem is kérem, hogy változtass a véleményeden. Különben is úgy gondolom, hogy az ember a másik véleményéből is tanulhat.- fejezem be válaszom. Érdeklődve várom, hogy mit fűz még hozzá.          
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. március 3. 19:29 | Link

Luna

Egyre jobban megkedveltem Lunát. Ő is feltétlen szeretettel szerette az állatokat, amit tiszteltem benne.  Kezdtem azt érezni, hogy már jól összebarátkoztunk, ám még nem árultam el magamról mindent. Nem nyíltam meg neki úgy, ahogy kellett volna és ezt szerintem hiányolta. Nem akartam egyenesen belerohanni a közepébe, szerettem volna még egy kicsit beszélgetni vele. A Bagolykőben töltött idő alatt nem sokat beszéltem a diákokkal, egyedül Luna volt az, akivel jól el tudtam társalogni az állatokról. Lehet, hogy csak a nem jó emberrel beszéltem, mert eddig csak ő beszélt elfogultan így az állatokról. Mikor kifejtette a véleményét, helyeslően bólintottam. Én sem a vallás ellen szóltam, de ezt a lány is megmondta.
Mindenkinek meg van a saját véleménye, én ezt tiszteletben tartom, de akkor mások is tartsák tiszteletben az enyémet. Míg ezen morfondíroztam Luna befejezte a beszédet és kérdőn rám pillantott. Azt hiszem további vélemény-nyilvánítást várt tőlem, ám most ”rövidre” fogtam.  Tudjuk nálam mi a rövid ugye?
- Vannak emberek, akik megértik és szeretik az állatokat. Gondolok itt most rád és magamra. Ám vannak azok a parasztok, már bocsánat a kifejezésért, akik nem hajlandóak elviselni a teremtményeket és inkább elpusztítják őket. Azt viszont nem tudják, hogy ezzel felborítják a természet rendjét – most rövidre fogtam a szót, hiszen már mehetnékem volt, ám még maradtam.
Míg beszéltem, figyeltem Luna arckifejezéseit és reakcióit. Remélem, hogy mint eddig mindenben, ebben is egyetért velem. Végre - szusszantam, mikor befejeztem a beszédet. A lábaim már fájtak az állástól, nem bírtam sokáig nyugton maradni, így fel-le emelgettem őket, amíg a fájdalom meg nem talált szűnni.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem mikor befejezte a mondandóját és csönd telepedett le közénk. Nagyon kíváncsi voltam az életére, a családjára, persze megértettem, ha nem akarna válaszolni, hiszen nem akartam tolakodó lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 6. 00:34 | Link

Ree

Minél tovább beszélgetünk, annál jobban tudtam, jó lesz vele egy hálókörletben lakni és a barátság lehetősége is ott volt a levegőben. Úgy éreztem, egyikünk sem mutatta meg teljes valóját, de talán nem is volt még itt az ideje, mivel másodjára találkoztunk össze az iskolában. Az állatok és a természet szeretete viszont úgy éreztem, erős kapocs kettőnk között. Miután kifejtettem véleményem, kérdés nélkül tudta, várom az ő meglátását, hozzáfűznivalóját. Ahogy hallgattam, tudtam, megint egyetértünk. Mikor befejezte rövid mondandóját egy kicsit én is hozzáfűztem saját meglátásomat, ami lényegében nem nagyon tért el az övétől.
-Vagy tudják, csak nem foglalkoznak vele. Azért elég sokan igyekeznek már azon, hogy az egyensúlyt visszabillentsék. Gondolok azokra akik különböző eszközökkel segítenek a városokba betévedt állatoknak, vagy azokra, akik az újrahasznosítást részesítik előnyben. Kis lépések ugyan, de legalább látszik nem teljesen reménytelen az emberi faj.- fejezem be válaszomat és lesem toporgását, amit megtudtam érteni, már jó ideje itt ácsorgunk, de még mielőtt nyithattam volna a számat, kaptam egy újabb kérdést, ami beillett kérésnek is.
-Igen, ha tényleg kíváncsi vagy rám.- mosolyogtam rá. Majd azzal kezdtem, ami kényes rész is lehet. - A szüleim muglik és régészek. Mást nem is ismerek rokonságomból, mondjuk nem is rendelkezem sokkal. Leginkább utazással telt az életem, valahol bánom, valahol nem.- válaszoltam meg nagy vonalakban a kérdést. - Nincs kedved valamerre elmenni? Úgy látom, neked is eleged van az egy helyben állásból.- ránevetek, mert már én is totyorgok.
-Egyébként kérdezz bátran és ha nem bánod, én is szeretnék hallani rólad.- fejezem be és remélem nem veszi tolakodásnak.  
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 16. 12:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. március 6. 16:21 | Link

Mulan

Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyom és úgy ingáztam jobbra-balra. Jó és rossz is volt így állni, de nem tehettem mást, hiszen nem akartam kérdezés nélkül lelépni. Luna is röviden fejtette ki a mondandóját, aminek egy részt örültem, viszont másrészt nem. Szívesen hallgattam volna még a véleményét ilyen témáról, de ha nem, hát nem. Nem erőltettem a dolgok, ha lesz valami, amit meg szeretne osztani velem, akkor majd elmondja.
Nem firtattam a dolgot, inkább másfelé tereltem a beszélgetést. Az utolsó állatos monológja után elhallgatott, majd pár perc gondolkodás után mesélni kezdett magáról. Nem sokat, de a lényegesebb dolgokat elmondta. Végül azt javasolta, hogy menjünk el sétálni. Helyeseltem az ötletet, majd intettem a baglyoknak és kilépte a szabadba. Beszívtam a friss, hideg és csípős levegőt. Nem bántam meg, hogy nem vettem se sapkát, se sálat. Élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom és szétfújja lófarokba kötött hajam.
A lány a családi hátterem után érdeklődött, amiről nem szívesen beszéltem, de megpróbáltam röviden és tömören megfogalmazni a válaszom.
- Londonban születtem, két bátyám van. Szüleim mindketten varázslók, testvéreim úgyszintén. Édesanyám öt éves koromban meghalt, apám pedig újraházasodott - nem volt éppen költői, de ez volt az életem röviden. Többet senki nem fog megtudni rólam és ez éppen így volt jó. Tényleg röviden feleltem a kérdésére, amit kicsit szégyelltem, de még csak kétszer találkoztunk. Ő sem árulta el, hogy hogyan született és én sem. Nem fogok többet elmondani magamról maximum, ha már jól összebarátkoztunk.
Felsóhajtottam és a következő kérdés-lavinámon gondolkoztam. Mivel semmi nem jutott eszembe, csak csendben lépdeltem mellette. Szerettem hallgatni, éppen ezért örültem ennek a kis csöndnek. Élveztem a kérdés nélküli járást, de a csend egyszer majd kínossá fog válni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 27. 19:48 | Link

Gwen
március 27. 16:00 körül



Lábait sietősen szedve halad a Bagolyház tornya felé. Napok óta epedezve vár egy levelet a családjától. Ugyanis az apukája azt mondta, hogy fontos bejelenteni valója van számára. Ám, amire ezt a "hihetetlenül fontost" tényt közölhette volna vele, akkorára elkezdődött a következő tanév, így Elenának a titok tudta nélkül kellett elköltöznie. De ha minden igaz, ma megtudja, mi is az a dolog.
Még épp időben érkezik fel, mert az ablakban megjelenik egy bagoly a csőriben a nekicímezett borítékkal. Kapkodva kikapja a levelet, majd a madár olyan gyorsan ahogy jött, tovább is reppen. Sötét szemei megcsillannak amikor a papírra néz és érdekes kíváncsiság ül ki az arcára. Vajon mi állhat benne? Elköltöznek? Netán az anyukája végre felmondott abban a szörnyűséges ruhaüzletben ahol eddig dolgozott. Nem tudni miért, de ahányszor csak járt ott, mindig a kovászos uborka undorító szaga terjengett a levegőben. Körmeivel felhasítja a borítékot, majd kiveszi belőle a kicsire összehajtogatott levélpapírt.
Szia Kicsim!
Ne aggód, nemsokára megtudod, mi az a meglepi, amivel készülünk neked. Még egy kis kitartás! Egyenlőre csak annyit mondok, hogy ezután nem leszel magányos többé.
Szeretlek,
 Anya
~ De mi a fészkes fene lehet? - gondolja, majd dünnyögve, karjait leeresztve támaszkodik a Bagolyház hideg kőfalához. A levelet még mindig nem tette el, csak a kezében gyűrögeti, mint valami régi magazin kedvenc oldalát, amit majd kiragaszt az ágya fölé. Álmélkodásából egy hang zavarja föl. Egy hang, amely a mellette lévő sötét sarokból jön. Óvatos elindul az említett irány felé, kezét ökölbe szorítva. Ugyan nincs nála a pálcája, de minek is az, ha a szünidő alatt megvédeni is megtanulta magát. Fel kézzel elbánik ő akárkivel. Csak próbáljon közeledni felé. Lassan, de végül eléri a sarkot, majd egy nagy lendülettel ütni készül.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 30. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 27. 21:00 | Link

Elena


Jókedvűen indulok el az Eridon toronyból. Nem volt jelentkező, de gondoltam egyedül is tudok Kviddicsezni. Ginnie bevett a csapatba cserejátékosként. Mindig is szerettem volna fogó lenni. Nem érdekel, hogy csak csere vagyok nekem ez is számít. Megfogom a csomagot és a cikeszemet. Az utóbbit apukámtól örököltem. Ő is Kviddicsjátékos volt. De csak volt. A hónom alá veszem a szülinapomra kapott Tűzvillámomat, és már indulok is. Mielőtt a pályára mennék fel kell adjak egy csomagot. A nénikémnek lesz a névnapjára. A folyosók, amiken megyek majdnem mind kihaltak, így a gondolatomba merülhetek. Gyorsan elérek a Bagolyházhoz majd benyitok. Látom, hogy egy másik diák is itt van. Pár másodperccel később rájövök, hogy a legjobb barátnőm Elena az. Beállok egy sötét sarokba, mivel azon gondolkozom megijesztem egy picit. Jött egy levele majd egy szempillantás alatt megfordult. Nem hiszem, hogy megismer, mert ökölbe szorítja a kezét és elindul felém. Nem tudja ki vagyok ezért ütni készül. Elindítja az öklét felém, de útközben megállítom.
- Szia El - köszönök neki, majd elindulok egy bagoly felé. Még nincs sajátom, de majd a faluba szeretnék venni egyet. Megsimogatom és rákötöm a lábára a csomagot - Képzeld Ginnie felvett fogóként cserejátékosnak a csapatba. Nem lenne kedved edzeni egy kicsit!?
Mikor végeztem a csomag rögzítésével felé fordulok.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. március 30. 11:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 28. 17:39 | Link

Issie

Talán kicsit túl rövidre fogtam, a magamról való mesélést, de nem tartóm különösebben érdekesnek magam, így úgy gondoltam, elég ennyi is belőlem. Ha meg valami konkrétat szeretne megtudni rólam, akkor úgy is megkérdezi, legalábbis bíztam benne. Miután megbeszéltük, hogy sétára fogjuk lábainkat, elköszöntünk a baglyoktól és kiléptünk a szabad ég alá. Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordulva újra megcsodáltam a tájat, és élveztem a szél cirógatását. Az erdőt, ismét jobban szemügyre vettem, és eldöntöttem, hogy amint lesz rá alkalmam, behatóbban is megnézem magamnak, valahogy mindig is vonzottak az erdők, nem bírtam sokáig ellenállni a kísértésének, a hívásának. Majd Issie válaszát hallgattam, ami hasonló rövidségű ismertetés volt, mint az enyém. Bár érthető volt, hisz én sem szívesen ecsetelném az életem, ilyen helyzetben. -Sajnálom.– Nem akartam túl ragozni, és feltépni a sebeket, így inkább hallgatagon ballagtam mellette és azon igyekeztem, hogy olyan kérdést tegyek fel, ami eltereli a figyelmünket más irányba. De egyelőre semmi mentő kérdés nem jutott eszembe, így csendben sétáltunk egymás mellett. Ami azt illeti, a csend engem nem zavart, néha az ember, a csendben is megtudhat pár dolgot, a másikról. Például Issie is olyannak tűnt, aki szereti a csendesebb pillanatokat, és ezt is nagyon kedveltem benne, hogy fölöslegesen nem fecsegett.
Egy kis idő után, eszembe jutott a mentő kérdés, ami kellemesebb irányba tereli a gondolatokat is.
Hogy van Benny? Mikkor viszed sétálni?– Tettem fel a kérdéseimet, nem csak témaváltás gyanánt, hanem azért is, mert tényleg nagyon megkedveltem a kis vakarcsot, az utóbbi találkozásunkkor.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2014. március 28. 20:37 | Link

Lunu

Luna röviden mesélt, amit kicsit bántam, hiszen tudtam, hogy egyszer majd nekem is mesélnem kell. Mielőtt megkérdezhette volna az én életemet, előtte javasoltam, hogy menjünk ki a bagolyházból. A szabadban sokkal jobban éreztem magam. Nem tudom miéért, de én soha nem voltam az a négy fal között ülő típus. Mélyet szippantottam a csípős levegőből és élveztem, ahogy a szél cirógatja az arcom. Sokkal jobb - sóhajtottam. A lány becsukta az ajtót, majd csatlakozott hozzám. Megköszörültem a torkom és mesélni kezdtem.
Csak kis részletet árultam el az életemből, de ez pont elég volt. Luna közben figyelmesen hallgatta, amit mondok, legalábbis engem nézett, szóval azt feltételezem, hogy figyelt. Csak egy sajnálomot mondott, aztán újra csönd. Behunytam a szemem és hagytam, hogy a többi érzékszervem vezessen.
Sajnos ez nem jött össze, mert kis híján múlt, hogy neki nem mentem egy fának. A szél még mindig az arcom körül lebzselt, de most már a hajamat piszkálta. Szét-szét fújta, majd bele az arcomba, aztán újra szét. Egy idő után már kezdett idegesíteni, de szerintem ezzel nem lehettem egyedül. A szél játékáról eszembe jutott az, hogy vajon apám mit szól a vizsgáim végéhez. Hazarendel, vagy sem? Elküld a nagymamámhoz?
Sok kérdés merült fel bennem ez ügyben, de egyiken sem gondolkoztam sokáig. Majd lesz, ahogy lesz – bólintottam alig észrevehetően, aztán a zsebembe rejtettem két csuklóm és úgy folytattam a sétát. Szerettem csendben sétálni és úgy látszott, hogy Lunát sem zavarja a szótlan járás. Ezt is szerettem benne. Nem kérdezett fölöslegesen, nem beszélt, egyszerűen csak élvezte az életét. Végül aztán még is megszólalt, ám most másfelé terelte a témát, aminek örültem, viszont egy kicsit még sétáltam volna így.
- Ó, ő nagyon jól van, köszönöm, hogy megkérdezted. Hát ma már voltunk sétálni, talán este még leviszem egy kicsit futkározni, de nem biztos. Az időjárástól függ – halvány mosolyt küldtem a lány felé, aztán az eget kezdtem el pásztázni. Egy kicsit beborult, de szerintem esni nem fog. – Egy kicsit felhős, de semmi komoly – jelentettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 31. 11:06 | Link

Gwen
március 27. 16:00 körül



Lassan közelít a terem sötét sarka felé. Keze fokozatosan ökölbe húzódik, érzi ahogy izmai megfeszülnek, ahogy az adrenalin szintje növekszik. Mámorító egy érzés! Hihetetlen, hogy az ember mennyire megtud változni egy csekélyke szünidő alatt. Tavaly év közben ha ilyen szituációba kerül, sikítozva rohant volna egészen addig, ameddig el nem éri az Eridon barátságos falait. De már nem. Megváltozott, ennek köszönhetően, új ember lett belőle. Olyasvalaki, aki kiáll magáért, a barátaiért és mindazokért, akik fontosak neki, miközben bőszen túri a bántásokat. Bár lehetséges, hogy a csökönyösségét és a vadságát orvosolni kéne...
 - Gwen! Te totál megvagy húzatva?! Azt akarod, hogy a gyengélkedőn rakják össze az orrodat?! - rivall barátnője, miközben kezeivel vadul gesztikulál a láthatóan kissé megdöbbent lánynak. Nem állt szándékában bántani Gwen-t, de ha így packázik vele, lehetséges, hogy a következő úti célja nem Ginnie edzése, hanem a Nyugati - szárny második emeletén található gyengélkedőnek elnevezett szobácska lesz.
- Amúgy is, mit keresel itt? Főleg a... sarokban.... - mondja, majd kérdőn, szemöldökét felvonva pillant a lányra. Több mint valószínű, hogy levelet vagy valamilyen csomagot jött feladni, de az még mindig nem tiszta, hogy egy kézbesítés miatt, miért kell elbújni a sötétségben? Az viszont jó hírnek számít, hogy ezentúl Gweny vele lesz a kviddics meccseken, még ha csupán cserejátékosként is.
 - Persze!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Dalia L. De Bardoux
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 2. 21:56 | Link

Dove Ebony Swan

Az utazás kimerített, legszívesebben egy meleg fürdőt vettem volna, mégis bennem élt gyermeki mivoltomból a kíváncsiság. Felfedezni és kalandozni. Ez az, ami miatt részben ezt az iskolát választottam. Egy élő labirintusban éreztem magam, a lábam hajtott, de az elmém megálljt parancsolt volna. És stop! Nagy levegő. Beszív és kifúj! Rég éreztem ehhez hasonló tiszta egyvelegét a nitrogénnek, oxigénnek, a nemesgázoknak és poroknak. Ruhámat a hosszú vonatút megviselte, a kardigánom félre gombolva ékeskedett derekamat átkarolva. Elkezdtem volna igazgatni azt, de a diáksereg elsodort volna, ha nem teszek arrébb néhány lépést. A szellő kellemesen fújta a hajamat, és az első napomon még nem volt erőm megszólni, hogy miért nem képesek jobban figyelni. Nem szeretek az emberekre felesleges szavakat pazarolni. Egy érzés ragadott magával. Lehetetlenség körülírni. A szél hozta és vitte is magával. Egyik pillanatban önbizalmam volt, nem féltem a jövőtől, biztonságot éreztem magam körül. Foghatóak voltak az érzések. Magukhoz láncoltak. Majd' elsodortak magukkal és ott hagyták a magányt, zárkózottságot, sebezhetőséget. A hajamból a szalag kiröppent a pillanat erejével és hajtömegem egésze most az arcomon csücsült. A moha növéséből ítélve északra lehettem. Cipőm koppanásai ritmikusak volt, mégis elhagyatottak. Kerestem valami támpontot, hátha visszatalálok a házamba, de semmi. Elvesztem. Szárnycsapkodások hallatták magukat. A Bagolyház! Legalább ide már el tudok tévedni, a napokban úgy is fel kell majd keresnem. Haza kéne írnom, hogy minden rendben van. Keresek egy megfelelő helyet és lekucorgok. Előveszek egy tollat, tintát és egy pergament. Egy fél órát ülhettem egymagam, szótlan, megrugdosva, de végül egy ujjnyi vastag levél külsejére csak ennyit írok: Poitiers. Nagy léptekkel elindulok a torony felé, s már a kanyargó lépcsőn tartok. A tömeg láttán meghökkenek és majdnem visszagurulok a lefele vezető már-már ismert úton. Elhaló hangon csak ennyit mondok magamba durrogva:
- Elnézést!
Utoljára módosította:Dalia L. De Bardoux, 2014. április 7. 20:44
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 11. 21:34 | Link

Elena

Elküldöm a baglyot, majd válaszolok Lena kérdéseire.
- Hidd el nem hagynám, hogy megüss. - mosolygok és felé fordulok - És egy edzést sem hagyok ki.
Soha nem hagynék ki egy edzést sem, még ha büntetőmunkára kellene menjek akkor sem.
Elindulunk az ajtó felé, mikor szárnyak susogását hallom. Visszanézek a vállam felett, amikor az egyik ablakon egy fekete bagoly repül be. Első gondolatom, hogy biztos egy diáknak jött levele, de mikor a vállamon landol, elvetem ezt az ötletet. Nem tudom kié ez a bagoly, de biztos nem bácsikáméké. Lehet, hogy a keresztapám újított be egy új madarat? Lehessegetem a madarat a vállamról, de ott köröz felettem. Odanyújtom a kezem, majd rászáll és elveszem a borítékot, ami szintén fekete középen egy vörös pecsét. A vörös folton a mi nevünk áll. Rápillantok Elenára, majd kinyitom a borítékot. Körbepillantok a terembe, de nincs itt senki. Hangosan elkezdem olvasni a levelet.

Kedves Gwen!

Már régóta fontolgatom ezt a dolgot és most döntésre jutottam. Úgy döntöttam, hogy eljegyzem Catet, és össze is fogunk házasodni másfél éven belül. Mielőtt az jutna, az eszedbe még nem jön a kisbaba.
- ennél a résznél kicsit megkönnyebbültem, és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat -
Még nem döntöttünk az időpontról, és a helyszínről mert szeretnénk kikérni a te véleményedet is. Még ennyi kérésünk lenne, hogy a másik két koszorúslányról te dönts. Szeretnénk, ha ez alkalommal magassarkút húznál és nem tornacipőt.És  most jön a másik jó hír. Úgy döntöttünk, hogy Pécsre költözünk Danék szomszédságába. Remélem, ez megfelel neked. A többi részletet, majd később küldöm.

Üdv: Dávid


Ui: Itt egy kép a ruháról és a cipőről.


A levél végéhez érve sírhatnékom támadt. Ha ilyen cipőt kell felvennem, nem fogom túlélni. Addig meg kell, tanuljak járni bennük, mert nagyon égő lesz. A képeket Elenának nyújtom, és reménykedem benne, hogy neki sem tetszik. Tuti Kathleen találta ki, hogy ez legyen csak azért, mert tudja, hogy utálom ezeket. Az esküvőnek nagyon örülök, mert Dávid és Cat nagyon szeretik egymást, és már tíz éve együtt vannak.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. július 12. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 12. 14:43 | Link


Gwen
március 27. 16:00 körül
Zárás



Míg barátnője feladja a csomagját, addig Elena odasétál a falhoz, majd megkeresve a légkényelmesebb álló pózt, neki dől a falnak. A kezéből még mindig nem tüntette el az imént kapott levelet, és amikor barátnője nem figyel rá, előkapja és az írást kezdi vizsgálgatni. Ahhoz kétség sem fér, hogy a szülei írták, de vajon mit jelenthet az, hogy "ezentúl nem leszel egyedül többé" ? Talán kap egy kiskutyát? Áh, nem, hisz még mindig ott van neki Narancs és Pufi is. De akkor mi lehet? Számtalan "kitalálósdiban" vett már részt a szülei jóvoltjából, de általában egy-két nap leforgása után megtudta, miről is volt szó. Most viszont nem így van. Már eltelt jó pár hét azóta, hogy a szülei elakartak mondani neki valamit, szóval biztos nem valami apró-cseprő dologról szólhat a történet. A tekintetét még akkor sem emeli föl az irományról, mikor Gwen felé fordul és elkezd valamit magyarázni neki. Az olvasásból csak az ablakon besszálló fekete bagoly tudja kizökkenteni, mikor a madár Gwen vállán landol, majd nemsokkal később odaad neki egy fekete borítékot. Már így első látásra se merülnek fel benne jó gondolatok, de miután meghallja az esküvő  szót, bizonyossá válik, hogy ez nem egy tingli-tangli üdvözlőlevél, hanem komoly tervbe vett dolog. Aggódó pillantással barátnőjére néz, majd nyel egy nagyot és odamegy háztársához, hogy elkérje tőle a képeket. Mondhatni a Földön fetreng a röhögéstől, ahogy a tekintete megakad a rózsaszín cuccokon, hisz tudja, hogy barátnője utálja az ilyeneket. Igazán szépen fog kinézni bennük.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 12. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony