33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 31. 21:31 | Link


Hiába volt minden próbálkozása a tökéletes belépőre, a fiú az egészet elrontott azzal, hogy neki háttal ült. Bizonyára nagyon érdekes lehetett az, amit olyan nagyon figyelt, mert csupán a köszönésre méltóztatott megfordulni és rá emelni tekintetét. A fiú arca az évek alatt megváltozott, férfiasabb lett és ó te jó ég, milyen magasra nőtt, de az a mosoly még mindig a régi volt.
Felszaladt a szemöldöke, egyáltalán nem úgy reagált a másik, mint ahogy elképzelte azt. Ami azt illette, úgy köszöntötte Kolos, mint egy régi ismerőst. Vagy egy alakot a múltjából, talán nem ismerte fel? Vagy csak annyira nem érdekelte az egész? Akármelyik is volt a kettő közül, egyik sem volt igazán ínyére a lánynak, ám ezt nem mutatta ki, egyelőre.
- Miért? Nem nézed ki belőlem, hogy ilyesmit írjak? - jóformán Lala se nézte volna ki saját magából, hogy még csak hasonlókat is írjon, vagy elsőként lépjen, de ez nem számított bele. Ez nem. Más volt, teljesen más. A fiú közelebb lépett, nem sokkal, de éppen eléggel, hogy a lány keze megremegjen. Úgy felpofozta volna, csak egyszer, de nem tette,  a falnak döntötte hátát és lágyan mosolygott, nem fogja elárulni magát a buta kitörései miatt.
- Láttalak valamelyik nap az egyik folyosón. Alig ismertelek fel, nagyon megváltoztál, de gondoltam, hogy azért méltóan üdvözölhetnélek téged, ha már egyszer iskolatársak lettünk - szinte csiripelt, akár egy kismadár, mintha tényleg el lenne varázsolva, de közben mindvégig a fiún tartotta tekintetét. Vajon Kolos elhozta magával a pálcáját? Ha nem, jóval könnyebb dolga lesz, de ha mégis, jobb ha rájön, hogy hol is rejtegeti egész pontosan amaz.
- Hogy-hogy beköltöztetek egy állandó helyre? - tette fel a következő kérdést, utalva ezzel arra, hogy elég sok mindent tudott ám a fiúról, meg esetleg egy kicsit tényleg kíváncsi volt rá, hogyan keveredtek mégis ide. Ha jól emlékezett, a rellonosnak egy testvére is volt, bátya vagy nővére, már nem is tudta pontosan, aki valószínűleg szintén ide kezdett járni. Talán ő is a zöldeket erősítette, akár az öccse. Két alma nem eshetett olyan messze egymástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 2618
Írta: 2016. április 2. 22:47 | Link



A lány számonkérő kérdése váratlanul érte. Nem, egyelőre semmit nem nézett volna ki belőle, hisz még rá kell jönnie, ki is ő valójában. Bár első ránézésre el tudta képzelni, hogy ha kell, a lány kézbe veszi a dolgokat és intézkedik. Valahogy érezhető a kisugárzásából.
Végül nem válaszolt a kérdésre, inkább csak megvonta a vállát. Nem akarta rossz irányba terelni a beszélgetést. Mikor vendége a falnak vetette hátát, ő is mellé lépett, és hasonló pózt vett fel. Egyik talpát a falnak támasztotta, kezei lazán lógtak maga mellett. Közben pedig egyre jobban mosolygott.
- Jól tetted. Örülök, hogy találkozni akartál, bár őszintén szólva, alá is írhattad volna a levelet. - Talán ezzel az utalással sikerül olyan választ kihúznia a lányból, amivel elárulja kilétét. Nem ártana legalább a nevét megtudni.
A következő kérdés azonban az arcára fagyasztotta a mosolyt. Fejét is az érkező lány felé kapta, és nagyra nyílt szemekkel meredt rá. De csak egy pillanatig. A mozdulatsor folytatásaként úgy csinált, mintha a távolabb repkedő baglyokra figyelt volna csak fel.
Honnan a fenéből tudja, hogy letelepedtek? Hisz még nincs egy hónapja sem, hogy a szülei lakókocsistól a nagyszülei udvarán húzzák meg magukat.
- Családi dolgok, tudod, hogy van ez... - mosolygott végül a lányra. Nagyapja betegségéről csak nem tud a lány! Pláne,, hogy senki orrára nem köti a tényt. De legalább már kiderült, hogy nem az iskolából ismerik egymást. Ez egy régebbi történet lesz.
- Szóval a kezdetek óta ide jársz? Azért nem találkoztunk egy jó ideje? - Ezzel a kérdéssel nem lőhetett nagyon mellé, és talán ki tud húzni valamit belőle. Plusz jelezte, hogy a családi háttérről csupán ennyit kívánt megosztani vele. Hacsak nem ismeri már azt is, milyen alsógatyát vett fel aznap reggel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. április 7. 21:01 | Link



A fiú a visszakérdésre nem válaszolt. Talán jobb is volt, így legalább nem fajulhattak el a dolgok idő előtt, nem szólhatta el magát a lány, bár már most sem tudta igazán visszafogni az előtörni kívánó érzelmeket. Végül helyzetet váltott, egy lazább pózba helyezve testét, melyet nemsokára Kolos is követett. Ott állt mellette, karnyújtásnyira tőle. Innen érezte azt a rellonost körüllengő illatot mely undorítóan kellemesen csiklandozta orrát és szánt szándékkal nem figyelt oda arra, hogy a barna tincseket aranyra festette a hátulról érkező fény. Csupán a mosolyát fürkészte, mely ahányszor csak odalesett egyre szélesebbre és szélesebbre nyúlt, kezdett hasonlítani azokra a vigyorgó töklámpásokra, melyeket halottak napján faragtak a kisgyerekek, hogy megijesszék vele a rossz szellemeket.
A lány elkuncogta magát, az utalás szinte kézzel fogható volt, Kolos nem emlékezett rá. De ez egy cseppet sem érdekelte őt, majd emlékezni fog, mindent alaposan a fejébe fog verni és vasmarokkal ott tartani. Kacéran megbillentette csípőjét, bal vállát ismét a falhoz nyomva úgy helyezkedett, hogy szembe legyen a fiúval.
- Csupán az mellékeli a nevét, akiét a másik nem tudja - mézédesen mosolygott, halkan, kedvesen beszélt, mintha csak egy tréfa lenne, egy buta válasz egy buta kérdésre, melynek megoldása egyértelmű.
A dermedt, grimaszba forduló arcot, alig bírta Lala szó nélkül, talán csak kicsit szélesebbre húzott ajkakkal fogadni hatalmas, győzelmi tekintet helyett. A mentés a fiú részéről persze nem volt rossz, de aki azt várja minden pillanatban, hogy egyszer lehulljon a maszk, még ha rövid időre is, akkor az - akármit is tesz a másik - észre fogja venni.
Jókedvét az is tetézte, hogy Kolos azonnal terelt, kész csoda, hogy még nem válogatták be a kviddicscsapatba.
- Mhm - bólintott tekinteték körbehordozva a bagolyházon. Három éve koptatta ezeket a követet, de fel sem tűnt neki az idő múlása, mintha még mindig tizennégy éves volna, az a kis csitri, aki azt hitte, a világ az ő kezében van és nem fordítva. - Itt kezdtem az első évemet. Mindent itt tanultam meg amit tudok. Legfőképp az átkokat - uh ez csak nem egy célzás volt? - És azt hiszem igen, talán pontosan ezért nem találkozhattunk már egy ideje, mikor is volt, hogy utoljára láttuk egymást? - billentette oldalra buksiját, mintha csak elfelejtette volna nagy hirtelenjében a dolgokat, pedig minden egyes lépés a fejében volt, mintha csak tegnap történtek volna azok a  kettejüket néhány napra összekötő élmények.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. április 13. 21:22 | Link

Michael

  A szöszi felfelé baktatott a Bagolyház felé. Azt sem tudta, hogy pontosan miért is teszi, amit tesz. Utálta magát azért, mert még mindig abban reménykedett, hogy az apja mutat majd valamiféle érdeklődést felé. Neki csak pár szó is elég lett volna, és máris újra hitt volna neki.
  És pont ebből az okból volt itt. Azt akarta, hogy az apja tudjon róla, hogy mit érez. Előző nap írt egy levelet, amibe mindent megírt. Azt is, amit legszívesebben nem tett volna, sőt még olyat is amiért az apja dühös lehetne. Mert neki már az is jó lett volna, ha haragudnak rá. Minden jobb mint az az állapot, amiben most van.
  A sárga papírt a kezében szorongatta mikor benyitott a baglyokkal teli kis térbe. Még jó párszor meggondolta, hogy vajon tényleg megtegye-e, vagy inkább ne. Kiválasztott magának egy szürke, semleges színű madarat, de valahogy nem volt lélekereje hozzá, hogy elinduljon.
  - Gyerünk Scar, nem olyan nehéz - dünnyögte maga elé összeszorított fogakkal. Ezzel próbálta spannolni magát, de nem ment sokra. Érezte, ahogy a kétségbeeséstől elgyengül a teste. Karjával combjára csapott, és ez egyet jelentett. Feladta.
  - Nem megy... - ingatta a fejét, és megfordult, hogy visszamenjen a szobájába, és valószínűleg az asztalára dobja a levelet. De az is lehet, hogy egyenesen elégeti.
  Ahogy a kilincsért nyúlt, hirtelen az ajtó saját életre kelt, és egyenesen a homlokának vágódott. A szöszi hátratántorodott, és kezét a fájó pontra nyomta.
  - Jesszusom, nem tudsz vigyázni? - tudta, hogy igazából nem is a másikat hibáztatja annyira, hanem magára haragszik, de jelen esetben nem foglalkozott vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 2618
Írta: 2016. április 14. 10:50 | Link

nem is történt ilyesmi

Szép kitérő választ kapott a lánytól, de a fenébe is, hát honnan tudná ő a nevét? Persze, azt várja, hogy Kolos mondja ki... Áh, nők. Talán Zsófia. Nem, inkább valami virágnév illene hozzá, mondjuk Jázmin. Vagy valami hasonló.
De legalább nem volt nagy gond, a lány továbbra is mosolygott, Kolos arcáról meg a kis közjáték kivétel nem lehetett volna levakarni a vigyort. Hallgatta a lány csiripelő hangját, és közben legeltette a szemét rajta, már amennyire persze még a jó ízlés határa ért.
- Átkok, mi? - nevetett fel, hisz a szülei az átkok fölött többnyire átsiklottak. Csak a legszükségesebbeket tanították meg nekik, hogy ne kelljen a vizsgán megbukniuk. - Akkor a végén még hozzád járok korrepetálásra - kacsintott a lányra.
Aztán az ismeretlen ismerős újabb kényelmetlen kérdést tett fel. Persze csak úgy mellékesen. Komolyan, mintha - csak úgy mellékesen - direkt ilyen helyzetekbe akarná hozni őt!  
- Mit számít, mikor találkoztunk utoljára? - kezdte kissé türelmét veszteni Kolos. - Az a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? Ennyi idő után ismét együtt.
Kissé közelebb húzódott a lányhoz, hátha ezzel elterelheti a figyelmét a múltról, ahol... ki tudja már, mi történt akkor. A lényeg, hogy ne beszéljenek róla többet. Megfogta vendége karját, és finoman kissé az ablakhoz irányította, hogy megmutassa neki a látványt. Valljuk be, nem rossz ilyen magasan a torony tetejéről szemlélni a világot.
- Mintha a lábunk előtt heverne a világ, nem? - tette fel halkan a kérdést közvetlenül a lány mögött állva, szinte a fülébe súgva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Michael Brooks
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 3
Írta: 2016. április 14. 14:32 | Link

Scarlett

Eltévedtem. Az elmúlt napokban kb. 8-adjára sikerült összehozni. Eredetileg az Eridon klubbhelyiségébe akartam eljutni, de valahol biztos rossz felé fordultam, ugyanis átkerültem, egy a számomra ismeretlen részre. Elhaladtam több tucat ismeretlen festmény melett, de egyiket sem volt bátorságom megkérdezni, hogy merre is járok. Még mindig nem sikerült teljesen megszokni, hogy a mugli világból átkerültem egy másik számomra még ismeretlen világba. Tovább haladtam az ismeretlen folyosókon, miközben magamat szidtam, amiért még mindig nem kértem meg senkit, hogy vezesen körbe. Bolyongásom végül egy lépcsőhöz vezetett amim felmentem, hátha találok egy ismerős helyet. Mikor felértem, nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót. És ekkor meghallottam, a lány szavait. Nem szándékoztam fejbevágni senkit, de hát ha egyszer rossz helyen állt! - Bocsánat! Nem volt szándékos. Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. április 20. 21:01 | Link

Michael

  A feje belesajdult abba ahogy az ajtóval találkozott, és elkezdte masszírozni a fájó pontot, amikor végre megpillantotta az embert is, aki ezt művelte vele.
  - Hát...megmaradok - nyökögte ki, aztán rendbe szedte magát, és ezt egy fejbiccentéssel akarta megoldani, csakhogy a gyors mozdulat nem volt jó ötlet. Azonnal szúró fájdalom hasított a fejébe, de a fogát összeszorítva takarta érzelmeit. Mint ahogy élete szinte minden napján.
  - Na de én megyek is - jegyezte meg, és azzal a lendülettel az ajtóhoz is ment, és kiszáguldott rajta. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn, eszébe jutott, hogy valami hiányzik. Gyakorlott mozdulatokkal végigtapogatta a zsebeit, és amikor megbizonyosodott róla, hogy a keresett tárgy tényleg nincs nála, egy apró káromkodást követően újra a bagolyház felé vette az irányt.
  Belépett az ajtón, és épp csak egy pillantást vetve a fiúra kezdte el keresni az elszórt levelet, amit biztosan az esés az ajtós eset következményeképpen ejtett el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 22. 10:59 | Link

Noémi

A Nap az év e szakaszában látszólag az Egyenlítő és a Ráktérítő közt félúton delelt, s így a beérkező fénysugarak viszonylag magas hajlásszögéből eredően egészen meleg volt az idő, meghaladta a huszonkét Celsius fokot is – hogy pontosak legyünk, hisz a tudományban a precizitás elengedhetetlen, három tized fokkal.
Árpád épp a bagolyház felé ballagott: a barátnőjének szánt levelet vitte rózsaszín borítékban, melyben biztosította a hölgyet, hogy mindaddig szeretni fogja, míg a Föld meg nem szűnik keringeni a Nap körül, azaz sok milliárd évig még. A francia lány a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke volt – az elmúlt száz évben a legkiemelkedőbb, hogy pontosak legyünk –, s egy zürichi mágiahasználati konferencián találkoztak egy éve, ahol mindketten országuk legkiválóbb máguspalántáinak egyikeként vettek részt. Kapcsolatuk ekkor kezdődött, s hamar románccá vált – bár félig volt csak románc, a másik fele tudományelméleti és mágiahasználati diskurzusok és egyéb diszciplínák körüli tudományos fejtegetésből állt. Már lassan egy éve jártak, egyszer Budapesten, egyszer Lyonban találkozva, körülbelül kéthetente látták egymást. Mivel mindketten főként könyvek társaságában töltötték szabadidejüket, s csak ritkán jutottak el az ágyig, úgy tűnt, működőképes a kapcsolatuk.
A padlón szerteszét megtalálható, szagos bélsár meglehetősen taszító látvány volt – márpedig a Bagolyházba belépő ember ezzel szembesülhetett tüstént. A fiú nem is akart sokáig maradni, hisz tisztában volt vele, hogy a bagolyfekáliából áradó szagok milyen ártalmas hatással vannak az emberi immunrendszerre, sokszor épp a székletben található baktériumok az okai egy incipiens fertőzésnek. Gyorsan le is tudta hát a dolgát: kiválasztotta az egyik iskolai gyöngybaglyot, a lábához rögzítette a pergamenborítékot, majd kitessékelte a madarat az ablakon. Mivel a fekáliabűz már-már fojtogató volt, nem is tervezett tovább maradni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 22. 14:10 | Link

Doktor Úr
Koradélután, a bagolybűzben


Tökre fonti levelet kell feladnom ma. Az egyik barinőm (természetesen nem a BFF-em, hiszen ő is ide jár) kiutazik nemsokára a mágus-divathétre, ezért már hetek óta ilyen tökre lelkesen leveleztünk, hogy eldöntsük, mit fog felvenni. Most tökre úgy érzem, hogy megtaláltam a tökéleteset! A szabászatunk jövő hónapban kikerülő kollekciójából van, és annnnnyira tökély, hogy az valami egészen csodás. Mikor megláttam, éreztem, hogy átmegy rajtam az a valami, az a nagggyon emelkedett érzés, amit az ember csak akkor érez, ha megtalálta a megfelelő ruhát. Dehát gondolom ti is mind éreztetek már így. Az, hogy a barinőm esetében is tudok ilyet érezni, annyira szupcsi, és annyira mutatja, milyen spirituális és mély kötél...kötele... kötelék(!) van közöttünk.
Csakis ezért történhetett meg, hogy én személyesen lejöttem a Bagolyházba, ebbe az undi, büdi, borzadály szagba. Mert sürgős volt az eset. Nehogy aztán nekem megvegyen valami mást, miközben én itt a lelkemet kitettem és megtaláltam azt, aminél jobbat úgysem talál!
A levél természetesen a szokásos marhacuki és menő illatosított papírra íródott, vagyishát személyesen fújtam le a parfümömmel... És rózsaszín boríték, mi más. Meglepődve láttam azonban, hogy valaki más is rózsaszín borítékban adta fel a levelét. Ez már önmagában, egy lánynál is felháborító lenne, hiszen annyira tökre totál egyértelmű, hogy engem másol... Nade egy fiú? Kicsit jobban megnézve pedig fel is ismertem benne a háztársamat, ezen pedig mégjobban meglepődtem.
- Árpi, ez tökre nem menő! Tisztázzunk két dolgot. Egyrészt, a rózsaszín borítékot én stipistopiztam le ebben a kastélyban. Kettő, ez annyira múlt-évtized! Rózsaszín borítékban szerelmeslevél? Jézi, te a gyászjelentéseket is feketében küldöd?! Egyébként meg, ki a csaj? - tettem fel a végén természetesen a legfontosabb kérdést, ugyanis őszintén szólva nehezen tudtam elképzelni, hogy Árpival összeálljon valaki. Úgy értem ember, ez a gyerek folyton olvas. Az olvasás pedig nem szexi. Még csak nem is romantikus. Ugyan miért akarnék olyan pasit, aki halálra untat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 22. 22:58 | Link

Miss IQ

Éppen menni akart, amikor hangokat hallott – egy pillanattal később pedig már be is lépett az ajtón az egyik ház- és évfolyamtársa, Noémi. Ritkán beszélt vele, s ennek az oka az volt, hogy… nos, finoman szólva nem az ő súlycsoportja volt a lány. Nem volt túl okos – vagyis olyan rettenetesen, elképzelhetetlenül butuska volt, hogy annak ábrázolására nem elég egy normális emberi lény szókincse. Könyvet nem nagyon láttak a kezében soha, szemfestéket és kisollót annál inkább. Miért nem megy az ilyen manikűrösnek? Köztudott volt róla, hogy jobban bánt a körömlakkal, mint a pálcájával.
- Mit stipistopizál te le? – kérdezte fintorogva. Igyekezett nem túl leereszkedő lenni, s ez általában sikerült is szokott lenni – Noémi azonban más eset volt. Kettejük intelligenciája közti különbség számszerűsítve akkora lehetett, mint az Empire State Building magassága méterben. – Mióta kell engedélyt kérnem bárkitől is, hogy elküldjek egy rózsaszín borítékot a szerelmemnek? – megnyomta az utolsó szót, nehogy félreértés essék. Arra, hogy „ki a csaj”, nem is válaszolt. Köze sem sok volt hozzá, meg aztán nemigen hitte, hogy Noémi megértené, milyen körülmények között találkoztak. Ránézésre is úgy tűnt, hogy még a zacskós leves elkészítési módját sem értené meg.
- Csodálkozom, hogy téged itt talállak – mondta hűvösen. – Azt hittem, most vannak a Glamour-napok a Westendben – szúrta be a gúnyos megjegyzést, bár nem volt biztos benne, hogy Noémi érzi majd a hangjából áradó maró gúnyt. Imbecilis arca arra engedett inferálni, hogy kommentje nem éri majd el a kívánt hatást. – Akár fel is frissíthetnéd a ruhatáradat. Vagy vehetnél valami normális fülbevalót. A hatéves unokahúgomnak van ilyen – tette hozzá, amikor a Noémi fülében fityegő tengeri csillagra bámult. Micsoda ordenáré bizsu, biztos fröccsöntött műanyag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 23. 12:45 | Link

Doktor Úr
Koradélután, a bagolybűzben


Ajh annyira buta ez az Árpi. Mármint okos, úgy értve ilyen könyv-okos, de az életről nem sokat tud, az totál látszik abból, amit vakerál. Tökre elveszítette a fejét, mondhatni rám morgott, amit nem is értettem.
- Oh nem kell engedélyt kérned, csak megeshet, hogy leégeted magad. Mondjuk annak már... Namindegy. Jézi Árpi, ne kapd fel a vizet, én csak segíteni akarok! - hitetlenkedtem, miközben elnyomtam egy kun... he (na ezt meg honnan vettem?) nevetgélést, amikor a szerelmem szót meghallottam. Ugyan mit tudhat ő a szerelemről? Együtt szoktak olvasni...? Ah annyira romi, hogy mindjárt elsírom magam. Persze értitek, nem a meghatottságtól. Hanem mert annyira sajnálom szegény csajt. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok ezer százalékig empátiás!
Árpi megjegyzésére csak lenézően elfintorodtam. Bármennyire is szeretem a Glamourt (bár a Cosmo sokkal jobb, mert ott több tipp van a pasikkal kapcsolatban, sokkal cukibb rucik vannak, több a sminkötlet is, ráadásul azok a kitöltős tesztek... ajh, totál imádom!), szóval. Bármennyire is szeretem a Glamourt, mint magazint, ebben az esetben über felháborító, amit képviselnek! Hogy arra buzdítanak mindenkit, hogy a Westendbe menjenek shoppingolni? Hát ki jár oda? A szegények és az ízléstelenek. És főleg muglik. Az a hely maga az ízléstelenség. Ember, még egy vegán kajálda sincs! Hát normálisak ezek?
- A Westendben? Jajj ne butáskodj, én oda nem járok. A feltételezés is sért... Az én ruháimat varratjuk, shoppingolni pedig természetesen Bécsbe járok, rosszabb napokon az Andrássyra, te butus! De egyébként ha már itt tartunk, a Váci utcában is van egy-két egész jó boltocska... - folytattam, egészen belemerülve a lehetőségekbe, amelyek sajnos ebben az országban baromira szegényesek voltak. Komolyan, ilyen kevés márkás boltot... Totál nem a Földön élnek ezek.
Istenem Árpi így annyira... nem ért ehhez. Megdöbbenve néztem rá, ahogyan leszólta a fülbevalómat, szinte a szám is tátva maradt, annyira totálisan felháborodtam.
- Ez fehéraranyból van, kétlem, hogy az unokaakárkidnek ilyenje lenne, már meg is bocsáss. Sajnálom Árpi, de totál előnytelen, mikor úgy teszel, mint aki kicsit is ért a divathoz. Maradj a könyveidnél. - fejeztem be egy értetlen pillantással, hiszen tényleg totálisan hülyeségeket beszélt. Én sem okoskodom a könyveivel kapcsolatban, úgyhogy ő is tökre befoghatná a fülbimmel kapcsolatban. Idióta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 24. 21:06 | Link

Miss IQ

Talán életében most először nézett igazán Noémi szemébe. Igyekezett nem túl feltűnően fixírozni, hátha az értelem legapróbb csíráját meglátja a tekintetében, de hiába: szép, babakék íriszei mögött üres volt a pillantása, olyan üres, mint az országút.
- Értem – felelte lassan és tagoltan, hogy a félreérthetőség minden formáját elkerülje: Noémi köztudottan nem volt gyors felfogású. – Totálisan gáz lenne, ha leégnék, jézi – tette hozzá enyhe gúnnyal, habár Noémi biztos nem jönne rá, hogy csak őt parodizálja. Bár azért lehet, hogy hamar gyanút fogna, elvégre ez a stílus enyhén szólva nem vall rá.
- Hogy is gondoltam, hogy egy mugli bevásárlóközpontba betennéd az agyonpedikűrözött kis lábad. Biztos gáz lehet egy aluljáróban mutatkozni olyanokkal, akik nem a legújabb divatlap alapján állították össze a gardróbjukat – tette hozzá, s kifejezetten mély ellenszenvvel fürkészte a lányt, akit amúgy sem kedvelt soha különösebben. Ő mindig a Westendbe járt vásárolni – de belegondolni is szörnyű, hogyan reagálna a lány, ha egy olyan snassz tömegboltba kellene belépnie, mint a „céundá.” Lehet, nem is hallott még olyanról, hogy konfekcióruha.
Ahhoz képest, milyen butuska volt a lány, egész ütős beszólást sikerült összeraknia (bár biztos gondolkodott előtte eleget) – megvető hangsúllyal közölte Árpáddal, hogy maradjon a könyveinél, ha már a divathoz nem ért. Nos, valóban nem értett hozzá túlságosan – ugyan nem öltözködött rosszul, de Noémi valószínűleg ötven méterről felismert bármilyen márkajelzést. Ezzel senki nem tud konkurálni.
- Te is azoknál maradhatnál néha… Már ha van időd okosodni két sminkelés között – szólt vissza, bár majdnem teljesen mindegy volt már, mit mond. Noémi szívébe tökéletlen, kócos hajvégekkel és tavalyelőtti farmerrel még senki nem lopta be magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 24. 22:39 | Link

Doktor Úr
Koradélután, a bagolybűzben


Úristen, ennek az embernek még a nézése is olyan ke-gye-tle-nül sok. Hamar el is kellett róla kapnom a pillantásomat, mert úgy éreztem, mintha minimum tökre egy kínvallatás közepén lennék. Hogy lehet valakinek még a nézése is ilyen... Fárasztó? Egyébként is mit bámul ez? Jajj ne, tudom, hogy fényévekkel jobban nézek ki, mint az a csaj akinek a levelet küldözgeti, de remélem nem esett belém! Az annnnyira kínos lenne!
- Na végre, butus! - mondtam elismerően, hiszen kivételesen úgy reagált, ahogy bármelyik értelmes ember tette volna. Bár az meglepett, hogy az én szavaimmal mondta a dolgot, így pár pillanatra ki is ült az arcomra egy kis értetlenség. Ajh biztosan csak igyekszik, mert szeretne annyira menő lenni, mint én! Szegény nem tudja, hogy az nem úgy megy... Előbb a ruhatárát meg a fodrászát kellene lecserélnie, de tökre! Meg az arcát. Na jó, nem. Azzal talán még lehet kezdeni valamit, magában még nem is olyan übergázos.
A következő meglátása és tisztára meglepően okos volt. Tudtam én, hogy Árpi okos, de végre úgy is viselkedik! Serényen bólogattam, miközben a jobb kezem mutatóujjával az egyik szőke tincsemet csavargattam. Ajjjjh annyira szuperpuha a hajam, hogy az annyira klafa! Hát lehetne az ember ennél boldogabb?
- Jajj de kis vicces vagy! Nekem arra nincs időm! - nevettem fel teljesen őszintén, hiszen tényleg nagyon édi volt tőle a feltétlezés, hogy bármikor időt tudnék szánni olvasásra. Fúj, még mitnem. Szegény Árpi, tényleg mintha másik bolygón élne...
- Egyébként talán a barátnőd is jobban örülne valakinek, aki képes... Namindegy. - folytattam gyorsan egy párkapcsolati tanáccsal, hiszen ki érthetne szuperebbül a kapcsikhoz, mint én? Jézi, volt már belőle vagy ezer, annyi de annyi párkapcsolatom volt már...! Mindent tudok róluk. Persze semmi csúnyaságra nem gondoltam, amire úrinő nem gondolhat... Hupsz, vagy mégis? Hihihi. Remélem Árpi értette a célzást, mert különben szegény barinője tényleg a béna könyvei között fog meghalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 26. 16:38 | Link

Noémi

Ami történt, minden emberi értelmezés szerint az elképzelhetetlenség határát súrolta – az, hogy Noémi még annyit sem vesz észre, hogy gúnyolódik vele, szinte sokként érte. Olyannyira így gondolta, hogy meg kellett kapaszkodnia a legközelebbi ülőrúdban – elkerekedett szemekkel meredt Noémire, aki nyilván a kognitív kompetenciák komplex hiányában szenvedett. Csakugyan ennyire ostoba volna? Lehetetlen! Már nevetni sem volt kedve, sőt, sírhatnékja támadt a gondolatra, hogy Noémi intelligenciahányadosa feltehetően az övének a négyzetgyökét súrolhatja. Hogy lehet egyáltalán levitás?
Az, hogy Noémi az olvasásra vonatkozó megjegyzését sem értette meg nyilvánvalóan, még egy ok volt a szomorúságra. Sóhajtott. Reménytelen.
- Hát igen – bólogatott nagy egyetértésben, de mosolytalan arccal. – Nyilván temérdek időt emészt fel, hogy valaki ennyire szép és okos is lehessen – tette hozzá bujkáló mosollyal. Ugyan összetett mondat volt, mégis remélte, hogy ezúttal nem okoz gondot a lánynak a burkolt információ interpretálása (azért nem reménykedett túlságosan).
A barátnőjére vonatkozó megjegyzésen szintén csak elmosolyodott, nem is kommentálta. Szegény Noémi, csillogó rúzsok, márkajelzések és szemhéjfestékek rózsaszín álomvilágában él, de saját magát sem veszi észre. Voltaképpen mindegy is, legalább boldog – ez már legalább valami.
- Hogyan kerültél a Levitába? – kérdezte meg az egyetlen dolgot, ami tényleg érdekelte Noémivel kapcsolatban. Gyorsan kiegészítette, meg ne sértődjön a lány. – Már csak azért, mert botrányos, egyeseknek milyen pocsék ruhaérzékük van a szfinxek házában – korrigált, bár valószínűleg feleslegesen tette. Úgysem jön rá, hogy kérdése voltaképpen ennyit jelent: „hogy lehetsz itt ennyi ésszel?”, nem jön ez rá semmire. Aztán eszébe jutott, hogy ő is születhetett volna ilyennek, s szánakozásába mély empátia vegyült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 1. 21:40 | Link

Doktor Úr
Koradélután, a bagolybűzben


Kezdtem végre pöppikét jobban érezni magam, mert láthatóan tökre kezdtünk Árpival egy hullámhosszra kerülni, most, hogy végre méltóztatott egyetérteni velem. Elvégre tökre egyértelmű, hogy totál igazam volt, így aztán szupcsi volt, hogy ezt véééégre ő is belátta.
- Jaj olyan butákat beszélsz! De azért édi vagy. Igazad van, a szépségápolás valóban minden időmet leköti, a tanulással nem igazán marad időm foglalkozni, _természetesen - mondtam, kicsit furán is nézve rá, hiszen a feltételezése így... Meglepett. Persze tudom én, hogy okosabbnak tűnök, mint amilyen vagyok (azt mondják a csudikülönleges arcszerkezetem miatt van), de azért ennyire túlzásba esni, és azt feltételezni, hogy én erre időt szánok... Eh. Mindenesetre hirtelen eszembe jutott amit a legutóbbi Cosmo-ban olvastam, ezért übergyorsan rávágtam még:
- De persze megértem, hogy például téged az jobban érdekel. - Dehogy értem meg. Amikor helyette annyi mindent kezdhetne például az arcával, vagy a körmeivel, eljárhatna gyúrni... Még a végén tökre helyeske lenne. Ettől függetlenül totál büszki voltam magamra, hogy eszembe jutott ez a hozzáállás és el is mondtam, mint aki nagyon ügyesen megtanulta a leckét. Csak hogy lássa, mennyire tökre megértő vagyok, mert hát ugye?
- Jajjci, hát én mindig Levitás akartam lenni. A többi ház színe elég gagyi, meg hát itt olyan jófej mindenki... Bár a Navisokat is szeretem... Namindegy, szóval már elejétől Levitás akartam lenni, és így... Az lettem. - Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az akartam lenni, és az is lettem. Dehát számomra tulajdonképpen az is, sosem volt ez máshogy... Az élet így működik, csak igazán akarni kell és megkapod. Mindent. A vonzás törvénye, meg minden. Annyira zsír.
- Jajj tudom, így tökre, te is észrevetted? - lelkesedtem fel rögtön az észrevételén tökre, de aztán rájöttem, hogy igazából tök gázosan viselkedik. Ilyet csak az mondhat, aki csinin öltözködik, vagy átlagosan, de nagyon szép/helyes. Vagyis bárhogy nézem, Árpi nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. május 1. 22:57 | Link

Noémi

Nem nevetett már, nem is gúnyolódott tovább: teljesen elöntötte az őszinte szánalom érzése. Úgy nézett Noémire, mintha nem is a csoporttársa lenne a lány, hanem a fejlődésben alaposan visszamaradt kishúga – intelligenciája mindenesetre egy alsós diákéval vetekedett, s amúgy sem sok aspektusban múlt felül egy hétéves gyereket. A meglepő, az igazán meglepő nem az volt, hogy a lány nem okos – ilyenek természetesen vannak, még ha nem is a Köröndi családban, amely hat nemzedék óta csak egyetemi professzorokkal és egyéb entellektüellekkel büszkélkedhetett. A döbbenetes az volt, hogy a lány észre sem vette, fel sem merült benne, hogy – finoman szólva – imbecilis.
- Hát persze, Noémi – sóhajtott. – Milyen buta is vagyok, hogy egyáltalán a gondolat szikrája felmerülhetett bennem, hogy ilyen tökéletes külső fenntartása mellett még tanulni is marad időd – tette hozzá, habár ez a mondat olyan hosszúra sikerült, hogy biztos volt benne: még egyszer el kell majd ismételnie.
- Bevallom, jobban érdekelnek a tanulmányaim, mint a tükörképem – mosolyodott el, majd még egyszer végigsiklott a pillantása Noémin – akiről lerítt, hogy róla ugyan nem mondható el mindez. Már a külseje alapján le lehetett szűrni, hogy a francia manikűrjén kívül nem sok dolog érdekli, s amint megszólalt, ez teljesen evidenssé vált.
Mikor megkérdezte, hogyan lett levitás a lány, érdemi válaszra számított: például arra, hogy térden állva könyörgött a süvegnek, hogy ide ossza be. Természetesen ilyesmi válasz nem érkezett, mindössze annyit közölt a lány, hogy ide akart kerülni, s így is történt. Mintha ez így működne.
- Értem – mondta Árpád némi csodálkozással a hangjában, pedig kivételesen nem értette, de nem akarta feszegetni a témát, nehogy zavarba jöjjön a lány. Ő legalábbis biztosan elvörösödne egy ilyen kommentár hallatán, de hát Noémi nyilván azt sem realizálta, mire célzott. Mindegy.
Mindenesetre arra a megjegyzésre, hogy a levitásoknak pocsék a ruhaérzékük, a kelleténél lelkesebben reagált a lány, jelezve ezzel, az élet milyen szegmensei érdeklik igazán (nem mintha eddig misztérium lett volna).
- Totál ciki, miben járnak egyesek. De már az iskolai talár is… Borzasztó gáz a 70 százalék poliészter, 20 százalék pamut, 10 százalék akriltartalmú szövet. Tiszta szintetikus az egész… Jobb iskolákban kasmírtalárt adnak – mesélte megjátszott lelkesedéssel, bár érezte, hogy ez már végképp sok lesz. A „poliészter”, az „akril”, s pláne a „szintetikus” egészen biztos, hogy nem szerepeltek Noémi szótárában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 1. 23:31 | Link

Doktor Úr
Koradélután, a bagolybűzben


Eskü egyre szimpikébb nekem ez az Árpi. Ha egy kicsit levonnánk a stréberkedéséből és pöppit hozzádnánk az öltözködéséhez... Áh nem, bejönni akkor sem jönne be, de legalább lehetnénk barik. Hevesen bólogattam, mert végre teljes volt az egyetertés. Legalábbis egy mondat erejéig.
- Ajjh, na végre, kezded érteni, butus! Te tényleg tök okos vagy - mondtam kissé elcsodálkozva, mintha most merült volna fel bennem először, hogy az olvasáson kívül talán valamilyen használható dolog is van a fiú fejében. Várjunk csak... Hihi, tényleg most merült fel először, hupszi.
A kövi mondatára azonban csak így elfintorodtam, bár gyorsan abba is hagytam, mikor rájöttem, hogy hogyan nézhetek ki közben. Előnytelenül. Pfúj. Ráadásul olyan ráncok mélyülnek ilyenkor, amelyek rendkívül fontosak az arc összesített kinézete szempontjából... Jézi, nem is értem hova gondoltam, mikor fintorogni kezdtem! Ettől függetlenül viszont totál nem jött be amit vakerált, és ezt nem is féltem kimutatni.
- Te bajod - vontam meg végül a vállam, ráhagyva a dolgot, ahogyan a Cosmoban is volt. Ő más mint én, aminek szvsz (ajh annyira kircsi ez a rövidítés) semmi értelme, dehát állítólag ezt meg kell tanulni elfogadni. Gyűűűlölöm ezt a szót, utálok bármit is elfogadni. Olyan mintha nem az lenne amit én akarok. Pedig mindig az van, mint azt már az előbb is említettem.
A következő mondatával viszont megint tökre egyetértettem. Bármennyire is meglepő lehet számára, minden szavát értettem, ugyanis a ruhák anyagainak nevei a sminkcuccok mellett az egyetlen olyan témakör voltak, ahol még az ilyen bonyi szavak jelentését is tudtam.
- Ajj tudom, a poliésztertől totál kikészül a bőröm, halálos. Az egész nap egy hatalmas hisztiroham számomra, amikor ezeket kell viselnem, undorító. - A hagomban megvetés, nem is kevés. Ez a téma számomra kimeríthetetlen, hiszen mindennapos probléma, hogy mikre nem kötelez ez a rémes iskola... Felháborító.
- Viszont nekem mennem kell, sürgősen meg kell fésülnöm a hajam, mert a nyirkos levegőtől kezd totál kikészülni - mondtam a totál szót jó marha erősen megnyomva, majd kecsesen intettem Árpinak.
- Pusz-pusz, majd tali! - köszöntem el, és végre kiléptem a nyirkos és bűzös levegőből, mielőtt még beállt volna a teljes katasztrófa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 12. 22:42 | Link



- Szívesen mutatok neked egy-két átkot később, ha szeretnéd - ajánlotta fel, kezeit a háta mögött összekulcsolva. Komolyan gondolta az ajánlatot, tényleg fülig érő ajkak közepette konstatálná, milyen is egy Digitus Arcus, Rictusempra esetleg egy aranyos Pofix nyelvtapasztó bűbáj a valóságban, természetesen mindezt Koloson végigvezetve. Hisz milyen tanár is lenne az az ember, aki nem mutatja be az elméleteket a gyakorlatban is.
Folytatta volna, megrohamozta volna a másikat újra és újra sejtelmes kérdésekkel, újabb és újabb rejtett megjegyzésekkel, de mikor kihallotta a türelmetlenséget Ardai hangjából befogta a száját. Csendben hagyta, hogy a fiú közelebb lépjen, sőt még azt is engedte, hogy megérintse. Nem ellenkezett, nem vágta gyomorszájon és nem lökte el magától a másik testét. Még akkor sem, mikor megérezte fülén Kolos leheletét. Az illat is erősödött, újból megtalálta orrát az a gyomorforgató szag, amit egykor édesnek talált. Hátrapillantott társára, minden egyes pillanattal úgy érezte egy lépéssel jobban és jobban utálja őt.
Végül hátra lépett, nem mellé, még annál is hátrébb és ekkor kiszúrta a farzsebben csücsülő pálcát. Szóval jól sejtette, tényleg az elejétől fogva magánál tartotta a fiú azt a nyamvadt botot.
Kezei a zseb fölé csúsztak, végigsimítva a pólón és az az alatt lapuló hátgerincen, de mielőtt amaz megfordulhatott volna, máris ott volt Lala buksija a széles vállon, hogy elterelje a figyelmet. Az ujjak csak néhány milliméterrel a varázstárgy felett álltak meg, mikor a lány megszólalt.
- Szeretném, ha erre a kérdésemre csak igennel vagy nemmel válaszolnál. - jelentette ki. Már nem volt semmi kedvesség és csicsergés hangjában, egyszerűen olyan hangnemre váltott, mely megkövetelte az igazságot és már abbahagyta a macska-egér játékot - Tudod ki vagyok én?
Az utolsó esély arra, hogy megússza a dolgot Kolos. Nem azt várta a lány, hogy hazudjanak neki vagy, hogy emlékezzenek rá, már nem. Arra volt inkább kíváncsi, hogy milyen stílusban fogják a fejéhez vágni, hogy elfelejtették. Hisz Lala tisztában volt a válasszal és ha a fiú megfordult, ezt ki is tudta olvasni szeméből. Ám ha valóban szemtől szemben akarta a rellonos közölni a tényeket, akkor a pálcája már nem volt vele, hisz amint a fiú megmozdult vagy csak arra utaló jeleket adott, az egyetlen tárgy, amivel megvédhette volna magát szépen átvándorolt a leány háta mögött összekulcsolt kezekbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 2618
Írta: 2016. május 13. 21:40 | Link



Kolos egy újabb vigyorral nyugtázta a lány beleegyezését a tanításba. Tényleg nem ártana neki egy kis gyakorlás, az átkozásban valahogyan nem jár az élen. Ráadásul ilyen kellemes társasággal biztosan jobban telne a tanulással töltött idő. Csak ne kérdezne ilyen sokat!
Kész szerencse, hogy a helyszín- és témaváltására nem ellenkezett. Kolos itt inkább érezte magát nyeregben. Ez általában be szokott válni. Sőt, eddig minden egyes alkalommal elérte a célját, és bizony még nem volt panasz rá. Kezdetben pedig úgy tűnt, az ismeretlennek sem kellemetlen a látvány és az érintése.
Aztán a lány ránézett, és Kolosnak egy pillanatra el is ment a kedve a nap további részétől. Bár nem igazán tudta megmagyarázni az okát. Egyszerűen csak olyan kellemetlen érzés fogta el. De aztán az ismeretlen a háta mögé lépett, és végigsimított a hátán, ami gyorsan elaltatta rossz előérzetét, és egy századmásodpercre be is csukta a szemét. Már éppen hátrafordult volna, mikor a lány feje megállította a mozdulatban. Egészen felért a válláig, onnan tette fel a kérdését, és a hangsúlytól kissé megborzongott.
Ez a kérdés valahogy nagyon messze állt az előbbi csicsergéstől, és a fiúban kezdett egyre jobban tudatosulni, hogy bizony ez a találka nem éppen úgy fog lezajlani, ahogyan ő gondolta. Azonban ahelyett, hogy végiggondolta volna a helyzetet, és azt válaszolta volna, amit a lány hallani akart, automatikusan és bizony nem kevés ingerültséggel megtoldva fordult szembe a lánnyal. Ezzel a húzásával persze rögtön az ismeretlen lány kezébe került a pálcája, amit - őszintén szólva - el is felejtett. Lépéshátrányban volt, de ez még inkább táplálta hirtelen haragját.
- Mi a fenét számít, hogy emlékszem-e vagy nem?! Tudod te mennyi emberrel találkoztam már életemben? - Igazából ekkor már fel sem merült benne, hogy megerőltesse memóriáját és kissé elgondolkodjon a múlton. Persze, ismerős voltak a számára a vonások, de ennél többet ne is várjon ez a nőszemély. - Azt hiszed, listát vezetek mindenkiről, akivel valaha is találkoztam?
Fújtatott néhányat, majd egy fokkal nyugodtan hangnemben folytatta.
- Kérem vissza a pálcám - nyújtotta előre kezét. Nem fogja megátkozni, hisz ez egy iskola, nemdebár?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 13. 23:35 | Link



Végre megkérdezte, végre sikerült a másiknak szegeznie a kérdést, és még csak a hangja sem remegett meg. Csak egyszerűen tudni akarta, hogy mennyire bánta meg a fiú, hogy elfelejtette őt, hogy bocsánatot fog-e kérni, sajnálni fogja-e, vagy továbbra is erősködni kezd, hogy márpedig ismeri őt? Lenne olyan gyáván megromlott, hogy tovább próbálná hitegetni a hazugságaival?
A reakcióra nem számított. Automatikusan hátrálni kezdett, ahogy a másik felemelte a hangját. Félt. Megrémült attól, hogy hirtelen átváltott a kellemes illúzió valami mássá. Valami szörnyen rosszá. És miközben hallgatta, valami elpattant a fejében, a kezdeti megszeppentség dühbe torkollt.
Én voltam az a lány, aki szeretett, te szemét!
Legszívesebben ezt vágta volna Kolos fejéhez. De nem tette, soha, semmilyen körülmények között nem fogja beismeri azt, hogy valaha érzett valamit és ettől a naptól fogva, miután látta a rellonos igazi arcát, már nem tartott attól sem, hogy újra fellángol ez a szerelem. Minden, ami valaha megdobogtatta szívét az gyűlöletté alakult benne.
Keze megmozdult és mielőtt még gondolkodhatott volna már felpofozta Kolost. A lehető legerősebben, csinos, vörös nyomot hagyva a jobb arcán.
- Én vagyok az, akit otthagytál Egerben - üvöltötte hisztérikusan és közben eleredtek a könnyei. Nem akarta, de mégis fájt neki, mert gyengének és naivnak érezte magát a zöld jelenlétében.  - Én voltam akit egy szó nélkül otthagytál, egyik nap csókoltál a másik nap nyom nélkül leléptél - folytatta, leomlott egy gát, ami eddig visszatartotta őt a szavak áradatától, mindent hozzá fog vágni a fiúhoz. Minden sérelmét és baját, mielőtt itt hagyná ezen a bűzös helyen.
- Még csak el sem búcsúztál... - sziszegte vádlón, megtörölve szemét.
A pálca kérelmére megrázta a fejét, kezdett lenyugodni, de ez nem jelentette azt, hogy meg is békélt a helyzettel. Lépett még egyet hátra és előhúzta  a saját pálcáját is. Sokkal érdekesebb és drámaibb lett volna, ha a fiú pálcáját használja, de nem akart kockáztatni esetleges hibás működéssel, az övé mégiscsak biztosabb volt.
- A pálca nálam marad, Locomotor Mortis - libbentette meg a tárgy hegyét egy régi, jól bevált lábbilincselő átkot szórva társára.
- Megtanítom neked a nevem, nem ...tudok jobbat. Most az egyszer derítsd ki magad ha érdekel, ki hagyott téged idebenn remélhetőleg egész éjszakára és ha nincs szerencsét másnap reggelre is. - megforgatta ujjai között az idegen pálcát azzal elindult nőiesen, ringó csípővel és dúdolva az ajtó felé. Még egy utolsót integetett a válla felett mikor visszanézett a küszöbnél, sőt egy csókot is küldött gúnyosan, azután behúzta maga mögött az ajtót és, hogy biztos legyen a dolgában, még be is zárta, kétszer is ráfordítva a zárban ülő kulcsot.
Boldog volt, bele sem gondolt, hogy mennyire összetört, romlott és nyúzott lélek lehetett, hogy ilyet tett egy emberrel aki bántotta ahelyett, hogy megbocsátott volna neki. Nem érdekelte. Vigyorgott, elégedett volt, ha a fiú üvöltözött, az csak még jobban melengette keble melegségét. Megtanítja ő, hogy nem szabad elfelejteni a nőket. Nem szabad játszani, hisz "habár fölűl a gálya,s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!"
A már gazdát vesztett bot értéktelen volt számára, nem akarta magával vinni, esze ágában nem volt, magához csalogatni Kolost, tegye zsebre a tanítást és menjen isten hírével arra, amerre csak akar. Laza mozdulattal elhajította a folyosón, ahol megállt ott megállt nem is zavartatta magát azzal, hogy figyelje merre hullott.
És mint aki jól végezte dolgát elfüttyentette magát, azután direkt trappolva elindult, hogy a bezárt fogoly még épp hallhassa a távolodó léptek zaját.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. május 13. 23:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 2618
Írta: 2016. május 14. 12:48 | Link


 - zárás

Égette a tenyérnyom, amit a lány hagyott rajta, és egy ideig nem is értette, ahogyan az ismeretlen beszélt. Annyira ledöbbent a heves reakciótól, hogy nemhogy megszólalni nem tudott, de még csak a másik mondandójára sem tudott koncentrálni. Csak fokozatosan tisztult ki hallójárata a visszhangzó csattanástól.
Egy pillanat erejéig még rosszul is érezte magát. Mintha tényleg az ő hibája lett volna a múltban történt eset. Aztán rájött, hogy ez bizony hülyeség. Ezzel pedig a lánynak is tisztában kellett lennie!
- Folyamatosan utaztunk! - tárta szét a karját. - Három hétnél tovább egy helyen sem maradtunk, ezt te is tudhatod! - Folytatta volna még a sort, de aztán a lány ismét megszólalt, és be kellett ismernie, hogy ez viszont tényleg egy övön aluli ütés volt a részéről. Egy hello nélkül elmenni azért tényleg nem szép dolog. De az isten áldja meg, hány évesek voltak? Tizenegy? Tizenkettő? A fene tudja, mikor volt már!
Nem is akart emlékezni rá. Mégis beugrottak neki pillanatok, emléktöredékek. Az érsekkert Egerben. A kis híd a folyónál este, mikor csak ketten voltak. A lány is máshogy nézett akkor még ki. Sokkal hosszabb volt a haja, és valahogy mintha magasabb is lett volna akkor. Létezik, hogy megállt volna a növekedésben?
Nem sokáig hagyta töprengeni a múlton, már emelte is a saját pálcáját Kolos felé, mire a fiú automatikusan mozdult meg. Talán ha időben kinyújtja a kezét, még talán el is vehette volna azt a nyamvadt fadarabot, vagy legalább az átok nem őt érintette volna, hanem az egyik fent repkedő baglyot. De persze nem volt ilyen szerencséje. Ráadásul a hirtelen mozdulat miatt szépen orra is bukott, egyenesen bele az eddig kerülgetett madárürülékbe. El sem tudta képzelni, hogyan találta egy órával ezelőtt ezt a bűzös és undorító helyet romantikusnak.
- Hé, nehogy itt merj hagyni, hallod?! - kiáltotta el magát nem kevés dühvel a hangjában. Aztán ez a kis csitri még egy csókot is dobott neki az ajtóból. És akkor, mint deült égből villámcsapás, Kolosnak beugrott az a név, amit úgy akart hallani a lány. Lanetta. Igen, Lanetta az.
Hallotta a zár kattanását, majd még egyszer, ahogyan duplán forgatta el a kulcsot a reteszben.
- Lanetta, ha itt hagysz... - de már hallotta a távolodó lépteket. - Lanetta! LANETTA!
A cipője kopogása azonban elhalt, és már csak a baglyok huhogtak neki, nagy szemeket meresztve az ürülékükben fetrengő fiúra. Szép estének nézett elébe...
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. május 14. 12:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. július 4. 18:34 | Link

Sosem hitte volna hogy ennyi gyaloglás szükséges egy levél feladásához. Pedig,de! Főleg mert a bagolyház majdnem a legfelső toronyban van (na jó ez erős túlzás,de azért sokat kell lépcsőzni odáig). Úgy tíz percnyi séta után egy tágas helyiségbe ért melyet teljesen betöltöt az a tipikus semmivel össze nem téveszthető állat szag. Előhózta a gondosan összehajtott pergament és elindult keresni egy baglyot.
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 31. 14:12 | Link

Mai

Még mind nem a hiszti az esküvőt illetően, de már nem érdekli a dolog. Egy baglyot fog küldeni az anyjának, és, ha nem fogadja el döntését, akkor így járt, nem fogja többet látni a fiát, őst később az unokáit sem, ha lesznek. Tarvisnek most a legfontosabb a felesége, más nem érdekli, jobban mondva nem tudja, hogy ki érdekelje, tekintve, hogy testvérét alig látja, más nőkkel ugye nem foglalkozhat, barátai meg nincsenek olyan sokan. Többet kellett és kellene eljárnia, de neki így megfelel.
Épp a bagolyház felé tart, az említett levél miatt, mikor egy ismerős alakot vesz észre. Kicsit elmosolyodik, mikor felismeri, majd elindul feléje. Milyen rég volt az első találkozásuk, azóta pedig bagoly útján mindig váltanak egy-két levelet.
- Mai, drága, hát te, hogy kerülsz ide? - nem ez a legjobb kezdés, de a srác nem tudja, mit keres itt a japán, mert az az ország nagyon messze van és Ázsiában is sok mágusiskola van. Nem bántásból kérdezi, ugyanolyan kíváncsiság vezérli, mint a legtöbb embert ebben a helyzetben. Ha a lány megengedi, még egy ölelést is kap tőle, ami tudhatja mennyire ritka Travisnél, ugyanis nem szereti az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Végül is, a levél várhat, ha egy vagy két óra múlva adja fel, azzal sincs semmi probléma, maximum édesanyja vár egy keveset.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. szeptember 2. 08:17 | Link

Travis

A bagolyház felé menet egy röpke pillanat erejéig elgondolkoztam rajta, hogy visszafordulok és még várok ezzel a levéllel. Az apámnak írtam és nem voltam biztos benne, mit is kell pontosan mondanom. Egész tanévben nem üzentem neki, csak Kimmel tartottam a kapcsolatot. A nő szerint, az én nagy és erős auror apámat teljesen kiborította a gondolat, hogy az egyetlen kicsi lánya milyen messze tartózkodik tőle, én pedig úgy gondoltam az a legjobb megoldás, ha nem írok neki minden másnap. Ő is így érezhette, mert egy darab levelet nem küldött, de még csak Kim leveleit sem olvasta el. Szép dolog is a család... De nem hibáztathattam.
Miután megvívtam a belső harcomat és némi nehézség árán, de eljutottam a bagolyházig, még arra is szenteltem egy pillanatot, hogy szemezzek a baglyommal, mielőtt átadom neki a levelet és közben újra mérlegeljem a lehetőségeimet.
Travis épp akkor köszönt rám, amikor próbáltam a lehető leggyorsabban elhagyni a tett színhelyét.
-Szia! -elmosolyodtam és engedélyeztem neki egy ölelést.
Nem szerettem az emberekkel testi kontaktust létesíteni. Gyűlöltem, ha belemásznak a személyes terembe és azt is, ha túlságosan barátságosak. Nekem nem kell hízelegni, úgyis átlátok rajtuk. Épp így nem kell jópofizni sem, ha jóban szeretnék lenni valakivel, azt észre veszi, ha pedig neki kell erőlködni, már régen rossz.
Travis más volt, ezer éve ismertem és ő sem rajongott különösebben az ölelgetésért és társaiért.
A fülem mögé tűrtem egy elkóborolt tincsemet, amikor eleresztett.
-Itt vagyok mesterképzésen. Szerettem volna elszakadni egy kicsit apámtól.
Értenie kellett miről beszélek, elég jól ismerte a családomat. Tudta, hogy anyu meghalt, hogy Kimhez -a nevelőanyámhoz- mennyire ragaszkodom, annak ellenére, hogy szívből gyűlöltem eleinte és, hogy apámmal sohasem volt rózsás a viszonyunk, mert anya halála után befelé fordult és magamra hagyott. Az utóbbi időben talán egy egészen kicsit rendeződött a dolog, fontossá váltam a számára, miután már nem én voltam a Mahoutokoro legnagyobb bajkeverője és kifejezetten tehetségesnek tűntem abban, amit csinálok.
-Kinek írsz? -pillantottam le a levélre a kezében egy halvány mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. szeptember 3. 23:25 | Link

Mai

Nem volt az az ölelgetős fajta, sőt nem szereti, ha az emberek így közelednek felé. Ő tiszteletben tartja mások magánszféráját, akkor ők is tegyék ezt vele, vagy legalább a három lépés távolságot tartsák meg. Most viszont annyira megdöbbent a lány ittlététől, hogy nem tudja, hogyan reagáljon rá és mit csinál, mondhatjuk ez valami késleltető célú megmozdulás. Ismeri Mait, ő sem szereti az öleléshez hasonló dolgokat, most viszont elfogadja és viszonozza is.
Az üdvözlés után egy várható kérdést tesz fel, mindenki ezt csinálja az esetek 99%-ban, és még mindig kíváncsian áll a dolgok hátterében. Ahogy sejtette a lány is az otthoniaktól szeretett volna elszakadni, ahogy a srác is tette anno.
- Akkor egy cipőben evezünk én is anyámtól akartam távol lenni - mosolyodik el. Bármennyire is szomorú ebbe belegondolni, a nő nem volt vele mindig kedves, a mostani akciója pedig még jobban felbosszantotta, mint eddig bármi, amit Travis elkövetett. De könyörgöm, senki nem szeret érdekből házasodni és már elmúlt tizenhét éves, akkor ne legyünk ennyire dedósok. És a nő nem lehet kiakadva, így is egy aranyvérű lányt vett el.
A lánynak hamar feltűnt a kezében tartogatott levél, amit a kérdésre felemel, és egy pillanatra ráemeli tekintetét, de gyorsan a lányra terelődik megint.
- Csak az édesanyámnak egy levelet, hogy szálljon le az esküvő témáról - sóhajt egyet a végén. Lehet mesélte Mai-nak az egészet, lehet nem, már nem tudja kik azok a személyek, akik tudnak róla, pedig nem sok embernek említette. Ez nem olyan, amit szívesen megoszt velük, inkább magánügynek számít, azok pedig nem tartoznak akárkire.
- Te is arrafelé tartasz? Mehetnénk együtt és akkor mesélhetünk egymásnak, szerintem van mit. Mondjuk, kezdheted te - kacsint rá, miközben elindul remélve, hogy rellonos társa követi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. szeptember 14. 13:48 | Link

Travis

Travis most megmentő angyalomként érkezett. A levelet ugyan elküldtem apámnak, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy jó-e a döntés. Ha őszinte akarok lenni, apám már túl sokszor lökött el magától ahhoz, hogy valóban úgy tekintsek rá, mint egy gondoskodó szülőre és bár lehet, hogy megpróbálta újra és újra rendbe hozni, a mi kapcsolatunk csupán árnyéka volt annak, amiről régen szólt.
-Szóval te is menekülsz. –jegyeztem meg egy halvány mosollyal és az egyik lábamról áthelyeztem a másikra a testsúlyomat.
Nem igazán beszéltem senkinek sem arról, amiért eljöttem otthonról és arról sem, miért éppen ide jöttem. A nagyszüleim mérhetetlenül boldogok voltak, amiért így a szünetekben gyakrabban láthatnak, de nem ez volt a valódi oka és ezt mindenki pontosan tudta. A helyzet az, hogy apám anyu halála óta nem hajlandó betenni sem a lábát Magyarországra, így tehát itt véletlenül sem akar majd meglátogatni.
-Esküvő? –kaptam fel a fejemet a szóra és egy röpke pillanatig elgondolkozva méregettem a fiút. Én magam nem voltam esküvő párti, de ki vagyok én, hogy elítéljem mások döntését? Meglöktem a könyökömmel az övét.
Normál körülmények között kerültem mindenféle fizikai kontaktust az engem körülvevő emberekkel. Nem azért, mert féltem, hogy esetleg elkapok valamit tőlük –vagy ők tőlem-, sokkal inkább azért, mert nem tudtam elviselni egy másik ember érintését. Egyértelműen komoly gátakkal küzdöttem egészen fiatal korom óta, de erről senkinek sem kellett tudnia. Persze, a szüleim elvihettek volna pszichológushoz, aki megállapította volna, hogy antiszociális személyiségzavarral küzdök –fiatalkorban még így nevezik-, de ezt ők maguktól is pontosan tudták. Főleg Kim, a nevelőanyám, aki egyébként pszichológus.  Gondolom ezért nem kényszerítettek soha orvoshoz.
Most más volt a helyzet. Travisszel voltam annyira jóban, hogy ne irtózzak és húzódjak el tőle.
-Már elküldtem a levelemet, de szívesen visszakísérlek. –indultam meg mellette a bagolyház felé. -Mit szeretnél tudni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. november 1. 18:07 | Link

Kováts Marcell



Írtam Timinek egy levelet, de közben a baglyom lebetegedett. Nem volt különösebb baja, csupán egy kis pihenésre volt szüksége. Úgy határoztam, hogy ellátogatok a bagolyházba, hogy valamelyik madár elvigye onnan a levelemet  a címzettemnek. Felvettem fekete hosszú ujjú felsőmet, a bőrdzsekimet, hozzá sötét farmert és fekete cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Az egyik háztársam is így küldte el a levelét a családjának, úgyhogy bizakodva indultam neki utamnak, remélve, hogy valóban a segítségemre lesznek majd a baglyok. Egy hosszabb séta után odaértem a helyszínre, ami tele volt mindenféle bagollyal. Kiszemeltem az egyiket, amelyik a legszimpatikusabb volt számomra, majd elővettem a levelemet és feléje nyújtottam.
- Vidd el a címzettnek! - utasítottam kedvesen. A bagoly elvette tőlem csőrével a levelet és elrepült vele. Nagy kő esett le a szívemről, mert végre én is életjelet adhatok magamról Timinek, ha célba ér a levelem. Nagyon aranyosak voltak a madárkák, nem is volt szívem rögtön otthagyni őket, ezért megsimogattam mindet, akik a közelemben tartózkodtak. Nagyon szelídek voltak ezek a madarak, úgy tűnt, hogy még örülnek is neki, hogy valaki törődik egy kicsit velük. Egyébként is szerettem az állatokat, ezért is lettem LLG tanársegéd, amit egyáltalán nem bántam meg, mert ezek a lények álltak a legközelebb hozzám. Itt időztem egy kicsit, nagyon jól éreztem magam, miközben a baglyokkal foglalkoztam, végre ki tudtam kapcsolódni egy kicsit, amit mostanában ritkán engedhettem meg magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 1. 20:56 | Link

Alíz

Már be is esteledett. Ha a folyosókon nem világítanak a fáklyák, Marci az orra tetejét se látná. Lassú léptekkel közelít az Északi Torony irányába. Nemrég tért vissza a kastélyba, egyébiránt. Az igazgató úr értesítette szüleit a kis suhanc viselkedéséről, így hát gondviselői azonnal küldtek a gyermeküknek egy levelet, hogy szedje a sátorfáját, és uzsgyi haza. Nos, ez volt cirka 3 hónapja. Bizony ám. A vizsgaidőszak közepén neki haza kellett mennie legnagyobb bánatára. Bár most, hogy visszatért, kicsit bánja, hogy nem tette le a vizsgákat, mert nyilvánvalóan évet kell ismételnie, hát ehhez a legkevésbé sem fűlik a foga.
Ó, apropó. Hogy miért is bandukol az északi szárnyban? Tudniillik ott van a Bagolyház, Benőke lakhelye. Szülei megígértették vele, hogy mostantól kezdve hetente ír nekik egy átkozott levelet. Édesanyja azt mondta, hogy az is elég, ha csak annyit firkant a papírra: minden király, csupán adjon életjelet. Marcinak nem áll szándékában kihúzni a gyufát, különben is az elmúlt hónapokban valóban alaposan átgondolta a dolgokat, és arra jutott, hogy itt az ideje a változásnak. Nincs szüksége több büntetőmunkára, idióta csínyek végrehajtására. Inkább nekilát a tanulásnak, és utána meg majd lesz belőle valami.
Lassacskán megérkezik az említett helyszínre. Mint mindig, most is legelőször az az undorító bűz csapja meg. Megrázza a fejét, majd beljebb merészkedik, ügyelve, hogy ne lépjen semmi ürülékre.
 - Benőke, merre vagy? - keresi kedvencét nyájas hangon. Ahogy szemeivel az állat után kutat, realizálja, hogy nem egyedül van itt.
 - Óh, öhm. Hali! - köszön a szöszinek. Nem akar bunker lenni, így illik. S miután az üdvözlés megtörtént, továbbra is Benőkét keresi szemeivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 563
Összes hsz: 2289
Írta: 2016. november 1. 21:20 | Link

Marcell


A baglyok rendkívül barátságosak voltak, annak pedig külön örültem, hogy az egyikük rögtön elvitte a levelemet Timinek. Elidőztem itt egy kicsit és épp menni készültem, amikor meghallottam, hogy valaki Benőkézik. Hirtelen nem tudtam ezt mirevélni és fogalmam sem volt róla, hogy milyen Benőt keres itt valaki, hiszen egy lélekkel sem találkoztam idáig errefelé, majd egy srác alakja körvonalazódott ki a sötétségből. Mivel köszönt nekem én is viszonoztam ezt a gesztust:
- Szia!
Láttam, hogy a fiú nagyon keres valakit vagy valamit, gyanítottam, hogy még mindig a titokzatos Benőt kutatja, hiszen azon a néven szólongatott valakit.
- Szabad megtudnom, hogy ki ez a Benő? Csak nem eltévedt itt? - kérdeztem tőle kedvesen, bár tartottam tőle, hogy elküld a fenébe, mert ugye semmi közöm sem lenne hozzá, de azért mégiscsak érdekelt, mert én már csak ilyen kíváncsi típusú ember voltam.
- Ha gondolod segítek megkeresni - ajánlottam fel neki, hiszen bennem volt a segítő szándék, egyszerűen ilyen voltam és így is neveltek, úgyhogy ebben semmi kivetnivalót sem találtam. Abból indultam ki, hogy én is örültem volna, ha nekem segítenek egy ilyen helyzetben, de persze azzal is tisztában voltam, hogy nem vagyunk egyformák és így nem biztos, hogy túlzottan örülni fog a felajánlásomnak. A legjobban mégiscsak arra voltam kíváncsi, hogy ki lehet az a Benő, akit itt keres a bagolyházban ez a fiú. Nem gondoltam volna idáig, hogy a baglyokon kívül más is lehet itt, de most már biztos voltam benne, hogy okkal keresi a srác ezt a személyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 1. 22:12 | Link

Alíz

Néha azért elgondolkodik azon, hogy a manók mindenhol takarítanak-e. Mert hogy a Bagolyházat kihagyják, az hótziher. Itt mindig büdös van, de annyira, hogy majd ki szalad egy kis róka a száján. Na, az lenne még a szép látvány.
A milliónyi bagoly közül nem lenne nehéz kiszúrni Benőkét, ugyanis eléggé elüt a többitől. Kicsike, ápolatlan, csúnyácska és esetlen. Nála idétlenebb jószágot nem igen találni a Földön. Azonban úgy tűnik szereti ezt a bújócska játékot, ugyanis Marci még mindig nem találja. Azonban egy diáktársa jelenlétét észreveszi, rá is köszön. Egy lányról van szó, azonban nem fordít rá túl nagy figyelmet, hiszen Benőkét próbálja meglelni.
 - Ó, csak a nyamvadt baglyom - legyint Marci, miközben az állatka után kutat. Azért képtelenség ennyire elrejtőzni, bizonyára élvezi az a kis szerencsétlenség. Már épp felidegesítené magát, mikor a leányzó felajánlja a segítségét. Ami azt illeti, nem igazán lepi meg a dolog, valamiért ebben a kastélyban egészen rendes tanulók vannak, mindenki baromi segítőkész.
 - Azt meghálálnám - ereszt egy félmosolyt Marci, majd tovább szólongatja az átkozott madarat. - Egyébként Marci vagyok, negyedikes és eridonos - mutatkozik be. Pillanatokon belül megpillantja a dinka kis állatkát.
 - Meg vagy, te nyavalyás! - azzal a lendülettel a levelet a csőrébe helyezi, és elküldi. - Na, ezzel is megvolnánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony