Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kellemes hangulatban üldögélt a könyvtár egyik székén, fenekének egzakt pozícióját gondosan megválasztva, hogy véletlenül se nehezedjen túl nagy súly az ülőalkalmatosság egyik oldalára, nehogy esetleg felboruljon.  Orra előtt könyv hevert, melyben semmi meglepő nem volt – annál inkább figyelemreméltó volt azonban az a tény, hogy szépirodalmat olvasott, s mindezt a könyvtárban tette. Ami azt illeti, még a Levita háza táján is kevesen voltak, akik így képzelték el egy bagolyköves diák ideális szabadidejét, de hát stréberéknél ez egyáltalán nem olyan meglepő. Lábát komótosan nyugtatta a vele szemközti széken, úgysem túl valószínű, hogy valaki épp oda akar leülni.
Azért annyira példamutató diák ő sem volt, sőt, e pillanatban több szabályt is szegett meg egyszerre, persze csak diszkréten tette, nehogy feltűnő legyen. A változások – mármint a felügyelők kastélyba érkezése – óta különösen fontos volt, hogy eminens, de legalábbis mérsékelten szabálytisztelő diáknak tűnjön, ezért annyit megtett, hogy a tábla csokoládét nem az asztalra tette ki, hanem lopva a táskájába süllyesztette. Mikor bekapott egy-egy kockát, diszkréten a táskájába túrt – a kívülállónak akár úgy is tűnhetett, hogy csak zsebkendőt keres –, óvatosan letört egy darabot, majd ásítást tettetett, s szája eltakarása közben mesteri mozdulattal a szájába csempészte az édességet, s csak akkor kezdte el rágni, amikor megbizonyosodott afelől, hogy senki nem nézi. E mozdulatsor után komótosan lenyalta az ujját, majd a nadrágjába törölte, nehogy nyomot hagyjon a lapon.
Alapesetben egyáltalán nem zavarta volna a kiírás, hogy „A könyvtárban étkezni tilos!”, s ugyanez volt a helyzet a maradék háromszáz diákkal, kik a bűntudat legapróbb jele nélkül, nagy előszeretettel ignorálták a táblát nemzedékeken át. Ám most, hogy a mitugrász kémek a kastély minden zugában lesben állva vadásztak a rendzavarókra, különös óvatosságra volt szükség, lévén nem akart összetűzésbe kerülni a minisztérium alkalmazottjaival. Habár lehet, túlreagálja ezt az egészet, végtére is ilyen apróságok miatt nyilván nem vegzálnak senkit, az már teljesen abszurd lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyszerűen hihetetlen, milyen éretlenek egyesek – Árpádot főleg a viháncoló, hiperaktív kislányok irritálták, akik szemmel látható módon fittyet hánytak arra a rendelkezésre, hogy a könyvtárban csendnek kell lenni (ami egyébként ki is volt írva, bár ezek a figyelmeztetések a könyvtárban igen erősen tájékoztató jellegűek voltak). Először csak a léptekre figyelt fel, majd hátrasandított a válla felett, mivel történetesen épp egy ilyen hölgy libegett be a könyvtárba, kezében színes termosszal és egy rakás könyvvel, melyeket épp visszahozott – mint azt hallotta, késve. (Késedelmi díj, micsoda szégyen! Még szerencse, hogy neki ilyen megalázásban még sosem volt része).
Egy kósza pillantásnál többet nem is érdemelt a látvány, ezért vissza is temetkezett a könyvbe, s elmajszolta az utolsó kocka csokoládét is. Mivel egyben a fejezet végéhez is ért, nyújtózott egy kényelmeset, majd egy „mostmárigazánmegyek” sóhajtással felpillantott – ekkor látta meg az imént belépő lányt, aki épp az asztala mellett haladt el.  Hogy a következő tizedmilliszekundumokban mi történt, maga sem tudta utólag tökéletesen interpretálni: valahogy megbotolhatott a szerencsétlenje, s ugyan ő maga nem esett el, de a kezében tartott termosz ijesztően megbillent – egy szempillantás múlva pedig már az előtte heverő kötet lapjain sűrű, fekete folyadék terült szét. A kesernyés illat pedig minden kétséget eloszlatott. Kávé. Tele metilxantin-származékkal, koffeinnel.
Gondolkozni sem volt ideje, mert az ismeretlen lány már pálcát is szegezett a könyvre - bizonyára valami apró malőr jöhetett közbe, mert a következő pillanatban lángra kaptak a lapok. Megzavarodva ugrott fel ültéből, s kérdő tekintettel nézett a lányra – aki nem lehetett a helyzet magaslatán, mert hozzá fordult, hogy „csináljon vizet”.
A nyitva lévő, nagy alakú könyv nem égett túlságosan – ahelyett, hogy eláztatta volna (ezzel tökéletesen tönkretéve), lekapta a széken heverő pulóverét, majd rádobta a könyvre, hisz, mint az közismert, minden tűz elalszik, ha nem kap oxigént. Le is lohadt a pár apró láng, nem maradt utána semmi, csak a csípős füstszag és pár, a levegőben szálldogáló pernyedarab.
- Nos – mondta nyomatékosan, és az elszenesedett oldalakat tanulmányozta nagy érdeklődéssel. Azt meg sem említette már, hogy az illető könyvtári könyvet épp ő kölcsönzi, Tilda így is sikítófrászt fog kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elkerekedett szemekkel meredt a lányra, akit sosem látott, a nevét sem tudta, de aki máris ügyesen felgyújtotta ez egyik könyvét – vagyis a könyvtárét, de mivel az ő nevén volt kölcsönözve, ő felelt érte. Semmi elnézést, bocsánat vagy hasonló jelentéstartamú szó nem hagyta el az ismeretlen (mellesleg nem valami szimpatikus, sőt, egyre antipatikusabb) lány ajkát, helyette pimasz módon visszaszólt – bár Árpád alapvetően nyugodt teremtés volt, nagyon nehezen tudott önuralmat gyakorolni.
- Nem tudom, nálatok ez hogy szokás, de én esetleg elnézést kérnék, ha felgyújtottam volna egy mellettem ülő ismeretlen könyvét – nyomta meg az „esetleg” szót, s leplezetlen ellenszenvvel méregette a lányt, nem is látott még ilyet. Hirtelen egyetlen neuronja sem volt képes interpretálni az efféle viselkedést. Furcsa ez a lány. Imbecilis. Diliflepnis.
Ugyan már eddig is mérges volt, csak még jobban mérgelődött, amikor a lány továbbra sem adta a legcsekélyebb jelét annak, hogy sajnálja, amit tett, vagy egyáltalán mondott volna bármit. Nem, helyette azt kérdezte meg, hogy mit tanult, ugyan mit tanult volna? A vizsgaidőszaknak rég vége, nem tanult a szó szoros értelmében, inkább csak tanulgatott, ami teljesen más. Csak tovább tágította (amúgy sem kifejezetten csekély mértékű) elméjét egy régi szakkönyv olvasgatásával, ez nem számít a szó szoros értelmében tanulásnak (Árpád erről meglehetősen rendhagyó nézeteket vallott).
Ezúttal válaszra sem méltatta a lányt, ahogyan ő is tette az imént. Lusta mozdulattal lerántotta a ruhát a könyvről – nem lett túl nagy baja, majd ha a klubhelyiségbe ér, pár pálcaintéssel megjavítja. A könyvnek viszont – becslésre – száz oldala perzselődhetett meg enyhén, a középen lévő húsz-harminc oldal pedig gyakorlatilag szenes volt. Várakozó és sokatmondó pillantást vetett a lányra.
- Oldd meg – adta ki az ukázt. A helyzet félreérthetetlen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A Nap az év e szakaszában látszólag az Egyenlítő és a Ráktérítő közt félúton delelt, s így a beérkező fénysugarak viszonylag magas hajlásszögéből eredően egészen meleg volt az idő, meghaladta a huszonkét Celsius fokot is – hogy pontosak legyünk, hisz a tudományban a precizitás elengedhetetlen, három tized fokkal.
Árpád épp a bagolyház felé ballagott: a barátnőjének szánt levelet vitte rózsaszín borítékban, melyben biztosította a hölgyet, hogy mindaddig szeretni fogja, míg a Föld meg nem szűnik keringeni a Nap körül, azaz sok milliárd évig még. A francia lány a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke volt – az elmúlt száz évben a legkiemelkedőbb, hogy pontosak legyünk –, s egy zürichi mágiahasználati konferencián találkoztak egy éve, ahol mindketten országuk legkiválóbb máguspalántáinak egyikeként vettek részt. Kapcsolatuk ekkor kezdődött, s hamar románccá vált – bár félig volt csak románc, a másik fele tudományelméleti és mágiahasználati diskurzusok és egyéb diszciplínák körüli tudományos fejtegetésből állt. Már lassan egy éve jártak, egyszer Budapesten, egyszer Lyonban találkozva, körülbelül kéthetente látták egymást. Mivel mindketten főként könyvek társaságában töltötték szabadidejüket, s csak ritkán jutottak el az ágyig, úgy tűnt, működőképes a kapcsolatuk.
A padlón szerteszét megtalálható, szagos bélsár meglehetősen taszító látvány volt – márpedig a Bagolyházba belépő ember ezzel szembesülhetett tüstént. A fiú nem is akart sokáig maradni, hisz tisztában volt vele, hogy a bagolyfekáliából áradó szagok milyen ártalmas hatással vannak az emberi immunrendszerre, sokszor épp a székletben található baktériumok az okai egy incipiens fertőzésnek. Gyorsan le is tudta hát a dolgát: kiválasztotta az egyik iskolai gyöngybaglyot, a lábához rögzítette a pergamenborítékot, majd kitessékelte a madarat az ablakon. Mivel a fekáliabűz már-már fojtogató volt, nem is tervezett tovább maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Éppen menni akart, amikor hangokat hallott – egy pillanattal később pedig már be is lépett az ajtón az egyik ház- és évfolyamtársa, Noémi. Ritkán beszélt vele, s ennek az oka az volt, hogy… nos, finoman szólva nem az ő súlycsoportja volt a lány. Nem volt túl okos – vagyis olyan rettenetesen, elképzelhetetlenül butuska volt, hogy annak ábrázolására nem elég egy normális emberi lény szókincse. Könyvet nem nagyon láttak a kezében soha, szemfestéket és kisollót annál inkább. Miért nem megy az ilyen manikűrösnek? Köztudott volt róla, hogy jobban bánt a körömlakkal, mint a pálcájával.
- Mit stipistopizál te le? – kérdezte fintorogva. Igyekezett nem túl leereszkedő lenni, s ez általában sikerült is szokott lenni – Noémi azonban más eset volt. Kettejük intelligenciája közti különbség számszerűsítve akkora lehetett, mint az Empire State Building magassága méterben. – Mióta kell engedélyt kérnem bárkitől is, hogy elküldjek egy rózsaszín borítékot a szerelmemnek? – megnyomta az utolsó szót, nehogy félreértés essék. Arra, hogy „ki a csaj”, nem is válaszolt. Köze sem sok volt hozzá, meg aztán nemigen hitte, hogy Noémi megértené, milyen körülmények között találkoztak. Ránézésre is úgy tűnt, hogy még a zacskós leves elkészítési módját sem értené meg.
- Csodálkozom, hogy téged itt talállak – mondta hűvösen. – Azt hittem, most vannak a Glamour-napok a Westendben – szúrta be a gúnyos megjegyzést, bár nem volt biztos benne, hogy Noémi érzi majd a hangjából áradó maró gúnyt. Imbecilis arca arra engedett inferálni, hogy kommentje nem éri majd el a kívánt hatást. – Akár fel is frissíthetnéd a ruhatáradat. Vagy vehetnél valami normális fülbevalót. A hatéves unokahúgomnak van ilyen – tette hozzá, amikor a Noémi fülében fityegő tengeri csillagra bámult. Micsoda ordenáré bizsu, biztos fröccsöntött műanyag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagy nehezen kinyögött a lány egy bocsánatkérést, de látszott rajta, hogy nem szívesen tette – mindenesetre olyan hangsúllyal beszélt, mintha még sosem ejtette volna ki a száján azt az egyszerű szót, hogy elnézést. Nyilvánvalóan nem lehetett túl jól nevelt.  Egyébként is olyan furcsa volt az a lány, már külalakra is: mintha egy teljesen más univerzumból lebegett volna a Földre – szemmel láthatóan volt egy afféle… extraordinális, extraterresztriális aurája. Szép volt a lány, bája mindenképp szignifikáns volt az amolyan laikus szemlélőknek is, mint Árpád. Ezt mindaddig így is gondolta, ameddig meg nem szólalt, mert az lelombozóbb volt minden valóságnál. Bár Árpi nem szokta gyakran felkapni a vizet, most már másodszor tette meg egy negyedórán belül – a lány szemtelensége tulajdonképpen egyszerre volt felháborító és szórakoztató.
- Modern dizájnt – ismételte lassan, pedig biztos volt benne, hogy jól hallotta (nagyanyja ugyan nagyothallott, de legjobb tudomása szerint genetikailag az nem öröklődő jellemvonás), majd ujjaival végigsimított az egyik középső lapon. Szórakozottan szeméhez emelte jobbját, de úgy fordult, hogy a lány is láthassa az ujjait borító fekete koromréteget. – Mondjuk úgy, hogy szénné égett – rektifikálta a lány mondatát. Az nem hagyta annyiban a dolgot – vissza is kérdezett, hogy mit csináljon vele (gyújtsa-e fel az egészet, vagy vigye oda Tildához), de Árpád már csak egykedvűen megvonta a vállát. Nyilvánvalóan klinikai eset a lány. Vitatkozni sem érdemes az ilyenekkel, bolond mindegyik.
- Ahogy akarod – mondta hűvösen, s most először a lány arcára tévedt a pillantása. Hozzá akarta tenni, hogy: „de én nem fizetek érte”, de azon kapta magát, hogy elmerengve bámul a lány szőke tincseire, melyeken épp megcsillant a hatalmas üvegablakokon beáradó napfény. Úristen, véla ez a lány?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Talán életében most először nézett igazán Noémi szemébe. Igyekezett nem túl feltűnően fixírozni, hátha az értelem legapróbb csíráját meglátja a tekintetében, de hiába: szép, babakék íriszei mögött üres volt a pillantása, olyan üres, mint az országút.
- Értem – felelte lassan és tagoltan, hogy a félreérthetőség minden formáját elkerülje: Noémi köztudottan nem volt gyors felfogású. – Totálisan gáz lenne, ha leégnék, jézi – tette hozzá enyhe gúnnyal, habár Noémi biztos nem jönne rá, hogy csak őt parodizálja. Bár azért lehet, hogy hamar gyanút fogna, elvégre ez a stílus enyhén szólva nem vall rá.
- Hogy is gondoltam, hogy egy mugli bevásárlóközpontba betennéd az agyonpedikűrözött kis lábad. Biztos gáz lehet egy aluljáróban mutatkozni olyanokkal, akik nem a legújabb divatlap alapján állították össze a gardróbjukat – tette hozzá, s kifejezetten mély ellenszenvvel fürkészte a lányt, akit amúgy sem kedvelt soha különösebben. Ő mindig a Westendbe járt vásárolni – de belegondolni is szörnyű, hogyan reagálna a lány, ha egy olyan snassz tömegboltba kellene belépnie, mint a „céundá.” Lehet, nem is hallott még olyanról, hogy konfekcióruha.
Ahhoz képest, milyen butuska volt a lány, egész ütős beszólást sikerült összeraknia (bár biztos gondolkodott előtte eleget) – megvető hangsúllyal közölte Árpáddal, hogy maradjon a könyveinél, ha már a divathoz nem ért. Nos, valóban nem értett hozzá túlságosan – ugyan nem öltözködött rosszul, de Noémi valószínűleg ötven méterről felismert bármilyen márkajelzést. Ezzel senki nem tud konkurálni.
- Te is azoknál maradhatnál néha… Már ha van időd okosodni két sminkelés között – szólt vissza, bár majdnem teljesen mindegy volt már, mit mond. Noémi szívébe tökéletlen, kócos hajvégekkel és tavalyelőtti farmerrel még senki nem lopta be magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ami történt, minden emberi értelmezés szerint az elképzelhetetlenség határát súrolta – az, hogy Noémi még annyit sem vesz észre, hogy gúnyolódik vele, szinte sokként érte. Olyannyira így gondolta, hogy meg kellett kapaszkodnia a legközelebbi ülőrúdban – elkerekedett szemekkel meredt Noémire, aki nyilván a kognitív kompetenciák komplex hiányában szenvedett. Csakugyan ennyire ostoba volna? Lehetetlen! Már nevetni sem volt kedve, sőt, sírhatnékja támadt a gondolatra, hogy Noémi intelligenciahányadosa feltehetően az övének a négyzetgyökét súrolhatja. Hogy lehet egyáltalán levitás?
Az, hogy Noémi az olvasásra vonatkozó megjegyzését sem értette meg nyilvánvalóan, még egy ok volt a szomorúságra. Sóhajtott. Reménytelen.
- Hát igen – bólogatott nagy egyetértésben, de mosolytalan arccal. – Nyilván temérdek időt emészt fel, hogy valaki ennyire szép és okos is lehessen – tette hozzá bujkáló mosollyal. Ugyan összetett mondat volt, mégis remélte, hogy ezúttal nem okoz gondot a lánynak a burkolt információ interpretálása (azért nem reménykedett túlságosan).
A barátnőjére vonatkozó megjegyzésen szintén csak elmosolyodott, nem is kommentálta. Szegény Noémi, csillogó rúzsok, márkajelzések és szemhéjfestékek rózsaszín álomvilágában él, de saját magát sem veszi észre. Voltaképpen mindegy is, legalább boldog – ez már legalább valami.
- Hogyan kerültél a Levitába? – kérdezte meg az egyetlen dolgot, ami tényleg érdekelte Noémivel kapcsolatban. Gyorsan kiegészítette, meg ne sértődjön a lány. – Már csak azért, mert botrányos, egyeseknek milyen pocsék ruhaérzékük van a szfinxek házában – korrigált, bár valószínűleg feleslegesen tette. Úgysem jön rá, hogy kérdése voltaképpen ennyit jelent: „hogy lehetsz itt ennyi ésszel?”, nem jön ez rá semmire. Aztán eszébe jutott, hogy ő is születhetett volna ilyennek, s szánakozásába mély empátia vegyült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tompos Csegét nagyjából akkor láthatta utoljára, amikor tizenkét éves lehetett. Ennek legszerényebb számítások szerint is már legalább hat éve, azóta pedig eszébe sem jutott a kvibli. Kapcsolatuk annak idején még barátinak sem volt kifejezetten nevezhető: ő korrepetitor volt, Csege meg csak egy diákja, egy a sok közül, mert akkoriban onnan szerezte a bevételét, hogy szabadidejében matematika és fizika korrepetálást tartott. A viszonylag lukratív biznisz nem tartott két évnél tovább, mert utána már nem szorult rá a korrepetitorkodásra: a különféle tudományos támogatások, MTA-ösztöndíjak, doktoranduszi juttatások révén bőven volt pénze, bár úgysem volt mire költenie.
Két napja jutott először eszébe, hogy Csege egyáltalán a világon van még, bár akkor sem saját magától. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott rá az értesítés, hogy a fiú (vagyis most már biztosan felnőtt férfi, akkor lehetett tizenhat-tizennyolc éves, amikor utoljára látta) látni szeretné. Csege levele teljesen meglepő és érthetetlen volt (tehát ezen aspektusból mégsem volt olyan, mint a villám, melynek keletkezését rég tisztázta a kontemporális légkörfizika). Csak azért ment bele a találkozóba, mert úgyis a faluba készült, hogy együtt fogyasszon el egy korsó vajsört kis levitás pajtásai hálás társaságában. Az órájára sandított – mindjárt tizenegy. Lassan ide kell érnie Csegének – elmélkedett magában a Fő utcza aszfaltos bitumenjének egy padján, bár jól emlékezett arra, hogy az órára is mindig akkor esett be a fiú, amikor úri kedve támadt rá, Árpád viszont nem állhatta a késést. Bizonyára mindjárt be is fut, bár evidens, hogy számos faktor befolyásolhatja a megérkezés egzakt időpontját, amennyiben a kurrens széláramlatok kiváltotta közegellenállás lelassítja, még percekig is eltarthat, míg ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nem nevetett már, nem is gúnyolódott tovább: teljesen elöntötte az őszinte szánalom érzése. Úgy nézett Noémire, mintha nem is a csoporttársa lenne a lány, hanem a fejlődésben alaposan visszamaradt kishúga – intelligenciája mindenesetre egy alsós diákéval vetekedett, s amúgy sem sok aspektusban múlt felül egy hétéves gyereket. A meglepő, az igazán meglepő nem az volt, hogy a lány nem okos – ilyenek természetesen vannak, még ha nem is a Köröndi családban, amely hat nemzedék óta csak egyetemi professzorokkal és egyéb entellektüellekkel büszkélkedhetett. A döbbenetes az volt, hogy a lány észre sem vette, fel sem merült benne, hogy – finoman szólva – imbecilis.
- Hát persze, Noémi – sóhajtott. – Milyen buta is vagyok, hogy egyáltalán a gondolat szikrája felmerülhetett bennem, hogy ilyen tökéletes külső fenntartása mellett még tanulni is marad időd – tette hozzá, habár ez a mondat olyan hosszúra sikerült, hogy biztos volt benne: még egyszer el kell majd ismételnie.
- Bevallom, jobban érdekelnek a tanulmányaim, mint a tükörképem – mosolyodott el, majd még egyszer végigsiklott a pillantása Noémin – akiről lerítt, hogy róla ugyan nem mondható el mindez. Már a külseje alapján le lehetett szűrni, hogy a francia manikűrjén kívül nem sok dolog érdekli, s amint megszólalt, ez teljesen evidenssé vált.
Mikor megkérdezte, hogyan lett levitás a lány, érdemi válaszra számított: például arra, hogy térden állva könyörgött a süvegnek, hogy ide ossza be. Természetesen ilyesmi válasz nem érkezett, mindössze annyit közölt a lány, hogy ide akart kerülni, s így is történt. Mintha ez így működne.
- Értem – mondta Árpád némi csodálkozással a hangjában, pedig kivételesen nem értette, de nem akarta feszegetni a témát, nehogy zavarba jöjjön a lány. Ő legalábbis biztosan elvörösödne egy ilyen kommentár hallatán, de hát Noémi nyilván azt sem realizálta, mire célzott. Mindegy.
Mindenesetre arra a megjegyzésre, hogy a levitásoknak pocsék a ruhaérzékük, a kelleténél lelkesebben reagált a lány, jelezve ezzel, az élet milyen szegmensei érdeklik igazán (nem mintha eddig misztérium lett volna).
- Totál ciki, miben járnak egyesek. De már az iskolai talár is… Borzasztó gáz a 70 százalék poliészter, 20 százalék pamut, 10 százalék akriltartalmú szövet. Tiszta szintetikus az egész… Jobb iskolákban kasmírtalárt adnak – mesélte megjátszott lelkesedéssel, bár érezte, hogy ez már végképp sok lesz. A „poliészter”, az „akril”, s pláne a „szintetikus” egészen biztos, hogy nem szerepeltek Noémi szótárában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az elkövetkező negyedóra nagyjából eseménytelenül telt, Árpád egykedvűen üldögélt a padon, s – könyve nem lévén – az eget nézegette (közben persze javában gondolkodott azon, hogy a légköri szóródáson kívül milyen faktorok játszanak szignifikáns szerepet az atmoszféra kék színének kialakításában). Hanem milyen megbízhatatlan egy suhanc ez a Csege – már a neve is milyen furcsa, egyáltalán benne van az utónévkönyvben az a szó, hogy Csege? –, idecitálja nagy könyörögve, nagy lelkesedéssel, aztán késik – már lassan negyedórája. Már éppen elhatározta, hogy elege volt, visszamegy az iskolába, s elhatározását a következő minutumban tett követte – volna.
Hogy pontosan mi történt, nehéz volt hamar interpretálnia: annyit mindenesetre érzett, hogy Csege megérkezett, mert hirtelen egy szoros kar fogságában találta magát, s göndör hajába ugyanabban a pillanatban legalább negyvenezer konfetti vegyült, élmény lesz kiszedegetni őket. Annyira megdöbbent ezen, hogy hirtelen szóhoz sem jutott – de pár másodpercnyi sokk után visszatért a hangja. Kihámozta magát Csege öleléséből, s értetlen-ijedt pillantással mérte végig (pár lépést azért hátrált előtte), úristen, mit akar tőle ez a hülye? Jobbjával a biztonság kedvéért kitapintotta pálcáját a zsebében – elő azért nem vette, mert félt, hogy Csege ellenséges gesztusként interpretálná a mozdulatot –, míg baljával a hajába túrt, hogy a konfettiket sikerüljön még jobban eloszlatnia. Majd megmossa, ilyen fogadtatás után amúgy sem hitte, hogy sokáig Csege társaságában akar maradni.
- Nos… én is örülök a találkozásnak – mondta némileg hűvösen. Kezet nem nyújtott, biztonságosabbnak érezte, ha az a pálcájához közel marad, s a három lépés távolságot sem akaródzott leküzdenie egy ilyen bizarr intermezzo után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hosszasan fürkészte a lány arcát, olajozottan működő agytekervényei folyamatosan gondolkodtak. Nem volt róla meggyőződve, hogy a lány viselkedése csak egy újabb eklatáns példája a juvenilis szemtelenségnek, vagy viccel-e. Arckifejezés nélküli, unott stílusa mindenesetre nem volt túl bizalomgerjesztő: a lány lazán, fesztelenül viselkedett, s szemmel láthatólag egyáltalán nem érdekelte, hogy felgyújtott egy könyvet. Kelletlensége és fölényes hanghordozása sem tették kifejezetten szimpatikussá Árpád szemében (a bal mínusz 0,25-ös).
Szemmel láthatóan amúgy sem sok minden érdekelhette a lányt: a „mindegy” válaszra már át is nyúlt az asztal felett, megragadta a vastag kötetet, melyben képletek, axiómák és egyéb (Árpád számára) nyalánkságok tízezrei sorakoztak a megsárgult pergamenlapokon. A legcsekélyebb teketória nélkül visszatette a polcra, szélesen elmosolyodott, majd hasonló arckifejezéssel biztosította Árpit, hogy felesleges aggódni, több új kiadása is van már ennek a könyvnek. A többi merő hadoválás volt.
- Kedves tőled, hogy így gondolsz rám. Nagyon nagylelkű és jóindulatú lány vagy, ahogy látom – Árpád kényszeredetten elmosolyodott, bár a helyzet nem volt éppen megmosolyogtató. A szeme sarkából észrevétlenül végigmérte a lányt, akinek a nevét sem tudta, és meg kellett állapítania, hogy kifejezetten tetszik neki, bár keresve sem találhatott volna ennyire különböző karaktert. De ugye, az ellentétek vonzzák egymást, mint a mágnesek. Tulajdonképpen fizika ez is.
- Neked sem ártana egy kis napfény. Nem csak a fehérség miatt, de a D-vitamin miatt is, ami az ultraibolya-sugárzás hatására képződik. Az itteni étrend alacsony kalciferoltartalma miatt kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű D-vitamin bevitele a szervezetedbe – okoskodott egy keveset. Hát igen. Ilyen egy igazi szerelmi vallomás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sietett.
Mindkét keze tele volt mindenféle papírossal, egyik akta és irat fontosabb volt a másiknál. A doktori habilitációs tervezetén egész éjjel dolgozott, ezt le kellett még pecsételtetnie az MTA körbélyegzőjével, hogy hivatalosan is az ELTE dékánjának beadhassa. Igen ám, de a bélyegzőhöz még tudniillik kellett egy igazolást is mellékelnie az eddigi felhasznált féléveiről, ám már az igazolást sem lehetett közvetlenül beadnia, ahhoz ugyanis szükséges az egyik tanulmányi ügyintéző aláírása. A papírt aláíratni szigorúan csak munkaidőben lehet, így Árpi egy két tanúval hitelesített meghatalmazást is mellékelt, hogy a bürokrácia fellegvárainak ajtain át megszerezze az áhított bélyegzőt s így az egyetemi habilitációs bizottság felé hivatalosan is beadhassa habilitációs tervét.
Mellesleg kellemes idő volt, házilag kialakított barométere – némi nemesfémet kellett vételeznie hozzá, de egyébként igazán mívesre sikerült – még a légkörnyomást is pontosan jelezte, s attól eltekintve, hogy a légköri humiditás majdnem másfélszeresen haladta meg az elmúlt évtizedek hasonló időben mért humiditásértékeinek mediánját, nem volt semmi rendkívüli. Pár felhő is beárnyékolta az eget – Árpi csak futó pillantást vetett rájuk, hogy megállapítsa, zömében cumulonimbusok. Ez már eleve vihart predesztinált, így Árpi begyorsított, hogy hamar elérje a postát.
Gyorsan, figyelmetlenül sétált. Először a csaholást hallotta meg, majd pár másodperccel később már egy szőrös, élénk kutya rángatta a lábszárát. Canis lupus familiaris, figyelemreméltóan aranyos példány. Egy kézbe fogta az iratokat, másik kezével pedig megszabadította térdeit a kutyától, majd a gazdát kereste tekintetével.
- Igazán kedves jószág, ránézésre keveréknek tűnik, de a felmenői között valószínűsíthető, hogy labradorok is vannak. A jellegzetes állkapocs a labrador sajátja, ráadásul domináns öröklődő tulajdonság, hasonlót vélek felfedezni Ribizli esetében – közölte az első pillantás eredményét. – Mindenképp aggasztó azonban a kissé bozontos szőrzet. Bár szeles az idő, a diszpláziás panaszok első szimptómája lehet a rendezetlen szőr. Ha a probléma sokáig fennáll, érdemes megvizsgáltatnia egy szakértővel – mosolyodott el, majd a gazda felé fordult. Igaz, csak azért, mert a posta is arrafelé volt. Az alak halványan ismerősnek tűnt - nem a 2015-ös Nemzetközi Fúziófizikai Csúcstalálkozó magyar delegációjában találkoztak? Nem emlékezett, Árpinak gyenge volt az arcmemóriája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unalmas, szürke hétköznap volt, olyan, amikor még az Árpi-félék sem magolnak semmit, hanem csak heverésznek egész nap a kanapén. Árpi ugyan nem süllyedt ide - hároméves kora óta nem telt el nap tanulás nélkül -, de a könyvtár helyett a tanulószobában üldögélt, vaskos lexikon helyett pedig egy újságot lapozgatott.
Az eső halkan kopogott az ablakon. Árpi lassan kortyolt egyet a kávéból, majd merengve kibámult az ablaküvegen, le a víztől csillogó tájra. Sokáig nem izgatta a látvány, pillantása hamar visszavándorolt az újságra.
Előtte az asztalon a Főzettani értekezések múlt havi száma hevert – ezt már mintegy szórakozásként forgatta (bár a környezetének, ami azt illeti, igencsak más fogalomképe volt a szórakozásról). Fáradt volt, de minden dolgozatát sikerült befejeznie (ez mondjuk nem volt meglepő, hiszen mégiscsak Dr. Köröndi Árpádról beszélünk, aki id. dr. prof. habil. Köröndi Árpád PhD elméleti részecskefizikus, egyetemi kutatótanár és Dr. prof. habil. Köröndi Árpádné DSc. kitüntetett szívsebész, egyetemi kutatótanár (mindketten a természettudományok, ill. az orvostudomány arany fokozatú kandidátusai, az MTA rendes tagjai) gyermeke. Laposakat pislogott, legszívesebben aludt volna egyet. A gondolkodás lefárasztja az agysejteket, így Árpi viszonylag sokat aludt (hogy aztán újult erővel térjen vissza a kockasága).
Azt, hogy Adrian mellette állt, csak akkor vette észre, amikor már megszólította. Elmotyogott egy sziát.
- Voltam jobban – ásított egyet a hogylétét firtató kérdésre, majd becsukta az előtte fekvő újságot (ritkán tett ilyet). – Hát veled mi újság? – kérdezte tompán, majd ivott még egy kortyot. Kellett a koffeinforrás, Árpi úgyis ritkán jutott metilxantinhoz. Ha mégis, agyi teljesítményét nem nagyon fokozta (igaz, ezt nehéz is lett volna tovább fokozni), de az ízét szerette.