Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=580169#post580169][b]Ardai Kolos - 2016.03.29. 17:33[/b][/url]

Érezte ő korábban is, hogy ez a hely tetszeni fog neki. Sok új ember, akiket meg lehet ismerni, és még annál is több lehetőség. Arra viszont nem számított, hogy egy titkos hódolója is lesz. Hisz még alig rendezkedett be az alagsorba, máris egy levélke várta az ágyán. Egy titkos randevú a bagolyházban.
Pont olyan volt, mint azokban a történetekben, amiket nagyapja mesélt. Így kiválasztotta legjobb ruháját, magára húzta bőrdzsekijét, belőtte a haját és nekiindult a kastélynak.
Nem kevés időbe telt, mire eltalált az alagsorból egészen a Bagolyházig. De legalább jobban megismerte a helyet. Korán érkezett, de egy rajongó ezt megérdemli.
Nem is tudott volna elképzelni ennél romantikusabb helyet. Fent a magasban, ahol csak a baglyok járnak. Még tökéletesebb lett volna, ha a naplemente világította volna meg a hátteret, ők pedig a gyönyörű táj előtt egymásba gabalyodva töltenek el pár feledhetetlen pillanatot.
Már csak az a kérdés, hogy ez a rajongó honnan is ismeri őt. Igaz, hogy járt egy párszor a kastély falain belül, de sosem volt elég ideje ahhoz, hogy jobban elbeszélgethessen másokkal. Persze attól még lehet ez egy plátói szerelem is...
Amíg várt, egyik régi szerelmes rockballadát dúdolt, és fel alá járkált a kilátást vizslatva. Gyakran pislogott azonban a bejárat felé is várva az érkezőt, de nem lett volna elég férfias, ha folyamatosan azt lesné, mikor érkezik végre meg a levél írója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=580335#post580335][b]Ardai Kolos - 2016.03.29. 20:36[/b][/url]

Az egyik hátrapillantása során észrevette, ahogyan megmozdult a kilincs, mire azonnal az ablak felé kapta a fejét. Nehogy már rajtakapják, amint folyamatosan az ajtót lesi! Hallotta a finom léptek koppanását a padlón, így kényszerítenie kellett magát, hogy a horizontra fókuszáljon és ne lessen hátra az érkezőre. Aztán a baglyok huhogása mellett egy kellemes, női hang ejtette ki a nevét, mire végre megfordulhatott.
Arcán széles vigyorral nézett az érkező lányra. Nagyon előnyös ruha volt rajta, pont ott emelt ki, ahol kellett, bár őszintén, a lánynak olyan alakja volt, hogy ott bizony nem kellett volna semmit eltakarnia. Az arca pedig... olyan ismerős volt. Igen, határozottan mondhatta, találkoztak már, de nem volt benne biztos, hogy hol és mikor. Ő is biztosan ismeri Kolost, látni abból, ahogy ránéz.
- Szia! - köszöntötte továbbra is mosolyogva. Érezte, hogy ez egy meghitt pillanat, egy nagyon fontos pillanat, amit nem kellene elszúrnia. Persze abban már kevésbé volt biztos, miért is. Talán, hogy személyesen találkozhatott a lány vele... - Nem gondoltam volna, hogy te írtad a levelet...
Ez egy jó kezdés volt, az hétszentség. A beszélgetésből úgyis rá fog jönni, hogyan is hívják a lányt. Azzal pedig nincs gond, hogy ne emlékezne rá. Ismeri, ezt tudta, csak azt nem, honnan is. De annyi emberrel találkozott már életében, nem ismerhet fel mindenkit! A lánynak amúgy is megtiszteltetve kellene éreznie magát, hogy tisztában van azzal, hogy már találkoztak korábban.
- Honnan tudtad, hogy itt tanulok? Csak nemrég érkeztem. - Tény, hogy a napokban inkább arra koncentrált, kiismerje magát a helyen, és megismerje a közvetlen közelében élőket. Még Tányával is ritkán találkozott, pláne, hogy a mesterképzésesek más elbánásban részesültek.
Félszegen beletúrt a hajába és közelebb lépett a lányhoz. Kissé fölé magasodott, de még nem ment olyan közel, hogy ez kényelmetlenné váljon az érkezőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=582612#post582612][b]Ardai Kolos - 2016.04.02. 22:47[/b][/url]

A lány számonkérő kérdése váratlanul érte. Nem, egyelőre semmit nem nézett volna ki belőle, hisz még rá kell jönnie, ki is ő valójában. Bár első ránézésre el tudta képzelni, hogy ha kell, a lány kézbe veszi a dolgokat és intézkedik. Valahogy érezhető a kisugárzásából.
Végül nem válaszolt a kérdésre, inkább csak megvonta a vállát. Nem akarta rossz irányba terelni a beszélgetést. Mikor vendége a falnak vetette hátát, ő is mellé lépett, és hasonló pózt vett fel. Egyik talpát a falnak támasztotta, kezei lazán lógtak maga mellett. Közben pedig egyre jobban mosolygott.
- Jól tetted. Örülök, hogy találkozni akartál, bár őszintén szólva, alá is írhattad volna a levelet. - Talán ezzel az utalással sikerül olyan választ kihúznia a lányból, amivel elárulja kilétét. Nem ártana legalább a nevét megtudni.
A következő kérdés azonban az arcára fagyasztotta a mosolyt. Fejét is az érkező lány felé kapta, és nagyra nyílt szemekkel meredt rá. De csak egy pillanatig. A mozdulatsor folytatásaként úgy csinált, mintha a távolabb repkedő baglyokra figyelt volna csak fel.
Honnan a fenéből tudja, hogy letelepedtek? Hisz még nincs egy hónapja sem, hogy a szülei lakókocsistól a nagyszülei udvarán húzzák meg magukat.
- Családi dolgok, tudod, hogy van ez... - mosolygott végül a lányra. Nagyapja betegségéről csak nem tud a lány! Pláne,, hogy senki orrára nem köti a tényt. De legalább már kiderült, hogy nem az iskolából ismerik egymást. Ez egy régebbi történet lesz.
- Szóval a kezdetek óta ide jársz? Azért nem találkoztunk egy jó ideje? - Ezzel a kérdéssel nem lőhetett nagyon mellé, és talán ki tud húzni valamit belőle. Plusz jelezte, hogy a családi háttérről csupán ennyit kívánt megosztani vele. Hacsak nem ismeri már azt is, milyen alsógatyát vett fel aznap reggel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=586627#post586627][b]Ardai Kolos - 2016.04.14. 10:50[/b][/url]

Szép kitérő választ kapott a lánytól, de a fenébe is, hát honnan tudná ő a nevét? Persze, azt várja, hogy Kolos mondja ki... Áh, nők. Talán Zsófia. Nem, inkább valami virágnév illene hozzá, mondjuk Jázmin. Vagy valami hasonló.
De legalább nem volt nagy gond, a lány továbbra is mosolygott, Kolos arcáról meg a kis közjáték kivétel nem lehetett volna levakarni a vigyort. Hallgatta a lány csiripelő hangját, és közben legeltette a szemét rajta, már amennyire persze még a jó ízlés határa ért.
- Átkok, mi? - nevetett fel, hisz a szülei az átkok fölött többnyire átsiklottak. Csak a legszükségesebbeket tanították meg nekik, hogy ne kelljen a vizsgán megbukniuk. - Akkor a végén még hozzád járok korrepetálásra - kacsintott a lányra.
Aztán az ismeretlen ismerős újabb kényelmetlen kérdést tett fel. Persze csak úgy mellékesen. Komolyan, mintha - csak úgy mellékesen - direkt ilyen helyzetekbe akarná hozni őt!  
- Mit számít, mikor találkoztunk utoljára? - kezdte kissé türelmét veszteni Kolos. - Az a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? Ennyi idő után ismét együtt.
Kissé közelebb húzódott a lányhoz, hátha ezzel elterelheti a figyelmét a múltról, ahol... ki tudja már, mi történt akkor. A lényeg, hogy ne beszéljenek róla többet. Megfogta vendége karját, és finoman kissé az ablakhoz irányította, hogy megmutassa neki a látványt. Valljuk be, nem rossz ilyen magasan a torony tetejéről szemlélni a világot.
- Mintha a lábunk előtt heverne a világ, nem? - tette fel halkan a kérdést közvetlenül a lány mögött állva, szinte a fülébe súgva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=593621#post593621][b]Ardai Kolos - 2016.05.13. 21:40[/b][/url]

Kolos egy újabb vigyorral nyugtázta a lány beleegyezését a tanításba. Tényleg nem ártana neki egy kis gyakorlás, az átkozásban valahogyan nem jár az élen. Ráadásul ilyen kellemes társasággal biztosan jobban telne a tanulással töltött idő. Csak ne kérdezne ilyen sokat!
Kész szerencse, hogy a helyszín- és témaváltására nem ellenkezett. Kolos itt inkább érezte magát nyeregben. Ez általában be szokott válni. Sőt, eddig minden egyes alkalommal elérte a célját, és bizony még nem volt panasz rá. Kezdetben pedig úgy tűnt, az ismeretlennek sem kellemetlen a látvány és az érintése.
Aztán a lány ránézett, és Kolosnak egy pillanatra el is ment a kedve a nap további részétől. Bár nem igazán tudta megmagyarázni az okát. Egyszerűen csak olyan kellemetlen érzés fogta el. De aztán az ismeretlen a háta mögé lépett, és végigsimított a hátán, ami gyorsan elaltatta rossz előérzetét, és egy századmásodpercre be is csukta a szemét. Már éppen hátrafordult volna, mikor a lány feje megállította a mozdulatban. Egészen felért a válláig, onnan tette fel a kérdését, és a hangsúlytól kissé megborzongott.
Ez a kérdés valahogy nagyon messze állt az előbbi csicsergéstől, és a fiúban kezdett egyre jobban tudatosulni, hogy bizony ez a találka nem éppen úgy fog lezajlani, ahogyan ő gondolta. Azonban ahelyett, hogy végiggondolta volna a helyzetet, és azt válaszolta volna, amit a lány hallani akart, automatikusan és bizony nem kevés ingerültséggel megtoldva fordult szembe a lánnyal. Ezzel a húzásával persze rögtön az ismeretlen lány kezébe került a pálcája, amit - őszintén szólva - el is felejtett. Lépéshátrányban volt, de ez még inkább táplálta hirtelen haragját.
- Mi a fenét számít, hogy emlékszem-e vagy nem?! Tudod te mennyi emberrel találkoztam már életemben? - Igazából ekkor már fel sem merült benne, hogy megerőltesse memóriáját és kissé elgondolkodjon a múlton. Persze, ismerős voltak a számára a vonások, de ennél többet ne is várjon ez a nőszemély. - Azt hiszed, listát vezetek mindenkiről, akivel valaha is találkoztam?
Fújtatott néhányat, majd egy fokkal nyugodtan hangnemben folytatta.
- Kérem vissza a pálcám - nyújtotta előre kezét. Nem fogja megátkozni, hisz ez egy iskola, nemdebár?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=593701#post593701][b]Ardai Kolos - 2016.05.14. 12:48[/b][/url]

Égette a tenyérnyom, amit a lány hagyott rajta, és egy ideig nem is értette, ahogyan az ismeretlen beszélt. Annyira ledöbbent a heves reakciótól, hogy nemhogy megszólalni nem tudott, de még csak a másik mondandójára sem tudott koncentrálni. Csak fokozatosan tisztult ki hallójárata a visszhangzó csattanástól.
Egy pillanat erejéig még rosszul is érezte magát. Mintha tényleg az ő hibája lett volna a múltban történt eset. Aztán rájött, hogy ez bizony hülyeség. Ezzel pedig a lánynak is tisztában kellett lennie!
- Folyamatosan utaztunk! - tárta szét a karját. - Három hétnél tovább egy helyen sem maradtunk, ezt te is tudhatod! - Folytatta volna még a sort, de aztán a lány ismét megszólalt, és be kellett ismernie, hogy ez viszont tényleg egy övön aluli ütés volt a részéről. Egy hello nélkül elmenni azért tényleg nem szép dolog. De az isten áldja meg, hány évesek voltak? Tizenegy? Tizenkettő? A fene tudja, mikor volt már!
Nem is akart emlékezni rá. Mégis beugrottak neki pillanatok, emléktöredékek. Az érsekkert Egerben. A kis híd a folyónál este, mikor csak ketten voltak. A lány is máshogy nézett akkor még ki. Sokkal hosszabb volt a haja, és valahogy mintha magasabb is lett volna akkor. Létezik, hogy megállt volna a növekedésben?
Nem sokáig hagyta töprengeni a múlton, már emelte is a saját pálcáját Kolos felé, mire a fiú automatikusan mozdult meg. Talán ha időben kinyújtja a kezét, még talán el is vehette volna azt a nyamvadt fadarabot, vagy legalább az átok nem őt érintette volna, hanem az egyik fent repkedő baglyot. De persze nem volt ilyen szerencséje. Ráadásul a hirtelen mozdulat miatt szépen orra is bukott, egyenesen bele az eddig kerülgetett madárürülékbe. El sem tudta képzelni, hogyan találta egy órával ezelőtt ezt a bűzös és undorító helyet romantikusnak.
- Hé, nehogy itt merj hagyni, hallod?! - kiáltotta el magát nem kevés dühvel a hangjában. Aztán ez a kis csitri még egy csókot is dobott neki az ajtóból. És akkor, mint deült égből villámcsapás, Kolosnak beugrott az a név, amit úgy akart hallani a lány. Lanetta. Igen, Lanetta az.
Hallotta a zár kattanását, majd még egyszer, ahogyan duplán forgatta el a kulcsot a reteszben.
- Lanetta, ha itt hagysz... - de már hallotta a távolodó lépteket. - Lanetta! LANETTA!
A cipője kopogása azonban elhalt, és már csak a baglyok huhogtak neki, nagy szemeket meresztve az ürülékükben fetrengő fiúra. Szép estének nézett elébe...