36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. március 29. 17:33 | Link



Érezte ő korábban is, hogy ez a hely tetszeni fog neki. Sok új ember, akiket meg lehet ismerni, és még annál is több lehetőség. Arra viszont nem számított, hogy egy titkos hódolója is lesz. Hisz még alig rendezkedett be az alagsorba, máris egy levélke várta az ágyán. Egy titkos randevú a bagolyházban.
Pont olyan volt, mint azokban a történetekben, amiket nagyapja mesélt. Így kiválasztotta legjobb ruháját, magára húzta bőrdzsekijét, belőtte a haját és nekiindult a kastélynak.
Nem kevés időbe telt, mire eltalált az alagsorból egészen a Bagolyházig. De legalább jobban megismerte a helyet. Korán érkezett, de egy rajongó ezt megérdemli.
Nem is tudott volna elképzelni ennél romantikusabb helyet. Fent a magasban, ahol csak a baglyok járnak. Még tökéletesebb lett volna, ha a naplemente világította volna meg a hátteret, ők pedig a gyönyörű táj előtt egymásba gabalyodva töltenek el pár feledhetetlen pillanatot.
Már csak az a kérdés, hogy ez a rajongó honnan is ismeri őt. Igaz, hogy járt egy párszor a kastély falain belül, de sosem volt elég ideje ahhoz, hogy jobban elbeszélgethessen másokkal. Persze attól még lehet ez egy plátói szerelem is...
Amíg várt, egyik régi szerelmes rockballadát dúdolt, és fel alá járkált a kilátást vizslatva. Gyakran pislogott azonban a bejárat felé is várva az érkezőt, de nem lett volna elég férfias, ha folyamatosan azt lesné, mikor érkezik végre meg a levél írója.
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 29. 19:13 | Link


Lanetta nem bosszúálló típus, legalábbis általában nem szokott csinálni hasonló, buta és végtelenül gyerekes megvicceléseket egyik társával sem, akiket nem szívlelt igazán, de Kolos más volt. Ő mindezt úgy ahogy van megérdemelte. Sőt többet is, de azért már őt is büntették volna.
Alapjáraton nem a fiú foglalkoztatta mostanság, az igazat megvallva, nem is igazán emlékezett arra, hogy mikor gondolt utoljára a másikra, azokon az érdekes napokon kívül, de amikor a kastélyban meglátta, azonnal tudta, hogy ezt az esélyt nem szabad kihagynia. Csak egy utolsó búcsú lesz, semmi több. A levél megírása nem volt olyan nehéz feladat, csupán sok nyálas szó összekapcsolására és egyik szobatársnője túl édes parfümére volt szüksége, becsempészni viszont annál bonyolultabb dolognak minősült, pláne, hogy azok az idióta felügyelők is megszállták az iskolát.
Nem sietett igazán a "randijára", komótosan kibontotta kósza tincseit és laza kontyban a feje tetejére tűzte néhány szebb díszcsattal.  Arcát sem felejtette el, vékony tusvonal került szeme felső részére és parányi feketeség pillái hegyére. A ruha kiválasztása viszont hatalmas kihívást jelentett számára, ahogy ott állt szekrénye előtt azon morfondírozva, hogy igazából egyetlen egy használható gönc sincs abban az átkozott tárolóban és hamarosan el kell majd rángatnia valakit, ha nem kíván továbbra is rongyokban leróni nem hivatalos köreit. Végül talált magának egy szebb darabot, melyet fel tudott rángatni magára, és mely véletlen kiemelte alakja szépségeit. Elégedett volt, bár azt is be kellett vallania magának, hogy egy kicsit izgul is a terv kapcsán. Vajon emlékezni fog rá még egyáltalán a fiú? Ha nem, annál többet fog kapni most a kedves úriember, csakhogy biztos legyen abban a lány, hogy egy jó időre belevéste magát a társa fejébe.
A bagolyház ajtaja előtt megállt és hatalmas levegőt véve leellenőrizte, hogy nála van-e pálcája. Ami azt illette, akár akkor is el tudta volna csavarni a kulcsot a zárban és fütyörészve tovább állni, de egyrészt nem tudta, hogy Kolos megérkezett-e, másrészt már megszületett egy remek ötlet a fejében, melyet nem szeretett volna semmibe venni, így hát a kilincs után nyúlt és szó szerint belibbent a nyíláson, direkt figyelve csípője mozgására. A fiú már ott volt, a játék elkezdődött.
- Szia Kolos - köszöntötte egy nem épp őszinte, de ugyanolyan elragadó mosoly kíséretében.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. március 29. 20:36 | Link



Az egyik hátrapillantása során észrevette, ahogyan megmozdult a kilincs, mire azonnal az ablak felé kapta a fejét. Nehogy már rajtakapják, amint folyamatosan az ajtót lesi! Hallotta a finom léptek koppanását a padlón, így kényszerítenie kellett magát, hogy a horizontra fókuszáljon és ne lessen hátra az érkezőre. Aztán a baglyok huhogása mellett egy kellemes, női hang ejtette ki a nevét, mire végre megfordulhatott.
Arcán széles vigyorral nézett az érkező lányra. Nagyon előnyös ruha volt rajta, pont ott emelt ki, ahol kellett, bár őszintén, a lánynak olyan alakja volt, hogy ott bizony nem kellett volna semmit eltakarnia. Az arca pedig... olyan ismerős volt. Igen, határozottan mondhatta, találkoztak már, de nem volt benne biztos, hogy hol és mikor. Ő is biztosan ismeri Kolost, látni abból, ahogy ránéz.
- Szia! - köszöntötte továbbra is mosolyogva. Érezte, hogy ez egy meghitt pillanat, egy nagyon fontos pillanat, amit nem kellene elszúrnia. Persze abban már kevésbé volt biztos, miért is. Talán, hogy személyesen találkozhatott a lány vele... - Nem gondoltam volna, hogy te írtad a levelet...
Ez egy jó kezdés volt, az hétszentség. A beszélgetésből úgyis rá fog jönni, hogyan is hívják a lányt. Azzal pedig nincs gond, hogy ne emlékezne rá. Ismeri, ezt tudta, csak azt nem, honnan is. De annyi emberrel találkozott már életében, nem ismerhet fel mindenkit! A lánynak amúgy is megtiszteltetve kellene éreznie magát, hogy tisztában van azzal, hogy már találkoztak korábban.
- Honnan tudtad, hogy itt tanulok? Csak nemrég érkeztem. - Tény, hogy a napokban inkább arra koncentrált, kiismerje magát a helyen, és megismerje a közvetlen közelében élőket. Még Tányával is ritkán találkozott, pláne, hogy a mesterképzésesek más elbánásban részesültek.
Félszegen beletúrt a hajába és közelebb lépett a lányhoz. Kissé fölé magasodott, de még nem ment olyan közel, hogy ez kényelmetlenné váljon az érkezőnek.
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 31. 21:31 | Link


Hiába volt minden próbálkozása a tökéletes belépőre, a fiú az egészet elrontott azzal, hogy neki háttal ült. Bizonyára nagyon érdekes lehetett az, amit olyan nagyon figyelt, mert csupán a köszönésre méltóztatott megfordulni és rá emelni tekintetét. A fiú arca az évek alatt megváltozott, férfiasabb lett és ó te jó ég, milyen magasra nőtt, de az a mosoly még mindig a régi volt.
Felszaladt a szemöldöke, egyáltalán nem úgy reagált a másik, mint ahogy elképzelte azt. Ami azt illette, úgy köszöntötte Kolos, mint egy régi ismerőst. Vagy egy alakot a múltjából, talán nem ismerte fel? Vagy csak annyira nem érdekelte az egész? Akármelyik is volt a kettő közül, egyik sem volt igazán ínyére a lánynak, ám ezt nem mutatta ki, egyelőre.
- Miért? Nem nézed ki belőlem, hogy ilyesmit írjak? - jóformán Lala se nézte volna ki saját magából, hogy még csak hasonlókat is írjon, vagy elsőként lépjen, de ez nem számított bele. Ez nem. Más volt, teljesen más. A fiú közelebb lépett, nem sokkal, de éppen eléggel, hogy a lány keze megremegjen. Úgy felpofozta volna, csak egyszer, de nem tette,  a falnak döntötte hátát és lágyan mosolygott, nem fogja elárulni magát a buta kitörései miatt.
- Láttalak valamelyik nap az egyik folyosón. Alig ismertelek fel, nagyon megváltoztál, de gondoltam, hogy azért méltóan üdvözölhetnélek téged, ha már egyszer iskolatársak lettünk - szinte csiripelt, akár egy kismadár, mintha tényleg el lenne varázsolva, de közben mindvégig a fiún tartotta tekintetét. Vajon Kolos elhozta magával a pálcáját? Ha nem, jóval könnyebb dolga lesz, de ha mégis, jobb ha rájön, hogy hol is rejtegeti egész pontosan amaz.
- Hogy-hogy beköltöztetek egy állandó helyre? - tette fel a következő kérdést, utalva ezzel arra, hogy elég sok mindent tudott ám a fiúról, meg esetleg egy kicsit tényleg kíváncsi volt rá, hogyan keveredtek mégis ide. Ha jól emlékezett, a rellonosnak egy testvére is volt, bátya vagy nővére, már nem is tudta pontosan, aki valószínűleg szintén ide kezdett járni. Talán ő is a zöldeket erősítette, akár az öccse. Két alma nem eshetett olyan messze egymástól.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. április 2. 22:47 | Link



A lány számonkérő kérdése váratlanul érte. Nem, egyelőre semmit nem nézett volna ki belőle, hisz még rá kell jönnie, ki is ő valójában. Bár első ránézésre el tudta képzelni, hogy ha kell, a lány kézbe veszi a dolgokat és intézkedik. Valahogy érezhető a kisugárzásából.
Végül nem válaszolt a kérdésre, inkább csak megvonta a vállát. Nem akarta rossz irányba terelni a beszélgetést. Mikor vendége a falnak vetette hátát, ő is mellé lépett, és hasonló pózt vett fel. Egyik talpát a falnak támasztotta, kezei lazán lógtak maga mellett. Közben pedig egyre jobban mosolygott.
- Jól tetted. Örülök, hogy találkozni akartál, bár őszintén szólva, alá is írhattad volna a levelet. - Talán ezzel az utalással sikerül olyan választ kihúznia a lányból, amivel elárulja kilétét. Nem ártana legalább a nevét megtudni.
A következő kérdés azonban az arcára fagyasztotta a mosolyt. Fejét is az érkező lány felé kapta, és nagyra nyílt szemekkel meredt rá. De csak egy pillanatig. A mozdulatsor folytatásaként úgy csinált, mintha a távolabb repkedő baglyokra figyelt volna csak fel.
Honnan a fenéből tudja, hogy letelepedtek? Hisz még nincs egy hónapja sem, hogy a szülei lakókocsistól a nagyszülei udvarán húzzák meg magukat.
- Családi dolgok, tudod, hogy van ez... - mosolygott végül a lányra. Nagyapja betegségéről csak nem tud a lány! Pláne,, hogy senki orrára nem köti a tényt. De legalább már kiderült, hogy nem az iskolából ismerik egymást. Ez egy régebbi történet lesz.
- Szóval a kezdetek óta ide jársz? Azért nem találkoztunk egy jó ideje? - Ezzel a kérdéssel nem lőhetett nagyon mellé, és talán ki tud húzni valamit belőle. Plusz jelezte, hogy a családi háttérről csupán ennyit kívánt megosztani vele. Hacsak nem ismeri már azt is, milyen alsógatyát vett fel aznap reggel...
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. április 7. 21:01 | Link



A fiú a visszakérdésre nem válaszolt. Talán jobb is volt, így legalább nem fajulhattak el a dolgok idő előtt, nem szólhatta el magát a lány, bár már most sem tudta igazán visszafogni az előtörni kívánó érzelmeket. Végül helyzetet váltott, egy lazább pózba helyezve testét, melyet nemsokára Kolos is követett. Ott állt mellette, karnyújtásnyira tőle. Innen érezte azt a rellonost körüllengő illatot mely undorítóan kellemesen csiklandozta orrát és szánt szándékkal nem figyelt oda arra, hogy a barna tincseket aranyra festette a hátulról érkező fény. Csupán a mosolyát fürkészte, mely ahányszor csak odalesett egyre szélesebbre és szélesebbre nyúlt, kezdett hasonlítani azokra a vigyorgó töklámpásokra, melyeket halottak napján faragtak a kisgyerekek, hogy megijesszék vele a rossz szellemeket.
A lány elkuncogta magát, az utalás szinte kézzel fogható volt, Kolos nem emlékezett rá. De ez egy cseppet sem érdekelte őt, majd emlékezni fog, mindent alaposan a fejébe fog verni és vasmarokkal ott tartani. Kacéran megbillentette csípőjét, bal vállát ismét a falhoz nyomva úgy helyezkedett, hogy szembe legyen a fiúval.
- Csupán az mellékeli a nevét, akiét a másik nem tudja - mézédesen mosolygott, halkan, kedvesen beszélt, mintha csak egy tréfa lenne, egy buta válasz egy buta kérdésre, melynek megoldása egyértelmű.
A dermedt, grimaszba forduló arcot, alig bírta Lala szó nélkül, talán csak kicsit szélesebbre húzott ajkakkal fogadni hatalmas, győzelmi tekintet helyett. A mentés a fiú részéről persze nem volt rossz, de aki azt várja minden pillanatban, hogy egyszer lehulljon a maszk, még ha rövid időre is, akkor az - akármit is tesz a másik - észre fogja venni.
Jókedvét az is tetézte, hogy Kolos azonnal terelt, kész csoda, hogy még nem válogatták be a kviddicscsapatba.
- Mhm - bólintott tekinteték körbehordozva a bagolyházon. Három éve koptatta ezeket a követet, de fel sem tűnt neki az idő múlása, mintha még mindig tizennégy éves volna, az a kis csitri, aki azt hitte, a világ az ő kezében van és nem fordítva. - Itt kezdtem az első évemet. Mindent itt tanultam meg amit tudok. Legfőképp az átkokat - uh ez csak nem egy célzás volt? - És azt hiszem igen, talán pontosan ezért nem találkozhattunk már egy ideje, mikor is volt, hogy utoljára láttuk egymást? - billentette oldalra buksiját, mintha csak elfelejtette volna nagy hirtelenjében a dolgokat, pedig minden egyes lépés a fejében volt, mintha csak tegnap történtek volna azok a  kettejüket néhány napra összekötő élmények.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. április 14. 10:50 | Link

nem is történt ilyesmi

Szép kitérő választ kapott a lánytól, de a fenébe is, hát honnan tudná ő a nevét? Persze, azt várja, hogy Kolos mondja ki... Áh, nők. Talán Zsófia. Nem, inkább valami virágnév illene hozzá, mondjuk Jázmin. Vagy valami hasonló.
De legalább nem volt nagy gond, a lány továbbra is mosolygott, Kolos arcáról meg a kis közjáték kivétel nem lehetett volna levakarni a vigyort. Hallgatta a lány csiripelő hangját, és közben legeltette a szemét rajta, már amennyire persze még a jó ízlés határa ért.
- Átkok, mi? - nevetett fel, hisz a szülei az átkok fölött többnyire átsiklottak. Csak a legszükségesebbeket tanították meg nekik, hogy ne kelljen a vizsgán megbukniuk. - Akkor a végén még hozzád járok korrepetálásra - kacsintott a lányra.
Aztán az ismeretlen ismerős újabb kényelmetlen kérdést tett fel. Persze csak úgy mellékesen. Komolyan, mintha - csak úgy mellékesen - direkt ilyen helyzetekbe akarná hozni őt!  
- Mit számít, mikor találkoztunk utoljára? - kezdte kissé türelmét veszteni Kolos. - Az a lényeg, hogy most itt vagyunk, nem? Ennyi idő után ismét együtt.
Kissé közelebb húzódott a lányhoz, hátha ezzel elterelheti a figyelmét a múltról, ahol... ki tudja már, mi történt akkor. A lényeg, hogy ne beszéljenek róla többet. Megfogta vendége karját, és finoman kissé az ablakhoz irányította, hogy megmutassa neki a látványt. Valljuk be, nem rossz ilyen magasan a torony tetejéről szemlélni a világot.
- Mintha a lábunk előtt heverne a világ, nem? - tette fel halkan a kérdést közvetlenül a lány mögött állva, szinte a fülébe súgva.
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 12. 22:42 | Link



- Szívesen mutatok neked egy-két átkot később, ha szeretnéd - ajánlotta fel, kezeit a háta mögött összekulcsolva. Komolyan gondolta az ajánlatot, tényleg fülig érő ajkak közepette konstatálná, milyen is egy Digitus Arcus, Rictusempra esetleg egy aranyos Pofix nyelvtapasztó bűbáj a valóságban, természetesen mindezt Koloson végigvezetve. Hisz milyen tanár is lenne az az ember, aki nem mutatja be az elméleteket a gyakorlatban is.
Folytatta volna, megrohamozta volna a másikat újra és újra sejtelmes kérdésekkel, újabb és újabb rejtett megjegyzésekkel, de mikor kihallotta a türelmetlenséget Ardai hangjából befogta a száját. Csendben hagyta, hogy a fiú közelebb lépjen, sőt még azt is engedte, hogy megérintse. Nem ellenkezett, nem vágta gyomorszájon és nem lökte el magától a másik testét. Még akkor sem, mikor megérezte fülén Kolos leheletét. Az illat is erősödött, újból megtalálta orrát az a gyomorforgató szag, amit egykor édesnek talált. Hátrapillantott társára, minden egyes pillanattal úgy érezte egy lépéssel jobban és jobban utálja őt.
Végül hátra lépett, nem mellé, még annál is hátrébb és ekkor kiszúrta a farzsebben csücsülő pálcát. Szóval jól sejtette, tényleg az elejétől fogva magánál tartotta a fiú azt a nyamvadt botot.
Kezei a zseb fölé csúsztak, végigsimítva a pólón és az az alatt lapuló hátgerincen, de mielőtt amaz megfordulhatott volna, máris ott volt Lala buksija a széles vállon, hogy elterelje a figyelmet. Az ujjak csak néhány milliméterrel a varázstárgy felett álltak meg, mikor a lány megszólalt.
- Szeretném, ha erre a kérdésemre csak igennel vagy nemmel válaszolnál. - jelentette ki. Már nem volt semmi kedvesség és csicsergés hangjában, egyszerűen olyan hangnemre váltott, mely megkövetelte az igazságot és már abbahagyta a macska-egér játékot - Tudod ki vagyok én?
Az utolsó esély arra, hogy megússza a dolgot Kolos. Nem azt várta a lány, hogy hazudjanak neki vagy, hogy emlékezzenek rá, már nem. Arra volt inkább kíváncsi, hogy milyen stílusban fogják a fejéhez vágni, hogy elfelejtették. Hisz Lala tisztában volt a válasszal és ha a fiú megfordult, ezt ki is tudta olvasni szeméből. Ám ha valóban szemtől szemben akarta a rellonos közölni a tényeket, akkor a pálcája már nem volt vele, hisz amint a fiú megmozdult vagy csak arra utaló jeleket adott, az egyetlen tárgy, amivel megvédhette volna magát szépen átvándorolt a leány háta mögött összekulcsolt kezekbe.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. május 13. 21:40 | Link



Kolos egy újabb vigyorral nyugtázta a lány beleegyezését a tanításba. Tényleg nem ártana neki egy kis gyakorlás, az átkozásban valahogyan nem jár az élen. Ráadásul ilyen kellemes társasággal biztosan jobban telne a tanulással töltött idő. Csak ne kérdezne ilyen sokat!
Kész szerencse, hogy a helyszín- és témaváltására nem ellenkezett. Kolos itt inkább érezte magát nyeregben. Ez általában be szokott válni. Sőt, eddig minden egyes alkalommal elérte a célját, és bizony még nem volt panasz rá. Kezdetben pedig úgy tűnt, az ismeretlennek sem kellemetlen a látvány és az érintése.
Aztán a lány ránézett, és Kolosnak egy pillanatra el is ment a kedve a nap további részétől. Bár nem igazán tudta megmagyarázni az okát. Egyszerűen csak olyan kellemetlen érzés fogta el. De aztán az ismeretlen a háta mögé lépett, és végigsimított a hátán, ami gyorsan elaltatta rossz előérzetét, és egy századmásodpercre be is csukta a szemét. Már éppen hátrafordult volna, mikor a lány feje megállította a mozdulatban. Egészen felért a válláig, onnan tette fel a kérdését, és a hangsúlytól kissé megborzongott.
Ez a kérdés valahogy nagyon messze állt az előbbi csicsergéstől, és a fiúban kezdett egyre jobban tudatosulni, hogy bizony ez a találka nem éppen úgy fog lezajlani, ahogyan ő gondolta. Azonban ahelyett, hogy végiggondolta volna a helyzetet, és azt válaszolta volna, amit a lány hallani akart, automatikusan és bizony nem kevés ingerültséggel megtoldva fordult szembe a lánnyal. Ezzel a húzásával persze rögtön az ismeretlen lány kezébe került a pálcája, amit - őszintén szólva - el is felejtett. Lépéshátrányban volt, de ez még inkább táplálta hirtelen haragját.
- Mi a fenét számít, hogy emlékszem-e vagy nem?! Tudod te mennyi emberrel találkoztam már életemben? - Igazából ekkor már fel sem merült benne, hogy megerőltesse memóriáját és kissé elgondolkodjon a múlton. Persze, ismerős voltak a számára a vonások, de ennél többet ne is várjon ez a nőszemély. - Azt hiszed, listát vezetek mindenkiről, akivel valaha is találkoztam?
Fújtatott néhányat, majd egy fokkal nyugodtan hangnemben folytatta.
- Kérem vissza a pálcám - nyújtotta előre kezét. Nem fogja megátkozni, hisz ez egy iskola, nemdebár?
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 13. 23:35 | Link



Végre megkérdezte, végre sikerült a másiknak szegeznie a kérdést, és még csak a hangja sem remegett meg. Csak egyszerűen tudni akarta, hogy mennyire bánta meg a fiú, hogy elfelejtette őt, hogy bocsánatot fog-e kérni, sajnálni fogja-e, vagy továbbra is erősködni kezd, hogy márpedig ismeri őt? Lenne olyan gyáván megromlott, hogy tovább próbálná hitegetni a hazugságaival?
A reakcióra nem számított. Automatikusan hátrálni kezdett, ahogy a másik felemelte a hangját. Félt. Megrémült attól, hogy hirtelen átváltott a kellemes illúzió valami mássá. Valami szörnyen rosszá. És miközben hallgatta, valami elpattant a fejében, a kezdeti megszeppentség dühbe torkollt.
Én voltam az a lány, aki szeretett, te szemét!
Legszívesebben ezt vágta volna Kolos fejéhez. De nem tette, soha, semmilyen körülmények között nem fogja beismeri azt, hogy valaha érzett valamit és ettől a naptól fogva, miután látta a rellonos igazi arcát, már nem tartott attól sem, hogy újra fellángol ez a szerelem. Minden, ami valaha megdobogtatta szívét az gyűlöletté alakult benne.
Keze megmozdult és mielőtt még gondolkodhatott volna már felpofozta Kolost. A lehető legerősebben, csinos, vörös nyomot hagyva a jobb arcán.
- Én vagyok az, akit otthagytál Egerben - üvöltötte hisztérikusan és közben eleredtek a könnyei. Nem akarta, de mégis fájt neki, mert gyengének és naivnak érezte magát a zöld jelenlétében.  - Én voltam akit egy szó nélkül otthagytál, egyik nap csókoltál a másik nap nyom nélkül leléptél - folytatta, leomlott egy gát, ami eddig visszatartotta őt a szavak áradatától, mindent hozzá fog vágni a fiúhoz. Minden sérelmét és baját, mielőtt itt hagyná ezen a bűzös helyen.
- Még csak el sem búcsúztál... - sziszegte vádlón, megtörölve szemét.
A pálca kérelmére megrázta a fejét, kezdett lenyugodni, de ez nem jelentette azt, hogy meg is békélt a helyzettel. Lépett még egyet hátra és előhúzta  a saját pálcáját is. Sokkal érdekesebb és drámaibb lett volna, ha a fiú pálcáját használja, de nem akart kockáztatni esetleges hibás működéssel, az övé mégiscsak biztosabb volt.
- A pálca nálam marad, Locomotor Mortis - libbentette meg a tárgy hegyét egy régi, jól bevált lábbilincselő átkot szórva társára.
- Megtanítom neked a nevem, nem ...tudok jobbat. Most az egyszer derítsd ki magad ha érdekel, ki hagyott téged idebenn remélhetőleg egész éjszakára és ha nincs szerencsét másnap reggelre is. - megforgatta ujjai között az idegen pálcát azzal elindult nőiesen, ringó csípővel és dúdolva az ajtó felé. Még egy utolsót integetett a válla felett mikor visszanézett a küszöbnél, sőt egy csókot is küldött gúnyosan, azután behúzta maga mögött az ajtót és, hogy biztos legyen a dolgában, még be is zárta, kétszer is ráfordítva a zárban ülő kulcsot.
Boldog volt, bele sem gondolt, hogy mennyire összetört, romlott és nyúzott lélek lehetett, hogy ilyet tett egy emberrel aki bántotta ahelyett, hogy megbocsátott volna neki. Nem érdekelte. Vigyorgott, elégedett volt, ha a fiú üvöltözött, az csak még jobban melengette keble melegségét. Megtanítja ő, hogy nem szabad elfelejteni a nőket. Nem szabad játszani, hisz "habár fölűl a gálya,s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!"
A már gazdát vesztett bot értéktelen volt számára, nem akarta magával vinni, esze ágában nem volt, magához csalogatni Kolost, tegye zsebre a tanítást és menjen isten hírével arra, amerre csak akar. Laza mozdulattal elhajította a folyosón, ahol megállt ott megállt nem is zavartatta magát azzal, hogy figyelje merre hullott.
És mint aki jól végezte dolgát elfüttyentette magát, azután direkt trappolva elindult, hogy a bezárt fogoly még épp hallhassa a távolodó léptek zaját.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. május 13. 23:50
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. május 14. 12:48 | Link


 - zárás

Égette a tenyérnyom, amit a lány hagyott rajta, és egy ideig nem is értette, ahogyan az ismeretlen beszélt. Annyira ledöbbent a heves reakciótól, hogy nemhogy megszólalni nem tudott, de még csak a másik mondandójára sem tudott koncentrálni. Csak fokozatosan tisztult ki hallójárata a visszhangzó csattanástól.
Egy pillanat erejéig még rosszul is érezte magát. Mintha tényleg az ő hibája lett volna a múltban történt eset. Aztán rájött, hogy ez bizony hülyeség. Ezzel pedig a lánynak is tisztában kellett lennie!
- Folyamatosan utaztunk! - tárta szét a karját. - Három hétnél tovább egy helyen sem maradtunk, ezt te is tudhatod! - Folytatta volna még a sort, de aztán a lány ismét megszólalt, és be kellett ismernie, hogy ez viszont tényleg egy övön aluli ütés volt a részéről. Egy hello nélkül elmenni azért tényleg nem szép dolog. De az isten áldja meg, hány évesek voltak? Tizenegy? Tizenkettő? A fene tudja, mikor volt már!
Nem is akart emlékezni rá. Mégis beugrottak neki pillanatok, emléktöredékek. Az érsekkert Egerben. A kis híd a folyónál este, mikor csak ketten voltak. A lány is máshogy nézett akkor még ki. Sokkal hosszabb volt a haja, és valahogy mintha magasabb is lett volna akkor. Létezik, hogy megállt volna a növekedésben?
Nem sokáig hagyta töprengeni a múlton, már emelte is a saját pálcáját Kolos felé, mire a fiú automatikusan mozdult meg. Talán ha időben kinyújtja a kezét, még talán el is vehette volna azt a nyamvadt fadarabot, vagy legalább az átok nem őt érintette volna, hanem az egyik fent repkedő baglyot. De persze nem volt ilyen szerencséje. Ráadásul a hirtelen mozdulat miatt szépen orra is bukott, egyenesen bele az eddig kerülgetett madárürülékbe. El sem tudta képzelni, hogyan találta egy órával ezelőtt ezt a bűzös és undorító helyet romantikusnak.
- Hé, nehogy itt merj hagyni, hallod?! - kiáltotta el magát nem kevés dühvel a hangjában. Aztán ez a kis csitri még egy csókot is dobott neki az ajtóból. És akkor, mint deült égből villámcsapás, Kolosnak beugrott az a név, amit úgy akart hallani a lány. Lanetta. Igen, Lanetta az.
Hallotta a zár kattanását, majd még egyszer, ahogyan duplán forgatta el a kulcsot a reteszben.
- Lanetta, ha itt hagysz... - de már hallotta a távolodó lépteket. - Lanetta! LANETTA!
A cipője kopogása azonban elhalt, és már csak a baglyok huhogtak neki, nagy szemeket meresztve az ürülékükben fetrengő fiúra. Szép estének nézett elébe...
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. május 14. 12:48
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony