Christopher Blake

Kivételesen, sikerült nem eltévednem. Már ha az úgy beleszámít, hogy igazából nem volt semmi célom. Igazából vágytam egy kis éjszakai sétára, és tudtam, hogy veszélyes, mert elkaphatnak a tanárok a vagy a felügyelők, de ez, most nem érdekelt. Ki kellett szellőztetnem a fejem, mert hát az  elmúlt napokban, elég sok dolog történt. Megtudtam, hogy varázsló vagyok, megérkeztem ide, eltévedtem jó sokszor, és még mindig nem találtam a körbevezetéshez, egy alkalmas embert. Amúgy eridonosnak lenni király, az emberek nagyon rendesek, és király a klubbhelyiségünk is. Szeretek itt lenni, de mégis csak gyökeresen megváltozott az életem. Miközben ezen, és a többi száz dolgon kattogott az agyam, elértem, egy kétszárnyú ajtóhoz. Kinyitottam, és láttam, hogy egy idősebb fiú támasztja a korlátot. Mivel nem igazán voltak még barátaim, ezért próba szerencse alapon ráköszöntem - Szia! Hogyhogy még ilyen későn fent vagy?

Scarlett

Eltévedtem. Az elmúlt napokban kb. 8-adjára sikerült összehozni. Eredetileg az Eridon klubbhelyiségébe akartam eljutni, de valahol biztos rossz felé fordultam, ugyanis átkerültem, egy a számomra ismeretlen részre. Elhaladtam több tucat ismeretlen festmény melett, de egyiket sem volt bátorságom megkérdezni, hogy merre is járok. Még mindig nem sikerült teljesen megszokni, hogy a mugli világból átkerültem egy másik számomra még ismeretlen világba. Tovább haladtam az ismeretlen folyosókon, miközben magamat szidtam, amiért még mindig nem kértem meg senkit, hogy vezesen körbe. Bolyongásom végül egy lépcsőhöz vezetett amim felmentem, hátha találok egy ismerős helyet. Mikor felértem, nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót. És ekkor meghallottam, a lány szavait. Nem szándékoztam fejbevágni senkit, de hát ha egyszer rossz helyen állt! - Bocsánat! Nem volt szándékos. Jól vagy?