36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 16:32 | Link

Tiffany


  Gyorsan megpördültem és mosolyogva a lány szemébe néztem. Tudtam, hogy csak kényszerből mond ilyeneket, de azért boldogsággal töltött el.
  - Én a Levitába. Ez az első napod? - kérdeztem még mindig fülig érő szájjal. Gondoltam, hogy a válasz igen lesz, de azért nem baj. A régebbi Rellonosok tudják magukat tűrtőztetni, az újjak, pedig még nem tudják, hogy itt a Bagolykőben nem szoktunk gorombáskodni. Olyan gyakran.
  Reméltem, hogy hamarosan megbékél. Lehetet volna mondjuk egy iciri - picirit kedvesebb, na de mindeggy. Biztos nagyon kedves is tud lenni, ha akar. Mindenki ilyen, ha új helyre kerül. Én ennél sokkal rosszabb voltam. Két hétig a szobámba kuksoltam. Ő legalább kimozdult, a szobából.
  - Bele néztél a tankönyvekbe? - kérdeztem tőle, a lehető legkedvesebb hangon.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 16:38 | Link

Vanília


-Igen, ez az első napom -feleli arcára fagyott mosollyal. Most kedves kell legyen. Az esti kaland után nem igazán akar több összetűzésbe keveredni, legalábbis egy ideig. Ahogy erre gondolt azonnal fellángolt benne a gyűlölet a sebhelyes arcú fiú iránt. Meg kell próbálja leküzdeni általános viselkedését, és úgy viselkedni másokkal, ahogy vele viselkednek.
-Igen, néhányba - válaszol automatikusan. Igazából ha valaki megkérdezné, hogy mit tanult ma, nem tudna válaszolni. Még az órákat sem tudná felsorolni, amin részt vett, de hát más fele járt az esze. Mondjuk már arra sem emlékszik, hogy éppen mi volt a másik elfoglaltsága, de biztos fontos volt.
-Kérsz? -nyújtja oda a csokit tétován a szőke lány orra elé. Nem tudja eldönteni, hogy vele egykorú, vagy nagyobb, de végül lemond a próbálkozásról, úgy sem számít az ő szemében. Azon gondolkodik, hogy megkérdezze vagy nem  a társától, hogy hányadikos.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2013. április 4. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. március 31. 22:40 | Link

Domi
03.27. Csarnoki banzáj után

 Most utólag fogja fel, mi történt a csarnokban, mibe keveredett bele. Első ilyen találkozása volt a rellon ház diákjaival és úgy néz ki, maradandót is alkottak a fiúban. Nem, ezzel nem azt kell érteni, hogy mostantól gyűlöli az összest és még le is köpné őket, csak már el tudja helyezni őket a kis értékrendjében és, a maga érdekében óvatosabban bánik majd velük. Hiába rangidős, hiába bosszankodik, egy párbajban ő maradna alul. Bár, neki is vannak módszerei, tisztábbak és talán még mocskosabbak is, csak ő nem él velük.
Elbúcsúzva Zorától úgy dönt, nyugovóra tér, vagy legalábbis olyan helyre, a szobájába, ahol senki kárálását vagy veszekedését nem kell hallania, meg azt sem, ahogy egymást tépik. Neki ehhez már este van és a kávéjából még mindig nem sikerült innia. Talán ez a gondja jelenleg, ami miatt kicsit antiszociálisabb és morcosabb, mint amennyire szokott. Vagy hogy már nem aludt két napja? Meglehet. De az élet komédiája, hogy most már végképp nem álmos. Sóhajtott csak a dologra, csendes magányában sétált a folyosón, hiszen senki nem hajtotta. A háta mögüli csarnokban már nem szólt semmiféle vita, elült úgy, ahogy volt. A tanár, aki úgymond elküldte, biztos megoldotta a gondokat, neki a szava nem kellett ahhoz, hogy a dolgára induljon. Nézelődött, a termoszt szorongatta, amikor befordult a Bibircsókos banya folyosójára. Erre igaz hosszabb az út a Levita felé, de nem zavarja, addig is kiszellőzik a feje. Kell neki. Amint viszont megtette az első lépéseket, már látta a távolban az alakot mozogni, vagy legalább is annyit, hogy ott van. Felvonta a szemöldökét, hogy manapság mennyire szeretnek meglógni a diákok a körletükből és mivel amúgy is arra tervezte útját, megindult felé. Épp hogy beljebb ért, belerúgott valamibe, ami kissé fémes hanggal csúszott előre. Letekintve vette ki a földön a szemüveget, hajol le érte és felszedi a földről. Nem tudja kié, de majd leadja valami talált tárgyak osztályán, hátha a gazdája nagyon keresi. Összecsukva csúsztatja zsebébe és már halad is tovább az alak felé, közeledve a kanapéhoz lépked kissé nagyobbakat és amint kellő távolságba ér, köhint egyet.
- Kicsit késő van még itt ücsörögni, nemde? – áll meg a fiú előtt de nyomban ki is szúrta, hogy valami nincs rendben. Sír. Meglepett arccal guggolt le a kanapé előtt, érintette meg a fiú vállát finoman és az előbbi, szigorúnak mutató prefektusarc el is tűnt.
- Hajaj, mi a gond? Történt valami? – tette le egy koppanással a termoszát, majd nemes egyszerűséggel leül a fiú mellé. Körbetekintett gyors, hátha más is van itt, hátha olyan történt, aminek okozója lehet, de semmit nem látott, nem tudta továbbra sem mi a helyzet. Így tekintett vissza a másikra, várta, hogy valamiféle felvilágosítást adjon, aztán, ha gond van, a gyengélkedőre kísérje, vagy legalábbis a körletéig – más kérdés, hogy a többi ház körletét ő sem nagyon tudja, de sebaj. Az már az ő gondja lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 19:15 | Link

Botond

Kényelmes volt itt a kanapén, leszámítva azt, hogy nem látok tisztán, és könnyezek. Ha valaki meglátna, biztosan híre megy ennek az egésznek. Szipogok még párat, majd megtörlöm a szemeimet, és visszahajtom a fejemet a lábaim közé. Úgy sem fogok visszajutni a szobámba, kénytelen-kelletlen leszek itt tölteni az éjszakát. Ám, amint ez a gondolat átfutott az agyamon, valaki megszólalt előttem. Ijedtem ugrottam egyet, és remegve húztam össze magamat, úgy pillantva arra a foltra, amit az idegenből látok.
– Eltévedtem, és amikor befordultam a folyosóra nekimentem egy páncélnak. Leesett a szemüvegem, és valahogy idebotorkáltam… Azóta nem mozdultam el innen. –magyarázkodtam az idősebb srácnak. Csak annyit láttam, hogy egy ember nagyságú folt guggol előttem, és megérint a vállamnál. Valami azt sugallta, hogy nem kell annyira félnem tőle, de nem mertem rá fogadni. Aztán eltűnt előlem, követtem a szememmel, és láttam, hogy leül mellém. Halványan elmosolyodtam, és felé fordítottam a fejemet. – Még időben visszaindultam a szobámba, de már mondtam, hogy miért nem értem el oda. Inkább itt maradtam, még mielőtt sérülést szenvednék. –mivel nem tudom, hogy kivel is beszélgetek, nem merek tőle segítséget kérni. Talán olyan személy, aki csak még nagyobb bajba sodorna, vagy kihasználja azt, hogy nem látok. Mindenesetre, figyelem, már amennyire látom azt a foltot, és várakozok, hátha kitalál valamit. – Dominic vagyok, te? –barátságosan nyújtottam felé a kezemet. Legalább a nevemet megtudja, mást úgy is csak akkor mondok, ha megbizonyosodtam arról, hogy nem fog nekem ártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. április 2. 22:06 | Link

Domi



 Nem akart a frászt hozni a srácra, így nagyokat pislogott, amikor remegve nézett fel rá. Még szerencse, hogy nem hatalmas hangerővel állított ide, vagy csörtet, mert akkor biztosan nagyobb ijedelmet okozott volna. Ennyit sem akart, így csak sóhajtott egyet.
- Hé, hé, nem kell félned. - próbálta csitítani a kedélyeket, miközben a fiúcska is válaszolt a kérdésre, hogy hogyan került ide. Más esetben, ezt talán mesének venné, de valahogy most látja rajta, hogy tényleg nem akarattal maradt itt. A szemüveg említésére pillant zsebe felé, ahova tette a talált tárgyat és előhúzta. Talán nem is kell gazdát keresni, mert meg is lelte, a lehető leghamarabb.
- Áá, értem értem. Akkor talán kedvet javítok, ha azt mondom megtaláltam a szemüveget. Csak az egyik szára csálé, nincs nagy baja. - adta a kezébe, hiszen ha már nagyon közlekedni sem tud nélküle, akkor nyújthatná akármerre is. Neki a látása tökéletes, nem tudja, milyen lehet rossz szemmel boldogulni, de el tudja képzelni, hogy eléggé szörnyű dolog, főleg, ha ilyen helyzetbe kerül. Ahogy leül, már próbált egy sokkal barátságosabb képet mutatni, nem a prefektust, aki minden alkalommal büntet, hanem azt, aki segíthet neki. Tovább szőtte a szót, figyelve fordult felé, ügyelve, hogy a termoszt azért ne rúgja fel, és bólintott párat.
- Megértem. Így tényleg jobb, hogy semerre se mentél, a lépcsők veszélyesek. Szerencse az is, hogy pont erre jöttem és nem más kapott el. - tűnődött el azon, hogy más prefik vajon hogyan viszonyulnának a dologhoz, de inkább nem szólt semmi egyebet. Nem akart ráijeszteni sem, aztán pedig végképp nem akart senkit sem minősíteni, mások hogyan viselkednek. Mindenki más, nincs két egyforma ember és ezt nagyon jól tudja. A kérdésre éled fel a merengésből, rázza meg a fejét és megfogva a kezét, kezet ráz vele.
- Én Botond. Melyik házban vagy? Mert ha lenyugszol egy picit, szívesen visszakísérlek a körletedig. - ajánlja fel a lehetőséget, miközben felveszi a termoszát, lecsavarja a kupakot és belekortyol. Hosszú éjszakája lesz. Vagyis, már van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 23:34 | Link

Botond

Vettem egy mély levegőt, és bólintottam a kijelentésére. Hiszek neki, más választásom nem nagyon van, és ha már úgy is összeismerkedek vele, akkor minden bizonnyal még a segítségét is kérhetem abban, hogy juttasson vissza a szobámba. Mikor megemlíti, hogy megtalálta a szemüvegem, hálásan elmosolyodom, majd érzem is, hogy a kezembe teszik. Nem habozok tovább, fel is teszem, hogy jobban szemügyre vehessem azt a személyt, aki úgy mond a megmentőm. Nem kicsit lepődtem meg, hogy ennyire fel kell néznem. Mellette eltörpülök.
– Köszönöm, hogy megtaláltad, na meg, hogy vissza is adtad. Más nem biztos, hogy megtette volna. Hálás vagyok, és nem baj, hogy csálé, a lényeg, hogy nem csak foltokat látok. –inkább legyen csálé a szemüvegem, mint hogy vakoskodjak. Úgy is nem sokára vissza kell mennem a szobába, és az alváshoz meg nem kell. Reggel meg csak annyira teszem fel, hogy utána a kontaktlencséket be tudjam tenni, és kész is.
– Akkor te ilyen prefektus vagy, vagy minek mondják? Mert ha igen, akkor tedd a dolgod, nyugodtan megbüntethetsz, hiszen szabályt szegtem. –normális esetben szabadkoznék, hogy már pedig nem állt szándékomban megszegni a takarodóra vonatkozó szabályt, de most felesleges. Kedves volt velem, felesleges kibúvót keresnem. Legalább ezzel is megmutatom, hogy tisztességesen vállalom a felelősséget.
– Levitás elsős vagyok. Azt nagyon megköszönném, mert bár tudom, hogy merre kell menni, veled csak biztonságosabb. Úgy értem, ha elkapnának megint, csak rosszabb lenne. Na, és te melyikben vagy? –kérdeztem vissza mosolyogva, és már nem is látszik rajtam, hogy meg lennék ijedve. Kíváncsi vagyok, hogy melyikben van, mert eddig csak Levitásokat és Navinésokat ismerek. A másik házból még senkivel sem találkoztam. Tuti azért, mert valami rejtélyes emberek vannak benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. április 3. 23:21 | Link

Jómadarak

Az előbb lezajlott keveredés után, kedve lenne a fejét ütemesen a falba verni. Nem is érti, hogy hogyan tudott egy ilyen gyereket összehozni. Gyakorlatilag könyörgött neki, hogy egy kicsit, csak egy kicsikét viselkedjen jobban, de semmi. Nem tudja már, hogy miként hasson rá. Egyszer magára fogja robbantani a kastélyt és ő nem tehet érte semmit, hiszen már mindent megtett, amit megtehetett. Ezeken agyalva indul vissza, miután meghallgatta Lyra verzióját a történtekről, felírta, hogy kinek milyen szerepe volt benne, majd elindult a szobája felé, hogy írjon egy-egy üzenetet az érintetteknek. Szeretne elcsevegni velük, és abban is biztos, hogy nem lesz happy end a vége.
- A prefektusok dolga, hogy a kószálókat menetirányba állítsák és visszakísérjék a hálókörletükbe, esetleg némi büntetőmunka.
Befordulva a sarkon megpillantotta ugyanis a párost, akik úgy néznek ki, mint akik távozni készülnek a helyszínről, ezek szerint kell nekik egy kis löket. Amúgy sincs jó kedvében, szíve szerint megfojtaná Charlotte-ot, amiért nem képes normálisan viselkedni, erre további diákok is úgy érzik, lóghatnak nyugodtan a folyosón.
- A fiú elvesztette a szemüvegét.
Szólalt meg egy festmény, aki ahelyett, hogy segített volna neki, inkább végignézte, ahogy szenved a gyermek. Erre persze nem vág fel. Inkább a megjegyzése után továbbáll, ami nagyon helyes, csak nem akarja, hogy baja essen a vászonnak, amire festették.
- Az Invito varázsige segít ebben. Botondnak úgyis rengeteg szabadideje van, ahogy hallottam, szívesen segít önnek, hogy tökéletesre fejlessze, a hálókörletében persze.
Most a másik fiúhoz fordul, az ő szerepét is hallotta az előbbi történetben, így nem „csak úgy” mondja a következőket.
- Botond, mára már eleget járt kint, felmentem az éjszaka további részében, menjen vissza ön is a hálókörletében és maradjon is ott. Rendben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. április 6. 17:48 | Link

Domi & Alexa


Már sokkal jobb a fiú helyzete, hiszen már a szemüvege segítségével ismét láthat rendesen. Örült ennek, hiszen így sokkal könnyebb lesz majd kísérnie, mindkettőjüknek egyszerűbb, hiszen Botond sem biztos még a helyeket illetően, ketten pedig csak többet tudnak összehozni, mint külön-külön.
- Ugyan, semmiség. Amúgy is le akartam adni valahova, ahol átveheti a gazdája. Na igen, a lencséje nem sérült, az  a jobbik eset. Hamar rendbe lehet hozni, csak arra kell vigyázni, hogy ne a rossz irányba hajlítsa vissza az ember. – ő csak napszemüveget javított meg hasonló módszerrel, akkor sikerült is, még bírta a strapát. Amikor ráült, már nem. A kérdésre bólintott egyet, hogy ő lenne az egyik a sok közül. Bár még egészen friss, és tanulja a legtöbb dolgot, nagyjából tisztában van mindennel, a szabályokkal meg főleg.
- Igen, az lennék. Büntetni kéne, de itt nem értem jogosnak, mert vakon nem indultál el azonnal. – húzta el a száját, mert olyanról nem hallott, hogy valakit azért büntettek, mert eltévedt. Vagy lehet, hogy csak ő nem akar ilyenért bármit is adni. Inkább érni hagyta a dolgot magában, figyelt tovább a fiúra, visszatéve a földre a termoszt, letörölve a kávébajszát. Arra, hogy háztársak, csak pozitívan reagált, elmosolyodott, hiszen arra tökéletesen tudja az irányt, nem kell nagyobb keresgélésbe kezdenie.
- Nem kell sokat keresni, mert magam is oda tartottam, hiszen magam is az vagyok. Házbélivel van dolgod. – mosolygott még mindig, és már épp intézte volna a kérdését a fiú felé, amikor a női hang elért hozzá. Az irányába fordulva szusszant csak, állt fel, hogy válaszolhasson, hiszen a tanerő épp feléjük tartott. Tudja jól, mit kell tennie, nem is ücsörögtek itt sokat, elsősorban csak azért nem indult még el, mert nem akarta azonnal hajtani a fiút.
- Igen, tudom, hogy az, de nemrég kapta csak vissza a szemüvegét, eddig azzal volt a probléma, hogy nélküle nem látott. Illetve, mivel eléggé rémült volt, hagytam, hogy lenyugodjon kissé. – válaszolt tisztelettudó hangnem a nőnek, hiszen valóban, eléggé ráijesztett a fiúra, és csak jót akart neki. Arra, hogy segítséget nyújthatna a fiúnak egy varázsige elsajátításában, elsőre csak karját vakarta, hiszen bizonyára a tanárnő nem tudja, hogy nem épp a legjobb ember lenne segítségnyújtás esetén. Elmélet még rendben, de a többit még saját maga érdekében sem vállalja.
- Valóban sok, de csak az elméletben segítek neki. A pálca nem az én kezembe való. – válaszolt csak eddig, majd Domira nézett, hiszen ő már indulásra készen állt, nem volt már itt okos dolog maradni, már csak azért sem, mert a rájuk lelt professzorasszony világosan megmondta, hol kell lenniük. Nem is akart maradni már, így csak várt, hogy indulhassanak, miközben visszanézve a nőre, bólintott.
- Rendben, asszonyom. Amúgy is menni akartunk, ezzel nem lesz gond. Már minden rendben. Menjünk. – tekintett le a fiúra, biztató mosollyal, majd felvette a földről a termoszát, hogy minél előbb elhagyhatták a helyet.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. április 6. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 7. 00:56 | Link

Botond, és az ismeretlen nő...


– Ha azt vesszük, akkor leadtad, csak pont a gazdájának. Nem kockáztatok, inkább hazaküldöm a szüleimnek, hogy vigyék el az optikushoz. Addig meg ott a kontaktlencse. –próbáltam már a bajlódást a szemüvegemmel, de annak az lett az eredménye, hogy eltörtem. Még egyszer nem szeretném megtenni, inkább rábízom egy szakemberre. – Nem fogsz ez miatt bajba kerülni? Elvégre szabályszegőt fogtál, bárhogyan is nézzük. –mosolyogva kérdeztem rá a dologra, de örültem, hogy nem büntetne meg. Az, hogy most egy másik prefektustól mit kaptam volna, jelenleg nem érdekel. Botond fogott meg, nem más, és ez a nagy szerencse.
– Ez aztán a nagy szerencse. Akkor tényleg nem kell sokat keresgélnünk. Meg, nem igazán tudom, hogy egy másik házba járó diáknak, meg szabad-e mutatni, hogy merre is van a házam. –jegyzem meg halkan, aztán felkelek a kanapéról. Lépni, viszont nem lépek, mert egy ismeretlen nő közeledik felénk. Jobban mondva, csak számomra fedi homály a kilétét, mert ahogyan azt látom, Botond ismeri. Biztosan egy tanár lesz, de majd csak később fogom megismerni, feltéve ha olyan tantárgyat tanít, amit felvettem.
– Azt a varázslatot még nem ismerem, nem mintha már ismernék valamit. Nekimentem az egyik páncélnak, miközben siettem vissza a körletembe, és akkor esett le a szemüvegem. Nehezen ugyan, de sikerült elérnem ezt a kanapét. Nem mozdultam el, mert féltem, hogy nagyobb kárt teszek magamban, ha megpróbálok visszajutni a körletembe. Pár perce csak, hogy Botond megtalált, és éppen visszaindultunk. –ugyan nem kérte, de megmagyaráztam a nőnek, hogy miért is vagyunk itt. Ha nem is hiszi el, akkor is ez az igazság. Még váltanak néhány szót, és indulhatunk is tovább. – Jó éjszakát, és elnézést kérek a kellemetlenségekért. –fordultam vissza egy pillanatra a nő felé, majd ismét magam elé néztem, és lépkedtem Botond mellett. Ha már kellő távolságban vagyunk, felnézek rá, mert a kíváncsiság nem hagy nyugodni. – Ki volt ez a nő? Meg mi történt, hogy felmentett mára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 24. 23:06 | Link

zárás

- Hát, sokkal jobban nem égethetem be magam, mint alapból szokásom.-*Hagyta rá, még ha nem is bízott benne, hogy lányos zavarukban a haját megpillantóak első dolga az lenne, hogy nekiálljanak táblákat olvasni. Sőt, el tudta képzelni, hogy esetleg mutatványosnak néznék, és megpróbálnának a nagyteremben a poharába aprót dobni. A rajzos ötletre már nem bírta megállni, elnevette magát.*
- Szerintem kiváló kísérlet lenne, hányféleképpen lehet egy szerencsétlen piktogrammát félreértelmezni. El nem tudod képzelni, mennyire kétségbeesett, vad találgatásokba tudnak bocsátkozni a varázslók, ha mugli forgalmi táblákkal szembesülnek.-*Nehezen bírta abbahagyni, mert tapasztalatból beszélt- az apjának a mugli világ egyetlen óriási spanyol falu volt, főleg, amikor megpróbálta Magyarországon meglátogatni (azóta sem kísérletezett többet ilyen életveszélyes őrültséggel).
Lagger válaszára halk, derűs "pfff" hangot hallatott, de igazából megértette, hogy a saját bőrén akarta megtapasztalni a dolgot. Nehezen lehetett mindennapinak nevezni a jelenséget, már ha Rellonosoktól mentesen gondolkodott az ember.*
- Nem igazán értem, mire jó nekik, hogy szivatják a népet, de majd legközelebb kipróbálom néző, és nem szenvedő szerepében, hátha úgy szórakoztatóbb.-*Mondjuk, ha tehette, inkább segíteni akart a póruljártakon, jelenleg azonban még magán se tudott, ahhoz is Laggerre volt szüksége, hogy ne úgy fessen, mint egy lángoló felmosórongy.  
A nem messzi fordulóból hirtelen óriási robaj, idétlen vihogás és sikítozás hallatszott, amire felkapta a fejét, a hang irányába fülelve.*
- Neee, ez Samu.-*Húzta el a száját, bár az álarc miatt csak a hangján érződött, mennyire kívánja a kopogószellemmel való találkát. Leugrott az ablakpárkányról, gyorsan körbenézve, aztán az egyik oldalfolyosó felé intett.*
- Arra fussunk! Ha meglátja őket, akkor majd velük szórakozik. Pálca nélkül, lángoló fejjel nem szeretnék összefutni vele.-*Hadarta, méretét meghazudtoló fürgeséggel eredve futásnak, talárja szélét felkapva, hogy ne abban vágódjon el valahol a legközelebbi lépcsőn. Remélte, hogy a lány követi és a kastély egy nyugodtabb részén folytathatják majd a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 14:05 | Link

Nathaniel

Szerencsére ma páros lábbal kelt fel, úgyhogy egyből megbizonyosodhatott róla, nem változott át kalózzá az éjszaka. Pedig egy fél pillanatig, az elillanó álom révületében még azt hitte, hogy menő falába van, meg kampó a keze helyén. De nem. Az is csakhamar kiderült, hogy kampó helyett egy toll böködte a szemét, mivel sikerült egy darab pergamen felett, írás közben elaludnia. Ilyen ez a vizsgaidőszak. Mármint olyan, hogy közben egy betűt nem tanul, mert ahhoz túlságosan is eufórikus hangulatban leledzik manapság. Talán le kéne állnia az ópiátokkal. Vagy csak nem kéne annyit álmodoznia, hogy még a pizsamáját is elfelejtse levenni. Mert bizony nyalókás rövidgatyóban és hozzá illő még nyalókásabb pólóban nem mutat éppen józan képet a folyosókon mászkálva.
Ez is mind egy srác hibája. Mindig ezek a férfiak! Merthogy meglátta őt a klubhelyiségből éppen távozóban, miközben ő maga éppen kakaóért indult, és szörnyű késztetést érzett rá, hogy azon nyomban üldözőbe vegye az ismeretlen hajat. No, nem eszeveszettül rohanva, inkább amolyan csendes gyilkos módjára követi háztársát, aki – szégyen, gyalázat – eddig még sosem tűnt fel neki. Valószínűleg az lehet a probléma, hogy ha Keith jelen van, akkor az egész kis világa legjobb barátja körül forog. Ha meg nincs jelen, hát kis törpénk arról morfondírozik, mi lesz majd, ha jelen lesz.
De ez az ember! Mármint ő, aki itt előtte sétálgat, és akinek még a nevét, de a nemét sem tudja, nemhogy az anyakönyvi kivonatának a számát, teljesen kizökkenti nem létező vizsgadrukkjából. Hiszen ilyen szép hajat még nem látott a Hét Királyság népe sem! (Bár csak azért, mert eddig Leonie sem járt ott)
Igazából fogalma sincsen róla, miért nem szólítja meg a gyerkőcöt, akit követ, talán mert így mókásabb a dolog, vagy, mert még félig alszik, és álmában mindig szeret ninjásat játszani. Márpedig most ő itt az egyetlen valamire való nyalókás pizsis, mamuszos ninja! Egyik páncéltól a másikig oson lábujjhegyen, feltehetőleg majdnem hangtalanul, és próbálja minél jobban megközelíteni áldozatát. Egészen addig, míg véletlenül neki nem rohan az egyik páncélnak, és a visszapattanás lendületétől ki nem terül mögötte, mint egy kocsikerékkel ismerkedő béka. Még próbálja menteni a menthetőt, és gyorsan eltakarja arcát, hiszen ez a gyerekeknél is be szokott válni. Ha ők nem látnak, akkor őket sem látják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 14:44 | Link

Leonie

Ha reggeli, akkor kaja - legalábbis ezen a véleményen volt ifjú hősünk, mikor nagy nehezen végre kimászott az ágyból, és eljutott arra a pontra, hogy képes legyen gondolkodni. Ő ugyan pont annyira letojta a vizsgaidőszakot, amennyire azt régen is tette, így persze tanulásról szó sem volt, de mégis fáradtnak érezte magát, noha az okát ő sem találta. Mindenesetre gyors mosdás és öltözködés után - melynek során egy sötétkék farmerhez fekete ujjatlan pólót húzott -, elindult lefelé a toronyból, hogy magához vegye a jól megérdemel táplálékmennyiség első részét a konyhán, lévén ilyenkor a nagyteremben már nem volt reggeli.
Nathanielnek olyan mértékben nem állt rá arra az agya, hogy egyáltalán bárki is követheti, hogy egyszerűen észre sem vette az utána settenkedő lányt, csupán valami halk suttogást hallott, ahogy a festmények egymás között megbeszélték, hogy miért nyalókás a lány ruhája, de ebből a fiú semmit sem fogott fel. Kissé még kómás volt, és egy picurkát kócos is, de annyi baj legyen, majd a huzat kifésüli a haját, ahogy megy.
A reggelbe beálló gyökeres változás hatalmas csörömpöléssel kezdődött. Nathaniel hirtelen fordult meg, hogy megnézze, mi ez az éktelen ricsaj, mikor is meglátta, hogy egy lány fekszik a földön, egy darabokra esett lovagi páncél társaságában. A fiú szemöldöke rögtön összeszaladt a látványtól, de nem kellett hozzá sokat gondolkoznia, hogy a fura ruhás lányhoz lépjen, és érdeklődően leguggoljon mellé.
- Hé, jól vagy? - böködte meg kíváncsian a lány karját, hogy valami reakciót csikarjon ki belőle, és csak ekkor vette tudomásul, hogy akárha az ikertestvérébe botlott volna, mert a csajszi épp olyan, ha nem még vadabb vörös lobonccal rendelkezett, mint ő maga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 15:49 | Link

Nathaniel

Pancser ninja akciója kudarcba fulladt eme kis ballépéssel. Pedig ha észrevétlen maradt volna, talán egy suhintással le tudta volna nyisszantani eridonos társának haját, hogy a sajátjához illeszthesse később. Lehetne belőle a ház skalpvadásza, aki csak a vörös frizurákra izgul. Nemzedékeken át itt riogathatná a gyerkőcöket, később a ház hivatalos szellemeként… Az Eridonban bizony el is éldegélhetne boldogan, hiszen annyi lángoló fejű diákocska jár oda, mintha a klubhelyiségben felállítottak volna egy standot, ahol akciós a vörös hajfesték.
Kénytelen azonban rájönni, hogy arcának elrejtésével nem vált láthatatlanná, vagy ha mégis, akkor Nath valamit nagyon tudhat. Mire ugyanis végre felpillantana a plafonra, egy srác képe tolakszik be látómezejébe, aki éppen a karját böködi, mint valami béna szúnyog. El is hessegetné, ha nem kéne inkább arra koncentrálnia, hogy mi történt. Szóval követte azt a szép hajat, aztán nekiment annak a páncélnak, és most meg itt van ez a gyerkőc, aki… jééé! Hiszen ő az a Hajaszép úr! Úr? Igen, úr!
Örömében egy másodperc alatt felül, majd ugyanilyen gyorsan, ha nem gyorsabban hullik vissza a földre, akár a mérgezett alma.
Sikerült izomból lefejelnie a fölé hajoló srácot. De bizony akkora lendülettel, hogy esélyes, Nathaniel orra immár a csodálatos sérójából áll ki a túloldalon. Lehetne ő az iskola új látványossága. Az ember, aki hátrafelé szagol.
-Ááeiik – közli a nap bölcsességét, miközben még furán nyikkan is egyet. Nem gondolta volna, hogy agylebenyének hirtelen elmozdulása szoros összefüggésben áll könnycsatornáinak eresztésével, de egészen bepárásodik a tekintete a meghatódottságtól. Na meg az iménti kegyetlen ütéstől. Most komolyan, ez a srác Chuck Norris-szal szokott fejre edzeni? Bizonyára lenyom úgy száz fekvőt, hogy csak a homloka éri a talajt.
-Te fiú vagy! – jelenti be következő megállapítását, amit eddig nem sikerült kikövetkeztetnie, lévén csak hátulról látta pajtását. Nem gondolta volna, hogy hímneműek is tartozhatnak a csodálatosan hosszú vörös hajúak kasztjába.
–Azt hiszem, megöltem ezt a lovagot – tekint aggodalmasan oldalra, a szétesett páncélra. Nem ám azon sopánkodna, hogy az ő hibájából lehet, pépessé turmixolódott a fiúcska agya. Mindenesetre egyelőre nem meri megkockáztatni azt, hogy újból felüljön. Esetleg akkor, ha újraélesztést kell alkalmaznia társán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 16:14 | Link

Leonie

Miután a lány nagyon nem akart válaszolni jó pár másodpercig, Nathanielben felmerült, hogy valójában csak álmodik, mert hát miért is sétálna a valóságban erre egy nyalókás pizsis lányka, ámde hamar rá kellett jönnie, hogy nem, mégsem aludt el olyan mélyen, hogy még délben is az ágyában szundikáljon, mert éppen csak, hogy a lány elvette végre az arca elől a kezét, máris fájdalmas találkozásban részesült Nath orra a csajszi kobakjával, és ez bizony még akkor is kijózanította volna, ha valami csoda folytán alva jár.
- AUUU - összegezte Nath a véleményét kissé vonítós hangszínben, miközben egyrészt szépen lehuppant ő is a földre, másrészt ez úttal ő tapasztotta az arcára a kezét, de csak azért, hogy megnézze, egyben van-e még szegény orra. Valami nedvességet érzett, de csont nem tört, csak a vére eredt el, de hát az még nem olyan nagy baj, kapott már nagyobbat is.
Felnézett, és úgy tűnt neki, hogy a lány sincs sokkal jobb állapotban, és őt figyelve még a neve is beugrott neki óráról, szóval helyesbítsünk, Leonie sem volt jobban, mint ő maga, csak épp nem vérzett semmije. Mázlista.
- Nobej-díjas felfedezés - felelte aztán Nath kissé orrhangon, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy zsebkendő híján az ujjaival fogja össze a fájó testrészt, mielőtt fogná magát, és elvérezne. - Te meg lány vagy - tette meg ő is a bejelentést, bár kevésbé hajtotta a hirtelen felismerés, hiszen ezt már vagy egy hónapja megállapította a másikról, de nem volt benne biztos, hogy nem kapott egy kicsit túl nagyot a lányka buksija.
Aztán a páncélra terelődött Leonie figyelme, és Nath is végignézett a felforduláson, aminek a közepén éppen kényelmesen ücsörögtek.
- Egy reparot neki, és nem lesz semmi baja - biztosította a lányt arról, hogy a páncél még menthető, mert csak darabjaira esett és nem atomjaira, bármennyire is veszélyesnek bizonyultak ma délelőtt egyes eridonos lányok. - Te engem követtél? - esett le aztán hirtelen Nath-nek az a bizonyos tantusz, mert más magyarázatot nem lelt a lány öltözékére és arra, hogy egy lovagi páncélnak rohant neki, ezek szerint éppen menedékkeresés közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 23:30 | Link

Nathaniel

Váó, ha apukája tudná, hogy nem volt hiába az a sok önvédelmi lecke, amit a lányának adott, tutira egészen bizonyosan nagyon büszke volna rá, és most odadobna neki némi kutyarágcsát jutalomfalatkaként. Igaz, hogy apukája tanításai nagyjából annyiból álltak, hogy „ne állj szóba idegenekkel”; hopp, ez a bekezdés azonnal meg is lett szegve, de van ám folytatás: „ha mégis megtennéd, és rosszul sül el, akkor sikíts és fuss”. Ömm… ezt vörös törpénk egy kicsit továbbfejlesztette.
-Azt hiszem, nincs agykárosodásod. Tényleg lány vagyok – állapítja meg kuncogva, miközben hasra fordul, és két kézzel feltolja magát térdelő pozícióba. Természetesen mindezt a világ összes szenvedésével a fején. Nos, míg neki az önsajnálat folyik le gyermeki orcáján, addig legújabb pajtásának a vér. Kinek hogy. Ozzy-nak valószínűleg egy fél denevér lenne elkenve a szája körül.
-Úúúúristen! – visít fel, minekután fél perc tanulmányozást követően rájön, hogy Nathaniel orrából nem az olvadt haja csordogál. Te jó ég, hiszen kiontotta egy diáktársa vérét! (vörös nap fog virradni, Legolas a megmondhatója)
-Neked folyik a véred! Eltörtem az orrod! Meg fogsz halni! Ne halj meg, kérlek, ezért tuti, hogy vakondként fogok újjászületni! Nem akarok vakond lenni! Feküdj le gyorsan, attól jobb lesz! – Hatalmas igyekezetében, hogy segítsen feltámadni Nath-nek, inkább ismét fellöki őt, vagyis megpróbálja lebirkózni a földre, mert hát a stabil oldalfekvés meg ilyenek… mugli nagyszülőktől sok mindent lát az ember lánya. Nyilván nem minden vasárnapi ebéd után az az első mondata a nagyinak, hogy „Na, gyere papa, beraklak stabil oldalba…”, de előfordul az ilyesmi még a legjobb családoknál is.
-Most ez használ? – remélhetőleg nem verte bele a padlóba a fejét a srác, bár az a fájdalom esetleg elvonná a figyelmét az előzőről. Ráadásul Leonie már majdnem a mellkasán térdepel, hogy jobban lássa, mekkora nagy a baj. Született orvos a szentem.
-Kéne egy zsepi! Van zsepid? Nekem csak nyalókás pizsim van, azt meg nem vehetem le – és még komolyan is gondolja minden egyes szavát. Talán kissé túlreagálja… talán, de nem hagyhatja, hogy itt elvérezzen hajpajtása. A pánik helyét azonban csakhamar átveszi a zavar, amit nem azért érez, mert majdnem betörte a fiúcska orrát, de még azért sem, mert leginkább azzal próbálja a biztonságos földön fekvő pozitúrában tartani az urat, hogy konkrétan rajta térdel, hanem azért, mert mindezek mellett még le is bukott.
-Éééén - haja végét (most épp a sajátjának) birizgálva vonogatja meg vállát.
-Tulajdonképpen nem téged követtelek - angyali mosolyt villant, a kevésbé hatásos fajtából valót. Legalábbis az események lezajlásának fényében annyira már nem is megható egy pár bociszem. Főleg, hogy masnit sem kötött rájuk.
-Én csak éppen erre jártam, aztán láttam, hogy meg akar támadni téged ez a lovag, és jól legyűrtem. Mert... hát... jól legyűrtem, nem? - vigyorodik el. Máskor kissé hihetőbb sztorikat tud kitalálni a szükségben. Ezt a csóró szöveget fogjuk az enyhe agyrázkódására.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 21. 23:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 22. 12:23 | Link

Leonie

- Szerintem sincs agykárosodásom, de te nem kaptál egy kicsit nagyot mondjuk... tegnap...? - célzott a vörös herceg finoman arra, hogy a lányka kifejezetten furcsán festett, ám de ki ő, hogy bárkit is megszóljon? Így aztán szépen tovább is lépett, nem forszírozva a dolgot.
Aztán a lányka rájött, hogy Nath vérzik, és olyan hangos sipítással reagálta le, hogy a fiú abszolút meglepődve még az orrát is elengedte, a következő pillanatban pedig már nyomták is lefelé, és csakhamar újra a földön kötött ki, amit annyira nem díjazott ugyan, de mikor meglátta a lány őszintén aggódó arcát, akkor akaratlanul is elvigyorodott. Ejnye, milyen kis habajka nőszeméllyel hozta össze a sors!
- Igen, sokkal jobb így - vigyorgott Nath a helyzeten, magán, és Leonie-n is, aztán megrázta a fejét. - Nem, nem kell zsepi, mindjárt elmúlik, tapasztalat - röhögött csendesen, miközben valahol belül megjelent a kép, hogy ez hogyan is nézhet ki kívülről, és egyre kevésbé bírt a jókedvével.
Aztán kérdezett, a lány pedig picit visszavett az iramból, mintha egy cseppecskét szégyellné magát, Nath arcán pedig ettől egyre szélesebb lett a vigyor.
- Úgy legyűrted, ahogy Jeanne d'Arc se tudta volna - tett rá egy lapáttal a lelkesedésre, mert miért is ne, aztán várta, hogy a lány majd csak lekel róla, de nem... és nem... míg végül Nathaniel kénytelen volt megkérni rá.
- Figyu, nem akarlak megsérteni, de hamarosan a tüdőm is vérezni fog, ha így térdelsz rajtam - jegyezte meg kissé már zihálva, de határozottan jókedvűen, aztán ha Leonie odébb mászott, akkor újra felült, és miután megállapította, hogy az orra már csak minimálisan vérzik, ennyiben is hagyta a dolgot, és inkább körbenézett maguk körül.
- Rendbe kéne ezt tenni, mielőtt erre jár valaki - jegyezte meg, aztán a lányra nézett, azt méregetve, hogy vajon van-e a pizsijében varázspálca elrejtve, vagy neki kell előhalásznia a sajátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 23. 09:37 | Link

Redwood

Értetlenkedve bámul Hajaszépre, mikor az rákérdez tegnapi kalandjára. Vajon honnan sejtheti az uraság, hogy lefejelte Keith szekrényének belsejét, mikor a srác hirtelen felbukkanásának köszönhetően ijedtében beledőlt?
-Te valamilyen látó vagy? – kérdezi száját tátva. Jah, bizonyára látó a srác, mert nincs mellette sem fehér bot, sem olyan totálisan aranyos és bolyhos Bodri kutya sem, aki elvezetgetné a folyosókon. Jelenleg viszont akad egy vörös törpéje, akinek arcán másodpercről másodpercre lekövethető minden egyes hangulatváltozása. Most éppen meglepettből a derűsbe vált át pillanatok alatt. Nem tehet róla, a mugli fényképezők legmodernebb mosolyfelismerő rendszerét építették bele, annyi különbséggel, hogy nála tükör üzemmód kapcsol be azon nyomban, mihelyst derűs embert lát. Belevigyorog Nath arcába, amilyen közelről csak az illendőség engedi - oké, egy kicsit közelebbről-, majd lemászik a mellkasáról, mert büszkén pózolni, mint egy Maitreya-szobor, mellette is tud.
-Igen, igen – tapsikol ezer wattos mosollyal. – Szóval akkor most kapok tőled valamit, amiért megmentettelek?  De jóóó! – csillogó tekintettel örül saját hősiességének, meg annak, hogy két szóból elhitte magának, megvédett egy ártatlan(?) lelket a halál rondábbik verziójától. Mert ugyan ki szeretné, ha egy lovagi páncél lépne a májára?
-Mondjuk egy prefektus? Az nagy baj volna, ha meglátna minket – kuncogva felpattan a földről, s rendes kislány módjára rögvest meghuzigálja pizsamáját, hogy normálisan álljon rajta. Ömm… kérdés, hogy mit tekintünk normálisnak. Viszont az álom egészen megmagyarázhatatlan módon kiment a szeméből, úgyhogy egy ugrással ott terem a srác közvetlen közelében, és elkapja a kezét, hogy felrángassa a földről.
-Akkor rakjunk rendet! – ránéz az atomjaira hullott páncélra, majd vissza újdonsült pajtására, s ezt a műveletet jó párszor megismétli, mielőtt újból megszólalna.
-Befonhatom előbb a hajad? Lééégyszi! – ismét elkapja a gyerkőc csuklóját, és ezzel a lendülettel lehuppan a földre, így a vörösnek - mármint a másiknak - is minimum le kell kissé hajolnia, bár a cél természetesen az volna, hogy leüljön. Már csak egy adag körömlakk kéne meg néhány csajos újság, és egész délelőtt elhesszelhetnének itt a folyosón. Ám az is megeshet, hogy Nath mindjárt elrohan sikítva, és egyből megtér, csak ne kelljen többet Leonie közelébe kerülnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 23. 12:31 | Link

Leonie

- Mih? - döbbent le teljesen a vörös, mármint a hímnemű a kérdésen. Már miért lenne ő látó? Aztán kapcsolt, hiszen éppen ő kérdezte az előbb, hogy a lányka lefejelt-e valamit, és ezek szerint igen a válasz. Viszont lehet, hogy Nath-nek mégis megzápult kissé az agya, ha ilyen lassan reagál.
Aztán a lány a röpke unszolásnak eleget téve lemászott Nathanielről, aki kissé fellélegezve ült fel újra, nem is annyira a könnyű súly miatt, amit a másik jelentett, hanem mert nem szívesen ismerte el, de ez a kis törpe két mozdulattal a földre terítette. Ez még igazán nem sokaknak sikerült.
- Ööö... - nézett egy nagyon Nath, mikor a lány jutalmat emlegetett, mert az arcát látva a fiúnak úgy tűnt, hogy Leonie teljesen el is hiszi, amit mondott, ettől pedig egy pillanatra leálltak az agytekervényei. Aztán újra mozgásba lendült minden, és a fiú vette a lapot, töprengő arckifejezésre váltva.
- Hát nem is tudom, milyen jutalmat szeretnél? - nézett a lányra. - Mondjuk..öö.. kakaót? - vágta ki az első dolgot, amit el tudott képzelni a lány kezében. Más esetben ajánlgatott volna ő egyebeket is, kezdődően a suliban abszolúte szabálytalan italokkal, vagy esetleg egy csókot is megereszthetett volna, de nem volt szíve a lányka lelkébe taposni, mert kifejezetten aranyosnak találta, és jajj, annyira gyereknek!
Aztán Leonie már pattant is, és Nath engedelmesen felkelt a földről, hogy végre ismét függőlegesből tekinthesse meg a szétszórt páncéldarabokat, mielőtt előkaparta volna a pálcáját, hogy reparozon egyet, de hiába, a lány már újra a karját markolászta, és le is ült, így Nath kénytelen volt előre görnyedni, miközben tiltakozni próbált, viszont így sebtében az arcába került a fél lobonca.
- Hogy mi?? Befonni?! - próbált szabadulni a fiú, és ezen a ponton már el kellett gondolkoznia, hogy a másik tényleg annyira zakkant, mint amennyire annak tűnik, pedig az előbb még reménykedett, hogy a továbbiakat megússza egy körrel a konyhában, aminek során ő tekintélyes mennyiségű ételt nyom magába, Leonie-nak meg csinálnak a manók egy kakaót. Vagy ha már megmentette az életét, akkor esetleg ő maga. Na de mi ez? Hoppá, már Nath is elhitte egy pillanatra, hogy veszélyben volt és a másik egy hős. Te jó ég, úgy tűnik, ez ragályos.
És végül Nath megadta magát, mert mit számított már? Leült a lány elé, és miközben az arcát a kezébe temette, hagyta, hogy a másik befonja a haját. Most már jobban tartott attól, hogy ismerős jár erre, mint bármilyen prefektustól vagy tanártól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 24. 14:50 | Link

Cosmo-lány

A helyzet az, hogy Nath igencsak alábecsüli Leonie-t, ha azt hiszi, egy kis bögre kakaóval elintézhető az ügy. A finom italt már a szimpla létezésével kiérdemelte, meg azzal, hogy sosem felejt el fogat mosni, mert anyukája megmondta, ha nem teszi, jön a fogtündér, és elviszi egérfogacskáit. Márpedig igen kellemetlen volna arra ébredni, hogy az éjszaka közepén letüdőz egy adag tündérport, és mire kinyitja szemeit, már úgy néz ki, mint egy kilencben éves bácsi a protkója nélkül.
-De hiszen megmentettem az életed! – mondja némiképp csalódottan. – Ráadásul a kakaót úgyis a manók csinálnák meg helyetted, szóval az nem is lenne érvényes. Inkááábbb… - csücsörítve hallgat el, s koncentrál a nagy kérdésre; mit is kérhetne azért cserébe, amit tulajdonképpen meg sem tett? Esetleg kedves pajtása rávehetné Keith-t, hogy hozza már vissza a kis törpe üvegcipellőjét, mert lassan egy egész éve várja a csodát… Nath meg mégiscsak fiú (ezt ő maga is alátámasztotta), és hát két srác között elég egy vállba bokszolás, és máris minden meg van beszélve, nem? Áhh, de nem is, szinte már beteges, hogy mindenről Herci jut eszébe. Hamarjában el is űzi nem idevaló rózsaszín gondolatait, ami… khm… valljuk be őszintén, nem egy nehéz művelet, miután újdonsült barátocskája végre letelepszik elé, hogy engedelmesen beálljon ő is a Cosmo-lányok sorába. Most komolyan, be kéne perelni ezt az embert a nyugalom megzavarására alkalmas sérójáért!
-Aztaaa! Te tudtad, hogy ilyen hosszú a hajad? – kezdi fogdosni a másikét. Természetesen csak a loboncát, mielőtt még valaki megpróbálná ráerőltetni erre a jelenetre a 18-as karikát. Mivel a srác túl magas hozzá, kénytelen feltérdelni, hogy nekiállhasson a fonásnak. Nem sieti el a dolgot, hiszen úgy örül a lehetőségnek, mint egy kisgyerek élete első cipőbekötésének. Lelki szemei előtt már látja, micsoda fodrászdélutánokat fognak ezentúl csapatni a sráccal. Durvább lesz, mint egy zsuga-party a konyhai manók körében.
-Húúú, ha legközelebb lesz beöltözős mulatság, lehetnél Pumukli! Ismered azt a mugli mesét? Pumukli egy vörös, böngyi hajú manó; a te hajad meg tudnám csinálni olyanra! Juuujjj, begöndöríthetem majd? Keith meg biztosan kifestene hozzá! – lelkendezik saját ötletén, s azt is elvárja, hogy Nath vele örüljön. Hát nem elragadó délelőtti elfoglaltság ez?
-Kellene az egyik fűződ - mászik be az úriember látókörébe, és lehuppan a lába mellé, majd derűsen elkezdi kikötögetni az egyik cipőjét. Nem zavartatja magát túlzottan, így ha nem lesz lerúgva, vagy megfojtva a kiszedett cipőfűzővel, visszakúszik Hajaszép mögé, és befejezi művét. Nyilván hajgumi híján a beszerzett kellékkel kötözi meg a végét.
-Tádámm! Nézd, milyen szép lett! - lóbálja meg a fonatot áldozata orra előtt.
-Feltekerjem egy kontyba? Úgy még szebb lehetne!- talán kezdi kicsit túlzásba vinni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 21:18 | Link

Leonie

- Nyüh... - nyögött fel szelíden Nath, mikor kiderült, hogy egy kakaóval nem ússza meg a dolgot, ráadásul már egészen elhitte, hogy tényleg köszönetet kellene mondania a lánynak, pedig valójában az követte őt. Ennek ellenére máris agyalt, hogy akkor mi lehetne a jutalom, és jé, meg is volt!
- Oké, akkor jutalomból fonhatod be a hajam! - jelentette ki vigyorogva, mikor már a földön csücsült, egészen büszkén, hogy így kitalálta, mire is jó ez a fodrászkodás. - De azért kakaót is csinálok neked ha akarod. Nem manós, Nathanieles - tette még hozzá a rend kedvéért.
Az persze már más kérdés, hogy a hajfonás közben folyton sürgetni vágyta volna a lányt, mert ha az egyik haverja erre jár - bár szerencsére még nem volt sok belőlük -, akkor a következő évek kellemetlen szívatással fognak telni számára, elvégre mégis csak egy vadidegen csajszi bizgálja a haját.
- Ööö... Mennyire hosszút jelent az az "ennyire"? - érdeklődte meg aztán a megjegyzést hallva, de a következő eszmefuttatás már jócskán betett neki is.
- Gönd... MI?! - próbált egy pillanatra automatikusan szabadulni, de a lány a hajánál fogva tartotta. - NEM! Nem göndörítünk, szó se lehet róla! - tiltakozott hevesen szegény Nathaniel, most érezve át a súlyát, hogy kinek is került a kezei közé.
Aztán a lányka csak úgy hirtelen előtte termett, Nath pedig elkerekedett szemmel bámulta, ahogy kifűzik a cipőjét, és még arra se volt érkezése, hogy hirtelenjében tiltakozni próbáljon. Mire észbe kapott, már mindegy volt, ott lóbálta Leonie a fűzőt a kezében, és Nathaniel még így is csak hálás lehetett azért, hogy a cipőt nem fonta bele a hajába.
A következő pillanatban pedig már a befont hajtömeg úszott Nath látóterébe, aki megállapíthatta, hogy Leonie valóban ügyes kis kacsókkal rendelkezik, így aztán bólintott egyet.
- Tényleg szép lett. Mehetünk? - igyekezett minél előbb felkelni, de még közben érte a kérdés, amitől kis híján újra visszaült. - Neeem, köszönöm. Így is jó lesz, csak semmi konty - tiltakozott hevesen, és végre felkászálódott a földről, hogy aztán egy reparot intsen a lovagi páncél darabjai felé, és utána várakozón a lányra bámult.
- Reggeliztél már? Mert ha nem, akkor most is megkaphatod azt a kakaót - mondta neki, és becsületére legyen mondva, most semmilyen hátsószándéka nem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 18. 18:51 | Link

[Olivér]

Tovább sétál Olivér mellett, de a fiú továbbra is hol undok, hol meg nem annyira undok, szóval még nem tudta eldönteni, hogy akkor most hányadán is áll vele. Mindenesetre szemmel tartja, az biztos.
-Én nem ezt mondtam!-
Fakad ki hangosabban, hiszen tényleg nem ezt mondta. Mégis, miért kell annyira feszegetni ezt a Kornél témát? Talán ő szerelmes belé, hogy másról sem tud beszélni?!
Hiába az elterelő téma is. Ráadásul Olivér fura arcot vág, amit a kicsi nem ért, de aggódni kezd, elvégre a válasza is olyan rövid.
-Miért ilyen fura az arcod, fáj valamid?-
Kérdezi kíváncsian, nem igazán ismeri ő még a flegmázást, anya, és apa szerencséjére nem tanulta meg, hogy kell lekezelően viselkedni. Ami késik, nem biztos, hogy múlik - az iskolában még megtanulhatja, bár jobb lenne, ha nem tenné.
Befordulnak a folyosón, és megtorpan. Mégis, hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy elfelejtette? Hiszen a Bibircsókos banya _mindig_ itt van! Homlokon csapja magát, és megrázza a fejecskéjét.
-Jajj, ne, itt a banya!-
Súgja aggodalmasan Olivérnek, és körbenéz, mit is csinálhatnának, de a fiú meg már biztos türelmetlen, és menne vissza. Azért, hogy értse, mi is a gondja ezzel.
-Ha meglát minket, hazudni fog rólunk másoknak...-
Olivér biztosan tart attól, hogy egy ilyen "kislánnyal", ahogy a fiú nevezi, hírbe hozzák, de mielőtt visszafordulhatnának, már meg is jelenik mellette a banya, és rusnya képén a békaszemét kíváncsian mereszti rájuk.
-A nagy rellonos és a kis eridonos? Milyen furcsa egy páros... Te kölyök, érte még büntetnek!-
Veti oda Olivérnek, Ashley meg csak áll, nagy szemekkel nézve a banyát, és közben teljesen elpirul. Nem érti, miről beszél a néni, és nem tudja, mit csináljanak most, szóval várja, hogy Olivér megmondja, vagy csináljon valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. szeptember 19. 19:14 | Link

Ashley

Egyre jobban és jobban közeledünk a kislánnyal a célunkhoz: az Eridon toronyhoz. Már ha a pirosak toronyban laknak, ami azt illeti, sosem voltam teljesen tisztában a házak lakhelyével. Az egyetlen fontos dolog számomra az volt, hogy az alagsor a mi területünk részét képezte, teljes egészében, és bár néha-néha megfordultak lent más házbéli diákok is - mint például ma este a kislány -, zömében mi tartózkodtunk ott, hiszen a légkör is éppen nekünk kedvezett: komor falak, sötétség, rideg és hosszú folyosók. Az egész olyan rellonos volt, tökéletesen tükrözte a belső lelki világunkat.
Csak vállat vonok a kifakadására, olyan, mint egy kis méregzsák. Alapból nyilvánvaló volt számomra, hogy Kornél miatt vállalta be az alagsor meglátogatását, most pedig még tagadni is akarta, hogy bármit is érezne iránta. Valamilyen szinten röhejes volt, de egészen aranyos, és gyermeki. Ez is mutatta, hogy mennyire nem ebbe a légkörbe való még a kislány.
- Csak szeretnék minél előbb visszamenni az alagsorba. - Nem volt teher Ashley társasága, vagy legalábbis nem akkora, mint amekkorára számítottam, ennek ellenére voltak más terveim is a mai estére, nem szándékoztam az egészet egy kis eridonos kísérgetésével tölteni. Alapból csak azért ajánlottam fel a társaságomat erre az útra, mert nem szeretném darabokban végezni, nem pedig azért, mert kedvemre lett volna a dolog.
- És? - rántom meg a vállamat, ahogy a törpe közli velem az aggodalmát. Nem túl sűrűn járok erre, éppen a festmények miatt, ugyanakkor számomra nem újdonság, hogy valótlant állítsanak rólam. Megesik, egyes diákoknak ez a szükséges napi szórakozásuk, és a banyával sem volt más a helyzet. Nem érdekelt, hogy kinek mit terjeszt majd - egyáltalán mit tudna? -, mostanában már szinte senki sem hiszi el egy szavát sem. Okkal. A banya megszólalására egy lekezelő vigyor kúszik az arcomra, és a megtorpanó Ashley-t tovább húzom a folyosón, hogy minél előbb az Eridon toronynál legyünk.
- Komolyan? Ennél azért erősebbre számítottam - szólók oda a vállam felett a banyának. Pedofíliával meggyanúsítani még neki is gyenge húzás, ennyire hülye nem lennék, és szerintem bárki meghallaná a "hírt", csak röhögne rajta. Nevetséges, ami ebben az iskolában folyik, komolyan mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 28. 10:59 | Link

[Olivér]

Nem teljesen érti a nagyfiút, hiszen miért nem zavarja, ha hírbe hozzák vele, amikor korábban is szinte kikérte magának, hogy ő a kislányokkal foglalkozna, vagy ilyesmi. Rá kell jönnie, a nagyfiúk bonyolultak. Nem csak Kornél, de Olivér is, viszont végre nem feszegeti tovább a szerelmi témát. Mármint, hogy neki Kornél a szerelme, hanem mással foglalkozik.
Kezd fájni a lába a nagylányos cipőben, de már mindjárt odaérnek, és ennek örül. Reméli, nem tör rá addig a hisztizési kényszer, mert azt a tesói, Kornél, de még apa sem szereti! Biztos Olivérnek se tetszene. Olyankor mindig bocsánatot kér, amikor ez történik, de úgy érzi, nem tehet róla - a hiszti csak jön, és elsöpör minden mást: ésszerűséget, önuralmat, figyelmeztetést, szidást. Nagyon bosszantó egy dolog tud lenni!
A banya beszól nekik, Ashley először nem érti, de aztán eszébe jut valami, és Olivér után ő is visszaszól a banyának.
-Nem is büntetik, ő mestertanonc, te buta!-
Büszkén mosolyog a nagyfiúra, reméli, annak is tetszik, milyen ügyesen visszaválaszolt a vénségnek. Még el is neveti magát, de azért szedi a lábait - viszont azt is tudja, hogy ettől még pletykálni fognak róluk.
-Azt fogják mondani, hogy szerelmesek vagyunk, de ez nem igaz. Téged miért nem zavar?-
Kérdezi kíváncsian, hiszen őt nem csak a valótlanság bosszantja, de az is, hogy másba szerelmes, és ezért nem akarja, hogy véletlenül mást higgyenek... például Kornél. Biztos nem örülne, ha a barátjába lenne szerelmes a lány. Lehet, hogy nem is barátkozna vele többet. Elérik a lépcsőt, így szépen elkezd felsétálni a második emeletre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 4. 19:34 | Link

Ombozi.


* Sötét hajú tornádó közeleg. Az utolsó órája után átvág a folyosókon, dühödten lépked végig a fél kastélyon, csak hogy találjon egy nyugodt helyet, ahol megírhatja a házvezetőnek a dolgozatát. Elvették a pálcáját, úgyhogy egyúttal a Minisztériumba is fog egy kellemes hangvételű baglyot küldeni. Térképmemóriájának köszönhetően gyorsan kitalál minden helyiségből, ám arra nem számít, hogy ezen a folyosószakaszon szó szerint senki sincsen. Gyanakvó pillantásokkal figyeli a páncélokat, hátha azok miatt van, de a fémbádogok meg se moccannak. Lassabbra veszi a tempóját, királynői léptekkel vonul tovább, emelt fővel figyeli a történéseket. De semmi sem mozdul, semmi sem utal arra, hogy itt bármi gyanús lenne. Talál egy kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságot. Végigtapogatja, hátha csapdát rejt,  majd mikor nem észlel bajt, leül rá. Esetlennek érzi magát a pálcája nélkül, támadhatónak. Persze ha kell, a körmeit is belevájja bárki szemébe, hasznosak az éjszakai edzések, de a képességei nélkül egy ilyen iskolában... Előhalássza a fekete táskájából a könyveit. Az egyik kemény fedeleset az ölébe teszi, keres még papírt és pennát is. Amikor végre megtalálja őket, írni kezd, de először a Minisztériumba szánt kis levelét. Bemagolta ugyan a varázslótörvényeket, de meg kell találnia a helyes kiskapukat, hogy Dominicot kipenderítsék a prefektusi helyéből. Nagyszájú mitugrász, pedig alig idősebb nála. Erisnek egy ötlet nyomán azon nyomban írni kezd a keze. Szélsebesen körmöl, szinte megállás nélkül, és annyira belemélyedt a lejáratásba, hogy nem is veszi észre mi van körülötte. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 19:54 | Link

Eris

*Mindig van a színen egy új diák. Nem a legáldásosabb szerep, de mindenhol megjelenik, minden évben, és mindegy, hogy kicsoda vagy, rangos, vagy fösvény, olcsó ember, nagyszájú legény, vagy visszahúzódó személyiség. Ha többször nem is, egyszer új diák leszel, és ha szeretnéd, ha nem, meg kell birkóznod a körülményekkel. Az új fiúnak talán még nehezebb a dolga, mint az új lánynak, akinek rögvest barátnői, és szerelmei lesznek, megy a csevej és a pletykaszezon is örök divat. Egy fiúnak más. Nem rossz a helyzet, inkább csak úgy kiábrándító. Noel beilleszkedését távolságtartó magatartása sem fogja elősegíteni, így a kastély megpillantásakor csak egy apró, beletörődött fejrázást engedett meg magának, majd eltökélt szándékkal - hogy mielőbb megtalálja körletét - átlépte a kaput. A kastély nyirkos volt, s hideg, útja pedig az alagsorba vezetett, ahol nem számíthatott sokkal jobb fogadtatásra. Új diák. Meg nagy kastély. Meg nyirkos levegő, belőtt haj és szép öltözet. Haj-haj.
A festmények is ferde szemmel, képből képbe vándorolva követték a fiút, amit az ifjú rellonos nem akart észrevenni. Valami másra számított. Ha új helyre megy, egy új közösségbe, valamiért mindig nagy változást vár, valami nagy durranást remél, ami megváltoztatja az egész addigi létezését. Ami célt ad. Aztán rájön, hogy nincs semmi. Sehol. Nincs cél, csak sötétség, és kövek.*
- Aha - bökte ki hangosan, miután gondolataiból felébredve kihalt folyosórészen találta magát. - Ezt megcsináltad. De semmi baj. Ez csak egy kastély, nem fog felfalni.
*Cipőtalpai halk szisszenéssel adtak ritmust lépteinek, és a magas alak tovább haladt az ismeretlenbe.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 4. 20:12 | Link

Ombozi.


* Lázasan fogalmazza a fejében, hogy mivel is mártsa be azt a szerencsétlent. Dőlnek belőle a betűk, a szavak, épp hogy kifért az utolsó sor is. Sötét szemei végigfutnak a leírtakon, a levél végére odakanyarintja a kézjegyét. Így. Ezt már csak el kell vinni a bagolyházba és mehet is a móka. Most pedig jöjjön a büntetődolgozat. Az előző csudaságot mérnöki pontossággal összehajtja és becsúsztatja a könyvébe. Előhalászik egy pergament is, ráteszi a kemény borítóra, de... semmi sem jut az eszébe. Mit lehetne írni arról, hogy hogy is viselkedjen egy prefektussal szemben? Egy normálissal természetesen tisztelettudóan. Egy olyannal, aki kész kiállni a ház hírnevéért és inkább biztatja az elsős kis gólyát, meg is mutat neki néhány átkot amit aztán használhat. De ez a prefektus egy kotnyeles mitugrász, és annyi a szerencséje, hogy Dave a lányt nem terelőnek tette be a csapatba. Bár még az is lehet, hogy edzésen is nekimegy a fogónak, a kvaffal is elég nagyot lehet dobni... Jut eszébe kvaff, nem ártana azzal gyakorolnia a célba dobást. Nem akarhat majd leégni az egész iskola előtt az első meccsén. Már hallja is magában "Nézzétek azt a keresztes csajt, csak a szája nagy, még dobni se tud." A gondolatra mérges lesz, képzeletbeli seprűjével az ábrándbéli sráchoz lovagol és nyakon csapja. Esetleg pálcát fog rá, sóbálvánnyá változtatja és az ő fejét használj a majd kvaffnak... Pálca... elkalandozott. Sóhajt, hátha attól egy kicsit megnyugszik. Nem sokat használt, de kezdetnek megteszi. Pennájával játszik a tekercs fölött és szórakozott firkákkal illusztrálja az imént gondoltakat.
Lépteket hall, a kihalt folyosó csendjében visszhangot vernek a falakon. Mintha beszélne is valaki. Eris szoborrá merevedik ültében, közömbös tekintetén csak a szemei mozognak. Ha az a valaki ideér, majd megnézheti magának, és mivel nem mozog, nem fog feltűnést kelteni. Türelmesen, mozdulatlanul várja, hogy ki is jöhet a folyosón... ha épp a prefektus, azt nem fogja megköszönni... *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 20:36 | Link

Eris

*Folyosó folyosót keresztez, a kastélyokban ez már csak így megy. Noel egyenes háttal, nem a leglazább stílusában haladt előre. Nem érezte magát biztonságban, és bár aranyvérű, a festményekkel nem jön ki túl jól. Nem az a művészetkedvelő fajta, csak úgy visszafogottan játszott már az otthoni keretlakókkal is. Pálcapróbának mind megfelel. A némaságban hamar visszaesett félbehagyott gondolataiba, és leszegett feje semmit nem észlelt a külvilágból. Páncélok, díszek, portrék mellett vonult el, na meg egy ismeretlen alak mellett is, aki ha lehet, még nála is csendesebb volt. Noel illemtudó, de vak, mint annak a rendje. Egészen elsétált a folyosó végéig, ami természetesen zsákutcaként ért véget, így sóhajtva ugyan, de visszafordult. Zsebre dugta hosszú ujjait, és fintorogva indult vissza, hogy hálókörletét megkeresve, ismét békére leljen.
Két lépés között viszont tekintete megakadt egy mozdulatlan, dermedt leányon. Először csak feje, majd teste is az ismeretlen felé fordult, és összeráncolt szemekkel igyekezett kivenni a sötétségből, mit is lát. ~ Ez egy lány? ~ Nem sok gondolat fordult meg ekkor fejében, de nem is sok kellett volna ahhoz, hogy ott hagyja. Abból kiindulva, hogy ez a lány látta őt elmenni maga előtt, kikövetkeztethető, hogy nem szerette volna megszólítani, így az sem biztos, hogy neki meg kellene őt. A bökkenő csupán az, hogy jelenleg gőze sincs arról, hol van és merre tart.*
- Tiszteletem - köhintett felemelt öklébe, és csak remélni tudta, hogy a másik fél hasonlatos ő hozzá. Nem kérdez, nem vádaskodik. - Az égvilágon nem szeretnélek megzavarni a magánbulidban, de... hm. Szóval új vagyok itt, és el kellene egy értő lélek segítségnyújtása.
*Kellemesen kihallatszódott hangjából az érdektelenség, és nem várt egyebet a megszólítottól sem. Hasonló hasonlót vonz.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 4. 21:01 | Link

Ombozi.


* Léptek közelednek. Egyenletes, bár kissé bizonytalan léptek. Egy fiú alakja tűnik fel, mintha nem is tudná pontosan hogy merre jár, időnként a tanácstalanság ráncai ülnek ki az arcára. Nem mintha sokat időzne el a loboncos fiú tekintetén, Eris szoborszerű mozdulatlanságba bújva követi szemeivel amint elmegy előtte és őt észre se veszi. Nem mozdul, azzal csak felkeltené magára a figyelmet. Inkább megvárja, amíg a srác rájön, hogy mégsem erre indult, és visszamegy oda, ahonnan jött. Jó messzire tőle. A járkálás zajai távolodnak, a visszhang marad csak, majd elapad. A lány szemeivel próbálja kifürkészni, hogy merre is lehet az idegen, de nem lát el odáig ebből a pózból. Megint hallja a másik cipőjének dallamát. Visszafelé jön. Megunta a kószálást, és most elmegy. Legalább is ezt reméli. Lassan beér a látómezejébe, most talán többet tud kivenni belőle. Ajjaj. Kiszúrták! Megáll előtte az idegen és megszólítja. Habár a köhögés nem a tényleges tiszteletadás formája, ezt most elnézi neki Eris. Legalább tud valaki köszönni is ebben az iskolában. Viszonzásképpen biccent, hogy ő is üdvözli a fiút. Eltévedt. Ennyivel le is lehet írni hogy mit is akar. A lány végigméri az ismeretlen egyedet, szemeit összehúzza. Talán ő alkalmas lenne eme feladatra. *
- Segítek, ha megteszel egy szívességet. Mi kell?
* Hangja a szokásosnál is közömbösebb, nem tudni mit is forral éppen a fejében. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 21:21 | Link

Eris

*Az aprónak tűnő árny nem siette el a válaszadást, de a biccentést tökéletes feleletnek, mi több, tökéletes kezdetnek vélte a rellonos újonc.
Elmosolyodott, majd amikor a még ismeretlen magára vállalta a segítségnyújtás terhét, még meg is könnyebült. Egyenes kérdés, egyenes válasz, és persze a beszélgetés még el sem kezdődött, a lány máris magára gondol, és valamit valamiért elven csak akkor segít, ha Noel megtesz neki vagy érte valamit, amiről egyelőre ő maga semmit sem tud.*
- Ne haragudj, nem vagy az esetem - emelte fel a tenyerét megálljt parancsolva, majd az előzőleg elutasító kezet bemutatkozásra nyújtotta. - Ombozi vagyok, és ha megmutatod az utat az ágyam felé, ígérem segítek neked.
*Igaz, hogy nem tudta mibe is egyezett most bele, de ösztönei azt súgták, nem is csöppenhetett volna ennél jobb társaságba. A vére máris pezsgett, nagyon remélte, hogy valami rosszban sántikál a lány.*
- És ha szabad tudnom, elmesélnéd, mire is adtam a szavam? - kérdése izgalma ellenére hidegen csengett, viszont zöldjei csillogtak, és ha úgy esett a hold fénye, talán még a lány is elcsípte.
*Elcsendesedett, szemeit a lányra szegezte, s közben egészen a falig hátrált, hogy   onnan hallgathassa a tervet. Bízott benne, hogy nem holmi lányos akármiben kell már az első napokban részt vennie, de ha mégis így alakulna, legalább hamarosan az alagsorban lesz, és nem kell egész éjszaka keringenie az éber festmények között.*
- Halljam, mi az alku tárgya? - ismételte felkeltett érdeklődéssel, kissé oldalra billentve fejét. - Kíváncsivá tettél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 4. 21:41 | Link

Ombozi.


* Fél szemöldökét felhúzza a furcsa válaszra. Ki a fene mondta hogy bármi nyálas párkeresős-cuccot kérne ettől a fiútól? Felbosszantja a tudat, hogy ilyen kis csitrinek nézték. *
- Te sem az enyém, ne aggódj.
* Vágja vissza, gúnyos fintort lejtve a fiúnak. A kézrázást elfogadja és viszonozza. No, megint nem túl tiszteletteljes, ez úgy illett volna, hogy a fiú letérdel és megcsókolja a kézfején a gyűrűket, egyenként... sebaj, steril és távolságtartó. Lehet hogy tényleg rá kéne bízni a feladatot. *
- Awer-Kowai.
* Mutatkozik be ő is röviden, azt pedig, hogy tényleg segítenek-e egymásnak, majd kiderül. Először csak le akarja ezt az idióta tekercset tudni. A másik a falig hátrál és kérdezi, Eris hűvösen elmosolyodik. *
- Le légy ennyire kíváncsi. Csak írj meg helyettem egy büntetődolgozatot a házvezetőmnek, ennyi lenne.
* A remek alkalom arra, hogy a fogalmazási hiányosságait másra hárítsa. Úgy se tudna különösképp mit írni a lapra, Alexa prof valószínűleg csak egy összefirkált pergamentekercset kapna, ahol Dominic változatos kivégzései módjait illusztrálná a maga sötét kis firkálós stílusában. Hogy annyira ne nézze a fiú hülyének, és hogy kicsit értse is hogy miről van szó, egy kicsit részletesebben felvázolja a helyzetet. Hátát a falnak dönti, fejét kissé hátraszegezi. *
- Az első napomon elkaptam egy lányt a körlettől nem messze. Pár átkot szórtam rá, nem nagy dolog. Az egyik Rellonos prefektus elkapott és felvitt a házvezetőhöz, mondván hogy tiszteletlen vagyok vele, pedig csak az igazat mondtam. Kikérte a nevem és a házamat, ő még csak be sem mutatkozott...
* A beszéde nyers, tárgyilagos, az utolsó mondatának a második részében hangja negédes színezést vesz fel, hogy jobban kigúnyolja az illetőt. *
- Flaviu professzor asszonynak pedig le kell adnom egy pergamennyi fogalmazást arról, hogy miért is tisztelem a prefektusokat és hogy is kell velük szemben viselkednem. Remélem így érthető hogy miért nem én akarom ezt megírni.
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2013. november 4. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet