36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 14:20 | Link

Norina


A lány neve hallatán elámul. ~ A neve is olyan gyönyörű, mint maga a lány! ~ Szerencsére a lány elmondása szerint semmi baja nem esett.
- Sajnálom, hogy megzavartalak az olvasásban. Ha akarod én tovább állok, de ha nem zavarlak szívesen maradok.
Leguggol a kutya mellé, majd megsimogatja.
- Látod most mit tettél? Ezért büntetés jár!
A kutya szende szemeit látva meggondolja magát.
- Na jó, de ilyet többet nem csinálunk!
Majd lassan feláll.
- Azért mégis szeretném megnézni hol rúgtam beléd. Nehogy mégis valami bajod legyen. Szívesen elkísérlek a gyengélkedőre!
A lány gyönyörű szempárját keresi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 14:39 | Link

Andrew


Elmosolyodom.
- Semmi gond, tényleg. Nem zavarsz.
Lehajoltam, hogy felvegyem a könyveket a földről, és gyorsan visszatettem őket a helyükre.
- Semmi bajom nem lett. Katona dolog. Talán holnapra lesz a combomon egy apró lila folt, de volt már rosszabb is. A kviddicsnek hála már észre sem veszem ezeket a kisebb fájdalmakat.
Mosolyodom el halványan, de kezd egy picit olyan érzésem lenni, hogy a srác vagy akar valamit, vagy egyszerűen csak ennyire anyáskodó típus.
Mondjuk éppenséggel mindkettőt aranyosan teszi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 15:24 | Link

Norina


A mosolyt látva maga is elmosolyodott.Kicsit cikisen érzi magát, mert a lány rájött a fortéjára. ~ Ez nem ér nem csak gyönyörű, de még okos is! ~
- Én nem lennék ilyen nyugodt a helyedben, mert egy pusztító hurrikán vagyok. Ezért minden perc ameddig a közelemben vagy valószínűleg életveszélyben vagy. Megpróbálok kicsit óvatosabb lenni.
A mosoly eltűnt az arcáról, egy percre megkomolyodott, de aztán újra eltűnt a komolyság a semmibe.
- Na és miket szoktál olvasni általában? Én tipikus történelmi könyveket szoktam általában olvasni.
Lenéz a kutyára aki lefeküdt a lábához. Ezért érzi ezt a melegséget, amin elneveti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 15:44 | Link

Andrew


A fiú önbizalma határtalan. Érdekes, azt hittem nehezen nyílok meg az embereknek, de vele egészen könnyen elbeszélgettem, sőt még élveztem is.
- Gyakran olvasok. A kedvenc elfoglaltságom. Verseket, regényeket. Bármit. Amikor olvasok, olyan mintha kilépnék a saját életemből és valaki máséba lépnék helyette.
Olyan szépen sikerült körülírnom az érzéseim, hogy magam sem hittem el.
- Nem gyakran látni férfiakat olvasni. Nem mintha csak nőknek való lenne. De jó érzés.
Aztán eszembe jutott valami.
- Nincs kedved elmenni valahová?
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2015. március 22. 15:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 22. 16:07 | Link

Norina


- Egy ilyen szép teremtéssel, mint kegyed bárhova elmegyek.
Kicsit nyálasnak érzi magát, de ilyen szép hölgy társaságában elnézi magának. Már nem érzi magát kínosan a lány mosolya mindent elfelejtett. Még azt is, hogy kényszerből jött ide. ~ Kezdem magam jól érezni itt. Szeretek ilyen gyönyörű teremtmények társaságában lenni. ~
- Mégis megtudhatnám, hogy hova is megyünk? Nem mintha nem bíznék benned, csak úgy kíváncsiságból.
Újra leguggol a kutyájához és megsimogatja.
- Na és te Sherlock benne vagy?
A kutya felugrik és már nem is vesz igényt a pórázra. a póráz kicsúszott a fiú kezéből.
- Sherlock a hölgy után, nem mi vezetünk.
Lehajol és felveszi a pórázt.
- Felőlem indulhatunk is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 22. 16:22 | Link

Andrew


- Pontosan felettünk van egy úgynevezett Akvárium. Kinyitod az ajtót, és azt látod, hogy a terem tele van vízzel, de nem zúdul rád az ajtóban. Ha bemész, és nem érsz hozzá a falakhoz akkor a kijövetelnél száraz leszel. De ha hozzáérsz, csurom vizes. Remélem tudsz úszni - kacsintottam rá kajánul a srácra, majd elindultam Gottoval, és remélhetőleg a fiúval a hátam mögött.
- Ja? És persze beszélni is lehet a víz alatt. Még csak levegőt sem kell venned.
Igyekeztem fel a lépcsősorokon, és elvezettem a fiút a piros ajtóhoz a Nyugati szárny második emeletén.
Remélhetőleg a fiú nem víziszonyos...

/A következő hsz-t az Akváriumnál folytasd.//

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 23. 22:32 | Link

Gareth
február 14.

- Mint az összes többi művészet, azt hiszem. Csak nagyobb eséllyel vágod le egy-két végtagod. - Valószínűleg fel kéne jegyeznünk ezt az időpontot valahova, tekintve, hogy Gergő nem vesz halálosan komolyan valamit. Sőt, még csak nem is a konkrét értelmére gondol a dolgoknak, talán érzi a másodlagos jelentést is ebben a pillanatban... hova tovább, még viccnek is szánta az előzőt. Tudja, hogy nem jó az ilyesmiben, szóval nem próbálkozik gyakran. Mert senki nem fog rajta röhögni, vagy a fapofája miatt komolyan veszik, egyik verzió sem kecsegtető.
 - Talán abban tér el, hogy a fa megmunkálása más. Eddig a tisztelete vezetett egyedül eredményre. - Próbált ő finoman faragni, határozottan bánni a fával, óvatoskodni vele, félni tőle, alárendelni magát neki, de egyik sem hozott igazi eredményt. Szép lett, de nem lett a kész műnek lelke, ő pedig szerette volna megtölteni valamivel azt, amit alkotott. És próbálkozásainak, kitartásának eredménye az egyszerű megoldás volt: a tisztelet. Tisztelte a fát, és társaként bánt vele, az pedig meghálálta a kedvességet.
Gareth biztatására bólint egyet, nem fél attól, hogy bonyolult lesz és meghaladja a felfogóképességét. Igazából attól sem félt, hogy Gareth ki fogja nevetni vagy furának nézi akármi miatt. Valahogy hiányzik belőle a félelem érzése, nem kódolták bele. Egészen más dolgokat viszont igen, így kisebb megnyugvással mégis eltölti, hogy a másik is csak most szünetben tanulta meg. Így legalább nem tűnik akkora műveletlen parasztnak, mint amilyen valójában.
Végül beleegyezik abba is, hogy Gareth-el leüljenek és úgy folytassák a beszélgetést. Amúgy sem gondolkodott sokat a válaszon, de a vázlatok mutogatása végső csábítás. A fiú mellett ülve nem feszeng, inkább csak érdeklődve nézi, ahogy felnagyítja a füzetet, ahogy lapozgat benne. Ahogy átvillannak a rajzok, tervezetek, és végül megállapodik egy bizonyosnál.
Gergőnek pedig nagyot dobban a szívecskéje, ahogy az írásra pillant, hallja a magyarázkodást. Nyel egyet és úgy bámulja, eszébe jut minden és leesik neki a dolog. Nagyot koppan odabent, visszhangzik, kicsit fáj, hogy eddig nem tudta. Pedig az a kéz, ismerős volt. De az írást sosem tévesztené össze semmivel, szóval a papírról lopva Garethre pillant, majd visszabámul.
"Bámulatos." - adná az írásra ugyanazt a jelzőt, már veszi is a levegőt, nyitja is a száját, de végül mégsem. Nem és nem. Biztos benne, hogy elsőre lebuktatná magát ezzel, és nem akarja. Jobbnak látja, ha Gareth még nem tud erről, és ő is igyekszik elvonatkoztatni tőle, és a tényleges találmányra koncentrálni kusza gondolatai helyett. Végül a levegővel megköszörüli torkát.
- Hm. - Fejti ki roppant terjedelmes, részletező véleményét az egész ügyről, hozzá hasonló stílusban. Elgondolkodva emeli ujjait az ajkához, apró kis ránc jelenik meg szemöldökei között, ahogy koncentrál, majd elégedetten bólint egyet. Állva irányítható repülő deszka? Ki kell mondania az első gondolatát.
- Lehetek én az első, aki kipróbálja? - Kicsit önző kérés, főleg hozzá képest, de már most el tudja magát képzelni a deszkán egyensúlyozva. Ha leesik, az sem zavarja. Tulajdonképpen elég elszánt, hogy a tudomány érdekében nyakát törje. És úgy van vele, hogy még mindig inkább ő, mint Gareth... sokkal inkább. Ismét nyel egy nagyot. Annyira élesen él benne az érzés, hogy meg kell védenie a környezetét minden lehetséges fizikai fájdalomtól, hogy már furának tartja saját magát. Ha már lelki védelmet képtelen nyújtani feltételezett fafejsége miatt, próbálja kompenzálni. Próbálja.
Akkor zökken csak ki teljesen, amikor a fiú felé nyújtja a kezét, pillant ismét rá, most legalább feltűnés nélkül megnézheti magának újra, kicsit más szemmel. Hiszen ő a levelezőpartnere. Ismeri kicsit, pár igazán nem neki szánt gondolatot, pár távoli érzést, amit talán a semmibe küldtek üvegpalackban, mégis hozzá sodorta a véletlen áramlat. Kezet ráz vele végül, mielőtt még vonakodónak tűnne. Nem az, inkább csodáló.
- Gergő. - Mutatkozik be szintén, bár eleinte eljátszott a gondolattal, hogy más nevet mond, inkognitója fenntartása érdekében. De áh, túl jófiú ő ehhez, amúgy sem akar örökre titkolózni Gareth előtt, még ha ez nem is feltétlen meríti ki ezt a fogalmat. Szórakozik kicsit a gondolattal, mi lesz, ha elárul mindent, hogy akkor azt a sok-sok gondolatot ő sem egy arc, személyazonosság nélküli idegennek küldte, hanem az itt ücsörgő fiúra.
Aki éppen a válaszára vár, mert feltett egy kérdést. Főhősünknek viszont halvány lila gőze sincs, erre mit mondhatna. Szóval hümmög kicsit, tanakodik.
- Talán. - Böki ki végül az eddigi legértelmesebb válaszát, ő mégis meg van elégedve vele. Roppant őszintére sikeredett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. március 24. 04:16 | Link

Gergő
Ferb. 14.


- Szörnyű fegyverekkel dolgozhatsz...Megvan még minden ujjad?-*Neveti el magát, mert elképzelte a srácot két szablyával, amint egy fatörzset vagdal, amíg abból szobor nem lesz, ő pedig egy harcművész rezzenéstelen arcával bepózol a kardokkal mellette. Kedve lenne most azonnal követelni, hogy leellenőrizhesse, nem hiányszik-e valamelyikből egy darab, de jobbnak látja azért némileg visszafogni magát, nem mindenki viseli olyan jól hirtelen támadt Eridonos ötleteit, mint Kins.*
- Nemsokára módom lesz kipróbálni. Bár azt hiszem, a fával lesz a kisebb gondom.-*Na igen, az sem volt egyszerű, amíg átverekedte magát Vikohino ellenállásán és eljutottak odáig, hogy faanyagot válasszanak, úgyhogy nem számított semmi jobbra az első hosszabb műhelybéli session alatt. Maga az alapanyag viszont felvillanyozta, roppantmód tetszett neki az erezet alkotta minta és színek, bár tudta, hogy ezek el fognak később tűnni jórészt a festék- és lakkrétegek alatt, amik megvédik majd a deszkát.
Csend telepszik rájuk, de egyáltalán nem kínos némaság ez, sokkal puhább, kellemesebb - nem félnek a másik társaságában hallgatni és ez jó, mert egyikük sem próbálja kényszeresen kitölteni minden pillanatot szavakkal. Egyszer úgy tűnik, mintha Gergő mondani akarna valamit és várakozóan hajol egy picit lejjebb, de végül marad a csend és a füzet elmélyült, komoly tanulmányozása. Meg egy fél hümmögés. Újra elneveti magát - úgy tűnik, minél többet beszél ő, annál kevesebbet fog az ismeretlen, ami egész egyszerűen komikus, mert így rövid úton monológgá fog változni a párbeszéd, amit eddig folytattak. A furcsán elégedett kis biccentés pedig, közvetlenül a kérdés előtt, egyszerűen bájos, nem talál erre jobb szót, derűt csempész helyzetükbe, amit vétek lenne veszni hagyni.*
- Hmmmm...-*Utánozza Gergő tónusát, miközben leül és állát megtámasztva hosszan tanulmányozza az arcát, mint aki felméri, megfelelő-e a feladatra a jelentkező - közben közelebb is hajol, hogy jobban lásson, csalfa tekintettel méregetve a másikat, kíváncsian, vajon sikerül-e valamiféle reakciót kiváltania.*
- Nem.-*Hirdet aztán ítéletet végül, mindentől függetlenül.*- Először én tesztelek, az első kör mindig a hibáké.-*A prototípust akkor sem adná más kezébe, ha ezer százalékra tudná, hogy minden működik, mert először nekik kell bejáratni és ilyen kísérletekre egyedül magát tekinti megfelelő nyúlnak. Még Jaredet is csak másodikként engedné, pedig az öccse évek óta csinálja vele és profin képes szűrni a legkisebb dolgokat is, nagyon jó szeme van hozzá. Ennek ellenére mintha aggodalmat fedezne fel a vonások közt - különös dolog, idegen féltésével még nem találkozott és valahol lefegyverző az, hogy valaki ennyire nyitott legyen mások felé, miközben szavai zárkózottnak mutatják. Meg sem fordul a fejében, hogy talán közel sem annyira ismeretlenek egymásnak, mint hinné, és jobb is. Gergő tudtán kívül jól döntött, mert hallgatása az ára annak, hogy egyáltalán legyenek következő cetlik - arctalansága a kulcs ahhoz a gondosan elzárt világhoz, aminek gondolatmorzsáin osztoznak. A mellette ülő Gareth nem ugyanaz, aki álmatlan éjjeleken cetlikre forgácsolja szét magát, szavakra tépve érzéseit.
Ahogy a másik tekintete elidőzik rajta, kicsit talán bele is feledkezve a látványba, ígéretes, főleg hozzáadva azt a pár pillanatnyi késlekedést, amivel Gareth kinyújtott jobbját fogadja el. Kár, hogy nem érezheti a kézszorítást, amiből talán mást is levonhatna, de ha eddig boldogult nélküle, akkor most is sikerülnie kellene. Egy biztos - a fiú nem teljesen közömbös, ami már haladás, de ennyi nem lesz elég, ha tényleg többet szeretne egy egyszerű beszélgetésnél. Persze, tudta, hogy a nehezebbik utat választotta, amin több a buktató, de nem is volt annyira fontos, hogy okvetlen célt érjen.*
- Ccch. Bárcsak olyan meggyőző lennék, mint egyesek. A fénylő lelkek udvarán ma szabályosan belémdiktáltak egy pohár akármit, pedig utálom az édeset.-*Talán nem lesz szüksége erre az ártatlanul elejtett mondatra, talán kulcsfontosságú lesz még, ki tudja? Hagyja magát meglepni, mert a másik csupa apró, érdekes árnyalatot mutatott, váratlan pillanatokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 25. 21:40 | Link

Gareth
február 14.

Gareth nevetése jó érzéssel tölti el, szereti a boldog, jókedvű embereket maga körül. Viszont egy kicsit elidőzik a tekintete a fiún, majd reflexszerűen nézi meg a kezeit, tényleg rendben vannak-e az ujjai. Pár bőrkeményedésen és az érdességen kívül más kivetnivalót nem lát bennük, szóval megmutatja Garethnek is, hogy csekkolhassa nyugodtan.
Közben azon gondolkozik, mennyivel más ez a Gareth, mint akit a cetliken keresztül lát. Igaz, akkor nem a fizikai valóját látja, nem társul az élményhez, de mégis sokkal jobban érzi őt. Talán képességének köszönhetően, talán amiatt, hogy egészen más dolgokra tud koncentrálni, fókuszálni, a fiúnak pedig jóval kevesebb esélye van játszani, színészkedni. Kicsit elgondolkozik, vajon miért nem mutatja ugyanazt a külvilág felé, amit le mer írni egy idegennek és elküldeni a semmibe. Azt sem tudja, ki találja meg, kap-e rá választ. "Ezek a fecnik - vagy forgácsok, ha úgy tetszik - az első próbálkozásaim arra, hogy megtaláljam a saját hangom." - jut eszébe a mondat és abban a pillanatban leesik neki, a tantusz, hogy pontosan ugyanazt csinálja, mint Gareth. Itt ül, szerencsétlenkedik, bár egyre inkább kezdi megtalálni a közös hangot vele, mégis... talán sosem tudna szóban ugyanolyan mélységekről beszélgetni vele, mint ahogy azt írott formában tette és teszi.
- Fegyverként még nem használtam, de ki tudja, egyszer talán még kapóra jön, hogy értek a faragó-forgatáshoz. - Nehezen lehet elhinni róla, hogy megint komolytalan, valószínűleg az előbbi aprócska siker eredménye. Bár még mindig arra fókuszál, hogy Gareth nevet, nem arra, hogy ez miatta van, de semmi baj, ez legalább egy jó kiindulópont. Amikor azt mondja, nemsokára neki is módja lesz kipróbálni, érdeklődően vonja fel egyik szemöldökét, ami nála már így is a reakciók királyának számít.
- Elsőre csak lassan. Óvatosan. - Kéri végül csendesen, talán kissé el is szégyelli magát, hogy nem bírja magában tartani az ilyesmiket, oldalra is pillant egy pillanatra. Mármint, Garethnek fogalma sincs róla, kicsoda ő, és mégis ilyesmiket mond neki. Nem akarja összezavarni, megbántani meg véletlen sem, szóval úgy dönt, okosabb lesz, ha befogja a száját. Bár ilyesmivel még életében nem akadt gondja, ezt is megéltük. Akkor is a hideg futkározott a hátán, amikor Annácskát próbálta tanítani... több-kevesebb sikerrel.
Ellágyulnak a vonásai, talán kissé nevetős lesz a tekintete, amikor Gareth utánozza a hümmögését. Idáig fel sem tűnt neki, hogy ez ennyire jellemző rá, tulajdonképpen ezzel az egy szócskával le lehetne írni őt. Hiszen ez Gergő, egy nagy hm. Ennek ellenére, mintha kicsit csalódott lenne első blikkre a válasz miatt. Tudja, hogy nem miatta van elutasítva, de Gareth nem érti, Gergő miért ajánlotta fel ezt. Mert inkább szerette volna magára vállalni a hibákat. Az elkerekedett tekintet, pár baljós képzelgés után pedig megköszörüli a torkát, próbálja összeszedni magát. Nem, megígérte magának, hogy szépen befogja a pofiját. Az már más kérdés, hogy egyértelmű, mennyire lesápad a gondolattól. Gyorsan megköszörüli torkát.
- És... gyakran csinálsz ilyesmit? - Kérdezi puhatolózva. Mert hát, ha Gareth eddig is megvolt a találmányaival, akkor nincs olyan nagy baj. Mármint, nem hiszi, hogy az ő féltése nélkül nem tudna létezni, félreértés ne essék. Csupán csak szívesebben menne ő egy kört vele. De csak nem bírta ki végül, hogy kicsikarjon valami kis lélekmegnyugtatót a fiúból, amibe kapaszkodhat. Majd meglátjuk, sikerül-e.
Aztán hallgatja az aprócska történetet az udvarról, aminek hatására hirtelen őrült tekerésbe kezdenek az agytekervényei. Fénylő lelkek udvara, Valentin-napi rendezvény, egy pohár édes valami, amit ráerőltettek és Gareth nagyon beszélgetni akar vele. Annak ellenére, hogy egy csendes tuskóként viselkedik és úgy tűnik, lepattan róla minden. Pedig nem, nagyon is magába szív éppen mindent, ami Gareth, a rezdüléseit, a viselkedését, a tekintetét, ahogy mutatja a deszkát, ő pedig ábrándosan, finoman simít végig a lap szélén, óvatoskodva. És akkor leesik neki az egész.
- És... hmm. Találkoztál már azóta valakivel? - Hátha. Hátha csak téved. Végül is van rá esély, nem? Hogy nem... mármint... azt hiszem, Gergőt egy picit elveszítettük, legalábbis amíg vár a válaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. április 6. 21:09 | Link

Gergő
Ferb. 14.


Bár külső szemlélőnek úgy tűnhet, mindössze gyorsan megszámolja Gergő ujjait, alaposan szemügyre veszi a felé nyújtott kezeket - láthatóan igénybevett, nem kevés munkához szokott, erős tenyér és némileg bütykös ujjak, jellegzetes és ismeretlen eredetű keményedésekkel. Kviddics. Jobbkezes, de nem foghatja valami elegánsan a tollat. Van itt más is, amit nem tud megfejteni - valószínűleg nem mágikus hobbi hátrahagyta nyomok, de ezek semmiképp sem egy tétlen ember kezei.
- Majd embert faragsz az ellenfeleidből!-*Megint nevet, még megjátszania sem kell, főleg az előző mentálkép árnyékában. Nem kellett volna összeismertetni őt az Indiana Jones franchise-zal, akkor nem lepnék el képzeletét ilyen és ehhez hasonló látomások.
- Szerintem ha akarnék, se siethetnék. Gyalulni fogok, meg smirglizni, az utolsó mákszemnyi egyenetlenség eltűnéséig...meg utána is még vagy tíz évig.-*Különösebb elfogultság nélkül állíthatta ezeket, mert meglehetősen objektíven tudta felmérni, Vikohino milyen módszerekkel próbálja majd elrettenteni - sajna, hiába. A kísérletezés megtanítja az embert a türelemre és a kemény munkára, az előbbiből óceánnyi áll rendelkezésére, míg az utóbbi cseppet sem zavarja. Tulajdonképp most is ezen tulajdonságai kezdik lassan meghozni gyümölcsüket, ahogy a fekete szemekben vidám szikrát vél megcsillanni, még ha szinte rögtön le is kell, hogy törje Gergő lelkesedését. Hogy a másik lássa, nem rosszindulatból ugratja, finoman meglöki vállával Gergőét.*
- Tied a második kör, ha nem mondod el senkinek.-*Figyelembe véve, hogy olyasmiről alkudoznak, ami nem teljesen biztos, hogy valaha is megvalósul, úgy érezte, megengedhet ennyit, legfeljebb majd egy icipicit ferdít, hogy ne veszélyeztesse lelkes önkéntesét.
A másik talán fukaron bánt a szavakkal, de arca annál beszédesebb volt, végtelenül őszinte és nyílt tekintete pedig egészen elragadóvá tette, alig palástolt aggodalmával és el-elkalandozó pillantásaival. Kedve támadt lehajolva meggyőződni, érinti-e egyáltalán Gergő talpa a talajt, mert mintha egy centivel felette lebegett volna és ő óvatosan próbálta elkapni a zsinórt, ami valahogy a földhöz kötötte. Tudta, hogy nem fair lehúzni magához, de nem vágyott sokra, csak néhány falatnyi érzést csenni, senkinek sem okozva kárt.*
- Ilyen nagyot most először, kisebb dolgokat elég gyakran.-*Felelte, aljasul nem halmozva ismét közéjük az eddigi távolságot, előrehajolva lapozva a füzetben, finoman odébbterelgetve Gergő épp útban lévő kezét közben. Itt voltak az iránytűk rajzai, a macskajátékok skiccei, számos kósza, oldalszélen nyomorgó ötlet és a vitorlás is, ami apró képekben újra és újra felbukkant.
A kisvártatva kapott kérdésre a világ leggyanútlanabb arca nézett fel.*
- Nem igazán. Az öcsémet akartam itt megvárni, távol a Cupidóktól. Miért?-*Pislogott, és jobb is, hogy nem mondott többet, mert repedezni talál felette a plafon, ahogy halovány arca mintha a kelleténél egy fél árnyalattal élénkebb lett volna, a pír pedig lassan araszolni fog majd, mint hőemelkedéskor szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 17:21
| Link

Lazriell Hiuron

Rosieval egész jól kijön, de Nyeste nem akar állandóan a rellonoson lógni, na meg, egyébként is felfedezni is akart. Ma pedig a felfedező útja során betévedt a könyvtárba. Náluk a faluban is volt könyvtár, de az ehhez képest, legfeljebb könyves polcnak mondható. Nem csoda hát, ha a pici lány, már órák óta csavarog a magas polcok között és csak próbálja felfogni, hogy mennyi és hányféle könyv létezik. Hiába tudta ő eddig is, hogy nálunk nincs minden a könyvtárban, ez akkor is egy hatalmas csoda, ami itt van! S a hosszas nézelődés közben talált is egy könyvet, ami igen érdekesnek bizonyult. Vaskos és régi kötet volt, nehezen is sikerült leemelnie a polcról és nem is jutott vele messzire. Lecsücsült hát vele a polc tövébe és ott nyitotta ki a könyvet, ami Leonardo da Vinciről szólt s merült bele. Idővel el is feküdt, a rajz mappájából kivett egy lapot és olvasás közben rajzolni kezdett.
Most már szépen látszik, hogy az idős művészt próbálgatja lemásolni. Ha nem lenne olyan jól nevelt, még akár hamisítónak is elmehetne, a rajza ugyanis szinte a megtévesztésig egyezik azzal, amit a könyvben nézeget. Az övé mondjuk nagyobb, de az arányok pontosak, a vonalvezetése is egyezik, most épp az árnyékokkal pepecsel, bár ez már nem bizonyul olyan egyszerűnek, hiszen a polcok között több irányból szűrődik a fény arra a helyre, ahol hasal és nem is biztos benne, hogy amit most lát, az a rajzon lévő árnyék vagy a fény vicces játéka. De nem különösebben zavartatja magát, csak rajzolgat, közben pedig a lábait lóbálja. Az, hogy esetlegesen útban van a földön eszébe se jut. Eddig egyébként se sokan jöttek a könyvtárnak ebbe a részébe, ahol a művészetekkel kapcsolatos könyveket találni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 8. 18:17 | Link

Nyeste

 Ostoba szfinx! Egyszerűen nem hittem el, hogy volt képes olyan hülyeségre, hogy számokkal dobálózott nekem a klubhelyiség bejáratánál. Miután rájöttem, hogy matekoznom kéne a rejtvény megfejtéséhez, nyomban sarkon fordultam és sértődötten elindultam a nyugati szárny felé, egyenesen a könyvtárba. Az volt az egyetlen hely, ahova egy hét után már tudtam fejből az odavezető utat. Mást ne várjon el tőlem az ember. A fejemben ezek a kis polcok sokkal érdekesebb és izgalmas dolgoknak vannak fenntartva, nem holmi matematikai szabályoknak és térképeknek.
 Beléptem a könyvtár hatalmas ajtaján és csodálatos illat fogadott. Régi könyvek! Anya könyvtárában is volt rengeteg régi dolog, de azoknak nem sok közük volt a mágiához. Az otthoni könyvek többsége is mugli témájú volt... Persze, hiszen anya egyenesen ki nem állhatta a varázsvilágot. Apa metaforájaként kezelte azt. De 'sajnos' azzal nemsokmindent tudott kezdeni, hogy belőlem is varázslópalánta lett. Biztos vagyok benne, hogy már most elkezdett otthon imádkozni, hogy öcsém ne kapjon semmilyen levelet idén nyáron...
 Elmerülve a gondolataimban haladtam végig az óriási könyvespolcok között. Végigsimítottam pár régi csoda gerincét, de csak akkor zuhantam vissza a valóságba, amikor könyv helyett csak az ürességet tapogattam. Jól tudtam, hogy melyik volt az a könyv, hiszen én is azt kerestem. Két napja is azt olvastam, hogy szorgalmit készíthessek belőle művészetek órára, gondoltam most talán végre be tudom fejezni. Pislantottam párat, mire észrevettem, hogy nem sokkal odébb az egyik polc tövében ott gubbasztott valaki. Egy lány volt az, éppen elmélyülten görnyedt Da Vinci munkái fölé. Rajzolgatott. Közelebb hajoltam, hogy tanulmányozni tudjam a vázlatait, de a lakkcipőm sarka csikorgó hangot hallatott egyik lépésemnél. Ijedtemben behúztam a nyakamat, remélve hogy nem zavartam, vagy ijesztettem meg őt. Lélegzetemet visszatartva, kerek szemekkel vártam a reakciót.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 20:24
| Link

Lazriell Hiuron

Jól el van a padlón. Időnként arról is megfeledkezik, hogy ez a könyvtár és dúdolgatni kezd, de aztán mindig észbe kap és csöndben marad. Nem szeretné, ha megszidnák, amiért nem bírta befogni. Pedig a vicces az, hogy igazából meg sem szólalt. A dúdolás nem beszéd. Tulajdonképpen még hangos sem volt, de azért mégis csak jobb lesz ha csendben marad és csak magának vigyorog a gondolatra, hogy mi lett volna ha. Utána pedig rajzolgat tovább, elmélyülten nem is figyelve senkire és semmire.
A cipők kopogása a közelében egyáltalán nem zavarja. Úgy van vele, hogy majd elmegy az illető, ha megtalálta, amiért jött. Vagy ha nem is megy el, majd hozzá hasonlóan leül "olvasni". Épp ezért nem is foglalkozik vele, még akkor sem, amikor csikordulnak a cipellők. Eltelik jó pár másodperc, mire tudatosul benne, hogy mennyire közelről jött a zaj, s csak azután jut eszébe, hogy esetlegesen pont arról a polcról szeretne az ismeretlen egy könyvet, amelyik előtt ő fekszik. Na már most, ha útban van... az igen kellemetlen.
Felpillant, jelezve, hogy érzékelte az érkezőt, biccent is neki egyet, aztán feltámaszkodik, feláll. A rajzát a mappába csúsztatja a ceruzáit is elteszi, aztán felveszi a táskát és a vaskos könyvet is becsukja, magához öleli s arrébb megy pár lépést, hogy a másik lány elvehesse a neki kellő könyvet arról a bizonyos polcról. Nem is néz rá épp csak annyira, hogy még egyszer bocsánatkérően lehajtsa a fejét s már megy is. Ha már felállt, és felemelte a könyvet is, akkor leülhetne egy asztalhoz.
A polcsor végén körbenéz és a legközelebbi asztalhoz siet. A könyv hangos puffanással landol az asztalon, mivel neki tényleg nehéz volt. Behúzott nyakkal pillant körbe, arcán az ijedtség jeleivel, s némán formálja a "bocsi" szót az ajkaival mindenki felé, aki rápillant. Ez is olyan érdekes, hogy ilyenkor úgy érzi, tud beszélni. De nem agyal ezen. Kinyitja újra a könyvet és leül, hogy folytassa a rajzot, amit elkezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 8. 22:36 | Link

Nyeste

 A lány döbbenten pislogott fel rám, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki megijedt, hogy leselkedem utána, vagy bármi ilyesmi... Igazából fel sem tűnt neki, hogy őt figyeltem. Lesütött szemekkel összeszedelőzködött és felállt, majd még mielőtt bármit szólhattam volna, odébbált és elvonult... Na jólvan. Igazából nem is tudom, mit kellett volna mondanom. "Bocsánat", talán..? Elkérni pedig amúgy sem illik azt a könyvet, én sem szeretem, ha ilyesmivel piszkál valaki, főleg amikor azon az egy könyvön kívül ott van még milliónyi másik. Így hát vállat vontam és megnéztem, hogy vajon van-e még azon a polcon valami Da... Vinciről. Hát persze, hogy nincs... Miért is lenne?
 - Kössz, Fortuna - morogtam magamban és csalódottan kirántottam véletlenszerűen egy könyvet. Híres boszorkaportrék. Most vagy kezdhetem újra a szorgalmi feladatomat egy másik témában, vagy várok holnapig, hogy kezembe vehessem azt, amit eredetileg is akartam.
 Sóhajtottam és próbáltam pozitívan felfogni a dolgot. Ha komolyan akarom venni az előttem még kijáratlan művészmelóhoz vezető utat, erről is tanulnom kell előbb vagy utóbb. Beletörődve a sorsomba, gyors balkanyart vettem, és lendületes léptekkel indultam meg a legközelebbi asztalhoz, amikor hirtelen kicsúszott alólam a talaj. Abban a minutumban a könyvtár padlóján nyekkentem, dobva egy látványos hátast. A könyv a hasamon puffant, én elkerekedett szemekkel próbáltam levegő után kapni, mert a tüdőm összeszorult. Fejemet oldalra fordítva megpillantottam a még guruló ceruzát, ami miatt eltaknyoltam.
 - Kössz... tényleg - hörögtem halkan kínomban, remélve, hogy ezt a mutatványomat senki sem látta. Lassan lábraálltam és felkaptam a ceruzát. Bár már kevésbé optimistán, de odaléptem a polcsorhoz legközeli asztalhoz, ahol a lány elmélyülten folytatta a rajzolást. Mindenféle körítés nélkül odanyomtam a ceruzáját az orra alá.
 - Azt hiszem, egy hiányzik - leheltem halkan és kifejezéstelen arccal vártam, hogy elvegye a grafitot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 23:01
| Link

Lazriell

Nem merült fel benne, hogy a könyvet akarják, vagy hogy bármi másról lenne szó, minthogy útban van. Valószínűleg, mert korábban gyakran volt útban, így ezt tudja már kezelni, mást meg kevésbé. De a másik lány nem szól hozzá, ő meg hiába beszél keveset nem gondolat olvasó, csak Apukával tud úgy kommunikálni, hogy valójában egy hang sem hagyja el a torkukat. Most viszont csak levont egy következtetést és az sem derül ki számára, hogy ez hibás, így nyugodtan, bár kissé nehézkesen sétál el az asztalig, hogy aztán újra belemélyüljön a rajzolásba. Ő még azt sem tudja, hogy van olyan feladat Művészetekből, amihez hasznos ez a könyv. Nem mártotta magát bele túl mélyen a tanulásba. Egyébként is az szokott rajzolgatni amihez éppen kedve van, az iskolai feladatok sosem foglalkoztatták igazán.
A zaj, ami a másik lány fenékre csücsülését jelzi távolról jut el hozzá. Ha belemélyed abba, amit csinál, akkor nem igazán foglalkozik ilyesmikkel. Pedig ha belegondolna elsőkként szaladna, hogy felsegítse a másikat, így viszont csak rajzol tovább, már majdhogynem ismét megfeledkezve magáról, dudorászva. Szerencsére azonban valódi hangot nem hall senki sem. A dallam csak Nyeste fejében létezik.
A rajzolással már úgy ahogy, készen van. Most Leonardo da Vinci nevét ügyeskedi rá a lapra, s épphogy odabiggyeszti az évszámot is a rajza alá, amikor bekúszik a látóterébe - egész pontosan elé egy ceruza.
Erre már meglepetten kapja fel a fejét, mert bizony, ez az ő ceruzája, a lány, akinek a kezében van, pedig ugyanaz, aki mellől az előbb eljött. Igazán kedves tőle, hogy utána hozza az elhagyott ceruzáját. El veszi, közben pedig szólásra nyitja száját.
- K...k...kö..köszö...köszönöm! - mondja ki nagy nehezen majd visszafordul a laphoz, hogy ellenőrizze, valóban készen van-e. Ő késznek véli, így félreteszi azt, egy másik lapot vesz elő, s lapoz a könyvben, valami más után kutatva, amit lerajzolhatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 11. 17:59 | Link

Nyeste

 Nem tudom miért vártam azt, hogy a lány bűnbánóan a szemembe nézzen, és bocsánatot kérjen. Talán... talán már kezd szokásommá válni, hogy még a véletlenekhez is bűnbakot keresek, akit hibáztathatok az aznapi rossz élményeimért. Persze ezt igazából sohasem ismerném be. A fejemben is csak egy lehetséges elméletként létezik, mint minden más.
 Végül mély levegőt vettem és mindenféle problémázás nélkül megvártam, amíg a lány elveszi a ceruzát. Dadogva meg is köszönte, hogy visszaadtam neki azt. Mivel fölösleges lett volna messzebb mennem, és a lány sem tűnt egyáltalán ijesztőnek, vagy zavarónak, leültem vele szemben az asztal túloldalára. A Híres boszorkányportrék tompán puffant az asztalon és bár még mindig picit csalódottan, de kinyitottam azt. Egyszer csak Báthory Erzsébet arcképével találtam szembe magamat. Sajnos már mindent tudtam róla és az őt körülölelő legendákról. Igaz amikor régen olvastam róla, még ennél is kevesebbet tudtam a varázslóvilágról, de azon valahogy már meg sem lepődtem, hogy Erzsébetnek is volt valamiféle kapcsolata a mágiával.
 Felpillantottam a lányra, érdeklődően szemlélve, hogy vajon mikor un rá arra a könyvre. Unalomnak nyoma sem látszott rajta... Mondjuk megértem. Az a könyv zseniális! Észrevettem, hogy a könyv mellett Da Vinci egyik rajzának szinte tökéletes másolata díszelgett a lapon. Még az aláírását is ugyanúgy tükörírással csinálta meg. Elég messze volt tőlem a papír, de a tükörírás képét távolról is felismerem. Amikor pici voltam, rendesen ki is kaptam érte, amikor rendszerint fordítva írtam fel a nevemet a papírra. Most már persze tudom, hogy hogyan kell "rendesen" írni (szerintem az is rendes volt), de ha akarom könnyedén megy fordítva is.
 Tetszett a rajz is. Igaz, hogy csak egy másolat volt, de akkor is tetszett. A lány elmélyülten hajolt a másik munkája fölé. Rossz érzés fogott el, hogy egy perccel azelőtt még rá akartam mordulni, holott ő csak úgy viselkedik, mint én, amikor éppen valamit alkotni próbálok.
 - Művészetek órára lesz? - kérdeztem kíváncsian. Habár nem igazán szeretem a társaságot, beszélgetni még annál is kevésbé szoktam, de a lányka sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint az a könyv a kezemben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. április 13. 20:59 | Link


[19. tanév, 25. nap (péntek), délután]


Nehéz volt megszokni, legfőképpen az állandó hangzavart este, a tényt, hogy minden reggel úgy kell felkelnem, hogy ezek az átkozottak a gólyalakban hangosak és furcsa dolgokról beszélgetnek... hiába alszom keveset általában, ha egyszer még ezt a minimum pihenést sem hagyják meg nekem, akkor egyre kialvatlanabbá válok, egyre többször esik le a vércukrom, és egyre hamarabb vesztem el a hidegvérem.
Csak a mai napon háromszor lettem rosszul, kezdtem el szédülni, vagy ilyesmi - a vércukorszintemmel lehetett probléma, de bármit ettem vagy ittam, csak egy kis ideig használt, úgyhogy értetlenül álltam az eset előtt... pedig én jó vagyok betegségekben, hiszen kiskoromban is a fél életem ispotályban töltöttem, ezt most mégsem értettem.
Persze, ez egy olyan dolog volt - mármint, hogy a szobatársaim okán lettem rosszul - ami nem a legkönnyebb dolog, legalábbis nekik nem lesz az, ezt már elterveztem. Egyszer mindenkit némító bűbájjal fogok kezelni estére, ha nem hagyják abba lassan.
Természetesen órák után még csak el sem indultam a Rellon körlete felé, egyszerűen irtóztam attól, hogy a szobatársaimmal találkozzak, így hát el kellett gondolkodnom, hogy egyszerű, egyhangú életem nagyjából két állandó programja közül melyiket válasszam - az emberek megfigyelését, vagy az olvasást.
Dönthettem volna úgy is, hogy kiülök valahova nézni az embereket, azonban tudtam magamról, hogy túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy mindent, ami elhangzik, akár szóról szóra meg tudjak jegyezni, így hát végül a könyvtárban kötöttem ki a törzsasztalom mögött, asztronómia házit írva. Péntek délután igazság szerint valóban nem volt más programom, és úgy voltam vele, hogy ez még legalább érdekel is, akkor miért ne töltsem kellemesen az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. április 13. 22:17 | Link


A mai napja a szabadabbak közé tartozott - nem is bánta, mostanában folyamatosan rohant és piszok jól jött, hogy miközben a kastély és a falu közt ingázott, képes volt akár futtában is megreggelizni, megkávézni és esetenként tanulni is. Majd' minden percét lefoglalták az órák, a munka, az illúziómágia, a következő kísérletek előkészítése, na meg Viktorékkal is elég sok időt töltött. Eleinte aggódott, hogy a terhükre lesz a jelenléte, de végül sokkal élvezetesebbre sikerült az egész, miután a kezdeti, kissé kínos pillanatokon túlestek (Murphy itt, Murphy ott, Murphy mindenütt...). A vörös levitással többnyire varázsolni tanult, de tett néhány félkatasztrófába torkolló kísérletet főzésre is, mielőtt Kinsey végérvényesen rászólt, hogy bár sok a tartalék edénye, jobb lenne, ha inkább a találmányaira összpontosítana.
Így is tett, még ha az öccse nélkül sokkal lassabban is haladt érzései szerint. Hiányzott neki, de szilárdan kitartott elhatározása mellett, hogy addig nem ártja magát többet Jared dolgaiba, amíg az nem kéri rá - ha látta is mostanában, csak pillanatokra a folyosón, elvégre még az Eridonba sem nagyon járt fel, hogy tényleg maximális önállóságot és szabadságot biztosítson neki. Megszokott munkapadja helyett a könyvtárba járt hát a kutatómunkát végezni, már csukott szemmel is eltalált azokhoz a polcokhoz, amiken a szükséges könyvek sorakoztak. A törzshelyévé egy többszemélyes asztalt léptetett elő, ahol az összes szakirodalma és jegyzete elfér, most is ehhez közelít, tekintélyes mennyiségű olvasnivalót egyensúlyozva. Miután lepakolt, ledobva talárját is, szusszan, belekortyolva a magával hozott kávéba, végigfuttatva tekintetét a közelben ücsörgőkön, mielőtt hajába túrna és nekilátna, hogy kiteregesse örökkön magával hordott füzetének jegyzeteit, skicceit és nekilásson válaszokat keresni a kérdéseire, amiből egész kis listát gyűjtött fel. Kívülről nézve valószínűleg furcsa, hogy nem ül le, helyette az asztal körül mászkál, hol egy könyvet lapozgatva, hol a füle mögé tűzött ceruzával firkantva le pár szót jellegzetes tükörírásával, hol vázlatos skiccel rögzítve egy-egy lehetséges pálcamozdulatot. Ami talán furcsa, hogy minden tárgy ugyanoda kerül vissza, amikor leteszi, mintha a bútor felületén más számára láthatatlan koordinátarendszerhez igazodna. Látszólag nem szentel figyelmet többé az elszórtan ücsörgő diákoknak, belemerülve különös körtáncába.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 14. 17:43
| Link

Lazriell

Miután elveszi a ceruzáját, ugyanolyan elmélyülten folytatja a rajzolást, mint eddig. Na jó, talán mégsem olyan elmélyülten, hiszen érzékeli, hogy vele szemben ül le a másik, ami kissé meglepi, mert oldalra sandítva látja, hogy még rengeteg üres hely van, de különösebben nem zavarja az ismeretlen lány és nem is bánja, hogy nincs egyedül. Rajzolgat tovább, abban a biztos tudatban, hogy a másik is teszi, amit szeretne és így kellemes csendben tölthetik el "együtt" az időt. Végül is a nagyobb diákokkal szemben - igaz nála ez a lány is nagyobb - még jól is jöhet, hogy nincs egyedül. Nem mintha félnie kéne bármitől is.
A névvel is elkészül és átmenetileg befejezettnek nyilvánítja a művet ezért is kezd ismét lapozgatni a könyvben, bele-beleolvasva, de nem túl mélyrehatóan. Ennek ellenére, megrezzen amikor a másik lány megszólal. Lassan pillant rá, némi kérdéssel a tekintetében, mert nem teljesen világos neki, hogy miről is van szó. Aztán a nemrég készült rajzára siklik a tekintete és megvilágosodik. Némán megrázza a fejét. Nem, nem az órára lesz. Miért is lenne. Nem teljesen érti. S épp ezért meg is kérdezi, persze nem szóban, mégis csak a könyvtárban vannak.
Elővesz egy lapot és arra írja le, megszokásból visszafelé, hogy "miért?" s tolja is a ceruzát tartó bal kezével a lapot a másik felé fordítva. Bízva benne, hogy az nem bánja, ha ő a kommunikációnak ezt a formáját választja. Az pedig, hogy nem úgy írt, ahogy az iskolában tanították, hanem ahogy da Vinci mestertől tanulta már megint más kérdés. Neki fel sem tűnik. Remélhetőleg a másiknak sem fog gondot okozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 11:37 | Link



Az asztronómiai könyvet tanulmányoztam, s a régi csillagtérképet vizsgáltam. Sajnálatos módon ez nem a kölcsönözhető könyvek közé tartozott, így hát elővettem egy nagy darab pergament, pennát, és nagyon furcsa, precíz mérőeszközöket (amiket egyébként régiségboltokban szereztem), s nekiláttam a munkának.
A közepén voltam az egésznek, amikor megzavartak; egyszer csak megrengett az asztal, mivel egy diáktársam tucatnyi könyvet és jegyzetet pakolt a fatákolmány másik végébe. Elvétettem az aktuális csillagot, s emiatt egy hatalmas vonás keresztezte az eddigi munkámat.
A fiú szemlátomást nem vett tudomást a külvilágról, ezáltal az én létezésem se tűnt fel neki igazán. Kávéját lerakta a jegyzetei mellé - én pedig kénytelen voltam beletörődni, hogy lesz egy asztaltársam. Persze, szólhattam volna neki, hogy menjen el innen, de nem ismertem ezt az embert, nem tartottam logikusnak, hogy elküldjem - ő kutat, én is kutatok, nincs konfliktus, mindketten csendben végezzük a dolgunkat.
Visszafordultam a munkámhoz, s pár korrekciós bűbáj után folytattam, amit elkezdtem... Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy elképzelésem nem kap teret. A fiú ugyanis le sem ült, kapkodta a könyveit le és fel, ezzel folyamatosan döngetve az asztalt, emiatt pedig ismét elszúrtam a térképemet. Nagy levegőt vettem.
Felnéztem, figyeltem egy kicsit a fiút, ahogy rendezi a dolgait - először azt hittem, hogy csak úgy lerakta a könyveket szép kupacokban, azonban, mikor egy fekete bőrkötéses könyvet már harmadszor tett vissza ugyanarra a kupacra, rá kellett jönnöm, hogy valami rendszer is van a rendezkedésében...  Beleolvastam pár címbe, mikor felemelt egy-egy kötetet, azonban nem olyanoknak tűntek, amik a legújabb házihoz kellhetnek.
Akármennyire is érdekelt, hogy min dolgozik, nekem is összpontosítanom kellett a saját munkámra. Ha esetleg sikerül végeznem ezzel, még akár meg is kérdezhetem, min dolgozik.
- Bocsi... - megköszörültem a torkom. - Lehetne kevésbé hevesen? Térképet próbálok rajzolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 11:42 | Link


Leginkább azért "kapkodott", mert mozdulatai messze nem voltak elég gyorsak és gondolatai folyamatosan néhány lépéssel előrébb jártak, az keresett információk pedig elszórtan hevertek különböző kötetek lapjain. Egyrészt, a környezet leképezése, másrészt, a háromdimenziós képalkotás érdekelték leginkább, azonban mindez rendhagyó anyagokkal kombinálva elég összetett problematikát jelentett. Épp a homok felhasználásának és impregnálásának módjait vette sorra, amikor érzékelte - némi késéssel - hogy hozzá beszélnek.*
- Hm?-*Nézett kissé értetlenül az ismeretlenre, felmérve az előtte kiterített csillagtérképet és kellékeket, majd a saját kupacait - igazából messze nem lökdöste annyira az asztalt, csupán a nagy pontosságot igénylő munkát zavarták a remegések.*
- Na várj...-*Tette le az épp kézben tartott könyvet, próbaképp megmozgatva az asztalt, hogy megállapítsa, stabilabbá tudja-e esetleg tenni, vagy költözhet minden holmijával együtt, ami túl sok macerával járt volna. Volt némi billegés és a lábak sem illeszkedtek tökéletesen, ezen könnyen lehet segíteni, mindössze igazítani kellett egy picit a lábak méretén és fixálni. Guggolva látott hozzá, hogy megfelelő méretűvé változtassa, a lehető legpontosabban dolgozva és a következő próbánál a billegés immár nem jelentkezett, viszont még mindig mozgott kicsit az asztallap, úgyhogy visszamászott, hogy a lábak illeszkedésénél körülhúzva pálcáját, a helyükre "enyvezze" azokat.*
- Ha még így se jó, költözöm.-*Közölte, nem barátságtalanul, csak "én megtettem minden tőlem telhetőt" vállvonással, mert nem akart túl sokáig időzni a könyvtárban, csak néhány válaszért jött, hogy tovább dolgozhassanak Kins-szel, aki jobb híján beugrót játszott, helyettes bájitalfőzőként. Ő maga legfeljebb a recepteket vihette le megmutatni, megfőzni egészen biztosan nem tudta volna, érteni sem értett hozzá igazán. Igyekezett persze kevésbé hevesen mozdulni, de ha belemerült a kutatásba, akkor úgysem erre fog figyelni.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 11:46 | Link



Érdekesnek tűnt a térkép, hiszen a csillagok időről-időre eltűnnek és új képződik, azonban ez nem volt olyan régi térkép, hogy sok csillagnak ideje lett volna átköltözni máshova; ha pedig feltételezésem helyesnek bizonyult, gyakorlatilag elrontották a legtöbb csillagtérképet, amit eddig tanulmányoztam. Egyszerűen nem pontosak, emiatt pedig az egymáshoz viszonyított helyzetük teljesen más, tehát a legtöbbjük rossz.
A srác nem reagált rosszul; én biztosan nem lettem volna túl türelmes, kutatás közben általában nem vagyok az. Azonban ő olyat csinált, ami egy teljesen új logikát fedett fel, kevés ember gondolt volna erre az opcióra, mármint hogy az asztalt javítja meg, nem pedig átköltözik.
Hátrahúzódtam a széken, s néztem, ahogy dolgozik. Mintha méreteket vett volna csak így ránézésre, változtatott az ott lévő lábak méretén, egy próba után visszaguggolt, és a lábak illesztését tette helyre. Az asztal tökéletesen stabil lett.
Ez már alapból felkeltette az érdeklődésem, ugyanis láthatóan nagyon precíz, problémamegoldó képessége nem olyan alacsony, mint az átlagnak, ehhez mérten ügyesen varázsol és más logika szerint gondolkodik, mint az emberek többsége. Persze nem is a szokásos olvasmányokat bújja, semmi köze a tantárgyakhoz. Szemmel láthatólag kutat valami után, bár fogalmam sem volt, mit kereshet úgy igazán, a könyvek címéből nem állt össze. Valami speciális problémán dolgozik.
- Köszönöm. - mondtam kissé meglepetten. Összehúztam a szemöldököm.
Természetesen nem tudtam a csillagtérképre koncentrálni, eltörpült ez a dolog amellett, hogy úgy láttam, lehetséges, hogy nem csak én vagyok furcsa ebben a kastélyban.
Bár a kitámasztott csillagtérképet tanulmányoztam, de időről-időre felpillantottam a különös figurára, aki felkeltette figyelmem. Talárján főnix látszott, meg is lepődtem, hogy nem Levitás. Természetesen volt köztünk korkülönbség, első blikkre mestertanoncnak néztem volna, de elgondolkodván nem nagyon találtam olyan szakot, ahova ezek a könyvek beleillenének. Ha mestertanonc is, nem az után kutat most, amilyen szakon van.
Meg akartam tőle kérdezni, hogy min dolgozik épp, de természetesen nem tehettem meg ezt - láthatóan ő sokkal komolyabb ismeretanyagot halmozott most fel, mint én eddig, ebben pedig semmiképpen sem szerettem volna megzavarni. Arra gondoltam, hogy ha esetleg itt hagyja a könyveket, beléjük nézek...
A térképemre néztem, agyam beindult. Min dolgozhat? Az előtte lévő, általam látott könyvcímek kavarogtak a fejemben, miközben próbáltam nekilátni a dolgomnak. Persze, az első dolgom az volt, hogy ismét elrontottam. Új pergament vettem elő a táskámból a lehető leghalkabban. Mégis min dolgozhat?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 14. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 11:51 | Link


Külső szemlélőnek talán furcsa, számára azonban logikusnak tűnt, hogy ha gond van, akkor ha az ember meg tudja oldani, meg is teszi és nem csak odébb rúgja. Amúgy sem volt kedve megint mindent összeszedni, átfuvarozni egy másik asztalra, megint szétrakni, márpedig ennyi tárgyat nem tudott volna egyszerre átlebegtetni.
- Nincs mit.-*Nem nézett fel, de annyi illendőség szorult belé, hogy válaszoljon, elvégre nem került nagy fáradságba az egész, még ha alapból inkább a gondnok felelőssége is az ilyesmi. Amennyi bútor van a kastélyban, egyetlen ember valószínűleg akkor sem győzhette könnyen, ha csak ennek szentelte minden idejét, ő viszont Jaredtől tudta, hogy a professzor sokkal inkább a saját találmányaival foglalkozik. Eleve nem tartotta jó ötletnek, hogy ehhez a kényelemhez szoktassa magát bárki is - innen ki fognak kerülni és nem sokan engedhetik majd meg maguknak, hogy házimanót fogadhassanak.  
Csendesen dolgozott tovább, füzetébe másolva két különféle bájital receptjét is, megjegyzésként hozzáfűzve, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy ne a homokszemek felszínét vonja be, hanem a mugli hógömbökhöz hasonlóan a folyadék legyen a közeg, amennyiben kellően áttetsző. Ez persze további, más típusú problémákat vetett fel, de egyelőre csak a különféle lehetőségeket vizsgálta, az sem biztos, hogy végül a homokra esik a választásuk. Ha eddig nem is foglalkozott asztaltársával, most már érzékeli, hogy időről időre figyelemmel kísérik mozdulatait és valószínűleg a könyveit is szemrevételezték már, bár sem kérdés, sem más szó nem hangzik el. Felegyenesedve nyújtózkodik, aztán bögréjéért nyúl, belekortyolva az erős kávéba, mert érzi, hogy jól jönne egy kis lökés, hogy a múzsa is besegítsen. Jegyzeteibe pillant, a csupor oldalán dobolva ujjaival tanulmányozza az eddigi pontokat, majd füzetéhez hajolva gyors, apró skiccet rögzít egy üveggömbről, amit egy vékony gyűrű ölel körbe, folyamatosan mutatva az égtájakat. Hmmm... Vajon bele tudna építeni egy helyzetmeghatározót is? Még egy rajzot készít, a gömböt az iránytűjéhez hasonlatos szerkezettel egészítve ki, amitől egészen steampunk kinézetet nyer. Fejét oldalra döntve nézegeti a skiccet, igazán tetszetős, de ez már egy másik találmány tulajdonképp, először a térképpel kellene foglalkoznia, úgyhogy ismét maga elé húzza a kérdéslistát. Ahogy a srác újra elrontja amin dolgozik és új pergament húz elő, felpillant rá.*
- Gond van?-*Érdeklődik, bár kétli, hogy ezúttal is ő lenne a felelős, de nem véletlenül szokott éjszaka kísérletezni, amikor senki sem szakíthatja félbe, nem zárja ki, hogy esetleg ténylegesen zavarja a másikat. Persze, nála sokat nyomott a latban az is, hogy a bűbájmódosítás nem veszélytelen és minimálison kellett tartania a nem kontrollálható változókat - az hiányzott a legkevésbé, hogy valaki megsérüljön, mert belegyalogol egy félkész varázslatba.  
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 11:58 | Link



Persze, nem segített a koncentrációban, hogy a srác érdekesnek tűnt. Engem sajnos sokszor könnyű kirántani a munkából, a figyelmem egyszerre rengeteg irányba szokott terelődni, a koncentrációmmal pedig jelenleg gondok voltak, különböző okok miatt.
Mikor új pergament vettem elő, a srác felnézett - láthatólag felskiccelt valamit, tehát tervez valamit, amihez ennyi információ kell, az pedig valószínűleg saját ötlet. Bár kétségbe vonhattam volna, hogy egyáltalán tudományági területen dolgozik (az is egy opció volt, hogy mondjuk könyvet illusztrál, vagy bármi ilyesmi, amihez nem értek), mégis kényelmes volt elhinni, hogy a srác valami újon dolgozik, esetleg egy eszközön. Vagy csak átláthatósági ábrát készít valamiről?
Aztán, ahogy láttam, egy kis szünetet engedett meg magának, legalább pár korty kávé erejéig; pihen az agy, új megoldásokon dolgozik, rendszerez.
Kissé összerezzentem, mikor megszólított - felnéztem a könyvből, és a lehetőségeket szinte számba se véve reagáltam... kíváncsiságom legyőzte a logikámat.
- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy min dolgozhatsz. Érdekesnek tűnik a címek alapján. - böktem állammal a könyvek felé. - Meg hát, elég rendszerezetten csinálod, ami arra utal, hogy régóta... kutatsz dolgok után.
Persze, opcióként ott volt, hogy sokkal okosabbnak hiszem, mint amilyen valójában, de magamban kétségbe vontam ennek a realitását. Az alapján, amit eddig láttam belőle, határozottan kitűnt az átlagból - nem volt hisztis, vagy kelletlen, vagy agresszív, vagy hangos, mint azok, akikbe eddig botlottam. Úgy alapjáraton; komolyabb volt, mint a legtöbb itt lévő diák, legalábbis első blikkre így tűnt. Aztán lehet, hogy kifogtam még egy nagyképű eridonost...
Örültem volna neki, ha egy hozzám hasonlóval tudnék eszmecserét folytatni valamiről, legyen az bármilyen tudományág, vagy akármi. Persze, csak tárgyilagosan. A bizalomhatárt nem szerettem volna átlépni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 12:00 | Link


Nem is nézték, jóformán tanulmányozták - ha időbe is telt, megtanulta megkülönböztetni a közönséges pillantást attól, ami sokkal figyelmesebben fürkészte. Egyelőre nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, mindenkinek szíve joga kíváncsinak lenni, amíg nem tolakodó és mászik bele olyasmibe is, amihez evidensen semmi köze. Egyébként elsősformának tűnt a fiú, bár termete lehetett csalóka, mert arca, vagyis inkább a tekintete öregebbnek mutatta.
A másik összerezzent, pedig a könyvtár miatt elég halkan szólította meg - nem olyan kelletlenül reagált, mint Jared, de szemlátomást nem szokott igazán hozzá, hogy sokat társalogjon másokkal. Valahogy vonzza az ilyen embereket, állapította meg kortyolás közben, nem mintha zavarta volna. Meglepően jól ki tudott jönni a szótlan-mogorvának tartottakkal is, háztól és kortól függetlenül.*
- Aha.-*Bögréje pereme felett tanulmányozta egy kicsit a névtelent, hangyányi iróniával nyugtázva, hogy ha akadályozza is a munkájában, teljesen akaratlanul teszi. Kíváncsi lett volna, a másik tényleg ért-e ahhoz, amivel épp foglalatoskodott, vagy épp elsajátítani igyekszik a csillagtérképek rajzolásának fortélyát, különös eszközeivel körülbástyázva. Mindenesetre, talán ajánlatosabb lett volna ceruzával kezdeni tinta helyett, amíg nincs kellő rutinja vagy önkontrollja, de ez nem az ő dolga.*
- Hobbiszinten varázstárgyakat készítek.-*Osztotta aztán meg vele, megfigyelését igazolva, mert igazából sosem titkolták az öccsével, hogy ez az egyik legkedvesebb szórakozásuk, azon viszont kicsit tovább merengett, felfedje-e előtte azt is, min dolgozik épp. Nem szívesen nézte volna végig, ahogy valaki lenyúlja az ötleteit, főleg ebben a fázisban, amikor már elég sok időt ölt bele, de még nem rendelkezett számottevő előnnyel, ha valaki más is fejlesztésbe fogna.*
- Egy térérzékelő szerkezetet tervezek. Utazáshoz, felfedezéshez, ilyesmi.- *Ennyit talán elárulhat, ha magáról a használni kívánt elvekről és bűbájokról nem mesél. Ugyan bevételüknek csupán töredékét tette ki a megrendelésre készített tárgyakból befolyó pár galleon, nem szívesen mondott le erről és a lehetőségről, hogy egyszer esetleg ez jelentse a megélhetésüket. Egy kicsit várt, aztán ha nem kapott további kérdést, egy biccentéssel visszatért munkájához, mert még számos kérdést kellett átrágnia, mielőtt elindulna vissza a faluba.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 12:05 | Link



Furcsa volt számomra, hogy egy viszonylag normális kommunikációt tudtam létesíteni, de azt hiszem, ezt sem árt megtanulni a későbbi céljaimhoz. A srác egész rendesen reagált, mármint nem lett ideges, kérdezték, és ő válaszolt valamit, ez is meglepett, bár alapvetően az lenne a normális, ha ehhez szoktam volna...
Hobbiszinten. Igen, ezek az olvasmányok, a jegyzetek és a skiccek, valamint a begyakorolt kutatási stílus "tényleg" erre utalt... na mindegy. Ugyanakkor; varázstárgyakat tervez. Végre, egy alkotó ember!
Természetesen sok információt visszatartott, amit meg is értettem, hiszen amikor valaki valami újba fog, semmiképpen sem érdemes elárulni a részleteket, hiszen sanszos, hogy valaki ellopja az ötletet. Egyszer velem is megesett ez, bár annál szánalmasabb dolgot nem tudok elképzelni, hogy egy tizenhárom éves ötlete alapján kísérleteznek ki valamit, pedig Márk "barátai" ezt tették.
Térérzékelő, ez érdekesen hangzott, s hirtelen jó pár kérdés merült fel bennem, de természetesen indokolatlan lett volna feltennem őket, én sem árulnám el rájuk a választ, ha varázstárgyakon dolgoznék. Bár tény, hogy ilyen csekély korral (ami azért látszik rajtam... a tizenötöt csak most fogom tölteni) biztosan nem tudnék ilyen precízen tárgyakat bűvölni. Végtére is, csak most kezdtem el nemrég tanulni.
Egy pillanatra visszatekintettem a rajzomra - illetve az üres pergamenre -, agyam összekapcsolta a térérzékelőt és a csillagtérképes szenvedéseim, szemeim pedig azonnal felcsillantak.
- Nyilván nem vagy köteles válaszolni, mert jogos, hogy véded az ötleted, csak annyi hogy... vajon ez a térérzékelő csillagokat is tudna érzékelni? Tegyük fel, hogy felmegyek vele az űrbe. - nyilván ez nem lehetséges, mármint hogy egyszer csak az űrbe találjam magam, illetve a varázstárgyakról és azoknak szeszélyeiről sajnos nincsenek mélyenszántó ismereteim, illetve ennek a konkrét találmánynak a működési elveiről semmit sem tudok, de... hiába kutattam eddig csillagérzékelő ketyerékért, ami segítene tényleg a lehető legpontosabb képet adni a helyzetükről, sosem találtam semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 12:08 | Link


Nem kerülte el a figyelmét, ahogy szavai hatására a másik kissé szkeptikusan végigmérte az előtte tornyosuló könyveket és jegyzeteket.*
- Kinek a pap, kinek a papné...-*Vont vállat válaszképp mert talán komolyabban vette a hobbiját, mint az emberek többsége, de tény, hogy egyelőre nem űzhette máshogy, csak időtöltésként, mert tanulmányai és munkája rengeteg időt és energiát igényeltek. Az, hogy intellektusa és tehetsége lehetővé tette, hogy minimális külső segítséggel is jó eredményeket érjen el, felerészt szerencse és felerészt kemény munka eredménye. Évek álltak mögötte és olyan emberekkel tanácskozhatott és dolgozhatott együtt, mint Vikohino, Jared és Kinsey, ami rengeteget segített. Még akkor is, ha esetenként mást sem csináltak, mint kifogásokat és akadályokat igyekeztek elébe gördíteni - egészen meglepő, mennyire fel tudta pörgetni az a kihívás, amit a seprűkészítő szüntelen akadékoskodása és antipátiája jelentett.
Általában szívesen társalgott másokkal a találmányairól, amikor már tudta, mit hogyan fog csinálni és közel járt a célhoz, vagy legalábbis, elérhetőnek érezte. Ez pedig egy legalább egyéves probléma volt, amibe még az iránytűk és prefektus-detektorok fejlesztésénél futottak bele - célszerűtlen lett volna az egész kastélyról és birtokról térképet rajzolni, a világról méginkább, de nem ártott volna valami, ami bizonyos pontok helyzetén túl a környezetet is előre tudja jelezni. Ha a mugli világ párhuzamaival él, volt ugyan GPS-ük, de csupán vaktérképes, ami valódi terepen - amilyen például az erdő mélye vagy a környező hegyek - édeskevés. Egy év, s még így sem sikerült teljesen megbízható varázslatot találnia, amiből kiindulhatott volna, bár akadt néhány kecsegtető dolog, mint a melodimágiában talált echo. Maradt hát a keresgélés és kutatás, bár így is számos olyan bűbájra és ötletre tett szert, amit máshol is hasznosíthat majd.
Garethnek, őszinte sajnálatára, ki kellett ábrándítania a srácot, akármilyen reményteli pillantással fordult is feléje.*
- Kizárt. Nem erre és nem ilyen távolságokra lett tervezve.-*Ingatta fejét, mert a mostani elképzeléssel is lehetőségei határát feszegette, fényévnyi messzeségek végképp túl nagy falat lettek volna.*- A csillagfürkészés viszont elég régi ahhoz, hogy számtalan megbízható modell álljon rendelkezésre. Ezek átalakításával lehetne ilyesmit készíteni, de ehhez elengedhetetlen, hogy aki csinálja, értsen is hozzá.-*Burkoltan azt is elárulta ezzel, hogy ő nem tartozik ezen emberek közé. Bár szerepelt tervei közt, hogy megtanul csillagok szerint navigálni, jelenleg valami más foglalta el a prioritási lista tetejét, még ha ismerethalmozáson túl nem is tehetett érte sokat. Feladni viszont nem volt hajlandó az éghajót, főleg a repdeszka sikerének fényében.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 12:18 | Link



Végig figyeltem a mozgását, ahogyan dolgozott vagy gondolkodott, de igazság szerint nem sok infót szűrtem le belőle; valahogy nem ment, nem feltétlen tudtam megfejteni őt úgy, mint ahogy például Schlett Lillát tudtam... nem, ő másnak bizonyult. Átfutott az agyamon, hogy mi lehet az oka ennek; a sok lehetőséget azonban végig se tudtam gondolni, mert válaszolt a feltett kérdésemre.
Kissé elszomorodtam. Maradhat akkor a kézzel való méregetés, aztán majd valahogyan összeszedek annyit, hogy vegyek igazi eszközöket hozzá... nagyon remek. Persze, kérhetnék Márktól pénzt rá, de semmiképpen sem akarok valamivel is tartozni neki - vagy többel, mint amivel eddig.
Válaszával azt is elárulta, hogy ő nem jártas az asztronómiában, ami kissé lelombozott, hiszen mégsem hasonlít rám annyira, mint szerettem volna.
- Értelek. - fűztem hozzá halkan. - Kár, pedig érdekelt volna... - elgondolkodtam egy kicsit, majd figyelmemet ismét a hibás térkép felé fordítottam. Egyszerűen nem szabad megengednem magamnak azt a luxust, hogy emberekkel alakítok ki kapcsolatokat, ráadásul magamtól; így is mi van Minával? Félek tőle. Csak azért, mert néha szoktunk beszélgetni. Potenciális veszélyforrás számomra ő is, mert a beszélgetéseink által még a végén kiismer, vagy ilyesmi.
Mondhatjuk, hogy kissé kényszeresen rettegek a bizalomtól, vagy inkább a bizalomadástól, de egyelőre ez kényelmes volt számomra. Egyszerűbb nem beszélgetni senkivel, problémákat előzök meg vele.
Végül egy idő után (és jó pár feleslegesnek bizonyuló próbálkozás után) összeszedtem a cuccom, és egy fejbiccentés, vagy valami ilyesmi kíséretében búcsúztam diáktársamtól, a körletem felé menet pedig hol a csillagtérképes problémámon, hol pedig a srác készülő varázstárgyán járt az eszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. július 15. 05:00 | Link

Nyeste

Értetlenül bámultam vissza a lányra, úgy tűnt eléggé meglepte a kérdésem. Utólag már picit furán éreztem magamat, hogy pont művészkedés közben zavarom, de... túl kíváncsi voltam, minden érdekesebbnek tűnt most annál a buta könyvnél ami ott pihent az orrom előtt, az asztalon. Aztán az orrom elé tolt egy papírt, rajta a rövidke kérdéssel.
 - Hogy miért? - ismételtem meg kissé zavarodottan a kérdést. Da Vinci a legnagyobb művészek közé tartozott. Ahogy láttam, erről a lány is biztosan tudott. Miért ne lenne lehetséges szorgalmi feladat? Akkor lepődtem volna meg, ha nem tanulhatunk róla. - Mert ott van a feladatok között - Az ölembe vettem a táskámat és előhalásztam egy pergamen darabkát. Kihajtogattam. Így már látszott, hogy több papírdarabkából lett összeragasztva az egész. Jó hosszú volt, és folyton írtam és ragasztottam hozzá az újabb és újabb dolgokat. Már egy kicsit meggyűrtem a sarkát és telefirkáltam a szélét, de lényegében csak egy lista volt rajta, semmi olyasmi, mit ne lehetett volna kidíszíteni. - Látod? - mondtam kicsit halkabban, amikor megláttam egy felénk közeledő rellonost. Ujjammal az egyik pontra böktem a lista közepén, ahova azt írtam fel, hogy egy ismert művészről készült fogalmazást is le lehet adni. Kissé behúztam a nyakamat, amikor láttam, hogy a rellonos elhalad az asztalunk előtt. De szerencsére ment tovább a dolgára, így egyáltalán nem volt okom ijedezni.
 Pár másodpercre rá eszembe jutott az, hogy talán nem is az én évfolyamomba jár. A kis termete eléggé megtévesztő, de az is elképzelhető, hogy már másodikos, vagy harmadikos diák lehet. Nekik talán más feladataik vannak. Vagy talán fel sem vette ezt a tárgyat? Nem emlékszem, hogy láttam volna az órákon.
 - Talán nem tanulsz művészetet? - kérdeztem picit vontatottan. Pedig elég ügyesen rajzol hozzá. Miért nem emlékszem? Azt is elég valószínűnek tartom, hogy képes vagyok úgy elbambulni órán, hogy oda sem figyelek arra, kik vannak a közelemben... sőt... Inkább ez tűnik a legésszerűbb magyarázatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Írta: 2015. július 17. 14:31 | Link

Könyvtáros hölgynek címezve
I.


Lobogó folyamok zuhannak az éjszakába. Jöttem: a végzet bélyege homlokomon; roncsok s hullák hínárja ölelte-karolta a lábam, s hajamba tapadt a korom. Roncsok s hullák között, vergődve, tüzek, dorongok őserdejében, áttörve a rémült éjszakát. Vastalpam előtt recsegett, s leszakadt a sorompó:
dübörögve rohantam a hidakon át.
Jöttem. De ki tudja, mikor? De ki tudja, miért? És honnan? Senki se tudja, és én se tudom. Kis gyermek voltam: nagy a világ és minden nap csupa kérdés, csak válasz nincs sehol sem a hosszú úton. Kis gyermek voltam az angyalok édenében, kis gyermek. Álom? Vagy talán virág?
Anyám a vadorgona volt, s ezernyi kék szemében harmat csillogta: – Maradj, odakint nyomorult a világ! Nyomorult a világ – suttogta, a szélbe zokogva virágát, és emberek élnek a távoli partokon és megrothad a föld meg a víz, ahová ember teszi lábát, mert mi vagyunk az öröm, s az ember a szenvedés!

Az ajtó megnyikordult, ahogy a fémes kilincset lenyomva beléptem rajta. A leszögelt küszöb egy pillanatra talpamba hasított. A fejem tompán lüktetett; aznap már hajnal óta gyötört a migrén. Nem tudom hogyan jutottam el az épületig, hogy a folyosókon mi volt, hogy találkoztam-e valakivel, egyáltalán láttam-e bárkit is. Nem emlékszem sem festményekre, sem szobrozó páncélokra, vagy céltalanul bolyongó alakokra, akikkel utam során összefuthattam. Nem tudom milyen idő volt akkor, hogy az ablakokon  tényleg ragyogva sütött-e be a kinti fény, vagy csak én hittem úgy valamiért.
Míg a könyvtárat kerestem, végig egy régről ismert vers járt a fejemben. A hang odabent újra és újra elszavalta nekem, és mikor a kék szemű vadorgonához ért, én minden alkalommal anyámra gondoltam. A szívem összefacsarodott, gondolatanya mélyen a húsomba mart. A hang, ami a fejemben szólt, nem az enyém volt. Egy nő szólt hozzám, vagy egy búgóhangú lány, már nem tudom. Bizonyára akkor sem tudtam, hiszen még nem ismertem fel, kié az az olykor fülembe suttogó keserédes pusmogás.
A sorok között ténferegtem, sápadt ujjaim séta közben a könyvek gerincén húztam végig, s közben a fapadlón már rég megkopott vörös szőnyeget néztem. A máskor pompázatos borítók akkor színtelennek tűntek a koponyámban daloló színes hangok mellett. Egy pillanatra megálltam, és egy sérült, több helyen is javított, vékony kötet felé fordultam. Az arannyal írt cím megkopott, és hiába is hunyorogtam, vagy döntöttem oldalra a fejem, az úgy is olvashatatlan maradt.
Kicsúsztattam szorosan nekinyomódó szomszédai közül, szinte éreztem, ahogy lélegzethez jut. Visszafordultam, és a kötetet fellapozva a könyvtáros asztalához sétáltam. A lapok megfakultak, a sorok több helyt is olvashatatlanok voltak.
Az asztal előtt álltam meg, és a kisasszonyra meredve csuktam össze a dohszagot árasztó sérült művet.
- Csókolom! - mint egy medve, úgy dörmögött mutáló hangom. A könyvet óvatosan a nő elé tettem, s míg rám nem emelte kék tekintetét, szőke fürtökkel keretezett arcára meredtem. Szemei színére aztán újra mocorogni kezdett fejemben a vers. Megszédültem, balomat az asztal szélére támasztottam. Ubul mögöttem, akár egy Hold keringett. - Rémi vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet