Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=492893#post492893][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.04.13. 20:59[/b][/url]

Nehéz volt megszokni, legfőképpen az állandó hangzavart este, a tényt, hogy minden reggel úgy kell felkelnem, hogy ezek az átkozottak a gólyalakban hangosak és furcsa dolgokról beszélgetnek... hiába alszom keveset általában, ha egyszer még ezt a minimum pihenést sem hagyják meg nekem, akkor egyre kialvatlanabbá válok, egyre többször esik le a vércukrom, és egyre hamarabb vesztem el a hidegvérem.
Csak a mai napon háromszor lettem rosszul, kezdtem el szédülni, vagy ilyesmi - a vércukorszintemmel lehetett probléma, de bármit ettem vagy ittam, csak egy kis ideig használt, úgyhogy értetlenül álltam az eset előtt... pedig én jó vagyok betegségekben, hiszen kiskoromban is a fél életem ispotályban töltöttem, ezt most mégsem értettem.
Persze, ez egy olyan dolog volt - mármint, hogy a szobatársaim okán lettem rosszul - ami nem a legkönnyebb dolog, legalábbis nekik nem lesz az, ezt már elterveztem. Egyszer mindenkit némító bűbájjal fogok kezelni estére, ha nem hagyják abba lassan.
Természetesen órák után még csak el sem indultam a Rellon körlete felé, egyszerűen irtóztam attól, hogy a szobatársaimmal találkozzak, így hát el kellett gondolkodnom, hogy egyszerű, egyhangú életem nagyjából két állandó programja közül melyiket válasszam - az emberek megfigyelését, vagy az olvasást.
Dönthettem volna úgy is, hogy kiülök valahova nézni az embereket, azonban tudtam magamról, hogy túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy mindent, ami elhangzik, akár szóról szóra meg tudjak jegyezni, így hát végül a könyvtárban kötöttem ki a törzsasztalom mögött, asztronómia házit írva. Péntek délután igazság szerint valóban nem volt más programom, és úgy voltam vele, hogy ez még legalább érdekel is, akkor miért ne töltsem kellemesen az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=494405#post494405][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.14. 11:37[/b][/url]

Az asztronómiai könyvet tanulmányoztam, s a régi csillagtérképet vizsgáltam. Sajnálatos módon ez nem a kölcsönözhető könyvek közé tartozott, így hát elővettem egy nagy darab pergament, pennát, és nagyon furcsa, precíz mérőeszközöket (amiket egyébként régiségboltokban szereztem), s nekiláttam a munkának.
A közepén voltam az egésznek, amikor megzavartak; egyszer csak megrengett az asztal, mivel egy diáktársam tucatnyi könyvet és jegyzetet pakolt a fatákolmány másik végébe. Elvétettem az aktuális csillagot, s emiatt egy hatalmas vonás keresztezte az eddigi munkámat.
A fiú szemlátomást nem vett tudomást a külvilágról, ezáltal az én létezésem se tűnt fel neki igazán. Kávéját lerakta a jegyzetei mellé - én pedig kénytelen voltam beletörődni, hogy lesz egy asztaltársam. Persze, szólhattam volna neki, hogy menjen el innen, de nem ismertem ezt az embert, nem tartottam logikusnak, hogy elküldjem - ő kutat, én is kutatok, nincs konfliktus, mindketten csendben végezzük a dolgunkat.
Visszafordultam a munkámhoz, s pár korrekciós bűbáj után folytattam, amit elkezdtem... Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy elképzelésem nem kap teret. A fiú ugyanis le sem ült, kapkodta a könyveit le és fel, ezzel folyamatosan döngetve az asztalt, emiatt pedig ismét elszúrtam a térképemet. Nagy levegőt vettem.
Felnéztem, figyeltem egy kicsit a fiút, ahogy rendezi a dolgait - először azt hittem, hogy csak úgy lerakta a könyveket szép kupacokban, azonban, mikor egy fekete bőrkötéses könyvet már harmadszor tett vissza ugyanarra a kupacra, rá kellett jönnöm, hogy valami rendszer is van a rendezkedésében...  Beleolvastam pár címbe, mikor felemelt egy-egy kötetet, azonban nem olyanoknak tűntek, amik a legújabb házihoz kellhetnek.
Akármennyire is érdekelt, hogy min dolgozik, nekem is összpontosítanom kellett a saját munkámra. Ha esetleg sikerül végeznem ezzel, még akár meg is kérdezhetem, min dolgozik.
- Bocsi... - megköszörültem a torkom. - Lehetne kevésbé hevesen? Térképet próbálok rajzolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=494425#post494425][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.14. 11:46[/b][/url]

Érdekesnek tűnt a térkép, hiszen a csillagok időről-időre eltűnnek és új képződik, azonban ez nem volt olyan régi térkép, hogy sok csillagnak ideje lett volna átköltözni máshova; ha pedig feltételezésem helyesnek bizonyult, gyakorlatilag elrontották a legtöbb csillagtérképet, amit eddig tanulmányoztam. Egyszerűen nem pontosak, emiatt pedig az egymáshoz viszonyított helyzetük teljesen más, tehát a legtöbbjük rossz.
A srác nem reagált rosszul; én biztosan nem lettem volna túl türelmes, kutatás közben általában nem vagyok az. Azonban ő olyat csinált, ami egy teljesen új logikát fedett fel, kevés ember gondolt volna erre az opcióra, mármint hogy az asztalt javítja meg, nem pedig átköltözik.
Hátrahúzódtam a széken, s néztem, ahogy dolgozik. Mintha méreteket vett volna csak így ránézésre, változtatott az ott lévő lábak méretén, egy próba után visszaguggolt, és a lábak illesztését tette helyre. Az asztal tökéletesen stabil lett.
Ez már alapból felkeltette az érdeklődésem, ugyanis láthatóan nagyon precíz, problémamegoldó képessége nem olyan alacsony, mint az átlagnak, ehhez mérten ügyesen varázsol és más logika szerint gondolkodik, mint az emberek többsége. Persze nem is a szokásos olvasmányokat bújja, semmi köze a tantárgyakhoz. Szemmel láthatólag kutat valami után, bár fogalmam sem volt, mit kereshet úgy igazán, a könyvek címéből nem állt össze. Valami speciális problémán dolgozik.
- Köszönöm. - mondtam kissé meglepetten. Összehúztam a szemöldököm.
Természetesen nem tudtam a csillagtérképre koncentrálni, eltörpült ez a dolog amellett, hogy úgy láttam, lehetséges, hogy nem csak én vagyok furcsa ebben a kastélyban.
Bár a kitámasztott csillagtérképet tanulmányoztam, de időről-időre felpillantottam a különös figurára, aki felkeltette figyelmem. Talárján főnix látszott, meg is lepődtem, hogy nem Levitás. Természetesen volt köztünk korkülönbség, első blikkre mestertanoncnak néztem volna, de elgondolkodván nem nagyon találtam olyan szakot, ahova ezek a könyvek beleillenének. Ha mestertanonc is, nem az után kutat most, amilyen szakon van.
Meg akartam tőle kérdezni, hogy min dolgozik épp, de természetesen nem tehettem meg ezt - láthatóan ő sokkal komolyabb ismeretanyagot halmozott most fel, mint én eddig, ebben pedig semmiképpen sem szerettem volna megzavarni. Arra gondoltam, hogy ha esetleg itt hagyja a könyveket, beléjük nézek...
A térképemre néztem, agyam beindult. Min dolgozhat? Az előtte lévő, általam látott könyvcímek kavarogtak a fejemben, miközben próbáltam nekilátni a dolgomnak. Persze, az első dolgom az volt, hogy ismét elrontottam. Új pergament vettem elő a táskámból a lehető leghalkabban. Mégis min dolgozhat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=494438#post494438][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.14. 11:58[/b][/url]

Persze, nem segített a koncentrációban, hogy a srác érdekesnek tűnt. Engem sajnos sokszor könnyű kirántani a munkából, a figyelmem egyszerre rengeteg irányba szokott terelődni, a koncentrációmmal pedig jelenleg gondok voltak, különböző okok miatt.
Mikor új pergament vettem elő, a srác felnézett - láthatólag felskiccelt valamit, tehát tervez valamit, amihez ennyi információ kell, az pedig valószínűleg saját ötlet. Bár kétségbe vonhattam volna, hogy egyáltalán tudományági területen dolgozik (az is egy opció volt, hogy mondjuk könyvet illusztrál, vagy bármi ilyesmi, amihez nem értek), mégis kényelmes volt elhinni, hogy a srác valami újon dolgozik, esetleg egy eszközön. Vagy csak átláthatósági ábrát készít valamiről?
Aztán, ahogy láttam, egy kis szünetet engedett meg magának, legalább pár korty kávé erejéig; pihen az agy, új megoldásokon dolgozik, rendszerez.
Kissé összerezzentem, mikor megszólított - felnéztem a könyvből, és a lehetőségeket szinte számba se véve reagáltam... kíváncsiságom legyőzte a logikámat.
- Semmi, csak azon gondolkodtam, hogy min dolgozhatsz. Érdekesnek tűnik a címek alapján. - böktem állammal a könyvek felé. - Meg hát, elég rendszerezetten csinálod, ami arra utal, hogy régóta... kutatsz dolgok után.
Persze, opcióként ott volt, hogy sokkal okosabbnak hiszem, mint amilyen valójában, de magamban kétségbe vontam ennek a realitását. Az alapján, amit eddig láttam belőle, határozottan kitűnt az átlagból - nem volt hisztis, vagy kelletlen, vagy agresszív, vagy hangos, mint azok, akikbe eddig botlottam. Úgy alapjáraton; komolyabb volt, mint a legtöbb itt lévő diák, legalábbis első blikkre így tűnt. Aztán lehet, hogy kifogtam még egy nagyképű eridonost...
Örültem volna neki, ha egy hozzám hasonlóval tudnék eszmecserét folytatni valamiről, legyen az bármilyen tudományág, vagy akármi. Persze, csak tárgyilagosan. A bizalomhatárt nem szerettem volna átlépni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=494446#post494446][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.14. 12:05[/b][/url]

Furcsa volt számomra, hogy egy viszonylag normális kommunikációt tudtam létesíteni, de azt hiszem, ezt sem árt megtanulni a későbbi céljaimhoz. A srác egész rendesen reagált, mármint nem lett ideges, kérdezték, és ő válaszolt valamit, ez is meglepett, bár alapvetően az lenne a normális, ha ehhez szoktam volna...
Hobbiszinten. Igen, ezek az olvasmányok, a jegyzetek és a skiccek, valamint a begyakorolt kutatási stílus "tényleg" erre utalt... na mindegy. Ugyanakkor; varázstárgyakat tervez. Végre, egy alkotó ember!
Természetesen sok információt visszatartott, amit meg is értettem, hiszen amikor valaki valami újba fog, semmiképpen sem érdemes elárulni a részleteket, hiszen sanszos, hogy valaki ellopja az ötletet. Egyszer velem is megesett ez, bár annál szánalmasabb dolgot nem tudok elképzelni, hogy egy tizenhárom éves ötlete alapján kísérleteznek ki valamit, pedig Márk "barátai" ezt tették.
Térérzékelő, ez érdekesen hangzott, s hirtelen jó pár kérdés merült fel bennem, de természetesen indokolatlan lett volna feltennem őket, én sem árulnám el rájuk a választ, ha varázstárgyakon dolgoznék. Bár tény, hogy ilyen csekély korral (ami azért látszik rajtam... a tizenötöt csak most fogom tölteni) biztosan nem tudnék ilyen precízen tárgyakat bűvölni. Végtére is, csak most kezdtem el nemrég tanulni.
Egy pillanatra visszatekintettem a rajzomra - illetve az üres pergamenre -, agyam összekapcsolta a térérzékelőt és a csillagtérképes szenvedéseim, szemeim pedig azonnal felcsillantak.
- Nyilván nem vagy köteles válaszolni, mert jogos, hogy véded az ötleted, csak annyi hogy... vajon ez a térérzékelő csillagokat is tudna érzékelni? Tegyük fel, hogy felmegyek vele az űrbe. - nyilván ez nem lehetséges, mármint hogy egyszer csak az űrbe találjam magam, illetve a varázstárgyakról és azoknak szeszélyeiről sajnos nincsenek mélyenszántó ismereteim, illetve ennek a konkrét találmánynak a működési elveiről semmit sem tudok, de... hiába kutattam eddig csillagérzékelő ketyerékért, ami segítene tényleg a lehető legpontosabb képet adni a helyzetükről, sosem találtam semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=494472#post494472][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.14. 12:18[/b][/url]

Végig figyeltem a mozgását, ahogyan dolgozott vagy gondolkodott, de igazság szerint nem sok infót szűrtem le belőle; valahogy nem ment, nem feltétlen tudtam megfejteni őt úgy, mint ahogy például Schlett Lillát tudtam... nem, ő másnak bizonyult. Átfutott az agyamon, hogy mi lehet az oka ennek; a sok lehetőséget azonban végig se tudtam gondolni, mert válaszolt a feltett kérdésemre.
Kissé elszomorodtam. Maradhat akkor a kézzel való méregetés, aztán majd valahogyan összeszedek annyit, hogy vegyek igazi eszközöket hozzá... nagyon remek. Persze, kérhetnék Márktól pénzt rá, de semmiképpen sem akarok valamivel is tartozni neki - vagy többel, mint amivel eddig.
Válaszával azt is elárulta, hogy ő nem jártas az asztronómiában, ami kissé lelombozott, hiszen mégsem hasonlít rám annyira, mint szerettem volna.
- Értelek. - fűztem hozzá halkan. - Kár, pedig érdekelt volna... - elgondolkodtam egy kicsit, majd figyelmemet ismét a hibás térkép felé fordítottam. Egyszerűen nem szabad megengednem magamnak azt a luxust, hogy emberekkel alakítok ki kapcsolatokat, ráadásul magamtól; így is mi van Minával? Félek tőle. Csak azért, mert néha szoktunk beszélgetni. Potenciális veszélyforrás számomra ő is, mert a beszélgetéseink által még a végén kiismer, vagy ilyesmi.
Mondhatjuk, hogy kissé kényszeresen rettegek a bizalomtól, vagy inkább a bizalomadástól, de egyelőre ez kényelmes volt számomra. Egyszerűbb nem beszélgetni senkivel, problémákat előzök meg vele.
Végül egy idő után (és jó pár feleslegesnek bizonyuló próbálkozás után) összeszedtem a cuccom, és egy fejbiccentés, vagy valami ilyesmi kíséretében búcsúztam diáktársamtól, a körletem felé menet pedig hol a csillagtérképes problémámon, hol pedig a srác készülő varázstárgyán járt az eszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616658#post616658][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.11. 18:29[/b][/url]

Odakint esett az eső, már estefelé volt, amikor én még mindig a könyvtárban ültem; előttem pár könyv volt az asztalon, rajtam kívül viszont nem sokan tartózkodtak már idebent, sőt, gyakorlatilag senki. Hiszen a legtöbbeknek már véget ért a vizsgaidőszak, nekem viszont még vissza van például a VAV (mert a legjobbat kell a végére hagyni) és egy ötödikes mágiatöri. És bár a legtöbben ilyenkor a VAV-ra készülnének, ha már két nap múlva lesz, én viszont inkább a mágiatörténetet olvasgatom jelen pillanatban, mert… hát, persze, azt mondják, nem egyszerű a VAV, de nem érzem magam felkészületlennek. A dátumokat nem árt viszont frissíteni - és ha ezzel megvagyok, be is fejeztem idénre a dolgot.
Alapvetően könnyen fordítom arra a figyelmem, amire kell, most azonban mégis kibámultam az ablakon, és néztem egy kicsit, ahogy az esőcseppek lefolynak az üvegen. Nem állíthatom, hogy egy kicsit sem fárasztott le ez a rengeteg vizsga. Annak ellenére, hogy tudom az anyagot, azért valamelyest leszívja az embert a sok számonkérés - igaz, jelen esetben nagyon is megérte a dolog. Az eddigi vizsgáim ugyanis jól sikerültek, és ha ez a kettő megvan, akkor viszlát, alapképzés. Elég nagy könnyebbség lenne, hogy túl vagyok rajta.
Tehát a jegyzeteimet lapozgattam, illetve a könyvet magam előtt, amikor ismerős hang szűrődött be a kis burkomba. Ezt kissé késve fogtam fel, ugyanis éppen elmerülten a koboldfelkelésekben (ami viszonylag érdekes témának számít), tehát csak pár pillanattal később szakítottam el pillantásom a könyv soraitól.
- Szia, nem, dehogy… - mondtam, miközben kihúztam magam, ezzel is kiropogtatva a hátamat. Egy-két szót firkantottam a vázlatpontjaimhoz kiegészítés gyanánt, majd ismét szóra nyitottam a szám. - Hogy vagy?
Egyébként tényleg érdekelt, de nem néztem fel, mert figyelmemet lekötötte, hogy lapoztam egyet a könyvben, majd ismét egy apró megjegyzést fűztem hozzá az egyik történéshez; tulajdonképpen csak háttérinformáció, de ha már itt vagyok, legyen valami haszna is - és egyébként is, nyilván fontos, ha kiírom.
- Vizsgák? Még vannak? - érdeklődtem, de ekkor már fel is néztem, mivel rájöttem, hogy így lenne udvarias. Azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619010#post619010][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.18. 18:14[/b][/url]

Nem teljesen fogtam fel, hogy tulajdonképpen egy könyvtárban vagyunk, és Viktor kezében könyvek vannak, amiket olvasni szándékozik. Úgy értem; persze, nyilván, ez egyértelmű, csak hát... mégis megszólaltam, meg ilyesmik, megzavarván ezzel az olvasásban. Valahogy nem esett le tehát, hogy ez a két dolog nem kifejezetten összeegyeztethető.
Az, hogy "öö"-zik, tulajdonképpen úgyszintén nem tűnt fel, mert annyira bele voltam merülve a koboldfelkelésekbe, hogy ne érzékeljem a meglepettséget. A válaszát most is kissé késve fogtam fel, habár jelen esetben is természetesen érdekelt a felelete (különben nem kérdeztem volna meg). Persze, a reakció, amit kaptam, a lehető leghétköznapibb volt, amit erre a kérdésre adhat az ember, úgyhogy fel is néztem. Nem kifejezetten udvariassági köröket gondoltam futni ugyanis, viszont még mindig nem jött át, hogy a másikat tulajdonképpen meglepte, hogy érdeklődtem a hogyléte felől.
- Kissé fáradtan, de egész tűrhetően. - Adtam meg a válaszomat én is, majd egy pillanat múlva tekintetem visszarebbent a könyvre. - Talán jobban.
Talán jobban, igen, mert kevesebbet gondolok a kellemetlen tényezőkre, amik emiatt kezdenek elhalványulni, ennél szerencsésebb fordulatot pedig aligha tudnék elképzelni jelenleg. Éppen ideje az ilyesmiknek az életemben, sőt, talán már jó rég ideje lett volna, de sajnos ezek fölött nem dönthetek. Legalábbis nem hinném, hogy lehetséges.
Tulajdonképpen ezt a részt is csak azért olvastam át, mert talán nem 100%-osan friss az agyamban, hanem csak 95, ezért amikor Viktor visszakérdezett, egyáltalán nem éreztem zavarónak a dolgot. Többek között ezért sem esett le, hogy visszafelé talán ez nem volt igaz.
- Most épp az ötödikes mágiatörténetre - mondtam, miközben lapoztam egyet a könyvben, mivel a következő bekezdésre teljesen emlékeztem. - Jövőre valószínűleg mestertanonc leszek... nem bírom már az alapképzést, semmi értelme azzal vacakolnom.