36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 17:21
| Link

Lazriell Hiuron

Rosieval egész jól kijön, de Nyeste nem akar állandóan a rellonoson lógni, na meg, egyébként is felfedezni is akart. Ma pedig a felfedező útja során betévedt a könyvtárba. Náluk a faluban is volt könyvtár, de az ehhez képest, legfeljebb könyves polcnak mondható. Nem csoda hát, ha a pici lány, már órák óta csavarog a magas polcok között és csak próbálja felfogni, hogy mennyi és hányféle könyv létezik. Hiába tudta ő eddig is, hogy nálunk nincs minden a könyvtárban, ez akkor is egy hatalmas csoda, ami itt van! S a hosszas nézelődés közben talált is egy könyvet, ami igen érdekesnek bizonyult. Vaskos és régi kötet volt, nehezen is sikerült leemelnie a polcról és nem is jutott vele messzire. Lecsücsült hát vele a polc tövébe és ott nyitotta ki a könyvet, ami Leonardo da Vinciről szólt s merült bele. Idővel el is feküdt, a rajz mappájából kivett egy lapot és olvasás közben rajzolni kezdett.
Most már szépen látszik, hogy az idős művészt próbálgatja lemásolni. Ha nem lenne olyan jól nevelt, még akár hamisítónak is elmehetne, a rajza ugyanis szinte a megtévesztésig egyezik azzal, amit a könyvben nézeget. Az övé mondjuk nagyobb, de az arányok pontosak, a vonalvezetése is egyezik, most épp az árnyékokkal pepecsel, bár ez már nem bizonyul olyan egyszerűnek, hiszen a polcok között több irányból szűrődik a fény arra a helyre, ahol hasal és nem is biztos benne, hogy amit most lát, az a rajzon lévő árnyék vagy a fény vicces játéka. De nem különösebben zavartatja magát, csak rajzolgat, közben pedig a lábait lóbálja. Az, hogy esetlegesen útban van a földön eszébe se jut. Eddig egyébként se sokan jöttek a könyvtárnak ebbe a részébe, ahol a művészetekkel kapcsolatos könyveket találni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 8. 18:17 | Link

Nyeste

 Ostoba szfinx! Egyszerűen nem hittem el, hogy volt képes olyan hülyeségre, hogy számokkal dobálózott nekem a klubhelyiség bejáratánál. Miután rájöttem, hogy matekoznom kéne a rejtvény megfejtéséhez, nyomban sarkon fordultam és sértődötten elindultam a nyugati szárny felé, egyenesen a könyvtárba. Az volt az egyetlen hely, ahova egy hét után már tudtam fejből az odavezető utat. Mást ne várjon el tőlem az ember. A fejemben ezek a kis polcok sokkal érdekesebb és izgalmas dolgoknak vannak fenntartva, nem holmi matematikai szabályoknak és térképeknek.
 Beléptem a könyvtár hatalmas ajtaján és csodálatos illat fogadott. Régi könyvek! Anya könyvtárában is volt rengeteg régi dolog, de azoknak nem sok közük volt a mágiához. Az otthoni könyvek többsége is mugli témájú volt... Persze, hiszen anya egyenesen ki nem állhatta a varázsvilágot. Apa metaforájaként kezelte azt. De 'sajnos' azzal nemsokmindent tudott kezdeni, hogy belőlem is varázslópalánta lett. Biztos vagyok benne, hogy már most elkezdett otthon imádkozni, hogy öcsém ne kapjon semmilyen levelet idén nyáron...
 Elmerülve a gondolataimban haladtam végig az óriási könyvespolcok között. Végigsimítottam pár régi csoda gerincét, de csak akkor zuhantam vissza a valóságba, amikor könyv helyett csak az ürességet tapogattam. Jól tudtam, hogy melyik volt az a könyv, hiszen én is azt kerestem. Két napja is azt olvastam, hogy szorgalmit készíthessek belőle művészetek órára, gondoltam most talán végre be tudom fejezni. Pislantottam párat, mire észrevettem, hogy nem sokkal odébb az egyik polc tövében ott gubbasztott valaki. Egy lány volt az, éppen elmélyülten görnyedt Da Vinci munkái fölé. Rajzolgatott. Közelebb hajoltam, hogy tanulmányozni tudjam a vázlatait, de a lakkcipőm sarka csikorgó hangot hallatott egyik lépésemnél. Ijedtemben behúztam a nyakamat, remélve hogy nem zavartam, vagy ijesztettem meg őt. Lélegzetemet visszatartva, kerek szemekkel vártam a reakciót.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 20:24
| Link

Lazriell Hiuron

Jól el van a padlón. Időnként arról is megfeledkezik, hogy ez a könyvtár és dúdolgatni kezd, de aztán mindig észbe kap és csöndben marad. Nem szeretné, ha megszidnák, amiért nem bírta befogni. Pedig a vicces az, hogy igazából meg sem szólalt. A dúdolás nem beszéd. Tulajdonképpen még hangos sem volt, de azért mégis csak jobb lesz ha csendben marad és csak magának vigyorog a gondolatra, hogy mi lett volna ha. Utána pedig rajzolgat tovább, elmélyülten nem is figyelve senkire és semmire.
A cipők kopogása a közelében egyáltalán nem zavarja. Úgy van vele, hogy majd elmegy az illető, ha megtalálta, amiért jött. Vagy ha nem is megy el, majd hozzá hasonlóan leül "olvasni". Épp ezért nem is foglalkozik vele, még akkor sem, amikor csikordulnak a cipellők. Eltelik jó pár másodperc, mire tudatosul benne, hogy mennyire közelről jött a zaj, s csak azután jut eszébe, hogy esetlegesen pont arról a polcról szeretne az ismeretlen egy könyvet, amelyik előtt ő fekszik. Na már most, ha útban van... az igen kellemetlen.
Felpillant, jelezve, hogy érzékelte az érkezőt, biccent is neki egyet, aztán feltámaszkodik, feláll. A rajzát a mappába csúsztatja a ceruzáit is elteszi, aztán felveszi a táskát és a vaskos könyvet is becsukja, magához öleli s arrébb megy pár lépést, hogy a másik lány elvehesse a neki kellő könyvet arról a bizonyos polcról. Nem is néz rá épp csak annyira, hogy még egyszer bocsánatkérően lehajtsa a fejét s már megy is. Ha már felállt, és felemelte a könyvet is, akkor leülhetne egy asztalhoz.
A polcsor végén körbenéz és a legközelebbi asztalhoz siet. A könyv hangos puffanással landol az asztalon, mivel neki tényleg nehéz volt. Behúzott nyakkal pillant körbe, arcán az ijedtség jeleivel, s némán formálja a "bocsi" szót az ajkaival mindenki felé, aki rápillant. Ez is olyan érdekes, hogy ilyenkor úgy érzi, tud beszélni. De nem agyal ezen. Kinyitja újra a könyvet és leül, hogy folytassa a rajzot, amit elkezdett.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 8. 22:36 | Link

Nyeste

 A lány döbbenten pislogott fel rám, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki megijedt, hogy leselkedem utána, vagy bármi ilyesmi... Igazából fel sem tűnt neki, hogy őt figyeltem. Lesütött szemekkel összeszedelőzködött és felállt, majd még mielőtt bármit szólhattam volna, odébbált és elvonult... Na jólvan. Igazából nem is tudom, mit kellett volna mondanom. "Bocsánat", talán..? Elkérni pedig amúgy sem illik azt a könyvet, én sem szeretem, ha ilyesmivel piszkál valaki, főleg amikor azon az egy könyvön kívül ott van még milliónyi másik. Így hát vállat vontam és megnéztem, hogy vajon van-e még azon a polcon valami Da... Vinciről. Hát persze, hogy nincs... Miért is lenne?
 - Kössz, Fortuna - morogtam magamban és csalódottan kirántottam véletlenszerűen egy könyvet. Híres boszorkaportrék. Most vagy kezdhetem újra a szorgalmi feladatomat egy másik témában, vagy várok holnapig, hogy kezembe vehessem azt, amit eredetileg is akartam.
 Sóhajtottam és próbáltam pozitívan felfogni a dolgot. Ha komolyan akarom venni az előttem még kijáratlan művészmelóhoz vezető utat, erről is tanulnom kell előbb vagy utóbb. Beletörődve a sorsomba, gyors balkanyart vettem, és lendületes léptekkel indultam meg a legközelebbi asztalhoz, amikor hirtelen kicsúszott alólam a talaj. Abban a minutumban a könyvtár padlóján nyekkentem, dobva egy látványos hátast. A könyv a hasamon puffant, én elkerekedett szemekkel próbáltam levegő után kapni, mert a tüdőm összeszorult. Fejemet oldalra fordítva megpillantottam a még guruló ceruzát, ami miatt eltaknyoltam.
 - Kössz... tényleg - hörögtem halkan kínomban, remélve, hogy ezt a mutatványomat senki sem látta. Lassan lábraálltam és felkaptam a ceruzát. Bár már kevésbé optimistán, de odaléptem a polcsorhoz legközeli asztalhoz, ahol a lány elmélyülten folytatta a rajzolást. Mindenféle körítés nélkül odanyomtam a ceruzáját az orra alá.
 - Azt hiszem, egy hiányzik - leheltem halkan és kifejezéstelen arccal vártam, hogy elvegye a grafitot.
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 8. 23:01
| Link

Lazriell

Nem merült fel benne, hogy a könyvet akarják, vagy hogy bármi másról lenne szó, minthogy útban van. Valószínűleg, mert korábban gyakran volt útban, így ezt tudja már kezelni, mást meg kevésbé. De a másik lány nem szól hozzá, ő meg hiába beszél keveset nem gondolat olvasó, csak Apukával tud úgy kommunikálni, hogy valójában egy hang sem hagyja el a torkukat. Most viszont csak levont egy következtetést és az sem derül ki számára, hogy ez hibás, így nyugodtan, bár kissé nehézkesen sétál el az asztalig, hogy aztán újra belemélyüljön a rajzolásba. Ő még azt sem tudja, hogy van olyan feladat Művészetekből, amihez hasznos ez a könyv. Nem mártotta magát bele túl mélyen a tanulásba. Egyébként is az szokott rajzolgatni amihez éppen kedve van, az iskolai feladatok sosem foglalkoztatták igazán.
A zaj, ami a másik lány fenékre csücsülését jelzi távolról jut el hozzá. Ha belemélyed abba, amit csinál, akkor nem igazán foglalkozik ilyesmikkel. Pedig ha belegondolna elsőkként szaladna, hogy felsegítse a másikat, így viszont csak rajzol tovább, már majdhogynem ismét megfeledkezve magáról, dudorászva. Szerencsére azonban valódi hangot nem hall senki sem. A dallam csak Nyeste fejében létezik.
A rajzolással már úgy ahogy, készen van. Most Leonardo da Vinci nevét ügyeskedi rá a lapra, s épphogy odabiggyeszti az évszámot is a rajza alá, amikor bekúszik a látóterébe - egész pontosan elé egy ceruza.
Erre már meglepetten kapja fel a fejét, mert bizony, ez az ő ceruzája, a lány, akinek a kezében van, pedig ugyanaz, aki mellől az előbb eljött. Igazán kedves tőle, hogy utána hozza az elhagyott ceruzáját. El veszi, közben pedig szólásra nyitja száját.
- K...k...kö..köszö...köszönöm! - mondja ki nagy nehezen majd visszafordul a laphoz, hogy ellenőrizze, valóban készen van-e. Ő késznek véli, így félreteszi azt, egy másik lapot vesz elő, s lapoz a könyvben, valami más után kutatva, amit lerajzolhatna.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. április 11. 17:59 | Link

Nyeste

 Nem tudom miért vártam azt, hogy a lány bűnbánóan a szemembe nézzen, és bocsánatot kérjen. Talán... talán már kezd szokásommá válni, hogy még a véletlenekhez is bűnbakot keresek, akit hibáztathatok az aznapi rossz élményeimért. Persze ezt igazából sohasem ismerném be. A fejemben is csak egy lehetséges elméletként létezik, mint minden más.
 Végül mély levegőt vettem és mindenféle problémázás nélkül megvártam, amíg a lány elveszi a ceruzát. Dadogva meg is köszönte, hogy visszaadtam neki azt. Mivel fölösleges lett volna messzebb mennem, és a lány sem tűnt egyáltalán ijesztőnek, vagy zavarónak, leültem vele szemben az asztal túloldalára. A Híres boszorkányportrék tompán puffant az asztalon és bár még mindig picit csalódottan, de kinyitottam azt. Egyszer csak Báthory Erzsébet arcképével találtam szembe magamat. Sajnos már mindent tudtam róla és az őt körülölelő legendákról. Igaz amikor régen olvastam róla, még ennél is kevesebbet tudtam a varázslóvilágról, de azon valahogy már meg sem lepődtem, hogy Erzsébetnek is volt valamiféle kapcsolata a mágiával.
 Felpillantottam a lányra, érdeklődően szemlélve, hogy vajon mikor un rá arra a könyvre. Unalomnak nyoma sem látszott rajta... Mondjuk megértem. Az a könyv zseniális! Észrevettem, hogy a könyv mellett Da Vinci egyik rajzának szinte tökéletes másolata díszelgett a lapon. Még az aláírását is ugyanúgy tükörírással csinálta meg. Elég messze volt tőlem a papír, de a tükörírás képét távolról is felismerem. Amikor pici voltam, rendesen ki is kaptam érte, amikor rendszerint fordítva írtam fel a nevemet a papírra. Most már persze tudom, hogy hogyan kell "rendesen" írni (szerintem az is rendes volt), de ha akarom könnyedén megy fordítva is.
 Tetszett a rajz is. Igaz, hogy csak egy másolat volt, de akkor is tetszett. A lány elmélyülten hajolt a másik munkája fölé. Rossz érzés fogott el, hogy egy perccel azelőtt még rá akartam mordulni, holott ő csak úgy viselkedik, mint én, amikor éppen valamit alkotni próbálok.
 - Művészetek órára lesz? - kérdeztem kíváncsian. Habár nem igazán szeretem a társaságot, beszélgetni még annál is kevésbé szoktam, de a lányka sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint az a könyv a kezemben...
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Lazriell Hiuron
Írta: 2015. április 14. 17:43
| Link

Lazriell

Miután elveszi a ceruzáját, ugyanolyan elmélyülten folytatja a rajzolást, mint eddig. Na jó, talán mégsem olyan elmélyülten, hiszen érzékeli, hogy vele szemben ül le a másik, ami kissé meglepi, mert oldalra sandítva látja, hogy még rengeteg üres hely van, de különösebben nem zavarja az ismeretlen lány és nem is bánja, hogy nincs egyedül. Rajzolgat tovább, abban a biztos tudatban, hogy a másik is teszi, amit szeretne és így kellemes csendben tölthetik el "együtt" az időt. Végül is a nagyobb diákokkal szemben - igaz nála ez a lány is nagyobb - még jól is jöhet, hogy nincs egyedül. Nem mintha félnie kéne bármitől is.
A névvel is elkészül és átmenetileg befejezettnek nyilvánítja a művet ezért is kezd ismét lapozgatni a könyvben, bele-beleolvasva, de nem túl mélyrehatóan. Ennek ellenére, megrezzen amikor a másik lány megszólal. Lassan pillant rá, némi kérdéssel a tekintetében, mert nem teljesen világos neki, hogy miről is van szó. Aztán a nemrég készült rajzára siklik a tekintete és megvilágosodik. Némán megrázza a fejét. Nem, nem az órára lesz. Miért is lenne. Nem teljesen érti. S épp ezért meg is kérdezi, persze nem szóban, mégis csak a könyvtárban vannak.
Elővesz egy lapot és arra írja le, megszokásból visszafelé, hogy "miért?" s tolja is a ceruzát tartó bal kezével a lapot a másik felé fordítva. Bízva benne, hogy az nem bánja, ha ő a kommunikációnak ezt a formáját választja. Az pedig, hogy nem úgy írt, ahogy az iskolában tanították, hanem ahogy da Vinci mestertől tanulta már megint más kérdés. Neki fel sem tűnik. Remélhetőleg a másiknak sem fog gondot okozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. július 15. 05:00 | Link

Nyeste

Értetlenül bámultam vissza a lányra, úgy tűnt eléggé meglepte a kérdésem. Utólag már picit furán éreztem magamat, hogy pont művészkedés közben zavarom, de... túl kíváncsi voltam, minden érdekesebbnek tűnt most annál a buta könyvnél ami ott pihent az orrom előtt, az asztalon. Aztán az orrom elé tolt egy papírt, rajta a rövidke kérdéssel.
 - Hogy miért? - ismételtem meg kissé zavarodottan a kérdést. Da Vinci a legnagyobb művészek közé tartozott. Ahogy láttam, erről a lány is biztosan tudott. Miért ne lenne lehetséges szorgalmi feladat? Akkor lepődtem volna meg, ha nem tanulhatunk róla. - Mert ott van a feladatok között - Az ölembe vettem a táskámat és előhalásztam egy pergamen darabkát. Kihajtogattam. Így már látszott, hogy több papírdarabkából lett összeragasztva az egész. Jó hosszú volt, és folyton írtam és ragasztottam hozzá az újabb és újabb dolgokat. Már egy kicsit meggyűrtem a sarkát és telefirkáltam a szélét, de lényegében csak egy lista volt rajta, semmi olyasmi, mit ne lehetett volna kidíszíteni. - Látod? - mondtam kicsit halkabban, amikor megláttam egy felénk közeledő rellonost. Ujjammal az egyik pontra böktem a lista közepén, ahova azt írtam fel, hogy egy ismert művészről készült fogalmazást is le lehet adni. Kissé behúztam a nyakamat, amikor láttam, hogy a rellonos elhalad az asztalunk előtt. De szerencsére ment tovább a dolgára, így egyáltalán nem volt okom ijedezni.
 Pár másodpercre rá eszembe jutott az, hogy talán nem is az én évfolyamomba jár. A kis termete eléggé megtévesztő, de az is elképzelhető, hogy már másodikos, vagy harmadikos diák lehet. Nekik talán más feladataik vannak. Vagy talán fel sem vette ezt a tárgyat? Nem emlékszem, hogy láttam volna az órákon.
 - Talán nem tanulsz művészetet? - kérdeztem picit vontatottan. Pedig elég ügyesen rajzol hozzá. Miért nem emlékszem? Azt is elég valószínűnek tartom, hogy képes vagyok úgy elbambulni órán, hogy oda sem figyelek arra, kik vannak a közelemben... sőt... Inkább ez tűnik a legésszerűbb magyarázatnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. július 31. 07:54 | Link

Lazriell

A lány visszakérdez ő meg bólint, miközben jobb kezének mutatóujját a szája elé kapja. Neki azt tanították, hogy könyvtárban nem beszélünk, így nem is mer különösebben megnyikkani, na meg sokkal kellemesebb számára az írásban kommunikálás, de most a hosszas csendben bántja is kissé a fülét a másik hangja.
A levitás lány azonban nem írásra specializálódott, és tovább beszél. Nyeste hallgatja, de közben nem bírja ki, le-lepillant az előtte levő könyvre, amiben tovább lapozgat. A válasz kissé meglepi, ez pedig az arcán is meglátszik. Aztán viszont nemes egyszerűséggel húzza fel, majd engedi le a vállait. Visszafordítja magához a lapot és még mindig tükörírással írva lefirkantja az újabb sort.
"Nem tudtam, hogy van ilyen feladat." - hátha nem lett volna egyértelmű a másiknak a reakciója alapján. Mire azonban végez, már ott is előtte a másik papírja, amire fel vannak sorolva a szorgalmik és egyebek. El is kezdi olvasni és hamar megtalálja az említett feladatot. Rábólint. Látja. Egy pillanatra elgondolkozik, aztán odaírja a lapra még, hogy: "Ezt lehet megcsinálom!"
Annak ellenére, hogy nem ír lassan, a másik megelőzi egy újabb kérdéssel. Fel pillant rá, s mert szóban válaszolni még mindig nincs kedve, még odaírja a korábbi szavak alá, amit mondana.
"Járok! Az a kedvenc tárgyam! Meg a számmisztika! Neked?"
A betűi már nem olyan szépek, mint az elején, látszik írásán, hogy kapkod, de ha valaki olyan sokat beszél - Nyestének sokat, tekintve, hogy könyvtárban vannak -, mint a másik, akkor neki is gyorsabban kell írnia. Tehát végez, majd a másik elé tolja a lapot, aki így három kérdésre is választ kap, illetve beszélhet is tovább, hiszen Nyeste, még ha valamelyest udvariasságból is, szintén kérdez. Türelmesen megvárja, amíg a másik kibogózza az immár kissé összekuszálódott betűit, aztán pedig ha a levitás nem dönt úgy, ő is írni fog akkor visszahúzza a lapot, hogy ha úgy alakul tovább folytathassák ezt a különös írós-beszélgetést.
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 12. 22:36 | Link

Nyeste

Mondhatom, eléggé meglepődtem, amikor a lány csendre intett. Mármint... Egészen eddig én csináltam ugyanezt anya könyvtárában. Tudom, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen. Nem mintha most olyan hangosan beszéltem volna, de a másik fél kommunikációs módszeréhez képest hangosnak tűnhettem.
 Tovább olvasva a kis mondatokat, mosolyogva bólintok, bátorítva őt is, hogy csinálja meg a szorgalmit, ha kedvet kapott hozzá. Bár még nem tudom mennyire helyes egy másik ház diákját buzdítani arra, hogy pontokat szerezzen. Ami azt illeti nem sok diákkal beszélgettem még, sőt. Azt hiszem ez a lány az első, aki nem az én házamból való és hajlandó voltam szóba elegyedni vele. És valószínű meg sem szólítottam volna, ha nem taknyolok el a ceruzája miatt, vagy nem viszi el a könyvet.
 Olvasom az újabb mondatokat. Kedvenc tantárgy? Féltem, hogy beszélgetőtársam kényelmetlenül fogja érezni magát, ha továbbra is hangosan beszélek, így hát előhalásztam a táskámból a saját ceruzámat és ráfirkantottam a választ a papírra.
"A művészetek nekem is." A számba veszem a ceruza végét és még gyorsan megtoldom pár szóval "...a gemmológia is érdekesnek tűnik". Újabb ceruzarágás, újabb kiegészítés: "...a repüléstant is...". Megráztam a fejemet és nagy betűkkel, leírtam lényegében azt, amivel elintézhettem volna az egész kérdést. "SZINTE AZ ÖSSZES" Kissé sajnálkozva fordítottam vissza felé a papírdarabot a zavaros válasz miatt. Számmal egy 'bocsi'-t artikuláltam és vártam, hogy vajon van-e kedve írogatni vagy inkább belemerülne a könyvbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet