BK Fórum - Könyvtár

Könyvtár - Mezősi Nyeste Veronika hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le

Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV

dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595

Lazriell Hiuron

Írta: 2015. április 8. 17:21

| Link

Lazriell Hiuron

Rosieval egész jól kijön, de Nyeste nem akar állandóan a rellonoson lógni, na meg, egyébként is felfedezni is akart. Ma pedig a felfedező útja során betévedt a könyvtárba. Náluk a faluban is volt könyvtár, de az ehhez képest, legfeljebb könyves polcnak mondható. Nem csoda hát, ha a pici lány, már órák óta csavarog a magas polcok között és csak próbálja felfogni, hogy mennyi és hányféle könyv létezik. Hiába tudta ő eddig is, hogy nálunk nincs minden a könyvtárban, ez akkor is egy hatalmas csoda, ami itt van! S a hosszas nézelődés közben talált is egy könyvet, ami igen érdekesnek bizonyult. Vaskos és régi kötet volt, nehezen is sikerült leemelnie a polcról és nem is jutott vele messzire. Lecsücsült hát vele a polc tövébe és ott nyitotta ki a könyvet, ami Leonardo da Vinciről szólt s merült bele. Idővel el is feküdt, a rajz mappájából kivett egy lapot és olvasás közben rajzolni kezdett.
Most már szépen látszik, hogy az idős művészt próbálgatja lemásolni. Ha nem lenne olyan jól nevelt, még akár hamisítónak is elmehetne, a rajza ugyanis szinte a megtévesztésig egyezik azzal, amit a könyvben nézeget. Az övé mondjuk nagyobb, de az arányok pontosak, a vonalvezetése is egyezik, most épp az árnyékokkal pepecsel, bár ez már nem bizonyul olyan egyszerűnek, hiszen a polcok között több irányból szűrődik a fény arra a helyre, ahol hasal és nem is biztos benne, hogy amit most lát, az a rajzon lévő árnyék vagy a fény vicces játéka. De nem különösebben zavartatja magát, csak rajzolgat, közben pedig a lábait lóbálja. Az, hogy esetlegesen útban van a földön eszébe se jut. Eddig egyébként se sokan jöttek a könyvtárnak ebbe a részébe, ahol a művészetekkel kapcsolatos könyveket találni.

	Szál megtekintése

Ede <3||mamuszom||Karkötőm

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV

dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595

Lazriell Hiuron

Írta: 2015. április 8. 20:24

| Link

Lazriell Hiuron

Jól el van a padlón. Időnként arról is megfeledkezik, hogy ez a könyvtár és dúdolgatni kezd, de aztán mindig észbe kap és csöndben marad. Nem szeretné, ha megszidnák, amiért nem bírta befogni. Pedig a vicces az, hogy igazából meg sem szólalt. A dúdolás nem beszéd. Tulajdonképpen még hangos sem volt, de azért mégis csak jobb lesz ha csendben marad és csak magának vigyorog a gondolatra, hogy mi lett volna ha. Utána pedig rajzolgat tovább, elmélyülten nem is figyelve senkire és semmire.
A cipők kopogása a közelében egyáltalán nem zavarja. Úgy van vele, hogy majd elmegy az illető, ha megtalálta, amiért jött. Vagy ha nem is megy el, majd hozzá hasonlóan leül "olvasni". Épp ezért nem is foglalkozik vele, még akkor sem, amikor csikordulnak a cipellők. Eltelik jó pár másodperc, mire tudatosul benne, hogy mennyire közelről jött a zaj, s csak azután jut eszébe, hogy esetlegesen pont arról a polcról szeretne az ismeretlen egy könyvet, amelyik előtt ő fekszik. Na már most, ha útban van... az igen kellemetlen.
Felpillant, jelezve, hogy érzékelte az érkezőt, biccent is neki egyet, aztán feltámaszkodik, feláll. A rajzát a mappába csúsztatja a ceruzáit is elteszi, aztán felveszi a táskát és a vaskos könyvet is becsukja, magához öleli s arrébb megy pár lépést, hogy a másik lány elvehesse a neki kellő könyvet arról a bizonyos polcról. Nem is néz rá épp csak annyira, hogy még egyszer bocsánatkérően lehajtsa a fejét s már megy is. Ha már felállt, és felemelte a könyvet is, akkor leülhetne egy asztalhoz.
A polcsor végén körbenéz és a legközelebbi asztalhoz siet. A könyv hangos puffanással landol az asztalon, mivel neki tényleg nehéz volt. Behúzott nyakkal pillant körbe, arcán az ijedtség jeleivel, s némán formálja a "bocsi" szót az ajkaival mindenki felé, aki rápillant. Ez is olyan érdekes, hogy ilyenkor úgy érzi, tud beszélni. De nem agyal ezen. Kinyitja újra a könyvet és leül, hogy folytassa a rajzot, amit elkezdett.

	Szál megtekintése

Ede <3||mamuszom||Karkötőm

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV

dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595

Lazriell Hiuron

Írta: 2015. április 8. 23:01

| Link

Lazriell

Nem merült fel benne, hogy a könyvet akarják, vagy hogy bármi másról lenne szó, minthogy útban van. Valószínűleg, mert korábban gyakran volt útban, így ezt tudja már kezelni, mást meg kevésbé. De a másik lány nem szól hozzá, ő meg hiába beszél keveset nem gondolat olvasó, csak Apukával tud úgy kommunikálni, hogy valójában egy hang sem hagyja el a torkukat. Most viszont csak levont egy következtetést és az sem derül ki számára, hogy ez hibás, így nyugodtan, bár kissé nehézkesen sétál el az asztalig, hogy aztán újra belemélyüljön a rajzolásba. Ő még azt sem tudja, hogy van olyan feladat Művészetekből, amihez hasznos ez a könyv. Nem mártotta magát bele túl mélyen a tanulásba. Egyébként is az szokott rajzolgatni amihez éppen kedve van, az iskolai feladatok sosem foglalkoztatták igazán.
A zaj, ami a másik lány fenékre csücsülését jelzi távolról jut el hozzá. Ha belemélyed abba, amit csinál, akkor nem igazán foglalkozik ilyesmikkel. Pedig ha belegondolna elsőkként szaladna, hogy felsegítse a másikat, így viszont csak rajzol tovább, már majdhogynem ismét megfeledkezve magáról, dudorászva. Szerencsére azonban valódi hangot nem hall senki sem. A dallam csak Nyeste fejében létezik.
A rajzolással már úgy ahogy, készen van. Most Leonardo da Vinci nevét ügyeskedi rá a lapra, s épphogy odabiggyeszti az évszámot is a rajza alá, amikor bekúszik a látóterébe - egész pontosan elé egy ceruza.
Erre már meglepetten kapja fel a fejét, mert bizony, ez az ő ceruzája, a lány, akinek a kezében van, pedig ugyanaz, aki mellől az előbb eljött. Igazán kedves tőle, hogy utána hozza az elhagyott ceruzáját. El veszi, közben pedig szólásra nyitja száját.
- K...k...kö..köszö...köszönöm! - mondja ki nagy nehezen majd visszafordul a laphoz, hogy ellenőrizze, valóban készen van-e. Ő késznek véli, így félreteszi azt, egy másik lapot vesz elő, s lapoz a könyvben, valami más után kutatva, amit lerajzolhatna.

	Szál megtekintése

Ede <3||mamuszom||Karkötőm

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV

dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595

Lazriell Hiuron

Írta: 2015. április 14. 17:43

| Link

Lazriell

Miután elveszi a ceruzáját, ugyanolyan elmélyülten folytatja a rajzolást, mint eddig. Na jó, talán mégsem olyan elmélyülten, hiszen érzékeli, hogy vele szemben ül le a másik, ami kissé meglepi, mert oldalra sandítva látja, hogy még rengeteg üres hely van, de különösebben nem zavarja az ismeretlen lány és nem is bánja, hogy nincs egyedül. Rajzolgat tovább, abban a biztos tudatban, hogy a másik is teszi, amit szeretne és így kellemes csendben tölthetik el "együtt" az időt. Végül is a nagyobb diákokkal szemben - igaz nála ez a lány is nagyobb - még jól is jöhet, hogy nincs egyedül. Nem mintha félnie kéne bármitől is.
A névvel is elkészül és átmenetileg befejezettnek nyilvánítja a művet ezért is kezd ismét lapozgatni a könyvben, bele-beleolvasva, de nem túl mélyrehatóan. Ennek ellenére, megrezzen amikor a másik lány megszólal. Lassan pillant rá, némi kérdéssel a tekintetében, mert nem teljesen világos neki, hogy miről is van szó. Aztán a nemrég készült rajzára siklik a tekintete és megvilágosodik. Némán megrázza a fejét. Nem, nem az órára lesz. Miért is lenne. Nem teljesen érti. S épp ezért meg is kérdezi, persze nem szóban, mégis csak a könyvtárban vannak.
Elővesz egy lapot és arra írja le, megszokásból visszafelé, hogy "miért?" s tolja is a ceruzát tartó bal kezével a lapot a másik felé fordítva. Bízva benne, hogy az nem bánja, ha ő a kommunikációnak ezt a formáját választja. Az pedig, hogy nem úgy írt, ahogy az iskolában tanították, hanem ahogy da Vinci mestertől tanulta már megint más kérdés. Neki fel sem tűnik. Remélhetőleg a másiknak sem fog gondot okozni.

	Szál megtekintése

Ede <3||mamuszom||Karkötőm

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV

dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595

Írta: 2015. július 31. 07:54

| Link

Lazriell

A lány visszakérdez ő meg bólint, miközben jobb kezének mutatóujját a szája elé kapja. Neki azt tanították, hogy könyvtárban nem beszélünk, így nem is mer különösebben megnyikkani, na meg sokkal kellemesebb számára az írásban kommunikálás, de most a hosszas csendben bántja is kissé a fülét a másik hangja.
A levitás lány azonban nem írásra specializálódott, és tovább beszél. Nyeste hallgatja, de közben nem bírja ki, le-lepillant az előtte levő könyvre, amiben tovább lapozgat. A válasz kissé meglepi, ez pedig az arcán is meglátszik. Aztán viszont nemes egyszerűséggel húzza fel, majd engedi le a vállait. Visszafordítja magához a lapot és még mindig tükörírással írva lefirkantja az újabb sort.
"Nem tudtam, hogy van ilyen feladat." - hátha nem lett volna egyértelmű a másiknak a reakciója alapján. Mire azonban végez, már ott is előtte a másik papírja, amire fel vannak sorolva a szorgalmik és egyebek. El is kezdi olvasni és hamar megtalálja az említett feladatot. Rábólint. Látja. Egy pillanatra elgondolkozik, aztán odaírja a lapra még, hogy: "Ezt lehet megcsinálom!"
Annak ellenére, hogy nem ír lassan, a másik megelőzi egy újabb kérdéssel. Fel pillant rá, s mert szóban válaszolni még mindig nincs kedve, még odaírja a korábbi szavak alá, amit mondana.
"Járok! Az a kedvenc tárgyam! Meg a számmisztika! Neked?"
A betűi már nem olyan szépek, mint az elején, látszik írásán, hogy kapkod, de ha valaki olyan sokat beszél - Nyestének sokat, tekintve, hogy könyvtárban vannak -, mint a másik, akkor neki is gyorsabban kell írnia. Tehát végez, majd a másik elé tolja a lapot, aki így három kérdésre is választ kap, illetve beszélhet is tovább, hiszen Nyeste, még ha valamelyest udvariasságból is, szintén kérdez. Türelmesen megvárja, amíg a másik kibogózza az immár kissé összekuszálódott betűit, aztán pedig ha a levitás nem dönt úgy, ő is írni fog akkor visszahúzza a lapot, hogy ha úgy alakul tovább folytathassák ezt a különös írós-beszélgetést.

	Szál megtekintése

Ede <3||mamuszom||Karkötőm

Könyvtár - Mezősi Nyeste Veronika hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai