37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 62 63 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 323
Írta: 2023. március 27. 20:42 | Link

Martin

- Meg mert érdekel a projekt - válaszolja felpillantva. Csinos kis kupacba rendezi az üveggolyókat közben, és elrakja a pálcáját, egyelőre nem folytatja a kísérletezést. Abba ugyan nem sok beleszólása volt még újonnan alkalmazott minisztériumi dolgozóként tavaly, hogy melyik projekten szeretne dolgozni, de végül mégis a képességkorlátozó varázstárgyaknál kötött ki a közlekedési eszközök helyett. A gratulációra biccent. Rengeteg időt és energiát ölt azért idén a tanulmányaiba azért, már majdhogynem büszke, és biztos benne, hogy a nővére álla le is fog esni, ha elmeséli, hogy nemhogy évet nem ismétel, de több kiválót gyűjtött össze, mint az alapképzésen összesen az anyjuk halálát követő években.
- Egy vámpírral van találkám - válaszolja a kérdésre megrándítva a vállát. A kérdést tulajdonképpen kíváncsinak is titulálhatná, azonban ilyesmiken nem akad le. Akkor válaszol, ha úgy érzi, ha pedig nem, akkor igazán vallathatják is. A minisztériumi pszichológusnak is a vállát vonogatja csak már mióta, hiába minden kérdés. Visszakérdez inkább, hogy a másik mi járatban van erre éppen, aztán hümmögéssel fogadja a választ. Ő bent is folyton útban van valamerre, ugyan van egy asztala, de ott igazán ritkán találni meg.
- Nem kell így becsomagolni - jegyzi meg félbeszakítva Martin mondandóját. Leszakít egy hosszabb fűszálat, majd a végét kezdi rágcsálni, miközben a folytatást hallgatja. Sosem értette a végtelen udvariaskodást egyébként sem, bent is mindig megjegyzi, hogy a sallangot nyugodtan lehet hanyagolni, ha valaki valamit szeretne, legyen szíves a tárgyra térni.
- A hetit? - kérdez vissza, és még fordul is kicsit ültében, hogy ne kelljen annyira kényelmetlen szögben néznie fel, ha már Martin inkább állna, - Már a nem olyan gyakori érzelmekre ható képességek korlátozásáról beszélünk? Abba belenéztem már. Érdekesnek hangzik. Szerintem nem kell hozzá új bűbáj, csak egy jól megválasztott mag. Jáde vagy türkíz esetleg. Sokat olvastam mostanság a drágakövekkel készült ereklyékről - fűzi még magyarázatként az ötlethez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1646
Összes hsz: 1667
Írta: 2023. április 11. 20:41 | Link

Esther


Őszintén szólva kicsit sem számított a küszöbön feltűnő Estherre fél órával ez előtt. A napok olyan szürkévé és lassan elviselhetetlenné váltak, hogy már az is meglepő, ha a férje húga meglátogatja őket, pedig ez a világ egyik legtermészetesebb dolga. Persze behívta rögtön a sógornőjét és Jázmin gondoskodott a maradéktalan vendéglátásról is, hamar le kellett lohassza a lelkesedést, mert Will délelőttös és egyhamar nem fog hazaesni. Úgy tűnt viszont, hogy ez egyáltalán nem zavarja Esthert, így hát, hogy ne a házba tokosodjanak be, nyakukba vették a falu határát, pontosabban a tavacska környékét.
Néha még mindig eszébe jut, hogy az esküvője előtti szilvesztert itt töltötte, nem épp a legszerencsésebb körülmények között, és csak a balga véletlennek köszönhette, hogy végül élőn és épen kihorgászták a tóból.
Összébb húzza magán a szövetkabátot menet közben. Az arca jócskán sápadtabb és vékonyabb, mint pár hónappal ez előtt, az alkata, még ha Willnek nem is szembetűnő, de rengeteget változott a rossz irányba- szinte csont és bőr a rendszertelen és helytelen táplálkozás miatt, mert aki többnyire kávén él és alkalmanként hányással fejezi be az étkezést, az nem nagyon várhat mást, mint egészségromlást.
- Milyen volt a körutatok? Jól sikerült? - Még csak nem is annyira üres érdeklődés ez, hiszen Esther olyasmit csinál, amit ő gyerekként és serdülőként hobbiból űzött, és főleg ráerőltették a táncot, hogy lefoglalják az energiáit. - Be vagy táblázva jövőre is már, vagy az még nem dőlt el? -

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 11. 21:23 | Link

Adél
Kinézetem

Megígértem Willnek, hogy elmegyek Adélhoz és beszélek vele. Minden pont úgy történt, ahogy terveztem, spontán beállítottam, amikor tudtam, hogy a bátyám nincs otthon, és addig csűrtem a dolgokat, amíg el nem jutottunk oda, hogy sétáljunk egyet. Riasztó az a ház, főleg azért, ahogy Adél benne van. Nem érzek bűntudatot azért, amit mondtam, Adél szép volt az esküvőjén, gyönyörű, és most mégis, mintha a fényre kihozva még riasztóbb, még áttetszőbb lenne. Szellemszerű. Hogy nem érti meg a bátyám, hogy tennie kell ez ellen? Azt mondta szereti Adélt, hát szeresse igazán.  
- A nagyi nagyon elégedett volt vele, igen. Nagyon sok fellépés volt. Azt mondta, hogy ha biztos vagyok benne, hogy Gitta eleget fejlődött, akkor jövőre elvihetjük magunkkal.
Csakhogy én már nem szeretném a következő szünetemet azzal tölteni, hogy utazok és balettozok. Egyetlen dologra vágyom, két erős karra, a barna szempárra, és arra, hogy vele lehessek. A mai reggel is csak azért volt jó, mert láthattam. A világ legbénább jóstehetsége vagyok, ami elég ellentmondásos így belegondolva, inkább jóslástanon ülő embere, de ha már nem adhattam le, akkor legalább azt a luxust megengedem magamnak, hogy legálisan nézhessem őt. Nagyon furcsa magázni, tanár úrnak szólítani, és rendszeresen eredménytelenül szerepelni. Ma már annyira kínos volt, hogy nem megy, hogy a végén már azt mondtam: "a nagyim szerint legalább szép vagyok, ha tehetséges nem is", segítek, nem mentettem meg a helyzetet. De az sem, hogy az óra végén azt mondtam, hogy "lehet nem kell aggódnod az öt gyerek miatt, de amilyen ügyes vagyok, az biztos működött". Kapcsolatépítésből elégtelen. Kínosságból jeles. Az ember próbálkozik, de mindig, amikor eljutok egy jó szintre, akkor nagyon esek vissza. Biztos vagyok benne, hogy flúgosnak tart.
- Még folynak a tárgyalások, de valószínűleg igen. Hogy telt a szünet? Szerettem volna jönni hozzátok, de nem engedtek haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1646
Összes hsz: 1667
Írta: 2023. április 11. 21:43 | Link

Esther


- Hmmm... - Kiszélesedik a mosolya, miközben összekulcsolja séta közben az ujjait a háta mögött. - Madlen szigorú szeme mindent és mindenkit követ. - Kivételesen nincs irónia a hangjában, inkább csak egy általános igazság, hogy Will nagyanyjának figyelmét soha semmi nem kerüli el. Néha már irritáló, hogy a vén boszorkány információs csatornái mennyire messze elérnek, de szerencséjükre rég volt utoljára, hogy beszélniük kellett a nagymamával. Még a karácsonyt is viszonylag decensen túlélték a minimálisra szorított közjátékokkal.
- Elfoglalt voltál, érthető. - Barátságosan megingatja a fejét, hogy igazán nem történt semmi, a fő, hogy most itt van Esther. Érdekes mód az ikreket egyre sűrűbben látja a közelükben, előbb Nate jött el hozzájuk, most ismét Esther. Lehet, hogy Will a háta mögött elkezdte tartani velük a kapcsolatot? Vagy csak Estherrel? Ideje rákérdeznie majd, vagy inkább kifaggatja most a lányt.
- Nálunk minden... változatlan, azt hiszem. Továbbra is eljárok a pszichológusomhoz, lassan javul a helyzetünk. - A mosolya ugyanaz a szalonmosoly, amit a sógornője is bármikor megismerhet. Ezzel hárítanak el kínos kérdéseket és nyugtatnak le valójában egyáltalán nem aggodalmaskodó, inkább kíváncsiskodó embereket a köreikben.
- Will sokat fejlődött önmagához képest. Sokkal türelmesebb és megértőbb. - És rámenősebb, ami a gyerekvállalásukat illeti. Olyannyira, hogy nem telik el hét tányértörés és veszekedés nélkül. És ez a négy falon kívül csak rájuk tartozik, hiszen hogy nézne az ki, ha lejáratná Willt a testvére előtt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
Írta: 2023. április 13. 23:50 | Link

Álmos

Elégedettség töltött el. Pont ilyen elhivatott emberekre van szükségem ehhez a munkához. Akik legalább egy kicsit hasonlítanak rám, és a profitorientáltság helyett a kihívásokat keresik. Kutatunk, felfedezünk, sokan közülünk maguknak való zsenik vagyunk. Mindenki hozza a kissé nehéz természetét, emiatt először nehéz lehet a közös nevező megtalálása. De amint megvan, néha még feltámad bennem a remény, hogy valami jó is kisül abból, ha többekkel kell együtt dolgoznom.
- Őszinte részvétem - szaladt fel a szemöldököm hirtelen a kíváncsiságtól, ahogy tekintetem egy lassú mozdulattal felé fordítottam. Volt az arcomon egy alig észrevehető mosoly, ami az együttérzésemről árulkodott, miközben járattam az agyam a lehetséges alanyon. - Nem úgy nézel ki, mint aki tartana ettől - e látszólag talán jelentéktelennek tűnő megjegyzést csak az értheti meg igazán, akinek hosszabb időn át volt dolga ilyen lényekkel. Tudom, tudtam, hogy milyen az, amikor valaki fél a találkozástól, mégis, szavai természetesen csengtek. Lehet, hogy egy kicsit magamat láttam ebben. Végtére is, egy félvámpírral élek együtt.
- Szakmai ártalom - vontam vállat. Bármennyire is igyekeztem kerülni a formaiságokat, a felesleges köröket, azért ebben az országban elkerülhetetlenül az emberre ragad valami a bürokráciából. - Meglátjuk. Eddig a rúnákkal akartunk elindulni. De a gemmológiát is megfontolom - a bűbájoknál mindenképpen erősebbnek gondoltam ezeket, mert utóbbiak jobban alapoznak az emberi gyengeségre, szerintem. - Szóval volt időd olvasni, ez jó hír. Vagy csak túl könnyűek ezek a bagolyköves vizsgák mostanában... Azért meglepődnék, ha ezek után még lenne szabadidőd - vetettem oda, nem mintha nekem lenne általában. Mintha kérdezni akartam volna, de nem mertem, inkább puhatolóztam ezekkel a megjegyzésekkel, hátha magától mondja el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 16. 20:53 | Link

Adél

Rápillantok, ahogy látom, hogy kiszélesedik a mosolya, és arra, amit mond, érzem, hogy a torkom szárazabbá válik. Igaza van, a nagyi tekintete mindenhova elér, néha, amikor engem néz, azt hiszem, hogy a lelkem mélyére lát. Zavartan nyelek egy nagyobbat, remélve, hogy a hangomon nem fog érződni a pillanatnyi rettegés. A szívem és a lelkem az enyém, szeretném, ha minden, ami benne van, az enyém is maradna. Optimista szeretnék maradni, hiszen végre jobban szeretem az életet, mint korábban bármikor, és élni akarok az álmaim szerint, azok pedig jelenleg egyetlen utat, egyetlen személyt mutatnak.
- Ez a mi átkunk.
Kár lenne tagadnom, vagy azt mondani, hogy túlgondolja, hiszen azzal saját magamat is becsapnám. Egyáltalán nem gondolja túl, és én egyáltalán nem csaphatom be magam.
- Ez jól hangzik. Már, ha valóban így van. Tudod, nekem is kiváló tanáraim voltak, akik megtanítottak igaznak tettetni a hamisat.
De még mennyire, hogy megtanították. Több, mint húsz évet éltem úgy, hogy nem voltam őszinte. Azt mutattam, amit látni kívántak, azt adtam, ami kényelmes volt nekik. A lányt, aki meg akart felelni mindennek, és ez egy olyan komoly tanítás volt, hogy én is elhittem erre vágyom. Aztán lecsupaszítottak. Egyetlen pillanat alatt váltam meztelenné, felfedve önmagam, és bár azt hittem, fázni fogok, félni, mint akkor télen, a súlyos láz előtt, most egészen mást érzek, és a lelkem szomjazik azért, hogy soha többet ne viseljek hamisságokat.
- Véleményem szerint a bátyám szeret téged, és nem szeretne elveszteni. Az emberek próbálnak jó társakká válni, csak arra kell figyelni, hogy ne öljük meg a vágyaikat. Természetesen tudom, hogy a házasságról, kapcsolatban élésről én elméleteken kívül mással nem szolgálhatok, én csak külső szemlélődő vagyok. De fontos, hogy az alappal őszinte légy, te is szereted őt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1646
Összes hsz: 1667
Írta: 2023. április 16. 21:19 | Link

Esther


- Vagy az, hogy egyikőtök sem kapott elég időt a szüleitekkel. - Ha belegondol, Will lehet, hogy messze nem ilyen volna, ha Hidoi és Martin nem tűnnek el az életéből és van elég ideje feldolgozni, hogy testvérei születtek. És persze nem engedik a nagyapját a közelébe. Belphengard gondolata meglehetősen taszítja mindazon információk tükrében, amikre rájött a közelmúltban.
Úgy tűnik viszont, hogy előbb Esther éles szemével kell valamit kezdjen. Ma nem ússza meg a mímelt gesztusokkal; amilyen gyorsan jött az udvariasság, olyan gyorsan hagyja leolvadni, hogy a fásultság vegye át a helyét. Kecsegtető, szinte tankönyvbe illő a sógornője minden szava, de az elmélet nem mindig találkozik a gyakorlattal, ahogy szeretnénk. Ez náluk sincs másként.
- Esther... ez nem ilyen egyszerű. Jó volna, ha ennyire le tudnánk faragni a problémáinkból, de nem tudunk. - Mélyet szusszant, mielőtt megáll egy viszonylag jól belátható helyen, ahonnan kellemes, nyugtató kilátás nyílik a tavacskára. Itt mondta el Willnek, hogy ha tényleg terhes, nem fogja elvetetni a gyereket. Akkor még nagyon akarta Noah-t, de most már nem vállalna sajátot attól félve, hogy megint történik valami.
- Szeretem őt, és már én sem vagyok neki közömbös... remélem. Ezt sosem fogom teljes bizonyossággal tudni, mert sosem mondja ki, de vannak gesztusai, amik erre utalnak. - Unottan arrébb görget a cipője hegyével egy kavicsot. - És őszintén? Ketten is alkothatnak családot, de ő nem ezt akarja, én pedig nem tudok jól hozzáállni egy béranyás megoldáshoz, vagy egy újabb szüléshez. Fizikailag elvileg semmi bajom, mégis kettőből kettő teljes kudarc volt. És ezen az ember nem tud csak úgy átlendülni, ahogy azt Will implikálja. - Persze ez sarkítás, mert a férje sem így fogalmazott soha, de ha nagyon lecsupaszítja, voltaképpen ez a lényeg: gyerünk, csináljunk másikat, gyorsan. És erre képtelen. Szembefordul Estherrel.
- Volt egy időszak, amikor azt hallucináltam, hogy Noah él és velünk van. Akkor hívta ki hozzám a pszichológust Will, de gondolom, erről nem mesélt. Ahogy arról sem feltétlen, hogy amikor Noah-t meg kellett szüljem, azt már ő sem bírta rezzenéstelen arccal, pedig eléggé jól kontrollálja magát. De ez mindkettőnknek sok volt. És őszintén? Fogalmunk sincs, hogy másszunk ebből ki. Meghalt a fiunk, és akármennyire erőlteti, hogy egy új gyerek a megoldás... nekem ez nem megy. Még nem. - Ha ez önzőség, akkor önző, de ezt nyíltan vállalta ez előtt, és ezután is meg fogja tenni. Hosszú idő óta most először tudja ilyen összeszedetten kimondani, mi történik velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 16. 21:42 | Link

Adél

Nem tudok nem egyetértően biccenteni. Minden vágyam az volt, amióta csak az eszem tudom, hogy a szüleinkkel lehessünk, és tudom, hogy akkor este az édesanyám volt az, aki eljött, aznap ő volt a Róka, ám ezt nem mertem sosem elmondani, most is csak a nyakláncomra simított ujjakkal emlékeztetem magam rá. Ő volt, és én vele akartam menni, vele élni, és azt akartam, hogy Will és Nate is jöjjenek velünk, hogy újra egy család lehessünk. Ő eltűnt, az én könyörgésemet lázálomnak minősítették, valaminek, amiről többet nem beszéltünk. Nem mondok semmit arra, hogy a problémákat nem lehet csak úgy lefaragni, nincs helye a szívemben kételkedésnek, kétségnek, mert ezek nagyon rossz tanácsadók. Élek, és éltet a remény, a vágy, az érzelmek, amiket sosem tapasztaltam meg.
- Én voltam. Én mondtam neki, hogy egy olyan nő hordja ki a gyermeketeket, akiben megbíztok, így lelkileg nem lesz számodra megterhelő. Testileg, ahogy mondtad, valóban rendben van minden, de lelkileg nincs, olyan sok mindent gyászolsz, Adél, amiket nem lehet csak úgy elengedni, és senki sem ad neked időt.
Will sem, a családjaink sem. Én testileg sem tartom egészségesnek ahhoz, hogy gyermeket szüljön, és ez nem kritika, mindig, mikor tükörbe nézek, látom, hogy a testem jelenleg nem alkalmas, hogy a balett után hízni fogok, meg kell alapoznom azt, hogy jó helye legyen a kisbabáimnak. Mind az ötnek, ha hihetünk abban, hogy egy gyűrű és egy lánc képes valós jóslatot adni. Jelenleg azonban ez még messze van, és tudjuk, hogy hogyan viszonyul hozzám a jóslás, totálisan szerencsétlennek állít be.
- Leírhatatlan lehet a fájdalmad, Adél, olyan, amit én nem tudok átérezni, mert soha ekkora fájdalmat nem éltem át. De tudok viszonyítani a saját legnagyobb fájdalmamhoz, és ezért tudom, hogy a tiéd százszor rosszabb annál. A gyász makacs dolog, időt kell neki hagyni, teret. Én egy évet kaptam, te szinte semmit. Az agyunk és a szívünk nem ugyanúgy van összerakva. Úgy hangzik, mintha úgy vélné, azzal segít a legtöbbet, ha újat ad, amivel lefoglalod magad, mert ő szeretné az újat. Ki kéne szabadulnod innen, elutazni, pihenni, távol lenni, és úgy visszatérni, hogy az vagy, aki szívvel és lélekkel akarja ezt. Ha nem itt vagy, talán a gyógyulás is gyorsabban jön. Gondoltál már erre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 323
Írta: 2023. április 18. 19:39 | Link

Martin

Kérdőn emelkedik meg a szemöldöke, de nem kommentálja inkább a megjegyzést. Mindenki azt gondol úgyis, amit akar, ő ettől függetlenül nagyon is boldog Adelinával. A következő megállapítás is hasonló eredménnyel jár. Felsandít Martinra, majd vállat von, így jelezve, hogy ez teljesen mellékes részlet. Nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Ha akarta volna a nő, már rég megharaphatta volna, de mégsem tette, Álmos pedig ezt nem óhajtja a főnöke orrára kötni, sőt, senkiére sem.
- Kellene? Itt úgyis likvidálnák, ha bántani próbálna - válaszolja végül, hogy lezárja a témát. Már utánajárt a Magyarországon hatályos törvényeknek és szabályozásoknak e tekintetben. Szusszan egyet aztán a formaságok említésére, hiszen ezt is mondta már ezerszer körülbelül, hogy fölösleges. Úgyis tudják mindketten, hogy nem érdekli egyiküket sem a másik tényleges hogyléte, sem a hétvégéje, a lényeg az udvariaskodáson túl a munka, amire amúgy is mindketten szeretnek fókuszálni. Rá is tér inkább a tényleges témára. Már átfutotta a kapott információkat, néhány ötlete is akad, úgyhogy meg is osztja. Várhatna ugyan a következő munkanapig a dolog, de miért is várna?
- Vagy akkor már az ékköveket is lehet rúnázni. Kérhetünk szaktanácsot Erdődytől egyébként, eddig ő a legjobb, akivel találkoztam. Leírás alapján azonosított be nekem egy követ - válaszolja szinte gondolkodás nélkül az újabb ötlet hallatán. Kicsit göröngyösen indult ugyan a kapcsolatuk a nővel, de mostanra már mintha kölcsönösen tisztelnék egymást legalább. Közben inkább úgy dönt, elpakolja az üveggyöngyöket, majd befejezi az egészet később, úgyis csiszolni kell még ezen.
- Nem mondanám, hogy van időm szórakozásból olvasni, ez inkább a gemmológiához kötődik, amit Erdődytől tanulok - feleli. Ezt sem híresztelte eddig, pedig ha akarná, lehetne munkahelyi előremenetel alapja is, ha befejezi és a drágakövek szakavatott ismerője lesz. - Amúgy... csak elgondolkodtam, mi kellene ahhoz, hogy biztosan maradhassak ezen a projekten?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1646
Összes hsz: 1667
Írta: 2023. április 18. 23:23 | Link

Esther


Talán egy kicsit hosszabban időzik el a tekintete Estheren, mint ildomos volna. Szóval tőle jött ez az ötlet- nem tagadhatja, hogy felfordul a gyomra, ha belegondol, újra és újra, és noha a jó szándék vezette a sógornőjét, azzal van kikövezve a pokolba vezető út is. Az ellenségesség régi barátként kapja fel a fejét benne már eleve a puszta gondolattól, hogy Esther látatlanban osztogatott ilyen felháborító tanácsokat, és elplántálta a gondolatot Will agyában.
- Mert nincs idő sírni. - A kelleténél jobban megmarkolja a saját karját, bár az arca rezzenéstelen marad, ez is csak egy önkénytelen mozdulat, ahogy a tartása gyors korrigálása is. - Ha annyira akar egy gyereket, elég lenne... - magához vennie a már meglévőt, de ezt nem mondhatja ki hangosan, nem is biztos benne, hogy lenne kit. Will aligha tudja, hogy látta a nagyapja emlékét, és tisztában van az évekkel ez előtt született csecsemő tényével. És esélyesen Estherék sem tudnak erről, másként már felmerült volna a lehetőség, hogy találkozzanak a gyerekkel. Már, ha élve megszületett. Persze ennyi év távlatából, és úgy, hogy Will csak a biológiai apja, aligha lehetnek egy család.
- Nem érdekes. Egyelőre nem tudok neki olyan választ adni, amit szívesen hallana, de időnk sincs rendesen meggyászolni Noah-t. - Eltelt több, mint egy év, de időtől függetlenül számára még mindig nyers és eleven a seb a lelkében. És ami visszahúzza a gyógyulásában: kiszínezte annyira az emlékképet a halott babáról, hogy szépnek és szerethetőnek őrizze meg a valójában elszürkült és töpörödött kis testet. Illúziókba ringatja magát.
Sajnos az már nem illúzió, hogy szegény Esther minden egyes szavától még irritáltabbá válik, mert noha jó szándék vezérli a másikat, az ő fülének mindez lesajnálásként hangzik. Ha régi önmaga lenne, már őrjöngene, mert gyűlöli a kéretlen sajnálatot. Most csak az arcizmait igyekszik kordában tartani, hogy egyáltalán ne ülhessen ki az ellenséges arckifejezése premier plánba. Van valami különös, agressziót kiváltó eleme a sajnálatnak - gyengének érzi magát tőle a hozzá hasonló ember, aki csak azt tudja, hogyan kell támadni védekezésképp.
- És mihez kezdjek egy vadidegen helyen? Dőljek hátra és érezzem magam jól? - Támadónak és ellenségesnek tűnhet a hanghordozása, szüksége is van egy mély levegővételre, hogy visszaszorítsa a veszekedés után vágyakozó énjét. - Jót akarsz, ezt látom... de én nem akarok Will nélkül csak így eltűnni egy időre. Főleg, mert attól, hogy helyszínt változtatok, ami megtörtént, nem lesz semmissé, és ugyanide jövök vissza, ahol minden kapcsolódó emlékem van. Ugyanott tartanék. - Megmozgatja a nyakát behunyt szemmel, de nehéz elűzni a hirtelen jött indulatokat, csak fokozatosan párolog el az ingerültsége.
- Beszéljünk inkább valami kellemesebbről. - Még a vérszegény mosolyt is engedi visszacsusszanni az arcára. - Nemrég járt nálunk Nathaniel. Azt mondta, Will olyan nehezen enged titeket közel magához, és ezzel nem tudok vitába szállni, de gondolkodtam, hogy lehet, ideje rátörnötök az ajtót. Akár. Will makacs, és ha ti nem jösztök házhoz, ő nehezen mászik ki a páncélja alól. Nem akarnád, hogy ismét egy család legyetek? - Őszintén, ebben a pillanatban nagyon érdekli Esther reakciója. A semleges, langyosan barátságos arckifejezés alatt, a háttérből árgus szemekkel akarja végigkövetni, mi lesz az ikrek és Will sorsa? Tudja, hogy a férje ki nem állhatja "a két kis csótányt", ahogy ő nevezi a testvéreit, és az is szépen kibontakozott, hogy Esther igényli a bátyja társaságát, Nathaniel szintúgy. Szabályosan élvezné, ha Willt a családi 'szeretet' szorongatná meg végre, így nem rest biztatni Esthert a további lépésekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Esther Rebecca Krise
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 200
Írta: 2023. április 20. 22:22 | Link

Adél

Érzem, hogy néz, és tudom, hogy miért néz, és nem is hibáztatom érte, elvégre pont én mondok ilyeneket, akinek a férje gyakorlatilag a kötelességei megtétele előtt vesztette az életét? Igen, pont én. Vissza kellene fognom magam, mielőtt még csúnyán megjárom, de tényleg szerettem volna nekik segíteni, elvégre ha Adél tovább küzd ebben a megrekedt állapotban, vagy sosem lesz gyerek, vagy olyan beteg lesz, hogy arra mennek majd rá. Nem szabad kockáztatni egy életet, akinek nincs lehetősége tiltakozni. Egyszerűen nem szabad. Én értem, hogy Will szeretné, de egyszerűen ez nem biztonságos, sem az anyának, sem a babának. Nem az. És ezt nem tudom ennél pontosabban mondani.
- Ha csinálna egyet máshol, nyilván, de szerintem ő veled akar családot, csak nem tudom, hogy miért nem empatikusabb kicsit. Nem szabad siettetni. Ma már úgyis kitolódott a gyermekvállalás a harmincas évek második felére is akár, sőt, van valami színésznő a mugliknál, aki most majdnem ötven évesen szült. A színházban erről beszéltek a lányok.
Rém idegesítő volt, de ők meg olyan lelkesek voltak, hogy nem tudtam mást tenni, mint hagyni őket, hogy kibeszéljék, és utána végre foglalkozhattunk a darabbal is. Új premier lesz, gyerekbalett, ahol én tanítom be a táncokat a kicsiknek, vagyis kiskamaszoknak, de az ilyen megmozdulásaikkal nagyon játszanak a türelmemmel.
- Miért nincs, Adél? Miért nincs időtök? Ki az, aki azt mondja, hogy márpedig nekem holnapra terhes legyél? És miért nem helyezed magadat előre mindezekkel szemben?
Fakadok ki értetlenül, mert tényleg nem értem. Ha én elveszítenék nem egy kisbabát, nem érdekelne senki, én gyászolnék, addig, ameddig kell, amíg nem csak a testem, de a lelkem is egészséges nem lesz. Ha pedig akkor úgy döntök, hogy akarok gyereket, akkor azt mondom a férjemnek, hogy igen, itt az idő. Felháborít, főleg azért, mert ez ilyen mondatoknál magamra ismerek, csakhogy nálam csak az én életem volt a tét, de itt mindenkire hatással lesz.
- Nézd, én is olyan nagyon sok mindenbe beletörődtem, mert a nagymama ezt szerette volna. Én is beletörődtem a sorsomba, de aztán volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy eddig és ne tovább, ne tovább. Én önmagam akarok lenni, és nem egy báb, nem valaki, akit összetörnek és még hálás is érte, hogy megtették. És tudod mi van? Élek.
És neki is élnie kellene, megmutatni a bátyámnak, hogy mennyire élettel teli, mennyire nő, mennyire tud szeretni kényszer nélkül. És szerintem ha végre ő is képes lenne ezt meglépni, akkor egészséges és boldog életük lehetne, akár egy tucat gyerekkel is. Nézem őt, és érezem, hogy bármennyire is szeretnék segíteni neki, nem enged át, nem látja meg a lehetőségeket, nem is akar élni vele. Nem tudok segíteni, ha nem hagyja, így inkább sóhajtva engedek neki. Amit mond elcsodálkoztat, hiszen alig egy nappal korábban együtt étkeztem Willel, és jól megvoltunk együtt. Az arcomon egy pillanatnyi értetlenkedés jelenik meg, nem tudom, hogy Nate mit szeretett volna ezzel elérni, de nem feltétlenül biztos, hogy olyan jó az érzés, ami hatalmába kerít most. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy Adélt bármilyen rossz szándék is vezérelné, és látom rajta, hogy ő tényleg komolyan gondolja, hogy jót tennénk neki.
- Szerinted ezekben az időkben szerencsés volna? Eleve nehezen nyit felénk, és, ahogy leírtad, most neki se könnyű, ha beállítanánk hozzátok együtt, nem biztos, hogy azt a választ kapnánk, amiben mind reménykedünk.
Az egy családdá válás nagyon is vonzó, vágyott dolog, a szívem is érzem, hogy hevesebben dobog. A terveim okán szövetségesekre lenne szükségem, és Will meg Nate jó alapok lennének, Adél szintúgy. A terveim szerint csendesen zárom majd az egészet, de tudom, hogy ebben a családban bármi megtörténhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
Írta: 2023. április 25. 22:17 | Link

Álmos

Nem érthette, miért kezdtem el pedzegetni a témát. Nem is várhattam el, hogy ki tudja következtetni. Kíváncsi természet vagyok, de a módszereim távol állnak a faggatózástól. Hallottam róla, hogy Álmos nem tartozik a legközvetlenebb munkatársak közé, ez nem is volt baj számomra. Én sem azt a csapatot erősítem. Ragadt rám ugyan némi empátia a kötelező munkahelyi együttérzésen kívül is, de annak jelentős részét abszurd módon pont egy damfírnak köszönhetem. A magam részéről legalábbis sosem gondoltam volna, hogy ennyire a hatása alá kerülök valakinek. Igaz, hónapokba telt. Aztán előtte ott volt Tobi, akinek a barátsága nélkül nem lennék az, aki. Azt hiszem, ha azt a személyt keresem, aki elindított ezen az úton, kétségtelenül őt nevezném meg. És érdekes módon ő is a különlegesek közé tartozik. Vagy nem is érdekes... A lényeg, hogy könnyedén veszem, ha valaki nem nyílik meg előttem. Megszoktam, s én sem tenném, így elvárásaim sincsenek.
- Minden bizonnyal - válaszoltam sejtelmesen, egy apró mosolyt is megengedve magamnak, mert kissé naivnak éreztem a hozzáállását. - Nem féltelek. De a vér szaga nagy kísértés - nem feltételeztem, hogy ne tudta volna, de az ösztönöket sosem szabad alábecsülni. Magamból, a tapasztalataimból indultam ki, amit átéltem, s engedtem ugyan, hogy igyanak belőlem, de az a saját dolgom volt.
- Arra eddig pont azért nem gondoltam, mert avatatlan kezekben túl erős mágiát hozna létre - közöltem elmélkedően, megtéve néhány lépést a tavacska partja felé, hogy cipőm orrával közvetlenül a víz előtt álljak, farkasszemet nézve a tükörképemmel. - Erdődy? Gondolom az iskolában tanít. Megkérdezhetjük, ráér-e ilyenekre, végül is van időnk megvárni az engedélyeket - messze volt még a határidő. Ennyi évvel a hátam mögött meg tudom sürgetni az aktákat, ha elakadnának. Több szem többet lát alapon hajlandó vagyok minél több szakértőt bevonni, mert aláírom, a drágakövekhez nem rendelkezem elég mély ismerettel.
- Mármint? Félsz, hogy nem vagy elég jó? Vagy hogy kiraklak? - furcsálltam, hogy ez felmerült benne, felé is fordítottam a fejem. Megfelelési kényszeresnek pont nem néz ki. De olyannak sem, aki épp be akart volna vágódni, hízelegni. Hánynék is tőle. - Mióta tanulod amúgy, és miért? - kérdeztem vissza aztán a korábbi mondatára, várva egy kicsit, hogy válaszolhasson előbb, ha akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. április 28. 21:19 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

Megpróbált ám a tanulószobára menni, de mindenki más is ott tanult éppen ezen a hétvégén. Egy darabig próbálkozott, fejhallgatóval a fején, zenével a fülében, de mikor már ketten is ültek mellette az asztalnál, túl tömegesnek ítélte meg a helyet. Ezért indult meg falu felé. Biztos volt benne, hogy rengeteg diáktársával fog összefutni az úton, így minél gyorsabban el akart érni az erdőig. Csak abban reménykedett, hogy senki nem akar majd beszélgetni vele a tó felé menet.
Az erdőben lassít csak le, s mire kiér a tóhoz sikerült egészen kiengednie. Oldaltáskája tele van pakolva a könyveivel, de nem bánja, hogy nehéz. A csillagok latin neveit kell megtanulnia asztronómiára, amihez ugyan előny az előzetes latin tudása, mégis kell a nyugalom. És ez hol máshoz adódna meg Ramóna számára, mint kint a természetben?
Egy nagy sziklán helyezkedik el, ölébe húzva az asztronómia könyvét, fülére pedig a fejhallgatót. Nem zenét hallgat, a szavakat, melyeket közben olvas. Így sokkal könnyebb megtanulnia a kiejtést is, nem csak a leírt módon a szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobroviczky Damira
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 50
Írta: 2023. április 29. 18:24 | Link

Ramóna


Már belekóstoltam a kinti világba, miért is ne mehetnénk most messzebb - ezen gondolkodtam, ahogy néhány könyvemmel a kastélyból kifelé igyekeztem. Jó ötletnek tűnt kimenni a faluba, biztosan van ott is csendes hely.
Hiába nézelődök, nem találok elég kényelmes helyet, így kimerészkedem a faluból. Hamarosan egy park tárul a szemem elé, egy tóval a közepén. Ez az!
Nagy vízbolond lévén egyből a tó felé veszem az irányt. Az egyik sziklán már üldögél egy lány könyvvel az ölében, fejhallgatóval a fején. Néhány méterre tőle szintén van egy kényelmesnek tűnő szikla, és azon még valami: egy béka! Óvatosan odasétálok, nehogy megriasszam az állatot, majd odakuporodok mellé. Előveszem a Legendás lények gondozása könyvemet, hogy biztosan jól megjegyezzem a jelenleg tanult állatunk tulajdonságait.
A békának egészen szimpatikus vagyok, mert pár perc múlva felugrik a nyitott könyvemre, és úgy néz ennivaló után. Mosolyogva figyelem, egészen addig, amíg azt a pillanatot választja az errefelé szálló légy elkapására, amikor közel repül el az arcomhoz, és egy nagyot ugrik felém igyekezetében. Rémülten felkiáltok, ahogy ijedtemben hanyatt vágódom a szikláról a földre. A könyvem mellettem puffan a földön, a béka pedig a bal lábamon landol, éppen lenyelve a zsákmányát. Gyorsan sziklaszomszédom felé pillantok, remélve, hogy nem vette észre a mutatványom, bár erre elég kevés esélyem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1646
Összes hsz: 1667
Írta: 2023. április 30. 03:07 | Link

Esther


Alig láthatóan megrebbennek a szempillái. Igen, így is lehet érteni, végülis nem baj, ha nem kerül szóba Will potenciális gyereke. Esther vagy nem tud róla, vagy nincs indoka szóba hozni. Madlen már rég intézkedett volna annak idején, ha tudomást szerez a baba létezéséről. Az, hogy erről a Krise-család nem beszél, két dolgot jelenthet: vagy halott a gyerek, vagy megszületett, de Madlen jeze nem érte el. Miközben ekörül zsongnak a gondolatai, Esther csivitelése gyorsvonatként robog el a füle mellett. Nem nehéz figyelmet tettetni, de az már sokkal megerőltetőbb, hogy ne forgassa a szemét Esther idealizált világképén. Általában a dolgok nem úgy működnek a gyakorlatban, mint elméletben, ezt már megtanulta.
- Vannak kötelességeink, Esther. Azért a temérdek vagyonért le kell tegyünk valamit az asztalra, és a legtisztább tranzakció legalább egy gyerek. De ezt te is nagyon jól tudod, ugyanúgy a te kötelességeid között is ott van, hogy egy nap gyereket kell vállalnod a jövőbeli férjeddel. - Aranyvérű sajátosságaik egyike: vidd tovább a vérvonalat, és felőlünk utána azt csinálsz, amit akarsz, amíg nem húzod le a bőrt a fenekünkről. - Nekünk Willel már többször is elmondták, hogy várják az unokát, és ha kérnek valamit... gondolom, nem kell elmagyaráznom pont neked, mit jelent, ha a családfők elvárnak bizonyos dolgokat. Tehát nincs túl sok türelmi időnk. Másfelől, ha nem akarom, hogy a férjem elhagyjon, valamit nagyon sürgősen ki kell találnom, és elhiheted, ez lenne a legutolsó, amire vágyom, egy válás. - Nem akarja elengedni Willt. Most már hozzátartozik, veheti úgy mindenki, hogy körbepisilte a területét, és nagyon maximum megnézhetik és megfogdoshatják a férjét, de elorozni tőle nem lehet. Kivéve persze, ha a házasságuk meddő marad és Will úgy dönt, elhagyja, hogy mástól kapja meg a hőnáhított gyereket. Abba pedig belerokkanna, de az is lehet, nagyobb őrültségekre is elszánná magát a pillanat hevében.
- Örülök neked, tényleg, de ez nem oldja meg az én problémáimat. Ha vannak céljaid, kövesd őket. Egyelőre én is ezt próbálom: letisztázni a saját céljaim, mielőtt túl késő bármit tennem. - Ez a baj az idealistákkal: azt hiszik, attól, hogy kinyílt számukra a világ, majd ugyanaz a recept működni fog másoknál is. Ő nyíltan vállalja, hogy nem akar és nem tud olyan életet élni, ahol a vagyonát elvesztené, és a szerelem önmagában nem megoldás, sem egy nulláról való újrakezdés. Másfelől a gyermekvállalás ezen a ponton kizárt részéről- retteg az újabb kudarctól, és most már attól is joggal félhet, hogy a férje elhagyja, ha ez így megy tovább. Teljes patthelyzetben ül a földön, miközben a félelmei lenyomják a fejét, bele a padlóba.
Ahelyett, hogy tovább lovagolnak ezen a témán, sikerül finoman és elegánsan átnyargalnia egy hasonlóan égető problémára: Will és az ikrek kritikán aluli viszonyára.
- Tudom, hogy régen... bántó megjegyzést tettem a kapcsolatotokra. Sajnálom. - Vagy nem. - De láttam Nathanielen, hogy nagyon szeretné megjavítani a dolgokat köztetek, hogy végre mindhárman egymásra találjatok újra. Akár összeülhetnétek nálunk, otthon, hm? Szereted a kerti partykat? Tarthatnánk egyet, csak így, zártkörűen. Az elől nem tud elfutni, főleg, ha legálisan leguríthat néhány pohárral. - Látszik az arcán, hogy utóbbinak egyáltalán nem örül, de rájött már, hogy Will alkoholizmusa jópárszor alkuképesebbé varázsolhatja, mint ha józan lenne és alkalom nyílna végiggondolnia a hallottakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. május 1. 12:12 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

A kiáltást még a zajszűrőn keresztül is meghallja. Ösztönösen rezzen össze, főleg, mert nem érzékelte, hogy társasága akadt. Ezzel egy időben a fejét is felkapja, s a hang irányába néz. Pont elkapja, ahogy a könyv földet ér, a béka pedig ugrik egyet. A lányra először nem is figyel oda, csak mikor egy pillanatra találkozik a tekintetük. Ramóna ösztönösen kapja el kékjeit, a békát kezdi szemlélni. Közben azonban lehúzza a fejhallgatóját - mert így már nem tud figyelni a latin szavakra -, s vörös tincsei belerázkódnak a mozdulatba. Ki nem kapcsolja a felvételt, így halkan még hallatszódik, ami fejhallgatóból szól. Testtartása is azonnal megváltozik, vállai előre esnek és szájára is ráharap. Osztálytársai megszokhatták már ezeket a vonásokat, ám aki nem töltött még időt Ramónával, hamar kiszúrhatja, sőt, akár furcsállhatja is őket.
Eszébe sem jut, hogy felkelljen és felsegítse a másikat. Nem azért, mert bunkó volna, egyszerűen irtózik az érintéstől, vagy attól, hogy egymáshoz szóljanak. Hasonlóan kellemetlenül érzi magát mint a levitás érezheti, hiába nincs rá igazából oka. Ma így kelt. Ezért jött el a tanulószobából is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobroviczky Damira
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 50
Írta: 2023. május 2. 20:07 | Link

Ramóna


A sziklán ülő lánynak is tetszik a béka ezek szerint. Mivel nagyon az állatot szemléli, így van esélyem egy kicsit jobban megnézni, anélkül, hogy attól kéne tartanom, hogy felemeli a tekintetét. Rövid, vörös haja van, amit kicsit lenyom a fejhallgató. Tovább vizsgálódásomat a mozdulata szakítja félbe: elkezdi levenni a fejhallgatót.
Gyorsan félrenézek, hogy ne vegye észre, hogy néztem. Szeretem jobban szemügyre venni az embereket, de már megtanultam, hogy ezt általában nem szeretik. Inkább óvatosan a kezembe fogom a békát, majd leteszem a fűre magam mellé, de az állat még ekkor sem tágít.
Miközben felállok és magamat porolgatom, halk beszéd üti meg a fülem. Kis keresgélés után rájövök, hogy az immár összegörnyedve ülő lány fejhallgatójából szól. A tavat figyelve próbálom kivenni a szavakat, de nem magyarnak tűnik. Se angolnak, pedig azt még érteném. Pár szó meghallgatása után végre megvilágosodok:
- Latin? - nézek a lányra, de szinte azonnal el is kapom a tekintetem és inkább elnézek a feje mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. május 2. 20:49 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

Kicsinek sokat vizsgálgatta az állatokat, és a nagymamája mindig rá is szólt, hogy ne nyúljon a békákhoz, mert a végén még elkap valami betegséget. Ramóna persze sosem hallgatott rá. Ezért is tudja megállapítani, hogy a frissen jóllakott jószág igen közvetlenül viselkedik az átlagoshoz képest. Egy pillanatra még az is felmerül a navinésben, hogy egy animágust lát valójában.
A lányt is megvizsgálja kicsit jobban. Fiatalnak látszik, de ez nem mond sokat, mivel a legtöbben Ramiról se mondanák meg, hogy nagykorú. Nem látta még azonban így feltételezi, hogy nála alsóbb évfolyam diákja, vagy újonnan érkezett valahonnan. Míg a levitás feltápászkodik, alkalma van kékjeit ismét felé fordítani, s talán a másik még észre is veheti, hogy Rami nézi őt.
A kérdésre aztán cipőiről a lány feje búbjára siklik a tekintete. Válaszul csak bólint. Nem jut eszébe, hogy esetleg beavassa a levitást, miért is hallgat latin szavakat. Számára egyértelmű, és ahogy sokszor, most sem jut eszébe, hogy más esetleg furcsállhatja. Helyette a zsebébe nyúl, és telefonját előhúzva kikapcsolja a felvételt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobroviczky Damira
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 50
Írta: 2023. május 3. 19:39 | Link

Ramóna


A szemem sarkából látom, hogy bólintást kapok válaszul, tehát jól tippeltem, és egy kicsit elmosolyodom. Nem egy szokványos érdeklődés, de nem kérdőjelezem meg. Úgy hallottam nehéz nyelv, inkább nem kéne zavarni benne. Mire ennek a gondolatmenetnek a végére érek, addigra a lány ki is kapcsolja a felvételt, így csend lesz. Pár másodpercig csak élvezem a némaságot, majd eszembe jut a könyvem, amit gyorsan fel is szedek a földről. Szerencsére nem lett baja.
Tekintetem visszatéved a békához, amely immár nyugisan üldögél ott, ahova leraktam. Dilis jószág, majdnem nekiugrott a fejemnek. Ennek ellenére adok neki még egy esélyt, és az előzőből tanulva inkább a fűre ülök le mellé. Ránézek a navinés lányra, majd újra a béka felé fordulok. Láttam, hogy figyeli, de ha akar, majd közelebb jön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 323
Írta: 2023. május 21. 18:07 | Link

Martin

- Martin... még ha barátok is lennénk, nem most jöttem a falvédőről - válaszolja a szemét forgatva, a maga kedvesnek nem mindig mondható stílusában. Összepakolja közben a dolgait, majd már majdhogynem örömmel tölti el a témaváltás. Kifejezetten érdekli a projekt, amin együtt dolgoznak, így nagyobb lelkesedéssel is beszél erről. Még a gemmológia mesterét is beajánlja, elvégre tapasztalatai szerint a nő nagyon is jártas a témában, biztos tudna ehhez is hasznos tanácsot adni.
- Igen, ott tanít - válaszolja a kérdésre, majd a saját kérdését is felteszi a projekt kapcsán. Felhorkan a válaszul kapott kérdések során, majd megrántja a vállát.
- A kísérleti bűbájok bizottságának az alkalmazásában állok, de nem látom, hogy végtelen sok bűbájra lenne már szükség, viszont érdekel a projekt. Kíváncsi vagyok, mit lehet kezdeni a nagyon egyedi képességekkel, amiket még besorolni is nehéz esetleg - fejti ki, miért is merült fel egyáltalán benne a kérdés. Talán még jobban is érdekelné maga a varázstárgykészítés, mert kellőképpen komoly lehetőségeket lát ebben a jövőt illetően.
- Idén és nem tudom, mert érdekel? - válaszol kérdéssel ő is ezúttal. Némileg már talán frusztrálja is ez a látszólag sehova nem vezető párbeszéd, miközben feltápászkodik a földről, hogy aztán a tó széléhez közelebb lépve egy kavicsot dobjon be a vízbe. A hirtelen csobbanásokból és brekegésből ítélve a békák nem annyira értékelték a dolgot, de ez zavarja a legkevésbé.
- Ha már bájcsevegni akarunk, legalább ihatnánk mellé valamit, nem gondolod? - jegyzi meg. - Miért érdekel annyira, mi közöm egy vámpírhoz? - tér vissza hirtelen a beszélgetés kezdetéhez, és újabb kavicsot dob el, ami ezúttal sem pattog a vízen, csak elmerül egy csobbanás kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
Írta: 2023. május 28. 22:15 | Link

Álmos

Bosszúsan sóhajtottam fel. Nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy ne kérjem ki magamnak ezt a visszaszólásfélét. Minden bizonnyal látta rajtam, hogy nem díjaztam, azt azonban mégsem akartam megkockáztatni, hogy a tavacska partján valami olyan történjen, ami negatívan befolyásolja a későbbi munkám. Magam alatt vágnám a fát, ha felbosszantom a beosztottamat. Olyat tettem tehát, ami ritka tőlem, el kellett engednem a fülem mellett. A testem kézzel-lábbal tiltakozott a döntésem ellen. Megráztam a fejem, aztán lassan vállat vontam, és inkább a túlparton árválkodó csónakházra meredtem, mintha ügyet se vetettem volna többé a beszélgetőtársamra. Megsértődtem volna? Lehet. De nem vallottam volna be a világ pénzéért sem. Az én hibám, túlságosan kíváncsi voltam.
- Akkor majd emlékeztess rá a munkában, én pedig megírom a megkeresést - zártam le a témát. - Addig maradunk, amíg azt nem mondják, hogy már nincs szükség a projektre. Ez pedig részben politikai döntés. Megsúgom, kicsi az esély arra, hogy mi váltsuk meg a világot, de megéri bizakodónak lenni. Sok tehetséges magyarországi varázsló ért el sikereket. Az önéletrajzodban mindenképp jól fog mutatni a projekt - nyugtattam meg, ha ettől tartott esetleg. Próbáltam továbbá érzékeltetni, hogy hiába koordinálom a kutatást, bizonyos részek nem rajtam múlnak, ezért hiába puhatolózik, ezeket tudtam elmondani. Válaszára biccentettem, aztán egy ideig néma csend ült közénk. Zavart, mert próbálkoztam szóra bírni, de nem igazán indult be a beszélgetés. Talán jobb lett volna, ha csak a felszínes témáknál maradok, és viszonylag hamar távozom. A magam részéről igyekeztem párbeszédet kialakítani. Innentől rajta volt a sor. Aztán váratlanul megtörte a csendet.
- Miért beszélsz többesszámban? Nem igazán tűnt úgy, hogy felkeltettem az érdeklődésed - vallottam be őszintén, nagyon picit utalva a sérelmeimre is. - Szükséged lesz a józanságodra az esti találkozódhoz. A holnap esetleg jó neked? A csárda, pub, vagy kültéren valami... Még egyeztethetünk bagolyban. És a kérdésedre is válaszolni fogok - mosolyodtam el, nem lelőve a poént. Amint tisztáztuk a részleteket, nem akartam tovább rabolni az idejét, és udvariasan elköszönve megindultam a lakónegyed felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. június 19. 18:25 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

A mosolyt nem tudja hova tenni. Ramóna ritkán mosolyog, de azt megtanulta már, hogy másokat mennyi minden késztethet mosolygásra, hát nem is próbálkozik kitalálni, most mi áll a levitás jókedve mögött. A béka amúgy is jobban érdekli, főleg, mert nem emberből van. Persze, csak ha valójában nem animágus.
A barna kétéltű nyugodtan üldögél, meglepően nyugodtan. Talán hozzászokott már az emberekhez errefelé. Vagy valaki elengedte, pedig igazából háziállat volt. A navinés reménykedik benne, hogy utolsó tippje nem jön be, pedig lát rá esélyt. Nagyon dühös tud lenni, ha az emberek csak úgy kiraknak egy házikedvencet, hiszen az ilyen állatok általában nem élnek már utána sokáig. Ugyanez a helyzet, mikor valaki befog egy vadállatot házikedvencnek.
Annak viszont örül, hogy a másik láthatóan hasonló gyengédséggel és szeretettel fordul az állat felé, mint ő. Így nem kell majd megvédenie tőle. Legalábbis ezt reméli. Most megint a levitást kezdi fürkészni. Nem tudja, mit kéne kezdenie a helyzettel. Ritka az olyan eset, mikor nem csak ő szótlan, hanem az sem szól hozzá, aki mellé csapódott. Nem érti, mi a szándéka a lánynak, ahogy azt sem, miért nem áll tovább, ha nem akar vele beszélgetni. Úgy érzi, neki kéne megtörnie a csendet, úgy volna udvarias, de fogalma sincs, hogy mivel. Csak alsó ajkát rágcsálja, kockás blúzának szélét gyűrögeti és lába is aprókat dobog a földön. Közben Damira - az övéhez egészen hasonló - tincseit fürkészi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobroviczky Damira
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 50
Írta: 2023. június 26. 15:16 | Link

Ramóna


Nézelődés közben elkapom, hogy az ismeretlen lány még mindig figyel. Nem igazán értem, hogy miért, annyira azért nem vagyok érdekes. Talán beszélgetni akar? De akkor miért nem mond semmit? Általában az emberek nem szoktak törődni velem, ha nem rájuk figyelek. Márpedig az elhangzott, szám  szerint egy darab kurta kérdés után a legtöbben már mennek tovább dolgukra. Egyre jobban keresgélek a koponyámban található adatbázisban, de ilyen helyzetre nem kapok találatot.
Tanácstalanul visszanézek a békára, amely egy brekegés után egy loccsanással eltűnik a szemem elől a tóban. Hát, jó szórakozást kishaver! Ha legközelebb találkozunk, remélem nem ugrasz neki a képemnek megint. A lány ütemes dobogásától az agyam közben kezdi levetni kissé az ékszíjat. Mintha minden dobbanás egyre mélyebbre hatolna a dobhártyámhoz, szinte már fájdalmas, érzem az összes rezdülést a földön ülve. Megrázom a fejem, hátha sikerül kirázni belőle ezt az érzést, amitől a hajam borzas gólyafészekké vagy egy csapzott pulira kezd hasonlítani. Mielőtt felerősödhetne a hatás, megpróbálom elterelni a figyelmem:
- Amúgy hogyhogy latint tanulsz? - szólítom meg megint a lányt. Remélem a válasz alkotása megzavarja annyira, hogy abbahagyja a dobogást. Nem merem megkérni, hogy hagyja abba, mert ahányszor ezzel próbálkoztam, az emberek mindig megsértődtek. Nem jó, ha megsérted az embereket. Apropó emberek! Nem mutatkoztam be, pedig az is szokás.
- Egyébként Damira vagyok, téged hogy hívnak? - teszem fel a kérdést a lány homlokának, hogy legalább úgy tűnjön, hogy a szemébe nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. június 26. 17:02 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

Csak bámul, nem tudja, igazából mit keres a másikon. Amikor kicsi volt, sokszor szóltak rá, ne bámuljon másokat, s most is elkapja a fejét. Nem illik. Helyette a béka mozdulatait figyeli, ahogy az beugrik a vízbe. Csak a kérdésre kapja újra a levitás felé a tekintetét, kissé összerezzenve.
- Asztronómiára. A latin a tudomány nyelve - világosítja fel a másikat, akár érdekli a tény, akár nem. Válasz közben a fűre bambul a másik mellett, és nem veszi észre, hogy Damira sem keresi a tekintetét. Azonban egyre erősödni kezd benne az érzés, hogy valamiben hasonlítanak ők ketten. Ez az érzés nem nyugtatja meg, sőt. Lába - bár kisebbeket - egyre gyorsabban kezd dobogni, s Rami sosem találná ki magától, hogy a levitást ez zavarja.
- Ramóna - mutatkozik be, követve a másik példáját. Néha neki is eszébe jut, hogy új embereknek be szokás mutatkozni. Ám általában egyáltalán nem kíván kapcsolatba lépni azzal, akivel találkozik. Legalábbis nem jobban, mint amennyire muszáj. Hiába ígérte meg az anyukájának, hogy többször próbál meg kilépni a komfortzónájából, ez most nem egy olyan helyzet.
- Mit csinálsz itt? -Nem bírta tovább, felteszi azt a kérdést, ami percek óta foglalkoztatja. Ramónát megzavarta az idegen lány, ráadásul nem tud szabadulni a furcsa érzéstől sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobroviczky Damira
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 50
Írta: 2023. június 28. 13:35 | Link

Ramóna


Észrevette, hogy észrevettem. Upsz. Nem tudom ilyenkor mit kéne csinálni, úgyhogy csak üldögélek tovább. A figyelemelterelésként feltett kérdés kicsit segít a szinte már az agyamat érő dobolással. Egyre több összpontosítás kell, hogy másra is tudjak figyelni.
Szóval asztronómia. Nem egy könnyű terület, de nem is igazán vonzott. Abban igaza van a lánynak, tényleg a latin a tudomány nyelve. Egyre gyorsabban topog a lábával, eléggé megnehezíti, hogy jól mondjam el a bemutatkozást. Cserébe megtudom az ő nevét is. A dobogás nem marad abba, majdnem elmulasztom miatta a kérdést.
- Mielőtt válaszolnék erre, abba tudnád hagyni a dobogást? - szólalok meg az utolsó adag koncentrációm felhasználva, francba a sértődéssel. Sokkal rosszabbul járna, ha hagynám, hogy a kiborulásomban is része legyen. Néhány idegszál választ csak el attól, hogy üvölteni kezdjek. Önkéntelenül is előre-hátra ringatom magam, hátha segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 355
Írta: 2023. július 25. 22:22 | Link

Oshiro Noa

18+ Infóért katt
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. július 26. 18:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 247
Írta: 2023. augusztus 4. 12:02 | Link

"A folyók tavak,
melyek nem találják
a helyüket"

   Damira

Nem vesz észre semmit a másikon. Pedig nézegeti ő az arcát. Csupán csak nehezebben olvas a nonverbális jelekből, mint mások. Most már a nevét is tudja, és biztos benne, hogy korábban nem találkoztak. Ahhoz túl jó az arcmemóriája, hogy elfelejtse.
- Hm? - A kérés meglepi, de a dobogás alább hagy. Ahogy legtöbb esetben, most sem tűnt fel az unikornisnak az ösztönös cselekvés, s csak akkor realizálja, mit is művelt, mikor a levitás felhívja rá a figyelmét. Őszintén nem érti, miért zavarja a másikat a dobogás, de megpróbálja abba hagyni, tudja, hogy úgy illik. Kicsinek is sokat hallgatta, hogy ne beszéljen olyan hangosan, vagy ne kiabáljon a boltban, ne ugráljon a lakásban, mert másokat zavar. Most is ezek a mondatok jutnak az eszébe, így inkább összekulcsolja bokáit. Azokra is mered következetesen. Nem szeretne bajt keverni.
Ha Damira válaszol, azt is innen hallja meg. Nem is veszi észre a dölöngélést, pedig furcsállná. Még az is lehet, hogy ugyanúgy zavarná a szemét, mint a levitást zavarta a dobogás. Figyelme maradéka a nyelve alatt lapuló mandragóra levélre összpontosul. Az utóbbi néhány percben elfelejtette, hogy a szájában van. Lehet, hogy elrágta volna? Nyelve hegyével próbálja kitapogatni a levél felületét, óvatosan, nehogy kilökje a szájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


astro boy 2.0
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 108
Írta: 2023. szeptember 3. 18:39 | Link

Stephen

A mókuskerék újból körbeért. A hurok pedig szorul a nyakam körül. Lehet, hogy jövőre változtatok egy kicsit az egyetemi tanmeneten, ha pedig belefér, akkor a bagolyköves órákat is átdolgozom, de ezeket leszámítva nem terveztem semmi különöset. Levizsgáztatom a diákokat, aztán élvezem egy kicsit a nyarat, visszautazom Japánba, ilyesmi. Idén azonban történt néhány incidens, ami nem hagy nyugodni. Lelki tüneteim erősödtek, az alvásproblémám visszatért, ami a tanítás minőségének a rovására ment. Rövid időn belül lebuktam a diákság előtt, az igazgatóhelyettesnél pedig volt egy ultimátumszerű beszélgetésem. Tudom, hogy nem akart nekem rosszat, és abba ringattam magam ,hogy legalább a szakmai hátteremet elismerik, de tudatosult bennem, hogy ez nem játék, muszáj lesz összekapnom magam. Az iskola hírnevét is rontaná, ha kiderülne, hogy egy ilyen tanerő mozog a falak között. Kétségbeesésemben szürke módszerekhez is folyamodtam, amiket titkolok a többiek előtt, de átmenetileg sikeresen orvosoltam az alvási nehézségeimet, és már csak az van hátra, hogy egy jó szakembert találjak. Újra. Közben persze voltak reménysugarak, amik felbukkantak. Minden tanévben megdobogtatják a szívem a lelkes diákok. Idén kifejezetten említésre méltó volt Stephen, azaz Steph megjelenése. Úgy tűnt, mint akit tényleg érdekel a tárgyam. A legjobbkor talált meg. Adott egy újabb löketet a lelkesedésemnek, amikor már kétségbeestem volna, hogy jó-e az, amit csinálok. Úgyhogy nagyon szívesen foglalkoztam vele órák után, és olyannak látszott, mint aki nagyon megszállott, kifejezetten fogékony az égboltra.
Legalábbis egy ideig. Mert aztán mintha minden megváltozott volna. És mint legtöbbször, ennek sem találtam magyarázatát. Először elnéző voltam, még csak dorgálást se kapott, úgy voltam vele, bárkivel előfordul, senki se tökéletes. Aztán csak puhatolóztam, majd egyre nyíltabban kerestem a válaszokat, hogy mi lelte, cserébe viszont elzárkózást tapasztaltam. Megijedtem. Ismét valaki, aki csak jön-megy az életemben. Elfáradtam ebben. Nem akarok már veszíteni, sem mást elveszíteni. Mert mintha az időmet rabolnák... A befektetett órák, és az a rengeteg energia, mintha az ellenkezőjét eredményezte volna, és ez nagyon bosszantani kezdett.
Ezen az alkonyon is nyugtalanul fekszem a kanapén a bogolyfalvi otthonomban, és a fenti gondolatokon őrlődöm. Már azon vagyok, hogy egy újabb adag bájitalt húzzak le az estére, hogy nyugodtan tudjak majd aludni, de nem akarok ennyire rászokni. Tudom, hogy mindig nem vehetem be. Azt csak muszáj, ha rémálmaim vannak. Kivárok, egyelőre. Kint hűlni kezd a levegő, így úgy döntök, járok egy kicsit, és a tavacskát célzom meg.
Gyanútlanul sétálok végig a parton. Azt a részt szeretem, ahol nincs sok ember. Eleve hétköznap van, tehát annyira nem kell tartani a tömegtől, de ahogy beljebb haladok az ösvényen, meglátok egy alakot, akit a magasságáról rögtön felismerek. Ő az. Kicsi a világ, mondják. És mintha megidézném azt, aki egész nap a fejemben járt. Távolról nézem, hogy mit csinál. Lábaim lefagynak, lélegzetem bent tartom. Talán csak úszni készül. Nem, ahhoz túl teátrális. De csak nem olyan hülye, hogy itt akarjon megfulladni. Az nem lehet, hogy én egy ilyennek a szemtanúja leszek. Nem tudom, mennyi idővel a hangos csobbanás után, de szaladni kezdek felé... Talán csak túlreagálom. Pár pillanat, és felbukik a vízből, levegőért kapkodva. Még az is lehet, hogy képzelődöm. A gyógyszerek és a bájitalok mellékhatása.
A véres valóság azonban, hogy Steph maradni akar a víz alatt. A szervezete küzdeni fog ugyan, életösztöne aktiválódna, de mindent megteszek annak érdekében, hogy a tragédia ne következzen be.
Arra sincs időm, hogy a ruháimat levegyem. Mindenestül ugrok utána a fogalmam sincs, mennyire mély vízbe. A ponton, ahol utoljára láttam őt, kétségbeesetten a mélybe nyújtom karjaimat, valami szilárd után kutatva ujjaimmal. Egy nagy levegővel alábukok a hideg tömegnek, mely sötét, így csak a megérzéseimre hagyatkozhatok. Időérzékem hiányában fogalmam sincs, hogy pontosan mikor, de megragadom a törzsénél fogva, és kihúzom a partra. Részt vettem valamikor elsősegély-nyújtási tanfolyamokon. A gárda tagjaként amúgy is kötelező. De ennyire éles próbára nem emlékszem, úgyhogy tényleg nincs ötletem, hogy ezt hogy sikerül összehoznom, csak cselekszem, amit cselekednem kell.
Magam felé fordítom, a part melletti földre fektetem, arcát fürkészve, ad-e életjelet magáról, s még milyen segítségre van szüksége, majd enyhén rázogatva szólongatni kezdem.
- Steph! Hallasz engem? - teszem fel a kérdést remegő hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 355
Írta: 2023. szeptember 4. 02:38 | Link

Oshiro Noa

Mindezek előtt egy kicsit, tényleg… csak egy szikrányi pillanatig azon gondolkodtam…  vajon a Professzor Úr…  megharagszik -e rám, ha valaha eljut hozzá, mit tettem? Én, aki úgy tűnt, hogy bearanyozom a napjait, egyre dacosabb lettem, mert legyűrt a félelmem, hogy mindaz, amit eddig csináltam az életben, tök értelmetlen. Nem tudtam miként hozhatnám fel neki, látszólag mindig volt nagyobb baja az enyémektől, legalábbis ezt érzékeltem, aztán könnyen tévedhettem. Így viszont hamarjában azt gondoltam, nem kellene a nyakába vennie az én problémáimat is. Bölcsebbnek tűnt a hallgatásba, makacsságba menekülni, érettnek gondolom magam, de utólag visszagondolva lehet, hogy gyerekesebben viselkedtem, mint valaha.
Ha úgy állunk a tóval szemben, hogy mögöttünk vannak a télen mágiával fűtött padok, akkor könnyű volt belőni a két pontot, amiről tudtam, hogy hirtelen mélyül; az egyik a keleti oldal közepén volt, a másik észak-nyugatra álló nagy fához közel, aminél a cigimet szívtam. Amilyen zajos lehetett attrakcióm, azzal ellentétben annyival nagyobb csend maradt utána, szinte nyomasztó. Fejemben filmszalagként pörögtek az emlékek hat éves koromtól egészen máig, a legvégén pedig nem túlozta el a sors, hogy Somit mutogatta, pont a fiút, akivel még ki akartam bogozni, hogy hányadán is állunk. Tudatom egyre mélyebbre süllyedt aranyos arcát látva. Vele léphettem egy olyan létsíkra, ahol megannyi tudás elérhetővé vált! Vele fedezhettem fel az esti eget tarkító apró fehér pontokat. Ki tudja, mennyi felfedezésre váró csillag vár még rám? Ki tudja, mennyi felfedezetlen galaxis rejtőzött odakint, a felhőkön túl…?
Bágyadtan még éreztem egy pillanatnyi suhanást, mintha valaki nyúlni próbált volna utánam. Kb. három másodpercre el is ért és ha akart, ráfoghatott jobb kezemre, hogy aztán megérezze remegő ujjaim gyenge érintését. Mindezt messze nem fogtam már fel, ahogy azt sem, hogy az asztronómia tanárom váltott kézzel kutatott utánam. Reménytelenül süllyedtem lefelé a tudatos gondolkodás minden szikrájával együtt. Látszólag már máshol jártam. Oshiro Noa professzor talán még a mosolyomból is elkaphatott pár másodpercet, vagy lehetett róla sejtése, amennyit a sötét víz láttatni enged szürkületkor ilyesmiről. A víz kistónak kicsi lehetett, nincs viszonyítási alapom, de én, aki két méter magas, annak elég nagy sötét céljának megvalósításának. Megtaláltam egy pontot benne, és egy utat, ami nem követendő.
Nem éreztem semmit abból, ahogy a partra kerültem, minden hang és szó távolinak tűnt és összefolyt, mintha egy hangszigetelt fal mögül próbáltak volna hozzám szólni. Szemeim ámbár nyitva voltak, üvegesnek tűntek, egy elhagyatott lakás ablakainak, melyről visszatükröződött a pici fény ami még a felszínen körbevett minket. Amikor fölém hajolt a Tanár Úr, kicsit úgy tűnhetett, őt is fürkészem, valójában azonban korántse így volt. Sápadttá vált arcom vonásai közt egy valamikori mosoly halvány lenyomatát fedezhette fel, ám rezzenéstelen maradt kérdése nyomán. Néma. Tüdőmben már nem feszített semmi, azt hiszem, hogy megállt a dolgában – vagy talán csak a képtelesen értett idő műve ez, a sorsé. Testem bármiféle ellenkezés nélkül mozgott abban az enyhe ütemben, ahogy a professzor próbált szóra bírni. Végtagjaim áthűltek kissé, tapintásra hidegek voltak. Apró reményt az adhatott, hogy még volt mi dobogjon és mindezt ki is lehetett tapintani, s ugyan halványan, de jelezte szervezetem, hogy másként gondolja, mint én. Ezen kívül nem adtam más életjelet.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. szeptember 4. 12:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 162
Írta: 2023. szeptember 17. 20:10 | Link

Jegyzetégetés
Tanévzárás stílusosan


Azért döntöttünk a tavacskára némi fejtörést követően, mert ez már kívül esik Kakasi hatáskörén, na meg a gondnoknak sem okozunk vele szívinfarkust. Dávid biztos benne, hogy a tanévnyitó pont elég munkát adott neki, és bár én a magam részéről mérget vennék rá, hogy a réten sem égetnénk le semmit, inkább nem szeretném, ha bármelyik iskolai dolgozó az ősellenségemmé avanzsálna. Már így is örülnek néhányan szerény véleményem szerint, hogy inkább az egyetemet választottam következő állomásnak a VAV-ot követően, mint a Bagolykövet. Én annak örülök, hogy végre sikerült terveknek körvonalazódnia a fejemben a jövőmet illetően, még ha nincsenek is kőbe vésve. Legalább látom az irányt és tetszik. Most azonban mégiscsak méltó módon kellene zárni az itt eltöltött öt tanévemet, illetve szeretném azt is megünnepelni, hogy még számomra is hihetetlen módon kiválóra sikerült a VAV. Az alkalomra először is összedobtam egy szórólapot, amit aztán sokszorosíttattunk és ott hagytuk az iskolában kis kupacokban, csupa olyan ponton, amit a tanárok nem annyira látogatnak. Diákok mosdójára kell gondolni meg hálókörletekre például. Aztán meg a kis tavacska mellé gyűjtöttünk tábortűz gyújtására elegendő fát, amit most éppen szépen elő is készítek az este fő attrakciójához. A jeles alkalomra hoztam még egy hatos csomag vajsört is, valamint egy rakás jegyzetet. A jóslástant ugyan épp nem találtam idénről, de az összes többit belegyömöszöltem a hátizsákba azzal a szándékkal, hogy ma mind a tűzre vetem őket. A pszichológia szakra úgyis aligha lesz szükségem bájitalok receptjeire vagy a fránya átváltoztatástanra. Amint minden kész, letelepszem a fűre és addig is a telefonomat kezdem böködni, Bellának írok, amíg elkezdenek érkezni a többiek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 62 63 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa