[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=863782#post863782][b]Dobroviczky Damira - 2023.04.29. 18:24[/b][/url]
RamónaMár belekóstoltam a kinti világba, miért is ne mehetnénk most messzebb - ezen gondolkodtam, ahogy néhány könyvemmel a kastélyból kifelé igyekeztem. Jó ötletnek tűnt kimenni a faluba, biztosan van ott is csendes hely.
Hiába nézelődök, nem találok elég kényelmes helyet, így kimerészkedem a faluból. Hamarosan egy park tárul a szemem elé, egy tóval a közepén. Ez az!
Nagy vízbolond lévén egyből a tó felé veszem az irányt. Az egyik sziklán már üldögél egy lány könyvvel az ölében, fejhallgatóval a fején. Néhány méterre tőle szintén van egy kényelmesnek tűnő szikla, és azon még valami: egy béka! Óvatosan odasétálok, nehogy megriasszam az állatot, majd odakuporodok mellé. Előveszem a Legendás lények gondozása könyvemet, hogy biztosan jól megjegyezzem a jelenleg tanult állatunk tulajdonságait.
A békának egészen szimpatikus vagyok, mert pár perc múlva felugrik a nyitott könyvemre, és úgy néz ennivaló után. Mosolyogva figyelem, egészen addig, amíg azt a pillanatot választja az errefelé szálló légy elkapására, amikor közel repül el az arcomhoz, és egy nagyot ugrik felém igyekezetében. Rémülten felkiáltok, ahogy ijedtemben hanyatt vágódom a szikláról a földre. A könyvem mellettem puffan a földön, a béka pedig a bal lábamon landol, éppen lenyelve a zsákmányát. Gyorsan sziklaszomszédom felé pillantok, remélve, hogy nem vette észre a mutatványom, bár erre elég kevés esélyem van.