A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=860687#post860687][b]Martin Romberg - 2023.03.13. 20:42[/b][/url]

Aznap kivételesen hamarabb végeztem a megszokottnál, ezért már a kora délutáni órákban visszatérhettem a faluba. Pedig amióta csoportvezető lettem, nem ritka a túlóra sem, amit ezúttal már nem kedvtelésből, hanem muszájból csinálok, hogy ne ússzak el a feladataimmal. Azzal a feltétellel fogadtam el az előléptetést, már ha lehet így fogalmazni, hogy folytathatom a projektjeimet, terepre is mehetek, nem csak az íróasztal mögül dirigálok, és nem veszik el tőlem a gyakorlati vizsgálatok lehetőségét. Most, hogy mindezt ki tudtam harcolni, nyugodtabb lettem, de szabadidőm a korábbinál is kevesebb maradt. Egyelőre nem jelezte MJ, hogy őt zavarná az, hogy kevesebbet találkozunk. Tudom, hogy megért és támogat ebben, és inkább elhallgatja, ha valamivel nem elégedett, úgyhogy azért frusztrál kicsit a dolog. De majd próbálom faggatni, vagy leolvasni a tekintetéből, gesztusaiból, hogy mi a helyzet, már ha sikerül. Ebben általában nem vagyok jó, de fejlődöm.
A séták a szabad ég alatt mindig is megfelelőek voltak arra, hogy kiszellőztessem a fejem munka után. Sokszor el sem tudnék képzelni ennél tökéletesebb kikapcsolódást. Csend van és nyugalom. Az év ezen szakaszában a diákok többsége inkább a vizsgázással van elfogalalva. Öregdiákként, illetve falulakóként a mai napig különleges szimbiózisban élek a kastéllyal. Érzem, tudom, ha történik odafent valami, együtt lélegzünk valamennyien a tanulókkal. Ha nem lenne naptáram, anélkül is tudnám, mikor van valamilyen ünnep, mikor milyen megpróbáltatásuk, vizsgájuk következik, hiszen a környékbeli utcákban is tapinthatóak az energiák. Ezúttal az izgalmak ideje volt itt. Az elvonulásé, a tanulásé. Aztán a bőröndök lebegtetéséé, a lustábbak végigütögették őket a macskaköveken, hogy elérjék az őket hazaszállító szerelvényeket. Igen, a falu hamarosan kiürül végre.
Néhány méterrel a tavacska széltől fodrozódó víztükrétől haladtam végig a part mentén. Elmélyült munkatársamat hamar kiszúrtam magam előtt a távolban, amint lelkesen ügyködött valamin, vagy csak az időt múlatta unalmában. Fordított esetben utálok kollégákkal összefutni munkaidőn kívül, mert tudom, mennyire kínos és kellemetlen tud lenni, de a közös projektünk miatt, amiben kivételesen a beosztottam lett - és még ízlelgetnem kell ezt a szót -, végül is elég intenzívvé nőtte ki magát a kapcsolatunk. Tudtam, hogy ma szabadságot kért, mert még hátravolt az utolsó vizsgája. Meglepő módon nem bosszantott a tény, hogy a csapatomban valaki tanul is a munka mellett, mert annak idején én is ebben a cipőben voltam, igaz, én levelezőn vállaltam be az átoktörést. De tény, hogy egy ilyen ember megléte általában nehezítheti a közös munkát, mert például ma se tudtunk úgy haladni, ahogy eredetileg terveztük. Szerencse, hogy mindig kicsit előreszaladok mindenben, ezért még bőven időben vagyunk.
- Szervusz! Na, akkor, ha jól látom, már túl is vagy rajta. Remélem, hogy nem bánatodban ültél ki ide... - néztem rajta végig alaposabban még egyszer, amikor is megpillantottam az üveggolyókat körülötte, aztán tekintetem megtorpant a porhalmon. - Nyugtass meg, hogy nem valami kísérletezésbe kezdtél - fagyott arcomra az üdvözlésnek szánt formai mosoly, s a beszédemen is hallatszott, hogy kissé elkomolyodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=861352#post861352][b]Martin Romberg - 2023.03.26. 19:27[/b][/url]

Állva maradtam egyelőre, még ha kedvem is lett volna leülni mellé. Fentről jobban szét tudtam nézni a környéken, s az ügyködésre is kedvezőbb volt a rálátásom. Kihúztam magam, karjaimat összefontam magam előtt, szabálytalan időközönként pedig egyik lábamról a másikra helyezgettem át a testsúlyomat.
- Az eddigiek alapján elég elszánt vagy. Végül is, pont azért kerültél be a projektbe - néztem rá elismerően. Nem ismertem túl régóta ahhoz, hogy nyugodt szívvel igazat adjak neki, de megbíztam benne, s a közvetítőnk ajánlásában. Utóbbit persze nem is merném megkérdőjelezni. Tulajdonképpen a korlátozóbűbájok nem hálás terület, sokan ki akartak maradni belőle. Örülhettünk, hogy meglett rá a csapat, aki tényleg nem kényszerből viszi a feladatokat.
- Oh, akkor gratulálok - préseltem ki némi együttérzést magamból a formaiság kedvéért, de jobban belegondolva, legalább most már tudtam, hogy csak és kizárólag a munkára tud majd koncentrálni. - Mert bulizni mész? - lettem váratlanul kíváncsi az esti programjára, félretéve az alapvetően diszkrét modoromat. Mégiscsak olyan furán hangzott ez így, biztos voltam benne, hogy ünnepelni szeretne a társaságával.
- Csak járok egyet vacsora előtt. Egész nap bent ültem, ha nem tenném, becsavarodnék - próbáltam viccelődni. - Elnézést, amiért a szabadidődben is a munkát hozom fel, de gondolom eddig nem nagyon volt időd áttanulmányozni a dokumentumokat, amiket a héten küldtem. Mindenesetre, a tervezéssel jól haladtunk a többiekkel, remélem fel fogsz tudni zárkózni. Ha bármi kérdésed van, vagy segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - ajánlottam fel, ha már összefutottunk, hogy reményeim szerint mindkettőnk dolgát megkönnyítsem egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=862846#post862846][b]Martin Romberg - 2023.04.13. 23:50[/b][/url]

Elégedettség töltött el. Pont ilyen elhivatott emberekre van szükségem ehhez a munkához. Akik legalább egy kicsit hasonlítanak rám, és a profitorientáltság helyett a kihívásokat keresik. Kutatunk, felfedezünk, sokan közülünk maguknak való zsenik vagyunk. Mindenki hozza a kissé nehéz természetét, emiatt először nehéz lehet a közös nevező megtalálása. De amint megvan, néha még feltámad bennem a remény, hogy valami jó is kisül abból, ha többekkel kell együtt dolgoznom.
- Őszinte részvétem - szaladt fel a szemöldököm hirtelen a kíváncsiságtól, ahogy tekintetem egy lassú mozdulattal felé fordítottam. Volt az arcomon egy alig észrevehető mosoly, ami az együttérzésemről árulkodott, miközben járattam az agyam a lehetséges alanyon. - Nem úgy nézel ki, mint aki tartana ettől - e látszólag talán jelentéktelennek tűnő megjegyzést csak az értheti meg igazán, akinek hosszabb időn át volt dolga ilyen lényekkel. Tudom, tudtam, hogy milyen az, amikor valaki fél a találkozástól, mégis, szavai természetesen csengtek. Lehet, hogy egy kicsit magamat láttam ebben. Végtére is, egy félvámpírral élek együtt.
- Szakmai ártalom - vontam vállat. Bármennyire is igyekeztem kerülni a formaiságokat, a felesleges köröket, azért ebben az országban elkerülhetetlenül az emberre ragad valami a bürokráciából. - Meglátjuk. Eddig a rúnákkal akartunk elindulni. De a gemmológiát is megfontolom - a bűbájoknál mindenképpen erősebbnek gondoltam ezeket, mert utóbbiak jobban alapoznak az emberi gyengeségre, szerintem. - Szóval volt időd olvasni, ez jó hír. Vagy csak túl könnyűek ezek a bagolyköves vizsgák mostanában... Azért meglepődnék, ha ezek után még lenne szabadidőd - vetettem oda, nem mintha nekem lenne általában. Mintha kérdezni akartam volna, de nem mertem, inkább puhatolóztam ezekkel a megjegyzésekkel, hátha magától mondja el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=863639#post863639][b]Martin Romberg - 2023.04.25. 22:17[/b][/url]

Nem érthette, miért kezdtem el pedzegetni a témát. Nem is várhattam el, hogy ki tudja következtetni. Kíváncsi természet vagyok, de a módszereim távol állnak a faggatózástól. Hallottam róla, hogy Álmos nem tartozik a legközvetlenebb munkatársak közé, ez nem is volt baj számomra. Én sem azt a csapatot erősítem. Ragadt rám ugyan némi empátia a kötelező munkahelyi együttérzésen kívül is, de annak jelentős részét abszurd módon pont egy damfírnak köszönhetem. A magam részéről legalábbis sosem gondoltam volna, hogy ennyire a hatása alá kerülök valakinek. Igaz, hónapokba telt. Aztán előtte ott volt Tobi, akinek a barátsága nélkül nem lennék az, aki. Azt hiszem, ha azt a személyt keresem, aki elindított ezen az úton, kétségtelenül őt nevezném meg. És érdekes módon ő is a különlegesek közé tartozik. Vagy nem is érdekes... A lényeg, hogy könnyedén veszem, ha valaki nem nyílik meg előttem. Megszoktam, s én sem tenném, így elvárásaim sincsenek.
- Minden bizonnyal - válaszoltam sejtelmesen, egy apró mosolyt is megengedve magamnak, mert kissé naivnak éreztem a hozzáállását. - Nem féltelek. De a vér szaga nagy kísértés - nem feltételeztem, hogy ne tudta volna, de az ösztönöket sosem szabad alábecsülni. Magamból, a tapasztalataimból indultam ki, amit átéltem, s engedtem ugyan, hogy igyanak belőlem, de az a saját dolgom volt.
- Arra eddig pont azért nem gondoltam, mert avatatlan kezekben túl erős mágiát hozna létre - közöltem elmélkedően, megtéve néhány lépést a tavacska partja felé, hogy cipőm orrával közvetlenül a víz előtt álljak, farkasszemet nézve a tükörképemmel. - Erdődy? Gondolom az iskolában tanít. Megkérdezhetjük, ráér-e ilyenekre, végül is van időnk megvárni az engedélyeket - messze volt még a határidő. Ennyi évvel a hátam mögött meg tudom sürgetni az aktákat, ha elakadnának. Több szem többet lát alapon hajlandó vagyok minél több szakértőt bevonni, mert aláírom, a drágakövekhez nem rendelkezem elég mély ismerettel.
- Mármint? Félsz, hogy nem vagy elég jó? Vagy hogy kiraklak? - furcsálltam, hogy ez felmerült benne, felé is fordítottam a fejem. Megfelelési kényszeresnek pont nem néz ki. De olyannak sem, aki épp be akart volna vágódni, hízelegni. Hánynék is tőle. - Mióta tanulod amúgy, és miért? - kérdeztem vissza aztán a korábbi mondatára, várva egy kicsit, hogy válaszolhasson előbb, ha akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=864346#post864346][b]Martin Romberg - 2023.05.28. 22:15[/b][/url]

Bosszúsan sóhajtottam fel. Nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy ne kérjem ki magamnak ezt a visszaszólásfélét. Minden bizonnyal látta rajtam, hogy nem díjaztam, azt azonban mégsem akartam megkockáztatni, hogy a tavacska partján valami olyan történjen, ami negatívan befolyásolja a későbbi munkám. Magam alatt vágnám a fát, ha felbosszantom a beosztottamat. Olyat tettem tehát, ami ritka tőlem, el kellett engednem a fülem mellett. A testem kézzel-lábbal tiltakozott a döntésem ellen. Megráztam a fejem, aztán lassan vállat vontam, és inkább a túlparton árválkodó csónakházra meredtem, mintha ügyet se vetettem volna többé a beszélgetőtársamra. Megsértődtem volna? Lehet. De nem vallottam volna be a világ pénzéért sem. Az én hibám, túlságosan kíváncsi voltam.
- Akkor majd emlékeztess rá a munkában, én pedig megírom a megkeresést - zártam le a témát. - Addig maradunk, amíg azt nem mondják, hogy már nincs szükség a projektre. Ez pedig részben politikai döntés. Megsúgom, kicsi az esély arra, hogy mi váltsuk meg a világot, de megéri bizakodónak lenni. Sok tehetséges magyarországi varázsló ért el sikereket. Az önéletrajzodban mindenképp jól fog mutatni a projekt - nyugtattam meg, ha ettől tartott esetleg. Próbáltam továbbá érzékeltetni, hogy hiába koordinálom a kutatást, bizonyos részek nem rajtam múlnak, ezért hiába puhatolózik, ezeket tudtam elmondani. Válaszára biccentettem, aztán egy ideig néma csend ült közénk. Zavart, mert próbálkoztam szóra bírni, de nem igazán indult be a beszélgetés. Talán jobb lett volna, ha csak a felszínes témáknál maradok, és viszonylag hamar távozom. A magam részéről igyekeztem párbeszédet kialakítani. Innentől rajta volt a sor. Aztán váratlanul megtörte a csendet.
- Miért beszélsz többesszámban? Nem igazán tűnt úgy, hogy felkeltettem az érdeklődésed - vallottam be őszintén, nagyon picit utalva a sérelmeimre is. - Szükséged lesz a józanságodra az esti találkozódhoz. A holnap esetleg jó neked? A csárda, pub, vagy kültéren valami... Még egyeztethetünk bagolyban. És a kérdésedre is válaszolni fogok - mosolyodtam el, nem lelőve a poént. Amint tisztáztuk a részleteket, nem akartam tovább rabolni az idejét, és udvariasan elköszönve megindultam a lakónegyed felé.