38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 59 60 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 6. 20:05 | Link

Varzela

-Az jó, de azért készülj, rendben?-Kacsintok rá. Lehet, hogy ez kicsit stréberül hangzik, de nem egy történetet hallottam már, ami arról szólt, hogy valaki az utolsó pillanatban próbált mindent bemagolni és a végén semmit sem tudott az egészből. Lassan járj, tovább élsz. ez erre i igaz. Szép lassan, ha megtanulsz mindent, azzal többet érsz, mintha mindent az utolsó pillanatban próbálnál meg az agyadba tuszkolni. Mielőtt elkezdenék félni, a rám váró eseménytől, egy madárcsicsergés ránt vissza az aggodalom borús világából. Köszönöm szépen, küldöm némán a madárka felé. A madárka pedig vidáman tovább csivitel és ugrándozva eszegeti az elé ejtett szemeket. Varzela még mindig úgy kezel, mintha egy vérmes sárkány lennék, pedig kikérem magamnak, hogy olyan szelíd vagyok, mint a galambok. Legalábbis, ha valaki nem bosszant fel, mert ha igen akkor fusson ki merre lát! Hiába, a haragnak nevezet valamit nagyon nehéz kezelni. Elborítja az eszed és nem tudsz tőle gondolkodni. Olyankor nem létezik számodra semmi más csak az, hogy bosszút állj. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ezt az állapotot még idejében meg tudd állítani. De, sok gyakorlással sikerül. Nekem még gyakorolnom kell, de már az út vége felé tartok szerencsére.
-Tudsz gitározni? Az nagyon jó. Az egyik barátom rellonos, ő is tud. Beszéljétek meg. Varga Dávidnak hívják, küldj neki baglyot. De, ha csatlakozol a színjátszó szakkörhöz, ott is találsz olyan embereket, akik tudnak zenélni. Én speciel zongorázni és furulyázni tudok. Velük lehetne beszélni róla.-Lelkesítem, hiszen ez szerintem is kitűnő ötlet. Dávid is örülni fog, lesz, akivel együtt gitározhat és, hogyha nagyon kell, szerény személyemben még egy zongoristára is lelnek. Ráadásul, egy kis reklámot is csináltam hőn szeretett szakkörömnek. Micsoda remek nap! Annyi minden történt már ennyi idő alatt velem, pedig még hátra van a napnak több mint a fele.
-Tánc? Én is táncoltam, minden féle stílust, amit csak el tudsz képzelni. Te, milyen stílusokat próbáltál ki?-Nahát, ez nagyon jól hangzik. Hiányzik a tánc már nagyon. Ám, ekkor Varzela szeméből egy könnycsepp gördül ki. El akarja velem hitetni, hogy örömében ír, de engem nem ver át. A saját taktikámat bármikor felismerem, illetve nem csak az enyém, de én is ezt használtam régen, de most már szerencsére nincs szükségem már rá.
-Tudom, mit érzel. Hiányzik a régi életed. Itt minden új és ijesztő. Magamra emlékeztetsz, mert te is ugyanúgy viselkedsz, mint én. De, meglátod, amint ki ismered itt magad és beilleszkedsz, ez el fog múlni és már csak arra fogsz tudni gondolni, milyen jó itt. Tudom, miről beszélek, hidd el. Ráadásul, az, amiről eddig beszéltünk, ezeket meg tudjuk oldani, szóval nyugodtan itt is űzheted ezeket a hobbikat. A színész szakkörön, pont ilyen embereket keresnek. Én is úgy jöttem ide, hogy féltem, hogy le kell mondanom a táncról é az éneklésről. De, végül rájöttem, hogy itt is ugyanúgy csinálhatom ezeket.-Halkan beszélek, a hangom, mint a szellő susogása. Közben, lágyan, de határozottan a hátát simogatom. Közben, eszembe jut, amikor én éreztem magam ugyanilyen egyedül és eszembe jut, hogy mennyire jól esett, amikor a Levitások például Niki, Alex, Roy vagy Odett, mellém álltak és felkaroltam. Hirtelen azt veszem észre, hogy az én szememből is kicsordul egy, majd két könnycsepp. De, most én a másik oldalon állok és Varzella az, akinek meg kell fogni a kezét és bevezetni ebbe a szó szerint varázslatos világba és én szívesen vállalom ezt a feladatot, ha ő is elfogadja a segítségemet…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varzela Letroy
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 6. 21:52 | Link

Katniss

A francba. Észrevette. Hiába. Színpadon jól teljesítek, de a való életben ezek a taktikák nem jönnek be. Mikor hallok a szakkörről kicsit felvidulok. Talán ott magamra találok. Mindig is távol állt tőlem az, hogy úgymond különleges varázsló legyek. Hiányzik a régi életem, de az a fő baj, hogy annyira hamar kerültem ide, hogy nem sikerült feldolgoznom. Ekkor legördül egy könnycsepp Katniss arcán. Kínosan kibuggyan belőlem a nevetés.
- Miért sírunk? Nincs semmi baj. Majd megtalálom saját magam csak minden olyan gyors- mosolygok rá. És hirtelen azon veszem észre magam, hogy én vigasztalom, holott neki kéne engem. De hiába. Ha valaki sír bennem mindig bekapcsol a belső sziréna és hirtelen elfelejtem minden gondom, magam és csak a szomorú szív vigasztalása érdekel. Nevetek.
- Lehet, hogy benézek a színész szakkörre. Megkeresem ezt a srácot. Mármint csak akkor, ha van kedve velem zenélni. Vagy esetleg együttest csinálni -
Azt hiszem most feloldódtam. Eltűntek a görcsök a gyomromból. Csak mosolygok céltalanul a semmiért. Lehet, hogy csak, azért, mert végre valamennyire kezd helyére billenni az életem. De lehet, hogy csak azért, hogy erősnek mutassam magam Katniss előtt. Pedig ez messze áll a valóságtól.
Bár valami még mindig aggaszt. Lehet, hogy az utóbbi időben annyira belemerültem abba, hogy miként és hogyan sajnáljam magam, hogy el is feledkeztem arról amiért ezen a helyen vagyok. A tanulásról. Végül is most, hogy észhez tértem nagyra nyitottam a szemem és azt mondtam.
- Katniss. Eddig semmit sem tanultam. De majd valami csak lesz. - nézek ilyen "nekem nem mindegy" tekintettel. Lehet, hogy a madarak észrevették, hogy rájöttem arra, hogy teljesen idióta vagyok. Legalább is nekem úgy tűnt, mintha az egyik kinevetett volna. Vagy csak halucinálok?
Utoljára módosította:Varzela Letroy, 2013. február 6. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 8. 20:42 | Link

Cassie Blackwell

Fáradtan indultam útnak a délutáni órákban. Pár órája keltem fel, aztán egy kiadós ebéd után elindultam sétálni. Olyan helyet választottam, amit már ismerek, most nem volt kedvem eltévedni. A Boglyas tér felé fordultam, közben edzéstervet állítottam össze a fejemben. Bár hamar rájöttem, hogy a kinti edzéshez hideg van, ha meg bent edzek, akkor minden törik körülöttem. Lehetne már kicsit melegebb.
Kinéztem egy padot, amihez odamentem, majd leültem. Pár pillanatig sajnáltam, hogy nem hoztam gitárt, végül inkább örültem neki. Hideg van, lefagyna az ujjam, ha sokat játszanék, mellesleg az sem biztos, hogy a gitárnak jót tesz ez a szél.
Reméltem, hogy Sharlotte véletlenül pont most tesz látogatást arra a helyre, ahol minden kezdődött, de ez sok idő elteltével sem lett így, ezért inkább tovább indultam.
A tér közepén egy szökőkút állt. Félmosoly csúszott az arcomra. Elindultam a kút felé. Régen az edzéseken sokat voltunk vízközelben. Néha szökőkútban is harcoltunk. Valami hasonló volt a tervem most is. Beleállni nem akartam, mert azért hideg van, de a széle tökéletes gyakorlórész. Amikor odaértem, körülnéztem, hogy sokan figyelnek e, aztán felálltam a peremére. Kicsit vizes volt, csúszott is, de a sok egyensúly-gyakorlatnak köszönhetően minden gond nélkül megálltam rajta. Vettem egy kis lendületet, aztán elrugaszkodva csináltam egy hátra szaltót. Guggolásba érkeztem, ahonnan ismét felugrottam, és az egyik lábamat magam alá húzva, a másikat kinyújtva pördültem egyet a levegőben. Ismét guggolásba érkeztem. A mozdulatsor után felálltam, és elsétáltam egy padhoz. Nem fáradtam el, de pár ember felém nézett, így inkább félre vonultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassie Blackwell
INAKTÍV


Zene|Mániás|Fényképész|Őrült
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 121
Írta: 2013. február 8. 21:10 | Link

Eric M. Chabot

Viszonylag hűvös reggelre ébredtem még délelőtt tizenegy körül. Utána már csak lustultam az ágyban, mivel nem nagyon akaródzott felkelni. Így sikeresen eltöltöttem az ágyban plusz még egy órácskát. Aztán fél egy körül észbe kaptam, hogy "Hoppá kéne ma valamit csinálni és nem csak ágyban dögleni!". Ezért eldöntöttem, hogy összekapom magam és lemegyek a faluba körül nézni, mert elég rég voltam lent. Miután ezt elhatároztam még kellet tizenöt perc ahhoz, hogy rávegyem magam, hogy kikeljek az ágyból. Végül ez is sikeresen megtörtént. Ekkor volt körülbelül háromnegyed egy. Elvánszorogtam a fürdőig a ruhámmal a kezemben és minden szükséges "reggeli" dolgot elintéztem egyszerre. Már csak a pénztárcámat kellet valahonnan előkeríteni. Ami egy újabb fél óra elpocsékolásával sikeresen meg is történt. Összegezve negyed kettőre mindennel készen lettem és indulhattam le a faluba nézelődni és egyebeket intézni. Felkaptam a kedvenc tornacipőmet és már rohantam is kifelé (a kabátzsebemben a pénztárcámmal). Jó, mondjuk az erős fogalom, hogy rohantam; sokkal inkább gyorsan sétáltam. Mikor leértem a faluba nem tudtam, hogy merre is induljak, mivel elég rég jártam lent és akkor sem sok helyen. Egy hangocska megszólalt a fejemben.
~Menj balra! Menj balra! Balra!~
Pont az ellenkezőjét tettem és jobbra mentem. Fogalmam sem volt merre tartok csak azt tudtam, hogy megyek előre egy felfedezetlen rész felé. Körülbelül húsz perc gyaloglás után kilyukadtam egy Boglyas tér nevű helyen. Lassan sétáltam közelebb, mert közben felkeltette a figyelmem egy fiú, aki lazán dobott egy hátra szaltót a szökőkút szélén. Utána megismételte a mozdulat sort és lefáradt az általam vizesnek ítélt szökőkút peremről majd egy padon pihent. Oda akartam sétálni hozzá és megérdeklődni, hogy erre mégis, hogy volt képes. Mire észbe kaptam a lábaim már mentek is a srác felé. Mind eközben erősen gondolkodtam, hogy mit is fogok neki mondani. Még a számat is elkezdtem rágni idegességemben, ami egy elég rossz szokásom. Amikor már nagyon közel voltam hozzá abbahagytam az ajkaim szétharapását és megkocogtattam a vállát. Majd nem túl határozott módon makogtam egy sort.
-Öhm... Szia!... Láttam az előbbi attrakciódat és azt szeretném megkérdezni, hogy... Hogy hol tanultad ezt?-
Na végre ezt a mondatot is sikeresen összeraktam. Utána már csak vártam, hogy reagáljon valamit az előbbire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tehetség nem egy műtárgy egy üvegbura alatt, hanem egy lehetséges viszony a világhoz.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 8. 21:58 | Link

Cassie Blackwell

A padon ülve kicsit elkalandoztam magamban. újabb mozdulatokat próbáltam kitalálni. Ugrások, szaltók, a legkülönbözőbb, és elég nehéz gyakorlatok. Hosszú sort állítottam össze magamban, ezek után pedig egy helyen kezdtem gondolkodni, ahol ezt meg is valósíthatnám. Itt egyre több ember van, akik előtt nem akarok gyakorolni.
Gondolkodásomat egy kéz szakította félbe. Megkopogtatta a vállam, mire reflexszerűen ökölbe szorult a kezem, és már ütöttem volna, amikor megszólalt a mögöttem álló személy. Azonnal rájöttem, hogy egy lány áll mellettem, ráadásul elég félénk. Felálltam, és ránéztem. Kezem még ökölbe volt szorítva, ütésre készen. Ha valaki hirtelen, hátulról közelít meg, nagy eséllyel leütöm. Nem azért, mert ilyen bunkó lennék, egyszerűen csak megszokás. Egyszer már megtámadtak hátulról, azóta nem szeretem az ilyesmi megközelítést.
Jobban megfigyelve a lány szemében ijedtséget láttam, és hangja is erről árulkodott. Kérdésére végre elmosolyodtam.
- Szia! Otthon, az edzéseken tanultam. Capoeiráztam. Annak ezek az alap mozdulatai. -Válaszoltam röviden. Nem voltam biztos benne, hogy tudja mi az a capoeira, de ehhez már hozzászoktam. Sokan, szinte mindenki visszakérdez, pedig elég híres és nagyon látványos sport.
- Eric vagyok. Eric Marius Chabot. -Mutatkoztam be egy kicsivel később, mert nem akartam bunkó lenni. Bár lehet, hogy a lány csak ennyit akart kérdezni, és a megszerzett tudással egy percen belül tovább áll, mégis elárultam a nevem. Nem egy olyan nagy titok ez, de azért reméltem, hogy nem fölöslegesen mondtam el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassie Blackwell
INAKTÍV


Zene|Mániás|Fényképész|Őrült
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 121
Írta: 2013. február 8. 22:31 | Link

Eric M. Chabot


Mikor a srác felállt (megfigyeltem) a kezei ökölbe szorultak. Hirtelen azt hittem, hogy be fog verni egyet, de nem így lett. Mert aztán kiengedte a kezeit a görcsös szorításból. Majd elárulta mit is művelt az előbb plusz még a nevét is megmondta. Kedvesen elmosolyodtam és e képp válaszoltam.
-Én meg Cassie. Cassie Rose Blackwell, de barátoknak csak Cass.-
Magyaráztam hosszasan, mivel ő is a teljes nevét mondta, így próbáltam lemásolni a bemutatkozás formáját. Áthidaltam a köztünk lévő távolságot és a padon átlépve lehuppantam a pad támlájára. Furcsa szokásom, hogy sose a pad ülős részére teszem le magam. Valamiért ezt szoktam meg. Biztos még az általános iskolás évekből ragadt rám.
-És mondd csak ez a capoe... Capoei... Capoe...Áh, Nem tudom kiejteni!- Morgolódtam kissé elpirulva, mert ez szerintem elég cikis helyzet. Közben kihallottam még valamit, ami elég nyilvánvaló. De bénaságomra nem vettem észre előre.
-Jé, neked akcentusod van! Még hozzá francia, ugye? Vagy mellé hibáztam volna? És nehéz megtanulni ezt a sportot?-
Váltakoztattam a témákat über gyorsan. Most viszont cseles voltam. Kihagytam a nevét a kiejthetetlen sportnak. Hál' istennek anyuék egész kis koromtól kezdve hordtak minden felé a világban, ebből következik, hogy elég könnyen meg tudok állapítani dolgokat. Mint jelen esetben a francia akcentust. Megint elkezdtem kérdezősködni, közben addig kicsit összébb fogtam a kabátomat. Kezdtem fázni; a kezeim is már eléggé hidegek voltak.
-Hogy kerültél ilyen távol Franciaországtól, ha odavalósi vagy? Ott nincs mágus képző vagy mi?-
Kérdeztem csipkelődve némi gúnnyal a hangomban, vigyorral a fejemen. A kezeimet eldugtam a zsebeimbe és kicsit előrébb dőltem. Szeretem a telet, de a hideggel nem vagyok kibékülve.
~Remélem nem néz majd hülyének, amiért így fagyoskodom meg, hogy csak így ide ültem hozzá...~
Visszhangozta a fejemben a belső hangocskám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tehetség nem egy műtárgy egy üvegbura alatt, hanem egy lehetséges viszony a világhoz.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 8. 22:59 | Link

Cass

Miután elmondtam a nevem ő is bemutatkozott. Cass. Ezt könnyű lesz megjegyezni. Ezek után valamit kérdezni akart az általam űzött sportról, de nem tudtam kimondani a nevét, így inkább felhagyott a mondattal. Nem vagyok az a gonosz típus, de elnevettem magam. Hogy lehet ez a sport mindenkinek ennyire ismeretlen. Szokatlan hely ez a Magyarország. Újra megszólalt, de most mással kapcsolatban. Az akcentusomra csodálkozott rá. Ennyire feltűnő lenne? Ezek szerint nem javult, amióta itt vagyok.
- Igen, francia vagyok. De már próbálok leszokni az akcentusról. Mint hallhatod, nem haladok túl jól. -Vontam meg a vállam, és kicsit elnevettem magam. -Elég nehéz, de ha már tudod, akkor nagyon jó! Én kis koromban kezdtem, szóval most már egész magas szinten csinálom. -Nem akartam "fényezni" magam, de ez volt az igazság. Ennyi év gyakorlat után a legbénább emberek is megtanulják valamennyire. A hirtelen téma váltások néha kicsit összezavartak, nem tudom ilyen gyorsan fordítani magamnak a mondatokat. Kapásból pedig még nem tudom rávágni a választ.
- Van ott mágusképző, de egy rokonom, aki kiköltözött ide mondta, hogy inkább ide járjak, mert itt jobb. És igaza volt, tényleg jó itt. -Csak ne jönne mindenki azzal, hogy: "jé, neked akcentusod van!" Ez néha kicsit zavaró, de azért örülök, hogy francia létemre ide járok. És az akcentusomra is büszke vagyok, bár meg kell hagyni, néha zavar, hogy mindenki ezzel jön.
- És te? A te neved sem hangzik túl magyarosan. -Néztem rá, viszonozva a csipkelődős hangnemet.
A lány láthatóan fázott. Teljesen megértettem, nekem se volt épp melegem. Mellesleg most esett le, hogy állok. Felültem mellé a pad támlájára, majd a kezemet én is a zsebembe helyezve a lány felé fordítottam tekintetem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 9. 17:01 | Link

Varzella

Ahogy, simogatom a hátát és hallgatom, amint beszél hozzám. Hé, most azt hiszi, hogy szomorú vagyok.  Gyorsan meg kell győznöm, hogy a legkevésbé nincs ilyenről szó. Csak, néha az emlékek engem ilyen dolgokra késztetnek. Mindenkivel megesik, csak valakivel gyakrabban valakivel ritkábban. Így, vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak. Máris jobb! Miután a fejem kitisztult és a hangom is újra erőssé és magabiztossá vált, megszólalok.
-Tudom, hogy úgy lesz, nem is kételkedem benne. Igazából, nem azért könnyeztem, mert szomorú vagyok, hanem mert eszembe juttattál olyan emlékeket, melyek életem egyik legboldogabb és egyben legfájóbb emlékei is.-A hangom szerencsére nem hagyott cserben, sőt, miközben beszélek, észrevétlenül egy mosoly ül ki a szám szélére, majd tovább terjed az egész arcomra és végül átmelengeti az egész lényemet. A szívem legmélyén tudom, hogy ezek is egyikük azoknak a gyönyörű élményeknek, amelyet örökre meg fogok őrizni magamnak.
-Gyere, sőt, ha akarod, mehetünk együtt is. Szívesen elkísérlek és bemutatlak nekik, például Inedrának, aki a szakkör vezetője. Dávid nagyon rendes és szerintem biztos nem utasítana el egy ilyen szerintem fantasztikus ajánlatot.-Miközben lelkesítem Varzellát, egy kis madár rá száll a vállamra és panaszosan elkezdd csiripelni. Oh, szegények a nagy lelkizésben megfeledkeztem rólatok! Gondolom, és már nyúlok is be a táskámba, ahonnan egy újabb adag táplálékot szórok az én kis vendégeim elé. A vállamon csücsülő állatkának több se kellett, lerepült a vállamról bele a morzsa hegy közepébe, majd elégedetten elkezdte szedegetni a magokat.
-Még nem késő, de nincs már sok időd! Szerintem mi hamarabb láss hozzá, mert nem leszel kész vele és hidd el nekem, hogy jobb szépen beosztva, mint két nap alatt éjt nappallá téve tanulni.-Már nincs sok idő hátra a vizsgából. Én szerencsére már mindent megtanultam, de mindennap átnézem a tananyagot, nehogy elfelejtsem.  Ráadásul önismeretből, már nem kell vizsgáznom, szóval eggyel kevesebbtől kell tartanom. Ez számomra nagy megkönnyebbülés, de hiába a sok tanulás és felkészülés, valósággal rettegek a vizsgáktól. Miközben ezekről a témákról elmélkedek, a Varzellárra nézek, aki valamit nagyon kitartóan bámul. Tekintettemmel megkeresem, ezt a pontot és a látványtól megdöbbenek, majd hangosan kitör belőlem a nevetés. Amíg én itt idegeskedek, hogy szegény mi, meg ó, jaj, addig az egyik, szemtelenül nevetni kezdett a maga kis verebes módján. Tündéri és egyben nagyon felháborító, de leginkább aranyos és vicces.
-Figyeled én bevagyok rezelve a hamarosan jövő vizsgáktól, te még nem tanultál rá, a kis állatka meg csak nevet rajtunk, hát nem felháborító?-Jegyzem meg, miközben a hasamat fogom a röhögéstől. Lehet, hogy ő nem látta és most nem érti, mi bajom van, de én tudok valamit, amire neki még rá kell jönnie. Itt semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Ez a világ tele van varázslattal és még valamivel, ami az eddigi életemből annyira hiányzott, élettel. Régen a körülöttem levők, csak ültek a különböző elektronikai cikkek előtt és úgy viselkedtek, mint akik hipnózis alatt állnak. Egésznap ott ültek és nem csináltak semmit, ez nekem nem volt élet, legfeljebb csak valami puszta lét. Itt viszont, mindenki pörög ezerrel, bármikor történhetnek veled váratlan dolgok és mindig újabb és újabb dolgokat próbálhatsz ki. Ez az igazi nagy betűs ÉLET, melyet érdemes élni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassie Blackwell
INAKTÍV


Zene|Mániás|Fényképész|Őrült
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 121
Írta: 2013. február 9. 19:36 | Link

Eric


Eric viccesnek találta azt, hogy nem tudom ki mondani a sport nevét, amit űz, mint megtudtam kis kora óta. Mondjuk, szerintem annyira nem vicces a dolog… Viszont elismerte, hogy francia és ezért az akcentus. Meg elmagyarázta miért is itt tanul és még meg is dicsérte a sulit. Legvégül leült mellém a pad támlájára. Ő is hasonlóan cselekedett, mint személyem azzal a különbséggel, hogy felém fordult. Aztán megkérdezte miért is itt tanulok, hisz az én nevem sem túl magyaros.
-Hát… Ez egy hosszú sztori. Csak akkor mondanám el, ha sok időd van, mert amúgy nem traktállak ezzel a sok felesleges információval!-
Mondtam neki vigyorogva. Elég ügyesen kitértem a válaszadás elől, mit ne mondjak volt idő, amikor szinte rendszeresen használtam ezt a „tökélyre” fejlesztett tudásomat anyuék ellen, ha nem volt kedvem beszélgetni  suliról vagy bármi másról.
-Amúgy a szüleid nem aggódnak érted, hogy ilyen messzire elkerültél tőlük?-
Érdeklődtem újra, de most már fog vacogva. Már bánom, hogy nem egy vastag kabátot vettem fel valami csizmával. Sőt, ahhoz képest, hogy tél van elég lengén öltöztem fel. Amit rájöttem nem kellett volna.
-Nem akarsz beülni v-va-valahova? M-m-mert elég hi-hi-hideg van!-
Dadogtam neki fog kocogtatva. Azt hiszem most már hivatalosan hívhatnak őrültnek, aki a mínuszokban császkál egy szál vékonyka kabátban... Igen, ez teljesen rám vall. Libabőrös lettem, amit a hideg rázás okozott.
~Szuper! Találkozol valakivel, akivel rendesen lehet beszélgetni erre halálra fagysz! Csak mert voltál olyan hülye és lengén öltöztél fel, mikor jól tudod, hogy tél van! Szép volt Cassie, gratulálok!~
Gúnyolt a fejemben az idegőrlő hangocskám, akivel már kezdtem megbékélni valamennyire. Még jobban összehúztam magamon a "kabátot".
-Azt hiszem legközelebb melegebben öltözöm fel..-
Susogtam magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tehetség nem egy műtárgy egy üvegbura alatt, hanem egy lehetséges viszony a világhoz.
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 10. 13:45 | Link

Cass

Kérdésemre, hogy miért itt tanul, kitérő választ kaptam. Néha olyan napom van, hogy mindent tudni akarok, ilyenkor rosszabb vagyok, mint a legpletykásabb lány. Bár ennyire talán nem vészes, de akkor is mindent kiderítek. Ma pont ilyen napom volt, így visszakérdeztem.
- Igazából én ráérek. -Került az arcomra egy gonosz vigyor. -Ezzel is tanulom a magyar nyelvet. Nem megy még olyan jól. -Dobtam be az aduászt. Ez részben igaz volt, tényleg tanulnom kell még, de a fő oka, hogy rákérdeztem nem ez volt.
- Nem tudom. Biztos aggódnak, de nagy fiú vagyok, tudok vigyázni magamra. -Jelentettem ki tényként. Mellesleg nem olyan könnyű eltenni engem láb alól. Egyre jobban látszott rajta, hogy fázik. Mondjuk öltözékét elnézve ez nem is olyan nagy csoda. Inkább az a csoda, hogy eddig kibírta. Eszembe jutottak azok a romantikus filmek, amiket anyám miatt kellett nézni az ünnepekkor. Azokban a férfiak mínusz tíz fokban is levették a kabátjukat és odaadták a barátnőjüknek, hogy ne fázzanak. Én nem vagyok egy fázós típus, de a kabátomat nem fogom odaadni neki. Inkább elmegyek vele valami meleg helyre. Mint kiderült ő is erre gondolt, és a következő másodpercben már tudtomra is adta.
- Menjünk. Hova üljünk be? -Kérdeztem. Én valami közeli helyre gondoltam, mert eléggé a fagyhalál közelében állt. Mintha már kékülne is. Felálltam, és elindultam a Fő utca felé, de a döntést rábízom.
Közben hallottam, hogy valamit mond halkan, de nem értettem. Nem sikerült értelmes szavakat kivennem belőle, így pedig nem tudtam az én nyelvemre lefordítani. Inkább úgy tettem, ahogy ilyen helyzetben mindig. Mosolyogtam és bólogattam. Nagy baj nem lehet ebből.
Félúton jártunk, amikor eszembe jutott, hogy van még egy kis elintézni valóm a kastélyban.
- Bocsi, de van egy kis dolgom még, vissza kell mennem a kastélyba. -Néztem a lányra. -Jössz be te is, vagy még maradsz fagyoskodni? -Kérdeztem aztán egy mosoly kíséretében.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. február 11. 17:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ikimono Galeti
INAKTÍV


énekes madárka
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 338
Írta: 2013. február 11. 15:32 | Link

Zsolt Smiley

Hosszú kihagyás után tértem ismét vissza a kastély falai közé. Újév előtt kaptam a szüleimtől egy baglyot, amiben egy repülőjegy volt Japánba. Egyik pillanatról a másikra tűntem el, hogy mielőbb hazarepülhessek. Röviden összefoglalva isteni érzés volt találkozni a családommal, és velük ünnepelni az Újévet. Azonban egyszer minden jónak vége szakad. Tegnap ismét repülőre ültem, és visszatértem a Bagolykőre, hogy folytassam a tanulmányokat. Még aznap kiderült, hogy volt egy meccsünk, amiről szomorúan hallottam, hisz megőrülök a kviddicsért.
A mai reggelem kicsit nehezebben indult, mert ismét át kellett állnom a magyar időszámításra. A délelőttöm akárcsak a tanórák gyorsan elszállt és már ebédidő után voltunk jóval, mikor úgy véltem, ideje lenézni a faluba. Gyors elhatározás után  felkaptam a kabátom, nyakam köré tekertem egy sálat, majd lerohantam a lépcsőn. Pár arc utánam fordult, de nem nagyon zavart. Jól esett, hogy egy kicsit megmozgatom a tagjaimat. Nagyot szippantottam a hideg, szinte tavaszi levegőből, mikor kiléptem a főbejáraton. Nem is emlékeztetett a kinti táj arra, hogy tél lenne. Mintha a tavasz közepén jártunk volna. Csak kicsit hidegebb volt. Nagy léptekkel megindultam lefelé, a falu felé. Legutoljára tavaly nyáron járhattam ott. A bájos kis faluba leérve a főteret céloztam meg, ahol most a nyári tömegekhez képest alig egy-két ember szállingózott. Ezt a heves szélrohamoknak tudtam be, amelyek néha az én sálam végét is elkapták. A Tér szélén az egyik fa mellett megálltam, ahol valamennyire szélárnyékba kerültem. Onnan nézegettem csendben, egy mosollyal az arcomon az embereket, a kisgyerekeket, akik a szökőkútba dobtak néha egy-egy knútot, hátha teljesül a kívánságuk. Mégiscsak hiányzott nekem ez a hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 12. 20:32 | Link

Ikimono

Egy nyugalmas nap elhatároztam, hogy meglátogatom Bogolyfalva poros utcáit. A faluban már látszanak a tél utolsó jelei. Végigsétálva több utcán keresztül, rövid időn belül Bogolyfalva szívében,  a téren találtam magam, ahol rengeteg kisgyerek vette körül a szökőkutat. Odasétáltam, és figyeltem a gyerekeket ahogy knútokat dobálnak bele. Belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egyetlen knútot. Van nekem egy kis szertartásom, mielőtt kívánnék. Megfordultam, beleraktam a tenyerembe a knútot, adtam rá egy puszit, jobbra fordultam 4-szer, majd balra kétszer. Mélyen a kívánságomra gondoltam: értsen meg Leonie, és sikerüljön meghódítanom. Az égre néztem és suttogtam: teljesülj. Majd a kútba dobtam knútom. Nos ezzel megvolnánk. Sétálgatni kezdtem a téren. Gyönyörködtem a régi épületeken. Elbűvölnek a régiségek, meg persze a mai dolgok is. Mélyen elgondolkoztam és élveztem a friss levegőt. Bűvöletemből az ébresztett fel, hogy véletlenül nekimentem valakinek.  Nagy nehezen sikerült megőriznem az egyensúlyom és szemügyre vettem áldozatom. Egy lány volt.
-Szia! Sajnálom, véletlen volt. Amúgy Zsolt vagyok, a Levitából.
Nekikezdtem  az élettörténetemhez . Nem hiszem, hogy tetszett neki. Szerintem ideges, pedig csak véletlenül mentem neki, nem akarattal volt. Csak nem figyeltem eléggé rá. Nem azért jöttem, hogy figyeljek.
-Bocsánat.
Most már remélem nem haragszik, csak ne kiabáljon, kérlek.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. február 12. 23:24 | Link

Veres Dániel



5, 4, 3… Igen pontosan három nap még a vizsgákig. Hatalmas izgalommal várja már Emma. Na, nem azért, mert olyan ismeretlen ez számára, hanem mert fogalma sincs mi vár rá. még teljesen ismeretlen neki ez a rendszer, de egyszer ezt is el kell kezdenie. Sokat készül rá, a szobája ma is terítve van jegyzetekkel és könyvekkel, meg pár segítő jellegű megjegyzéssel kis cetlikre írva az asztalán. Ma viszont lazítani fog, elég volt az odabent gubbasztásból, meg a könyvek felett görnyedésből. Jól fog esni egy kis séta bizonyára.
Arról nem beszélve napokon belül egyéb fontos, vagy nem annyira fontos, dátum is van még. Jön a szerelmesek napja. Nem igazán van olyan, ami lázba hozná a leányzót ezzel kapcsolatban, de tele van szeretettel, azt meg kedvességével azon a napon is, mint minden másikon, úgy is a köz javára fogja felajánlani. Ez az alaptermészete, mindenki felé ki is mutatja, hogy ő ilyen.
De ha már Valentin nap, és a rózsaszín meg a piros, akkor meg kell említeni, hogy ma is van rajta rózsaszín, legalábbis a felsője biztosan az. Mondjuk, ha sokat sétálgat előbb utóbb az arcát is megcsípi majd a hideg. Fel is öltözik kabát, sál, sapka aztán elindul a nagyvilágnak, jó, rendben, nem annak, csak a Falunak. ez sem tudja igazából honnan jutott eszébe, csak valamikor a második óráján jött az isteni sugallat, hogy igen, neki ma sétafikálnia kell odakint. Persze tényleg ráfér már a lazítás.
Még nincs konkrét célállomása, úgyhogy először csak a Fő utczán sétálgat, majd a tér felé veszi az irányt. Lassú, lomha léptekkel nézelődik. Nincs valami meleg, de legalább derékig érő hó sincs már. Sétához kellemes az idő, egy alapos tüdőgyulladástól sem kell félnie.
Boldogan és mosolyogva sétálgat, még elér a baglyokból álló szökőkúthoz, ami egyelőre a célállomásául is bizonyul. Nem akar csak úgy céltalanul bolyongani, szóval kinéz magának egy kellemes helyet az ácsorgáshoz, ahonnan nézelődni is tud, és figyeli, kik járkálnak még. Lassan sötétedik, de még egész jók a fényviszonyok ahhoz, hogy jobban megfigyelhesse a szökőkutat. Mosolya nem szűnik, kezeit összefonja maga körül és így álldogál. Szerencséjére most se eső, se orkán erejű szél nem fenyeget éppen, így tökéletesen megfelel neki minden.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 16:39 | Link

Vanília Perwinkle


A mai nap teljesen más mint a többi. Épphogy elkezdődött a vizsgaidőszak, amikor már három beadandómon túl is vagyok. Ez nagy szám a részemről. Eddig mindent az utolsó pillanatra hagytam. De most más a helyzet.
A kastélyból kiérve a faluba, pontosan tudtam hova is tartok. Nem álltam meg a főutcán nézelődni, egyenesen a Boglyas térre vettem az irányt.
Karórámra néztem és megnyugtatólag vettem észre, jó negyed órával korábban értem ide, mint ahogy terveztem.
Vanília Perwinkle!
Hihetetlen de igaz, vele volt találkozóm. Egyik Eridonos társammal üzent, hogy itt vár rám. Valami fontos dolog lehet, mert ilyen messze az iskolától még nem találkoztunk. Gondolom nem akarja, hogy megzavarjanak minket.
De aztán lehet, hogy csak beszélgetni akar valakivel, akinek kiöntheti a szívét.
Tudja, hogy bennem bízhat, hiszen már régóta ismer. Titkainkat rábíztuk eddig is egymásra, és nem is adtuk tovább másnak. Együtt próbáltuk megoldani azokat.
Micsoda barátság alakult ki köztünk pár hónap alatt.
Hihetetlen, de mellette nem hiányzanak az Angliai barátaim, akiket az iskola miatt hagytam távol.
Ránézek újra az órámra, örömmel látom már csak három perc és Ő is itt lesz.
Biztos?
Persze, kettőnk közül Ő az aki mindig pontos.
Már látom is, kissé sietősen jön felém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 17:19 | Link

Ronald Little-Leah

 Rohantam majdnem elestem a nagy sietségbe, hogy le ne késsek egy fontos találkozót. A Boglyas téren találkozom az egyik barátommal, Ronald Little-Leah-val. Reméltem nem várakoztattam meg. Mikor odaértem lihegve így szóltam:
 - Szia! Remélem nem vártál itt már rég óta.
Elindultum a téren, üres pad után kutatva. Meg is láttam egy fa árnyéka alatt. Oda mentem, és leültem. Belekezdtem a mondandómba:
 - Szeretném meg kérdezni, hogy lenne-e kedved majd velem lógni a szünetekben. Te vagy itt az egyetlen barátom és örülnék ha veled legalább beszélgethetnék. - ránéztem, hogy vajon mit gondolhat. Én mosolyogva folytattam:
 - Ja most jut eszembe, hogy haladsz a vizsgákra való tanulással? - kérdeztem.    Szerettem volna egy meg értő barátot, és ezt benne megtaláltam. Jó volt olyan emberrel lenni, aki tényleg megért mindenben.
 Aztán így szóltam:
 - Meddig maradsz?  
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2013. február 17. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 18:27 | Link

Vanília


Ahogy jött felém, féltem, hogy nagy a baj. Sosem láttam ilyen magányosnak. Elkísértem a padig, amit kiválasztott a nagy tölgy alatt. Leültem mellé és ránéztem.
-Dehogy vártam rád régóta! Pontos voltál mint mindig!
- nevettem el magam.
De tudom nem viccelődni jöttél, miben segíthetek?
Kicsit megdöbbentem, mikor nyíltan elmondta, mennyire egyedül van itt ebben a hatalmas iskolában. Féltettem is hirtelen. Nem akartam, hogy úgy érezze, csak ezért mondok neki igent a kérdésére, így megpróbáltam nyíltan beszélni vele.
- Vanilia, tudod, hogy mindig melletted állok, de nem emiatt mondom, hogy a szünetet veled töltöm. Tudod, nem akarok hazamenni a szünetben Angliába. Itt akarom tölteni a kastélyban. Ha te is itt maradsz akkor mindenképpen együtt fogunk lógni. -mondtam nevetve.
-Úgyis sok mindent kell megbeszélnünk. Tudod, én mindig melletted vagyok. Hogy meddig maradok? Hát te? Amíg itt vagy én is itt maradok veled, hiszen ezért jöttem le.
Amikor a vizsgákról érdeklődött nagyot dobbant a szívem.
- Három vizsgámon vagyok túl, mindegyik sikerült. A többinek az időpontját nem tudom, úgyhogy szabad vagyok.
-Hova menjünk? Szeretném, ha újra nevetni látnálak. De ehhez el kell mondanod mi bánt.

Mélyen a barátnőm szemébe néztem és elmosolyodtam, reméltem minden jóra fordul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 19:03 | Link

Ronald

 - Hát elmehetnénk a Pillangó-varázs étterem és Teaházba. - ránéztem, és vártam válaszát. - Otthonos és itt farkasordító hideg van. Odabenn meg mindig fűtenek, és ott ihatunk egy finom vaníliás teát, ha szereted. - elmosolyodtam, és folytattam tovább:
 - Ja és én se megyek haza a szünetre. A családom elutazik, Párizsba. Nincs kedvem elmenni, mert ott nagy a nyüzsgés. Itt pedig kevesen vagyunk a szünetben. - rá néztem, várva reakcióját. - Úgy gondoltam rendezek egy kis bulit, majd valahol itt Bogolyfalván. Még nem döntöttem el hogy hol, de azt reméltem, hogy te majd segítesz a szervezésben. Ugye? - és kérdőn néztem rá. Szerettem volna, ha nem csak egyedül én dolgoznék a projekten, így azt gondoltam segítséget kérek a legjobb barátomtól.
 - Mi lenne, ha mondjuk a Czukorvarázs Cukrászdában rendeznénk? - ránéztem várva válaszát. - Ott azért jó mert sok a hely. Egyet értesz? - megfigyelve arcát, hogy mint gondol a témáról. Elkezdett esni az eső. Mindenki elkezdett rohanni a legközelebbi épülethez. Én így szóltam:
 - Még szerencse, hogy készültem. - és a táskámból egy esernyőt húztam elő. Kinyitottam, és folytattam ott ahol abba hagytam.
 - Na, akkor jó lenne, ha segítenél összeállítani a meghívottak listáját. Meghívhatod a barátaidat és én is a barátaimat, meg persze aki jönni akar. Na, mit szólsz? - megszemléltem arcát és vártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 22:47 | Link

Vanília Perwinkle


Ránéztem barátnőmre és úgy éreztem megtelik a lelkem melegséggel. Épp egy jó meleg teára vágytam.
-Nekem megfelel a teaház, tetszik nagyon, jó néha betérni, főleg ilyen hidegben, induljunk azonnal!-lelkesedtem az ötletért, majd elmosolyodtam, mint legtöbbször, ha Vanília mellett vagyok.
Nagy öröm volt hallani, hogy a szünetet is vele tölthetem, bármit is csinálunk az csak jó lehet. Vele még a könyvtári tanulás is élmény volt. Sokat segített nekem tanulmányaimban önzetlenül.
-Szüneti bulit? Itt Bagolyfalván?- elgondolkodtam. Végül is nem rossz ötlet, hogy nem a kastélyban lesz. Gondolataimba merülve elkezdtem számolgatni, vajon hány ismerősöm lesz itt a szünetben. Sajnos Vanílián kívül kevés barátom van egyenlőre. De itt majd lehetőség lesz kötetlenebb formában ismerkedni. Tudom ez barátnőmnek fontos lenne, így számomra is az.
- Jó, legyen a Czukorvarázs Cukrászdában, az jó hely, és sokan elférünk, ráadásul a suliban mindenki szeret betévedni oda.- mondtam határozottan, nagyon komolyan. Ilyet nem lehet elviccelni. Ezt kérem meg kell szervezni!
Az eső eleredtével előhúztam varázspálcámat, magamra írányítottam és elmondtam egy víztaszító bűbájt.
-Leperex!
Gyors léptekben haladtunk, mire válaszoltam.
-Természetesen segítek, de még nem tudom kik maradnak itt a szünetben. De elkezdek érdeklődni és megkérem azokat akik maradnak adják tovább az ötleted. Jó páran leszünk szerintem.-Újra rámosolyogtam és biztatóan a szemébe néztem. Láttam rajta az örömet és a megkönnyebbülést.

Közben elértük a teaházat. Már sokan tolongtak bent, ezt kívülről lehetett látni. Beléptünk az ajtón, Vaníliát előre engedtem. Kinéztem magunknak egy üres asztalt a sarokban. Nem a legjobb helyen volt, de legalább tovább beszélgethettünk kettesben.
-Vanília! Ott egy szabad asztal. Ülj le, hozom a teát. Itt felengedhetünk kicsit, jó meleg van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 22. 21:30 | Link

Beush *-*

Igen, igen és igeeeeeen!!!
Még délelőtt jött egy levél az iskolától, hogy felvételt nyertem, a Bagolykő Mágustanodába és a Navine házba fogok járni. Bizooony!! Így hát biztos nagyon sok időt fogok eltölteni Endrével és Hellával. Sajnos Biancával csak hétvégenként tudok találkozni és Janey-ékkel is. Csak ez az egy dolog rossz abban, hogy sulis leszek. De legalább sok-sok diákkal ismerkedek meg és biztos szerzek egy csomó barátot. A Navinesek pedig biztos aranyosak lesznek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a tanárok milyenek lesznek, de biztos Ők is nagyon kedvesek. Még nem tudom, hogy milyen tantárgyakat szeretnék fölvenni, de a Melodimágia biztos köztük lesz.
Amúgy Endrével megbeszéltem még délelőtt, hogy eljön értem és együtt megyünk be a suliba. Útközben majd megkérdezem, hogy milyen az ottani élet és mindent kitudok tőle. Tényleg annyira várom már. Egész álló nap csak az iskolára gondoltam és Janeyéket is ezzel untattam. Mellesleg még délben bepakoltam a bőröndömbe, hogy nehogy kimaradjon valami.
Ó, már ennyi az idő, indulnom kell. Megfogom a két nagy bőröndömet és kihúzom a szobámból, aztán le a lépcsőn. Janeyt jól megpuszilgatom, Vincenttel kezet fogok és kilépek az ajtón. Még integetek nekik, aztán tényleg elindulok. A nap rásüt az arcomra, de azért nincs meleg. Sajnos a tél utolsó hónapja van, aztán elolvad az összes hó és minden csupa vizes és sáros lesz. Nem szeretem a tavaszt, latyakos. Ám a mosolyom – ami egésznap kinn ült az arcomon - nem tud leolvadni. Aki szembe jön velem, biztos azt gondolja, hogy mi történt a számmal. Talán úgy ragadt? Szinte ugrálva közeledek a tér felé, mert úgy beszéltem meg Endrével, hogy ott fogunk találkozni. Nem kell sokat ugrálnom/gyalogolnom, pár perc alatt meg is érkezem. Helyet foglalok az egyik padon és várom Endrét, hogy együtt bemenjünk a suliba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. március 10. 12:26 | Link

Gergőke ^^


A reggeli futásnak az eredménye volt, hogy kihagytam a nagy közös étkezést. Emiatt csak egy forró csokira volt időm miközben megtudtam mi is lesz a dolgom a mai nap. A drága szervezett be gyerekpesztrára, mivel neki valami sürgős elintézni valója akadt. Csak nem lehet rosszabb az a fiú az öcsémnél és húgomnál.
Nagyot sóhajtva léptem ki a már jól ismert ajtón, valami isteni sugallat miatt szoknyában, fehér inggel, mellénnyel és kabáttal. Azért annyira nem ment el az eszem, hogy a harisnyát hanyagoljam, azt is felvettem a kedvenc bokacsizmámmal. Lassan vége a télnek, megmarad a sok sár, latyak amit aztán nagyon nem kedvelek. Van valaki olyan aki szereti vagy kedveli ezt? Mert azt akkor gyorsan szedjen be valamit amitől elmúlik.
Elgondolkodva veszem az irányt a megbeszélt találkahely felé. Boglyas tér. Semmi különösebb érzelmet nem ébreszt bennem a hely, kéne? Talán ezzel az alkalommal valami olyat fogok kötni a térhez ami megmosolyogtató. Elvégre nem mindennap kísérgetek fel új diákokat a kastélyba. Még akkor se ha éppen egy elballagott növendéknek a fia. Annak a növendéknek aki elég sok fejtörést okozott a drága tanároknak. Elméletileg Gergő sokkal jobb lesz, mert a Navine tagja.
Megérkezvén a térre szétnézek. Összehúzom kabátomat, a nap attól még süt, de nekem melegem egy szikrányi sincs. Nézelődésnek eredménye lett, hogy megpillantottam a kis védencemet. Padon ült, két bőrönd társaságában. Mégis hova készül a kicsike két bőrönddel?! Hazafog még menni jó sokszor, túlzás számára ez a sok gönc, de ő tudja. Hangosan semmit sem kommentálok, elég amit én elgondolok és tudok.
Van egy olyan érzésem, hogy nagy csalódást fogok én ma okozni. Endrét várják, miközben érkezek én, Endréné. Nagyon remélem túl fogja élni a kicsike és nem okozok életre szóló csalódást. Lassú léptekkel indulok el a megpillantott pad fel, elővéve az egyik legszebb mosolyomat.
- Szia Gergő! Bea vagyok, Endrének a barátnője. Sajnos nem tudott eljönni, de helyette itt vagyok. Szóval indulhatunk? -
Kezet is nyújtok neki, mint ahogy a nagyok szokták. Általában ilyet nem csinálok, de most mégis megteszem, hátha enyhül a csalódás mértéke. Sőt, még három puszit is kap a kicsike. Majd az egyik bőröndjét fogom meg, ezzel is jelezve, hogy el kéne induljunk. Nem lesz egy sétagalopp eljutni a Navineig mivel biztosan nagyon kíváncsi Gergő, emiatt egész úton a szája be nem fog állni. Fel vagyok erre készülve, csak bírjam majd ideggel a dolgot.
Ránézek, próbálom keresni benne mindazt amiért barátok lettek. Felfedezem a gyermeki naivságát, mosolyát ami körbelengi őt. Hamar el fogja veszíteni a kastély falai között, nyoma sem lesz mindannak amit másodpercek alatt állapítottam meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 28. 21:17 | Link

Lyra
Valamikor a nem túl távoli jövőben


Eirian két nap múlva itt lesz, ő pedig közel semmit nem tett azért, hogy előkészítse az érkezését. Tegnap már egészen pánikhangulatban kereste fel a könyvtárat, amikor ráébredt, hogy bizony fogalma sincs, mit szeret egy nyolcéves, és mire van szüksége - az ő fejében egy gyerek két és tizenhárom éves kora között közel ugyanolyan, csak kicsit mindig magasabb.
Először próbált találni valami használható könyvet a témában, de miután meggyőződhetett róla, hogy a "miarákotvegyekegynyolcévesnek" című kötet épp nem létezett, megpróbálkozott a mugli szakirodalommal, amit A Google a barátod! címszóval lehetne összegezni. Úgy tippelt, olyan orbitális különbség nem lehet a varázstalan és a mágusok között felnőtt gyerekek között, úgyhogy egy közeli városba hoppanált, hogy internetkávézót keressen gondjára-bajára.
Nem volt túl gyakorlott a számítógépek terén, az indítógombot jó néhány percig kereste, de szerencsére tízujjas gépelő volt - eggyel írt, kilenccel gondolkodott -, így meglehetősen gyorsan - épp csak évszázadok kérdése volt - bepötyögte az őt érdeklő adatokat, és a negyvenedik próbálkozásra sikerült is olyan formában összerendezni a kulcsszavakat - érdekes, az ill-have-an-eight-year-old-oh-my-gosh-what-the-hell-should-i-do nem tartozott közéjük -, hogy a kereső értelmes találatot adjon ki - épp csak hasznavehetetlen volt az egész. Oké, egyetlen megfogadásra érdemes javaslat mégis volt, mégpedig hogy ha játékot akar neki venni, azt a kislánnyal együtt tegye, de egyébként sem tervezett besétálni a Bambi játékkereskedésbe, hogy hazatérjen egy kétméteres plüssnyúllal, és beállítsa az irodája sarkába, hogy amíg Eirian nem is, legalább a nyuszi mellette legyen.
Már-már megsiratta saját kezdetleges elmebaját, majd otthagyta az internetkávézót és visszahoppanált Bogolyfalvára. Ehhez egy női kézre lesz szüksége - kár, hogy nem szó szerint, mert valószínűleg hamarabb szerzett egy levágott kacsót, minthogy rávegyen valakit, kísérje el vásárlókörútra. A legtöbben valószínűleg egyébként is belefulladnának a szarkazmusba az első öt percben.
Nem volt más választása, mint Lyrához fordulni a kérdésben, aki vállalkozott rá, hogy elkíséri erre a cseppet sem sétagaloppnak ígérkező útra. Megállt egy százasbolt előtt, hogy az alapvető dolgokkal kezdjék a vásárlást, majd Lyrára pillantott.
 - Még visszafordulhatsz - közölte vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 28. 22:24 | Link

Seren

Mikor Serennel a konyhában összefutottam kávézás közben - manapság valahogy már nincs kedvem piszkálni a rossz szokása miatt, mert rám is átragadt -, először értetlenül meredtem rá a kérdés hallatán, mondván, elmegyek-e vele vásárolni? Aztán némi magyarázat után leesett a helyzet, hogy nem zoknikat megyünk választani, és nem is a borotvahabbal gyűlt meg hirtelen a baja, hanem Eiriannak kellettek holmik, mert hogy nemsokára itt lesz.
Néha még mindig furcsa volt belegondolni, hogy Serennek tényleg lánya lesz. Egy kislány, egy élő emberke, aki ezek után hozzá fog tartozni, mellette fog lenni, és akiért Seren fog felelősséggel tartozni. Mindenesetre én támogattam a döntésében.
A probléma viszont ott kezdődött, hogy bár készséggel elmentem vele vásárolni a kislánynak, én sem voltam benne biztos, hogy tulajdonképpen mit is kéne vennünk. Mármint mi az, amit nem hoz magával? Vagy amiből kell egy pót? Végül abban egyeztem meg magammal, hogy egyszerűen improvizálok majd, mert még valahogy az is jobbnak tűnt, mint hogy a kicsinek végül egy pokrócon kelljen aludnia a kanapén, vagy férfi illatú legyen a tusfürdője. Jut eszembe, arról is szólnom kell Serennek, hogy az italos üvegeket és a veszélyes varázstárgyait csoportosítsa át egy kulcsolható szekrénybe, már ha nem tette meg még eddig.
- Szerintem ha visszafordulnék rögtön kapnék a hátamba egy sóbálvány átkot, és becipelnél a polcok elé - viszonoztam a széles vigyort, mielőtt előre lépve bementem volna az üzletbe.
Odabent Seren kezébe nyomtam egy kosarat, aztán elindultam a polcok között, hátha találok valami hasznosat, de a harmadik kör után kezdtem úgy érezni, hogy én magam sem vagyok kevésbé elveszett, mint a leendő apuka. Végül megálltam egy pillanatra az egyik polc előtt, amin egy halom paróka volt felakasztgatva, és elmélyülten kezdtem nézegetni, miközben persze a gondolataim egészen mások jártak.
- Az igazat megvallva... - nyögtem ki végül kissé zavartan. - Nem igazán emlékszem, hogy mik kellettek nekem nyolc éves koromban... az álkulcsot kivéve. De azt nem veszünk a gyereknek - jelentettem ki teljes bizonyossággal, aztán sarkon fordultam, és visszaloholtam a pipere holmikhoz.
- Nos, gondolkodjunk logikusan. Mi az amit mindenki használ? - cövekeltem le a polc előtt. - Például fogkrémet. Mit szeret egy gyerek? Na mit? - néztem Serenre, várva a helyes választ, mert hát ezt még én is tudtam, de végül inkább csak kiböktem magam. - Az édeset. Málnás - mutattam meg a férfinek az egyik fogpasztát, és bedobtam a kosárba. - Na most te válassz valamit! - biztattam a volt tanárom, hogy próbálja csak meg, nem nagyon tud mellé nyúlni, ha így gondolkodunk, és neki kell majd máskor is vásárolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 29. 01:06 | Link

Lyra

 - Sóbálvány átok? Mi vagyok én, valami elsős? - kérdezett vissza egy vigyorral, de egyébként Lyrának tényleg igaza volt. Seren semmi pénzért nem engedte volna, hogy visszaforduljon, még ha túszként kell végighurcolnia a bolton, akkor sem.
Igaz, talán nem vennék jó néven, ha felemelt pálcával besétálna a közértbe egy "mindenki a földre" felkiáltással, majd Lyrát kényszerítené, hogy ugyan vegyen már valami gyereknek való műanyagpoharat, és rögtönzött símaszkkal a fején kimasíroznának. Nem, ez tényleg nem a megfelelő módszer, és még pszichológusra sem volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön. Talán fejlődőképes...?
Engedelmesen megtartotta a kosarat, elvégre máshoz nagyon úgyse értett, tipikus nő-férfi felállás; előbbi pakolgatja a cuccot nagy lelkesen, utóbbi nyöszörögve fizet, csak náluk a lelkesedés és a nyöszörgés nélkül.
 - Szerintem a haja rendben van - jegyezte meg összevont szemöldökkel, ahogy a parókák előtt álltak mindketten. Vajon Lyra miért pont ide vezette őket?
A lány válaszát hallva bólintott; igen, eszébe jutott, hogy ez probléma lehet, de még mindig több esélye volt Lyrával, aki valaha volt nyolcéves kislány, még ha nem is a legátlagosabb fajta, mint önmagával, aki se kislány, se átlagos nem volt soha, igaz, tizenéves huligán korában volt hosszú haja, de arról szívesen megfeledkezne így utólag.
 - Nem, álkulcsot semmiképp - egyezett bele. - Csak fullnormális dolgokat. Semmi bicska, hegyes hajtű, vagy hasonlók - szögezte le, csak hogy teljesen tisztán lássanak.
Próbálkozásuk eleve halott ötletnek tűnt, igaz, legfeljebb ha elrontanak valamit, akkor is lesz ideje átugrani, elvégre a kastély itt van a szomszédban, de mégis kellemes lenne legalább némi felkészültséggel várni Eiriant.
Követte Lyrát a fogkrémek felé, de szerencsére mielőtt válaszolnia kellett volna a költői kérdésre, a lány elintézte helyette. Igaz, az ő "csoki?" kérdése se állt annyira messze az igazságtól, csak baromira nem illett ide.
 - Hát, ha már itt járunk, valamivel használni is kell a fogpasztát - gondolkodott el hangosan. - Szerinted a piros jó? - kérdezte, ahogy leszedett egy fogkefét a polcról, ugyanis rózsaszínt egyszerűen nem volt hajlandó venni.
 - Meg valami hajbizé se ártana - jutott eszébe, még a parókás polc miatt. - Hosszú haja van, valamit csak kezdeni kell vele - nézett Lyrára, ez már teljesen az ő terepe volt, Seren annyit tudott volna megmondani a különböző típusú csatokról meg mindenféle klipszekről, hogy ja, az a műanyag izé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 13:19 | Link

Seren

Egyetértően bólogattam Seren megállapítására, miszerint csakis normális dolgokat vehetünk, bár szinte láttam magunk kívülről, ami leginkább a férfi "hát igen, nekünk normálisak a szúró szerszámok, de másnak nem biztos" hangszíne miatt volt, és hirtelen rendkívül tanácstalannak éreztem magam. Mert hát oké, hogy ilyet nem, de akkor mit?
Aztán csak sikerült elindítani a gondolataim, és valami ésszerű ötletre lelni odabent, minek hatására nem sokkal később már volt egy fogkrém a kosarunkban. Aztán Seren is aktivizálta magát, én pedig helyeslően bólogattam.
- A piros nagyon jó lesz - mondtam, majd vetettem egy fintorgással egybevetett pillantást a polc felé. - Remélem a kislány nem szereti a rózsaszínt, mert akkor kénytelen leszel a kezébe nyomni a pénzt, és elküldeni őt vásárolni magának.
Mert hogy volt annak is határa, amire én hajlandó voltam, és különben is, túl élénken élt bennem mint a mai napig az a két hét, mikor minden ruhám automatikusan rózsaszínné változott, ráadásul Serent is rózsaszín talárban láttam akkor viszont, szóval nem hiszem, hogy békés nyugalommal tudna nézni a fürdőjében ilyesmiket.
- Ööö... Hajbizé. Oké - bólintottam egyet szórakozottan, majd odébb léptem a polc előtt. - Hát... hajgumi? - mutattam egyet a férfinek, aztán visszahajoltam, hogy megszemléljem a kínálatot. - Esetleg csat? - választottam ki egy katicás darabot, de a tudományom itt nagyjából meg is állt, mert soha az életben nem merültem el a női pipereholmikban. Ami alapvető volt azt ismertem, de kész, ennyi.
- Hajkefe! - vidultam fel aztán hirtelen a felfedezésemtől, mert hogy egy fanyelű hajkefét találtam, ami valahogy nagyon úgy nézett ki, mint aminek egy kicsi örülne. Nekem amúgy is egy sima műanyag fésűm volt egész életemben, és azt is utáltam használni, szóval csak tippelni tudtam. - Szerinted tetszene neki? - meresztettem nagy, kíváncsi szemeket Serenre, miközben a kezébe nyomtam.
- Nem allergiás valamire? - jutott aztán eszembe a kérdés, még mielőtt a sampon és a tusfürdő került volna sorra. Lehetséges, hogy mégsem vagyok annyira reménytelen eset?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 29. 22:58 | Link

Lyra

Már-már vállon veregette saját magát, amiért képes volt egy olyan tárgyat a kosárba tenni, ami nem teljesen felesleges, de a Lyra által felemlegetett lehetőség nem kicsit borzasztotta el.
 - Majd a tanársegéd megveszi. Vagy kiadom büntetőmunkának - vonta meg a vállát. Már látta is maga előtt, ahogy a hatstrófás ódák helyett hajfonást, cipőkötést és ruhajavítgatást lesz a rendetlenkedők reszortja.
Igaz, most, hogy egy jó nyolcvan gyereket a gondjaira bíztak, egy plusznak igazán nem kellene problémát jelentenie.
 - Gondolom - egyezett bele, és belerakta a Lyra által mutatott izéket a kosárba. Az ő szemében egyforma volt mind, úgyhogy vett jó néhányat, hátha Eirian szemében nem ugyanolyanok. Volt egy olyan tippje, hogy a nyolcévesek hajlamosak háklisak lenni az ilyesmire.
Lyra nagyon megörült a hajkefének, Seren pedig vetett rá egy "ezt-ugye-nem-gondolod-komolyan" pillantást, mikor a lány megkérdezte tőle, vajon szerinte tetszeni fog-e Eiriannak a fésű.
 - Mittudomén? Ez egy fésű, szerintem igazán mindegy, hogy néz ki - bölcselkedett. Ha nem lettek volna ennyire analfabéták a témában, valószínűleg jót vigyorgott volna azon, hogy Lyra sem sokkal jártasabb ilyen téren, mint ő, de pillanatnyilag lefoglalta a kapacitását a komoly feladat, hogy vajh jó-e a fanyelű fésű.
Seren meghozta a nehéz döntést, és berakta az eszközt a kosárba.
 - A szociális munkás nem említett semmi ilyesmit, úgyhogy nem hiszem - válaszolta arra a kérdésre, hogy vajon Eirian allergiás-e.
Áttértek a tusfürdőkhöz, és tanácstalanul állt meg a hosszú sorok előtt; a férfirészleg olyan szép és egyszerű: van hajad? ha igen, akkor ezt vegyed, cső, mehetsz is. Nem is értette, minek kell túlkomplikálni, amikor egy tubus jó mindenre, amit a zuhanyzóban intéz az ember.
Felkapott egy dobozt, amire a "szupergyümölcs testápoló" fantázianevet ragasztották, és elégedetten ellépett a polctól, mondván megtalálta az univerzális darabot, nem kell tovább válogatni.
Mi kellhet még?
 - Ugye szerinted is vannak ruhái...? - kérdezte, még annak a gondolatától is szörnyülködve, ahogy lelki szemei előtt megjelent kettejük képe, ahogy egy halom bidres-bodros, fidres-fodros tüllruhával szemben ácsorognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 01:36 | Link

Seren

- Addig meg a régi tanársegéded használod erre, éééértem - villant a szemem vidáman Serenre, egyértelműsítve, hogy csak szekálom épp. Milyen jó is nekem, hogy nem kellett tartanom attól, hogy megtorolja, mert akkor vásárolhatna egyedül!
A hajkefével viszont igencsak nehéz dilemmába botlottunk.
- Igazad lehet... - bólintottam kissé bizonytalanul, de azért a férfi kezébe nyomta a darabot, hogy döntse csak ő el, hogy mi lesz vele, mert hát mégis csak ő készül apukának, vagy mi a fene.
Aztán egy pillanatra nem néztem oda, és Seren máris elkódorgott. Gyorsan utána caplattam hát, és belekukkantottam a kosárba, amiben valami testápoló kapott kitüntetett helyet, viszont a férfi máris lelépni készült, amiből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy semmi egyébbel nem kívánja kiegészíteni a repertoárt. A karjánál fogva kaptam el és húztam vissza, hogy szembesítsem a tettével.
- Mondd csak, te zseni, miből gondoltad, hogy a testápolóval lehet mosakodni? - meresztettem rá nagy szemeket, miközben az orra elé toltam két gyerekeknek készült terméket. - Sampon a hajra. Tusfürdő fürödni - közöltem, majd belepottyantottam a flakonokat a kosárba. Na ez a szintű tudatlanság és pasi gondolkodás már nekem is sok volt. - Mondd csak, te tán ugyanazt kened a képedre borotválkozás után, mint amivel zuhanyoztál? Mert ez kábé ilyen mértékű mellényúlás volt - mondtam fejcsóválva.
Aztán a következő kérdés még inkább a kétségbeesés szélére taszított. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne eresszek meg egy fáradt mosolyt a másik felé, mielőtt válaszoltam volna.
- Nem Seren. Bizonyára csomagolópapírban adják át neked, masnival a fején.
Sajnos mint vizuális típus, ezt azonnal láttam is magam előtt, és kitört belőlem a röhögés. Viszont miután rendeztem az arcvonásaim, sikerült érdemi választ is adni.
- Szerintem lesz neki elég ruhája kezdetnek, na meg nem is tudhatjuk, hogy milyen méret kell neki. Viszont ágyneműt meg törölközőt még kereshetnénk.
Kezdtem belejönni a dologba.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. március 30. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 15:12 | Link

- Mindig is téveszthetetlen logikád miatt választottalak újra - vigyorgott a lányra.
A szemrehányó kérdésre egy vállrándítással felelt, miért ne gondolta volna? Testápoló, még a nevében is benne van, hogy valami ilyesmire való, nem? Nyilvánvalóan soha nem használt ilyesmit, úgyhogy a különbséget se érezte olyan kardinálisnak, hogy értelmét lássa a válogatásnak, de nem szólt bele, amikor Lyra inkább úgy döntött, ez nem lesz megfelelő választás.
 - Képzeld, igen. Úgy hívják, szappan - fedte fel az évszázados titkot, amit még a maják is életük feláldozásával őriztek, de Seren valahogy mégis hozzájutott ehhez az információhoz, amit a gyakorlatba is ültetett nagy kedélyesen minden reggel. Nem értette, minek ennyi felesleges pipereholmi, de megadta magát - Lyra csak jobban ért a témához, úgyhogy hagyta, hogy - az ő szemében - a polc felét berámolják a kosárba, és most már valóban indulhattak arrébb.
 - Nem lehetne dobozban? Akkor az ággyal nem kellene már foglalkoznom - vágott vissza nem kevés szarkazmussal a hangjában. Oké, hálás volt Lyra segítségéért, de ezek az oda-vissza gúnyolódások náluk megszokottak voltak, egyikőjük se vette szívére a másik megjegyzéseit - annál sokkal több mindenen mentek együtt keresztül, minthogy ilyen apróságok megbomlasszák náluk az egyensúlyt.
 - Oké, szerintem ennyi elég, fizessünk és menjünk - jelentette ki, miután az ágyneművel és a törölközőkkel is meggyűlt a bajuk - még a színeket is nehezükre esett összeválogatni, de választott mindenből kétfélét, és probléma letudva - mivel a fizetését lényegében semmire nem használta és anyai ágról annyi pénzt örökölt, amit megszámolni sem tudna - és nem a matematikai képességeivel van gond, no nem mintha bármikor is tervezné használni, annál sokkal büszkébb volt, és egyébként is megállt a saját lábán, nem kellett neki segítség -, úgy volt vele, ennyi feleslegbe talán még nem hal bele.
A maradékot ehhez képest egész gyorsan elrendezték; a szekrényeknél és egyéb bútoroknál annyira nem lehetett mellé nyúlni, úgyhogy azt még nekik is egész egyetértésben sikerült elintézni, főleg világos és élénk színeket válogatva. Arra tippeltek, az minden kislánynak tetszik.
Már bőven benne jártak a délutánban, mire végeztek, de sikerült mindent elintézni, amit Seren konkrét csodaként élt meg.
 - Végeztünk - nézett Lyrára, miközben megálltak a tér közepén. - Kösz, hogy elkísértél - tette még hozzá, ugyanis valóban értékelte a lány segítségét, egyedül nehezen boldogult volna a temérdek, szerinte sokszor felesleges dolog között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 16:21 | Link

A válaszát hallva csak egy lesújtó pillantást vetettem felé.
- Az arcszeszre gondoltam. De a válaszoddal most igen érdekes információkat szereztem a szokásaidról - vigyorodtam el, aztán ejtettem a témát, és inkább újra a vásárlásra koncentráltam, mert ezen bizony túl kellett lenni.
Jót nevettem a dobozos verzión, amit sebtében vizualizáltam, de miután kellően kiszenvedtük magunkat a textilárus részen, hatalmas megkönnyebbült sóhajjal követtem Serent a pénztárhoz.
Megvallom, nekem az nem jutott eszembe, hogy még nem végeztünk, csak mikor Seren elterelt a bútorbolt felé, de hála az égnek itt viszonylag könnyű dolgunk volt, ráadásul kifogtunk egy segítőkész eladót is, aki szívesen választ minden felmerülő kérdésre. Miután biztosítottak róla minket, hogy a legszebb, legjobb ágyat választottuk, ami ráadásul még gerincbarát matraccal is rendelkezik - bár nekem ez nem sokat mondott, úgy igazából, mert én egy sima ágynak is nagyon tudtam időnként örülni -, a férfi aláírta a megrendelést, mi pedig útnak indultunk.
- Semmiség - mosolyogtam rá Serenre, ahogy megálltunk a boltok előtt. - Majd még kitalálom, hogyan hálálhatod meg - kuncogtam, majd előkapartam a pálcám, és elkértem tőle a szatyrot, hogy miniatürizáljam.
- Én így szoktam, mert zsebre lehet tenni, és utálok cipekedni - magyaráztam a tettem, és talán itt mutatkozott meg először a nap folyamán a részemről a női leleményesség. Aztán előhúztam egy termoszt a táskámból, a helyére pedig beejtettem a vásárolt holmikat. - Kérsz? Kávé - nyújtottam a tanár felé a fém tartályt, tudva, hogy a fekete ital a gyengéje.
Na igen, mostanában nekem is az lett, mert bár Kahlil bájitalának és az eltelt időnek hála, egyre kevésbé voltam rosszul, a kávé és a tea literekben mérhető szürcsölése megmaradt rossz szokásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 30. 19:28 | Link

A válaszra megvonta a vállát, majd összeráncolt homlokkal a lányra pillantott, mikor a szappannal való borotválkozást az érdekes kategóriába helyezte.
 - Áh, remélem, nem használod fel ellenem ezt a felettébb lényeges információt - válaszolta enyhe gúnnyal a hangjában. Mégis, nem teljesen mindegy, mivel borotválkozik? Az a fontos, hogy megteszi - borostásan még éppen kinézett valahogy, ahhoz valószínűleg a diákjai is hozzászoktak már, mert legtöbbször nem foglalkozott ilyesmivel az ő tiszteletükre, ha bal lábbal kelt fel, viszont a rendes szakáll kész tragédiával ért fel nála. Így sem volt túl szerethető arca a sötét pillantások és jellegzetes mimika miatt, szőrösen viszont egy sorozatgyilkos erőszaktevőt is megszégyenítene pszichopátiás kinézet tekintetében.
A felvetésre, hogy majd Lyra majd kigondolja, mivel is hálálhatná meg segítségét, elvigyorodott.
 - Azért ne gondolkodjon sokáig, kedves prefekta - jegyezte meg, kicsit megnyomva az utolsó szót. Őszintén örült neki, hogy a lány prefektusai egyike közé tartozott - egyrészt, mert mindig is tudta, hogy Lyra sehogy sem passzolt a levitába, másrészt pedig biztos volt benne, hogy a rellonos gárdának így minimum olyan híre lesz, mint az Anna és ő idejében volt. Loveguard büntetési rátája is kifejezetten tetszett neki, Phillips kellően gunyoros volt, Rainsworth pedig teljesen gátlástalan - pont olyanok, mint amilyeneknek a sárkányok gárdájához lenni kell.
A lekicsinyített szatyrot zsebre vágta - ő ilyenekkel az esetek többségében nem foglalkozott, soha nem vásárolt össze annyit, hogy szükség legyen hasonló praktikákra. A kávét megköszönte és elvette - már a kérdés is felesleges volt, lényegében koffeinnel működött, ha már enni egyébként sem evett sokat. Az innivaló kicsit édes volt az ízlésének, de minden más tekintetben egész jónak minősült.
 - Nem ülünk le? - mutatott egy padra, elvégre ha még úgyis beszélgetnek meg kávézgatnak egy kicsit, felesleges a ronda szökőkút mellett szobrozniuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 20:55 | Link

A megszólításra vidáman nevettem egyet.
- Látom, boldoggá tesz a tudat, hogy ezen túl is neked fogok dolgozni, házvezető helyettes úr - viszonoztam a hangsúlyt csipkelődve, de jókedvűen, mert kifejezetten örültem, hogy így fordultak a dolgaim. Szívesen lettem prefektus a rellonban, ahol elememben éreztem magam, annak ellenére is, hogy egyébként jobbára meghúzódtam a háttérben, leginkább annak köszönhetően, hogy még nem tudtam magamban rendezni minden lelki bajom.
Aztán lerendeztük a szatyrot, és így megszabadulva attól, hogy figyelni kelljen a holminkra, már nyugodtabban tudtam álldogálni a téren. Egyszerűen nem szerettem, ha tele van a kezem, akkor mindig úgy éreztem, hogy nem tudok elég gyorsan reagálni, ha kell. Aztán a kávét odanyújtottam Serennek, és a javaslatára bólintottam egyet, és elindultam a pad felé. Végül is tényleg teljesen nyugodtan leülhetünk, hiszen az idő is szép volt, na meg az égben madarak röpködtek... vagyis...
Megráztam a fejem, mintha valami zavaró gondolat keveredett volna elő, aztán inkább elkértem a termoszt Serentől, és még ittam a kávéból, mert úgy ítéltem, hogy bizonyára csak nagyon fáradt vagyok. Egyébként a lötyit Noel hozta nekem reggel, azzal az indokkal, hogy ha úgyis a faluba megyek, akkor jobb, ha van nálam fekete, és milyen igaza volt! Ráadásul mivel az utóbbi napokban rendre ő hozta le az üvegházba a reggeli kávét, már tudta azt is, hogy milyen ízesítéssel szeretem azóta, hogy egyáltalán képes vagyok ízesítve meginni.
- Ez már a tiéd - adtam vissza az italt Serennek, testvériesen elfelezve a kávét, mert biztos voltam benne, hogy egy ilyen nap után neki is szüksége van rá. Aztán hátra dőltem a padon, és elkezdtem az eget bámulni. Furcsa, valahogy olyan békesség lett először úrrá rajtam, aztán kiült az arcomra egy boldog mosoly, és a világ kifejezetten gyönyörű helynek látszott. Aztán az egyik felhőt meglátva hirtelen felkiáltottam.
- Nééézd! Olyan, mint egy sárkány! - mutattam fel az égre, aztán Serenre nevettem, várva a hatást, hogy vajon ő is látja-e.
Igazából egyáltalán nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben, és hogy az a valami egy bájitalnak köszönhető, amit a kávémba kevertek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 59 60 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér