Zsolt

Hosszú kihagyás után tértem ismét vissza a kastély falai közé. Újév előtt kaptam a szüleimtől egy baglyot, amiben egy repülőjegy volt Japánba. Egyik pillanatról a másikra tűntem el, hogy mielőbb hazarepülhessek. Röviden összefoglalva isteni érzés volt találkozni a családommal, és velük ünnepelni az Újévet. Azonban egyszer minden jónak vége szakad. Tegnap ismét repülőre ültem, és visszatértem a Bagolykőre, hogy folytassam a tanulmányokat. Még aznap kiderült, hogy volt egy meccsünk, amiről szomorúan hallottam, hisz megőrülök a kviddicsért.
A mai reggelem kicsit nehezebben indult, mert ismét át kellett állnom a magyar időszámításra. A délelőttöm akárcsak a tanórák gyorsan elszállt és már ebédidő után voltunk jóval, mikor úgy véltem, ideje lenézni a faluba. Gyors elhatározás után  felkaptam a kabátom, nyakam köré tekertem egy sálat, majd lerohantam a lépcsőn. Pár arc utánam fordult, de nem nagyon zavart. Jól esett, hogy egy kicsit megmozgatom a tagjaimat. Nagyot szippantottam a hideg, szinte tavaszi levegőből, mikor kiléptem a főbejáraton. Nem is emlékeztetett a kinti táj arra, hogy tél lenne. Mintha a tavasz közepén jártunk volna. Csak kicsit hidegebb volt. Nagy léptekkel megindultam lefelé, a falu felé. Legutoljára tavaly nyáron járhattam ott. A bájos kis faluba leérve a főteret céloztam meg, ahol most a nyári tömegekhez képest alig egy-két ember szállingózott. Ezt a heves szélrohamoknak tudtam be, amelyek néha az én sálam végét is elkapták. A Tér szélén az egyik fa mellett megálltam, ahol valamennyire szélárnyékba kerültem. Onnan nézegettem csendben, egy mosollyal az arcomon az embereket, a kisgyerekeket, akik a szökőkútba dobtak néha egy-egy knútot, hátha teljesül a kívánságuk. Mégiscsak hiányzott nekem ez a hely.

Zsolt

Hosszú kihagyás után tértem ismét vissza a kastély falai közé. Újév előtt kaptam a szüleimtől egy baglyot, amiben egy repülőjegy volt Japánba. Egyik pillanatról a másikra tűntem el, hogy mielőbb hazarepülhessek. Röviden összefoglalva isteni érzés volt találkozni a családommal, és velük ünnepelni az Újévet. Azonban egyszer minden jónak vége szakad. Tegnap ismét repülőre ültem, és visszatértem a Bagolykőre, hogy folytassam a tanulmányokat. Még aznap kiderült, hogy volt egy meccsünk, amiről szomorúan hallottam, hisz megőrülök a kviddicsért.
A mai reggelem kicsit nehezebben indult, mert ismét át kellett állnom a magyar időszámításra. A délelőttöm akárcsak a tanórák gyorsan elszállt és már ebédidő után voltunk jóval, mikor úgy véltem, ideje lenézni a faluba. Gyors elhatározás után  felkaptam a kabátom, nyakam köré tekertem egy sálat, majd lerohantam a lépcsőn. Pár arc utánam fordult, de nem nagyon zavart. Jól esett, hogy egy kicsit megmozgatom a tagjaimat. Nagyot szippantottam a hideg, szinte tavaszi levegőből, mikor kiléptem a főbejáraton. Nem is emlékeztetett a kinti táj arra, hogy tél lenne. Mintha a tavasz közepén jártunk volna. Csak kicsit hidegebb volt. Nagy léptekkel megindultam lefelé, a falu felé. Legutoljára tavaly nyáron járhattam ott. A bájos kis faluba leérve a főteret céloztam meg, ahol most a nyári tömegekhez képest alig egy-két ember szállingózott. Ezt a heves szélrohamoknak tudtam be, amelyek néha az én sálam végét is elkapták. A Tér szélén az egyik fa mellett megálltam, ahol valamennyire szélárnyékba kerültem. Onnan nézegettem csendben, egy mosollyal az arcomon az embereket, a kisgyerekeket, akik a szökőkútba dobtak néha egy-egy knútot, hátha teljesül a kívánságuk. Mégiscsak hiányzott nekem ez a hely.

Ikimono

Egy nyugalmas nap elhatároztam, hogy meglátogatom Bogolyfalva poros utcáit. A faluban már látszanak a tél utolsó jelei. Végigsétálva több utcán keresztül, rövid időn belül Bogolyfalva szívében,  a téren találtam magam, ahol rengeteg kisgyerek vette körül a szökőkutat. Odasétáltam, és figyeltem a gyerekeket ahogy knútokat dobálnak bele. Belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egyetlen knútot. Van nekem egy kis szertartásom, mielőtt kívánnék. Megfordultam, beleraktam a tenyerembe a knútot, adtam rá egy puszit, jobbra fordultam 4-szer, majd balra kétszer. Mélyen a kívánságomra gondoltam: értsen meg Leonie, és sikerüljön meghódítanom. Az égre néztem és suttogtam: teljesülj. Majd a kútba dobtam knútom. Nos ezzel megvolnánk. Sétálgatni kezdtem a téren. Gyönyörködtem a régi épületeken. Elbűvölnek a régiségek, meg persze a mai dolgok is. Mélyen elgondolkoztam és élveztem a friss levegőt. Bűvöletemből az ébresztett fel, hogy véletlenül nekimentem valakinek.  Nagy nehezen sikerült megőriznem az egyensúlyom és szemügyre vettem áldozatom. Egy lány volt.
-Szia! Sajnálom, véletlen volt. Amúgy Zsolt vagyok, a Levitából.
Nekikezdtem  az élettörténetemhez . Nem hiszem, hogy tetszett neki. Szerintem ideges, pedig csak véletlenül mentem neki, nem akarattal volt. Csak nem figyeltem eléggé rá. Nem azért jöttem, hogy figyeljek.
-Bocsánat.
Most már remélem nem haragszik, csak ne kiabáljon, kérlek.